EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Az elsőbbséggel kapcsolatos kérdések megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 87-89. cikkelye alapján az európai szabadalmi bejelentések elsőbbségi jogának keletkezésével, igénybevételével és hatásával foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a "cikkely" szó helyett a "szakasz" szót fogjuk használni.
A jogesetek ismertetésekor hivatkozni fogunk a határozat jelére, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a Műszaki Fellebbezési Tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a határozathozatal évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a határozat sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos közlönyében (Official Journal of the EPO) megjelent határozatoknál az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VI rövidítés az ESZH által kiadott Vizsgálati irányelvekre, míg a VSZ rövidítés a Végrehajtási szabályzatra utal.
Az elsőbbség kérdésének külön szabályozására azért volt szükség, mert az ESZH nem tagja a Párizsi Uniónak. Az ESZE nem elégedett meg a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) 4. szakaszára való utalással, miként ezt a PCT 8. szakaszának (2) bekezdése teszi, hanem az európai szabadalmi bejelentés elsőbbségét külön szövegezéssel szabályozta, de itt messzemenően átvette a PUE előírásait.
Az ESZE a Preambulumban foglaltak szerint a PUE 19. szakasza szerinti külön egyezmény és az európai szöveg szorosan, többnyire szó szerint támaszkodik a nemzetközi előképre; így az európai és a nemzeti elsőbbségi alapelvek nem különböznek lényegesen.
A PUE bármelyik tagállamában egy első bejelentés a bejelentő vagy jogutódja számára elsőbbségi jogot biztosít egy európai utóbejelentéshez. Az első bejelentés akár nemzeti bejelentés lehet, akár egy olyan bejelentés, amely egy szerződő államban joghatállyal bír, mint például egy európai szabadalmi bejelentés. Így az európai első bejelentés is elsőbbséget megalapozó lehet, mert a 87. szakasz (1) és (2) bekezdése, valamint a 66. szakasz alapján előírásszerű nemzeti bejelentés hatályával bír.
"Az elsőbbségi jog" c. 87. szakasz szövege a következő:
"(1) Azt, aki szabadalom, használati mintaoltalom, hasznossági bizonylat vagy feltalálói tanúsítvány iránt szabályszerű bejelentést tett az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezményben részes államban vagy ilyen államra kiterjedő hatállyal, úgyszintén az ilyen bejelentő jogutódját elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy ugyanazon találmány tekintetében európai szabadalmi bejelentést tegyen az első bejelentés bejelentési napjától számított tizenkét hónapos időtartamon belül.
(2) Elsőbbségi jog alapítható minden olyan bejelentésre, amely a bejelentés helye szerinti állam nemzeti jogszabálya, kétoldalú vagy többoldalú szerződése - ideértve ezt az Egyezményt - értelmében szabályszerű nemzeti bejelentésnek számít.
(3) Szabályszerű nemzeti bejelentésnek kell tekinteni azt a bejelentést, amely elégséges annak megállapítására, hogy azt melyik napon nyújtották be, függetlenül a bejelentés további sorsától.
(4) Az ugyanabban az államban, illetve államra kiterjedő hatállyal azonos tárgyban tett későbbi bejelentést csak akkor lehet az elsőbbség meghatározása szempontjából első bejelentésnek tekinteni, ha a korábbi bejelentést a későbbi bejelentés bejelentési napja előtt visszavonták, arról lemondtak vagy azt elutasították anélkül, hogy közzétették volna, ahhoz jogok fűződnének vagy arra elsőbbségi igényt alapítottak volna. Az ilyen korábbi bejelentésre tehát ez esetben később sem lehet már elsőbbséget alapítani.
(5) Ha az első bejelentést olyan államban tették, amely nem részese az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezménynek, az (1 (4) bekezdések csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben az érintett állam az Igazgatótanács által kiadott közlemény szerint és két- vagy többoldalú megállapodások alapján azonos hatályú elsőbbséget biztosít az Európai Szabadalmi Hivatalnál vagy bármelyik Szerződő Államban, vagy arra kiterjedő hatállyal tett első bejelentésre alapítva, a Párizsi Egyezményben megállapított azonos feltételekkel."
Ez a szakasz tehát meghatározza, hogy milyen előfeltételek mellett lehet elsőbbségi jogot érvényesíteni egy ipari jogra vonatkozó korábbi bejelentésből egy európai szabadalmi bejelentés számára. Az előírás messzemenően a PUE 4. szakaszán alapszik.
Azokat a részleteket, amelyek az elsőbbségi jog igénybevételére vonatkoznak, a 88. szakasz és az ahhoz tartozó 38. szabály ismerteti. A PCT az elsőbbség igénybevételére vonatkozó előírásokat a 8. szakaszban és a 4.10. szabályban rögzíti. A VI A-III, 6. fejezete 11 pontban foglalkozik az elsőbbség igénylésével.
A 87. szakasz (1) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés csak ugyanarra a találmányra vonatkozó korábbi bejelentés elsőbbségét igényelheti. Ez azt jelenti, hogy az európai szabadalmi bejelentés igénypontjainak tárgya legyen világosan felismerhető a korábbi bejelentésben. A T 184/84 sz. és a T 81/87 sz. határozatok szerint azonban az európai szabadalmi bejelentés szóhasználatának nem kell azonosnak lennie a korábbi bejelentésével, mert nem a szóhasználat, hanem az azonos tárgy a mérvadó. A T 136/95 (OJ 1998, 198) sz. határozat megállapítja, hogy a korábbi és az európai bejelentés találmányának azonosságára vonatkozó követelményt rugalmasan kell értelmezni, és az azonosság megítélésénél a szakembert kell alapul venni, aki eltérően a feltalálói tevékenység megítélésénél figyelembe vett tudásától nincs tisztában a technika teljes állásával, hanem annak csupán azokat az elemeit ismeri, amelyek általános tudásának a részét képezik, és ennek a tudásnak az alapján kell megállapítania, hogy a találmány azonos-e vagy sem; bizonyos, a későbbi bejelentésben igényelt jellemzőknek nem kell kimondottan megemlítve lenniük a korábbi bejelentésben, ha a szakember csupán a szaktudása vagy egyszerű kiviteli lépések elvégzése alapján következtetni tud azokra.
A fellebbezési tanácsok joggyakorlatában az azonos találmány vonatkozásában három eltérő definíció ismerhető fel:.
a) A fentebb már említett T 184/84 sz. és a T 251/91 sz. határozatok ilyen célra az újdonsági próbát alkalmazzák, vagyis azt vizsgálják, hogy az európai szabadalmi bejelentésben igényelt összes jellemző ki van-e nyilvánítva a korábbi bejelentésben. Hasonló megoldást javasol a VI C-V, 2.4. pontja, leszögezve, hogy az alapvető vizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy egy igénypont jogosult-e az elsőbbségi napra, azzal a vizsgálattal azonos, amelynek feladata azt megállapítani, hogy egy bejelentés megváltoztatása kielégíti-e a módosításra vonatkozó 123. szakasz (2) bekezdésében foglalt követelményt.
b) Más ítéletek azt követelik, hogy az elsőbbségi bejelentésben a találmány lényeges jellemzői legyenek kinyilvánítva. A fentebb már említett T 81/87 sz. határozat azt kívánja, hogy az elsőbbségi iratban a találmány összes lényeges jellemzője vagy kimondottan ki legyen nyilvánítva, vagy pedig közvetlenül és kétértelműség nélkül implicite benne legyen a bejelentésben. A T 269/83 sz. határozat kimondja, hogy hiányzó részek, amelyeket csak később ismernek fel lényegesként, nem képezik részét az eredeti kinyilvánításnak.
c) A T 73/88 (OJ 1992, 557) sz. határozat egy ételbárban felszolgálható ételre (snack food) vonatkozó angol bejelentés alapján benyújtott európai bejelentés kapcsán első ízben tett különbséget az igénypontban olyan műszaki jellemzők között, amelyek az oltalmi kör meghatározása szempontjából fontosak, de nem fontosak az elsőbbség meghatározása terén, és olyan jellemzők között, amelyek az elsőbbség megállapítása szempontjából is fontosak. Ennek az ítéletnek az állásfoglalása szerint az európai szabadalmi bejelentés bizonyos körülmények között akkor is igényelheti a korábbi bejelentés elsőbbségét, ha a benne igényelt jellemző nincs kinyilvánítva a korábbi bejelentésben, vagyis azt csak az európai bejelentésbe iktatták be, de ez a jellemző nem változtatja meg a találmány lényegét, vagyis nem áll összefüggésben a találmány funkciójával és hatásával. Így a Fellebbezési Tanács elismerte az elsőbbségi igény jogosságát.
Időnként felmerül a kérdés, hogy egy olyan korábbi bejelentés, amely a találmányt általánosan nyilvánítja ki, milyen mértékben szolgálhat az elsőbbségi jog megalapozásaként olyan bejelentés számára, amely egy konkrét kiviteli alakot ismertet. A T 301/87 (OJ 1990, 335) sz. határozat olyan európai szabadalmi bejelentésre vonatkozott, amely egy DNS-szekvencia egy részét igényelte. Az elsőbbséget megalapozó bejelentésben hosszabb szekvenciát nyilvánítottak ki, amely az igényelt részt tartalmazta ugyan, de nem említette kimondottan. Ezért az elsőbbséget nem ismerték el. Ezzel szemben a T 182/92 sz. határozat esetében csak az európai szabadalmi bejelentés nyilvánított ki térhálósítható polimereket, az alapbejelentés nem. Ennek ellenére a fellebbezési tanács a polimereket az elsőbbségi iratból levezethetőnek minősítette az abban megnevezett közbenső termékek és olyan termékekre való utalás alapján, amelyeket tovább lehet térhálósítani.
A T 581/89 sz. határozat alapját képező európai szabadalom két olyan konkrét igényponti jellemzőt tartalmazott, amelyek az elsőbbségi iratban nem voltak kinyilvánítva. Ezek a jellemzők azonban a találmány szempontjából nem voltak lényegesek, mert csupán triviális, a szakember számára ismert mérési értékeket képviseltek, amelyeket a szakember szokásos alternatívaként választhatott volna. Így a Fellebbezési Tanács kielégítettnek tekintette az azonos találmány követelményét.
A T 16/87 (OJ 1992, 212) sz. határozat alapját képező európai szabadalom igénypontjai, amelyek robbanómotorok kipufogógázainak kezelésére szolgáló katalizátorra vonatkoztak, az elsőbbségi iratban ki nem nyilvánított további jellemzőként a katalizátor két komponensének a súlyarányát is tartalmazták. Ez azonban nem volt olyan lényeges része az 1. igénypont tárgyának, amely az elsőbbségi bejelentés tárgyához viszonyítva új találmányhoz vezetett volna; inkább az oltalmi kör önkényes korlátozásáról volt szó. Ezért elismerték az elsőbbségi igény jogosságát.
A T 582/91 sz. határozat szintén megállapítja, hogy az elsőbbségi napot követően egy független igénypontba beiktatott olyan jellemző, amely nem képezi a találmány lényeges részét, hanem csupán önként korlátozza az igénypont oltalmi körét, nem jelenti az igényelt elsőbbségre vonatkozó jog elvesztését.
A 87. szakasz (1) bekezdése megadja többek között azoknak az oltalmi jogot biztosító bejelentéseknek a körét, amelyek egy európai szabadalmi bejelentés számára számításba jöhetnek mint elsőbbséget megalapozó első bejelentések. Ilyen téren egy szabadalom, használati minta, hasznossági bizonylat vagy szerzői tanúsítvány jöhet számításba.
Az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi joggyakorlatába 1995. június 8-i hatállyal bevezetett ideiglenes szabadalmi bejelentés az ESZH elnökének 1996. január 26-án kiadott közleménye (OJ 1996, 81) szerint elsőbbséget megalapozó előírásszerű nemzeti bejelentésként ismerhető el. Az elnöki közlemény utal arra, hogy az ESZH fellebbezési tanácsai és a szerződő államok bíróságai önállóan dönthetnek a kérdésben.
A 87. szakasz (1) bekezdése szerint az elsőbbségi jogot csak egy első bejelentés alapján lehet érvényesíteni. Ha a bejelentő azon a bejelentésen kívül, amelynek az elsőbbségét igényli az európai szabadalmi bejelentésben, már egy korábbi bejelentést is benyújtott, az elsőbbségi igény hatálytalan, ha az európai szabadalmi bejelentésben igényelt találmányt már ebben a korábbi bejelentésben is kinyilvánították. Itt ugyanazokat az alapelveket kell alkalmazni, mint a találmány azonosságának vizsgálatakor az elsőbbségi igény megalapozottsága szempontjából.
Fentebb már említettük, hogy a T 184/84 sz. határozat szerint az igényelt elsőbbség megalapozottságának vizsgálatakor nem a bejelentés azonos szóhasználata, hanem az azonos tárgy a mérvadó. A 88. szakasz (4) bekezdéséből következik, hogy a bejelentés bármelyik részében történt kinyilvánítás a lényeges, nem pedig az, hogy a teljes kinyilvánítás a korábbi bejelentés igénypontjaiban történjék.
Az (1) bekezdés szövegezéséből következik, hogy az elsőbbségi jog a bejelentőt vagy jogutódját illeti meg - a PUE 4. cikke C(1) pontjának megfelelően - az első bejelentés benyújtásától számított tizenkét hónapon belül. A 83. szabály (3) bekezdése szerint ez a határidő a tizenkét hónap lejárta után azon a napon végződik, amely a bejelentés napjának felel meg. A 85. szabály (1) bekezdésének megfelelően, ha egy határidő azon a napon jár le, amelyen az ESZH átvevő irodája nem tart nyitva, így például törvényes ünnepnapokon, a határidő áthúzódik a következő munkanapra.
A 85. szabály (2) bekezdése szerint ha egy határidő azon a napon jár le, amelyen a postai kézbesítés egy szerződő államban megszakad, valamint az ilyen megszakadást követő zavar esetén, a határidő áthúzódik a megszakadás vagy a zavar megszűnését követő napra. A J 4/87 (OJ 1988, 172) sz. határozat szerint a postai kézbesítés előre nem látható késedelme esetén az ESZH csak a 85. szabály (2) bekezdésében említett módon jogosult a határidőt meghosszabbítani.
1999. január 1-jei hatállyal beiktattak a VSZ-be egy 84. a) szabályt, amely kimondja, hogy egy az ESZH-nál késve beérkezett irat időben beérkezettnek minősül, ha a postán vagy egy elismert postai szolgálatnál a határidő lejárta előtt feladták, feltéve, hogy az irat a határidő lejártát követő 3 hónapon belül megérkezik. E szabály beiktatásának az volt a célja, hogy csökkentsék a késedelmes postai kézbesítés lehetőségéből a feladó számára adódó kockázatot azokban az esetekben, amikor az átvétel helye nem az ESZH átvevőhelye, és az iratokat nem lehet közvetlenül az ESZH átvevőhelyein benyújtani.
Az elsőbbségi jog - függetlenül az elsőbbséget megalapozó bejelentéstől - az elsőbbséget igénylő bejelentés időpontjáig szabadon átruházható. A jogutódlásnak az első bejelentést követően és az elsőbbséget igénylő bejelentés benyújtása előtt kell megtörténnie.
A 87. szakasz (2) bekezdése megállapítja, hogy egy bejelentés akkor alapoz meg elsőbbséget, ha szabályszerű nemzeti bejelentéssel egyenértékű. Azt, hogy ilyen eset forog-e fenn, annak az államnak a joga határozza meg, amelyben az első bejelentést benyújtották, de ezt egy több államra nézve érvényes nemzetközi szerződés is meghatározhatja. E bekezdésben a gondolatjelek közötti alábbi beszúrás: "ideértve ezt az Egyezményt" a 66. szakaszra utal, amely megállapítja, hogy a bejelentési napot nyert európai szabadalmi bejelentés a szerződő államokban egyenértékű a szabályos nemzeti szabadalmi bejelentéssel. Ez a szabályozás biztosítja, hogy egy első európai szabadalmi bejelentés elsőbbsége is érvényesíthető egy későbbi második európai bejelentés számára. Egyébként ennek a bekezdésnek a szövegezése erősen támaszkodik a PUE 4. cikkének A(2) pontjára.
A 87. szakasz (3) bekezdése a PUE 4. cikkének A(3) pontjával összhangban világossá teszi, hogy elegendő, ha a benyújtás időpontja megállapítható, és ilyen szempontból teljesen mellékes a bejelentés későbbi sorsa. Így ahhoz, hogy egy európai első bejelentés alkalmas legyen elsőbbség megalapozására, elegendő, ha a bejelentés kielégíti a 80. szakasz követelményeit, vagyis rendelkezik bejelentési nappal; ennek nem feltétele például a bejelentési illeték és a kutatási illeték lerovása.
A T 132/90 sz. határozat példát szolgáltat egy olyan esetre, amikor egy első bejelentés az eredeti elsőbbségi nap elvesztése ellenére is megalapoz elsőbbséget. Az első bejelentést Svájcban nyújtották be, de az 1983. március 11-i eredeti elsőbbségi napot a bejelentés megváltoztatása következtében 1983. július 1-jére módosították. A fellebbezési tanács megállapította, hogy az időponteltolódás ex nunc hatályú, és ennek megfelelően az eredeti bejelentés az eltolás időpontjáig állt fenn. Minthogy annak későbbi sorsa elsőbbségi jog szempontjából nem bír jelentőséggel, ezt a bejelentést az elsőbbségi jog igénybevételéhez alapul lehetett venni, és ennek megfelelően az eredeti bejelentés időpontját az európai szabadalmi bejelentés elsőbbségi időpontjaként el lehetett ismerni.
Mikrobiológiai, illetve biológiai tárgyú találmányok elsőbbségének igénybevétele esetén, ha a találmány kielégítő kinyilvánításához a biológiai anyag mintájának letétbe helyezésére van szükség, ezt a mintát legkésőbb az elsőbbségi bejelentés benyújtási napján letétbe kell helyezni.
A 87. szakasz (1) bekezdése "első bejelentést" ír elő elsőbbséget megalapozó bejelentésként. A (4) bekezdés ezt a fogalmat a PUE 4. cikkének C(4) pontja szerinti szöveg gyakorlatilag szó szerinti átvételével úgy tágítja, hogy egy azonos tárgyú korábbi bejelentés, amelyet ugyanabban az államban vagy ugyanazon államra nézve nyújtottak be, megalapozhat elsőbbséget, ha az első bejelentés következmények nélkül - például lemondás révén - megszűnt nyilvánosságra hozatala előtt, feltéve, hogy nem szolgált elsőbbségi jog alapjául. Egyébként a megfelelő szabályozást az 1958-ban tartott lisszaboni konferencián iktatták be a PUE-ba.
A 87. szakasz (5) bekezdése azt teszi lehetővé, hogy olyan államokban benyújtott első bejelentések elsőbbsége is elismerhető legyen, amelyek nem tagjai a PUE-nak.
A G 2/98 sz. határozat az ESZH elnöke által a Kibővített Fellebbezési Tanács elé utalt alábbi két kérdésben foglalt állást:.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 87. szakaszának (1) bekezdésében szereplő "ugyanazon találmány" kifejezés azt jelenti-e, hogy egy, az elsőbbség igénylésével benyújtott bejelentésből egy későbbi bejelentésre származtatható elsőbbségi jog mértékét meghatározza az, amit legalább közvetve kinyilvánítottak az elsőbbségi bejelentésben?
Egy kisebb mértékű megfelelés az elsőbbségi bejelentés tárgya és a későbbi igényelt tárgy között elegendő lehet-e ilyen vonatkozásban, és még megalapozhatja-e az elsőbbségi jogot?
A tanács úgy találta, hogy nem megengedhető az "ugyanazon találmány" fogalmának tág értelmezése, mert az ilyen értelmezés hátrányos lenne az elsőbbségi jogok megfelelő gyakorlása szempontjából. Ezzel a kérdéssel Svingor Ádámnak az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle jelen számában megjelenő, "Elsőbbség igénylése az ESZE szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács két döntésének fényében" című írása részletesen foglalkozik, és ezért itt e határozatot tovább nem tárgyaljuk.
"Az elsőbbség igénylése" című 88. szakasz szövege a következő:
"(1) Ha a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés tekintetében korábbi bejelentésen alapuló elsőbbséget igényel, be kell nyújtania az elsőbbségi nyilatkozatot, a korábbi bejelentés másolatát, valamint - ha ez utóbbi nem az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén készült - annak fordítását az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikén. Az e rendelkezések végrehajtásakor követendő eljárást a Végrehajtási szabályzat állapítja meg.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés tekintetében több elsőbbség igényelhető, függetlenül attól, hogy azok különböző országokból származnak-e. Ha erre mód van, bármelyik igénypontra több elsőbbség igényelhető. Több elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napjától számított határidőket a legkorábbi elsőbbség napjától kell számítani.
(3) Ha az európai szabadalmi bejelentés tekintetében egy vagy több elsőbbséget igényelnek, az elsőbbségi jog az európai szabadalmi bejelentésnek csak azon elemeire terjed ki, amelyeket az elsőbbséget megalapozó bejelentés, illetve bejelentések is tartalmaznak.
(4) Ha a találmány egyes, elsőbbségi igénnyel érintett elemei a korábbi bejelentés igénypontjaiban nem szerepelnek, az elsőbbség ennek ellenére is megadható, feltéve, hogy a korábbi bejelentés iratai, azok egészét tekintve, az ilyen elemeket kifejezetten feltárják."
Az (1) bekezdés az elsőbbség alaki igénybevételét, míg a (2)-(4) bekezdések a részleges és a többszörös elsőbbséget tárgyalják. Az elsőbbségi nyilatkozatra és az elsőbbségi iratra vonatkozó részleteket a 38. szabály, míg az elmulasztott elsőbbségi határidőre vonatkozó részleteket a 41. szabály (3) bekezdése tárgyalja.
Az európai szabadalmi jogban nagyon fontos, hogy a nemzeti szabályozásoktól eltérően az elsőbbséget a 38. szabály (2) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor kell igényelni. Eltekintve attól, hogy egy tévesen megszövegezett elsőbbségigénylés pótlására van lehetőség, az elsőbbség későbbi érvényesítése ki van zárva.
Egy korábbi bejelentés elsőbbségének az igénybevételéhez egy európai szabadalmi bejelentés bejelentőjének be kell nyújtania az elsőbbségi nyilatkozatot, a korábbi bejelentés másolatát, vagyis az elsőbbségi iratot és - amennyiben a korábbi bejelentés nyelve nem egyezik meg az ESZH hivatalos nyelveinek egyikével - a korábbi bejelentés fordítását az ESZH egyik hivatalos nyelvén.
A 38. szabály (1) bekezdése szerint az elsőbbségi nyilatkozatnak a korábbi bejelentés három adatát kell tartalmaznia, nevezetesen annak napját és államát, valamint az aktaszámot. A 38. szabály (2) bekezdése kimondja, hogy e három adat közül a korábbi bejelentés napját és államát már az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor meg kell adni, és a 41. szabály (2) bekezdése szerint ezeket az adatokat nem lehet pótolni. E két adat nélkül az elsőbbségi igény megszűnik, ha helyesbítésre a 88. szabály alapján nincs lehetőség.
A 38. szabály (2) bekezdésének a pontosvessző utáni mondata szerint az aktaszámot a bejelentő az elsőbbség napjától számított 16 hónapon belül közölheti. A 38. szabály (3) bekezdése előírja, hogy az elsőbbségi iratot is ezen a 16 hónapos határidőn belül kell benyújtani.
A 38. szabály (5) bekezdése szerint a korábbi bejelentés fordítását az ESZH által megadott határidőn belül, de legkésőbb az 51. szabály (6) bekezdésében megadott határidőn, vagyis 3 hónapon belül kell benyújtani.
A J 1/80 (OJ 1980, 289) sz. határozat leszögezi, hogy a bejelentőt a határidő lejárta után figyelmeztetni kell ezeknek az adatoknak az esetleges hiányára, és a 84. szabálynak megfelelően határidő kijelölése mellett fel kell szólítani a hiányosság kiküszöbölésére. A 91. szakasz (1) bekezdésének b) pontja szerint az átvevő irodának meg kell vizsgálnia, hogy az európai szabadalom megadására irányuló kérelem megfelel-e az egyezmény által az elsőbbség igénylésére megszabott követelményeknek, és a 91. szakasz (2) bekezdése előírja, hogy ha az átvevő iroda pótolható hiányokat állapít meg, a hiánypótlásra a bejelentőnek lehetőséget kell nyújtani.
A joggyakorlat azt bizonyítja, hogy az elsőbbségi nyilatkozatokban gyakran fordulnak elő hibák. Ezek helyesbítésére a 88. szabály első mondata ad lehetőséget, amely megengedi, hogy nyelvi hibákat, helyesírási hibákat és pontatlanságokat helyesbítsenek. A hiba lehet például helytelen adat közlése, felcserélt elsőbbségi irat vagy egy cselekmény elmulasztása. A J 7/94 (OJ 1995, 817) sz. határozat szerint azonban egy meglévő elsőbbség igénylésének az elmulasztása nem alapozza meg a helyesbítést.
A hibának nyilvánvalónak kell lennie; ha nem ismerhető fel minden nehézség nélkül, megfelelő bizonylatokat kell benyújtani arról, hogy a helyesbített szövegezés volt kezdettől fogva a bejelentő szándékában.
A J 4/82 (OJ 1982, 385) sz. határozat megállapítja, hogy a helyesbítést haladéktalanul és kellő időben kell kérni ahhoz, hogy a bejelentés közrebocsátásakor megfelelő utalást lehessen tenni a helyesbítésre.
A 41. szabály (3) bekezdése szerint ha az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor megjelölt első bejelentési nap több mint egy évvel előzi meg az európai szabadalmi bejelentés benyújtásának napját, az átvevő iroda közli a bejelentővel, hogy elsőbbség iránti igénye megszűnik, ha egy hónapon belül nem jelöl meg helyesbített elsőbbségi napot.
Egy 1992. május 26-án kelt elnöki határozat (OJ 1992, 299) szerint elsőbbségi iratokat nem lehet távirat, telefax vagy telex útján benyújtani. Az elsőbbségi irat benyújtásához rendelkezésre álló 16 hónapos határidő az ESZH hiánypótlásra vonatkozó felhívása és az abban adott legalább 2 hónapos további határidő letelte után tovább nem hosszabbítható, de a 122. szakasz alapján igazolási kérelemmel lehetőség van jogorvoslatra. A 121. szakasz szerinti kérelem a bejelentés további vizsgálatára itt nem alkalmazható, mert az elsőbbségi jog megszűnése csak részleges jogvesztést jelent.
Megosztott európai bejelentés esetén az elsőbbségi nyilatkozatot nem kell megismételni, és az elsőbbségi iratot sem kell újra benyújtani.
Ha az elsőbbséget megalapozó bejelentés nyelve nem egyezik meg az ESZH egyik hivatalos nyelvével sem, a 38. szabály (5) bekezdésének megfelelően fordítást kell benyújtani valamelyik szabadon választható hivatalos nyelven az ESZH által meghatározandó határidőn belül, legkésőbb azonban az 51. szabály (6) bekezdése szerinti határidőn belül, vagyis a vizsgálati eljárás lezárásáig.
A 38. szabály (5) bekezdésének második mondata szerint ha az európai szabadalmi bejelentés teljes fordítása a korábbi bejelentésnek, erre vonatkozó nyilatkozat benyújtása helyettesítheti a fordítás benyújtását.
A 88. szakasz (2) bekezdése szerint többszörös uniós elsőbbség is igényelhető. Ilyen esettel van dolgunk például, amikor a bejelentés egyes részeihez korábbi bejelentésekből vesznek igénybe elsőbbségeket. Részleges elsőbbség alatt olyan esetet kell érteni, amikor egy bejelentésben csak a találmány egy részére igényelnek elsőbbséget. Erre az esetre a 88. szakasz (3) bekezdése vonatkozik.
A 88. szakasz (2) bekezdésének második mondata szerint egy igénypontra több elsőbbség is igényelhető. Erre vonatkozólag a VI C-IV, 5.3. pontja szolgál útmutatással. A (2) bekezdés harmadik mondata leszögezi, hogy a legkorábbi elsőbbségi nap határozza meg az elsőbbségi naptól függő összes határidőt.
Ha az európai szabadalmi bejelentés olyan jellemzőket tartalmaz, amelyek túlterjednek az elsőbbségi irat kinyilvánításán, az európai bejelentést az elsőbbségi iratban kinyilvánított jellemzőkre csak részleges elsőbbség illeti meg. A T 85/87 sz. határozat esetében az elsőbbségi irat ugyanazt az általános képletet tartalmazta, mint az európai bejelentés 1. igénypontja, de nem tartalmazta az európai bejelentés 9. igénypontjában igényelt konkrét vegyületet. Ezért az 1. igénypontra részleges elsőbbséget, míg a 9. igénypontra az európai bejelentés bejelentési napját ismerték el elsőbbségként.
A bejelentő bármikor lemondhat az igényelt elsőbbségről. Ha ezt a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 18 hónapot megelőző 7 hétnél korábban, vagyis a közzététel műszaki előkészületeinek lezárása előtt teszi, a VI C-V, 3.4. pontja szerint a bejelentést a bejelentés napjától számított 18 hónap után teszik közzé. Ha a bejelentő csak a műszaki előkészületek lezárása után mond le az igényelt elsőbbségről, a bejelentést az elsőbbség időpontját követő 18 hónap után teszik közzé. Az Európai Szabadalmi Közlönyben mindkét esetben közlik az elsőbbségről való lemondást.
A 88. szakasz (3) bekezdése a PUE 4. cikkének F) pontjában foglaltakkal összhangban az elsőbbségi jogot azokra a jellemzőkre korlátozza, amelyek az elsőbbséget megalapozó bejelentésben ki vannak nyilvánítva. A korábban már említett T 136/95 (OJ 1998, 198) sz. határozat megállapítja, hogy ezeknek a jellemzőknek nem kell kimondottan megemlítve lenniük az első bejelentésben, ha azokra a szakember csupán szaktudása alapján vagy egyszerű kiviteli lépések végrehajtásával következtetni tud.
A (4) bekezdés szerint, amely a PUE 4. cikke H) pontjának felel meg, nincs arra szükség, hogy a találmánynak az európai szabadalmi bejelentésben igényelt jellemzői az elsőbbséget megalapozó bejelentés igénypontjaiban is meg legyenek említve; elegendő, ha ezek a jellemzők a korábbi bejelentés irataiban érthetően ki vannak nyilvánítva. Lényegileg ezt állapítja meg a T 497/91 sz. határozat is. Az ennek megfelelő szabályozást az 1934. évi londoni kormányközi konferencián iktatták be a PUE szövegébe.
A T 469/92 sz. határozat szerint elsőbbséget alapozhatnak meg az olyan bejelentések is, amelyek nem tartalmaznak szabadalmi igénypontokat.
A T 77/97 sz. határozat arra utal, hogy a 87. szakasz (1) bekezdésében említett ugyanazon találmány kifejezést a 88. szakasz (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakkal összhangban kell értelmezni. A 88. szakasz (4) bekezdésének francia szövege, amely megegyezik a PUE 4. cikk H) pontjának francia szövegével, azt kívánja meg, hogy az igényelt elemek pontosan (d'une façon précise) legyenek kinyilvánítva; a német és az angol szöveg szerint "a korábbi bejelentés egészének" kell ezeket az elemeket kinyilvánítania.
"Az elsőbbségi jog hatása" című 89. szakasz szövege a következő:
"Az elsőbbségi jog hatása, hogy az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napjának az 54. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 60. cikk (2) bekezdése szempontjából az elsőbbség napja számít."
Ez a szakasz a jogosan igénybe vett elsőbbség hatását rögzíti az ESZE vonatkozásában. Az a korlátozás, hogy az elsőbbségi napot az európai szabadalmi bejelentés napjaként csak bizonyos szakaszok vonatkozásában kell tekinteni, a jogbiztonságot szolgálja.
A jogosan igénybe vett elsőbbség meggátolja, hogy bármit, ami az elsőbbséget megalapozó bejelentés benyújtása után a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált, a vonatkozó európai szabadalmi bejelentéssel szemben az 54. szakasz (2) bekezdése szerint a technika állásának lehessen tekinteni. Az európai szabadalmi bejelentésben kinyilvánított találmányt újdonság szempontjából úgy tekintik, mintha az elsőbbség napján lett volna szabadalmazásra bejelentve.
Az 54. szakasz (3) bekezdésének az említése azt jelenti, hogy csak az elsőbbség időpontja előtt benyújtott európai szabadalmi bejelentések tartoznak korábbi európai jogként a technika állásához és lehetnek újdonságrontók; ezzel szemben nem tartoznak a technika állásához az elsőbbségi évben benyújtott európai szabadalmi bejelentések.
Általában az elővizsgálók nem ellenőrzik egy elsőbbségi jog érvényességét. Ha azonban az elsőbbségi évben anterioritás vált hozzáférhetővé az 54. szakasz (2) bekezdése szerint, vagy ha egy másik bejelentés az 54. szakasz (3) bekezdése értelmében elsőbbségi napot igényel az elsőbbségi éven belül, akkor az elővizsgálónak a VI C-V, 2. pontja szerint bizonyosságot kell szereznie az elsőbbség terjedelméről.
A G 3/93 (OJ 1995, 18) sz. határozat megállapítja, hogy az európai szabadalmi bejelentés elsőbbségi iratának az elsőbbségi évben nyilvánosságra hozott műszaki tartalma anterioritásként nevezhető meg a bejelentéssel szemben. A Kibővített Fellebbezési Tanácsnak ez az ítélete azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy milyen következmények származnak a bejelentőre nézve abból, ha az általa egy európai szabadalmi bejelentés számára hatálytalanul igényelt elsőbbségnek megfelelő elsőbbségi irat tartalma az elsőbbségi éven belül nyilvánosságra jut. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha az európai szabadalmi bejelentés továbbfejlesztésre vonatkozik, és igénypontjainak tárgya nincs kinyilvánítva az elsőbbségi iratban, úgyhogy az európai szabadalmi bejelentés nem ugyanarra a találmányra vonatkozik, mint az elsőbbséget megalapozó bejelentés. A következményekre két eltérő ítélet vonatkozik. A fentebb már idézett T 301/87 (OJ 1990, 335) sz. határozat a nyilvánosságra hozatalt a PUE 4. cikkének B) pontja alapján sem újdonságrontónak, sem a feltalálói tevékenységet csökkentőnek nem találta. Ezzel szemben a T 441/91 sz. határozat az elsőbbségi éven belül nyilvánosságra hozott iratot, amelynek tartalma megegyezett az elsőbbségi iratban foglaltakkal, a technika állásához tartozónak tekintette, amit az 54. szakasz (2) bekezdése szerint kell figyelembe venni.
A Kibővített Fellebbezési Tanács megerősítette az utóbbi nézetet és úgy döntött, hogy egy, az elsőbbségi éven belül nyilvánosságra hozott irat, amelynek a műszaki tartalma az elsőbbségi iratban foglaltaknak felel meg, egy olyan európai szabadalmi bejelentésre nézve, amelyben ezt az elsőbbséget igénylik, az 54. szakasz (2) bekezdése szerint a technika állásához tartozóként újdonságrontónak minősül, ha az elsőbbségi igény hatálytalan. Ez érvényes akkor is, amikor az elsőbbségi igény azért hatálytalan, mert az elsőbbségi irat és a későbbi európai szabadalmi bejelentés nem ugyanarra a találmányra vonatkozik annak következtében, hogy az európai szabadalmi bejelentésben olyan tárgyakat igényelnek, amelyeket az elsőbbségi irat nem nyilvánít ki. Ez a határozat nézetünk szerint ellentmond a PUE 4. cikk F) pontjában rögzített elvnek, amely kimondja, hogy "az Unió egyik országa sem utasíthat vissza elsőbbségi igényt vagy szabadalmi bejelentést amiatt, hogy ... az egy vagy több elsőbbséget igénylő bejelentés egy vagy több olyan elemet foglal magában, amely nem szerepel abban a bejelentésben, illetve azokban a bejelentésekben, amelyek alapján az elsőbbséget igénylik, feltéve ... hogy a találmány az ország jogszabályai értelmében egységes." Svingor Ádám már említett, az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle jelen számában megjelenő cikke erre is részletesen kitér, ezért itt ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozunk.