EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Képviselet az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 133. és 134. szakasza alapján a képviselet általános elveit és a hivatásos képviselőket tárgyaljuk, továbbá amagyar szabadalmi ügyvivőket és ügyvivőjelölteket közelről érintő 163. szakaszt, amely azt szabályozza, hogy az átmeneti időszakban ki vehető fel a hivatásos ügyvivők jegyzékébe anélkül, hogy európai képesítő vizsgát kellene tennie.
Az egyszerűség kedvéért „cikk” szó helyett a „szakasz” szót használjuk.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: Ga Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszámmásodik száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adjameg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra,míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
A képviselet általános elveit tárgyaló 133. szakasz szövege a következő:
„(1) A (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott kivételekkel senki nem kötelezhető arra, hogy az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban képviseletére hivatásos képviselőt bízzon meg.
(2) Az a természetes vagy jogi személy, akinek lakóhelye, illetve amelynek székhelye nem valamelyik Szerződő Állam területén van, az ebben az Egyezményben megállapított valamennyi eljárásban - az európai szabadalmi bejelentés benyújtását kivéve - hivatásos képviselőt köteles képviseletével megbízni, és e képviselő útján köteles eljárni; a Végrehajtási Szabályzat egyéb kivételeket is megállapíthat.
(3) Azt a természetes vagy jogi személyt, akinek lakóhelye, illetve amelynek székhelye valamelyik Szerződő Állam területén van, az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban olyan alkalmazottja is képviselheti, aki nem szükségszerűen hivatásos képviselő, azonban a Végrehajtási Szabályzat előírásainak megfelelő képviseleti meghatalmazással rendelkezik.AVégrehajtási Szabályzat rendelkezhet arról, hogy az ilyen jogi személy alkalmazottja képviselhet- e - és milyen feltételekkel - más, a Szerződő Államok valamelyikében székhellyel rendelkező olyan jogi személyt is, amely az adott jogi személlyel gazdasági kapcsolatban áll.
(4) A Végrehajtási Szabályzat különleges rendelkezéseket állapíthat meg a közösen eljáró felek közös képviseletét illetően.”
Az ESZH előtti képviseletre érvényes az az alapelv, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet szerződő államaiban lakó személyek az ESZH előtt maguk járhatnak el (jog a saját képviseletre), de természetesen képviseltethetik is magukat. Az olyan képviselt bejelentő, aki nincs kötelezve képviselő igénybevételére, az ESZH-val szemben joghatályosan maga is eljárhat.
A szerződő államok területén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek eljárhatnak alkalmazottaik útján is, akiknek nem kell hivatásos képviselőknek lenniük, de meghatalmazással kell rendelkezniük; az ilyen felek ESZH előtti képviseletéhez azonban - miként ezt a VI A-IX, 1.2. pontja kimondja - hivatásos képviselőre van szükség.
Csak a szerződő államokon kívüli lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyeknek kell az ESZH előtti eljárásban az ESZH előtt jóváhagyott képviselő útján eljárniuk; európai szabadalmi bejelentést azonban saját maguk is benyújthatnak.
A szerződő államokban lakó ügyvédek annyiban jogosultak képviseletre, amennyiben van ilyen jogosultságuk saját országuk nemzeti szabadalmi hivatala előtt. A képviseletre vonatkozó részletek a 133., a 134., a 144. és a 163. szakaszban, valamint a 90. szabály (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban, továbbá a 100-102. és a 106. szabályban vannak rögzítve. A gyakorlat további részleteit ismerteti a VI A-III, 2. és A-IX, 1. pontja.
Az (1) bekezdés az ESZH előtti eljárásra a szerződő államokban a nemzeti szabadalmazási eljárással kapcsolatban általánosan érvényes alapelvet rögzíti, amely szerint az ESZH előtt nincs képviseleti kényszer. Ez az alapelv azonban csak bizonyos korlátozásokkal érvényes, amire ez a bekezdés kimondottan utal is.
A(2) bekezdés szerint azoknak a természetes és jogi személyeknek, akiknek nincs sem lakhelyük, sem székhelyük egy szerződő államban, az ESZH előtt képviselő útján kell eljárniuk, és az európai szabadalmi bejelentés benyújtásának kivételével minden cselekedetet csak képviselő útján végezhetnek.
Egy személy képviseleti jogosultságának elismeréséhez az szükséges, hogy legyen székhelye egy szerződő államban az illető állam joga szerint, és így ott jogi személyként elismerjék. Ilyen szempontból mellékes, hogy például az anyavállalat, amely gazdaságilag uralkodó tevékenységet fejt ki, az ESZE államain kívüli államban rendelkezik székhellyel. Ezzel az ESZE egy jogi személy formai elismerésének álláspontjára helyezkedik, vagyis elegendő egy személy formai állása ahhoz, hogy az illető azESZHelőtt önállóan fel tudjon lépni; ezzel szemben nem elégíti ki az ESZE követelményeit egy ténylegesen fennálló ipari vagy kereskedelmi fióküzem.
A képviseleti kényszer alól kimondottan ki van vonva az európai szabadalmi bejelentés benyújtása. Az ESZH gyakorlata szerint ezt a kivételt tágan értelmezik, úgyhogy a benyújtással összefüggő cselekedeteket is a kivétel alá esőnek tekintik. Idetartozik a feltalálómegnevezési űrlap és az elsőbbségi iratok benyújtása; előfeltétel azonban, hogy ezeket az iratokat a bejelentéssel együtt, vagyis ne utólag nyújtsák be.
Egyébként az ESZH-nak való díjfizetés sem esik a képviseleti kényszer alá; a döntő az, hogy a mindenkor esedékes díjat időben befizessék az ESZH-nak, és mellékes, hogy a díj kitől érkezett. Ha a bejelentő a díjfizetéssel egy független vállalatot bíz meg, a J 27/90 (OJ 1993, 422) sz. döntés szerint a felelősség az időben való befizetésért hivatásos képviselőjét terheli.
A 133. szakasz (2) bekezdésének utolsó félmondata szerint a VSZ megállapíthat egyéb kivételeket is a képviseleti kényszer alól, azonban mostanáig ilyesmirenemkerült sor.
Ha egy olyan személy, aki nem lakik a szerződő államok területén, benyújt egy európai szabadalmi bejelentést, és nem bíz meg hivatásos képviselőt, a 91. szakasz (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése, valamint a 41. szabály (1) bekezdése alapján felszólítják hiánypótlásra az átvevőiroda által meghatározott határidőn belül, amely többnyire két hónap.
A kereskedelmi élet résztvevői alkalmazottaik útján is eljárhatnak. Egy feltaláló családtagja alkalmazotti státus nélkül nem járhat el a bejelentést benyújtó feltaláló nevében. Az alkalmazott tevékenysége egyébként jogilag nem minősül az illető személy képviseletének, hanem csupán a személy saját cselekedetének ezen az alkalmazotton keresztül. Jogbiztonsági okok miatt az alkalmazott cselekvési jogosultságát a 101. szabály szerint a különben a képviselők számára előírt meghatalmazással kell igazolni.
A 133. szakasz (3) bekezdésének második mondata az Igazgatótanácsot feljogosítja arra, hogy a VSZ-ben rendelkezzen arról, hogy jogi személyek alkalmazottja képviselhet- e más, a szerződő államok valamelyikében székhellyel rendelkező olyan jogi személyt is, amely az adott jogi személlyel gazdasági kapcsolatban áll. Mostanáig az Igazgatótanács nem élt ezzel a felhatalmazással.
A 134. szakasz (1) bekezdése szerint az ESZH előtti eljárásban a képviseletet csak hivatásos képviselő láthatja el meghatalmazás alapján, amelyet az ESZH felhívására be kell mutatni. Az ESZH ilyen célra kiadott egy háromnyelvű, 1003. sz. formanyomtatványt. A meghatalmazással kapcsolatos részleteket a 101. szabály tartalmazza, amely különbséget tesz egyszeri meghatalmazás és általános meghatalmazás között.
A T 227/92 sz. döntés szerint érvénytelen az olyan almeghatalmazás, amelyet egy hivatásos képviselő olyan harmadik személynek ad, aki nem hivatásos képviselő.
A 101. szabály (1) bekezdése előírja, hogy az ESZH előtt eljáró képviselőnek felhívás esetén az ESZH által megjelölt határidőre aláírt meghatalmazást kell benyújtania. Ez a kötelezettség azonban csak kivételes esetekben áll fenn, mert az ESZH elnökének 1991. július 19-i határozata alapján egy hivatásos képviselő meghatalmazást csak képviselőváltás és különleges esetek fennforgása esetén köteles benyújtani. Különben elegendő, ha egy hivatásos képviselő ilyen minőségében azonosítja magát.
Ügyvédeknek, akik a 134. szakasz (7) bekezdése szerint jogosultak képviseletre, aláírt meghatalmazást vagy egy korábban benyújtott általános meghatalmazásra vonatkozó utalást kell benyújtaniuk.
Az olyan alkalmazottak, akik maguk nem hivatásos képviselők és egy fél nevében járnak el, szintén aláírt meghatalmazást vagy egy korábban benyújtott általános meghatalmazásra vonatkozó utalást kötelesek benyújtani.
Ha a meghatalmazást az ESZH felhívására nem nyújtják be időben, a 101. szabály (4) bekezdése szerint a képviselő cselekményeit - kivéve az európai szabadalmi bejelentés benyújtását - úgy kell tekinteni, mintha be sem következtek volna. Jogorvoslatként a 121. szakasz szerint a bejelentési eljárás folytatásának kérelmezése vagy a 122. szakasz szerinti igazolás jöhet számításba.
Ha egy, a szerződő államok területén kívüli bejelentő nem jelölt meg képviselőt, a 101. szakasz (1) bekezdésének negyedik mondata alapján határidő kitűzése mellett felszólítják képviselő megnevezésére és azonos határidőn belül meghatalmazás benyújtására. Ez a határidő általában két hónap. Jogorvoslatként itt is a 121. szakasz szerint az eljárás folytatásának kérelmezése vagy a 122. szakasz szerinti igazolás vehető igénybe.
A 101. szabály (2) bekezdése szerint általános meghatalmazást is be lehet nyújtani. Elegendő, ha azt egy példányban nyújtják be, mégpedig az 5.1.1. igazgatóságnál. A félnek az engedélyezési kérelemben vagy az ESZH mindenkori szerve előtt a képviselő nevét, címét és lajstromszámát kell megadnia.
A 101. szabály (6) bekezdése szerint azt a képviselőt, akinek képviseleti meghatalmazása megszűnt, az ESZH mindaddig képviselőnek tekinti, amíg képviseleti meghatalmazásának megszűnését az ESZH-val nem közölték.
A 101. szabály (8) bekezdése kimondja, hogy ha egy fél több képviselőt bíz meg, a megbízott képviselők jogosultak arra, hogy akár közösen, akár egyénileg eljárjanak.
A 101. szabály (9) bekezdése szerint társult képviselők meghatalmazása az egyes képviselőkre vonatkozó meghatalmazásnak minősül, amennyiben igazolják, hogy a szóban forgó társulás keretében tevékenykednek.
A 133. szakasz (4) bekezdése szerint a közösen eljáró felek közös képviseletét illetően a VSZ különleges rendelkezéseket állapíthat meg.
Ha több személy nyújt be európai szabadalmi bejelentést, és a kérelemben nem jelölnek meg közös képviselőt, a 100. szabály (1) bekezdése alapján a kérelemben elsőként megadott bejelentőt kell közös képviselőnek tekinteni. Ez a szabály akkor is érvényes, amikor a további bejelentők közül az egyik önként megbíz egy képviselőt.
A 100. szabály (1) bekezdésének második mondata szerint ha a bejelentők egyike köteles hivatásos képviselő megbízására, ezt a képviselőt közös képviselőnek kell tekinteni, hacsak a bejelentésben első helyen említett bejelentő nem bízott meg hivatásos képviselőt. A 100. szabály (1) bekezdésének harmadik mondata szerint ezt értelemszerűen kell alkalmazni a felszólalási eljárásban a közös szabadalomtulajdonosokra és olyan esetekre is, amikor több személy közösen nyújt be felszólalást.
A 100. szabály (2) bekezdése szerint ha az eljárás során a jog több személyre száll át, és e személyek nem bíztak meg közös képviselőt, az (1) bekezdést értelemszerűen kell alkalmazni. Ha erre nincs lehetőség, az ESZH felhívja az említett személyeket, hogy két hónapon belül bízzanak meg közös képviselőt, és ha e felhívásnak nem tesznek eleget, a hivatal bíz meg ilyen képviselőt.
A hivatásos képviselőkre vonatkozó 134. szakasz szövege a következő:
„(1) Az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokban a természetes vagy jogi személy hivatásszerű képviseletét csak olyan hivatásos képviselő láthatja el, akinek neve szerepel az Európai Szabadalmi Hivatal e célból vezetett jegyzékében.
(2) A hivatásos képviselők jegyzékébe bármely természetes személy felvehető, aki eleget tesz a következő feltételeknek:
a) valamelyik Szerződő Állam állampolgára;
b) tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik Szerződő Állam területén található;
c) sikeres európai képesítő vizsgát tett.
(3) A jegyzékbe történő felvétel kérelemre történik, amelyhez csatolni kell a (2) bekezdésben megszabott feltételek teljesülését igazoló okiratokat.
(4) A hivatásos képviselők jegyzékében szereplő személyek az ebben az Egyezményben megállapított valamennyi eljárásban eljárhatnak.
(5) Az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő személy hivatásos képviseleti tevékenységének céljára székhelyet bármelyik olyan Szerződő Államban létrehozhat, amelyben az ebben az Egyezményben szabályozott eljárásokra sor kerülhet, figyelembe véve az ehhez az Egyezményhez csatolt, központosításról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit. E jogosultságot az adott állam hatóságai csak esetileg, a közrend és a közbiztonság védelmére elfogadott jogszabályok alkalmazásával vonhatják meg. Mielőtt ilyen intézkedést hoznának, véleményt kell kérniük az Európai Szabadalmi Hivatal elnökétől.
(6) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt követelmény teljesítése alól az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke kivételes esetben felmentést adhat.
(7) Az ebben az Egyezményben megállapított eljárásokban hivatásos képviseletet a hivatásos képviselővel azonos módon olyan ügyvéd is elláthat, aki képesítését valamelyik Szerződő Államban szerezte, és székhelye ebben az államban van, feltéve, hogy az adott államban szabadalmi ügyekben hivatásos képviselőként eljárhat. Az (5) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(8) Az Igazgatótanács a következőkről rendelkezhet:
a) arról, hogy az európai képesítő vizsgára bocsátáshoz milyen képzettségi és képesítési követelményeknek kell megfelelni, valamint a vizsgázás rendjéről;
b) az európai képesítő vizsga vagy a 163. cikk (7) bekezdése alapján hivatásos képviselet ellátására jogosult személyeket tömörítő testület létesítéséről vagy elismeréséről;
c)az e személyek felett az említett testület vagy az Európai Szabadalmi Hivatal által gyakorolt fegyelmi jogkörről.”
Ez a szakasz egyrészt szabályozza az ESZH előtti képviseletet, másrészt felhatalmazza az Igazgatótanácsot arra, hogy rendelkezzen az európai képesítő vizsgára bocsátáshoz szükséges képzettségi és képesítési követelményekről, a hivatásos képviselet ellátására jogosult személyeket tömörítő testület létesítéséről és e személyek felett gyakorolt fegyelmi jogkörről.
Az ESZH Igazgatótanácsa a jóváhagyott képviselőkmegjelölésére az alábbi ajánlásokat fogadta el: European Patent Attorney, Europäischer Patentvertreter, Mandataire en brevets européens.
Az ESZH előtti képviseletre vagy olyan személyek jogosultak, akik az ESZH-nál vezetett listán bejegyzett hivatásos képviselők, vagy pedig olyan ügyvédek, akik valamely szerződő államban szabadalmi ügyekben hivatásos képviselőként eljárhatnak.
A134. szakasz (1) bekezdése előírja, hogy azESZH előtti képviseletet csak olyan hivatásos képviselők láthatják el, akiknek neve szerepel azESZHe célból vezetett jegyzékén.
A 134. szakasz (2) bekezdése szerint a hivatásos képviselők jegyzékébe bármely természetes személy felvehető, aki eleget tesz az alábbi három követelménynek:
- valamelyik szerződő állam állampolgára; a (6) bekezdés szerint e követelmény teljesítése alól az ESZH elnöke kivételes esetben felmentést adhat, ami mostanáig csak néhányszor történt meg;
- tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik szerződő állam területén van;
- sikeres európai képesítő vizsgát tett. Ezenkívül a személynek a 102. szabály (2) bekezdés a) pontja szerint cselekvőképesnek kell lennie.
Az új tagállamokból származó képviselők bejegyzéséről az alább ismertetendő 163. szakasz rendelkezik.
A hivatásos képviselők jegyzékébe való bejegyzés szükséges feltétele a képviseleti jogosultságnak, vagyis konstitutív.
A (3) bekezdés szerint a jegyzékbe való felvétel kérelem alapján történik, amelyhez csatolni kell a (2) bekezdésben megszabott feltételek teljesülését igazoló iratokat.
A 102. szabály (1) bekezdése szerint a hivatásos képviselő bejegyzését a hivatásos képviselők jegyzékéből törölni kell, ha a képviselő ezt igényli, vagy ha szabályszerű figyelmeztetés ellenére nem fizette be a díjat két egymás utáni évre a hivatásos képviselők ESZH mellett működő intézeténél. A képviselő bejegyzését a hivatásos képviselők jegyzékéből a 102. szabály (2) bekezdésének a) pontja szerint törölni kell, ha a képviselő cselekvőképtelenné válik. Erre a Jogi Osztály illetékes.
A 102. szabály (3) bekezdése szerint azt a személyt, akinek bejegyzését törölték, kérelemre újból fel kell venni a hivatásos képviselők jegyzékébe, ha a törlés feltételei már nem állnak fenn.
A ESZH kétévenként kiad egy listát a szerződő államok hivatásos képviselőiről.Ez a lista a világhálóról is lehívható.
A 134. szakasz (5) bekezdése szerint a hivatásos képviselők jegyzékében szereplő személy hivatásos képviseleti tevékenységének céljára bármelyik olyan szerződő államban létrehozhat székhelyet, amelyben sor kerülhet az egyezményben szabályozott eljárásokra. A szerződő államok szuverenitását azáltal veszik figyelembe, hogy az (5) bekezdés második és harmadik mondata szerint e jogosultságot az adott állam hatóságai esetileg, az ESZH elnökének meghallgatása után megvonhatják; mostanáig még nem került sort ilyen intézkedésre.
A (7) bekezdés szerint hivatásos képviseletet az egyezményben megállapított eljárásokban olyan ügyvéd is elláthat, aki képesítését valamelyik szerződő államban szerezte, feltéve, hogy az adott államban eljárhat szabadalmi ügyekben hivatásos képviselőként. Az ügyvédeknek mindig be kell nyújtaniuk egy meghatalmazást. Spanyolország az egyetlen állam, amelyben ügyvéd nem jogosult a nemzeti szabadalmi hivatal előtt eljárni. Ezért a spanyol ügyvédek senkit sem képviselhetnek az ESZH előtt.
A képviseletre jogosult ügyvédeket nem kell semmilyen listára felvenni.
A134. szakasz (8) bekezdése felhatalmazza az Igazgatótanácsot, hogy rendelkezzen a hivatásos képviselet ellátására jogosult személyeket tömörítő testület létesítéséről. Az Igazgatótanács 1977. október 21-én élt ezzel a felhatalmazással, és létrehozta az Európai Szabadalmi Intézetet (epi; European Patent Institute; Europäisches Patentinstitut; Institut européen des brevets), amely minden egyes szerződő államban jogi személyiséggel rendelkezik, pénzügyileg önálló, és elsősorban a tagok tagdíjaiból tartja fenn magát. Az ESZH-nál vezetett jegyzékbe bejegyzett képviselők számára kötelező az epi-tagság.
Az epi feladata többek között, hogy a hivatásos képviselők hivatásával kapcsolatos kérdésekben, különösen fegyelmi ügyekben, valamint az európai ügyvivői vizsgánál az ESZH-val együttműködjön. További feladata a gondoskodás arról, hogy tagjai betartsák a hivatási szabályokat.
Az epi szervezetét az intézet létrehozására vonatkozó előírások 7. szakasza szabályozza. Az epi tagjai minden harmadik évben egy tanácsot választanak, amely évenként kétszer ülésezik, és tagjai közül vezetőségként egy elnököt, két alelnököt, egy főtitkárt és egy kincstárnokot, valamint egy titkárhelyettest és egy kincstárnokhelyettest választ. A vezetőséghez tartozik még minden tagállamból egy tag, kivéve Franciaországot, Nagy-Britanniát és Németországot, amelyek két-két tagot adnak a vezetőségbe. Az intézetet a tanács elnöke képviseli.
A tanács fegyelmi tanácsot választ, és bizonyos feladatok elvégzéséhez bizottságokat hoz létre. Az intézet tagjainak általános közgyűlését a tanács hívja egybe.
Az intézet adja ki az epi-info című folyóiratot, amely negyedévenként jelenik meg.
A 134. szakasz (8) bekezdésének c) pontja szerint az igazgatótanács rendelkezhet a hivatásos képviselet ellátására jogosult személyek felett az epi vagy az ESZH által gyakorolt fegyelmi jogkörről. Ennek alapján született 1977. október 21-én a hivatásos képviselők fegyelmi ügyeire vonatkozó előírás (Vorschriften in Disziplinar-angelegenheiten von zugelassenen Vertretern; VDV).
A hivatalos képviselőkre az átmeneti időszakban vonatkozó előírásokat tartalmazó 163. szakasz szövege a következő:
„(1) Az átmeneti időszakban, amelynek elteltéről az Igazgatótanács határoz - a 134. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérve - a hivatásos képviselők jegyzékébe bármely természetes személy felvehető, aki eleget tesz a következő feltételeknek:
a) valamelyik Szerződő Állam állampolgára;
b) tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik Szerződő Állam területén található;
c) abban a Szerződő Államban, amelyben tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye található, szabadalmi ügyekben a központi iparjogvédelmi hatóság előtt természetes vagy jogi személyek képviselőjeként eljárhat.
(2) A jegyzékbe történő felvétel kérelemre történik, amelyhez csatolni kell a központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított, az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesüléséről szóló igazolást.
(3) Ha valamelyik Szerződő Államban az (1) bekezdésc) pontjában említett jogosultság nincs különleges szakmai képesítéshez kötve, a jegyzékbe történő felvételért folyamodó azon személyeknek, akik az adott Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt szabadalmi ügyekben eljárnak, legalább ötéves gyakorlattal kell rendelkezniük. A szakmai gyakorlat azonban nem feltétel olyan személy tekintetében, akinek szakmai képesítését, amely feljogosítja arra, hogy valamelyik Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága előtt szabadalmi ügyekben természetes vagy jogi személyek képviselőjeként eljárjon, ezen állam szabályai szerint hivatalosan elismerik. A központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított igazolásban szerepelnie kell annak, hogy a kérelmező az e bekezdésben említett feltételek valamelyikének megfelel.
(4) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke felmentést adhat:
a) a (3) bekezdés első mondata szerinti követelmény alól, ha a kérelmező bizonyítja, hogy az előírt képesítést egyéb úton megszerezte;
b) az (1) bekezdésa) pontja szerinti követelmény alól, kivételes esetben.
(5) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelmény alól mentesítést ad, ha a kérelmező 1973. október 5-én eleget tett az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti követelményeknek.
(6) Azok, akik esetében a tevékenység gyakorlása vagy az alkalmazás olyan államban történik, amely ehhez az Egyezményhez az (1) bekezdésben említett átmeneti időszak leteltét megelőző egy éven belül, vagy az átmeneti időszak leteltét követően csatlakozott - az (1)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételekkel -, az érintett állam csatlakozásának hatálybalépésétől számított egy éven belül vehetők fel a hivatásos képviselők jegyzékébe.
(7) Az átmeneti időszak leteltét követően az, akit ezen időszak alatt a hivatásos képviselők jegyzékébe bejegyez- tek, a jegyzékből - a 134. cikk (8) bekezdésének c) pontja szerinti fegyelmi intézkedések esetét kivéve - nem törölhető, illetve kérheti újbóli felvételét, ha megfelel az (1) bekezdés b) pontja szerinti követelménynek.”
Ezt a szakaszt „nagyapa-záradék”-nak is nevezik.
A kezdeti időszak szerződő államai számára az átmeneti időszak 1981. október 7-én járt le.Akésőbb csatlakozó államokban az átmeneti időszak a 163. szakasz (6) bekezdése alapján a csatlakozást követő egy év eltelte után járt, illetve jár le. Így amagyar szabadalmi ügyvivők és ügyvivőjelöltek számára az átmeneti időszak 2003. december 31-én zárul.
Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjai szerint a hivatásos képviselők jegyzékébe az átmeneti időszakban az olyan természetes személy vehető fel, aki valamely szerződő állam állampolgára, tevékenységét valamelyik szerződő állam területén gyakorolja, és ebben a szerződő államban a központi iparjogvédelmi hatóság előtt eljárhat szabadalmi ügyekben természetes vagy jogi személyek képviselőjeként. Nem feltétel tehát a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele az illető országban.
A (2) bekezdés előírja, hogy a jegyzékbe történő felvételt kérni kell.Akérelemhez csatolni kell a központi iparjogvédelmi hatóság által kiállított igazolást arról, hogy a kérelmező megfelel az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek.
A (6) bekezdés szerint az ESZE-hez újonnan csatlakozó államokban képviselet ellátására jogosult személyek a hivatásos képviselők jegyzékébe ugyanolyan feltételek mellett vehetők fel, mint az első szerződő államokban nemzeti képviseletet ellátó személyek.Ahivatásos képviselők jegyzékébe történő felvételnek az újonnan csatlakozó állam belépését követő egy éven belül - a magyar ügyvivők és ügyvivőjelöltek esetén 2003. december 31-ig - kell megtörténnie. Az ESZH joggyakorlata szerint elegendő, ha a kérelem a szükséges mellékletekkel együtt ezen a időszakon belül beérkezik az ESZH-hoz.
A (7) bekezdés megállapítja, hogy az átmeneti időszak leteltét követően az, akit a hivatásos képviselők jegyzékébe bejegyeztek, a jegyzékből - fegyelmi intézkedés esetét kivéve - nem törölhető, illetve kérheti újbóli felvételét, amennyiben tevékenysége gyakorlásának vagy alkalmazásának helye valamelyik szerződő állam területén található.
Az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) szabadalmi képviselőire az ESZH az Igazgatótanács hozzájárulásával a (6) bekezdésben foglaltakat hasonló módon alkalmazta; közvetlenül ugyanis nem lehetetett ezt a szakaszt alkalmazni, mert az NDK nem csatlakozott az ESZE-hez, csupán csak állampolgárai váltak az újraegyesítéssel egy szerződő állam állampolgáraivá. Az egyéves átmeneti időszak 1990. október 3-án kezdődött, amikor az NDK államterülete a Német Szövetségi Köztársaság részévé vált; így azNDKállampolgárai számára a határidő 1991. október 3-án járt le.
A kiterjesztési államok szabadalmi képviselői számára a 163. szakasz (6) bekezdésének hasonló alkalmazása nem lehetséges.
Itt megjegyezzük, hogy a 2000. novemberi müncheni diplomáciai konferencián ezt a szakaszt törölték, és tartalmát - kivéve az (5) és a (7) bekezdést - a 134. szakaszba iktatták be.