TANULMÁNYOK
Dr. Molnár István
Versenykorlátozó kikötések a licenciaszerződésekben: a közösségi és hazai versenyjogi szabályozás kérdései
1. Bevezetés: a licenciaszerződés versenyjogi megítélése
2. Röviden a versenykorlátozásról és az erőfölénnyel való visszaélésről
3. A technológiaátadási megállapodások csoportmentesítésének elméleti kérdései
4. A technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó közösségi és hazai csoportmentesítési rendeletek
5. Összefoglalás: az EK-rendelet alkalmazásából levonható következtetések
6. Felhasznált irodalom
7. Jogforrások
1. Bevezetés: a licenciaszerződés versenyjogi megítélése
A licenciaszerződés, azaz azon megállapodás, amely szerint egy szellemi alkotás jogosultja engedélyt ad ezen szellemi alkotás hasznosítására, a hasznosító pedig ennek fejében díjat fizet, számos kikötése - függetlenül attól, hogy a szerződés tárgya nevesített oltalmi forma által vagy a polgári jog által általános jelleggel védett szellemi alkotás - versenykorlátozó, illetve erőfölényes helyzetet alakít ki vagy tesz tartóssá. A versenykorlátozás és az erőfölénnyel való visszaélés a piaci versenyre gyakorolt káros hatásuk következtében tilos. A versenyjog mint jogterület kiemelt jelentőségét bizonyítja, hogy az Európai Unió közösségi jogában elsődleges jogforrás, a Római Szerződés (a továbbiakban: RSZ) gondoskodik annak általános szabályozásáról, amikor 81. cikkében kimondja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért általában tilos minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, a 82. cikk értelmében pedig tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon meglévő erőfölényével való visszaélés, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. A megfelelő hazai jogszabály, azaz a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) - a jogharmonizáció követelményének megfelelően - a fenti két tilalmat 11. és 20. §-aiban az RSZ 81. és 82. cikkeivel szinte szó szerint egyezően állapítja meg. A szellemi tulajdonjogok természetéből adódó és a hasznosítás engedélyezésekor is lényegében fennmaradó monopolhelyzet következtében úgy fogalmazhatunk, hogy a licenciaszerződésben konfliktusba kerülnek egymással a szellemitulajdon-védelmi és a versenyjogi prioritások (Török).
Ami a versenykorlátozó magatartást illeti, az előbbi konfliktus jogi feloldásának két alapformája a versenykorlátozó megállapodások meghatározott körének jogszabály útján történő csoportos mentesítése és az esetenként megadott, egyedi mentesítés. A közösségi jogban az RSZ 81. cikk (3) bek. alapján a megállapodások különböző csoportjaira az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) több, ún. csoportmentesítési rendeletet alkotott, míg egyedi mentesítésben - kérelemre - szintén a Bizottság részesít. Hasonlóan, a magyar jogban a Tpvt. felhatalmazása2 alapján a kormány csoportmentesítési rendeleteket adott ki, az egyedi mentesítés megadása pedig a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) hatáskörébe tartozik.3 Az erőfölénnyel visszaélésre nem lehet mentesítést kapni: az erőfölény puszta megléte önmagában versenyjogilag megengedett, de az azzal való visszaélés mindig tilos.
A jelen munkában a technológiaátadásra vonatkozó licenciaszerződések versenykorlátozó kikötéseinek közösségi és magyar szabályozását ismertetjük. Ezeket az RSZ és a Tpvt. általános szabályainak keretein belül sorrendben a Bizottság az RSZ 85.4 cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 240/96/EK-rendelete (a továbbiakban: EK-rendelet) és a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szabályozzák. A technológiaátadási megállapodások versenykorlátozó rendelkezéseinek a közösségi és hazai jogszabályok egyidejű figyelembevételével történő bemutatása nem felesleges: egyrészt, mert az EK-rendelet - a Bizottság többi rendeletéhez hasonlóan - egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban,5 tehát csatlakozása napjától Magyarországon is, másrészt, mert az EK-rendelet preambulumának (7) bekezdése értelmében ha a licencia-megállapodás nem tagországokra vagy az EU határain túl terjedő területekre vonatkozik és annak az RSZ 81. cikke (1) bekezdése hatálya alá tartozó (azaz versenykorlátozó) hatása van a közös piacra, a közös piacon belüli területekre vonatkozó kötelezettség tekintetében az EK- rendelet kerül alkalmazásra. Azaz, az EU közös piacára irányuló, külkereskedelmi jellegű licenciaszerződés megkötésekor nem csak a hazai, de a közösségi szabályoknak is meg kell felelni. A következőkben ezért a versenykorlátozás és erőfölénnyel való visszaélés néhány, a téma szempontjából fontos jogi vonásának és a csoportmentesítés elméleti hátterének bemutatása után a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó egyes licenciaszerződéseli kikötéseket a hazai és közösségi szabályokra és a közösségi jog alkalmazása során felhalmozott esetjogra egyaránt tekintettel ismertetjük. Az EK-rendelet erre vonatkozó rendelkezésének megfelelően6 a Bizottság a rendelet alkalmazásáról 2001-ben jelentést készített. A jelentés számos, a gyakorlati munka és az EK-rendelet jövőbeli változásainak előrejelzése szempontjából jelentős megállapítást és következtetést tartalmaz, ezért a jelentésből is kiemelünk néhány általunk érdekesebbnek vélt részt.
2. Röviden a versenykorlátozásról és az erőfölénnyel való visszaélésről
A versenykorlátozó magatartások tipikus példáit az RSZ és a Tpvt. lényegében azonosan határozza meg. Így tilos különösen:
(i) a beszerzési vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett rögzítése (árkartell),
(ii) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése,
(iii) a beszerzési források vagy piacok felosztása,
(iv) a versenytársak közötti versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás,
(v) a piacra lépés akadályozása,
(vi)egyenértékű ügyletek esetén az üzletfelek megkülönböztetése, aminek következtében azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek,
(vii) a szerződéskötés függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségek vállalásától, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.7
A kartelltilalom fenti általános szabályozásához - az RSZ-szel szintén lényegében összhangban - a Tpvt. a következő kivételeket fűzi.
(i) Nem esik tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű, azaz ha a megállapodást kötő feleknek együttes részesedése az érintett piacon a 10%-ot nem haladja meg, kivéve, ha a megállapodás tárgya árkartell8 vagy piacfelosztás,9 vagy ha egyébként a megállapodás és a hasonló megállapodások együttes hatása az érintett piacon a versenyt megakadályozza, korlátozza vagy torzítja. Utóbbi következmények fennállását a GVH állapítja meg.10
(ii) Nem tilalmazott a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.11
(iii) Nem tilos a megállapodás, ha csoportmentesítés12 vagy a GVH egyedi mentesítése13 hatálya alá esik.
Itt jegyezzük meg, hogy a Tpvt. az egyedi mentesítést négy feltétel egyidejű teljesüléséhez köti. Ezen feltételek teljesülése hiányában a megállapodás hiába tartozik alapvetően a csoportmentesítés hatálya alá, tilalmazott, ha annak és a hasonló megállapodásoknak együttes hatásaként az egyedi mentesítés feltételei nem teljesülnek.14 Ezen feltételek a következők:
(i) a megállapodás járuljon hozzá a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához,
(ii) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz kerüljön,
(iii) a gazdasági verseny korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket ne haladja meg, és
(iv) a megállapodás ne tegye lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.15
A fentiek alapján tilalmazott valamennyi megállapodás - összhangban a közösségi joggal - semmis,16 azaz a polgári jog jogszabályba ütköző megállapodásra vonatkozó szankciója kerül alkalmazásra. Emellett a Tpvt. alapján a GVH szankcióként
(i)megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését és kötelezettséget írhat elő,
(ii)elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését,
(iii)megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását,17 valamint
(iv) bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. ezen rendelkezéseit megsérti; e bírság összege a vállalkozás nettó árbevételének tíz százalékát is elérheti.18
A Tpvt. értelmében a tilalmazott versenyt korlátozó megállapodás semmisségének szankciója egyébként nem mellőzhető; azt ugyanis együttesen kell alkalmazni a GVH által kiszabott, itt felsorolt szankciókkal.19
A versenyt korlátozó megállapodásoknak a résztvevők piaci elhelyezkedése szempontjából két alaptípusa van: a versenytársak közötti (horizontális) és a forgalmi folyamatokban eltérő helyen levő vállalkozások közötti (vertikális) megállapodás. A technológiaátadást magukban foglaló licenciaszerződések - amellett, hogy egyes kikötéseikben a versenykorlátozó magatartás szinte valamennyi esetét megvalósíthatják - tipikusan az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására irányuló, és vertikális jegyeket is magukban hordozó, de alapvetően horizontális versenyt korlátozó megállapodások.20
Ami a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát illeti, az RSZ és a Tpvt. egyaránt a visszaélési elvet követi. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozás erőfölényes helyzetének puszta megléte nem tilos, ugyanakkor tilos az ezzel való visszaélés, különösen, hogy a vállalkozás
(i) erőfölényes helyzetének kihasználásával és a verseny bármiféle korlátozásával erőfölényét fokozza (versenyt korlátozó típusú visszaélések), vagy
(ii) erőfölényes helyzetére alapozva saját javára és a fogyasztók kárára megváltoztassa a jövedelmek elosztásának arányát (kizsákmányoló típusú visszaélések).
Sem az RSZ, sem a Tpvt. nem határozza meg a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés fogalmát, hanem mindkettő példálózó, nem teljes körű felsorolást ad az ilyennek minősülő magatartásokról. Az erőfölénnyel való visszaélés legtipikusabb megvalósítási magatartásai az alábbiak.
(i) Tilos az üzleti kapcsolatokban tisztességtelen beszerzési vagy eladási árakat megállapítani vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.
(ii) Tilos a termelés korlátozása. Ennek értelmében a gazdasági erőfölényben levő vállalkozás nem korlátozhatja a fogyasztók kárára a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlesztést. A termelés korlátozása a piaci kibocsátás csökkenéséhez, ennek következtében fogyasztói áremelkedéshez vezet, míg a műszaki fejlesztés korlátozása megakadályozza, hogy új, hatékonyabb technológiák segítségével történjék a termelés.
(iii) Tilos az üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától való indokolatlan elzárkózás. Az RSZ - a Tpvt.-vel ellentétben - nem tartalmazza ezt a tényállást, azonban a közösségi esetjog alapján egyértelmű, hogy a szerződéskötéstől elzárkózás a közösségi versenyjog szerint is erőfölénnyel visszaélésnek minősülhet. E magatartás igen könnyen megvalósulhat a szellemi tulajdonjogok átadásától való elzárkózással. A kötelmi jog írott alapelve a szerződéskötési szabadság.21 Ezen alapelv alól kivétel a Ptk. szerinti szerződéskötési kötelezettség.22 A Tpvt. értelmében a GVH szerződés megkötésére kötelezhet.23,24 Fontos hangsúlyozni, hogy a szerződéskötéstől elzárkózás tilalma csak azt követeli meg a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozástól, hogy az üzleti kapcsolat felvételétől vagy fenntartásától való elzárkózása indokolt legyen. Ugyanakkor a gazdasági erőfölényben levő vállalkozástól sem várható el saját érdekeivel ellentétes üzleti kapcsolat létrehozása vagy fenntartása.
Érdekességként megjegyezzük, hogy 2003. január 1-jéig a szabadalmi törvény25 (a továbbiakban Szt.) és mindazon törvények, amelyek az egyes önálló iparjogvédelmi oltalmi formák hasznosításának engedélyezése tekintetében az Szt.-re hivatkoznak, ellentétben álltak a Tpvt.-vel. Az Szt. 27. § (3) bek. értelmében ui. nem valósított meg erőfölénnyel visszaélést a szabadalmi licenciaszerződés megkötésétől való elzárkózás. A kérdéses bekezdést az Szt. 2002. évi átfogó módosítása keretében törölték.
(iv) A Tpvt. szerint tilos a másik fél döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni. Ez a tényállás az RSZ-ben külön nem szerepel.
(v) A gazdasági erőfölényes helyzettel való visszaélésnek minősül, ezért tilos az árut indokolatlanul kivonni a forgalomból, illetőleg visszatartani. Mivel ez a magatartás hasonlít a forgalmazás korlátozásához, az RSZ külön ezt sem nevesíti.
(vi) Tilos az árukapcsolás azon esete, amikor egy adott piacon erőfölényben lévő vállalat próbálja kihasználni erőfölényét egy másik piacon.26
(vii) Tilos az üzletfelek megkülönböztetése; ezen rendelkezés egyébként egy alkotmányos alapelv, a diszkrimináció tilalmának versenyjogi megjelenítése.
(viii) A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés néhány egyéb, a Tpvt.-ben nevesített,27 ám az RSZ-ben nem szereplő tényállása (a piacrabló ár, a piacra lépés akadályozása, a versenytárs befolyásolása) is megvalósulhat a licenciaszerződésben.
Az erőfölénnyel való visszaélés szankciói a közösségi és a hazai jogban egyaránt alapvetően hasonlítanak a versenykorlátozás tilalmának szankcióihoz, ám megismételjük, hogy azok alkalmazásának együttes feltétele az erőfölény megléte és a visszaélésszerű magatartás tanúsítása.
3. A technológiaátadási megállapodások csoportmentesítésének elméleti kérdései
Annak érdekében, hogy az innovátor ne veszítse el érdekeltségét újabb megoldások létrehozásában, a szellemi tulajdonjogok megadják számára a jogot, hogy ideiglenesen kizárjon másokat az innovatív alkotás hasznosításából. Az a jogi monopólium, amelyet a szellemi tulajdonjog biztosít jogosultja számára, a helyettesítő termékeknek az érdekelt piacon való hozzáférhetőségétől függően piaci erőfölényre és versenyjogi értelemben monopóliumra vezet. Ez adja a szellemi tulajdonjogok és a versenyjog közötti konfliktus alapját, mivel a versenyjog célja éppen annak a kizárólagosságnak a megszüntetése, amelyet a szellemi tulajdonjogok biztosítanak. Azonban ez alapvetően csak látszólagos konfliktusforrás. Voltaképpen a szellemi tulajdonjogok és a versenyjog egymást kiegészítik, mivel mindkettő célja a fogyasztói jólét növelése. A szellemi tulajdonjogok célkitűzése a műszaki haladás elősegítése, amelyből végső soron a fogyasztók profitálnak. A versenyjog célja pedig a fogyasztói jólét növelése a verseny mint a hatékony piacok húzóereje védelmével, amely a legjobb minőségű termékeket a legalacsonyabb árakon biztosítja. A fogyasztói jólét, mint alapvető cél az innovátorok erőfeszítéseinek alul- és felülértékelése közötti megfelelő egyensúly biztosításával érhető el. Az említett egyensúly biztosítása érdekében a szellemi tulajdonjogok időtartamukban és terjedelmükben korlátozottak (az egyes önálló oltalmi formák esetében), vagy elvesztik értéküket, ha nyilvánosságra kerülnek (know-how), a versenyjog pedig kivételeket enged az általános tilalmak alól.
A közgazdasági elméletben a csoportmentesség kérdéskörénél a piacelméletek és a tulajdonjogok közgazdaságtana közötti ütközésekről beszélhetünk. A normatív piacelméleti megközelítés szerint mindenfajta kartell vagy az összejátszás más formája versenykorlátozó hatású, és ezért azokat meg kell akadályozni (ez igaz az erőfölényes magatartások egy részére is). A tulajdonjogok közgazdaságtana szerint viszont a verseny és a tulajdon védelme közül - különösen a szellemi tulajdonjogok tekintetében - ez utóbbinak kell prioritást adni. Ezeknek megfelelően a technológiai termékek és szolgáltatások piacán már hosszabb ideje ütközik egymással két szemlélet. Ezek közül
(i) az egyik az áru- és szolgáltatáspiaci verseny szabadsága érdekében korlátozná a szellemi tulajdonhoz fűződő, piacra lépési korlátnak tekintett monopóliumokat,
(ii) a másik a szellemi tulajdon biztonsága érdekében az áru- és szolgáltatáspiaci verseny bizonyos korlátozásait megengedhetőnek tartja (Török).
A csoportmentességi szabályozás, amely a kartelltilalom mint általános versenypolitikai eszköz alóli kivételteremtés, a szabad áruforgalom és az iparitulajdon-védelem közötti ellentmondások feloldásának egyik eszköze. Arra szolgál, hogy vele a vállalatok közötti - egyébként joggal versenykorlátozónak minősíthető - megállapodások bizonyos formáit eleve legálissá tegyék. Ez annyit jelent, hogy az előre meghirdetett csoportmentességi feltételek teljesítése esetén a kartelltilalom alóli mentesség automatikusan érvénybe lép. Valamennyi csoportmentességi rendelet alaphipotézise, hogy az a tevékenységcsoport, amelyet a rendelet mentesít, az abban előírtak betartása esetén gazdaságilag-társadalmilag előnyös.
A közösségi versenyjogban a megállapodások különböző csoportjaira, ezek között a technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendeleteket a Bizottság adja ki, amely egyben a versenyhatósági funkciókat is ellátja. A Bizottság a csoportmentességek kedvezményét megvonhatja, ha a csoportmentességi rendeletben foglaltaknak megfelel ugyan a vizsgált megállapodás, de az általános mentesítő feltételeket adott helyzetben mégsem teljesíti. A magyar jogban a csoportmentesség kormányrendeleti úton szabályozott, a versenyfelügyeleti funkciókat a GVH tölti be, amely adott esetben - a Bizottsághoz hasonlóan - szintén megvonhatja a csoportmentesség kedvezményét.28
4. A technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó közösségi és hazai csoportmentesítési rendeletek
A csoportmentesítési rendeletek szerinti kedvezmények csak azon megállapodásokra vonatkoznak, amelyekben alanyként csak egy jogosult - vagy közös szabadalom esetén több jogosult - és egy hasznosító, illetve (az EK-rendelet megfogalmazása szerint) csak két vállalat29 szerepel. Alkalmazható továbbá a csoportmentesítés az allicencia-adásokra, azaz azokra a megállapodásokra, amelyekben a hasznosító ad engedélyt a szerződés tárgyának hasznosítására.30
A két csoportmentesítési rendelet a hatálya alá tartozó megállapodások körét is hasonlóan állapítja meg. Ezek a Korm. rendelet szerint a szabadalmi licenciaszerződés, a know-how hasznosítására kötött szerződés és a vegyes licenciaszerződés, azzal, hogy a szabadalommal egy tekintet alá esik a szabadalmi bejelentés tárgya hasznosításának engedélyezésére kötött szerződés, a használati mintaoltalom és bejelentése tárgyának hasznosítása engedélyezésére kötött szerződés és a mikroelektronikai félvezető termék topográfiai oltalom és bejelentése tárgyának hasznosítására kötött szerződés.31 Az EK-rendelet értelmében a csoportmentesítés szempontjából olyan, az EU-ban létező oltalmi formák is a szabadalommal esnek egy tekintet alá, mint amilyenek például a francia jog szerinti hasznossági bizonylat és hasznossági pótbizonylat és ezek bejelentései, a növényfajta-oltalmi tanúsítványok és a gyógyszerekre vonatkozó kiegészítő oltalmi bizonylatok.32 A csoportmentesítés kedvezményében részesíthető megállapodások körébe mind a Korm. rendelet, mind az EK-rendelet értelmében azok a szerződések is beletartoznak, amelyek a fenti oltalmi formák által védett szellemi alkotásokon kívül - járulékos jelleggel - más szellemi tulajdonjogokra, azaz a szerzői jog, védjegy- vagy formatervezésiminta-oltalom által védett szellemi alkotásokra tartalmaznak kikötéseket, feltéve, hogy azok hozzájárulnak a technológiaátadás céljának eléréséhez.33 A tisztán vagy nagyobbrészt ez utóbbi szellemi alkotások átadására irányuló megállapodások csak egyedi mentesítésben részesíthetők. A szabályozás ezen - az alkalmazók véleménye szerint nem túl szerencsés - megoldásának hátterében nyilvánvalóan az a megfontolás áll, hogy a technológiaátadási megállapodások csoportmentessége kedvezményében csak valóban műszaki, technológiai karakterű szellemi alkotások átadására irányuló szerződések részesülhessenek. Ezáltal azonban nem tartoznak a csoportmentesítés hatálya alá például a szerzői jogi védelemben részesülő szoftverek vagy a formatervezési minták átadására irányuló szerződések, holott ezeknek a technológiaátadás tekintetében betöltött fontos szerepe aligha vitatható.
Végül, tekintettel az értékesítés és a kizárólagos licencia hasonlóságára, mind a közösségi, mind a magyar jogban a jogalkotó kiterjeszti a mentesített megállapodások körét azokra a szerződésekre, amelyek nem licencia-, hanem átruházási szerződések, de az átadó továbbra is viseli az átadással járó kockázatot.34
A csoportmentesítési rendeletekkel érintett szerződéses kikötések három fő csoportba sorolhatók. Az első csoport alkotja az ún. "hófehér listát", amelybe azok, a licenciaszerződésekben egyébként szokásosan szereplő kikötések tartoznak, amelyek nem versenykorlátozóak. Ezen kikötések az EK-rendelet 2. cikk (1) bekezdésében és a Korm. rendelet 2. §-ában szerepelnek. A második csoport képezi az ún. "fehér listát", ebbe a versenykorlátozó, ám a mentesség kedvezményében részesülő szerződési kötelezettségek tartoznak, és ezeket az EK-rendelet 1. cikkének (1) bekezdése és - egy részüket - a Korm. rendelet 1. § (6)-(7) bekezdései tartalmazzák. A harmadik csoportot, az ún. "fekete lista" alkotja. Utóbbiak gazdaságilag hátrányosan versenykorlátozóak, csoportmentesítésben nem részesíthetők, ezért kikötésük esetén a tilalmazott versenykorlátozó magatartás az RSZ-ben és a Tpvt.-ben azonosan szabályozott módon szankcionálandók. Ezek a kikötések az EK-rendelet 3. cikkében és a Korm. rendelet 3. §-ában szerepelnek. Megjegyzendő, hogy vannak ún. "szürke listás" kikötések is, amelyekről hallgat a csoportmentesítési szabályozás. Ezek a versenyjogi megítélés szempontjából a fehér listán és a fekete listán szereplő rendelkezések között helyezkednek el. Az ezeket illető egyértelmű szabályozás hiánya jogbizonytalanságot teremt, ezért a jövőben gondoskodni kell az ilyen rendelkezések jogszabály keretében történő értékeléséről.
A hófehér listához tartoznak az alábbiakban ismertetett kikötések.
(i) A licenciavevő akár a megállapodás lejárta után is kötelezhető arra, hogy ne fedje fel a licenciaadó által közölt know-how-t. A titoktartási kötelezettség általában a licenciavevőt terheli. Nem elképzelhetetlen azonban a kötelezettség kölcsönös megállapítása, például abban az esetben, ha a licenciaadó műszaki segítségnyújtási kötelezettségének teljesítése közben a licenciavevő érdekkörébe tartozó üzemi vagy üzleti titok birtokába jut.
(ii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy ne adjon allicenciát, vagy ne ruházza át licenciajogosultságát. Az allicencia-adás korlátozása mögött a licenciaadónak azon jogos érdeke áll, hogy a licenciaszerződés tárgyát képező információ birtokába csak az kerüljön, akinél az ezzel járó kötelezettség teljesítésére a gazdasági és műszaki feltételek fennállnak.35
(iii) A licenciavevőnek megtiltható, hogy a licenciaszerződés lejártát követően a szerződés tárgyát képező szabadalmakat és know-how-t hasznosítsa, e tilalom azonban csak addig állhat fenn, amíg a szabadalmak oltalmi ideje le nem jár, illetőleg a know-how közkinccsé nem válik.
(iv) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a szerződés tárgyát képező technológiát érintő, megkülönböztethető továbbfejlesztései vagy új alkalmazásai tekintetében a licenciaadónak licenciát adjon; e licenciaadási kötelezettség azonban nem lehet kizárólagos, tehát a fejlesztést a licenciavevő maga is hasznosíthatja vagy harmadik személynek arra olyan licenciát adhat, amely nem terjed ki az eredeti licenciaadó által rendelkezésre bocsátott, még titkos know-how-ra. Továbbá a licenciaadónak magának is vállalnia kell saját fejlesztéseire vonatkozó licenciaadási kötelezettséget a licenciavevő felé. Az EK-rendelet tehát a licenciaszerződés tárgyától nem független fejlesztések tekintetében csak a kölcsönös licenciaadási kötelezettséget ismeri el. Ennek többféle módja képzelhető el. Az egyik szerint a licenciaszerződésben csak a felek általános tájékoztatási kötelezettségét terjesztik ki a fejlesztésekre, és a tájékoztatás már önmagában a licenciaszerződésben meghatározott terjedelmű hasznosításra ad alapot. Más esetben a felek a szerződésben az elővásárlási (pontosabban: "előhaszonbérleti") joggal analóg előlicencia-vételi jogot kötnek ki. Megemlítendő, hogy sem az EK-rendelet, sem más jogszabályok nem érintik a fejlesztés azon legkisebb mértékét, amelyre már fennáll a felek tájékoztatási, illetve licenciaadási kötelezettsége.
(v) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgyára vonatkozó minimális minőségi előírásokat betartsa, vagy egyes árukat vagy szolgáltatásokat a licenciaadótól vásároljon (árukapcsolás), továbbá, hogy lehetővé tegye a licenciaadó erre irányuló ellenőrzési jogának gyakorlását, ha előbbi kötelezettségek a szerződés tárgyának műszakilag helyes hasznosításához vagy a licenciaadóra (és más licenciavevőkre) vonatkozó minimális minőségi előírások teljesítéséhez szükségesek. Versenyjogilag megengedett az olyan árukapcsolás, amely a licenciaszerződés tárgyának megfelelő színvonalú hasznosításához szükséges. Megjegyzendő, hogy a tiltott árukapcsolással esik egy tekintet alá, ha a licenciadíj mértékét úgy állapítják meg, hogy oltalomban nem részesülő vagy a szerződés tárgyához nem kapcsolódó dolgok ellenértékét is alapul veszik.
(vi) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy tájékoztassa a licenciaadót a know-how jogellenes hasznosításáról vagy a licenciaszerződés tárgya szerinti szabadalom bitorlásáról, eljárjon a jogellenes hasznosítók ellen vagy közreműködjön a licenciaadó ilyen eljárásában. A felek tájékoztatási kötelezettsége a licenciaszerződést kötő alanyok fokozottan bizalmas kapcsolatának és a jogi tárgy sérülékenységének következménye, de a polgári jogi jogviszonyokra általánosan érvényesülő alapelv is, és minden olyan körülményre kiterjed, amely a szerződés teljesítését bármilyen módon befolyásolhatja.
(vii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a megállapodás lejártáig akkor is fizesse a licenciadíjat, ha a licenciaszerződés tárgya szerinti know-how a licenciaadó magatartásától független okokból közismertté válik. Ha a know-how közismertté válása a licenciavevő jogellenes vagy szerződésszegő magatartásának a következménye, akkor a licenciavevő e kikötéstől függetlenül is kártérítési felelősséggel tartozik.
(viii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciadíj fizetését a licenciaszerződés tárgya szerinti szabadalom oltalmi idejének lejártán túl is folytassa, ha ennek az a célja, hogy ezáltal megkönnyítsék a licenciadíj fizetését a licenciavevő számára. A licenciadíj-fizetési kötelezettségnek a szabadalmi oltalom lejártát követő megszűnése teljesen logikus és indokolt, hiszen ellenkező esetben az oltalmi idő lejártát követően a licenciavevő a piac összes többi szereplőjével szemben hátrányos helyzetbe kerülne. A jelen esetben azonban a licenciavevő az oltalmi idő alatt a licenciaszerződés tárgyának a licenciaforgalmi viszonyokra tekintettel elfogadott hasznosítási értékénél kevesebbet fizet.
(ix) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés szerinti technológia hasznosítását korlátozott számú alkalmazási területre, illetve termékpiacra szűkítse.
(x) A licenciaszerződésben meghatározható a licenciavevő legkisebb licenciadíj-fizetési, illetve legkisebb mértékű, előállított termékmennyiségben vagy elvégzett műveletszámban megadott hasznosítási kötelezettsége.
(xi) A licenciaszerződésben megengedett a "legnagyobb kedvezményben részesített licenciavevő" kikötése, amikor a licenciaadó köteles a licenciavevőnek kedvezőbb feltételeket biztosítani, mint amilyeneket a licenciaszerződés megkötése után más licenciavevőknek biztosítana. E kikötés - hasonlóan a licenciadíj-fizetési kötelezettség időbeli korlátját megállapító kikötéshez - szintén annak megakadályozására szolgál, hogy a licenciavevő a szerződés megkötését követően hátrányos helyzetbe kerülhessen harmadik személyekkel szemben.
(xii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgya szerinti terméken feltüntesse a licenciaadó nevét vagy utaljon a tárgy szerinti szabadalomra.
(xiii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a szerződés tárgya szerinti technológiát berendezések harmadik személy számára való készítéséhez ne alkalmazza. A kikötés azonban nem érinti a licenciavevő azon jogát, hogy - megnövelt licenciadíj-fizetés mellett - saját kapacitását növelje.
(xiv) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgya szerinti termékből meghatározott vevő számára korlátozott mennyiséget szállítson, ha a licenciaszerződés azzal a céllal jött létre, hogy e vevőnek a szerződés tárgya szerinti termékre második beszerzési forrása legyen.
(xv) Fenntartható a licenciaadó jogosultsága, hogy a szabadalomból származó joga gyakorlásaként kifogást emeljen, ha a licenciavevő a szerződés tárgya szerinti technológiát a szerződés szerinti szakterülettől eltérő területen hasznosítja.
(xvi) A licenciaadó jogosult a licenciaszerződés megszüntetésére, ha a licenciavevő megtámadja a szerződés tárgya szerinti szabadalom érvényességét, vagy kétségbe vonja a know-how lényeges vagy titkos jellegét, nem jogosult azonban e támadásokat kifejezetten megtiltani. A megtámadás kizárására vonatkozó kikötés mellett szól az, hogy a felek közötti bizalmi viszony, továbbá a licenciaszerződés tárgyának beható műszaki ismerete másoknál nagyobb lehetőséget nyújt a licenciavevő számára, hogy a szerződés szerinti megoldást oltalmazó szabadalom megsemmisítésével - saját üzleti érdekétől vezetve - sikerrel próbálkozzon, illetve a know-how titkosságát és lényeges voltát kétségbe vonja. A licenciaadó ebből a szempontból kiszolgáltatott helyzete sem indokolhatja azonban annak az alapelvnek a háttérbe szorítását, hogy oltalomban csak valóban szabadalmazható megoldás részesüljön, a szerződés tárgya pedig csak olyan know-how legyen, amelynek birtokában - a titkos információból származó előnyök kiaknázásával - a licenciavevő saját versenybeli helyzetét ténylegesen javítani képessé válhat. Az EK-rendelet ezért csak a licenciaadó szerződésmegszüntetési jogát ismeri el.36 A licenciaadó jogosult továbbá megszüntetni a szabadalomra vonatkozó licenciaszerződést, ha a licenciavevő kinyilvánítja, hogy a szerződés szerinti szabadalom nem szükséges az átadott technológia megvalósításához. Utóbbi esetben a licenciavevő tehát nem a szabadalomban foglalt műszaki többlettartalom létezését, hanem annak szükségességét vonja kétségbe.
A megtámadás kizárására irányuló kikötések az EK-rendelet szerint jelenleg szürke kikötések. A csoportmentesítés ezen korlátozásokra való lehetséges kiterjesztését indokolhatja, hogy a megtámadás kizárására irányuló kikötések bizonyos körülmények között növelhetik a licenciaadó készségét a hasznosítás engedélyezésére, és ezáltal elősegíthetik a technológia terjedését. Ennek egy példája lehet az az eset, amikor egy kisvállalkozás egy nagyvállalat részére engedélyezi a hasznosítást, ha a kisvállalkozás tarthat attól, hogy a licenciavevő - miután elsajátította a know-how-t - kétségbe vonja a szabadalom érvényességét. Ezzel szemben felvethető, hogy ha a licenciaszerződésben engedélyezett szabadalom ténylegesen érvénytelen, vagy az engedélyezett know-how nem lényeges vagy titkos, a megtámadás kizárására vonatkozó kikötések jelentős versenyellenes hatással bírhatnak, kézzelfogható előnyök nélkül. Az ilyen kikötések hatásukat tekintve az engedélyezett termékek magasabb áraira vezethetnek, mivel a licenciavevőnek továbbra is fizetnie kell a licenciadíjat. Gátolhatják továbbá a licenciavevőnek a licenciaadóval való versenyét is, különösen például akkor, ha kizárnák a licenciavevő jogát a hasznosítási szerződéshez nem kapcsolódó ipari tulajdonjogok érvényességének kétségbe vonására.
Az Európai Bíróság esetjoga - úgy tűnik - nem alakult ki teljesen ebben a kérdésben. A Bayer v. Süllhöfer-ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy "semmilyen, a szabadalmi licenciaszerződésbe foglalt megtámadás kizárására irányuló kikötés nem lehet olyan, hogy az - a jogi és gazdasági környezetre tekintettel - az RSZ 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző módon korlátozza a versenyt". A Bíróság hozzátette, hogy különösen "annak igazolása szükséges, hogy az illető vállalkozásoknak a kérdéses termékek tekintetében elfoglalt, adott piaci pozíciója esetén a kikötés versenykorlátozó természetű-e".37 Máskor viszont - konkrétan a korábbi Windsurfing-ügyben hozott ítéletében - az Európai Bíróság megállapította, hogy"az ilyen kikötés egyértelműen a szabadalom tárgyán kívül esik", és sérti az RSZ 81. cikk (1) bekezdését.38
(xvii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licencia tárgyát képező terméket legjobb minőségben gyártsa és forgalmazza.
(xviii) Jogszerű végül a licenciaadó azon jogának fenntartása, hogy megszüntesse a licenciavevőnek adott kizárólagosságot, illetve elzárkózzon licencia adásától a licencia tárgyát képező technológia általa végzett fejlesztéseire nézve, ha a licenciavevő a szerződés tárgya szerinti termékkel versengő termékek (azaz a szerződés szerinti termékek helyettesítésére alkalmas termékek) tekintetében versenyre lép vele, továbbá hogy felszólítsa a licenciavevőt annak bizonyítására, hogy a licenciaszerződés szerinti know-how-t csak a szerződés szerinti termékekhez alkalmazza.
Az EK-rendelet hófehér listájában felsorolt kikötések közül a Korm. rendelet csak a minimális licenciadíjfizetési-kötelezettségre, a szerződés tárgya szerinti termék minimális előállítási mennyiségére és a szerződés tárgya szerinti eljárás legkisebb kötelezően elvégzendő műveletszámára vonatkozó kikötést,39 továbbá a licenciavevő által a licenciaszerződés tárgya szerinti termékek helyettesítésére alkalmas termékek vonatkozásában kialakított versenyhelyzet esetében a hasznosítási engedély kizárólagosságának megszüntetésére vonatkozó jogfenntartási kikötést tartalmazza.40
Az EK-rendelet szerint a fehér listához a következőkben ismertetett versenykorlátozó, ám gazdaságilag előnyös voltuk miatt a jogalkotó által mentesített szerződési kikötések tartoznak.
(i) A licenciaadó kötelezhető arra, hogy a szerződés tárgya szerinti területen a licenciavevőn kívül másnak ne adjon hasznosítási engedélyt (egyedüli licencia), továbbá arra is, hogy a licenciaszerződés tárgyát maga se hasznosítsa (kizárólagos licencia). A licenciahasznosítási jogosultság kizárólagosságának legenyhébb fokozata az egyszerű licencia, ahol valójában nem is beszélhetünk licenciavevői kizárólagosságról, hiszen a licenciavevő hasznosítási joga nincs hatással arra, hogy harmadik személyek kaphatnak-e hasonló engedélyt vagy sem. A hasznosítást így gyakorolhatja a licenciavevőn kívül a licenciaadó és mindazok, akiknek az engedélyt a licenciaadó a licenciavevőn kívül megadta. Az egyedüli licencia esetén a licenciaadó vállalja, hogy a szerződés érvényessége szerinti területre harmadik személynek nem engedélyezi a hasznosítást. Kizárólagos licencia esetében már maga a licenciaadó is köteles a szerződés szerinti területen tartózkodni a licenciaszerződés tárgyának hasznosításától. Az abszolút területi védelmet biztosító licencia már a párhuzamos import lehetőségét is kizárja.41
(ii) A licenciavevő is kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgyát a licenciaadó érdekkörébe tartozó területen ne hasznosítsa és arra is, hogy a licenciaszerződés tárgyának hasznosításától tartózkodjék azon a területen, ahol más licenciavevők kaptak licenciát.42
(iii) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgya szerinti termék piacra vitele érdekében ne folytasson aktív üzletpolitikát, továbbá, hogy általa nem kezdeményezett megrendeléseknek eleget téve a licenciaszerződés tárgya szerinti terméket ne vigye piacra azokon a területeken, amelyekre más licenciavevők kaptak licenciát.
(iv) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés tárgya szerinti terméken csak a licenciaadó védjegyét használja, nem lehet azonban a licenciavevőt meggátolni abban, hogy feltüntesse, hogy ő az említett termék gyártója.
(v) A licenciavevő kötelezhető arra, hogy a szerződés tárgya szerinti termékből termelését csak a saját termékeinek gyártásához szükséges mennyiségre korlátozza és hogy azt csak saját termékei részeként forgalmazza feltéve, hogy saját terméke mennyiségét a licenciavevő szabadon határozhatja meg.
Az EK-rendelet fehér listájának tartalmától annyiban tér el a Korm. rendelet szabályozása, hogy az EK-rendeletnek a licenciavevőnek más licenciavevők területein folytatott üzletpolitikájára vonatkozó rendelkezései nem szerepelnek benne. Ennek nyilvánvaló oka, hogy Magyarország kis méretének következtében érdekelt piacként általában az ország egész területe értendő, ezért területileg megosztott üzletpolitika a gyakorlatban nehezen képzehető el.
Megjegyzendő végül, hogy a jogszabályi mentesítés határozott időre szól. Ezen időbeli korlátokat a megállapodások típusának megfelelően mind az EK-rendelet, mind a Korm. rendelet részletesen meghatározza,43 azokra a licenciaszerződés megkötésekor figyelni kell.
A fekete listához a licenciaszerződések olyan versenykorlátozó kikötései tartoznak, amelyek semmilyen körülmények között sem részesülhetnek a mentesítés kedvezményében. A fekete lista tartalmát az EK-rendelet és a Korm. rendelet kismértékben eltérően állapítja meg. Az EK-rendelet és a Korm. rendelet szerint egyaránt a fekete listához tartoznak az alábbi szerződéses kikötések.
(i) Tilos valamelyik fél korlátozása abban, hogy a licencia tárgya szerinti termékek árát meghatározza. E tilalom a tiltott ármegállapodás egyik alapesetére, a vertikális versenykorlátozó ármegállapodásra vonatkozik. A valamelyik fél részére ajánlott értékesítési ár megállapítása önmagában nem tilalmazott kikötés, kivéve, ha az ténylegesen kötelezően alkalmazandó árként funkcionál.
(ii) Tilos valamelyik fél korlátozása abban, hogy helyettesítő termékek kutatása, fejlesztése, termelése és felhasználása tekintetében a másik féllel versenyezzen. Az ilyen rendelkezés tilalma azonban nem érintheti a licenciavevő azon kötelezettségét, hogy a licencia tárgyát képező terméket a lehető legjobb minőségben gyártsa és a licenciaadó azon jogának fenntartását, hogy megszüntesse a licencia kizárólagosságát, ha a licenciavevő a fentiek szerint versenyre lép vele. Ez utóbbi két kikötés ugyanis a hófehér listán szerepel [lásd: a hófehér lista (xvii) és (xviii) pontjait]. Az EK-rendelet 3. cikk 2. pontja a versenyt kizáró kikötések valamennyi típusát kőkemény korlátozásként kezeli, tekintet nélkül a felek közötti kapcsolatra és azoknak az érdekelt piacon elfoglalt pozíciójára. Az EK-rendelet nem tesz továbbá különbséget a licenciavevő független kutatás-fejlesztés végrehajtásában, harmadik személyek vagy saját versengő technológiája alkalmazásában vagy versengő termékek terjesztésében történő korlátozásai között. A Bizottság a szellemi tulajdonjogokat illető múltbéli esetei megmutatják, hogy a versenyt kizáró kikötések általában tiltottak.44 Az Európai Bíróság esetjoga azonban kiegyensúlyozottabb. Például a Kai Ottung v. Klee and Weilbach ügyben a Bíróság úgy találta, hogy "a versenyt kizáró kikötés - attól a gazdasági környezettől függően, amelyben a megállapodás létrejött - az RSZ 81. cikk (1) bekezdésébe ütközően korlátozhatja a versenyt".45
Különbséget kell tenni aszerint, hogy a licenciaszerződés versenytársak vagy nem versenytársak között jött létre. A versenytársak közötti licenciaszerződésekben a verseny kizárásának kikötései fokozhatják a felek közötti összejátszást például harmadik személyek technológiájának a piacról történő kiszorítása, a felek független kutatás-fejlesztésének korlátozása vagy ugyanazon technológiát alkalmazó felek közötti hasonlóság növelése következtében. A gyakorlatban azonban a verseny kizárásának kikötéseit gyakrabban alkalmazzák nem versenytársak közötti licenciaszerződésekben. Az utóbbi esetben a lehetséges fő negatív hatás harmadik személyek technológiáinak vagy termékeinek a piacról történő kiszorítása. E negatív hatás - egyebek mellett - a licenciaadó piaci erejétől, a piacra lépés egyéb korlátaitól, a megállapodás időtartamától és a hasonló megállapodások lehetséges együttes hatásától függ. Amikor a licenciaadó a licenciavevőt versengő kutatás-fejlesztés végrehajtásában korlátozza, az innováció lassításának kockázata is jelentősebb lehet. E kockázat fokozódik, amikor a kutatás-fejlesztés tekintetében a verseny kizárására irányuló kikötés más, a hasznosítás engedélyezéséhez nem kapcsolódó technológiaterületekre is vonatkozik vagy hatással van.
(iii) Ha a felek már a licenciaszerződés megkötése előtt versenytárs gyártók voltak, tilos az egyik fél korlátozása abban, hogy azonos műszaki felhasználási területen belül vagy azonos termékpiacon belül mely vevőket szolgálhat ki. A közösségi gyakorlatban - a területi korlátozásokkal szemben - a fogyasztókra vonatkozó korlátozások kizártak az EK-rendelet mentesítési kedvezményéből. A fogyasztók "allokálása" fekete listára tartozik, ha abban versenytársak, de szürke listás kikötés, ha abban nem versenytársak állapodtak meg. Amikor a felek vertikális kapcsolatban vannak, a területi kizárólagosság és a fogyasztói kizárólagosság hasonló pozitív és hasonló negatív hatásokkal jár. Ennek következtében a területi és fogyasztói megszorításokat hasonló szabályokkal kell szabályozni. E tekintetben az EK-rendelet nem következetes.
(iv) A licenciavevő nem kötelezhető arra, hogy a licenciaszerződés szerinti technológia továbbfejlesztéseihez fűződő jogokat részben vagy egészen a licenciaadóra ruházza. A saját fejlesztések nem kizárólagos, kölcsönös engedélyezésére vonatkozó kikötések a licenciaadó és a licenciavevő között az EK-rendelet hatálya alá tartoznak, míg a licenciavevő saját fejlesztésének nem kölcsönös engedélyezési kötelezettségei vagy a megkülönböztethető fejlesztésekre vonatkozó kizárólagos engedélyezések nem mentesülnek az EK-rendelet alapján, és szürke kikötésekként kezelik azokat.
Gazdasági értelemben a saját fejlesztések hasznosításának engedélyezései lehetővé teszik a felek számára az engedélyezett technológia alapján a további innováció kockázatainak és költségeinek a megosztását, ami segítheti az innovációt. Másrészről a licenciavevő saját fejlesztései hasznosításának a licenciaadó részére történő engedélyezésének kötelezővé tétele károsíthatja a versenyt, mert ez jelentősen csökkentheti a licenciavevő készségét az engedélyezett technológia fejlesztésére. A saját fejlesztés hasznosítása kizárólagos engedélyezésének kikötésével összevetve általában valószínűtlen, hogy a nem kizárólagos kikötés versenyellenes hatású lenne.
Az EK-rendelet szerint a fekete listához tartoznak továbbá az alábbi kikötések.
(v) Tilos alapos ok nélkül valamely féltől azt kívánni, hogy (a) utasítsa el olyan felhasználók vagy viszonteladók rendelésének teljesítését, akik a terméket az EU közös piaca más területein vinnék piacra, vagy (b) nehezítse meg a felhasználók vagy viszonteladók számára azt, hogy a termékeket az EU közös piacán belüli más viszonteladóktól beszerezzék. (E rendelkezésnek a Korm. rendeletből kihagyását nyilvánvalóan az indokolta, hogy a kisméretű magyar piac területi alapon történő differenciálása távol áll a gyakorlattól.)
Ami a területi korlátozások közösségi joggyakorlatát illeti, a Nungesser-ítéletben az Európai Bíróság úgy találta, hogy az RSZ 81. cikk (1) bekezdése alkalmazható az úgynevezett "zárt licenciákra", azaz olyan licanciaszerződésekre, amelyek harmadik személyek helyzetét befolyásoló területi korlátozásokat tartalmaznak. A zárt licencia fogalma magában foglalja mindazon megállapodásokat, amelyek a licenciavevő általi értékesítést tiltják olyan vevőknek, akik más licenciavevők számára vagy a a licenciaadó által saját maga számára fenntartott területekre exportálnának, mindazon megállapodásokat, amelyek korlátozzák a licenciavevők eladásait egymás területeire. Az EK-rendelet fekete listája tartalmazza a korlátozás első típusát (azaz a területen belüli értékesítés tilalmát exportálóknak), a második típusú korlátozás (azaz a licenciavevők egymás területeire történő aktív és passzív értékesítésének korlátozása) viszont csoportmentesített. Megjegyzendő, hogy a passzív eladások korlátozásának e mentesítése nincs összhangban a Bizottság politikájával a vertikális korlátozások területén. A Bizottság ugyanis kőkemény korlátozásnak minősít bármely passzív értékesítésre gyakorolt korlátozást a kizárólagos terjesztési megállapodások tekintetében. Azt is figyelembe kell venni, hogy az RSZ 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása a szellemi tulajdonjogok hasznosításának engedélyezésére szolgáló megállapodásokkal összefüggésben a passzív értékesítések korlátozására nem mellőzhető az úgynevezett "jogkimerülési elmélet" alapján. Valójában a nem kezdeményezett megrendelésekre válaszként történő értékesítés magában foglalja, hogy a vásárló keresi és megvásárolja a terméket a licenciavevő területén, ami a hasznosításra engedélyezett szellemi tulajdonjog kimerülésére vezet. Továbbá, gazdasági szemszögből nézve a licenciavevő a szerződés alapján terjesztő személlyel (disztribútorral) esik egy tekintet alá, ezért megkérdőjelezhető, hogy a licenciavevőknek az engedélyezett technológia alkalmazására irányuló általános befektetései olyan természetűek és nagyságrendűek-e, hogy indokolt lenne egy annál szélesebb körű területi védelem, mint amilyenben a disztribútor részesül.
(vi) Tilos a licenciaszerződés szerinti termékekből valamelyik fél által gyártható vagy eladható mennyiségnek vagy a licenciaszerződés szerinti technológiai műveletek számának a korlátozása, kivéve ha az ilyen korlátozás a licenciavevő saját termékei előállításához szükséges mennyiségre irányul [lásd: fehér lista (v) pont], vagy ha a hasznosítási engedély célja második ellátási forrás biztosítása [lásd: hófehér lista (xiv) pont].
Az EK-rendelet abból az előfeltevésből indul ki, hogy a licenciaadó jogosult a technológiát korlátozott célból átadni az RSZ 81. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül. Ezen alapelv a licenciaadó szellemi tulajdonjogok által biztosított kizárólagos jogainak a következménye. Azonban az EK-rendelet ezen alapelvet csak bizonyos kikötésekkel összefüggésben fogadja el, olyanokkal, amelyek a hasznosítás engedélyezését az alkalmazás konkrét technológiai szakterületére vagy konkrét termékpiacra korlátozzák. Mennyiségi korlátozásokkal összefüggésben csak akkor, ha az alkalmazás hasznosításának engedélyezésére kötött szerződésekben vagy másodlagos forrás biztosításának céljára kötött licenciaszerődésekben rögzítik, de ez nem terjed ki mennyiségi korlátozások általános alkalmazására, ugyanis azok az EK-rendelet 3. cikk 4. pontja értelmében fekete listások. Azonban ha a licenciaadó jogosult csak korlátozott célra engedélyezni a hasznosítást, elfogadható az az érvelés, hogy a mennyiségi korlátozások általában legális utat biztosítanak a licenciaszerződés céljának elérésére. Az ilyen korlátozások gazdasági megfontolásokból indokoltak lehetnek. Például ha a licenciaadó jelenlegi előállítási kapacitása az igény alatt marad, hatékonyabb lehet a technológia hasznosításának más vállalat számára történő engedélyezése saját többlet-előállítási kapacitás létrehozása helyett. A licenciaadó azonban csak akkor tesz így, ha biztosíthatja, hogy a kérdéses termék engedélyezés utáni össztermelése nem fogja meghaladni saját profitmaximalizálási szintjét. Ilyen esetben a mennyiségi korlátozások a licenciaadás lényegi feltételét képezik, és végső soron elősegítik az összkibocsátás növelését. Valószínűbb a hatékonyságnövelő kimenetel, amikor a felek nem versenytársak. Ilyen esetben a mennyiségi korlátozások nem korlátozzák a felek közötti versengést, mivel a licenciavevő a hasznosítás engedélyezésének hiányában eleve nem lenne jelen a piacon. Az ilyen korlátozások ezért nem eredményezik az összkibocsátás csökkenését és nem korlátozzák a márkák közötti versenyt. A nem versenytársak közötti megállapodások eredményeként létrejött mennyiségi korlátozások csökkenthetik azonban a versenyt. Az EK-rendelet azt is figyelembe veszi, hogy a mennyiségi korlátozások azonos hatásúak lehetnek, mint az exportkorlátozások.
Amikor a licenciaszerződés versenytársak között jön létre, a mennyiségi korlátozásoknak súlyos versenykorlátozó hatásai lehetnek, mivel az új technológiára váltás gyakran vagy a licenciavevő saját előállítási eljárása alkalmazásának abbahagyását, vagy saját technológiáján alapuló előállítási kapacitásának fejlesztésétől való tartózkodását eredményezi. Ennélfogva a versenytársak közötti licenciaszerződésekben rögzített termelési kvóták könnyen nyílt kibocsátási korlátozásra vezethetnek. Továbbá, ha a mennyiségi korlátozások más, a licenciavevő által gyártott helyettesíthető termékekre is vonatkoznak, a megállapodás színlelt kartellnek felel meg.
Speciális kérdést jelentenek az úgynevezett "helyi licenciák". A helyi licencia olyan licenciaszerződésként határozható meg, amelyben a licenciaadó a licenciavevőnek egy konkrét helyen lévő előállítási egység létrehozásához, működtetéséhez és fenntartásához szükséges valamennyi technológiát átadja. Néhány esetben a licenciavevő jogosult az engedélyezett előállítási egység kapacitásának növelésére, vagy licenciát szerezhet további előállítási egységekhez normális kereskedelmi feltételekkel, amely esetekben a helyi licencia nem eredményez kibocsátási korlátozást. Néhány esetben azonban a hasznosítás engedélyezése egy meghatározott gyárra korlátozott, amely kibocsátási korlátozásnak felel meg. Kérdés, hogy vajon a versenytársak és a nem versenytársak közötti fenti különbségtétel alkalmazandó-e azokra a helyi licenciákra is, amelyek kibocsátási korlátozásként értékelendők.
(vii) Az EK-rendelet szerint végül tilos burkolt módon az EK-rendeletben meghatározottnál hosszabb időre meghosszabbítani azon kikötések határidőit, amelyek a licenciaszerződés szerinti területen más vállalatoknak a licenciaszerződés szerinti technológia hasznosítása átengedésének vagy a szerződés tárgya szerinti technológia a másik fél vagy más licenciavevők területén történő hasznosításának tilalmára vonatkoznak [lásd: fehér lista (i) és (ii) pontok].
(viii) A Korm. rendelet a fekete listához tartozónak ítéli meg annak kikötését, hogy a licenciavevő köteles olyan minőségi előírások vagy más licenciák elfogadására, továbbá olyan áruk vagy szolgáltatások beszerzésére, amelyek nem szükségesek a licenciaszerződés tárgya szerinti technológia műszakilag kielégítő és minőségileg megfelelő hasznosításához. (Megjegyzendő, hogy a szükségtelen árukapcsolás a közösségi versenyjog szerint is tilos, ez alól a technológiaátadási megállapodások esetében csak a hófehér lista (v) pontjában említett kikötés képez kivételt.)
A múltban a Bizottság általában negatív álláspontra helyezkedett az olyan árukapcsolás tekintetében, ahol az a licenciaadó által közvetlenül46 vagy a licenciaadó által megbízott vállalkozások által47 szállított, nem szabadalmazott termékekre vonatkozott. A korábban már említett Windsurfing-ítéletben48 az Európai Bíróság helybenhagyta a Bizottság azon döntését, amely kifogásolta azt a licenciaszerződést, amelyben a licenciaadó egy szörfdeszkákra szerelhető vitorlásra vonatkozó szabadalom hasznosításának engedélyezése feltételéül szabta, hogy a licenciavevő csak a licenciaadó által előzetesen engedélyezett szörfdeszkákat szerezheti be, használhatja és értékesítheti. Ebben az esetben a licenciaadó szabadalmának oltalmi köre nem terjedt ki a kapcsolt árukra, azaz a szabadalmazott szörfvitorlákkal alkalmazandó szörfdeszkákra. Ilyen körülmények között az Európai Bíróság fenntartotta, hogy "a licenciavevőre önhatalmúlag kényszerített kikötés a szabadalmazott terméknek kizárólag egy a szabadalom oltalmi körén kívül eső termékkel együtt történő értékesítésére nem volt elengedhetetlen a szabadalom hasznosításához", és ezért az RSZ 81. cikk (1) bekezdése szerinti tiltott versenykorlátozás hatálya alá esik. A Bíróság azonban nem foglalt állást a csoportmentesítés ilyen kikötésekre általában való alkalmazhatóságát illetően. Így az Európai Bíróság esetjoga alapján általános jelleggel nem biztosítja az árukapcsolás hatékonyságnövelő, illetve az ilyen szerződéses kikötés gazdaságilag előnyös jellege következtében annak mentesítésben részesíthetőségét.
Az árukapcsolás versenyjogi hatásainak eredője általában attól a piaci erőtől függ, amellyel a licenciaadó rendelkezik az érdekelt technológia- és termékpiacokon. Ennélfogva az árukapcsolás akkor káros, amikor az erőfölénnyel rendelkező licenciaadó e korlátozást erőfölényének a kapcsoló termékpiacról a kapcsolt termékpiacra való kiterjesztésére használja fel a versenytársak utóbbi piacról való kiszorítása vagy a versenyképes árat meghaladó árak elérése érdekében. Hasonló érvelés alkalmazható, amikor az árukapcsolást más licenciák a licenciavevő általi elfogadásának kikényszerítésére alkalmazzák.
A közösségi versenyjognak a licenciaszerződések versenykorlátozó kikötéseire vonatkozó gyakorlata azt mutatja, hogy a szerződések tárgyát igen gyakran olyan oltalmi forma védi, amely nem tartozik a technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési EK-rendelet hatálya alá, ezért a Bizottság nem az EK-rendelet alapján gyakorolta versenyhatósági hatáskörét. A Bizottság előtti panaszra vagy ex officio induló eljárások eredményeként az RSZ 81. cikkébe ütköző szerződéseket több esetben módosították, más esetekben az RSZ 82. cikkének szankcióit alkalmazták, és természetesen többször előfordult, hogy a panaszt elutasították. A szerződést módosították a Microsoft Internet Explorer Licensing-ügyben, ahol a licenciavevőkre kikötött versenyt kizáró és mennyiségi korlátozást tartalmazó kikötések által kizárták az internetböngésző szoftver piacáról a versenytársakat,49 és a Microsoft/Santa Cruz Operation-ügyben, ahol kifogást emeltek a licenciavevő abban történő korlátozása ellen, hogy munkaállomásokhoz és szerverekhez alkalmazható operációs rendszerek biztosításában a licenciaadóval való versengésre használja fel saját technológiáját.50 Az RSZ 82. cikkének szankcióit alkalmazták a Sega/Nindendo-ügyben a versenynek a licenciaadó készülékével kompatibilis termékek ellátásában való biztosítása érdekében,51 az NDC/IMS- ügyben (ideiglenes intézkedés), ahol a szerzői jogi védelem alatt álló, regionális gyógyszerészeti eladási adatok biztosítására alkalmazott, a gyógyszerészeti iparban standardnak tekintett Németország-térkép hasznosításának engedélyezésétől a jogtulajdonos elzárkózott, és az ITT/Belga Com.-ügyben, ahol védett adatokhoz való hozzáférés ellenében túlzott árat és diszkriminatív feltételeket kötöttek ki.52 A panaszokat elutasították a Microleader/Microsoft-ügyben, ahol a szerzői jogi jogkimerülés hiányát állapították meg harmadik országokból importált szoftver programokon,53 az Info-Lab/ Ricoh-ügyben, ahol egy formatervezésiminta-oltalom jogosultja erőfölényes helyzetének fennállását nem találták bizonyítottnak,54 és az M6/European Broadcasting Union és Canal Satellite-ügyben, ahol a panaszosok közvetítési jogokra vonatkozó kizárólagos használati engedélyekkel szemben az RSZ 81. cikk (1) bekezdése alapján emeltek panaszt.55
5. Összefoglalás: az EK-rendelet alkalmazásából levonható következtetések
A levonható tanulságok bevezetéseként megismételjük, hogy az EK-rendelet értelmében a Bizottság értékeli a rendelet végrehajtásának tanulságait, és tapasztalatait jelentésbe foglalja, megjelölve azokat a pontokat, amelyek tekintetében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EK-rendelet kiigazításra szorul. A 2001-ben elkészített bizottsági jelentés háttérként értékelte az EK-rendelet területi hatálya alá tartozó gazdasági szereplők licenciaszerződés-kötési gyakorlatának változásait. A Bizottság a jelentés előkészítése során kikérte a jogalkalmazóknak az EK-rendeletről alkotott véleményét is.
A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy az iparon belül a licenciaszerződés-kötési aktivitás mind minőségileg, mind mennyiségileg jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedben. Ez a fejlődés különösen érzékelhető bizonyos szektorokban, például az elektronika, az orvosi technológiák, az új anyagok, a bio-számítástechnika és a nanotechnológia területén. Mennyiségi oldalról nézve általában elmondható, hogy a vállalatok gyakrabban kötnek licenciaszerződést technológiáikra, mint a múltban. Ennek következtében bővül a hasznosításra engedélyezett technológiák köre, és növekszik egyazon technológián belül a hasznosítási szerződések száma. Minőségi tekintetben a licenciaszerződések mind jellegükben, mind típusukban jelentős mértékben változtak az utóbbi években. Ahhoz, hogy az új technológiák komplexitásával lépést lehessen tartani, komplexebb licenciaszerződésekre van szükség. Ezért gyakoribbakká váltak például a többalanyú licenciacsomag-programok, a technológia-"pool"-ok és a keresztlicenciák. Az EK-rendelet azonban még mindig56 kevéssé átfogó a hatálya alá tartozó szerződések körét illetően, és nem tartozik a hatálya alá néhány, az általános licenciaadási gyakorlatban alkalmazott eset, így sok szerződés tekintetében a Bizottság egyedi mentesítése az egyedüli lehetséges megoldás. Konkrétan, mivel az EK-rendelet kettőnél több félből álló licenciaszerződésekre, a multilaterális technológia-"pool"-okra és a több szerződő félből álló licenciacsomagokra nem vonatkozik, sok olyan eset van, amikor a komplementer ipari tulajdonjogokkal rendelkező vállalatok által kötött licenciaszerződések ki vannak zárva a csoportmentesítés előnyéből.
A jogalkalmazók úgy értékelték, hogy mivel az EK-rendelet jól meghatározott fekete listája rögzíti, hogy mi megengedett és mi nem, az EK-rendelet fontos előnye a jogbiztonság. A hófehér lista rendeletbe foglalása következtében az EK-rendelet alkalmazható útmutatóként is.
Másrészről a jogalkalmazók az EK-rendeletet túl formálisnak és merevnek, szerkezetét túl komplexnek ítélik. A mentesített kikötések listáján kívül a hófehér, a fekete listás kikötések és a kivételek jogi "kényszerzubbonyba" kényszerítik a vállalatokat, ami nem hat bátorítólag a licenciaszerződés-kötési aktivitásra. Bizonyos rendelkezéseket időnként zavaróan részletesnek értékeltek, aminek következtében kétségek támadhatnak a mentesítés érvényét illetően. Bizonyos alapfogalmak értelmezése nem világos, például az EK-rendelet nem tesz tisztán különbséget az engedélyezett technológia "fejlesztése" és a lényegi előrelépést tartalmazó "új" technológia között, amely azt eredményezi, hogy azon kikötések esetében, ahol az előbbi két kategóriának jelentősége van, az EK-rendelet által a szabadalmi licenciaszerződések egyes kikötéseire jogszabályilag kirótt időtartambeli korlátozásokat nehéz meghatározni és alkalmazni.
Ami a szerződések tárgyává tett szellemi tulajdonjogok típusát illeti, a gyakorlat azt mutatja, hogy a licenciaszerződésekbe leggyakrabban szabadalmakat és know-how-t foglalnak. A szerzői jogi védelem alá eső szellemi alkotások hasznosításának engedélyezése is gyakori, különösen a számítógépprogramok és a számítógéppel megvalósítható találmányok esetében. A formatervezésiminta-oltalomban részesülő alkotások hasznosítása engedélyezésének bizonyos szektorokban nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, másokban kisebbet. Az a tény, hogy az EK-rendelet a nem szabadalom jellegű szellemi tulajdonjogokat, így például a szerzői jog hatálya alá tartozó szellemi alkotásokat, a formatervezésiminta-oltalom és a védjegyoltalom alá tartozó szellemi alkotásokat csak akkor tekinti hatálya alá tartozónak, ha azok járulékos jelleggel szerepelnek a szabadalmi licencia mellett, sok szerződést (különösen a szoftverek felhasználási szerződéseit) a jogbizonytalanság állapotába taszít. Ilyen esetekben a jogalkalmazók az EK-rendeletet a nem szabadalmi típusú licenciaszerződések versenyjogi megítélése tekintetében útmutatónak tekintik.
A fentiek alapján a jogalkalmazók többsége úgy véli, hogy az EK-rendelet csak korlátozott mértékig teljesíti célkitűzését. Ahol a feleknek sikerül szerződésüket úgy kialakítaniuk, hogy az illeszkedjék a csoportmentesítés keretébe, az EK-rendelet által biztosított jogbiztonság pozitív hatással van a technológia fejlesztésére és terjesztésére. Azonban formálisságuk következtében a jelenlegi szabályok nem bátorítják a licenciaszerződések új formáit és a technológiaátadás új módjait. Az EK-rendelet bonyolultsága és körülményessége szintén nem kedvez a licenciaszerződés-kötésnek. Ezért egy gazdasági alapú megközelítés a licenciaszerződések szabályozásának kevésbé merev rendszerére és ennek következtében a technológia szélesebb körű elterjedésére vezethetne. Összefoglalva: a jogalkalmazók úgy vélik, hogy a 2006-ban hatályát veszítő és új csoportmentesítési rendelet által felváltandó EK-rendelet megérett egy átfogó felülvizsgálatra.
A fenti tanulságok egy része a magyar jogalkalmazás számára is hasznosítható lehet. Mások - például a Korm. rendelet hatálya alá tartozó terület és piacméret következtében - kevésbé használhatók. A Korm. rendelet hatályba lépése óta mindenesetre a magyarországi licenciaszerződés-kötési aktivitás nem olyan nagy, hogy az a Korm. rendelethez fűződő, széles körben kiterjedt joggyakorlatot alapozhatna meg. Végül, Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása után az EK-rendelet területi hatálya hazánkra is kiterjed majd. A hazai versenyjog e részterületének szabályozása természetesen nem lehet ellentétes a közösségi versenyjoggal, de a jelenlegi Korm. rendelet az EK-rendelettel párhuzamosan hatályában fennmaradhat. Mivel mind a jelenlegi Korm. rendelet hatályon kívül helyezése és az EK-rendelettel való felváltása, mind a két említett rendelet egyidejű létezése mellett szólhatnak érvek, egyelőre azt nagyon nehéz megjósolni, hogy a jogalkotó melyik utat fogja választani.
Commission of the European Communities: Commission Evaluation Report on the Transfer of Technology Block Exemption Regulation No. 240/96, Brussels, 2001
Lontai Endre: Licenciaszerződések, Budapest, 1978
Rácz László-Boytha Györgyné: A technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítése, Iparjogvédelmi Szemle, 104. évf. V. szám, 1999. október
Dr. Sárközy Tamás (szerk.): Gazdasági törvények kommentárjai, Versenyjog, HVG Orac, Budapest, 2001
Tóth Tihamér: Az Európai Közösség versenyjoga, Szeged, 1996
Török Ádám: A verseny- és K+F politika keresztútján. Bevezetés a csoportmentességi szabályozás elméletébe, Közgazdasági Szemle, 1999. július
Római Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról, 1957
A Bizottság 1996. január 31-i 240/96/EK-rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról
1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról
86/1999. (VI. 11.) Kormányrendelet a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről