Szemle - 2003. 08.

Harold Bierman, Jr.: Private equity. Transforming Public Stock to Create Value;

Magántőke. Értékteremtés nyilvános cégek átalakításával.

John Wiley & Sons, 2003 (angol nyelven); ISBN 0 471 39292 8

A könyv egy sajátos ügylettípus, a cégek felvásárlásának pénzügyi stratégiáiba és technikáiba ad igen érdekes és tanulságos betekintést.

A nagyobb vállalatok számára jelentős előnyökkel járhat, ha részvényeikkel, amelyek a cég tulajdonlásában való részesedést megtestesítik, a tőzsdén kereskednek. A tőzsde lényege, hogy az a tőkepiac koncentrált megvalósulási formája, és ezért elvileg a legjobb hozzáférési esélyeket kínálja mind az e piacon megjelenő kereslethez, mind pedig a kínálathoz. Ha egy cég külső tőkét kíván bevonni, és ennek érdekében a részvényeit kínálja fel megvásárlásra, a tőzsde útján érheti el a potenciális befektetők legszélesebb körét, azaz a tőke legszélesebb kínálatát. Ez a lehetőség minden cég előtt nyitva áll, amely képes és hajlandó is vállalni a részvényeinek tőzsdei bevezetésével járó követelmények teljesítését. Más kérdés, hogy a tőzsdére történő bevezetés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kérdéses részvény iránt valóban lesz kereslet - bizonyság erre azoknak a tőzsdeszerű szervezett értékpapírpiacoknak a bukdácsolása, és az utóbbi évekbeli hanyatlása, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy testre szabott, és ezzel jobb feltételeket biztosítsanak a kisebb cégek részvényeinek és egyéb értékpapírjainak - pl. kötvényeinek - kereskedelméhez, és így segítsék azok külső finanszírozáshoz jutni.

A private equity (magyarul magántőke) fogalma a legutóbbi néhány évben vált használatossá a tőkepiac világában, és jelentős mértékben annak a szerepkörnek a jelölésére használják, amelyet korábban kockázati tőkeként említettek. Olyan pénzügyi közvetítők és pénztulajdonosok tőkebefektetéseit jelölik vele, amelyek jelentős és viszonylag gyors tőkenyereség elérése érdekében elsősorban olyan vállalatokba fektetnek be, amelyektől azt várják, hogy a cég dinamikus növekedést ér el, és ennek eredményeként jelentősen megnövekszik annak értéke. Ezeket a befektetéseket általában olyan üzleti konstrukcióban teszik, amelynek révén a befektetők a továbbiakban társtulajdonosként aktív szerepet játszanak a cég stratégiai irányításában, értéknövekedésének elérésében. Értelemszerűen nem tartozik tehát ide a cég jegyzett tőkéjéhez képest viszonylag csekély részvénycsomagnak a megvásárlása, azaz a szokványos pénzügyi befektetés. Ez utóbbinál a befektetők nem szereznek annyi szavazati jogot, amellyel képesek lennének érdemben befolyásolni a cég irányítását, ennél a befektetéstípusnál nem is törekszenek erre - ez viszont nem a magántőke világa. Nyilvánvaló, hogy ugyancsak nem tartozik ide a befektetési alapokba történő befektetés sem.

A magántőke további lényegi eleme, hogy közvetítő szerepet is betölt a pénzpiacon. Teszi ezt több módon is. Az egyik mód, hogy pénzt gyűjt a piacon a pénztulajdonosoktól kifejezetten arra a célra, hogy az így gyűjtött források úgy funkcionáljanak, mint az eredeti tulajdonosaik tőketípusú befektetései. Másik mód, hogy a magántőke hiteleket vesz fel a piacon, és kisebb-nagyobb hányadban azokból finanszírozza a maga befektetéseit. Ebben az esetben jelentős minőségi átalakítást is végez abban az értelemben és abban a mértékben, amennyiben visszafizetendő forrásokból finanszírozza a maga tőkebefektetéseit. Szintúgy lényegi eleme, hogy közvetlenül fektet be a vállalkozásokba. Főszabályként tehát nem soroljuk ide a tőzsdei befektetéseket, kivéve azokat az eseteket, amikor az ott felvásárolt céget kivezetik a tőzsdéről, és zártkörűvé alakítják.

A tőzsdére történő bevezetés más módon is növelheti a szóban forgó részvény iránti keresletet, és segítheti ezzel, hogy a kibocsátó cég jobb eladási feltételeket érhessen el. A tőzsdén potenciális vásárlóként megjelenő pénztulajdonosok túlnyomó hányada kifejezetten azért vesz részvényeket, hogy azokat később magasabb áron eladja és így jusson nyereséghez, következésképpen csak olyan részvényekbe fektet be, amelyekről feltételezi, hogy jelentős lesz irántuk a kereslet. A piac koncentrált voltából következően ennek a követelménynek a tőzsdén forgó részvények tudnak a legjobban megfelelni, tehát az a tény, hogy a tőzsde jobb esélyeket biztosít a részvények vásárlóinak azok későbbi eladására, kelendőbbé is teszi a befektetők körében az oda bevezetett részvényeket.

A magántőke-befektetések alapvetően három kategóriára oszlanak: a) a kockázati- és magántőkecégek befektetései; b) az "üzleti angyalok" befektetései; c) a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetések. A kockázati- és magántőkecégek közvetítő szerepet töltenek be a pénz- és tőkepiacon: megtakarításokat gyűjtenek a pénztulajdonosoktól, és lényegében azok ügynökeként fektetnek be vállalkozásokba, és látják el az utóbbiakban az aktív, értéktöbbletet teremtő tulajdonostárs szerepét. Meghatározó jellemzőjük, hogy többé-kevésbé nagy befektetési portfólióval dolgoznak, és aktívan menedzselik azt. Az üzleti angyalok magánszemélyek, akik a saját pénzüket fektetik így be. Szükségképpen sokkal kisebb befektetési portfólióval dolgoznak, mint a kockázati- és magántőkecégek, és a motivációjuk is gyakorta jóval összetettebb. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetések esetében egy tőkeerős cég azzal a céllal fektet be egy másikba, hogy azzal stratégiai kapcsolatot hozzon létre. E kapcsolat tartalma, hogy a befektető tőkét ad a másik cégnek ahhoz, hogy az kibontakoztathassa, fejleszthesse bizonyos képességeit, üzleti lehetőségeit, megvalósítsa bizonyos fejlesztési programjait, egyben pedig az üzleti konstrukció révén a befektető biztosítja is a maga számára, hogy felhasználhassa a saját üzleti tevékenységében a másik cég képességeit, lehetőségeit. Jellegzetes példák erre, midőn egy cég tőkével segít egy másikat, hogy az felfejlessze bizonyos innovációs kapacitásait vagy éppen az értékesítési hálózatát, majd ezeket felhasználja saját képességei kiegészítésére vagy pótlására. Mind az üzleti angyalokra, mind a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetést nyújtó cégekre jellemző, hogy a tőkén túl rendszerint több-kevesebb értéknövelő közreműködést is nyújtanak a befektetésükkel működő cégeknek.

A magántőke befektetési stratégiájából és megtérülési elvárásaiból - ideértve a hajlandóságot is a befektetésekkel járó kockázatok viselésére - következik, hogy az innovációs fejlesztés eredményeinek hasznosítására támaszkodó vállalkozások elsősorban tőle kaphatnak a tevékenységük gazdasági sajátosságainak megfelelő külső finanszírozást.

Az olyan cégek számára azonban, amelyek tevékenységének döntő hányadát az innovációs fejlesztés és az eredmények hasznosítása teszi ki, kedvezőbb lét- és munkafeltételeket teremthet, ha a részvényeik nem forognak a tőzsdén, hanem a magántőkéhez tartozó befektetők kezén vannak. Ennek több oka is van, s ezekre itt Bierman is rámutat. A cég, amelynek részvényei a tőzsdén forognak, állandóan az elemzők figyelmének kereszttüzében áll, és részvényei tőzsdei árfolyamát nagyrészt az határozza meg, milyennek ítélik az elemzők a teljesítményének alakulását. Ezért azután folyamatosan koncentrálnia kell arra, hogy rövid távon is rendre jó eredményeket produkáljon, és nem engedheti meg magának, hogy elsősorban az innovációs munka stratégiai megfontolásai szerint működjék.

A magántőke befektetési stratégiájának rendszerint része az is, hogy a felvásárlásra kerülő cégbe annak addigi vezetőivel együtt fektet be, azokat is tulajdonossá teszi. Olyan cégeknél, ahol mások a tulajdonosok és mások a vezetők, az érdekek eltérése gyakran okoz problémákat mind a stratégiai irányításban, mind a működtetésben, s különösen ártalmasak lehetnek ezek a cég innovációs teljesítményére. A vezetők tulajdonossá válása ezt igen nagy mértékben csökkentheti. Jól bizonyítja ezt, hogy mind jobban terjed a részvényopciók alkalmazása a javadalmazási rendszerekben, amelyekkel a cégek az alkalmazottaikat ösztönzik - a részvényopció, majd pedig a részvények birtoklása ugyanis többé-kevésbé a tulajdonosokkal hozza érdekközösségre az alkalmazottat.

Azzal, hogy a cég vezetői maguk is befektetnek a kivásárlásba, igen erősen el is kötelezik magukat annak sikere mellett, hiszen e sikertől függ a befektetésük megtérülése. Kegyetlen, de nagyon hatékony, ha a vezetők hitelből vásárolnak, és így az egzisztenciájuk még inkább attól függ, milyen sikerre viszik a céget. Mindezek olyan tényezők, amelyek az innovációs munkához kedvező magatartásra indítják a cég tulajdonosait és vezetőit, illetve csökkentik az ellene ható tényezőket.

Kiemelést kíván, hogy a magántőke befektetéseinél is gyakran alkalmazzák a strukturált finanszírozás különféle konstrukcióit is. Ezek egyik elemcsoportja a tényleges tőkebefektetés, ahol is a tőke véglegesen az így finanszírozott cég tulajdonába megy át, és ez utóbbinak az ügyletből sem visszafizetési, sem bármilyen egyéb adósságszolgálati kötelezettsége sem keletkezik, viszont a befektető a cégben tulajdoni hányadot kap. Ezekkel párhuzamosan alkalmazzák a hitelviszonyt megtestesítő finanszírozási módokat is, ahol az így finanszírozott cégnek meghatározott feltételrendszerben vissza kell fizetnie a kapott pénzt, és érte rendszerint valamilyen hozamot - pl. kamatot - is kell adnia. Ez utóbbiak mellett a magántőke befektetéseinek strukturált konstrukcióiban gyakorta alkalmaznak olyan eszközöket is, amelyek a befektetőnek opciót biztosítanak arra, hogy az így finanszírozott céggel szemben lévő, hiteljellegű követelését egyoldalú döntéssel tőkebefektetéssé változtassa. Ebben az esetben lemond a pénz visszafizettetéséről, és ezért tulajdoni részesedést kap a cégben. Bierman a strukturált finanszírozás alkalmazásához is sok hasznos megfontolást kínál.

A könyv jelentős hányadban a magántőke befektetési célcsoportjába illő cégek felvásárlásának, az ebben alkalmazandó (finanszírozási) stratégiák kialakításának útmutatója. A téma kiemelkedő gazdasági jelentőségét igen jól jellemzi az a tény, hogy az utóbbi évtizedben igen jelentősen nőtt a magántőke szerepe a cégkivásárlások, valamint a terjeszkedések finanszírozásában, és a magántőke-befektetések, a befektetési eszközök egyik osztályaként, az utóbbi három évben már meghaladták a 300 milliárd dollárt. Igen nagy és gazdag tehát a mező, amelyen a pénzcsinálás eszközeként felhasználható mindaz az elvi és gyakorlati tudás, amit Bierman itt kínál. A pálya ugyanakkor irgalmatlanul veszélyes és csúszós, ezért itt még inkább kell ez a tudás. Kiemelést kíván ugyanakkor, hogy a témát értelemszerűen befektetési szempontból elemzi, tehát előtérbe helyezi a ráfordítás és a megtérülés összefüggéseinek vizsgálatát. Ez tökéletesen illik a tárgyhoz, összhangban van a magántőke tevékenységével. Ugyanakkor azonban mindannak az érvényességét, amit itt a megtérülésekről, a különféle finanszírozási stratégiák alkalmazása révén elérhető hozamokról elmond, kisebb-nagyobb mértékben az adott helyen érvényes cégjogi szabályozás, valamint az adószabályok függvényévé teszi. Ezt mindig szem előtt kell tartani elemzéseinek, következtetéseinek, a bemutatott stratégiáknak a tanulmányozásánál, s a mondanivalójának környezetét alkotó cégjogi és adószabályokat össze kell vetni azokkal, amelyek ott érvényesek, ahol az itt tanulhatókat alkalmazni kívánjuk.

Bierman mondanivalójának jelentős részét matematikai modellek és példák segítségével adja elő. Ezek követése olykor fokozott elmélyülést igényel, viszont nagyon világos, jól értékelhető képet mutatnak. A számítások követése során rögtön kiugrik az is, hol és miben függenek az eredmények olyan külső, országonként változó tényezőktől, mint például az adózás szabályai és mértéke.

A könyv kiemelkedően fontos üzenetei közé tartozik, hogy igen komoly haszonra lehet szert tenni a kivásárlási ügylet szakszerű menedzselésével, pénzügyi konstrukciójának és elemeinek optimális megválasztásával, illetve kialakításával, és a megvásárolt cég pénzügyeinek hozzáértő alakításával. Mindezek azonban vajmi keveset érnek, ha a cég nem képes nyereséget termelni. A pénzügyi stratégiák csak nyereségesen működő cégnél hoznak pénzben mérhető hasznot. Tegyük azonban hozzá, hogy van egy igen figyelemreméltó kivétel e szabály alól: ha a céget nem azért veszik meg, hogy tovább működtessék, hanem hogy az eszközeit értékesítsék vagy hasznosítsák. Ez utóbbiról a Wiley egy nagyon tanulságos és érdekes könyvet jelentett meg 2000-ben The Vulture Investors (A keselyű-befektetők) címmel, szerzője Hilary Rosenberg.

Mindaz, amit innen tanulhatunk, egyaránt segíti a tőkebefektetéssel foglalkozó szakembereket, a külső finanszírozást kereső cégek vezetőit és pénzügyeik irányítóit, és nagyon hasznos tudniuk azoknak is, akik egy-egy cég vezetőjeként vagy a gazdasági ügyekkel foglalkozó szakembereként mérlegelik a külső tőke bevonásának célszerűségét, valamint a megvalósítás optimálisnak ígérkező módját. Örökérvényű tétel ugyanis, hogy egy tőkebefektetés csak akkor valósul meg optimális hatékonysággal, sőt nemritkán csak akkor jön egyáltalán létre, ha a befektető és a szóban forgó cég vezetői képesek jól érteni a másik felet is. Ezért lehet fontos egy innováció hasznosítására épülő cég, egy technológiaintenzív vállalat irányítóinak, gazdasági szakemberének is, hogy jól értse a magántőke-befektetés sajátosságait, alapvető megfontolásait, filozófiáját, stratégiáját.

Külön méltatást érdemel, hogy a könyv hat vállalati esettanulmány bemutatásával is segít alaposabban megérteni a mondanivalóját, és ezzel is segít látni, hogyan működik mindez a tényleges üzleti világ éles helyzeteiben.

Dr. Osman Péter

* * *

Kontinensről kontinensre 1-7.

Afrika, Ausztrália & Óceánia, Ázsia, Dél-Amerika, Észak-Amerika, Európa, Óceánok & sarkvidékek.

Kossuth Kiadó, 2000-2003.

Azért vagyunk-e a világon, hogy, amint Tamási Áron mondja, valahol otthon legyünk benne - nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy ma már kultúrember nem engedheti meg magának, sem a szakmai, sem pedig a magánéletében, hogy legalább alapvető ismeretei ne legyenek Földünk különböző nagy tájegységeiről, kontinenseiről. Ez már nem csak szellemi elegancia kérdése, mint pl. pontosan tudni a helyesírás szabályait. Glóbuszunk világa valóban szerves egységgé vált, ahol minden mindennel összefügg, és minden hatás elér bennünket. Ha pusztul a dél-amerikai esőerdő vagy az óceánok algapopulációja, valamennyiünket a globális oxigénhiány fenyeget. Ha bárhol irtják a nagy erdőket, az egész Földön nő az üvegházhatás - így azután Szibériában vágják a tajgát és ezért Velencét fenyegeti az elöntés, nálunk pedig emelkedik a középhőmérséklet. Valahol Ázsiában létrejön egy új, gyilkos betegséget okozó vírustörzs, és a következmények hatására számottevően csökken a világ összesített GDP-je. Egyre inkább rájövünk, hogy számos területen a természet termékei hatékonyabbak, mint a szintetikus készítmények. Így a világ biodiverzitása mindannyiunk aranytartaléka, és bárhol pusztuljanak növény- és állatfajok, mindannyian vesztünk vele. És sorolhatnánk... Mindemellett pedig azért is ismernünk kell a természeti környezetet, mert annak megértése nélkül nem érthetjük az ott élő népeket sem.

Azért kell ismernünk a világot, hogy okosan éljünk benne és vele, tudjuk, hogy mit jelent a számunkra, és legalább értsük az érte való felelősséget. Helytálló, szép gondolat, hogy a Földet a szüleinktől örököltük és a gyermekeinknek tartozunk vele. Nos, tisztességes ember pontos leltárt vezet a tartozásáról, és bizonyos értelemben ilyen leltárnak is tekinthető a Kossuth Kiadó e nagyon szép és rengeteg információt felvonultató sorozata, amelynek kiadása a hetedik kötet megjelenésével most teljesedett ki.

Ha létezne az életben amit a naivabb lelkek igazságként idéznek, mindannyiunknak meg kellene adassék legalább egyszer, hogy láthassuk a Föld különféle tájait a maguk hívogató vagy éppen zord szépségében. Ehhez képest legtöbbünknek meg kell elégednie azzal, hogy könyvek és filmek segítségével ismerkedhet azokkal, és bennük a világunk ezerszínű természeti csodáival. A jó film élőbb, könyvből viszont több információ meríthető. Ez a könyvsorozat pedig igazán kitűnő ebből a szempontból. Az első hat kötet a kontinenseket mutatja be. Az egyes kötetek elsősorban igen szakszerű és - amennyire itt lehet - részletes természetföldrajzi leírásokat adnak róluk, ismertetik földtani felépítésüket, geológiai sajátosságaikat, felszíni viszonyaikat, kialakulásuk történetét, éghajlatukat és vízrajzukat, a tájak küllemét, a hajdani és mai növény- és állatvilágot. Felvázolják az ember megjelenését, a földrészek benépesülését. Szűkszavúan ugyan, de vázolják a legfőbb történelmi és néprajzi tudnivalókat. Leírják a nemzeti parkokat és más védett területeket is, ahol az adott táj természeti világa többé-kevésbé még az eredeti gazdagságában ismerhető meg. A hetedik kötet pedig a világtengerekre és a sarkvidékekre kalauzol el.

A sorozat kötetei mindezeket komoly tudományos igénnyel, sok-sok szakszerű leírással, szakmailag igényes, ám mindenki számára jól követhető ismertetésekkel, igen gazdag, nagyon szép képanyag segítségével tárják elénk. Stílusuk élvezetes, cseppet sem száraz. Szerzőik magyar természettudósok, akik kiváló vezetőink ezeken a tájakon, bejárták a földrészt, nemzetközileg is elismert, kitűnő tudósai a témakörnek, amelyről írnak, és akik nemcsak értik, de bevallottan szeretik is azt, és kötődnek hozzá.

Kétarcú könyvek. A leírások legnagyobb hányadát a szakszerű, minden mesterkélt hatásvadászatot mellőző természetföldrajzi ismertetések teszik ki, és mégis, ez sokkal több, mint egy földrajzkönyv: tisztán érezzük az utazás, a tájakkal való ismerkedés torokszorítóan izgalmas élményét. Sokat segítenek ebben a helyszínek hangulatát visszaadó, természeti és ember alkotta szépségeket bemutató fényképek, amelyek jól egészítik ki a szavakkal elmondhatókat. Életteli képek sorakoznak emberekről, állatokról, növényekről, és élményszámba menő tájfelvételek. A főszöveget sok különálló, tartalmas szócikk, valóságos apró tanulmány gazdagítja a kiemelést érdemlően fontos, jellemző vagy érdekes részletekről. A kötetek végén pedig apró válogatás található a legfontosabb fogalmak magyarázataiból.

Tegyük azonban hozzá azt is: a karcsú, elegáns kötetek szabta terjedelem elkerülhetetlenül korlátozza a benne közreadható ismeretek mennyiségét. Az egyes tájak bemutatása ezért szükségképpen vázlatos. Az alapinformációkon túl inkább a leginkább jellemző részletek bemutatásával segíti a megismerést. Első, átfogó ismerkedésre igen kiváló. Aki megelégszik azzal, hogy átfogó képet kapjon, azt minden bizonnyal kielégítik az itt látottak és olvasottak. Olyan, mintha szakavatott vezető segítségével, turistaként nézelődne. Akit viszont olyannyira megragadnak, hogy minél több részletet is meg akar ismerni, annak más forrásokhoz kell fordulnia. Ezektől a könyvektől azonban ő is mindenképpen igen sokat kap.

A köteteket CD-ROM egészíti ki. Ezeken kisebb, mozgóképes illusztrációk is sorakoznak. Nyomtatott kezelési útmutatót ehhez ne keressünk, az maga is a CD-n van. Talán ez utóbbi lehetne kissé részletesebb azok kedvéért, akik még járatlanok a használat technikájában. Néhány szó az egyes kötetekről.

Vojnits András: Afrika - Az Atlasztól a Fokföldig;
ISBN 963 09 4148 1

Afrika mindannyiunk kincse, öröksége - és pusztul, pusztítják. Különös, csodálatos világ, fájdalmasan sokat veszít aki elmulasztja, hogy megismerkedjék vele. Amit ma megismerhetünk a természeti kincseiből, holnap talán már többé nem létezik, talán már csak a leírások, képek, filmek őrzik meg nekünk. Felfoghatatlanul nagy kár és még nagyobb szégyen mindazokra, akik tehetnének ellene. A kötet elvisz olyan legendás helyekre, mint a Serengeti, a Ruvenzori, a Kilimandzsáró, a magyar Teleki Sámuel által felfedezett Rudolf-tó (ma Turkana-tó). Megmutatja a keleti síkvidéki gorillák rezervátumát, a Kahuzi-Biega Nemzeti Parkot és a Kalahári-medencét.

Vojnits András: Ausztrália & Óceánia - Új-Guineától a Hawaii-szigetekig;
ISBN 963 094375 1

Ausztrália a legkisebb, legidősebb, legalacsonyabb és legszárazabb kontinens. A legtávolabb van Európától. Itt jelentek meg a legkésőbb a fehér hódítók. Különleges, őshonos növényeivel és állataival - akárcsak Új-Zéland - az élő kövületek világa, köszönhetően annak, hogy százmillió éve elszakadt a többi kontinenstől. Ma már védett területek, nemzeti parkok örvendetesen hosszú sora őrzi a fennmaradt fajokat a kipusztulástól, ami korábban oly sokuk sorsa lett. Hozzá tartozik a világ legcsodálatosabb óceáni élőhelyegyüttese, a Nagy-korallzátony, és szintúgy az ördög szigete, Tasmania, Vojnits szavaival a szabad telepesek és a fegyencek büszke országa. Itt olyan állatok élnek, amelyek még Ausztrália különös élőlényei közül is kitűnnek.

Óceánia, irodalmi élményeink szerint, a kaland és az egzotikus romantika világa. Vojnits persze másfajta, de nem kevésbé színes és vonzó képeket fest a szigeteiről, a természeti szépségek és különlegességek képeit. Leírásai, magyarázatai végigvezetnek Új-Guineán, "a kannibálok szigetén", Új-Zéland északi szigetén, "a moák egykori birodalmán", Új-Zéland déli szigetén, "a jégországon", Mikronézián és Polinézián, "a földi paradicsomon", ahol - a fejezet mottójául szolgáló idézet szerint - az élet természetes velejárója minden, amire az úgynevezett civilizált ember többnyire hasztalan vágyik, és a Hawaii-szigeteken.

Miczek György: Ázsia - A Boszporusztól a Bering-szorosig;
ISBN 963 09 4341 7

A legnagyobb, legváltozatosabb kontinens. A forró nyárban tüzes kemencének ható homoksivatagok és hatalmas fenyőbirodalmak a tajgában, áthatolhatatlan trópusi esőerdők és fakósárga löszvidékek; tűzhányók és jéggel fedett fenséges hegyormok; kiszáradó sóstavak és óriásfolyók - ez mind Ázsia. Az állat- és növényvilág végtelen változatossága, a sarkköri vidékek apró növényei és az őserdők, a dzsungelek faóriásai, a trópusok növénycsodái, a rovarok ezerszínű milliárdjai és a hatalmas, méltóságteljes elefántok, a legendás coboly és az olyannyira emberi orángután - ez is Ázsia. Legendás helyek: Qumrán, a rózsaszín Petra, Jaipur, a Malabár-part, az egzotikus Jáva, a vad Borneo, Bali, Angkor, Borobudur templomvárosa, és sorolhatnánk - Ázsiát járjuk vele. Méretei elképesztőek. A legészakibb és a legdélibb pontja között 8500 km a távolság, és ha még a szigetvilágot is beszámítjuk, úgy ez 9700-ra nő. Kelet-nyugati kiterjedése még ennél is nagyobb: 11 000 km. Itt van a Föld legmélyebb depressziója, a Holt-tenger, 405 méterrel a tengerszint alatt, és itt minden hegyek legmagasabbja, a mítikus Himalája 8848 méteres csúcsával, itt a Föld legnagyobb állóvize, a Kaszpi-tó, és legmélyebb tava, a Bajkál, amely a sarki jeget nem számítva egymaga a Föld teljes édesvíz készletének egyötödét teszi ki, és úgyszintén a legmagasabban fekvő a nagy tavak között, a 4718 méteren lévő tibeti Namco. Megtalálható itt valamennyi, a Földön létező éghajlat, és ma itt él a bolygó népességének 60 százaléka.

Lerner János: Dél-Amerika - Az Antilláktól a Tűzföldig;
ISBN 963 09 4237 2

A kötet ráébreszt, mennyire gazdag, sokszínű, szélsőségekkel teli Dél-Amerika világa. Itt van Földünk legnagyobb esőerdeje, benne találhatjuk a világ legkisebb madarát és békáját, a legnagyobb bogarat, pillangót, rágcsálót és kígyót, és úgyszintén a civilizáción leginkább kívülmaradt, tőle érintetlen őslakókat. Itt a világ legnagyobb folyama, amely több vizet szállít az óceánba, mint Európa összes folyója együtt, itt a legcsapadéktalanabb sivatag, ahol évszázada nem esett eső - és folytathatnánk.

Juhász Árpád: Észak-Amerika - Alaszkától a Yucatán-félszigetig;
ISBN 963 09 4221 6

E tájakat a Kolumbusztól vett idézet jellemzi a legjobban: "Oly roppant kiterjedésű vidékek ezek, oly szépek és gazdagok, hogy nem lehet őket eléggé dícsérni." És Kolumbusz csak kicsiny töredékét látta mindannak, amit Juhász itt értő magyarázatokkal bemutat nekünk. Végtelennek tűnő, hajdan bölények megszámlálhatatlan csordáival hömpölygő síkságok és a Grand Canyon szinte hihetetlen, vad szépsége, zord északi tájak és Florida párás, forró földje, a Kordillerák és a fenséges Mississippi, a Nagy-tavak és a Sziklás-hegység, Alaszka tágas és gazdag vidéke és a titokzatos Yucatán-félsziget, valamint oly sok más. A földrajzban gyengébbeknek pedig talán váratlan kirándulás, külön ajándék: elvisz a Föld legnagyobb szigetére, Grönlandra is.

Nemerkényi Antal: Európa - Az Északi-foktól Krétáig;
ISBN 963 09 4176 7

A kötetet olvasva nagyon is úgy érezhetjük, hogy ez egy új, eddig talán még sehol így nem nevesített műfaj, a "kontinensmarketing" kiemelkedően jó képviselője. Karcsú terjedelemének elkerülhetetlenül szűkös keretei között végigvezet földrészünk tájain, megismertet azok főbb természetföldrajzi jellemzőivel, és mindegyikről annyi érdekességet, szépséget mutat, ami óhatatlanul is kedvet csinál az alaposabb megismeréshez.

Európa, tágabb hazánk, olykor fegyintézetünk. Mi, itt élők többnyire úgy hisszük, legalább nagy vonalakban ismerjük Európát. Nemerkényi kitűnő művének olvasása azonban a legtöbbünket nagyon gyorsan ráébreszti, hogy ez legfeljebb csak részben és nagyon is féloldalasan igaz. Amit úgy-ahogy ismerünk, az sokkal inkább az épített környezet, a városok, esetleg falvak, az üdülőkörzetek, a valódi természeti környezetről azonban legfeljebb annyi a személyes élményünk, ismeretünk, amennyi a varacskos disznóról egy állatkerti séta után. Nekünk, itt élőknek is bámulatos az a változatosság, sokszínű szépség, amely innen elébünk tárul. Megpillanthatjuk Európa számos különösen szép, érdekes vagy jellemző vidékét az izlandi és az olaszországi vulkánoktól a holland mélyföldekig, az ír partoktól a kelet-európai pusztákig, a fenséges, zord északi szirtektől a nyájas, napfényes mediterrán szigetekig. Járhatunk a Pireneusok, az Alpok, a Kárpátok, az Urál hegyvilágában, vagy éppen - ha a kedvünk úgy hozza - ízlelgethetjük Franciaország "kulináris geográfiáját". Nagyon szép fejezete a "Városok a tájban".

Sokszínű Európa. A 12. század egyik legpontosabb világtérképét egy arab földrajztudósnak köszönhetjük, aki a szicíliai normann király udvarában élt. Olvasmányélményeinkből is ismerjük az Orosz Birodalom kelet felé nyúló felfedező - természetesen hódító szándékú - kísérleteit. Mégis, az Urálra vonatkozó első részletes térképre a 19. századig kellett várni, és az a magyar Reguly Antal nevéhez fűződik. Valóban, ez Európa.

Galácz András: Óceánok, Sarkvidékek - Az Arktisztól az Antarktiszig;
ISBN 963 09 4441 3

Földünk felszínének 71%-át víz borítja. Így valóban kék bolygó: az űrből nézve kék fénnyel ragyog a mélyfekete égbolton. Víztömegének 97%-a tengervízként hömpölyög az óceáni és a tengeri medencékben, illetve dermedten áll a sarkvidéki jégtömegekben. Mai ismereteink szerint e víz nélkül nem létezhetne az életnek az a típusa, amely bolygónkat népesíti be, s talán bizonyos mikrobáktól eltekintve annak egyetlen létformája sem. A víz az élet és vizek, főként az óceánok és tengerek lakóit tekintve az élet ezerszínű csodáinak tárháza. Az ember számára pedig az óceánok, tengerek vize maga a kaland, a mesékben és a való életben egyaránt. Világuk megismerése azt is vonzza, aki szinte már egy hajó látványától is tengeribeteg lesz - ezért is tartoznak a tengeri útleírások a legnépszerűbb olvasmányok közé. Az ókortól kezdődően ez a világ mindinkább egyszerre útja és akadálya az emberi civilizációk terjeszkedésének és a kapcsolatok építésének. Ezért is van, hogy kisebb és nagyobb innovációk hosszú sora szolgálta az embert hajózási képességeinek fejlesztésében.

Dr. Osman Péter