TANULMÁNYOK
GYENGE ANIKÓ
A szerzői mű ára - díjak az egyedi felhasználási szerződésekben1
1. rész
I. A nemzeti díjszabályozások környezetéről
- A nemzetközi szerzői szerződési szabályozás
- A szerző díjazásának alkotmányjogi alapjai
- A nemzeti szerzői jogi szerződési szabályozás módszerei
A német Novella
A szerzői jogi törvény2 2002. július 1-én hatályba lépett módosítását3 Németországban addig soha nem látott nyilvános vita előzte meg. A rádió- és televízió-csatornák, a multinacionális könyv- és lemezkiadók oldalakat betöltő újságcikkekben és fizetett hirdetésekben4 csaptak össze a módosító törvényjavaslat előterjesztőivel, így tiltakozva a "Professorenentwurf"5 ellen. Ez ugyanis véleményük szerint elfogadása esetén aránytalanul hátrányos helyzetbe hozta volna a német kultúripart más országokéval szemben, sértette volna a cégek évek alatt kialakított piacpolitikáját, és mindemellett alaptalanul emelte volna egy szintre az eredeti szerzőket műveik fordítóival, továbbá a szerzőknek "futballsztár-honoráriumokat" garantált volna.6
A javaslat előterjesztői felismerték azt az ellentmondást, hogy a szerzők annak ellenére tipikusan a gyengébb fél szerepében vannak, hogy műveik felett kizárólagos jogokkal bírnak, másként megközelítve: monopolistaként is kiszolgáltatottak. Ez a monopolhelyzet ugyanis csak relatív, hiszen a kultúrpiacon a "túlkínálat" nem teszi lehetővé, hogy a klasszikus monopóliumok módjára érvényesítsék érdekeiket.7
A professzorok szeme előtt az a jogpolitikai cél lebegett, hogy a kultúrpiacon az alkotók és a felhasználók között régóta kialakult, elismerten kiegyenlítetlen szerződési viszonyokat újra kiegyensúlyozzák, és a szerződéskötésnél a gyengébb félként fellépő szerzőt jobb tárgyalási pozícióhoz juttassák. A javaslat további célja volt, hogy az internetes felhasználásokból egyáltalán nem vagy csak alig részesedő szerzők helyzetét lehetőség szerint javítsák,8 kiküszöböljék a "nullatarifás" szerződéseket, és előmozdítsák a kisebb közönségre számot tartó, de igényes művek alkotását. Általánosan megfogalmazva azt kívánták elérni, hogy a gazdasági értékkel bíró felhasználásokból megfelelő részesedést biztosítsanak a szerzőknek.9
A javaslat szerint a korábbi szűkszavú szabályok értelmezési nehézségei, a korábbi bestseller-paragrafus túlságosan magas követelményrendszere (és alkalmazásának kizárása az előadóművészek tekintetében), továbbá a szerződési tartalom kontrolljának hiányosságai mind azt kívánták, hogy a kisjogos művek esetében a közös jogkezelés keretében már működőhöz hasonló és a média területén már kialakult garanciarendszert kiterjesszék az összes egyedi szerződéses viszonyra (tehát a nagyjogos felhasználások minden esetére).10
A magyar szerzői jogi törvény
A magyar jogalkotó az 1999-ben hatályba lépett új szerzői jogi törvényben11 szintén alaposan átformálta a korábbi szerzői szerződési szabályozást (és benne nem utolsósorban a díjak megállapítására korábban alkalmazott normákat),12 mivel ezt kívánta a szerzői jogi szabályoknak a piacgazdaság viszonyaihoz és a jogrendszer más területein bekövetkezett változásaihoz igazítása, illetve a korábbi, miniszteri rendeletekben szétszórt szabályozás egyetlen normába foglalásának igénye és a szerződések általános szabályainak gazdagítására irányuló törekvés is.13 A korábbi szerződési szabályok felszámolása és a nagyfokú liberalizáció mellett itt is figyelembe vette a jogalkotó, hogy egy felhasználási szerződés kötésénél legtöbbször a szerző a gyengébb fél,14 ezért számos, a szerző érdekeit védeni kívánó rendelkezést épített be a szabályozásba. Az új törvénynek a szerződésekre vonatkozó fejezete ennek ellenére egyáltalán nem mondható forradalminak, sokkal inkább a '90-es években kialakult újabb piaci és bírói gyakorlat kodifikálásaként értékelhető.
A tanulmány célja
Jelen tanulmány célja, hogy az Európában több szempontból egyedülálló új német szabályozást nemzetközi környezetében is elhelyezve a szerzők egyéni szerződéseiben kiköthető díjazására vonatkozóan összevesse azt az Szjt. vonatkozó normarendszerével. A tanulmány további célkitűzése, hogy megvizsgálja, vajon a szerző (mint egyszerre monopolhelyzetű és gyengébb fél) védelmének koncepciója alapján kialakult, helyenként igen eltérő megoldások közül melyek szolgálhatják ténylegesen jobban a szerző, illetve a felhasználók érdekeit, szükséges-e és hol a szerződési szabadságba való jogalkotói beavatkozás, és ennek melyek az elfogadható formái. Keresni kell továbbá a választ arra a kérdésre is, hogy milyen szempontok játszhatnak közre annak a középútnak a megtalálásában, amely a teljes szerződési szabadság és a szerző "túlbiztosítása" között vezet. Másként fogalmazva: szükséges-e a szerzőt a szerződés abszolút urává tenni (és olyan kisgyermekként kezelni, akinek minden kívánságát teljesíteni kell) és ezzel a jogban elismert monopóliumát szerződési jogi értelemben is megerősíteni, vagy inkább, felnőttként kezelve őt, azt kell szorgalmazni, hogy saját ügyeinek intézéséért egyedül ő feleljen.
I. A nemzeti díjszabályozások környezetéről
A nemzetközi szerzői szerződési szabályozás
A nemzetközi jogi szabályok
Annak ellenére, hogy a szellemi alkotások forgalma mindig erősen nemzetközi jellegű volt, és ezt már több mint egy évszázada multilaterális nemzetközi megállapodások is elősegítik, ezekből mégis hiányzik a komplex szerződési jogi szabályozás, ezenkívül pedig a szerzőket a felhasználási jog átruházása ellenében megillető díjazásra is csak elszórtan lehet szabályokat találni.15
A Berni Uniós Egyezmény16 kifejezetten csak a sugárzás és a sugárzásnak minősülő egyéb felhasználási módok engedélyezési jogának átruházása esetén írja elő a tagállamok számára a joggyakorlás feltételeinek jogszabályban történő meghatározását azzal a feltétellel, hogy ez nem sértheti a szerző méltányos díjazáshoz való jogát, amelyet egyéni megegyezés hiányában az illetékes hatóság állapít meg.17 A zenemű szerzőjének és szövegírójának a zenemű hangfelvételének engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogának közös jogkezelés vagy kényszerengedély útján történő átengedése esetére a BUE szintén olyan jogalkotási kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amely nem sértheti a szerző méltányos díjazáshoz való jogát.18 A fordítási, illetve többszörözési jogokra19 vonatkozó felhasználások tekintetében pedig méltányos és az érintett országokban a felek közti szabad megállapodásokban szokásosan fizetett jogdíjra biztosít a szerzőnek törvényi igényt. A BUE egy felhasználási módnál (többszörözés) arra utal, hogy a szerző kizárólagos joga alóli kivételek tagállami meghatározása nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit.20 A jogos érdek fogalmába pedig beletartozik a szerzőnek az a jogos igénye, hogy a műve bármely formában való értékesítéséből származó bevételből megfelelően részesedjen.21
A BUE alapvetően csak annyit ír elő tagállamai számára, hogy bizonyos esetekben azok meghatározhatják a joggyakorlás - kizárólagos - módját. A fenti felsorolásból pedig az is kiderül, hogy a díjazás kérdését csak olyan különleges esetekben érinti az egyezmény, amikor a szerződéskötési lehetőség nem áll fenn, vagyis nincs egyedi engedélyezésre lehetőség, így a a szerző kizárólagos joga díjigényre korlátozódik.22
A nemzetközi szomszédos jogi szabályozás alapját képező Római Egyezmény23 a hangfelvételek másodlagos felhasználása (sugárzása vagy nyilvánossághoz közvetítése) esetében ír elő kifejezetten (egyszeri) méltányos díjfizetési kötelezettséget.24 Az egyéb felhasználási módoknál egyáltalán nem utal a díjfizetésre. Vagyis itt is csak a díjigény kerül rögzítésre azokban az esetekben, amikor egyedi szerződés kötésére nincs lehetőség.
A mára jórészt jelentőségét vesztett, de hatályban lévő Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény25 a fordításokra kötött felhasználási szerződések esetében írja elő expressis verbis a méltányos és a nemzetközi szokásoknak megfelelő díjazást26. A fordítás műpéldányainak kivitele27 és tudományos kutatás, illetve oktatás céljára történő többszörözésére vonatkozó kényszerengedély tekintetében28 pedig úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak nemzeti szabályaikban kifejezetten biztosítaniuk kell a fizetendő jogdíjak méltányosságát és a nemzetközi szokásoknak megfelelő mértékét. Az ESZJE szóhasználatában azok a díjak felelnek meg a méltányosságnak, amelyeket az érintett államokban szokásos módon a felhasználás ellenszolgáltatásaként kötnek ki.
A GATT legutóbbi fordulója keretében elfogadott TRIPS-egyezmény29 csak a szabadalmi jogokra vonatkozó hasznosítási szerződésekre30 és általában a szellemitulajdon-jogok megsértésének eseteire31 írja elő a tagállamok számára, hogy biztosítaniuk kell a felhasználás fejében a megfelelő díjazást. Ez utóbbi azonban nem szerződési előírás, hanem szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó norma.
A WIPO Szerzői Jogi Szerződése32 a számítógépi programok, a filmalkotások és a hangfelvételen rögzített művek bérbeadásának engedélyezésére kizárólagos jogot biztosít. Azokban a tagállamokban azonban, ahol 1994. április 15-én a hatályos nemzeti szabályok alapján a szerzők a hangfelvételen rögzített műveik másolatainak bérbeadása után csak méltányos díjazásra tarthatnak igényt (tehát nincs egyedi engedélyezési joguk, a méltányos díjigényt pedig a közös jogkezelők érvényesítik), ott fenntartható ez a rendszer. A szerződés 10. cikk (1) bekezdése pedig megismétli a szabad felhasználások tekintetében alkalmazott háromlépcsős tesztet.
A WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről Szóló Szerződése a Szerzői Jogi Szerződés 7. cikk (3) bekezdéséhez hasonlóan az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók számára is kizárólagos jogot biztosít, hogy hangfelvételeik bérbeadását engedélyezzék, és ugyanúgy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az 1994. április 15-én hatályban lévő méltányos díjfizetésre vonatkozó szabályokat hatályban tartsák.33 Ezek az előadóművészek esetében szintén közös jogkezelésben érvényesíthető díjigények. Ezen túl pedig az előadók és a hangfelvétel-előállítók is egyszeri méltányos díjazásra tarthatnak igényt a kiadott hangfelvételek sugárzás vagy a nyilvánossághoz való bármilyen közvetítés útján történő - közvetlen vagy közvetett - felhasználásáért.34
A nemzetközi szabályozás áttekintése egyértelműen mutatja, hogy a tagállamok ott tartották szükségesnek a díjszabályozás előírását, ahol a jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását is lehetővé tették, illetve - a hagyományok miatt - a fordításokon fennálló fordítói szerzői jogok tekintetében, amely pedig a gyakorlatban közismerten az egyik leginkább méltánytalanul el nem ismert alkotótevékenység.
Az Európai Unió szerzői szerződési szabályai
Mivel a tagállamok kötelmi jogának szabályozása nem tartozik közösségi hatáskörbe, az eddig kibocsátott szerzői jogi irányelvekben sem lehet komplex szerzői kötelmi jogi szabályozást találni. Míg Angliában és Írországban ezen a területen abszolút mértékben a freedom of contract érvényesül, Franciaországban viszonylag részletesen kidolgozott szerzői szerződési jogot alkottak,35 addig a spanyol szerzői jogi törvény több mint ötven paragrafusnyi terjedelemben foglalkozik csak a szerzői jogi szerződésekkel.36 A szabályozás ilyen mértékű differenciáltsága mellett a közösségi szabályozás csak ott avatkozik a szerzői kötelmi jogba, ahol ennek elmaradása valamely alapszabadság érvényesülését súlyosan akadályozná.37
A Szoftver irányelv38 a munkaviszonyban alkotott szoftverek tekintetében tartalmaz az általánostól eltérő szerződési szabályokat, tipikusan a nem mellérendelt felek jogviszonyaira. A vagyoni jogok jogosultja itt főszabály szerint a munkaadó, kivéve, ha a felek szerződésükben másként állapodtak meg.39 Az irányelv 9. cikk (1) bekezdés első mondata pedig a számítógép hardvere és a szoftverek együttes működtetésének biztosítása érdekében mondja ki, hogy a dekompilációt és az egyes, törvényben meghatározott szabad felhasználásokat tiltó szerződési kikötések semmisek. A Szoftver irányelv tehát tartalmaz szerződési szabályokat, de a díjazásra vonatkozóan semmiféle rendelkezés nem található benne.
A Bérleti irányelv40 a műpéldányok bérbe-, illetve haszonkölcsönbe adásának a szerzőt és a szomszédos jogi jogosultat illető kizárólagos jogának átruházhatóságáról rendelkezik41 a művek jobb forgalomképessége érdekében. Ugyanakkor azonban a felhasználással elért bevétel tekintetében a jogosultaknak olyan törvényi díjigényt biztosít, amelyről nem lehet lemondani.42 Az irányelv kötelezi a tagállamokat arra, hogy megdönthetetlen törvényi vélelmet állítsanak fel abban a tekintetben, hogy az előadóművészek a bérletre, illetve haszonkölcsönre vonatkozó jogaikat a film előállítójára ruházzák át,43 míg a szerzők esetében a tagállami jogalkotóra bízza, hogy milyen módon biztosítja a felhasználásból való megfelelő részesedésüket.44
A Műhold irányelv45 a sugárzás és egyéb, sugárzásnak minősülő jogok, valamint a kábeles továbbközvetítés jogának átruházására kifejezetten a szerződési formát írja elő.46 A kényszer- és törvényi engedély ily módon történő kizárása mellett a 9. cikkben az egyszerűbb szerzői jogérvényesítés érdekében a kábeles továbbközvetítés joga átruházására a kizárólagos közös jogkezelést tesz kötelezővé.
A Műhold irányelvet követően kibocsátott két szerzői jogi irányelv47 egyáltalán nem tartalmaz kötelmi jogi (és különösen a díjazásra vonatkozó) szabályokat.
A legújabb irányelvek közül a jelen tanulmány írása idején Magyarországon átültetés alatt álló ún. Infosoc irányelv48 csak preambulumában utal arra, hogy a szerzőknek és az előadóművészeknek, továbbá a producereknek tevékenységük fejében és ennek jövőbeni folytatása érdekében megfelelő díjazásban kell részesülniük.49 A preambulumban viszont nem szerepel a megfontolásnak megfelelő szakasz, ezért ez csak deklaratív tartalmú kijelentésnek tekinthető.
Ezzel szemben a tagállamokban igen eltérően szabályozott és ezért az európai képzőművészeti piacon szerepet játszó jogintézmény, a követő jog szabályozására kiadott irányelvnek50 az elsődleges célja, hogy a képzőművészeti alkotások alkotóinak egységesen részesedést biztosítson műveik kereskedelmi forgalomban való átruházásából azt követően is, hogy az első eladás eredményeképp a felhasználás további engedélyezésére való joguk kimerült. A követő jog szabályozásának jogpolitikai indoka, hogy a gyakran csak az első eladás után értékessé váló művek továbbeladásából ne csak a nem szerző tulajdonos, hanem maga az alkotó is részesüljön. Az irányelv e tekintetben egyenlő helyzetbe hozza az európai szerzőket, és az eladási árra épülő, degresszíven változó kulcsrendszer alapján kívánja meghatározni a szerző részesedésének mértékét.
Elmondható tehát, hogy az irányelvek sem törekednek a szerződési jog szabályozására, csak olyan esetekben foglalnak magukban kötelmi jogi szabályokat, amikor az egyéni szerződéskötésnek egyenrangú felek híján nincs racionalitása.
Közbenső megállapítások
A nemzetközi és az európai szabályok áttekintéséből kiderül, hogy ezek nem fogják át a teljes szerzői szerződési jogot. A nemzetközi szabályozás esetében ennek az oka elsősorban a nemzeti szerzői jogi rendszerek különbségeiben keresendő. Olyan nemzetközi egyezményekben, amelyeknek copyright rendszerű és szerzői jogot biztosító országok egyaránt tagjai, nyilvánvalóan nehéz közös kötelmi szabályokat elfogadtatni. Az európai jogalkotásban pedig ehhez még a Közösségnek a kötelmi jogi szabályok alkotására vonatkozó kompetenciájának hiánya is hozzájárul.51
Ettől azonban mindenképpen külön vizsgálandó az a tény, hogy a szerzőt, illetve a szomszédos jogi jogosultakat az alkotásuk/teljesítményük tekintetében megillető díjakról és azok mértékéről elszórtan ugyan, de több rendelkezés is található mind a nemzetközi egyezményekben, mind az európai irányelvekben. A szórványos szabályozásnak e tekintetben közös az eredője: mindkét szabályozórendszer a piac működésének és a szolgáltatás-ellenszolgáltatás elvének érvényesülését támogatja. Így csak azokban az esetekben találunk kifejezett rendelkezést a díjazásról, ahol enélkül a piac működése torzulna, vagy a gyengébb fél érdeke sérülne súlyosan. Vagyis a kifejezett szabályozás nem azt jelenti, hogy ilyen tartalmú rendelkezés hiányában nem kell a méltányos/megfelelő/szokásos díjat fizetni, hanem épp ellenkezőleg: ahol nincs erre vonatkozóan kifejezett szabály, ott a jogalkotó feltételezi, hogy a szolgáltatás piaci alapon is megfelel az ellenszolgáltatásnak, tehát nincs szükség a közhatalom beavatkozására a piaci viszonyokba.
Emiatt a méltányos díjazás elvét az egyezmények csak a közös jogkezelésben lévő jogok átengedéséért fizetendő díjak megállapításánál, illetve a másodlagos felhasználások vagy értékesítések szabályainál mondják ki.
Ugyanakkor érdemes itt megismételni a Professorenentwurf egyik bevezető gondolatát, miszerint a mai jogrendszerek többsége már kellő garanciákat nyújt arra, hogy egyéni szerződési helyzet hiányában a közös jogkezelésben lévő jogok átengedéséért a szerzők vagy szomszédos jogi jogosultak megfelelő díjazásban részesüljenek. Ezzel párhuzamosan viszont az egyénileg szerződő alkotók egyre inkább a gyengébb fél szerepébe kényszerülnek, vagyis a szerzők az egyéni felhasználási szerződések kötésénél is megerősítésre szorulnak.
A szerző díjazásának alkotmányjogi alapjai
A német Alkotmánybíróság gyakorlata
A német Alkotmánybíróság számos, a szerzői joggal kapcsolatos döntést hozott már: a szerző személyhez fűződő jogait az emberi méltósághoz fűződő alapjogból52 és az általános személyiségi jogból,53 továbbá a véleménynyilvánítás szabadságából,54 valamint a művészeti és tudományos szabadságból55 is levezette, a vagyoni jogokat pedig az első szerzői joggal kapcsolatos döntésétől kezdve56 a tulajdon alkotmányi garanciájából57 származtatja le.
E döntés értelmében a tulajdoni garancia az alkotmányos jogok szövetében az alapjogok hordozóinak a tulajdonból fakadó hatalmasságok, a használati és rendelkezési jogok gyakorlásának lehetőségét biztosítja, és e vagyoni jellegű jogok gyakorlásának biztosításával cselekvési szabadságot is garantál, ami a személyi szabadsággal szoros összefüggésben az önálló életvezetés kialakítását (és az önmegvalósítást) teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság az egyházi és az iskolai felhasználásokkal kapcsolatban mondta ki, hogy a védelem alatt álló művek gazdasági értéke elsősorban a szerzőt illeti, ám a jogalkotó feladata az olyan szerzői jogi szabályozás kialakítása, amely egyrészt a jogterület szociális funkcióit is képes betölteni, és a felhasználásért megfelelő díjazást is garantál a szerzőnek. A kulturális javakhoz való korlátlan hozzáférés közösségi érdeke igazolja azt, hogy a védett művek a nyilvánosságra hozatalt követően a szerző engedélye nélkül is felvehetők különböző egyházi és iskolai gyűjteményekbe, ez azonban nem jelenti feltétlenül azt is, hogy a szerzőnek a művet ingyen kellene rendelkezésre bocsátania.58
Egy későbbi döntésükben az alkotmánybírák megerősítették, hogy a törvényalkotó köteles a GG 14. cikke alapján a szerzőnek alkotótevékenysége gazdasági eredményét biztosítani úgy, hogy arról autonóm módon rendelkezhessen.59
Egy újabb, a biztosítási mellékkötelezettségekkel kapcsolatos döntésében az Alkotmánybíróság elvi éllel szögezte le, hogy a magánautonómia alapjogi biztosításából és a szociális állam elvéből is az következik, hogy általában a polgári jogi szabályozásban és a szerződési jogban sem érvényesülhet az erősebb joga. A polgári jognak ott kell beavatkoznia, ahol az egyik szerződéskötő fél gazdasági vagy egyéb fölényéből adódóan ténylegesen egyedül határozza meg a szerződési feltételeket. Bár az alkotmányos polgári jogi generálklauzulák alapján a szerződésekbe való beavatkozásra a bíróságoknak számos eszköze van, ezek azonban alkalmatlannak bizonyulhatnak, ha a megbomlott szerződési egyensúly ténye magából a szerződésből nem derül ki, vagy kiegyenlítését nem megfelelően kísérlik meg.60
A szerzői jogi praxisban mindenekelőtt a szabadúszó szerzők és előadóművészek kerülnek hátrányos helyzetbe akkor, amikor a gazdaságilag erőfölényben lévő felhasználókkal szemben próbálják saját szerződési feltételeiket érvényesíteni. A felek gazdasági egyenlőtlenségének eredménye - más jogterületekhez hasonlóan - gyakran az egyoldalúan kedvező szerződések létrejötte.
Az UrhG 2002-es novellájának célja tehát ennek a helyzetnek a megszüntetése, a szerző és az előadó szerződési pozíciójának megerősítése és így a szerződési egyensúly helyreállítása a köztük és a felhasználó között61 azáltal, hogy az alkotmányos tulajdoni garancia alapján biztosított részesedési igényt (Beteiligungsanspruch) a szerzői jogi törvény szintjén konkretizálja és kidolgozza.62
A magyar Alkotmánybíróság szerzői jogi határozatai
Olyan magyar alkotmánybírósági határozat, amely a szerzői jog alkotmányjogi levezetésével részletesen foglalkozna, egyelőre nem létezik (ez a szerzői jogi teljesség vonatkozásában nem vált még szükségessé, és nem is nagyon lehet szükséges).63 A 17/1992. (III. 30.) AB határozat alapján a vagyoni jogok alkotmányos védelme az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből64 következik. Az Alkotmánybíróság az 1338/B/1992. határozatában mondta ki, hogy a szabadalmi jogok alkotmányos tulajdoni védelem alatt állnak, azokra is irányadó tehát az Alkotmánybíróságnak a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságáról kifejtett álláspontja. Ebből adódott az irodalomban az a nézet, hogy az alkotmányjogi értelemben vett tulajdon korlátozásakor irányadó teszt a szerzői vagyoni jogok korlátozására is alkalmazandó.65 Ezt az Alkotmánybíróság is megerősítette a 382/B/1995. AB határozatában, ahol kifejezetten a szerzői jogra is kimondta, hogy alkotmányjogi szempontból a szerzői vagyoni jogok védelme az Alkotmány tulajdonjogra vonatkozó rendelkezéseiből következik.
Mivel a tulajdonhoz való jog alapvető jog, ezért a szerzői vagyoni jogokra is vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, miszerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban még törvény sem korlátozhatja. Ezenkívül az alkotmányjogi értelemben vett tulajdon korlátozását előíró szabályozásnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróság által kialakított speciális tulajdonvédelmi mércének. Az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a tulajdon korlátozásának közérdeket kell szolgálnia. A korlátozás arányosságának eléréséhez azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a korlátozás csak akkor alkotmányos, ha "az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya összhangban [áll] egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani."66
A magyar Alkotmánybíróság ugyanakkor a szerződési szabadságot a német gyakorlattól kissé eltérően kezeli. Elismeri ugyan a tulajdonnal való elválaszthatatlan kapcsolatát, de ezt mégis a piacgazdaság alkotmányos tételéből vezeti le. Bár az irodalomban felvetődik ennek a megközelítésnek a kritikája is, hiszen a szerződési szabadság ugyanúgy levezethető lenne a jogállamiság posztulátumából vagy a némethez hasonlóan az önrendelkezési jogból, illetve a cselekvési autonómiából,67 így azonban dogmatikailag lehetővé válik, hogy ne a tulajdoni garanciára kimunkált tesztet alkalmazza a bíróság a szerződési szabadság sérülésének vizsgálatánál. Fontos különbség az is, hogy a magyar alkotmányértelmezők a szerződési szabadságot nem tekintik alapjognak, csupán alkotmányos jognak, amely szintén korlátozható alkotmányosan, de így nem kell rá a tulajdoni garancia esetére kialakított tesztet alkalmazni. A szerződési szabadsággal kapcsolatban elvi éllel mondta ki az AB, hogy a szerződésekbe történő beavatkozás lehetősége és a szerződési szabadságnak a nemzetközi jogösszehasonlításban is felismerhető korlátozása összefügg azzal, hogy az állami szerveknek a szerződésekkel kapcsolatos magatartása a gazdasági élet változásai folytán korunkban világviszonylatban lényegesen megváltozott. Az állam a polgári jogi szerződések fontos tényezőjévé vált, és ma már sok esetben nem ad teljesen szabad teret a felek megállapodásának, hanem törvényekben, rendeletekben meghatározott szabályok útján különféle korlátokat szab a megállapodásoknak, és meghatározza a szerződések tartalmát, amelytől a felek nem térhetnek el. A szerződések területén tehát nagy átalakulás megy végbe, a szerződések "közjogiasodnak". Nemzetközi tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy összgazdasági, továbbá nemzetgazdasági szempontok a szerződési szabadság közérdekű korlátozását esetenként szükségessé tehetik. A fejlett kortárs jogrendszerekben ilyen korlátozási területek különösen a versenykorlátozások joga, a kartelljog, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a szervezeti egyesülések ellenőrzése, az árszabályozás, a szabványszerződések, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. területei. E szabályozási körökben gyakran kétségessé válik a felek szerződéskötési szabadsága, a szerződések tartalmának a felek részéről történő meghatározása, sőt a szerződések tartalmának változatlanul maradása is. Az 1414/D/1995. AB határozat pedig azt mondta ki, hogy a szerződési szabadság nemcsak elkerülhetetlen esetekben korlátozható, azaz akkor, ha a korlátozásnak kényszerítő oka áll fenn, hanem ésszerű korlátok alá vethető akkor is, ha a korlátozásnak alapos indoka van.
Ez az alkotmányos háttér szolgál alapul az új szerzői jogi törvény szerződési szabályozásához, amely a korábbi törvényhez hasonlóan a felhasználási szerződéseknél nem engedi korlátozásmentesen érvényesülni a szerződési szabadságot.
A korábbi szerzői jogi törvény annak alapján, hogy jogilag ugyan egyenrangú, de gazdaságilag egyenlőtlen erejű felek kötnek szerződést, két szempontból is korlátozta a szerződési szabadságot.68 Egyrészt a közös jogkezelés útján, mivel szerződést meghatározott felhasználási cselekmények tekintetében csak az állami szervként működő közös jogkezelő szervezettel lehetett kötni. (A ma hatályos szabályozás ezen elsősorban úgy lazít, hogy a közös jogkezelést magánjogi alapra helyezi, vagyis a közös jogkezelés csak egyesületi formában gyakorolható,69 ám ez továbbra is kötelező egyes felhasználási módok tekintetében.70) A másik korlátot az a szabály jelentette, amely szerint a szerzőt védő szabályoktól nem lehetett eltérni71 függetlenül attól, hogy azok a törvényben magában vagy miniszteri rendeletekben kerültek elhelyezésre. (Így például egyes felhasználások esetében miniszteri rendeletek határozták meg a díjtételeket, és ha eltérést kifejezetten nem engedtek, akkor a felek ezekhez kötve voltak.72) A mai szabályozás már jóval kevesebb egyoldalúan kógens előírást tartalmaz. A szerzőt védő generálklauzulából csupán annyi maradt, hogy a szerződési tartalommal kapcsolatban felmerülő vita esetében a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.73 Ugyanakkor éppen ez utóbbi szabály miatt továbbra sem lehet a szerzői jogi kötelmek tekintetében teljes szerződési szabadságról beszélni.
A nemzeti szerzői jogi szerződési szabályozás módszerei
Általában...
A szerzői szerződési jog szabályozása szükségszerűen szorosan összefügg az adott ország általános szerződési jogi szabályaival, mivel az általános polgári jogi normák mindenütt háttérszabályként egészítik ki a szerzői jogi normákat. Egyes szerzői jogi törvényekben direkt utaló szabály erősíti meg ezt a kapcsolódást, vagy a polgári törvénykönyv tartalmaz visszakapcsolást,74 másutt ezt a jogalkotó nem is tartotta szükségesnek kimondani, hiszen a kiegészítés elve a két terület általános-különös viszonyából fakadóan utaló szabály nélkül is érvényesül.75 Továbbá nyilvánvalóan szoros kapcsolatot teremt a két részszabályozás között az a tény is, hogy a szerzői jogi szabályok specialitásuk ellenére is tükrözik az általános polgári jogi dogmatika elveit. (Így például a szerzői jogi szerződések létrejöttének, értelmezésének, a fő kötelezettségek megállapításának, a semmisségnek, a jogkövetkezmények meghatározásának a feltételeit jelentős mértékben befolyásolják az adott országban érvényesülő szerződési jogi szabályok.)
Ennek tükrében a szerzői szerződési jog elhelyezésének több változata és kidolgozottságának is több fokozata alakult ki.
A szerzői jogi szerződéseknek kizárólag a polgári törvénykönyvben való szabályozására egyelőre nincs példa.76
Időről időre felmerül a kérdés, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak területén létező számtalan felhasználási szerződési fajtának lehetséges-e olyan esszenciáját kivonni, ami általános szabályozásként minden részterületen érvényesül, és ezért alkalmas lehet a polgári törvénykönyvben való elhelyezésre. Ez jelenleg csak az olasz, a fentebb már említett új holland Ptk.-ra és egyes volt szovjet utódállamok szerzői jogára jellemző, tehát nem tipikus kodifikációs technika, bár követését legutóbb épp a magyar jogalkotó választotta.77 (Egy felhasználásiszerződés-típus Ptk.-beli szabályozása ötszintűvé teszi a szerzői szerződési jogot. Egy adásvétellel kombinált felhasználási szerződésben például alkalmazni kell a Ptk. általános kötelmi szabályait és különös részét is, az adásvételre vonatkozó szabályokat a felhasználási szerződésekre vonatkozó eltérésekkel, továbbá az Szjt. általános és speciális szerződési szabályait is.)
A nemzeti szerzői jogi törvények tipikusan több-kevesebb speciális szerződési jogi szabályt tartalmaznak, amelyeket a polgári törvénykönyvben csak az általános és az egyéb szerződéstípusokra vonatkozó különös szerződési jogi normák egészítenek ki anélkül, hogy a különös szabályozás ennél differenciáltabban oszlana meg a két norma között.
Értelemszerűen arra sincs példa, hogy a szerzői jogi törvények hermetikusan zárt, teljes szerződési jogi szabályozást adnának, kifejezetten kerülve az általános, polgári törvénykönyvbeli szabályok alkalmazását.
Jelentősebb különbség a nemzeti szerzői jogok közt csak abból a szempontból mutatható ki, hogy a jogalkotó a szerzői jogi törvényben milyen részletességgel szabályozza a szerződéseket, illetve alkot-e külön szerzői szerződési jogi törvényt, amely részletes rendelkezéseket tartalmaz az egyes felhasználásiszerződés-fajtákra, vagy a szabályokat magában az anyatörvényben, csak külön fejezetben helyezi el.
Egy önálló szerzői kötelmi törvény (Urhebervertragsgesetz) megalkotásának igénye már a német UrhG 1965-ös hivatalos indokolásában is felmerült (große Lösung),78 a nagyszabású tervet azonban 2002-ben csak az UrhG kötelmi szabályainak átfogalmazása és a szerzők megfelelő díjazásra vonatkozó díjigénye részletes szabályozásának kidolgozása követte (kleine Lösung).
Az új magyar Szjt. szintén a "kis megoldást" követi, a szerzői jogi törvényen belül, de önálló szerződési fejezetben helyezve el a felhasználási szerződések közös elemeit. A fejezeten belül csak egyetlen önálló szerződéstípust nevesít,79 ezen túl kifejezetten rendelkezik a reklámozás céljából készült művekre vonatkozó szerződésekről,80 és a megfilmesítési szerződés szabályairól,81 az egyes műfajtákra vonatkozó szabályoknál további különös szerződési rendelkezések is találhatók.
...és a díjak tekintetében
Az egyéni szerződésekben kikötött díj mértékének szabályozásában két fő típus különíthető el. A legtöbb esetben a díjat teljes mértékben a felek szerződési akarata határozza meg, a szerződési szabadságba ezen a területen nem avatkozik a jogalkotó.82 A francia CPI, a korábban már említett, rendkívül részletes szabályokat tartalmazó spanyol, portugál és a görög szerzői jogi törvény is kifejezetten a felhasználási joggal arányos díjazást írja elő, anélkül azonban, hogy a szerződési tartalomkontrollra az általános semmisségi-megtámadhatósági szabályokon és az utólagos korrekcióra a bestseller-klauzulán kívül különös szabályozást alapítana.
Mivel a jelen tanulmány célja a magyar és a német szabályozás részletes elemzése, ezért itt csak a típusalkotás céljával bocsátandó előre, hogy az Szjt. 16. §-a kifejezetten ajánlja a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjazást. Ex post korrekciós lehetőséget csak a bestseller-klauzula feltételeinek teljesülése esetére enged. A feltűnően aránytalan díjat pedig a Ptk. alapján lehet megtámadni, de ennek alapján a szerződésben kikötött díj utólagos korrekciójára nincs lehetőség.
Az ebben a tekintetben szinte forradalminak mondható német Novella a szerződési szabadságot a felhasználó oldalán szigorúan korlátozó, egyedülállóan részletes szabályokat tartalmaz.83 A legteljesebb mértékben enged teret a szerződésben kikötött díjak ex ante és ex post módosításának (vagyis nemcsak a szerződéskötéskor fennálló feltűnő értékkülönbség vagy a bestseller-klauzula feltételeinek teljesülése esetére), szinte minden esetben rákényszerítve a felhasználót a szokásos és megfelelő díj fizetésére.
Lábjegyzetek:
1 A tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti dr. Faludi Gábor egyetemi docenst és prof. dr. Norbert P. Flechsiget, a tübingeni Ruppert Karls Universität szerzői jog professzorát.
2 Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte vom 9. September 1965 (BGBl. I S. 1273, a továbbiakban: UrhG). Az UrhG indokolása már 1965-ben is utalt egy később elkészítendő önálló szerzői kötelmi törvény szükségességére. (AmtlBegr. Drucks. IV/270, p. 27-56)
3 Änderungsgesetz zum Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (BGBl. I S. 1155)
4 A vita nyomon követhető a GEMA Medienspiegel 2000-2001. évi számaiban, többek között a következő cikkekben: DW: Conradi kritisiert Däumler-Gmelin in: GEMA Ms.05/00. p. 16. Die Welt 25. Januar 2001; LM: Schwerverkäuflich in: GEMA Ms.05/00. p. 17. Frankfurter Allgemeine Zeitung 26. Januar 2001; Herta Däumler-Gmelin: Kreativität soll Zukunft haben in: GEMA Ms.22/00. 5.skk. Neue Zeitschrift für Musik 05/06/2001; Peter Hanser-Strecker: Musikkultur sichern! in: GEMA Ms.22/00. p. 8. Neue Zeitschrift für Musik 05/06/2001; GOF: Rechte der Urheber sollen besser geschützt werden in: GEMA Ms.22/00 p. 10. Frankfurter Allgemeine Zeitung 26. Mai 2001; Günter Frech: Freiheit muss sich lohnen in: GEMA Ms.23/00. p. 12. Frankfurter Rundschau 31. Mai 2001; Professor Ronald Frohne: Urhebervertragsrecht schadet Kreativen in: GEMA Ms.24/00 p. 12. Frankfurter Allgemeine Zeitung 9. Juni 2001; Christian Rath: "Freiheit hat zwei Seiten" in: GEMA Ms.25/00. p. 7. Die Tageszeitung 31. Mai 2001; DPA: Verkracht - Kritik an neuem Urheberrechtsgesetz in: GEMA Ms.25/00. p. 12. Süddeutsche Zeitung 12. Juni 2001; Das neue Urhebervertragsrecht im Für und Wider - Verleger und Rechtsexperten nehmen Stellung in: GEMA Ms.27/01. p. 12. Die Zeit 28. Juni 2001; Waldemar Schäfer: Jeder Nutzer eines Urheberrechts muss spätere Nachforderungen fürchten in: GEMA Ms.28/01. p. 8. Handelsblatt 10. Juli 2001; Christian Sprang: Die Hörbücher der Formel-1-Piloten in: GEMA Ms.29/01. 6. sk. Frankfurter Allgemeine Zeitung 18. Juli 2001; GOF: Regierung für Konsens bei Urheberrechtsreform in: GEMA Ms.29/01. p. 8. Handelsblatt 18. Juli 2001.
5 A javaslatot Németországban is szokatlan módon négy szerzői jogi professzor (prof. dr. Adolf Dietz, prof. dr. Ulrich Loewenheim, prof. dr. Wilhelm Nordemann, prof. dr. dr. hc. Mult. Gerhard Schricker) és egy bíró (dr. Martin Vogel) magánkezdeményezésre állította össze. A javaslat 2002. 08. 17-i teljes szövegét közli Günter Haas: Das neue Urhebervertragsrecht c. kötetében. C.H.Beck Verlag, München 2002. 163. skk.
6 A javaslattal kapcsolatban hatalmas mennyiségű tanulmány, szakértői vélemény, szakmai jellegű publicisztika jelent meg, ezek egy részét jelen tanulmány forrásként használja, részletes irodalomtár pedig a következő honlapon férhető hozzá: http://www.urheberrecht.org/links/ links.htm
7 Ezt a különös ellentmondást a magyar irodalom is felismerte már. Lásd Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. koncepciója II. rész. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003. 3. sz. p. 3.
8 E célkitűzéssel a WIPO Szerzői Jogi Szerződése (World Intellectual Property Organisation Copyright Treaty) és a WIPO Hangfelvételekről és előadásokról szóló szerződése (World Intellectual Property Organisation Performance and Phonogram Treaty), továbbá az Európai Tanácsnak és a Parlamentnek az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló 29/2001/EK irányelve nyomát követi a módosítás, mivel ezek a nemzetközi és közösségi jogi szabályok kísérelték meg elsőként a digitális felhasználásokat becsatornázni a szerzői jogba.
9 Gesetzesentwurf der Koalitionsfraktionen BT-Drucks. 14/6433 A. Problem und Ziel
10 Professorenentwurf, Begründung des Entwurfs A. Allgemeiner Teil
11 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (a továbbiakban: Szjt.)
12 A korábbi szerzői jogi szabályrendszer alapjául a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Szjt.) szolgált, amelyet számos miniszteri rendelet módosított. [Részletes felsorolásuk: Szjt. 110. § d)-r) pontok]
13 Miniszteri indokolás az Szjt. 42-55. §-okhoz
14 A szerző mint gyengébb fél védelmében sürgette már 1996-ban is a szerződési szabályok újraalkotását Gyertyánfy Péter (A magyar szerzői jogról. Magyar Tudomány, 1996 12. sz.).
15 A nemzetközi kötelmi jogi szabályokat felsorolásszerűen fogalalja össze Daniel Alexander Zampf: Kollektive Wahrnehmung von Urheberrechten im Online-Bereich. Rechtliche Rahmenbedingungen für ein Tarifmodell zur Nutzung von Musik im Internet. LIT Verlag, Münster, 2002. p. 63.
16 Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (kihirdette az 1975. évi 4. tvr., a továbbiakban: BUE)
17 11bis cikk
18 13. cikk (1) bekezdés
19 Függelék IV. cikk (6) bekezdés
20 9. cikk (2) bekezdés. A szabályt a szerzői jogi szaknyelv háromlépcsős tesztnek nevezi.
21 BGH MMR 1999, 665, 670 - TIB
22 Georgios Gounalakis-Meinhard Heinze-Dieter Dörr: Urhebervertragsrecht. Verfassungs- und europarechtliche Bewertung des Entwurfs der Bundesregierung vom 30 Mai 2001. Vistas Verlag, Berlin, 2001, p. 142.
23 Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény. Kihirdette az 1998. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Római Egyezmény)
24 12. cikk
25 Lásd Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény Párizsban, 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövege (átültette az 1975. évi 3. törvényerejű rendelet, a továbbiakban: ESZJE).
26 V. cikk 2. d)
27 Vter cikk 5. pont
28 Vquarter cikk 2. b)
29 Kihirdette: az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló 1998. évi IX. törvény
30 31. cikk h)
31 70. cikk 4.
32 Kihirdette: a Szellemi Tulajdon Világszervezete 1996. december 20-án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződésének, valamint Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződésének kihirdetéséről szóló 2004. évi XLIX. törvény 57/1998. (XI. 29.) Ogy. hat.
33 9. cikk; 13. cikk
34 15. cikk
35 Loi Nr. 92-597 Code de la propriété intellectuelle (J.O. 3.7.1992. 8801. skk. A továbbiakban: CPI) általános szerződési szabályok: L.131-1- L.131-8. cikk; előadásokra vonatkozó szerződés: L.132-18-L.132.22. cikk; megfilmesítési szerződés L.132-23-L.132-30. cikk; reklámszerződés: L.132-31-L.132.33. cikk
36 Ley 43/1994 de Propriedad Intelectual (B.O.E. Nr.313. 31.12.1994) általános szerződési szabályok: 42-57. cikk; kiadói szerződés 58-73. cikk; zenei és irodalmi művek előadására kötendő szerződés 74-85. cikk; audiovizuális művekre vonatkozó szerződés: 86-94. cikk; felhasználási szerződés számítógépi programokra: 95-100. cikk
37 Silke von Lewinsky: Urhebervertragsrecht. In: Gerhard Schricker-Eva Marina Bastian-Adolf Dietz: Konturen eines europäischen Urheberrechts. Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden, 1996, p. 49.
38 A Tanács 91/250/EK irányelve a számítógépi programok szerzői jogi védelméről (a továbbiakban: Szoftver-irányelv).
39 2. cikk (3) bekezdés
40 A Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint egyes, a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos jogokról (a továbbiakban: Bérleti irányelv).
41 2. cikk (4) bekezdés
42 4. cikk
43 2. cikk (5) bekezdés
44 A jogok gyakorlásának szabályozása a következő eszközökkel történhet: (1) megdönthetetlen törvényi vélelem a jogok átruházásáról és a jogosulttal szemben törvényi díjigény; (2) közös jogkezelés útján történő joggyakorlás; (3) munkaviszonyban alkotott művekre alkalmazott mintaszerződésekhez hasonló díjmeghatározás; (4) egyszerű törvényi díjigény. Az Szjt. 23. § (6) bek. a (2), a német UrhG 27. § (3) bekezdés és az olasz Szjt. 46bis cikke pedig a (4) megoldást választotta. Lásd Silke von Lewinsky: Urhebervertragsrecht. In: Michael M. Walter: Europäisches Urheberrecht. Springer, New York, 2002, p. 1157. és Gounalakis: i. m. p. 143.
45 A Tanács 93/83/EGK irányelve a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joggal szomszédos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról (a továbbiakban Műhold irányelv).
46 3. cikk (1) bekezdés
47 A Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról; Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről.
48 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról (a továbbiakban: Infosoc irányelv).
49 Preambulum (10) bekezdés
50 Az Európai parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti mű szerzőjét megillető követő jogról
51 Walter: i. m. 3. skk.
52 Grundgesetz vom 23. Mai 1949 BGBl. I S. 3219 (a továbbiakban: GG) Art. 1 Abs. 1
53 GG Art. 2
54 GG Art. 5 Abs. 1
55 GG Art. 5 Abs. 3
56 BVerfGE 31, 229
57 GG Art. 14
58 BVerfGE GRUR 1972, 481 - Kirchen- und Schulgebrauch
59 BVerfGE 49, 382 - Kirchenmusik
60 BVerGE NJW 1994, 2749 - gestörte Vertragsparität
61 Wilhelm Nordemann: Das neue Urhebervertragsrecht. C. H. Beck Verlag, München, 2002, Rn. 1.
62 A Professorenentwurf bírálói is kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a szerzőnek részesednie kell a művéből származó bevételben, valódi nézeteltérés csak a részesedéshez való hozzájuttatás módjának szabályozási elvei tekintetében állt fenn.
63 A magyar Alkotmánybíróság a tanulmány írása idején még csak olyan esetekben foglalkozott a szerzői jogot érintő alkotmányos kérdésekkel, amelyek nem igényelték a teljes jogterület alkotmányos determinálását. A 382/B/1995. és a 891/B/1990. AB határozat a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásba vételének MM rendeletben való szabályozását vizsgálta és kimondta, hogy a szerző vagyoni jogait, a díj feletti rendelkezést korlátozó jogkezelés szükségszerű, a közérdekre tekintettel nem valósítja meg a tulajdonhoz való alapvető jog aránytalan és ezért alkotmányellenes korlátozását. Éppen a szerzők érdekében való, és egyedül a felhasználókat korlátozza abban, hogy a szerzővel díjazása tekintetében hátrányára állapodjanak meg. A 240/B/1993. AB végzés az üreshordozó-díjak végrehajtási rendeletben történő szabályozásának alkotmányellenességével foglalkozott, de mivel a döntés előtt hatályba lépő új szerzői jogi törvény törvényi szintre emelte a normát, az indítvány tárgytalanná vált. A 814/B/1990. AB határozat és a 303/B/1992. AB végzés szerint törvényalkotási tárgy a televíziós adások átvitelrendszerének meghatározása. A 14/1994. AB végzés pedig a járulékfizetés alkotmányos szabályozásáról rendelkezett.
64 Alkotmány 9. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés
65 A szerzői jogi törvény magyarázata. (szerk. Gyertyánfy Péter) KJK Kerszöv, 2000, p. 449. (a továbbiakban: Kommentár)
66 20/1990. (X. 4.) AB határozat
67 Balogh Zsolt-Holló András-Kukorelli István-Sári János: Az Alkotmány magyarázata. KJK Kerszöv, Budapest, 2003, p. 251.
68 A régi Szjt.-vel kapcsolatban a szerződési szabadság korlátait kimerítően elemzi Faludi Gábor: A felhasználási szerződés c. kötetében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 58.
69 Szjt. 86. § (1) bekezdés
70 A Szjt. 2004. májusában hatályba lépő módosítása helyenként a kötelező közös jogkezelés kötelező jellegét kilépést lehetővé tevő, a törvényben előírt közös jogkezeléssé változtatta, amennyiben lehetővé tette, hogy a jogosult a közös jogkezelő egyesülethez intézett írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozzon a kötelező jogkezelésben történő engedélyezés ellen, így a módosított törvény lehetővé teszi a közös jogkezelésből való kilépést, megszüntetve ezzel annak kötelező jellegét; lásd. Szjt. 91. § (1) -2) bekezdés
71 régi Szjt. 26. § (2) bekezdés
72 Lásd 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet az 1969. évi III. törvény végrehajtásáról. 39. § A szerzői díj összegét eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a szerződő felek állapítják meg.
73 Szjt. 42. § (3) bekezdés
74 A magyar jogalkotó kétszeresen biztosította az Szjt.-hez képest a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről - a továbbiakban: Ptk.) komplementer alkalmazhatóságát: az Szjt. 3. §-a szerint a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk.-t kell alkalmazi. A Ptk. kiegészítő jellegét a speciális szabályokhoz képest annak 86. § (2) bekezdése teszi egyértelművé.
75 A német UrhG egyáltalán nem utal a Bürgerliches Gesetzbuch (BGBl. I S. 42, ber. S. 2909, a továbbiakban: BGB) háttérjogszabály jellegére, de a lex specialis-lex generalis viszonyt mind az irodalom, mind a joggyakorlat elismeri. (Lásd Manfred Rehbinder: Urheberrecht. C.H. Beck Verlag, München, 2001, Rn. 9.)
76 Az új holland Polgári Törvénykönyv 9. könyveként tervezett komplex szellemi tulajdoni szabályozásnak egyelőre még a tervezete sem készült el, annak ellenére, hogy az 1992-ben hatályba lépett első nyolc könyvhöz fűzött indokolás négy-öt évet irányzott elő ennek kidolgozására.
77 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának bevezető része (Magyar Közlöny 2002/15. szám II. kötet) még a szellemi alkotások területének önálló törvényei meghagyása mellett a szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötődésének a jelenleginél pregnánsabb kifejezésre juttatásáról beszél, és a felhasználási szerződések szabályait az egyes szerződéstípusokat rendező részében helyezné el (p. 12.). Ugyanakkor a hatályos szabályozás rendszerbeli elhelyezését és tartalmát nem kívánja módosítani (p. 32.). A koncepció a szerződéstípusok sorrendjének meghatározásánál foglalkozik azzal, hogy a kizárólagos jogok tárgyát képező szellemi termékek felhasználásának engedélyezésére irányuló szerződések a hagyományos használati kötelmek után sorolandók be (p. 147.). A "szellemi termékek felhasználására vonatkozó szerződések" alapvető szabályainak a Ptk.-ba iktatásának gondolata Boytha György egy 2001-es, a koncepciót megelőző, de azzal összefüggésben íródott tanulmányán alapul (Gondolatok a szellemi termékek felhasználására jogosító szerződések polgári törvénykönyvben való szabályozásáról. Kézirat). A koncepciót megelőzően írott egyéb tanulmányok (köztük egy másik Boytha-írás is) azonban egyöntetűen elvetik a szerződéstípusként való Ptk.-beli szabályozást. Az így még több rétegűvé váló szabályozás alkalmazhatóságának előrelátható nehézségei (Gyertyánfy Péter: A szellemi alkotások joga a Ptk. felülvizsgálata körében. Kézirat), az integrációra való gyakorlati igény hiánya (Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon jogi védelme és a Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000, 3. sz.) és az egyes szellemijog-területek eltérő terminológiája egyaránt az egy szerződéstípusként való szabályozás ellen szólnak. Ugyanakkor egy olyan szabály elhelyezése a Ptk.-ban, amely a forgalomképes vagyoni jogok tekintetében az adásvételi szabályok megfelelő alkalmazását mondaná ki, szükségesnek látszik azzal a feltétellel kiegészítve, hogy ez csak abban az esetben érvényesül, ha a külön törvények másként nem rendelkeznek. Szintén támogatásra talált az a gondolat, hogy a licencia- és jogátruházásra vonatkozó szerződésekre vonatkozó általános jogszavatossági szabály is bekerüljön a kötelmi általános részbe azzal, hogy az irreverzibilis szolgáltatások esetében a jogszavatosság megsértésének szankciója ilyen esetekben az azonnali hatályú felmondás. Szintén szükséges lehet olyan szerződési szabályok alkotása, amelyek a szomszédos és kapcsolódó jogi teljesítményekre, know-how-ra és az egyéb, nem nevesített szellemi alkotásokra vonatkoznának. (Az elfogadott elveket Faludi Gábor foglalja össze a Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. koncepciója II. rész című írásában, lásd 7. lábjegyzet.)
78 Lásd 2. lábjegyzet
79 Szjt. 56-57. §: A kiadói szerződés
80 Szjt. 63. §
81 Szjt. 66. §
82 Teljes a szerződési szabadság ezen a téren Svájcban, az USA-ban, Belgiumban, Dániában, Nagy-Britanniában, Hollandiában és Svédországban.
83 UrhG 28-36a §