EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Az európai szabadalmi bejelentés és szabadalom hatálya
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 63-70. szakasza alapján az európai szabadalmi bejelentés és szabadalom hatályáról, valamint az európai szabadalmi oltalom terjedelméről adunk tájékoztatást.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
Az európai szabadalmi oltalom időtartamára vonatkozó 63. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a Szerződő Államok jogát, hogy a nemzeti szabadalmakra alkalmazottakkal azonos feltételek szerint az európai szabadalmi oltalom időtartamát meghosszabbítsák, illetőleg az oltalom lejártát közvetlenül követő hatállyal azonos tartalmú oltalmat biztosítsanak, ha
a) az érintett államban fennálló hadiállapot vagy rendkívüli állapot ezt indokolja;
b) az európai szabadalom tárgya olyan termék, olyan termék előállítására szolgáló eljárás, illetve olyan termék alkalmazása, amelyet az érintett államban való forgalomba hozatal előtt jogszabályban előírt hatósági engedélyezési eljárásnak kell alávetni.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan európai szabadalmakra, amelyeket - a 142. cikknek megfelelően - a Szerződő Államok valamely csoportja tekintetében együttesen adtak meg.
(4) Ha valamely Szerződő Állam a (2) bekezdés b) pontja alapján meghosszabbítja az oltalom időtartamát vagy ezzel egyező oltalmat biztosít, az irányadó rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos feladatokat - a Szervezettel kötött megállapodással összhangban - az Európai Szabadalmi Hivatalra ruházhatja át."
Ez a szakasz az európai szabadalmak oltalmi idejét a bejelentés napjától számított húsz évben határozza meg. A szerződő államok nemzeti szabadalmaik oltalmi idejét ehhez igazították, vagyis ma mindegyik szerződő államban húsz év az oltalmi idő, és ez megfelel a TRIPS-egyezményben előírt kötelezettségeknek is.
A szerződő államok kormányközi konferenciáján 1991. december 17-én elfogadott és 1997. július 4-én (vagyis két évvel azt az időpontot követően, amikor Svájc mint 9. szerződő állam letétbe helyezte a ratifikációs okmányt) hatályba lépett, a 63. szakasz módosítására vonatkozó felülvizsgálati okirat szerint lehetővé vált az olyan termékek oltalmi idejének a meghosszabbítása, amelyek forgalmazása engedélyhez van kötve. Ez a lehetőség elsősorban a gyógyszerszabadalmakra vonatkozik, amelyeknél a hatósági engedélyeztetés hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy a szabadalom tényleges oltalmi ideje ezáltal jelentősen megrövidül. A 63. szakasz (2) bekezdésének b) pontja azonban nemcsak az olyan termékekre vonatkozó szabadalmak oltalmi idejének meghosszabbítását teszi lehetővé, amelyek termékre vonatkoznak, hanem az ilyen termékek előállítási eljárására vonatkozó szabadalmakét is.
1993. január 2-a óta hatályban van az Európai Közösség 1768/92 sz. rendelete gyógyszerekre vonatkozó kiegészítő oltalmi tanúsítvány (Supplementary Protection Certificate, SPC) létrehozásáról, amely lehetővé teszi a gyógyszerszabadalmak oltalmi idejének öt évig terjedő időtartammal való meghosszabbítását. Ilyen tanúsítványt minden egyes szerződő államban külön adnak ki az ott első ízben engedélyezett gyógyszerhatóanyagra. A tanúsítvány a kérelmező által kiválasztott alapszabadalom oltalmi idejét hosszabbítja meg. Minthogy nem hatóanyagokra, hanem gyógyszerekre adnak forgalombahozatali engedélyt, kiegészítő oltalmi tanúsítványt egy engedélyezett gyógyszerben levő hatóanyagra vonatkozó szabadalomra adnak, de csupán egyetlen meghatározott hatóanyagra korlátozva. A tanúsítvány oltalmi ideje a szabadalmi bejelentés napjától a hatóanyag gyógyszerként való engedélyezéséig terjedő időtartamnál öt évvel rövidebb ideig tart, de legfeljebb öt év lehet.
A kiegészítő oltalmi tanúsítvány kiadására a nemzeti szabadalmi hivatalok illetékesek, és bár a felülvizsgálati okirat 1. szakaszának (4) bekezdése alapján az ESZH is megbízható európai szabadalmak vonatkozásában ilyen tanúsítvány kiadásával, ezzel a lehetőséggel eddig egyetlen szerződő állam sem élt.
Az Európai Közösség 1610/96 sz., 1997. február 8-án hatályba lépett rendelete a növényvédő szerekre is kiterjesztette a kiegészítő oltalmi tanúsítvány megszerzésének lehetőségét. E rendelet rendelkezései a legmesszebbmenő mértékben megfelelnek a gyógyszerekkel kapcsolatos kiegészítő oltalmi tanúsítványra vonatkozó rendelkezéseknek.
Az európai szabadalmi oltalom tartalmát tárgyaló 64. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalom alapján a szabadalom jogosultja - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a megadásról szóló értesítés meghirdetésének napjától kezdve mindegyik Szerződő Államban, amelyre kiterjedő hatállyal a szabadalmat megadták, ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint amelyek az érintett államban nemzeti úton megadott szabadalomból erednének.
(2) Ha az európai szabadalom tárgya eljárás, a szabadalmi oltalom kiterjed az ilyen eljárással közvetlenül előállított termékekre is.
(3) Az európai szabadalom bitorlása esetén a nemzeti jog szerint kell eljárni."
Ez a szakasz meghatározza az európai szabadalmi oltalom keletkezésének időpontját, kiterjeszti az eljárási szabadalmak oltalmát az eljárással közvetlenül előállított termékekre, és a bitorlási eljárást a nemzeti jog hatáskörébe utalja.
Az (1) bekezdés azzal, hogy a megjelölt szerződő állam alkalmazható jogára utal, a nemzetközi magánjog általánosan elismert szabályát tartalmazza, amely szerint a szabadalom kizárólagossági joga annak az államnak a jogához igazodik, amelyben a szabadalom hatályos. Az európai szabadalom bitorlása miatti polgári jogi igények annak az államnak a jogához igazodnak, amelyben a jog fennáll.
Az (1) bekezdés a szabadalomból eredő kizárólagossági jog kezdő időpontját a szabadalom engedélyezésének az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzététele napjaként határozza meg. A 97. szakasz (4) bekezdése szerint ezen a napon válik hatályossá az engedélyezésre vonatkozó határozat. A Jogi Fellebbezési Tanács J 42/92 sz. döntése olyan ügyre vonatkozik, ahol a szabadalmas az engedélyezés után kérte a 88. szabály alapján a szabadalmi leírás helyesbítését. A határozat megállapítja, hogy az engedélyezés után az ESZH elveszíti illetékességét, és hogy ilyen körülmények között a kérelem elbírálása a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik.
Itt említjük meg, hogy a 65. szakasz szerint a legtöbb szerződő államban a hatálybalépés feltétele, hogy a szabadalmas az illető állam egyik hivatalos nyelvén benyújtsa az európai szabadalmi leírás fordítását. Az európai szabadalmat tehát a megjelölt szerződő államok számára engedélyezik, azonban a megkövetelt fordítás benyújtásának elmulasztása esetén a szabadalom az illető szerződő államban visszamenőleges hatállyal megszűnik.
A 64. szakasz (2) bekezdése szerint a termékek előállítási eljárására engedélyezett európai szabadalom oltalmának hatálya kiterjed az eljárással előállított termékekre is. Az oltalomnak ez a kiterjesztése egy történetileg régi, de szükséges eszköz ahhoz, hogy a vegyipar és a gyógyszeripar számára eljárási találmányok esetén megfelelő szabadalmi oltalmat biztosítsanak, mert ezáltal a védett eljárással a szabadalommentes, külföldön előállított vegyi és gyógyászati termékek importját is meg lehet tiltani. Itt mellékes, hogy az eljárás terméke új-e; amennyiben a termék új, úgy az eljárás mellett magát a terméket is igényelni lehet.
Az oltalomnak a (2) bekezdés szerinti túlságosan tág kiterjesztését a "közvetlen" szó teszi elkerülhetővé. A terméknek a védett előállítási eljárás közvetlen termékének kell lennie, vagyis a (2) bekezdés szerinti oltalomból ki vannak zárva azok a végtermékek, amelyeket akkor kapnak, ha a védett eljárás közbenső termékek előállítását célozza, és a végtermék előállításához még további eljárási lépésre vagy lépésekre van szükség.
Az ún. "product-by-process" igénypontokban a vegyi terméket szerkezeti képlete helyett az előállításához szükséges eljárási lépésekkel határozzák meg. A T 664/90 sz. döntés szerint ha a termék a technika állásának része, és így az 54. szakasz (1) bekezdése szerint nem elégíti ki az újdonság követelményét, az a tény, hogy a terméket egy új eljárásra hivatkozva határozzák meg, a termék újdonsága szempontjából mellékes, vagyis egy ismert termék meghatározásához használt eltérő paraméter nem kölcsönöz újdonságot a terméknek.
A T 150/82 (OJ 1984, 309) sz. döntés leszögezi, hogy product-by-process igénypontok csak akkor engedélyezhetők, ha maga a termék kielégíti a szabadalmazhatóság feltételeit, és a bejelentésben nincs egyéb olyan adat, amely lehetővé tenné a bejelentő számára, hogy a terméket annak összetételével, szerkezetével vagy egyéb vizsgálható paraméterrel definiálja. A VI C-IV, 4.7.b) pontja ugyanerre a határozatra hivatkozva állapítja meg, hogy egy terméket nem tesz újjá önmagában az a tény, hogy új eljárással állítják elő, majd megállapítja, hogy ha egy terméket az igénypontban eljárással határoznak meg, az igénypontot az "Y eljárással előállítható X termék" formában kell megszövegezni az "Y eljárással kapott X termék" forma helyett.
A (3) bekezdés az európai szabadalom bitorlása miatt a nemzeti jogra utal. A bitorlás jogkövetkezményeit (szankcióit) a szabadalmi oltalmat adó állam joga határozza meg, és a bitorlás ügyében ítélkező bíróság mindig a saját eljárásjogát alkalmazza, amely a saját nemzeti szabadalmai esetén lenne érvényes (lex fori).
Amikor egy európai szabadalmat több szerződő államban bitorolnak, a szabadalmasnak mindegyik szerződő államban külön bitorlási pereket kellett indítania. A '90-es évek kezdete óta azonban a hollandiai joggyakorlat alapján új irányzat van kialakulóban, amely az európai közösség jogára támaszkodik. A holland jogfelfogás szerint a bíróságok az országhatárt átlépő bitorlási szankciókat is hozhatnak, ha a szabadalom érvényessége tekintetében nem merül fel kétség. A hágai első- és másodfokú bíróságok, amelyek Hollandiában kizárólagos illetékességgel rendelkeznek szabadalmi ügyekben, évek óta abból indulnak ki, hogy európai szabadalmak bitorlási ügyeiben más szerződő államokra nézve is illetékesek. Stauder szerint - aki európai szabadalmi ügyekben nemzetközileg elismert szakértő - legalább a határokat átlépő olyan szabadalombitorlási ügyekben, amelyek egységes cselekményen alapulnak, az eredeti történés országa bíróságának illetékességét a határokon túl is el kellene ismerni.
Az európai szabadalom szövegének fordítására vonatkozó 65. szakasz szövege a következő:
"(1) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy ha a szabadalomnak az a szövege, amelynek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal a területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat készül adni, illetve módosítással fenntartani, hivatalos nyelveitől eltérő nyelven készült, a bejelentő vagy a szabadalmas központi iparjogvédelmi hatóságához nyújtsa be a szabadalom szövegének fordítását az állam - általa választott - hivatalos nyelveinek egyikén, illetve kötelezően előírt hivatalos nyelv esetén ezen a nyelven. A fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő az európai szabadalom megadásáról, illetve módosítással való fenntartásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése napjától számított három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít meg.
(2) Bármelyik Szerződő Állam, amelyik az (1) bekezdésnek megfelelő rendelkezéseket fogadott el, előírhatja, hogy a bejelentő vagy a szabadalmas fizesse meg - részben vagy egészben - a fordítás közzétételének költségeit az érintett állam által meghatározott határidőn belül.
(3) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy az (1) és (2) bekezdéssel összhangban elfogadott rendelkezések betartásának elmulasztása esetén ebben az államban az európai szabadalmi oltalmat kezdettől fogva hatálytalannak kell tekinteni."
Az európai szabadalom nemzeti szakaszba való átvitelének nemzeti szabályai az európai szabadalom érvényesítésére vonatkoznak.
Ez a szakasz minden egyes szerződő államot feljogosít arra, hogy az európai szabadalom megadása után előírja a szabadalmi leírás fordítását az állam valamelyik hivatalos nyelvére. Maga az ESZE csak azt írja elő, hogy a szabadalmi igénypontokat kell lefordítani a másik két hivatalos nyelvre.
Csak Luxemburg és Monaco nem kívánja az európai szabadalmi leírás fordítását a saját hivatalos nyelvére. A fordítás követelménye egyaránt vonatkozik a megadott európai szabadalomra, valamint a felszólalási eljárásban megváltoztatott terjedelemben fenntartott európai szabadalomra.
A fordítást a nemzeti szabadalmi hivatalnál kell benyújtani.
Ha egy államnak több hivatalos nyelve van, nincs szükség fordításra, ha az európai szabadalom eljárási nyelve megegyezik az állam egyik hivatalos nyelvével. Ettől eltérő esetben elő lehet írni egy meghatározott hivatalos nyelv használatát. Ha ez nem történt meg, a bejelentő választhat, hogy az állam melyik hivatalos nyelvén nyújtja be a fordítást.
A szerződő államok közül Belgiumnak, Finnországnak, Luxemburgnak és Svájcnak van több hivatalos nyelve.
Belgium hivatalos nyelve a francia és a holland. A külföldön lakó személyek és a Belgiumban lakó természetes személyek francia vagy holland nyelvet választhatnak, míg a Belgiumban székhellyel rendelkező magánvállalatok azt a nyelvet kötelesek használni, amely a székhelyük szerinti régió nyelve.
Svájcban német, francia és olasz a hivatalos nyelv, Liechtensteinben csak német, de mindkét államban a három svájci hivatalos nyelv közül lehet választani.
Finnországban finn és svéd a hivatalos nyelv, de az európai szabadalmi leírást finn nyelvre kell lefordítani. Ha a bejelentő nyelve svéd, elegendő a szabadalmi leírást svédre lefordítani, de azt a bejelentőnek vagy képviselőjének hitelesítenie kell.
Luxemburgban a hivatalos nyelv német, francia és luxemburgi, de minthogy itt nem kívánják a szabadalmi leírás fordításának benyújtását, nem merül fel a fordításhoz a nyelvválasztás kérdése.
A 65. szakasz (1) bekezdése második mondatának 1996. január 1-jén hatályba lépett változása szerint a fordítás benyújtásának határideje az európai szabadalom megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétől számított három hónap. Ennél hosszabb határidőt csak Írország ad, ahol a fordítást hat hónapon belül kell benyújtani. A fordítás benyújtására előírt határidő Nagy-Britannia kivételével egyik államban sem hosszabbítható meg, de több államban, így Ausztriában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban és Svédországban lehetőség van igazolásra.
A legtöbb állam díjat kíván a fordítás nyilvánosságra hozatalának költségeiért.
A (3) bekezdés szankcióival az összes olyan szerződő állam él, amely fordítást kíván. A fordítás benyújtásának elmulasztása esetén az európai szabadalom az illető államban kezdettől fogva hatálytalannak minősül.
A fordítás az egyes tagállamokban a következő módokon válik hozzáférhetővé:
a) Ausztriában, Dániában, Finnországban, Spanyolországban és Svédországban meghirdetés és nyomtatványként történő nyilvánosságra hozatal;
b) Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában és Portugáliában meghirdetés és betekintés a nemzeti szabadalmi hivatalban;
c) Belgiumban, Írországban, Luxemburgban, Olaszországban és Svájcban/Liechtensteinben betekintés a nemzeti szabadalmi hivatalban.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 65. szakasz (1) bekezdésének szövegét az újonnan beiktatott 105.a)-105.c) szakaszokra tekintettel úgy módosították, hogy abban az "európai szabadalom" kifejezés helyett "az ESZH által engedélyezett, megváltozott szövegezéssel fenntartott vagy korlátozott európai szabadalom" kifejezés szerepel.
A (2) bekezdésben törölték az "a bejelentő vagy" szavakat.
Az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssel megegyező hatályára vonatkozó 66. szakasz szövege a következő:
"Azt az európai szabadalmi bejelentést, amelynek bejelentési napját elismerték, a megjelölt Szerződő Államokban azonos hatályúnak kell tekinteni egy szabályos nemzeti bejelentéssel, adott esetben az európai szabadalmi bejelentésre igényelt elsőbbség megtartása mellett."
Az európai szabadalmi bejelentés szabályos nemzeti bejelentésként hat minden egyes megjelölt szerződő államban. Ennek megfelelően az adott államban ténylegesen egyenértékű a nemzeti bejelentéssel.
A 66. szakasz szerinti megegyező hatály abban is megnyilvánul, hogy az európai szabadalmi bejelentés első bejelentésként alapját képezheti a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) minden többi tagállamában egy nemzeti bejelentésnek, vagyis megfelel a PUE 4.a) szakaszában említett szabályos nemzeti bejelentésnek. Egy európai szabadalmi bejelentés elsőbbségét igénybe lehet venni szabadalmi és használatiminta-bejelentésekhez. Emellett egy korábbi európai szabadalmi bejelentés a megjelölt szerződő államokban egy korábbi nemzeti bejelentéshez hasonlóan a technika állását képezi, amit egyébként a 139. szakasz (1) bekezdése egyértelműen megállapít.
A 87. szakaszból következik, hogy egy európai szabadalmi bejelentés igényelheti nemzeti bejelentések elsőbbségét. Ennek feltétele, hogy az európai szabadalmi bejelentés benyújtási napja érvényes legyen. A 80. szakasz szerint a bejelentési nap megadásának feltétele, hogy a bejelentő által benyújtott iratok tartalmazzanak európai szabadalom megadására vonatkozó kérelmet, a bejelentő azonosságára vonatkozó adatokat, megnevezzenek legalább egy szerződő államot, és tartalmazzanak az ESZE egyik hivatalos nyelvén megszövegezett leírást és egy vagy több igénypontot.
Alapelvként azt tekintik érvényesnek, hogy a bejelentés későbbi sorsa nem befolyásolja a bejelentési napot. A Jogi Fellebbezési Tanács J 25/88 sz. döntése megállapítja, hogy ha a bejelentő az európai szabadalmi bejelentésben nem jelöl meg egyetlen szerződő államot sem, ezt az összes szerződő állam megjelölésének kell tekinteni. Ennek ellentmond a J 22/95 sz. döntés, amely abból indul ki, hogy egy szerződő állam megjelölésének visszavonását a 67. szakasz (4) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, mintha az soha nem létezett volna, vagyis ez a megjelölés ex tunc megszűnne. Ha azonban a megjelölési díjat nem fizetik meg, a megjelölések visszavontnak minősülnek, és ezzel az egész bejelentés visszamenőleges hatállyal megszűnik. Így egy már megadott bejelentési nap is utólag elveszítené hatását, és például elsőbbségként nem lehetne többé igénybe venni. Az említett ellentmondás miatt az ESZH elnöke a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjesztette ezt a kérdéskomplexumot, amelynek a középpontjában az a kérdés áll, hogy egy bejelentés elveszíti-e a bejelentési napját, ha nem fizettek megjelölési díjat.
Magától értetődő, hogy az európai szabadalmi bejelentés igénybe veheti nemzeti bejelentések elsőbbségét. Egyébként az európai szabadalmi bejelentések túlnyomó részét korábbi nemzeti vagy nemzetközi bejelentések elsőbbségének igénylésével nyújtják be. Azt, hogy egy elsőbbséget jogosan igényelnek-e, az ESZE elsőbbségre vonatkozó fejezete, vagyis a 87-89. szakasz határozza meg.
Az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező oltalom tartalmára vonatkozó 67. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi bejelentés a 93. cikk alapján történő közzétételének napjától kezdve valamennyi Szerződő Államban, amelyet a közzétett bejelentésben megjelöltek, ideiglenesen a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat biztosít a bejelentő számára.
(2) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy az európai szabadalmi bejelentés nem biztosít a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat. Az európai szabadalmi bejelentés közzététele alapján keletkező oltalom azonban nem lehet kevesebb, mint az az oltalom, amely az érintett állam jogszabályai alapján, a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti szabadalmi bejelentés alapján keletkezik. Valamennyi Szerződő Állam köteles minden esetben legalább azt biztosítani, hogy a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés közzétételének napjától a körülményekhez mérten ésszerű kártérítést követelhessen bárkitől, aki a találmányt az adott államban olyan körülmények között hasznosította, amelyek a nemzeti jog alapján a nemzeti szabadalom bitorlása esetén jogsértését igazolnák.
(3) Bármelyik Szerződő Állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az eljárás nyelve, előírhatja, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti ideiglenes oltalom nem hatályos mindaddig, amíg az igénypontok fordítását - a bejelentő választása szerint - hivatalos nyelvei egyikén, illetve kötelezően előírt hivatalos nyelv esetén ezen a nyelven
a) a nemzeti jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, illetőleg
b) nem közlik azzal a személlyel, aki az érintett Szerződő Államban a találmányt hasznosítja.
(4) Ha a bejelentést visszavonták, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni, vagy a bejelentést jogerősen elutasították, az európai szabadalmi bejelentést úgy kell tekinteni, mintha ahhoz sohasem fűződött volna az (1) és (2) bekezdésben szabályozott hatály. Ugyanez vonatkozik az európai szabadalmi bejelentés hatályára abban a Szerződő Államban, amelynek megjelölését visszavonták, vagy amelynek megjelölését visszavontnak kell tekinteni."
Ez a szakasz azzal az oltalommal foglalkozik, amelyet a közzétett európai szabadalmi bejelentés biztosít. A szerződő államokat feljogosítja arra, hogy ezt az oltalmat korlátozzák, illetve azt az igénypontoknak az illető állam hivatalos nyelvén való benyújtásától tegyék függővé. Ez az oltalom mindig csak ideiglenes, és a közzététel napján lép hatályba. A 93. szakasz szerint az európai szabadalmi bejelentést a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 18 hónap eltelte után minél előbb közzé kell tenni, de a bejelentés közzététele a bejelentő kérésére korábban is megtörténhet.
A szerződő államok egy részében az ideiglenes oltalomból eredő igényt csak a szabadalom engedélyezése után lehet érvényesíteni, illetve az ideiglenes oltalommal kapcsolatos keresetet csak a szabadalom engedélyezése után bírálják el.
A (2) bekezdés második mondata minimális oltalomra vonatkozó kikötést tartalmaz: az európai szabadalmi bejelentés közzétételéhez fűződő oltalom nem lehet kevesebb, mint amit az adott szerződő állam a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti szabadalmi bejelentés esetére előír. A második bekezdés harmadik mondata szerint egy szerződő állam legalább azt köteles biztosítani, hogy a bejelentő méltányos kártérítést kapjon egy olyan bitorlótól, aki felelős lenne a nemzeti jog szerinti bitorlásért.
A (3) bekezdés szerint a szerződő államok az ideiglenes oltalmat attól tehetik függővé, hogy a bejelentő benyújtja-e az igénypontok fordítását az állam valamelyik hivatalos nyelvén. Jelenleg valamennyi szerződő állam él ezzel a lehetőséggel.
Az ideiglenes oltalom csak abban az időpontban lép hatályba, amikor az igénypontok fordítása a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válik, vagy amikor a fordítást a találmányt hasznosító személynek átadják. A legtöbb szerződő állam mindkét lehetőséget megadja.
Ha egy szerződő államnak több hivatalos nyelve van, a bejelentő azok közül szabadon választhat.
Luxemburg nem kívánja az európai szabadalmi leírás fordítását, de az európai szabadalmi bejelentés érvényességének feltételeként ez az állam is előírja az igénypontok francia vagy német nyelvű fordításának benyújtását.
Az igénypontok fordításának benyújtására az ESZE nem ír elő határidőt. Az oltalom a fordítás hozzáférhetővé tételének vagy a hasznosító számára való átadásának napjával lép hatályba. A hasznosító számára nem keletkeznek további hasznosítási jogok.
A legtöbb állam díjat ír elő a szabadalmi igénypontok közzétételéért; nem kér díjat Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Monaco és Svájc/Liechtenstein. A fordítás benyújtásához űrlap használatát írja elő Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország, míg Dánia ajánlja ilyen űrlap használatát.
A fordítások elkészítésére egyébként a VSZ 35. szabályának (3)-(14) bekezdésében foglalt előírások érvényesek.
Az euro-PCT-bejelentésnek a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által való közrebocsátása az európai szabadalmi bejelentés közrebocsátásának helyébe lép, és a 67. szakasz szerinti ideiglenes oltalmat nyújtja. Ha az euro- PCT-bejelentést nem az ESZH egyik hivatalos nyelvén bocsátják közre, hanem például japán, kínai, orosz vagy spanyol nyelven, az ESZE 158. szakaszának (3) bekezdése szerint az ideiglenes oltalom azon a napon lép hatályba, amikor az ESZH a nemzetközi bejelentést egyik hivatalos nyelvén közrebocsátja.
Ha a közrebocsátott európai szabadalmi bejelentés megszűnik, az ideiglenes oltalom is megszűnik visszamenőleges hatállyal. A (4) bekezdés erre három lehetőséget sorol fel: ha a bejelentést visszavonták, jogerősen elutasították vagy visszavontnak kell tekinteni. Hasonló módon visszamenőleges hatállyal megszűnik az oltalom azon államok vonatkozásában, amelyek megjelölését az eljárás során visszavonták, vagy amelyekre nézve a megjelölés visszavontnak tekintendő.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 67. szakasz (1) bekezdésében törölték a 93. szakaszra vonatkozó utalást.
Az európai szabadalom megvonásának hatályára vonatkozó 68. szakasz szövege a következő:
"Ha a szabadalmat felszólalási eljárásban megvonták, az európai szabadalmi bejelentést és az annak alapján megadott európai szabadalmat úgy kell tekinteni, hogy annak - keletkezésétől fogva - nem volt a 64. és a 67. cikkben szabályozott hatálya."
Az európai szabadalomnak a 102. szakasz (1) bekezdése szerinti megvonása visszamenőleg megszünteti az európai szabadalmi bejelentés és az arra engedélyezett európai szabadalom hatályát. A 3. Strasbourgi Egyezmény 1. szakaszának harmadik mondata ugyanezt a jogkövetkezményt írja elő az egyezmény szerződő államaiban engedélyezett nemzeti szabadalmakra.
A megvonás visszamenőleges hatálya azonban nem jelenti azt, hogy a megvont közzétett európai szabadalmi bejelentések és engedélyezett európai szabadalmak olyannak lennének tekintendők, mintha nem is léteztek volna, vagyis az 54. szakasz (3) bekezdése szerint újdonságrontónak tekintendők.
Az ESZE nem szabályozza az európai szabadalom megsemmisítésének hatályát. A 2. szakasz (2) bekezdése szerint ilyenkor a nemzeti jogot kell alkalmazni. A szerződő államokban a megsemmisítés a bejelentés napjára visszamenőleges hatályú.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 68. szakasz címében a "visszavonásának" szó után beiktatták a "vagy korlátozásának" szavakat, és a szövegbe a "felszólalási eljárás keretében visszavonták" kifejezés helyett a "felszólalási vagy megsemmisítési eljárásban visszavonták vagy korlátozták" kifejezést iktatták be.
A szabadalmi oltalom terjedelmére vonatkozó 69. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalom, illetve az európai szabadalmi bejelentés alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat azonban a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni.
(2) Az európai szabadalom megadásáig terjedő időszakban az európai szabadalmi bejelentés alapján fennálló oltalom terjedelmét a 93. cikk szerint közzétett, legutoljára benyújtott igénypontok határozzák meg. Az európai szabadalmi bejelentéssel létrejövő oltalom terjedelmét mindazonáltal visszaható hatállyal az európai szabadalom megadott vagy a felszólalási eljárásban módosított változata határozza meg, feltéve, hogy ezáltal nem bővül az oltalom terjedelme."
A 69. szakasz és az ahhoz tartozó értelmezési jegyzőkönyv rögzíti az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom oltalmi körének egységes meghatározását. Együtt többféle feladatot töltenek be:
a) a szabadalomengedélyezési eljárásban mind a bejelentőnek, mind az ESZH-nak tudnia kell, hogy a megszerezni kívánt oltalmi kör milyen kritériumok szerint határozható meg;
b) a felszólalási eljárásban az igénypontok megváltoztatása nem vezethet az oltalmi kör tágításához;
c) az európai szabadalmat az összes szerződő államban, elsősorban a bíróságok előtt az európai alapelvek szerint egységesen kell értelmezni, és a korábban nemzeti vonalon fennálló különbségeket ki kell küszöbölni.
Az érdekelt körök azon törekvése alapján, hogy a szabadalmi igénypontokat egységesen lehessen értelmezni, az ESZE-t megalapozó müncheni diplomáciai konferencián az egyezményt kiegészítették a 69. szakasz értelmezésére vonatkozó jegyzőkönyvvel (Protocol on the Interpretation of Article 69 of the Convention; Protokoll über die Auslegung des Art 69 des Übereinkommens; Protocol interprétatif de l'article 69 de la convention). Ez a jegyzőkönyv a 164. szakasz (1) bekezdése alapján része az ESZE- nek, és így ugyanolyan hatálya van, mint az egyezmény rendelkezéseinek.
A 3. Strasbourgi Egyezmény 8. szakasza szó szerint megegyezik az ESZE 69. szakaszával, de az első mondat elején nem "oltalmi kört", hanem "érdemi oltalmi kört" említ. Majdnem mindegyik szerződő állam átvette nemzeti jogába ezt az előírást. Így például a német szabadalmi törvény 14. szakasza megegyezik az ESZE 69. szakaszával, de nem utal a jegyzőkönyvre, amelynek alkalmazása a nemzeti szabadalmakra a német jogalkotó számára magától értetődő volt. A francia szabadalmi törvény 613-2. szakasza hasonló szövegezésű. Az angol szabadalmi törvény 125. szakaszának (1) bekezdése értelemszerűen adja vissza az ESZE 69. szakaszának tartalmát, míg ugyanezen szakasz (3) bekezdése előírja a jegyzőkönyv alkalmazását, sőt a 130. szakasz (7) bekezdése jogegységes alkalmazást ír elő, ami erősíti az angol törekvést a harmonizált értelmezésre.
Alapelvekként szögezhetjük le a következőket:
a) az oltalmi kört az igénypontok határozzák meg;
b) a leírás és a rajzok az igénypontok értelmezésére szolgálnak;
c) az értelmezési jegyzőkönyv tiltja a korábbi német gyakorlatnak megfelelő, az általános találmányi gondolaton alapuló túl tág, valamint a korábbi angol gyakorlatnak megfelelő, szó szerinti értelmezést;
d) az igénypontok értelmezésének a szabadalmas számára méltányos oltalmat kell nyújtania, de egyúttal kielégítő jogbiztonságot is kell adnia harmadik felek számára;
e) a szabadalmi leírás értelmezéséhez az átlagos tudású szakembernek a bejelentés vagy az elsőbbség napján meglevő tudása és szakértelme mérvadó.
A T 175/84 sz. döntés szerint ha egy igénypont szövege rögzítve van, az ESZH szerveinek nem feladata az igénypont értelmezésével foglalkozni.
A 29. szabály (2) bekezdése az alábbi négy szabadalmi kategóriát említi: termék, eljárás, berendezés és alkalmazás. E bekezdés szerint két vagy több azonos kategóriájú független szabadalmi igénypont is befoglalható az európai szabadalmi bejelentésbe, ha egyetlen igénypontba való foglalásuk a bejelentés tárgyára tekintettel nem célszerű. Ezt a szöveget 2002. január 3-i hatállyal az Igazgatótanács megváltoztatta. Az új szöveg szerint egy európai szabadalmi bejelentés csak akkor tartalmazhat egynél több független igénypontot ugyanabban a kategóriában, ha a bejelentés tárgya egymással összefüggő több termék, egy termék vagy berendezés különböző alkalmazásai, vagy pedig egy meghatározott feladat alternatív megoldásai, ha nem célszerű azokat egyetlen igénypontban megszövegezni. A T 378/86 sz. döntés megállapítja, hogy az egyes szabadalmi kategóriákhoz sajátos alkalmazási formák tartoznak, amelyek jelentős mértékben különböznek egymástól; így az oltalmi kör függ a választott kategóriától. Ezért, valamint a világosság érdekében az igénypontnak felismerhetővé kell tennie a szabadalmi kategóriát.
A szabadalmak két fő kategóriába: termék- és eljárásszabadalmakra oszthatók. A termékszabadalom alkategóriái a berendezés- és az anyagszabadalom. Az eljárási szabadalom alkategóriái az eljárási szabadalom (közvetett termékoltalommal) és az alkalmazási szabadalom.
A kategóriákba sorolással kapcsolatban a Kibővített Fellebbezési Tanács a G 2/88 (OJ 1990, 93) sz. döntésben az alábbi jogi alapelveket fektette le.
a) Egy találmány tárgyát, amelyet az igénypontokban meg kell adni, az igénypont kategóriája, valamint a tárgyra vonatkozó műszaki jellemzők határozzák meg.
b) Két különböző igénypont-kategória van: az egyik tárgyakra (dologigénypontok), a másik tevékenységekre (eljárásigénypontok) vonatkozik.
c) Világos különbség van egy európai szabadalom oltalmi köre és az abból származó jogok között. A jogok a szerződő államok jogi előírásaiból adódnak, és a felszólalási eljárásban az igénypontok megváltoztatásakor figyelmen kívül maradnak.
d) Ha egy tárgyat önmagában igényelnek, ez a tárgy abszolút oltalmat élvez. Egy ilyen igénypontnak alkalmazási igényponttá való átalakítása megengedett. Az alkalmazási igénypont nem vonatkozik előállítási eljárásra, és így nem is biztosít közvetett termékoltalmat.
e) Egy ismert anyag meghatározott célra való felhasználására vonatkozó igénypont, amely a szabadalomban leírt hatáson alapszik, úgy értelmezendő, hogy ezt a hatást mint funkcionális műszaki jellemzőt tartalmazza.
A 69. szakasz (1) bekezdésének német szövege szerint az oltalmi kört az igénypontok tartalma (Inhalt) határozza meg. A francia "teneur" szó már szűkebb értelmű, és ugyancsak szűkebb értelmű az angol "terms" szó is. E kifejezések különböző jelentése miatt született az értelmezési jegyzőkönyv, amely az említett fogalmak egységes értelmezését kívánja, de egyúttal közvetlen útmutatást ad ehhez az értelmezéshez.
A T 237/84 (OJ 1987, 309) sz. döntés megállapítja, hogy az igénypontokban a hivatkozási jeleket nem lehet korlátozó módon értelmezni.
A 27. szabály (1) bekezdésének c) pontja szerint a találmányt a leírásban úgy kell bemutatni, hogy ennek alapján a műszaki feladat és annak megoldása érthető legyen. A leírás nagy részben - ha nem kizárólag - járul hozzá a találmány érthető és teljes feltárásához.
A 69. szakasz (1) bekezdésének 2. mondatában általános utalás található a leírás és a rajz igénybevételére a szabadalmi igénypontok értelmezéséhez. Ez annyit jelent, hogy a leírást és a rajzokat nem csak akkor kell igénybe venni, amikor a szabadalmi igénypont nem világos; a 69. szakasz 2. mondatának francia szövegéből még világosabban kitűnik, hogy a leírás és a rajzok az értelmezést szolgálják. Az (1) bekezdés második mondatában előforduló "azonban" szó beszúrásával azt kívánják hangsúlyozni, hogy a szabadalmi igénypontok nem elkülönítetten határozzák meg az oltalmi kört, hanem azokat a leírás és a rajzok segítségével kell értelmezni. Az értelmezést a bejelentés benyújtásának vagy elsőbbségének napján az átlagos tudású szakember szemszögéből kell elvégezni.
A T 238/88 sz. döntés szerint a 69. szakasz (1) bekezdésének második mondata az elővizsgálati eljárásban annak a megállapításához is alapul szolgál, hogy az igénypontok a 84. szakasznak megfelelve egyértelműen és tömören vannak-e megfogalmazva.
Az ekvivalenciatan az oltalmi kör meghatározásához és az igénypontok értelmezéséhez kapcsolódik. A 69. szakaszból és az értelmezési jegyzőkönyvből azt lehet kivenni, hogy az oltalmi kör tágabb lehet az igénypont szövegénél. Az ekvivalensek használata is levezethető a 69. szakaszból és a jegyzőkönyvből. Az ekvivalenciatan alkalmazásához különösen a jegyzőkönyv harmadik, utolsó mondatához kell visszanyúlni, amely szerint az oltalmi kör meghatározásakor a szabadalmas számára megfelelő oltalmat a harmadik személyek számára kielégítő jogbiztonsággal kell összekötni.
Az ekvivalensek meghatározásához irányelvként a Szellemi Tulajdon Világszervezete által a Szabadalmi Szerződéshez 1991-ben készített alapjavaslat 21. szakaszának (2) bekezdésében foglaltakat lehet elfogadni. Eszerint egy elemet általában akkor lehet egy igénypontban szereplő elem ekvivalensének tekinteni, ha a vélt bitorlás időpontjában az igényelt találmány vonatkozásában az alábbi két feltétel egyike teljesül:
(a) az ekvivalens elem lényegileg ugyanazt a funkciót lényegileg ugyanolyan úton tölti be, és lényegileg ugyanazt az eredményt adja, mint az igénypontban szereplő elem, vagy
(b) az átlagos szakember számára kézenfekvő, hogy az igénypontban szereplő elemmel elért eredményt az ekvivalens elemmel is el lehet érni.
Az ekvivalenciatant a szerződő államokban még nem kezelik egyöntetűen. Így például a német joggyakorlatban nem tesznek különbséget attól függően, hogy egy lényeges vagy egy lényegtelen elemet használnak a találmány kivitelezéséhez, ha az ekvivalens elem ugyanazt a megoldási elvet követi, mint a szabadalmi leírásban szereplő elem. Más szerződő államokban, így például Nagy-Britanniában súlyt helyeznek a lényeges és a nem lényeges jellemzők közötti megkülönböztetésre. Fontosnak tartják annak a vizsgálatát, hogy az átlagos tudású szakember milyen mértékben tudja a szabadalom tanítását általánosítani, és tud-e ekvivalens eszközöket találni.
Az európai szabadalmak értelmezésében a német és az angol gyakorlat közötti különbséget jól szemlélteti az úgynevezett Epilady-eset. Mind Nagy-Britanniában, mind Németországban bitorlási pert indítottak egy európai szabadalommal védett, szőrtelenítő eszközre vonatkozó, gazdaságilag sikeres találmánnyal kapcsolatban. A szabadalom szerint a szőr eltávolítását egy csúszkában tartott, nagy sebességgel forgó ívelt spirálrugó végzi. Az ívelt forma következtében a spirál kifelé nyílik és befelé záródik. A test szőrzetét a nyitott ívkerekítések megragadják, a forgás következtében a belső oldalon zárják és ott kitépik. Az európai szabadalom igénypontjai és leírása a szőrzet eltávolítása szempontjából döntő eszköznek csak az ív alakú spirálrugót nevezték meg.
A versenytárs készüléke a spirál alakú rugó helyett egy szintetikus gumiból készült hajlékony hengert használt, amely radiális bevágásokat tartalmazott. Ezek a bevágások ugyanúgy megragadják és eltávolítják a szőrzetet, mint a nyíló és záródó spirálrugó. A bevágásokat nem spirál alakban alkalmazták a hengeren.
A düsseldorfi Szövetségi Felsőbíróság (Oberlandesgericht) 1991. november 21-i határozatában bitorlást állapított meg, mert az átlagos tudású szakember a bitorlási alakot az igénypontok szellemében azonos módon hatónak találhatta. A bíróság mellékesnek ítélte a helyettesítő eszköz konkrét kiviteli alakját (itt a gumihengert), ha annak elemei a találmány szempontjából lényegtelenek, maga a helyettesítő eszköz viszont kézenfekvőnek tekinthető.
Az angol Szabadalmi Bíróság (Patents Court) ellenkező eredményre jutott, mert bár a Catnic-döntés alapján megállapította, hogy a működési mód különbségei lényegtelenek, és egy szakember számára kézenfekvő lett volna, hogy az eltérő kiviteli alak azonos módon működik, de arra a kérdésre, hogy egy szakember feltételezte volna-e, hogy igénypontját a szabadalmas egy spirálrugóra akarta korlátozni, a bíró azt a választ adta, hogy a "spirálrugó" fogalom nem értelmezhető olyan tágan, hogy egy gumirudat is magában foglaljon. Az angol bíró azt is fontosnak tartotta, hogy a rugó nem tekinthető lényegtelen elemnek, és a fémrugónak gumirúdra való kicserélése sem tekinthető jelentéktelen változtatásnak.
A német bíróság tehát a megoldási módot (a spirálrugót) működése alapján értékelte, és absztraháló módszert alkalmazott, ellentétben az angol bírósággal, amely a bejelentő akaratfelfogásához igazodott.
Itt jegyezzük meg, hogy ugyanennek az európai szabadalomnak az alapján megerősített holland szabadalom ellen indított bitorlási perben a holland bíróság lényegileg a német bíróság döntésével összhangban állapított meg bitorlást, míg a Hongkongban - ahol az angol szabadalmat megerősítették - indított bitorlási perben a bíróság az angol bitorlási perben hozott ítélettel összhangban döntött.
A 69. szakasz (2) bekezdése szerint a szabadalom megadásáig az európai szabadalmi bejelentés oltalmi körét a legutoljára benyújtott és közzétett igénypontok határozzák meg. Ha az európai szabadalmat megváltoztatott szöveggel engedélyezik, vagy ha szövegét a felszólalási vagy fellebbezési eljárásban megváltoztatják, a módosított szöveg visszaható hatállyal határozza meg az európai szabadalmi bejelentésből eredő oltalmat, amennyiben ezáltal nem bővül az oltalmi kör.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 69. szakasz (1) bekezdésének első mondatát a következőképpen változtatták meg: "Az európai szabadalom és az európai szabadalmi bejelentés oltalmi körét az igénypontok határozzák meg," vagyis elhagyták a "tartalma" szót.
A (2) bekezdésben a "legutoljára benyújtott" jelző helyére a "közzétett" jelzőt iktatták be, és törölték a 93. szakaszra vonatkozó utalást, továbbá a (2) bekezdés második mondatában a "felszólalási eljárásban módosított" kifejezés helyett a "felszólalási, korlátozási vagy megsemmisítési eljárásban módosított" szöveget iktatták be.
Ugyancsak módosították az értelmezési jegyzőkönyvet, amelynek szövege elé beiktatták az "1. szakasz. Általános alapelvek" címet, és "Ekvivalensek" című 2. szakaszként kiegészítették az alábbi szöveggel:
"Az európai szabadalom oltalmi körének meghatározásakor kellőképpen figyelembe kell venni az olyan elemeket, amelyek az igénypontokban megnevezett elemek ekvivalensei."
Az európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom hiteles szövegére vonatkozó 70. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege az Európai Szabadalmi Hivatal előtti bármely eljárásban és bármely Szerződő Államban az eljárás nyelve szerinti szöveg.
(2) A 14. cikk (2) bekezdésében említett esetben azonban az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban az eredeti szöveget kell alapul venni annak meghatározásakor, hogy a szabadalmi bejelentés, illetve szabadalom tárgya bővebb-e a bejelentés eredetileg benyújtott szövegének tartalmánál.
(3) Bármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy ameny- nyiben a szabadalmi bejelentés vagy a szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét azon fordítás szövege, amelyet ez az Egyezmény megkövetel, szűkebben határozza meg, mint az eljárás nyelve szerinti szöveg, abban az államban - a megsemmisítési eljárás esetét kivéve - a fordítás nyelve szerinti szöveg minősül hitelesnek.
(4) A (3) bekezdés szerint rendelkező Szerződő Állam
a) köteles lehetővé tenni a bejelentő, illetve a szabadalmas számára az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom kijavított fordításának benyújtását. A kijavított fordításhoz fűződő jogkövetkezmények csak akkor állnak be, ha a Szerződő Állam által a 65. cikk (2) bekezdése, valamint a 67. cikk (3) bekezdése alapján előírt feltételek megfelelően teljesülnek;
b) előírhatja, hogy az, aki jóhiszeműen, a szabadalmi bejelentés vagy szabadalom eredeti fordítása szerint a szabadalomba nem ütközően hasznosítja a találmányt, vagy ennek érdekében komoly előkészületet tett, az ilyen hasznosítást üzleti tevékenysége körében vagy annak gyakorlása érdekében a kijavított fordításhoz fűződő jogkövetkezmények beállta után díjtalanul folytathatja."
Az (1) és a (2) bekezdés az európai szabadalmi bejelentés és szabadalom hiteles szövegét és annak hatását szabályozza. A (3) és a (4) bekezdés a nemzeti törvényhozó számára lehetővé teszi, hogy az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom lefordított szövegét nyilvánítsa hitelesnek, ha annak az oltalmi köre szűkebb.
Az európai szabadalmi bejelentés és szabadalom szövege az eljárás nyelvén a hiteles szöveg, mégpedig nemcsak a közrebocsátott európai szabadalmi bejelentés esetén, hanem az ESZH előtti összes eljárási szakaszban.
Az eljárás nyelve az ESZH három hivatalos nyelve közül az, amelyen a bejelentést vagy a 14. szakasz (2) bekezdése szerinti fordítást egy engedélyezett, nem hivatalos nyelvről benyújtották. Az eljárás nyelvét a VSZ 3. szabályának törlése óta már nem lehet megváltoztatni.
A leírás szövege az eljárás nyelvén nemcsak az ESZH előtti eljárásban kötelező, hanem az engedélyezés után az egyes szerződő államokban folytatott eljárásokban is.
A választott eljárási nyelv akkor is kötelező, ha az európai szabadalmi bejelentést a 14. szakasz (2) bekezdése szerint egy engedélyezett, nem hivatalos nyelven, például spanyolul nyújtották be. A bejelentés eredeti szövege - esetünkben a spanyol - azzal a kérdéssel kapcsolatban is mértékadó, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom tárgya az eljárás nyelvén mint fordítás tágabb-e a spanyol nyelven benyújtott bejelentés tárgyánál, vagy pedig azt korlátozza.
Az eredeti szövegezésű bejelentés tartalma a felszólalási eljárásban mértékadó annak megállapítása terén, hogy a bejelentés tárgyát meg nem engedett módon tágították-e. A 7. szabály szerint az ESZH abból indulhat ki, hogy a fordítás megegyezik a bejelentés eredeti szövegével. A VI D-V, 5.1. pontja szerint a felszólalási osztály a gyakorlatban is követi ezt a szabályt, hacsak a felszólaló nem szolgáltat ellenbizonyítékot.
A (3) bekezdés szerint amikor a szerződő államok a 67. szakasz (3) bekezdése és a 65. szakasz (1) bekezdése alapján fordítás benyújtását kívánják, azt is előírhatják, hogy a fordítás mértékadó, ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom a fordításban szűkebb oltalmi körű, mint az eljárás nyelvén. A fordítást követelő államok közül Belgium, Hollandia és Németország nem bocsátott ki saját szabályozást az ESZE 70. szakaszának (3) bekezdése alapján.
A (3) bekezdés utolsó félmondata szerint a megsemmisítési eljárásban az európai szabadalmi eljárás nyelvén készített szöveg a kötelezően hatályos szöveg. Ez abban az esetben is érvényes, ha a nemzeti rendelkezés alapján készített fordítás oltalmi köre szűkebb, mint az eljárás nyelvén megszövegezett szabadalmi leírásé.
A 70. szakasz (4) bekezdésének a) pontja a szerződő államok számára kötelezővé teszi, hogy engedélyezzék a hibás fordítás kijavítását; a javítás megengedett terjedelme azonban szerződő államonként változó lehet.
Azok a szerződő államok, amelyek a (3) bekezdés szerint a hivatalos nyelvükön benyújtott fordítást tekintik mértékadónak, elismerik a (4) bekezdés b) pontja szerinti jóhiszemű használatbavétel vagy előkészület folytatásának jogosságát a fordítás helyesbítését követő időre is. A jóhiszeműség a fordítás helyességével kapcsolatos, de nem lehet jóhiszeműségről beszélni, ha az előhasználó tudott a fordítás helytelen voltáról.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 70. szakasz (2) bekezdésének szövegét az alábbi módon változtatták meg:
"(2) Ha azonban az európai szabadalmi bejelentést olyan nyelven nyújtották be, amely az ESZH-nak nem hivatalos nyelve, úgy az Egyezmény értelmében ez a szöveg a bejelentés eredetileg benyújtott szövege."