KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
- Annette Kur: A New Framework for Intellectual Property Rights - Horizontal Issues.
- John Brockman (szerk.): A következő 50 év.
- Andrew Byatt, Alastair Fothergill, Martha Holmes: A kék bolygó - az óceánok természetrajza.
Annette Kur: A New Framework for Intellectual Property Rights - Horizontal Issues.
(A szellemitulajdon-jog új szerkezete - horizontális kérdések.)
International Review of Intellectual Property and Competition Law, 2004, 1. sz. p. 1-21.
A cikk összefoglalója annak a konferenciának, amelyet a Max Planck Institute szervezésében 2002 novemberében tartottak a bajor-alpokbeli Schloss Elmauban. A rendezvény témája a szellemitulajdon-jog horizontális kérdései volt - a regionális és nemzetközi szempontok, a gazdasági és technikai tényezők, az etikai, valamint a jogi kérdések -, amelyek mind hatással vannak a szellemi tulajdon jogának összes területére, megkérdőjelezik az ezek hatásairól szóló hagyományos feltételezéseket, és új kutatási megközelítést igényelnek. Ma már nem lehetséges, hogy a terület jogászai és kutatói izoláltan dolgozzanak, hanem kutatói hálózatokat kell kiépíteni egyéb tudományterületek képviselőinek bevonásával. Megkísérelték meghatározni azon területeket, ahol több kutatást kell végezni, hogy kialakuljon a szellemi tulajdon (IP) kiegyensúlyozott, hatékony és koherens rendszere.
Regionális és nemzetközi szempontok
Az EU-jogszabályokkal kapcsolatban általában a jelenlegi és jövőbeli harmonizáció kérdései merülnek fel, holott az anyagi jogok harmonizációja már évtizedek óta napirenden van. A figyelem azonban egyre inkább áttevődik az anyagi jog belső kérdéseiről olyanokra, amelyeket eddig kapcsolódó területként kezeltek, pl. a jogok kikényszerítésének intézkedései és eljárásai, a szerződésen kívüli viszonyokat szabályozó kérdések vagy a szerződési jog harmonizációja. Itt tehát a szellemi tulajdon védelme és az általános polgári, illetve eljárásjog kapcsolatáról van szó. Több figyelmet kell szentelni olyan, a szellemi tulajdon körén kívüli területeknek, amelyek igen fontosak működése szempontjából, mint például a cégjog, munkajog, adatok és személyiségi jogok védelme, környezetvédelmi szabályozás, valamint adózás és számvitel. Tanulmányozni érdemes a harmonizáció jogi eszközeit szembeállítva az egységes jogi szabályozással, és azt, hogy van-e jogosultságuk és milyen mértékig az egyes nemzeti jogok további létezésének a közösségi jogrendszer mellett. További kutatást igényel az elsődleges és másodlagos közösségi jog viszonya, különös tekintettel az Európai Bíróság szerepére. Már most viták kereszttüzében áll az EU törvénykezési struktúrájának karcsúsítása, amelynek fő célja a rugalmasság növelése lenne. Különösen nehéz lesz ez olyan terülteken, ahol a harmonizáció mellett maga a jogi szabályozás is feladat, például a védjegyjog és a formatervezési minták területén.
A szellemitulajdon-védelem nemzetközi kérdéseit tekintve olyan nagy politikai és gazdasági szakadékok mutatkoznak kelet és nyugat, észak és dél között, hogy a harmonizáció lehetősége regionális szintre látszik korlátozódni. Azonban a globalizáció miatt egyre növekszik a nyomás is, hogy világméretekben alkalmazható megoldások szülessenek. Csak úgy érhető el vezető nemzetközi szerep, ha a jogi kutatások mindig tudatában vannak a globális kihívásoknak. A szellemitulajdon-védelem több hasznot hoz azon államok számára, amelyek környezetében kifejlesztették szabályait, mint az alulfejlett országok számára. A szellemi tulajdon joga maga is árucikké válik, amelynek értéke gyakran inkább alku tárgya, és nem saját belső értékeiből fakad. A szellemi tulajdon védelme feszült politikai kérdés is lehet, ha például a kizárólagos jogok, illetve ellentétes gazdasági érdekek egész országokban és régiókban - amelyeket például malária, tbc vagy AIDS súlyt - teremtenek egészségügyi krízist. Úgy tűnik, hogy a magas szintű szellemitulajdon-védelem szigorú kikényszerítése inkább aláássa a kereskedelmi kapcsolatokat olyan államok között, amelyek gazdasági fejlettsége nagymértékben különbözik.
A globális piacok és a korlátlan kommunikációs lehetőségek következtében a területi elv eróziója tapasztalható. A szellemi tulajdon területén a jogsértések egyre inkább több államra kiterjedő vagy - még inkább - globális méreteket öltenek. Az összes érintett nemzeti jog együttes, párhuzamos alkalmazása azonban bármely bíróság számára lehetetlen feladat lenne, a javasolt megoldás tehát valamiféle kombinált megközelítés. Alternatív elképzelések tárgya például valamiféle hibrid közvetítő vagy döntőbírósági séma, amely a fennálló bírósági struktúra rugalmas kiegészítése lehetne.
Gazdasági és technikai tényezők
A műszaki fejlődés - egyre újabb oltalmi formák igényével - mély hatással van a szellemi tulajdon védelmére is, ezeket nem is annyira önmagában az új technológia, hanem annak piaci hatásai követelik meg. A hangsúly a technikai változásokról áttevődik arra, hogyan osszák fel a születő újabb piacokat. E vonatkozásban több nemzetközi kutatás szükséges, amelyek számba veszik mind a szociológiai vagy pszichológiai jelenségeket, mind a piaci szereplők (átalakuló) viselkedési mintáit. Alapvető kérdés, amely elemzést igényel, hogyan tud a jog irányító szerepet is játszani ahelyett, hogy csak reagál az aktuális fejleményekre.
A piaci realitás egyre komplexebbé válik, különösen például a szerzői jog területén, ahol egy oltalmazott tétel végső felhasználása rendszerint egy sor köztes ténykedés végső elemét jelenti, amelyeket az előállítók, illetve a terjesztők egy komplex hierarchiáján belül hajtanak végre. Eközben számos közép- és oldalági piac képződik. A piaci szereplők viselkedésének elemzése nélkül tehát aligha becsülhető meg a szellemi tulajdon szerepe az adott viszonyok között.
Felmerül a lehetőség, hogy az alternatív, nem kizárólagos szabályozási módok hatékonyabban alkalmazhatók, mint a klasszikus szellemitulajdon-védelmi rendszerek. Ilyenek lehetnek: díjkivetésen alapuló rendszerek, átalánydíjazási szisztémák, különböző törvényesen előírt/kötelező licenciarendszerek, amelyek egyedi vagy kollektív megállapodásokon alapulnak, a Linux modell (azaz, használati engedély cserébe a fejlesztések kötelező átadásáért). Bizonyos esetekben gazdasági oldalról kérdőjeleződik meg a szellemitulajdon-védelem funkcionalitása: a jelenlegi, szabadalmakon keresztül vezető út hatástalanná és a nemzetgazdaságok számára hátrányossá válhat, ha egy új orvosság kifejlesztésének költsége meghalad egy bizonyos szintet.
A piac kulcsszereplőinek viselkedése alapvetően befolyásolja a piac szerkezetét. Ez nyilvánvaló például a védjegyek területén, ahol a puszta eredetjelző funkció átalakult üzleti tőkévé, amelyet saját kereskedelmi értéke miatt védenek. Itt inkább a jogtulajdonosok gyakorlata irányította a folyamatot, míg a jog csak követte a fejleményeket. Ilyen esetet illusztrál az Európai Bíróság egyik döntése, amely egy futballklub logójára vonatkozott. A szurkolók hagyományosan sálakon és egyéb ruhadarabokon viselték a klub logóját, az erőteljes fejlődés következtében azonban a futball nagy üzletté vált, így a logók szabad használata erős kereskedelmi érdekekbe ütközött. Az Európai Bíróság döntése nem hagyott szabad mozgásteret a nemzeti bíróságok számára annak eldöntésében, hogy védjegybitorlásról van szó. A közönség nagy része azonban még mindig úgy gondolja, hogy egy futballklub logójának viseléséhez elegendő az adott klub engedélye. Kérdés, hogy ilyen esetben a törvényi szabályozásnak követnie kell-e a piaci helyzetet, vagy saját irányító szerepéhez kell ragaszkodnia.
A szerződésjogi kérdések szintén nagy fontosságúak, különösen az információs jog területén. Az interneten elérhető vagy egyéb elektronikus hordozón tárolt tartalmak hozzáférési lehetőségeit a szolgáltató és a felhasználó közötti közvetlen vagy közvetett megállapodások határozzák meg, ezek azonban a szerzői jogi szabályozáson alapulnak. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy hosszú távon a szerződési jog feleslegessé teszi a szerzői jogot, a szerzői jogi szabályozás jelentősége a gyakorlatban csökkenni fog - a kötelező cikkelyek kivételével. A jogtulajdonosoknak technikai eszközök is rendelkezésükre állnak a jogtalan használat megakadályozására. Kérdés azonban, hogy a technikai eszközökkel is erősített szerződési gyakorlat milyen mértékig hathat a jogi előírások leépítésének irányába úgy, hogy a jogbiztonság megmaradjon.
A jogok végrehajtása és a hatékony szankcionálás alapvető igény, hiszen az a jog, ami csak könyvekben létezik, szinte semmit nem ér. Egész országok válhatnak érintetté, amelyek nem mutatnak túl sok hajlandóságot ilyen intézkedések megtétele, illetve ezek infrastrukturális feltételeinek megteremtése iránt. A túl szigorú végrehajtás erős ellenállásba ütközhet olyan általános viselkedésmódok esetében is, amelyek bár széles körben elterjedtek, mégis jogsértőnek minősülnek. Ilyen például zenei fájlok elhelyezése az interneten, illetve letöltése onnan. Ehhez a felhasználók többsége jogosultságot érez akkor is, ha tudja, hogy cselekménye jogilag kétséges, hiszen az ifjúság kultúrájához régóta hozzátartozik zenei felvételek házilagos másolása és cseréje. A törvény végrehajtásának hanyagsága azonban alááshatja a fennálló jogszabályok iránti tiszteletet és bizalmat.
Etikai kérdések több oldalról is felmerülhetnek a szellemitulajdon-jog esetében, például az oltalom túl bő vagy túl szűk volta esetén. Az etikai kérdések a szellemi tulajdon védelmének fundamentális problémáját tükrözik: hogyan lehet egyensúlyt teremteni az oltalmi érdekek és az általános cselekvési szabadság között. A szellemi tulajdon védelme és az ellentétes érdekek között nemcsak gazdasági, hanem etikai szempontból is nézeteltérések merülnek fel. A géntechnológia már magát a teremtés titkát, illetve az emberi jelenség lényegét érinti oly módon, amelyet már nem lehet tisztán gazdasági vagy technikai alapon megválaszolni, ugyanakkor ezek a kutatások ígéretesek lehetnek halálos vagy nagy szenvedéssel járó betegségek kezelésében. A szellemitulajdon-védelem eszközei mindenütt jelenlévőként mutatkoznak, a széles köz számára is inkább kizáró jellegük érzékelhető, nem pedig pozitív hatásaik. A negatív attitűd még inkább hangsúlyos, amikor szellemitulajdon-védelmi eszközöket alkalmaznak az ipari és kevésbé fejlett országok kereskedelmi kapcsolataiban. A szellemi tulajdon védelme ekkor gyakran a globális igazságtalanság integráns részeként jelenik meg, például amikor a szabadalmasok nem adnak engedélyt HIV-vírus elleni drogok exportjára.
A szellemi tulajdon védelme konfliktusba kerülhet az alapvető emberi jogokkal, például az információhoz való jog vagy a szólásszabadság vonatkozásában is: a védjegyjogot néha azzal vádolják, hogy akadályozza a kritika és paródiák terjesztését, és a szerzőijog-védelem, illetve az adatbázisok védelme szintén befagyasztani látszik az ismeretek terjedését. Az internetes kommunikáció terén, ahol a résztvevők lelkesedéssel fogadták a szabadságot, sokkszerű hatással volt a szellemi tulajdon védelmének kemény színrelépése. A doménnevek körüli konfliktus is jelzi, hogy az internetes kommunikáció szabadsága jelentős megszorításokat szenvedett el.
Horizontális jogi kérdések
A legvitatottabb kérdés jelenleg a szellemitulajdon-jogok és a versenyjog kapcsolata. Míg az egyik oldal megengedne bizonyos versenykorlátozó klauzulákat, amelyek szerződéses keretben jelennek meg, egy másik oldal amiatt aggódik, hogy a szellemitulajdon-jogok következtében kialakuló domináns helyzet szerződés hiányában visszaélésre ad alkalmat. Egy fennálló szellemitulajdon-jog mentesíthetne tehát az alól, hogy versenyjogilag visszaélést állapítsanak meg. Az Európai Bíróság és például a Frankfurti Kerületi Bíróság döntései azonban ellentétes tendencia képviseletét mutatják. Hasznos megközelítés lenne általános szinten vizsgálni az Európai Bíróság lehetőségeit abban, hogy felülbírálhassa a nemzeti törvénykezést és bíróságokat az EU szerződésében lefektetett elvek alapján, amelyek éppúgy magukban foglalnák a versenyjogi szabályokat és olyan alapelveket például, mint az áruk és szolgáltatások szabad áramlása.
Az egyes szellemitulajdon-védelmi jogok között jelenleg bizonyos átfedések vannak, amelyek kiegyensúlyozatlansághoz vezetnek. A jövőbeli jogi szabályozásnak egy közös alapon kellene nyugodnia, s ez a befektetések védelme. Az egyes jogi megoldások alapján ki lehetne alakítani egy közös katalógust, ahol az értékelési tényezők rugalmas rendszert képeznének. A maximális rugalmasság azonban könnyen járhat a jogi biztonság hiányával, ezért szilárd jogi alapra van szükség.
Szilágyi József
John Brockman (szerk.): A következő 50 év.
A tudomány a huszonegyedik század első felében.
Vince Kiadó, 2003; ISBN 963 9323 95 0
Bátrak könyve. Ha az itt szereplő írások alkotói nem elismert tudósok és a kérdéses téma kiváló szakértői lennének, akkor joggal adhatnánk egészen más, kevésbé pozitív minősítést a szerzőknek, akik itt nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy felvázolják a következő ötven év fejleményeit. Csak egy-egy szakterület egészen kiemelkedő tudósának van ehhez elegendő ismeretbeli és erkölcsi alapja, legalábbis akkor, ha gondolatait azzal az igénnyel adja elő, hogy jövőbe tekintését valóban hitelt érdemlőnek, tudományos igényességgel megalapozottnak fogadjuk el. Ám még a tudományok mai állásának nagyon alapos ismeretére támaszkodó előrejelzés készítéséhez, az ezt segítő becslésekhez és extrapolációkhoz is nagy bátorság kell, hiszen a fejlődésben ötven év ma nagyon hosszú idő, és igencsak nehéz biztosan felbecsülni mi jön a következő kanyar után.
Ötven év. Harmincöt évvel ezelőtt Magyarország akkor egyik legjobb ipari elektronikai fejlesztőlaboratóriumában, a Telefongyár Digitális Laborjában olyan elemekből építettük a rendszereket, amelyek mindegyike egy-egy 25 mm élhosszúságú kockában egyetlen alapáramkört tartalmazott, pl. egyetlen bináris elem tárolására alkalmas multivibrátort. Egyetlen, 1024-nél nem nagyobb decimális szám tárolásához tíz darabot kellett láncba kötni ezekből. Az órajel legnagyobb lehetséges sebessége 100 kHz volt, és akkor kezdtünk dolgozni egy 400 kHz-es áramkörcsalád létrehozásán. Valódi integrált áramkört legfeljebb mutatóban láttunk, és amiről tudtunk, az nem sokkal volt nagyobb teljesítményű a mi elemeinknél. Nyomtatóként elektromechanikus, gömbfejes írógépet használtunk. A számítógép-programozás egyik fontos paramétere az MTBF tényező, a két meghibásodás között átlagosan eltelő időtartam hossza volt - igyekeztek olyan rövid programokat írni, hogy azok lefussanak, mielőtt ismét beüt valamilyen meghibásodás. Személyi számítógépről még nem is álmodtunk, szkennerről, hajlékony mágneslemezes tárolóról (floppy) vagy a mai értelemben vett merevlemezes (winchester), illetve sok megabájt teljesítményű szilárdtest tárolókról még kevésbé, és a lézeres adatrögzítés és visszaolvasás is legfeljebb a merész remények körébe tartozott. Természetesen még évtizedekig szintúgy a fejlesztés álomvilágában éltek az olyan különféle intelligens eszközök, amelyeket ma szubminiatűr számítógépek vezérelnek, az elektronikus gyújtástól és a mikrocsipre épülő bankkártyától a mind több szolgáltatást nyújtó kommunikációs eszközökig és a tenyerünkben elférő számítógépekig. Ma mindezek természetesek, amint az is, hogy ami most jól szolgál, az egy-három év múlva már elavult eszközzé válik a fejlesztés újabb eredményeivel való összehasonlításban. És ezért természetes az is, hogy mind nehezebb belelátni a jövőbe.
Mai világunk alapvető jellemzője, hogy gyorsul a fejlődés. Termékinnovációk, technológiai innovációk, alkalmazástechnikai innovációk pozitív visszacsatolásban erősítik, segítik is, hajtják is előre egymást, hozzák az új fejlesztési eredményeket. Ez teszi különösen ígéretessé és izgalmassá, hogy mi mindent hoz a következő évtizedekben a tudományok fejlődése, és az új eredmények felhasználása hová kormányozza vagy éppen sodorja a világot. És jóllehet napjainkra már a jövő várható alakulásának kifürkészése valódi tudományággá fejlődött, ma minden korábbinál nehezebb az ilyen következtetés. Nehezebb, mert mind több területen a tudomány új eredményei azonnal technológiává válnak, a technológiák árucikkekké, a mind élesebb piaci pozícióharchoz megint új - vagy újként eladható - árucikkek kellenek, azokhoz új technológiák, és a ciklus gyorsulva hajtja magát és a tudományt is előre. Látjuk és érezzük ezt, amint azt is, hogy a fejlesztési eredmények gyorsuló megjelenése hogyan hoz forradalmi változásokat a legkülönbözőbb felhasználási területeken. Kitűnő példa erre a mikroelektronika és az információtechnológia összefonódó fejlődésének hatása. A világháló mára olyan adatbázissá és kapcsolati rendszerré fejlődött, amelyről még két évtizede sem álmodtunk volna, akár a rajta elérhető adatok és információk tömegét, akár a kutathatóság és a hozzáférés gyorsaságát és könnyű voltát tekintjük. Növekvő sebességgel bővül, s így nő a hatása is a kutatásra, innovációra, azoknak a kereslet oldaláról történő ösztönzésére és az eredmények felhasználására. Nagyon jellemző erre Moore törvénye, amely szerint a számítógépek teljesítőképessége tizennyolc hónaponként megkétszereződik, és Nathan Myhrvold itt olvasható, ehhez csatlakozó törvénye, amely szerint a szoftver a Moore-törvény szerinti sebességnél gyorsabban fejlődik.
A Vince Kiadó fontos küldetésének tartja, hogy olyan műveket adjon közre, amelyek szakmailag jól megalapozott, megbízható, ugyanakkor az érdeklődő laikus számára is jól érthető betekintést adnak abba, hol tartanak a különböző tudományágak az ezredforduló táján. Ebben a kötetben 25 tudós vázolja fel, hogy a maga szakterületén várhatóan mit hoz a következő ötven év, milyen eredményekre számíthatunk, és azok milyen hatással lesznek egyrészt a szakterületre, másrészt a tudomány egyéb területeire. Ez nem sci-fi, hanem valódi, kutató és töprengő tudományos vizsgálódás. Az itt szereplő írások szakmai színvonalát, igényességét tökéletesen jellemzi a szerkesztő előszava: a szerzők itt nem olyan értelemben vett ismeretterjesztő tanulmányokat írnak, amelyek célja a nagyközönség tájékoztatása. Nem a tudomány népszerűsítése a céljuk, hanem megpróbálják a legújabb tudományos kutatási eredményeket nemcsak a nagyközönség számára, hanem magán a tudományon belül - azaz a más tudományágak művelői számára is - érthetővé tenni.
Néhány sokat ígérő cím, illetve téma az itt szereplő tanulmányok közül: A Világegyetem természetének jövője; Kozmológiai kihívások: egyedül vagyunk-e és hol?; 2050 matematikája; Az erkölcsi fejlődés elmélete felé; Miként fogjuk felhasználni azon képességünket, hogy szabályozni tudjuk az emberi faj genetikai felépítését?; A káosz és a komplexitás elméletének jövője; Mi az élet; Történt-e második Teremtés; Az ember és a gép egyesítése; Az anyag jövője - a megrendelésre előállított molekulák tudományának fejlődése; Az információhoz jutás technológiáinak fejlődése és ennek hatása az élet különböző területein; Az elme, az agy és az én - az agy működésének felderítése; A betegségek megzabolázása.
Olykor egyáltalán nem könnyű, viszont rendkívül izgalmas, tanulságos, és főként gondolatébresztő olvasmány.
Dr. Osman Péter
Andrew Byatt, Alastair Fothergill, Martha Holmes: A kék bolygó - az óceánok természetrajza.
Alexandra Kiadó, 2002; ISBN 963 368 227 4
Bolygónk felszínének mintegy 71 százalékát, 362 millió négyzetkilométert sós víz borít, s ennek túlnyomó részét az óceánok teszik ki. Nekik köszönhető, hogy a világűrből nézve a Föld kék színűnek látszik. Minden nagy nyomtatott tudástárak öregapja, az Encyclopaedia Britannica egyebek közt az alábbiakat mondja róluk "Óceán" szócikkében: Az összefüggő sósvíz-tömeget általában nagyobb óceánokra, valamint kisebb tengerekre osztjuk. A három fő óceán a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán, amelyeket részben szárazföldi, részben tengerfenéki topográfiai határok írnak körül, s mindhármuk csatlakozik az Antarktiszt körülölelő víztömeghez, amelyet olykor Déli-óceánnak is neveznek. Az óceánok átlagos mélysége 3,7 km, s az óceánfenék mintegy 75 százaléka esik a 3-6 km mélységhatárok közé, míg csupán 1 százalék fekszik mélyebben ennél. A legnagyobb mélységek a viszonylag szűk óceáni árkokban találhatók, az eddig mért maximum 11 034 m a Mariana árokban. Ma úgy látjuk, hogy az óceánok a földtörténet korai időszakában alakultak ki. Amint a bolygó felmelegedett és három fő zónája - mag, köpeny és kéreg - elkülönült, a belsejéből a vulkáni tevékenységek a vízgőz hatalmas tömegeit szabadították fel egyéb illékony anyagokkal együtt, és ezek a felszínre emelkedtek a lávával. A vízgőz forró felhőkként vált ki a lávából, s ezek kondenzálódása szolgáltatta a vizet az óceánok kialakulásához. Tudjuk azt is, hogy a víz folyamatosan szó szerint globális körutazást tesz az óceánok és a légkör közös rendszerében. Szinte hihetetlen, de egy nagy kört mintegy ezer év alatt jár be.
Tudjuk, itt is olvashatjuk, hogy az élettér, amelyet az óceánok adnak a tengeri élet számára, a becslések szerint mintegy 250-szerese a szárazföldinek. Szintúgy azt is, hogy a földi élet először a tengerekben jött létre. A magasabb rendű életformák kialakulását pedig az tette lehetővé, hogy az óceánokban élő egysejtűek, amelyek eddig ismert legkorábbi megkövült maradványait 3,6 milliárd éves kőzetekben találták meg, fotoszintézis útján oxigént kezdtek termelni, ami a légkör fokozatos átalakulását idézte elő, és lassacskán létrehozta a Föld ózonpajzsát is. Ma is a tengeri fitoplanktonnak köszönhetjük a légkör oxigéntartalmának felét - jó lesz tehát vigyázni rá.
Az Alexandra Kiadó igen hasznos és remélhetően a jövőben is folytatódó gyakorlata, hogy magyar nyelven közreadja a brit BBC-nek azokat a kiemelkedő minőségű albumait, amelyeket ez utóbbi nagy ismeretterjesztő filmsorozataihoz, azok nyomtatásban megjelenő összegezéseként készít. Így született ez a kötet is.
A téma rendkívül izgalmas. Amint Alastair Fothergill is kiemeli, ma a Hold felszínéről többet tudunk, mint a saját bolygónk mély óceánjairól. Valóban, az óceánok világa ismereteinket tekintve még fehér foltokkal teli. Hogy csak két végletet említsünk hiányainkból, megdöbbentően keveset tudunk a Föld mai legnagyobb állatainak, a bálnáknak az életéről, s úgyszintén arról, hogy milyen életformák léteznek és azok hogyan működnek az óceánok olyan extrém létfeltételei között, mint a nagy mélységek óriási nyomása, vagy éppen egyes helyek vulkáni tevékenységek által fűtött többszáz fokos vízhőmérsékletének környezete. Helytállónak látszik az a feltevés is, hogy az óceánok még mindig rejthetnek olyan fajokat, amelyeknek a létéről sincs tudomásunk. A köznapi ember pedig ennél még sokkal rosszabbul áll az óceánokra vonatkozó ismeretek terén. Hála elsősorban a televíziós ismeretterjesztésnek, "látásból" már egyre többet tudunk a vizek lakóinak sokféleségéről, kiemelkedően látványos képviselőikről, életmódjuk megnyilvánulásairól és a felszínhez közeli környezetükről, hiszen nagyjából ezek azok, amit az ismereterjesztő filmek meg tudnak ragadni. Még azok is, akiknek megadatik, hogy egy-egy tengerparti üdülés alkalmával kicsit búvárkodhassanak, nagyjából annyit kapnak a nagy egészből, mintha egy terrárium alapján képzelnénk el a brazil őserdőt. Ha pedig belegondolunk, rá kell jönnünk, hogy az óceánok nagy rendszereit illetően legfeljebb a puszta létükről van valamelyes tudásunk, az sem éppen átfogó, a működésükről és annak mozgatóerőiről viszont már aligha.
Ebben az elegáns kiállítású, több mint 400 bámulatos fényképpel illusztrált albumban a fülszöveg tanúsága szerint három kiváló szakember, a téma avatott ismerői segítenek ismerkedni az óceánok világával, a népszerű ismereterjesztés legjobb hagyományait követve. Előadásmódjuk a kellemes, de szakmailag korrekt, sok ismeretet felvonultató, gördülékeny elbeszélés. Amit és ahogyan mondanak, azt bárki nehézség nélkül tudja követni, ha nincs is semmiféle előképzettsége e témakörben. Nem fecsegnek, ami az ismereterjesztő művek nem csekély hányadának csúf hibája, előadásukat sehol sem érezzük felszínesnek, másrészt soha nem okoz nehézséget, hogy kövessük és értsük az itt elmondottakat.
A könyv legnagyobb része az óceánok élővilágáról és élőhelyeiről szól. Tartalmas bevezető fejezet vázolja fel az alapvető földtani tudnivalókat, a víznek az óceáni élet szempontjából fontos sajátosságait és a természet erőinek hatásait, amilyenek a hurrikánok, az áramlatok és maga a hullámzás. Szól a Hold árapálykeltő erejéről, az óriási víztömeg éghajlatszabályozó hatásáról, és arról a különös, nem kevéssé titokzatos jelenségről, amelyre az utóbbi évek szélsőséges időjárásai kapcsán figyelt fel a világ: az El Nino-jelenségről. A további fejezetek az óceáni élet csaknem végtelen változatosságának példáit tárják elénk. Különféle élőlények és életképek sorakoznak a planktonoktól a bálnákig, a hínároktól a tengeri madarakig, a koralloktól és a férgektől a tengeri vidrákig és a jegesmedvékig. Különleges, meghökkentő lények és tények sorát láthatjuk. Az ámbráscet képes arra, hogy 1000 méter mélyre merüljön, ahol a víznyomás, mint tudjuk, százszorosa a felszíni atmoszferikus nyomásnak, a felszínen belélegzett levegőt az eredeti térfogatának századrészére nyomja össze a tüdejében, és képes egy lélegzettel óra hosszat maradni a mélyben. Ha nem ilyen megbízható forrásban olvasnánk, csupán régi és hihetetlen tengerészmesének vélnénk, hogy a 150 méter mélységnél kezdődő szürkületi zónában olyan állatok élnek, amelyek lényegében teljesen átlátszóvá váltak, továbbá hogy a telepalkotó bordásmedúzák a 40 méteres hosszúságot is elérhetik. Számunkra talán a legkülönösebbek a mélytengerek lakói, hiszen róluk tudunk a legkevesebbet. Fényképeik a fantasztikus filmek legbizarrabb képeit idézik.
Dr. Osman Péter