TANULMÁNYOK
FARKAS SZABOLCS - TOURÉNÉ ÁGOSTON ERIKA
Az őssejtkutatás helyzete napjainkban és az őssejtek szabadalmazhatóságának kérdései
Világszerte közel ötszáz szabadalmi bejelentés született a humán embrionális őssejtekkel kapcsolatban, amelyek közül közel százat adtak már meg. Humán embrionális őssejteket izoláltak és tenyésztettek az USA-ban, Ausztráliában, Indiában, Szingapúrban, Izraelben és Svédországban. Az embrionális őssejtekre vonatkozó bejelentések általában a következő találmánytípusok valamelyikét foglalják magukban:
- sejtkiválasztási és tenyésztési eljárások,
- per se az embrionális őssejtek,
- differenciálódott embrionális őssejtek,
- genetikailag módosított embrionális őssejtek,
- az őssejtekből nyert szövetek és/vagy szervek,
- az őssejtek alkalmazásai, például terápiás célokra,
- humán őssejteket magukban foglaló egyéb eljárások.
Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg mind a módosított, mind a módosítatlan embrionális őssejtek szabadalmazhatók. Európában eltérő a gyakorlat, így például bizonyos korlátozásokkal az Egyesült Királyságban szabadalmazhatók az őssejtek, míg a legtöbb európai országban nem szabadalmazhatók. Az Európai Szabadalmi Hivatal álláspontja szerint embrionális őssejt nem nyerhető ki az embrió elpusztítása, vagyis az embrió alkalmazása nélkül, így mivel a 98/44/EK Irányelvnek megfelelően a humán embrió alkalmazása ipari és kereskedelmi célból ki van zárva a szabadalmazhatóságból, ezért a humán embrionális őssejtek sem szabadalmazhatók.
Az élő szervezetek, így a sejtek szabadalmazhatóságában mérföldkövet jelentett az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Bíróságának Diamond v. Chakrabarty döntése [100 S. Ct. 2204, 2208 (1980)], amelynek értelmében a genetikailag módosított mikroorganizmusok szabadalmazhatóvá váltak. Megnyílt tehát az út a monoklonális antitestek, antibiotikumok, plazmidok és vektorok, sejtvonalak, növényi és állati sejtek, valamint hibridóma sejtek, a tágan értelmezett mikroorganizmusok, így a növényi magvak és nem humán embriók, a sejtszintű szervezetek, így a protozoák, baktériumok, gombák, a nem sejtes szervezetek, így a vírusok, viroidok, továbbá a szövettenyészetek szabadalmazhatósága előtt. A felsorolásból kitűnik, hogy az őssejtek önmagukban, mint sejtes elemek szabadalmazhatók lennének.
Az őssejtek alkalmazásával és kinyerésével kapcsolatban etikai problémák merülnek fel. Az őssejt az élő szervezetek azon egyedüli sejttípusa, amely az önmegújító szaporodáson kívül egy- vagy többféle speciális sejtté való átalakulásra is képes. Ez az irányított differenciálódás hozza létre, döntően az embrionális szakaszban, a fejlődő egyed különböző rendeltetésű és funkciójú szöveteit. Az őssejteket differenciálódási lehetőségeik, illetve származéksejtjeik típusainak száma szerint osztják fel.
Ily módon az őssejttípusok a következők:
- unipotens, egyetlen sejtfajtát termelő,
- multipotens, amelyekből több, de korlátozott számú sejtfajta képződhet,
- pluripotens, illetve totipotens, amelyekből kialakulhatnak az új egyed bármely szövetének sejtjei azzal a különbséggel, hogy a totipotens őssejtekből a teljes emberi test is „előállítható".
Az eredményorientált kutatás és a rendszeralkotó emberi elme egyaránt igényli az új tudományos terepen az általános törvényeket és a közös szabályozást, de az igen különböző őssejtfajták sokasága erre aligha ad módot. Néhány típus - bőr, csontvelő - már gyógyászati használatban van, másokkal - magzati agyvelősejtek, Parkinson-kór és a hasnyálmirigy-vezeték sejtjei cukorbaj eseteiben - kísérleti eredményeket értek el. Egyesek egyszerűen szaporíthatók, mások tenyészthetősége megoldhatatlannak látszik. A pluripotencia mibenléte és változatos megjelenési formája egyelőre szintén rejtélyes.
Mivel a pluripotens őssejtek virtuálisan a test bármely sejtfajtájává átalakulhatnak, alkalmasak lehetnek olyan degeneratív betegségek kezelésére mint
- az Alzheimer- és a Parkinson-kór, neuronok és neuronhüvelyek,
- az izomsorvadás és szívizom-elégtelenség, izomsejtek,
- a leukémia és AIDS, vérképző őssejtek termelésével, és szervezetbe juttatásával, és
- a sor nyilvánvalóan bővíthető.
Az őssejtek gyógyító alkalmazásának a következő biztonsági problémái vetődnek fel:
- a szövetkompatibilitás minden kezelt személyre vonatkozóan, vagyis a transzplantátum kivetésének kizárása,
- a beültetett őssejtek lehetséges rákkeltése vagy más nem kívánt differenciálódása,
- a fertőző anyagok esetleges jelenléte az implantátumban.
Az inkompatibilitás megelőzhető az immunreakció elnyomásával, de ez a ma ismert hatóanyagokkal csak rövid időre szól. Tartósabb megoldás a genetikai módosítás, amelyre két út kínálkozik:
- embrió létrehozása a beteg valamely szöveti sejtmagjának beültetésével magjától megfosztott petesejtbe, és az ezután fejlődésnek indult, a beteggel genetikailag egyező embrió őssejtjeinek felhasználása az ún. terápiás klónozás, vagy
- meglevő őssejtvonalból, homológ rekombinálással a betegével kompatibilis őssejtek létrehozása.
Jelenleg egyik genetikai módosításra épülő beavatkozás sem könnyen járható út, habár emberi embrionális őssejtek klonális szaporítása terén már születtek értékelhető eredmények.
A terápiás klónozás gondolata a modern biotechnológia említett két forradalmi eredményének, az emlős klónozásnak, és az emberi pluripotens őssejtek izolálásának mintegy ötvözése, lényegében embrionális sejtek leszármaztatása a kezelendő beteg saját testi sejtjeiből, majd ezekből a gyógyításhoz szükséges mennyiség termelése. A művelet maga, az állatklónozáshoz hasonlóan, szöveti sejtmag beültetése magfosztott petesejtbe (somatic cell nuclear transfer, SCNT) és átprogramozása a fogadó sejt citoplazmájára. Ez az eljárás eleve kizárja az idegen fehérjét kilökő immunreakciót.
A különböző őssejtek terápiás alkalmazásakor a szövetkompatibilis állatokban tumor képződhet. Egyes tanulmányok szerint embrionális ivarsejtvonalakból kitörlődhetnek bizonyos bevésődött helyek, amitől rendellenes lehet a fejlődésük, továbbá az embrionális őssejtekből kifejlődött állatok ritkán maradnak életben. Mások viszont azt találták, hogy ha embrionális őssejteket visznek be embrióba más sejtek jelenlétében, azok normálisan működő sejtekké differenciálódnak.
A növekedés és differenciálódás követésére alkalmas módszereket feltétlenül ki kell fejleszteni emberi őssejtekre is. A bevitel alkalmával azonban bizonytalan marad, hogy a sejtek a megfelelő, és nem „rossz" helyre vándorolnak, valamint az is, hogy a differenciálódás melyik szintjét kell használni.
A legtöbb esetben azonban a technika még nem elég fejlett, még számos megoldandó kérdés vár a kutatókra. Az őssejtes szerekkel összefüggő aggodalmak mégsem annyira a technikával, mint inkább az etikával kapcsolatosak. Évente emberek millióit sújtják az idegrendszer, a szív, a máj, a hasnyálmirigy és más szervek nagyrészt gyógyíthatatlan és gyakran halálos kimenetelű betegségei. Ezekre enyhülést, akár gyógyulást is ígér az őssejtterápia, de a remény mellé az embriókból kinyert őssejtek erkölcsi gondja társul. Szigorúan véve etikai konfliktus támad a destruktív embriókutatás, vagyis az emberi embrió szükségszerű elpusztításával, esetleg elpusztításra ítéltek „előállításával" járó kísérletek és a lehetséges egészségügyi haszonról, vagyis az említett milliók megsegítéséről való lemondás között. Ez világszerte nézetek és érdekek összecsapását váltotta ki és tartja fenn napjainkban is, és a konfliktus társadalmi, jogi következményei igen súlyosak lehetnek.
Egyesek szerint az embriók felhasználása őssejtek kinyerésére a terhességmegszakításhoz és az in vitro megtermékenyítéshez hasonló, esetenként tapasztalható merevséggel és engesztelhetetlenséggel állítja egymással szembe a morálfilozófusokat, vallási vezetőket, olykor a politikusokat és a tudomány egyes képviselőit. A vitát most az az új elem teszi árnyaltabbá, hogy bizonyos betegségek kezelésére az őssejtek bizonyulhatnak a legalkalmasabbnak, így egyesek szerint nemcsak erkölcsileg, hanem emberjogilag is megengedhetetlen nem felhasználni az egyébként elpusztításra ítélt embriókat. Azok számára, akik a megtermékenyített petét morálisan egyenértékűnek tartják a kifejlett magzattal vagy akár a felnőtt emberrel, nyilván minden embriókutatás elfogadhatatlan. Mások szerint a morális érték az ivarsejttől kezdve a kifejlett egyénig folyamatosan nő, és a potenciális személyiséget a korai embrionális állapottól kezdve kell tisztelni. Ismét más vélemény szerint a humán embriókutatás erkölcsi megítélésekor nemcsak az embrió fejlettségi állapotát, hanem a kutatás célját is figyelembe kell venni. Azokban az országokban, ahol engedélyezik a kutatást, ott az embrió kora mindenképp korlátozza a felhasználhatóságát.
Mivel a kutatók a gyógyításra legalkalmasabb sejteket elsősorban öt-hatnapos humán embriókból veszik, a módszer nemcsak a betegnél lehet élet-halál kérdése , hanem az „önkéntelen donorok" esetében is. A beteg életének esetleges javításához, illetve meghosszabbításához az embrió elpusztításán át vezet az út. A problémát az USA azzal próbálta áthidalni, hogy a szövetségi költségvetés e célra szánt 250 millió dollárjából csak olyan projektek támogathatók, amelyeket természetes úton elvetélt embriókból vett őssejtekből folytatnak. Az abortuszból származó embriókkal való kísérletezést így nem tiltják, de szövetségi szinten nem is támogatják, emiatt sok kutatóhely le is mondott az ilyen jellegű kísérletekről. A sok tekintetben úttörő Kalifornia viszont, a washingtoni megközelítéssel szemben, 2002 októberében olyan törvényt fogadott el, amely kifejezetten kimondja: területén művi vetélésből származó, sőt klónozott embrióból származó őssejtekkel is kísérletezhetnek a kutatók. Ráadásul a nyugati állam esetében nem egyszerűen tűrésről, hanem támogatásról van szó: a törvény előírja, hogy az abortuszt kérő nőket tájékoztassák, hogy az embriót fölajánlhatják az őssejtkutatásokhoz, mi több ilyen vizsgálatokra állami pénzt is folyósítanak. Az állam kormányzója tízezer tudóst szólított fel, hogy nyújtsa be a kaliforniai kormányhoz ilyen jellegű kutatási tervét. Kérdés, mi lesz, ha a szövetségi törvényhozás, amely már sokat dolgozott ezen a témakörön, az egész országban határozott tilalmat vezet be az őssejtek kinyerésére.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a pénz és a tudósok egyszerűen oda áramlanak, ahol engedik működni őket. Sok kutató vállalt állást Nagy-Britanniában, ahol engedélyeznek minden, 14 naposnál fiatalabb embrióból származó őssejttel való kísérletet, s ahol nemrégiben állami támogatással kezdték meg az első őssejtbank felállítását. Ausztráliából, ahol a törvényhozásban szintén heves etikai viták dúlnak egyebek közt arról, hogy az országban lefagyasztott 70 ezer embrióból a szükséges néhány tucatot szabad-e őssejtes kísérletekre használni, tudósok egy csoportja máris áttette a székhelyét Szingapúrba, illetve a kutatásokban szintén jeleskedő és e tekintetben igen engedékeny Kínába, ahol egy új törvény mindössze azt tiltja, hogy négyhetesnél idősebb magzatot ilyen célokra használjanak. E különös migrációra, illetve egy esetleges tilalom még súlyosabb várható hatásaira kilenc neves tudós levélben figyelmeztette a canberrai kormányt. Indiában szintén folynak őssejtes kísérletek, Újdelhi nem is fontolgatja ezek leállítását, de azt igen, hogy betiltsa a magzati részek kivitelét az országból.
A kutatók migrációja mellett a másik megoldás az alternatív őssejtekkel való kísérletezés. A felnőttek csontvelő őssejtjei mellett - állítja néhány tudós - használható lesz őssejtes gyógyszerek készítésére a petesejt, az újszülöttek köldökzsinórja vagy a méhlepény is. Őssejtek tehát embrióból, magzatból és - ha a kísérletek reprodukálhatónak bizonyulnak - kifejlett egyedből egyaránt nyerhetők. Összehasonlításukról, egymáshoz viszonyított használati értékükről az USA Tudományos Akadémiájának 2001 szeptemberében megjelent kiadványa tájékoztat. Amíg azonban nincs mód összehasonlítani laboratóriumban, különböző kísérleti körülmények között a különböző eredetű őssejteket, az sem eldönthető, hogy melyik eredetűvel gyógyítható legeredményesebben egy adott betegség. Addig pedig pluripotens embrionális sejtekkel lehet módszeresen folytatni a munkát az emberi betegségeket érintő terápiás hatásaik vizsgálata érdekében. Minthogy a pluripotens őssejtek korlátlanul szaporodnak, elvben az egész világ kutatási igénye kielégíthető az ezidáig kifejlesztett 64 humán embrionális sejtvonalból. Ebből kiindulva javasolta az USA elnöke, hogy a szövetségi vagy állami intézetek ezeket használhatják, de 2001 augusztusától kezdve maguk ne nyerjenek ki őssejteket. Ezt a kutatók elfogadhatatlan megszorításnak tartják.
Néhány országban, ahol tilos a „fölös számú" (például mesterséges megtermékenyítés során visszamaradt) embriók kutatásra való felhasználása, engedélyezik az „adományozott" petesejtek ugyanilyen célú megtermékenyítését. Ez a rendelkezés alapvetően szemben áll azzal az általánosabb felfogással, hogy nem szükséges és nem is kívánatos a sejtkutatáshoz embriókat létrehozni, amennyiben a megtermékenyítési programból kimaradt, mélyhűtve tárolt és e célra felajánlhatók száma és minősége megfelelő.
A jogi szabályozásnak feltehetően úgy kell meghatároznia az embriókutatás célját is mint súlyos, egyébként kezelhetetlen betegségek gyógyítására irányuló tudományos és kísérleti tevékenységet, a szabályozó hatóság engedélyezési kritériumai alapján.
Jelenleg Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben szabályozzák az embriókutatással kapcsolatos kérdéseket. A törvény 180-182. §-ai vonatkoznak az embriókkal végezhető kutatások feltételeire. Ennek megfelelően embriókkal, illetve ivarsejtekkel a 186. § szerinti Humán Reprodukciós Bizottság engedélye alapján, az engedélyben meghatározott dokumentációs rendnek és egyidejűleg jóváhagyott kutatási tervnek megfelelően, a kutatás célja szerinti szakmai feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál vagy más kutatóhelyen végezhető kutatás. Az embriót, ivarsejtet kizárólag meghatározott kutatási célok érdekében lehet felhasználni. Fontos kitétel a 180. § (3) bekezdése, amely előírja, hogy embrió kutatási célból nem hozható létre, kutatáshoz csak a reprodukciós eljárások során létrejött embriót szabad felhasználni. Ugyanakkor a kutatáshoz felhasznált embriót nem lehet az emberi szervezetbe visszaültetni, illetve a kutatás során felhasznált embrió - a kutatás tartamát figyelembe véve - legfeljebb 14 napig tartható életképes állapotban. A 183. § (3) bekezdése kimondja, hogy az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendő gyermek valószínűsíthető megbetegedésének, az embrió károsodásának megállapítása érdekében lehet. Ebből az következik, hogy Magyarországon kutatásra csak a reprodukciós eljárások során létrejött embrió használható fel, és az embrióból csak diagnosztikai célból lehet sejtet kinyerni.
Az őssejtekkel végzett kutatások helyzetének bemutatása után tekintsük át a kutatások eredményeinek hasznosulását, milyen iparjogvédelmi háttér segíti, vagy éppen gátolja azt. Az embriókkal végezhető kutatások jogi szabályozásához hasonlóan az őssejtek szabadalmazhatóságát illetően a szabadalmi jogi szabályozásokban és joggyakorlatokban is nagy eltérések mutatkoznak. Szabadalmazási szempontból - például az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalának gyakorlata és az irányelvben lefektetett szabályok alapján - kimondható, hogy az őssejtek humán embriókból történő kinyerésére szolgáló eljárások nem szabadalmazhatók, mivel az ilyen találmányok kereskedelmi hasznosítása közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. Nem szabadalmazhatók továbbá a totipotens őssejtek, mivel belőlük a teljes emberi test létrehozható. Szabadalmazható találmány tárgya lehet azonban a pluripotens őssejt, amely a totipotens őssejt további differenciálódásának tekinthető, és amely nem rendelkezik azon képességekkel, hogy a teljes emberi test kifejlődhessen belőle. Felmerül viszont a kérdés, hogy amennyiben az igénypontból, illetve a leírásból nem derül ki milyen őssejtről van is szó, hogyan lehet kizárni a totipotens őssejtek szabadalmazhatóságát. Ezt a transzgenikus állatoknál bevezetett, az ember szabadalmazhatóságának kizárására irányuló „nem humán" szóösszetételhez hasonlóan a „nem totipotens őssejt" kifejezéssel lehetne feloldani. További kérdés a humán embrionális őssejtek szabadalmazhatósága. Az Egyesült Királyságban a humán embrionális pluripotens őssejtek szabadalmazhatók, míg az Európai Szabadalmi Hivatal és több nemzeti hivatal nem engedélyezi az ilyen jellegű szabadalmakat. A humán embrionális őssejtek előállításához a humán embriók felhasználásán keresztül vezet az út, amelyet azonban az irányelv kizár a szabadalmazható találmányok köréből, így közvetett módon a humán embrionális őssejtek sem szabadalmazhatók.
A vita tovább folytatódik, ennek újabb állomása az EK etikai bizottságának 2002. május 7-ei, 16-os számú, őssejtek szabadalmazhatóságára vonatkozó álláspontja, amelyet a következő pontokban lehet összefoglalni.
1. A módosítatlan izolált őssejtek termékként nem felelnek meg a szabadalmazhatósági feltételeknek, különösen az ipari alkalmazhatóságot illetően.
2. Amennyiben módosítatlan őssejtvonalakat fejlesztenek ki, akkor azok aligha tekinthetők szabadalmazható termékeknek. Az ilyen módosítatlan őssejtvonalakat valójában nem specifikus alkalmazásokra használják, hanem nagyszámú ismeretlen alkalmazásuk létezhet, így az ilyen módosítatlan őssejtvonalak túl tág oltalmi kört eredményezhetnek.
3. Következésképpen csak az olyan őssejtvonalak elégítik ki a szabadalmazhatóság feltételeit, amelyeket in vitro kezelésekkel vagy genetikailag oly módon módosítanak, hogy specifikus ipari alkalmazhatósággal kapcsolatos tulajdonságokkal rendelkezzenek.
4. A humán őssejtekkel kapcsolatos eljárások, függetlenül azok forrásától, szabadalmazhatók, és semmilyen specifikus etikai akadálya nincs ezek szabadalmazhatóságának, amennyiben megfelelnek a szabadalmazhatóság követelményének.
Jól látható, hogy több ellentmondás van az irányelv, illetve az angol gyakorlat és az EK etikai tanácsának állásfoglalása között. Ezzel kapcsolatban 2003. november 17-18-án a Biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalmazásáról címmel Münchenben tartott konferencián dr. Siobhán Yeats (Európai Szabadalmi Hivatal) ismertette az Európai Szabadalmi Hivatal azon álláspontját, miszerint a humán embrionális őssejtek és a humán embrionális őssejteket magukban foglaló eljárások nem szabadalmazhatók az Európai Szabadalmi Egyezmény 23dc szabályának és 53(a) cikkelyének megfelelően, így nem kívánják követni az Európai Bizottság Etikai Csoportjának előzőekben említett állásfoglalását.
A magyar szabadalmi gyakorlatban, az európai joggyakorlatot figyelembe véve, a totipotens őssejtek jelenleg nem szabadalmazhatók, szabadalmazhatók lehetnek viszont azok a pluripotens őssejtek, amelyek nem humán embrionális eredetűek. A humán embrionális őssejtek szabadalmazhatóságának kérdése azonban vitatott és a nemzetközi joggyakorlat az idők során változhat. A humán embrionális őssejtek szabadalmazhatóságának egységes megítéléséhez hosszas tárgyalások, egyeztetések vezethetnek el csakúgy, mint a biotechnológia területén jelentkező már megoldott, illetve még megoldandó problémák esetében.
Felhasznált irodalom
Dr. Boros Tiborné: Őssejtkutatás és hozzájutás emberi őssejtekhez - tudományos, technikai és etikai problémák. OMIKK - Biotechnológia, 2002, 3. sz.
Inventions involving human embryonic stem cells - The UK Patent Office. http://www.patent.gov.uk/patent/notices/ practice/stemcells.html
Opinion on Ethical Aspects of Patenting Inventions involving Human Stem Cells, Opinion No. 16. Luxembourg Office for Official Publications of the European Communities, 2002, p. 11
Dr. Petzné dr. Stifter Mária: Biotechnológiai találmányok jogi szabályozása külföldön. Iparjogvédelmi tanulmányok - Biotechnológiai találmányok oltalma, Magyar Szabadalmi Hivatal, 2001
Dr. Siobhán Yeats: Latest Practice Changes at the EPO: Development in Biotech Examination, Protecting Biotechnological Inventions. IBC's 12th Annual International Conference, 17-18th November 2003