EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Jogosultság bejelentés benyújtására és szabadalomra, valamint a feltaláló névfeltüntetési joga az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 58-62. szakasza alapján az európai szabadalmi bejelentés benyújtására és az európai szabadalomra való jogosultságról, valamint a feltaláló névfeltüntetési jogáról adunk tájékoztatást.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására való jogosultságot tárgyaló 58. szakasz szövege a következő:
„Európai szabadalmi bejelentés benyújtására jogosult bármely természetes személy, jogi személy vagy a reá irányadó jog szerint jogi személlyel egyenértékűnek minősülő bármely szervezet."
Ez a szakasz tehát az európai szabadalmi bejelentések benyújtásához való korlátlan jogosultság alapelvét szögezi le. Ez a jogosultság független az állampolgárságtól, a lakóhelytől vagy a székhelytől és attól is, hogy a bejelentő a Párizsi Uniós Egyezmény tagországának állampolgára-e. Így az ESZE a lehető legliberálisabb módon szabályozza a bejelentési jogot.
Az ESZH előtt a bejelentő jogosult az európai szabadalmi bejelentés benyújtására és megszerzésére. Az európai szabadalomra vonatkozó anyagi jog azonban a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, amit a 60. szakasz (1) bekezdése rögzít. Az ESZH nem vizsgálja, hogy ez a jog megilleti-e a bejelentőt, akit a 60. szakasz (3) bekezdése alapján az európai szabadalomra vonatkozó jog tulajdonosaként kezelnek. A feltaláló a 61. szakasz (1) bekezdése szerint a nemzeti jog útján tudja érvényesíteni a bejelentővel szemben az európai szabadalomra vonatkozó jogát.
A bejelentési jog minden természetes és jogi személyt megillet. Egy természetes személy bejelentési jogosultsága attól függetlenül fennáll, hogy az illető cselekvésképtelen vagy csak korlátozottan cselekvőképes. Bejelentésre jogosult minden jogi személy mind a magánjog, mind a közjog területén.
A 26. szabály (2)c) bekezdése szerint az európai szabadalom megadására irányuló kérelemben meg kell adni a bejelentő nevét és címét, állampolgárságát, valamint lakhelyét vagy székhelyét, jogi személyeknek és társaságoknak pedig hivatalos megjelölésüket is. Ha nincs kétségre ok, a hivatal a bejelentő által közölt adatokból indul ki.
Miként a 80. szakaszból kitűnik, a bejelentési nap elismeréséhez elegendő, ha az európai szabadalmi bejelentés az európai szabadalom iránti igényre vonatkozó utalás és legalább egy szerződő állam megjelölése mellett egyértelműen azonosítja a bejelentőt.
A több bejelentőre vonatkozó 59. szakasz szövege a következő:
„Európai szabadalmi bejelentést több bejelentő vagy közösen, vagy úgy nyújthat be, hogy az egyes bejelentők különböző Szerződő Államokat jelölnek meg."
Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy egy európai szabadalmi bejelentést több személy együtt is benyújthat, és hogy ezek különböző szerződő államokat is megnevezhetnek. Egy bejelentés közös benyújtása egységes eljárást indít meg az ESZH előtt, amely akkor is egységes marad, ha a szerződő államokat több bejelentő között osztják fel. Kivételt képez a felszólalási eljárás, amelyben, ha valaki a 99. szakasz (5) bekezdése szerint igazolja, hogy egy szerződő államban a korábbi tulajdonos helyett jogerős határozat alapján őt jegyezték be a szabadalmi lajstromba, kérésére ő lép az adott állam tekintetében a korábbi szabadalomtulajdonos helyébe.
A VSZ 52. szabálya szerint abban az esetben, ha különböző szerződő államokra vonatkozóan különböző személyeket jegyeznek be az európai szabadalmi lajstromba bejelentőként, a vizsgálati osztály az európai szabadalmat a különböző bejelentőknek mindig az őket illető szerződő államokra adja meg. Itt jegyezzük meg, hogy a Szabadalmi Együttműködési Szerződés 4.5. szabálya szerint is meg lehet adni különböző bejelentőket a nemzetközi bejelentési kérelemben megjelölt különböző országokra.
A VI A-II, 2.2. pontja is rámutat, hogy a bejelentést két vagy több bejelentő úgy is benyújthatja, hogy különböző szerződő államokat jelölnek meg. Olyan eset is előfordulhat, hogy egy első bejelentő a szerződő államok egy bizonyos csoportját és egy második bejelentő a szerződő államoknak egy ettől eltérő csoportját jelöli meg, és ugyanakkor mindkét bejelentő közösen megjelöli a szerződő államok egy harmadik csoportját is. Ha egy bejelentés bejelentői nem azonosak különböző szerződő államokra nézve, az ESZH előtti eljárásban közös bejelentőnek fogják őket tekinteni. A VI A-III, 12.1. pontja szerint ha az egyes bejelentők által megjelölt államok vonatkozásában kétértelműség mutatkozik, az alaki követelmények vizsgálata során kell kifogást emelni.
Az ESZE több feltaláló esetén különböző szerződő államok megjelölésének lehetőségével kezdettől fogva megengedte az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom földrajzi felosztását.
A VSZ 26. szabályának (3) bekezdése szerint több bejelentő esetén a megadási kérelemnek tartalmaznia kell az egyik bejelentő vagy egy képviselő közös képviselőkénti megbízását. A 100. szabály (1) bekezdése szerint ha több személy nyújt be európai szabadalmi bejelentést, és az európai szabadalom megadására irányuló kérelemben nem jelölnek meg közös képviselőt, a kérelemben elsőként megadott bejelentőt kell közös képviselőnek tekinteni.
Közös bejelentőknek a szabadalmat közösen engedélyezik, és a közös képviselőnek egy szabadalmi okiratot kézbesítenek. Ha azonban az európai szabadalmi lajstromba különböző szerződő államokra vonatkozóan bejelentőként különböző személyeket jegyeznek be, az 52. szabály szerint a vizsgálati osztály az európai szabadalmat a különböző bejelentőknek az illető szerződő államokra nézve adja meg, és mindegyik bejelentő kap egy szabadalmi okiratot.
Az európai szabadalomra való igényjogosultságra vonatkozó 60. szakasz szövege a következő:
„(1) Az európai szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Ha a feltaláló munkavállaló, az európai szabadalomra való igényjogosultság meghatározására annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a munkavégzés fő helye van; ha ez az állam nem határozható meg, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a munkáltatónak az a telephelye található, amelyikhez a munkavállaló tartozik.
(2) Ha többen egymástól függetlenül alkották meg a találmányt, az európai szabadalom azt a személyt illeti meg, akinek az európai szabadalmi bejelentése a legkorábbi bejelentési nappal rendelkezik; ez a rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha ezt az első bejelentést a 93. cikk alapján közzétették, és hatálya csak azon Szerződő Államok tekintetében áll fenn, amelyeknek a megjelölését e bejelentés közzétett szövege tartalmazta.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban a bejelentőt kell jogosultnak tekinteni az európai szabadalomra való igényjogosultság gyakorlására."
Az európai szabadalomra való jog anyagi jogi igény, amelyet meg kell különböztetni az 58. szakasz szerinti alaki (eljárásjogi) engedélyezési igénytől. Az ESZH-nak nem kell törődnie a tényleges anyagi jogi jogosultsággal. Az ESZH előtti eljárásban a bejelentő jogosult az európai szabadalomhoz fűződő jogok gyakorlására.
A 60. szakasz (1) bekezdésének második mondata szerint az európai szabadalomra való jog a munkaadót is megilletheti, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt írja elő, vagy ezt legalábbis megengedi.
Ha a találmány kidolgozásában több személy vett részt, társfeltalálókról beszélünk. Egyébként társfeltalálásról az ESZE nem rendelkezik. A társfeltalálók ugyanolyan jogi helyzetben vannak, mint az egyedüli feltaláló. A társfeltalálóként való elismerés a találmány kifejlesztésekor végzett hozzájárulástól függ. Nem jogosult társfeltalálóként való megnevezésre az, aki csupán kézműves segítséget nyújtott, míg a szellemi közreműködés már feljogosít a társfeltalálóságra. Ha egy társfeltalálót kihagynak a közös európai szabadalmi bejelentésből, a találmányban való jogosultságát a nemzeti bírósággal kell megállapíttatnia. Számára kedvező bírói döntés esetén a 61. szakasz alapján érvényesítheti jogát az európai szabadalom megadására, és a többi feltaláló mellett részt vehet a további engedélyezési eljárásban.
A 60. szakasz (2) bekezdése szerint abban az esetben, amikor több személy egymástól függetlenül hozza létre ugyanazt a találmányt, az első bejelentői elvet alkalmazzák, vagyis az a személy jogosult az európai szabadalomra, aki az európai bejelentést korábban vagy korábbi elsőbbséggel nyújtotta be. A korábbi bejelentés hatása azonban csak a benne megjelölt államokban érvényesül, és csak akkor, ha ezt a korábbi bejelentést a 93. szakaszban foglaltaknak megfelelően közzétették.
A korábbi európai bejelentésnek a későbbi bejelentés közzétételének időpontjában hatályosnak kell lennie, vagyis egy visszavont korábbi bejelentés esetén az európai szabadalomra való jog a későbbi bejelentőt illeti meg.
Ha azonos találmányra vonatkozó két bejelentést azonos bejelentési vagy elsőbbségi nappal nyújtanak be, az európai szabadalomra való jog mindkét bejelentőt megilleti a saját bejelentésére.
A 60. szakasz (3) bekezdése azt a fikciót juttatja kifejezésre, hogy a bejelentő minősül jogosultnak anélkül, hogy az ESZH vizsgálná ezt a jogosultságot. Ha más nyújt be európai szabadalmi bejelentést, a 60. szakasz (1) bekezdése szerinti tényleges jogosultnak a 61. szakasz szerint kell érvényesítenie a jogát.
A J 18/93 (OJ 1997, 326) sz. döntés szerint a VSZ 88. szabálya alapján lehetőség van arra, hogy a bejelentő nevét egy új névvel helyettesítsék, de ehhez komoly bizonyítékok szükségesek, nehogy névváltoztatással álcázott jogátruházást hajtsanak végre. A 88. szabály szerint nyelvi hibák, helyesírási hibák és pontatlanságok az európai szabadalmi hivatalhoz benyújtott bármely iratban kérésre helyesbíthetők.
A nem jogosult személy részéről történő európai szabadalmi bejelentésre vonatkozó 61. szakasz szövege a következő:
„(1) Ha jogerős határozat azt állapítja meg, hogy az európai szabadalmi igény a bejelentőtől eltérő, a 60. cikk (1) bekezdésében említett más személyt illet meg, e személy a határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül
a) a bejelentéshez fűződő jogok gyakorlásában a bejelentő helyébe léphet,
b) ugyanazon találmány tekintetében új európai szabadalmi bejelentést nyújthat be, vagy
c) kérheti az európai szabadalmi bejelentés elutasítását, feltéve, hogy az európai szabadalmat még nem adták meg, és csak az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt azon Szerződő Államok tekintetében, amelyekben a határozatot hozták, illetőleg elismerték, vagy amelyekben az ehhez az Egyezményhez csatolt, a határozatok elismeréséről szóló jegyzőkönyv alapján a határozatot el kell ismerni.
(2) Az (1) bekezdés alapján benyújtott új bejelentésre megfelelően alkalmazni kell a 76. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor követendő eljárást, az (1) bekezdés alapján benyújtott új bejelentésre vonatkozó különleges feltételeket, valamint az ilyen bejelentéssel kapcsolatos bejelentési, kutatási és megjelölési díjak megfizetésének határidejét a Végrehajtási Szabályzat állapítja meg."
Ez a szakasz az elismerési jegyzőkönyvvel és a VSZ szabályaival együtt lehetővé teszi, hogy az ESZH mentes maradjon a szabadalmi jogosultsággal kapcsolatos vitáktól, amelyekben így a döntés az illetékes nemzeti bíróságoknak van átengedve. A szakasz rögzíti azokat a követelményeket, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy az európai szabadalomra vonatkozó jog tényleges tulajdonosa a korábbi bejelentő helyett - vagy együttes feltalálás esetén mellette - jogosult legyen az ESZH előtt eljárni. Egyúttal ez a szakasz az új jogosult számára három lehetőséget nyújt jogainak megőrzésére, de nem adja meg a valódi jogosult számára az alapot igényének érvényesítéséhez, hanem a nemzeti jogra hagyja az ilyen vonatkozású kérelem jogi részleteinek közelebbi meghatározását. Csak két állam: Nagy-Britannia és Németország dolgozott ki saját előírásokat a 61. szakasz (1) bekezdésének alkalmazására.
A 61. szakasz szerint jogosult személyek a 60. szakasz (1) bekezdésében vannak megnevezve. Így ez az előírás nemcsak arra a klasszikus esetre vonatkozik, amikor egy jogellenesen szerzett, vagyis lopott találmányt jelentenek be, hanem arra az esetre is, amikor a munkavállaló és a munkaadó között van vita az európai szabadalom engedélyezése iránti jogról, valamint amikor egy jogszerű feltaláló olyan társfeltaláló vagy társfeltalálók ellen lép fel, aki vagy akik a bejelentéskor őt kihagyták.
Az (1) bekezdésben említett elismerési jegyzőkönyv (Protocol on Recognition; Anerkennungsprotokoll; Protocole sur la reconnaissance) a 164. szakasz (1) bekezdése szerint része az ESZE-nek. Ez a jegyzőkönyv 11 szakaszból áll, és a nyolc szakaszt tartalmazó 1. fejezete a nemzeti bíróságok illetékességét, míg a három szakaszt tartalmazó 2. fejezete a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak az elismerését szabályozza.
A jegyzőkönyv 1. szakasza szerint a bejelentővel szemben indított olyan keresetek ügyében, amelyekkel az európai szabadalmi bejelentésben megjelölt egy vagy több szerződő államban igényt támasztanak egy európai szabadalom megadására, a bíróságok mellett olyan hatóságok is jogosultak eljárni, amelyek egy szerződő állam nemzeti joga szerint illetékesek ilyen keresetek ügyében dönteni.
A 2. szakasz megállapítja, hogy egy olyan bejelentő ellen, akinek egy szerződő államban van lakhelye vagy székhelye, ennek az államnak a bírósága előtt kell keresetet indítani.
A 3. szakasz szerint abban az esetben, amikor a bejelentő a szerződő államokon kívüli lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, és az a személy, aki az európai szabadalom engedélyezésére igényt támaszt, egy szerződő államban lakik vagy rendelkezik székhellyel, az utóbbi állam bíróságai illetékesek.
A 4. szakasz megállapítja, hogy ha az európai szabadalmi bejelentés tárgya egy munkavállaló találmánya, a munkavállaló és a munkaadó közötti jogvitát kizárólag annak a szerződő államnak a bírósága előtt kell lefolytatni, amelynek a joga a 60. szakasz (1) bekezdésének második mondata szerint irányadó.
Az 5. szakasz szerint amikor az európai szabadalomra vonatkozó igény fölötti vitában a felek írásban megállapodnak arról, hogy egy meghatározott szerződő állam bírósága döntsön, ebben a jogvitában kizárólag ez a bíróság illetékes dönteni.
A 6. szakasz leszögezi, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bíróságai kizárólagos illetékességgel bírnak az előző szakaszokban nem szabályozott esetekben.
A 9. szakasz szerint az egyik szerződő államban egy európai szabadalomra vonatkozó igény ügyében jogerősen meghozott határozatot a többi szerződő államban is el kell ismerni anélkül, hogy ehhez külön eljárásra lenne szükség.
A 11. szakasz megállapítja, hogy ennek a jegyzőkönyvnek elsőbbsége van a jogi illetékességet vagy döntések elismerését szabályozó egyéb megállapodások ellentmondó előírásaival szemben.
Ez a jegyzőkönyv mint legfontosabb elismerési eszköz az ESZH szerződő államai számára megkönnyíti a 61. szakasz alkalmazását. Az elismerési jegyzőkönyv szerint nem kell elismerni az olyan szerződő államok határozatait, amelyek a 167. szakasz (2)d) bekezdése szerint fenntartási nyilatkozatot tettek.
Ha az európai szabadalmat engedélyezték, a 61. szakasz szerint az ESZH hatásköre megszűnik. Ezt követően a tényleges jogosultnak kell minden megnevezett szerződő államban, amelyre az európai szabadalmat engedélyezték, az illető ország nemzeti joga szerint kérelmezni az európai szabadalom megerősítését. A döntő határ a szabadalomengedélyezés meghirdetésének időpontja az Európai Szabadalmi Közlönyben. A VSZ 13. szabálya szerint eddig az időpontig még a határozat megszövegezésének lezárása után is lehetőség van az eljárás felfüggesztésére és a 14. szabály szerint az európai szabadalmi bejelentés visszavonásának korlátozására.
A 13. szabály (1) bekezdése kimondja, hogy az ESZH felfüggeszti az engedélyezési eljárást, ha harmadik személy igazolja előtte, hogy a bejelentővel szemben eljárást indított annak az igényének az érvényesítésére, hogy jogot formál az európai szabadalom engedélyezésére. Az ESZH nem függeszti fel az eljárást, ha a harmadik személy beleegyezik az eljárás folytatásába. Ezt a beleegyezést, amely visszavonhatatlan, írásban kell közölni az ESZH-val. Az engedélyezési eljárás azonban az európai szabadalmi bejelentés közzététele előtt nem függeszthető fel.
A 13. szabály (2) bekezdése szerint ha az ESZH előtt igazolják, hogy az európai szabadalom megadása iránti igény érvényesítésére irányuló eljárásban jogerős határozatot hoztak, az ESZH közli a bejelentővel és adott esetben a felekkel, hogy az engedélyezési eljárás a közlésben említett naptól folytatódik. Ha a határozat a harmadik fél javára született meg, az eljárás csak ezen határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónap elteltével folytatható.
A 13. szabály (4) bekezdése szerint ha harmadik személy a felszólalási eljárás vagy a felszólalásra rendelkezésre álló határidő alatt az ESZH előtt igazolja, hogy az európai szabadalom jogosultja ellen eljárást indított, amelyben várhatóan az európai szabadalmat számára fogják megadni, az ESZH felfüggeszti az eljárást, hacsak a harmadik személy bele nem egyezik az eljárás folytatásába.
A 14. szabály szerint attól a naptól számítva, amelyen harmadik személy az ESZH előtt igazolja, hogy az európai szabadalom megadása iránti igény érvényesítése érdekében eljárást tett folyamatba, addig a napig, amelyen az ESZH az engedélyezési eljárást folytatja, sem az európai szabadalmi bejelentés, sem valamely szerződő állam megjelölése nem vonható vissza.
A Kibővített Fellebbezési Tanács G 3/92 (OJ 1994, 607) sz. döntése megállapítja, hogy a 61. szakasz (1)b) bekezdése szerint győztes bejelentő az eredeti elsőbbség megtartása mellett benyújthat új európai bejelentést akkor is, ha a benyújtás időpontjában a korábbi jogellenes bejelentés már nem függ az ESZH előtt. Az ESZH ezzel az európai szabadalomra vonatkozó jog megállapítására első fokon illetékes, az Egyesült Királyszág Szabadalmi Hivatala döntését fogadta el, jóllehet az európai szabadalmi bejelentés már megszűnt. Az angol joggyakorlat szerint a szabadalomra való jog visszavont vagy ejtett szabadalmi bejelentések esetén is megállapítható. A határozat alapját képező európai szabadalmi bejelentést 1988-ban nyújtották be. Az újdonságvizsgálati jelentés feltárta egy lényegileg ugyanerre a találmányra vonatkozó korábbi bejelentés meglétét, amelyet 1985-ben egy olyan harmadik fél nyújtott be, akinek a fellebbező fél 1982-ben bizalmasan tárta fel a találmányt. Ezt a korábbi bejelentést közrebocsátották, és 1986-ban a vizsgálati díj befizetésének elmulasztása folytán visszavontnak tekintették. Ezt követően a fellebbező fél az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalától az 1977. évi angol szabadalmi törvény 12(1) szakasza alapján kérte a korábbi európai szabadalmi bejelentésben kinyilvánított találmányra vonatkozó szabadalmi jogosultságának az elismerését, és ezt az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalának elnöke el is ismerte. Így a fellebbező fél az angol szabadalmi törvény 12(6) szakasza alapján jogosult volt új bejelentést benyújtani Nagy-Britanniában, amelynek bejelentési napjaként elismerték az európai bejelentés napját. Ezután a fellebbező fél 1990-ben a korábbi szabadalmi bejelentésben kinyilvánított találmány vonatkozásában új európai szabadalmi bejelentést nyújtott be a 61. szakasz (1)b) bekezdése alapján. Az ügyben illetékes Jogi Fellebbezési Tanács J 1/91 (OJ 1993, 281) sz. közbenső határozatában megállapította, hogy az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala elnökének a döntése a 61. szakasz értelmében végleges volt, de az angol döntés nem bírt joghatállyal az ESZH előtt, ezért az ügyben még az ESZH-nak kellett döntenie. A Jogi Fellebbezési Tanács azt is vizsgálta, hogy vajon a 61. szakasz szerint szükség van-e arra, hogy a bejelentés függő legyen. Minthogy a 61. szakasz alapján eltérő értelmezések lehetségesek, a tanács úgy döntött, hogy a kérdést a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjeszti, amely azon a véleményen volt, hogy ha egy nemzeti bíróság jogerős döntése szerint egy a bejelentőtől eltérő személy jogosult arra, hogy európai szabadalmat engedélyezzenek számára, és ez a személy a 61. szakasz követelményeit kielégítve a 61. szakasz (1)b) bekezdése szerint ugyanarra a találmányra új európai szabadalmi bejelentést nyújt be, a bejelentés elfogadásának nem előfeltétele, hogy az eredeti korábbi jogsértő bejelentés az új bejelentés benyújtásának időpontjában még függő legyen. Ennek alapján a Jogi Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a 61. szakasz (1)b) bekezdésében előírt feltételeket kielégítették, és ennek megfelelően a szabadalmi bejelentést további intézés céljából átadta az átvevőirodának.
A 61. szakasz (1) bekezdése szerinti jogszerzéshez arra van szükség, hogy a valódi jogosult egy jogerős határozatot mutasson be az ESZH-nak. Ez a határozat abban a megjelölt szerződő államban fejti ki hatását, amelyben kiadták, valamint azokban a további megjelölt szerződő államokban, amelyekben elismerték vagy az elismerési jegyzőkönyv alapján el kell ismerni.
Az ESZH-nak vizsgálnia kell a határozat elfogadhatóságát. Egyébként nem szerződő államok bíróságainak a határozatait is el lehet ismerni, különösen olyan esetekben, amikor a bíróság a külföldi jog alkalmazása és a felek lakóhelye vagy székhelye miatt megfelelő nemzetközi jogállással rendelkezik. Az európai szabadalomengedélyezési eljárás világviszonylatban szabad hozzáférhetősége miatt túlságosan szűk lenne a jogi illetékességet a szerződő államok bíróságaira korlátozni, és ez az európai szabadalmi rendszert használó bejelentők jogos érdekeit is sértené.
Az európai szabadalomra való joggal kapcsolatos jogvita időtartama alatt a bejelentőt meg kell akadályozni abban, hogy a valódi jogosult érdekeivel ellentétes cselekedeteket végezzen, és különösen abban, hogy az európai szabadalmi bejelentést visszavonja. A 14. szabály ezért a felfüggesztéssel megvonja a bejelentőtől azt a jogot, hogy visszavonja európai szabadalmi bejelentését vagy valamelyik szerződő állam megjelölését, ha a harmadik fél az ESZH-nak bizonyítja, hogy eljárást indított az európai szabadalomra vonatkozó jog miatt. A 14. szabály a 13. szabály (1) bekezdése alapján felfüggesztést kérő harmadik fél érdekét védi.
A fentebb említett G 3/92 (OJ 1994, 607) sz. döntés szerint az európai szabadalmi bejelentés visszavonása alapvetően nem akadálya annak, hogy a 61. szakasz (1)b) bekezdése alapján új bejelentést nyújtsanak be. Ez azonban jogilag csak akkor lehetséges, ha egy nemzeti bíróság az alkalmazható nemzeti jog szerint elismeri a jogosult igényét az európai szabadalom megadására. Ez mostanáig csak Nagy- Britanniában fordult elő.
A J 38/92 (OJ 1995, 8) sz. döntés megállapítja, hogy az engedélyezési eljárás felfüggesztése alatt az eljárás változatlanul abban a jogállapotban marad, amelyben a felfüggesztés időpontjában volt. A 13. szabály (5) bekezdése szerint a felfüggesztésnek különösen az a következménye, hogy a felfüggesztés napján futó határidők is nyugszanak, de az eljárás folytatásakor tovább futnak, és legkorábban az eljárás folytatását követő két hónap eltelte után járnak le. E szabály alól azonban ki van vonva az évdíjak fizetése, amelyek nem függesztődnek fel.
A 61. szakasz (1)a) bekezdése szerinti jog érvényesítéséhez az ESZE nem ír elő semmi különleges alakiságot. Elegendő, ha a jogosult a jogerős határozattal együtt egy kérelmet nyújt be.
Ha a jogosult a bejelentővel szemben csak részben érvényesíthet jogot, vagyis mindketten közös feltalálók, és a találmány nem osztható meg, a megoldás elvileg abban állhat, hogy a további jogosultat mint további bejelentőt felveszik a folyó eljárásba, és az (1)a) bekezdésben rögzített alapelvet megfelelően alkalmazzák. A részleges jogosultságról egyébként a 16. szabály részletesebben rendelkezik.
A korábban említett G 3/92 sz. döntés alapján egy új bejelentés benyújtása az egyetlen lehetőség szabadalom megszerzésére megszűnt bejelentések esetén. Az új európai bejelentést a nemzeti szabadalmi hivataloknál is be lehet nyújtani, ami a 15. szabály (3) bekezdéséből következik.
A 61. szakasz (2) bekezdése szerint egy új európai szabadalmi bejelentésre a 76. szakasz (1) bekezdését kell megfelelően alkalmazni, vagyis európai megosztott bejelentésként kell kezelni. Ez annyit jelent, hogy ennek az új bejelentésnek a tartalma nem lehet tágabb a korábbi európai szabadalmi bejelentésénél, és hogy ezt a bejelentést megilleti a korábbi bejelentés elsőbbsége. A 15. szabály (1) bekezdése szerint a korábbi európai szabadalmi bejelentés az új bejelentés benyújtásának napjával visszavontnak minősül.
Ha az új bejelentést nemzeti hivatalnál nyújtják be, a 15. szabály (3) bekezdése szerint a bejelentést négy hónapon belül kell továbbítani az ESZH-nak.
A 61. szakasz (1) bekezdésének szövegezéséből következik, hogy az új európai szabadalmi bejelentésben csak a korábbi bejelentésben megjelölt szerződő államokat lehet megjelölni.
A 16. szabály (1) bekezdése szerint egy új európai szabadalmi bejelentést az eredeti bejelentésnek csak egy részére lehet benyújtani, ha a bírósági határozatból az tűnik ki, hogy a kérelmezőnek a nem jogosult által benyújtott európai szabadalmi bejelentés egy elkülöníthető részére van jogos igénye.
A 16. szabály (2) bekezdése a különben egységes európai szabadalmi bejelentés megosztásáról rendelkezik. Erre akkor kerülhet sor, amikor a jogosult nem érdekelt az eredeti igénypontok fenntartásában azokban az államokban, amelyekben a nemzeti határozatot el kell ismerni, vagy amikor - fordítva - az eredeti bejelentő a számára megmaradó államokban korlátozottabb oltalmi körű igénypontokat kíván érvényesíteni.
A 16. szabály (3) bekezdése a felszólalási eljárásban történő felosztást szabályozza.
A VSZ nem tartalmaz külön szabályokat arra az esetre, amikor a jogosult a 61. szakasz (1) bekezdésének c) pontja alapján az európai szabadalmi bejelentés visszautasítását kívánja. Ez a jog csak nemzeti bírósági határozat keretében érvényesíthető, és csak azokra a szerződő államokra, amelyekre a határozat joghatállyal bír.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 61. szakasz (1) bekezdésének szövegét egyszerűsítették, és a (3) bekezdést törölték.
A feltaláló névfeltüntetési jogára vonatkozó 62. szakasz szövege a következő:
„A feltalálót - a bejelentővel, illetve az európai szabadalom jogosultjával szemben - megilleti az a jog, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban őt e minőségében feltüntessék."
Ez a szakasz a feltaláló anyagi jogi igényét nyilvánítja ki az európai szabadalom bejelentőjével vagy tulajdonosával szemben arra, hogy őt az ESZH előtt feltalálóként megnevezzék. Ez a jogosultság a feltaláló személyiségi jogának része, amelyet a különböző szerződő államokban az általános személyiségi jog részének tekintenek.
Az ESZH a 17. szabály (2) bekezdése szerint nem vizsgálja a feltaláló megnevezésének helyességét. A 17. szabály (1) bekezdése szerint meg kell adni a feltaláló család- és utónevét, valamint teljes címét. A 81. szakasz szerint ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, vagy nem ő az egyedüli feltaláló, a bejelentésben utalni kell az európai szabadalomra vonatkozó jog eredetére. A 17. szabály (3) bekezdése szerint ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, vagy nem ő az egyedüli feltaláló, az ESZH tájékoztatja a megnevezett feltalálót a feltaláló megnevezését tartalmazó iratban megadott, valamint a 128. szakasz (5) bekezdésében említett adatokról.
Ha a bejelentő a feltaláló megnevezésére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget a 91. szakasz (5) bekezdésében előírt, a bejelentés vagy az elsőbbség időpontjától számított 16 hónapon belül, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak tekintik.
Jogállása alapján a bejelentő az a személy, akinek a feltalálót vagy a feltalálókat a 81. szakasz és a 17. szabály alapján meg kell neveznie. Ha a feltaláló(k) megnevezése helytelen vagy nem teljes, a helyesbítést a feltalálónak vagy a feltalálóknak a nemzeti bíróságoktól kell kérniük. Keresetüknek arra kell irányulnia, hogy a bíróság kötelezze a bejelentőt vagy a szabadalmast a feltaláló vagy feltalálók megnevezésére az ESZH-nál. Ha az ennek megfelelő határozat alapján a feltaláló jogerős határozatot nyújt be az ESZH-nál, ez utóbbi a határozat jogerősségének és tartalmának vizsgálata után a 18. szabálynak megfelelően köteles a feltaláló megnevezését közzétenni.
Az ESZE nem szabályozza azoknak a nemzeti bíróságoknak az illetékességét, amelyeknek a jogerős határozatát az ESZH a 18. szabály (2) bekezdése szerint teljesíti. Minthogy a 61. szakasz (1) bekezdésében említett elismerési jegyzőkönyv csak az európai szabadalomra való jog vonatkozásában és nem a feltaláló megnevezése vonatkozásában szabályozza a bírósági illetékességet, az ebben a jegyzőkönyvben foglaltak elfogadhatónak tekinthetők a feltaláló megnevezésével kapcsolatos jogvitákat intéző bíróságok illetékessége tekintetében is. Európán kívüli bíróságok határozatait is el lehet ismertetni az ESZH-val.
A 19. szabály (1) bekezdése szerint a feltaláló helytelen megnevezése csak kérelemre helyesbíthető, és a bejelentőnek vagy a szabadalmasnak kell a kérelmet benyújtania. A Jogi Fellebbezési Osztály J 8/82 (OJ 1984, 155) sz. döntése szerint a már megnevezett feltaláló hozzájárulása egy további feltalálónak a megnevezéséhez nem szükséges. Ha azonban a már megnevezett feltalálók nem értenek egyet egy további feltaláló utólagos megnevezésével, ennek helyreigazítására vonatkozó keresetükkel egy nemzeti bírósághoz kell fordulniuk.
Ha egy feltaláló a feltalálómegnevezés helyesbítését bírósági úton kívánja érvényesíteni, a bejelentőt vagy a szabadalmast kell nemzeti eljárásban arra köteleztetni, hogy az ESZH-nál megfelelő keresetet nyújtson be. A jogerős határozattal - amely kimondja vagy elrendeli a jogtalanul feltalálóként megnevezett személy hozzájárulási nyilatkozatát - és a bejelentő vagy a szabadalomtulajdonos hozzájárulási nyilatkozatával azután a pernyertes feltaláló a 19. szabály (1) bekezdése alapján elvégeztetheti az ESZH-nál a helyesbítést.
Az engedélyezési eljárásban a megnevezés helyesbítéséért az a hely felelős, amely előtt az eljárás függ; így az alaki vizsgálat alatt a már idézett J 8/82 (OJ 1984, 155) sz. döntés szerint az átvevő osztály, az érdemi vizsgálat alatt a vizsgálati osztály, míg a felszólalás vagy a fellebbezés alatt a felszólalási osztály vagy a fellebbezési tanács.
Amikor a feltalálómegnevezést be kell vezetni a lajstromba vagy oda már bevezették, illetve annak tartalma kapcsán vita keletkezik, a Jogi Osztály illetékes, amely a kérdésben a T 553/90 (OJ 1993, 666) sz. döntés szerint mellékeljárásban határoz. A Jogi Osztály azonban nem dönthet az alapul szolgáló jogviszony vonatkozásában.