Szemle - 2004. 10.

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE

- Brian Kahin: Miért óvakodjon Európa a szoftverszabadalmaktól?
- Siwek, S. E.: A szerzői jogi alapú tevékenységek szerepe az USA gazdaságában.
- Stefan Rolf Huebner: A közösségi szabadalom és a fordítási költségek
- Mindentudás Egyeteme. Kossuth Kiadó, 2003;
- Plihál Katalin & Hapák József: Európa térképei 1520- 2001.

Brian Kahin: Miért óvakodjon Európa a szoftverszabadalmaktól? (Why Europe should be wary of software patents?) Managing Intellectual Property, 2003. december- 2004. január, p. 16-18

A szerző rövid tanulmányában a szoftverek szabadalmazásának európai lehetőségeit, illetve annak potenciális hatásait vizsgálja.

Az Európai Parlament 2003. szeptember 24-én számos módosítással együtt elfogadta az Európai Bizottságnak a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságára vonatkozó irányelvjavaslatát. A Parlament tagjai példátlan intenzitású lobbizásnak voltak kitéve a szavazás előtt, aminek az eredménye olyan direktíva, amely drasztikusan megnehezítené a szoftverek szabadalmazását.

A nagyfokú érdeklődés is bizonyítja, hogy a szabadalom nem csupán a jogászok, hanem az egész társadalom számára fontos gazdasági tényező, amely - amint az Európai Bizottság kinyilvánította - az innováció és a szabad verseny támogatása révén a gazdasági fejlődés és a foglalkoztatás növekedését segíti elő. Gazdasági szakemberek egy csoportja szerint a szabadalmaknak létjogosultságuk van például a vegyiparban vagy a gyógyszeriparban, de sokkal bonyolultabb a helyzet az olyan összetett ágazatokban, mint amilyen például az informatika vagy a kommunikáció, ahol egy termékhez szabadalmak egész sora tartozik.

A nagyvállalatok stratégiai célokból szinte halmozzák a szabadalmakat, míg a kisvállalatok ezt nem tehetik meg, ezért behozhatatlan hátrányba kerülnek a piaci versenyben. Jobban járnak, ha termékek gyártása és forgalmazása helyett egy-két megszerzett szabadalmuk tulajdonjogát eladják a nagyoknak. A szoftverszabadalmak a fejlesztők számára sem nyújtanak hasznos információt, hiszen leírásuk csak a szabadalmaztatáshoz szükséges minimális információt tartalmazza. A szabadalmak kizárólag a nagyvállalatok számára lehetnek hasznosak, mivel ezek képesek saját szabadalmi portfólió létrehozására.

A Bizottság véleménye szerint a most elfogadott irányelvjavaslat még határozottabban megakadályozza a szabadalmazható találmányok körének bővülését, de nincs alátámasztva, hogy miért alkalmas erre a feladatra a műszaki jelleg követelményének új megfogalmazása.

Az amerikai kormány közben a WIPO harmonizációról szóló tárgyalásain ragaszkodik ahhoz, hogy ne csak a technika bármely területére, hanem bármely tevékenységre, így az üzleti módszerekre vonatkozó találmányok is szabadalmazhatóak legyenek. Európának azonban tanulnia kellene az USA hibáiból. A szoftver, a hardverrel ellentétben, nem gyári termék. A tapasztalatok szerint látványos fejlődés érhető el szabadalmak nélkül is. Ezenkívül a szoftver, természeténél fogva, rendkívül nyílt; a nyílt forráskódú szoftverek az USA-ban is sikeresek, az ottani intenzív szabadalmaztatási helyzet ellenére is.

Hámoriné Gál Éva

* * *

Siwek, S. E.: A szerzői jogi alapú tevékenységek szerepe az USA gazdaságában. (Copyright industries in the U.S. economy. The 2002 report.) Economists Incorporated, International Intellectual Property Alliance, Washington, 2002; ISBN 0-9634708-0-9

A szellemi vagyon fontos részei a szerzői jogi alkotások. A copyright gazdasági szerepét vizsgáló tanulmánysorozat, azonos értékelési szempontokkal, 1990-től jelenik meg az USA-ban. A sorozatban, az International Intellectual Property Allience megbízása alapján, eddig összesen kilenc tanulmány készült a szerző közreműködésével. A sorozat legutóbbi, 2002. évi jelentése az 1977- 2001 közötti időszak adatai alapján azt vizsgálja, hogy a "szerzői jogi alapú" tevékenységek - szűkebb és tágabb értelmezésben - milyen mértékben járultak hozzá az USA bruttó hazai termékéhez, hány főt foglalkoztatnak, és meghatározó jellegű produktumaik milyen mértékben járultak hozzá az exportbevételekhez.

Az interneten kiadott tanulmánysorozat 1990 óta azonos elhatárolással vizsgálja a következő tevékenységcsoportokhoz tartozó teljesítményeket, azok foglalkoztatási hatását, valamint a fontosabb áruk kivitelének értékét:

• Az "elsődleges" szerzői jogi tevékenységek (core copyright industries) azzal jellemezhetők, hogy létrehozzák a "művet". A tanulmánysorozat ilyen szellemi alkotásnak minősíti pl.
• az irodalmi műveket, a sajtótermékeket;
• a mozgóképet (ideértve a tv- és videoműveket);
• az előadóművészet teljesítményeit (különösen a színházi, zenei stb. előadásokat),
• a hang- és képfelvételek készítését (általában mágneses vagy CD hordozókon);
• a számítógépes szoftvereket (ideértve az üzleti célú és játékprogramokat is);
• a reklámtevékenység termékeit;
• a tv- és rádióprogramok létrehozását és a műsorszórást (a kábeles tv-szolgáltatást is beleértve).
• Vannak olyan "részlegesen" ide tartozó tevékenységek (partial copyright industries), amelyek főtevékenysége valamilyen formában hasznosíthat szerzői jogi alkotásokat, alapvetően üzleti vállalkozásként. A termékek és szolgáltatások igen széles választéka sorolható ebbe a körbe, kezdve a védett textil- és ruházati termékektől, egészen az építészeti munkákban felhasznált, védett szerzői alkotásig.
• Külön csoportot alkotnak a "terjesztés" csatornái (distribu- tion), amelyek révén a szerzői mű eljut a végső felhasználókhoz. Ebben a csoportban említhető például a könyvtár, a kereskedelmi és szállító hálózat szolgáltatásának az a része, amely a szerzői jogi művek terjesztéséhez tartozhat.
• A szerzői jogi alaptevékenységgel "összefüggő" ipari, illetve szolgáltatótevékenyég (copyright related industries) olyan termékek létrehozását célozza, amelyek a szerzői jogi művek kibocsátásához alapvetően szükségesek. Ide sorolhatók pl.
• a tv- és rádió-vevőkészülékek,
• a számítástechnikai eszközök,
• a kép-, hang-, film-, DVD-felvételeket készítő, valamint lejátszó készülékek,
• az ezekhez felhasznált (papír, fotókémiai, mágneses, optikai jelrögzítő stb.) anyagok, eszközök.

A szerző megállapítja, hogy a "szerzői jogi alapú" tevékenységek átfogó fogalmának definiálása nehéz feladat, a sokértelmű tartalomra tekintettel. Rámutat olyan fontosabb esetekre, amikor nem lehet ide sorolni az egyébként ehhez a fogalomhoz rokonítható gazdasági ágazatokat. A tanulmánysorozat csak olyan tevékenységek statisztikai adatait tartalmazza, amelyek teljesítményeit - túlnyomó jelleggel - az előbbi kategóriákba lehet sorolni.

Az oktatás intézményei például sok olyan terméket, szolgáltatást hasznosítanak, illetve bocsátanak ki, amelyek a fenti kategóriákhoz is sorolhatók lennének, de a fő tevékenységük ettől eltérő. Az oktatótevékenység "diffúz", létrehoz és alkalmaz ugyan szerzői jogon alapuló produktumokat, de ezek viszonylag kisebb hányadú teljesítménye nem indokolja a sokkal nagyobb részt képviselő oktatási szolgáltatások besorolását a vizsgálati célba. Ezektől el kell tekinteni, nem minősülnek a szerzői jogon alapuló (elsődleges vagy terjesztési) tevékenységnek.

Hasonló megfontolás alapján kimaradnak az elemzésből az elektronikai terméket javító tevékenységek is. Ezek ugyanis sokféle egyéb szolgáltatást is teljesíthetnek, pl. a televíziók, fénymásoló, fényképező és egyéb készülékek javításával együtt. Az USA vállalkozásaira az is jellemző, hogy a szerzői jogi alapú termékek, szolgáltatások (bár nem túlnyomó jelleggel) szerepet kapnak az előállítás, továbbítás, értékesítés üzleti folyamataiban. Egyre nagyobb arányban bocsátanak ki olyan termékeket, amelyek mikroelektronikai vezérléssel, ennek programjaival működnek.

Sok esetben végzik a szoftverek fejlesztését saját szervezeten belül, nem üzleti elszámolás alapján, pl. a gépek irányításához, irodagépekhez, telefonokhoz, orvosi, mérő- és navigációs készülékekhez. Bár a szerzői jog itt is érvényesíthető, a tanulmány csak azokra az esetekre terjed ki, amikor harmadik féltől, üzleti elszámolással szerzik meg a szerzői jogi alapú szolgáltatást.

Amennyiben az előbb említett kiegészítő tevékenységek nem meghatározó arányúak, a tanulmány a vizsgálatukkal nem foglalkozik

A tanulmány önálló fejezete viszonyítja a szerzői jog hasznosításának éves teljesítményét a nemzetgazdaság egészének GDP-értékéhez. A megfigyelt tevékenységek hozzáadott értékére az 1977-2001 közötti időszak értékadatai (value added) egyrészt folyó árakon, másrészt 2001. évi változatlan áron szerepelnek.

A tanulmány közli a hozzáadott érték mennyiségi változásának százalékos mértékét, valamint az egyes tevékenységcsoportok teljesítményének részesedését.

Az elsődleges szerzői jogi tevékenységekhez tartozó szakágazatok 1977-ben 43,4 milliárd dollárnyi hozzáadott értéke (folyó árakon) 1987-ig 147,6 milliárd dollárra, 1997-ig 348,5 milliárd dollárra, 2001-ig pedig 535,1 milliárd dollárra nőtt.

Ezek az elsődleges szerzői jogi tevékenységek az USA teljes GDP-jében 1977-ben mindössze 2,20%-ot, 1987-ben 3,25%- ot, 1997-ben 4,19%-ot, 2001-ben 5,24%-ot képviseltek.

A volumen növekedése a teljes, 1977-2001 közötti időszakban átlagosan évi 7% volt, a leggyorsabb (évi 13%-os) növekedés ezen belül az 1997-2000 közötti időszakban történt. A 2001. évi volumen csak 3,3%-kal haladta meg az előző évit.

A tanulmány külön is vizsgálja az említett négy szerzői jogi tevékenységet, továbbá összevont teljesítményeiket is. A négy kategória együttes hozzáadott értéke (folyó árakon) az 1977. évi 73,6 milliárd dollárról 2001-ig 791,2 milliárd dollárra nőtt. A teljes időszakban átlagosan évi 6,39%-os volt a volumen növekedése.

Az USA gazdaságának többi része az 1977-2001 közötti időszakban átlagosan évi 3%-kal fejlődött, ez nem egészen fele az összes szerzői jogi tevékenység teljesítményére jellemző növekedési ütemnek. Ezzel a vizsgált négy szerzői jogi kategória GDP-n belüli együttes aránya az 1977. évi 3,73%-ról 2001-ig 7,75%-ra nőtt.

A szerző olyan viszonyítást is közöl, amely az elsődleges szerzői jogi tevékenységek részesedését elhelyezi a gazdaság meghatározó többi ágazata hozzáadott értékének rangsorában. A 2001. évi értékadatokat vizsgálva megállapítja, hogy az elsődleges szerzői jogi tevékenységek teljesítménye nagyobb, mint a feldolgozóipar bármely egyéb ágazatáé, ideértve a vegyipart, a gumi- és műanyaggyártást, a fémfeldolgozást, gépgyártást, a villamos gépek, készülékek gyártását. Az elsődleges szerzői jogi tevékenységek, önmagukban, nagyobb hozzáadott értéket hoznak létre jelenleg, mint az előbb nem említett feldolgozóipari ágazatokból többet összegezve.

A tanulmány következő fejezete az említett szerzői jogi alapú tevékenységek foglalkoztatási hatását mutatja be a két és fél évtized létszámadataival. Az előbbi teljesítményadatok a hivatalos kormányzati felméréseken alapulnak, a foglalkoztatási adatokat viszont az U.S. Bureau of Labor Statistics (BLS) munkaügyi statisztikáiból állították össze.

Az elsődleges szerzői jogi tevékenységek szakágazataiban 1977-ben 1,48 millió főt foglalkoztattak, ez 1987-ig 2,54 millió főre, 1997-ig 3,76 millió főre, 2001-ig pedig 4,71 millió főre nőtt.

Ezek az elsődleges szerzői jogi tevékenységek az USA összes foglalkoztatottjának számában 1977-ben mindössze 1,61%-ot, 1987-ben 2,26%-ot, 1997-ben 2,90%-ot, 2001-ben 3,49%-ot képviseltek.

A létszám növekedése a teljes, 1977-2001 közötti időszakban átlagosan évi 4,93% volt, a leggyorsabb (évi 7,96%-os) növekedés ezen belül 1998-ban történt, az előző évihez képest. A 2001. évi létszám csak 1,78%-kal haladta meg az előző évit.

A tanulmány külön is vizsgálja az említett négy szerzői jogi tevékenységet, továbbá összevont foglalkoztatási hatásaikat is. Eszerint a foglalkoztatottak száma az 1977. évi 3,04 millió főről 2001-ig közel 8 millió főre nőtt. A teljes időszakban átlagosan évi 4,1%-os volt a növekedési ütem.

Az USA gazdasága többi részének foglalkoztatási helyzete az 1977-2001 közötti időszakban átlagosan évi 1,5%-kal fejlődött, ez sokkal kisebb a szerzői jogi tevékenységekre jellemző növekedési ütemnél. Ezzel a vizsgált négy szerzői jogi kategória létszámának együttes aránya az 1977. évi 3,3%-ról 2001-ig 5,9%-ra nőtt.

A tanulmányban a harmadik vizsgált mutató a szerzői jogot megtestesítő áruk külkereskedelmére vonatkozik. A szerző alapvető módszertani kérdésként kezeli, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a szállítható javak jelennek meg, amelyek viszonylag kis értéket képviselnek. A film forgalmazásának egyik összetevője például a dobozban kiszállított "master" kópia, holott ehhez képest a külföldi mozgóképvetítésekkel, illetve kópiagyártással összefüggő jogdíjak (royalties) nagyságrendekkel nagyobb bevételt eredményeznek a későbbiekben.

A tanulmány kiemelten vizsgál négy nagy kategóriát, arra is tekintettel hogy ezek változási tendenciái a nem említett (kevésbé nagy volumenű) szerzői jogi alapú árukategóriák fejlődésére is jellemzők. A külkereskedelmi adatsorok az 1991-2001 közötti időszakban a következő árucsoportokra vonatkoznak:

• műsoros felvételek eredeti (a reprodukció alapjaként értékesített) hordozói,
• mozgókép-, video- és televíziós felvételek,
• számítástechnikai programok (szoftver),
• irodalmi és sajtótermékek.

A kilencvenes évek során az előbbi négy árucsoport kivitelének értéke gyors ütemben, átlagosan évi 9,41%-kal nőtt, bár egyes időszakokban lassulás, illetve bizonyos árukategóriákban határozott visszaesés is mutatkozott. A megnevezett árukategóriák kivitelének értékére a következő fejlődés jellemző (1991-es 2001-es értékadatok):

• műsoros felvételekből: 6,15 és 9,51 milliárd dollár
• mozgókép-, video- és televíziós felvételekből 7,02 és 14,69 milliárd dollár,
• számítástechnikai szoftverekből 19,65 és 60,74 milliárd dollár,
• irodalmi és sajtótermékekből 36,19 és 88,97 milliárd dollár.

A kiválasztott árucsoportok együttes kiviteli értéke az 1991. évi mintegy 36 milliárd dollárról 1996-ig 60 milliárd dollárra, 2001-ig 89 milliárd dollárra nőtt. A 2001. évi összes érték csupán 4,1%-kal haladta meg a kivitel előző évi bevételeit.

A tanulmány táblázatai, a függelékben, kilenc tárgykör idősorát tartalmazzák, az említett kategóriák értékadataival, a fejlődésüket és részesedésüket kifejező indexekkel, illetve arányszámokkal. A függelék módszertani ismertetést tartalmaz az USA korábbi egységes ágazati osztályozási rendszerére (U.S. Standard Industrial Classification System - SIC), illetve a közelmúltban ezt felváltó új osztályozásra, az észak-amerikai országok egységes ágazati osztályozási rendszerére (North American Industry Classification System - NAICS) vonatkozóan.

A korábbi tíz nagy nemzetgazdasági ág helyett a NAICS húsz ágat határol el, különösen a szolgáltatótevékenységek struktúrája és tartalma változott jelentősen a SIC korábbi ágazati bontásához képest. A NAICS nagy előnye a szerző szerint, hogy könnyebb elhatárolni azokat a gazdasági tevékenységeket (szakágazataikat), amelyek a szerzői jogi alapú "iparághoz" tartozhatnak. Itt a lényeges besorolási szempont a fontosabb termékeket, szolgáltatásokat létrehozó folyamatok hasonlósága. A szerző az információk forrásaként a www.census.gov internetcímet jelöli meg, amelyen megtalálhatók a gazdasági összeírást végző kormányhivatal módszertani dokumentumai, ezen belül az ágazati rendszerek tartalmi meghatározásai.

A feldolgozóipar SIC szerinti szakágazatainak száma összesen 459 volt, a NAICS összesen 479 szakágazatot nevez meg, ezen belül 79 új, és a meglevők közül 186 tartalma változott. A vizsgált szerzői jogi alapú tevékenységet is érinti, hogy "számítástechnikai, elektronikai termékek gyártása" néven új alágazatot alakítottak ki.

Új nemzetgazdasági ágat hoztak létre "információgazdaság" elnevezéssel. A szerző utal arra, hogy itt olyan információt alkotó, elosztó, szolgáltató, valamint számítástechnikai tevékenységek vannak, amelyek a vizsgált szerzői jogi tevékenységek legfontosabb részei. A NAICS szerinti új nemzetgazdasági ág összesen 34 szakágazatot tartalmaz, ezek közül húsz nem szerepelt a korábbi (SIC) osztályozásban. A szerzői jogi alapú tevékenységek közül itt szerepelnek pl.

• a könyvek, sajtótermékek kiadása,
• a számítástechnikai szoftverek kiadása,
• a műsorsugárzással kapcsolatos alkotói és elosztási tevékenységek,
• a mozgókép-, illetve hangfelvétel-előállító tevékenységek,
• az informatikai, adatfeldolgozó szolgáltatások.

A NAICS új nemzetgazdasági ága együtt tartalmazza a reklámot a fontosabb szakmai, tudományos, műszaki szolgáltatásokkal. Itt a besorolás lényeges ismérve, hogy az említett szolgáltatás milyen felkészültséggel teljesíthető. A jogi, a mérnöki és építész tervezői tevékenységek mellett a reklámszakma is ide sorolható, ahol az összesen 47 szakágazat közül 28 új.

Külön nemzetgazdasági ágba sorolja az új osztályozás a művészeti, szórakoztató és szabadidős tevékenységeket. Ez az ág összesen 25 kulturális stb. szakágazatot tartalmaz, ebből 19 új.

A kereskedelem nemzetgazdasági ág tevékenységeit alapvetően az eladott áruk jellege határozza meg. Itt is előfordulnak szerzői jogi tevékenységek, főleg ahogy a gazdasági szereplők reklámozzák és megkülönböztetik az áruikat, kialakítják az eladás helyszíneit. Az USA-ban az a tendencia, hogy a nagykereskedelembe sorolt szervezetek növekvő érdeklődést mutatnak a közvetlen, kiskereskedelmi értékesítés iránt (becslés szerint a számítástechnikai eszközök nagykereskedőinek mintegy 7%-ának, az irodai gépekkel foglalkozók 22%-ának szerepel a terveiben a kiskereskedelmi értékesítés).

Nádudvari Zoltán

* * *

Stefan Rolf Huebner: A közösségi szabadalom és a fordítási költségek (Community patent and translation costs). European Intellectual Property Review, 2003, 12. sz. p. 543-544

2003 márciusában az EU tagállamai egyetértésre jutottak a közösségi szabadalom engedélyezési eljárásának szabályaival kapcsolatban. A szerző a folyóirat "Vélemény" rovatában azt elemzi, hogy a tervezett intézkedések révén valóban összemérhetővé válnak-e az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Japánban történő oltalomszerzés költségei.

A jelenlegi európai szabadalomengedélyezési eljárás egyik legjelentősebb költségtényezője az, hogy a szabadalmi leírást a megjelölt államok hivatalos nyelvére le kell fordítani. Ilyen jellegű költségek nem merülnek fel például az USA-ban vagy Japánban engedélyezett szabadalmak esetében. Noha mindenki számára nyilvánvalók a gazdasági előnyei annak, ha a szabadalomengedélyezés és az igénypontok érvényesítése egyetlen nyelven történik, eddig az erre irányuló próbálkozások sorra megbuktak, mivel több állam is a nemzeti identitás feladásaként kezelte a kérdést. A közösségi szabadalommal kapcsolatban kialakult kompromisszum értelmében a szabadalom engedélyezését követően csak az igénypontok lefordítása szükséges a Közösség hivatalos nyelveire, ami a teljes leírás fordításához képest természetesen jóval kisebb költségigényű. Emellett ki kell még azt is emelni, hogy az egyes tagállamokban a nemzeti nyelvre lefordított igénypontok szerinti verzió lesz az oltalmi kör terjedelmét illetően a perdöntő, ha az oltalmi kör a fordítás révén szűkebbé válik, mint volt eredeti igénypontok esetében. A tervezett megoldástól a költségek jelentős mértékű csökkentését remélik, miközben a módszer maga tükrözi az EU kifejezett elkötelezettségét a nemzeti identitások egyenlőségének a figyelembevételére.

A szerző azt a kérdést elemzi, hogy vajon a fenti kompromisszummal teljesül-e a célkitűzés, hogy a közösségi szabadalom intézményének létrejöttével ténylegesen csökkenjenek a szabadalomengedélyezés költségei. Az EPC szerinti szabadalomengedélyezési eljárás gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a bejelentők nagy része csak egy maroknyi EU-tagállamban való oltalomszerzésben érdekelt igazából. Egy - 321 megadott európai szabadalom alapján készült - reprezentatív felmérés azt tanúsítja, hogy az esetek több mint ötven százalékában egy megadott európai szabadalom esetében a kibővített EU huszonöt tagállamából mindössze öt államban tartják fent az oltalmat. Így például a jármű (osztályjelzet: B60) területén egy átlagos európai szabadalmat mindössze három-négy EU-tagállamban érvényesítenek. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy nem mindegyik ország igényli a saját nyelvre történő fordítást, mivel sok esetben a német változat felhasználható például a nem tagállam Svájcban, illetve azonos verzió nyújtható be több tagállamban (Németország, Ausztria, Belgium) is. Azaz még a jelenlegi követelmények esetében is a bejelentők többségének három vagy még kevesebb teljes fordítást kell elkészíteni, és így jobb helyzetben van egy európai szabadalom megszerzésével, mint a tervezett közösségi szabadalommal, mivel az utóbbi esetben a tagállamok húsz hivatalos nyelvén kell benyújtani az igénypontok fordítását még abban az esetben is, amikor a szabadalmas nem érdekelt mindegyik államban az oltalom fenntartásában.

Az Európai Közösségek hivatalos lapjának (Official Journal of the European Communities [2000] O.J. C337/278) elemzése alapján - a jelenlegi fordítási díjakat figyelembe véve - az átlagos fordítási költségek meghaladnák a 4000 eurót, ami magasabb, mint az összes eljárási költség. Így az a célkitűzés, hogy a szabadalmi oltalom megszerzésének költségeit oly mértékben csökkentsék, hogy a teljes eljárás költségei összemérhetők legyenek az USA-ban vagy Japánban történő oltalomszerzés költségeivel, teljes mértékben kudarcot vallana.

Emellett az EU-nyelvek egyenlőségének elve is csak részben érvényesülhetne, mivel a legtöbb bejelentő legfeljebb egy pro forma fordítást nyújtana be azokban a tagálla-mokban, amelyeknek az adott esetben számukra nincs olyan nagy gazdasági jelentősége.

Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy vajon nem kellene-e megvizsgálni a számítógépes vagy részben számítógépes fordítás mint lehetséges költségtakarékos megoldás bevezetésének lehetőségét. A számítógépek alkalmasak a szabadalmi leírások fordítására. Ezt a tényt jól példázza a Japán Szabadalmi Hivatal, amely 2000-től kezdődően honlapján keresztül ingyenes hozzáférési lehetőséget biztosít a szabadalmi leírások angol nyelvű számítógépes fordításához.

A jelenlegi fordítószoftverek azonban gyakran csődöt mondanak, amikor az igénypontok komplex szintaktikájával kerülnek szembe, ami sok esetben félreérthetőséghez vezet. Ennek illusztrálására a szerző a következő igénypontrészletet idézi: "A lamp comprising a socket having a contact and a lamp vessel." Bármely szoftver, amely kizárólag a kifejezés szintaktikáját használja alapként, nem egyértelmű fordításhoz vezet. Azaz vajon az izzó a foglalat része, a lámpa része vagy valamiféle egyéb szerepe van a lámpában. Az első esetben a német nyelvű fordítás "Eine Lampe, die eine Fassung mit einem Kontakt und einem Lampenkolben umfasst" ("Egy izzólámpa, amely egy foglalatot egy érintkezővel és egy lámpaburával tartalmaz"); a második esetben "Eine Lampe, die eine Fassung mit einem Kontakt und einen Lampenkolben umfasst" ("Egy izzólámpa, amely egy érintkezős foglalatot és egy lámpaburát tartalmaz"); a harmadik esetben: "Eine Lampe, die eine Fassung mit einem Kontakt umfasst und ein Lampenkolben". ("Egy izzólámpa, amely egy érintkezős foglalatot tartalmaz és egy lámpabura"). Csak tájékozott olvasó érti meg, hogy a második opciónak van értelme.

A jó igénypont-fogalmazás művészet, szerkezete tradíciókon alapul, elkerüli a redundanciát, és lehetővé teszi összetett tények leírását viszonylag kevés szóval. Az igénypont majdnem mindig egyetlen mondat, amely azonban az igényelt oltalom terjedelmétől függően extrém módon szövevényessé válhat.

A szerző véleménye szerint azonban a közösségi szabadalommal kapcsolatos szabályzat kikötései tükrében ideje átgondolni ezt a gyakorlatot. Mivel minden egyes igénypontot tizenkilenc nyelvre kell lefordítani, a költségtakarékos fordítás előnyei szerinte többet nyomhatnak a latban, mint a tömör megfogalmazás. Szerinte az igénypontok automatizált fordítása lehetővé válik, amint a bonyolult mondatot több egyszerű és rövid mondattal helyettesítik, amelyek könnyen konvertálhatók a különféle nyelvek között anélkül, hogy az igénypont értelmezése szükségessé válna. Ennek alapján tehát a fenti példa félreérthetősége kizárható a következő megszövegezés használatával: "Egy izzólámpa, amely egy foglalatot és egy lámpaburát tartalmaz. A foglalat rendelkezik egy érintkezővel." (A lamp comprises a socket and a lamp vessel, the socket has a contact.) Ezek a mondatok világosak és egyértelműek, és biztosítják a precíz automatikus fordítást, és noha lehet, hogy a szöveg hosszabbá válik, de nyilvánvalóan egyszerűbb a megértése. Így annak ellenére, hogy a hagyományos stílusban íródott szöveghez hasonlóan a számítógéppel támogatott fordítást is korrektúrázni kell az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése érdekében, de ezzel együtt hatásos módszer lehet a fordítási költségek csökkentésére, amennyiben a bejelentők az elejétől fogva a megfelelő lingvisztikai formát választják. Ezt az utat járva valóban reménykedhetünk abban, hogy a közösségi szabadalmi rendszer költségei versenyképesek lesznek az USA, illetve Japán gyakorlatával, az EU nyelvi sokszínűségének megőrzése mellett.

Szulmanné dr. Binet Mariann

* * *

Mindentudás Egyeteme. Kossuth Kiadó, 2003;
ISBN 963 09 45 00 2

Oly sok titkot fejtettünk már meg, hogy elvesztettük hitünket a megismerhetetlenben. De ő itt ül közöttünk, és csendesen nyalogatja szája szélét.¹

Kinek-kinek meglehet a véleménye arról, vajon általában mennyire tölti be nálunk a közszolgálati televízió azt a szerepet, amelynek ellátását teljes joggal elvárhatjuk tőle a neki jutó adómilliárdjaink fejében, mennyiben járul hozzá a szellem felemeléséhez, segíti az embereket a művelődésben, kínál értékes ismereteket azoknak, akik ezekhez nehezen juthatnának hozzá más úton. Az viszont elvitathatatlan, hogy a Mindentudás egyeteme című előadássorozat felsőfokon teljesíti a közszolgálat egyik legnemesebb feladatát, a magas színvonalú, mindenki számára hozzáférhető ismeretterjesztést, s ezért bízzunk abban, hogy még hosszan-hosszan folytatódik. Azt pedig már megszoktuk, hogy a Kossuth Kiadó mind a tartalmukban, mind a kiállításukban magas színvonalú könyvekkel segíti a tájékozódást, a napjaink fontos ismereteiben való eligazodást, s ezek közé illik a fenti sorozat könyv alakban történő megjelentetése, amely remélhetően annak minden előadását megörökíti.

Nem mondjuk persze, hogy az első kötet minden darabja egyenlő mértékben tökéletes, legalábbis a könnyű érthetőséget illetően. Az előadók eleve soha, sehol nem egyformán színesek, gördülékeny, könnyen követhető stílusúak, s maguk a témák sem egyaránt könnyen adják magukat. Nehezíti a kötet alkotóinak dolgát az is, hogy az élő előadásokat többnyire nem lehet írásban jól visszaadni, hanem azokat a rögzítés számára újra meg- és át kell formálni. Eleve teljesen eltérő lehetőségeket kínál a modern multimédiás megjelenítés, mint a nyomtatott könyv, amely szükségképpen csak korlátozott képanyagot bír el. Emellett másként lehet ébren tartani a hallgatóság figyelmét, mint az olvasóét, s jól befogadhatóvá tenni számukra az előadottakat. Itt is találunk olyan előadást, amely írásban talán kissé nehézkesnek, s nem olyannyira sokatmondónak érződik, miközben a nagynevű professzor a téma kitűnő szakembere, akiről azt mondják, hogy egyetemi előadásai kitűnőek, csillogóak, és igencsak vonzzák a hallgatóságot. Van, ahol az utalások helyett szívesebben fogadnánk több kifejtést. Akad olyan is, ahol olykor úgy érezzük, a jó tanuló felel, ám egyáltalán nem zárható ki, hogy élőben ez sokkal jobban hatott. Nehéz feladat az is, hogy a nyomtatott változat jóval szűkebb terében a szöveg és az ábrák kellőképpen támogassák egymást, hiszen órás multimédiás előadásoknak kell elférniük mintegy 15-20 oldalon. Némelyik ábrához itt is kevesebb magyarázatot kapunk, mint ami kellene ahhoz, hogy teljesen megértsük a mondanivalóját. Mindezeket azonban nem elkedvetlenítésül bocsátjuk előre, csupán azért, mert hozzá tartozik a kép teljességéhez. E kisebb nehézkességekkel együtt is a kötet rendkívüli szellemi élvezetet kínál, s főként sokoldalú és szerteágazó tájékozódási lehetőséget a különböző tudományágak jelenlegi állásának, eredményeinek világában.

Aki kézbe veszi a kötetet, aligha tud ellenállni a vonzásának, akik pedig még nem ismerik, azoknak íme egy kis címleltár kedvcsinálóként, és a kötet sokszínű tartalmának bemutatásául: Egy életem, egy halálom? Nyelvében gondolkodik az ember? Megismerhetők és megváltoztathatók-e génjeink? Mi a történelem? Művészettörténet - az emlékezés tudománya? Hol vannak a fizikai tudás határai? Mit tud az emberi agy? Élet az Univerzumban: szabály vagy kivétel? Környezetvédelem - fenntartható fejlődés; Sugárözönben élünk; Környezetünk a Naprendszer; A növények társadalma; A társadalom, amelyben élünk; Rend és rendezetlen; A néphagyomány értékei napjaink kultúrájában; A 21. század anyagai: az intelligens anyagok; Félnünk kell-e a nukleáris energiától? Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása; A mindentudó fénysugár, a lézer.

Az előadók egy része a hazai tudományos élet közismert szereplője, akiről eleve tudjuk, hogy szakterületének kiváló ismerője. Másokat talán nem mindegyikünk ismeri, ezért jól jön, hogy minden előadónál megtaláljuk dióhéjban összefoglalt szakmai életrajzát, amelyből kiviláglik szakmai kompetenciája is.

Szinte felsorolhatatlan, hogy milyen sok ismeretet, valamint a szemléletünket gazdagító tényt és gondolatot kapunk az itt sorakozó előadásokban. Idézzünk - ismét csak ízelítőül - néhány példát.

A legtöbbünknek meglepő, hogy az információ fizikai mennyiség, ezért energiatartalma is van. A Nobel-díjas R. Feynman számításai szerint 1 másodperc alatt 1 W teljesítménnyel, szobahőmérsékleten, 50 nanométeres távolságra 10¹⁸ bit továbbítható, ami kb. 9 nagyságrenddel több, mint amit a szilíciumos integrált áramköri technológia várhatóan 2010-ben teljesíteni fog.

Tudásunk szédületesen kitágított határai: ma már az Ősrobbanás utáni 10^-43 másodpercig tudjuk visszakövetni a Világegyetem fejlődését, és a rövid idők tartományában is egyre messzebbre jutunk a méréseinkkel.

Élet a Naprendszerünkben? A Jupiter Europa nevű holdján, a felszín töredezett jégkérge alatt valószínűleg hatalmas óceán rejtőzik, amelynek olvadtan tartásához az árapály-fűtés (!!) biztosítja az energiát. Nem tudjuk, annak mélyén vannak-e hőforrások, és burjánzik-e bennük az élet, de ez sem lehetetlen.

Szocializációnk: a néphagyományról szóló előadás egyebek közt kiemeli, hogy a gyermekjátékok régebben a játszótársak közötti együttműködésre támaszkodtak, s erre is tanítottak, nem igazán állítván szembe egymással nyerteseket és veszteseket, míg ma inkább a versengés, következésképpen a szembenállás szemléletét terjesztik. Kell-e mondanunk, milyen hatással lehet ez a felnőtt életünkben, egyebek közt az együttműködést igénylő tevékenységekben, ahol ugyanakkor ma az elsőbbségért versenyeznek a résztvevők?

Tudjuk, igen hatékony, tehát bölcs az a keleti harcmodor, amely a támadást nem visszaverni igyekszik, hanem olyan irányba fordítani, ami megfelel a mi érdekeinknek, hogy a támadót a saját lendülete vigye nekünk kedvező pozícióba. Ez ötlik fel a néphagyományról szóló előadásnak a hajdani ártéri gazdálkodásról szóló fejtegetéseinél. Ma a fejlett világ sok országában az ember rendre megkísérli az általa szabott határok között tartani az áradó folyók vizét, s rendre megtanulja, hatalmas veszteségek árán, hogy "azért a víz az úr". Őseink mintha bölcsebbek lettek volna ebben, azután pedig az ártéri gazdálkodástól - amint olvashatjuk - nem az ostobaság, hanem a gabonatermesztés erőteljes kiterjesztésének, valamint a teherszállításhoz szükséges hajózható vízi utak biztosításának birodalmi igénye térítette el erővel őket. Mostanában már nálunk is felötlik, vajon ésszerűen holisztikus gazdasági szemléletben nem hozna-e többet az ártéri gazdálkodás bizonyos mérvű visszaállítása.

A globális faluban, ahol ma élünk, minden mindennel összefügg: a Balaton életének egyik nagy problémáját a fonalas kékalga sokkoló elterjedése okozza, amely elveszi az életteret a tó természetes élővilágától, s egyebek közt hatalmas halpusztulásokat okoz. A vízről szóló előadás azt is elmondja, hogy a kékalga a trópusi Afrika mély tavaiban fejlődött ki, majd világhódító útján Ausztrália szélsőséges vízjárású folyói jelenthették másodlagos evolúciós központját, ahol megsokszorozta terjedési képességét. Onnan valószínűleg madarak hurcolták Indiába és a Kaszpi-tenger vidékére, majd eljutott Európába, s a mai változatait a költözőmadarak előbb-utóbb visszahurcolják majd afrikai őshonába. Hasonló pályákat és veszélyeket idéz fel a növények társadalmáról szóló előadás, midőn az új élettereket meghódító, s gyakran az őshonos növényeket kiszorító jövevényekről beszél. Tudjuk, mit művelt velünk néhány rövid évtized alatt a távolból ideszármazott agresszív betolakodó, a parlagfű. Olvashatjuk itt azt is, hogy egy másik agresszornak, a japánkeserűfűnek két faja került Európába, egyikük Japánból, a másik Koreából, majd ezek itt új hibridet hoztak létre, amely támadó képességben messze felülmúlja az eredeti fajokat.

Egy keserű, ám önismeretünkhöz nagyon is figyelemreméltó gondolat a civilizáció erejéről: "a modern technika egyik csodáját, a lézerirányítású bombákat szokták a technológiai fölény birtokában lévő országok arra felhasználni, hogy antidemokratikussá nyilvánított országokat időnként demokratikussá bombázzanak." Napi hírekből tudhatjuk, hová vezet ez a módszer.

S végezetül a fenntartható fejlődésről vagy akárcsak a fenntartható életről: jelenleg a fejlett Európában fejenként és naponta kb. 250 liter vizet használunk. Ez különösebb nehézség nélkül több mint a felével csökkenthető lenne, ám ennek óriási a beruházási igénye, a szükséges beruházásoknak pedig riasztóan hosszú a közvetlen megtérülési ideje. A fejlődő világban pedig ma közel 1 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, 2-3 milliárd él megfelelő szennyvízelvezetés nélkül, és a számuk 25 éven belül megkétszereződhet. A legfrissebb elemzések szerint a kapcsolódó összes fejlesztési igény 6000 milliárd dollárra tehető - elgondolkodhatunk rajta, honnan vegyék a pénzt, és mi lesz, ha nem jutnak hozzá.

Dr. Osman Péter

* * *

Plihál Katalin & Hapák József: Európa térképei 1520- 2001. Országos Széchényi Könyvtár és Helikon Kiadó, 2003; ISBN 963 208 843 3

Bámulatos album, az Ember alkotóképességének szépséges reprezentánsa. Bemutatását méltóképpen az OSZK igazgatójának szavaival kezdhetjük: "Dulce et utile - kellemesen és hasznosan. A költészet története jól ismeri ezt az ars poeticát, ám térképekkel kapcsolatban nem szokás említeni. A nemzeti könyvtár Európa-térképeiről készült díszalbuma ugyanakkor megköveteli azt, hogy a térképek kapcsán a gyönyörködtetésre gondoljunk először. A részletek szépsége, a térképek alkotóinak szellemessége első pillanatra elragad bennünket a szép szemlélése felé. A térkép azonban komolyságra int. Ellenőrizzük pontosságát, használjuk utazásainkon, tanulmányaink során. Nevel, és nagyon jól tesszük, ha engedünk a meghívásnak: Európa történetén kalauzol végig bennünket."

Így igaz. Szellemi eleink egykor ugyanazzal a szóval jelölték a művészetet és a mesterséget, pontosabban gyakorlásának tudományát. E közös fogalom kiválóan illik a modern kor előtti térképkészítésre: alkotásai bámulatosan képviselik a művészet és a mesterségbeli tudás egyidejű, egyazon műben létrejövő megtestesülését. Ha pedig valóban átütő, sőt többszörösen is átütő erejű innovációra és annak folyamatos tökéletesítésére keresünk kiváló példát, azt is elvitathatatlanul megtaláljuk a térképkészítésben.

Aki valamennyire is fogékony a nagy intellektuális teljesítmények felismerésére, az csodálattal szemléli a térképeket, a hajdaniakat és a moderneket egyaránt. A nyugati műveltség egyik legnagyobb nyomtatott tudástára, az Encyclopaedia Britannica meghatározása szerint a térkép grafikus megjelenítése a Föld, vagy bármely más égitest egy térsége jellemző - általában földrajzi, geológiai vagy geopolitikai - vonásainak, amelyet méretarányosan rajzolnak, általában egy lapos felületre. És a Britannica is úgy szól róla, hogy a térképészet a térképkészítés tudománya és egyben művészete.

A térkép valójában igen finom és kényes információközlő eszköz, amelyben maradéktalanul érvényesül a kommunikáció egyik legfontosabb alapszabálya, nevezetesen, hogy nem az számít, mit akarunk mondani, hanem hogy a másik fél, a befogadó ténylegesen mit olvas ki az üzenetünkből. Térkép készítéséhez úgy kell jelzések segítségével megjeleníteni egy kisebb-nagyobb vidék alkotóelemeinek - domborzati elemeinek, vizeinek, felismerhető vonatkoztatási pontjainak, s ha vannak, emberi településeinek, ember alkotta nagyobb műtárgyainak - az elhelyezkedését, és úgy kell e jelzéseket egy többé-kevésbé kicsiny lapon elrendezni, hogy abból a hozzáértő szemlélő maga elé tudja képzelni a vidéket, tudjon tájékozódni azon, sőt útvonalakat tervezni közlekedése, szállítása pontjai között. Már maga a puszta tény is, hogy háromdimenziós felületet kell két dimenzióban leképezni, jelentős absztrakciót és megfelelő technikákat követel, és ez még csak a kisebb része a feladatnak. Hérodotosztól idézi itt a Bevezető: "Elfog a nevetés, ha látom, hogy sokan megrajzolták már a földkerekség térképét anélkül, hogy értették volna." És végső soron Európa fogalma maga is absztrakció: egy olyan szellemi és geopolitikai közösség meghatározása, amelyben a többé-kevésbé közös szellemi gyökerek ellenére is a legutóbbi időkig több volt az ellentét, mint az összetartás, s amely a kezdetektől máig leginkább csak egy közös ellenfél hatására, az annak ellenében szükséges közös fellépés érdekében definiálja egységként magát. Az első ilyen alkalom a hódító muszlimok fenyegetése volt, a legutóbbi pedig a versenyképesség megőrzésének törekvése a világgazdaság mai és méginkább holnapi kihívásainak közepette. Az európaiság lényegéről emelkedettebb értelmezésként pedig Plihál Katalin idézi itt Edmund Burke angol filozófust: "Európai ember Európa semelyik vidékén nem lehet teljesen hazátlan", továbbá a szintúgy angol John Donne örökszép gondolatát az összetartozásról: "Senki sem külön sziget; minden ember: egy rész a kontinensből, a szárazföldnek egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól..."

Tegyük azt is hozzá, hogy a térkép, minden térkép, nem csupán tájékoztatja az olvasásában járatosakat, hanem tanítja is az abban még járatlanokat, hiszen már a legprimitívebb térképek megértése is igen magas fokú szellemi teljesítményt igényel: absztrakt, jelentősen leegyszerűsített képből kell tudni rekonstruálni, értelmezni a valóságos viszonyokat. Növeli a térképolvasás intellektuális igényét, hogy - ritka kivételektől eltekintve - olyan tájat kell magunk elé képzelni, amelyről a valóságban ilyen áttekintést sohasem kaptunk.

A térkép már igen régóta az emberiség nélkülözhetetlen eszköze, nélkülözhetetlen a távolabbi tájakkal való gazdasági kapcsolatok fenntartásában, az utazásban, valamint a Föld felszínére vonatkozó információink igen jelentős hányadának rögzítésében. Amióta az ember a fejlődése során tudatára ébredt, mennyire fontos lehet, hogy képes legyen bizonyos helyekre utóbb ismét visszajutni, valamint hogy ezt az útbaigazítást másnak is meg tudja adni, eszközöket készít ehhez. Ilyen eszköz a térkép. Az eddig ismert legrégebbi, térképet ábrázoló festményt mintegy nyolcezer éves településen találták.

Elvitathatatlan, hogy a jó politikai térképek időbeli egymásutánjai a történelem egyik hű lenyomatát kínálják. Az egy-egy régió geopolitikai viszonyait feltüntető térképeknek az idők során bekövetkezett változásai nagyon sokat elmondanak az ottani országok, népek történelméről. Teljes bizonyító erejű, és sajnos egyáltalán nem vidító példával szolgál erre Magyarország térképeinek sora.

Földrészünk történelme, és nem csekély részben a művelődéstörténete, s bennük a magunké sorakozik itt e lapokon, a térképek megértését pedig rövid, de nagyon jó magyarázatok segítik, s mindez a Helikontól megszokott igényes-szép kiállításban.

Dr. Osman Péter