SAJTÓKÖZLEMÉNY — Magyar találmányok nélkül ma a zene sem lenne ennyire gazdag

Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész kezdeményezésére 1975-ben az UNESCO október 1-jét a zene világnapjává nyilvánította. Ennek apropóján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) összegyűjtött néhány olyan magyar innovációt (hanglemez, fuvola, zongoraújítás, tuba), amely izgalmas újításnak számított vagy számít még a mai napig is.

Mi, magyarok nemcsak világhírű zeneszerzőket (pl. Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Ligeti György), előadókat (pl. Szabó Gábor, Tommy Vig, Lukács Gyöngyi) adtunk a világnak, hanem számtalan olyan találmányt is, amelyek a zenei művek megalkotása vagy éppen a zenehallgatás terén jelentettek újítást.

Talán az egyik legjelentősebb, magyarokhoz köthető zenei találmány a mikrobarázdás hanglemez, amelyet az Egyesült Államokba emigrált, a színes tévét is feltaláló mérnök, Goldmark Péter Károly fejlesztett ki és szabadalmaztatott 1960-ban. A hazánkban tévesen bakelitlemeznek hívott hanghordozó ugyan a CD megjelenésével jelentősen veszített népszerűségéből, az utóbbi években újra reneszánszát éli a lemezkiadás és -gyűjtés ezen ága.

Szintén komoly, nemzetközi elismerés övezi Szentpáli Roland tubaművész és Juhász Zoltán hangszerkészítő 2022-ben szabadalmaztatott innovációját, a Twobát. A tubán – méreténél és súlyánál fogva – korábban csak ülve lehetett játszani, a magyar innováció, vagyis egy új billentyűrendszer segítségével azonban ez a kötöttség már a múlté. A hangszerhez mindössze egy új alkatrész szükséges, amely a klasszikus modellekre is percek alatt rászerelhető.

Szintén a világsiker küszöbén áll Lakat Zoltán fuvolaművész-zenepedagógus és Horváth Tamás gépészmérnök 2019-ben szabadalmaztatott találmánya, a Ceflute. Ez egy olyan fuvolafej (hangolódugó), amely kiteljesedett hangot, tiszta hangközöket és tág dinamikai skálát nyújt, ráadásul gyorsabbá teszi a megszólalást, a regiszterváltást pedig könnyebbé.

A magyar feltalálók azonban a múltban is egészen leleményes szerkezeteket alkottak (és óvtak iparjogvédelmi eszközökkel). Sterneck Zsigmond zenetanár 1897-ben kapott szabadalmat arra a készülékére, amely segített a hegedűt helyesen és könnyebben tartani. Egy évvel később Thék Endre gyáros zongoraújításra kapott oltalmat: elgondolása szerint a súlycsökkentés, valamint a jobb hangzás érdekében a fémalkatrészeket (pl. a húrokat is) alumíniumra, alumíniumöntvényre érdemes cserélni. Bohák Lajos 1929-es szabadalma a cimbalmok gyors elhangolódását és az emiatt bekövetkező deformálódásokat orvosolta. A cimbalom esetében érdemes megemlíteni Schunda Vencel József nevét is, aki az 1800-as évek második felében tökéletesítette ezt a hangszert és ehhez kapcsolódóan több szabadalma is volt.

Egy igen szellemes zenei találmány pedig Lengyel András szőlőkezelő nevéhez fűződik, akik 1930-ban egyszemélyes zenekart segítő eszközre kapott szabadalmat. Az ülő helyzetben használható találmány „a játszó személy szájához illesztett és alkalmas szervekkel a fülekre erősített sípból, továbbá a játszó személy két keze által kezelt hegedűből, valamint a játszó személy egyik lábával működtetett harmonikaszerű hangerősítő kíséretből, végül a játszó személy másik lába révén működtetett dobból és esetleg cintányérból” állt.

További információ:
 

Gyulasi Georgina
sajtófőnök
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
E-mail: georgina [961] gyulasi [169] hipo [961] gov [961] hu
Telefon: +36 30 298 4646