Szemle - 1997. 10.

1. A gazdaságfejlesztés iparjogvédelmi támogatása

1.1. Az iparpolitika egyes elemeit, illetve a gazdaság kutatási-fejlesztési érdekeltségű intézményi csoportjait támogatva a Magyar Szabadalmi Hivatalnak iparjogvédelmi szabályozási ajánlások, illetve alakra szabott (oktatási, információs) szolgáltatáscsomagok segítségével részt kell vállalnia az innovációbarát klíma megteremtésében és erősítésében. A legfontosabb "célközegek" és partnerek:

1.2. Az iparjogvédelem funkcióinak (pl. monopoljoggal való versenyösztönzés, piacszerző, -megtartó és -védő eszköz, a kalózkodás és bitorlás elleni harc stb.) széles körű érvényesítése nem történhet "szigetszerűen". A Magyar Szabadalmi Hivatalnak hatósági eljárási gyakorlata, jogosítványai és konzultatív együttműködés révén

1.3. A nemzetközi egyezményekben előírt, külföldre irányuló iparjogvédelmi hatósági intézkedések mellett a következő (vagy hasonló) tartós vagy eseti akciók megvalósítására, folytatására van szükség:

2. Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Szervezethez

A 101 éve önálló magyar szabadalmi rendszer és hatóság jövőjére bizonnyal az az 1991. évi Társulási Szerződésben előirányzott, s 1996 decemberében az Európai Szabadalmi Szervezethez benyújtott csatlakozási kérelem gyakorolja a legnagyobb befolyást, amelynek júniusi elvi elfogadása révén 1997 második felétől abban megfigyelői státust kapva, lefolytathatjuk a konkrét csatlakozási egyeztető tárgyalásokat, s a legvalószínűbb módon az 1999. év folyamán teljes jogú tagjává válunk e Szervezetnek. A feltételek döntő többsége már teljesült a (találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény összhangban áll az Európai Szabadalmi Egyezménnyel, a Közösségi Szabadalmi Egyezménnyel (CPC), valamint a TRIPS előírásaival a kétoldalú Modernizációs Együttműködési Program és a PHARE RIPP szellemi és infrastrukturális fejlesztési támogatásai révén); a csatlakozás közvetlen és közvetett következményei számosak. Meghatározó körülmény, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozást elősegítő jogharmonizációs, illetve a Fehér Könyv 19. fejezetét alkotó, belső piaci integrációs szellemi tulajdoni programok előirányozták védjegyjogunk korszerűsítését is (ezt teljesítette a július 1-jén hatályba lépett 1997. évi XI. törvény). Hasonló kötelezettséget hozhat 1998-ban az addig feltételesen elkészülő európai tanácsi irányelv az ipari minták jogi védelméről, továbbá a biotechnológiai találmányok oltalmáról elfogadandó hasonló európai szabályozás. Hazánk az Unióhoz való csatlakozás utánra halasztotta a gyógyszertermékek kiegészítő oltalmi tanúsítványa bevezetésének mérlegelését.

2.1. Jóllehet a Brüsszeli Bizottság eltökélten napirendre tűzte a közel húsz éve lerakott alapokkal rendelkező, s 1989-ben felülvizsgált, de továbbra sem hatályos közösségi szabadalom jogintézményének bevezetését, az Unión kívüli statutumú Európai Szabadalmi Hivatallal (EPO) (18 jelenlegi tagország, köztük van valamennyi EU-tag) folytatandó "illeszkedési" tárgyalásoknak jelentős tétjük van nemzeti érdekeink érvényesítési lehetőségei és az iparjogvédelmi szakma jövőbeli feladatstruktúrája, valamint a nyitott piacgazdaságú Magyarország iránti befektetői bizalom és sikeres "előcsatlakozási stratégiánk" szempontjából egyaránt. Az érvényesítendő elvek közül a legfontosabbbak:

2.2. Az európai szabadalmi rendszer hazánkra való kiterjesztésének legjelentősebb szerkezeti következményei és a szükséges válaszintézkedések vázlatosan az alábbiak.

Az előzőekben érintett trendek: az európai regionalizációs folyamat és a műszaki szellemi alkotások állandóan gazdagodó választékának sui generis oltalmi szabályozására törekvő specializáció mellett az "ipar-jog-védelem" harmadik pillére kettős értelmezést nyer napjainkban: a tudásipar szabályozott működése, a sikeres gazdasági tevékenység, a vonzó, de még ismeretlen üzleti lehetőségek kiakná zása döntően a tájékozódás pontosságán és a szellemi közbiztonságon múlik.

3.1. A Magyar Szabadalmi Hivatal az elmúlt évtizedekben jól mérte fel az iparjogvédelmi információk meghatározó jelentőségét, erről tanúskodik közel 20 milliós szabadalmi leírásgyűjteményének folyamatos modernizálása, publikációs technológiája (a 102. évfolyamában járó Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, valamint az Iparjogvédelmi Szemle elektronizálása és a hatósági ügyviteli adatbá zisokból való szerkesztése, teljes szövegű és képanyagú szabadalmi és védjegy CD-k EPO-platformon való kiadása), az újdonságvizsgálatok élenjáró technikai és módszertani alapokra helyezése, új közhasznú adatbázisok (HUNPATÉKA) létrehozása és a világon elsők között mindezen információk Interneten történő terjesztése. A közszolgálatiság követelményei e téren abban öltenek testet, hogy a Hivatal hatékonyan közvetítse a világ működő iparjogvédelmi információforrásait a hazai felhasználókhoz, s a legjobb költség-haszon arányok mellett tegye világszerte hozzáférhetővé az oltalmazott magyar műszaki szellemi alkotásokat. E törekvés főbb programpontjai:

3.2. Az iparjogvédelmi jogok tényleges erejét kikényszeríthetőségük, az e jogok érvényesítésének szolgálatába állított eszközök készlete és működésük hatékonysága határozza meg. Valamennyi sokoldalú nemzetközi gazdasági egyezmény, amelynek hazánk is tagja, megkülönböztetett figyelmet szentel e kérdéseknek: egyes nagyhatalmak intézményesített minősítőrendszerek és szankciók segítségével gyakorolnak nyomást a kifogásolt gyakorlatú országok kormányzatára. A jogsértések intézményes jogorvoslati lehetőségeit illetően az új szabadalmi és védjegytörvény a Polgári Perrendtartás rendelkezéseivel kiegészülve megfelelő intézkedéseket tartalmaznak a TRIPS Megállapodással és a Társulási Szerződésben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban. Az I. fejezet 1.2. pontjában körvonalazott, a szomszédos jogok gyakorlatával való összhang iránti igények kielégítésén túlmenően

A Magyar Szabadalmi Hivatal az iparjogvédelem országos hatáskörű államigazgatási szerve (1995. évi XXXIII. tv. 44. §), amely a Kormány irányítása alatt áll; felügyeletét az 1060/1994. (VII. 21.) Korm. határozat értelmében az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter látja el. A Hivatal az államháztartás központi költségvetési fejezetrendjében önálló címként működő, teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. Önfinanszírozó módon gazdálkodik, feladatai ellátásához állami támogatást nem igényel; a felügyelő miniszter rendeleteivel szabályozott iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjakból és az őt megillető hasonló nemzetközi eljárási díjakból származó bevételek szolgálnak a költségvetési törvényben jóváhagyott működési kiadásainak és felhalmozásainak forrásául. A Hivatal feladatait és hatáskörét a 136/1989. (XII. 22.) MT rendelet, illetve a vonatkozó törvények és rendeletek határozzák meg. Ezek együttese rendezett keretet alkot ugyan, azonban az újabb jogintézmények és nemzetközi kötelezettségek miatt a Hivatal statutumának megújítása szükséges legkésőbb az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozáskor. A Hivatal hatáskörébe tartozó feladatok (iparjogvédelmi jogszabályok előkészítése, iparjogvédelmi hatósági vizsgálatok és eljárások, központi állami iparjogvédelmi dokumentációs és információs tevékenységek, az iparjogvédelmi tevékenység előmozdítására irányuló állami intézkedések) ellátásának rendjét, a felügyelő miniszteri jóváhagyású, egy éve hatályos Szervezeti és Működési Szabályzatát a 4/1996. (SZKV 8.) MSZH elnöki utasítás tartalmazza. A Magyar Szabadalmi Hivatal nemzetközi és nemzetgazdasági folyamatokkal kölcsönhatásban lévő iparjogvédelmi hatósági szerepének legfontosabb elemeit az előző fejezet mutatta be, az alábbiakban az intézményi működéssel szorosabban összefüggő alaptevékenységi és szervezeti súlypontok fejlesztési irányait foglalom össze.

1. A hatósági közszolgálati alaptevékenységek szakmai jövőképének elemei

1.1. A szabadalmi hatósági vizsgálatok és eljárások új, hatályos szabályozáson nyugvó, érdemi és harmonizált folytatása a záloga továbbra is a Magyar Szabadalmi Hivatal, a hivatásos képviselők és a jogkereső természetes és jogi személyek éltette hazai iparjogvédelmi szakmai kultúra jövőjének. Zsinórmértékül szolgáló joggyakorlat csak közel évtizedes időszak alatt alakulhat ki (az elmúlt évszázadban alkalmazott két szabadalmi szabályozásunkat 1996-ban felváltó törvényünk másfél éve hatályos). Jelenleg az évi mintegy 4000 teljes vizsgálatú szabadalmi bejelentés több mint fele PCT-keretek között indult külföldi eredetű, s csak egyötöde magyar találmány, az évtizedünkben megharmadolódott hazai akti vitáson belül a vállalati-intézményi bejelentésűek száma ötödére esett vissza. A külföldi érdeklődés a további növekedéssel együtt (tavaly 23 ezer előzetes PCT-megjelölés) át fog terelődni az EPO irányába, az elbírálói kapacitás felét az I. fejezet 1.1., 1.2., 2.2. pontjában elemzett új feladatok szolgálatába kell állítani. Az európai joggyakorlatot szem előtt tartó s azzal azonos színvonalú szabadalmi engedélyezést eredményező hatósági munkát (amelyet az ezredfordulóig szükségképpen kettős - a korábbi és a hatályos - előírások párhuzamos érvényesítése súlyosbít) és a hazai bejelentői aktivitást serkentő felvilágosító tevékenységet a megbecsült szakmai hivatástudatra építve csak az eddigiekhez hasonlóan jól szervezett, folyamatosan fejlesztett infrastruktúrával lehet biztosítani.

1.2. Az öt éve bevezetett használati mintaoltalom iránti érdeklődés az évenkénti félezres bejelentésállományt sem érte el. Ugyanakkor a kicsiszolt joggyakorlat és ügymenet igazolta számottevő előnyeit: gyors és költségkímélő jellegét. A hazai kis- és középvállalkozások körében történő népszerűsítésének és a köztudatba való bevezetésének sokoldalú, "sikerre ítélt" progamnak kell lennie. Kiemelkedő szerepet játszhat a műszaki alkotókészség és innovációs érzék kifejlesztésében, a "kézműves ezermesterség" hagyományainak megőrzésében, illetve újraélesztésében.

1.3. Az ipari mintaoltalmi bejelentési és engedélyezési viszonyok hasonló nagyságrendi és ellentétes - meghaladottá váló - szabályozási állapotokkal jellemezhetőek. Az értéktervezés, a hasonló műszaki színvonalú áruk kereske delmi értékesítési kényszere és a divat társadalmi jelenségei az ipari formatervezés expanzióját eredményezik a világban. A harmonizációs újraszabályozás és az elkülönült kormányzati, felsőoktatási és társadalmi törekvéseknek az ipari minták oltalmi és fejlesztés alatt álló nemzetközi információs rendszere alkotta (egyik lehetséges) fókuszba terelése többéves program és eddig kiaknázatlan nemzeti esély lehet.

1.4. A nemzeti védjegyhatósági tevékenységben 1996, 1997 korszakhatár. A nyitott piacgazdaság és a hazai vállalkozási struktúra következtében több mint 10 ezres nagyságrendű évenkénti nemzeti és nemzetközi bejelentés- tömeg állandósulása az évtized közepére önálló főosztályi kereteket, ügyviteli infrastruktúrát, fejlett szakértelmi, kapacitásbeli és irányítási viszonyokat követelt. E feltételek biztosítása a védjegyjogi harmonizáció sikeres megvalósításával, a földrajzi árujelzők új nemzeti oltalmi lehetőségének megteremtésével (1997. évi XI. tv.) párhuzamosan kezdődött meg. Az alanyi és tárgyi körben egyaránt bővülő védjegylajstromozási lehetőségek bizonnyal nagy kihívás elé állítják a Hivatalt: kiemelt létszám- és erőltetett ütemű infrastrukturális fejlesztések útján lehetséges a Madridi Unióhoz csatolt Jegyzőkönyv és a Védjegyjogi Szerződés megerősítése révén is megugró hatósági igénybevétellel való lépéstartás. Az árujelzőkkel kapcsolatos hatósági engedélyezési munka, az oltalomképesség vizsgálata a találmányok abszolút újdonságkövetelményének racionális érvényesítésével szemben másirányú, a megkülönböztető képességet ugyancsak objektíven megítélő, de társadalmi, szociológiai, művelődéstörténeti, vizuális kultúrával összefüggő szempontokat is mérlegelő minősítést követel meg. A két hatósági tevékenység viszonya mintegy az emberi agy két féltekéjében tapasztalható dominanciákkal jellemezhető. Ez a kissé sarkított analógia bizonyos támpontot ad az eltérő szükségletek értelmezéséhez.

1.6. Az iparjogvédelmi tájékoztatás és hatósági ügyviteli tevékenység folyamatosan változó, fejlődő létesítményi, technikai és nemzetközi együttműködési körülmények között történik. A módszertani fejlesztés és a dokumentációbázis szervezetileg szorosabb kapcsolatba került; az online kutatási szolgálat nyilvánossá tétele, a kiadványszerkesztési és publikációs feladatok csakúgy, mint a nyitottabb és célhoz kötöttebb tájékoztató rendezvénypolitika új kihívásokat jelentenek. A számítástechnikai üzemeltetési és fejlesztési környezet részben gyökeresen megújult, részben döntő átalakuláshoz érkezett (központi egységek, hálózati operációs rendszer, végpontok egységesítése, tári összeköttetés létesítése). A levelezési, egységes nyilvántartási, ügyviteli, illetve a helyi és távoli újdonságvizsgálati szolgáltatások üzembiztonságának és sebességi viszonyainak javítása, illetve az intranetes fejlesztések 1997/98-ban hálózati rekonstrukciót igényelnek. A hivatali informatikai és kommunikációs rendszer ez évben kidolgozandó középtávú fejlesztési koncepciójában a kormányzati és az európai integrácós, illetve EPO-adottságok és paraméterek lesznek meghatározó szerepűek. Az iparjogvédelmi hatósági ügyviteli tevékenység volumenét az elmúlt évben beérkezett közel 45 ezer nemzeti és nemzetközi bejelentési kérelem, csaknem 25 ezer egyéb beadvány, s a válaszképpen kipostázott 75 ezer hivatali válasz jellemzi (közöttük mintegy 41 ezer az egységes nyilvántartási rendszeren keresztül készített számítástechnikai támogatású intézkedés levele). Ez azt jelenti, hogy a Hivatal minden munkatársára évi 300 levélváltás esik. Az aktív ügyállomány és a közhitelű nemzeti lajstromok gondozása, a különféle ügyviteli és bizonylati támogatások együttese csak az integrált iratkezelési és ügyviteli rendszer továbbfejlesztésével kezelhető pontosan és hatékonyan. A hatósági iparjogvédelmi statisztika hatókörének és funkciójának fejlesztése, a díjnyilvántartások finomítása, a lajstromok elektronikus vezetése az új jogszabályok fényében összetett kihívás elé állítja belső ügyvitelfejlesztésünket valamennyi jogintézmény területén. Az elmúlt öt év alatt a Hivatal önerőből kidolgozott egységes ügyviteli nyilvántartási rendszere távlatilag is érvényes munkamegosztási elveket kristályosított ki a különféle hatósági osztályok között. Az ügyfélszolgálat és az ellenőrzés funkcióit összekapcsoló reform első tapasztalatai a közvetlen visszacsatolás minőségi hasznáról tanúskodnak; az érdemi engedélyezési szakértelem közreműködése elengedhetetlen lesz e feladatok célratörő és alapos ellátásakor.

2. Szervezetfejlesztési és gazdálkodási alapvetés

A Magyar Szabadalmi Hivatal korábban összefoglalt szervezeti viszonyait illetően a meghatározó tények a következők. A Hivatal egyszemélyi felelős vezetője az elnök, akit hivatali irányító és ellenőrző hatáskörének gyakorlásában az ügyvezető és a jogi elnökhelyettes segített. A munkafeladatokat 7 főosztály keretében 23 osztály látta el, egyéb, felső vezetői felügyelet alá vont szervezeti egységek, illetve funkciók támogatásával. A Hivatal engedélyezett 1997. évi létszáma 250 fő. Besorolási megoszlásuk: felsőfokú diplomás köztisztviselő (I) 142 fő - 57%; középfokú végzettségű köztisztviselő (II): 70 fő - 28%; ügyviteli alkalmazott (III): 26 fő - 10%; fizikai alkalmazott (IV): 12 fő - 5%; kétharmaduk nő, a hivatali átlagéletkor 42 év.

2.1. Többéves modernizációs folyamat eredményeképpen a Hivatal centenáriumi, 1996. évi időszakában alakult ki a jelenlegi statutumban foglalt, és az eddig előírt feladatok korszerű ellátására alkalmas szervezeti és működési rendszer. 1995-ben stratégiai szervezetfejlesztő programot indítottunk: a hivatali küldetés, értékrend, alapelvek vezetői kar által kidolgozott tartalma alapján "szakmai nyitott napokon" közös jövőkép, stratégiai terv és cselekvési program megalkotására került sor. Az elmúlt másfél évben a vezetői funkciókra, képességekre irányuló tréningsorozat támogatta az új szervezeti kultúra megalapozását. Az eddigiekben bemutatott szakmai kihívások szolgálata a következő, döntően tartalmi változtatásokat igényli:

2.2. Az itt összefoglalt elvek érvényesítésével az irányítási struktúra egyszerűsödött: korábban a jogi területet felügyelő dr. Vékás Gusztáv elnökhelyettes úr kiváló szakember volta és nagy tapasztalatú helyismerete révén általános elnökhelyettesként működik. A kétfős hivatalvezetés eddigi tapasztalataink alapján hatékonyan ellátja az önállóságában erősítendő főosztályvezetői karra támaszkodva az irányítási feladatokat.

2.3. A Magyar Szabadalmi Hivatal gazdálkodási folyamatai - költségvetési fejezeti és szakhatósági ellenőrzések által is igazolt módon - tartósan kielégítően és szabályszerűen biztosították feladatköreinek eredményes ellátását. Teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi közigazgatási szervként a teljes egészében saját iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási díjbevételekből való (így az igénybevétellel korreláló) működés elengedhetetlen forrásoldali feltétele a világszínvonalú iparjogvédelmi hatósági tevékenységnek. Magyarországnak - mint szükségszerűen a szellemi értékek hasznosítására támaszkodó nemzetgazdaságnak - nem szabad kevesebbel beérnie. A Hivatal gyakorlata zökkenőmentes együttműködést és célirányos megtakarításokat eredményezett a Magyar Államkincstár rendszerével kapcsolatban csakúgy, mint a közbeszerzési eljárások területén. Az 1996-ban felülvizsgált és újraszabályozott gazdasági szervezeti ügyrend biztosítja a felelős gazdálkodás világos döntéshozatali, rugalmas reagálási és tájékozott végrehajtási feltételeit. A vizsgált jövőbeli időszak legfontosabb érvényesítendő elvei a következők.

Hazánk az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létesült Párizsi Uniós Egyezménynek 1909-től részes tagjaként olyan külön iparjogvédelmi hatóság szervezésére kötelezett, amely az ide sorolt szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban közhatalmi jellegű, bel- és külföldi viszonylatban egyaránt versenysemleges és pártatlan módon látja el feladatát. A magyar iparjogvédelem és annak országos hatáskörű államigazgatási szerve előtt álló feladatok nagyobb részének megítélésében nem lehetséges érdemi nézetkülönbség a felelős szakemberek között. A hangsúlyok, az ütemezés, a kormányzati gazdaságpolitika célkitűzéseit koherens módon megvalósító iparjogvédelmi politika kialakítása és különösen hivatali megjelenítési módja már jellegzetes különbségeket mutathat. Felelősséggel végzett vezetői feladatom, az 1993. szeptember 1-jétől végzett hivatali ügyvezető elnökhelyettesi munkám és itt vázolt programom meghatározó alapja az így összegyűjtött tapasztalatom. A Magyar Szabadalmi Hivatal klasszikus hatósági feladatkörének a kihívásokat megválaszoló, modern betöltését, a hazai műszaki szellemi alkotások létrejöttének és hatékony jogvédelmének szolgálatát, valamint műszaki-tudományos szellemi kultúránk és potenciálunk nemzetközi érvényesítését tartottam s tartom legfontosabb vezetői célkitűzésemnek. E céltudatos iparjogvédelmi politika hivatali megvalósítását három, egymással erkölcsi kohézióban lévő, alapvető testületi értékre alapozom; ezek a minőség, a felelősség, valamint a teljesítmény és hatékonyság. A minőség belső biztosítékai között meghatározó szereppel bír a tradicionális igényesség, a létező ellenőrzési gyakorlat, továbbá a kialakítandó minőségbiztosítási rendszer, amelynek egyes külföldi közszolgálati példái jó referenciát jelentenek. A külső biztosítékok legerősebb tényezője a szakmai nyilvánosság és a gazdasági érdekek által is mozgatott jogorvoslati rendszer. A felelősség belső motívuma a Hivatal testületének szakmai hivatástudata, amelynek megőrzése és fejlesztése kiemelt vezetői feladat. A köztisztviselői jogviszony szabályozása ugyanakkor objektív erkölcsi és munkajogi eszközt biztosít. A teljesítmény és hatékonyság együttesének folyamatos mérése hivatali területenként más és más megfontolásokat és objektív, időtálló elveket igényel. Ezek világos megfogalmazását, közmegegyezéses értékrend fenntartását és a követelményrendszer érvényesítését tartom vezetői feladatomnak. A vezetés pilléreit: a tervezés-szervezés-irányítás-ellenőrzés láncot a következő intézkedésekkel kívánom erősíteni: