Az EPO húsz éve
az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének, Ingo Kobernek 1997. október 7-én tartott ünnepi beszéde
Hölgyeim és Uraim!
Pontosan húsz évvel ezelőtt lépett hatályba az Európai Szabadalmi Egyezmény. Ez véget vetett egy olyan helyzetnek, amelyet egy akkori brit diplomata találóan "gazdasági nonszensz"-nek nevezett.
Ennek oka, mint mindannyian tudják, az volt, hogy az EPO létrehozása előtt bonyolult, időigényes és költséges volt több különböző európai államban szabadalmat szerezni.
A mai évforduló alkalmából tekintsük át az elért eredményeket, de közben tekintsünk a jövő felé is. Szervezetünk látványos növekedése indokolja, hogy mindkét dolgot megtegyük. És szeretném mindezt azzal kezdeni, hogy külön említést teszek Haertel úrról, akit joggal ismernek úgy, mint az Európai Szabadalmi Hivatal atyját. Haertel úr, a Hivatal létrehozása elválaszthatatlanul összefonódott az Ön nevével és egy európai vízió által vezérelt fáradhatatlan elkötelezettségével. A másik alapító atya Bob van Benthem volt, aki az Európai Szabadalmi Hivatal első elnökeként kijelölte a kezdő lépések útvonalát. Őt követte elődöm, Paul Braendli, aki a "hatékonyság, nyitottság, együttműködés" mottójának jegyében oly sokat tett azért, hogy biztosítsa a Hivatal dinamikus fejlődését elnökségének idején. Mindketten a jövőbe látó, nagy tapasztalattal és diplomáciai gyakorlattal rendelkező egyéniségek voltak az EPO életében. A ő segítségükkel vált a Hivatal olyan szolgáltató szervezetté, amely világszerte tiszteletnek örvend.
A Hivatalt munkájában az Adminisztratív Tanács támogatja, amely felügyeli az Egyezmény betartását és azzal összhangban végzi jogalkotó tevékenységét, osztozván a felelősség vállalásában. A Tanács élén Georges Vianés, majd Ivor Davis, Otto Leberl, Albrecht Krieger, Jean- Claude Combaldieu, Per Lund Thoft, végül Julián Álvarez-Álvárez állt, aki ez évben adta át helyét Sean Fitzpatricknak.
Az áttekintés nem lenne teljes az érdekeltek körei által betöltött szerepvállalásnak szóló tiszteletadás nélkül: az Európai Szabadalmi Hivatal előtti Szakmai Képviselők Intézete (epi), valamint az EPO mellett működő Állandó Tanácsadó Bizottság (SACEPO) mindvégig építő jellegű támogatást nyújtott a Hivatal számára.
A kezdeti időszakban az európai ipar példája volt az, amely meggyőző erővel hatott a legtartózkodóbb amerikai és japán bejelentőkre is. Az európai cégek az indulás pillanatától kezdve demonstrálták az európai szabadalom, és ezáltal az Európai Szabadalmi Hivatal hatékonyságát és vonzerejét.
Voltak szabadalmi ügyvivők, akiknek eleinte fenntartásaik voltak az EPC-vel kapcsolatban, de ezek az aggodalmak nem igazolódtak be. Ehelyett az egymás mellett létező nemzeti és európai utak következtében megnövekedett a szolgáltatásaik iránti igény.
1977-ben a Szervezetnek hét alapító tagállama volt: Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Svájc. Ma a tagok között szerepel az Európai Unió mind a tizenöt tagállama, valamint Svájc, Lichtenstein és a Monacói Hercegség, ami szép példája az Európa államai közötti sikeres gazdasági együttműködésnek, és - úgy hiszem - egyértelműen bizonyítja az európai szabadalom vonzerejét. Ezt a vonzerőt magának a Hivatalnak a fejlődése is tükrözi. 1978 végén az EPO dolgozóinak száma 941 volt. Tíz évvel később ez a szám 2332-re nőtt, ma pedig négy helyszínen, Münchenben, Hágában, Berlinben és Bécsben összesen 3830-an dolgoznak a Hivatalnál. Közülük ötvenketten, akik ma itt vannak közöttünk, az első naptól kezdve. Hadd fejezzem ki hálás köszönetemet nekik, a hajdani úttörőknek, és az EPO összes dolgozójának - Önök együtt azok, akik meghozták a Hivatalnak mindazt a sikert, amire a mai napon visszatekintünk.
Itt szeretném újra hangsúlyozni, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal azon kevés nemzetközi szervezetek egyike, amelyek pénzügyileg önnfenntartóak, és működésük nem az adófizetőket terheli. Az EPO-nak saját nyugdíj-alapja van, és Európai Iskolát, továbbá óvodát tart fenn Münchenben. 1978-ban a Hivatal teljes költségvetése 98,7 millió német márka volt; tíz évvel későbbre ez az összeg több mint ötszörösére, 510 millió márkára nőtt. Ez a szám ma, húsz év elteltével, több mint kétszeresére, 1,1 milliárd márkára rúg, és a nyugdíjalap teljes tőkéje meghaladja a 2,1 milliárd márkát.
Mindezek fényében az európai szabadalom eljárási díjainak az az erőteljes csökkentése, amelyet tavaly júliusban - legelőször - vittünk véghez, csupán logikus volt. A bejelentők ma átlagosan 20%-kal kevesebbet fizetnek az EPO szolgáltatásaiért, és ezzel évente mintegy 140 millió márkát takarítanak meg.
Ezzel a szabadalom történetében kétségkívül egyedülálló lépéssel az Európai Szabadalmi Hivatal saját részéről is kézzelfogható módon hozzájárul az európai innováció előmozdításához.
A bejelentési statisztikákból a továbbiak is kitűnnek:
Az EPO első éves jelentése szerint 1978-ban összesen 4011 szabadalmi bejelentést nyújtottak be.
Tíz évvel későbbre, 1987-re ez a szám több, mint tízszeresére, 48 341-re nőtt. Ma, húsz év múltán évente körülbelül 90 000 bejelentésre számítunk - háromszor annyira, mint az alapító atyák előrejelzései szerinti felső érték.
Néhány nappal ezelőtt érkezett az EPO-hoz az egymilliomodik szabadalmi bejelentés - ez mérföldkő egy ilyen fiatal szervezet történetében! Az év végére elmondhatjuk majd, hogy több mint 400 000 európai szabadalmat adtunk meg.
1978. január 1-én az EPO hágai irodájaként a Hivatal részévé vált a Nemzetközi Szabadalmi Intézet (IIB), a berlini irodát pedig csupán hat hónappal később hozták létre. Ennek eredményeképpen a kutatási munka azonnal megkezdődhetett. 1978. végére 1561 kutatást végeztek el az európai bejelentések alapján, és ennek során 14,3 millió dokumentumból álló gyűjtemény állt rendelkezésre. Idén számításaink szerint 93 000 kutatást fejezünk majd be, és gyűjteményünk mostanra mintegy 34 millió szabadalmi dokumentumot tartalmaz.
A szabadalmi dokumentumok számának állandó növekedése miatt alapvető fontosságúvá vált - különösen az elmúlt tíz év során - az EPO kutatási és dokumentációs szolgáltatásainak automatizálása. Közismert tény a szakmában, hogy az iratok kézzel való végigrostálásán alapuló hagyományos kutatás ideje lejárt. A gyűjtemény minden évben egymillió dokumentummal bővül. Ráadásul napjainkban egyre gyakoribb a komplex, több területet átfogó találmánnyal kapcsolatos bejelentés.
Az automatizálás folyamatának első lépcsőjét az adatok elektronikus formában történő rögzítése és tárolása jelentette. A második lépés az olyan rendszerek kifejlesztése volt, amelyek közvetlen, online összeköttetésen alapuló hozzáférést biztosítanak ezekhez az adatokhoz.
Az EPO és az ipar együttműködésében kifejlesztett EPOQUE-BNS rendszernek köszönhetően a Hivatal kutatást végző dolgozóinak íróasztalán megtalálhatók a legmodernebb kutatási eszközök, amelyek hozzáférést biztosítanak számukra a világ tudományos és műszaki tudásának teljes tárházához.
Az érdemi vizsgálat fejlődésének mozgásba lendüléséhez kicsivel több időnek kellett eltelnie. Az EPO csak 1979 júniusában kezdte meg az európai bejelentések érdemi vizsgálatát, eleinte a műszaki területeknek csak körülbelül a felére korlátozva tevékenységét. Az ehhez szükséges tapasztalattal bíró munkatársak többnyire a tagállamok nemzeti hivatalaitól érkeztek.
1997-ben várhatóan 68 300 érdemi vizsgálatot folytatunk le. A felszólalások százalékos aránya az évek folyamán tartósan csökkent, és 1996-ban már csak 6,2 % volt. Ugyanakkor a világ minden tájáról érkező bejelentők gyakran fejezik ki elismerésüket az EPO kutatási és érdemi vizsgálati tevékenységének kapcsán.
Működésének első évében a Hivatalnak mindössze egy fellebbviteli fórumot kellett létrehoznia, a Jogi Testületet, amely a Jogi Osztálynak a szakmai képviselők listájára való felvétellel kapcsolatos döntéseit, illetve az Átvevő Osztály döntéseit bírálta felül. A testület a szerződő államok nemzeti bíróságaitól érkező szakképzett jogászokból állt, akiket az Adminisztratív Tanács jelölt ki; ők a testület elnökének hívására érkeztek Münchenbe. Az elnöki posztot az EPO egyik állandó dolgozója töltötte be. Ma a fellebbviteli ügyekkel foglalkozó 3. számú Főigazgatóság 14, szakterületekként elkülönülő fellebbviteli testületből áll, és idén várhatóan 1037 döntést fog meghozni.
A szabadalmi tájékoztatás szintén igen jelentős szerepet töltött be az EPO munkájában és sikereiben.
Mint tudják, a szabadalom kettős célt szolgál: a találmányok védelmét, és egyúttal a köz tájékoztatását a technikai fejlődésről. Ez sarkallta a Tanácsot arra, hogy 1988-ban döntést hozzon az európai szabadalmi tájékoztatás irányelveinek lefektetésére. Ez év júniusában a Tanács korszerűsítette tájékoztatási politikáját, melynek során leegyszerűsítette az árstruktúrát és csökkentette a szabadalmi tájékoztatás költségeit. Mottónk: szabad információáramlás biztosítása a lehető legkisebb költségen.
A cél az, hogy a köz, valamint az ipar, különösen a kis- és középvállalatok számára megkönnyítsük a szabadalmakkal kapcsolatos tájékozódást. Az adatterjesztést a szerződő államok nemzeti hivatalai és nonprofit szabadalmi könyvtárak végzik. Ugyanakkor a szabadalmi tájékozatásra alapított ipar szerepe továbbra is megmaradt; a kereskedelmi szférában a verseny változatlanul fennáll.
1989-ben első ízben alkalmaztunk CD-ROM-okat a szabadalmi bejelentések közzététele során a hagyományos papíralapú terjesztés mellett. AZ ESPACE CD-ROM sorozat óriási sikert aratott, és hamarosan a szabadalmi tájékozatás világszerte bevett módjává vált.
Az EPO bécsi szabadalmi tájékoztató irodája kinőtte az INPADOC-tól átvett feladatkört. 1992 óta EPIDOS (Európai Szabadalmi Tájékoztató és Dokumentációs Szolgálat) néven ismert, és a tagállamokkal szorosan együttműködve kiépítette az információs központok európai hálózatát. Az EPIDOS termékeinek és szolgáltatásainak skáláját is folyamatosan fejlesztette és bővítette.
Az EPO elképzelhetetlen lenne a nemzetközi együttműködés keretében kifejtett nagyszámú és sikerrel folytatott tevékenysége nélkül. Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal, a Japán Szabadalmi Hivatal és az Európai Szabadalmi Hivatal közti háromoldalú együttműködés 1983-ban vette kezdetét egy iparjogvédelmi megállapodás aláírásával. A három hivatal közötti együttműködés az első években az automatizálás bevezetésére összpontosult; megvalósult például az elektronikusan tárolt adatok belső használatot célzó egymás közti cseréje.
Idővel a háromoldalú projektek száma jelentős mértékben növekedett. A legújabb közös terv egy első oldalakat tartalmazó közös adatbázis CD-ROM-on való megjelentetése ez év végéig, amelyben a japán, amerikai és európai bejelentések címoldalai "vegyes módú" formátumban szerepelnének.
Az Európai Szabadalmi Hivatal működésének legelső évében gyümölcsöző együttműködésbe kezdett a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (WIPO).
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés révén az EPO kutatást és elővizsgálatot végző nemzetközi hatósággá vált. A WIPO-val szoros együttműködésben már 1978-ban azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a Hivatal szakértői ismereteit átadni a fejlődő országoknak. Az elmúlt húsz év során mindez rendkívül termékeny együttműködéshez vezetett, amiért újra szeretnék külön köszönetet mondani dr. Bogsch Árpádnak, aki oly sok éven át volt a WIPO főigazgatója.
Az EPO-nak ma műszaki együttműködési programjai vannak a szerződő államokkal, az EU-val és a WIPO-val, valamint számos projektet hajt végre Európában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Ezek főként az ipari tulajdon rendszerének nemzeti és helyi szintű fejlesztését célozzák, a szabadalmi hivatalok technikai infrastruktúrájának megteremtése, illetve oktatási programok révén. A Hivatal igen jelentős szerepet töltött be az EU Tacis, RIPP, illetve ECAP nevű programjainak teljesítésében is.
Nagy örömet jelent számomra, hogy az EPO igen jó kapcsolatban áll az Európai Bizottsággal. Az utóbbi évek során ez nem csak közös együttműködési programjainkban nyilvánult meg. 1992-ben brüsszeli irodát nyitottunk e kapcsolat ápolása érdekében, amelynek révén szorosabb szakmai összeköttetés alakult ki szervezeteink között. A szívélyes viszony egyik megnyilvánulási formáját jelentik azok az egyre gyakoribb megbeszélések, amelyeket a Bizottság tagjaival folytatunk a kölcsönös érdeklődésünk homlokterében álló kérdések kapcsán. Nagyon örülök, hogy Monti professzor, a Bizottság tagja megtisztelt ma bennünket jelenlétével.
Meglehetősen sok időre lenne még szükség ahhoz, hogy felsoroljam mindazokat a területeket, amelyeken a Hivatal sikeresen működött az elmúlt húsz év során. De hangsúlyoznék egy fontos dolgot: a szabadalom olyan terület, ahol az európai együttműködés kézzelfogható előrehaladást ért el.
Biztos vagyok benne, hogy osztoznak az örömben, amit számomra az elmúlt húsz év során elért siker jelent. Mindenki, aki ehhez hozzájárult, fogadja ezért köszönetemet és megbecsülésemet.
De a születésnapok értelmét - különösen egy olyan fiatal szervezet esetében, mint az EPO - nem csak a visszafelé pillantás adja. Nem szabad, hogy dicsőségünk egy nap elhalványuljon. Mert bizonyos, hogy a Hivatalra és a Szervezetre nagy kihívások várnak.
Új évezred küszöbén állunk. Lehet, hogy 2000 csak egy dátum. De mindenképpen szimbolikus dátum - és nem csak a mi szemünkben az. A mi esetünkben annak szükségességét jelképezi, hogy az európai szabadalmi rendszert olyanná formáljuk, hogy megfeleljen az információ társadalmának, és hogy az innováció és versenyképesség terén kellő módon felvértezzük Európát a világgazdaságban folyó harcra. És ezen a ponton, úgy véljük, Hivatalunk mellett áll az Európai Bizottság, amelynek ez év júniusában kiadott Zöld Könyve a Közösségi Szabadalomról határozott kérdésfeltevéseivel olyan vitát kavart, amely bizonyára előrelépéshez fog vezetni sok sürgető fontosságú kérdésben, és - kevésbé közvetett módon - általában véve versenyképességünk terén is.
E kérdések között lesznek természetesen az európai szabadalmak költségével, illetve - ezzel szoros összefüggésben - a fordításokkal kapcsolatos problémák, csakúgy, mint az EPO, illetve a tagállamok nemzeti hivatalai közötti együttműködés kiaknázása.
Számtalan kérdés merül fel annak kapcsán, hogy ezt a rendszert hogyan idomítsuk Európához. Azt sem könnyebb eldönteni, hogy milyen intézményes változtatásokat igényelne ideális esetben egy olyan Szervezet, amelynek a belátható jövőben esetleg 30 tagja is lesz. Mindezeken a területeken az EPO és az EU közötti szoros kapcsolat érzésem szerint kiemelkedő fontosságú.
Az intézményes kérdés megoldásához időre lesz szükség, ugyanakkor nem szabad közben szem elől veszítenünk a jelenlegi - sürgető - problémákat. Az európai szabadalom jó. Olcsóbb is, mint a nemzeti szabadalmak megfelelő csokra lenne. Mindamellett - és ez a lényeg - még mindig többe kerül, mint kellene. Ennek igen sok oka van. De semmiképp sem az, hogy a Hivatal ne kívánna tovább haladni a számára kijelölt úton.
A világszerte alkalmazott rugalmas bejelentési stratégiák kihívás elé állítanak bennünket: az európai eljárás költségei és az eljárási idő tekintetében az Egyesült Államok és Japán példáját kell követnünk. Evégből költségvetésünk egyensúlyba hozása mellett meg kell határoznunk a megfelelő prioritásokat és az EPO dolgozóinak optimális létszámkiegészítését.
E befelé tekintő "házi feladat" elvégzése mellett ugyanakkor újra el kell helyeznünk a Szervezetet és az európai szabadalmi rendszert egy gyorsan változó nemzetközi közegben. Hogyan tudjuk - az Európai Bizottsággal szorosan együttműködve - elősegíteni a szabadalmi anyagi jognak az egyre gyorsuló technológiai fejlődéshez való alkalmazkodását?
Mi az EPO szerepe egy egyre erőteljesebben globalizálódó szabadalmi rendszerben, akár a PCT, akár a háromoldalú együttműködés terén? Az EU-n és a háromoldalú együttműködésen túlmenően milyen formát válasszunk a WIPO-hoz mint legfőbb partnerünkhöz, illetve a Világkereskedelmi Szervezethez mint a TRIPS Egyezmény gondozójához való további közeledéshez? Mindezekkel a kihívásokkal igen hamar szembe kell majd néznünk. Fontos, hogy Európa felsorakoztassa erőforrásait, és a külvilág felé egyetlen hangon szóljon, egységesen cselekedjék!
Ugyancsak különösen mélyen érinti az EPO működését az információ világméretű társadalmának megvalósulása. Sokan azt gondolják, hogy most állunk e változások küszöbén; valójában ezek a változások már megkezdődtek. Elég csak az Internetre és egyre erősödő jelentőségére gondolni a társadalom minden része számára. Az EPO-nak fontolóra kell vennie az elektromos úton tett bejelentések lehetőségét. Gondolkodást igényel az új elektromos eszközök alkalmazása a szabadalmi információ terjesztésének terén is. Az Egyesült Államok és Japán már jóideje foglalkozik az Internetben rejlő lehetőségekkel, és mostanra ki is használja azokat. Utol kell érnünk őket.
Ha az európai ipar prosperálni akar Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában és Kelet-Európában, a jól működő ipari tulajdon rendszerek szükséges keretfeltételeinek ott is adottaknak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években támogatási prograimjainkat a hatékony szakmai együttműködés köré kell összpontosítanunk, az érintettekkel, a WIPO-val, az EU-val és a szerződő államokkal együtt tevékenykedve.
Az EPO, húsz év múltán - kétségtelenül sikertörténet. Mentsük át ezt a sikert a jövőbe - előrelátással, energiával és leleményességgel. Köszönöm.
Fordította: dr. Kovács Krisztina