DR. PÁLOS GYÖRGY 1
Audiatur et altera pars - inaudita altera parte2
I.
A SZÁMÍTÓGÉPI PROGRAM VÉDELME
- HAZAI HÁTTÉR
II.
A NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ELŐÍRÁSAI - ÉS AMI MÉG NÁLUNK HIÁNYZIK
I. A SZÁMÍTÓGÉPI PROGRAM VÉDELME - HAZAI HÁTTÉR
1. A római jog emlőin felnőtt európai jogi gondolkodásban "hittétel" a másik fél meghallgatása, érdemi döntés a másik fél meghallgatása nélkül nem hozható. Kivétel erősíti a szabályt mondja a népi bölcsesség. A kivétel a legszigorúbb törvényhozó előtt sem ismeretlen fogalom. Van amikor az igazság érvényesülése érdekében szükség van mind a kettőre: a meghallgatásra és a meg nem hallgatásra is.
Korunk gazdasági életében egyre jelentősebb szerepet kap a szerzői
jog. A műszaki fejlődés eredményeképpen létrejött újabb műfajok és
felhasználási módok nem csak a szerzői jog területén nyitottak új
korszakot, de ez a majdnem vagy talán nem is majdnem forradalmi változás
érezhetően megváltoztatta a gazdasági életet és új irányba tereli
a társadalom fejlődését. Ha ma egy gonosz tündér megsemmisítené az
összes számítógépi programot szoftvert a fejlettebb társadalmakat
anarchiába süllyesztené. A szoftvergyártók már a gazdasági élet "nagyjai"
közé tartoznak, a video- és nem videokazetták gyártói sem a "kis multik"
körében találhatók.
A szerzői jog gazdasági értéke és fontossága jelentős mértékben
megnövekedett, hatása ma már a nemzetközi politikában is érezhető.
Gondoljunk csak arra, hogy éppen az említett két műfaj vonatkozásában
a közelmúltban kétszer is komoly konfrontációra került sor az Egyesült
Államok és Kína között. A nagy érték, a könnyű pénzszerzési lehetőség
mindig is csábító hatással bírt, és mágneses erővel vonzza ma is korunk
"kalózait" különösen akkor, ha a jogellenes cselekmények következményei
elviselhetők, gazdaságilag még a rajtakapás is megéri, nem szólva
arról, hogy a jogi következmények alkalmazásához szükséges bizonyítás
lehetősége sokszor igen gyenge lábakon áll. Részben ez utóbbi
kérdéssel kapcsolatban a szoftver vonatkozásában szeretném a
teljesség igénye nélkül bemutatni a helyzet fonákságát és rámutatni
néhány megoldandó kérdésre.
2. A szerzői jog megsértésének következményeiről az 1969. évi III. tv. (a szerzői jogról) (Szjt) 52. és 53. §-a rendelkezik. Jogsértés esetén a szerző többek között követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről és költségén, továbbá a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását (52. § (1) bek, a) pont). Az 52. § (2) bek. értelmében "a szerzői jog megsértése esetén a polgári felelősség szabályai szerint kártérítés jár. Kártérítési alap az is, ha a szerző személyhez fűződő jogait megsértik."
Az 52. § (2) bek. értelmében pedig "ha a jogsértés a felhasználónak felróható, a szerzőt megillető díjon felül a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként meg kell ítélni." Az említett rendelkezéseket kiegészítette az 1997. évi XI. tv. (a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról). E törvény 12. § b) pontja értelmében jogsértés esetén a szerző a fent említett igényeken kívül még a következő polgári jogi igényeket érvényesítheti:
"d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;
e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését."
E két rendelkezés kétségtelenül elősegíti a jogsértés körülményeinek felderítését és az általa okozott vagyoni következmények pontosabb megállapítását. Igaz, hogy a módosítás a TRIPS Egyezményben (l: 4. b) pont) meghatározott kötelezettségek teljesítéseként került be a törvénybe, de ez nem változtat azon, hogy ez is egy lépés a jó irányba, de sajnos csak egy nagyon kis lépés. A szoftverkalózkodás esetében inaudita altera parte eljárás nélkül (l: 5. pont Ideiglenes intézkedés) a felderítés eredményessége és a bizonyítás igen gyenge lábakon áll.
A jogsértések bizonyos csoportjához a Btk a fenti rendelkezéseknél sokkal súlyosabb következményeket fűz. A 329/A§/1) bek. értelmében, aki szerzői vagy szomszédos jogokat sért és a "jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntethető."
Ha a jogsértés jelentős vagyoni hátrányt okoz (2 millió forint) és üzletszerűen követték el (2) bek. a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, nagy vagyoni hátrány okozása esetén (5 millió forint) pedig a büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés. Gondatlan elkövetés esetén a büntetés 1 év (4) bek. Az (5) bek. pedig előírja az elkövető tulajdonában lévő dolgok elkobzását, melyen a bűncselekményt elkövették, amire akkor is sor kerül, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, de a tulajdonos a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudott.
Mind a polgári jogi, mind a büntetőjogi szankciók megfelelnek az európai gyakorlatnak és a Magyarországra kötelező nemzetközi szerződéseknek. E hatályos jogszabályok által meghatározott következmények azonban mégsem tudnak kellő elriasztó hatást gyakorolni a jogsértőkre. A kalóz másolások és illegális felhasználások visszaszorítása igen szerény eredményeket ért el, különösen a szoftverjogsértések területén.
Ha az anyagi jogszabályok korszerűek és megfelelnek a jelenlegi nemzetközi színvonalnak és elvárásnak, akkor az eredménytelenség okát talán másutt kell keresni. A tisztánlátáshoz azonban indokoltnak tűnik a nemzetközi jogi háttér ismertetése is, a nemzetközi egyezmények ugyanis sokszor elindítói a nemzeti jogszabályozásnak, illetőleg a nemzeti törvények továbbfejlesztésének és a meglévő joggyakorlat korszerűsítésének.
II. A NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ELŐÍRÁSAI - ÉS AMI MÉG NÁLUNK HIÁNYZIK
3. A szerzők és a szerzői jogok jogtulajdonosainak védelme az államoknak nemcsak a nemzeti jogszabályokban rögzített kötelessége, de egyben jól felfogott érdeke is. Emellett azonban figyelembe kell venni, hogy a szerzői jog nemcsak nemzeti jog, hanem nemzetközi jog is, és századunkban kialakult a szerzői jog korszerű nemzetközi intézményrendszere (pl. a Szellemi Tulajdon Világszervezete - WIPO -, ennek keretén belül működik a Berni Unió mint kormányközi szerv, az Írók és Zeneszerzők Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége - CISAC - mint nem kormányközi szerv stb.) A nemzetközi szerződések kötelező erejű rendelkezéseket tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a szerződést aláíró államok a védelem biztosítására és a jogsértés megtorlására milyen jogszabályokat és intézkedéseket kötelesek hozni. A hely szűkére való tekintettel csak a szoftverre vonatkozó, vagy azzal is foglalkozó okmányokat említem meg.
4. a) Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezményt (BUE) - Magyarország 1922 óta részese és legutolsó módosítását, az 1971. évi párizsi okmányát az 1975. évi 4. tvr hirdette ki - ma is a szerzői jog magna chartajának lehet tekinteni. A BUE előírja milyen minimális jogokat köteles az Egyezményt aláíró állam biztosítani, de szabad döntést enged több jog biztosítására. A BUE példálódzó jellegű felsorolásában, melyet a 2. cikk tartalmaz, a számítógépi programot ugyan nem említi meg, de annak következtében, hogy a nemzeti jogszabályok gyakorlatilag minden fejlett államban a szoftvert szerzői jogi védelemben részesítik, a BUE rendelkezései e műfajra is irányadók.
A szoftver gazdasági jelentőségének növekedése elkerülhetetlenné tette, hogy a WIPO ennek a műfajnak a jogi helyzetét is rendezze, így született meg 1996. december 20-án a WIPO Copyright Treaty (WIPO Szerzői Jogi Szerződés), melynek 4. cikke írja elő a számítógépi programok szerzői jogi védelmét.
Sem a BUE, sem a WIPO Szerzői Jogi Szerződés nem rendelkezik szankcionálásról a szerzői jogok megsértése esetére, ez az egyezmények szövegéből csak értelemszerűen következik. Témánk szempontjából feltétlenül indokoltnak tűnik a BUE megemlítése, részben a szerzői jog egésze tekintetében fennálló fontossága, részben a TRIPS Egyezménynek a BUE-hoz kapcsolódó rendelkezései miatt.
b) TRIPS (Agreement on Trade Related Aspects of Intellectual Property) A szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő szempontjaira vonatkozó egyezmény, a Kereskedelmi Világszervezet World Trade Organization egyik részegyezménye. Az Országgyűlés a 72/1994/XII. 27. sz, határozatával ratifikálta.
Az egyik lényeges eltérés a TRIPS és a BUE között az, hogy az előbbi a szerzői jogra és az iparjogvédelemre is kiterjed, az utóbbi csak szerzői jogra. A TRIPS, mint neve is mutatja a védelemnek a kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza.
A TRIPS 9. cikk (1) bek. értelmében az egyezmény tagjai (members nem tagállam) figyelemmel az Európai Unióra, kötelesek a BUE 1-21. cikkeiben foglaltaknak megfelelni a személyhez fűződő jogokra vonatkozó 6. bis cikk kivételével. A TRIPS az első magas szintű nemzetközi egyezmény, mely a számítógépi programok szerzői jogi védelméről rendelkezik. A 10. cikk előírja, hogy a számítógépi programot mind forráskód, mind gépi kód formájában a BUE szerinti irodalmi műként kell védelemben részesíteni. Ez a rendelkezés azért lényeges, mert a WIPO Copyright Treaty létrejötte előtt a berni uniós tagállam nem volt köteles a számítógépi programot védelemben részesíteni, de amennyiben a hazai jogszabály a védelmet kiterjesztette a számítógépi programra, az egyenlő elbánás elve alapján köteles volt a védelmet a többi uniós állam állampolgáraira is kiterjeszteni, így az általuk alkotott számítógépi programokra is. Az irodalmi műként való védelem előírása pedig azért történt meg, mert ha a számítógépi programot más műfaj kategóriába sorolnák, az a BUE alapján lehetővé tenné a rövidebb védelmi idő alkalmazását (BUE 7. cikk 4. bek). A tagok ma a védelem korlátozását és a kivételeket csak olyan esetekre alkalmazhatják, melyek nincsenek ellentétben a mű rendeltetésszerű felhasználásával és indokolatlanul nem veszélyeztetik a jogtulajdonos jogos érdekeit. E rendelkezés értelmében a nemzeti törvényhozás pl. engedélyezheti a visszafejtést. (l:7. pont)
A TRIPS kötelezettséget ír elő büntető eljárás és büntetés alkalmazására jogsértés esetén (61. cikk), amennyiben az szándékos cselekmény eredménye és a szerzői jogi kalózkodás üzleti jellegű. A szabadságvesztésnek és a pénzbüntetésnek elriasztó hatásúnak kell lennie és a hasonló súlyú bűntettekre kiszabott büntetéshez kell igazodnia. Szükség esetén a jogsértő dolgot vagy az olyan eszközöket, melyeket főleg a jogsértés céljára használnak, el kell kobozni vagy meg kell semmisíteni.
A TRIPS tehát megköveteli a büntetés alkalmazását jogsértés esetére, de a rendelkezés "elvi" szintű, a részletekről az államok törvényhozásai kötelesek gondoskodni.
c) Főleg szoftver- és videokalózkodás szempontjából azonban nem a fent említett 61. cikk, hanem az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó 50. cikk bír igen nagy jelentőséggel.
Az (1) bekezdés megköveteli, hogy a bírósági szervek jogosultak legyenek gyors és hatékony intézkedések elrendelésére, különös figyelemmel arra, hogy megakadályozzák a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogsértést és a jogsértésre vonatkozó vagy az azokat rögzítő áruk kereskedelmi forgalomba hozatalát, ideértve az importált árukat és biztosítsák a feltehető jogsértésre vonatkozó bizonyítékok megőrzését. Ez a rendelkezés még nem tartalmaz lényeges újdonságot, ami azonban számunkra a polgári jogban újszerű, az a (2) bekezdésben található.
A (2) bekezdés értelmében a bírósági szerveknek hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogyamennyiben szükséges inaudita alteraparte (i. a. p.) ideiglenes intézkedést foganatosíthassanak, különösen akkor, ha a késedelem a jogtulajdonosnak jóvátehetetlen kárt okoz, vagy annak veszélye forog fenn, hogy a bizonyítékok megsemmisülnek.
Természetesen az i. a. p. eljárás egyik lényeges feltétele, hogy a kérelmező igazolja jogtulajdonos voltát, valószínűsítse, hogy jogait sértik és a jogsértés imminens legyen. Az eljáró hatóságnak jogosultnak kell lenni, hogy a kérelmezőtől biztosítékot követelhessen a visszaélés megelőzésére.
Amennyiben i. a. p. eljárásra kerül sor, az érdekelt feleket haladéktalanul értesíteni kell legkésőbb az eljárás foganatosítását követően. Az eljárásra tehát sor kerülhet úgy, hogy az eljárás alá vont személy vagy cég hivatalos értesítést az eljárásról csak az eljárás foganatosítása során, vagy azt követően kap. Az eljárás alá vont személy az értesítést követően természetesen kérheti meghallgatását, melynek során az eljáró hatóság az eljárást módosíthatja, visszavonhatja vagy folytathatja (4. bek.)
A 3. cikk lényeges rendelkezése, hogy ha az eljárást kérelmező fél az i. a. p. eljárást követően megfelelő időn belül nem fordul bírósághoz, az eljárás alá vont kérheti az eljárásra vonatkozó határozat visszavonását vagy hatályon kívül helyezését. A határidőt vagy jogszabály, vagy az eljáró hatóság állapítja meg és az nem lehet 20 munkanapnál vagy 30 naptári napnál hosszabb. A határidő lejárta után az eljáró hatóság az eljárás alá vont fél kérésére utasíthatja az eljárást kérő felet az eljárás által okozott kár megtérítésére.
i) Az i. a. p. eljárás történelmileg az angol Anton Piller Orderre (1967) vezethető vissza, melyet az angol jogrendszert követő több ország is átvett. Nem büntető, hanem polgári eljárás. Sajnos az intézmény túlságosan bonyolulttá vált. Ha a vita értéke nem érzi el a többszázezer fontot, alkalmazása célszerűtlen, mert előfordulhat, hogy az eljárás költségei meghaladják az általa elérhető kártérítés mértékét. A TRIPS 50. cikke lényegesen használhatóbb jogintézményt körvonalaz.
A Business Software Alliance (BSA) véleménye szerint az i. a. p. eljárás nélkül a szoftverkalózkodás érezhető visszaszorítása alig képzelhető el.
Az i. a. p. előzetes értesítés nélküli házkutatás nélkülözhetetlen eszköze a szerzői jog jogsértés bizonyítékainak felderítéséhez és megőrzéséhez, ezenkívül kiindulási alapot biztosít polgári peres eljárás megindításához. A szoftverjog megsértése esetén különösen lényeges az a tény, hogy a szoftvert legtöbbször a hardver meghajtóján vagy floppylemezen tárolják, és azt pillanatok alatt le lehet törölni. Európai tapasztalat, hogy az, aki a szoftvert üzleti célra használja, pl. aki illegális lemezt vagy CD-ROM-ot gyárt stb., könnyen megsemmisíti az illegális másolás egyetlen bizonyítékát, ha a jogi aktusról előzetesen tudomást szerez.
ii) A kutatást végző hatósági személy akit az eljáró hatóság nevez ki - jogosult minden olyan anyagról másolatot készíteni, amelyről feltételezhető, hogy szerzői jogot sért valamint azokról az írott, elektronikus vagy más módon rögzített iratokról, amelyek a jogsértő használatot bizonyítják, és jogosult szükség esetén a jogsértés bizonyítékának megőrzésére, olyan fizikai tárgyak és okmányok lefoglalására, amelyek a feltételezett jogsértés bizonyítására szolgálhatnak. A kutatáson a hatóság által kijelölt ellenőrző személynek is részt kell vennie.
A kutatástól számított 10-15 napon belül a kutatást végrehajtó személy köteles jelentést készíteni, ennek egy-egy példányát a kutatást elrendelő hatóság, a kérelmező és a jogsértéssel gyanúsított kapja meg.
A jelentésnek tartalmaznia kell a feltételezett jogsértő anyagokat és bizonyítékokat, amelyek a kutatás során felderítésre kerültek és a lefoglalt tárgyak jegyzékét.
A hatóság által kirendelt ellenőrző személy külön jelentést készít az eljáró hatóság részére abban az esetben, ha a végrehajtás során a kutatás feltételeit megsértették.
Ha a kutatási végzésben megjelölt helyiségekbe a kijelölt hatósági személyt nem engedik be, az eljáró hatóság haladéktalanul segítséget kér a rendőrségtől a kutatás végrehajtásához.
iii) A kutatást elszenvedő fél védelme
Az eljáró hatóság a kérelmezőt megfelelő biztosíték adására kötelezheti. A kutatási végzés a kutatást elszenvedő fél kérésére hatálytalanná válik, és a kérelmező a kutatás eredményeit semmilyen célból nem használhatja fel, ha a kutatási jelentés benyújtásától számított 15-20 munkanapon belül a kérelmező nem indít peres eljárást. A kutatási végzésben foglaltak végrehajtása után az eljáró hatóság a kutatást elszenvedő fél kérésére a kutatási végzésben foglaltakat felülvizsgálhatja annak eldöntése céljából, hogy a kutatási végzést visszavonja vagy megerősíti.
iv) Költségek
Ha a kutatási végzést visszavonják vagy az a kérelmező cselekménye vagy mulasztása miatt hatályát veszti, a kutatást elrendelő hatóság kötelezheti a kérelmezőt a kutatás által okozott kár megtérítésére. Ha viszont a jogsértést jogerős határozat állapítja meg, az eljáró hatóság a kérelmező kérésére a jogsértő felet kötelezheti a képviselői, szakértői és a kutatással kapcsolatban felmerült egyéb költség vagy kár megtérítésére.
Lényeges, hogy a kutatási hatóság a kérelem ügyében haladéktalanul, 3-5 munkanapon belül döntsön. A házkutatást végző személy lehet bírósági végrehajtó, rendőr vagy a bíróság által kijelölt más személy. Szükség esetén a kutatáshoz szakértőt is igénybe lehet venni.
Nagy vonalakban ezek az i. a. p. eljárás legfontosabb elemei.
5. Ideiglenes intézkedés
Az i. a. p.-szerű eljárás nálunk ismeretlen. Az 1995. évi LX. tv. 16. §-ával módosított 1952. évi III. tv. (a polgári perrendtartásról) 156. §-a rendelkezik az ideiglenes intézkedésről. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtása előtt nem terjeszthető elő (2. bek.). Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság végzésben határoz, mely ellen fellebbezésnek van helye (6. bek.).
Az ideiglenes intézkedés tehát csak megkezdett peres eljárás keretében lehetséges, elrendeléséről a feltételezett jogsértő fél az alperes hivatalosan tudomást szerez, és a rendelkezésre álló fellebbezési határidőn belül bőven van lehetősége a bizonyítékok eltüntetésére.
Az előzőkben részletesen szóltunk arról, hogy szoftverkalózkodás esetén a bizonyítékok a szó legszorosabb értelmében perceken belül megsemmisíthetők. A számítógépi programokkal kapcsolatos jogsértések esetén tehát a Pp. 156. §-ában foglalt ideiglenes intézkedés alkalmazásával eredményt elérni nem lehet. Hangsúlyozni kívánom, hogy a BSA nem a Pp. 156. §-át kifogásolja, de szükségesnek tartja, hogy a szerzői jog területén, de legalábbis a számítógépi programok vonatkozásában i. a. p. eljárás kerüljön bevezetésre.
Az 1997. évi XI. tv-nek a már említett 120. §-a ugyan a (3)-(7) bekezdéseiben az Szjt 52. §-át egészíti ki, valójában azonban a Pp. 156. §-ának kibővítése. Ideiglenes intézkedésről rendelkezik, de ez az ideiglenes intézkedés csak a szerzői jog, mintaoltalom és a szabadalmi jog megsértésével kapcsolatban alkalmazható.
A módosítás tartalmában a TRIPS rendelkezéseit veszi át azzal a nagyon lényeges különbséggel, hogy a TRIPS inaudita altera parte eljárás bevezetését írja elő, az 1997. évi XI. tv. pedig csak peres eljárás keretében teszi lehetővé az ideiglenes eljárást.
E különbség az eljárás gyakorlati értékét erősen megkérdőjelezi. Az ideiglenes eljárást kérelmezőnek igazolnia kell, hogy jogosult a fellépésre, de erre csak akkor van lehetősége, ha a szerzői jog megsértése miatt per indult. Ideiglenes intézkedés kérésére nem kerülhet sor, ha a szerzői jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt (4.). A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. A bíróság a fél birtokában levő okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok bemutatására, valamint szemle lehetővé tételére kötelezheti az ellenérdekű felet, és az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti (6-7.).
Mint erre már rámutattam, ha a jogsértő fél előzetesen tudomást szerez az ideiglenes intézkedésről, az aligha járhat eredménnyel.
Míg a törvény 120. § k) pontja értelmében szabadalmi jogkérdéssel kapcsolatban a törvényben említett perekben az e törvényben foglalt eltérésekkel a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni, a szerzői jog vonatkozásában ilyen kitételt a tv. nem tartalmaz. Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy ideiglenes intézkedés ellen a Pp. analógiájára fellebbezést lehet benyújtani, ami az ideiglenes intézkedés végrehajtását oly mértékben késlelteti, hogy eredményessége szoftverjogsértés esetén teljesen kétségessé válik.
A TRIPS, a Kereskedelmi Világszervezet keretén belül létrejött egyezmény, ez a tény önmagában is bizonyítja a szellemi alkotások jelentőségét, gazdasági értékét, de egyben azt is, hogy a szellemi alkotások területén különleges helyzettel kell számolni, és ennek következtében különleges jogi eszközök igénybevétele is indokolt.
Igaz, hogy a szerzői jogok megsértése vagyoni hátrány okozása esetén nálunk vétség, illetőleg bűntett (Btk. 329) A §, tehát házkutatás és lefoglalás is lehetséges. A rendőrség túlterheltsége csak az egyik ok, amely az i. a. p. eljárás bevezetése mellett szól. A másik ok, hogy a büntető eljárás befejezéséig a polgári jogi igények érvényesítésével várni kell, nem szólva arról, hogy az i. a. p. eljárás gyors és megfelelő szerzői jogi szakértelemmel történik. Az is szempont, hogy a jogsértések többségénél a jogtulajdonosoknak nem érdeke büntető eljárás kezdeményezése feljelentés megtételével.
Az i. a. p. eljárás sikere megkönnyíti a bírák helyzetét a polgári peres eljárásban, a bizonyítékok tálcán kerülnek a bíró asztalára, ha viszont az eljárás eredménytelen, nem lesz per. Az i. a. p. eljárás nem juttatja jogtalan előnyökhöz a jogtulajdonost, de az eljárás alá vont fél sincs kiszolgáltatva az ellenérdekű félnek, erre biztosíték az eljáró hatóság által kijelölt végrehajtó és ugyancsak az általa kirendelt ellenőr.
6. A jogok érvényesítése
A TRIPS 50. cikkében előírt i. a. p. eljárásra vonatkozó előírás részletes szabályozást tartalmaz a szellemi alkotások esetében általában nehezen és csak igen körülményesen biztosítható bizonyítékok megszerzése érdekében. Ez fokozottan így van a szoftverjogsértésnél. A bizonyíték elengedhetetlen eszköze a jogérvényesítésnek, igaz nem az egyetlen. Az i. a. p. eljárást követő bírósági eljárás hatékonysága nélkül azonban maga az eljárás is értéktelenné válhat.
A TRIPS III. fejezete részletesen foglalkozik a jogérvényesítéssel (41. cikk), valamint a polgári és közigazgatási eljárással (42. cikk és 49. cikk). Ezek a rendelkezések az i. a. p. eljárásra vonatkozó előírásoktól abban különböznek, hogy a részletekbe nem mennek bele, elvi, irányelv-szerű eligazítást adnak a tagok részére. A jogorvoslati eljárásnak gyorsnak és elriasztó hatásúnak kell lennie (41. cikk (1) bek.). Az eljárás nem lehet szükségtelenül bonyolult és költséges, nem szabad ésszerűtlen határidőket szabni.
Lehetővé kell tenni, hogy a bíróság elrendelhesse a bizonyítékok benyújtását akkor is, ha nem a követelés jogszerűségét valószínűsítő fél, hanem a másik fél rendelkezik velük (43. cikk). A határozatok végrehajtására (44. cikk), a kártérítésre (45. cikk), az elkobzásra és megsemmisítésre (46. cikk), a kártalanításra (48. cikk) vonatkozó rendelkezések tartalma lényegében megegyezik a fejlett jogrendszerek hasonló előírásaival, de nem szabad elfeledkeznünk, hogy a WTO tagállamai és a TRIPS aláírói között sok olyan állam van, ahol ezeknek az elveknek, eljárásoknak megkövetelése - különösen a szellemi tulajdon területén - nagyon is indokolt. A TRIPS III. fejezet rendelkezéseinek példakénti megemlítése érzékelteti azonban, hogy a szellemi alkotások szerzőinek és jogtulajdonosainak hatékony védelme még kívánni valót hagy maga után.
A jogérvényesítéshez szorosan kapcsolódik a kártérítés a szó legtágabb értelmében. A kártérítésnek csak akkor van visszatartó hatása, ha az érzékenyen érinti a jogsértőt. Ha az ítéletben a jogsértő terhére megállapított kártérítés nagysága üzletileg még mindig megéri, hogy jogsértést kövessen el, akkor az ítélet nem lesz visszatartó erejű.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a szoftverjogsértés bizonyítása majdnem kizárólag a jogsértő birtokában lévő iratok, anyagok vizsgálatától függ. Nála vannak a licencre vonatkozó iratok, a számlák, melyek a feltételezett jogsértő állítását igazolhatják, hogy a licencengedély pl. kiterjed a másolásra, a másolatok eladására, illetőleg használatára stb. Ezek a nyilvántartások utalást tartalmazhatnak a kérdéses másolatok, anyagok korábbi használatára és eladására is.
Nézzünk meg egy gyakorlati példát. A szoftvergyártó tájékoztatást kap, hogy a jogsértő, pl. dealer a vevő számítógépére szoftvert installált és nem adott érvényes licencet melléje. A jogtulajdonos próbavásárlást végez. A jogsértés feltárásakor a jogsértő azzal védekezik, ő ugyan megvásárolta a licencet, de elhányta az iratot és tagadja, hogy valaha is szoftvert installált volna licencengedély nélkül az eladott hardverre. Ebben az esetben a bizonyítás csak úgy lehetséges, ha a vásárlással és az eladással kapcsolatos írásos anyagok rendelkezésre állnak, pl. az adójogszabályok által megkövetelt időpontig. A vásárlások száma vagy megegyezik, vagy nem egyezik meg a jogtulajdonostól megvásárolt csomagolt szoftverek számával. Ha nem egyezik meg, az így szerzett bizonyíték nemcsak a többszöri jogsértést bizonyítja, hanem ennek alapján a jogtulajdonosnak okozott kár is meghatározható. Ha egy vállalat jogellenesen másol szoftvert belső használatra, a jogtulajdonos a jogsértő védekezését csak azzal tudja megcáfolni, ha a vételre vonatkozó számlák, könyvelési adatok és adóbizonylatok rendelkezésre állanak. Ha a jogsértő ezekkel nem rendelkezik a jogszabályok által megőrzésre előírt időn belül, a jogsértés gyanúja magalapozottá válik.
Ezek a példák érzékeltetik, hogy a jogtulajdonos fellépése jogsértés esetén olyan iratok meglététől is függ, amelyek a jogsértő birtokában vannak és amelyeket a jogsértő saját jószántából nem igen fog senkinek rendelkezésre bocsátani, meglétüket letagadja. A kalózkodásra vonatkozó írásos anyag mellett azonban van még valami, ami a bizonyítás szempontjából döntő lehet. A legfontosabb ugyanis annak megállapítása, hogy mi van a hardver meghajtóján, a floppylemezeken, és mi állapítható meg a szoftver csomagokról. Előzetes értesítés nélküli házkutatás hiányában ezek megállapítása illuzórikus, döntő bizonyíték nem kerülhet kézre.
Összegezve megállapítható, hogy házkutatás igénybevételével fel lehet deríteni, milyen szoftverek vannak a számítógépben, további adatok találhatók az üzleti iratokban, - ha fellelhetők, - és nem semmisítették meg. Ha viszont jogellenes másolatokat készítenek és hoznak forgalomba floppy-n, CD-R-en vagy CD-ROM-on stb. a forgalom nagyságának, az elkészített illegális másolatok számának megállapítására vonatkozó írásos anyagok aligha léteznek.
Kétségtelen, az i. a. p. sem csodaszer, de az i. a. p. és a bírósági eljárás gyors és hatékony lebonyolítása nélkülözhetetlen a jogsértés megtorlásához. Ezen kívül azonban még egy nehézség jelentkezik a jogtulajdonos jogai érvényesítése tekintetében: a bizonyítási nehézség következtében a tényleges kár és a jogtulajdonost megillető kártérítés megállapítása igen nehéz feladat elé állítja a bíróságokat. Az Egyesült Államokban ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a jogtulajdonos választhat a tényleges kár vagy a törvényben megszabott kártérítés összege között. A törvényben megállapított kár "tól-ig" határok között mozog és az eljárás tárgyát képező minden jogsértésre és műre vonatkozik. Szándékosság esetén a megállapítható kár összege a 100 000 dollárt is elérheti.
7. A többoldalú megállapodások mellett meg kell említeni a számítógépi programok védelme szempontjából ugyancsak fontos kétoldalú megállapodást a "Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról." (Magyar Közlöny 1994. évi 173. sz.). A Megállapodás II. cikk (1) bek. a) pontja rögzíti.
"A Felek kötelesek védelemben részesíteni a Berni Uniós Egyezmény 1971-es párizsi szövege 2. cikkelyében felsorolt műveket, beleértve az alábbi műveket is:
a) az Irodalmi és Művészeti Alkotások Védelmére létesült Berni Uniós Egyezmény értelmében irodalmi műként védelemben részesülő számítógépi programok bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtája (ebbe beleértve a felhasználói programot és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy számítógép segítségével alkotott művek"
Ez a nemzetközi okmány is megelőzte a WIPO Copyright Treaty számítógépi programra vonatkozó rendelkezését.
A magyar-amerikai Megállapodás értelmében (VII. cikk (1) bek.) a szerződő felek biztosítják, hogy hazai polgári jogi, büntetőjogi és közigazgatási jogszabályai értelmében megfelelő jogérvényesítési eljárások állnak rendelkezésre annak érdekében, hogy a Megállapodásban szabályozott szellemi tulajdonjogok bármilyen megsértésével szemben hatékony fellépést tegyenek lehetővé, ideértve a jogsértések megelőzésére szolgáló azonnali és a további jogsértésektől visszatartó hatású jogorvoslati lehetőségeket." A (2) bek. pedig többek között rögzíti, hogy az eljárások nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak vagy költségesek, és nem járhatnak indokolatlan késedelemmel. A Megállapodás tehát előírja a büntetőjogi szankció alkalmazását és az azonnali jogorvoslati lehetőség biztosítását is, de ennél tovább nem megy.
A Megállapodásnak a számítógépi programokra vonatkozó előírásai alapján hatályos szerzői jogi törvényünket csak egy helyen kellett módosítani (1994.évi VII. tv. 15. § (1)b bek.). Ennek értelmében a számítógépi programok példányainak haszonkölcsönbe adása nem tartozik a szabad felhasználás körébe (Szjt 18. § (2) bek.), a haszonkölcsönzéshez is a jogtulajdonos engedélye szükséges. Miután a Megállapodás fent idézett VII. cikke inkább irányelv, mégsem volt szükség a Btk. 1993. évi módosításához hozzányúlni, az új 329/A§ rendelkezései megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak.
A szerződő felek a TRIPS egyezményben mindkét félre fennálló kötelezettségek megemlítését nem tartották szükségesnek, miután ezek a kötelezettségek a Megállapodástól teljesen függetlenül is kötik az aláírókat.
Az idézett VII. cikk (1) bek. szövegét igen tágan kellene értelmezni, ha ebbe bele akarnánk magyarázni az i. a. p. eljárást. A hatályos és Magyarországra kötelező nemzetközi egyezmények közül tehát közvetlenül csak a TRIPS követeli meg expressis verbis az i. a. p. bevezetését.
8. Az Európai Uniónak a számítógépi programok szerzői jogi védelmére a Tanács által kiadott 91/250/EGK Irányelve a nemzetközi szerződések hierarchiájában nem foglal el olyan előkelő helyet, mint az előzőkben említett egyezmények, jelentősége azonban Magyarország számára legalább annyira fontos.
Magyarország az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban jogharmonizációs kötelezettséget vállalt. Ennek keretében szellemi alkotásokra vonatkozó jogszabályainkban az Európai Unióban érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet kell biztosítanunk, és ebbe beletartoznak a jogok érvényesítéséhez szükséges jogintézmények harmonizálása is.
A szoftver Irányelv igen részletes anyagi jogi előírásokat tartalmaz, melyek biztosítják az Európai Unión belüli harmonizációt.
Az Szjt a számítógépi programok vonatkozásában számszerűen kevesebb rendelkezést tartalmaz, az Irányelvben követeltektől. Rendezni kell a visszafejtést (decompilation, Rückübersetzung), korszerűsíteni kell a munkaköri kötelesség keretében létrehozott számítógépi programra vonatkozó jogokat, a harmadikat, a szabad felhasználás kérdését viszont az 1994. Évi VII. tv. már rendezte.
9. Sem a TRIPS, sem a magyar-amerikai Megállapodás nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ki szerzői jog alanya. Az Szjt értelmezésében alapelv az, hogy szerző csak az a természetes személy lehet, aki a művet megalkotta. Egyik kérdés azonban a szerző személye és másik kérdés, hogy ki a szerzői jogok jogosultja akár eredeti, akár származékos jogosultság alapján.
Az Európai Unió Irányelve (2. cikk) szerint a számítógépi program szerzője az a természetes személy vagy természetes személyek csoportja, aki a programot megalkotta. Az Európai Unió tagállamaiban azonban a szerzőség kérdésében a szerzői jogi törvények eltérő megoldásokat tartalmaznak. Az Irányelv nem kísérelte meg ezek harmonizálását, hanem kimondja, hogy ahol a tagállam jogszabálya megengedi, a program szerzője az a jogi személy, akit a jogszabálya jogtulajdonosnak tekint. Ahol a tagállam jogszabály elismeri a kollektív művet , a szerző az a személy, akit a jogszabály a mű alkotójának tekint (pl. Franciaország). Az Irányelv ebben a kérdésben nem harmonizál, hanem mindkét hatályos rendszert átveszi.
A számítógépi programok nagy része kollektív munka eredménye, jelentős beruházást igényelnek, komoly felszerelés és berendezés szükséges létrehozatalukhoz. (Hasonló a helyzet a filmek és az adattárak esetében is.) Tulajdonképpen ebben a vonatkozásban a multimédiaművek inkább a szoftverhez kapcsolódnak, mert jelentős részük egyre inkább számítógépi programmal működik.
Ilyen esetekben még a szerző szempontjából is legcélszerűbb, ha az a gyártó cég, vállalat tehát jogi személy rendelkezik a szerzői joggal - és itt elsősorban a vagyoni jogokra gondolunk, - amelyik a mű létrehozását irányította és a szükséges eszközöket rendelkezésre bocsátotta. Ez megoldható úgy, hogy a vagyoni jogok a törvény erejénél fogva szállnak át, vagy úgy, hogy a törvény a vagyoni jogok eredeti alanyának tekinti a jogi személyt. (Film esetében az Szjt 41. § (3) bek.-ben a szerződéshez kapcsolódó vélelemmel oldja meg a vagyoni jogok átszállásának kérdését).
A szoftverpiac zavartalan működése nehezen képzelhető el a változások nélkül, hiszen komolyabb program alkotásához két-három számjegyű dollármilliók szükségesek. A vagyoni jogok felett való rendelkezés nélkül pedig a megtérülés nem képzelhető el, a teljesen indokolt nyereségről nem is szólva.
10. A BSA legutolsó becslése alapján Nyugat-Európában a csomagolt szoftverek mintegy 50%-a kalózmásolat. A legkedvezőbb a helyzet Angliában, ahol ez a szám 18% körül mozog. A csomagoltszoftver-gyártók kára Európában 1995-ben 4,3 milliárd dollár volt. Magyarországon kb. 65-70% az illegális csomagolt szoftverek aránya. A javulás érezhető, de még mindig messze vagyunk a nemzetközi átlagtól.
A Price Waterhouse becslése szerint, ha Nyugat-Európa 2000-ig elérné az Egyesült Államok jelenlegi 35%-os szintjét, ez 87 900 új munkahelyet és 2,3 milliárd dollár plusz adóbevételt eredményezne. A haszon tehát nemcsak a szoftvergyártóknál jelentkezne.
Az i. a. p. eljárás hatásosságát pedig kellően bizonyítja, hogy Olaszországban ennek az eljárásnak bevezetése egy év alatt 83%-ról 50%-ra csökkentette a kalózkodást.
1 Business Software Aliance Magyarország elnöke
2 Hallgatassék meg a másik fé is - a másik meghallgatása nélkül