Az 1996. évi Versenytörvény vizsgálata a szellemi alkotások jogának a cégek tevékenysége során történő megfelelő felhasználását illetően
- I. TÁRSASÁG ALAPÍTÁSA
II. SZELLEMI ALKOTÁS FELHASZNÁLÁSA A CÉG TEVÉKENYSÉGE SORÁN
III. A TÁRSASÁGOK ÖSSZEFONÓDÁSA, ÖSSZEOLVADÁSA
IV. ÉRDEKELTSÉGEK ADÁSVÉTELE
V. MEGSZŰNÉS, FELSZÁMOLÁS
Kulcsár Kálmán, volt igazságügyi miniszter az új cégtörvény 1988. évi bevezetésekor leszögezte, hogy szilárd jogrendszer nem létezhet szilárd gazdasági rendszer nélkül.
A 80-as évek végének mélyreható gazdasági változásai alapvető politikai változásokat is előidéztek az országban: megszűnt az egypártrendszer, megszűnt a tervszerű állami gazdálkodás, beleértve az állam gazdasági vezető szerepét is. A demokratikus többpártrendszer, a gazdaság átalakulása, a piaci szereplők tekintetében bekövetkezett változás, a privatizáció, számottevő külföldi tőke beáramlása, a horizontális és vertikális koncentráció együttesen megteremtették egy valóban piacorientált gazdasági rendszer bevezetésének lehetőségét.
Ezen alapvető változások előidézték, hogy a jogalkotásban is felmerült a megfelelő változtatások szükségessége akár a régebbi törvények módosítása, akár a szükséges új jogi aktusok létrehozása útján, amelyek elengedhetetlenül szükségesek voltak az új gazdasági rendszer működtetéséhez.
A teljesség igénye nélkül először is az Alkotmány alapvető módosítását említem, amely - az állami tulajdon korábbi elsődlegessége helyett - alapelvként kinyilvánította
a vállalkozás szabadságát és
a versenysemlegességet.
Ugyancsak meg kell említenünk a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényt, amelyet időközben az 1997. évi CXLIV törvény váltott fel, a külföldi befektetések védelméről szóló 1988. évi XXIV. törvényt, amely törvények - csaknem 100 év elteltével - végre megteremtették a különböző gazdasági társaságok alapvető szabályait a nyugati követelményeknek megfelelően.
A védjegyekről szóló jogszabály 1997. július 1. napján hatályba lépett: 1997. évi XI. törvény.
A valódi piacgazdaság felé irányuló újabb lépés volt az 1990. évi LXXXVI. törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, amely törvény már jogi garanciákat adott az alábbiakat illetően:
a tisztességes gazdasági verseny,
a tisztességtelen üzleti tevékenység tilalma,
a versenytársak üzleti jó hírneve sértésének tilalma,
az üzleti titkok jogellenes felhasználásának tilalma, és a fogyasztók megtévesztésének tilalma.
E fejlődés további lépése volt a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a versenykorlátozások tilalmáról szóló 1996. évi LVII. új törvény (a továbbiakban Versenytörvény), amely 1997. január 1-jén lépett hatályba.
Az 1996. évi törvény már nemcsak a Gazdasági Versenyhivatal elmúlt években szerzett tapasztalatait hasznosította, hanem az EU-jogalkotásnak e tárgyat érintő ajánlásait is.
Miért van e törvényeknek rendkívüli jelentősége?
Az ok nagyon egyszerű: 1996. decemberében összesen 217 471 új magántársaság volt bejegyezve (vagy állt bejegyzés alatt), amelyek közül 50% (99 063) betéti társaság (Bt.), míg csaknem ugyancsak 50% (91 629) korlátolt felelősségű társaság (Kft.) volt.
E statisztikai adatok tükrözik az 1988 óta végbement jelentős fejlődést, és egyidejűleg bizonyítják azt, hogy a gazdasági jogalkotásban nem lehetett késleltetni a szükséges változtatásokat.
A magántársaságoknak napi tevékenységük során minden tekintetben problémák százaival kell szembenézniük. A szellemi alkotások joga kérdésére összpontosítva megállapíthatjuk, hogy e kérdések a cégek tevékenységének következő területein merülhetnek fel, ahol a tisztességtelen versenyről szóló törvény szabályait is figyelembe kell venni:
társaság alapítása
a cégek tevékenysége
A társaságok összefonódása, összeolvadása
érdekeltségek adásvétele
megszűnés, felszámolás.
I. TÁRSASÁG ALAPÍTÁSA
A fent említett kérdéseket vizsgálva első látásra úgy tűnik, hogy a tisztességtelen verseny szabályainak a társaság megalapítása során történő alkalmazása nem látszik túl bonyolultnak a szellemi alkotások joga vonatkozásában.
A részletekbe merülve azonban el kell ismernünk, hogy e kérdések nem olyan egyszerűek.
A szellemi alkotások jogával kapcsolatos kérdések általában két alapvető ponton jelentkeznek a társaság alapítása során:
1. - megfelelő cégnév választása és
2. - a társaság törzstőkéjének/alaptőkéjének megállapítása során, ha szellemi alkotást szolgáltatnak nem pénzbeli betétként.
1. Ami a név megválasztását illeti, a feleknek olyan megfelelő nevet kell találniuk, amely jogi eszközként képes szolgálni a társaság jövőbeli versengő tevékenységét, miközben ugyancsak figyelembe kell venniük a különböző törvények vonatkozó szabályait (például a tisztességtelen versenyről szóló törvényt és a védjegytörvényeket), hogy ne sértsék a piac többi résztvevőjének jogait és törvényes érdekeit, valamint a cégtörvényekben hivatkozott egyéb szabályokat (például a névnek utalnia kell a társaság valódi tevékenységére és cégformájára, nem lehet félrevezető stb.).
A nagy multinacionális cégek a fentiek tekintetében jó helyzetben vannak, miután általában nemzetközileg elfogadott nevüket használják a magyar szervezet vonatkozásában (például American Express Magyarország Kft. vagy Procter & Gamble Hungary stb.).
E cégeknek a "másik oldalon" felmerülő problémákkal kell szembenézniük, miután egyes fiatal "tehetséges" vállalkozók, akiknek vagy fogalmuk sincs a tisztességtelen versenyről, vagy kifejezetten előnyt kívánnak húzni a jó hírnévnek örvendő cégnevekből, elkezdték használni e társaságok jól ismert védjegyeit és/vagy cégneveit.
Bár a bejegyzési eljárás kifejezetten előírja a "megkülönböztető jelleget" a cégnevek vonatkozásában, szembekerültünk bizonyos szokatlan jelenségekkel, például amikor egy újonnan alakult társaság, amely használt autók értékesítésével foglalkozik, nemcsak a FERRARI nevet, hanem annak fekete ló jelképét is használva kezdte meg tevékenységét.
A rosszhiszeműséget fel lehetett ismerni egy másik esetben is, amikor a DHL egy volt alkalmazottja saját szállítmányozó ügynökségét DLH név alatt alapította meg mindennemű műszaki-szervezeti háttér nélkül (a rábízott csomagokat a DHL egy versengő társaságához továbbította).
Csak egy hároméves bírósági eljárás és a Legfelsőbb Bíróság döntése tudta meggyőzni őt arról, hogy az ilyen magatartást nem lehet "egészséges versenynek" tekinteni - amint azt az eljárás alatt állította.
Itt szeretnék megemlíteni egy kényes esetet, amely nemrégiben volt folyamatban a Gazadasági Versenyhivatal előtt.
Egy újonnan alakított társaságot "hagyományos"-nak ("Traditional") neveztek el, továbbá mosószereket kezdtek gyártani ugyanezzel a névvel. Egyidejűleg panaszt tettek több nagy cég ellen, amelyek hirdetéseikben e kifejezést összehasonlításként alkalmazták: "Az új x mosószer hatékonyabb, mint a hagyományosak".
Az új társaság azt panaszolta, hogy e hirdetés sérti üzleti jó hírnevét, ezért kérték a Hivataltól az ilyen hirdetés megtiltását.
A Gazdasági Versenyhivatal elutasította az igényt, kijelentve, hogy a piacra lépő új szervezetnek el kell ismernie a már létező résztvevőket, és azok számára ésszerű idő szükséges üzleti magatartásuk "naprakésszé tételéhez" az új szervezet vonatkozásában.
Miután e nagy cégek ésszerű időszakon belül módosították hirdetéseiket, nem történt meg a Versenytörvény megsértése.
2. A társasági törvény szabályozásának megfelelően a társaság tagjai a társaság induló tőkéjét pénzben és apport formájában is létrehozhatják.
A törvény szerint:
A nempénzbeli betét bármilyen, vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet." A törvényben további korlátozás jelentkezik a Kft-ket illetően, ahol is kifejezetten leszögezi, hogy az ilyen nempénzbeli hozzájárulás, annak értékesítése vagy elidegenítésének bármely más formája nem függhet harmadik fél jóváhagyásától. A fentiekre tekintettel például engedélyezett védjegynek vagy bármilyen más típusú jogellenesen szerzett szellemi alkotásnak a társaság alaptőkéjébe történő apportálása nem csupán semmis és érvénytelen, hanem egyidejűleg sérti részben az illető szellemi alkotásról szóló törvényt, részben pedig a tisztességtelen verseny szabályait is. E visszaélések elkerülése érdekében a társasági törvény kifejezetten leszögezi, hogy: II. SZELLEMI ALKOTÁS FELHASZNÁLÁSA A CÉG TEVÉKENYSÉGE SORÁN Miután ez a terület nagyon széles kört ölel fel, én csak a cégek tevékenysége során e vonatkozásban figyelembe veendő megfelelő törvényekre hivatkoznék. 1. A társaság termelő, értékesítési, beszerzési, engedélyezési tevékenysége során az első fontos törvény a védjegyekről szóló 1997. évi XI. törvény. A törvény alapkövetelménye a védjegy megkülönböztető jellege, ami nem csak védjegyjogi, hanem versenyjogi kérdés is. A védjegyoltalom részletes leírása mellett a törvény kifejezetten felsorolja az elutasítás abszolút és relatív indokait, például az áruk minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, az értékre, földrajzi eredetre vagy olyan kifejezésekre hivatkozással, amelyek a hétköznapi nyelvben vagy a kereskedelemben általánosan alkalmazottak. A versenyszabályokra történő másik keresztutalás az, amely szerint abszolút elutasítási ok, ha a védjegy az áruk vagy szolgáltatások típusát, minőségét, földrajzi eredetét vagy más jellemzőit illetően félrevezetheti a fogyasztókat. A védjegytörvény 4. §-a ugyancsak hivatkozik egy olyan szabályozásra, amely az elutasítás relatív indokát képezi, ha a védjegy korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága miatt vagy a védjegyek által oltalmazott áruk vonatkozásában ugyanezen ok miatt megtévesztheti a fogyasztókat. A 4. § c) pontban további "versenyjogon alapuló szabályozás" található, amely szerint: 2. A cégek tevékenysége során figyelembe veendő másik óriási terület a szabadalmi jog területe, ahol a releváns szabályok megsértése nagyon gyakran a versenyszabályok megsértését is jelenti. E vonatkozásban szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy - valószínűleg az elmúlt évek néhány rossz tapasztalata miatt - már nemcsak a releváns törvények, hanem a Büntető Törvénykönyv is nagyobb védelmet biztosít a szellemi tulajdonjogoknak. A Büntető Törvénykönyv 329. §-a szerint a szellemi tulajdonjog megsértését három évig terjedhető szabadságvesztéssel lehet büntetni. 3. Úgy gondolom, a tisztességtelen versenyre vonatkozó törvények alkalmazását illetően a legtágabb kört a Ennek vonatkozásában együttesen kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyv, a tisztességtelen versenyről szóló törvények, a szerzői jogi törvény és a védjegytörvény szabályait. Itt kell megemlítenem, hogy az elmúlt 4-5 év során a Gazdasági Versenyhivatal több mint 400 ügyet intézett, amelyek közül sok a szellemi alkotáshoz fűződő jogokkal való visszaélésre vonatkozott. E határozatok nagyon gyakran személyiségi jogok oltalmára vonatkoztak (a polgári jog alapján), vagy a fogyasztók védelmére (tiltva a félrevezető magatartást), a szerzői jogok oltalmára (például tiltva egy már meglévő reklám szolgai másolását stb.). E körben a skála nagyon széles: a Gazdasági Versenyhivatal részletesen vizsgált még nagyon sajátos piaci magatartásokat is, amelyek a gazdaság fejlődésével párhuzamosan jelentek meg. Például megtévesztőnek tartotta az árengedményt közvetlen vétel esetében, postai megrendelés során a kapcsolódó ajándék ígéretéről szóló információt vagy akár az olvasók számáról szóló hamis információt újsághirdetés esetében. A Gazdasági Versenyhivatal gyakorlata gyakran ismert fel olyan tisztességtelen üzleti magatartásokat, ahol az ügyfél megkísérelt jogellenes hasznot húzni más termékének jó hírnevéből, azonos vagy hasonló csomagolást, hirdetést alkalmazva vagy egyszerűen félrevezetve a fogyasztókat. Itt kell hivatkoznom a Versenytörvény utolsó módosítására, amely szerint - ha az elbírált magatartás saját szankciókkal felruházott más törvényt is sért (például a védjegytörvényt vagy a közbeszerzési törvényt) - e magatartás nem tartozik a Versenyhivatal illetékességébe. 4. Az üzleti titkok védelme széles terület a tisztességtelen versenyről szóló törvények napi társasági tevékenységek során történő alkalmazását illetően. A Versenytörvény 4. §-a szerint: E törvény értelmezésében üzleti titok minden, a gazdasági tevékenységre vonatkozó tény, információ, megoldás vagy adat, amellyel kapcsolatban a jogosultnak indokolt érdeke fűződik azok titokban tartásához, és a fenti titok megőrzése érdekében a jogosult megtette a szükséges intézkedéseket. Teljesen világos, hogy az "üzleti titok" fogalma nagyon gyakran kiterjed a szellemi tulajdon tárgyaira, egyaránt vonatkozva annak "közzétett" formáira (például szabadalmak) és a valóban bizalmas információra (például technológiai know-how), ahol ez az oltalom rendkívüli jelentőségű a társaság tevékenysége szempontjából. E vonatkozásban hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jár el minden olyan versenyfelügyeleti ügyben és esetben, amely nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A Versenytörvény 86. § szerint: A fentiekre értelmében
a tisztességtelen gazdasági magatartás, a versenytársak és fogyasztók jogos érdekeinek megsértése vagy veszélyeztetése, a versenytárs jó hírnevének vagy hitelképességének megsértése vagy veszélyeztetése, az üzleti titkok oltalmazása, más fél tisztességtelen felszólítása harmadik féllel fenntartott gazdasági kapcsolat megszüntetésére vagy ilyen kapcsolat létesítésének megakadályozása, áruk és szolgáltatások félrevezető jellegzetes megjelenéssel, csomagolással, jelzéssel történő gyártása vagy piacra vitele, az ajánlattétel tisztaságának és tisztességességének sérelme (különösen nyilvános pályázat, pályázati felhívás esetében) a A bíróság által lefolytatott eljárás kiterjed pénzbüntetés kiszabására is. Ennek vonatkozásában a megyei (fővárosi) bíróság rendelkezik hatáskörrel. 5. A további társasági tevékenységet illetően különleges figyelmet kell szentelnünk a tisztességtelen versenyről szóló törvény 17. és 18. §-ának. A Versenytörvény kifejezetten tilalmazza azokat a megállapodásokat, amelyek korlátozzák a gazdasági versenyt. Ez a tilalom vonatkozik különösen: a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására; az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására; a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására; a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására; a versenytársasak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra; a piacra lépés akadályozására; arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához. A megállapodás nem esik tilalom alá, ha a) csekély jelentőségű vagy b) egymással kapcsolatban nem álló vállalkozások kötötték. A megállapodás csekély jelentőségű, ha a megállapodást megkötő feleknek a teljes együttes részesedése nem haladja meg az érintett piac tíz százalékát. A fentieket illetően a Gazdasági Versenyhivatal sajátos feladata, hogy felmentést adjon valamely megállapodás vagy tervezett megállapodás részére a fent meghatározott tilalom alól, ha teljesülnek a törvényben megszabott előfeltételek. Egyidejűleg a Gazdasági Versenyhivatalt felkérhetik annak megállapítására, hogy a megállapodás vagy a tervezett megállapodás a) nem minősül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, b) nem esik tilalom alá a törvény alapján vagy c) mentesül a tilalom alól. 6. A Versenytörvényből adódó további sajátos terület az erőfölénnyel való esetleges visszaélés vizsgálata, melynek esetében a bírált magatartás olyan körülményeket tud teremteni, amelyek jogellenesen befolyásolhatják a szabad és tisztességes versenyt. E vonatkozásban szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal már több határozatban leszögezte, hogy e magatartás nem állapítható meg, ha a sérelmezett "erőfölény" akár a kisebb piaci "részesedés" miatt, akár az áruk vagy szolgáltatások típusa folytán nem áll fenn. Vizsgálódásainkban szeretném felhívni a figyelmet az erőfölény egy nagyon sajátos típusára, nevezetesen, ha két vagy több vállalat - például közös technológiai vagy más licencmegállapodást létrehozva a szellemi tulajdon meghatározott típusa fölött - ezen keresztül létrehozzák saját közös erőfölényüket (oligopólium). Az EU Egyezmény 86. cikke szigorúan tilalmazza ezt a magatartást az EU területén, ha az a kereskedelem korlátozását eredményezi. A Nemzetközi Versenyjogi Egyesület (LIDC) legutolsó XXXIV. Cambridge-i Kongresszusa kifejezetten leszögezte, hogy az ilyen oligopolisztikus piacoknak különleges figyelmet kell szentelni, és ha ilyen torzulások jelennek meg a piacon, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a normális piaci helyzet helyreállítása érdekében. III. A TÁRSASÁGOK ÖSSZEFONÓDÁSA, ÖSSZEOLVADÁSA A tisztességtelen versenyről szóló törvény sajátos területe a vállalatok összefonódásának ellenőrzése, függetlenül attól, hogy az összefonódás közvetlenül vagy közvetve megy-e végbe (például a szavazati jogok többségén keresztül.) A Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges a vállalkozások összefonódásához, ha az érintett vállalkozásoknak az előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja, feltéve, hogy a beolvadó vagy az irányítás alá kerülő vállalkozás, illetve az összeolvadásban részt vevő legalább két vállalkozás nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Ez alkalmazandó akkor is, ha a beolvadó vállalkozások éves nettó árbevétele az ötszázmillió forintot nem haladja meg, de ezzel az árbevétellel együtt ugyanaz a vállalkozás az összefonódást megelőző két évben összesen ötszázmillió forint nettó árbevételt meghaladó összefonódást valósít meg. A pénzintézetek vonatkozásában a nettó árbevétel helyett a pénzintézet mérlegfőösszege tíz százalékát kell figyelembe venni. A Nem minősül összefonódásnak például a pénzintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti irányítás- vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése. A Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedélyt, ha az összefonódás nem hoz létre vagy A fent említett szabályok vonatkozásában az ilyen összefonódás esetében a feleknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy nem csak a nettó értékesítés stb. számít, hanem az ilyen összefonódás "eredménye" is. Ha például a beolvadás egyidejűleg olyan szellemi tulajdonjogok (szabadalmak, technológia stb.) megszerzését eredményezi, amelyeken keresztül az érintett vállalkozások komolyan befolyásolni tudják a piacot az összefonódással elért erőfölénnyel való visszaélés révén, a Versenyhivatal megtiltja az ilyen ügyletet. IV. ÉRDEKELTSÉGEK ADÁSVÉTELE Gyakran előfordul, hogy a társasági tulajdon változása során a felek nem a társaság üzletrészeit vagy részvényeit adják el, hanem csupán az üzlet egy részét, amely esetleg épületeket, egyéb eszközöket, ügyfélkört vagy akár a szellemi tulajdon olyan tárgyait foglalja magában, amelyek akár az alaptőke részeként, akár az alaptőkén felüli vagyonként a társaság tulajdonát képezik. Ilyen ügyletek során a feleknek nem csak az adott ügylet sajátos szabályait kell figyelembe venniük (licencmegállapodás, szerzői jogok stb.), hanem a kapcsolódó versenyszabályokat is, mert megtörténhet, hogy az ügylet miatt, annak eredményeként a kérdéses felek a tisztességtelen versenyről szóló törvény fent említett szabályozásai alá esnek - akár az összefonódás révén -, akár esetleg azért, mert az ügylet eredményeként a vevő az erőfölénnyel való visszaélés helyzetébe kerül. Említsünk meg egy friss példát. Az egyik legnagyobb szállodacég tulajdonosa elhatározta, hogy kivásárol egy másik szállodaláncot, amely - korábbi gyakorlata szerint - gyógyüdülő tevékenységet folytatott. A Versenyhivatal vizsgálta a kivásárlást, és megállapította, hogy bár a vétel az adott piacon magasabb koncentrációt eredményez, nincs jogi akadálya a vételnek, mert a két szállodalánc eltérő tevékenysége nem eredményez sem monopolhelyzetet, sem pedig az erőfölénnyel való visszaélés esetleges lehetőségét. Az ilyen ügyletek rendszerint kiterjednek a szükséges know-how, a kapcsolódó védjegyek és cégnevek kivásárlására is. Szükségtelen említeni, hogy ilyen ügyletek során a feleknek a többi kapcsolódó versenyszabályt is figyelembe kell venniük. Az ügylet nem eredményezheti a fogyasztók félrevezetését, kereskedelmi titkok megsértését stb. V. MEGSZŰNÉS, FELSZÁMOLÁS Végezetül meg kell állapítanunk, hogy hasonló problémákkal kerülünk szembe a társaság megszűnése során is. Ha a megszűnést a társaság tulajdonosai határozzák el, általában az igazgató vagy az egyik igazgató az, aki végrehajtja a végelszámolást, a tartozások rendezését és a zárást. Kényszerfelszámolás esetén ugyanezt a bíróság által kinevezett felszámoló teszi meg. A végső feladatok teljesítése és a társaság vagyonához tartozó esetleges szellemi tulajdonjogok rendezése során a felszámolónak nem csupán a vonatkozó szellemi tulajdonjog szempontjából jelentős törvényeket kell figyelembe vennie, hanem egyidejűleg követnie kell a tisztességtelen verseny szabályait is, bár a társaság nagyon gyakran nem végez valós üzleti tevékenységet. Az eszközök értékesítését, felszámolását a tisztességes üzleti magatartás szerint kell elvégezni, mert a felszámoló nem teremthet olyan helyzetet, amely veszélyeztetheti a társaság tulajdonosainak érdekeit, az esetleges szellemi alkotások jogosultjainak vagy akár a piac többi résztvevőjének érdekeit. Az ilyen eszközök értékesítése során a felszámolónak összhangba kell hoznia a jövőbeli tulajdonosok érdekeit és a szellemi alkotások jogosultjainak érdekeit, ami néha nem könnyű feladat, de legalábbis elméletileg így hajtandó végre. Amint a fenti bemutatásból látható, a szellemi alkotások jogának számos területe és jogi eszköze van, különös tekintettel a tisztességes piaci magatartás szabályainak egyidejű alkalmazására. A fentiekre tekintettel e területen nem csupán a jogalkotó szervek részéről szükséges a folyamatos összehangolás, hanem a jog "hétköznapi munkásai", a bírák, ügyvédek, szabadalmi ügyvivők részéről is.