Szemle - 1998. 10.

DR. SZIGETI ÉVA(Danubia)

A földrajzi jelzések oltalma Közép-Kelet-Európa országaiban

---

A hazai jogi helyzet bemutatása
Az eredetmegjelölésekkel kapcsolatos jogérvényesítés
Néhány volt szocialista ország földrajzi jelzésekrevonatkozó rendelkezéseinek ismertetése
1) Volt Jugoszlávia
2) Bulgária
3) Cseh Köztársaság
4) Lengyelország
5) Észtország

---

Az előadás első része részletesen áttekintette a hatályos magyar jogi szabályozást. Bemutatta az 1997. július 1-jén hatályba lépett, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényt, a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997.(VII.24.) Korm. rendeletet, a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény ide vonatkozó rendelkezéseit, valamint ismertette a nemzetközi és a bilaterális szerződéseket.
Az előadás második része a hazai jogérvényesítésről szólt. Ezen belül a PILSENER eredetmegjelöléssel és az EGRI BIKAVÉR védjeggyel kapcsolatos peres eljárásokat ismertette az előadó.
A volt szocialista országok közül Jugoszlávia utódállamai, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Észtország ide vonatkozó hatályos jogát és egy-két jogesetét ismertette az előadás harmadik részében.

A hazai jogi helyzet bemutatása

1997. július 1-je előtt Magyarországon nem volt olyan speciális jogszabály, amely kifejezetten nevesítette volna a földrajzi jelzéseket. Védelmüket a következő jogszabályok biztosították.

• A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a alapján tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni.
  
• A földrajzi jelzésekkel kapcsolatban kiemelendő a nemzetközi egyezmények közül az ipari termékek oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény, az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás és az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás.
  
• A Lisszaboni Megállapodás - amelynek 18 tagállama van - az eredetmegjelölés bármiféle jogosulatlan használatát, utánzását tiltja. Az oltalom időben elvileg korlátlan, illetve mindaddig fennáll, amíg a származási országban az eredetmegjelölés oltalmat élvez. Ezen idő alatt nem válhat fajtanévvé.
  
• Magyarország kétoldalú megállapodást kötött Svájccal, Portugáliával és Spanyolországgal a földrajzi jelzések oltalma tárgyában. Továbbá, hazánk az Európai Közösséggel a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről 1993-ban kötött megállapodást.
  

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény külön része szól a ,,földrajzi árujelzők oltalmáról".
A földrajzi árujelzők fogalmán belül különbséget tehetünk a földrajzi jelzés és az eredetmegjelölés között.
A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.
Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői akkor részesülhetnek oltalomban, ha azok a termékek, amelyeken a földrajzi árujelzőt használják, megfelelnek a - külön jogszabály által szabályozott - termékleírásban foglalt feltételeknek is. A földrajzi árujelzőre oltalmat szerezhet bármely természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. A földrajzi árujelzők oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik. Az oltalom korlátlan ideig tart. Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelző használatára.
A fent említett rendelkezések megfelelnek a TRIPS földrajzi megjelölések oltalmáról szóló rendelkezéseivel.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK rendelet különbséget tesz a két megjelölésfajta között.
A szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997.(VII. 24.) Kormányrendelet szabályai szerint kell intézkedni azzal a vámáruval, áruval szemben, amelyre vonatkozóan védjegybitorlást vagy a földrajzi árujelző oltalmának bitorlását követték el.

Az eredetmegjelölésekkel kapcsolatos jogérvényesítés

1. A PILSENER eredetmegjelöléssel kapcsolatos jogeset

A felperes jogosultja volt a PILSNER BIER és a HOLSTEN PILSENER védjegynek és a PILSENER eredetmegjelölésnek (amely a Pilsen városban előállított söröket jelölte). Az alperes a HOLSTEN PILSENER jelölést használta az általa előállított sörökre. A felperes azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg az alperes részéről történt jogsértést. A bíróság részben elutasította a kérelmet, mert szerinte nem volt összetéveszthetőségig hasonló az alperes jelölése a felperes védjegyével. Viszont a bíróság megállapította az eredetmegjelölés megsértését.
A PILSENER eredetmegjelölés lajstromoztatva volt a Lisszaboni Megállapodás alapján a WIPO Nemzetközi Irodájánál és a volt Csehszlovákia nemzeti hivatalánál is.
A Legfelsőbb Bíróság - a fentiek alapján a Lisszaboni Megállapodásra hivatkozva - megállapította, hogy a PILSENER eredetmegjelölést jogtalanul használta az alperes és elutasította azon védekezését, hogy a PILSENER idővel fajtanévvé vált. A Lisszaboni Megállapodás 3. cikke szerint oltalmat kell biztosítani bármely visszaéléssel vagy utánzással szemben, még akkor is, ha a termék valóságos eredetét is feltüntetik, vagy ha a jelzést fordításban vagy ,,fajta", ,,típusú", ,,-szerű", ,,utánzat", illetve hasonló kifejezéshez fűzve alkalmazzák.

2. Az EGRI BIKAVÉR védjeggyel kapcsolatos jogeset

Ez a másik jogeset az EGRI BIKAVÉR védjegyoltalmának az Amerikai Egyesült Államokban való megszerzését ismertette.
Az egri borvidékhez a következő helységek tartoznak: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Ostoros és Verpelét egy része.
Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal ideiglenes elutasító határozatot adott ki az EGRI BIKAVÉR védjegy lajstromozási kérelmével szemben a következő kifogásokkal:

• a bejelentési kérelemnek tartalmaznia kell egy angol nyelvű fordítást a védjegy minden szaváról;
  
• a bejelentési kérelemben meg kell jelölni, hogy az ,,EGRI" szó az adott kereskedelmi területen földrajzi jelentőséggel bír-e vagy van-e idegen nyelven jelentése;
  
• a ,,BIKAVÉR" szóval kapcsolatban ugyanezeket az észrevételeket tették.
  A bejelentési kérelemhez csatolva egy borszakértői véleményt nyújtottak be a Hivatalhoz. A szakértői vélemény az alábbiakban tartalmazta.
  

,,Az EGRI BIKAVÉR védjeggyel ellátott bor a legismertebb magyar bor a világon. Az EGRI BIKAVÉR bort a magyarországi Egernél elterülő Bükk-hegység kb. 550<N>000 hektár területén termelt szőlőből állítják elő...
Az első vörösbort kadarka szőlőből állították elő, amit valószínűleg szerbek hoztak be menekülvén a törökök elől a XV. században. A monda szerint az egri pincék csordultig tele voltak vörösborral, amikor Ali és Ahmed pasa egyesített seregeivel megjelent az egri vár falánál, hogy elfoglalja a várost.
Nem áll rendelkezésre olyan írott dokumentum, amely a BIKAVÉR elnevezés eredetére adna magyarázatot. Csak szájhagyomány útján fennmaradt történeteket ismerünk.
Az egyik legenda szerint Ahmed pasa az egri vár falain belül egy magánterületet létesíttetett, ahol a kincseit és a háremhölgyeit őriztette. Egyszer Ahmed pasa szemet vetett az egyik egri molnár gyönyörű lányára, akit háremébe vitetett. A molnár felesége a hentest arra vette rá, hogy segítsen megszöktetni a lányát. A hentes kitűnő vacsorát szolgált fel sok borral, amitől a pasa hamar mély álomba szenderült. Másnap reggel arra ébredt, hogy eltűnt a leány. A pasa rögtön elfogatta a hentest, mert tilalma ellenére bort szolgált fel neki. A hentes azzal védekezett, hogy ő nem bort, hanem bika vérét tálalta fel, mert az ízletessebbé tette a sültet...
A fenti és más hasonló legendák azt igazolják, hogy az EGRI BIKAVÉR elnevezés a XVI. század közepén jött létre. A bor hírnevet szerzett a történelem során és egyre elterjedtebbé vált. A XVIII. században már az egri lakosság kétharmada a szőlőtermesztésből élt meg. Sok bort exportáltak Lengyelországba, az Osztrák Birodalomba és a későbbiekben pedig Nyugat-Európába is.
A bort háromféle vörösszőlőből állítják elő: a kadarkából, a nagyburgundiból és a medoc noirból. Ezek adják a bor erejét és karakterét. Általában oportó és cabernet is kerül a borösszetételbe, hogy bársonyos legyen. Így lesz a bornak igazi harmóniája... Az alkoholtartalom 12,5 és 13%..."
A fenti szakvélemény alapján az amerikai Hivatal megadta az EGRI BIKAVÉR-re a védjegyoltalmat.

Néhány volt szocialista ország földrajzi jelzésekrevonatkozó rendelkezéseinek ismertetése

A volt szocialista országok jogalkotásában - a földrajzi megjelölések terén - közeledés figyelhető meg. Ezek az országok a Párizsi Uniós Egyezménynek és a Madridi Megállapodásnak tagállamai, de a Lisszaboni Megállapodásnak nem mindegyikük lett tagja.

1) Volt Jugoszlávia

Jugoszláva öt utódállamában eltérően alakult a szellemi alkotások jogának fejlődése. 1991 után minden államban külön-külön hoztak létre Szabadalmi és Védjegy Hivatalt.
Néhány utódállamban új jogszabályok születtek a korábban hatályban volt jogszabályok alapján.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság négy új jogszabályt - szabadalmi, védjegy, ipari, használati minta és eredetmegjelölés oltalmáról szóló törvényt - fogadott el 1995-ben. A többi ország komplex jogszabályt alkotott, amely az iparjogvédelem egészét magába foglalta. Ez alapján 1992-93-ban hatályba léptek az új törvények Szlovéniában és Macedóniában. A Találmányok, technikai fejlesztések és megkülönböztető jelzések oltalmáról szóló 1981. évi törvényt apróbb módosításokkal hatályban tartotta Horvátország és Bosznia-Hercegovina.
Az eredetmegjelölések oltalmáról 1995-ben az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokról 1996-ban fogadtak el törvényt a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban.
Az összes iparjogvédelmi jogokat, eltérő bejegyzési napokkal, újra regisztrálták az utódállamok újonnan megalakult hivatalai. Természetesen, korábban a volt Jugoszláviában benyújtott bejegyzési kérelmek érvényben maradtak, nem kellett újabb kérelmeket benyújtani.
1991 előtt öt eredetmegjelölés volt bejegyezve a Jugoszláv Védjegy Hivatalban. Mára már a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban 14 eredetmegjelölést regisztráltak és 1996-ban öt újabb kérelmet nyújtottak be. Ilyen például a Mineralna voda KNIAZ MILOS, Bukovicka banja, Arandjeloval ásványvíz és a Homoljski ovciji sir kecskesajt.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban az eredetmegjelölések oltalmát az egyes utódállamok törvényei és rendeletei külön szabályozzák, nevezetesen az 1995. évi Eredetmegjelölések oltalmáról szóló törvény és az Eredetmegjelölési kérelmekkel kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 1996. évi rendelet. A törvény két kategóriát állított fel. Az egyik az eredetmegjelölés, amely olyan termékre vonatkozik, amely különleges minőséggel rendelkezik és ez annak a földrajzi területnek tulajdonítható, ahonnét a termék származik. A másik a származási jelzés, amely olyan megjelölést jelent, amelyik egy országra, annak régiójára vagy valamely helyére a termék származási helyeként utal.
A korábban hatályos joganyagot összevetve a jelenlegi törvénnyel, megállapítható, hogy ez utóbbi kevésbé bonyolult eljárási rendelkezéseket tartalmaz.

2) Bulgária

Bulgária tagja a Párizsi Uniós Egyezménynek, a Lisszaboni, a Madridi Megállapodásnak és a TRIPS-nek. Az 1968 óta hatályos, a védjegy és ipari minta oltalmáról szóló törvény tartalmazza az eredetmegjelölés védelmét szolgáló rendelkezéseket. E törvény szerint az eredetmegjelölés fogalma a következő: valamely ország, táj vagy helység neve, amelyet az e helyről származó olyan termékek megjelölésére használnak, amelyeknek különleges a minősége vagy egyéb tulajdonsága, és ez kizárólag az adott földrajzi környezetnek köszönhető. Elkészült az új törvény tervezete a TRIPS figyelembevételével.

3) Cseh Köztársaság

Az eredetmegjelölések oltalmáróló szóló 1973. évi 150. és az eljárási szabályokról szóló 1973. évi 160. törvény van jelenleg is hatályban a Cseh Köztársaságban.
A joggyakorlatból csak egy olyan eset ismert, amely eredetmegjelöléssel kapcsolatos. 1994-ben a Cseh Szabadalmi Hivatal elutasította egy exporttal foglalkozó cég bejegyzési kérelmét, amely egy eredetmegjelölés használatára irányult, mert az nem a kérdéses termék termelésével vagy előállításával foglalkozott. A cég a bírósághoz fordult a hivatal határozatának megváltoztatását kérve. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a kérelmezőnek joga van az eredetmegjelölés használatára, mivel székhelye az adott földrajzi területen van, és általánosan ismert, hogy az onnan származó termékeket exportálja.

4) Lengyelország

A védjegytörvény speciális rendelkezéseket tartalmaz a földrajzi jelzések oltalmáról, amelyekbe az eredetmegjelölések is beletartoznak.
Ha a védjegybejelentésben lengyel földrajzi név (város, helység) szerepel, akkor az illetékes közigazgatási szerv hozzájárulása is szükséges az adott név használatához.

5) Észtország

Észtországgal kapcsolatban egy jogesetet mutatott be az előadó, amelynek a lényege a következő.
A belga Tabacofina Vander Elst N.V. cég KANSAS megjelölésére kért védjegyoltalmat a 34. áruosztályba tartozó cigarettára az Észt Védjegy Hivatalnál. A Hivatal a KANSAS ábrás védjegyet úgy lajstromozta, hogy kizárta a KANSAS szóelemre a kizárólagos jogot.
A Fellebbviteli Tanács nem adott helyt a belga cég panaszának, amelyben a védjegyoltalmat megadó határozat megváltoztatását kérte.
A Tallini Közigazgatási Bíróság a védjegyjogosult keresete alapján hatályon kívül helyezte a Fellebbviteli Tanács határozatát jogszabálysértő volta miatt és új eljárásra utasította azt.
A belga cég arra hivatkozott megváltoztatási kérelmében, hogy a Fellebbezési Tanács nem azokra a jogszabályhelyekre hivatkozva hozta meg a döntését, mint a Hivatal védjegyoltalmat megadó határozata. Továbbá a a bejelentés KANSAS szóeleme nem tekinthető a fogyasztókat megtévesztőnek az áru eredetét illetően. A fogyasztók a terméket látva nem asszociálhatnak arra, hogy az Kansasból származik. A lexikonok szerint Kansasban nincs cigarettagyártás, sőt éghajlata miatt nem is lenne arra alkalmas.
A Hivatal lajstromozási gyakorlatában más földrajzi megjelöléseket is lajstromoztak már anélkül, hogy ezeknek a földrajzi neveknek a kizárólagos oltalmát kizárták volna.
Az új eljárás folyamán a Hivatal a KANSAS védjegyet a fentieknek megfelelően lajstromozta.

Dr. Sili Dóra