Szemle - 1998. 10.

MATTHIJS GEUZE(WTO)

A földrajzi megjelölések oltalma a TRIPS Egyezmény alapján

---

A szellemi tulajdon oltalma mint a sokoldalúkereskedelmi rendszer integráns része
Földrajzi megjelölések
A földrajzi megjelölésekkel foglalkozó rész szerkezete
A TRIPS Tanácsban végzett munka

---

Az előadás a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos TRIPS rendelkezések ismertetésén túlmenően a WTO vitarendezési eljárásának és a TRIPS Tanácsnak az Egyezmény működését felügyelő munkája bemutatására is kiterjedt. Az elhangzottaknak különös hangsúlyt ad a TRIPS Tanácsban folyó, a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó sokoldalú regisztrációs rendszer létrehozásával kapcsolatos munka, továbbá a TRIPS földrajzi megjelölésekkel összefüggő felülvizsgálat elveinek kialakítását célzó tárgyalássorozat.
Az előadás anyagából - annak jelentős terjedelmét figyelembe véve - az ismertetés csak a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatban elhangzottakra terjed ki.

A szellemi tulajdon oltalma mint a sokoldalúkereskedelmi rendszer integráns része

A TRIPS-en keresztül a szellemi tulajdon oltalma a sokoldalú kereskedelmi rendszer integráns részévé vált. A WTO három pilléréből, amelyek közül az egyik az árukereskedelem (tradicionális területe az 1947-es GATT Egyezmények) és a másik az új szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, a TRIPS foglalja el valójában a harmadik helyet.
Három ok emelhető ki azok közül, amelyek a szellemi tulajdon oltalmának a sokoldalú kereskedelmi rendszert létrehozó megállapodás (WTO Egyezmény) szintjén történő szabályozását indokolták.
Az első arra ad választ, hogy miért volt lehetséges az uruguayi tárgyalássorozattal összefüggésben nagyobb eredménnyel tárgyalni a szellemi tulajdon oltalmáról. A tárgyalások második felében elfogadottá vált, hogy egy széles körű szellemi tulajdoni egyezmény szükséges részét képezi a tárgyalások sikeres lezárásának és ezáltal, bizonyos értelemben, a sokoldalú kereskedelmi rendszer fenntartásának és megerősítésének is.
A második ok, amiért a TRIPS bekerült a sokoldalú kereskedelmi rendszerbe, hogy jó kilátás van arra, hogy bizonyos idővel közel univerzális elfogadottságú lesz az egyezmény. Lényeges változás a WTO-ban a GATT-hoz képest az, hogy amely országok taggá kívánnak válni és élvezni kívánják az Egyezmény által biztosított piaci lehetőségeket, azoknak el kell fogadniuk az összes WTO Egyezményben előírt kötelezettséget is.
A harmadik oka a TRIPS sokoldalú kereskedelmi rendszerbe kerülésének az, hogy a WTO vitarendezési eljárás olyan kapocs, amelyet az adott ország TRIPS megfelelése és a WTO által biztosított előnyök között létesítettek. Más szavakkal, a TRIPS rendelkezéseinek nemteljesítése esetén az adott WTO tagállamnak végül is a gazdaságát lényegesen befolyásoló szankciókkal kell szembenéznie.

Földrajzi megjelölések

A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatban a TRIPS az egyik legnehezebben tárgyalható területen tükröz nagyon érzékeny kompromisszumot.
A WTO rendszer, amelynek a TRIPS integráns részét képezi, a GATT közel fél évszázados tapasztalatára épít.
Ezt a rendszert azért hozták létre, hogy meghatározza a verseny feltételeit, szabályozza az árucsere lehetőségeit és liberalizálja az áruforgalmat. A WTO rendszere továbbra is erre a sokoldalú kereskedelmi egyezményekből folyó, versenyfeltétel-megóvó alapelvre épít, azzal a szándékkal, hogy közelebb hozza a célját.
Jó példaként a TRIPS említhető, de a WTO keretében létrejött más egyezményre, pontosabban a WTO Mezőgazdasági Egyezményére is lehet utalni, amely sok olyan terméket lefed, amelyeket földrajzi eredetmegjelölések jelölnek.
Az uruguayi tárgyalások során számos delegáció ismerte fel azt a tényt, hogy a minőségi, nagy értékű, fogyasztásra kész élelmiszerkészítmények kifejlesztéséhez egyre növekvő mértékű befektetések szükségesek. Ezzel egyidejűleg a piacra kerülő ilyen termékek kereskedelmi nevének vagy védjegyének jogtalan használata ellen szigorúbb fellépést sürgetnek a jogosultak.
Ezért ezek a delegációk összekapcsolták a mezőgazdasági termékek kereskedelmével és a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos tárgyalásokat.

A földrajzi megjelölésekkel foglalkozó rész szerkezete

Négy nagyobb részre oszthatjuk a rendelkezéseket:

• az első a földrajzi megjelölések forgalommeghatározása;
  
• a második az általánosan elvárt oltalmi kritériumokat határozza meg, ezek a fogyasztók félrevezetése elleni és a PUE 10^bis cikkének alkalmazása szempontjából tisztességtelen versenycselekmények elleni védelemmel foglalkoznak;
  
• a harmadik a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelölések megnövelt oltalmát kívánja előmozdítani;
  
• a negyedik egyrészt a földrajzi megjelölések oltalmának fokozását célzó jövőbeni tárgyalásokkal, másrészt az előírt oltalmi szinthez képest megengedhető kivételekkel foglalkozik.
  

A TRIPS 23. cikke fokozott oltalmat kíván biztosítani a borokkal és égetett szeszes italokkal összefüggésben használt földrajzi megjelölések számára. A TRIPS 23. cikkét a 24. cikk kivételeket megállapító rendelkezéseivel összhangban kell értékelni.
A 23. cikk alapján az érdekelt feleknek jogi eszközöket kell biztosítani, hogy megakadályozzák az olyan borokra vagy szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelölések használatát, amelyek nem a megjelölés szerinti földrajzi területről származnak. Ez a rendelkezés még akkor is alkalmazandó, amikor a fogyasztót nem tévesztik meg, nem állapítható meg tisztességtelen versenycselekmény és a valós származást feltüntetik, vagy a földrajzi megjelöléshez a ,,fajta", ,,jellegű" ,,utánzat" vagy hasonló más kifejezéseket társítanak.
Az ilyen védjegyek lajstromozásával szemben is jogi eszközöket kell biztosítani.
A 24. cikk által biztosított kivételek egyensúlyt teremtenek a között a két nézet között, amely egyrészről az oltalom erősítését kívánja, különösen a borokra és égetett szeszes italokra, és a szerzett jogokra hivatkozik az adott országban, másrészről a ,,múlt bűneit ne legitimizáljuk" álláspontot képviselők között, akik a ,,szerzett jogokat" korlátok közé szorítanák.
A kivételek három nagy csoportját különböztethetjük meg.
Az első az az eset, amikor a földrajzi megjelölés az adott államban a kérdéses termék vagy szőlőfajta esetében fajtanévvé vált. Az adott állam nem köteles az ilyen földrajzi megjelölésre oltalmat biztosítani.
A második fontos kivétel szerint a jóhiszeműen, korábban szerzett védjegyekkel kapcsolatban az Egyezmény végrehajtását célzó intézkedések nem érinthetik az ilyen védjegyhez fűződő jogokat.
A harmadik fő kivétel bizonyos esetekben megengedi az olyan földrajzi megjelölés használatát, amelyet az uruguayi tárgyalások lezárását megelőzően valamely WTO-tagállamban használtak, még akkor is, ha a kérdéses megjelölés nem vált fajtanévvé és korábbi védjeggyel sem ütközik. Kétségtelen, hogy ennek a kivételnek a körvonalait elég erőteljesen meghúzták, csak borokra és szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelölésekkel kapcsolatban alkalmazható, ha a WTO-tagállam jogi vagy természetes személyei legalább tíz évig vagy jóhiszeműen, mindenesetre folyamatosan használták az uruguayi tárgyalások lezárását megelőzően. Ezen túlmenően a kivétel szerinti földrajzi megjelölés használatának volumenét és természetét tekintve hasonlónak kell lenni a korábbi használattal.

A TRIPS Tanácsban végzett munka

A WTO rendszerében a már említett alapelv az egyezmények működésének folyamatos vizsgálata. A tagállamok jogrendszerének vizsgálata a TRIPS Tanács előtti eljárásban az adott tagállam által benyújtott notifikációk (jogszabályfordítások és a legfontosabb jogszabályok rendszerbe foglalt gyűjteményei) alapján történik.
A TRIPS 24. 2 cikke előírja, hogy a Tanács folyamatosan vizsgálja felül a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását, és kimondja, hogy az első ilyen felülvizsgálatnak az Egyezmény hatálybalépésétől számított két éven belül kell megtörténnie.
A TRIPS Tanács az első felülvizsgálatot az 1996. november 11-15-i ülésén tartotta az Egyezmény összes rendelkezését alkalmazni köteles harminc tagállam bevonásával. Akkor az a megállapodás született, hogy a Tanács 1997-ben ismét napirendre tűzi a felülvizsgálat módjával összefüggő kérdések megtárgyalását. Az Európai Unió 1997 nyarán javaslatot nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a Titkárság készítsen olyan táblázatot, amely a tagállamok jogi szabályozásának összehasonlítását teszi majd lehetővé. Ezt a javaslatot Svájc, Magyarország, Csehország, India is támogatta. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland ellenezte az anyag elkészítését.
A 23.4. cikkel kapcsolatban a Tanácsban a tárgyalásokat előkészítő munka elindításában is megállapodás született.
Az 1997 februárjában tartott ülésén a Tanács az alábbi eljárási rendet fogadta el.
1. A Tanács felhívta a tagállamokat arra, hogy nyújtsanak be a földrajzi megjelölésekre vonatkozó lajstromozási rendszerüket ismertető írásos anyagot. A megadott időpontig tizenkét tagállam tett eleget a felhívásnak.
2. A tagállamok egyeztetése esetén a Tanács felkéri a Titkárságot arra, hogy készítsen háttértanulmányt a borokra és az égetett szeszes italokra vonatkozó nemzetközi egyezményekről. A tanulmány főként a sokoldalú egyezményekre helyezi a hangsúlyt a kétoldalú egyezmények regisztrációs elemeinek a kiemelésével.
Az előkészítő munka célja a Tanács munkájához szükséges információ összegyűjtése, hogy megkezdődhessenek a 23.4 cikk alapján a tárgyalások.
A TRIPS 24.1 cikkében meghatározott területen a TRIPS Tanács a korábbi munka folytatását határozta el, mivel a TRIPS is így rendelkezik, azonban nem szab határidőt a tárgyalások megkezdésére, a tagállamok képviselőitől sem érkezett még ilyen javaslat.

Dr. Csiky Péter