Szemle - 1998. 10.

TANULMÁNYOK

Joseph Straus

Biológiai sokféleség és szellemi tulajdon

---

I. BEVEZETÉS
II. A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNYÉNEK TÁRGYAI ÉS CÉLKITŰZÉSEI
   1. Az államok szuverén jogai
   2. Hozzáférés a genetikai forrásokhoz
   3. Hozzáférés a technológiához és a technológia átvitele
III. A TRIPS EGYEZMÉNY
IV. A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNYÉT MEGVALÓSÍTÓ TÖRVÉNYKEZÉS
V. SZABADALMI JOGI SZEMPONTOK
VI. EGYEZMÉNYEK A GENETIKAI FORRÁSOK HOZZÁFÉRÉSÉRŐL ÉS FELHASZNÁLÁSÁRÓL
VII. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

---

BEVEZETÉS

A genetikai források az utóbbi időkben sokféle okból nagy fontosságú kérdéssé váltak a tudósok, az ipar, a politikusok, sőt a nagyközönség számára is. Bár ezek a genetikai források széles felhasználási területen alkalmazhatók, például a növénynemesítés¹ és az állattenyésztés, az élelmiszer-, vegyi és környezeti iparok, valamint a gyógyszeripar és orvoslás² területén, létük egyre fokozottabban veszélyeztetett; a jelenlegi pusztulási sebesség becslések szerint százszor-ezerszer nagyobb, mint az ember előtti időkben.³ A modern technikák, például a kémiai kutatás és átvizsgálás (screening), valamint a molekuláris térképezés területén új és gazdaságilag életképesebb eszközöket biztosítanak a biológiai anyagokból származó értékes genetikai információk gyorsabb feltárásához, valamint kereskedelmi hasznosításához.⁴ Ugyanakkor az eddigi megőrzési és fenntartási intézkedések,⁵ eltekintve a jórészt csak iparosodott országokban található génbankokban⁶ történő ex situ megőrzéstől, viszonylag szerény mértékűek maradtak.⁷ Végül, de nem utolsósorban a biológiai sokféleség gazdaországai, amelyeknek nyolcvan százaléka a trópusi fejlődő országokban található,⁸ igen csekély ellenszolgáltatást, viszonzást vagy más hasznot kapnak, ha egyáltalán kapnak, azért a hozzájárulásért, amelyet genetikai forrásaik felhasználása jelent a globális gazdaság általános gazdagodásában vagy egy-egy ország gazdagodásában.⁹
Hogyan lehet megmagyarázni ezt a helyzetet összehasonlítva azzal a helyzettel, amely más természeti kincsek, például ásványok vagy nyersolaj feldolgozásánál alakul ki, ahol a létrejövő haszon ezeknek a kincseknek a ,,gazdaországait" gazdaggá teszi? A genetikai forrásokkal kapcsolatos látszólag diszkriminatív bánásmód - a más forrásokkal kapcsolatos bánásmódhoz viszonyítva - fő oka természetes erejük és egyidejűleg jogi gyengeségük: a növények, állatok, rovarok, mikroorganizmusok és más biológiai anyagok mint genetikai források megújíthatóak, képesek önreplikálásra vagy képesek reprodukálódni egy biológiai rendszerben. Azoknak az információknak a segítségével tartják fenn magukat, amelyeket a genetikai szerkezet foglal magában, és amelyek átjutnak utódaikba.¹⁰ Amint másutt elmagyarázzuk, a biológiai anyagnak, mint a genetikai információ hordozójának az önreprodukáló képessége világosan feltárja a tulajdonjog érvényesítésének határait: ha már valaki hozzájutott akár törvényesen, akár törvénytelenül a biológiai anyaghoz, az eredeti tulajdonosnak gyakorlatilag lehetetlen bebizonyítania, hogy az alkalmazott genetikai információ kizárólag az övé; ilyen helyzet állhat elő például a további szaporítás céljára kinyert magoknál, a transzgenikus állatok és növények előállításához izolált géneknél, a sejttenyésztéssel előállított értékes fehérjéknél, vagy értékes, aktív biológiai anyagok szintetikus előállításánál és hasonlóknál.¹¹
Az a tény, hogy a genetikai források gazdaországai nem képesek nyereséget szerezni forrásaik kiaknázásából,¹² miközben az iparosodott világ láthatóan sikeres ezen a téren,¹³ nem meglepő módon hosszan tartó vitához vezetett a múltban Észak és Dél között a világ genetikai forrásainak hozzáférésével, kiaknázásával és megóvásával kapcsolatban.¹⁴ Ennek a vitának az előzetes megoldásaként 1983-ban az Egyesült Nemzetek Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) oltalma alatt nemzetközi megállapodást kötöttek a növénygenetikai forrásokról (International Undertaking on Plant Genetic Resources).¹⁵ Az ebben a megállapodásban elfogadott koncepciót , vagyis hogy a növénygenetikai források az emberiség közös örökségét képezik,¹⁶ azután sokan úgy értelmezték, hogy ebbe beletartoznak a speciális genetikai állományok is, ideértve az elit és forgalomban levő nemesítői vonalakat és mutánsokat.¹⁷ Két, ez után elfogadott határozat azonban arra utal, hogy a FAO láthatólag felismerte: a növénynemesítők jogai nem lehetnek összeférhetetlenek ezzel a kötelezetséggel.¹⁸
1983 óta a genetikai források tulajdonjogát, hozzáférhetőségét és kiaknázását szabályozó jogi keret alapvető változásokon ment keresztül két nemzetközi jogi intézmény elfogadásának köszönhetően. Először a Biológiai Sokféleség Egyezményét (Convention on Biological Diversity, a továbbiakban CBD) írták alá 1992. június 5-én Rio de Janeiróban,¹⁹ másodszor, mindössze két évvel később, 1994. április 15-én a Világkereskedelmi Szervezetet (Word Trade Organization, továbbiakban WTO) létrehozó Marokkói Egyezmény 1C függelékeként megkötötték a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól Szóló Egyezményt (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, a továbbiakban TRIPS Egyezmény). Azért, hogy megérthessük a nemzetközi közjog e két fontos intézményének kölcsönhatását a genetikai források területén, át kell látni a genetikai források kettős jogi természetét: mint fenotípusok, azaz egyedi növények és állatok hagyományosan személyes (megfogható) javakat alkotnak; és mint genotípusok, azaz a mikroorganizmusok, növény- vagy állatfajták genetikai összeállításába belefoglalt információk, eleve a közjó keretébe tartoznak. Amint azonban Sedjo helyesen hangsúlyozza, a genotípusok szintén rendelkezhetnek kizárólagossággal.²⁰ Ez utóbbi akkor igaz, ha az ezekhez való hozzáférhetőség megfogható tulajdonosi joggal vagy szellemi tulajdonjoggal van korlátozva, például szabadalmi joggal vagy növénynemesítői jogokkal. Miközben a CBD elsősorban a hozzáférhetőség megfogható tulajdonjogi szempontjaira és a genetikai források, mint fenotípusok kiaknázásával kapcsolatos szabályokra összpontosít, a TRIPS Egyezmény a szellemi tulajdonjogok megvédésére szolgáló feltétlenül szükséges nemzetközi szabályokra vonatkozik, ide értve azokat a szellemi tulajdonjogokat is, amelyek a genetikai információkra vonatkoznak.

II
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNYÉNEK TÁRGYAI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

1. Az államok szuverén jogai

A genetikai források megóvását, valamint kiaknázását körülvevő kérdések összetettsége következtében a CBD - amely néhány évtized tárgyalás után alakult ki²¹ - által lefedett ügyek szintén szerteágazóak. Legtöbbjük első ízben kerül speciális, kötelező, egyetemes egyezménybe.²² Ez egyik oldalról igaz a genetikai sokféleségre és a biológiai sokféleség megőrzésének mint az emberiség közös érdekének²³ elismerésére, valamint a genetikai források hozzáférésének és alkalmazásának összefüggésére, másrészt igaz az ide tartozó technológiák átvitelére is, beleértve azokat a technológiákat, amelyek szabadalmak vagy más szellemi tulajdonjogok tárgyai.²⁴
A CBD 1. cikkelyében közzétett nagyra törő célkitűzések, nevezetesen ,,a biológiai sokféleség megőrzése, összetevőinek fenntartható alkalmazása, és a genetikai források hasznosításából kialakuló haszon igazságos és egyenlő elosztása a genetikai forrásokhoz való megfelelő hozzáférés, az ide vonatkozó technológiák megfelelő átadása és megfelelő tőkeberuházás segítségével" kiindulási pontjából és alapjából látható, hogy az emberiség ,,közös örökség"-ének koncepcióját az államok természetes forrásaikra vonatkozó szuverén jogainak explicit elismerése váltja fel, amelyre utalnak a preambulumban és kétszer a főszövegben is.²⁵ A CBD 3. cikkelyében lefektetett elv szerint az államoknak szuverén joga kiaknázni saját forrásaikat saját környezeti politikájuknak megfelelően. Az államok felelősségi körébe tartozik azonban annak biztosítása is, hogy a saját törvénykezésükön vagy szabályozásukon belül végzett tevékenység ne okozzon határokon átterjedő károsodást. Ezenkívül úgy kell tevékenykedniük, hogy összhangban legyenek az Egyesült Nemzetek Chartájával (Charter of the United Nations) és a nemzetközi jog elveivel.²⁶ A nemzeti szuverenitás elvét kiegyensúlyozza a szerződő feleknek a CBD 15(2) cikkely alatti kötelezettsége, amely szerint törekedniük kell olyan feltételek kialakítására, amelyek megkönnyítik a genetikai források hozzáférését más szerződő felek számára környezetvédelmileg helytálló felhasználásra, és nem szabad beépíteniük olyan korlátozásokat, amelyek az egyezmény szándékaiba ütköznek. Így az államoknak az a joga, hogy ellenőrizzék a hozzáférést genetikai forrásaikhoz, nem abszolút jog.²⁷
A genetikai források - amelyeket ,,genetikai anyag"-ként definiálunk, azaz bármely növényi, állati, mikrobiológiai vagy más eredetű anyag, amely ténylegesen vagy rejtetten tartalmazza az öröklés funkcionális egységeit - hasznosításából keletkező előnyök igazságos elosztásának (2. cikkely) feladatait a CBD 15. és 16. cikkelyei valósítják meg.²⁸ Míg a 15. cikkely a genetikai forrásokhoz való hozzáférést szabályozza, a 16. cikkely a technológia hozzáférhetőségével és átvitelével foglalkozik. Ez a két előírás együttesen képviseli a ,,teljes egyezmény alapvető kompromisszumát és illusztrálja a politikai és gazdasági erejét mind a biológiai sokféleségében gazdag fejlődő országoknak, mind a technológia alapján fejlett országoknak."²⁹

2. Hozzáférés a genetikai forrásokhoz

A CBD 15(1) cikkelye szerint a döntés, amely meghatározza a hozzáférést a genetikai forrásokhoz, a nemzeti kormányoktól függ és a nemzeti törvényhozás tárgya. Ez az előírás azonban nem ad az államnak tulajdonjogot genetikai forrásaira, amelyek a nemzeti jogoktól függően más tulajdonában lehetnek, például magánfél tulajdonában.³⁰ A nemzeti hozzáféréssel kapcsolatos törvénykezés bonyolult feladata, hogy különbséget tegyen az állami tulajdonú és magántulajdonú genetikai források között, és világosan jelezze, hogy egy lehetséges felhasználónak kivel kell tárgyalnia, és az ilyen tárgyalások kimenetele tárgya-e kormányzati vizsgálatnak, vagy vajon az államnak még félként is érdekeltnek kell lennie egy ilyen egyezményben.³¹ Amint már említettük, az államok szuverén jogainak gyakorlását genetikai forrásai felett nem csupán az a kötelezettsége korlátozza, hogy törekedniük kell olyan feltételek kialakítására, amelyek megkönnyítik a genetikai források hozzáférhetőségét más szerződő felek számára környezetvédelmileg helytálló felhasználásra, hanem az Egyezménynek a célkitűzései is kötik, mivel ezekkel a célkitűzésekkel ellentmondó hozzáférési korlátozások a nemzeti jogrendben nem írhatók elő [a CBD 15(2) cikkelye].
Mivel az egyes államok genetikai forrásaik ügyében gyakorlatilag függetlenek, az ezekre vonatkozó szabályok a szerződő felek nemzeti törvényeiben nagy mértékben felelősek a szóban forgó államban a CBD rendszerből eredő haszon kialakításának sikeréért vagy balsikeréért. Mivel már a CBD hatálybalépése előtt egy sor országban léteztek genetikai anyag gyűjtemények, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a CBD 15(3) cikkelye szerint a 15. és 16. cikkelyek hozzáférési és haszonmegosztási előírásai, valamint a 19. cikkely, amely a biotechnológia kezelésére és hasznának megosztására vonatkozik, nem alkalmazhatók azokra a genetikai forrásokra, amelyeket az Egyezmény hatálybalépése előtt szereztek be a genetikai források szolgáltatóitól, és azokra a forrásokra sem, amelyeket illegálisan szereztek be a származási országból akár a CBD hatálybalépése után is. Így azok a szerződő felek, amelyektől a már korábban létező ex situ gyűjteményekben tárolt genetikai források származtak, nem igényelhetik a CBD alapján, hogy ezeknek a genetikai forrásoknak múltbeli és jövőbeli használatával kapcsolatban alkalmazzák a haszonmegosztási előírásokat.³²
A CBD 15. cikkelyének 4. és 5. §-ai tartalmaznak néhány fontos leágazást, amelyek azt jelzik, milyen általános feltételek között tehető függetlenné a hozzáférés a genetikai forrásokhoz. A hozzáférés szabályozásával kölcsönösen elfogadott egyetértés alapján a 4. § foglakozik; ez felveti a tárgyalás lehetőségét a szerződő felek között a hozzáférés kialakításáról egyének, cégek, intézmények, például egyetemi vagy botanikus kertek számára, keresve a genetikai források hozzáférésének és alkalmazásának legjobb módját. A nemzeti törvényhozás dolga például, hogy rendszerbe foglalja azokat a minimális vagy általános feltételeket, amelyeket figyelembe kell venni, vagy amelyek kapcsán szabad kezet lehet adni a tárgyaló feleknek ezen a téren. Ugyancsak a nemzeti törvényhozók dolga kijelölni a feltételeket, hogyan alkossák meg, koordinálják és vezessék be a hozzáférési egyezményeket más államokkal és magánfelekkel például azok a kormány- vagy egyetemi intézmények, amelyek a kormány nevében közvetítőként tevékenykednek,³³ és amelyek intézményes szerepet játszhatnak egy adott ország genetikai forrásainak sikeres kiaknázásában.
A 15. cikkely 5. §-a szerint a genetikai forrásokhoz való hozzáféréshez szükséges lehet az ilyen forrásokat szolgáltató szerződő fél ,,előzetesen közölt hozzájárulás"-a (prior informed consent). A ,,hacsak a nevezett fél másképpen nem határozza meg" kifejezés rávilágít arra, hogy itt inkább lehetőségről, mint kötelezettségről van szó. Amint Hendrickx és munkatársai helyesen hangsúlyozzák, ennek az a következménye, hogy a felhasználónak csak akkor kell ragaszkodnia előzetesen közölt hozzájáruláshoz, ha a szolgáltató fél jogi rendszerében megtette a szükséges lépéseket az ezirányú munkamenet kialakítására.³⁴ Szintén a nemzeti törvényhozás feladata annak eldöntése, milyen esetekben kell előzetesen közölt hozzájárulást szerezni, és meg kell határoznia az ilyen hozzájárulás minimális vagy általános követelményeit is. Mivel az előzetesen közölt hozzájáruláshoz szükség van a genetikai forrásokat szolgáltató fél beleegyezésére, amelyhez viszont feltétlenül szükségesek a genetikai források hozzáférésében és alkalmazásában érdekelt fél által nyújtott információk, a szolgáltató fél fel van hatalmazva arra, hogy információkat kérjen többek között a genetikai források későbbi alkalmazásáról stb. A nemzeti hozzáféréssel kapcsolatos törvénykezés egy sor rendeletet alkothat meg, amelyek például az igényelhető információkra, a hozzáférési díjakra, export- és biobiztonsági korlátozásokra, de szellemi tulajdonjogokra és a genetikai forrásokból származó haszon megosztására is vonatkozhat.³⁵
Két további elvet kell megemlíteni itt, amelyek a genetikai forrásokkal kapcsolatos kutatásokra és a genetikai források hasznosítására vonatkoznak; ezek a CBD 15. cikkelyének 6. és 7. §-aiban találhatók; egyrészt minden szerződő fél általános kötelessége ,,törekedni" a más szerződő felek által szolgáltatott genetikai forrásokra alapozott tudományos kutatás fejlesztésére és kivitelezésére, mégpedig a szolgáltató ország teljes részvételével, és ha lehetséges, a szolgáltató országban. Nyilvánvaló, hogy ez az előírás azt célozza, hogy bátorítsa a kutatást a gazdaországban a genetikai források hasznosítására, továbbá hogy megalapozza és továbbfejlessze ezeknek az országoknak a kutatási és fejlesztési lehetőségeit. Másrészt a 7. § kimondja, hogy a szerződő feleknek törvényi, adminisztratív vagy politikai intézkedéseket kell tenniük, amelyek azt célozzák, hogy a kutatás és fejlesztés eredményeiből és a genetikai források kereskedelmi és egyéb hasznosításából keletkező haszonból tisztességesen és méltányosan osztozzanak a szolgáltató országgal, kölcsönösen megállapodott feltételek szerint. Ezt az elvet és következésképpen az ezen alapuló szerződési gyakorlatot végrehajtó nemzeti törvényhozás természetesen kulcsszerepet játszik. Csak az a törvényhozás képes stimulálni a biológiai sokféleség környezetvédelmileg helytálló alkalmazását és biztosítani a megfelelő hasznot ennek kiaknázásából, amely megfelelően mérlegelve veszi számításba mind a lehetséges felhasználónak, mind a genetikai források szolgáltatójának az érdekeit. Mivel a genetikai források lehetséges gazdasági értékét rendkívül nehéz megbecsülni különösen közép- és hosszú távon, a feleknek megfelelő jártasságot kell kifejleszteniük és alkalmazniuk a szerződési feltételekkel kapcsolatos tárgyalásokban, továbbá megfelelő mechanizmusokat kell találniuk az egyezmények végrehajtásával kapcsolatos későbbi fejlemények követésére. Azt, hogy mennyire nehéz hozzáigazítani a nemzeti törvényhozást a genetikai források hozzáféréséhez és kiaknázásához, legjobban a Brazíliában végbement fejlemények demonstrálják, ahol az ilyen irányú törvény erőteljes kritikát váltott ki túl sok korlátozás és túl komplikált szabályok bevezetése miatt.³⁶

3. Hozzáférés a technológiához és a technológia átvitele

Az Észak és Dél közti, a genetikai források hozzáférhetőségéről és kiaknázásáról szóló hosszan tartó viták során az ellentéteknek és a folytonos feszültségnek az egyik fő oka a fejlődő országok viszontigénye volt a technológia hozzáférhetőségéhez és átviteléhez. A CBD 16. cikkelye - amelyben ezeknek a problémáknak megoldására jogi eszközök vannak kidolgozva - kompromisszumnak tekinthető, amelynek megfogalmazása erősen vitatható, és amelynek megoldásai hosszú távon elfogadhatatlannak tűnnek több fejlődő ország számára, de ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok számára is.³⁷ A 16. cikkely elfogadásával, amely együtt olvasandó és végül is együtt valósítandó meg a 12. cikkellyel (Kutatás és képzés), 17. cikkellyel (Információcsere), 18. cikkellyel (Technikai és tudományos együttműködés) és 19. cikkellyel (A biotechnológia kezelése és a haszon megosztása), kötelezettség hárul minden szerződő félre, hogy ,,biztosítsa és/vagy könnyítse meg a hozzáférést és átvitelt más szerződő feleknek" az alábbi technológiákkal kapcsolatban:

• a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó technológiák,
  
• összetevőik fenntartható alkalmazására vonatkozó technológiák és
  
• a genetikai forrásokat hasznosító technológiák,
  
• és mindezeket úgy valósítsák meg, hogy ne okozzanak jelentőst kár a környezetnek [16(1) cikkely].
  

Így ez a kötelezettség csak olyan technológiákra vonatkozik, amelyek a genetikai források megőrzésével, fenntartható alkalmazásával vagy kiaknázásával kapcsolatosak, és amelyek magukban foglalják a genetikai mérnökséget (genetic engineering) és más modern biotechnológiai technikákat is.³⁸
Mivel a CBD 16(1) cikkelye minden szerződő félre vonatkozik, a kötelezettség nemcsak a technológiák szolgáltatóira, hanem befogadóira is érvényes. A nehézség, amellyel az államok, mint szerződő felek szembenéznek, amikor kötelezően igénylik az ilyen magántulajdonban levő technológiák hozzáférésének és átvitelének biztosítását, tükröződik a ,,biztosítani és/vagy megkönnyíteni" kifejezésben, amely kifejezés a feleknek választási lehetőséget nyújt, ahol a ,,megkönnyíteni" kifejezés csak minimálisan teljesítendő kötelezettséget jelent. Több külön- böző utat javasoltak már, hogyan könnyítsék meg az ide vonatkozó technológiák hozzáférését és átvitelét, például adókedvezménnyel vagy más gazdasági ösztönzőkkel, kiterjesztett szellemi tulajdonjogi oltalommal, vagy a szellemi tulajdonjogok megvásárlásával egy másik fél nevében.³⁹ Ez utóbbi esetben az egyik szerződő fél például megszerezheti a magántulajdonban levő szabadalmaztatott technológiákat és átengedheti azokat, vagy licenciákat adhat azokra egy vagy több másik félnek ingyen vagy nagyon kedvező feltételek között.⁴⁰
A 16. cikkely 2. §-a ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban leszögezi, hogy az említett hozzáférést és átvitelt tisztességes és kedvező feltételek között kell biztosítani és/ vagy megkönnyíteni, és ezeket a kedvezményes és előnyös feltételeket kölcsönösen kell egyeztetni. Ahol szabadalmazott vagy más módon oltalmazott technológiáról van szó, a feltételek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy ezeknek össze kell férniük a szellemi tulajdonjogok megfelelő és hatékony oltalmával. A CBD kapcsolatot épített ki a szellemi tulajdonjogok rendszerével, és elsősorban ennek azon szabályaival, amelyek a TRIPS Egyezményben is szerepelnek.⁴¹
A kapcsolat a CBD és a TRIPS Egyezmény között kifejezett hangsúlyt kap a 16. cikkely 3. §-ában, amely szerint a feleknek megfelelő jogi, adminisztratív vagy politikai intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy elsősorban a genetikai forrásokat szolgáltató fejlődő országoknak hozzáférést nyújtsanak és átvitelt biztosítsanak az ezeket a forrásokat hasznosító szabadalmazott vagy más módon oltalmazott technológiákhoz kölcsönösen elfogadott feltételek között és a nemzetközi joggal összhangban. Ez az előírás a maga nehezen megfogható stílusában azt a kötelezettséget rója ki, hogy olyan jogi keretet kell biztosítani, amely lehetővé teszi a genetikai forrásokat hasznosító technológia átvitelét a CBD szerint szolgáltató jellegű országokba kölcsönösen jóváhagyott feltételek között. Más szavakkal ennek a jogi keretnek biztosítania kell az alapot a kölcsönösen jóváhagyott feltételek kialakításához, ugyanakkor ennek a jogi keretnek összhangban kell lennie a nemzetközi joggal. Következésképpen a szóban forgó jogi keret nem adhat lehetőséget például kényszerlicenciákra olyan feltételek között, amelyek ellentmondásban vannak a TRIPS Egyezmény 31. cikkelyével.
Mivel a szellemi tulajdonjogok pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják a CBD végrehajtását, a 16(5) cikkely a szerződő felek számára bevezeti a nemzeti törvénykezésnek és a nemzetközi jognak alávetett szellemi tulajdonjogok területén az együttműködés kötelezettségét ,,annak biztosítására, hogy ezek a jogok támogassák a CBD célkitűzéseit és ne ütközzenek ezekbe". Ez volt az az előírás amely eredetileg megakadályozta az Amerikai Egyesült Államokat abban, hogy aláírja a CBD-t. Véleménye szerint elfogadhatatlan egyetérteni azzal az elvvel, hogy a szellemi tulajdonjogokat korlátozni lehet vagy kell a technológia átvitelének ösztönzésére a magánszektorból. Ennélfogva az Egyesült Államok a jelen Egyezmény elfogadásának feltételéül a 16(5) cikkely törlését vagy módosítását szabta meg, és annak az alapelvnek elfogadását, hogy a technológia átviteléhez vagy a kutatási aktivitásokban való részvételhez tartozó feltételeknek olyanoknak kell lenniük, amelyekkel az összes érintett fél teljes mértékben egyetért, és amelyeket kizárólagosan szabadpiaci folyamatok határoznak meg. Ezenkívül az Egyesült Államok erőteljesen sürgette a fejlődő országokat, hogy tegyenek lépéseket a magánbefektetés és fejlesztés biztosítására, ahol ,,a legfontosabb a szellemi tulajdonjogok megfelelő és hatékony oltalmának biztosítása azoknak a technológiáknak a területén, amelyek a genetikai források fejlesztéséből erednek".⁴² Amikor Clinton elnök végül aláírta a CBD-t 1993. június 4-én, az Amerikai Egyesült Államok sürgette a szerződő feleket, hogy hozzák létre a szellemi tulajdon megfelelő és hatékony jogi oltalmát a genetikai forrásokon alapuló találmányoknál is, továbbá minden érdekelt fél biztosítsa az előnyök megosztásához, valamint a technológia átviteléhez a megfelelő feltételek önkéntes elfogadását, és ne léptessenek életbe korlátozásokat a genetikai forrásokon alapuló új technológiák vagy termékek fejlesztésével, eladásával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatban.⁴³

III.
A TRIPS EGYEZMÉNY

Az a sok indulat, amelyet elsősorban a CBD 16(5) cikkelye váltott ki,⁴⁴ lényegében eltűnt, amikor a TRIPS Egyezmény 1994 áprilisában létrejött. Az intenzív és vitákkal terhes tárgyalás után a WTO tagjai a történelem során ekkor egyeztek meg először univerzális szinten kötelező oltalmi feltételekben a szabadalmak területén. Mivel ezután ezek a feltételek alkotják a CBD 16. cikkelye szerint a betartandó nemzetközi jog alapját, a szabadalmazott vagy más szellemi tulajdonjoggal oltalmazott technológia hozzáférésének vagy átvitelének ügyében a megoldás a küszöbön áll. A TRIPS Egyezmény szabadalommal kapcsolatos előírásait lényegében azonos felek tárgyalják, mint a CBD-t, és ebből valamelyest lehet következtetni a CBD megkötését követő párbeszéd előzetes kimenetelére,⁴⁵ amely párbeszéd 1999-ben folytatódik a TRIPS Egyezmény 27(3)(b) cikkelyének utolsó mondata alapján.
A TRIPS-nek a szabadalmi oltalommal kapcsolatos előírásait illetően említést kell tenni a WTO-tagországoknak a 27(1) cikkely szerinti kötelezettségéről, amely szerint szabadalmi oltalmat kell biztosítani bármely találmány számára, legyen az termék vagy eljárás, a technológia minden területén, feltéve, hogy megfelel a szokásos szabadalmazási követelményeknek, vagyis új, feltalálói lépést foglal magában (vagyis nem nyilvánvaló), iparilag alkalmazható (vagyis hasznos), továbbá a leírás kielégítő módon feltárja a találmányt [29(1) cikkely].
Bár a WTO-tagoknak lehetőségük van arra, hogy kizárják a szabadalmazásból a találmányok néhány kategóriáját, a fejlődő országok, a piacgazdaság felé haladó átmeneti országok és a kevésbé fejlett országok pedig kaphatnak öt, illetve tizenegy év átmeneti periódust, hogy eleget tudjanak tenni minden szabadalmi oltalommal kapcsolatos kötelezettségnek (lásd a 65-66. cikkelyeket), a TRIPS Egyezmény következtében a manőverezési tér mégis jelentősen beszűkült. Mivel létezik egy olyan szempont, amely szerint bizonyos találmányok termékeinek kereskedelmi terjesztését meg kell akadályozni valamely tagország területén a közrend vagy közerkölcs megóvása érdekében, ide értve az emberi, állati és növényi élet megóvását vagy az egészség megóvását és a környezet súlyos kárainak elkerülését, lehetnek olyan találmányok, amelyeket ki kell zárni a szabadalmi oltalomból. Ilyen kizárást azonban nem szabad megtenni csupán azért, mert a forgalomba hozatalt valamely tagország törvénye tiltja. Következtetésképpen amikor egy találmány kereskedelmi forgalomba hozatalának engedélyeztetésére valahol van esély, nem lehet kizárni a találmányt a szabadalmazásból a TRIPS 27(2) cikkely alapján.⁴⁶ Ezenkívül a tagországok kizárhatják a szabadalmazásból a növényeket és állatokat, valamint a lényegében biológiai folyamatokat ezek előállítására. Adniuk kell viszont szabadalmat mikroorganizmusokra, valamint nem biológiai és mikrobiológiai eljárásokra, beleértve a növények és állatok előállítására szolgálókat is. A növényfajtáknak is kell biztosítani szabadalmat vagy egy hatékony sui generis oltalmat [27(3)(b) cikkely]. Így a WTO-tagok között az a megegyezés áll fenn, hogy nem csupán a modern genetikai mérnökség technikáinak kell szabadalmi oltalmat biztosítani⁴⁷ állatok és növények előállításához, hanem szabadalmat kell biztosítani a biológiai anyagoknak is, a mikroorganizmusokat is beleértve.⁴⁸
Bár a TRIPS Egyezményben nincs meghatározva sem a technológia, sem a találmány fogalma, és nem található szabatos megkülönböztetés a szabadalmazható találmányok és a nem szabadalmazható felfedezések között⁴⁹ sem, elvben nem lehet kérdéses a természetben előforduló anyagok, mint pl. DNS-ek, sejtvonalak stb. szabadalmazása. Tehát ha a mikroorganizmusok tételesen szabadalmi oltalomra alkalmas tárgyaknak vannak nyilvánítva, a természetben előforduló biokémiai anyagok, mint például a nukleotidok szekvenciái (DNS-ek) a maiore ad minus fogalmával érvelve szintén olyan tárgynak tekintendők, amelyekre a WTO tagjainak termékszabadalmi oltalmat kell adniuk. Így a genetikai forrásokban megtestesült információ a szabadalmi oltalomból csak a TRIPS Egyezmény 27(2) és (3) cikkelyeiben felsorolt feltételek között zárható ki. Abból, hogy a TRIPS Egyezményből a találmány fogalmának meghatározása hiányzik, általában nem következhet olyan eredmény, hogy a WTO-tagok, akár fejlett, akár fejlődő országok (ez utóbbiaknál minden csak az átmeneti időtartam lejárta után érvényes) törvényében a találmány olyan meghatározása szerepeljen, amely nagy általánosságban kizárja a szabadalmazásból a természetben előzőleg már létező anyagokat.⁵⁰ Így azok az előírások, mint az Andok Csoport 344. Rendeletének 6(b) cikkelye, amely kiköti, hogy a természetben már létező anyagok és ezek másolatai nem képeznek ,,találmányt"-t, vagy mint az argentin szabadalmi törvény 6(g) cikkelye, amely szerint ,,a természetben már létező bármely élő anyag" nem képez ,,találmány"-t, nincs összhangban a TRIPS Egyezmény 27. cikkelyével. Ugyanez mondható el a brazil szabadalmi törvényről is, amely nem biztosít szabadalmat ,, ... a természetben található vagy abból izolált természetes élőlények és biológiai anyagok egészére vagy részére, ide értve bármely természetes élőlény genomjait vagy protoplazmáit, továbbá természetes biológiai folyamatokra sem".⁵¹
A CBD 16(5) cikkelyének további fontos tisztázását végzik el a TRIPS Egyezmény 28., 30., 31. és 33. cikkelyei, amelyekben meg vannak határozva a szabadalmasnak kötelezően járó jogok, ezek határidői és az erre vonatkozó kivételek, valamint ezeknek a jogoknak a korlátai. A TRIPS Egyezmény 28(1) cikkelye szerint egy termékszabadalom tulajdonosa részére olyan jogokat kell biztosítani, amelyek a tulajdonos beleegyezésével nem bíró harmadik feleket megakadályozzák az alábbi tevékenységekben: a nevezett termék előállítása, alkalmazása, eladásra felkínálása, eladása, vagy ilyen célokra importálása; eljárási szabadalom esetében a feltalálói jogoknak meg kell akadályozniuk a tulajdonos beleegyezésével nem bíró harmadik feleket az eljárás felhasználásával kapcsolatos tevékenységektől, továbbá az alábbi tevékenységektől: a közvetlenül a nevezett eljárással kapott termék alkalmazása, eladásra felkínálása, eladása, vagy ilyen célokra importálása. Az oltalom időtartama a 33. cikkelyben van meghatározva, és ez nem végződhet korábban, mint a bejelentés időpontjától számított húsz éves időtartam lejárta.
Korábban voltak olyan komoly aggályok a CBD egyes szerződő feleinek részéről, amely szerint a kényszerengedélyek 16(5) cikkely alapján történő megadásánál elképzelhető a túl liberális feltételek érvényesülése. Ezeknek az aggályoknak nagy része bizonyára eltűnt a TRIPS Egyezmény 31. cikkelyében a kényszerengedélyekre található szabályok elfogadása után, amelyek röviden a következőképpen foglalhatók össze:
(a) minden egyes esetben figyelembe kell venni az adott körülményeket;
(b) a (kényszerengedélyért) folyamodónak meg kell kísérelnie, hogy megszerezze a jogosult hozzájárulását ,,ésszerű kereskedelmi feltételek és körülmények között", és ha az erőfeszítések eddig sikertelenek voltak, ,,ésszerű időtartamon belül";⁵²
(c) a kényszerengedély alapján megadott oltalmi körnek és időtartamnak arra a célra kell korlátozódnia, amelyre azt megadták;
(d) a kényszerengedély nem lehet kizárólagos;
(e) ezt csak a ,,haszonélvező vállalatnak vagy üzletnek részeként" lehet áatdni;
(f) a kényszerengedély alapján történő alkalmazást ,,elsősorban csak az ilyen alkalmazást engedélyező tagország belső piacának ellátásához" lehet engedélyezni;
(g) mihelyt azok a körülmények, amelyek a kényszerengedélyhez vezettek, már nem állnak fenn és valószínűleg nem is térnek vissza, a kényszerengedélyt le kell zárni; ilyen esetekben azonban a tagországok méltányos oltalmat kell, hogy nyújtsanak annak a félnek a törvényes érdekében, amelyik fel volt jogosítva a kényszerengedélyre;
(h) a jogosultnak méltányos ellenszolgáltatást kell kapnia az eset körülményeinek megfelelően, figyelembe véve a kényszerengedély gazdasági értékét;
(i, j) mind a kényszerengedély megadásának jogi érvényességével kapcsolatos döntések, mind a kényszerengedéllyel kapcsolatban fizetendő ellenszolgáltatásra vonatkozó döntések ellen jogi felülvizsgálatnak kell, hogy helye legyen bíróság előtt, vagy más független felülvizsgálatnak kell, hogy helye legyen ,,külön magasabb hatóság" előtt az adott tagországban. Azok a kényszerengedélyek, amelyek bíróság előtt vagy más adminisztratív eljárásban versenyellenesnek tartott gyakorlat megszüntetése céljából jöttek létre, különleges kezelést igényelnek a 31(h) cikkely szerint.
Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni, hogy a TRIPS Egyezmény 31. cikkelyét mindig együtt kell olvasni a Párizsi Egyezmény (a szellemi tulajdon oltalmáról) 5A cikkelyével. Így például a csupán a szabadalom alkalmazásának elmulasztásán vagy nem kielégítő alkalmazásán alapuló kényszerengedélyre vonatkozó kérelem benyújtása csak a szabadalmi bejelentéstől számított négy éven belül vagy a szabadalom megadásától számított három éven belül engedélyezett, attól függően, hogy melyik időtartam hosszabb. Ez azt jelenti, hogy ahol a szabadalmas helyénvaló indokokkal képes igazolni tevékenységét, az ilyen kérelem a kényszerengedélyre sikertelen kell, hogy maradjon. Tekintetbe véve, hogy a TRIPS Egyezmény 27(2) cikkelye szerint a szabadalmi jog gyakorlatba vételénél tilos különbséget tenni az importált vagy helyben gyártott termék között, be lehet látni, hogy a szabadalmi jog megfelelő gyakorlatba vételét biztosítani lehet szabadalmazott termékek importjával is. Az, hogy ez érvényesíthető vagy sem, függ az egyes esetek egyedi körülményeitől, ahol az ilyen eseteket a Párizsi Egyezmény 5A(4) cikkelyében előírt kívánalmak szerint vizsgálják.⁵³

IV.
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNYÉT MEGVALÓSÍTÓ TÖRVÉNYKEZÉS

A CBD-t keretegyezménynek kell tekinteni, mivel előírásai sok esetben inkább általános célokként és politikaként vannak megfogalmazva, mint pontos jogokként és kötelezettségekként.⁵⁴ Következésképpen a CBD céljainak elérésében a végső siker vagy balsiker egy adott országban nagymértékben függ az adott országnak a CBD-t bevezető törvénykezésétől és ezen belül mindenekelőtt a genetikai forrásokhoz való hozzáféréshez és az ezekből a forrásokból származó haszon megosztásához kapcsolódó törvényektől. Amint már korábban említettük, bonyolultsága miatt az ide vonatkozó törvénykezés erősen vitatott Brazíliában 1995 óta, és ezeknek a vitáknak a kimenetelét nehéz megjósolni.⁵⁵ Hasonló fejlemények figyelhetők meg a Fidzsi-szigeteken is, ahol 1996-ban törvényjavaslatot adtak ki a fenntartható fejlődésről,⁵⁶ és Ausztráliában, ahol a hozzáférést jelenleg az egyes államok szabályozzák, de a genetikai források kivitelét külföldre szövetségi törvények ellenőrzik.⁵⁷
Kiterjedt tárgyalások eredményeképpen, amelyben helyi közösségek, mezőgazdasági kutatóintézetek képviselői, környezetvédelmi jogászok, nemzeti kormányszervek képviselői és politikusok vettek részt, 1995 májusában a Fülöp-szigetek kibocsátotta a 247. Elnöki Rendeletet: ,,Irányvonal és keretszabályok a biológiai és genetikai források, melléktermékeik és származékaik hasznosításáról tudományos és kereskedelmi célokra és egyéb célokra". A rendelet az Alkotmány XII. cikkelyének I. fejezetén alapul, amely biztosítja, hogy a fauna és a flóra az állam tulajdona és az állam látja el a felügyeletet ennek rendeltetésével, fejlesztésével és felhasználásával kapcsolatban. Ezzel a rendelettel a fülöp-szigeteki törvényhozók jogi keretet biztosítottak a biológiai sokféleség hasznosításával kapcsolatos tevékenységekhez, olyan kötelezettségeket írva elő, hogy meg kell szerezni az előzetesen közölt hozzájárulást mind a kormánytól, mind a bennszülött kulturális közösségektől (2. fejezet), be kell tartani mind a kereskedelmi, mind az akadémiai kutatási egyezmények minimális feltételeit (5. fejezet), be kell tartani a haszon megfelelő megosztásának követelményét; és létre kell hozni olyan intézményi keretet, amely kompetens nemzeti hatóságként működik ezekben az ügyekben (6. és 7. fejezet). 1996 júniusában jelentek meg a végrehajtási szabályok és rendeletek a biológiai és genetikai források hasznosításáról. Ennek a végrehajtási törvénycsomagnak a keretében létrehoztak egy tárcaközi bizottságot a biológiai és genetikai források ügyében (Inter-Agency Commitee on Biological and Genetic Resources, IACBGR), amely illetékes nemzeti hatóságként működik. Ezenkívül nyilvánosságra hozták az ügyrendet a kutatási és kereskedelmi egyezmények kérelmezéséhez és kidolgozásához, amelyben szerepel a bejelentés az érintett ágazatnál, a konzultáció az érintett ágazattal, valamint a minimális feltételek és körülmények mind a kutatási, mind a kereskedelmi egyezményekhez.⁵⁸
A fülöp-szigetekiekhez hasonló törvényhozási megközelítést választotta öt latin-amerikai állam is, amelyek az úgynevezett Andok-szerződés államait alkotják. 1994 júliusában a Cartagena Megállapodás Bizottsága elfogadta a 391. határozatot, amelyben jóváhagyták a genetikai források hozzáférésének közös rendszerét, és ez így kötelezővé vált a tagországok, vagyis Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela számára ennek a határozatnak az Official Gazette-ben 1996. július 17-én történt közzétételével. A jóváhagyott rendszer célja az alábbi: ,,szabályozni a hozzáférést a tagországok genetikai forrásaihoz és származékaihoz úgy, hogy
(a) állapítsák meg a feltételeket az ilyen hozzáférésből származó haszon méltányos és igazságos megosztásához;
(b) hozzanak létre jogi alapot a genetikai források, származékaik és a hozzájuk tartozó eszmei összetevők elismerésére és méltánylására, különösen ott, ahol bennszülött <%-1>afro-amerikai közösségek és helyi közösségek is érdekeltek;
(c) bátorítsák a biológiai sokféleség megőrzését és a genetikai forrásokat tartalmazó biológiai források fenntartható alkalmazását;
(d) segítsék elő a tudományos, technológiai és technikai kapacitások megerősítését és fejlesztését helyi, nemzeti és regionális szinten; és
(e) erősítsék meg a tagországok tárgyalási ügyességét."
A 391. határozat szerint a hozzáférést kérő folyamodóknak meg kell szerezniük az előzetesen közölt hozzájárulásokat az illetékes nemzeti hatóságoktól, a bennszülött afroamerikaiaktól és a helyi közösségektől egyaránt, és meg kell osztaniuk a hasznot velük. Az illetékes nemzeti hatóság úgy határozható meg, mint az egyes tagországok által kinevezett közérdekű állami hatóság vagy testület, amely fel van hatalmazva arra, hogy biztosítsa a genetikai források vagy származékaik hozzáférhetőségét, ennek következtében írja alá vagy felügyelje a hozzáférési szerződéseket, hajtsa végre a közös rendszer által előirányzott tevékenységeket és biztosítsa az összhangot ezekkel. Abból a célból, hogy a 391. határozat szerinti kötelezettségekkel összhangban legyenek, a tagországok kötelesek ezt a határozatot jóváhagyni saját másodlagos törvényhozásukban. Míg Ecuador jóváhagyta az ide vonatkozó rendeletet 1996. szeptember 2-án, más tagországoknál a törvényhozás még folyamatban van.⁵⁹

V.
SZABADALMI JOGI SZEMPONTOK

Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a CBD célkitűzéseinek eléréséhez csak a szolgáltató országok genetikai forrásainak hozzáféréséről és az alkalmazásukból eredő haszon megosztásáról szóló törvények szükségesek. Láthatóan kevesen értik meg, hogy az olyan törvényhozás, amely elsődlegesen a megfogható tulajdoni kérdésekre összpontosít, aligha lehet sikeres, ha a genetikai források, mint genotípusok meg nem fogható, eszmei szempontjaira és jellemzőire nincsenek megfelelően tekintettel. Itt két különböző szempontra hívjuk fel a figyelmet.
Egyrészt meg kell érteni, hogy az egyedül reális és nemzetközileg járható út, amely összhangban van a piacgazdaság megalapozott jogi rendjével és elveivel, és amelynek segítségével közép- és hosszú távú előnyöket lehet kialakítani a szolgáltató és felhasználó országoknak is, a genetikai forrásoknak mint genotípusoknak a kiaknázása. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen kiaknázás kereskedelmi szempontból sikeres legyen, szükséges, hogy a genetikai források, ide értve a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok genetikai felépítésében megtestesült információkat, alkalmasak legyenek például szabadalmi oltalomra a szokásos szabadalmazási körülmények között mind a felhasználó, mind a szolgáltató országban, amely szolgáltató országok azonban a legtöbb esetben egyidejűleg felhasználó országok is.⁶⁰ Ez elfogadhatónak látszik makrogazdasági szempontból is.⁶¹
Másrészt az a kérdés vetődik fel, vajon a szabadalmi törvényeket kell-e módosítani úgy, hogy támogassák a CBD célkitűzéseit, figyelembe véve a hozzáféréssel kapcsolatos törvényhozást. Javasolták például, hogy vezessenek be olyan kikötést, amely kötelezi a szabadalom bejelentőjét, hogy nevezze meg a biológiai anyagok és a hagyományos ismeretek eredetének országát a szabadalmi bejelentésben valahányszor ez a tárgyhoz tartozik, és adjon információt, kapott-e ezeknek az anyagoknak az alkalmazására kifejezett hozzájárulást.⁶² Igen hasonló jelleggel tett az Európai Parlament 1997 júliusában kísérletet arra, hogy megváltoztassa az EU Bizottság által benyújtott irányelvet a biotechnológiai találmányok jogi oltalmáról (Directive on legal protection of biotechnological inventions), többek között olyan kötelezettség bevezetését javasolva, amely szerint növényekből és állatokból eredő biológiai anyagot tartalmazó vagy felhasználó találmányok esetében szabadalmi oltalom csak akkor legyen megadható, ha az anyag földrajzi eredetét feltüntetik és ha a szabadalom bejelentője a szabadalmi hatóságnak bizonyítékot nyújt be arról, hogy az anyagot a biológiai anyag országában érvényes, a hozzáférésre és kivitelre vonatkozó rendeletekkel összhangban alkalmazták.
Az Európai Parlament javaslatait azonban a Bizottság és a Tanács elutasította abból az okból, hogy egy ilyen előírás túlmegy azokon a nemzetközi kötelezettségeken, amelyet a Közösség és tagállamai a CBD keretében vállaltak. A Tanács hangsúlyozta továbbá, hogy a szabadalmi hivatalok nem képesek ellenőrizni, hogy a külföldi törvénykezésnek eleget tesznek-e.⁶³ Az irányelv végül is jóváhagyott megfogalmazása szerint⁶⁴ elfogadják, hogy a tagállamoknak különös súlyt kell fektetniük a CBD 3. és 8(j) cikkelyére, a 16(2) cikkely második mondatára és a 16(5) cikkelyre, amikor hatályba léptetik azokat a törvényeket, rendeleteket és/vagy adminisztratív előírásokat, amelyek szükségesek, hogy eleget tegyenek a nevezett irányelvnek (55. megjegyzés). Ezenkívül elismerik, hogy további folyamatos munka szükséges nemzetközi szinten, hogy ,,segítsék a szellemi tulajdonjogok, a TRIPS Egyezmény ide vonatkozó előírásai és a CBD közti kapcsolat közös megítélését" (56. megjegyzés). Következésképpen a 27. megjegyzés jogilag nem kötelező jelleggel adja meg, hogy ,,ha egy találmány növényi vagy állati eredetű növényi anyagon alapul, a szabadalmi bejelentésnek, ahol ez esedékes, információt kell adnia az ilyen anyag földrajzi eredetéről, amennyiben ez ismeretes", ez tehát nem gyakorol befolyást a szabadalmi bejelentés ügymenetére, vagy a megadott szabadalmakból eredő jogok érvényességére.
A Biológiai Sokféleség Egyezménye tagjai III. Konferenciájának III/17. határozatában, amelyre utalást tesznek az EU irányelv 56. megjegyzésében, világosan feltárják, hogy az összefüggés a CBD és a TRIPS Egyezmény között még vizsgálat alatt áll általános nemzetközi szinten. Ennek fényében az EU Bizottság és a Tanács, továbbá az Európai Parlament határozata az irányelv második szövegváltozatában a jelenlegi helyzetben kielégítőnek tűnik. Annak eldöntésére, vajon szükséges-e megváltoztatni, továbbá hogyan és hol a szellemi tulajdonjogokat, elsősorban a szabadalmi törvényeket abból a célból, hogy még inkább támogassák a CBD célkitűzéseinek elérését az összes érintett fél előnyére, a WTO és a TRIPS Egyezmény keretében kell megoldást találni. Amikor azonban ezt a kérdést tárgyalják, a feleknek tisztában kell lenniük azzal, hogy csak akkor érhető el optimális jogi alap a haszon kialakításához, majd ennek a haszonnak a megosztásához, ha az összes WTO tagország szabadalmi törvényében az EU biotechnológia irányelvével,⁶⁵ az amerikai egyesült államokbeli és japán szabadalmi törvényekkel és az Európai Szabadalmi Egyezménnyel⁶⁶ összhangban a genetikai források oltalmazva lehetnek, mégpedig genotípusokként.
Ez utóbbi állásponttal, úgy tűnik, egyáltalán nem értenek egyet néhány ország törvényhozói, akik Argentínához, Brazíliához és az Andok-csoporthoz hasonlóan másképpen döntöttek.⁶⁷ Ugyanez érvényes néhány lehetséges szolgáltató ország némely intézményének, például az Indiai Tudományos és Ipari Kutatási Tanácsnak erőfeszítéseire is az országban előforduló természetes anyagok szabadalmazásának mint ,,biokalózkodás"-nak megakadályozására olyan módon, hogy a szabadalmi hivatalok részére az ilyen anyagokról speciális információkat, mint referenciaismertetőket küldenek.⁶⁸ Ha India, amint feltételezhető, érdekelt a szóban forgó anyagok alkalmazásából származó előnyök megosztásában, akkor kutatóintézeteinek egyedül vagy külföldi akadémiai és/vagy ipari kutatóintézetekkel együtt erőfeszítéseket kellene tennie szabadalmak és más szellemi tulajdonjogok megszerzésére az ilyen anyagokra, ahol az jogilag lehetséges és gazdaságilag ésszerű. Egy kiegyensúlyozott nemzeti hozzáférési törvény alátámasztja az ezzel kapcsolatos erőfeszítéseket. Az ilyen anyagok szabadalmazásának megakadályozása viszont nemcsak hogy fékezi a lehetséges haszon létrejöttét, hanem megakadályozza a természetben előforduló anyagokból készülő modern gyógyszerek kifejlesztéséhez szükséges beruházásokat is, amely végül is azoknak válik leginkább kárára, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ezekre, vagyis a betegeknek világszerte. Magától értetődik, hogy egy gyógynövényeket és alkalmazá- sukkal kapcsolatos helyi tapasztalatokat ismertető referencia csak igen csekély mértékben segít az embereken a szóban forgó országban, nem is beszélve más, többé-kevésbé távoli országokról.⁶⁹

VI.
EGYEZMÉNYEK A GENETIKAI FORRÁSOK HOZZÁFÉRÉSÉRŐL ÉS FELHASZNÁLÁSÁRÓL

A remélt eredmény kialakulása érdekében a CBC és a TRIPS Egyezmény, valamint a megfelelő nemzeti végrehajtási törvények és rendeletek szerinti, fentebb körvonalazott komplex jogi kereten kívül a szerződéses egyezmények komplex hálózatát is ki kell építeni szolgáltató országok és a felhasználó országok különböző intézményei között. Ebből a szempontból elsősorban a szolgáltató országok számára lényeges annak megértése, hogy az ilyen egyezményeknek sokféle szempontot kell figyelembe vennie, és hogy a haszon megosztása nem csak azt jelenti, hogy a genetikai források és származékaik, mint például gyógyszerek, mezőgazdasági vegyszerek vagy nagy termelékenységű transzgenikus termények végső felhasználásából keletkező bevételeket meg kell osztani, hanem ami talán még fontosabb, azt is jelenti, hogy hosszú távon is fejlődhetnek a hazai kutatási és fejlesztési lehetőségek a felhasználó országokban működő intézményekkel való együttműködés keretében, amely szükséges a szolgáltató ország saját természeti kincseinek sikeres kiaknázásához és megfelelő felhasználásához, valamint megőrzéséhez.⁷⁰ Ezenkívül az ilyen szerződéses egyezmények számításba vehetik és számításba is kell venniük a bennszülött közösségek érdekeit és közreműködésüket, amely hatékony volt a genetikai források megőrzéséhez a múltban; ezért ezeknek e közösségeknek ugyanúgy hasznot kell húzniuk az új fejleményekből.⁷¹
Már 1991-ben, a CBD elfogadása előtt megkötötték az első ilyenfajta komplex szerződéses egyezményt a Merck&Co. Inc. gyógyszeripari cég és Costa Rica nemzeti kormányszervezete, az Instituto Nacional de Biodiversidad (INBio) között. Ezt az egyezményt már széles körben publikálták. A jóváhagyott együttműködés keretében az INBio végzi a növényfajták gyűjtését és az extrakciós tevékenységet, míg a Merck az átvizsgálási (screening) és átvizsgálás utáni tevékenységekre és a termékfejlesztésre összpontosít. A szolgáltató hozzájárulása a nemzeti parkokban található esőerdőkből gyűjtött növények extrahálása. A Merck hozzájárulása ebben az egyezségben a kiindulási előleg biztosítása volt az INBio részére 1,135 millió USD értékben, ebből 100 000 USD a hozzájárulás a Costa Rica-i Nemzeti Park Alapítványhoz, 120 000 USD jut képzésre, 80 000 USD a Costa Rica Egyetemnek fizetendő extrakciós költség, 135 000 USD jut a laboratóriumi felszerelésekre, 100 000 USD a fizetésekre, 60 000 USD költhető hozzájárulásként a biológiai sokféleség felmérésére, 120 000 USD a szállításra és költségekre, 285 000 USD a biológiai sokféleség felmérésére szol gáló berendezésekre és 135 000 USD az adminisztrációra. Ezenkívül 1% és 3% között becsülhető szabadalmi díj (royalty) jut az INBio-nak abban az esetben, ha a Merck piacképes terméket fejleszt ki és a szabadalmi oltalmat is fenntartja.⁷²
A CBD elfogadása óta növekedett a nemzetközi elkötelezettségek száma az ilyen jellegű kémiai kutatásokkal kapcsolatban. 1993 decemberében egy nemzetközi együttműködési csoportot (International Co-operative Groups, ICBG) hoztak létre Washingtonban. Ezt az Amerikai Egyesült Államok három kormányügynöksége alapította és irányítja együttesen, mégpedig a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute of Health, NIH), a Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation, NSF) és a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (US Agency for International Development, USAID). Programjuk azt célozza, hogy serkentőleg hasson a biológiai kutatásra, modellt szolgáltasson a biológiai sokféleség fenntartható alkalmazásának fejlesztésére, és bizonyítékokat gyűjt sön a biológiai kutatás alkalmaz- hatóságára, mint olyan eszközre, amely gyógyszer hatású természetes termékek felfedezésével javítja az emberi egészséget, ugyanakkor megőrzi a biológiai sokféleséget. Ez természeti források felbecslésével, a képzés és az ügyvitel elősegítésére szolgáló infrastruktúra felépítésével és a közösségek megfelelő gazdasági aktivitásának elősegítésével történhet elsősorban azokban a kevésbé fejlett országokban, amelyekben a világ biológiai sokféleségének nagyobbik része ta<%-1>lálható. A nevezett program szerinti projekt első sorozatában résztvevő országok Argentína, Kamerun, Chile, Costa Rica, Mexikó, Nigéria és Suriname. A programban amerikai és külföldi intézmények egyaránt részt vesznek, úgymint egyetemek, botanikus kertek, múzeumok, természetvédő szervezetek, és különböző ipari cégek, mint az American Cyanamid Co., Bristol-Myers Sqibb, Monsanto és Shaman Phamaceuticals. A felek között létrejött szerződések a kutatási és fejlesztési egyezményeket és haszonmegosztó szerződéseket általában egyaránt magukban foglalják, és ezek nagymértékben a már ismertetett Merck- INBio szerződés nyomvonalán haladnak és számításba veszik a helyi közösségek érdekeit.⁷³

VII.
ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

Olyan folyamatnak járunk a kezdetén, amely remélhetően elvezet egyik kétségtelenül legbecsesebb kincsünknek, földgolyónk biológiai sokféleségének égetően szükséges megőrzéséhez és megfelelő alkalmazásához. Amennyiben a biológiai sokféleség pusztulása a jelenlegi sebességgel folytatódik, a kutatási munka egyik fő forrása fokozatosan eltűnik a biotechnológia minden területén. A biológiai sokféleség megőrzésére irányuló törekvés ugyanakkor egyike korunk legbonyolultabb politikai, gazdasági és tudományos kérdéseinek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az a végleges megoldás, amely a szellemi tulajdonvédelem hívei elképzelésének megfelelne, még igen távol van, és így a szellemi tulajdonjogok legjobb hatásai még messze nem érvényesülhetnek.⁷⁴
A jelen globalizált világában uralkodó jogi és gazdasági környezetben mégis a szabadalmi és más szellemi tulajdonjogok tűnnek az egyetlen eszköznek, amelyek segíthetnek a gazdaországoknak a biológiai sokféleséget támogató jogi alapok kialakításában a piacgazdaság elveivel összhangban. Ha a genetikai forrásokat szolgáltató országok jól kiegyensúlyozott törvénykezést fogadnak el a genetikai források hozzáférésével és a genetikai források alkalmazásából származó haszon megosztásával kapcsolatban, és megtesznek minden erőfeszítést, hogy a helyi kutatók aktívan részt vehessenek iparosodott világból jött partnerekkel közös kutatási tevékenységekben, továbbá elfogadják azokat a szellemi tulajdonjogi törvényeket, amelyek közvetve vagy közvetlenül a szóban forgó biológiai anyagokra vonatkoznak, jó esélyük van a sikerre. Ezzel párhuzamosan az iparosodott országoknak is meg kell vizsgálniuk, vajon kell-e további intézkedéseket tenniük a teljes szellemi tulajdoni rendszer tisztességes működésének biztosítására a genetikai forrásokat szolgáltató vagy felhasználó országok javára. Végül célszerűnek látszik figyelmeztetni az alábbiakra: még a lehető legjobb jogi keret és a gondos szerződéses egyezmények esetében is türelemre van szüksége az összes érintett félnek, és nem szabad túl nagy reményeket fűzni a haszon gyors kialakulásához, így annak megosztásához sem. Ehhez figyelembe kell venni, hogy tíz, tizenöt vagy még több év és több százmillió dolláros beruházás szükséges, mielőtt tényleges gazdasági előnyök jelentkeznek például egy klinikailag esedékes gyógyszernél, amelynek felfedezéséhez 10 000-35 000 növényi vagy állati minta átvizsgálása szükséges.