NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
Albánia és az Amerikai Egyesült Államok 1999. szeptember 30-án kétoldalú egyezményt írtak alá a két ország gazdasági együttműködéséről. Ez elősegíti Albánia csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez.
Albánia azt is bejelentette, hogy törvényeit számos egyezmény előírásaihoz, így a TRIPS egyezmény előírásaihoz is hozzá fogja igazítani.
A) 1999. június 22-én két iparjogvédelmi vonatkozású törvénytervezetet terjesztettek be a Szenátusnál, amelyeket a Szenátus július 1-jén, míg a Képviselőház július 26-án fogadott el. Clinton elnök augusztus 5-én írta alá a törvénytervezeteket, amelyek így törvényerőre emelkedtek.
Az egyik törvény lehetővé teszi, hogy a Szabadalmi és Védjegy Hivatal számára alapítványokat létesítsenek, míg a másik a védjegytörvényt módosítja azáltal, hogy lehetővé teszi a védjegybejelentések elleni felszólalást, valamint a védjegyek törlését hígítás (dilution) miatt.
B) Az Egyesült Államokban a szoftver tárgyú szabadalmak terén új időszak kezdődött, amit az ilyen tárgyú engedélyezett szabadalmak számának exponenciális növekedése, valamint a Szövetségi Fellebbezési Bíróság két újabb szoftverpárti döntése jelez. Az utóbbi döntések megállapítják, hogy a szoftver, valamint az üzleti módszerek az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi törvényének 101. szakasza alapján szabadalmazható tárgyat képeznek. Ez év januárjában az egyik ilyen döntés ellen a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott fellebbezést elutasították, ami a mintegy 30 éve a szoftverek szabadalmazhatóságáért folyó harc végét jelzi.
Ez a harc a 60-as évek közepén kezdődött, amikor a szabadalmi rendszer felülvizsgálatára létrehozott elnöki bizottság az amerikai szabadalmi törvény olyan módosítását javasolta, hogy az zárja ki a számítógépprogramok szabadalmazhatóságát. Ezt a javaslatot a Kongresszus soha nem fogadta el, de a hivatali elővizsgálók a gyakorlatban a magukévá tették.
A Szabadalmi Hivatal 1996 februárjában szoftver tárgyú szabadalmi bejelentések vizsgálatára vonatkozó irányelvet adott ki, amely kimondják, hogy egy szoftver tárgyú bejelentés vizsgálatát nem szabad azzal kezdeni, hogy megállapítják: egy igénypont matematikai algoritmusra vonatkozik-e. Így megszűnt az ilyen tárgyú bejelentéseknek nem szabadalmazható algoritmusokként való kezelése. 1996. január 1-jétől 1999. augusztus 10-éig az Amerikai Szabadalmi Hivatal 570 olyan szabadalmat engedélyezett, amelynek a címében szerepel a "szoftver" szó, és ez közel 50%-kal több, mint a megelőző 20 évben engedélyezett ilyen tárgyú szabadalmak száma.
A szoftver tárgyú találmányok vizsgálata során tehát ma már nem az az alapkérdés, hogy a szoftver szabadalmazható-e, hanem az, hogy az adott szoftvertalálmány új, hasznos és nem kézenfekvő-e, és a bejelentés a találmányt olyan módon írja-e le, hogy annak alapján szakember meg tudja valósítani.
C) Az Egyesült Államok az Európai Unió szemére hányja a borok minősítésének új szabályozását, amit Washington protekcionistának minősít.
A kifogás tárgya az Európai Unió 1998 áprilisában elfogadott 881/98 sz. rendelete, amely korlátozza a borok címkéjén és csomagolásán a "tradicionális kifejezések" használatát. A rendelet meg fogja tiltani a hagyományos címkézésű borok importját az Európai Unióba, kivéve azt az esetet, amikor a származási ország a címke használatáról kétoldalú vagy többoldalú megállapodást kötött Brüsszellel.
Az Egyesült Államok 1999. szeptember 29-én a Kereskedelmi Világszervezethez fordult panaszával, azt állítva, hogy az Európai Unió szabályozásának célja nem világos, és az importált borokkal szemben diszkriminációt alkalmaz. "Félünk, hogy az Európai Unió szabályozásának alapját alkotó cél saját bortermelőik érdekeinek védelme, ami szükségtelen akadályt jelenthet" nyilatkozta Washington.
Az Európai Közösség egy hivatalos személye azt közölte azonban a Kereskedelmi Világszervezettel, hogy az Egyesült Államok állításai pontatlanok, és Washington nem közölt világos példát arra, hogy a szabályozás hogyan befolyásolná hátrányosan az amerikai borexportot. A tisztségviselő azt is közölte, hogy a rendeletnek 1999. október 1-jén kellett volna hatályba lépnie, de ezt az időpontot az Európai Közösség most 2000 augusztusáig elhalasztotta. A Kereskedelmi Világszervezetet azért nem értesítették erről a rendelkezésről - bár azt a Szervezet szabályzata előírja -, mert Brüsszel azon a véleményen volt, hogy a rendelet kevéssé befolyásolja a határokon átmenő forgalmat.
A belga Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) 1999. szeptember 3-án olyan döntést hozott, hogy ideiglenes intézkedés (saisie description) olyan külföldi szabadalomtulajdonosok számára is elrendelhető, akiknek nincs belga szabadalmuk.
Az ügy felperese egy olyan svéd társaság, amelynek Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban európai szabadalma van virágcserepek szállítására szolgáló kézikocsikra. Az alperes egy belga cég, amely ilyen termékeket Franciaországba exportál, és a felperes állítása szerint ezzel sérti a felperes francia szabadalmi jogait.
A felperes az 1968. évi Brüsszeli Konvenció 24. szakaszára hivatkozva ideiglenes intézkedés keretében a belga társaság telephelyének megtekintésére vonatkozó engedélyt kért, hogy meg lehessen állapítani az állítólagos bitorlás helyét és mértékét. Az említett 24. szakasz kimondja, hogy egy szerződő állam bíróságától még akkor is kérni lehet ilyen intézkedést, ha a Konvenció rendelkezései szerint az ügy lényegét illetően egy másik szerződő államnak van hatásköre.
Az ügyben a genti Fellebbezési Bíróság korábban felhatalmazott egy szakértőt, hogy beléphessen az alperes üzemébe és mintát vegyen a bitorló termékekből, illetve megtekintse a vonatkozó iratokat. A bíróság ex parte határozatát az alperes megfellebbezte, de azt egy 1995. november 17-i ítélet megerősítette. Az alperes a belga Legfelsőbb Bíróságnál kérte az ítélet megváltoztatását.
Az ügyben a fő kérdés az volt, hogy egy olyan cég, amelynek nincs Belgiumban érvényes szellemi tulajdonjoga (az adott esetben szabadalmi joga), kérhet-e ilyen intézkedést. Ebben az esetben a belga bíróság a Brüsszeli Konvenció 24. szakasza alapján helyt adott a felperes kérelmének.
Itt röviden kitérünk arra, hogy a belga büntetőtörvénykönyv szerint az Az alperes kétségbe vonta a belga bíróság illetékességét arra hivatkozva, hogy a Brüsszeli Konvenció 24. szakasza szerint ideiglenes intézkedések megadásakor figyelembe kell venni annak az államnak a törvényeit, ahol az intézkedést kérik. Az alperes hivatkozott a szellemi tulajdonjogok területi jellegére is, azzal érvelve, hogy az ideiglenes intézkedés A belga Legfelsőbb Bíróság elutasította ezt az érvelést, megállapítva, hogy a belga büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszát a belga szabadalmi törvénytől függetlenül kell figyelembe venni, és ezért a szellemi tulajdonjogok területi jellegének általános elvét az adott esetben nem lehet alkalmazni.
A bíróság azt is megállapította, hogy még ha a szabadalmi jogok csupán egyetlen államban hatályosak is, a jogok megvédése érdekében megelőző vagy védő rendszabályokat lehet engedélyezni a Brüsszeli Konvenció 24. szakasza alapján olyan állam területén is, amely államban szabadalmi oltalmat nem engedélyeztek.
Ennek az elvnek az alapján a belga bíróság két fontos gyakorlati következtetést vont le:
Így a belga bíróság döntése külföldi szabadalomtulajdonosok számára megnyitja az utat ideiglenes intézkedés elrendelésére, ha gyanítják, hogy az Európai Unió valamely tagállamában fennálló szellemi tulajdonjoguk bitorlására vonatkozó bizonyíték található Belgiumban.
1999. október 7-én a hivatalos lapban közzétették a 3201 sz. elnöki határozatot rendkívüli sürgősségi körülmények esetén nem kereskedelmi célra a kormány számára adható kényszerengedélyekről.
A kényszerengedély adását az 1996. évi szabadalmi törvény 71. szakasza teszi lehetővé, és a szükséghelyzetben adható kényszerengedély összhangban van a TRIPS egyezmény 31. szakaszában foglaltakkal.
Az elnöki rendelet 2. szakasza kimondja, hogy nemzeti szükségállapot vagy közérdek esetén nem kereskedelmi célú használatra hivatalból kényszerengedély adható, feltéve, hogy a szabadalmas vagy a használati engedélyes nem elégíti ki a felmerülő szükségleteket.
Nemzeti szükséghelyzetnek minősül a közt fenyegető veszély akkor is, ha az országnak csak egy részén áll fenn. Közérdekűnek kell tekinteni az olyan tényeket, amelyek a közegészségügyre, a környezetvédelemre vonatkoznak, valamint az ország műszaki, szociális és gazdasági fejlődését elsőrendűen befolyásolják.
A kényszerengedélyt hivatalból engedélyezi a köztársasági elnök hivatala, ha meggyőződött arról, hogy a szabadalomtulajdonos vagy a használati engedélyes képtelen eleget tenni a vészhelyzet vagy a közérdek által megkívánt feltételeknek.
Dél-Koreában 1998-ban 75 188 szabadalmi és 28 896 használati minta bejelentést, 23 732 ipari minta bejelentést és 57 393 védjegy-bejelentést nyújtottak be, ami az összes bejelentés számát tekintve 27,1%-os csökkenést jelent az 1997. évihez viszonyítva. A külföldről érkező bejelentések száma 1998-ban 15,4%-kal, míg a hazai bejelentések száma 29,9%-kal csökkent.
Az 1999. évben bekövetkezett gazdasági fellendülés viszont azt eredményezte, hogy az év első felében 11 284 külföldi védjegybejelentést nyújtottak be, ami az előző év hasonló időszakához képest 23,4%-os növekedésnek felel meg.
Az Egyesült Arab Emirátusok szövetségi kormánya módosította az 1992. évi védjegytörvényt. A módosítás értelmében megszüntetik a Védjegyhivatal határozatai elleni fellebbezéseket elbíráló Védjegybizottságot. Ezentúl a védjegybejelentések elutasítása ellen a határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül polgári bírósághoz lehet fellebbezni.
Észak-Koreában egy szabadalmi bejelentés esetén elegendő a bejelentési kérelmet és az idegen nyelvű leírást benyújtani. A meghatalmazást, az átruházási iratot, a feltalálói nyilatkozatot és a koreai nyelvű leírást 3 hónapon belül kell benyújtani.
A végzések megválaszolására a Szabadalmi Hivatal 3 hónap határidőt engedélyez.
1999. április 16-án a hivatalos lapban közzétették az új védjegytörvény tervezetét, amely előreláthatólag még ebben az évben törvényerőre fog emelkedni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az új törvény főbb vonásait.
A lajstromozható védjegyek körét kiszélesítették; lajstromozhatók a szavak, jelzések, minták, betűk, számok, figuratív elemek, az áruk alakja és csomagolása, a színkombinációk, valamint a felsoroltak kombinációja.
Megszűnik a lajstrom A jelű és B jelű részre való tagolása. Az új védjegytörvény hatálya alá eső bejelentéseknek csak a jelenlegi B lajstromra vonatkozó követelményt kell kielégíteniük, vagyis megkülönböztető jellegűnek kell lenniük.
A jelenlegi lajstrom A és B részében lajstromozott védjegyeket az új védjegytörvény hatálybalépésekor az egyesített lajstromba átvittnek fogják tekinteni, és az összes védjegy azonos oltalmat fog élvezni.
Különböző osztályokba tartozó áruk és szolgáltatások esetén elegendő lesz egyetlen védjegybejelentést benyújtani, de a további osztályok után pótilletéket kell fizetni.
A Párizsi Uniós Egyezmény alapján közismert védjegyként oltalmazható védjegyek tulajdonosa jogosult lesz az olyan védjegyek hongkongi használatának ideiglenes intézkedéssel való megtiltását kérni, amely védjegyek azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások terén azonosak a saját védjegyével vagy ahhoz megtévesztően hasonlók.
Az új törvény lehetővé teszi a kollektív védjegyek lajstromozását.
A felszólalás határidejét 2 hónapról 3 hónapra növelték.
Az új törvény hatálybalépésekor függő védjegybejelentések oltalmi ideje a korábbi 7 év helyett 10 év lesz, amit további 10-10 évre meg lehet hosszabbíttatni.
A használati engedélyes jogosult lesz allicencet engedélyezni.
Az új törvény szerint bárki kérheti egy védjegy megvonását. A jelenleg hatályos törvény szerint erre csak jogaiban sértett személy jogosult.
A használat hiánya miatt megvonást már 3 év után is lehet kérni, szemben a jelenleg hatályos törvény szerinti 5 év időtartammal.
Írország 1999. szeptember 15-én letétbe helyezte a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezésének nemzetközi elismerésére létrejött Budapesti Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően ez a Szerződés Írországra nézve 1999. december 15-én lépett hatályba.
Jamaica 1999. szeptember 24-én letétbe helyezte a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát. Így ez az Egyezmény Jamaicára nézve 1999. december 24-én lépett hatályba.
A) A japán kormány az 1997-ben elkezdett párbeszéd kapcsán levélben fordult az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben kérte többek között, hogy a feltalálói elvről térjenek át a bejelentői elvre, és vezessék be a korai publikációs (közrebocsátási) rendszert, amit az Egyesült Államok kormánya már 1996 januárjában megígért a két ország között iparjogvédelmi ügyekben folytatott megbeszélések eredményeként.
B) Az egyik japán ügyvivői iroda több bírósági ítélet alapján az alábbi következtetéseket vonta le DNS-vonatkozású szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatban:
a) Egy DNS-fragmentum a funkció vagy egy sajátos hasznosság megjelölése nélkül nem szabadalmazható. Szabadalmazható azonban az olyan DNS-fragmentum ha nincs egyéb ok a bejelentés elutasítására , amelynek megadják a specifikus hasznosságát, például azt, hogy egy betegség diagnosztizálására alkalmazható.
b) Ha egy szerkezeti gén nyilvánosan ismert, nem elégíti ki a feltalálói tevékenység követelményét az olyan találmány, amely ennek az ismert génnek egy mutánsára vonatkozik, és a mutáns ugyanolyan tulajdonságokat mutat és funkciókat teljesít, mint az ismert szerkezeti gén. Ha azonban az igényelt mutáns olyan előnyös hatásokat mutat az említett ismert génhez viszonyítva, amelyeket egy szakember nem láthatott előre, a találmány kielégíti a feltalálói tevékenység követelményét.
Az amerikai Pfizer gyógyszergyártó cég a TRIPS egyezmény alapján 1999. április 15-én, az oltalmi idő lejárta előtt mintegy 4 hónappal kérte egy 1982. augusztus 31-én engedélyezett szabadalma 17 éves oltalmi idejének a bejelentés napjától 20 évre való meghosszabbítását.
A hatályos kanadai szabadalmi törvény rendelkezései szerint az 1989. október 1-jén vagy azt követően engedélyezett szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év, míg az 1989. október 1-je előtt engedélyezetteké az engedélyezés napjától számított 17 év.
Pfizer keresetét a TRIPS 33. szakaszára alapozta, amely a Világkereskedelmi Egyezmény tagországai számára előírja, hogy csak 20 évnél hosszabb oltalmi idejű szabadalmakat engedélyezhetnek. A perben az alperes a kanadai kormány, az egészségügyi miniszter (aki Kanadában felelős a gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének kiadásáért) és az Apotex generikus gyógyszergyártó cég volt.
A Pfizer kizárólagos kanadai licencvevője már kapott a szóban forgó szabadalom tárgyát képező és ZOLOFT kereskedelmi nevű gyógyszerre forgalmazási engedélyt. Keresetében Pfizer azt is kérte, hogy a kereskedelmi minisztert tiltsák el attól, hogy 2000. október 30-ig engedélyezze az Apotex számára a nevezett gyógyszerre forgalombahozatali engedély kiadását.
A per megindítása után az alperesek kérték a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a Kereskedelmi Világszervezettel kötött megállapodás nem képezi kanadai törvény tárgyát.
A Szövetségi Bíróság elfogadta az alperesek érvelését, és ezért elutasította Pfizer keresetét arra hivatkozva, hogy a kanadai Parlament nem iktatta törvénybe a Kereskedelmi Világszervezettel kötött egyezményt és így a TRIPS 33. szakaszát sem, és ezért a 17 év oltalmi idővel engedélyezett szabadalmak tulajdonosait nem ruházta fel azzal a joggal, hogy a bejelentés napjától számított 20 év oltalmi időre tarthassanak igényt.
A kanadai Parlament 1994-ben, amikor elfogadta a Kereskedelmi Világszervezetre vonatkozó törvényt, nyilvánvalóan azon a véleményen volt, hogy a szabadalmi törvényt nem kell módosítania, mert azt jóval 1994 előtt úgy módosította, hogy a szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 évre változik. A Parlament döntése nem vonatkozott az 1989. október 1-je előtt engedélyezett szabadalmakra, amelyek oltalmi ideje az engedélyezés napjától számított 17 év maradt.
Itt jegyezzük meg, hogy e bírósági döntés miatt az Amerikai Egyesült Államok kormánya panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnél Kanada ellen. Ezt az ügyet a Kereskedelmi Világszervezet döntőbírói szerepet betöltő tanácsa fogja megtárgyalni.
Várható, hogy a Kereskedelmi Világszervezet döntőbírósági tanácsa előtt a kanadai kormány azt az álláspontot fogja képviselni, hogy valójában eleget tett a TRIPS 33. szakaszában foglalt követelménynek. Álláspontját alátámasztja a TRIPS 70. szakasza, amely kimondja, hogy az Egyezmény nem szolgáltat alapot olyan kötelezettségekre, amelyek az Egyezmény alkalmazási időpontja előtt bekövetkezett tényekre vonatkoznak. Ez nyilván úgy értelmezhető, hogy a Kereskedelmi Világszervezet tagországai nem kötelezhetők arra, hogy az Egyezménynek az illető országokban történő hatálybalépése előtt engedélyezett szabadalmak oltalmi idejét is megváltoztassák. Ugyanakkor a 70. szakasz azt is megállapítja, hogy az Egyezmény minden olyan tárgy ("subject matter") vonatkozásában is kötelező, amely az Egyezmény alkalmazásának időpontjában létezik és ebben az időpontban az illető országban oltalom alatt áll. A döntőbírósági eljárásban fog eldőlni, hogy a "subject matter" kifejezést hogyan értelmezik, illetve hogy az kiterjed-e az Egyezmény hatálybalépésének időpontjában függő összes bejelentésre és érvényben lévő összes megadott szabadalomra.
A) A Kínai Szellemi Tulajdon Hivatal 1999. október 1-jei hatállyal megváltoztatta a határidő-hosszabbítások rendjét. Ennek megfelelően a végzések megválaszolására engedélyezett határidő második hosszabbítását legkésőbb az első határidő lejártáig kell kérni. Ennek alapján egy vagy két hónap hosszabbítást engedélyeznek. A hosszabbítási kérelemhez csatolni kell a külföldi bejelentő instrukciós levelének másolatát annak kínai fordításáva együtt.
Harmadik hosszabbítást a Hivatal nem engedélyez.
B) Kínában 1998-ban 121 989 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, ami 1997-hez viszonyítva 6,8%-os növekedésnek felel meg. 1998-ban 67 889 szabadalmat engedélyeztek, ami az előző évhez képest 33,1%-os növekedést jelent.
A védjegybejelentések száma 1998-ban 157 683 volt, ami 1997-hez viszonyítva 6%-os növekedésnek felel meg. 1998-ban 107 710 védjegyet lajstromoztak.
1998 végén Kínában 968 827 volt az érvényes védjegylajstromozások száma.
Az Európai Közösség elsőfokú bírósága a Közösségi Védjegyhivatal egy döntése ellen benyújtott fellebbezés ügyében a közelmúltban hozta meg első ítéletét. A fellebbezést a Procter & Gamble cég nyújtotta be eldobható pelenkák "Baby-Dry" közösségi védjegyére vonatkozó lajstromozási kérelmének abszolút lajstromozást gátló okra hivatkozva történt elutasítása ellen.
A bíróság megállapította, hogy a Közösségi Védjegyhivatal Fellebbezési Tanácsa szerint a pelenkák szótári meghatározása arra utal, hogy azok képesek nedvességet elnyelni, vagyis használatuk szándékolt célja lényegileg a nedvesség elnyelése és így a csecsemők szárazon tartása. Ezt a megállapítást a bejelentő nem vonta kétségbe, így a Fellebbezési Tanács helyesen állapította meg, hogy a "Baby-Dry" kifejezés közvetlenül tájékoztatja a fogyasztókat az áru felhasználási céljáról, és ezért a Közösségi Védjegyszabályzat (KVSZ) 7. cikkének (1)(c) pontjával összhangban a kifejezés közösségi védjegyként nem lajstromozható.
A bíróság azonban azt is megállapította, hogy a Fellebbezési Tanács nem járt el helyesen, amikor figyelmen kívül hagyta a bejelentőnek azt a közlését - amelyet első ízben fellebbezésében adott elő -, hogy a használat révén megszerzett megkülönböztető jellegre vonatkozó bizonyítékot is be tud nyújtani. A KVSZ 7. szakaszának (3) pontja szerint ugyanis egy védjegyet nem lehet elutasítani a KVSZ 7. szakaszának (1) (c) pontja alapján, ha a védjegy használat útján megkülönböztető jelleget szerzett. A Fellebbezési Tanács azon az alapon utasította vissza ennek az érvnek a figyelembevételét, hogy ajánlatát a bejelentő nem az elővizsgáló számára terjesztette elő, és határidőt sem tűzött ki arra, hogy a bejelentő ilyen bizonyítékot benyújtson. A bíróság ezért megállapította, hogy a Fellebbezési Tanácsnak meg kell vizsgálnia a fellebbezést, és utána döntenie kell vagy olyan módon, hogy az ügy lényegét illetően határozatot hoz, vagy pedig úgy, hogy visszautalja az ügyet az elővizsgálónak. Minthogy a Fellebbezési Tanács egyik utat sem követte, határozatát a bíróság megsemmisítette. Így az ügyben most a Közösségi Védjegyhivatalnak kell újra döntenie.
Svédországban 1999. január 1-jén új törvény lépett hatályba, amely lehetővé teszi, hogy bitorlási perben a szellemi tulajdonjog birtokosa kezdeményezhesse a bitorlás fennforgásának a vélt bitorló telephelyén való vizsgálatát. A bitorlás vizsgálatára vonatkozó új rendszabályokat a szabadalmi törvény, a védjegytörvény és a mintaoltalmi törvény kiegészítéseként léptették hatályba.
Bitorlási vizsgálatot bárki ellen el lehet rendelni, aki megalapozottan gyanúsítható bitorlással, vagy megkísérelt bitorlást, vagy szándékszik bitorlást elkövetni.
A bitorlási vizsgálatot a rendes bíróságoknál lehet kérni. A döntés meghozatala előtt a bíróságnak alaposan mérlegelnie kell az összes körülményt, és csak akkor rendelhet el ilyen vizsgálatot, ha az indokok túlsúlyban vannak a gyanúsított bitorlónak okozott kellemetlenségekkel szemben. Ezt az "arányosság elve"-ként ismerjük.
Csupán szellemi tulajdonjogok birtokosai és használati engedélyesei jogosultak ilyen vizsgálati eljárást kérni, és a kérelmezőnek biztosítékot kell nyújtania a másik félnek okozott károk megtérítésére.
Bitorlási vizsgálatra vonatkozó rendelkezést elvileg csak akkor lehet kiadni, amikor a vélt bitorlónak megadták a lehetőséget véleménye kifejtésére. Ha azonban fennáll annak a veszélye, hogy eltávolít vagy megsemmisít bitorlást bizonyító tárgyakat vagy iratokat, a bíróság a vélt bitorló meghallgatása nélkül is elrendelheti a bitorlási vizsgálatot a bitorlással gyanúsított fél telephelyén annak érdekében, hogy az ügyben perdöntő tárgyak és iratok kutathatók és lefoglalhatók legyenek. Ilyen "tárgy" bármi lehet, aminek köze van az ügyhöz, így például a bitorlási vizsgálattal közvetlenül összefüggő tulajdon vagy olyan felszerelés, amelyet felhasználnak vagy felhasználhatnak a kérdéses tulajdon előállítására. Az "iratok" kifejezés olyan üzleti iratokra vonatkozik, amelyek utalhatnak a törvénytelen termékek vételére vagy eladására, tehát üzleti szerződések, vásárlási megbízások, számlák, rajzok és egyéb iratok lehetnek.
A bíróság végzése alapján a vizsgálatot a helyi végrehajtó hatóság foganatosítja, és a vizsgálat foganatosítására vonatkozó kérelmet is ehhez a hatósághoz kell benyújtani a bírósági határozat keltétől számított egy hónapon belül.
A vizsgálat lefolytatásának hivatalos illetéke jelenleg 5000 SEK a bírósági költségeken kívül.
A helyi végrehajtó hatóságnak joga van szakértőket is igénybe venni annak érdekében, hogy hatásosan tudja lefolytatni a vizsgálatokat.
16. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) Uniója 1999. szeptember 20-tól 29-ig tartotta 12. rendes közgyűlését, amelyen két fontos határozatot hoztak.
a) A közgyűlés a megjelölési illeték csökkentését határozta el. Ennek megfelelően 2000. január 1-jétől kezdve az országonkénti megjelölési illeték 150 CHF helyett 140 CHF lesz. Emellett az eddigi 10 helyett 8-ra csökkentették azoknak az országoknak a számát, amelyek után megjelölési illetéket kell fizetni. Ez annyit jelent, hogy 2000. január 1-jétől kezdve a megjelölési illeték legnagyobb összege 1500 CHF-ről 1120 CHF-ra fog csökkenni.
b) A közgyűlés módosította a Szabadalmi Együttműködési Szerződés elsőbbség igénylésére vonatkozó 4.10. szabályát is. Ennek megfelelően 2000. január 1-jétől kezdve lehetőség lesz olyan elsőbbség igénylésére is, amelyet olyan államban benyújtott bejelentésre alapoznak, amely nem tagja ugyan a Párizsi Uniós Egyezménynek, de tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek.
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1999. szeptember 15-én bejelentette, hogy a szabadalmi oltalomra vonatkozó új nemzetközi szerződés 70-nél több országgal folytatott tárgyalások után közeledik a megvalósuláshoz, mert megállapodtak a szerződés legfontosabb pontjaira vonatkozó szövegtervezetben.
A tervezett szerződés korszerűsítené a szabadalmi oltalomhoz vezető nemzeti eljárásokat olyan harmonizált szabályok felállításával, amelyek a szabadalmi bejelentések bejelentési napjának elismerésével, az elektronikus benyújtással, a szabadalmi bejelentések képviseletével, a határidő-hosszabbítások feltételeivel, a jogok helyreállításával és az elsőbbségek igénylésével kapcsolatosak.
Az új szerződés a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) előírásaival is összhangban lenne, aminek eredményeként a szabadalmi alakiságok és adminisztrációs követelmények nagymértékben követnék a nemzeti és a nemzetközi bejelentések közös előírásait.
A szerződés tervezetét a WIPO szabadalmi jogokkal foglalkozó állandó bizottságának támogatásával 1999. szeptember 6-tól 14-ig tárgyalták meg. A szövegtervezet a 2000. május 11-től június 2-ig tartandó diplomáciai konferencia alapjául fog szolgálni.
A Kínai Köztársaság első ízben 1994. január 23-án fogadta el a szabadalmi oltalmi idő meghosszabbítására vonatkozó rendszert. A Szabadalmi Hivatal az Egészségügyi Minisztériummal, valamint a Földművelődésügyi Tanáccsal egyeztette álláspontját, és 1997. január 1-jén hatályba léptette a vonatkozó rendeletet. Az ilyen ügyek kezelésének egységesítése érdekében a Szabadalmi Hivatal 1999. október 1-jén életbe léptette a szabadalmi oltalom meghosszabbítására vonatkozó kérelmek vizsgálati irányelveit.
Az irányelvek szerint az oltalmi idő meghosszabbítására vonatkozó kérelmeket a hivatalos forgalmazási engedély időpontjától számított 3 hónapon belül és az eredeti oltalmi idő lejárta előtt legkésőbb 6 hónappal kell benyújtani.
A kérelem kézhezvétele után a Szabadalmi Hivatal a hivatalos közlönyben publikálja a kérelem adatait, és kijelöl egy elővizsgálót.
Azoknak a szabadalmaknak az igénypontjai, amelyeknek az oltalmi idejét meg kívánják hosszabbíttatni, a forgalombahozatali engedélyben megjelölt hatóanyagra és/vagy annak alkalmazására kell vonatkozzanak. Gyártási eljárásra vonatkozó szabadalmak esetén az eljárással gyártott terméknek meg kell egyeznie a forgalombahozatali engedélyben meghatározott hatóanyaggal. Mellékes körülmény, hogy a forgalombahozatali engedélyben azonosított hatóanyagot ténylegesen hogyan állítják elő.
Az oltalmi idő meghosszabbítása a külföldi vizsgálati időtartam, a belföldi vizsgálati időtartam és a forgalombahozatali engedélyt kiadó hatóság által elismert belföldi felülvizsgálati időtartam összege, amelyből le kell vonni azt az időt, amely alatt a szabadalmas nem járt el szabályszerűen a forgalombahozatali engedély megszerzése érdekében, valamint a külföldi és belföldi vizsgálati időtartam átlapolását. Az így kiszámított időtartamnak meg kell haladnia a két évet, de nem lehet hosszabb öt évnél.
Amikor az oltalmi idő meghosszabbítására vonatkozó kérelmet jóváhagyják, a Szabadalmi Hivatal ezt meghirdeti a Szabadalmi Közlönyben, és az eredeti szabadalmi okiratra rávezeti a hosszabbítás időtartamát.
Egy szabadalom kapcsán csak egyetlen oltalmi idő hosszabbítási kérelmet lehet benyújtani.
Tanzánia kormánya 1999. május 3-án letétbe helyezte a Szellemi Tulajdon Afrikai Szervezetéhez (Organisation Africaine de la Propriété Intellectuelle, OAPI) való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően Tanzánia 1999. augusztus 3-án vált ennek a szervezetnek a tagjává.
1999. augusztusi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy Tanzánia 1999. szeptember 14-i hatállyal csatlakozott a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez. Így Tanzániát nemzetközi bejelentésekben ettől az időponttól kezdve lehet megjelölni az OAPI tagországaként.