TANULMÁNYOK
RÁCZ LÁSZLÓ - BOYTHA GYÖRGYNÉ
A technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítése
A Magyar Közlöny 1999. évi 51. számában megjelent 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet meghatározott körben és meghatározott szabályok betartása esetén mentesítette a technológiák átadására vonatkozó megállapodásokat a versenykorlátozások tilalma alól. A rendelet az Európai Közösségek Bizottságának 240/96 EK rendeletével részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
A közösségi és a hazai rendeletek a versenypolitikai elvek sérelme nélkül nem adhatnak minden technológiaátadásra mentesülést, hiszen azzal lényegében a kartellizálódást és nem a gazdaság és a termelés korszerűsítését szolgálnák. Csak a jogilag védett, tehát alapjában korszerű technika-technológia részesülhet a mentesülésben. A korszerű technológiák elterjesztésének és a gyártási eljárások továbbfejlesztésének megkönnyítése alapvető érdeke minden gazdaságnak, társadalomnak. Ezt felismerve, több közbenső lépés megtétele után a Bizottság 1996. január 31-én adta ki a technológiaátadási (technológiatranszfer) megállapodások bizonyos típusainak csoportmentességéről szóló fenti rendeletét. A rendelet célja, hogy elősegítse az áruk termelésének javítását és a műszaki fejlődést, növelje a szabadalmak vagy a know-how tulajdonosának azt a készségét, hogy licenciákat adjon, és a licenciák átvevőit arra készteti, hogy vállalják az új termékek gyártásához, használatához, piacra viteléhez vagy az új eljárás használatához szükséges ráfordításokat.
Ennek megfelelően került kiadásra a magyar kormányrendelet, mely technológiaátadási megállapodásként határozza meg és ilyenként mentesíti a szabadalmi licenciaszerződéseket, a know-how hasznosítására kötött szerződéseket, valamint az ún. vegyes licenciaszerződéseket, melyek egyszerre szabadalom és know-how hasznosítására is irányulnak. Ugyanakkor a hazai és a közösségi rendelet egyaránt vonatkoztatja a szabadalmi mentesülést a szabadalmi bejelentésre, a használati mintaoltalomra és annak bejelentésére, valamint a mikroelektronikai félvezető termék topográfiai oltalmára és annak bejelentésére is. Ilyen formán minden olyan eljárás vagy termék termelésbe állítására vonatkozó megállapodás mentesülésben részesül, melyben valamely korszerű, védett műszaki ismeret vagy technika testesül meg.
A rendelet szerint szabadalom vagy korszerű, védett vagyoni értékű műszaki ismeret az egyik oldalon (ahol a rendeletben jogosítottnak nevezett személy áll), termelő vállalkozás és termelési célú felhasználás a másik oldalon (ahol a hasznosító áll) alkotják azt az általános keretet, melyen belül van a "megállapodás mozgástere".
A megállapodás a licencia tárgyát képező technológia céljának eléréséhez hozzájáruló más szellemi és ipari tulajdonjogokra, mint például a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, az ipari mintaoltalomról, a szerzői jogról szóló törvényekben biztosított jogokra vonatkozó járulékos kikötéseket is tartalmazhat. Ez utóbbi kikötések azonban nem lehetnek a megállapodás meghatározó elemei, mert ilyen esetben a megállapodás tartalma is megváltozhat (annak technológiakorszerűsítésre irányuló jellege jelentősen csökkenhet), ezért arra a rendelet a csoportmentesítést nem biztosítja.
A mentesülés kiterjed az olyan megállapodásra is, melyben a hasznosító ad harmadik személynek engedélyt a találmány vagy know-how hasznosítására, ha ezt a jogosult neki kifejezetten megengedte (1. § (3) bek.).
Az 1. § (4) bekezdése szerint a licenciaszerződésen kívül a mentesülés kiterjed a szabadalom- vagy a know-how-átruházási megállapodásra is akkor, ha a szabadalmas vagy a know-how-val A megállapodás az 1. § (10) bekezdése szerint csak akkor mentesül, ha egy jogosult (vagy közös szabadalom esetén a közösen jogosultak) és egy hasznosító között jön létre. De az (5) bekezdés biztosítja, hogy a Tpvt 26. §-ának (3) bekezdése szerinti kapcsolt vállalatok csatlakozhassanak a megállapodáshoz mind a jogosult, mind a hasznosító oldalán, ha annak jogait és kötelezettségeit ők is elvállalják.
A mentesülő technológiák
Mint már arról szó volt, a rendelet 4. § d) pontja a rendelet hatálya alá vonja a szabadalmon kívül a szabadalmi bejelentést, a használati mintaoltalmat és az arra vonatkozó bejelentést, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiai oltalmát és az arra vonatkozó bejelentést: az ezekre vonatkozó hasznosítási megállapodás is a szabadalom hasznosítására vonatkozó megállapodással egyenértékű csoportmentességet tesz lehetővé.
Az említett szellemi tulajdonjogok védelmét, hasznosításának jogi lehetőségeit, az azokra vonatkozó jogosultságokat és kötelezettségeket a megfelelő törvények biztosítják; a külön törvényekben nem szabályozott kérdésekre vonatkozóan pedig a Ptk. előírásait kell alkalmazni. A szabadalmi licenciára vonatkozó szabályok a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben (annak főként a 27-30. és 106., valamint a 111. §-aiban), a használati mintaoltalomról szóló 1991. évi XXXVIII. törvényben (annak főként 15-17. §-aiban) találhatók. A know-how hasznosítására külön jogszabály nincs, arra a Ptk. rendelkezéseit (mindenekelőtt 86. §-át) kell alkalmazni. Az egyéb szellemi jogok hasznosításának szabályait a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény V. fejezete, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény főként 23-26. §-ai, az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. tvr. főként 8-9. §-ai tartalmazzák. Ez utóbbiak azonban - mint már említettük - csak járulékos kikötésekkel szerepelhetnek a megállapodásban (1. § (2) bek.)
A fentiek szerint a használati mintaoltalomra vonatkozó hasznosítási szerződés csoportmentes, az ipari mintaoltalom hasznosítására vonatkozó szerződés pedig csak járulékosan szerepelhet valamely licenciamegállapodásban. Ez szakmai körökben is bizonyos vitákat váltott ki, ezért kissé részletesebben világítjuk meg a különbségtétel okait.
A rendelet hatálya alá vont használati mintaoltalomról az 1991. évi XXXVIII. törvény rendelkezik. Ennek 1. §-a szerint használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy "kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható". A termék szerkezete, a találmány jellege és a szabadalmazott gyártási technológia általában szoros kapcsolata indokolja, hogy a kormányrendelet szerinti mentesülés körébe tartozónak minősüljön a használati mintaoltalom hasznosítására vonatkozó kizárólagossági megállapodás is. A használati minta hasznosítására vonatkozó megállapodás tehát önmagában is mentes lehet.
Az 1. § (2) bekezdésében említett járulékos szellemi jogok között kezelhető viszont az ipari mintákra való jog hasznosítása. Az ipari minták oltalmáról a ma érvényben lévő 1978. évi 28. törvényerejű rendelet rendelkezik. Az ipari minta oltalma a tvr. szerint az ipari termék külső formájára vonatkozik. Bár az ipari mintaoltalom jogosultja is köthet kizárólagos hasznosítási szerződéseket, a külső forma és a technológia közötti kapcsolat esetleges, ezért egymagában egy védett szép új külalak kizárólagos alkalmazására vonatkozó megállapodás nem tartozik e rendelet hatálya alá, annak mentességét csak A mentesülés feltételei
1. A megállapodás megkötésével a licenciaadó (a jogosult) automatikusan nem vállal kötelezettséget arra, hogy az adott területen másnak nem adja át a megállapodás tárgyát képező technológiát, vagy hogy azt maga nem hasznosítja. Ugyanígy a licencia átvevője (a hasznosító) sem vállal automatikusan kötelezettséget arra, hogy a licenciaadó területén nem hasznosítja a technológiát, illetve hogy nem gyártja vagy használja a terméket ezen a területen, valamint más, a licenciaadó által harmadik személynek biztosított területen. Ugyanez vonatkozik a licencia tárgyát képező termék megkülönböztető jegyével és a gyártandó mennyiség meghatározásával kapcsolatos kikötésekre. Ha a felek semmi ilyen kikötést nem tennének, akkor nem is kellene mentesülésről beszélni, hisz nem lenne versenykorlátozás. De a jogosultnak és a hasznosítónak egyaránt igen komoly érdeke fűződik az ilyen típusú versenyelőnyök kikötéséhez, hiszen éppen ezek teszik számukra vonzóvá az új technikával együttjáró konckázatvállalást. Ezért bizonyos kikötések minden megállapodásban szerepelnek, de hogy melyek azok és milyen méreteket öltenek, az a felek elhatározásán múlik, s mint ilyenek mentesek (1. § (6) és (7) A megállapodások természetesen sok olyan részletkérdést elrendezhetnek, melyek egy licenciamegállapodás szokásos vagy nélkülözhetetlen részei, kellékei. Így pl. hogy a licenciahasznosító nem fedi fel a know-how-ot; hogy ad-e vagy sem allicenciát harmadik személynek; hogy milyen mennyiségi korlátokat vagy milyen minőségi előírásokat, milyen tájékoztatási kötelezettséget vállal stb. Az ilyen kötelezettségvállalások a fennálló jogrend keretei között kötik a vállalkozásokat. A technológiaátadás fogalmi körébe tartozó, annak eredményességét közvetlenül szolgáló kötelezettségek mentesülése szempontjából is mindig az a feltétel, hogy a rendelet kizáró előírásaiba ne ütköző módon vegyék be a megállapodásba azokat.
2. Az 1995. évi XXXIII. törvény 28. § (3) bekezdése szerint a szabadalmi licenciaszerződés a szabadalom hasznosításának minden módjára és mértékére kiterjed. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a jelen kormányrendelet hatálya alól a 5. § (2) bekezdése kifejezetten kiveszi a keresztlicenciákra vonatkozó megállapodást, továbbá azokat a szabadalmi licencia- és know-how-hasznosítási megállapodásokat, amelyeket nem gyártási vagy szolgáltatásnyújtási, hanem puszta kereskedelmi célból kötöttek, valamint azokat, amelyek szabadalmi érdekközösségek között jöttek létre. Ilyen szerződések érvényesen csak akkor köthetők, ha megfelelnek az 1996. évi LVII. törvény egyedi mentesítési feltételeinek, s az egyedi mentesítést a Gazdasági Versenyhivataltól meg is kapták.
Az EK-rendelet indokolása szerint (preambulum (8) pont) ezeknek a 3. A rendelet hatálya nem terjed ki a franchise megállapodásokra, melyek a 246/1997. Korm. rendelet hatálya alá tartoznak, és azokra nem érvényesíthetők a technológiaátadás jelen rendelet szerinti szabályai. A szabadalmi licenciák és a know-how-hasznosítási megállapodások egyaránt igen széles kört ölelhetnek fel, de a technológiaátadás feltételrendszere, alkalmazási köre és a gazdaságban betöltött szerepe egészen más, mint a 246/1997. rendeletben definiált megállapodásé. A jelen rendeletben elsősorban az új technológiák alkalmazásba vétele, a korszerű gyártás elterjesztésének elősegítése a cél és nem a lakosság minél kedvezőbb közvetlen kiszolgálása. Ennek megfelelően a vállalkozások közötti viszony sem a fogyasztási jellegű franchise-t alkalmazó vállalkozások viszonyaira jellemző. Ezért a fogyasztási célú franchise-ra a jelen rendelet nem alkalmazható.
Mindebből következik viszont, ha a jelen rendelet feltételeit kielégítő szabadalmi licencia- és know-how-hasznosítási megállapodások bizonyos franchise-elemeket is tartalmaznak, vagy megnevezésükben a franchise szó szerepel, ab ovo nem jelenti azt, hogy a jelen rendelet előírásait nem lehet alkalmazni rájuk.
4. A rendelet 1. § (8) bekezdése meghatározza a mentesülés időtartamát. Alapszabály, hogy a szabadalmi licenciamegállapodás arra az időtartamra érvényes, amíg a licencia tárgyát képező terméket vagy technológiát szabadalmak védik; a know-how hasznosítási megállapodás pedig tíz évig, de legfeljebb addig, amíg a know-how titokban marad vagy nem veszti el vagyoni értékét. A tíz évet attól az időponttól kell számítani, amikor a licencia hasznosítója először vitte piacra az adott terméket.
Együttes szabadalmi licencia- és know-how-hasznosítási megállapodás esetén a mentesülés a fentiek közül a hosszabb időre érvényes.
5. A 3. § felsorolja azokat a feltételeket, illetve kötelezettségeket, melyeknek a megállapodásba való felvétele A mentesülést minden egyéb feltételtől függetlenül kizárja az, ha a licencia tárgyát képező termék árát a megállapodás előírja, vagyis a hasznosítónak az ár megállapítására vonatkozó szabadságát korlátozza. Ez a tilalom a minimális árra és a rögzített árra vonatkozik, az ajánlott vagy tájékoztató árakra csak akkor, ha azok be nem tartása a hasznosító számára hátrányos következményekkel jár.
A mentesülést kizáró további fontos körülmény a felek versenytársi viszonyával függ össze. Nevezetesen, ha a megállapodást kötő vállalkozások már a megkötés előtt versenytársak voltak, akkor a mentesülés csak az esetben alkalmazható, ha
A 3. § bb) pontja szerint a megállapodásban nem lehet egyik felet sem korlátozni a licencia tárgyát képező terméket helyettesítő termék kutatásában és fejlesztésében, ha ezzel a másik félnek versenyt támaszt. Ez esetben azonban a rendelet 2. § (2) bekezdése megengedi (a mentességet biztosítja) a jogosultnak (a szabadalmasnak stb.), hogy a hasznosítási engedély kizárólagosságát megszüntesse, vagy a technológia fejlesztésének hasznosítására vonatkozó engedélyét visszavonja.
A jogosult nem követelheti (a megállapodás nem tartalmazhatja), hogy a hasznosító őrá ruházza a technológia fejlesztéséhez vagy új alkalmazáshoz fűződő jogokat. A megállapodás tehát kizárhatja vagy megengedheti, hogy a licencia átvevője a licencia tárgyát képező technológia továbbfejlesztését is hasznosítsa, de azt nem írhatja elő, hogy az erre vonatkozó jogokat köteles a jogosultnak átengedni. Előfordul, hogy a felek a továbbfejlesztésre vonatkozó jogok egymásnak átengedésére kölcsönösen kötelezettséget vállalnak, de erre mentesülést csak egyedi kérelem alapján lehet kapni.
A megállapodásban a hasznosítót nem lehet olyan kötelezettségekkel sem terhelni, amelyek az adott technológiához szükségtelenek.
A szabályozás jövője
Bármennyire is korszerűek, a haladó technikát ösztönzőek a közösségi és a magyar rendeletek, az elemzések szerint további tökéletesítésre szorulnak. A tökéletesítés iránya az EK Tanácsának 1999 nyarán hozott rendeletei alapján már főbb vonalaiban adott, s ez a tagságra törekvő Magyarország szabályozására is hatással lesz. A cél a versenyviszonyok olyan fejlesztése, amely mellett meghatározott piaci erő (részesedés) mértékéig a technológiák átadását - bizonyos alapnormáktól eltekintve - nem célszerű semmi módon korlátozni, a meghatározott mértéken felül pedig a gazdasági-műszaki elemzésnek lehet nagyobb teret biztosítani. Ily módon a versenykorlátozások elleni adminisztratív védekezés további oldódásával felszabadulhatnak olyan pozitív erők, melyek eddig rejtve maradtak a szabályozások sűrűjében.