NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
1. Albánia
Albániát 2000. szeptember 8-án felvették a Kereskedelmi Világszervezet tagjai közé. Így várható, hogy a közeljövőben a TRIPS Egyezményhez fogja igazítani iparjogvédelmi törvényeit.
2. Amerikai Egyesült Államok
A) 2000. februári tájékoztatónkban arról számoltunk be, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az olyan szabadalmi bejelentéseket, amelyeket külföldön is benyújtanak, a benyújtás napjától számított 18 hónap eltelte után közre fogják bocsátani. Most pontosabb és eltérő tájékoztatást kaptunk a közrebocsátás intézményének amerikai bevezetéséről. Az erre vonatkozó törvény 2000. november 29-én lépett hatályba, és ettől az időponttól kezdve az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalánál benyújtott szabadalmi bejelentéseket a legkorábbi bejelentési naptól számított 18 hónap elteltével közrebocsátják, kivéve az alábbi eseteket:
- a bejelentés már nem függ, mert ejtették, szabadalmat adtak rá vagy befejezték az elővizsgálatát;
- a bejelentés nemzetbiztonsági okból titkos;
- a bejelentés ideiglenes;
- a bejelentés mintára vonatkozik;
- a bejelentés újbóli engedélyezésre vonatkozik vagy
- a bejelentő a bejelentés benyújtásakor kérte, hogy bejelentését ne publikálják, és bizonyítja, hogy bejelentése tárgyát nem fogják külföldön publikálni.
A 2000. november 29-én függő bejelentések bejelentői is kérhetik bejelentésük közrebocsátását.
B) A Képviselőház 2000. szeptember 19-én elfogadott egy 1999-ben benyújtott, a szabadalmi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot.
A módosított törvény szerint a Szabadalmi és Védjegyhivatal vezetőjének nemrég megváltoztatott "director" címét visszaállították "commissioner"-re.
Lényeges változást vezettek be a szabadalmi törvény 102(e) szakaszában, mert törölték a PCT-bejelentések újdonságrontó hatására vonatkozó részt. Így a módosított szöveg szerint az angol nyelven publikált PCT-bejelentések alapján engedélyezett szabadalom újdonságrontási szempontból számításba jövő dátuma (prior art date) a nemzetközi közrebocsátás napja, míg a nem angol nyelven publikált PCT-bejelentésekre engedélyezett szabadalomnak egyáltalán nincs ilyen dátuma.
C) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (Court of Appeals for the Federal Circuit, CAFC) egy 2000. június 13-án hozott ítéletében megállapította, hogy sem az eladásra való felkínálás, sem egy bitorló termék valamely alkatrészének a szállítására vonatkozó ajánlat az Egyesült Államok határain kívül történő alkalmazáshoz nem jelent bitorlást.
D) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság a Sparks v. Eastman Kodak Co. A bíróság szerint kétféle esetben lehet a fellebbezés komolytalan: (1) amikor a fellebbező fél olyan dolgokra utal, amelyek túlesnek egy normálisan gondolkodó ember ésszerű megfontolásain, és érveléssel nem bizonyítja, hogy lenne jogi vagy ténybeli alap az ítélet megváltoztatására; (2) a fellebbező fél nem tisztességesen jár el a bírósággal szemben, jelentősen félreértelmezi a törvényt vagy a tényeket, vagy visszaél a jogi eljárással, mert ismételten perel ugyanabban az ügyben ugyanannál a bíróságnál.
3. Ausztrália
1999 májusában a Szövetségi Bíróság az Aktiebolaget Hassle and Astra Pharmaceuticals Pty Limited v. Alphapharm Pty Limited A bíróság ítélete ausztrál szakemberek számára is meglepő volt, mert a szabadalmas bizonyította, hogy magas képzettségű tudósok négyévi munkájára volt szükség ahhoz, hogy megoldják az omeprazol orális adagolhatóságát; az omeprazol ugyanis nedvesség jelenlétében nem stabil, és savas vagy semleges oldatban gyorsan elbomlik.
A szabadalmazott omeprazol-készítményt LOSEC néven hozták Ausztráliában forgalomba gyomorsav-kiválasztást gátló gyógyszerként. A bitorlási pert az Aktiebolaget Hassle és annak ausztráliai kizárólagos engedélyese, az Astra Pharmaceuticals indította az Alphapharm ellen azzal az indokolással, hogy a készítmény forgalomba hozatala Ausztráliában Astra szabadalmának a bitorlását jelenti. Alphapharm ellenintézkedésként Astra szabadalmának a megsemmisítését kérte elsősorban azon az alapon, hogy az nem alapult feltalálói tevékenységen.
A perben Alphapharm olyan szakértőt alkalmazott, aki nem kapta meg sem az Astra szabadalom másolatát, sem az eljárás egyéb iratait, hogy álláspontját ne befolyásolja az előzmények ismerete. E szakértőtől Alphapharm azt kérdezte, hogy hogyan oldotta volna meg az omeprazol-készítmény előállításával kapcsolatos nehézségeket. A szakértő számos javaslatot tett arra az útra, amelyet egy szakembernek végig kellett volna járnia a kérdés megoldásáig, és amely bizonyos hasonlóságokat mutatott az Astra tudósai által követett úthoz. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatban azonban az volt a probléma, hogy Alphapharm szakértője számos lehetséges kutatási utat jelölt meg, amelyek azonban csak akkor közelítették meg Astra megoldását, amikor az Alphapharm ügyvédei által sugallt javaslatokat követte. A végső megoldás azonban még így sem volt ugyanaz, mint amit az Astra szabadalom igényelt.
A bíróság a feltalálói tevékenység vizsgálatára elfogadott próba alapján azt a következtetést vonta le, hogy a szabadalmazott megoldás nem volt kézenfekvő, ugyanakkor egy új próba alapján a kombinációt kézenfekvőnek minősítette arra hivatkozva, hogy egy ilyen készítmény kidolgozása során a szakember köteles tudásához tartozik az irodalomkutatás és annak alapján az elméleti út kidolgozása. Ilyen lépéseket korábban nem tartottak a szakértő köteles tudásához tartozónak.
A bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést nyújtott be a Szövetségi Bíróság Teljes Tanácsához (Full Court of the Federal Court).
4. Bhután
Bhután 2000. augusztus 4-én csatlakozott a Madridi Jegyzőkönyvhöz.
5. Brunei
Brunei úgy módosította védjegytörvényét, hogy ezzel eleget tegyen a TRIPS Egyezmény előírásainak.
A törvénymódosítás lehetővé teszi szolgáltatási védjegyek lajstromozását, elsőbbség igénylését, valamint a közismert védjegyek oltalmát.
6. Dél-Korea
A dél-koreai Iparjogvédelmi Hivatal 2000. június 14-én nyilvános meghallgatást tartott az iparjogvédelmi törvények javasolt módosításainak megtárgyalására. Ezek a törvénymódosítások többek között azért váltak szükségessé, mert Dél-Korea csatlakozni kíván a Madridi Jegyzőkönyvhöz és a Védjegyjogi Szerződéshez, és meg kívánja gyorsítani a szabadalmi és a védjegy-lajstromozási eljárást.
Az elfogadott változtatások előreláthatólag 2001. július 1-jén fognak hatályba lépni, ezzel lehetővé téve, hogy az említett csatlakozásokra 2001. vége előtt sor kerülhessen.
A jelenleg hatályos törvény szerint a bejelentő a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 15 hónapon belül jogosult saját kezdeményezésből módosítani a leírást, az igénypontokat és a rajzot. A módosítási javaslat szerint az első ideiglenes elutasítás előtt bármikor el lehet ilyen módosítást végezni.
A hatályos törvény szerint csak a bejelentés közrebocsátása után lehet kérni a szabadalmi bejelentés gyorsított vizsgálatát. A tervezett módosítás ezt a korlátozást el kívánja törölni, vagyis a gyorsított vizsgálat a közrebocsátás előtt is kérhető lesz.
Egy engedélyezett szabadalom bizonyos részeinek módosításához vagy megváltoztatásához tárgyalásra van szükség. Az ennek alapján hozott döntést a hatályos törvény szerint publikálni kell, és fel lehet szólalni ellene. A módosítási javaslat szerint mind a publikálási, mind a felszólalási eljárást törölni fogják.
A hatályos mintatörvény szerint egy termék valamely része mintaként nem oltalmazható akkor sem, ha alkotó tevékenységen alapszik. Az oltalom hiánya lehetővé teszi, hogy egy termék ilyen részeit lemásolják. Ezért a tervezett módosítás lehetővé kívánja tenni az alkotótevékenység alapján született termékrészek mintaoltalmát.
A mintabejelentések rajzait úgy kell elkészíteni, hogy az oltalmazható elemek folytonos vonallal, a nem védett elemek pedig szaggatott vonallal legyenek megrajzolva.
Egy tárgy részére vonatkozó mintabejelentés nem alakítható át az egész terméket védő mintabejelentéssé és vice versa. Összhangban a TRIPS Egyezmény 25. szakaszában foglaltakkal a javasolt módosítás kizárná az oltalmazható körből a termék funkciójához nélkülözhetetlen alaki mintákat.
7. Dominikai Köztársaság
2000. május 8-án új szabadalmi és védjegytörvény lépett hatályba, amelynek megalkotásánál a fő szempont az volt, hogy a vonatkozó törvényeket hozzáigazítsák a TRIPS Egyezmény rendelkezéseihez. A főbb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
A) Szabadalmak
Az új törvény szövege szerint találmánynak egy új ötlet vagy alkotás tekintendő, amely iparilag alkalmazható és kielégíti a törvényben foglalt szabadalmazási feltételeket. Egy találmány termékre vagy eljárásra vonatkozhat.
A találmányi szabadalmak oltalmi köréből ki vannak zárva a felfedezések, az esztétikai alkotások, a gazdasági vagy üzleti tervek, elvek vagy módszerek, a számítógépszoftver, az emberi vagy állati testen végzett gyógyászati vagy sebészeti eljárások és diagnosztikai módszerek, a természetben már létező élő anyagok, a már szabadalmazott termékek vagy eljárások, a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző találmányok, az emberek vagy állatok egészségét vagy a környezetet súlyosan károsító találmányok, valamint a növények és állatok, kivéve a mikroorganizmusokat.
Szabadalmazhatók az iparilag alkalmazható új és a találmányi szintet megütő találmányok.
A szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év.
A szabadalmi bejelentéseket a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 18 hónap eltelte után közrebocsátják.
Az oltalmi kört az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat világosan és tömören kell megszövegezni, és azokat a leírásnak teljes mértékben alá kell támasztania.
A közrebocsátás napjától számított 12 hónapon belül kérni kell a bejelentés érdemi vizsgálatát, és le kell róni a megfelelő illetéket.
Előhasználati jogot élvez, aki a bejelentés tárgyát az országon belül már előállította vagy használta, vagy arra a bejelentés napja előtt komoly előkészületeket tett.
A szabadalmi bejelentés elutasítása ellen a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül megváltoztatási kérelmet lehet benyújtani az Iparjogvédelmi Hivatalnál.
Ha egy potenciális felhasználó ésszerű kereskedelmi feltételek mellett megkísérelt a szabadalmastól használati engedélyt kapni, és a megfelelő kérelem keltétől számított 210 napon belül kísérletei nem jártak eredménnyel, a szabadalmas előzetes meghallgatása után az Iparjogvédelmi Hivatal kényszerengedélyt adhat. Kényszerengedélyt kérhet egy olyan szabadalmas is, akinek későbbi szabadalma nem hasznosítható egy korábbi szabadalom bitorlása nélkül.
B) Használati minták
Használati mintaként oltalmazható egy készülék, szerszám vagy eszköz elemeinek új alakja, kiképzése, elrendezése vagy része, amely a mintát magában foglaló tárgy jobb vagy eltérő működését, hasznosítását vagy gyártását teszi lehetővé.
A használati minták oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 15 év.
Egyéb vonatkozásokban a használati mintákra megfelelő változtatásokkal a szabadalmakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
C) Ipari minták
Ipari mintaként oltalmazható az olyan vonalcsoport vagy színkombináció vagy két- vagy háromdimenziós külső alak, amely különleges megjelenést kölcsönöz a terméknek anélkül, hogy megváltoztatná annak működését.
Nem oltalmazható az olyan ipari minta, amelynek alakját csupán műszaki funkciója határozza meg.
Nem lajstromozhatók a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző minták.
Az új ipari minták oltalmazhatók. A minta újnak minősül, ha a bejelentés vagy elsőbbség napja előtt a világon sehol nem hozták nyilvánosságra, illetve nem vált a köz számára hozzáférhetővé.
Az ipari mintaoltalom arra jogosítja fel tulajdonosát, hogy harmadik személyeket kizárjon a minta használatából.
Az ipari minta bejelentéseket alakiságokra és újdonságra vizsgálják.
D) Védjegyek
Védjegyként lajstromozhatók többek között a szavak, fantáziamegjelölések, nevek, betűk, számok, monogramok, ábrák, bélyegek, vonalak, csíkok, színkombinációk és háromdimenziós alakok.
A védjegybejelentéseket érdemi vizsgálatnak vetik alá. A vizsgálat befejezése után a bejelentéseket közzéteszik; ezt követő 45 napon belül bárki felszólalhat a lajstromozás ellen.
A védjegyek oltalmi ideje a lajstromozás napjától számított 10 év, amely hasonló időszakokra megújítható.
Kollektív védjegyek és bizonylati védjegyek is oltalmazhatók.
8. Európai Szabadalmi Egyezmény
Az Európai Szabadalmi Szervezet az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) felülvizsgálatára vonatkozó 253 oldalas tervezetet dolgozott ki, és ezt a 2000. november 20-tól 29-ig Münchenben megtartott Diplomáciai Konferencián tárgyalták meg. A felülvizsgálat célja, hogy korszerűsítsék az 1973-ban született európai szabadalmi rendszert.
A felülvizsgálatot 1998-ban kezdeményezte az Európai Szabadalmi Szervezet Adminisztratív Tanácsa, amely 2000. február 24-én határozatot hozott arról, hogy felülvizsgálati konferenciát kell tartani, és 2000. szeptember 7-én elfogadta a javasolt módosításokat tartalmazó szöveget. Ez a szöveg szolgált alapul a 20 szerződő állam részvételével tartott Diplomáciai Konferencia tárgyalásaihoz. Az Európai Szabadalmi Szervezet meghívása alapján a konferencián megfigyelőként részt vettek azok az államok is, amelyek jogosultak az Egyezményhez csatlakozni, továbbá kormányközi és nem kormányközi szervezetek is. A konferencia eredményeiről később fogunk beszámolni.
A felülvizsgálat célja volt, hogy a közel 30 éves egyezményt elég rugalmassá tegyék ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a jövőbeli műszaki és jogi fejlődéshez, különös tekintettel arra, hogy az európai szabadalmi jogot hozzá kell igazítani a nemzetközi szerződésekhez és az európai közösségi törvényhez. Az EPC-t ugyanis még nem hozták összhangba a Szabadalomjogi Szerződéssel, sem pedig a TRIPS Egyezménnyel.
A javaslat az anyagi szabadalmi joggal, így a számítógépprogramok és a biotechnológiai anyagok oltalmával is foglalkozik, tárgyalja az európai szabadalmak által nyújtott oltalom terjedelmét, és lehetővé kívánja tenni a nemzeti bíróságok számára, hogy a szabadalombitorlási eljárásokban egységesebb ítéleteket hozzanak. Az EPO szóvivője szerint meg kívánják tartani a rendszer alapvető vonásait, amelyek kiállták az idő próbáját, de gyorsabbá, világosabbá és hatékonyabbá kívánják tenni a szervezet előtt folyó eljárásokat. A javasolt változtatások szerint az Egyezmény szövegéből a végrehajtásra vonatkozó szabályokba akarják átvinni az eljárási részleteket, így az alaki követelményeket, az időhatárokat és az illetékekre vonatkozó részeket.
A novemberi Diplomáciai Konferencia az 1999. június 24-től 25-ig Párizsban tartott kormányközi konferencia határozatán alapszik. E konferencián ugyanis határozatot fogadtak el arról, hogy javítani fogják az európai szabadalmak elnyerésének útját különösen a fordítások vonatkozásában, és rövidítik az engedélyezési eljárást, harmonizálják az európai államok szabadalmi jogát, és korszerűsítik az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) határozathozatali rendszerét. Egyúttal felállítottak egy olyan munka- bizottságot, amelynek feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki a megadott európai szabadalmak fordítási költségeinek a csökkentésére. Egy, a konferencia által létrehozott másik munkabizottság feladata javaslat kidolgozása európai fórumrendszerre.
A két munkabizottság jelentéseit egy 2000. október 16-án Londonban tartott kormányközi konferencián vitatták meg. Ezen a fordításokkal foglalkozó munkabizottság javaslatot tett a tagállamoknak arra, hogy fogadják el az EPO három hivatalos nyelve: az angol, a francia és a német közül az egyiket, amitől a fordítási költségek 50%-os csökkenését várták. A javaslatot elfogadták, és az ennek alapján létrehozott Egyezményt Dánia, Liechtenstein, Monaco, Nagy-Britannia, Németország, Svájc és Svédország alá is írták, azonban Franciaország - jóllehet előzőleg úgy nyilatkozott, hogy csatlakozni fog az Egyezményhez - nem írta azt alá. Az Egyezmény akkor fog hatályba lépni, amikor legalább 8 ország ratifikálta, de Franciaországnak, Nagy-Britanniának és Németországnak is a ratifikáló országok között kell lennie.
A konferencián a peres ügyek munkabizottsága ismertette az általa javasolt európai fórumrendszer körvonalait. A konferencia a munkabizottságot azzal bízta meg, hogy 2001 végéig dolgozza ki részletes javaslatát, és egyúttal hozzájárult ahhoz, hogy Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Monaco, Nagy-Britannia, Németország, Svájc és Svédország képviselőiből albizottság alakuljon azzal a feladattal, hogy egy egyezménytervezetet dolgozzon ki, amelyet a munkabizottságnak kell majd elbírálnia. Az albizottság szakértőket is igénybe vehet. Mind a munkabizottság, mind az albizottság költségeit az Európai Szabadalmi Szervezet fedezi.
A kormányközi konferencia a novemberi Diplomáciai Konferencia számára többek között az alábbi javaslatokat terjesztette elő:
A kormányközi konferencia sürgeti, hogy a szerződő államok minden megfelelő fórumon folytassák munkájukat annak érdekében, hogy 2001 végéig az EPC keretein belül lehessen közösségi szabadalmat szerezni.
9. Észtország
Észtország 2000. augusztus 24-én letétbe helyezte az új növényfajták oltalmára vonatkozó Nemzetközi Egyezményhez való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően az Egyezmény Észtország vonatkozásában 2000. szeptember 24-én lépett hatályba.
10. Görögország
Görögország 2000. augusztus 10-én csatlakozott a Madridi Jegyzőkönyvhöz.
11. Grúzia
Életbe lépett a grúz Parlament által jóváhagyott új beviteli szabadalmi törvény.
Beviteli szabadalmakat olyan külföldi szabadalmak alapján lehet lajstromoztatni, amelyek megadása előtt a szabadalmazhatóság összes feltételét vizsgálták.
A beviteli szabadalom kizárólagos jogot biztosít a szabadalmas számára a szabadalmazott termék vagy eljárás használatára, előállítására vagy eladására, de nem ad jogot ahhoz, hogy harmadik félnek megtilthassa a termék külföldről való importálását.
A szabadalmak oltalmi ideje a benyújtás napjától számított 20 év. A beviteli szabadalmak oltalmi idejét a külföldi alapszabadalom érvényessége határozza meg, de nem lehet hosszabb a Grúz Szabadalmi Hivatalnál való benyújtás napjától számított 10 évnél.
12. Hollandia
Hollandia az Európai Törvényszéknél (a továbbiakban: Bíróság) megtámadta az Európai Unió Biotechnológiai Irányelveit. A támadás alapjaként arra hivatkozott, hogy az irányelvek törvénymódosítást igényelnek, mert lehetővé teszik a biológiai úton módosított növények és állatok szabadalmazását, de ilyen változtatást nem irányelvek útján kell bevezetni; az Európai Bizottságnak rendeletet kellett volna kiadnia, amelyet azután Hollandia megvétózhatott volna.
Minthogy az Irányelvek szerint a tagállamoknak 2000. július 21-ig kellett a megfelelő törvénymódosítást végrehajtaniuk, Hollandia ideiglenes intézkedést kért, hogy megakadályozza az Irányelvek hatálybalépését.
A Bíróság azt vizsgálta, hogy indokolt volt-e sürgős intézkedés kérése, és hogy az érdekek egyensúlya kedvezett-e Hollandiának.
Hollandia azzal indokolta a sürgősséget, hogy jogbizonytalanságot okozna, ha egy olyan Irányelvet helyeznének hatályba, amelyet később esetleg vissza kell vonni.
A Bíróság úgy találta, hogy az Irányelvek felfüggesztése legalább ugyanolyan jogbizonytalanságot eredményezne, mint a felfüggesztés elmaradása, minthogy a legtöbb ország már megfelelően módosította vonatkozó törvényét. Hollandia még csak előkészületeket sem tett az ilyen törvénymódosításra, így polgárai bármelyik esetben jogbizonytalanságnak lesznek kitéve. Hollandia helytelenül járt el, amikor ilyen helyzetet teremtett, majd panaszt emelt a Bíróságon a lehetséges jogbizonytalanság miatt. Az egyes vállalatoknak okozott kár nagyságát ki lehet pénzben fejezni és ki lehet egyenlíteni.
Ilyen okok miatt a Bíróság elutasította Hollandia ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmét.
13. India
Indiában módosították a védjegytörvényt, ami lehetővé teszi szolgáltatási védjegyek, valamint egy védjegynek több áruosztályban való lajstromozását.
14. Irak
Az Iraki Védjegyhivatal elnöke új szabályokat léptetett életbe, amelyek megváltoztatták a cigaretták és dohányáruk 34. áruosztályában benyújtott védjegybejelentésekre vonatkozó követelményeket.
Az új szabályok szerint a 34. áruosztályban benyújtott védjegybejelentésekhez csatolni kell:
15. Japán
2000. május 1-jétől kezdve megváltozott a Szabadalmi Hivatal gyakorlata a szabadalmi leírások engedélyezés utáni módosítása terén. Ilyen módosításra két úton van lehetőség: korrekciós tárgyalás útján, vagy pedig felszólalási vagy megsemmisítési eljárásban. Mindkét esetben a Szabadalmi Hivatal dönt az előterjesztett indokok figyelembevételével. Mostanáig arra is volt lehetőség, hogy a módosítás alkalmával szűkítsék az igénypontok oltalmi körét. Az új joggyakorlat ilyen szűkítést nem tesz lehetővé.
16. Jordánia
2000 júliusában Jordániában az amerikai Stanley Works cég közismert "Stanley" védjegyével ellátott vésőket és csavarhúzókat hoztak forgalomba. A bíróság a védjegytulajdonos ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmének sürgősséggel adott helyt, és ennek alapján két kereskedő ellen egyidejűleg foganatosított rendőrségi rajtaütéssel elkobozták a bitorlás tárgyát képező védjeggyel ellátott tárgyakat.
17. Kanada
A) 2000. augusztusi tájékoztatónkban beszámoltunk arról, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szakbizottsága azt ajánlotta a szervezet Döntőbírósági Tanácsának, hogy az szólítsa fel Kanadát szabadalmi törvénye 45. szakaszának módosítására, amely úgy rendelkezik, hogy az 1989. október 1. előtt benyújtott szabadalmi bejelentésekre engedélyezett szabadalmak oltalmi ideje 17 év.
Most arról kaptunk hírt, hogy a Kereskedelmi Világszervezet Fellebbezési Testülete 2000. szeptember 18-án olyan döntést hozott, amelyben megerősítette a WTO azon határozatát, amely szerint Kanada szabadalmi törvényének 45. szakasza nincs összhangban a TRIPS Egyezmény 70.2 szakaszában foglaltakkal, amely előírja, hogy a WTO minden tagállamának legalább 20 év oltalmi időt kell engedélyeznie a TRIPS Egyezmény hatálybalépésének időpontjától kezdve fennálló szabadalmak számára.
A Kanadai Szabadalmi Hivatal közlése szerint a 2001. január 1-jén hatályban levő szabadalmak mintegy 40%-ának oltalmi ideje a TRIPS által előírt 20 évnél hamarabb jár le.
B) A Hunt-Wesson Inc. (HW) cég 1994-ben kérte a Go A Hivatal végzése szerint a védjegy nem egyértelműen deszkriptív és nem is megtévesztő, mert nem egyszerűen "vaj-íz"-re, hanem "vaj-íz mint a moziban"-ra vonatkozik. A végzés azt is megjegyezte, hogy a fogyasztók már hozzászoktak ahhoz, hogy a "vaj" szót vajat nem tartalmazó termékeken is lássák, és ezért a fogyasztók megtévesztése nem forog fenn.
A Hivatal döntése ellen a kanadai védjegytörvény 56. szakasza alapján a felszólaló fellebbezést nyújtott be a Szövetségi Bírósághoz. Ez a Bíróság olyan esetekben jogosult megváltoztatni a Hivatal döntését, amikor az téves, vagy amikor olyan lényeges új bizonyítékot terjesztenek a bíróság elé, amely rámutat a Hivatal tévedésére.
A fellebbezés bizonyítékként egy közvéleménykutatás eredményét tartalmazta, amely azon alapult, hogy fogyasztók véleményét kérdezték a Goűt de Beurre Comme au Cinéma védjeggyel kapcsolatban. A fogyasztókat felkérték, hogy vegyék szemügyre a termék védjegyet tartalmazó csomagolását, majd megkérdezték őket, hogy véleményük szerint a termék tartalmaz-e vajat. A megkérdezett fogyasztók 59%-a adott igenlő választ.
A Bíróság a felek meghallgatása után úgy döntött, hogy a fellebbező nem nyújtott be kielégítő bizonyítékot arra nézve, hogy a Hivatal ítélete téves lett volna. A Bíróság szerint a Hivatal álláspontja ésszerű volt, mert a védjegyet egészében kell figyelembe venni, és a védjegy nem egyszerűen Goűt de Beurre ("vaj-íz"), hanem Goűt de Beurre Comme au Cinéma.
A Bíróság abban is egyetértett a Hivatallal, hogy a fogyasztók nem várják el, hogy a termék vajat is tartalmazzon, és a piacon egyéb termékek is kaphatók, amelyek nevében szerepel a "vaj" szó, jóllehet nem tartalmaznak vajat. A Bíróság arra is rámutatott, hogy a vaj szó számos vajat nem tartalmazó termék védjegyében is megtalálható.
Az újonnan beterjesztett bizonyíték kapcsán a Bíróság megállapította, hogy az nem megbízható, mert a védjegyet feltüntető csomagolásra vonatkozott. A Bíróság szerint a kérdéseknek csupán a védjegy szavaira kellett volna vonatkozniuk, nem pedig a csomagoláson feltüntetett szavakra, vagyis a csomagolást a védjegy értelmezésére használták fel, és ezáltal a fogyasztókat vizuálisan a csomagolás felé irányították.
A fentiek alapján a Bíróság a fellebbezést elutasította.
18. Kína
A) A Nemzeti Kongresszus Állandó Bizottsága 2000. augusztus 25-én módosította a szabadalmi törvényt. A módosított törvény 2001. július 1-jén fog hatályba lépni.
A törvénymódosítás célja, hogy a törvényt összhangba hozza a TRIPS Egyezménnyel, megerősítse a bírósági és igazgatási eljárásokban a szabadalmi jogok oltalmát, és egyszerűsítse a szabadalmi eljárásokat. A módosított törvény főbb rendelkezéseit az alábbiakban foglaljuk össze.
a) A törvény 11. szakaszának módosítása szerint bitorlásnak minősül az is, ha egy szabadalmazott terméket vagy egy szabadalmazott eljárással közvetlenül kapott terméket eladásra kínálnak fel.
b) A jelenleg hatályos törvény szerint a Szellemi Tulajdon Hivatal Szabadalmi Felülvizsgálati Tanácsának egy szabadalmi jog meghatározására vonatkozó döntését csak akkor lehet megfellebbezni, ha az találmányi szabadalmi bejelentésre vagy szabadalomra vonatkozik, de ilyen jogi felülvizsgálatra nincs lehetőség használati mintára vagy mintára vonatkozó szabadalom vagy szabadalmi bejelentés esetén.
A TRIPS Egyezmény 32. szakaszára figyelemmel most úgy módosították a szabadalmi törvényt, hogy a bejelentő minden találmányi, használati minta vagy mintabejelentés esetén jogosult a Szabadalmi Felülvizsgálati Tanács döntése ellen fellebbezni a bíróságnál.
c) A módosított szabadalmi törvény 61. szakasza szerint, amikor egy szabadalmas vagy bármely érdekelt fél ésszerűen bizonyítani tudja, hogy jogát bitorolják vagy bitorlás fenyegeti, és a bitorló cselekedet megszüntetésének késedelme valószínűleg jóvátehetetlen kárt okozna számára, a jogi eljárás megindítása előtt kérheti a bíróságot a vonatkozó cselekmények megszüntetésének elrendelésére.
Így a módosított törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság ideiglenes intézkedést adjon ki, ha a kérelmező megfelelő biztosítékot bocsát a bíróság rendelkezésére.
d) A jelenleg hatályos szabadalmi törvény szerint nem követ el bitorlást az, aki egy szabadalmazott terméket úgy használ vagy forgalmaz, hogy nem tudja, hogy ezt a szabadalmas meghatalmazása nélkül tette. A módosított törvény szerint csak az nem felelős az okozott kárért, aki bizonyítja, hogy a terméket törvényes elosztási csatornákon keresztül kapta.
e) A hatályos szabadalmi törvény nem ad útmutatást a bitorlás által okozott kár meghatározására. A módosított szabadalmi törvény 60. szakasza az alábbi módon határozza meg a károk mértékét:
"A szabadalmi jog megsértéséért fizetendő károkat a bitorlás által a szabadalmasnak okozott veszteség vagy a bitorlónak a bitorlásból származó haszna alapján kell meghatározni."
f) A módosított szabadalmi törvény 57. szakasza szerint a szabadalmak gyakorlatbavételével foglalkozó adminisztratív hatóságok (Administrative Authorities for Patent Work, AAPA) csak az ideiglenes intézkedés vonatkozásában foglalkozhatnak a szabadalmak bitorlásával. Az AAPA elrendelheti, hogy a bitorló azonnal szüntesse meg a bitorló tevékenységet, és az érintett fél e határozat ellen bírósághoz fellebbezhet. Másrészről az AAPA a felek között azok kérése alapján közvetíthet a károk nagyságának meghatározásában, és ha közvetítése eredménytelen, a felek peres úton rendezhetik a vitás kérdéseket.
g) A használati minta szabadalmakat érdemi vizsgálat nélkül engedélyezik. Ezért a használati minta szabadalmi rendszert többen felhasználták arra, hogy gátolják a versenytársak törvényes kereskedelmi tevékenységét használati minta szabadalmi bejelentés benyújtásával, majd bitorlási per indítására vonatkozó fenyegetéssel, noha tudták, hogy vizsgálat esetén használati minta szabadalmuk érvénytelenné válna.
A közérdek megóvása és a használati minta szabadalmi rendszerrel való visszaélések megakadályozása érdekében a módosított szabadalmi törvény 57. szakasza kimondja, hogy amikor egy használati minta szabadalmat bitorolnak, a bíróság vagy az AAPA felszólíthatja a szabadalmast arra, hogy kérje a Kínai Szellemi Tulajdoni Hivatalnál kutatási jelentés kiadását.
h) A hatályos szabadalmi törvény szerint a szabadalom engedélyezését követő 6 hónapon belül lehet megsemmisítési eljárást indítani, és e határidő eltelte után, de a szabadalmi oltalom lejárata előtt érvénytelenítési eljárást lehet indítani. A gyakorlat azt mutatja, hogy a két eljárás átfedi egymást, aminek következtében az eljárás elhúzódik, és emellett vannak esetek, amikor a megsemmisítési eljárással visszaélnek annak érdekében, hogy meggátolják az érvénytelenítési eljárás igénybevételét. A módosított szabadalmi törvény eltörli a megsemmisítési eljárást, és így a szabadalom engedélyezése után csak az érvénytelenítési eljárás lesz alkalmazható.
i) A hatályos szabadalmi törvény 36. szakasza kimondja, hogy az olyan bejelentő, aki egy találmányi szabadalmi bejelentés esetén ugyanarra a találmányra más ország(ok)ban is benyújtott szabadalmi bejelentést, az érdemi vizsgálat kérelmezésével egyidejűleg köteles a más ország(ok)ban végzett kutatási jelentés dokumentumait benyújtani a Kínai Hivatalnál, és ha a bejelentő ezt kellő indok nélkül elmulasztja, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
A módosított szabadalmi törvény csupán azt tartalmazza, hogy a bejelentőt fel lehet kérni ilyen iratok benyújtására, és ha ennek a felhívásnak megfelelő indokok nélkül nem tesz eleget, a bejelentést visszavontnak nyilvánítják. Így tehát a bejelentő csak akkor köteles ilyen iratokat benyújtani, ha a Hivatal erre külön felszólítja.
B) Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi embargóval fenyegette meg Kínát, ha nem változtat azon a helyzeten, hogy a szerzői jogokat széles körben bitorolják az országban. Most arról kaptunk hírt, hogy a vonatkozó rendeletek módosítása után a szerzői jogok megsértői halállal is büntethetők.
19. Kolumbia
A Kolumbiai Szabadalmi Hivatal elutasította a Pfizer cég Viagra néven ismert gyógyszer alkalmazására vonatkozó szabadalmi bejelentését. Az elutasítás indokolása szerint egy ismert termék új alkalmazása nem szabadalmazható.
A Perui Szabadalmi Hivatal ugyanilyen tárgyú bejelentésre lényegileg azonos időpontban szabadalmat engedélyezett. Ezt a perui döntést az Andok Közösség Általános Titkársága egy harmadik fél által benyújtott panasz alapján megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy Peru mint az Andok Közösség tagja tévesen értelmezte az Andok Paktum szabadalmi törvényét (344. határozat), és így szabadalmat engedélyezett nem szabadalmazható tárgyra.
Az Általános Titkárság határozatát Pfizer megfellebbezte, de a végső bírósági döntés fenntartotta azt az álláspontot, hogy az alkalmazási igénypontok nem szabadalmazhatók. A 344. határozat szerint a szabadalmi jogban különbséget kell tenni egy eljárási szabadalom és egy szabadalmazott tárgy alkalmazása között. Az Egyesült Államokban a szabadalmi rendszer főleg a hasznosságon alapszik, és így mintegy 50 éve az új alkalmazás és a második indikáció szabadalmazható. Európában újabb gyakorlat teszi lehetővé a második gyógyászati alkalmazás szabadalmazását, ami az európai szabadalmi törvény tág értelmezésén alapszik. Ezzel szemben az Andok Közösség szabadalmi törvénye a találmányokat minden műszaki területen két fő csoportra: termékekre és eljárásokra osztja. Az alkalmazás és az eljárás közötti különbséget élesen fogalmazza meg a 344. határozat 16. szakasza:
"A jelen határozat 2. szakasza szerint a már szabadalmazott termékek vagy eljárások, amelyek a technika állásának részét képezik, nem képezhetik új szabadalom tárgyát."
Ennek alapján az Andok Közösség tagországai (Venezuela, Ecuador, Peru, Bolívia és Kolumbia), amelyeknek közös szabadalmi törvénye van, nem engedélyezhetnek szabadalmat ismert termékek új alkalmazására.
Jelenleg az Andok Közösségben vita tárgyát képezi ez az álláspont, és elképzelhető, hogy egy új szabadalmi törvény másképp fog rendelkezni.
20. Közösségi szabadalom
Az előző tájékoztatóban írtunk arról, hogy 1989-ben létrehozták a Közösségi Szabadalmi Megállapodást (Agreement on the Community Patent, ACP). Ez tartalmazott egy jegyzőkönyvet a fórumrendszerről (Protocol on Litigation), amely a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek intézésére meglehetősen bonyolult rendszert állapított meg. Ennek az volt a lényege, hogy korlátozott számú nemzeti bíróság elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságként való kijelölését javasolta. Ezek a bíróságok az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) felállítandó Megsemmisítési Osztállyal (Revocation Division) együtt megosztott kizárólagos joghatósággal rendelkeznének a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos minden bírósági ügyben. A Megsemmisítési Osztály kizárólagos hatáskörrel rendelkezne a közösségi szabadalmak megsemmisítésére irányuló kérelmekkel kapcsolatban, míg az elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságok a bitorlási perekben és az ezek kapcsán indított megsemmisítési ügyekben rendelkeznének hatáskörrel. A fórumrendszerre vonatkozó jegyzőkönyv második fokként egy központi Közös Fellebbezési Szabadalmi Bíróságot (Common Court of Patent Appeals, COPAC) javasolt, amelynek kizárólagos joghatósága lenne megsemmisítési és bitorlási ügyekben, valamint az ACP értelmezésében. Kezdetben minden fellebbezést egy nemzeti bíróságnál kellene benyújtani, amelyet másodfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságnak jelölnének ki. Ez a bíróság köteles lenne felfüggeszteni és a COPAC-hoz utalni minden olyan fellebbezési ügyet, amelyben e központi bíróságnak kizárólagos hatásköre van.
A COPAC döntése ezekben az ügyekben végleges lenne, és kötelezné a Közösségi Szabadalmi Bíróságokat. A nemzeti fellebbezési bíróságok számára a felülvizsgálati ügyek és a szellemi tulajdonra vonatkozó egyéb ügyek, szerződések és versenyjogi ügyek maradnának, amelyeket a nemzeti törvény szabályoz. Emellett a COPAC-nak joga lenne az EPO Megsemmisítési Osztálya által hozott összes döntést felülvizsgálni.
Miként az ACP bevezetése megállapítja, a Megállapodást úgy szövegezték meg, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatban legyen az Európai Közösség jogrendjével. Valójában az ACP-t kimondottan a Római Szerződés keretében hozták létre, amiből következik, hogy az Európai Törvényszéknek (European Court of Justice, ECJ) is szerepet kell játszania a fórumrendszerben. Ezért a COPAC számára kötelezővé tették, hogy az ECJ-hez forduljon, ha fennáll annak a veszélye, hogy az ACP értelmezése nem egyeztethető össze a Római Szerződéssel. Emellett az ECJ jogosult meghatározni, hogy egy üggyel melyik elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bíróság foglalkozzék.
A fórumrendszerre vonatkozó jegyzőkönyv a jogi mérnökség diadala volt, mert pragmatikus bár nem elegáns megoldást adott arra a kérdésre, hogy hogyan lehet mind a nemzeti, mind a közösségi szabadalmi törvényt bevonni egy közösségi szabadalommal kapcsolatos peres ügybe. Az ipar azonban kétségbe vonta, hogy a rendszer képes lenne gyorsan és hatékonyan megoldani az ilyen peres ügyeket, és azzal kapcsolatban is kifogást emelt, hogy a közösségi szabadalmat egy tapasztalatokkal nem rendelkező nemzeti bíróság semmisítheti meg. Attól is tartottak, hogy a rendszer túlságosan költséges lesz a kis és a közepes méretű vállalatok számára. Mindez a nyelvi szabályokkal együtt azt eredményezte, hogy az ACP sem lépett hatályba.
1997. június 24-én az Európa Bizottság egy zöld iratot publikált az innováció előmozdítására szabadalmak útján. Ez az irat vitát indított arról, hogy miként lehetne a közösségi szabadalmat a legcélszerűbben megvalósítani. A Bizottság 1997. november 25-én és 26-án a szabadalmi rendszer valamennyi használója számára meghallgatást tartott, majd 1998. január 26-án a tagállamok szakértői számára összejövetelt rendezett. E széles körű konzultációs eljárást követően a Bizottság 1999. február 5-én egy közleményt adott ki arról, hogy milyen lépéseket tervez vagy javasol annak érdekében, hogy a szabadalmi rendszer vonzó legyen és ezáltal előmozdítsa az innovációt Európában. Ebben a közleményben a bizottság nagy vonalakban vázolta a közösségi szabadalomra vonatkozó elképzeléseit.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) tagállamai az 1999. június 24-től 25-ig Párizsban tartott kormányközi konferencián kijelöltek egy olyan munkabizottságot, amelynek feladata, hogy terveket dolgozzon ki az európai szabadalmak peres ügyeinek központi intézésére. A munkabizottság vezetésével Németországot, Luxemburgot és Svájcot bízták meg, és egyik feladataként azt adták meg, hogy vizsgálja meg, milyen feltételek mellett lehet a szerződő államokban a szabadalmak érvényességével vagy bitorlásával kapcsolatos vitákat döntőbírósági úton elintézni. A konferencián felkérték az Európai Szabadalmi Szervezetet, hogy az európai szabadalmazási eljárás időtartamát a színvonal megtartása mellett csökkentse 3 évre, és a közösségi szabadalom bevezetése érdekében készítsen elő egy felülvizsgálati konferenciát még 2000-ben, hogy 2001. január 1. előtt el lehessen fogadni az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgált szövegét, amely módosítaná az Egyezmény döntéshozatalra vonatkozó 35. szakaszát és az adatfeldolgozási programok szabadalmazását kizáró 52(2) szakaszát. A konferencia azt az óhaját fejezte ki, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény módosított szövege 2002. július 1-je előtt lépjen hatályba.
A párizsi konferencián létrehozott, az európai szabadalmak peres ügyeinek intézésére terveket kidolgozó munkabizottság javasolta, hogy szövegezzenek meg egy jegyzőkönyvet az európai szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek intézésére (Protocol on the Settlement on Litigation concerning European Patents, EPLP), amelyhez az európai szabadalmi egyezmény szerződő államai tetszésük szerint csatlakozhatnának.
Az Európa Bizottság és az EPO javaslatai szerint négyféle peres rendszert lehetne bevezetni, amelyek között a fő különbséget a központosítás mértéke képezi, vagyis az, hogy egy központi bíróság legyen az elsőfokú joghatóság, vagy pedig az csak fellebbezési fórumként működjék. Mindegyik változatban közös az a kívánalom, hogy a Brüsszeli Konvenció szabályait a szabadalmi fórumrendszerhez kell igazítani. Azt is mindegyik változat elfogadja, hogy a közösségi szabadalmak engedélyezését az EPO feladatává tennék, jóllehet ez a hivatal nem közösségi intézmény.
Az első változat olyan fórumrendszert állítana fel, amely hasonlít a Közösségi Védjegy Rendelet által létesítetthez. Közösségi Szabadalmi Bíróságokként működő nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznának a bitorlási és az érvénytelenítési ügyek. A bitorlási kereset ellenintézkedéseként benyújtott megsemmisítési kereset eredményessége esetén a bitorlási ügyet megszüntetnék. E bíróságok döntése azonban inter partes Ez a rendszer egyszerű, és figyelembe veszi az ipar fő aggályát, nevezetesen azt, hogy gyakorlatlan nemzeti bíróságok döntésének a következtében egész Európában meg lehetne semmisíteni egy közösségi szabadalmat. A változat azonban nem nyújt lehetőséget vagy eszközt az igénypontok oltalmi körének egységes értelmezéséhez.
A második változat a fórumrendszerre vonatkozó 1989-es jegyzőkönyv COPAC-modelljének alapvető szerkezetét fogadja el. Miként az első változat szerint is, korlátozott számú nemzeti bíróságot jelölnének ki elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bírósággá, és ezeknek a hatásköre a bitorlási és az érvénytelenítési ügyekre korlátozódna (eltérően a COPAC-modelltől, amelyben ezeknek a bíróságoknak a hatásköre a szabadalmak megsemmisítésére is kiterjed). Az EPO Megsemmisítési Osztálya kizárólagos hatáskörrel rendelkezne a szabadalmak megsemmisítésére, és ez mindenkivel szemben hatályos lenne. A szabadalmakkal kapcsolatos fellebbezési ügyekben másodfokú hatóságként a Központi Európai Szabadalmi Bíróság (European Central Patent Court, ECPC) bírna hatáskörrel. Minden egyéb ügyet a másodfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságként kijelölt nemzeti fellebbezési bíróságok intéznének. Az ECPC-től az Európai Törvényszékhez lehetne fellebbezni.
Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a szabadalmi igénypontok egységes értelmezését tenné lehetővé, és biztosítékot nyújtana arra, hogy helyi bíróságok nem vonhatják meg a közösségi szabadalmakat.
A harmadik változat nagyobb mértékű központosítást jelent. Itt az elsőfokú bíróságok hatáskörébe tartoznának a bitorlási, az érvénytelenítési és a megsemmisítési ügyek. Csupán egyetlen másodfokú bíróság van, amelyet itt is ECPC-nek neveznek; ennek a hatáskörébe tartozna minden anyagi jogi és eljárásjogi kérdés (bár az elsőfokú Közösségi Szabadalmi Bíróságok munkáját a nemzeti törvény szabályozná).
A rendszer lehetővé tenné, hogy a szabadalmak megsemmisítését és érvénytelenítését egyetlen eljárásban intézzék, ami költségmegtakarítást jelentene, és feleslegessé tenné az EPO-nál lefolytatandó megsemmisítési eljárást. Az ECPC-nek azonban 15 különböző eljárást kellene betartania. Ezért ez a rendszer még nagyobb mértékben központosított, mint a régi COPAC-modell, amely másodfokon kétfelé ágazik.
A negyedik változat szerint az ECPC lenne az egyetlen központi bíróság, amelynek kizárólagos hatásköre lenne a bitorlási és megsemmisítési ügyekben mind első fokon, mind másodfokon. Nem veszi igénybe a nemzeti bíróságokat kijelölt Közösségi Szabadalmi Bíróságokként. Az ECPC saját központosított törvényét alkalmazná mind eljárásjogi, mind jogorvoslati kérdésekben.
Ez a javaslat az ipar számos aggályát figyelembe veszi, de olyan kihívásokkal kellene szembenéznie, mint a munkanyelv, a székhely, a jogorvoslati módok, valamint a személyzeti kérdések (becslések szerint évenként mintegy 1000 ügyet kellene kezelnie, amihez jelentős számú bíróra és nagy beruházásra lenne szükség). Emellett egy központi elsőfokú bíróság távol eshet a jogorvoslat-keresőtől, és így a perköltségek a nagy távolságok miatt (utazás, szálloda stb.) elvehetik a kis- és közepes vállalkozók kedvét a közösségi szabadalmi rendszer használatától.
Az Európa Bizottság egy olyan irányelv elfogadását is javasolja, amely megoldaná a nemzeti törvényekben fennálló különbségek harmonizálását (ideértve a jogkimerülést és a kényszerengedélyt is), és kiküszöbölné a szabadalmak érvényessége és megsemmisítése terén fennálló különbségeket. Ez az irányelv a peres ügyek vonalán is az egységesítést tűzné ki célul. Miként az egyéb európai közösségi irányelvek esetében, úgy itt is az Európai Törvényszék kezében lenne az értelmezés ellenőrzése.
A Bizottság azt is javasolja, hogy ha egy Központi Európai Szabadalmi Bíróságot állítanak fel, az európai szabadalmak vonatkozásában is ez a bíróság rendelkezzék hatáskörrel. Ezzel meg lehetne oldani az európai szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek vonatkozásában fennálló, fentebb tárgyalt nehézségeket.
A Bizottság még nem körvonalazta pontosan azt, hogy hogyan lehetne összhangba hozni az európai szabadalmak fölötti hatáskört a közösségi szabadalmi rendszerrel. A jelenlegi elképzelés szerint a Központi Szabadalmi Bíróság (ECPC) hatásköre a fellebbezésekre korlátozódnék (2. és 3. változat), és az európai szabadalmak értelmezése terén az ECPC és a Közösségi Szabadalmi Bíróságok rendelkeznének hatáskörrel. Az ECPC az európai szabadalmak központi megsemmisítése érdekében az EPO-nál felállítandó Megsemmisítési Osztály fölé rendelt szerv lenne.
Jelenleg heves vita folyik arról, hogy melyik változat felelne meg legjobban. A Bizottság még nem foglalt végleg állást, de várható, hogy rövidesen nyilvánosságra hozza álláspontját. A munkabizottság kevésbé volt szűkszavú, és egyértelműen az elsőfokú Központi Szabadalmi Bíróság mellett (4. változat) foglalt állást. Elismeri, hogy szükség lehet nemzeti albíróságokra, és hogy a nemzeti bíróságok épületeiben lehet majd meghallgatásokat tartani. Azt is támogatja, hogy az elsőfokú bíróság jogosult legyen előzetes intézkedés meghozatalára, és hogy miként az EPO fellebbezési tanácsaiban az elsőfokú bíróság háromtagú tanácsában legalább egy bíró alapvetően műszaki, nem pedig jogi végzettségű legyen.
A nagyipar általában szintén egyetlen elsőfokú bíróságot támogat, míg a kis- és közepes vállalkozók általában az elsőfokú nemzeti bíróságok megtartása mellett vannak a munkabizottság által javasolt megoldás bonyolultsága és költséges volta miatt.
2000. október 16-án és 17-én Londonban az EPO második kormányközi konferenciáját tartották meg, amelyen megbízták a peres ügyek munkabizottságát azzal, hogy legkésőbb 2001 végéig dolgozzon ki részletes tervezetet az európai szabadalmakkal kapcsolatos fórumrendszerre.
21. Közösségi Védjegyhivatal
A) A Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) elutasított egy elemlámpák alakjára vonatkozó védjegybejelentés elutasítása ellen benyújtott fellebbezést arra hivatkozva, hogy a harmonizált európai védjegyjog szerint nem lajstromozható az olyan alak, amely magának az árunak a természetéből következik vagy amely az áruknak lényeges értéket kölcsönöz még akkor sem, ha az alak megkülönböztető jellegre tett szert.
A bejelentő azzal érvelt, hogy elemlámpái megkülönböztető jellegűek, míg a Fellebbezési Tanács érvelése szerint egy alakot önmagában akkor lehet lajstromozni, ha az olyan vonásokat mutat, amelyek kellő mértékben különböznek a termék szokásos alakjától, és így lehetővé teszik, hogy a vásárló az alakot először az eredetiség jeleként és nem csupán mint magát a terméket lássa. Ha az elemlámpák a közönség számára szokásos lámpáknak tűnnek, lajstromozás szempontjából ez azt jelenti, hogy nincs megkülönböztető jellegük. Ezen az sem változtat, ha az igényelt alakkal rendelkező árukat már hosszú ideje forgalmazzák.
B) Az Elsőfokú Európai Bíróság (European Court of First Instance) a közelmúltban olyan ítéletet hozott, hogy az OHIM megalapozottan utasította el a Ford Motor Company OPTIONS védjegy lajstromozására vonatkozó kérelmét. Az OHIM határozata arra hivatkozott, hogy bár ez a védjegy az Európai Unió számos országában megkülönböztető jellegűnek minősült, Franciaországban nem ismerték el ilyen jellegét, és használat útján sem szerzett megkülönböztető jelleget. Ezért nem ismerhető el közösségi védjegyként.
Fellebbezésében Ford azzal érvelt, hogy bár védjegye Franciaországban nem minősül megkülönböztető jellegűnek, ilyen jellegét a Közösség jelentős részében elismerték, és így a védjegy lajstromozásra alkalmasnak minősül.
Ezzel szemben OHIM azzal érvelt, hogy ha egy védjegy lajstromozási kérelmének elutasítására csak a Közösség egy részében vannak okok, ez elegendő a lajstromozási kérelem elutasításához, sőt a lajstromozás a közösségi védjegy egységes jellegének megsértését jelentené.
Az Elsőfokú Európai Bíróság elfogadta OHIM érvelését.
Az OHIM-nak ebből az ítéletéből következik, hogy ha az OHIM elutasít egy lajstromozási kérelmet, a bejelentőnek bizonyítania kell, hogy a védjegy az egész Európai Unió területén megkülönböztető jelleget szerzett.
22. Libanon
Az új libanoni szabadalmi törvény 2000. augusztus 14-én lépett hatályba, és megváltoztatta a szabadalmi bejelentések benyújtásával kapcsolatos követelményeket. Érvényes bejelentési nap elnyeréséhez a szabadalmi bejelentéseknek az alábbiakat kell világosan tartalmazniuk:
A növényfajtákra vagy mikroorganizmusokra vonatkozó szabadalmi bejelentéseket az Iparjogvédelmi Hivatalnál való benyújtást követő 15 napon belül az Egészségügyi Minisztériumnál is be kell nyújtani.
Az új törvény lehetővé teszi a bejelentés közrebocsátásának és a szabadalom engedélyezésének a halasztását.
A szabadalom oltalmi idejét a bejelentés napjától számított 15 évről 20 évre változtatták. A korábbi törvény alapján engedélyezett, 15 év oltalmi idejű szabadalmak esetén lehetőség van arra, hogy a 15. év lejártakor befizessék a 16. évi illetéket.
23. Nagy-Britannia
A) Az angol kormány 2000. július 26-án "Tudomány és innováció" címmel fehér könyvet adott ki, amelyben az egyetemeket és a kutatószervezeteket arra biztatja, hogy a gazdaság fejlesztése érdekében ismerkedjenek meg az iparjogvédelem szabályaival és eszközeivel. A fehér könyv szerint a tudományon alapuló gazdaság számára fokozott jelentőséggel bír a szellemi tulajdon, amit a kutatók nem hagyhatnak figyelmen kívül.
A fehér könyvvel együtt a kormány új irányelveket is publikált a kutatással összefüggő szellemi tulajdonjogok tulajdonlásáról, hasznosításáról és kereskedelméről. A Szabadalmi Hivatal érdekelt felekkel 2000. október 27-ig folytatott a kérdésről megbeszéléseket.
A szellemi tulajdon hasznosításának elősegítése érdekében 2000 novemberében "szellemi tulajdon portál" (Intellectual Property Portal) elnevezésű weboldalt nyitottak, amely tájékoztatást ad a szellemi tulajdonjogok oltalmáról és a licenciaszerződésekről.
B) 2000 februárjában az angol Szabadalmi Bíróság (Patents Court) a Monsanto v. Merck Monsanto pert indított a 697 157 számú európai szabadalma alapján engedélyezett nagy-britanniai szabadalmának bitorlása miatt Merck ellen, mert az utóbbi cég VIOXX védjeggyel forgalomba hozta MK-966 elnevezésű gyógyszerét.
Monsanto "Gyulladásgátló hatású új 3,4-diaril-tiofének és azok analógjai" című szabadalma a nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (non-steroidal anti-inflammatory drugs, NSAID-ok) egy feltételezett új osztályára vonatkozik. Merck tagadta a bitorlást, és újdonságrontás, kézenfekvőség, nem kielégítő kinyilvánítás és új anyag utólagos beiktatása miatt kétségbe vonta a szabadalom érvényességét. Monsanto kérte a szabadalom oltalmi körének korlátozását az igényelt vegyületek számának csökkentése útján, de ezt a módosítást Merck megtámadta.
Az NSAID-ok fontos fájdalomcsillapító gyógyszerek, és krónikus betegségekben, így ízületi gyulladás esetén gyulladásgátlóként is használatosak. Az aszpirin, a paracetamol és az ibuprofén is ebbe a gyógyszercsoportba tartozik. E vegyületek hátránya azonban, hogy izgató hatást fejtenek ki a bél-gyomor rendszerre, ami gyomorfekélyhez és gyomorvérzéshez vezethet. Ezért kívánatos volt gyomorkímélő új vegyületek kidolgozása.
Az NSAID-ok azáltal hatnak, hogy gátolják a gyulladásban szerepet játszó prosztaglandinok szintézisét. A prosztaglandinokat a szervezet arachidonsavból és egyéb zsírsavakból szintetizálja bizonyos enzimek segítségével, amelyek közül az egyiket COX néven ismerjük. Az NSAID-ok közvetlenül gátolják a COX-ot. Gyomorfalat izgató hatásuk annak tulajdonítható, hogy a prosztaglandinok is fontos szerepet játszanak a gyomorsavképződés szabályozásában.
Az 1980-as években számos gyógyszergyár próbált kifejleszteni új NSAID-okat. A 90-es évek elején kiderült, hogy valójában két COX-enzim létezik; ezeket az izoenzimeket COX I és COX II elnevezéssel illették. Azt gondolták, hogy közülük az egyiknek a szelektív gátlása fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatást válthat ki csökkentett gyomorizgató hatás mellett. Általában elfogadták, hogy az NSAID-ok hatásmechanizmusa felderítettnek volt tekinthető, de nem volt teljesen tisztázott, hogy az említett két izoenzimnek milyen hatásai vannak. A bíróság azon a véleményen volt, hogy a szabadalom elsőbbségi napján a két izoenzim viszonya, valamint a COX II az NSAID-kutatás tárgyát képezte.
Monsanto szabadalmának 1. igénypontja többmillió vegyületet ölelt fel. A felek között hosszas vita folyt arról, hogy az igényelt vegyületosztály tulajdonságait a leírás milyen mértékben ismertette.
Monsanto azzal érvelt, hogy a leírás csupán azt állította, hogy az igényelt vegyületektől COX-inhibitorok lévén ésszerűen elvárható a gyulladásgátló tulajdonság, de nem állították, hogy az igényelt vegyületosztály gyomorsav-csökkentő tulajdonságú, sem azt, hogy COX II-szelektív. Monsanto szerint a leírás csupán azt állította, hogy az igényelt osztályon belül vannak olyan vegyületek, amelyek COX I/COX II-szelektívek, bár ez egy szakember számára lehetővé tette, hogy a tág osztályon belül azonosítsa a kívánatos vegyületeket.
Másrészről Merck kétségbe vonta, hogy az igényelt osztály valamennyi vegyülete COX II-szelektivitással és csökkentett mellékhatásokkal rendelkezik, továbbá azt állította, hogy valójában az 1. igénypont oltalmi körébe tartozó számos vegyület nem COX II-szelektív, és valószínűsíthető, hogy a vegyületek többsége nem mutat ilyen szelektivitást.
A bíróság elfogadta Merck érvelését, és arra a következtetésre jutott, hogy a leírás a COX II-szelektivitás irányába mutat. "Ha egy igénypont olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek nem elégítik ki a leírásban velük kapcsolatban tett kinyilvánítást, valószínű, hogy ez az igénypont érvénytelen, mert az igénypont oltalmi körébe olyan vegyületek is tartoznak, amelyek nem rendelkeznek a leírásban foglalt kitanítás szerinti tulajdonságokkal." Bár a bíróság rokonszenvez egy bejelentőnek azzal a törekvésével, hogy egy vegyészeti találmányra minél szélesebb körű oltalmat kívánjon szerezni olyan időbeli korlátozás mellett, amelyen belül a szabadalmi bejelentést be kell nyújtania, a bíróság nem fogadhatja el ezeket a körülményeket olyan igénypontok igazolásaként, "amelyek spekulatívak vagy pontosabban olyan vegyületekre vonatkoznak, amelyeknek a tulajdonságaira nézve nem lehet jól megalapozott jóslást tenni". Így az alperesnek olyan helyzetben kell lennie, hogy bizonyítani tudja, hogy a kérdéses osztályba tartozó nagyszámú vegyület nem rendelkezik a leírásban megadott tulajdonságokkal.
A bíróság azt is megállapította, hogy amikor a kérdéses vegyületosztály sok vegyületet ölel fel, az alperes nem vizsgálhatja meg az oltalmi körbe eső összes vegyületet. Ezért azt kell bizonyítania, hogy egyes vegyületek nem rendelkeznek a kívánt tulajdonságokkal, és hogy az általa nem kipróbált vegyületek köréből lényeges számúról feltételezhető, hogy nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az alperesen levő bizonyítási teher mértékét a leírásban foglalt kitanítással összhangban kell megállapítani.
A bíróság szerint az alperes által végzett kísérleteknek összhangban kell lenniük a szabadalomban leírtakkal. Minél kevesebb példát tartalmaz a leírás, annál kevesebbet kell kívánni az alperestől.
A tények alapján a bíróság megállapította, hogy Merck bizonyította: a leírás sok vegyületet tartalmazó olyan vegyületosztályt bocsátott a szakemberek rendelkezésére, amely lehet vagy nem lehet COX II-szelektív, csökkentett mellékhatásokkal. A vegyületosztályról nem lehetett megállapítani, hogy vegyületei rendelkeznek-e az egyik vagy másik vagy mindkét ilyen tulajdonsággal. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a bíróság a leírásban foglalt kinyilvánítást elégtelennek minősítse.
Ezen túlmenően a bíró a szabadalmat bizonyos anterioritások miatt kézenfekvőnek nyilvánította és megállapította, hogy az MK-966 forgalmazása nem eredményezte a szabadalom bitorlását.
24. Öbölparti Országok
2000. augusztus 16-án hatályba lépett az Öbölparti Országok Együttműködési Tanácsának (Gulf Cooperation Council, GCC) egyesített szabadalmi törvénye.
A GCC országok (Bahrein, Katar, Kuwait, Omán, Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok) Legfelsőbb Tanácsa az egyesített szabadalmi törvényt 1992 decemberében, annak végrehajtási utasítását pedig 1996-ban hagyta jóvá. A törvény követelményeinek végrehajtására kijelölt hivatalt Rijádban (Szaud-Arábia) nyitották meg; ez a hivatal 1998. október 3-a óta fogad el bejelentéseket. 1999 novemberében a GCC a törvény további módosításaira tett javaslatot.
A GCC szabadalmi rendszerben engedélyezett oltalom a fenti 6 tagországra terjed ki.
A GCC Szabadalmi Hivatalában benyújtott szabadalmi bejelentéseket alakiságokra vizsgálják, és ha egy bejelentés megfelel azoknak, bejelentési számot és napot kap.
A GCC szabadalmi törvénye a szabadalmazhatóság követelményeként abszolút újdonságot ír elő. Nem újdonságrontó azonban a bejelentés napja előtt a találmány rosszhiszemű nyilvánosságra hozása harmadik személyek által.
Külföldi bejelentők igényelhetik az eredeti bejelentés napjától számított 12 hónapon belül benyújtott bejelentésük elsőbbségét.
A szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év. A bejelentés napját követő év első napjától kezdve évi illetékeket kell leróni.
Mostanáig a GCC Szabadalmi Hivatala még nem engedélyezett szabadalmat.
A GCC-rendszer csak szabadalmakra vonatkozik, védjegyekre nem.
25. Románia
Romániában 1999. április 1-jén a növényfajták oltalmára vonatkozó 1998. évi 225. új törvény lépett hatályba, amiről csak most kaptunk részletesebb tájékoztatást. Az új törvény hatályon kívül helyezte az 1991. évi 64. törvény 7. és 11. szakaszát és az 1992. évi kormányhatározat III. fejezetét.
Az új törvény szerint a Román Szabadalmi és Védjegyhivatal növényszabadalom engedélyezésével elismeri és oltalmazza bármely növényfajta új változatát, ha az megkülönböztethető, egynemű, állandó, és fajtanévvel van ellátva.
Új a növényfajta, ha szaporítóanyagát a nemesítő által vagy hozzájárulásával nem kínálták fel eladásra vagy nem hozták kereskedelmi forgalomba
Külföldi bejelentések elsőbbségét elismerik, ha azt az első bejelentés benyújtásának napjától számított 12 hónapon belül igénylik a Román Szabadalmi Hivatalnál.
A növényszabadalom jogosultja a termesztő, de ez a jog átruházható.
A növényszabadalom tulajdonosa kizárólagos joggal rendelkezik az új növényfajta hasznosítására, és joga van eltiltani másokat a védett növényfajta termelésétől, eladásra való felkínálásától, eladásától, importálásától vagy exportálásától.
A növényszabadalom oltalmi ideje az engedélyezés napjától számított 25 év, de gyümölcsfák, szőlőfajták és dísznövények esetében az engedélyezéstől számított 30 év.
A növényszabadalmi bejelentéseket alaki, érdemi és műszaki vizsgálatnak vetik alá. Az alaki és érdemi vizsgálatot a Román Szabadalmi Hivatal, míg a műszaki vizsgálatot az erre kijelölt Fajtaminősítő és Lajstromozó Állami Intézet végzi, de a bejelentő kérése alapján ez a vizsgálat nemzetközileg elismert hatósággal is lefolytatható.
Érdekelt fél kérelmére a Szabadalmi Hivatal kényszerengedélyt adhat a szabadalmi oltalom megadásának napjától számított 5 év eltelte után, ha a szabadalmas az oltalmazott fajtát nem termeszti és mulasztását nem tudja igazolni.
26. Svédország
A) A stockholmi városi bíróság egy védjegybitorlási perben az alpereseket szervezett és széles körű bitorlás miatt 4 hónap börtönre ítélte. A rendőrség 18 000 ruhadarabot, napszemüveget és órát foglalt le, amelyekkel 36 különböző védjegyet bitoroltak.
Svédországban ez volt az első eset, amikor védjegybitorlás miatt börtönbüntetést szabtak ki.
B) Svédországban 2000. július 1-jétől a védjegyjogok regionális kimerülésének elvét alkalmazzák. Korábban a svédek a nemzetközi kimerülés elvét fogadták el, ami azt jelenti, hogy egy védjegyjog kimerül, ha először egy másik országban adják el a védjegyzett terméket, ezáltal megnyitva az utat a párhuzamos importra mindazokból az országokból, ahol a terméket eladják.
Az, hogy a világ különböző részein árkülönbségek vannak, ahhoz vezethet, hogy az áruk teljesen más országokban köthetnek ki, mint amelyekbe eredetileg szánták őket. Egy párhuzamos importőr olcsón felvásárolhat árukat alacsony nemzeti jövedelmű olcsó országokban, és ezt követően versenyezhet a gyártóval magas nemzeti jövedelmű drága országokban anélkül, hogy terhelnék a gyártó fejlesztési és piacszervezési költségei. Más szavakkal: a nemzetközi kimerülés utat nyit a párhuzamos importnak, amely kedvez a magas jövedelmű országoknak, mert lenyomja az árakat, de hátrányos a kis jövedelmű országokra nézve, mert eltünteti a termékeket az üzletekből és ezáltal felfelé nyomja az árakat. A tényleges vesztesek azonban a gyártók, akik nem tudják megakadályozni a párhuzamos importőröket abban, hogy termékeiket a magas jövedelmű országokban alacsonyabb áron adják el.
Korábban Svédországban a nemzetközi kimerülés elvét részesítették előnyben, mert a kormány úgy vélte, hogy a regionális kimerülés gyakorlata nem egyeztethető össze a szabad kereskedelem előmozdításával, és a nemzetközi kimerülés élesebb versenyhez, illetve a fogyasztók számára kedvező alacsonyabb árakhoz fog vezetni. A kormány úgy értelmezte a Védjegyjogi Irányelv rendelkezéseit, hogy azok lehetővé teszik a regionális kimerülést, de egyúttal a nemzeti szabályozáshoz is megfelelő keretet biztosítanak, és így nincs szükség arra, hogy Svédország regionális kimerülést bevezető törvényt léptessen életbe.
Az Európai Törvényszék az ún. "Sebago-ügy"-ben olyan ítéletet hozott, hogy harmadik országokból párhuzamosan importálhatók áruk, ha a védjegytulajdonos ehhez hozzájárul, de ennek a hozzájárulásnak újraeladásra szánt termékekre kell vonatkoznia. Erre tekintettel 2000. július 1-jén egy új szakaszt iktattak be a svéd védjegytörvénybe, aminek következtében Svédország a regionális kimerülés elvét alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy egy védjegytulajdonos megtilthatja, hogy olyan árukat, amelyeket az Európai Közösség területén kívül ő maga hozott forgalomba, arra a területre importáljanak, amelyen a kérdéses védjegy használatára kizárólagos joga van.
Korábban a svéd kormány arra kérte az Európa Bizottságot, hogy fontolja meg a váltást a regionális kimerülésről a nemzetközi kimerülésre, az Európa Bizottság azonban 2000. május 24-én úgy döntött, hogy a jelen helyzetben a regionális kimerülés elvét legcélszerűbb alkalmazni. Ezt a Bizottság a jelenlegi kimerülési szabályok változásának gazdasági hátrányaival, valamint azzal indokolta, hogy a nemzetközi kimerülés bevezetése nem idézne elő észrevehető változást a fogyasztói árakban, és a kimerülési szabályok megváltozása a közösségi társaságok számára megnehezítené, hogy áruikat a Közösségen kívül olcsóbban adhassák el.
Nem várható, hogy a Bizottság a közeljövőben megváltoztatná álláspontját.
27. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) Uniója a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) tagállamai összejövetelének keretein belül 2000. szeptember 26-tól október 3-ig tartotta 29. ülését Genfben. Ez alkalommal ismét csökkentették a megjelölési illetéket, amelyet 2001. január 1-jétől kezdve legfeljebb 6 állam után kell fizetni. Itt emlékeztetünk arra, hogy 2000. január 1-jével már 10-ről 8-ra csökkent az ilyen államok száma, és a megjelölési illetéket 150 CHF-ről 140 CHF-re csökkentették.
A fentieknek megfelelően 2001. január 1-jétől kezdve a maximálisan fizetendő megjelölési illeték a jelenlegi 1120 CHF helyett csak 840 CHF lesz.
A PCT Unió fenti összejövetelén a Szabadalmi Együttműködési Szerződés reformjára vonatkozó javaslatokat is megtárgyalták, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok terjesztett elő, és határozatot hoztak arról, hogy olyan szakbizottságot állítanak fel, amely első lépésként javaslatokat dolgoz ki a Szerződés megújítására. E szakbizottság tagjait a tagállamokkal folytatott konzultáció alapján a vezérigazgató fogja kijelölni a tagállamokból, a nemzetközi kutatási és elővizsgáló hatóságoktól és megfigyelőkből, különösen kormányközi és egyéb szervezetektől, ideértve az Európai Bizottságot is, súlyt helyezve a földrajzi egyensúlyra.
A szakbizottságnak az Unió 2001 szeptemberében tartandó ülésén kell előterjesztenie jelentését.
28. Szingapúr
A) Szingapúr 2000. október 31-én csatlakozott a Madridi Jegyzőkönyvhöz.
B) Előző tájékoztatónkban beszámoltunk arról, hogy 2000. június 30-án a képviselők első olvasásban hallgatták meg a mintatörvény tervezetét. Most arról kaptunk hírt, hogy a szingapúri Parlament módosítás nélkül elfogadta a mintatörvény tervezetét. Így az új törvény hatálybalépéséhez már csak az elnöki jóváhagyás szükséges.
29. Tajvan
A Tajvani Szellemi Tulajdon Hivatal 2000. augusztus 10-én a híres védjegyek azonosításának módosított követelményeit hozta nyilvánosságra, amelyek szerint egy védjegyről az alábbi szempontok alapján lehet megállapítani, hogy az híresnek minősíthető-e:
Az új követelmények szerint egy híres védjegyet nem kell Tajvanon lajstromoztatni, sem pedig használni.
30. Tunézia
2000. július 4-én életbe lépett a növényfajtákra vonatkozó 1999. évi törvény végrehajtási utasítása, amely előírja a növényfajtákra vonatkozó oltalom lajstromozásához szükséges eljárási lépéseket.
A kormány 2000 őszén új védjegytörvény tervezetét terjesztette be a Parlamentnek.