Könyv- és folyóiratszemle
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés szerepe a technológiaintenzív vállalkozások finanszírozásában.
1. A kockázati tőke
2. Üzleti angyalok
3. Vállalatközi fejlesztőtőke
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés szerepe a technológiaintenzív vállalkozások finanszírozásában. Osman Péter. - Oktatási Minisztérium. Budapest, 2000. ISBN 963 8244 88 7
A kis- és középvállalkozások működése és fejlődése létfontosságú a magyar gazdaság számára. Nemzetgazdaságunk vállalati szerkezetében a számarányuk mintegy 95 százalékot tesz ki. A fejlesztések és az azokra támaszkodó gazdasági növekedés szempontjából különösen fontosak a technológiaintenzív vállalkozások. E vállalkozások nagy hányada nem tudja, vagy csak nehezen teljesíthető feltételekkel tudja megszerezni a létrejöttéhez szükséges külső finanszírozást. Ha igényt tartunk mindarra a hozzájárulásra, amellyel ezek a cégek gyarapíthatják, illetve javíthatják gazdaságunk teljesítményét, akkor mindent meg kell tennünk a szükséges működési feltételek biztosítására, mint ahogy ezt teszik a Magyarországnál fejlettebb országok.
A kötet szerzője az OMFB TAN-99-14. sz. téma keretében dolgozta ki tanulmányát a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés nemzetközi példáinak elemzésével.
A kis- és középvállalkozások alapításához és fejlesztéséhez szükséges idegen tőkét a tanulmányban ismertetett háromféle tőkepiaci intézmény, valamint a befektetési ügyletek kifejlesztése, működése biztosíthatja.
1. A kockázati tőke
A kockázati tőke nem a hitelfolyósítás szokásos módján - visszafizetési kötelezettséggel és kamatfizetés ellenében - vesz részt a vállalkozás finanszírozásában, hanem befektetés ellenében a vállalkozásban résztulajdont szerez meg, és a befektetett tőke a résztulajdonnak - tőkenyereséggel történő - értékesítése révén realizálódik.
Magyarországon az 1998. június 16-án hatályba lépett kockázati tőke törvényhez nagy várakozásokat fűztek a törvényalkotók, abban bízva, hogy az számottevő mértékben javítani fogja a jelentős növekedési képességű középvállalkozások és a legjobb induló vállalkozások esélyeit arra, hogy fejlődésük, növekedésük finanszírozására külső tőkét tudjanak bevonni. Az eddigiek alapján valószínűnek látszik, hogy a kedvező hatás eléréséhez magát a törvényi szabályozást is fejlesztenünk kell.
2. Üzleti angyalok
Az üzleti angyalok olyan magánszemélyek, akik általában gazdagok, de legalábbis határozottan tehetősek, és akik ilyen minőségben - tehát nem valamely cég keretei között, hanem magánemberként - közvetlenül fektetnek be tőkét viszonylag kicsiny, rendszerint tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokba. Tőkéjük ellentételezéseként többnyire tulajdoni részesedést kapnak a vállalkozásból, de az is előfordulhat, hogy hosszabb futamidejű finanszírozást nyújtanak.
3. Vállalatközi fejlesztőtőke
A külföldi üzleti gyakorlatban megjelenik a finanszírozásnak egy sajátos fajtája, amelynek révén kisebb vállalatok kockázati tőke-típusú finanszírozást kaphatnak nagyobb cégektől.
Az angolszász "corporate venturing" gyűjtőfogalomra a szerző a "vállalatközi fejlesztőtőke" megnevezést vezeti be, amely meghatározása szerint egy sajátos, önálló ügylettípus. Olyan minőséget jelent, mint az intézményes kockázati tőke vagy az üzleti angyalok, amelyek a pénz- és tőkepiac, valamint a vállalkozásfejlesztés sajátos szereplői.
A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés nem elkülöníthető piaci szereplő, hanem a vállalkozás fejlesztésének sajátos ügylete, amely elvileg bármely két vállalkozás között létrejöhet.
Osman Péter a tanulmány további részében ennek a finanszírozási típusnak a működését elemzi.
A vállalatközi fejlesztőtőke célját és az ilyen befektetés befogadásának a partnervállalkozásra háruló következményeit alapvetően meghatározza, hogy a Befektető maga is árutermelő vállalkozás. A Befektető célja kifejezetten az, hogy a partnervállalkozásra alapozva árutermelőként javítsa a maga adottságait, képességeit és lehetőségeit.
Mindkét fél érdeke, hogy felhasználhassák a másik fél bizonyos tevékenységeit, meglévő vagy a továbbiakban létrehozni tervezett tevékenységi eredményeit, illetve erőforrásait.
A vállalatközi fejlesztőtőke más minőséget képvisel a terjeszkedésben, annak kevésbé agresszív útja. A függetlenségüket féltő vállalkozások szempontjából különösen fontos vonása, hogy nem jelent sem vállalatfelvásárlást, sem pedig vállalat-összeolvadást. A partnervállalkozás részben vagy egészben megőrzi függetlenségét a Befektetővel szemben.
Ugyanakkor a befektetés lehetőséget ad arra, hogy a Befektető és a partnervállalkozás az így létrejövő stratégiai szövetség keretében egyesítsék, de legalábbis előnyös módon összekapcsolják erőforrásaikat, tevékenységeiket.
A Befektető osztozik a partnervállalkozás kockázatában. Segítséget nyújt a saját cégében az erőforrások optimalizálására, mellyel belső erőforrásokat szabadít fel a hatékonyabb gazdasági működés érdekében.
Ennek egyik eszköze a feladatkihelyezés. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés előnyeihez tartozik a problémák megoldása, nemcsak kezelése, a kedvezőbb hierarchikus viszonyok, lévén szó kisebb szervezetekről. Az innováció általában gyors és merész döntéseket kíván. A kisebb cégeknél kevesebb kötöttség fogja le az irányításban résztvevőket. Kedvezőbbek a személyes kockázat viszonyai, jobb kiugrási lehetőséget ad a sikeres innováció egy fiatal vállalkozás élén álló vezetőnek. A lehetőségek agresszívebb kiaknázásával, a szervezeti rugalmassággal és a tevékenységtisztítással a hatékonyság növelésére jobb eszközöket találhat a Befektető. Ha a projekt végül elhalna vagy jelentőségét vesztené, a Befektetőnek olcsóbb lehet részben-egészben kivonulni a partnervállalkozásból, mint ha a saját szervezetén belül kellene felszámolnia egy kiüresedett részleget.
Az esetenként vagy rendszeresen alkalmazott befektetés a vállalkozások fejlesztésének nagyhatású eszköze lehet, segítheti a helyi gazdaság fejlődését.
A pénzpiaci előnyök bemutatásakor a szerző kitér a vállalatközi fejlesztőtőke sajátosságaira: nem kell hozzá hitelképesség, nem terheli a partnervállalkozást tőkekivonással, sőt elősegítheti az intézményes kockázati tőke elérését. Mindezeken kívül segítséget nyújt a pénzügyi és számviteli rendszer fejlesztésében, a piaci pénzügyeik intézésében még járatlan fiatal vállalkozásoknak rendszerint jól jön a kívülről kapott segítség.
A Befektető segítséget nyújthat a piacok feltárásában, a piaci pozíciók és a piaci apparátus kiépítésében, beszerzésben, menedzsmentben, a kedvező arculat megteremtésében.
A szerző külön fejezetet szentel az iparjogvédelem gazdasági jelentőségének ismertetésére.
Jellegzetes példája a gazdasági előny megszerzésére irányuló ügyleteknek, ha a gazdasági társaságok alapításakor vagy a meglévő társaságok alap-, illetve törzstőkéjének növelésekor az immateriális vagyonba tartozó vagyonelemeket, így például innovációs eredményeiket beviszik nem pénzbeli hozzájárulásként (apportként) a társaságok tőkéjébe.
Az iparjogvédelmi oltalmi formák megszerzését gazdaságilag is indokolt alátámasztani. Nélkülözhetetlen ismeretet jelent annak eldöntése, hogy a termékre szabadalmi oltalmat kérjen a gazdasági társaság vagy az üzleti titok kategóriájába sorolja-e be. Ezt az elemzést tanácsos minden találmány esetében elvégezni, a döntést egyrészt magának a találmánynak a sajátos jellemzőire, másrészt annak a gazdasági környezetnek az adottságaira tekintettel kell meghozni, amelyben a tervezett hasznosítás megvalósul.
A szellemi vagyon megvédéséhez és kiaknázásához elegendően nagy tőkeerővel rendelkező partnert kell a vállalkozásoknak maguk mellé állítaniuk. Ez az erő szükséges ahhoz is, hogy a vállalkozás fellépjen szellemi vagyonának bitorlói ellen.
A piaci jelenlét követelménye biztosítja a konkurencia figyelemmel kísérését, az esetleges jogsértés megtörténte rövid idő alatt a jogtulajdonos tudomására juthat. A jól tájékozottság, az információforrások mélyreható elemzése sorsdöntő lehet valamely bitorlási ügy kimenetele szempontjából.
Nem csak a piaci, hanem a K+F munkához is szükség van az iparjogvédelmi alapozásra. Az iparjogvédelmi dokumentáció segítséget nyújt annak megállapításához, hogy az adott területen milyen eredményeket értek el, érdemes-e folytatni a kutatómunkát. A szerző hangsúlyozza, hogy az iparjogvédelmi dokumentáció vizsgálata magas szintű felkészültséget igénylő szakterület.
Az üzleti titok védelme jogsértés esetén csak akkor valósítható meg, ha a jogsértés bizonyítható.
A vállalatközi fejlesztőtőke és a kockázati tőke eltérését részletesen elemzi a szerző. A kockázati tőke egyszeri befektetési eseményével szemben a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés a tartós stratégiai együttműködést preferálja. Ez utóbbi előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy a befektető nem vállal olyan kockázatot, hogy bármelyik cégének bukása önmagában veszélybe sodorhatná saját egzisztenciáját.
A kötetben részletes ismertetést találunk a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés intézményes közvetítőinek működéséről, a befektetési szaktudás forrásáról, a technológiai inkubátorok szerepéről. A piaci inkubátorok ugyancsak elősegítik a termékek bevezetését a megcélzott piacra.
A nemzetközi példák ismertetése jelentős teret kap a tanulmányban. A brit kormányzat költségvetési filozófiája 1997-ben látott napvilágot. Az EU-tagországokban a multinacionális cégek önálló jogi személyiséggel rendelkező vállalati egységeket alapítottak a vállalati fejlesztőtőke-befektetés céljára.
A szerző itt tér ki arra a tényre, hogy Magyarországon még nem alakult ki ez a tőkepiaci kategória. A remélhetőleg bekövetkező fejlesztéshez segítséget nyújthatnak azok az esettanulmányok, melyeket a szerző a kötet második felében bocsát az olvasók rendelkezésére.
Többek között a Deutsche Telekom AG vállalatközi fejlesztőtőke-cége,, a T-Venture, a Siemens AG fejlesztőtőke szervezetei, a Dow Chemicals inkubátorprojektje illusztrálja a fejlesztőtőke-befektetés gyakorlatát.
Az Európai Unió egyik szervezete, az European Round Table of Industrialists (Európai Nagyiparosok Kerekasztala) 1997-ben tanulmányt adott közre arról, hogyan szolgálhatják a vállalatok közötti együttműködések a gazdaság fejlődését. Ebből a tanulmányból válogat mintapéldákat a szerző a nagyvállalatok kisvállalkozás-támogatási programjainak típusaira.
A Függelék elemzi a technológiaintenzív vállalkozások fejlődési szakaszait és az annak megfelelő finanszírozási igények alakulását, az emberi tőke és szervezeti tőke viszonyát, tartalmazza a Brit Pénzügyminisztérium jelentését a csúcstechnológiai vállalkozások finanszírozásáról, és a Brit Gyáriparosok Szövetségének állásfoglalását a technológaintenzív vállalkozásokról.
Remélhetőleg hamarosan itthon is üdvözölhetünk olyan tanulmánykötetet, amely a magyarországi gazdasági vállalkozások hasonló fejlesztőtőke-befektetési tevékenységéről számol be.
Bakos Éva