EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
SZILÁGYI JÓZSEF
Találmánynak nem minősülő alkotások
- T 603/89 sz. döntés, információmegjelenítés, mint olyan
- T 110/90, szellemi tevékenység, számítógépi program, szövegfeldolgozás
- T 769/92, üzleti eljárás, illetve számítógépi program
- T 59/93, számítógépi program, matematikai eljárás
- T 22/85, számítógépi program, szövegfeldolgozás
- T 599/93, információmegjelenítés
- Esztétikai alkotások
Jelen tanulmány az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Technikai Fellebbezési Tanácsának (Technical Board of Appeal) néhány döntését ismerteti, amelyek nem szabadalmazható, találmánynak nem minősülő alkotásokra vonatkoznak. Jelenlegi szabadalmi törvényünk hatálybalépése előtt ezen esetekben általában a műszaki jelleg hiányát, illetve meglétét vitattuk.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 1. § (2) bekezdése értelmében "nem minősül találmánynak különösen
- a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer,
- az esztétikai alkotás,
- a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint számítógépi program,
- az információk megjelenítése".
Az 1. § (3) bekezdése szerint a "felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik".
Különös figyelmet érdemel itt a "kizárólag e minőségükben", más szóhasználattal a "mint olyan" kitétel, például "számítógépi program, mint olyan," azaz számítógépi program önmagában véve. A kérdés ugyanis azon fordul meg, hogy a vizsgált alkotás például pusztán számítógépi program-e, mint olyan, kizárólag információmegjelenítés-e, vagy pedig szoftverjellemzőket, információ megjelenítésére vonatkozó jellemzőket is tartalmazó találmány. A gyakorlatban a kérdés összetettebbé válhat, ha a találmány jellemzői között vegyesen találhatók például egy ismert számítógép jellemzői (műszaki összetevő), valamint szoftverjellemzők. Ekkor alapos elemzést kíván annak eldöntése, hogy történik-e a technika állásához való hozzájárulás, vagy csak egy önmagában vett számítógépi programról van szó.
Mivel a szabadalmi törvény idézett passzusa szinte szó szerint megfelel az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) meghatározásának, az EPO joggyakorlata számunkra is mértékadó lehet hasonló tárgykörű bejelentések elbírálása, illetve megszövegezése kapcsán. A szabadalmazható találmányok meghatározása során az Európai Szabadalmi Egyezmény [EPC 52. cikkely (2), (3)] szintén nem kimerítő jelleggel sorolja fel azon dolgok körét, amelyek nem tekinthetők találmánynak. Ezek a szellemi alkotások általában absztraktak (pl. felfedezések, tudományos elméletek stb.) vagy nem műszaki jellegűek (pl. esztétikai alkotások vagy információmegjelenítések), miközben a találmány műszaki jellegű alkotás, azaz műszaki jellegű többletet jelent a technika állásához képest. Az EPC szerint ezen követelmény nem teljesül, ha a bejelentés tárgya matematikai eljárás, szellemi tevékenységre vonatkozó szabály vagy eljárás, információmegjelenítés vagy számítógépi program, mint olyan.
T 603/89 sz. döntés, információmegjelenítés, mint olyan
A találmány zenei oktatóeszköz, amelynek a hangszer billentyűzetéhez igazított, vékony anyagból készült jelzőeszköze van, amely úgy van kialakítva, hogy a billentyűzet fekete billentyűi mögött függőlegesen helyezkedik el, és a fehér billentyűkön nyugszik. Fülekkel van ellátva, amelyek vízszintesen előrenyúlnak a az alsó élről, és a hét fehér billentyűvel egyenként hozzárendelt kapcsolatban vannak. A füleken a következő betűk vannak megjelenítve: C, D, E, F, G, A, B, amelyek heptatonikusan reprezentálják a hangskála egy-egy fehér billentyű által megszólaltatott hangmagasságát.
A jelzőeszközön a fekete és fehér billentyűkhöz hozzárendelt számok vannak függőlegesen megjelenítve, amelyek dodekatonikusan reprezentálják a fekete és fehér billentyűkön megszólaló kromatikus félhangokat. A számok és a betűk egymáshoz rendelten és könnyen észrevehetően helyezkednek el. Az igénypont további szövegezése főleg a heptatonikus és dodekatonikus szavak meghatározásával foglalkozik.
Az igénypont tehát részben szerkezeti jellemzőket tartalmaz, azaz a találmány műszaki jellemzőit, részben olyan jellemzőket, amelyek a megjelenített információra vonatkoznak, tehát az igénypont nem műszaki elemeit képezik. A szerkezeti jellemzők mind ismertek a technika állásából (US 1,725,844). A szabadalmasok érvei szerint a találmány műszaki és nem műszaki elemek együttesére vonatkozik, így tehát nincs kizárva a szabadalmazásból, még akkor sem, ha az igénypont tárgyának újdonsága a nem műszaki összetevőkben rejlik. Véleményük szerint ugyanis a műszaki és nem műszaki elemek által együttesen elért műszaki hatás az, hogy a találmány továbbfejlesztett oktatási eszközt képez és továbbfejlesztett oktatási eljárást tesz lehetővé.
A tanács véleménye szerint viszont az igénypont azért van kizárva a szabadalmazásból, mivel a műszaki és nem műszaki elemek között nincs együttműködés, illetve nem oldanak meg együttesen műszaki feladatot. A műszaki elemek pusztán hordozzák a nem műszaki elemeket, de semmilyen más módon nem működnek velük együtt, azaz a találmány, mint olyan, nem alkalmaz műszaki eszközöket és ezért nem szabadalmazható. Jelen esetben az igénypont tárgya együttesen tartalmaz műszaki elemeket (egy jelzőeszközt), és nem műszaki elemeket (egy billentyűzet billentyűinek hangmagasságára vonatkozó információt). A technika állását képező szerkezeti jellemzőkön túli jellemzők, a dodekatonikus számjegyek és heptatonikus betűk egymáshoz rendelt és jól látható megjelenítése, nincs hatással a hordozólappal és fülekkel ellátott háromdimenziós jelzőszerkezet fizikai tulajdonságaira, sem annak mechanikai működésére. Az ismert jelzőszerkezet tehát csak hordozóját képezi a fent említett információnak és nincs hatással az információra, és viszont, a hordozott információ sincs visszahatással a hordozóra. Így tehát a műszaki és nem műszaki jellemzőket tartalmazó igényponton belül a jellemzők között nincs együttműködés. Továbbá a műszaki eszközök a technika állását képezik, azaz nem történt hozzájárulás a technika állásához, mivel a technika állásához képest műszaki eszközök sem kerülnek felhasználásra. A találmánnyal megoldott feladat valójában egy oktatási eljárásra vonatkozó továbbfejlesztés, amely szellemi tevékenységet megvalósító eljárás továbbfejlesztése, azaz nem old meg műszaki feladatot.
T 110/90, szellemi tevékenység, számítógépi program, szövegfeldolgozás
A kérdéses találmány eljárás digitálisan megjelenített szöveg átalakítására, amikor egy első szerkeszthető formátumú és több bemenetvezérlő tételt tartalmazó forrásdokumentumot egy második szerkeszthető formátumú céldokumentummá alakítanak, amely kompatibilis kimeneti vezérlőtételeket tartalmaz. Az eljárás lépései:
kulcs állapotváltozó készlet kiválasztása az összes lehetséges állapotváltozó közül, mely tükrözi, és együttesen azonosítja a bemeneti dokumentum vezérlőtételeinek jelenlétére vonatkozó információt, amelyet azzal bemeneti szekvenciában olvastak a forrásdokumentumból,
az input szekvenciában olvasott és a kulcs állapotváltozókban tükröződő inputvezérlő tételekhez inputvezérlő tétel kompatibilitás kritérium meghatározása,
az összes lehetséges kimenetvezérlő tétel számára rögzített rend meghatározása kombinálva a kulcs állapotváltozókkal az inputvezérlő tételt tartalmazó adott bemeneti szekvenciaköteg átalakításához,
szabálykészlet meghatározás, amely az állapotváltozók helyzetének függvényében minden egyes lehetséges kimeneti tételről eldönti, hogy a céldokumentumba írják-e. A szöveg digitális feldolgozása során a következők történnek:
a bemeneti tételek egy szekvenciájának beolvasása a forrásdokumentumból összhangban a kompatibilitás kritériummal;
az összes választható kimeneti vezérlőtétel fenti szabály szerinti kiírása a kimeneti tételek rögzített rendjében a bemeneti szekvencia transzformációjaként.
A bejelentést a vizsgálati eljárás során elutasították, részben a kizárólag szellemi tevékenység révén megvalósítható eljárás indokával, részben a számítógépi programok kizárása alapján. A fellebbviteli eljárás szabadalmazhatónak találta a találmányt. A döntés indokait képező alapelvek:
I. Digitális adatformátumú szövegekbe foglalt vezérlőtételek, pl. nyomtatóvezérlő tételek a szövegfeldolgozó rendszer jellemzői, mivel a rendszer belső műszaki működésének jellemzői.
II. Következésképpen egy szövegfeldolgozó rendszerhez tartozó technikai jellemzőket reprezentáló vezérlőtételek átalakítása egy másik szövegfeldolgozó rendszerhez tartozó tételekké műszaki jellegű eljárást jelent.
III. Adott egy digitális adatformátumban megjelenő szövegek átalakítására vonatkozó eljárás, amellyel a digitális adatoknak megfelelően egy első szerkeszthető formába hozott és bemenetvezérlő tételeket tartalmazó forrásdokumentumot átalakítanak olyan céldokumentummá, amely egy második szerkeszthető formába van hozva, és kompatibilis kimenetvezérlő tételeket tartalmaz. Ha ezen eljárást megfelelően programozott számítógéppel foganatosítják, akkor az eljárás lépései inkább a számítógépi program alapját képező algoritmust reprezentálják, s nem a számítógépi programot, mint olyat, ezért a programot úgy kell tekinteni, hogy az műszaki eszköz az (műszaki) eljárás végrehajtására.
A döntés szerint tehát a szöveg által tartalmazott digitális formájú vezérlőtételek, pl. printervezérlő tételek annak a szövegfeldolgozó rendszernek a jellemzői, amelyben előfordulnak, mivel a rendszer belső műszaki működésének jellemzői. Az ilyen vezérlőtételek tehát műszaki jellemzői annak a szövegfeldolgozó rendszernek, amelyben előfordulnak. Következésképpen, ha az egyik fajta szövegfeldolgozó rendszer műszaki jellegűnek tekintett vezérlőtételeit átalakítjuk egy másik fajta szövegfeldolgozó rendszer vezérlőtételeivé, akkor ez az eljárás műszaki jellegű.
T 769/92, üzleti eljárás, illetve számítógépi program
Jelen döntésben az önmagában vett üzleti eljárás, illetve számítógépi program vádja is felmerült a bejelentéssel szemben. A vizsgálati osztály elutasításával szemben azonban a tanács szabadalmazhatónak tartotta a találmányokat. Az igényelt oltalmi kör számítógépes rendszer egymástól független menedzsmentekhez, amelyek között van legalább egy pénzügyi és egy nyilvántartási menedzsment, valamint egy eljárás a rendszer működtetésére. A rendszerrel egymástól függetlenül működtethető, különböző fajta menedzsmentekhez szükséges adatokat egy egyedi "adatközlő cédula" (transfer slip) alkalmazásával táplálják be, például a számítógépes rendszer monitorának képernyőjén megjelenített képi formában.
Bár a pénzügyi és nyilvántartási menedzsment általában "az üzleti tevékenység" kategóriába esik, a tanács véleménye szerint a találmány még sincs kizárva a szabadalmazásból. Az említett menedzsmentek nem meghatározóak, és lényeges az a tény is, hogy egymástól eltérő egyedi menedzsmenttípusok, amelyeket egymástól függetlenül valósítanak meg. A bejelentés kitanítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kell a számítógépes rendszer memóriaegységében bizonyos fájlokat és feldolgozóeszközöket biztosítani a bevitt adatok tárolására és további feldolgozására, továbbá arra vonatkozóan is, hogy a feldolgozóegység hogyan valósítsa meg ezeket a funkciókat. E kitanítás foganatosítása műszaki megfontolások alkalmazását igényelte. A tanács véleménye szerint azok a találmányok sem kizártak a szabadalmazásból, amelyeknél műszaki megfontolásokat alkalmaztak a foganatosítás során. Ilyen műszaki megfontolásoknak már a puszta szükséglete legalább egy megoldandó műszaki probléma meglétére utal, illetve legalább ezen problémát megoldó implicit műszaki jellemzőkre.
Jelen esetben az egyedi adatközlő cédula is műszaki megfontolások alkalmazását igényelte. A "user interface" arra utal, hogy valójában egymástól független pénzügyi és nyilvántartási menedzsmentrendszereket kombináltak egy közös bemeneti eszközzel, amely lehetővé tette, hogy az egyik rendszerben való használatra betáplált adatokat szükség esetén a másik rendszer is használja. Ilyen interfész foganatosítása az igényelt számítógépes rendszerben nem pusztán programozási intézkedés, hanem inkább olyan intézkedéssorra vonatkozik, amely még a programozás megkezdése előtt megvalósítandó műszaki megfontolásokat foglal magában.
A tanács nézőpontja szerint, ha egy bejelentést pénzügyi és nyilvántartási menedzsmentre szűkítenek le, ez önmagában nem ok a kifogásolásra. Ilyen leszűkítéssel az igénypont tárgya csak egy olyan további jellemzővel bővül, amely önmagában kizárt lenne, de amely kombinálódik szabadalmazásból nem kizárt jellemzőkkel, s a műszaki és nem műszaki jellemzők keveréke szabadalmazható.
T 59/93, számítógépi program, matematikai eljárás
A bejelentést mint önmagában vett számítógépi programot utasították el, a tanács azonban itt is a szabadalmazás mellett döntött. A találmány eljárás forgatási szög értékbevitelre egy interaktív grafikus rajzolórendszerben. Az eljárást egy programvezérelt számítógépen foganatosítják, ahol a felhasználó az operátor. Az eljárás lehetővé teszi a megjelenített grafikai objektumok javított pontossággal történő forgatását. A tanács szerint az eljárási igénypont az eljárási lépések által meghatározza a rendszer működési jellemzőit. A jellemzők sem úgy nem tekinthetők, mint amelyek pusztán matematikai eljárásra vonatkoznának (a számítási lépéseket az eljárás egészében használt eszközöknek tekintették), sem úgy, mintha pusztán számítógépi programra vonatkoznának (az adott program által vezérelt rendszer működése olyan műszaki hatással jár, amely egy műszaki megfontolásokat magában foglaló műszaki feladatot old meg), sem úgy, mintha csak információmegjelenítésre vonatkoznának (nem önmagában igényelték a kizárt tárgykört, hanem csak eszközként az eljárás bizonyos lépéseinek foganatosítására). A tanács döntése szerint kizárt jellemzőket tartalmazó olyan eljárások, amelyek műszaki feladatot oldanak meg, és műszaki hatásokkal járnak, úgy tekintendők, mint amelyek műszaki hozzájárulást jelentenek a technika állásához.
T 22/85, számítógépi program, szövegfeldolgozás
Eljárás input dokumentum automatikus absztrahálására és tárolására egy információtároló és visszakereső rendszerben, valamint kapcsolódó eljárás a dokumentum visszakeresésére. A rendszer intelligensen absztrahálja és archiválja a tárolandó dokumentumot, és interpretál egy szabad formátumú felhasználói visszakereső-lekérdező rendszert, amellyel a dokumentum visszakereshető a tároló fájlból. A rendszerhez tartozó eljárás egy szövegrészleteket tartalmazó szótár segítségével automatikusan kulcsszavakat választ a dokumentumból, és adott módszer szerint súlyozza minden kulcsszó jelentőségét és központiságát, figyelembe véve az eredeti dokumentumot. Az adott logika szerint - amely valójában egy szabadformátumú lekérdezési mód a dokumentum olyan leírására, mintha egy "irattároló szekrényben" lenne lerakva - a rendszer automatikusan meghatározza a megfelelő kulcsszót, és maximális affinitással találja meg az archivált dokumentumot. A tanács véleménye szerint az eljárás az EPC 52(2)(c) által kizárt kategóriába esik, mivel nem jár semmiféle műszaki megfontolással, azaz egy tevékenység végrehajtásához szükséges lépések egymásutánjának puszta megállapítását jelenti egy hagyományos számítógép hardverelemeivel megvalósított funkciók és funkcionális elemek vonatkozásában. Következésképpen nem is kölcsönöz több műszaki jelleget sem a tevékenységnek, sem az igénypont összességében vett tárgyának, mint amennyire egy matematikai egyenlet hagyományos számítógéppel vett megoldását műszaki jellegűnek tekintenénk.
A tanács nem fogadta el a bejelentők azon érvelését, hogy az igénypontban szereplő hardverelemek funkcionális kapcsolódása új, és különbözik a már ismerttől. A belső funkcionális viszonyok nem jelentenek műszaki értelemben vett új működési módot. Ezek a viszonyok lényegében logikus következményei a dokumentumok absztrahálására, tárolására és visszakeresésére kialakított szabályoknak, és pusztán a program alapját képező algoritmust fejezik ki, amely a hagyományos számítógépnek e szabályok szerinti működéséhez szükséges.
A bejelentők azt is felvetették, hogy a megoldandó műszaki probléma olyan rendszer kidolgozása volt, amely nagy tömegű adatfeldolgozás terhe nélkül képes automatikusan felismerni és összevetni azon nyelvi terminusokat, amelyek lényegesek lehetnek a keresésnél. E műszaki probléma megoldását jelentik véleményük szerint a szükséges funkcionális elemekként kifejezett eszközök (a rendszer) és a funkciók (az eljárás). A tanács ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a ténylegesen megoldandó feladat szabálykészlet megállapítása volt dokumentumok absztrahálására és visszakeresésére a kezelt dokumentumok texturális jellemzői alapján, s ezt a feladatot nem lehet műszakinak minősíteni. S az igénypontban megjelenő eszközöket és funkciókat sem helyes műszaki jellegűnek tekinteni, amikor csupán olyan terminusokban fejezik ki a fenti szabályokat, amely terminusoknak egyébként műszaki jellegű másodlagos jelentésük is van.
T 599/93, információmegjelenítés
Eszköz több kép egyidejű megjelenítésére egyetlen számítógép képernyőjén. A képernyő négy ablakra van osztva, például egy vízszintes és egy függőleges elválasztóvonallal. Az ablakok mérete a választóvonalak metszéspontjában lévő beállítási jel mozgatásával változtatható úgy, hogy a jellel együtt mozognak a választóvonalak. A beállítási jel felülete is fel van osztva választható mezőkre, amelyek például eltérően színezettek, attól függően, hogy a kiválasztott ablakrész részben vagy teljesen látszik, vagy egyáltalán nem látszik.
A tanács véleménye szerint nem műszaki jellegű intézkedés, ha egy képernyőn levő eseményekről azáltal közölnek információt, hogy a beállítási jel megfelelő felületének színét változtatják (nem közölnek információt az igényelt elrendezés működési állapotáról). Ez pusztán a felhasználó figyelmének felhívása adott képek bizonyos jellemzőire, ezért az EPC 52(2)(d) értelmében információmegjelenítés. Az ilyen jellemző nem jelent feltalálói lépésen alapuló hozzájárulást a technika állásához. A további jellemzőkben sem ismerhető fel feltalálói lépés: a vázolt feladatnak nem tulajdonítható ilyen, mert az elrendezésnek a technika állásából levezethetetlen jellemzői csak arra szolgálnak, hogy a felhasználó munkáját megkönnyítsék, aki a felhasználás során felismeri ezen jellemzők szükségességét és hasznosságát, miközben a felhasználó és a rendszer fejlesztői között élő információcsere létezik. Az új jellemzők a berendezés olyan funkcióira korlátozódnak, amelyek a gyakorlatban az elérendő cél ismeretében nyilvánvalóan adódnak. A meglévő áramkörök rendszerhez igazítása, illetve az adott berendezés funkcióinak eléréséhez szükséges eszközök szakmában járatos személyek számára nyilvánvalóak.
Esztétikai alkotások
A T 686/90 ügyben a találmány építőelem, amely legalább három átlátszó anyagú betételemet tartalmaz, amelyek egy közbenső hordozóelem révén szorosan össze vannak kapcsolva, s a betételemek egy műalkotást fognak közre. A műalkotás üvegfestés útján van közvetlenül az egyik betételemre applikálva és így külső károsító behatásokkal szemben - pl. időjárási hatás, por vagy mechanikai - védett.
A vizsgálati osztály elutasítása nyomán elsősorban az volt kérdéses, hogy az "üvegfestési stílusú műalkotás" jellemző kizárást jelent-e a szabadalmazásból az EPC 52(2)(b) szerint. A tanács véleménye szerint egy közönséges műalkotásra vonatkozó funkcionális információ nem jelent önmagában vett esztétikai alkotást, amíg az igénypont tárgyának műszaki jellemzőit kellően meghatározza ezen információ. Mivel az adott (formálisan meg nem határozott) esztétikai alkotás mint kinyilvánított cél, a többi jellemzővel együtt kellően meghatározta az igénypont tárgyát, ezért nincs szó önmagában vett művészi alkotásról.
A T 962/91 ügyben a találmány alapját képező gyakorlati probléma a leírás szerint magában foglalta egy információhordozó külső tartományain előforduló és a külalakját lerontó inhomogenitások elrejtését mattírozás alkalmazásával oly módon, hogy ezek az úgynevezett hibák ne legyenek szemrevételezéssel láthatók. A tanács egyetértett a vizsgálati osztállyal abban, hogy az ilyen hibák semmilyen módon nem rontják le az információhordozó műszaki működését. Ezek szerint a mattírozás igénypont szerinti alkalmazása hibák elrejtése céljából nem irányult műszaki probléma megoldására, hanem csak esztétikai hatás elérésére korlátozódott.
A T 119/88 ügyben a kérdéses bejelentés tárgya műanyag lapból készült hajlékony (hang)lemezborítóra vonatkozott, amely a külvilág felé egy bizonyos minimális fényintenzitású felületi színt jelenít meg. A tanács mindenek előtt leszögezte, hogy azon jellemző, mely szerint valami valamilyen színű, önmagában nem testesít meg olyan műszaki jellemzőt, mely szerint a tárgy vagy eszköz részben vagy teljesen fedett ezzel a színnel. Úgy tűnik, hogy az ilyen jellemző önmagában véve nem mutat fel semmilyen műszaki aspektust, mindazonáltal műszaki vagy nem műszaki jellege a keletkező hatás alapján dönthető el, amikor a kérdéses jellemzőt a vele korábban nem rendelkező tárgyhoz teszik hozzá. A vizsgált esetben a tanács arra a következtetésre jutott, hogy az ujjlenyomatokkal szembeni állítólagos semlegesség tisztán esztétikai hatás, amely semmilyen műszaki tartalommal nem járul hozzá a kérdéses találmányhoz, és a színek alapján történő egyszerű osztályozás előnye egy nem műszaki hatást testesít meg információmegjelenítés formájában. És ez, önmagában véve, az EPC 52(2)(d) értelmében, kizárt a szabadalmazásból.
Források
http://www.european-patent-office.org/dg3/search_dg3.htm
Case Law of the Boards of Appeal of the European Patent Office, München, 199