Szemle - 2001. 10.

A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat

---

1. Bevezetés
2. A szabadalmi bejelentési aktivitás elemzése
3. A hazai kutatási és fejlesztési tevékenység alakulásának elemzése
4. Az összefüggések feltárása
5. Javaslatok, ajánlások
6. Összefoglalás

---

1. Bevezetés

A Magyar Szabadalmi Hivatal (továbbiakban: MSZH) és a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (továbbiakban: MIE) között 2000. január 5-én létrejött megállapodás értelmében az Egyesület vállalta, hogy munkabizottságot állít fel, amely összehasonlító elemzést végez a kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás között. Egy ilyen ad hoc munkabizottság létrehozása azért volt célszerű, mert az elmúlt időszakban számos esetben csak és kizárólag a bejelentési aktivitást használták fel egyes, nem szakmai körök a K+F tevékenység mérésére, a változás számszerűsítésére. Ennek eredményeképpen pedig helytelen következtetések és összehasonlítások születtek. A munkabizottság tehát feladatának tekintette, hogy feltárja a kutatási, fejlesztési tevékenység, valamint a szabadalmi aktivitás közötti összefüggés létét, mértékét és az eredményeket az MSZH és a MIE vezetőségének tudomására hozza. A munkabizottság javasolja azonban, hogy az elemzés során megszülető következtetések szélesebb körben is ismertetésre kerüljenek, így a feltalálók társadalma, a gazdaság, a tudomány és technológia területén dolgozó vezetők, vagy akár a média is értesüljön a vizsgált területekről származó adatok alapján tett megállapításokról. A fentiek szellemében elkészített tanulmány elsődleges célja tehát az, hogy ismertesse a munkabizottság 2000. évben elvégzett munkájának eredményeit a kutatási-fejlesztési tevékenység és a bejelentési aktivitás közötti összefüggés mértékének elemzésével.
    A munkabizottság munkamódszeréül azt az alapelvet választotta, miszerint állásfoglalásait a megszerzett információk alapján és a tagok véleményét figyelembe véve alakítja ki. Ezért tehát a leírt következtetések minden esetben tényeken nyugszanak, mégsem nélkülözik a bizottság tagjainak véleményét, szakmai tapasztalatait. A rendelkezésére álló adatok birtokában végzett statisztikai elemzést a bizottság kiegészítette a tényleges helyzetértékeléshez szükséges magyarázatokkal. A munkabizottság általában két-három hetenként ülésezett, a résztémák kidolgozását egy-egy munkabizottsági tag vállalta el. Minden ülésről emlékeztető készült, amelyet minden munkabizottsági tag megkapott.

2. A szabadalmi bejelentési aktivitás elemzése

A hazai szabadalmi bejelentési aktivitás áttekintéséhez több adatbázis is felhasználható, bár az adatbázisok egyes, azonos tartalmú adatai nem felelnek meg egymásnak. E problémák miatt a munkabizottság úgy döntött, hogy kiválaszt egy, az általa legpontosabbnak ítélt információforrást, amelyet az értékelés alapjául szolgálónak tekint. A munka során tehát csak az MSZH adatait használtuk fel, amelyeket az Internetről, illetve az MSZH kiadványaiból emeltünk be az elemzésbe.
    Az első feladat a bejelentési aktivitás értékelése volt. Ehhez az MSZH honlapján szereplő adatokat használtuk fel, amelyek jól mutatták, hogy a vizsgált, 1992 és 2000 közötti időszakban a hazai bejelentések száma összességében csökkenő tendenciát mutatott (1. táblázat), de 1994-ben az átmeneti oltalmi bejelentések miatt lassult a csökkenés üteme. Az elemzett időszak utolsó éveiben ismét emelkedett a lajstromozási kérelmek száma.

1. táblázat

Év	A Magyarországon tett hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma (db)
1989	2657
1990	2506
1991	2199
1992	1629
1993	1186
1994	1153
1995	1059
1996	796
1997	737
1998	694
1999	727
2000	810

    A hazai bejelentések adatainak részletesebb elemzése azt mutatta, hogy az intézményi bejelentések számának csökkenése hamarabb kezdődött meg, mint az egyéni bejelentéseké. Az előbbiek aránya az összes bejelentésből 1989-ben 45,6 % volt, majd részesedésük - a folyamatos csökkenés után - 1997-ben 25,6 %-os minimumot ért el, később az arány visszatért a 30 % feletti tartományba. A bejelentések számszerű elemzésével párhuzamosan megvizsgáltuk az első 10 legnagyobb bejelentő "személyében" bekövetkező változásokat is. Az előző évtizedben legjobban szereplő, nagy múlttal rendelkező cégek napjainkban is megtalálhatók a tizes listán, ugyanakkor a közepes és kis kategóriába tartozó cégek és a kutatóintézetek szinte teljesen eltűntek a mezőnyből. Érdemes megemlíteni azonban, hogy ugyanezen időszakban a mezőgazdasági területről érkező bejelentések jóval nagyobb szerephez jutottak a tíz legnagyobb hazai bejelentő között.
    Természetesen a bejelentések számának ilyen mértékű csökkenése számos, a K+F tevékenységtől független okra is visszavezethető. Ilyen például a nyilvánosságra hozatali kötelezettség megjelenése, aminek következtében a szolgálati bejelentőnek "házon belül" kell megoldania a titokban tartani kívánt találmány szabadalmazhatóságának vizsgálatát, és így ezek a "házi" bejelentések nem jelennek meg a statisztikákban. Ugyanígy nem találhatók meg azok a szabadalmi bejelentések sem az adatok között, amelyeknél az elsődleges cél nem a monopolhelyzet kialakítása vagy fenntartása volt, hanem jogalap megteremtése a találmányi díjak kifizetésére. Az új törvény szerint ugyanis ilyen kifizetéshez nem szükséges a MSZH megadó határozata. Érdemes megemlíteni, hogy ezzel szinte egyi dőben igen korlátozottá vált az ilyen címen igénybe vehető adókedvezmény (ötvenezer forint évente, de az EHO már terheli ezt a jövedelmet is). Elvileg az is előfordulhatott a korábbi években, hogy bizonyos cégek pusztán propagandacélból vagy önigazolásképpen tettek számos szabadalmi bejelentést, mivel akkoriban egy bejelentés költsége még rendkívül alacsony volt. E feltevés igazolása vagy elvetése céljából megvizsgáltuk a megadott szabadalmak alakulását a fenti időszakban (2. táblázat).

2. táblázat

    A táblázat értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a bejelentés és a megadás között mintegy 4 év telik el. Az utolsó oszlop adatai azt mutatják, hogy az elmúlt években a bejelentések közül egyre több kapott szabadalmi oltalmat. Ez igazolni látszik azt a feltevést, miszerint a bejelentői magatartás sokkal megfontoltabbá vált a kilencvenes években. E megállapítást tovább erősítheti a szabadalmi bejelentések nemzetközi sorsának vizsgálata. Természetesen nem az összes nemzetközi bejelentés folyik a PCT keretein belül, mindazonáltal kijelenthető, hogy a PCT- útra terelt bejelentések jól jellemzik a bejelentő szándékának komolyságát a szabadalom további sorsát és hasznosíthatóságát illetően. Ezt az a tény sem befolyásolja, hogy létezik egy külföldi bejelentéseket támogató pályázati rendszer, melynek segítségével pénzbeli támogatást kaphatnak a bejelentők a PCT-bejelentések megtételéhez, a nemzeti szakaszok megindításához és az oltalom fenntartásához. Az alábbi táblázat a PCT-bejelentések számát tartalmazza éves bontásban, kiegészítve azzal az adattal, amelyik megmutatja, hogy az adott évben hány külföldi oltalomszerzést támogatott a pályázati rendszer (3. táblázat).

3. táblázat

A fenti adatsor azt az elképzelést támasztja alá, hogy, bár a hazai bejelentések száma az elmúlt időszakban jelentősen csökkent, azok műszaki tartalma és üzleti értéke nem követte ezt a trendet. A szabadalmi bejelentésekre vonatkozó adatok vizsgálata után a munkabizottság az adott időszak kutatási-fejlesztési tevékenységének elemzését is elvégezte.

3. A hazai kutatási és fejlesztési tevékenység alakulásának elemzése

A magyar kutatás-fejlesztés helyzetét az elmúlt időszakban alapvetően meghatározta az a tény, hogy jelentős struktúraváltás következett be a termelő és szolgáltató ágazatokban, a gazdaság tulajdonosi szerkezetében (privatizáció), a gazdálkodó szervezetek számában és egymáshoz viszonyított arányában (a régi nagyvállalati struktúra lebomlása, a külföldi működő tőke erőteljes megjelenése, illetve a kis- és középvállalati szektor térnyerése), valamint a külkereskedelem irányultságában. Mindezen változások nem jártak együtt a magyar nemzetgazdaság kutatási-fejlesztési ráfordításainak - beleértve az állam, valamint az üzleti szféra kiadásait - a nemzetközi és hazai kihívásoknak megfelelő mértékű bővülésével.
    A K+F szféra modernizációja elmaradt az átalakulás ütemétől, az alkalmazkodás itt később kezdődött meg, s valószínűleg időben is elhúzódik, fáziskéséssel követve az új gazdasági struktúra stabilizálódását. E folyamatok azt eredményezték, hogy a hazai nemzetgazdaságban megindult pozitív változások hosszabb távú fenntartását veszélyeztetni kezdte a kutatás-fejlesztés, az innováció alacsony hatékonysága. Közismert tény, hogy a világgazdaság globalizációs tendenciái közepette a tudásalapú gazdaságok szerepe felértékelődik, és a versenytényezők közül a szellemi tőke, a tudás meghatározóvá válik. A magyar kutatási és technológiai fejlesztési politika sem szakadhat el a világban végbemenő változásoktól, mert a leszakadás a gazdaság pénzügyi egyensúlytalanságánál is súlyosabb következményekkel, jelentős versenyképességi problémákkal, és ennél fogva hosszabb távú instabilitással jár.
    Az elmúlt időszak főbb problémái a kutatás és technológiafejlesztés területén az alábbiakban foglalhatók össze:

• A K+F ráfordítások - reálértéken számítva - 1998-ra az 1991. évi 83,8 %-ára csökkentek. A ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya (GERD) az 1990. évi 1,61 %-os értékről 1998-ra 0,70 %-ra csökkent, miközben 1996-ban az OECD-ben ez a mutató 2,18 %, az Európai Unióban pedig 1997-ben 1,84 % volt.
• Jelentősen csökkent a K+F szférában foglalkoztatottak aránya az aktív keresőkön belül, hiszen 1000 fő aktív keresőből a K+F szektorban dolgozók száma 1990-ben 8,1 fő volt, 1998-ban pedig már csak 5,6 fő. A teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatottak létszáma (1998-ra 1991-hez képest) legnagyobb mértékben, a vállalkozási (45 %-kal) valamint az intézeti (49 %-kal) kutató-fejlesztő helyeken esett vissza. A tudományos kutatók átlagéletkorának a nyolcvanas évekhez viszonyított növekedése a szakma elöregedésére - mint kedvezőtlen jelenségre - utal.
• Mérséklődtek a K+F célú beruházások, az összes beruházáson belül az 1990. évi 1,27 %-ról 1996-ra 0,5 %-ra.

    Az alapvető kutatási és technológiai fejlesztési tendenciák rendkívül kedvezőtlen belső strukturális torzulásokat is magukban rejtettek, amelyek

• az üzleti szféra mérsékelt K+F tevékenységét, illetve a K+F ráfordításon belüli vállalati részarány csökkenő mértékét,
• az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés, valamint
• az intézmény- és témafinanszírozás, illetve
• a projektek nagyságát érintették.

    A gazdálkodó szervezetek közül sokan passzív alkalmazkodási stratégia követésére kényszerültek, amit a beruházások és a felújítási tevékenység visszaszorulása, a K+F-re és az innovációra fordított kiadások csökkenése jellemzett. Az ipari ágazatban - egy korábbi felmérés szerint - a vállalatok közel 60 %-a nem folytatott K+F tevékenységet, és nem is vett igénybe ilyen jellegű szolgáltatást.
    A kutató-fejlesztő intézetekben a vállalati, üzleti megrendeléseken alapuló külső kutatási szerződéses kapcsolatok száma jelentős mértékben visszaesett, ami az állami hozzájárulások csökkenése, valamint az alacsony jövedelmezőség, az elmaradott infrastruktúra és a kívánt mértékű társadalmi megbecsültség hiánya mellett a tudásbázis erózióját eredményezte.
    A kilencvenes években elmozdulás történt a K+F ráfordításokban a kísérleti fejlesztés viszonylagos hátrányára, ami negatívan befolyásolta a vállalkozások versenyképességének biztosítását, kooperációs kapcsolatainak bővítését. 1998-ban majdnem ugyanannyit költött az ország alap-, és többet alkalmazott kutatásra, mint kísérleti fejlesztésre, miközben a fejlett országokban ez az arány kb. 2:4:7 körül mozog, így a ráfordítások hazai megoszlása gyakorlatilag konzerválja a tudásbázis és a piac gyenge kapcsolatát.
    Az említett negatív tendenciák mellett ugyanakkor rá kell mutatni azokra a kedvező változásokra, amelyek a legutóbbi időszakban a hazai kutatási, kísérleti fejlesztési tevékenység területén bekövetkeztek. A legfrissebb statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a kutató, fejlesztő helyek száma 1999-ben a megelőző évhez képest több mint 9 %-kal (1995-tel összehasonlítva közel 31 %- kal) növekedett. A változás döntően a vállalkozási szektorban következett be.
    A teljes munkaidőben foglalkoztatottakra átszámított létszám 1999-ben ezer fővel haladta meg az 1998. évit, és kb. 9 %-os emelkedést jelent a 4 évvel ezelőtti szinthez képest.
    A K+F ráfordítások folyó áron számított összege közel 10 %-kal volt magasabb 1999-ben mint egy évvel korábban, bár e változás nem eredményezett lényeges elmozdulást a GDP mértékéhez viszonyított mutató alakulásában.
    A beruházások K+F ráfordításokon belüli aránya növekedést mutat 1998-hoz képest. A struktúraváltozás főleg a vállalkozásoknál következett be, így e szektor részesedése a beruházásokon belül 1999-ben meghaladta a 62 %-ot, szemben az 1998. évivel, amikor még az 50 %-ot sem érte el. Módosult a K+F tevékenység pénzügyi forrásainak összetétele is. Az állami költségvetés továbbra is a legjelentősebb finanszírozási forrás, de részesedése csökkent 1999-ben - döntően a KMŰFA visszaesésének köszönhetően - amit az OTKA növekedése sem tudott ellensúlyozni.
    A ráfordítások több mint 60 %-át tudományos kutatásra költötték, ezen belül közel azonos volt az alap- és alkalmazott kutatás részesedése. A kísérleti fejlesztésre fordított összeg jelentősen növekedett, s ezzel aránya megközelítette a 40 %-ot a kiadásokon belül.
    Kedvező változások következtek be a vállalati kutatási-fejlesztési tevékenységet ösztönző jogi szabályozás területén is. A vállalati nyereségadóról szóló törvény módosítása nyomán 2001 januárjától a kutatásra, fejlesztésre fordított költségek kétszerese (200 %) írható le költségként, amely kedvezmény a saját "kapukon" belül végzett vállalati K+F ráfordítások mellett a vásárolt K+F-re is vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen tevékenységet végző szervezet önmaga nem jogosult az adókedvezmény érvényesítésére. További pozitív elemnek számít az amortizációs szabályok módosulása, amelynek keretében 2001-től a vállalat saját maga döntheti el, hogy milyen ütemben kívánja K+F beruházásait leírni, és ezt az ütemet évről évre módosíthatja. A fentiek mellett meg kell említeni, hogy az elkövetkező néhány év gazdasági fejlődésének főbb irányait meghatározó Széchenyi-tervben szereplő kutatási, fejlesztési és az innovációs programra a kormányzat 2001-ben 17,5 milliárd Ft, 2002-ben pedig 37,0 milliárd Ft összegű pénzügyi forrásokat mozgósít. A kormány elmúlt évi határozatának megfelelően került sor a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok 5 kiemelt szakterületen történő megindítására.
    A következő táblázatok a kutatási, kísérleti fejlesztési tevékenységet jellemző főbb adatok alakulását mutatják a kilencvenes években. Az ismertetett adatok a KSH által végzett kérdőíves adatgyűjtésen és adatfeldolgozáson alapulnak. A K+F statisztikai kérdőívek címzettjei a K+F tevékenységet végző (intézeti, felsőoktatási valamint vállalkozási) kutatóhelyek. E szervezetek körének évenkénti változását a KSH a saját adatbázisa felhasználása mellett a különböző intézményektől kapott információk beszerzése révén is nyomon követi (pl. a KMŰFA, az OTKA, illetve más források terhére kifizetett K+F támogatásokban részesülők, K+F célú adókedvezményt igénybe vevők, a K+F tevékenységet a cégiratokban feltüntetők stb.).

4. A kutató-fejlesztő helyek főbb adatai

5. A kutatási, kísérleti fejlesztési ráfordítások (milliárd Ft)*

Forrás: KSH

6. A kutatási, kísérleti fejlesztési ráfordítások pénzügyi forrásai

Forrás: KSH

7. A K+F ráfordítások tevékenységtípusok szerint

Forrás: KSH

8. A K+F-ben foglalkoztatottak száma és a ráfordítások nemzetközi összehasonlításban

Forrás: OECD, KSH

9. Kutató-fejlesztő helyek száma

Forrás: KSH

10. Kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma

Forrás: KSH

11. Kutató-fejlesztő helyek ráfordításai (millió Ft)

Forrás: KSH

4. Az összefüggések feltárása

    Az előző két fejezet a lehetőségekhez képest pontos képet kívánt adni a szabadalmi bejelentési aktivitásról és a K+F helyzetéről az elmúlt évtizedben. Mindkét vizsgálat azt mutatja, hogy a változás iránya évekig kedvezőtlen volt. Ugyanakkor az utóbbi időszak eseményei azt mutatják, hogy mind a szabadalmi bejelentési aktivitás, mind pedig a K+F tevékenység esetében a javulás jelei kezdenek mutatkozni. Egyértelmű tényként könyvelhető el, hogy a kormányzat az elmúlt két évben számos, a K+F befektetésekre pozitívan ható intézkedést és jogszabály módosítást hozott, amelyek hatásáról azonban a szabadalmi statisztikai adatok csak fáziskéséssel adnak számot.
    Az elmondottak alapján az alábbi összefüggések vázolhatók fel a vizsgált területek között. Egyfelől jól látható, hogy a K+F tevékenység háttérbe szorulása magával hozta a bejelentési aktivitás csökkenését is, mindez azonban nem járt a szabadalmi tevékenység minőségének hasonló szintű visszaesésével. Sokkal inkább elmondható, hogy csak azok a kutató és fejlesztő egységek maradtak fenn a tartós recesszió során, melyek jelentős K+F értéket voltak képesek létrehozni. Ezt jelzi, pl. a belföldről indított PCT- bejelentések számának növekedése, vagy a megadott szabadalmak számában beállt viszonylagos javulás. Másképp fogalmazva elmondhatjuk, hogy a nehéz gazdasági helyzet bizonyos mértékű kiválasztódási folyamatot indított el a K+F egységek között. Azok a K+F helyek, amelyek képesek voltak vagy korábbi eredményeik, vagy jó pillanatnyi teljesítményük alapján megteremteni a forrásokat a munka folytatásához (pl. tradicionális, innovatív gazdasági egységek, kiemelkedő szerződéses kutatóhelyek) túlvészelték a nehéz időszakokat, és fokozni is tudták hatékonyságukat. Azok azonban, amelyek teljesítménye belső vagy külső okoknál fogva alacsonyabb volt, elsorvadtak és megszűntek. Ezek a következtetések azt a jövőképet vetítik elénk, hogy a fellendülés mostani időszakában joggal várhatjuk a kutató- és fejlesztőhelyek viszonylag magasabb átlagteljesítményét, mivel a jelenleg rendelkezésre álló kapacitások mind magas szakmai színvonalon dolgoznak. Összefoglalva elmondható, hogy a szabadalmi bejelentések száma párhuzamosan mozgott a kutatás-fejlesztési aktivitás trendjével, de arányaikban eltértek egymástól.
    A magyarországi helyzet elemzése felvetette a munkabizottságban annak a gondolatát, hogy a környező, azonos történelmet átélő országokéval hasonlítsuk össze fő mutatóinkat. Sajnos ez a munka, elsősorban az adatok hozzáférhetetlensége miatt, sokkal több nehézséggel járt, mint korábban feltételeztük. A további munkához a WIPO- adatbázisokban fellelhető, a szóban forgó országok által beküldött adatokat használtuk fel. Így három országgal hasonlítottuk össze hazánkat, Lengyelországgal, a Cseh és a Szlovák Köztársasággal, a valamikori Csehszlovákiával. A vonatkozó adatokat a 12. táblázat tartalmazza.

12. A magyar, a lengyel és a csehszlovák (cseh + szlovák) szabadalmi aktivitás alakulása 1989-1998 között

Forrás: WIPO

    A mellékelt adatokból könnyen belátható, hogy hazánk szabadalmi aktivitása jobb, mint a vizsgált országoké. Elég, ha csak a PCT-bejelentésekre utalunk, ahol jelentős különbség mutatkozik Magyarország javára. Az adatok a szabadalmi bejelentések lakossághoz viszonyított arányában is kedvező képet mutatnak. Nem igaz azonban ez a megadott szabadalmakra nézve. A szabadalmi bejelentések számának csökkenése az elmúlt évtizedben nem volt olyan drasztikus Lengyelországban, mint hazánkban, azonban a másik két ország lényegesen rosszabb összesített statisztikával rendelkezik. A bejelentések és a megadások aránya a vizsgált országokban viszonylag állandó, ami azt mutatja, hogy a nemzeti hivatalokban a munka rendszerességét nem változtatta meg döntően az elmúlt időszak, a hivatalok stílusában döntő változás nem állt be.
    Mivel ezek az információk azt mutatták, hogy nincs semmi meglepő abban, ami Magyarországon történt, megkíséreltük összevetni az adatainkat egyéb országokéval is. Míg Finnországban a PCT-bejelentések száma arányaiban kétszerese hazánkénak (20 %), addig - például - Ausztriában azonos az arány (10 %). Ez azt mutatja, hogy a hazai szabadalmi bejelentési aktivitás a jelenlegi K+F tevékenységhez és a gazdasági feltételekhez képest megfelelőnek tekinthető, és minőségében meghaladja a környező volt szocialista országokét.

Következtetések:

• Magyarország PCT-aktivitása lényegesen meghaladja Lengyelországét és Csehszlovákiáét, ami nemzetgazdaságunk nyitottságára utal.
• Az egy főre jutó szabadalmi bejelentések számát tekintve Magyarország mutatói kedvezőbbek, mint a másik két (három) országé.
• A megadott szabadalmak tekintetében Magyarország némileg elmarad a másik két (három) ország mögött. (Ugyanakkor nem rendelkezünk információkkal a lajstromozási eljárás átfutási idejének hosszúságáról a többi országban.)
• Magyarországon nyomon követhető a bejelentések számának jelentős csökkenése az elmúlt 10 év alatt, miközben a PCT- bejelentések aránya nőtt, jelezve a megalapozottabb szabadalmaztatói szándékot.
• Lengyelországban több mint felére csökkent a nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma, s nem következett be elmozdulás a PCT-bejelentések terén, így arányuk átlagosan 0,1 % maradt.
• A legjelentősebb visszaesés Csehszlovákiában (Cseh és Szlovák Köztársaság) jelentkezett a nemzeti bejelentések terén, ugyanakkor a PCT-bejelentések száma és aránya kissé nőtt.
• A bejelentések és megadott szabadalmak aránya nagyjából állandó az egyes országokban, jelezve a szabadalmi hivatali munka rendszerességét.

    Svájcban - például - a bejelentések száma 1998-ban 6026 volt, ebből 621 a PCT (10 %), míg a megadott szabadalmaké 1313 volt, amelyből mindössze 12 a PCT. A PCT-bejelentések aránya tehát nem sokkal haladja meg a magyart, míg a megadott PCT-szabadalmaké kisebb, mint Magyarországon.

5. Javaslatok, ajánlások

A munkabizottság a fentiekben ismertetett vizsgálatok alapján a következő javaslatok megfogalmazását tartja szükségesnek a hasonló felmérések eredményességének növelése érdekében. A szabadalmi adatbázisok pontosabb összeállítása és visszamenőleges felülvizsgálata jelentősen javítaná a témában elmélyülni szándékozók lehetőségeit a korrekt következtetések levonásában. Ezen a területen az utóbbi években jelentős előrelépés történt, de ezt a tevékenységet tovább kell folytatni. A legjobban felhasználható adatok az MSZH internetes honlapján voltak hozzáférhetőek, amely előnyös megoldásnak tekinthető. Nem pusztán azért, mert az információk bárki által könnyen hozzáférhetők, hanem azért is, mert megkönnyíti az utólagos korrekciókat, javításokat.
    A magyarországi K+F szintjének felmérése döntően a KSH adatainak alapján nyugszik. Mivel az adatszolgáltatás nem terjed ki megfelelő mértékben a K+F és az iparjogvédelem kapcsolatára, valamint tulajdonságából fakadóan nem ad előrejelzést, ezeket az adatokat nem tartjuk elégségesnek a végleges következtetések kialakításához. Javasoljuk ezért, hogy a munkabizottság folytassa tevékenységét, most már azzal a céllal is, hogy felmérést végezzen a hazai K+F-ről és annak iparjogvédelmi és szerzői jogi vonatkozásairól.
    Javasoljuk továbbá, hogy a kormányzat továbbra is tartsa fenn a K+F tevékenységekre vonatkozó kedvezményeket, illetve bővítse azokat. Ezek között szerepelhetne a találmányi díjak adókedvezményének növelése, vagy a szabadalmaztatás és szabadalomfenntartás költségeinek K+F kiadások közötti elszámolhatósága.
    Támogatjuk az MSZH elnökének azt a szándékát, hogy az iparjogvédelmi díjaknál a feltaláló-bejelentők részére járó kedvezményeket ki kell terjeszteni a kisvállalatok körére. Ez az ösztönző kedvezmény tisztább képet teremthet a bejelentők körében, mert a kisvállalatok eddig is gyakran a feltalálók nevén tették meg bejelentéseiket.

6. Összefoglalás

A munkabizottság megalakulását a vizsgálni kívánt téma időszerűsége és az eziránti sokirányú érdeklődés indokolta. A munka során olyan kérdések és összefüggések kerültek felszínre, amelyek az eddigieknél jobban világítottak rá az ezen a területen fennálló helyzetre, a közvélemény körében kialakult képre, a problémákra. A bizottság elvégzett munkája során az alábbi lényegesebb megállapításokra jutott:

• A K+F tevékenység háttérbe szorulása magával hozta a szabadalmi bejelentési aktivitás csökkenését is, azonban a kedvezőtlen mennyiségi változás nem járt a szabadalmi tevékenység minőségének hasonló arányú visszaesésével, mert műszakilag értékesebb megoldások születtek.
• Néhány hasonló társadalmi-gazdasági átalakulást átélt ország (Lengyelország, Cseh és Szlovák Köztársaság) adataival összehasonlítva a fő mutatókat (pl. szabadalmi bejelentések száma, PCT bejelentések száma) kedvezőbb eredmények mutatkoztak hazánk javára.
• Míg a PCT-bejelentések száma Finnországban arányában kétszerese hazánkénak, addig Ausztriában közel azonos, ami az adott gazdasági helyzetet figyelembe véve kedvezőnek mondható. A hazai PCT-bejelentések ily módon történő alakulását jól segítette a külföldi bejelentéseket támogató pályázati rendszer.

    Összességében megállapítható, hogy a K+F tevékenység tényleges teljesítményét alapul véve a szabadalmi bejelentési aktivitás ezzel általában azonos trendet mutat, de arányaiban eltérhet attól.