NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hirek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védőjog területéről
1. Amerikai Egyesült Államok
A) A Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) egy, az Eli Lilly and Co. v. Barr Labs., Inc. ügyben 2001. március 31-én hozott ítéletében érvénytelennek minősítette a Lilly egy olyan szabadalmát, amely eljárásra vonatkozott szerotonin-felvétel meggátlására állatokban fluoxetin-hidroklorid (Prosac) adagolása útján.
A Lilly egy másik szabadalma emberek szorongás elleni kezelésére vonatkozott ugyanezzel a vegyülettel; e szabadalom oltalmáról azonban a Lilly lemondott.
A bíróság véleménye szerint a megtámadott szabadalom a másik szabadalom által kinyilvánított jellemzőn alapult. Megállapította továbbá, hogy a megtámadott szabadalomban "állatok" említése a másik szabadalomban említett "emberekkel" szemben nem okoz különbséget, mert a "genus" (ember) újdonságát lerontja a "species" (állat). Ezért a bíróság - kettős szabadalmazásra hivatkozva - a megtámadott szabadalmat is lemondottnak (disclaimed) tekintette.
Az egyik bíró ellenvéleményt nyújtott be, mert szerinte a kettős szabadalmazásra való hivatkozás nem volt megalapozott. A másik szabadalmat ugyanis 9 évvel később nyújtották be, a két szabadalom feltalálói különböztek, és a megtámadott szabadalmat az elővizsgálati eljárásban felhozták a másik szabadalom ellen. Nézete szerint a Lillynek a másik szabadalomról való lemondása nem tette szükségessé, hogy a megtámadott szabadalmat is lemondottnak tekintsék.
B) A Bristol-Myers Squibb Co. (BMS) v. Ben Venue Labs., Inc. ügyben a Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) újdonság hiányában érvénytelennek minősítette a BMS egy első szabadalmának összes igénypontját és egy második szabadalmának két igénypontját.
A szabadalmak olyan tumorkezelési eljárásra vonatkoztak, ahol három órán keresztül taxol "hatásos mennyiségét" adagolják. Az újdonságrontóként megnevezett nyomtatvány leírta az igényelt módszer lépéseit, de nem utalt annak rákellenes hatására, amit viszont a szóban forgó szabadalmak igénypontjainak tárgyi köre említett , és csupán utalt arra, hogy tanulmányozni kellene az előgyógyszerezés lehetőségét, amivel szemben a szabadalmak éppen előgyógyszerezés céljából írták elő a három órán keresztül való adagolást.
A CAFC ítélete megállapította, hogy az igénypont tárgyi köre nem korlátozta az igényelt oltalmi kört, mert a módszer azonos lenne, függetlenül attól, hogy a beteg reagálna-e arra vagy sem. A bíróság szerint a "hatásos mennyiség" említése sem korlátozó jellegű, mert csupán megismétel egy, a leírásban számszerűleg is szereplő korlátozást.
A bíróság elvetette a BMS azon érvelését is, hogy a hatásos mennyiségre való utalás az igénypontban annak bizonyítékaként tekinthető, hogy a találmány egy ismert eljárás új alkalmazása. "Azonos célra irányuló ismert eljárások újonnan felismert eredményei nem szabadalmazhatók, mert ezek az eredmények az eljárás velejárói."
A második szabadalommal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy bár az újdonságrontóként megjelölt cikk kutatói nem említették a betegek előgyógyszerezését, nincs szükség a javaslatok tényleges kinyilvánítására ahhoz, hogy egy cikk újdonságrontó legyen; az újdonságrontáshoz elegendő, ha a javaslatok egy szakember számára lehetővé teszik a tényleges megvalósítást. A kellő kinyilvánítás későbbi cikkek révén vált nyilvánvalóvá, és a BMS sikere egy olyan területen, ahol mások nem voltak eredményesek, újdonságrontás szempontjából nem vehető tekintetbe.
C) A Scimed Life Sys., Inc. v. Advanced Cardiovascular Sys., Inc. ügyben a Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) megerősítette az alsó fokú bíróság bitorlás hiányát megállapító ítéletét.
A bitorlási per tárgyát képező felperesi szabadalom ballonos tágulási katéterekre vonatkozott, amelyeket angioplasztikai műtétek alatt vezetnek a véredényekbe. A katétereknek két átjárható része van, amelyek kétféleképpen rendezhetők el: vagy koaxiálisan, ahol az egyik rész a másikon belül van elhelyezve (a szabadalomban csupán ezt az elrendezést mutatták be), vagy pedig egymás mellett "kettős (duális) elrendezésben" (a bitorlással vádolt megoldás). A bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a szabadalom oltalmi köre az előnyös koaxiális kiviteli alakra korlátozva értendő-e annak ellenére, hogy tartalmaz egy olyan szövegrészt, amely szerint a katéterek átjárható részei "egymástól különállóan" vannak elrendezve.
A CAFC megállapítása szerint az igénypontok oltalmi körét szűken kell értelmezni, mert (1) a kivonat az átjárható részeket koaxiálisként határozta meg, (2) a leírás hátrányosnak minősítette az ismert duális katétereket, (3) a leírás összefoglaló (statement) része a találmányt mint koaxiális kiviteli alakot azonosította, és (4) a leírás egy helyén megjegyzik, hogy a szabadalom összes kiviteli alakja az alapvetően hüvelyes (sleeve) megoldásra vonatkozik. A bíróság szerint ez a szövegezés a találmányt úgy határozta meg, hogy az kizárja az egymás melletti (duális) megoldást. Ezzel kapcsolatban a CAFC ítélete leszögezi: "Ahol a leírás világossá teszi, hogy a találmány nem vonatkozik egy sajátos alakra, ezt az alakot a szabadalom igénypontjainak oltalmi körén kívül állónak kell tekinteni, még ha az igénypontok szövegezése - a leírásra való hivatkozás nélkül - elég tágnak lenne is tekinthető ahhoz, hogy a kérdéses alakot is felölelje." A bíróság ugyanezen sajátos kizárási érvelés alapján határozott úgy, hogy az ekvivalencia-elvet sem lehet alkalmazni.
2. Ausztrália
Az Ausztrál Szövetségi Bíróság teljes (háromtagú) tanácsa (Full Federal Court of Australia) 2000. október 12-én ítéletet hozott egy olyan bitorlási ügyben, amelyben előzőleg ugyanennek a bíróságnak egyetlen bírája (Lehane J.) ítélkezett.
A bitorlási perben az Astra Pharmaceuticals Pty Ltd (Astra) egy omeprazol-kiszerelésre vonatkozó szabadalmának bitorlása miatt indított pert az Alphapharm Pty Ltd (Alpha) ellen. Az Alpha a szabadalom megsemmisítése iránt ellenkeresetet nyújtott be.
Az omeprazol olyan vegyület, amely hatásos a gyomor- és nyombélfekély kezelésében. Magára a vegyületre már korábban engedélyeztek szabadalmat, és azt követően megállapították, hogy a vegyület savas és semleges körülmények között nem stabil, és semleges pH-n rosszul oldódik, amit 1985-ben egy svéd szakfolyóiratban publikáltak ("Pilbrant-Cederberg cikk"), megközelítőleg egy évvel a kiszerelési szabadalom igényelt elsőbbségi napja (1986. április 30.) előtt. Lehane bíró alsó fokon azon a véleményen volt, hogy a kiszerelési szabadalom egyik igénypontja sem alapult feltalálói tevékenységen, jóllehet "közvetlenül az elsőbbségi időpont előtt egy az omeprazol kiszerelésére irányuló hipotetikus kísérlet megkezdésekor a szabadalomban igényelt kombináció nem volt kézenfekvő. ... Az a kérdés, hogy vajon egy hipotetikus, nem különösebben képzeletgazdag formulálási szakember, aki rendelkezett az adott időpontban szokásos általános szaktudással, valószínűleg eljutathatott volna-e a (szabadalom szerinti) kombinációhoz olyan szokásos lépésekkel, amelyeket egy ilyen kiszerelő egy gyógyszer formulálása céljából megtenne." A teljes tanács egyhangúan fenntartotta az egyes bíró döntését, lényegileg ugyanazt a próbát alkalmazva a feltalálói tevékenység megállapításához, mint az egyes bíró:
"Egy úgynevezett találmány nem alapszik feltalálói tevékenységen, ha egy szakember valószínűleg meg tudta volna ismételni az eredményt."
Az alsó fokú eljárásban az Alpha olyan szakvéleményre támaszkodott, amely azokat a szokásos lépéseket ismertette, amelyeket 1986. április 30. előtt kellett megtenni ahhoz, hogy az omeprazol megfelelő dózisalakját kifejlesszék a vegyületszabadalom alapján. E rutinlépések meghatározásakor figyelembe vettek egy olyan irodalomkutatást, amely a Pilbrant-Cederberg cikket is feltárta.
Minthogy a formulálási szabadalmat az 1952. évi szabadalmi törvény alapján engedélyezték, a feltalálói tevékenységet csak annak az általános szaktudásnak a fényében lehetett vizsgálni, amely Ausztráliában az elsőbbségi időpont előtt az adott területen dolgozók többsége számára jól ismert és általánosan elfogadott volt.
Az irodalomkutatás eredményét vizsgálva a bíróság megállapította, hogy "általános elvek" megalapozására szolgáló iratok nem vehetők figyelembe, hanem csupán olyan részletes műszaki tájékoztatást nyújtó publikációk, amelyeknek egy szakember a címzettje (de amelyeknek a tartalma várhatóan nem ismert e szakember számára). Ezért a bíróság elfogadhatónak találta a vegyületszabadalomra és a Pilbrant-Cederberg cikkre való hivatkozást.
Itt megjegyezzük, hogy ilyen irodalmi eredmények ismeretében az Alpha által a bírósági szakértőhöz intézett kérdések és szóba jöhető lehetőségek alapján a szakértő számos változatot elképzelhetőnek tartott, de nem jutott el a formulálási szabadalomban igényelt konkrét kombinációhoz.
Az Astra kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy engedélyezze az ítélet megfellebbezését.
3. Bulgária
Bulgária 2001. július 2-án letétbe helyezte a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodás Jegyzőkönyvéhez való csatlakozás okmányát. Így a Madridi Jegyzőkönyv Bulgária vonatkozásában 2001. október 2-án lépett hatályba.
4. Dél-afrikai Köztársaság
Számos multinacionális gyógyszertársaság pert indított a dél-afrikai kormány ellen, ami élénk nemzetközi érdeklődést keltett. A keresetet ez év áprilisában visszavonták, amit sokan a fejlődő világ győzelmeként könyvelték el az olcsóbb és könnyebben beszerezhető gyógyszerek iránti harcban. Jelenleg még nem lehet tudni, hogy ez a fordulat milyen hatással lesz a szellemi tulajdonjogok gyakorlására, különösen a fejlődő világban.
A dél-afrikai kormány ellen indított per alapját a kormány két rendelkezése képezte, amelyeket a gyógyszereket és hasonló anyagokat szabályozó törvénybe kívántak beiktatni. Ezt a két rendelkezést a Dél-afrikai Parlament 1997-ben hagyta jóvá, de még nem léptek hatályba. Az első rendelkezés a gyógyszerek párhuzamos importjára vonatkozik és a törvény javasolt 15C szakasza tartalmazza, lehetővé teszi a miniszter számára, hogy bizonyos körülmények között engedélyt adjon gyógyszerek párhuzamos importjára annak ellenére, hogy a szabadalmi törvény ezzel ellentétesen rendelkezik. A második rendelkezést a törvény 22F szakasza tartalmazza, és olyan gyógyszerek generikus helyettesítéséről rendelkezik, amelyek már nem állnak szabadalmi oltalom alatt.
A kereset visszavonása után ezek a rendelkezések hatályba lépnek. A gyógyszerek párhuzamos importját szabályozó és hozzászólások céljából most publikált rendelet a következő fontos megkötéseket és rendelkezéseket tartalmazza:
a) A gyógyszert a dél-afrikai szabadalmas hozzájárulásával vagy általa kell kereskedelmi forgalomba hozni Dél-Afrikán kívül.
b) A gyógyszer párhuzamos bevitelét tervező személynek az egészségügyi minisztertől kell engedélyt kérnie. A kérelemnek tartalmaznia kell többek között a Dél-Afrikában forgalmazott gyógyszer árát.
c) Az engedélynek a miniszter által való megadását követően a gyógyszer lajstromozását kell kérni az egészségügyi hatóságoktól. Ennek a kérelemnek tartalmaznia kell többek között a párhuzamos importőrre vonatkozó adatokat, a szükséges tárolási kapacitást, a forgalmazás kielégítő mértékére vonatkozó biztosítékot, valamint a gyógyszer forrására, minőségére, biztonságára és hatékonyságára vonatkozó adatokat.
d) A párhuzamos importőr jogosult a gyógyszer dél-afrikai nevét és védjegyét használni.
e) A párhuzamos importőröknek adott engedélyeket a kormány hivatalos lapjában publikálják.
f) A párhuzamos importra vonatkozó engedély nem vonatkozhat egy évnél hosszabb időre, de megújítható.
g) Alapos ok fennforgása esetén mind a párhuzamos importra vonatkozó engedélyt, mind az egészségügyi hatóságok általi lajstromozást vissza lehet vonni.
h) Mindazok a személyek, akik nem tesznek eleget a párhuzamos importra vonatkozó előírásoknak, börtönbüntetéssel sújthatók.
Bizonyosnak látszik, hogy a belátható jövőben lehet majd a 15C szakasz alapján gyógyszereket párhuzamosan importálni. Ezek a rendelkezések azonban nem szolgáltatnak alapot szabadalmazott gyógyszerek generikus ekvivalenseinek az importálására, mert ezt a szabadalmi törvény tiltja.
5. Dél-Korea
A) A dél-koreai Szabadalmi Bíróság egy 2000. december 15-én hozott ítéletében első ízben tekintette az engedélyezési eljárás alatt végrehajtott korlátozást a szabadalmas igénypontjainak oltalmi körét korlátozó tényezőnek egy bitorlási perben az ekvivalencia-elv alkalmazásakor.
A Genetic Institute, Inc. (GI) 101 875 sz. szabadalma ('875 szabadalom) alapján bitorlási pert indított a Cheil Jedang Corp. (CJC) ellen.
A '875 szabadalom humán eritropoietin (EPO) előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Az EPO egy olyan glikoprotein, amely elősegíti a vörös vérsejtek termelődését és hatóanyagként használják kóros vérszegénység kezelésére.
A '875 szabadalmat az elővizsgálati eljárást követő felszólalási eljárás után engedélyezték.
A felszólalási eljárás alapját a közzétett '875 szabadalom 9 igénypontja képezte, amelyek közül az alábbi 3 igénypont állt a vita középpontjában:
- "1. Módszer eritropoietin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő közegben humán eritropoietint kódoló genomi DNS-t tartalmazó DNS-vektorral transzformált emlőssejteket tenyésztünk, és a közegből egy eritropoietin-aktivitású glikoproteint különítünk el.
- 2. Az 1. igénypont szerinti módszer, ahol a genomi DNS által kódolt humán eritropoietin az alábbi szekvenciát vagy annak egy részét tartalmazza: (a szekvencia megadását mellőzzük).
- 3. Az 1. igénypont szerinti módszer, ahol a humán eritropoietint kódoló genomi DNS a következő szekvenciát vagy annak egy részét tartalmazza: (a szekvencia megadását mellőzzük)." A CJC a közzétett bejelentés egedélyezése ellen felszólalást nyújtott be egy tudományos cikk alapján újdonsághiányra, továbbá arra hivatkozva, hogy a 2. és a 3. igénypontban az "annak egy része" kifejezés használata nem elégíti ki az igénypontok szövegezésével kapcsolatos törvényi követelményt. A GI az igénypontokat az alábbi módon szövegezte át:
- "1. Módszer eritropoietin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő közegben az alábbi szekvenciát tartalmazó humán eritropoietint kódoló genomi DNS-t tartalmazó DNS-vektorral transzformált emlőssejteket tenyésztünk, és a közegből egy eritropoietin-aktivitású glikoproteint különítünk el: [a körülbelül 3,4 kilobázis (kb) hosszúságú szekvencia megadását mellőzzük].
- A 2. igénypont törölve.
- 3. Az 1. igénypont szerinti módszer, ahol a humán eritropoietint kódoló genomi DNS nukleotid-szekvenciája az 1. igénypontban megadott szekvencia 397-től 3330-ig terjedő nukleotidjait tartalmazza."
A fenti módosítással az 1. és a 3. igénypontban szereplő DNS-szekvenciát körülbelül 3,4 kb, illetve 2,9 kb hosszúságú nukleotidszekvenciaként határozták meg, és az "annak egy része" kifejezést törölték az igénypontokból.
A '875 szabadalom lajstromozásakor a GI szabadalombitorlási pert indított több dél-koreai cég, így a CJC ellen is. A CJC erre azzal válaszolt, hogy megsemmisítési pert indított és a szabadalom oltalmi körének ellenőrzését is kérte a bíróságtól.
A Fellebbezési Tanács megerősítette a szabadalom érvényességét, és ezt a Szabadalmi Bíróság is fenntartotta. A Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott fellebbezés még függőben van.
Az igénypontok oltalmi körének meghatározására vagy értelmezésére vonatkozó eljárásban megállapították, hogy a CJC a saját eljárásában humán EPO-t kódoló 2,4 kb-os DNS-fragmentumot használ. Ebből a Tanács többek között arra következtetett, hogy a CJC 2,4 kb-os DNS-t alkalmazó eljárása a '875 szabadalom oltalmi köre alá esik. A fellebbezés benyújtása után a Szabadalmi Bíróság egyetértett az alsó fokú döntéssel, bár a CJC által használt 2,4 kb-os DNS nem volt azonos a '875 szabadalom szerinti 2,9 kb-os vagy 3,4 kb-os DNS-sel, de mindenesetre "az ekvivalensek tartományába" esett.
A fentiek ellenére azonban a Szabadalmi Bíróság azt állapította meg, hogy a CJC eljárását nem lehet a '875 szabadalom oltalmi köre alá esőnek tekinteni, az oltalmi körnek a felszólalási eljárás során történt megváltoztatása miatt.
A Szabadalmi Bíróság figyelembe vette, hogy a CJC által indított felszólalási eljárásban a GI korlátozta a DNS-fragmentumok körét, és törölte az "annak egy része" kifejezést. Ilyen vonatkozásban CJC azzal érvelt, hogy a módosítással a GI egyértelműen kizárta a '875 szabadalom oltalmi köréből azokat az eljárásokat, amelyek a 3,4 kb-os és a 2,9 kb-os DNS-fragmentumoktól eltérő egyéb DNS-fragmentumokat alkalmaznak. A GI azt válaszolta, hogy az igénypontokban végzett módosítással és törléssel nem az volt a szándéka, hogy kiküszöböljön egy szakcikken alapuló újdonsághiányra és feltalálói tevékenység hiányára alapozott elutasítást, hanem hogy az igénypontszerkesztés hiányosságán alapuló elutasítást küszöböljön ki, és ezért az igénypontok oltalmi körét nem kell a 3,4 kb-os vagy 2,9 kb-os DNS-fragmentumot használó eljárásra korlátozni.
A Szabadalmi Bíróság - figyelembe véve az amerikai Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CFCA) Festo Corp. v. Soketshu Kinzoku Kogyo Kabushiki Co. ügyben hozott ítéletét (amelyről f. év februári tájékoztatónkban számoltunk be) - az alábbi megállapításokat tette:
"A módosítással a 2. igénypontot az 1. igénypontba iktatták be, míg az "annak egy része" kifejezést törölték, amit úgy lehet értelmezni, hogy a GI kizárni szándékozott minden olyan eljárást a '875 szabadalom oltalmi köréből, amely nem használja a teljes 3,4 kb-os DNS szekvenciát, különös tekintettel arra a tényre, hogy a leírás kiviteli példáiban csupán a 3,4 kb-os teljes DNS-t használták a humán EPO-t előállító eljárásban."
"Ennek megfelelően a GI-nek az az állítása, hogy az ťannak egy részeŤ kifejezés bármely olyan DNS-fragmentumot is felölel, amely az aktív humán EPO kódolásához szükséges összes exon-régiót tartalmazza, és törlése csupán annak meggátlására szolgált, hogy az igénypontot nemaktív humán EPO-t kódoló bizonyos DNS-szegmenseket is tartalmazóként lehessen értelmezni, nem elfogadható."
"Ha a szabadalmas a szabadalom megszerzése céljából saját kezdeményezéséből korlátozta az igénypontok oltalmi körét, nem megengedhető, hogy a törölt vagy ejtett elemeket ismét igényelje."
Ezért a bíróság úgy döntött, hogy a '875 szabadalom oltalmi köre a 3,4 kb-os vagy a 2,9 kb-os DNS-t alkalmazó eljárásra korlátozódik, és ezért a CJC 2,4 kb-os DNS-t tartalmazó eljárása nem esik a '875 szabadalom oltalmi köre alá. Az ítélet ellen a GI fellebbezést nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságnál, amely az ügyben később dönt.
B) 2000. decemberi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy 2000 júniusában a dél-koreai Iparjogvédelmi Hivatal meghallgatást tartott az iparjogvédelmi törvények javasolt módosításairól. Az új törvények 2001. július 1-jén léptek hatályba. Az említett tájékoztatóban nem említettük a szabadalmi törvény 29. szakaszának azt a változtatását, hogy az elektromos kommunikációs vonalakon, valamint a világhálón a köz számára hozzáférhetővé tett publikációk is újdonságrontók.
6. Európai Szabadalmi Egyezmény
A francia kormány 2001. június 29-én aláírta az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) Londoni Jegyzőkönyvét, és ezzel csatlakozott Nagy-Britanniához és Németországhoz, valamint Dániához, Hollandiához, Liechtensteinhez, Luxemburghoz, Monacóhoz, Svájchoz és Svédországhoz.
A Londoni Jegyzőkönyvet képező megállapodás 1(1) szakasza szerint azok az aláíró államok, amelyek hivatalos nyelve angol, francia vagy német, az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) 65. szakasza alapján nem fognak az engedélyezett európai szabadalmakról fordítást kérni.
Az Egyezmény 1(2) szakasza szerint azoknak az államoknak, amelyek hivatalos nyelve nem egyezik meg a fenti három nyelv valamelyikével, az angol, a francia vagy a német nyelv valamelyikét meg kell nevezniük elfogadott nyelvként, és az ilyen nyelvű leírásokról nem kívánnak fordítást hivatalos nyelvükre; ezek az országok azonban kívánhatnak fordítást az igénypontokról hivatalos nyelvükre attól függetlenül, hogy az igénypont angol, francia vagy német nyelvű.
Így az angol nyelvű európai szabadalmak leírását nem kell franciára fordítani ahhoz, hogy a szabadalom Franciaországban hatályos legyen. Hasonlóképpen egy francia nyelvű szabadalom Nagy-Britanniában és Németországban hatályos lesz angol, illetve német nyelvre való lefordítás nélkül.
A Londoni Jegyzőkönyv előzményeként említjük, hogy egy Párizsban, 1999 júniusában tartott kormányközi konferencián egy munkabizottságot megbíztak azzal, hogy a tagországok kormányai számára dolgozzon ki javaslatot a fordítási költségeknek kb. 50%-kal való csökkentésére. A munkabizottság egy megállapodást dolgozott ki, amelyet 2000 októberében a Londonban tartott kormányközi konferencia jóváhagyott.
A francia kormány kezdetben elutasította a javasolt megállapodás elfogadását arra hivatkozva, hogy az érintett felekkel (társaságok, tudósok, szabadalmi ügyvivők stb.) konzultálni kíván annak előnyeiről és hátrányairól, különösen a francia nyelv megőrzéséről az európai szabadalmi rendszerben.
Az európai szabadalmaknak csupán 6-8%-át nyújtják be francia nyelven, míg 70%-nál több bejelentést nyújtanak be angol nyelven és mintegy 20%-ot német nyelven. Minthogy a fordításról való lemondás az európai szabadalmak túlnyomó többsége esetén Franciaországban angol vagy német nyelvű leírások lajstromozását eredményezné, a francia hatóságok a kérdésről hosszú ideig vitatkoztak. A megállapodás Franciaország általi aláírása a június 30-ai határidő előtti utolsó napon történt meg. A 6(1) szakasz szerint a megállapodás a negyedik hónap első napján lép hatályba azt követően, hogy azt az EPC nyolc szerződő állama ratifikálta, de a ratifikáló államok között kell lennie annak a három államnak is, amelyben 1999-ben a legtöbb európai szabadalom hatályba lépett. Ez a három állam Nagy-Britannia, Németország és Franciaország; így a francia aláírás szükséges volt ahhoz, hogy a megállapodás hatályba léphessen.
A francia parlament még nem tűzte napirendre a megállapodás ratifikálását, sőt azt egyetlen aláíró sem ratifikálta szabályszerűen. Valószínű, hogy a ratifikálási eljárás nem fog befejeződni 2003, sőt akár 2004 előtt.
Bizonyos országok, ide értve Franciaországot is ellenállása a megállapodás aláírásával szemben európai vállalatok, piacok és érdekek ütközésének tulajdonítható. Arra hivatkoztak, hogy az EPC 65. szakaszának módosítása jobban kedvezne az Európán kívüli vállalatoknak, mint az európaiaknak. A fordítási költségek csökkenése az Európán kívüli, így amerikai egyesült államokbeli és japán vállalatoknak lehetőséget nyújtana és ösztönzést adna arra, hogy a csökkentett költségek folytán a saját nemzeti szabadalmaik számának megfelelően növeljék európai szabadalmi bejelentéseik számát (az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban engedélyezett szabadalmak száma durván háromszorosa az európai szabadalmak számának).
7. Európai Szabadalmi Hivatal
Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) kibővített Fellebbezési Tanácsa 2001. május 31-én az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) elsőbbségi jogot szabályozó 87(1) szakaszának az értelmezése kapcsán hivatalos véleményt adott ki az EPO elnöke által eléje utalt alábbi két kérdésben:
(a) Az EPC 87(1) szakaszában szereplő "azonos találmány" kifejezés azt jelenti, hogy egy elsőbbséges bejelentésből egy későbbi bejelentésre származtatható elsőbbségi jog mértékét meghatározza és ugyanakkor korlátozza is az, amit legalább közvetve kinyilvánítottak az elsőbbségi bejelentésben?
(b) Vagy egy kisebb mértékű megfelelés az elsőbbségi bejelentés tárgya és a későbbi bejelentésben igényelt tárgy között elegendő lehet ilyen vonatkozásban és még megalapozhatja az elsőbbségi jogot?
A Tanács úgy találta, hogy nem megengedhető az EPC 87(1) szakaszában említett "azonos találmány" fogalmának tág értelmezése, különbséget téve a találmány működésével és hatásával összefüggésben álló műszaki jellemzők és az ilyen összefüggésben nem álló műszaki jellemzők között "azzal a lehetséges következménnyel, hogy egy igényelt találmányt úgy tekintenek, hogy azonos marad akkor is, ha egy jellemzőjét módosítják vagy törlik, vagy egy további jellemzőt adnak hozzá", mert az ilyen értelmezés az elsőbbségi jogok megfelelő gyakorlása szempontjából hátrányos lenne. A Tanács szerint az "azonos találmány" fogalmat éppen szűken kell értelmezni, hasonlóan az EPC 87(4) szakaszában található "azonos tárgy" fogalmához. Az elsőbbségi jogokat az egyenlő elbánás elvével összhangban kell biztosítani, figyelembe véve harmadik felek jogbiztonságát.
Ezek után a Tanács összegezett véleménye a következő volt:
"Az EPC 87(1) szakaszában az elsőbbség igénylésével kapcsolatban említett ťazonos találmányŤ követelménye azt jelenti, hogy egy korábbi bejelentés elsőbbségét egy európai szabadalmi bejelentés igénypontjának vonatkozásában az EPC 88. szakaszának megfelelően csak akkor lehet elismerni, ha egy általános tudású szakember az igénypont tárgyát közvetlenül és egyértelműen le tudja vezetni az előző bejelentésből mint egészből."
8. Európai Unió
Az Európai Bíróság (European Court of Justice, ECJ) 2001. május 10-én ítéletet hozott egy, a BASF AG és a Holland Iparjogvédelmi Hivatal között felmerült vitás ügyben. Ez az első eset, hogy az ECJ értelmezi az 1610/96 sz. EK tanácsi Rendeletnek (Council Regulation) azokat az előírásait, amelyek növényvédelmi termék tárgyú szabadalom kiegészítő oltalmi tanúsítványára vonatkoznak.
A vita annak kapcsán merült fel, hogy BASF kiegészítő oltalmi tanúsítványt (Supplementary Protection Certificate, SPC) kért a Holland Iparjogvédelmi Hivataltól egy olyan növényvédelmi termékre, amely egy, a BASF által korábban gyártott másik növényvédelmi terméknek a "második változata" volt. A két termékváltozat azonos kémiai hatóanyaggal készült, és a kettő közötti egyetlen különbség az volt, hogy a második változatban kisebb volt a gyártási eljárásból elkerülhetetlenül adódó szennyezés mennyisége.
BASF a két termékre eltérő időpontokban két különálló forgalmazási engedélyt kapott. A rendelet 3. szakasza szerint egy terméknek ahhoz, hogy SPC-t kaphasson, olyan engedéllyel kell rendelkeznie, amely első ízben engedélyezi a termék piaci forgalmazását növényvédelmi termékként. A Holland Iparjogvédelmi Hivatal alapvetően azonosnak tekintette a két terméket a rendelet alkalmazása szempontjából, és ennek megfelelően abból indult ki, hogy a BASF termékének második változatára adott forgalmazási engedély nem tekinthető első engedélynek. Ezért a Hivatal elutasította az SPC engedélyezésére irányuló kérelmet arra hivatkozva, hogy az nem teljesítette a rendelet 3. szakaszának követelményét.
A Hágai Kerületi Bíróságnak az alábbi két kérdést kellett megválaszolnia:
- A rendeletben található meghatározások fényében a 3. szakasz alapján egy terméket hatóanyagnak vagy hatóanyagok kombinációjának kell-e tekinteni a gyártási eljárásból elkerülhetetlenül benne levő szennyezéssel együtt?
- Azonos termékekről van-e szó a rendelet értelmében abban az esetben, amikor egy új eljárással olyan növényvédelmi terméket kapnak, amely kisebb mennyiségben tartalmaz elkerülhetetlen szennyezéseket, mint egy meglévő növényvédő termék azonos hatóanyaggal?
Az ECJ alapvetően megerősítette, hogy a rendelet 3. szakasza egyaránt vonatkozik olyan vegyi elemekre és azok vegyületeire (akár a természetben fordulnak elő, akár gyártás útján keletkeznek a gyártási eljárásból elkerülhetetlenül származó szennyezésekkel együtt), amelyek általános vagy sajátos hatást gyakorolnak káros organizmusokkal szemben növényeken, növényi részeken vagy növényi termékeken. Az ECJ ítélete szerint az olyan késztermék, amely azonos hatóanyag mellett csupán eltérő mennyiségű szennyezést tartalmaz, azonos terméknek tekintendő a rendelet 3. szakasza szerint.
9. Franciaország
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) kapcsán ebben a tájékoztatóban írunk arról, hogy a francia kormány 2001. június 29-én aláírta az Európai Szabadalmi Egyezmény Londoni Jegyzőkönyvét.
Franciaországban - bár a Londoni Jegyzőkönyvet a parlament még nem ratifikálta - a Francia Szabadalmi Ügyvivők Egyesülete (C.E.C.P.I.) bejelentette, hogy egy bizottságot létesített a jegyzőkönyv következményeinek vizsgálatára. A C.E.C.P.I. a nyelvet fontos tényezőnek tekinti az európai gazdasági egyensúly megőrzése szempontjából. Jelenleg az ipari, technológiai és tudományos szektorban az angol nyelv uralkodik Európában és a világon. A C.E.C.P.I. szerint ha megengedik, hogy egy angol vagy német nyelvű európai szabadalom franciára való fordítás nélkül közvetlenül érvényes lehessen Franciaországban, a megállapodás nemcsak bátorítja a multinacionális cégeket arra, hogy szabadalmaikat angolul lajstromoztassák, hanem ez sértheti a francia alkotmányt is, amely a francia nyelv használatát írja elő jogi hatályú hivatalos és adminisztratív iratokban.
Az angol és a német nyelvű szabadalmi leírások hivatalos francia fordításának hiányában francia cégek nehézségekbe ütközhetnek, amikor el akarják kerülni mások szabadalmainak bitorlását: kényszerítve lehetnek a teljes fordítás költségének fedezésére és/vagy arra, hogy a versenytárs kizárólagos jogának oltalmi köréről durva tájékoztatást adó szabadalmi igénypontokra támaszkodjanak.
Ha Franciaországban és más országokban, amelyek az angol nyelvet választották, lemondanának az angol nyelvű szabadalmak lefordításáról, ez új korszakot vezetne be az európai iparban, mert a kis- és középvállalatokat (amelyek nem rendelkeznek a nagyobb és a multinacionális cégek nyelvi kapacitásával) hátrányos helyzetbe juttatná, amikor ellenőrizni és értékelni kellene versenytársaik szabadalmazott találmányait.
A C.E.C.P.I. úgy látja, hogy a fordításról való lemondás nem jelentene tényleges ösztönzést az európai vállalatok számára találmányaik szabadalmaztatására, és a megállapodást fenyegetésnek tekinti a francia ipari és szellemi tulajdonjogi szakértőkre nézve. Emellett a jegyzőkönyvnek a francia kormány általi elfogadása negatív precedensként lenne tekinthető az Európai Unión belül a közösségi szabadalomra vonatkozó tárgyalásoknál.
A megállapodással szembeni ellenállás ellenére a nagyobb francia vállalatok fontos lépésnek tekintik azt az európai szabadalmi rendszer reformja terén, a találmányok olcsóbb oltalmának megvalósítása szempontjából. A fordítási követelményekről való lemondás lényegesen csökkenti a lajstromozási költségeket. Ezért az európai társaságoknak a technológiai találmányok szabadalmaztatása terén olyan aktívnak és versenyképesnek kell lenniük, mint amilyenek az amerikai és a japán társaságok.
A nagyobb francia vállalatok támogatása, valamint az európai vállalatok által megszerzett európai szabadalmak számának növelése érdekében történő költségcsökkentés döntő tényező volt abban, hogy a francia kormány jóváhagyta a Londoni Jegyzőkönyvet és ejtette azt a követelményt, hogy a Franciaországban megerősíteni kívánt európai szabadalmakat francia nyelvre kelljen fordítani.
Ez a döntés - bár a francia nyelv vereségének tekinthető - pozitív hatású lehet olyan vonatkozásban, hogy egyes államok, így Monaco és Luxemburg (továbbá Olaszország, Spanyolország és/vagy Portugália) a megállapodáshoz való csatlakozás után, valamint az új tagállamok - belépésüket követően - a francia nyelvet is választhatják európai szabadalmaik hivatalos nyelveként.
10. Horvátország
Horvátország 2001. június 1-jén csatlakozott az új növényfajták oltalmára létrehozott (UPOV) unióhoz. Így ez a nemzetközi egyezmény Horvátország vonatkozásában 2001. szeptember 1-jén lépett hatályba.
11. India
India új védjegytörvényét, amelynek kidolgozásakor alapvetően az 1994. évi angol védjegytörvényt vették alapul, nemrég fogadta el a parlament, de még nem lépett hatályba. A törvény főbb rendelkezéseit az alábbiakban foglaljuk össze.
Az új törvény az áruk és szolgáltatások nemzetközi osztályozásának valamennyi osztályára vonatkozik, és lehetővé teszi a szolgáltatási védjegyek lajstromozását.
Megszüntették a védjegylajstromnak A részre és B részre való felosztását, aminek révén a lajstromozási eljárás egyszerűbb lett.
Lajstromozhatók az új csomagolási formák, valamint a színek is.
Egyetlen bejelentés több áruosztályra is vonatkozhat. A lajstromozási illeték a kérelmezett áruosztályok számától fog függeni.
A lajstromozás időtartamát 7 évről 10 évre hosszabbították meg.
Az új törvény védi a közismert védjegyeket.
A régi törvény szerint egy lajstromozott védjegyet töröltetni lehetett a lajstromból, ha a lajstromozás napjától számított 5 éven belül nem használták. Az ilyen kérelemnek helyt adtak, ha a kérelmező bizonyítani tudta, hogy a védjegyet az 5. év lejárta előtt egy hónappal még nem használták. Ezért sok védjegytulajdonos úgy kerülte meg a megvonás veszélyét, hogy a megvonási kereset tudomására jutásakor védjegyének névleges használatára vonatkozó adatokat gyűjtött. Az új törvény egy hónapról 3 hónapra növelte az 5. év lejárata előtt azt az időtartamot, amelyen belül a használatot megvonás szempontjából már nem veszik figyelembe.
A bitorlásért való keresetindítás jogát kiterjesztették a lajstromozott árukhoz vagy szolgáltatásokhoz nem hasonló árukra és szolgáltatásokra is. Azonos vagy hasonló védjegyek használata eltérő áruk és szolgáltatások vonatkozásában is bitorlást jelenthet, ha a lajstromozott védjegy közismert Indiában, és a védjegy használója megfelelő indok nélkül tisztességtelen hasznot húz a védjegyből, vagy kárt okoz annak hírnevében vagy megkülönböztető jellegében.
Az is bitorlást jelenthet, ha egy lajstromozott védjegyet kereskedelmi névként vagy ilyen név részeként használnak. Szóvédjegyek esetében a kiejtési hasonlóság is bitorlást jelenthet.
12. Izrael
Az izraeli szabadalmi törvény legutóbbi módosítása engedélyezi a gyógyszerek párhuzamos importját, ami annyit jelent, hogy bárki kaphat engedélyt egy bejegyzett gyógyszer importjára.
Az új rendszer azt is lehetővé teszi, hogy egy gyógyszerkereskedelmi cég vagy bármely elismert intézmény importáljon kompatibilis készítményt. (A kompatibilis készítmény azonos egy lajstromozott készítménnyel összetétele, alakja, hatóanyaga és gyártási módja tekintetében.)
A törvénymódosítás előtt a párhuzamos import nem volt megengedett Izraelben. Nem sokkal az új törvény hatálybalépése előtt több gyógyszergyár közös keresetben megtámadta a Legfelsőbb Bíróságon az új törvény érvényességét.
Gyógyszerek beviteléhez Izraelbe az Egészségügyi Minisztérium (EM) engedélye szükséges. Izraelben az állam fennállása óta - néhány évvel ezelőtt engedélyezett egyetlen kivétellel - egy gyógyászati készítmény bejegyeztetését csupán az eredeti gyártó vagy annak izraeli ügynöke kérelmezhette, és ennek megfelelően csak ők voltak jogosultak a gyógyszer importjára. Ez a jogi helyzet megváltozott 2000 végén, a gyógyszerek párhuzamos importjának engedélyezésével. Az új rendszer most lehetővé teszi, hogy a gyártó megjelölése nélkül importáljanak olyan gyógyszereket, amelyeket a gyártó vagy annak izraeli ügynöke jegyeztetett be Izraelben. Emellett most olyan gyógyászati készítményeket is importálni lehet, amelyek nincsenek Izraelben bejegyezve (ha az ilyen készítmény kompatibilis egy bejegyzett készítménnyel).
A törvénymódosítás által bevezetett két fő változás közül az egyik az, hogy most bárki (vagyis nem csak a gyártó vagy annak ügynöke) kérhet engedélyt egy bejegyzett gyógyszer importjára, ha a kérelmező kielégíti az EM által előírt követelményeket. A törvénymódosítás egy másik következménye, hogy most bármilyen gyógyszerkereskedelmi cég vagy elismert intézmény importálhat és forgalmazhat egy gyógyszert még akkor is, ha az nincs bejegyezve a Bejegyzett Gyógyszerek Könyvében, ha kielégíti a szállítási és tárolási követelményeket, és ha a gyógyszer kompatibilis készítmény. Ennek megfelelően egy kompatibilis készítmény importengedélyét kérelmezőnek a kérelemben olyan adatokat kell közölnie, amelyek bizonyítják, hogy az általa importálni kívánt gyógyszer megfelel a követelményeknek.
Rendes körülmények között egy importengedélyt két év időtartamra adnak, és azt publikálják az EM honlapján. Az ilyen előírások szerint importált készítményt nem lehet újra exportálni.
A gyógyszertársaságok által 2000 végén a Legfelsőbb Bíróságnál benyújtott és a törvénymódosítás eltörlését kérő, fentebb említett beadványban a kérelmezők többek között arra hivatkoztak, hogy az új törvény úgy is értelmezhető, hogy lehetővé teszi a szabadalmazott gyógyszerek párhuzamos importját. A beadványban előadott további érv az volt, hogy az új rendelkezés sérti Izrael TRIPS-kötelezettségeit, különösen az adatok kizárólagosságára vonatkozó területen [a TRIPS 39(3) szakasza] és a TRIPS III. részében rögzített, a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok érvényesítésének területén.
2001 júniusában a Legfelsőbb Bíróság elutasította a beadványt, elfogadva az EM álláspontját, amely szerint a módosított törvény semleges a szellemi tulajdon oltalma tekintetében. A Bíróság szerint a törvénymódosítás nem gyengíti a szellemi tulajdon egyéb törvények által biztosított oltalmát, és megállapítja, hogy az EM-nek kell engedélyeznie vagy elutasítania egy importengedélyre vonatkozó kérelmet, de nem szabad foglalkoznia a szabadalombitorlás kérdésével. Az a szabadalmas, aki úgy véli, hogy egy import engedélyezésére vonatkozó kérelem szabadalmának bitorlását eredményezheti, a bírósághoz fordulhat és az engedély korlátozását kérheti.
A Legfelsőbb Bíróság nem döntött abban a kérdésben, hogy a szabadalmas engedélyével Izraelen kívül gyártott, szabadalmazott termékek importja szabadalombitorlást jelent-e, és abban a kérdésben sem foglalt állást, hogy a szerzői joggal védett munkák párhuzamos importja törvényes-e.
Az új rendszer 2001 szeptemberében lépett életbe. Mostanáig már legalább 9 importengedélyt adtak ki. Így a szabadalmasoknak kell majd a kerületi bíróságon bitorlási pert indítaniuk a párhuzamos import engedélyesei ellen.
13. Japán
A) Japánban mostanáig a bejelentés napjától (nemzetközi bejelentések esetén a nemzetközi bejelentés napjától) számított 7 éven belül kellett kérni a szabadalmi bejelentések érdemi vizsgálatát. Most arról kaptunk hírt, hogy 2001. október 1-jétől kezdve a 7 éves határidő 3 évre csökken.
A 2001. október 1-je előtt benyújtott szabadalmi bejelentések esetén az érdemi vizsgálati kérelem benyújtásának határideje továbbra is 7 év marad.
B) A Japán Szabadalmi Ügyvivők Egyesülete az amerikai, angol, ausztrál, dél-koreai, francia, kanadai, kínai, német és új-zélandi hasonló ügyvivői szervezetekkel egy márciusban Melbourne-ben közösen tartott szakértői értekezleten egyetértett abban, hogy a biotechnológiai és információtechnológiai tárgyú szabadalmi bejelentések vizsgálatát egységes irányelvek szerint kell elvégezni.
Az értekezleten egy 14 pontból álló tervezetet dolgoztak ki, amelyet mindegyik szervezet előterjeszt jóváhagyásra a saját országának szabadalmi hivatalánál.
14. Kanada
A) Már több korábbi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy a kormány az 1989. október 1-je előtt benyújtott szabadalmak oltalmi idejének módosítására vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett a szenátus elé. A módosított törvény 2001. július 12-én lépett hatályba, és az 1989. október 1-jén vagy azt megelőzően benyújtott, még élő szabadalmak oltalmi idejét a Kereskedelmi Világszervezet előírásaival összhangban úgy szabályozza, hogy az a benyújtás napjától számított 20 év.
A Szabadalmi Hivatal szóvivője szerint jelenleg mintegy 45 000 szabadalom oltalmi ideje rövidebb 20 évnél, de ezek közül csak 25 szabadalom vonatkozik kereskedelmileg fontos gyógyszerre. Ez a szám jelentéktelen a Kanadában jelenleg kapható 5200 szabadalmazott és nem szabadalmazott gyógyszerhez viszonyítva. A törvénymódosítás következtében a 25 vonatkozó szabadalom oltalmi ideje átlagosan 6 hónapnál rövidebb idővel fog meghosszabbodni, aminek gyakorlatilag jelentéktelen az anyagi vonzata.
B) A Merial LLC vs. Novartis Animal Health Canada Inc. ügyben a kanadai Szövetségi Bíróság 2001. január 31-én hozott ítélete szerint két védjegy összetéveszthetősége szempontjából az eltérő ragok nagyobb jelentőségűek lehetnek, mint a közös előtagok.
1995-ben a Merrick and Co. Inc. cég állatgyógyászati parazitaölő készítményekkel kapcsolatban lajstromozási kérelmet nyújtott be az ELIMINEX védjegyre. A felszólalási eljárás alatt a bejelentő neve Merial LLC (Merial) volt. A bejelentett védjegy lajstromozása ellen a Novartis Animal Health Canada Inc. felszólalást nyújtott be arra hivatkozva, hogy a javasolt védjegy összetéveszthető a gyomirtó szerek áruosztályában lajstromozott ELIMINATOR védjegyükkel.
A Felszólalási Tanács elutasította Merial védjegyének lajstromozását, mert szerinte fennáll a két védjegy összetéveszthetőségének veszélye elsősorban amiatt, hogy mindkét védjegy a termék használatának az eredményére, vagyis paraziták/rovarok állatokból való eltávolítására utalt, és így a felhasználás célja is hasonló. A két védjegy hasonlóságának mértéke alapján azt állapította meg, hogy "a közös ELIMIN-előtag miatt megfelelő mértékű vizuális és fonetikai hasonlóság" van a két termék között.
A Merial a döntés ellen fellebbezett a Szövetségi Bíróságánál, amely megállapította, hogy a Fellebbezési Tanács tévesen ítélte meg a felek védjegyei közötti hasonlóság mértékét, mert nem vette figyelembe azt az általánosan elfogadott elvet, hogy két védjegy hasonlóságának megállapításakor a védjegyeket teljességükben és nem részleteikben kell vizsgálni. A Felszólalási Tanács az összetéveszthetőséget úgy állapította meg, hogy a közös ELIMIN-előtagra, valamint a védjegyek közös alapjelentésére (vagyis az eliminálásra) helyezte a súlyt, de nem vette figyelembe a két védjegy teljességét. A bíróság változtatott azon a korábbi alapelven, hogy az összetéveszthetőség vizsgálatakor egy védjegy első szótagja sokkal fontosabb, mint az utolsó. A kérdéses utótagok összehasonlításakor a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az "-EX" utótag az "-ATOR" utótaggal összehasonlítva és a két védjegy teljességét figyelembe véve nagyobb jelentőségű, amikor a közös előtag gyenge és nem disztinktív. Emellett a védjegyek fonetikusan is eltérőek. Ezért a bíróság helyt adott a fellebbezésnek, és jogosnak minősítette az ELIMINEX védjegy lajstromozását.
A fenti ítéletből az a következtetés vonható le, hogy a kanadai védjegyjoggyakorlat szerint az első szótag kevésbé jelentős, amikor közös előtagok mellett megkülönböztető utótaggal rendelkező védjegyek összetéveszthetőségét kell megítélni.
15. Kína
A) A Kínai Államtanács a szabadalmi törvényhez módosított végrehajtási utasítást adott ki, amely 2001. július 1-jén lépett hatályba.
A módosított rendelkezések főleg a szabadalmazási eljárásra vonatkoznak, továbbá a szabadalmi törvény bizonyos előírásait tisztázzák. Ilyen téren fontosnak tekinthető a szabadalmi jog kínai félről külföldi félre történő átruházásának kérdése.
A kínai szabadalmi törvény 10. szakasza szerint a kínai félről külföldi félre való átruházást jóvá kell hagyatni az Államtanács illetékes részlegével. A végrehajtási utasítás 14. szakasza tisztázza, hogy ez a részleg az Államtanács külföldi gazdasági kapcsolatokkal és kereskedelemmel foglalkozó részlege, amelynek konzultálnia kell az Államtanács technológiai adminisztrációs részlegével. Ennek megfelelően a jóváhagyást a Külkereskedelmi Minisztériumtól és a Tudományos és Technológiai Minisztériumtól kell beszerezni.
B) Kínában 2001. október 1-jén hatályba lépett az integrált áramköri elrendezések oltalmára vonatkozó államtanácsi rendelet.
16. Közösségi szabadalom
Brüsszelben 2001. május 31-én az Európai Unió Belsőpiaci Tanácsa egyezségre jutott a közösségi szabadalom kidolgozására vonatkozó munka irányelveiben.
Az irányelvek szerint az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) központi szerepet játszik a közösségi szabadalmak engedélyezésében és adminisztrációjában, de a nemzeti szabadalmi hivataloknak is fontos szerepe lesz. Utóbbiak saját munkanyelvükön végezhetnek tevékenységet, így a közösségi szabadalmi bejelentésekre vonatkozó kutatási munkát, aminek viszont bizonyos követelmények kielégítése lesz a feltétele.
A költségek vonatkozásában egyetértettek abban, hogy a közösségi szabadalomnak versenyképesnek kell lennie az egyéb szabadalmazási lehetőségekkel.
Végül abban is egyetértettek, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény revíziója céljából összehívandó Diplomáciai Konferenciát meg fogják kérni a közösségi szabadalomra vonatkozó kérdések figyelembevételére.
Az elfogadott irányelvek nem rendezik a közösségi szabadalomra vonatkozó tervezet legkényesebb pontjait - így a nyelvi kérdést -, amelyekről további vita várható.
17. Nepál
Nepál 2001. március 22-én letétbe helyezte a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát. Így ez az egyezmény Nepál vonatkozásában 2001. június 22-én lépett hatályba.
18. Nicaragua
Nicaragua 2001. június 1-jén csatlakozott az új növényfajták oltalmára létrehozott (UPOV) unióhoz. Így ez a nemzetközi egyezmény Nicaragua vonatkozásában 2001. szeptember 6-án lépett hatályba.
19. Olaszország
A Prátói Bíróság egy bitorlási ügyben hozott ítéletet.
A Glaxo Group Limited (Glaxo) bitorlási pert indított a Galeno s.a.s. (Galeno) gyógyszergyártó cég ellen arra hivatkozva, hogy a Galeno egy olyan hatóanyagot hozott forgalomba, amely bitorolta a Glaxo szabadalmát. Ezt a hatóanyagot valójában nem a Galeno gyártotta.
A Galeno az olasz szabadalmi törvény 1. szakaszának 3. bekezdésére hivatkozott, amely szerint a szabadalom által adott kizárólagos jog nem vonatkozik az orvosi előírás alapján egyéni esetben készített gyógyszerekre.
A Galeno azt is állította, hogy nem volt tudomása az általa forgalmazott hatóanyagra vonatkozó Glaxo-szabadalomról. A bíróság megállapította, hogy a szabadalmi törvény 1. szakaszának 3. bekezdése nem vonatkoztatható az adott esetre, mert a Galeno tevékenységét nem lehetett orvosi előírás alapján alkalmazott egyéni esetnek tekinteni.
A bíróság azt is megállapította, hogy az alperes megalapozottan nem hivatkozhatott arra, hogy nem volt tudomása a hatóanyagra vonatkozó szabadalmi jogokról, mert a Glaxo szakmai körökben publikálta, hogy vannak szabadalmai a hatóanyagra, és emellett a Galeno ügyvezetői tájékozottak voltak a gyógyszerek területén.
A fenti okok miatt a bíróság alkalmazhatónak találta az olasz büntető törvénykönyv 648. szakaszát törvénytelenül szerzett áruk forgalmazása miatt.
20. Omán
Omán 2001. július 26-án letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Így ez a Szerződés Omán vonatkozásában 2001. október 26-án lépett hatályba.
21. Oroszország
Az amerikai egyesült államokbeli Anheuser-Bush Inc. (AB) a Szovjetunióban 1989-ben védjegybejelentést nyújtott be híres BUD védjegyének lajstromoztatására. A Szovjetunió szétesését követően bejelentését kiterjesztette Oroszországra és a Szovjetunióból kivált más országokra is.
1994 decemberében a cseh Budejoviczky Budvar N.P. (BB) cég eredetmegjelölésként kérte Oroszországban lajstromozni a BUD megjelölést, aminek alapján 1996. novemberében a lajstromozást engedélyezték. Ezzel azonban az AB-t meggátolták abban, hogy BUD védjegyét lajstromoztassa és Budweiser sörét Oroszországban eladhassa.
1999 júliusában az AB az Orosz Szabadalmi és Védjegyhivatal Fellebbezési Kamarájánál keresetet indított annak érdekében, hogy a BUD eredetmegjelölést töröljék. Az AB keresetét arra alapozta, hogy (a) BUD nem képviseli egyetlen ismert földrajzi terület nevét sem és (b) a sör nem megfelelő termék az eredetmegjelölés oltalmához.
A BB a lajstromozás megtartása mellett érvelt azon az alapon, hogy (a) egy földrajzi névből származtatott szó is lehet az oltalom tárgya eredetmegjölés lajstromozása esetén és (b) egy külföldi eredetmegjelölésre Oroszországban "bizalom" alapján, vagyis lényegileg vizsgálat nélkül is oltalmat kell kapni, ha ez a megjelölés az eredeti országban (a Cseh Köztársaságban) megfelelően lajstromozva van.
Egy sor meghallgatás után a Fellebbezési Kamara a BUD eredetmegjelölés érvénytelenítése mellett döntött. Ez a döntés 2001 februárjában lépett hatályba. 2001 áprilisában az orosz hivatal az AB számára lajstromozta a BUD védjegyet.
Nem sokkal az oroszországi ítélet után hasonló döntést hoztak Kazahsztánban a BUD eredetmegjölés érvénytelenítésére. Moldovában először a Szabadalmi Hivatal, majd a benyújtott fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság is elutasította a BUD szó eredetmegjelölésként való lajstromozását. Mindkét országban lényegileg ugyanazok az érvek vezettek az elutasításhoz, mint az oroszországi esetben.
Így az AB lehetőséget kapott arra, hogy kelendő Budweiser sörét Oroszországban is forgalmazhassa, de a két cég régóta folyó vitája a "Budweiser" és a "BUD" nevek használatának jogáért ezzel még bizonyára nem ért véget.
22. Paraguay
Az új paraguayi szabadalmi törvény 2001. január 29-én lépett hatályba. Főbb rendelkezéseit az alábbiakban foglaljuk össze.
Szabadalmakat találmányokra és használati mintákra engedélyeznek. A találmányi szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év, a használati mintáké 10 év.
A gyógyszertárgyú bejelentésekre adható szabadalmi oltalom, de csak 2003. január 1-jétől kezdve.
Számítógépprogramokra nem engedélyeznek oltalmat.
Eltörölték a külföldi szabadalmak alapján engedélyezett megújítási szabadalmakat. Ugyancsak eltörölték a szabadalmak területén a közjegyzői hitelesítést és a konzuli felülhitelesítést.
Kényszerengedély kérhető többek között közérdekből, valamint gyakorlatbavétel hiánya és függő szabadalmak esetén.
A szabadalmat az engedélyezés napjától számított 3 éven belül vagy - ha ez hosszabb időtartamot jelent - a bejelentés napjától számított 4 éven belül kell gyakorlatba venni.
A szabadalmak érvényben tartása évdíjfizetéshez van kötve. Ez a rendelkezés az új törvény hatálybalépése előtt benyújtott bejelentésekre és szabadalmakra, sőt még a megújítási szabadalmakra is vonatkozik. Az évdíjak fizetésére a törvény 6 hónapos türelmi időt engedélyez.
Az új termék előállítására irányuló eljárásra engedélyezett szabadalmak bitorlása esetén a bizonyítási terhet a bíró a polgári bírói eljárásban az alperesre háríthatja.
A szabadalmi jogok nemzetközi kimerülését kimondottan említi a törvény, eltérően Brazíliától, de hasonlóan Argentínához, Uruguayhoz és az Andok Közösség országaihoz (Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela). A törvény végrehajtási utasítása még nem jelent meg.
23. Románia
Románia 2000. december 16-án csatlakozott az új növényfajták oltalmára létrehozott (UPOV) unióhoz. Így ez a nemzetközi egyezmény Románia vonatkozásában 2001. március 16-án lépett hatályba.
24. Spanyolország
Spanyolországban 2001. január 8-án új polgári törvénykönyv lépett hatályba, amely az 1881. évi, tehát mintegy 120 éves régi törvényt váltotta fel.
Az új törvény alapvetően megváltoztatta a bírósági eljárások menetét. A régi törvény hatálya alatt ugyanis a bíróság előtt az állításokat - és így a bizonyítást is - főleg írásban kellett lefolytatni, az új törvény viszont a szóbeli eljárásra helyezi a hangsúlyt. A régi törvényben egy bírósági eljárás egymást követő írásbeli lépések hosszú ideig tartó sorozatából állt, és a bíró csupán szemlélője volt a folyamatnak, igen korlátozott hatáskörrel. Ezzel szemben az új törvény a bírókat sokkal nagyobb hatáskörrel és döntési lehetőséggel ruházza fel.
Az új törvény alapvetően a következő négy szakaszra osztja a bírósági eljárást: panasz (beadvány); válasz; előzetes meghallgatás; tárgyalás. Az első két szakasz alapvetően nem különbözik a korábbiaktól: a panasz benyújtása és az alperesnek való kézbesítése után az utóbbinak 20 nap áll rendelkezésére a válasz benyújtására. A két további lépés, vagyis az előzetes meghallgatás és a tárgyalás viszont teljesen új alapokra van helyezve, mert az eljárás befejezéséig mindkettőt szóban folytatják le a bíróság előtt.
Az új bírósági eljárás természetesen nem zárja ki, hogy a bíróság írásbeli bizonyítékok benyújtását rendelje el.
Az iparjogvédelem területén a jogi eljárás fő célja a törvénytelen tevékenység azonnali megszüntetésének biztosítása. Ennek egyik eszköze az ideiglenes intézkedés, és az új törvény nagy fontosságot tulajdonít ennek az eszköznek a biztosítására, amennyiben sürgős esetekben vagy amikor az előzetes meghallgatás veszélyeztetheti az intézkedések hatékonyságát, lehetővé teszi az ideiglenes intézkedést. Ilyen esetekben a bíróság öt napon belül rendelhet el intézkedéseket. Az alperes számára ezt követően lehetőséget adnak ellenvéleményének kifejtésére és a rendelkezések visszavonására. Ha úgy tűnik, hogy nincs ok az ideiglenes intézkedés meghozatalára, elvben az alperest fel kell hívni 20 napon belül egy szóbeli meghallgatásra.
Az új törvény szerint az ideiglenes intézkedés megadásának egyik legfontosabb oka a "periculum in mora" (veszély a késedelemben). Az eljárás elhúzódása által a kérelmező jogaiban bekövetkező veszélyt bizonyítani kell. Ilyen vonatkozásban figyelembe veszik azt, hogy a kérelmező milyen gyorsan terjesztette elő kérelmét attól az időponttól számítva, amikor a törvénytelen tevékenység tudomására jutott. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek a bíróság nem ad helyt, amikor a kérelmező "hosszabb időn át belenyugodott" a status quoba.
Összefoglalva a fentieket az várható, hogy az új törvény kedvezően fogja befolyásolni a szellemi tulajdonjogok területén folytatott pereket.
25. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A) Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy a WIPO a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) korszerűsítésére Reformbizottságot hozott létre. Ezt a folyamatot részben az Amerikai Egyesült Államok által a WIPO- nak benyújtott javaslat indította el, amelyet az összes PCT-tagállamnak megküldtek a 2000. szeptember 25-től október 3-ig tartott közgyűlés előtt.
Az amerikai javaslat két részből áll. Az első rész a jelenlegi PCT-eljárás egyszerűsítésére tesz ajánlásokat, míg a második rész a PCT alapvető átalakítását célozza.
A javaslat első része szerint a megjelölésekre vonatkozó teljes vagy összes rendelkezést törölni kellene az egyezményből, vagyis egy nemzetközi bejelentés önműködően az illető bejelentés benyújtását jelentené az összes PCT-tagállamban. Így megjelölési illetéket sem kellene fizetni. Egyúttal a nemzeti szakasz megindításának 20 hónapos határideje is önműködően meghosszabbodna 30 hónapra. A javaslat szerint egyesíteni kellene a kutatást és a vizsgálatot, és azt is lehetővé kellene tenni, hogy a nemzeti szakasz benyújtásának 30 hónapos határidejét - megfelelő díjfizetés ellenében - hat hónappal - akár többször is - meg lehessen hosszabbítani.
A javaslat második része azt ajánlja, hogy a PCT-hatóságok által kiadott jelentések és végzések az összes tagállamban legyenek érvényesek. Ennek megfelelően egy nemzetközi kutatási jelentés (international search report, ISR) feleslegessé tenné a megjelölt államokban a további kutatási munkát, míg a nemzetközi előzetes vizsgálati jelentést (international preliminary examination report, IPER) minden megjelölt országban véglegesnek kellene elfogadni, vagyis a nemzeti szakasz megindítása után ezekben az államokban nem lenne szükség további érdemi vizsgálatra. Ennek megfelelően abban az esetben, amikor az IPER kedvezően bírálná el a bejelentés szabadalmazhatóságát, ez a szabadalmazhatóság pozitív eldöntését eredményezné az összes megjelölt országban.
A szeptemberben összeült közgyűlés - amelynek határozatairól még nem kaptunk tájékoztatást - a terveknek megfelelően valószínűleg létrehoz egy olyan munkacsoportot, amelynek feladata, hogy többek között az amerikai javaslatok figyelembevételével javaslatot dolgozzon ki a PCT-rendszer megreformálására.
B) 2001 májusában a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodájához 10 122 nemzetközi bejelentés érkezett, amelyeket a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) átvevő hivatalai kaptak világszerte. A PCT hatálybalépése óta ez az első olyan hónap, amikor a bejelentések száma meghaladta a 10 000-es küszöböt.
C) A PCT-EASY rendszerben benyújtott bejelentések száma elérte a 6000-et. A f. év első öt hónapjában az összes bejelentés 32%-át nyújtották be ilyen úton; az elmúlt év hasonló időszakában ez az érték 21% volt.
26. Tajvan
A) Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék Tajvan csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez, a Szellemi Tulajdon Hivatal javasolta a szabadalmi törvény 134. szakaszának a módosítását, és a tervezett módosításra vonatkozó megjegyzések és javaslatok megismerése érdekében 2001. március 22-én nyilvános meghallgatást tartott. A módosítástervezetet április 8-án a parlament elé terjesztették jóváhagyásra.
A jelenleg hatályos törvényt 1994-ben módosították. Az ezt megelőzően hatályban levő törvény (régi szabadalmi törvény) szerint a szabadalmak oltalmi ideje a publikáció napján lépett hatályba, és a következő időpontokban jár le:
- találmányi szabadalmak esetén a publikáció napjától számított 15. év végén, de nem haladhatja meg a bejelentés napjától számított 18 évet;
- új használati minta szabadalom esetén a publikáció napjától számított 10 év elteltével, de nem haladhatja meg a bejelentés napjától számított 12 évet;
- új mintaszabadalom esetén a publikáció napjától számított 5. év végén, de nem haladhatja meg a bejelentés napjától számított 6 évet.
Az 1994. évi törvénymódosítás értelmében a szabadalmak oltalmi ideje még mindig a publikáció napján kezdődik, és a következő időpontokban jár le:
- találmányi szabadalmak esetén a bejelentés napjától számított 20. év végén;
- új használati minta szabadalom esetén a bejelentés napjától számított 12 év elteltével;
- új mintaszabadalom esetén a bejelentés napjától számított 10. év végén.
Az 1994. évi törvénymódosítás előtt engedélyezett és publikált szabadalmak oltalmi idejét még mindig a régi szabadalmi törvény alapján kell kiszámítani. Az 1994. évi törvénymódosítás után 1997-ben a szabadalmi törvényt tovább módosították. Az 1997-es törvénymódosítás szerint egy új mintaszabadalom oltalmi idejét a bejelentés napjától számított 12 évre hosszabbították meg. Bár az 1997. évi törvénymódosítást kihirdették, az abban foglalt rendelkezések csupán Tajvannak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozása után fognak hatályba lépni. A TRIPS-Egyezmény 33. szakasza szerint egy szabadalom oltalmi idejének a bejelentés napjától számítva legalább 20 évnek kell lennie. A 70. szakasz 2. bekezdése szerint e kötelezettségnek a felvételt kérő államokban a kérelem benyújtásának napján érvényben kell lennie.
A TRIPS-előírásoknak való megfelelés érdekében a hivatal javasolja a szabadalmi törvény 134. szakaszának alábbi módosítását:
- Az 1994. évi szabadalmi törvénymódosítás előtt engedélyezett és publikált szabadalmi ügyekben az oltalmi idő kiszámításakor a módosítás előtti rendelkezéseket kell figyelembe venni. Azon szabadalmak oltalmi idejét azonban, amelyek a TRIPS-Egyezménynek Tajvanon történő hatálybalépésekor még érvényben vannak, az új módosítás szerint kell kiszámítani.
- A TRIPS-Egyezmény hatálybalépésekor Tajvanon még érvényben levő új ipari minták oltalmi idejét az 1997. évi törvénymódosítás szerint kell kiszámítani.
B) A tajvani Igazságügyi Minisztérium által készített statisztika szerint 2000-ben 2592 szabadalmi, védjegy- és szerzői jogi perben a bíróságok 1447 személyt ítéltek börtönbüntetésre, akik közül 917-en kaptak 6 hónapnál rövidebb, 89-en 6 hónap és 1 év közötti, 248-an 1 év és 2 év közötti és öten 2 év és 5 év közötti börtönt, míg egy személy 5 évnél hosszabb börtönbüntetést kapott.
27. Tonga
Tonga 2001. július 14-ei hatállyal csatlakozott a Párizsi Uniós Egyezményhez.
28. Ukrajna
Ukrajnában módosították a találmányokra és használati mintákra vonatkozó törvényt. A legfontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
A törvénymódosítás bevezette a "deklaratív szabadalom" jogintézményét. Ezt az oltalmi formát olyan szabadalmi bejelentésekre engedélyezik, amelyek újdonságát csak helyi, vagyis Ukrajnán belüli anterioritásokra alapozva vizsgálják. A deklaratív szabadalom oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 6 év. A bejelentő a bejelentés napjától számított 3 éven belül kérheti az érdemi vizsgálatot, és ha utóbbinak az eredménye azt bizonyítja, hogy a találmány kielégíti a szabadalmazhatóság feltételeit, a Szabadalmi Hivatal húszéves oltalmi idejű szabadalmat engedélyez; ezzel egyidejűleg a deklaratív szabadalom érvényét veszti.
Az olyan szabadalmak oltalmi ideje, amelyek orvosi módszerre, valamint emberek vagy állatok kezelési módszerére vonatkoznak, és amelyek használatához hatósági engedély szükséges, a bejelentési nap és a hatósági engedély kézhezvétele közötti időtartammal, de legfeljebb 5 évvel meghosszabbítható.
A nemzetközi bejelentések nemzeti szakaszát az elsőbbség napjától számított 21, illetve 31 hónapon belül kell megindítani.
Az idegen nyelven benyújtott leírások ukrán fordítását a nemzetközi bejelentés benyújtásától számított 2 hónapon belül kell benyújtani. Ez a határidő havi 20 dollár illeték befizetése ellenében további 4 hónappal meghosszabbítható.
Az olyan bejelentő, aki elsőbbséges bejelentését elmulasztotta 12 hónapon belül benyújtani Ukrajnában, megfelelő indokolás és 40 dollár illeték befizetése mellett a 12 hónap letelte után további 2 hónapon belül benyújthatja a bejelentést, az a bejelentő pedig, aki a bejelentés benyújtásától számított 3 hónapon belül nem nyújtotta be az alapbejelentés másolatát, megfelelő indokolás és 40 dollár illeték befizetése esetén erre további 2 hónap halasztást kaphat.
Ha az Ukrán Szabadalmi Hivatal az alapbejelentés fordításának benyújtását kívánja, ezt a fordítást a felszólító határozat kézhezvételétől számított 2 hónapon belül kell benyújtani. Ez a határidő havi 20 dollár illeték befizetése ellenében további 4 hónappal meghosszabbítható.
A korábbi törvény nem tette lehetővé a fenti hosszabbításokat.
A megosztott bejelentés elsőbbségét a hivatal elismeri. A korábbi törvény nem intézkedett ilyen bejelentésekről.
A bejelentések benyújtási napjától számított 6 hónapon belül a hivatalnak továbbítania kell a bejelentő számára az alaki vizsgálatról szóló értesítést. Az érdemi vizsgálat eredményéről értesítő első végzést az érdemi vizsgálatra vonatkozó kérelem benyújtásától számított 18 hónapon belül kell kiadni.
Az alábbi lépések határideje havi 20 dollár illeték befizetése esetén legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítható, és a bejelentő által elmulasztott határidő miatt megszűnt bejelentés megfelelő indokolás és havi 40 dollár illeték ellenében 12 hónapon belül újra érvénybe helyezhető:
a) az alaki vizsgálatról szóló értesítést a végzés keltétől számított 2 hónapon belül kell megválaszolni;
b) az érdemi vizsgálatot a bejelentés benyújtási napjától számított 3 éven belül kell kérni;
c) az érdemi elővizsgálati végzést annak kézhezvételétől számított 2 hónapon belül kell megválaszolni;
d) a bejelentés ideiglenes elutasítására vonatkozó végzést annak kézhezvételétől számított 2 hónapon belül lehet megválaszolni.
A korábbi törvény az a) és c) esetekben illetékfizetés nélkül engedélyezett hosszabbítást, és a határidők elmulasztása esetén 6 hónapon belül lehetett az újbóli érvénybehelyezést kérni.
A Szabadalmi Hivatal határozatai ellen a határozat kézhezvételétől számított 6 hónapon belül lehet fellebbezést benyújtani a Fellebbezési Tanácsnál. Korábban ez a határidő 3 hónap volt.
Egy szabadalom érvényessége megszűnik az évi illeték befizetésének elmulasztása esetén. Az előírt határidő lejártát követő 12 hónapon belül 50%-os felárral be lehet fizetni az évi illetéket. A korábbi határidő ilyen esetben 6 hónap volt.
Egy szabadalmat bírói eljárásban lehet érvénytelennek nyilvánítani. A korábbi törvény hatálya alatt a szabadalom engedélyezésének publikálásától számított 6 hónapon belül lehetett fellebbezést benyújtani a Fellebbezési Tanácsnál.