DR. BENDZSEL MIKLÓS:
A Magyar Formatervezési Tanács megalakítása*
I. A vizsgálat előzményei és keretei
II. A hazai formatervezés jelenlegi intézményrendszer
III. A hazai designtevékenység gyakorlatának hiányosságai és szükségletei
IV. A nemzetgazdasági versenyképesség designalapú fejlesztésének külföldi példái
V. Felzárkózási területek és kitörési pontok - a Magyar Formatervezési Tanács új statútuma
I. A vizsgálat előzményei és keretei
1.1. A Kormány jogharmonizációs programját megállapító - legutóbb a 2140/2000. (VI. 23.) Korm. határozattal módosított - 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a 2001. évre irányozta elő a hazai szabályozásnak a formatervezési minták jogi védelméről szóló 98/71/EK irányelvvel való összehangolását. A Kormány erre figyelemmel illesztette 2001. I. félévi törvényalkotási programjavaslatába a formatervezési minták oltalmáról szóló új törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés 2001. június 12-i ülésnapján elfogadott. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 2002. január 1. napján lép hatályba.
A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (a WIPO-ban) 1999. július 6-án elfogadták az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás új szövegét. Hazánk az aláíró államok között volt a 2141/1999. (VI. 23.) Korm. határozatban adott felhatalmazás alapján. A Hágai Megállapodás reformja fokozta a formatervezési minták iránti nemzetközi érdeklődést; az új szöveg alapján a nemzetközi úton előterjesztett - Magyarországra is kiterjedő - mintaoltalmi igények számának megsokszorozódása várható hosszabb távon. Az erre való felkészülést, valamint a felülvizsgált Hágai Megállapodás megerősítését és kihirdetését teszi lehetővé az új törvény.
1.2. Az ipari formatervezési és az ergonómiai tevékenység állami támogatásának összehangolásáról és szervezetének korszerűsítéséről szóló 1061/1991. (XII. 14.) Korm. határozat 2. pontja alapján az ipari formatervezési és ergonómiai tevékenységet - tárcaközi bizottságként működve - az Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács hangolja össze. A Tanács működésével járó feladatokat külön Iroda látja el, amely a szellemi tulajdon védelméért - és ezen belül a formatervezési minták oltalmáért - felelős országos hatáskörű szerv, a Magyar Szabadalmi Hivatal szervezeti egységeként működik 2001. május 1. napja óta.
Az Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács működésével járó feladatokat ellátó külön Iroda szervezeti változtatása a 2001. évben dologi kiadás, illetve személyi juttatás előirányzat- és létszám-átcsoportosítást nem igényelt a fejezetek között; a Magyar Szabadalmi Hivatal a saját előirányzatai terhére - megtakarításaiból - gondoskodott az Iroda működtetéséről.
Az 1061/1991. (XII. 14.) Korm. határozatot módosító 1039/2001. (IV. 13.) Korm. határozat átfogó felülvizsgálatot rendelt el a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének felelősségével.
Az eredeti kormányhatározat felülvizsgálata alkalmával indokolt áttekinteni, hogy 2002-től a működés feltételei milyen testületi és irányítási-együttműködési viszo- nyok kialakítása mellett biztosíthatók a leghatékonyabban, döntően a Magyar Szabadalmi Hivatal éves költségvetésében, saját bevételei terhére.
1.3. A modern piacgazdaságban a termék megjelenése, a "külcsín" a fogyasztó nézőpontjából gyakran éppen olyan fontos - ha nem fontosabb - , mint a "belbecs", azaz a termék hasznossága, értéke, műszaki színvonala. Mivel az utóbbiak tekintetében egyre kiegyenlítettebb a verseny, ezért is jut növekvő jelentőséghez a formatervezés mind az egyes áruk kelendőségének fokozásában, mind a szellemi hozzáadottérték-hányad növelése révén a gazdasági versenyképesség erősítésében. E gazdasági szerep hangsúlyozódik az Európai Bizottság említett közösségi irányelvének szabályozási koncepciójában, amely a designalkotásokat "piaci (marketing) eszközöknek" nevezve, leszögezte, hogy "sok esetben éppen a formatervezés az a döntő tényező, amely meghatározza a termékek piaci sikerességét, s ezért azok az európai vállalkozások válnak különösen jövedelmezővé, amelyek számottevően beruháznak a formatervezésbe". Másfelől a becslések szerint napjainkban a sikertelen új termékek 85%-a esetében a kudarc összefüggésbe hozható a szegényes vagy hiányzó formatervezéssel.
1.4. A formatervezés jelentősége a gazdaság csaknem valamennyi területét áthatja; korszerű értelmezésben a designtevékenység átfogja a kép- és tárgyalkotást, valamint a térrendezést is, azaz felöleli a vizuális kommunikáció, a klasszikus ipari formatervezés és a belsőépítészet alkotásait egyaránt. Egyes ágazatokban (pl. gép-, jármű-, textil- és ruházati ipar, bútorgyártás, lakberendezés, háztartási gépek és áruk, szórakoztató elektronika) az átlagnál is nagyobb jelentőséghez jut. Az ezredfordulón a formatervezés a számítástechnikában és az informatikában is tért hódít; új tudatossággal érvényesül a környezeti érzékenységet tanúsító ún. "öko-design"-ban. Mindezek nyomán meghatározó befolyása van az életminőség színvonalára is.
A kis- és középvállalkozások számára a formatervezés különösen nagy esélyt kínál, a termék szellemesen, célszerűen, megnyerően kialakított formája számukra is megnyithatja az utat a piaci sikerhez, hiszen a design: az innováció arca.
A formatervezés azonban nemcsak a piaci siker előfeltétele, hanem mindennapjaink - otthonunk, munkahelyünk, köztereink - tárgyi kultúrájának alakítója, jó esetben gazdagítója lehet. A hagyomány korszerű újraélesztésének és a mai életérzés tükrözésének egyaránt kivételes erejű eszköze a formatervezés, amely nem kevesebb, mint a saját világképünk kifejezése.
1.5. A Magyar Szabadalmi Hivatal 2001 júniusában megbízta a Magyar Iparművészeti Egyetemet a design hazai helyzetének sokoldalú, tényfeltáró állapotfelmérésével és nemzetközi összehasonlító elemzésével. A legutóbbi két évtized legkiterjedtebb és legalaposabb helyzetképének az intézményrendszer részletes feltérképezésén, a formatervező alkotók, a felsőoktatás és a közreműködői szféra véleményén, a vállalkozói és tervezői esettanulmányokon nyugvó kialakításában részt vett az MTA Szociológiai Intézete, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem több műhelye, a Design Center Kft. és a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet.
A III. negyedév végéig megszületett vizsgálati jelentések és dokumentumok nyilvános megvitatásának keretéül a Hivatal és az Egyetem az illetékes intézmények és érdekelt szervezetek, személyiségek legszélesebb köre számára szakmai konferenciákat és fórumokat szervezett; az e véleménycserék ajánlásaival kiegészült vizsgálat eredményein nyugszanak az előterjesztés beszámoló és javaslattevő megállapításai.
II. A hazai formatervezés jelenlegi intézményrendszere
2.1. A következőkben bemutatott intézmények csoportosítása és rendje az Európai Bizottság támogatásával először 1994-ben készült, a tagországok designpolitikáját és intézményeit bemutató European Design Guide (Európai Formatervezési Útmutató) osztályozását veszi alapul.
A formatervezés előmozdítására hivatott hazai intézményrendszer az állami és a civil kezdeményezések - nemzetközi tapasztalatokkal egybevágó - összekapcsolódására épül, különösen a koordinációs és különböző ösztönzési funkciókat betöltő intézmények viszonylag szűk körében.
Az Ipari Formatervezési és Ergonómiai Tanács tárcaközi bizottságként egy évtizede működő, olyan strukturálatlan testület, amelynek a műszaki fejlesztés támogatási rendszerébe ültetett, sokoldalúnak szánt monitorozó, elemző, összehangoló, illetve stratégiaalkotó és ajánlástevő funkciói fokozatosan elhalványultak vagy meg sem valósultak. Mindeközben életben tartotta a jelentős gazdasági és oktatási minisztériumi támogatású, korlátozott mozgósító erővel rendelkező Ipari Formatervezési Nívódíj-pályázati rendszert, sikerrel működtette a Moholy Nagy László Formatervezési Ösztöndíjpályázatot, Irodája révén hézagpótló hazai rendezvényszervező- és -támogató tevékenységgel szolgálta a hazai szakmakultúra fennmaradását, illetve szerény eszközeihez képest próbálta fenntartani hazánk nemzetközi jelenlétét a legfontosabb fórumokon.
Az alkotói ösztöndíjpályázatok hathatós szervezési támogatásán túlmutató szereppel bír az NKÖM Képző- és Iparművészeti Lektorátusa, illetve a Nemzeti Kulturális Alapprogram szervezete; hasonlóan alkotóközpontú, illetve esetien programorientációjú a Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületének, a Magyar Design Kulturális Alapítványnak és néhány magánalapítványnak a támogató, szervező tevékenysége.
2.2. A hazai formatervező-képzés meghatározó, országos hatáskörű intézménye a jogelődjeivel együtt több mint 120 éves hagyománnyal rendelkező Magyar Iparművészeti Egyetem, amelynek képzési spektruma öt fő területre tagolódik: építészet (építészet, belsőépítészet, bútortervezés), formatervezés - célzott modern szakképzésként Európában elsőként, öt évtizede alakult (ipari formatervezés, csomagolástervezés, fémművesség), szilikátipari tervezés (kerámia, porcelán, üveg), textil kézművesség és tervezés (szövő, kötő, nyomó, ruha, bőr), valamint vizuális kommunikáció (grafika, fotó, animáció, videó). Kiegészítő képzés keretében tanári, illetve designmenedzseri képesítés is szerezhető; a posztgraduális doktori program - gyakorlati és elméleti kutatási irányban - hat szemeszter alatt nyújt DLA-fokozatot.
A Magyar Képzőművészeti Főiskola a művészdiplomát adó hazai képzőművészeti képzés egyetemi szintű intézménye, amely klasszikus területei mellett tervezőgrafikai, látványtervezési és intermédia szakkal is rendelkezik.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében 1994-ben indult az építész-belsőépítész tervezők és a formatervezők, valamint a papír- és csomagolóanyag-tervezők képzése, egyetemi szintű tervezőművészeti diploma biztosításával.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán az 1996/97-es tanévtől folyik nappali, ötéves képzés keretében ipari termék- és formatervező mérnökök képzése; szakirányként hasonló szakok működnek Kecskeméten, Sopronban, Miskolcon és Pécsett.
Hazánkban az öt középfokú képesítést nyújtó budapesti szakiskola mellett Debrecenben, Kaposvárott, Nyíregyházán, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron és Szombathelyen működik művészeti szakközépiskola.
2.3. A design szerepének és az ún. designerek foglalkoztatottságának módszeres vizsgálatára utoljára a nyolcvanas évek közepén került sor Magyarországon. Miközben a hazai társadalomban és gazdaságban alapvető változások zajlottak le, sem a rendelkezésre álló szellemi kapacitás mennyiségéről és minőségéről, sem a tervezők által kínált szolgáltatások kihasználtságáról nem álltak rendelkezésre pontos információk. Így a szakértői vélemények korlátozott érvényű becsléseket szolgáltattak az ország szakemberekkel való ellátottságának megítéléséhez.
Az elmúlt évtized első felében a közintézményi támogatás nélkül maradt Design Center 1975-től épített és egyelőre még karbantartott tervező-nyilvántartása 2001-ben 2500 olyan szakembert tartalmaz, akinek felsőfokú szakirányú képesítése a 2.2 pontban felsorolt intézmények valamelyikéből, vagy azokkal egyenértékű külföldi egyetemről származik, legalább 5 éves tervezői gyakorlata van, valamint szakmai minősítő bizottság döntésével elnyert tagsággal rendelkezik hazai szakmai szervezetben (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete - MAOE, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége - MKISZ, Magyar Építész Kamara, Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület). Közülük 26% tervezőgrafikus, 24% textil- és öltözéktervező, 20% belsőépítész, 11% gépipari formatervező.
A MAOE tagnyilvántartásában mintegy 2600 iparművész szerepel, valamivel magasabb ipari formatervezői aránnyal (16%) - itt azonban például a MIE-ről kikerülő diplomás fiatalok felvétele kérelmüket követően automatikus.
A legjelentősebb, képzőművészeket és iparművészeket egyesítő, a teljesítmények minősége alapján szerveződő hivatásos szövetség (MKISZ) pedig ma 745 iparművészt tömörít - közöttük 189 textilművész, 116 belsőépítész, 147 keramikus, 102 alkalmazott grafikus és 89 ipari formatervező található - az önálló arculatú Ipari Formatervezők Társaságát is működtetve.
A természetes átfedésekkel is számolva a regisztrált tervezőművészek potenciálja 2500-3000 főre tehető; létszámuknak az ország népességhez viszonyított arányát tekintve ez harmada a norvég, fele a svéd vagy kanadai hasonló arányszámnak.
Természetesen meghatározó tény, hogy a design oktatására szakosított intézmények száma és kapacitása minden referenciaországban legalább tízszeresen meghaladja a mienket; az ott nyerhető képzettség az esetleges mindkét irányú minőségi eltérés mellett jelentős mértékben differenciáltabb, s így piacközelibb a hazainál.
A hazai szellemi potenciál szakmai szervezetei között, a már említettekkel az élen, található köztestület, szakmai szövetség, illetve egyéb szakterületi szerveződés egyaránt. A különféle szakmai irányzatok termékformáló tervezőtevékenységgel foglalkozó képviselői összesen mintegy tucatnyi civil egyesületben és társaságban tömörödnek, az egyetemi szakirányú bontásnál is tagoltabb szerkezetben.
A hazai alkotók, stúdiók, designvállalkozások adatait név- és címjegyzék formájában feldolgozó különböző kiadványok frissítése 1995-től elmaradt.
2.4. A hazai innovációs kereslet és a formatervezői kínálat ütköztetésének a minőségi követelmények mentén való szervezett biztosítását szolgálhatná a szakmai fórumok, kiállítások sorozata és a különféle pályázatok, díjak rendszere.
A különféle szakirányú biennálék színvonalas tervezőművészeti bemutatkozási lehetőséget kínálnak - ezek mintegy féltucatnyi sorozata többségében visszatérően vidéki kulturális városközpontokban rendeződik. A szakterületenként szervezett vásárok évente 10-15 alkalommal nyújtanak alkalmat a designiparban alkotók - nemzetközi anyagot is felvonultató keretek közötti - bemutatkozására. A belsőépítészet, a ruházati ipar, illetve a papíripar, csomagolás, könyvművészet együttesen 3-3 szakvásárnak örvendhet; mindezek egyeztetése és koncentrált ismerete, követése azonban tartósan megoldatlan.
Kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok a szakmai fórumok, amelyek több évtizedes hagyományuk alapján pótolhatatlan kapcsolattartó és "nemzetközi kilátó" funkciókkal bírnak - ilyen a formatervezők és belsőépítészek 25 éves Zsennyei Műhelye és a közel hasonló múltú sziráki "Ergonómiai Találkozó" című rendezvény.
A formatervezési díjak hazai mezőnye sok tiszteletreméltó hagyomány és új kezdeményezés közepette igen heterogén képet mutat - következésképpen
- a díjak jellege (termék-, tervezői és gyártói díjak),
- az elismerésre pályázók lehetséges köre (amatőrök, növendékek, hivatásosok) és
- a nemzetközi versenyek és kiállítói fórumok rendszerébe való bekapcsoltság/csatlakozóképesség
tekintetében egyenetlen, s meggyőzően tanúskodik egy (a független alapítás és működtetés lehetőségeit nem korlátozó) ilyen célú egyeztetésre is alkalmas szakmai fórum hiányáról.
2.5. A vizuális és tárgykultúra közvetlen árupiaci fogyasztói befolyásolása mellett a mértékadó fejlett ipari társadalmi tapasztalat szerint meghatározó szerepe van a nyitott, igényes megrendelői, használói és vállalkozói szemlélet alakításában a közgyűjteményi, művelődéspolitikai környezetnek, valamint a nyomtatott és elektronikus tájékoztató orgánumok választékának és minőségének.
Országosan kevesebb mint 20 múzeum gyűjteményezi és mutatja be az iparművészet különféle ágainak jeles (de jobbára hagyományosan az elmúlt korokból származó) tárgyait. A legátfogóbb országos gyűjtőkörű szakmúzeum az Iparművészeti Múzeum, amelynek kortárs (XX. századi) anyaga - különböző okokra visszavezethetően - hiányos, s az anyag állandó bemutatása sem megoldott. Jelentősebb kortárs iparművészeti gyűjteménnyel a pécsi Janus Pannonius Múzeum (kerámia) a Nemzetközi Kerámia Stúdió és a Szombathelyi Képtár (textil) rendelkezik. Rendszeres iparművészeti programmal többek között a Fiatal Művészek Stúdiója kiállítóterme, a Keve Galéria (Ráckeve) és a Tölgyfa Galéria, a MIE kiállítóterme jelentkezik.
A nyomtatott médiában a legtöbb iparművészeti szaklap és magazin a belsőépítészet, lakásművészet, bútortervezés területét fogja át. Ezek kevéssé foglalkoznak szakmaelméleti kérdésekkel, inkább a nagyközönségnek szóló, vásárlást ösztönző, ízlésformáló orgánumok. Több szakterületet érintő, elemzéseket is közreadó szakfolyóirat az Átrium, a Magyar Iparművészet, az Octogon és az Új Művészet.
III. A hazai designtevékenység gyakorlatának
hiányosságai és szükségletei
3.1. Az intézményrendszer statikus bemutatását ki kell egészíteni a körvonalazott gazdasági-szellemi térben működők tapasztalatainak összegzésével, a felismert hiányosságok és szükségletek rendezett, cselekvési program megalapozására alkalmas feldolgozásával. Ennek érdekében részletes kérdőíves felmérés készült a 90-es években végzett iparművészek igen széles, reprezentatív körében (270 fővel); célirányos, problémafeltáró interjú- és kerekasztalbeszélgetés-sorozat foglalkozott a tapasztaltabb, befutott formatervezők, egyetemi oktatók, valamint a formatervezéssel a gyakorlatban is számoló, illetve az ettől még tartózkodó vállalkozói menedzserek helyzetértékelésével. Az így megalapozott helyzetképet a hazai innovációs monitorelemzések és vizsgálatok designvonzatú következtetéseinek rövid foglalata teszi teljessé.
3.2. A hazai formatervező-képzés és hivatásgyakorlás kritikai értékelése terén szembeötlő és előnyös egyetértés tapasztalható az érett és a pályakezdő iparművészek, designerek és a felsőoktatás mértékadó személyiségei között a kívánatos és halaszthatatlan előrelépés irányait és mértékét illetően. Az általuk körvonalazott hangsúlyos elemek - hiányok és szükségletek - a következők:
a) a nemzetközileg versenyképes ismeretkincs és készségtár megköveteli a gyakorlatias, modern (üzleti, iparjogvédelmi és szerzői jogi, önmenedzselési és informatikai) módszertan és az elméleti (társadalomtudományi, művészetelméleti, filozófiai és esztétikai) ismeretek alaposabb elsajátítását és naprakész birtoklását - mindez ma még gyakran hiányzik;
b) a tervezési gyakorlatoknak a valóságos gazdasági, ipari és kereskedelmi környezethez kötődve kell biztosítaniuk egyebek között a kézműves és a tervező (craft and design) viszonyának jobb ismeretét, a műszaki, technológiai szemlélet megalapozását és a valóságtudatos önmegvalósítás alkotói magatartását;
c) erősíteni kell a nemzetközi lépéstartás képességét a tanulmányok időszakában és azon túlnyúlóan elérhető - egyenesen minősítő tényezőként megkövetelendő - külföldi időszakos szakmai gyakorlatok, ösztöndíjak és pályázatok jelenleg mintegy 40%-os részvételi arányának növelésével.
Ugyanakkor a korszerű technológiai és konstrukciós ismeretek mellett formatervezési, ergonómiai és menedzsmentismeretekkel, ezek alkalmazási készségével felvértezett műszaki szakembereket kibocsátó ún. "Industrial Design Engineering" típusú, a 2.2. pontban már jelzett képzés (BMGE) jelentősen hozzájárult a hazai termékinnovációhoz és a designkultúra formálásához.
Miközben a magyar iparművész- és formatervező-társadalom önértékelésében méltán magabiztos a szakmai tervezési ismeretek, a kreativitás, a minőségérzék és a feladatmegoldó képesség terén, az előzőekben ismertetett hiányos "felvértezettség" pótlása mellett hangsúlyosnak tekinti
- a szakmai munkája erkölcsi és anyagi alulértékeltségéből, hatékony érdekvédelmének hiányából,
- a magyar gazdasági szakemberek tájékozatlansága, illetve érzéketlensége folytán állandósultan esetleges foglalkoztatottságból,
- a nemzetközi tapasztalat hiányából és a szellemi tulajdonvédelem elenyésző használatából, valamint
- a rendezetlen szakági, tudománytörténeti besorolásból származó versenyhátrányok leküzdését is.
3.3. Szólni kell a kétharmadukra érvényes feltétlen szakmahűség mellett az egyéni és közösségi szempontokból hosszú távon egyaránt aggasztó, "rejtőzködő", az alkotói öntudatot elsorvasztó, "névtelen" külföldi bérmunkában való tömeges részvétel, és a külföldi munkavállalást követő, a hazai perspektívát nélkülöző karrierépítés veszélyeiről is.
A megkérdezettek csaknem fele nyert már valamilyen szakmai díjat hosszabb-rövidebb pályafutása során (21%-uk nemzetközi elismerést).
Ennek az eredményességnek speciális megvilágítást ad ugyanakkor az a tény, hogy háromnegyedük az ízlésformálást, a vizuális kultúra fejlesztését, további egyhetedük az esztétikai érzék fejlesztését, a környezeti harmónia megteremtését tekinti hivatása fő szerepének Magyarországon; együttes 90%-uk mellett egyötödük az értékteremtést, hagyományőrzést sorolja az első helyre. Az iparfejlesztés, az ipar és művészet összekapcsolása csakúgy, mint a hazai formakultúra itthoni és nagyvilági megismertetése 10%-nál kisebb spontán tudatossággal szerepelt a válaszokban. A szakmai jövővel kapcsolatban meglehetősen nagy tanácstalanság érzékelhető, ami csak részben tulajdonítható a legutóbbi évtizedben végzettek tapasztalat- vagy kiforrott véleményhiányának.
A szakmai összefogás és érdekképviselet, továbbá a társadalmi megbecsültség iránti vágy kifejeződése nem helyettesítheti a hazai formatervezői alkotói potenciált a magyar gazdaság fejlesztésébe célirányosan és hatékonyan bekapcsoló, önálló szakmapolitikai stratégiai koncepció megalkotását.
3.4. Célszerű itt összegezni annak az 1998. őszi, legnagyobb hazai vállalati innovációs, empirikus adatfelvételnek az eredményeit, amelynek utóelemzése 120 magyar, designiparhoz kötődő vállalat innovációs teljesítményét vizsgálja.
A vizsgálatba bevont cégek többségét 1989 után alapították, csak 30%-uk működött már korábban is; 10%-uk Budapesten, felük városban, egynegyedük megyeszékhelyen, 20%-uk községben található. Tevékenységük szerint 4% a ruha- és cipőiparba, 17,5% a bútoriparba, 37,5% pedig különféle egyéb designiparágba tartozik; összevont (kizárólagos és többségi) tulajdonosi szerkezetük szerint 6% állami, 76% magyar magán- és 18%-uk külföldi magántulajdonú.
Az új, jogelőddel nem rendelkező cégek a ruha-cipő iparban képviselnek nagyobb arányt, míg a bútor és egyéb kategóriában inkább az átalakult cégek a jellemzőek. Az átlagosnál erősebb a magyar magántulajdon a bútoriparban, míg a külföldi tulajdonlás a ruha-cipő iparágban a magasabb.
A cégek gazdasági formája többségében korlátolt felelősségű társaság (57,5%), közel negyedük részvénytársaság, 17,5%-uk szövetkezet; mértékük szerint több mint 40%-uk 1-50 fő közötti, 38%-uk 51-300 fős és egyötödük 300 fő feletti.
A vizsgált cégek fele vezetett be a megelőző két évben új terméket, gyártmányt, 40%-uk új technológia bevezetéséről is beszámolt - tehát közel felük erősen innovatívnak tekinthető. (A bútoriparban a hasonló arányok: 90%, illetve 62%.)
Az új termékek és gyártmányok tekintetében az állami szektor alulreprezentált, míg a külföldi és magyar tulajdonú cégek között nincs jelentős különbség. Ezzel szemben új technológia bevezetését a magyar tulajdonú cégek az átlagosnál alacsonyabb arányban valósították meg, míg a külföldiek ebben is kiemelkedők. Az innováció jelentőségét vizsgálva a többség helyi jelentőséget, közel negyedük országos, továbbá mindössze közel 10%-uk nemzetközi jelentőséget tulajdonított eredményeinek - az utóbbiak között az átlagosnál magasabb volt az egyéb designiparba tartozó s a külföldi tulajdonú cégek aránya, akiknél gyakoribb a termék és technológia együttes megújítása is.
A vállalati innovációs információs források szerinti cégmegoszlás két legfontosabb - részben meglepő - tanulsága a következő:
csaknem valamennyi iparágban a legfontosabb források között a saját belső, felhalmozott információt jelölik meg vezető helyen, miközben a technológiai közvetítő intézmények (technológiai és innovációs parkok, vállalkozásfejlesztő intézmények) igénybevétele elhanyagolható - mindez a versenyszféra kortárs, piacvezető ismereteinek és a tudományos szférának a kiaknázatlanságát jelenti;
a külföldi kötődésű cégek a magyar magánvállalkozá-soknál intenzívebben használják a hazai egyetemi-kutatóintézeti kapacitásokat - ez számukra bizonnyal kettős (minőségi és költségszempontú) versenyelőny.
Az itt részlegesen összefoglalt vizsgálat volt Magyarországon az első, amely a "tanuló vállalat" és az "innovációs csomópont" szempontrendszereit megkísérelte érvényesíteni felmérésében. A kutatás-fejlesztési ciklusok különböző fázisainak fellelt gyakorisági listája igen beszédes: a gyártmányfejlesztés 44%-a, az ipari formatervezés 26%-a, a kísérleti fejlesztés 12%-a, végül az alkalmazott kutatás 8%-a mögött a know-how vagy szabadalomvásárlás együttesen ugyancsak közel 8%-a alkotja a teljes visszaigazolt ilyen aktivitás megoszlását.
A gyártmányfejlesztés 88%-ban a nagyvállalatoknál összpontosul, az átlagnál itt is nagyobb arányú a külföldi cégek előfordulása - ugyanakkor a teljes minta egyetlen állami vállalata sem foglalkozott ipari formatervezéssel!
A formatervezés alkalmazási kereteit tekintve a cégek több mint egyharmada külső partnerekre támaszkodik, mindössze 27%-ának van erre önálló részlege - ami az általános "designipar"-beli létükkel (azaz a formakultúrát meghatározó módon hordozó és használó termékskálával) nehezen összeegyeztethető jelenség.
Miközben a teljes reprezentatív minta fele számolt be saját szakmai területén erős nemzetközi fejlesztői hálózatról akként, hogy szerinte az már Magyarországon is jelen van, s közel 40%-uk vélekedett úgy, hogy ezek vagy léteznek, de itthoni hatás nélkül, vagy erős hazai megfelelőjük már érzékelhető, több mint kétharmaduknak nincs külföldi K+F-, illetve designkapcsolata, 20%-uk számolt be eseti kapcsolatról, míg a rendszeres ilyen kapcsolatot fenntartók aránya nem éri el a 10%-ot.
3.5. A felülvizsgálat kitért annak áttekintésére is, hogy milyen eredményekkel járt az ergonómiának az IFET feladatköreibe illesztése az elmúlt évtizedben, illetve milyen kormányzati figyelem és kezelésmód javasolható a következő időszakra az ergonómia szempontrendszerének hatékony érvényesítése érdekében. Az MSZH, helyzetértékelést és ajánlásokat kérve, megkereste a Magyar Ergonómiai Társaság elnökségét és konzultált a legfontosabb hazai szakmai és képzési műhelyekkel.
Az elmúlt években az ergonómia, mint a munkával kapcsolatos tényezők embercentrikus vizsgálatával foglalkozó (a munkavédelmet és a munkaegészségtant is magába foglaló) diszciplina, illetve a termék- és szoftver-ergonómia hatósugara megnövekedett: alkalmazandó elv és szemlélet, illetve szakmai követelmény formájában megjelent a szabályozásokban (pl. a termékfelelősségi törvényben) és nagyobb teret nyert a pályázatokban és az oktatásban.
A gazdasági élet emberierőforrás-vagyonának értéke és hatékonysága jelentősen függ az emberi képességek alkalmazásának munka- és életkörülményeitől. A teljesítménnyel és a pszichofiziológiai igénybevétellel összefüggő folyamatos ergonómiai vizsgálatok és értékelések itt felsorolt fő céljai a munkáltatói és vállalkozói felelősség körébe esnek, ilyenek
- a munkahelyi fizikai és pszichés egészségkárosodás, illetve a fokozott igénybevétel miatt bekövetkező munkabalesetek megelőzése,
- a munkavégzés hatékonyságának és minőségének támogatása,
- a kényelmes munkakörnyezet kialakításának elősegítése,
- hozzájárulás a munkahelyi elégedettség ("well-being") növeléséhez,
- a termék piaci versenyképességének (biztonság, hatékonyság, komfortérzet növelése útján való) javítása.
Kitüntetett szerepet kap a tágan értelmezett "felhasználói felület" ergonómiai minősége, mint ahogy hasonló hangsúlyok jellemzik a speciális felhasználók számára való tervezést is.
A magyar gazdaság és társadalom ergonómiai szemléletmódja és tudása jelentősen fejlődött az elmúlt évtizedben, jelentős részben a gazdasági, az egészségügyi és a szociális és családügyi tárcák szakintézményeiben folyó szabályozás-előkészítő és ismeretterjesztő erőfeszítéseknek köszönhetően. Meghatározó szereppel bír a Magyar Ergonómiai Társaság tevékenysége és fórumai, a BMGE Ergonómiai és Munkapszichológia Tanszéke, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség átfogó vizsgálatainak érvényesített szempontrendszere és felvilágosító programjai.
Az érdekelt szakmai és intézményi kör arra a közös álláspontra helyezkedett, hogy a hazai formatervezés korszerűsített kormányzati testületének nem indokolt kiemelt és meghatározó - ekként nem is érvényesült és a nemzetközi gyakorlatban is példa nélküli - nevesített felelősséget viselnie az ergonómia gazdasági érvényesüléséért. Ugyanakkor célszerűnek mutatkozik a megindult kedvező folyamatoknak és a társadalmi "öntanuló" képességnek a fenntartása az itt körvonalazott intézményi kör közös helyzetelemzésével és a további célok megfelelő programokba illesztésével.
3.6. A hazai gazdasági vállalkozások vezetőinek többsége az ezredfordulón már felismerte a formatervezés vásárlókat motiváló és a cég arculatát tükröző szerepét. A belföldi piac kis méretéből adódó költséghatékonysági megfontolások és az esélyegyenlőség biztosításában elengedhetetlen állami szerepvállalás elégtelen volta azonban még az átlagnál tudatosabb termékdesign-politikát folytató gépipari és könnyűipari döntéshozókat is óvatosságra inti.
A főbb befolyásoló szempontok:
- a kompetencia kérdésköre (a designer művészi, műszaki és trendismereti hitelének, illetve a hagyományos szakértelem elégségesnek ítélt "házilagos" kiterjesztésének konfliktusa),
- a gazdasági bizalom (a design piacbővítő és presztízsnövelő hatása ellensúlyozza-e a kifejlesztésére és reklámjára fordítandó költségeket),
- az együttműködés biztosítékai (a műszaki fejlesztők és a designerek egymást feltételező vagy kizáró magatartása),
- az ún. alternatív megoldások csábítása (a már bevált design kockázatosnak vagy éppen célravezetőnek ítélt másolása).
A hazai termékfejlesztés kezelésmódja a szakképzett formatervezői team állandó alkalmazásának ritka gyakorlatától az alkalomszerű, hivatásos megbízáson át a műszaki szakemberek szakértelmének és esztétikai érzékének módszeres kiterjesztéséig, valamint a cégvezetés nemzetközi példákat másoló, sokszor idegen szellemi tulajdonjogot és a versenyjogot sértő választásáig terjed. Eseti jelleggel már előfordul a biztos piaci értékű, nagy biztonsággal megtérülő designvásárlás vagy "brand/márkanév-vásárlás" is.
A nemzetközi gyakorlat példái és a kifejlődött hazai piaci szükségletek alapján a magyar cégvezetők egyértelmű versenyhátrányként és exportképességi korlátként azonosítják a design állami támogatással, illetve közvetett infrastrukturális és szabályozási segítséggel működtetendő intézményrendszerének három hiányzó elemét:
a) a formatervezési kereslet és kínálat összehangolására képes, az innovációs fejlesztési szolgáltatások hazai piacáról hiányzó olyan tervezőirodák, designstúdiók, inkubátorházak láncolatát, amelyekben különböző szakirányú designerek és műszaki fejlesztők együttes erőfeszítéssel tevékenykednek a megbízótól felkészült kapcsolattartó szakemberen át érkező feladatok megoldásán; e designügynökségeknek képeseknek kellene lenniük a fogyasztói igények felmérésére; tájékozottságukra, a nemzetközi trendeket érzékelő és értékelő képességükre támaszkodva speciális piackutató szerepet is játszhatnának megbízóik innovációs terveiben;
b) a mértékadó angol, cseh, holland, ír, osztrák és skandináv gyakorlatban meghatározó szereppel bíró ún. design center vagy fórum működését, amelynek célja a nemzeti designkultúra fejlesztése, színvonalának emelése, gazdasági hasznosításának ösztönzése; alapfunkciói közé pedig a következők tartoznak:
- információszolgáltatás (speciális adatbázisok, nemzeti tervezői és stúdiókataszter gondozása, nyomtatott és elektronikus dokumentációs adattárak),
- tervezőközvetítés, tanácsadás és szakértés a kis- és középvállalkozások számára,
- designpropaganda (kiállításszervezés, kiadói tevékenység stb.).
c) az olyan megújított statútumú, erős testületet, formatervezési tanácsot, amely képes a kormány részére határozott designpolitikai irányelvek és középtávú program kidolgozására és azok megvalósításában a koordinátori szerep betöltésére; a gazdaságfejlesztési programokba és a Széchenyi tervbe illeszkedő pályázati rendszer révén pénzügyi támogatást és kedvezményeket nyújt a kis- és középvállalkozások számára a formatervezés alkalmazásához; jelentéseivel, ajánlásaival és intézkedéseivel gondoskodik a II. fejezetben áttekintett tágabb, valamint az a) és b) pontokban foglalt újszerű intézményrendszer működési értékeléséről és arányos fejlesztéséről.
IV. A nemzetgazdasági versenyképesség designalapú fejlesztésének külföldi példái
4.1. A formatervezés hasznának vagy ahogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a közgazdasági elemzések és a kormányzati dokumentumok használják, a "design (tevékenység) hozzáadott értékének" vizsgálatára mindmáig a legalaposabb módszertannak és vizsgálatnak az 1990-ben Nagy-Britanniában az "Economic and Special Research Council" megbízásából készült "The Benefits and Costs of Investments in Design" című, az UMIST és az Open University által készített tanulmányt és jelentést tartják. Ennek keretében 220 olyan designprojekt sorsát vizsgálták meg, amelynek keretében a gyártók új vagy felújított termékeket fejlesztettek ki a formatervezés alkalmazásával. Bár a cégek többsége kis, illetve közepes méretű vállalkozás volt, a termékek kétharmada termelésbe került, ez utóbbiak 90%-a nyereséges lett, értékesítésük volumene 41%-kal emelkedett. A termelésbe került termékek 16%-a lehetővé tette a cég kivitelének növelését, a termékek 25%-ával új exportpiacokat hódítottak meg a vizsgált vállalatok. A termékek 10%-a esetében kimutatott költségcsökkenés jelentkezett.
Az európai designpiac keresleti és kínálati viszonyainak módszeres feltérképezése 1994-ben indult meg; négy szektorának (termékfejlesztés formatervezéssel, vizuális-grafikai kommunikáció, környezettervezés és kulturális termékek) éves költségvetése már akkor az EU összegzett, teljes GDP-jének 2%-át (90 milliárd ECU-t) tette ki. Gazdaságpolitikai elemzéseik a brit, német, francia nemzetgazdaságot mint a növekedés motorjait, valamint a kis tagállamok piacait kezelték megkülönböztetett figyelemmel. Az elmúlt évtized közepén már 300 szakintézmény, szakmai egyesület és designpromóciós ügynökség támogatta ezt a tevékenységet regionális és nemzeti szinten Európában.
A multinacionális cégek körében Európa 500 piacvezető cége hatalmas design-vásárlóerőt képvisel, a ráfordítások bizalmas volta ellenére az ezredfordulóra becsülhető-en csaknem mindegyikük évi 1m ECU-nél többet költ formatervezésre; a kontinens legnagyobb ipari munkáltatóinak beruházásai többségükben közvetetten designcélúak.
A kis- és középvállalkozások körében közel 10 millió azok száma, amelyek alapvetően a termékek és szolgáltatások hozzáadott értékével versenyeznek; a nagy cégekhez képest kétszer annyi innováció jut egy alkalmazottjukra és 3,5-szer több terméket gyártanak a kutatásba fektetett egységnyi pénzforrással, mint az "óriások".
Az európai nemzeti kormányok minisztériumai és közintézményei a közszféra "arculat-tulajdonosaiként" gyorsuló ütemben válnak a designszolgáltatások társadalmilag legbefolyásosabb, a közbeszerzések követelmény- és feltételrendszerén keresztül szociológiai és kulturális értelemben is irányadó megrendelőivé.
Az uniós belső piacon a bővítés előtt is mintegy 350 különböző város és régió áll szakadatlan versenyben a belső beruházásokért, a társadalmi életminőség fejlesztésében és a városfelújítási programokban éppen a design-minőséget használva "fegyverként". Groningen, Glasgow, Brema, Lyon, Nimes és Valencia csakúgy, mint a legutóbb csatlakozott országok egyes régiói "város-állam"- és "régió-design"-infrastruktúrák létrehozásával vetélkednek.
Míg az elmúlt évtized első harmadában a design gazdasági alkalmazásának itt felvillantott kérdései és az egységes belső piac jövendő kihívásai álltak a középpontban, az évtized derekára a tervezők helyzete és az EU foglalkoztatási, oktatási és szociálpolitikai irányelveihez igazodó designoktatás került előtérbe. Az utolsó három évben az ún. "kreatív ipar", az "öko-design", valamint a mind részletesebb és operatívabb nemzeti jelentések képezik az európai designkutatás angol, dán és holland központjai és a nemzeti adminisztrációk elemzéseinek tárgyát.
Csak a 2000/2001 esztendők hordozta iskolateremtő fejleményekre szorítkozva érdemes röviden bemutatni a brit és a finn (skandináv) kormánypolitika válaszait azokra a kihívásokra, amelyeket a hazai helyzetkép és a nemzetközi környezet ott is megfogalmazott.
4.2. A fél évszázados múltra visszatekintő British Design Councilt a Brit Kereskedelmi Tanács hozta létre a designtudatosság fokozására és az exportképes termékválaszték bővítésére. Kormányzati szakmapolitikai irányelvek kidolgozása és azok koordinátori megvalósítása a fő feladata; a többségében cégvezetők és designszakemberek alkotta 14-17 fős testület és apparátusa mögött több minisztérium és erős kormányhivatali támogatás áll mindmáig. Sokrétű és operatív designösztönzési, állandó szolgáltató tevékenységével (országos tanácsadó hálózat, internetportál, folyóirat-kiadás stb.) nagyszabású tematikus akciók párosulnak. Legújabb felméréseik szerint a teljes brit üzleti világ 35%-a stratégiai rangon gondolkodik a designról - szervezeti életébe is beépítve ezt a megközelítési módot -, 11%-kal többen, mint 1999-ben. A terméktervezők száma megduplázódott az elmúlt évtized második felében; a gyártók 30%-a alkalmaz állandó designert, 60%-uk külső szolgáltatást vesz igénybe. Az Egyesült Királyság vezette be a világon elsőként a "design és technológia" oktatását az angol középiskolák felsőbb évfolyamaiban (1998-ban már az ott érettségizők 63%-a, 385 ezer fő választotta érettségi tantárgynak).
A Design Council az angol innováció és design legjobb példáiként az ezredforduló utolsó három évében 1012 Millenniumi Terméket választott ki - gyártóik 73%-ánál már megtérültek a design és innovációs ráfordítások; a miniszterelnöki figyelem és a jelentős árfolyamemelkedés pedig közvetett jutalomként övezte a menedzseri tudatosságot. Jelentős médiaesemények a Business Week és a CBI News magazinokkal, "Design in Educational Week", "New Brand for New Britain" programok, új internetfórum (CreativNet) és online gyermekújság (Think.com), széles körű nemzetközi népszerűsítő programok (1999-ben Budapesten is) fémjelzik erőfeszítéseiket.
Előrejelzéseik ugyancsak figyelemreméltóak:
- üzleti köreik egyharmada szerint forgalmuk 50%-a az interneten zajlik majd 2005-ben;
- az életkor kitolódásával az idős népesség lesz a fő designfogyasztó - azaz közeleg az "őszülő" ("greying"), idősebb és igényesebb fogyasztói piac korszaka;
- az élenjáró 100 designtanácsadó cég éves forgalma gyorsulva tovább növekszik (2000-ben 25%-os növekedéssel 792 millió fontot regisztráltak).
Összességében a legkifejezőbb mozzanat, hogy a brit ipar termékfejlesztési és design ráfordításai idén már ötödik esztendeje haladják meg a műszaki kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat.
4.3. A finn kormány 2000 nyarán alapos előkészítés után a kifejező "Design 2005!" címmel, 23 pontos program formájában középtávú nemzeti designpolitikai programot (Finnish Design Policy) fogadott el. Az elvi kormányhatározat feltárja a formatervezés, a gazdaság és társadalom egymást kölcsönösen támogató fejlesztésének illeszkedési pontjait, konkrét intézkedéseket fogalmaz meg a gazdaság versenyképessége, a foglalkoztatás és a formatervezés színvonalának továbbfejlesztése érdekében. Az intézkedések a következő négy területre összpontosulnak: a) a gazdaság versenyképessége, b) az oktatás színvonala, c) a formatervező vállalkozások támogatása, d) az eredmények megfelelő bemutatása és közzététele.
A "Design 2005!" megvalósítását támogató intézmények sorából kiemelkedik három:
- A Design Forum Finland, amely rugalmas információs központként mind a gazdaság szereplői, mind pedig a formatervezési szakma résztvevői felé közvetít. Feladata a tájékoztatás, nemzetközi kapcsolatok szervezése, kiállítások, konferenciák, szemináriumok rendezése, kiadványok publikálása.
- Designium: a Helsinki Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen működő formatervezési innovációs központ. Feladatai: oktatás, kutatás, termékfejlesztés vállalatok számára, laboratóriumi, információs szolgáltatások. Távlatilag más finn régiókra is kiterjesztik három hasonló központból álló hálózatukat.
- Formatervezési Kerekasztal: az ipar, kereskedelem, oktatás, állami intézmények, a formatervezési szakma, marketing és médiavállalatok képviselőiből álló testület. Feladata a nemzeti formatervezési rendszer folyamatos értékelése, a tennivalók meghatározása, az együttműködés támogatása.
A négy stratégiai irány mindegyikében tanulságos egy-egy példaképpeni feladatpont bemutatása, a sikeres és méltán világhírű finn design helyzetében is sürgető tettrekészség illusztrálására, amelyet az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, illetve az Oktatási Minisztérium céltámogatásai segítenek:
a) a termékfejlesztési és vállalatirányítási képzés tananyagába való kötelező beillesztés mellett önálló projekt tűzi ki céljául a formatervezés alaptevékenységbe integrálását évente újabb és újabb 200 vállalat számára;
b) új, egyetemi-akadémiai-technológiai intézeti támogatású formatervezési multidiszciplináris kutatási stratégiát és programot dolgoznak ki;
c) a finn formatervező vállalkozások felkészültségének fejlesztése az inkubátorházak hálózatának általános kínálaterősítésétől az évtized első felében 10, majd 20 nemzeti cég nemzetközi bevezetéséig és ismertté tételéig;
d) az Iparművészeti Múzeum nemzeti designt bemutató programjának finanszírozása és a "Design a követségeken" projekt folytatása.
Több évtizede kiépült nemzeti intézményrendszere korszerűsítésével hasonló programokon dolgozik Svédország (1998-2000), Dánia (1997-2001), Norvégia (2002- 2010), illetve Írország (1998-2001).
V. Felzárkózási területek és kitörési pontok - a Magyar Formatervezési Tanács új statútuma
5.1. Az előző két fejezetben bemutatott helyzetkép és a hazai szükségleteket, ajánlásokat megerősítő nemzetközi gyakorlat egybevetése olyan felzárkózási területeket azonosít, amelyek kritikus tömegű szellemi és anyagi támogatása azonnal áttörést eredményezhet. Érzékeny és elismert hagyománnyal, világhírű elméleti és gyakorlati örökséggel rendelkezünk. A magyar szecesszió, a "magyar" Bauhaus, illetve konstruktivizmus vagy a "funkcionális" irányzat közismert eredményei; Moholy Nagy László, Breuer Marcell, Bíró László, Kozma Lajos, Finta László vagy Rubik Ernő neve és alkotásai csakúgy, mint a kortárs magyar építész-iskolák és grafikai műhelyek sikerei ma még viszonylag ritka (vagy távoli), ám nagyra becsült magaslatok. Kiemelkedő képzési alapok és kiváló tehetség, jó mentális és kreatív képességek jellemzik az egymást követő alkotónemzedékek nyilvánosság elé lépését. Növekvő gazdaság, érdeklődő és befektető nemzetközi fejlesztői közeg övezi az innovációs önmegvalósításra kötelezett versenyszféra kis- és középvállalkozóit. Ebben a környezetben
a) fel kell számolnunk az intézményrendszer hiányosságait és a meglévő tradíciók és új csírák segítségével a legrövidebb átmenettel korszerű infrastrukturális hálózatot létesíthetünk;
b) a közgazdasági környezet piackonform fejlesztésével, a kisvállalkozói formatervezési érzékenység készségszintű, információs és alkalmazási feltételeit megerősítve korszerű céltámogatási rendszert működtethetünk;
c) a szellemi tulajdon védelmének harmonizált eszközeivel, a formatervezési minták 2002 elejétől hatályba lépő új oltalmi rendszerével és a szerzői jog eszközeinek érvényesítésével biztonságos és vonzó alkotói és befektetői légkört kínálhatunk;
d) a formatervezői képzést az elméleti és gyakorlati ismeretek bővített megújításával és a designtudatos üzleti magatartás megerősítésével, többfokozatú és kutatásorientált oktatás megalapozásával modernizálhatjuk, nyitottá téve a kortárs technológia és a valóságos piaci szükségletek fogadására; erősítenünk kell a hazai "Industrial Design Engineering" típusú egyetemi képzést;
e) fejlesztenünk kell a formatervezéssel kapcsolatos társadalmi érzékenységet, felelősségtudatot, igényességet és a belföldi erkölcsi-anyagi elismerés erősítésén kívül biztosítanunk kell a nemzetközi színtéren való megmérettetéssel szerezhető tapasztalatot és sikereket.
5.2 Az itt összefoglalt öt fejlesztési irány mindegyikéhez számos fogódzót kínál a II. fejezetben ismertetett tágabb hazai formatervezési intézményrendszer erőfeszítéseinek céltudatos, a gazdasági, technológiai és a kereskedelmi-szolgáltatási innovációs folyamatok érdekeivel összehangolt koordinálása.
A nemzeti középtávú designpolitika stratégiai kialakításáért és érvényesítéséért felelős testület működtetése az 1039/2001. (IV. 13.) Korm. határozatban is megerősített módon jól illeszkedik a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 5. §-ában részletezett - a szellemi alkotó és az innovációs tevékenység ösztönzésével, társadalmi elismertségének javításával és az iparjogvédelmi kultúra fejlesztésével kapcsolatos - feladatai közé.
Indokolt azonban a felismert hazai szükségletek és a sikeres külföldi példák nyomán a testület olyan átalakítása, ami megőrizve a gazdasági, oktatási és kulturális kormányzat saját eszközeire és forrásaira támaszkodó igazolt eredményességű támogatását, továbbfejleszti ezek gazdasági növekedést, versenyképességi és kulturális gyarapodást szolgáló eszköztárát, s a közvetlen részvétel szintjén kapcsolja be a formatervező alkotók, képzési műhelyek, szakmai testületek képviselőit és az ipar, kereskedelem vállalkozói köreit ebbe a stratégiai tevékenységbe.
A Magyar Iparművészeti Egyetem munkatársainak koordinálásával 2001. II. félévében készült vizsgálati jelentések és tanulmányok
Horváth Dóra - Sajtos László: A design jelentősége a vállalati gyakorlatban (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem)
Imre Orsolya: A design szerepe Magyarországon a gép- és könnyűipar területén tevékenykedő vállalati vezetők szerint (Szonda Ipsos)
Petró Zsuzsa: Sajtó-másodelemzés néhány, formatervezési nívódíj elnyerése alapján kiválasztott vállalatról készült sajtóközlemények alapján (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem)
Tibor Ágnes: A design helyzete a felvevőpiac oldaláról (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Schmidt Andrea: Design és innováció (MTA Szociológiai Kutatóintézet)
Kerekasztal-beszélgetés a design helyzetéről, oktatásáról és fejlesztési lehetőségeiről (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Iparművészek véleménye a design helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről - kérdőíves felmérés (Szonda Ipsos)
Csákvári József - Malinák Judit: Esettanulmányok tíz sikeres design termékről (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Kerekasztal a Magyar Iparművészeti Egyetem vezetőinek részvételével az iparművészet helyzetéről (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Tibor Ágnes: Designer cégek 2001-ben Magyarországon (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Pohárnok Mihály: Magyarország design szakemberekkel való ellátottsága nemzetközi összehasonlításban (Design Center)
Pohárnok Mihály: A magyar design intézményrendszere nemzetközi összehasonlításban (Design Center)
Tibor Ágnes: A design szerepe néhány külföldi ország gazdaságában (Magyar Iparművészeti Egyetem)
Medgyes Éva: A design helyzetével foglalkozó legfontosabb hazai és nemzetközi kutatások az elmúlt tíz évben (Design Center)