DR. MILLISITS ENDRE
A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése
iránti eljárások néhány gyakorlati kérdése
Enyhe és szigorú védjegyhasználati kényszer
A védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményei
Az 5 éves türelmi idő jelentősége - idő előtti kérelmek
A védjegy lajstromozásának napja a használati kényszer szempontjából
Bizonyítási teher és a használat módjai
Használat az üzleti levelezés során
Használat a reklámozás során
Belföldi használat
Kimentési okok
Védjegyhasználat és árujegyzék (részleges megszűnés)
Jóhírű védjegy és használati kényszer
Zárszó helyett
A hatályos védjegytörvény a védjegytörlési eljárás mellett a védjegyoltalom megszűnése iránti eljárást is a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) háromtagú tanácsának elbírálására bízza, a korábbi védjegytörvénnyel (1969. évi IX. tv.) megegyezően.
Az alábbiakban a háromtagú tanácsban, a törvény hatálybalépése óta eltelt 4 esztendő alatt lefolytatott eljárásokból nyert tapasztalatokat foglaljuk össze.
Az új Vt. a megszűnési ügyek körét a használat hiánya miatti megszűnés iránti eljáráson túlmenően két új ügyfajtával bővíti: a védjegy megkülönböztető képességének elvesztése miatti megszűnés iránti eljárással, továbbá a védjegy megtévesztővé válása miatti megszűnés megállapítása iránti eljárással (Vt. 35.§).
A megszűnési eljárások szinte kizárólagosan a használat hiánya miatti megszűnés ügykörében indulnak. (A törvény hatálybalépése óta egyetlen eljárás indult a megkülönböztető képesség elvesztésére hivatkozva, megtévesztővé válás miatti megszűnési eljárás mindeddig nem indult.)
Az alábbiakban a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnésének megállapítása iránti eljárásokat egyszerűen megszűnési eljárásnak nevezzük.
A használat hiánya miatti megszűnés iránti eljárások törvényi alapjait dr. Sorosi Gyula ismertette "A védjegytanácsi ügyek változásai az új védjegytörvény alapján" című cikkében (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1995., 103. k., 2. sz.).
Enyhe és szigorú védjegyhasználati kényszer
Védjegyhasználati kényszer alatt azt a törvényes követelményt szokás érteni, amely szerint a védjegy használatának megkezdése a bejelentéstől vagy a lajstromozástól számított bizonyos idő elteltével kötelező, illetőleg a védjegyhasználat folyamatos elmaradása meghatározott időszakon (általában 5 éven) át jogkövetkezményeket von maga után.
Egyes védjegyjogok (pl. Amerikai Egyesült Államok) a védjegylajstromozás előfeltételei között a megjelölés tényleges használatát is megkövetelik, illetőleg feljogosítják a védjegyhatóságot meghatározott idő eltelte után a védjegyhasználat ellenőrzésére. Ezt nevezzük szigorú használati kényszernek.
Enyhének nevezhető a védjegyhasználati kényszer, ha a védjegytörvény
- nem követeli meg a védjegybejelentőtől a bejelentésekor a használatot és
- hivatalból nem indul eljárás az oltalom használat hiánya miatti megszünésének vizsgálatára a védjegyoltalom fennállása alatt.
A magyar védjegytörvény a védjegybejelentési eljárás során nem ír elő használati kötelezettséget. Korábbi védjegytörvényünk ebben a kérdésben hallgatott, és a bírósági gyakorlat még az új védjegytörvény hatálybalépése előtt kialakította azt az elvet, hogy a bejelentő az eljárás folyamán a megjelölés használatára nem kötelezhető. Látható, hogy a törvény megalkotásakor a Legfelsőbb Bíróság, majd a jogalkotó is az enyhe védjegyhasználati kényszer álláspontjára helyezkedett.
A védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményei
Hatályos védjegytörvényünk a védjegyhasználati kötelezettséget és a védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményeit a 18. §-ban fogalmazza meg.
A 18. § (1) bek. szerint, ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított 5 éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot 5 éven át megszakítás nélkül elmulasztja, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az e törvényben előírt jogkövetkezményeket, kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.
Az 5 éves türelmi idő jelentősége - idő előtti kérelmek
Kérdésként merül fel, hogy mely időszakra vizsgálandó a lajstromozott védjegy használata, illetőleg használatának hiánya. Ezt az 5 évet mindig a megszűnési kérelem benyújtásának napja határozza meg, ettől a naptól az 5 éves időszak visszaszámlálásra kerül. Ha tehát a védjeggyel szemben a lajstromozás időpontjától számított 5 éven belül indít eljárást a kérelmező, akkor az eljárás idő előtti. Az 5 éves időtartam lejártának kivárására az eljárás megindítása után a kérelmezőnek már nincs lehetősége. Különösen fontos ezért az, hogy a kérelmet benyújtó tisztában legyen azzal, hogy a támadott védjegy lajstromozása mikor történt.
A védjegy lajstromozásának napja a használati kényszer szempontjából
A megszűnési eljárás megindítására legkorábban a védjegy lajstromozásától számított 5 év elteltével kerülhet sor.
Melyik nap tekinthető a nemzeti védjegy lajstromozási napjának ebből a szempontból?
Az esetek jelentős részében az MSZH a védjegybejelentést a bejelentett árujegyzék egésze tekintetében lajstromozza. Ugyancsak elképzelhető, hogy az MSZH által teljes egészében elutasított védjegybejelentés lajstromozását a Fővárosi Bíróság rendeli el az árujegyzék valamennyi áruja tekintetében. Ekkor a lajstromozás napja a lajstromívről egyértelműen leolvasható.
Bonyolultabb azonban a helyzet akkor, amikor az árujegyzék egy része vonatkozásában a védjegy lajstromozásáról szóló határozat születik, míg az MSZH az árujegyzék más része tekintetében a védjegybejelentést elutasítja. A megváltoztatási kérelemre induló jogorvoslati eljárás során a Fővárosi Bíróság többféle határozatot hozhat:
Az egyik lehetőség az MSZH határozatának helyben hagyása. Ebben az esetben a lajstromozás napja (továbbra is) az MSZH lajstromozást elrendelő határozatának napja.
A másik, nehezebben megítélhető helyzet az, amikor az MSZH a lajstromozást részben elutasító határozata után a Fővárosi Bíróság a lajstromozást azon árukra vagy azok egy részére rendeli el, amelyek tekintetében korábban az MSZH a védjegybejelentést elutasította. Ebben az esetben ugyanis két időponttal van dolgunk: az egyik az MSZH részleges árujegyzékkel való lajstromozásának napja, a másik pedig a Fővárosi Bíróság határozatának jogerőre emelkedési napja (ez nyilvánvalóan későbbi).
Olyan értelmezés is elképzelhető lenne, hogy az árujegyzék egy része tekintetében egy bizonyos nap (az MSZH határozatának kelte), míg másik része tekintetében egy másik nap a lajstromozás napja. Ennek a megoldásnak komoly hátránya lenne a kérelmező számára az, hogy külön figyelembe kellene vennie, hogy a lajstromozási eljárás során mikor született a részleges lajstromozó határozat.
Véleményünk szerint ebben a kérdésben az eljárás egysége a döntő, vagyis egyetlen megjelölésre vonatkozó védjegybejelentési eljárásban egyetlen jogerős határozat születhet. (Ha ez valamiért hátrányos lenne a bejelentő/jogosult számára, akkor alanyi joga van arra, hogy a bejelentést illetve a lajstromozás után a védjegyoltalmat megossza.)
Ha az MSZH részleges lajstromozó határozatát a Fővárosi Bíróság megváltoztatja és további árukra/szolgáltatásokra rendeli el a lajstromozást, úgy a lajstromozás napja - a használati kényszer 5 éves türelmi idejének kezdőpontja - valamennyi áru/szolgáltatás tekintetében a Fővárosi Bíróság határozatának napja. Előnyös lenne, ha ebben a kérdésben maga a védjegytörvény adna eligazítást.
A védjegybejelentési eljárás befejeződésének napja a nemzetközi védjegybejelentések (a Madridi Rendszer keretében tett bejelentések) esetében ugyancsak irányadó.
A nemzetközi védjegyek esetében lajstromozásnak a nemzetközi szerződés azt a napot nevezi, amellyel a Nemzetközi Iroda a védjegybejelentést a nemzetközi védjegy-lajstromba bejegyzi. Azokban az országokban azonban, ahol hivatali vizsgálat folyik a korábbi jogok körében, mint hazánkban is, a Nemzetközi Iroda által lajstromozott és közzétételre kerülő védjegy voltaképpen védjegybejelentésnek tekintendő.
A Madridi Megállapodás 12 hónapot biztosít a Nemzetközi Iroda által kibocsátott értesítés (notification) napjától, mint igazolhatatlan, hosszabbíthatatlan, tehát törvényes határidőt arra, hogy a nemzeti hivatalok, adott esetben az MSZH, a nemzetközi védjegybejelentéssel szemben nemzeti joguk alapján felhívást adjanak ki. (A Madridi Jegyzőkönyv szerinti 18 havi határidő lehetőségével az MSZH nem él, a Jegyzőkönyv szerinti bejelentéseknél is tartja a 12 havi határidőt.)
A nemzeti hatóság, esetünkben az MSZH, legkésőbb a fenti 12 havi határidő utolsó napján adhat ki felhívást. Amennyiben ezen határidőn belül az MSZH felhívást nem ad ki, a nemzetközi védjegy e naptól fogva Magyarországon lajstromozottnak tekintendő.
A védjegyhasználati kényszer 5 éves türelmi ideje is ettől a naptól számítandó.
Az MSZH által kiadott ideiglenes elutasítás vonatkozhat a nemzetközi védjegybejelentés árujegyzékének egy részére (részleges ideiglenes elutasítás), vonatkozhat továbbá az árujegyzék egészére (teljes ideiglenes elutasítás). Természetesen a hatályos nemzeti jogszabály alapján kell eljárni, vagyis a felhívás nyilatkozattételre keretében a hivatal által kitűzött határidőn belül a bejelentőnek módjában áll nyilatkoznia a nemzeti jogszabály szerinti eljárásnak megfelelően.
Mi történik abban az esetben, ha a nemzeti hatóság, esetünkben az MSZH, a nemzetközi védjegybejelentést az árujegyzék egyes árui tekintetében kifogásolja, míg a többi áru tekintetében ezzel a kifogással a 12 hónapi határidőn belül nem él? Lajstromozottnak tekinthető-e a védjegy a nem kifogásolt árujegyzék vonatkozásában? A nemzeti eljárásnál elmondottakhoz hasonló helyzet keletkezik. Természetesen azzal, hogy a nemzeti hivatal azon áruk tekintetében, amelyek tekintetében nem élt a kifogásolás lehetőségével a 12 hónapon belül, a 12 hónapon túl már nem emelhet kifogást.
Ez az állapot hasonlít a részleges lajstromozásra. A védjegybejelentési eljárás azonban folyik tovább abban az esetben, ha a bejelentő az MSZH által biztosított határidőn belül válaszol.
Ha a bejelentő nem válaszol, a hivatal refus confirmatif- ot ad ki, tehát olyan határozatot, amelyben megerősíti a korábbi nyilatkozattételi felhívásában foglaltakat. Ez gyakorlatilag a védjegybejelentés a hivatal által való elutasításának felel meg, amellyel szemben megváltoztatási kérelemmel lehet élni a Fővárosi Bírósághoz, akárcsak a nemzeti védjegybejelentési eljárás során.
Visszatérve tehát arra az esetre, amikor az árujegyzék egy része tekintetében az MSZH voltaképpen lajstromozta a védjegyet, vagy legalábbis annak tekintendő ez, míg az árujegyzék egyes árui tekintetében az eljárás folyik tovább, ebben az esetben is több lehetőség van. Abban az esetben, ha a megváltoztatási kérelem folytán a Fővárosi Bíróság az MSZH-t új eljárásra utasítja, a hivatal az új eljárás során nem érintheti azokat az árukat, amelyek tekintetében a 12 hónapon belül kifogásolással nem élt.
Ha ezen áruk egésze vagy egy része tekintetében a védjegy megadásáról szóló határozatot ad ki, úgy ennek az időpontja lesz a védjegybejelentés egésze tekintetében a lajstromozási nap.
Ha a Fővárosi Bíróság az MSZH felhívását illetve elutasító határozatát helyben hagyja, a védjegy a részleges lajstromozás nemzeti szabályainak megfelelően a részlegesen elfogadott árujegyzékkel kerül lajstromozásra. Ilyenkor is érvényesül a bejelentési eljárás egysége, tehát nem keletkezik több lajstromozási nap.
Amennyiben nem két osztályról, hanem például 42 osztályról van szó, és ezek egy részében, mondjuk 21 osztály tekintetében történik a részleges elutasítás és 21 osztály tekintetében a részleges megadás, könnyen belátható, hogy rendkívül bonyolult helyzet keletkezne akkor, ha nem az eljárás egységének az elvéből indulnánk ki.
Bizonyítási teher és a használat módjai
A bizonyítási teher a védjegytörvényünk szerint is a védjegy jogosultját terheli. A védjegy használat hiánya miatti megszűnése nem csupán akkor nem állapítható meg, ha a védjegyet használták az 5 év alatt, hanem akkor sem, ha a védjegyet nem használták ugyan, de a védjegyjogosult a használat elmaradását, a használat hiányát megfelelően kimentette.
A használat módjairól a védjegytörvény a 12.§ (3) bek. tartalmaz rendelkezést. Bár ez a törvényhely azokat a tiltott módokat írja le, amelyek más védjegyének használata esetén védjegybitorlásnak minősülnek, ám ezek a használati módok saját védjegy esetén megengedettek, sőt, ezek valamelyike a védjegyhasználati kényszer szempontjából kötelező is.
A 18. § (2) bek. szerint az (1) bekezdés alkalmazásában a védjegy tényleges belföldi használatának minősülnek a következők is:
a) a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el;
b) a védjegy elhelyezése a belföldön levô árun vagy annak csomagolásán kizárólag az országból történő kivitel céljából.
A (3) bekezdés szerint a védjegynek a védjegyjogosult engedélyével történő használatát az (1) bekezdés alkalmazásában a védjegyjogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.
Használat az üzleti levelezés során
Megvalósulhat a használat üzleti levelezés útján is.
A Magyar Szabadalmi Hivatal a STRULIK-esetben megállapította, hogy egyetlen szerződéses partnerrel az 5 éves időszak egy részében próbagyártásról folytatott üzleti levelezés, pro forma számla küldése nem elegendő a jogfenntartó használat igazolására. Ez a tevékenység - az MSZH megállapítása szerint - nem járt azzal, hogy a védjegy a két partnercégen kívül megismerhető lett volna mások számára is. Az ügyben a hivatal a megszűnési kérelemnek helyt adott.
A védjegy reklámozás során való használatára hivatkoztak már védjegyjogosultak az MSZH előtt a megszűnési eljárás során.
A MANPOWER-esetben az MSZH nem fogadta el a védjegyjogosult által benyújtott használati bizonyítékokat. Ebben az esetben az osztrák védjegyjogosult nem rendelkezett sem magyarországi irodával, sem magyarországi partnercéggel. Azt állította, hogy az általa bemutatott négyoldalas prospektus egyéni terjesztők útján került terjesztésre, például metróállomások be- és kijáratánál. A benyújtott német nyelvű nyomdai számlából sem volt egyértelműen megállapítható, hogy az adott magyar nyelvű prospektus nyomtatásával kapcsolatban állították ki. Ugyancsak nem bizonyította a védjegyjogosult, hogy az állítólagos terjesztés megtörtént volna s ha igen, mikor. Az MSZH a fentiek alapján megállapította a MANPOWER védjegy használat hiánya miatti megszűnését.
Az ASPEN-ügyben a védjegyjogosult az MSZH előtt bemutatott több olyan hirdetést, amelyek napilapokban kerültek közzétételre. Bár a dohányárukra vonatkozó ASPEN védjegy csomagolási ábrája egyértelműen látható volt a közzétett reklámokon, ezek a reklámok semmiféle szöveget nem tartalmaztak, így nem volt megállapítható, hogy milyen terméket kínál ezzel a védjegyjogosult. Az MSZH a védjegy oltalmát megszüntette.
A hirdetések során a védjegynek olyan módon kell szerepelnie, hogy a védjegy árujegyzékében foglalt áruk megismerhetők, azonosíthatók legyenek a nagyközönség számára.
A már említett ASPEN-ügyben a védjegyjogosult által bemutatott fényképen egy dohánybolt vagy hasonló profilú üzlet kirakata volt látható. A fényképen ábrázolt több cigarettakartonon jól kivehető volt az ASPEN megjelölés. Nem volt azonban egyértelműen megállapítható, hogy a felvétel Magyarországon készült-e, és ha igen, akkor vajon az 5 éves időszakon belül készült-e.
Önmagában az, hogy a fényképen ábrázolt több kartonon kivehető volt az ASPEN megjelölés, nem bizonyít belföldi használatot, csupán valószínűsíti azt, hogy ilyen terméke van a védjegyjogosultnak.
A védjegyoltalom a Vt. 18. § (1) szerint a védjegyhasználat elmulasztása ellenére sem szüntethető meg, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.
Az új védjegytörvény hatálybalépése óta még nem volt olyan eset, amelyben a kimentési ok jelentette volna a döntő kérdést.
A kimentési ok lehet vis maior jellegű körülmény, háborús helyzet, embargó stb., természetes személy védjegyjogosult esetében a védjegyjogosult halála. Figyelembe lehet venni ebben a körben azt, hogy a védjegyes áruk kifejlesztéséhez milyen időtartamra van szükség.
Bizonyos áruk, például gyógyszerek esetében ugyanis hosszú fejlesztési időszakra van szükség. Németországban az 1970-es évek elején vált ismertté a FRISIUM/ FIRIUM-eset, ahol a védjeggyel az áruk nem kerültek kereskedelmi forgalomba, ám a védjeggyel elnevezett gyógyszer a klinikai kipróbálás harmadik fázisában volt. A jogszabályok tiltják, hogy a gyógyszer ebben a stádiumban forgalomba kerüljön, és bizonyítható volt, hogy a klinikai kipróbálásnak ebben a szakaszában a védjeggyel látták el a fejlesztés alatt álló terméket. A német bíróság kimentési okként fogadta el, hogy a megszűnési kérelem benyújtásakor a fejlesztési eljárás még nem fejeződött be. Bizonyos divatcikkek esetében ezzel szemben valószínűleg sokkal kevesebb idő telik el a védjegyes termék piacra jutásáig.
A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a kimentési okok tekintetében is mindig az eset összes körülményeit kell mérlegelnie.
Védjegyhasználat és árujegyzék (részleges megszűnés)
A védjegy oltalma a használat hiánya miatt teljeskörűen, vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti [Vt 34.§ (1) bek.].
A törvény arra kötelezi a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy minden megszűnési eljárásban vizsgálja, mely áruk tekintetében valósult meg tényleges használat, vagy a használat hiányát mely áruk vonatkozásában mentették ki.
A kérdés itt az, vajon a tényleges védjegyhasználatnak az árujegyzék minden egyes árujára és szolgáltatására, vagy külön-külön az árujegyzék egyes áruira kell vonatkoznia, esetleg elegendő-e, ha az árujegyzéknek csupán egyetlen áruja tekintetében valósul meg a védjegyhasználat.(Itt nem választjuk külön a kimentés kategóriáját.)
A hatályos védjegytörvény nem korlátozza a védjegybejelentőt a bejelentés árujegyzékének kialakításában.
A korábbi törvény alapján olyan gyakorlat fejlődött ki, amely a védjegyoltalmi igényt többé-kevésbé a jogosult gazdasági tevékenységéhez, tevékenységi köréhez kötötte. Az 1978 előtti Ptk. igen szigorú volt ebben a tekintetben.
Az 1978. évi Ptk.-novella lehetővé tette az állami vállalatok, illetve szövetkezetek részére a tevékenységi kör kibővítését. Ettől kezdve ezek a melléktevékenységek a védjegybejelentések árujegyzékében is megjelenhettek. (A külföldi védjegybejelentők esetében a gazdasági profiljuk és a védjegybejelentésük árujegyzéke közötti megfelelés hivatali vizsgálatára nem is került sor.)
A korábbi védjegytörvény alkalmazásában nemegyszer előfordult, hogy a védjegybejelentő cégbejegyzés alatt álló cég volt. Ilyenkor, bár a lajstromozás egyéb feltételei fennálltak, az MSZH a cégbírósági végzést bevárta és a védjegybejelentés lajstromozására csak ezután került sor.
Az 1999. évi LXXXII. törvénnyel kihirdetett Védjegyjogi Szerződés, bár nem anyagi joginak tekintett kérdésekben rendelkezik, kifejezetten tiltja, hogy a védjegyhivatalok cégbizonyítványt követeljenek meg a bejelentőtől.
Természetes személyeknél a védjegyjogi igénynek ugyancsak előfeltétele volt, hogy az adott személy folytat-e gazdasági tevékenységet. A hatályos védjegytörvény alapján a bejelentő teljesen szabadon határozza meg az árujegyzéket, függetlenül attól, hogy
- folytat-e egyáltalán gazdasági tevékenységet,
- milyen gazdasági tevékenységet folytat.
Mi történjék abban az esetben, ha az árujegyzék nem kizárólag a konkrét terméket öleli fel? Helyes-e ebben az esetben az általánosabb fogalom tekintetében a védjegyoltalmat megszüntetni és a védjegyoltalmat csak a konkrétan használt termékek tekintetében fenntartani?
Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, e felfogás következtében a védjegyjogosult az eljárásnak szükségszerű részbeni vesztese lenne, annak ellenére, hogy
- a bejelentéskor nem követelmény sem a használat, sem konkrét termék megjelölése,
- amennyiben a jogosult egy konkrét indikációs területre vonatkozó készítményre ténylegesen használja a védjegyet, akkor mind etikailag, mind jogilag kizárt más hatású termékek forgalombahozatala a gyógyszertörzskönyvezési szabályok szerint.
Könnyen belátható, hogy a magyar jogalkotónak nem ez volt a célja a védjegyhasználati kényszerrel, hiszen a fent vázolt megoldás nem a jelenlegi törvény szerinti enyhe, hanem időben ugyan a lajstromozástól számított 5 éven túlra tolt, "késleltetett", ám mindenképpen szigorú használati kényszer lenne.
Kimondható-e ezek után, hogy a védjegy egyetlen konkrét termékre való használata elegendő egy teljes osztály vagy több osztály tekintetében való használat igazolására? A válasz: nem.
Minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a védjegy konkrét terméken vagy termékeken való használata az árujegyzék mely árumegnevezései alá tartozik és a használatot a rész és egész viszonya szerint el kell ismerni.
Az 561500A nemzetközi lajstromszámú METRO védjeggyel szemben indított megszűnési eljárás során a kérelmező a megszűnést kizárólag "újságok, folyóiratok" vonatkozásában kérte, bár az árujegyzékben ezeken kívül "nyomdaipari termékek" és "könyvek" is szerepelnek.
Az eljárás során a védjegyjogosult igazolta, hogy időszaki kiadványok, reklámújságok vonatkozásban a védjegyet ténylegesen használta az országban. A kérelmező viszont a sajtótörvényre hivatkozva vitatta, hogy ezek az áruk az újságok, folyóiratok jogi kritériumainak megfelelnének.
Az MSZH megállapította, hogy a jogosult a védjegyet nyomtatványok tekintetében ténylegesen használta. Az újságok és folyóiratok köztudomás szerint a nyomtatványok fogalmi körébe tartoznak. A védjegyjogosult tehát a védjegyes áruk használatát megfelelően igazolta. Az MSZH ezért a kérelmet elutasította, a védjegyet hatályában fenntartotta.
Az R 438114 nemzetközi lajstromszámú ORIENT EXPRESS védjegy ellen indított megszűnési eljárásban az MSZH a kérelmet elutasította. A 39. osztályba tartozó áru- és személyszállításra a védjegyszerű használatot a kérelmező is bizonyítottnak tekintette. Az MSZH döntésénél alapvetően a konkrét szolgáltatás jellegéből indult ki. Azt vizsgálta, vajon a vitathatalanul végzett áru- és személyszállítás kapcsán nyújtott kiegészítő szolgáltatások, a felhasznált vasúti kocsikon megvalósított védjegyhasználat értelmezhető-e a másik két osztályra (12. és 42.) is.
Igaz ugyan, hogy a 12. áruosztályba tartozó vasúti kocsikat a védjegyjogosult se nem gyártja, se nem árusítja, azonban azokat használja, méghozzá a védjeggyel ellátva. A használat a védjegyjogosult részéről így igazoltnak tekinthető. A 42. osztályba tartozó szogáltatások tekintetében a használatot azért tekintette bizonyítottnak a Magyar Szabadalmi Hivatal, mert éttermi szolgáltatást végeznek az ORIENT EXPRESS-en, valamint működtetnek hálókocsikat is, amelyekre lehetséges előzetesen helyet foglalni a védjegyjogosult által fenntartott ügyfélszolgálati irodákban, vagyis az ezen osztályba tartozó szállodai szobafoglalás és szállodai szolgáltatások kapcsolódnak egymáshoz.
A 484 398 nemzetközi lajstromszámú PRESTY védjegy (31. áruosztály) megszűnése iránti kérelem ügyében a védjegyhasználatot a jogosult friss paradicsom tekintetében igazolta. Az MSZH határozatában a védjegy magyarországi oltalmát a következő árukra tartotta fenn: "friss gyümölcs és zöldség, különösen paradicsom, uborka, paprika, zöldbab, padlizsán, tök, sárgadinnye, görögdinnye, eper, bab és borsó". Megszüntette viszont az oltalmat a következő áruk tekintetében:
- mezőgazdasági, erdészeti termékek és magok, amelyek nem tartoznak más áruosztályokba,
- élő állatok, vetőmagok, élő növények és virágok, tápanyagok állatok számára, maláta.
Azon áruk tekintetében amelyekkel kapcsolatban a védjegyjogosult nem nyújtott be bizonyítékokat, az MSZH nem tekintette a használat hiányát kimentettnek, és a használat hiányát állapította meg.
Kérdéses ezek után, vajon helyes lenne-e olyan gyakorlat kialakítása, amely azt eredményezné, hogy a megszűnési eljárásban részben nyertesnek tűnő fél a védjegybejelentési eljárásban szándéka szerint védjegyoltalomhoz valójában nem jut, hiszen a védjegy részlegesen fenntartott árujegyzékében fennmaradt áruk/szolgáltatások az MSZH gyakorlatában hasonlónak minősülnek a védjegybejelentésben foglalt árukkal/szolgáltatásokkal. (Ha nem így lenne, akkor a használat hiánya miatti megszűnési eljárás sikere egyáltalán nem hatna vissza a kérelmező mint védjegybejelentő által kezdeményezett védjegybejelentési eljárásra.)
Ez annál is inkább csalódást keltene a kérelmezőben, mert a megszűnési eljárást éppen saját későbbi védjegybejelentésének lajstromozása érdekében indította.
Ha csupán azon konkrét áru/szolgáltatás megnevezés(ek)re tartanánk fenn a védjegyoltalmat, amelyek tényleges használatát a védjegyjogosult a megszűnési eljárás során igazolta, tehát részlegesen nyerne a támadó fél, a kérelmező által tett függő védjegybejelentést az MSZH - ugyanezen hasonló áruk vonatkozásában - mégis kénytelen lenne elutasítani.
Jóhírű védjegy és használati kényszer
A 218444 nemzetközi lajstromszámú VARILUX védjegy oltalmának megszüntetését kérelmező a 9. áruosztályban az optikai termékek kivételével kérte. A védjegyjogosult hivatkozott arra, hogy védjegye jóhírű. Használatot csak optikai cikkek tekintetében állt volna módjában bizonyítani.
Az MSZH határozatában a kérelemnek megfelelően döntött. Figyelembe vette, hogy a VARILUX védjegy főleg az optika körében vált ismertté. Az egyéb iratokból is kiderült, hogy a védjegyet optikai eszközökre használják. Mindezekből arra a következtetésre jutott az MSZH, hogy a védjegyjogosult nem tett eleget a Vt.18. §-ában foglalt azon kötelezettségének, amely szerint védjegyét az árujegyzékben foglalt valamennyi áru tekintetében köteles használni Magyarországon. (Az MSZH az optikai cikkeket és az árujegyzékben foglalt egyéb árukat nem tekintette hasonlóknak.)
Még amennyiben a védjegy jóhírű jellege bizonyítást nyert volna, sem lehetne eltekinteni az általános szabályok alkalmazásától. A jóhírű védjegy kiterjesztett oltalma ugyanis nem abban nyilvánul meg, hogy a védjegyhasználati kötelezettség alól "fel lenne mentve", hanem harmadik személyek későbbi bejelentéseivel szemben érvényesül, még ha ezek a bejelentések nem hasonló árujegyzékre vonatkoznak is.
Ezzel ellentétes, tehát a jóhírű védjegyet a használati kényszer szempontjából kivételesen kezelő álláspont emlékeztetne arra a hagyományos angol felfogásra, amelynek értelmében a defenzív céllal lajstromozott védjegyeket a jogosult nem köteles használni. A bejelentő csak abban az osztályban tehette meg védjegybejelentését, ahol előhasználata volt. (Egy védjegybejelentés csak egy osztályra terjedhetett ki.) Más, nem hasonló osztályok tekintetében a bejelentő hivatkozhatott a megjelölés jóhírűségére, és ezekben az osztályokban jogosult volt ún. defenzív védjegy lajstromozására. Mára túlhaladottá vált a defenzív védjegyek intézménye, amelyet az 1994. évi angol védjegytörvény már nem tartott fenn.
A védjegy jó híre az ismertség útján esetleg a kimentési okok körében értékelhető. (Erre a hivatali gyakorlatban még nem volt példa.)
A védjegytörvény figyelembe veszi, hogy a megszűnési eljárások jelentős részben akkor indulnak, ha a kérelmező korábban tett egy védjegybejelentést, amelynek lajstromozását az MSZH éppen - vagy legalábbis többek között - a támadott védjegyre hivatkozva megtagadta és a korábbi védjegy jogosultja nem adott hozzájáruló nyilatkozatot.
Ezt támasztja alá az a törvényi rendelkezés, amely szerint a használat hiánya miatti megszűnés napja ugyan általában a kérelem benyújtásának a napja, ám ha van ilyen bejelentés, a Magyar Szabadalmi Hivatal köteles a korábbi védjegy oltalmát a későbbi bejelentés elsőbbségi napjára visszamenő hatállyal megszüntetni, és ezáltal a későbbi bejelentés lajstromozását lehetővé tenni.
Összefoglalva az eddigieket: a tapasztalatok szerint a megszűnés iránti eljárások rendelkezéseit nem a védjegybejelentési eljárásoktól elszakítva, hanem inkább ezekkel összefüggésben, harmonizálva célszerű értelmezni.
Az új védjegytörvény alapján várhatóan a közeljövőben bontakozik ki a bírósági gyakorlat, amely remélhetőleg a jelen írásban egybegyűjtött szempontokat, érveket is figyelembe veszi majd.