Szemle - 2002. 10.

TANULMÁNYOK

DR. FALUDI GÁBOR

Az elektronikus kereskedelmi törvény, valamint a szerzői és iparjogvédelmi szabályok kapcsolata

---

Bevezető

1. Az IRE hatályának kapcsolata a szerzői joggal és az iparjogvédelemmel
1.1. Az IRE tárgyi hatálya
1.2. Kapcsolódási pontok
1.3. Az internetcímek (doménnevek)

2. Az Elkertv. hatálya alá tartozó kapcsolódási pontok
2.1. A tárgyi hatály
2.2. Elektronikus szerződés és írásbeli alak
2.3. Felelősségkorlátozás - értesítési/eltávolítási eljárás

3. A szerzői jogi és iparjogvédelmi szabályozás oldaláról megközelíthető kapcsolódási pontok
3.1. Szoftverek és elektronikus adatbázisok felhasználása
3.2. A lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezése
3.3. A hiperlink
3.4. Műszaki alkotások hasznosítása, illetve a vállalat- és árujelzők használata

4. Összefoglalás

---

Bevezető

A rövid írás célja, hogy fogódzókat kínáljon az elektronikus kereskedelmi jogalkotás eddigi eredményeinek tükrében az elektronikus kereskedelem, valamint a szerzői jog és az iparjogvédelem által nyújtott oltalom közötti érintkezési pontok megtalálásához. Ezek keresésére az ad alkalmat, hogy a 2002. január 23-án hatályba lépett az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény ("Elkertv."). Az írás talán segít abban, hogy könnyebben lehessen jogdogmatika szempontból helyet találni az elektronikus kereskedelem szerzői jogon és iparjogvédelmen "keresztülfekvő" szabályainak.
Elsőként áttekintjük az Elkertv. jogharmonizációs forrását jelentő, "az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes kérdéseiről szóló 2000/31/EK irányelv ("IRE"), és a szerzői jog, valamint az iparjogvédelem közösségi joggal rendezett kapcsolatát, és az ebből levonható következtetéseket. Ezt követően kerül sor az Elkertv. által közvetetten érintett, vagy érinthető szerzői jogi és iparjogvédelmi tárgyak meghatározására, és a rendezés értékelésére. Végül kísérletet tesz az anyag arra, hogy összefoglalja a figyelemre leginkább érdemes érintkezési pontokat.

1. Az IRE hatályának kapcsolata a szerzői joggal és az iparjogvédelemmel¹

1.1. Az IRE tárgyi hatálya

Az IRE tárgyi hatályának a vizsgált kérdéskör szempontjából az a leglényegesebb jellemzője, hogy bár elvileg minden olyan témakört érinteni kíván, amely információs, elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal függ össze, azonban csak azokat az elemeket szabályozza, amelyek az elektronikus jelleghez kapcsolódnak.² Ez azzal jár, hogy az említett szolgáltatások egyéb, nem az elektronikus jelleggel kapcsolatos mozzanataira, amelyek egyébként tárgyai a közösségi szabályozásnak, a megfelelő közösségi szabályt is alkalmazni kell. Ezt a megközelítést kell alkalmazni a nemzeti elektronikus kereskedelmi szabályozás során is.
A széles tárgykörből adódó nehézséget hivatott csökkenteni, hogy az IRE azt a szűkített célt tűzi ki, hogy csak "annyit" szabályozzon, amennyi a közösségi belső piacon a hagyományos szolgáltatások szabad áramlásához hasonlóan az elektronikus szolgáltatások szabad áramlásához is feltétlenül szükséges. E célkitűzés eredménye az ún. "szabályozott tárgykör",³ amely az IRE tárgyi hatályának meghatározását jelenti.
Az IRE 3. cikk (1) és (2) bekezdése⁴ fejezi ki tulajdonképpen a regionális elektronikus kereskedelmi jogegységesítést. A két hivatkozott rendelkezés közül az első mondja ki az EU-tagállamok számára a területükön tevékenységi központtal rendelkező információs társadalmi szolgáltatókra alkalmazandó, az IRE-vel harmonizáló jogszabályok megalkotásának kötelezettségét az IRE által meghatározott "szabályozott területen". A második szabály a tagállamok által megalkotandó, harmonizált szabályok területi hatályát rendezi, kimondva, hogy az IRE-hez közelítő nemzeti szabályok a tagállamok területén kívül tevékenységi központtal rendelkező szolgáltatók által nyújtott elektronikus szolgáltatások szabadságát nem korlátozhatják. Ez alól a tilalom alól jelentenek kivételt a (4) (5) és (6) bekezdés rendelkezései, megmondván, milyen szigorú feltételek mellett lehetnek mégis hatályosak egy EU-tagállam elektronikus kereskedelmet érintő, a szabályozott tárgykörbe eső rendelkezései egy másik tagállamban tevékenységi központtal rendelkező elektronikus kereskedelmi szolgáltatóra. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az IRE 1. cikk (4) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy nem tartalmaz új nemzetközi magánjogi szabályokat (értsd: kollíziós kapcsolóelveket), és nem érint joghatósági kérdéseket. Ebből az következik, hogy a szabályozott tárgykör területein fő szabályként az elektronikus kereskedelmi szolgáltató személyes jogát (ahol a szolgáltató tevékenységének állandó/tartós központja van) kell alkalmazni⁵ az említett szigorú, általában fontos közérdeket tükröző kivételekkel, amelyek arra vannak tekintettel, hogy egy tagállamban eredeztetett szolgáltatások a határon értelemszerűen átnyúló jellegük miatt igénybe vehetők más tagállamokban is.
E háttér előtt van döntő jelentősége annak, hogy az IRE 3. cikk (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az IRE mellékletében felsorolt szolgáltatásokra, illetve tárgyakra az elemzett, a 3. cikk (1) és (2) bekezdéséből adódó hatály nem terjed ki. Tulajdonképpen az is állítható, hogy az így kivett területek nem is tartoznak az IRE szabályozott tárgykörébe.
A Melléklet szerint az IRE 3. cikk (1) és (2) bekezdése nem vonatkozik (többek között) a szerzői és szomszédos jogokra, az iparjogvédelmi jogokra, külön említve a kizárás körében az adatbázisok és a félvezető termékek topográfiájának jogi oltalmát is.⁶ A szerződésre alkalmazandó jog megválasztása is a kifejezett kivételek között szerepel, összhangban azzal, hogy az IRE nem tartalmaz nemzetközi magánjogi szabályokat.
A kivétel - feloldva és értelmezve az IRE tömör hivatkozását - valójában azt jelenti, hogy az IRE hatálya nem terjed ki
- az oltalom tárgyának meghatározására,
- a jogosultra vonatkozó rendelkezésekre (pl. szerző, közös mű szerzői, feltaláló, szabadalmas),
- az érintett jogosultakat megillető személyhez fűződő és vagyoni jogokra,
- a vagyoni jogok alóli kivételekre,
- a jogszerű hasznosítást biztosító szerződésekre,
- a sajátos joggyakorlási szabályokra (pl. szerzői jogi közös jogkezelés), továbbá
- a jogsértések következményeire sem.
Annál is inkább, hiszen ezeket sajátos, részben közösségi jogintézményt statuáló,⁷ részben az adott terület szabályai egységesítését célzó EU-jogforrások (és ezekkel harmonizáló, megfelelő nemzeti törvények) szabályozzák: ebből az következik, hogy az IRE-hez közelítő magyar jogalkotásban e tárgyköröket nem kellett, és nem is volt szabad érinteni, mert ezeket az IRE maga is leválasztotta az elektronikus kereskedelemről.
Nem lehet ugyanis kiszakítani az egyes oltalmi tárgyakhoz fűződő szabályozási tárgyakat abból a sajátos logikai rendből, amelyre e speciális jogterület szabályai épülnek, és amely nélkül a kiszakított szabályok ért(elmez)hetetlenek lennének. (Ezt a felismerést tükrözi az IRE hivatkozott, kivételeket felsoroló melléklete is.) Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének érintkezési pontok az elektronikus kereskedelem és a szerzői jogi/iparjogvédelmi jogok között. A szabályozási elválasztás azonban a tárgy, a szabályozási módszer és az e két tényezőből adódó szabályozási logika sajátosságaira tekintettel szükségszerű.
Az alkalmazandó jog szemszögéből mindez azt jelenti, hogy az IRE hatálya alól kivett tárgyakra valamely nemzetközi tényállási elem meglétekor az egyébként létező nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek érvényesülnek. Vagyis a szerzői jog és iparjogvédelem területén, ha a mű felhasználása, illetve az iparjogvédelmi alkotás hasznosítása, a vállalat- és árujelző használata több állam területét érinti, továbbra is az oltalom territorialitását kifejező "lex loci protectionis"-t kell alkalmazni, mégpedig valamennyi, a hasznosítással/felhasználással érintett területen hatályos jogot.⁸ Végül pedig a felek jogátruházási/felhasználási /hasznosítási, illetve használati szerződésükre szabadon jogot választhatnak függetlenül attól, hogy a hasznosítási folyamatot eredeztető, vagy abban részt vevő elektronikus kereskedelmi szolgáltató tevékenységi központja melyik állam területén található. (Az nem ide tartozó, de lényeges kérdés, hogy a jogválasztás milyen körben érvényesül a lex loci protectionis mellett.⁹)

1.2. Kapcsolódási pontok

Abból lehet kiindulni, hogy információs (elektronikus kereskedelmi) szolgáltatás az IRE alkalmazásában:
1. a távolban lévők számára,
2. elektronikus adatkezelést és -tárolást végző eszközök útján nyújtott,
3. egyedileg hozzáférhető (point-to-point jellegű) szolgáltatás, tekintet nélkül arra, hogy
4. az a szolgáltatás igénybe vevője szempontjából ingyenes vagy visszterhes-e, és annak nyújtását az igénybe vevő közvetlenül megrendelte vagy kezdeményezte-e.¹⁰
Ebből le lehet vonni a következtetést, hogy a küldemény átmeneti tárolásában, műszakilag szükséges lemásolásában, esetleges célszerű szétdarabolásában, irányításában (útvonalának automatikus kiválasztásában) és a címzett(ek)hez továbbításában álló közreműködés elektronikus, az IRE körébe eső szolgáltatás, függetlenül attól, hogy a szolgáltató természetes személy-e vagy más jogalany. Ez abban az esetben is igaz, amikor például a természetes személyek között az elektronikus küldemény elküldése és fogadása (tehát a küldő és fogadó természetes személyek cselekménye) kívül esik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás fogalmán.¹¹
A fogalomból adódik, hogy ilyen szolgáltatás nyújtása és igénybevétele során
- elkerülhetetlenül szoftverfelhasználás valósul meg,
- igen valószínűen legalábbis kapcsolódó oltalomban részesülő adatbázis-felhasználás történik,
- hozzáférhetővé tehet a szolgáltató - szintén a végfelhasználó szempontjából szolgáltatónak, a szolgáltatást eredeztető személy/szervezet szempontjából pedig igénybe vevőnek minősülő közreműködő(k) útján - szerzői művet, illetve kapcsolódó jogi védelem alatt álló teljesítményt, illetve adatbázist lehívásra (érzékelésre vagy letöltés céljára is),¹²
- felvetődik a különböző szolgáltatásokat kínáló, összetett szerzői műnek vagy legalább kapcsolódó jogi oltalomra érdemes adatbázisnak minősülő honlapok közötti hivatkozás (hiperlink) jogi minősítése,¹³
- a szolgáltatás nyújtásának bármelyik fázisában hasznosíthatnak iparjogvédelmi oltalom (célszerűen szabadalmi oltalom) alatt álló műszaki megoldást, továbbá sor kerülhet vállalat-, illetve árujelző használatára.
A fentiek alapján a vizsgálat szempontjából feltárható lényegesebb, az elektronikus kereskedelmi szabályozás körébe tartozó érintkezési pontok a következők:
- az elektronikus szerződéskötés és a felhasználási/hasznosítási szerződésekre a magyar jogban általában előírt írásbeli alak kapcsolata (a rendezés kívánatos helye valójában a Ptk. lenne),
- a szolgáltatói felelősség korlátozása, és ennek viszonya az engedély nélküli felhasználásért/hasznosításért való felelősséghez,
- a felelősségkorlátozással összefüggésben az önszabályozás útján és/vagy törvényben az értesítési/eltávolítási eljárás bevezetése.
A szerzői jogi és az iparjogvédelmi szabályozás körébe tartozó - ma belátható - kapcsolódási pontok a következők:
- az elkerülhetetlen szoftverfelhasználás jogi rendezése,
- az adatbázis-felhasználás,¹⁴ illetve -kimásolás és/vagy -újrahasznosítás¹⁵ kezelése,
- a szerzői művek/szomszédos jogi teljesítmények lehívásra hozzáférhetővé tétele engedélyezésének szabályozása,
- a más személy honlapján rögzített szerzői művet/kapcsolódó jogi teljesítményt elérő hivatkozás (hiperlink) minősítése,
- az iparjogvédelmi oltalom alatt álló műszaki alkotások hasznosításának, illetve a vállalat- és árujelzők használatának az értékelése.
Már itt érdemes előrebocsátani, hogy véleményünk szerint a jelzett kapcsolódási pontok legtöbbjén a magyar jogban a jogi "összekapcsolás" megtörtént, vagyis működő, de kétségkívül tökéletesíthető rendező szabályok rendelkezésre állnak. Van olyan pont, ahol sem szabály, sem bírói gyakorlat nem áll rendelkezésre, de e pontokon a nemzetközi jogfejlődés sem tart előrébb (a hiperhivatkozások átfogó jogi értékelése még várat magára¹⁶).

1.3. Az internetcímek (doménnevek)

Az alábbi fejtegetés a rövid írás fő sodrától való kitérést jelent. A kétpólusú (egyfelől az elektronikus kereskedelmi szabályozás, másfelől a szerzői jog és az iparjogvédelem irányából megközelített) tárgyalásba és különösen az elektronikus kereskedelem európai szabályozása értékelésébe látszólag nem illő, de létező kapcsolódási pontot jelent az internetcímek (doménnevek) és a vállalat- és árujelzők lehetséges találkozása/ütközése. A doménnevek kiosztása (a magyar Internet Szolgáltatók Tanácsa által használt terminológia szerint: kezelésbe adása) nem része az elektronikus kereskedelmi szabályozásnak, és értelemszerűen sem nem szerzői jogi, sem nem iparjogvédelmi tárgy. Az internetazonosító léte az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtásának az előfeltétele, ennélfogva a doménnév-szabályozás logikailag és történetileg is megelőzi az elektronikus kereskedelem rendezését. A doménnevek kezelésbe adásának kialakult egy sajátos, részben szerződési, tehát magánjogi, részben vegyes, közjogi és társadalmi szervezeti önszabályozási elemeket egyaránt tartalmazó rendszere, amelynek eredményeképpen - kötelező alávetés alapján - a doménnév kezelésbe adással összefüggő vitákat is elsősorban nemzeti, illetve nemzetközi sajátos választott bírósági úton rendezik. A fórum elsősorban attól függ, hogy a nemzetközi felső szintű névtartományban (pl: ".com", vagy ".info"), vagy az egyes államok címtartományi szintjén, illetve az alatt (pl: ".de"; ".hu") keletkezik a vita. A doménnevek és a vállalat- és árujelzők összefüggése, lehetséges ütközése több éve felismert, elemzett és folyamatos fejlődést mutató, de valószínűleg az időmúlással, az azonosítás "befejeződésével" fontosságából veszítő jelenség.¹⁷ Ezért e kérdést a további elemzésből alapvetően terjedelmi okokból kizárjuk.

2. Az Elkertv. hatálya alá tartozó kapcsolódási pontok

2.1. A tárgyi hatály

Sem a törvény, sem az általános indoklás nem szögezi le kifejezetten, hogy a szerzői jogi és az iparjogvédelmi oltalom tárgya (ideértve a védelem feltételeitől a kivételeken és a szerződéseken át még a jogsértésért való felelősséget is) kívül esik a törvény hatályán. Az viszont sajnos kifejezetten ellentétben állónak látszik az IRE-vel, hogy a törvény parlamenti elfogadásának folyamatában az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jogi rendezésének "lelkét" jelentő általános fogalmat akként módosították, hogy az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott szolgáltatás csak akkor tartozik a törvény hatálya alá, ha az akár a szolgáltató, akár az igénybe vevő oldalán nem az alkotmány által biztosított véleményszabadság gyakorlásának körébe tartozik.¹⁸ Ennek következtében nem csak az irányelvvel való ütközés állapítható meg, de egyben a szolgáltatók a véleményszabadság gyakorlásával összefüggő szolgáltatások nyújtása során elvesztik az alább említendő felelősségkorlátozásból eredő előnyöket is e területen.
Mindazonáltal nem vitás, hogy az IRE-nél mondottak helytállnak a hazai szabályozási környezetben is. A szolgáltatók felelősségének korlátozásánál a részletes indoklás kimondja: "A felelősségi rendszerrel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a törvénynek nem célja az interneten hozzáférhető tartalom szabályozása, miként a szabályozás alapjául szolgáló e-kereskedelem irányelvé sem. A tartalom szabályozását továbbra is az egyes tevékenységekre, illetve jogügyletekre irányadó jogszabályok biztosítják. A jogellenes tartalom ellen védelmet biztosítanak ... a szellemi alkotások egyes fajtáinak oltalmáról rendelkező törvények, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény rendelkezései."¹⁹

2.2. Elektronikus szerződés és írásbeli alak

Az elektronikus szerződéskötés IRE-vel harmonizáló rendelkezései,²⁰ továbbá a távollevők közötti szerződések és az elektronikus aláírás hatályos szabályai²¹ együttesen egyrészt lehetővé teszik, hogy az elektronikus aláírással ellátott dokumentumváltás kielégítse az írásba foglalás, sőt a teljes bizonyító erejű magánokirat kellékeit; ez fokozza a jog- és forgalombiztonságot. Másrészt az elektronikus úton tett szerződési nyilatkozatok jogi hatályát az Elkertv. megerősíti (a Ptk. általános szabályai eddig sem álltak ennek útjában), és az elektronikus szerződéskötés szabályai kitérnek arra is, hogy az elektronikusan alá nem írt elektronikus nyilatkozatok is minősülhetnek maradandó eszközzel tett nyilatkozatnak (a nyilatkozat tárolása esetén). A Ptk. kodifikációjára marad annak az "apróságnak" a rendezése, hogy az elektronikus nyilatkozat megtételekor - szemben az írásban, vagy szóban tett jognyilatkozatokkal - általában nem lehet tudni, hogy a jognyilatkozat kitől származik.²² (A gyakorlat e téren is némileg megelőzi a kodifikációs rendezést: a felek hagyományos eszközök alkalmazása útján abban állapodnak meg, hogy a szerződő felet a másik, rendszerint általános szerződési feltételeket alkalmazó fél által véletlenszerűen kiosztott felhasználói név és jelszó azonosítja. A jelszót a fél bármikor megváltoztathatja. A szerződésnek értelemszerűen tartalmaznia kell azt is, hogy a felhasználói nevet és jelszót együttesen használó személyt az adott szerződéses jogviszonyban nyilatkozattételre feljogosítottnak kell tekinteni. A konstrukció tulajdonképpen a látszaton alapuló, a bírói gyakorlatban elismert képviseleti jog²³ egészséges kiterjesztése az elektronikus szerződések világára.
A szerzői jogi és iparjogvédelmi jogalkotási elképzelésekre mindez olyan hatást gyakorolhat, hogy meg lehet fontolni, hogy elfogadják-e a szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények a jövőben az elektronikus úton kötött (elektronikus aláírással el nem látott) szerződéseket is érvényesnek bizonyos feltételek mellett. Ilyen feltételek lehetnek például, hogy csak az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások körében kötött felhasználási/hasznosítási /használati/jogátruházási szerződésekre vonatkozna az alaki könnyítés, elő lehet írni, hogy csak akkor érvényes az elektronikus szerződés, ha a felek szerződési nyilatkozatait maradandó eszközzel teszik meg (tárolják), és azokat a szerződés teljes hatálya idejére megőrzik. Össze kell vetni a megfontolásokat a hatályos jogban ma is meglévő kivételekkel is.²⁴

2.3. Felelősségkorlátozás - értesítési/eltávolítási eljárás

Az Elkertv. leglényegesebb rendelkezési szólnak a "közbenső" szolgáltatók felelősségéről, illetve ennek korlátozásáról. Az indoklás kielégítő magyarázatokat nyújt a felelősségkorlátozó rendelkezések tartalmáról.²⁵ A felelősségkorlátozás lényege az, hogy a harmadik személyek által hálózati hozzáférés számára felhelyezett, és a szolgáltató által nem ismert és elvárhatóan meg nem is ismerhető tartalmat tároló és továbbító elektronikus kereskedelmi szolgáltatók objektív polgári jogi felelősségét az IRE rendelkezéseivel összhangban státusz-jogszabályuk korlátozza. A korlátozás csak az egyébként vétlen szolgáltató javára szól.²⁶ A felelősségkorlátozás a szerzői jog által védett tartalom szemszögéből nézve nem homogén. Kiterjed az egyszerű, beavatkozás nélküli adatátvitelre ("továbbításra"), amely szerzői jogi szempontból közömbös, az ugyanis általában nem is minősül felhasználásnak.²⁷ Ugyancsak vonatkozik a felelősségkorlátozás a szerzői jogi szempontból szabad felhasználásnak minősülő ideiglenes, műszakilag szükséges, önálló gazdasági funkció nélküli többszörözésre.²⁸ Ezek a rendelkezések a szerzői jog szempontjából tehát a modern magyar szerzői jogi törvény háttere előtt csak abban a térben érvényesülhetnek, amelyekre az említett szerzői jogi kivétel nem terjed ki. Végezetül a felelősségkorlátozás olyan cselekményeket is érint, melyek a szerzői jog szerint felhasználásnak tekintendők, azokért egyébként minden, a szolgáltatásban közreműködő láncszem (szolgáltató) a szerzői jogi szabályok szerint felel, azonban e felelősség az Elkertv. szerinti feltételek bekövetkezése mellett az abbahagyásra és eltiltásra korlátozható.²⁹
A felelősségkorlátozás az értesítési/eltávolítási eljárás nélkül oda vezet, hogy a korlátozással kedvezményezett szolgáltatók - jogérvényesítés esetén - alperesként legfeljebb az említett jogkövetkezménnyel számolhatnak. Az értesítési/eltávolítási eljárás törvényi szabályainak a követése pedig az alperesi pozíciótól is mentesítheti őket.³⁰ A magyar jogalkotó - előrelátóan - túllépett az IRE-n, amely normát az eljárásról nem tartalmaz, csak mintegy ösztönöz ilyen eljárás bevezetésére.³¹ A törvény mellett élő önszabályozás elősegíti a minden érdekelt számára előnyös értesítési/eltávolítási eljárás magánjogi úton való bevezetését és terjedését.³²
A szerzői jogi jogalkotás számára mindez azt jelentheti, hogy az IRE magyarázatában beharangozott³³ "infosoc" szerzői jogi irányelvhez³⁴ közelítő magyar szabályozás során tekintetbe kell venni, hogy a felelősségkorlátozással érintett szolgáltatói cselekmények egyike nem minősül felhasználásnak, egy másikat ezek közül már amúgy is szabad felhasználásnak tekint a szerzői jog, harmadrészt pedig nincs szükség "ismétlő" szerzői jogi szabályokra a felelősségkorlátozás kedvezményét élvező cselekmények tekintetében.

3. A szerzői jogi és iparjogvédelmi szabályozás oldaláról megközelíthető kapcsolódási pontok

3.1. Szoftverek és elektronikus adatbázisok felhasználása

Azt lehet állítani, hogy a szoftver- és adatbázis-felhasználás engedélyezésére, a jogszerű felhasználót illető jogokra és a kivételekre vonatkozó szerzői jogi szabályok korszerűek.³⁵ Nincsenek szerzői jogunkban egyáltalán szoftverek és elektronikus adatbázisok szabad felhasználására vonatkozó rendelkezések, mint pl. az USA szerzői jogi törvényében a szoftverre vonatkozó kivételek,³⁶ de ilyenek megalkotására nem is áll fenn közvetlen nemzetközi kötelezettségvállalás. Az egyetlen, a szoftverre és a gyűjteményes műként védett elektronikus adatbázisra alkalmazható szabad felhasználási szabály - külön kizáró szabály híján - éppen az ideiglenes többszörözést engedő, az előző szerkezeti egységben már érintett rendelkezés.³⁷ Ha azonban ezt megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ez a szabad felhasználás csak igen korlátozottan érvényesülhet. Ennek oka az, hogy az ideiglenes többszörözés csak a jogszerű, tehát a jogosult, vagy a törvény által engedélyezett felhasználások folyamán szabad. Mivel a szoftverre más szabad felhasználás egyáltalán nincs, ezért a gyakorlatban az ideiglenes többszörözés csak a jogosult által megengedett szoftverfelhasználás folyamán gyakorolható. Ebből az is adódik, hogy az ellenszolgáltatás nélkül letölthető, vagy akár nyitott forráskódú szoftverek esetén az ideiglenes többszörözés élhet, mert a szoftverjogosult ingyenes felhasználási engedélyt ad. (Itt ismét utalunk arra, hogy nem kaptak még az elektronikus aláírással el nem látott felhasználási szerződések jogi elismerést, mert az Szjt. a lehívásra hozzáférhetővé tétel esetére is csak az írásban kötött szerződést ismeri el érvényesnek.) A "furcsaság" abból adódik, hogy más műfajta esetében a magáncélú másolás szabad felhasználás, így az elektronikus magánmásolat készítése is szabad. Ennélfogva az ezt műszakilag elősegítő, "megelőző" ideiglenes többszörözés is jogszerű lehet, ha mindazok a feltételek aggály nélkül fennállnak, amelyeket az Szjt 35. § (6) bekezdés a szabad felhasználás megállapíthatóságához támaszt.³⁸ A szoftver és a szerzői jogi védelem alatt álló adatbázis esetében ez a gondolatmenet nem áll meg, vagyis a magánmásoláshoz műszakilag szükséges, akár a másolást végző személy, akár pl. hozzáférést biztosító elektronikus kereskedelmi szolgáltató ellenőrzése alatt történő ideiglenes többszörözés szerzői jogi szempontból csak akkor szabad, ha a magánmásolás jogszerű (a jogosult által engedélyezett) felhasználási folyamat része. A kifejtetteket esetleg érdemes megfontolás tárgyává tenni az "infosoc"-irányelvhez közelítő jogalkotás előkészítése során.
A kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében vannak sajátos, a közelítés alapjául szolgáló európai irányelvhez közelített szabad felhasználási esetek, így magáncélú másolás, amely az előző bekezdésben tárgyalt esetekben hiányzik.³⁹
Kérdéses az is, hogy a szoftver és az elektronikus adatbázis felhasználása folyamán a gyakorlatban érvényesülhetnek-e az Elkertv. felelősségkorlátozó szabályai, mert nehézséget okozhat annak bizonyítása, hogy a szolgáltató által felhasznált szoftverre, illetve adatbázisra nézve megállnak-e a felelősségkorlátozás egyes feltételei.

3.2. A lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezése

A lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezésének magyar szabályai⁴⁰ tükrözik a WIPO-egyezményeket, és mintegy megelőzték az "infosoc"-irányelvet. Azt, hogy szükség van-e a már megalkotott, és fentebb érintett szabad felhasználási szabály [Szjt. 35. § (6) bekezdés] módosítására, az Elkertv. elemzett felelősségkorlátozó szabályainak fényében lehet eldönteni, és ekkor lehet megfontolni azt is, hogy szükség van-e valamely szűk, belső, illetve "magán"-körben a nyilvánossághoz közvetítés szabaddá tételére.⁴¹

3.3. A hiperlink

A hiperlinkekre (hivatkozásokra), mint már említettük, ma még nincsenek sem szerzői jogi, sem más sajátos szabályok. Célszerű tanulmányozni a linkek különböző fajtáit, elemezni kell a külföldi bírói gyakorlatot,⁴² és tanácsos kivárni, hogy alkotnak-e más államok sajátos "link"-szabályt szerzői jogukban.

3.4. Műszaki alkotások hasznosítása, illetve a vállalat- és árujelzők használata

A műszaki alkotások elektronikus kereskedelmi hasznosításáról csak jelzést kívánunk adni. A kérdés, hogy részesíthető lesz-e a szoftver és/vagy elektronikus üzletviteli módszer hazánkban szabadalmi oltalomban?⁴³ A vita ma még nincs lezárva, kirobbantója egy 1988-as USA-beli szövetségi bírósági döntés, amely kimondta, hogy az üzletviteli módszer, mint olyan, nincs eleve kizárva a szabadalmi oltalomból.⁴⁴ A magyar szabadalmi jog nyilván igazodni fog a közösségi megoldáshoz. Mindenesetre felvázolható, hogy ha elektronikus üzletviteli módszerek és/vagy az e módszerek megvalósítását támogató szoftverek (illetve az üzletviteli módszer mint "termék", és a támogató szoftver, mint "eljárás") szabadalmaztathatók lesznek, akkor - legalábbis eleinte - meglehetősen nehéz lesz a találmány újdonságának és a feltalálói tevékenységnek a megállapítása.⁴⁵ A szabadalmi oltalom kapujának megnyitása azzal fog járni, hogy a ma még mindig "amit lehet, azt szabad is" gyakorlatot folytató internetközösség érdekképviseleti tevékenysége nem csak a magánháztartásokig a technika fejlődésével szükségképpen eljutott szerzői jog, hanem a szabadalmi jog léte ellen, illetve gyökeres megmásításáért is síkra fog szállni. Minden bizonnyal fel fog vetődni, hogy kell-e az oltalom alól új kivételeket létesíteni, hogyan kell a jogkimerülést alkalmazni az elektronikus kereskedelmi lánc résztvevőire, továbbá alkalmazhatók lesznek-e az elektronikus kereskedelmi közbenső szolgáltatókat megillető felelősségkorlátozó rendelkezések a szabadalomhasznosítási folyamatban.
Hasonlóképpen csak a jelzést vállalva a vállalat- és árujelzők joga a már említett internetcím kezelésbe adáson túl úgy kerül a képbe, hogy az elektronikus kereskedelmi törvény hatálya alá eső szolgáltatások nyújtása olyan cselekményeket is átfoghat, amelyek egybeesnek a vállalat- és árujelzők használatának fogalmával. Egy példa: az "igazi", szűk értelemben vett, tehát áruk értékesítését célzó elektronikus kereskedelmi tevékenység egyik formája, hogy a szolgáltató honlapján lehetőséget nyújt más kereskedők áruinak elektronikus megvásárlására. (Természetesen az is gyakori, hogy egy kereskedő a saját áruját kínálja elektronikus úton való megvételre.) A példa szerinti esetben a szolgáltató mintegy a többi kereskedő ügynökeként lép fel az elektronikus piacon. Nyilvánvaló, hogy ezen elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása során védjegy- és/vagy kereskedelmi névhasználat történik. A rendelkezésre álló iparjogvédelmi szabályok fedik a tényállást, az persze kérdéses, hogy érvényesülnek-e. Nyitott, hogy védjegyet vagy kereskedelmi nevet feltüntető honlapra hivatkozás esetén megvalósul-e a vállalat- illetve árujelző használata. Egyformán kell-e megítélni a hivatkozás különböző fajtáit a vállalat- vagy árujelző használata szempontjából?⁴⁶ A végleges válaszok még váratnak magukra, a kérdést érintő esetekből tartós következtetés még nem vonható le.

4. Összefoglalás

Az elektronikus kereskedelem, valamint a szerzői jog és az iparjogvédelem kapcsolatán belül a jövőbeli jogalkotás munkájának segítésére az alábbi kérdések figyelemmel kísérését tartjuk érdemesnek:
- az elektronikus úton kötött (elektronikus aláírással el nem látott) szerződések érvényesnek elismerése az elektronikus úton megvalósuló hasznosítás/felhasználás körében bizonyos feltételek mellett;
- az ideiglenes többszörözést engedő Szjt.-beli szabálynak az "infosoc"-irányelvhez való közelítése;
- a szerzői művek magánhasználatra közvetítése (esetleges nyilvános könyvtári helyszíni - "on the spot" - kivétel a nyilvánossághoz közvetítés joga alól);
- a linkek fajtái, erre építve: a linkek használata megvalósít-e szerzői jogi felhasználást, illetve műszaki alkotás hasznosítását, valamint vállalat- és árujelző használatát;
- az üzletviteli módszerek és/vagy szoftver szabadalmi oltalomban részesítésének hatásai;
- a doménnevek és a vállalat- és árujelzők ütközésével kapcsolatos "belső" választott bírósági és bírói gyakorlat értékelése.

Lábjegyzetek:

1 Az e pont alatti állítások és fejtegetések jelentős mértékben támaszkodnak az alábbi írásra: Faludi Gábor: A szerzői jogi és iparjogvédelmi szabályozás és az "elektronikus kereskedelemről" szóló 2000/31/EK irányelv kapcsolata, 2000. szept., A Gazdasági Minisztérium felkérésére készült tanulmány; http://www.szecskay.hu
2 Mivel nem tartozik a témához, nem tárgyalja a cikk az IRE-ben az egyébként szabályozott terület alól kifejezetten meghatározott kivételeket [1. cikk (4), (5), (6) bekezdések]. Ezeket csak az IRE tárgyi hatályának részletes elemzése mellett lenne érdemes megtenni.
3 "coordinated field" IRE (21)-es magyarázat, 2. cikk (h) bekezdés
4 A cikk címe is "A belső piac".
5 IRE 2. cikk (c), 3. cikk (1) bekezdés.
6 A hazai terminológia szerint tehát a szerzői és kapcsolódó jogok, valamint az iparjogvédelmi jogok vannak felsorolva a kivételek között.
7 Pl. közösségi szabadalom, védjegy vagy a magyar vámfelügyelet 128/1997.(VII.24.) Korm. rendelet európai alapját jelentő 3295/94/ EGK és 241/99/EK rendeletek.
8 Ezt tükrözik pl. a közös jogkezelő szervezetek nemzetközi szervezeteinek ( CISAC, BIEM) égisze alatt kidolgozott, a meglévő kölcsönös képviseleti szerződések hatályát a művek határon átnyúló lehívásra hozzáférhetővé tételének zökkenőmentes engedélyezésére kidolgozott megállapodások (Santiago, Barcelona Agreements). Elemzésüket, csakúgy mint a szerzői és szomszédos jogok az információs társadalomban való érvényesülését rendező 2001/29/EK irányelv taglalását, lásd részletesen: Thierry Desurmont: The European Community, authors' rights and the information society, RIDA, 19, 2001, October, 3-7. Van persze már kivétel is a lex loci protectionis alól: például az EK műhold-irányelve (93/83/EGK) a műholdas sugárzás szerzői engedélyezési jogát - a Közösségen belül - a fellövés helyének államába telepíti.
9 Lásd Thierry Desurmont: az előző jegyzetben hivatkozott mű.
10 IRE 2. cikk (a) bekezdés (17) és (18)-as magyarázat. A tárgyi hatály meghatározásához további alátámasztást jelent az IRE (21)-es magyarázata, amely a "szabályozott tárgykörön" belül "on-line" tevékenységeket, így információszolgáltatást, hirdetést, vásárlást és szerződéskötést említ.
11 (18)-as magyarázat
12 Érdemes megjegyezni, hogy az IRE (18)-as magyarázata némi kétséget hagy afelől, hogy a rádió- és televízióműsorok streaming típusú, tehát internetes műszaki alapú, de a műsorfolyam hagyományos sugárzásával azonos jellegű szolgáltatása elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak tekinthető-e. Ha a "point-to-point" jelleget és az elektronikus, hálózati eszközök alkalmazását helyezzük előtérbe, akkor igen, az egyedi hozzáférés azonban műsorok közötti választás esetén nem tér el a hagyományos rádió- és televízió-sugárzás vételekor fennálló választási, "egyedi hozzáférési" lehetőségtől. Mindenesetre abból, hogy a jelzett magyarázat kifejezetten csak a hagyományos rádió- és televízió-sugárzást említi a kivételek között, helyesebb lehet azt állítani, hogy a streaming típusú szolgáltatás nyújtása is elektronikus kereskedelem. Ezt az álláspontot erősíti, hogy e szolgáltatástípust ma már egyre inkább műsorszámok közötti, illetve tematikus kiválasztási lehetőséggel bővítve nyújtják. Mégis, ezen a ponton kínálkozik lehetőség a médiajogi tartalomszabályozásra. Ha az a jogalkotói álláspont érvényesül, hogy a streaming nem, vagy nem csak elektronikus kereskedelmi szolgáltatás, hanem a hagyományos sugárzással analóg elektronikus sajtótevékenység, vagy az is (!), akkor marad tér (tárgy) a különböző adattovábbítási technikáktól eltekintő verseny semleges elektronikus tartalomszabályozására.
13 Tóth Péter: Bűnös kapcsolatok? A hyperlinkek és a szerzői jog (kézirat, 2002, megjelenés alatt a Magyar Jogban).
14 Gyűjteményes műnek minősülő adatbázis esetében [vö. Szjt. 60/A § (1) és (2) bekezdés Ž 61. § (1) bekezdés Ž 7. §]
15 Gyűjteményes műnek nem minősülő adatbázis esetében (vö. Szjt. 60/A § (1) és (2) bekezdés Ž 84/A §).
16 Lásd a 13. jegyzetet.
17 Lásd http://wipo2.wipo.int/process2/report/index.html, továbbá pl.az Internet Szolgáltatók Tanácsa Tanácsadó Testületének 6/2000. és 7/2000. sz. állásfoglalásai, valamint monografikus jelleggel: Verebics János: Az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga, HVG-Orac, 2001, III. 4. alfejezet, p. 297-376.
18 Elkertv. 2. § f) pont, IRE 2. cikk a) pont, (17) és (18) magyarázat, szembesítve a (9) magyarázat utolsó fordulatával, amelyik azt szögezi le, hogy a szabályozásnak nem célja, hogy érintse a véleményszabadság alapvető nemzeti szabályait és elveit. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a véleményszabadság kifejeződése körében nyújtott, pl. ingyenes szolgáltatás, ha az egyébként megfelel az elektronikus (a magyar törvény szerint információs társadalommal összefüggő) szolgáltatás fogalmi kritériumainak, eleve kivételt jelentsen az elektronikus kereskedelem szabályai alól.
19 Az Elkertv. 13. §-hoz fűzött indokolás utolsó bekezdése.
20 Elkertv. 5. és 6. §-ok, részlet az indokolásból: "Az e-kereskedelem irányelv egyes rendelkezéseinek - nevezetesen az elektronikus úton létrejött szerződések elismerésére vonatkozó szabályoknak (9. cikk) - érvényesülését egyrészről a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §-ának (1), valamint 216. §-ának (1) bekezdései (a ráutaló magatartás általános, nem korlátozott fogalma), másrészről az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény előírásai biztosítják."
21 Az elektronikus aláírásról szóló törvény 3. § (1) bekezdése csak elektronikus iratról, illetve dokumentumról tesz említést, nem általában elektronikus úton tett nyilatkozatról. Az említett törvény 28. § (1) bekezdése az írásba foglalás (tehát egy alakiság) követelményeinek megfelelő nyilatkozatként minősíti a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltást, ezen belül különösen a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott okiratot. [Az utóbbi alakiság a teljes bizonyító erejű magánokirat kellékeinek is megfelel a Pp-t kiegészítő 29. (1) bekezdés útján.] Ebből adódóan, ha a felek kötik ki az írásbeli alakot, elegendő az írásba foglaláshoz az elektronikus okirat egyszerű elektronikus aláírással ellátása is, ha pedig jogszabály rendeli az írásbeli alakot, a fokozott biztonságú elektronikus aláírást kell az elektronikus okirathoz kapcsolni. A törvény 33. §-val módosított ügyvédi törvény 27. § (1) bekezdés b) pont pedig az elektronikus ügyvédi ellenjegyzést egyenjogúsítja a hagyományos, írásbeli ellenjegyzéssel. Ezáltal az ügyvédi ellenjegyzéshez, mint polgári jogi érvényességi vagy egyéb közigazgatási jogi, a joghatás kiváltáshoz előírt alakisági követelménynek is megfelelnek a törvény szerinti minősített elektronikus aláírással aláírt elektronikus okiratok.
22 A Polgári Törvénykönyv koncepciója, IV. Könyv, Második Rész B) 6. pont, MK 2002/15. II., p. 101-103.
23 A Ptk. 220. §-hoz fűzött magyarázat, Complex CD Jogtár; érdekes, sőt furcsa, hogy a Ptk. magyarázata, KJK-KERSZÖV, 2001, e képviselet "-fajtát" nem említi, 756-757.
24 Pl. Szjt. 45. § (2) bekezdés, 60. § (5) bekezdés, 62. § (5) bekezdés.
25 7-12. §-okhoz fűzött részletes indokolás, Complex CD Jogtár, lezárva 2001. december 31., az Elkertv. indokolása.
26 Elkertv. 7. § (2) bekezdés.
27 WIPO Copyright Treaty, 8. cikkhez fűzött közös nyilatkozat (agreed statement). A szerzői jogi törvény magyarázata, KJK, 2000, szerk: Gyertyánfy Péter p. 196-197.
28 Elkertv. 8. § (2) bekezdés, Szjt. 35. § (6) bekezdés, magyarázatát lásd az előző jegyzetben.
29 Gyorsító tárolás - Elkertv. 9. §, "bér"-tárolás gazdaszámítógépen - Elkertv. 10. §, keresőszolgáltatás - Elkertv. 11. §.
30 Elkertv. 13. §, a §-hoz fűzött részletes indokolás.
31 IRE 21. cikk (2) bekezdés.
32 Vö. a közös jogkezelő egyesületek és a tartalomszolgáltatók országos érdekképviseleti szerve 2001. évi megállapodásával, valamint a közös jogkezelő egyesületek 2002. évi jogdíjközleményei megfelelő részeivel (MK 2002/2.). Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy az említett megállapodást olyan szolgáltatók érdekképviseleti szerve kötötte, amelyek szerepe kettős. Tartalmat is szerkesztenek (tartalomszolgáltatók), és egyben mind e tartalom, mind harmadik személyek ellenőrzése alatt álló tartalom hozzáférhetővé tételében közreműködnek. Ez utóbbi szerepükben érinti őket a felelősségkorlátozás és az értesítés/eltávolítás, amely szükség szerint kihat arra, hogy a saját jogsértő tartalmat elkerüljék, és ügyfeleikkel (tartalomszolgáltatókkal) olyan szerződéseket kössenek, amelyekbe beépül a jogsértő tartalom gyors eltávolításának eszköze.
33 (50)-es magyarázat.
34 2001/29/EK irányelv, rövidítve: "infosoc"-irányelv.
35 Szjt. 58-62., 84/A-84/D §-ok (utóbbiakat beiktatta a 2001. évi LXXVII. tv.).
36 Section 117 USC 17 (az USA szerzői jogi törvénye), http:// caselaw.lp.findlaw.com/casecode/uscodes/17/chapters/1/sections/ section_117.html
37 Szjt. 35. § (6) bekezdés (Az egyéb, idevágó szabad felhasználások esetében, pl. 35. § (1) bekezdés, található kizáró szabály.). A szoftver és az adatbázis szűk körű szabad felhasználásának eseteire lásd Faludi Gábor: A magyar szerzői jog közelítése az európai joghoz, in: Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, szerk: Vékás Lajos, KJK-Kerszöv, Budapest, 2001, p. 310., 319-321.
38 A Napster-ügy egyik, a magyar jogra vetíthető tanulsága, hogy az ideiglenes többszörözés szabadsága csak igen-igen szűk körben érvényesülhet, a zenei fájlcserét biztosító többszörözés ugyanis még akkor is felhasználás, ha a többszöröző nem tudja, hogy mely zenei fájlok cserélnek gazdát a közreműködésével, és a fájlokat tartósan nem is tárolja.
39 Szjt. 84/C §.
40 Szjt. 26. § (8) bekezdés, 27. §, 73. § (1) bekezdés e) pont, 76. § (1) bekezdés c) pont, 82. § (1) bekezdés c) pont, 84/A § (1) bekezdés b) pont.
41 Pl. nyilvános könyvtárak "on the site" szabad nyilvánossághoz közvetítési szabad felhasználásának bevezetése.
42 Tóth Péter: Bűnös kapcsolatok? (A hiperlinkek és a szerzői jog), Budapest, 2002., (megjelenés alatt a Magyar Jogban); Lontai Endre: Szellemi alkotások joga, Eötvös József Kiadó, Budapest, 2001., p. 81.
43 A szoftver szabadalmaztatásához fűződő érdekekről, a tendencia jelzéséről lásd többek között: Faludi Gábor: A magyar szerzői jog közelítése az európai joghoz, in: Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban (szerk: Vékás Lajos), KJK-Kerszöv, Budapest, 2001, p. 312-313.
44 State Street Bank &Trust v. Signature Financial Group, 149 F.3d 1368, hivatkozza: Stephen J. Ferance, Smart & Biggar/Fetherstonhaugh, Vancouver: Patenting business methods in Canada, World E-Commerce & IP report, 2002/1, p. 3.
45 Vö. az USA-ból származó, az üzletviteli módszerek szabadalmaztatásának hivatali lelassításáról szóló hírekkel, The Wall Street Journal, 2001, március 21.,http://interactive.wsj.com/articles/ SB985129680852192980.htm
46 Tóth Péter: id. mű. 1.2. pont nyomán: felszíni link, belső link, keret- technika, beágyazott link.