Szemle - 2002. 10. | Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Az élő szervezetekben a genetikai információ kódját a nukleinsavak bázissorrendje (nukleotidszekvencia vagy röviden szekvencia) tartalmazza. A szekvencia meghatározása közvetlen hozzáférést biztosít a genetikai információhoz és lehetővé teszi annak gyakorlati hasznosítását. A különböző genom-projektek egy-egy faj teljes bázissorrendjének megfejtésére irányulnak.
A nukleotidszekvencia egy meghatározott szerkezetű szerves molekula, amelynek bármely részlete szabadalmazható találmány tárgya lehet. Ezt sokan vitatják, mert aggódnak, hogy a szabadalmi rendszert kihasználva korlátozott számú tőkeerős vállalat monopolizálhatja a genetikai információ hasznosítását. Nyilvánvaló azonban, hogy a vegyületek egy csoportját sem lehet kizárni a szabadalmi rendszerből csupán azért, mert hasznosítása erős érdekütközésekkel járhat. A biotechnológia területén éppúgy, mint a technika bármely más területén oltalmazni kell a szellemi tulajdont, ugyanakkor vigyázni kell, hogy a szabadalom által biztosított kizárólagos hasznosítási jog arra korlátozódjon, amit a találmány alkotói ténylegesen feltaláltak.
A nukleotidszekvenciákra adott szabadalmak régóta megszokottak az iparjogvédelmi gyakorlatban (pl. "X fehérjét kódoló nukleinsav ..."). A 90-es évek közepétől azonban újszerű oltalmi igény jelentkezett a szekvenciákkal kapcsolatban. Ma már az adatbankokban megjelenő új szekvenciainformáció legnagyobb részét automatizált eszközökkel nyerik, és bárki számára hozzáférhető szoftverek segítségével elemzik. Az elemzés nagyon sok információt nyújt a szekvenciáról és bizonyos jellegzetes szerkezeti motívumok alapján a szakember hipotézist állíthat fel a gyakorlati hasznosítás lehetőségére is. A tényleges biológiai funkció meghatározása és a hasznosítás kidolgozása további nagy szellemi és anyagi ráfordítást igényel. A hipotetikus funkció alapján adott szabadalom gátolhatja az adott technikai probléma tényleges megoldását, a valódi találmány létrejöttét.
Cikksorozatunkban a szekvenciák szabadalmazása során felmerülő leggyakoribb problémákat tekintjük át. Első cikkünk tárgya a részszekvenciák szabadalmazása. A részszekvenciák olyan rövid DNS-fragmensek, melyek jellegzetes képviselői az úgynevezett EST-szekvenciák. Ezek szabadalmazhatósága sok vitát váltott ki a szakemberek között. Az EST-szekvenciák (expressed sequence tag) cDNS- ből származó random DNS-szakaszok. A cDNS a citoplazmából izolált mRNS-ből visszakonvertált DNS. Ebből következik, hogy az EST-szakaszok a genom fehérjét kódoló részét képviselik. Pontosabban olyan gének részei, amelyek aktívak voltak abban a szövetféleségben, amelyből a mRNS-t kivonták. Az EST-szakaszok a teljes genom szekvenálására irányuló projektek köztes termékeinek is tekinthetők. Létrehozásuk és szekvenciájuk meghatározása ismert technikákkal történik. Térképhelyük a genomban meghatározható. Szekvenciájuk azonos egy ismert vagy később meghatározásra kerülő gén szekvenciájának egy részével, ezért az EST-szekvencia próbaként használható a teljes gén azonosítása során. Az EST-szekvenciák és más részszekvenciák szabadalmazása akkor válik vitathatóvá, ha a bejelentő egy részmegoldás birtokában, a teljes megoldás oltalmát igényli, vagy legalábbis vámházat szeretne állítani a tényleges megoldásra vezető hídra.
A szabadalmi hivatalok folyamatosan fejlesztik azt a kritériumrendszert, amellyel az adott törvényi keretek között kezelni tudják a technológia fejlődésével változó oltalmi igényt. Az európai, az amerikai és a japán szabadalmi hivatal többször módosította módszertani útmutatójának a biotechnológiai találmányokra és ezen belül a szekvenciákra vonatkozó részeit. A három hivatal közötti trilaterális együttműködés keretében (http://www.european-patent-office-org/tws) több projekt is foglalkozik a biotechnológiai találmányokkal. A 3b3 jelű projekt irányítói összeállítottak egy gyűjteményt olyan elképzelt esetekből, melyek jól reprezentálják a szekvenciákra vonatkozó szabadalmi bejelentésekben felmerülő tipikus problémákat, és összehasonlították, hogy az együttműködésben részt vevő hivatalok hogyan bírálják el a modellként szolgáló eseteket az újdonság, feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság), ipari alkalmazhatóság (hasznosság), megvalósíthatóság (kielégítő feltárás), egység stb. szempontjából.
Cikkünkben a trilaterális projekt modelleseteit felhasználva bemutatjuk a részszekvenciákra vonatkozó oltalmi igény érdemi elbírálása során érvényesülő szempontokat a Magyar Szabadalmi Hivatal gyakorlatában.
A vizsgált hipotetikus esetek érdemi elbírálására felhozott érvrendszer ismertetésekor elsősorban a hatályos szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. törvény) és a módszertani útmutató (A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, Magyar Szabadalmi Hivatal, 1999-2001) szövegére támaszkodtunk. Meg kell említenünk, hogy küszöbön áll a magyar szabadalmi törvény módosítása. A módosítás szövege a parlament előtt van, és elfogadása esetén 2003. január 1-jén válik hatályossá. Bár a módosítások egy része a biotechnológiai szabadalmakkal kapcsolatos, a cikkben szereplő esetek elbírálásának szempontjait és érvrendszerét lényegében nem érintik, azok célja a magyar szabadalmi törvény és az Európai Szabadalmi Egyezmény szövege közötti összhang megteremtése.

A eset

Igénypont:
Polinukleotid, amely az 1. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. Az 1. számú szekvencia az egyik azok közül, melyeket automata szekvenátorral meghatároztak. A vizsgált szekvencia csak egy részét képezi a könyvtár DNS-einek (500 bp).
Az 1. számú szekvenciából álló polinukleotid egy struktúrgén része. Próbaként alkalmazható a teljes hosszúságú DNS kinyeréséhez.
Nincs példa, amelyben a teljes DNS-t megkapták volna, és nincs leírva a DNS és a megfelelő fehérje funkciója, biológiai aktivitása sem.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az igényelthez hasonló szekvenciát nem talált az újdonságvizsgálat.
Érdemi vizsgálat:
Találmány [Szt. 1. § (2)]:
Csak olyan megoldás tekinthető találmánynak, ahol egy feladatot műszaki úton, műszaki eszközökkel oldanak meg. A vizsgált igénypont nem tesz különbséget az igényelt polinukleotid természetben előforduló alakja és aközött, amelyet a feltaláló műszaki intézkedések sorával állított elő vagy különített el. A természetben már létező anyag megalkotása nem igényel emberi közrehatást. A természetben emberi közrehatás nélkül létező anyag lehet felfedezés tárgya, de találmányé nem. Így ebben a megfogalmazásban az 1. igénypont tárgya nem oltalmazható. Ennek kiküszöbölésére általában elegendő valamely olyan jellemző megadása az igénypontban, amelyből az emberi közrehatás egyértelművé válik (pl. izolált, tisztított vagy rekombináns stb.).
Miután az összes itt felhozott esetben ez a probléma hasonlóképpen felmerül, a továbbiakban ezt a szempontot nem érintjük.
Újdonság (Szt. 2. §):
Az újdonság megítélése ebben az esetben egyértelmű, az igényelt megoldás új.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. A feltalálói tevékenység meglétének vizsgálatakor a fenti esetben vissza kell utalnunk a korábbiakra: találmány egy feladat megoldása. A feladat az A esetben olyan polinukleotid biztosítása, amely próbaként használható egy ismeretlen gén azonosítására. Tekintve, hogy az azonosítandó gének körét a leírás nem korlátozza, a feladat bármely génre értelmezhető. Az így értelmezett feladat megoldására bármely szekvencia alkalmas, amelyet a leírásban ismertetett és önmagában a szakember köteles tudásához tartozó módszerrel állítottak elő. Tehát a fenti esetben nem igényelt feltalálói tevékenységet, hogy a szakember a találmányi feladatot megoldja.
A feltalálói tevékenység például akkor lenne elismerhető, ha a próbaként igényelt szekvencia valamilyen további, a szakember számára nem nyilvánvaló előnyös tulajdonsággal is rendelkezne, vagy a próbával azonosítható gén lenne használható egy specifikus technikai probléma olyan megoldására, ami a szakember számára nem volt nyilvánvaló.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az ipari alkalmazhatóság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a leírásból ki kell tűnnie legalább egy olyan alkalmazási területnek, ami a találmány előállítását, illetve használatát az ipar valamely ágához köti. A használhatóság tekintetében itt a "próbaként alkalmazható" kitétel megtalálható, az azonban vitatható, hogy ez az ipari alkalmazhatóság egy konkrét területének, valamiféle specifikus használhatóságnak tekinthető-e. Ahhoz kétség sem fér, hogy egy ilyen polinukleotid előállítható, még ipari méretekben is a szekvencia alapján. Ami mégis kétségessé teszi, hogy a találmány kielégíti-e ezt a szabadalmazhatósági feltételt ebben a tekintetben, az a megfontolás, hogy csak akkor állítaná elő valaki a szekvenciát iparilag, ha valamilyen konkrét specifikus alkalmazási területe ismert lenne. Ilyen híján azonban nincs motiváció az ipari előállításra.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Mivel egy szakember számára egy polinukleotid előállításához elegendő információ általában annak szekvenciája, a találmány megvalósíthatónak tekinthető. Meg kell azonban jegyezni, hogy még ebben az esetben is szerepeltetni kell egy kiviteli példát a leírásban, mivel ez az alaki előírások része.

B eset

Igénypont:
Polinukleotid, amely a 2. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. A 2. számú szekvencia az egyik azok közül, melyeket automata szekvenátorral meghatároztak. A vizsgált szekvenciák csak egy részét képezik a könyvtár DNS-einek (500 bp).
Az így kapott szekvenciákat DNS-adatbázisokban automata keresőkkel elemezték. A DNS által kódolt peptidszekvenciát szintén elemezték aminosav-adatbázisokban.
A homológiakeresés eredményeképpen feltételezik, hogy a 2. számú szekvencia egy humán X fehérjét kódoló gén része. A szekvencia 95%-os homológiát mutat a patkány X fehérje génjének szekvenciájával, amelyről ismert funkciója, biológiai aktivitása. A megfelelő aminosav-szekvencia szintén 95%-ban homológ a patkány X fehérjével. A patkány-DNS teljes hossza 2400 bp.
A szekvencia próbaként alkalmazható a teljes hosszúságú DNS kinyeréséhez.
Nincs példa a teljes szekvencia kinyerésére.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
A patkány X fehérjét kódoló szekvencia ismert volt.
Érdemi vizsgálat:
Újdonság (Szt. 2. §):
Az igényelt megoldás új.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
cDNS-könyvtár létrehozása humán májból, valamint homológ szekvenciák keresése egy könyvtárból hibridizációs próbák segítségével az ismert technikák közé tartozik. Egy szakembertől elvárható feladat a már ismert patkány X fehérjét kódoló szekvencia ismeretében egy könyvtárból a nagymértékben homológ szekvenciák szkrínelése. Így a találmány szerinti polinukleotid megalkotása szakember számára nyilvánvaló. Mivel a polinukleotid semmilyen kitüntetett, a nyilvánvalótól eltérő, nem várt műszaki hatással nem rendelkezik, így a megoldás nem alapul feltalálói tevékenységen.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az A esetnél leírt érvelés alapján kétséges.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Lásd az A esetnél leírt véleményt.

C eset

Igénypont:
Polinukleotid, amely a 3. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. A 3. számú szekvencia az egyik azok közül, melyeket automata szekvenátorral meghatároztak. A vizsgált szekvenciák csak egy részét képezik a könyvtár DNS-einek (500 bp).
A 3. szekvenciából következtetett aminosavszekvencia egy potenciális glikozilációs hellyel rendelkezik, így feltételezik, hogy egy glikoproteint kódoló gén része a szekvencia. Próbaként használható a teljes hosszúságú DNS kinyeréséhez. Nincs példa a teljes szekvencia kinyerésére.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az igényelthez hasonló szekvenciát nem talált az újdonságvizsgálat.
Érdemi vizsgálat:
Újdonság (Szt. 2. §):
Az igényelt megoldás új.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Összességében az A esetben leírt érvelés alapján ez a követelmény nincs kielégítve. Egy potenciális glikozilációs hely megléte még nem biztosítja azt a specifikus használhatóságot, amely alapján a megoldandó feladat nem csupán egy alternatív polinukleotid nyújtása lenne.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az A esetnél leírt érvelés alapján kétséges.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Lásd az A esetnél leírt véleményt.

D eset

Igénypont:
Polinukleotid, amely a 4. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
A polinukleotid egy Y betegségben szenvedő beteg hepatocitáiból izolált cDNS-könyvtár 500 bp-os szekvenciái közül az egyik olyan, amelyet egészséges embereknél a hepatociták nem tartalmaznak.
Northern-hibridizációval bizonyították, hogy a megfelelő mRNS csak a betegek hepatocitáiban fejeződik ki. Így a polinukleotidot Y betegség diagnosztizálására használhatják.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Nem ismert olyan DNS, amely specifikus az Y betegségre, és nem ismert az igényelt szekvenciával homológ másik szekvencia sem.
Érdemi vizsgálat:
Újdonság (Szt. 2. §):
Az igényelt megoldás új.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel olyan iratot, amelyben bármely, az Y betegséggel kapcsolt polinukleotid ismert lett volna, és az igényelt szekvencia sem volt ismert. Így a találmány által kitűzött feladatot (Y betegség diagnosztizálására alkalmas polinukleotid) az igényelt megoldás nem nyilvánvaló módon oldja meg. Ezért a feltalálói tevékenység elismerhető.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A találmány iparilag alkalmazható.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Lásd az A esetnél leírt véleményt.

E eset

Igénypont:
Polinukleotid, amely tartalmazza a 4. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciát.
Leírás:
A polinukleotid egy Y betegségben szenvedő beteg hepatocitáiból izolált cDNS-könyvtár 500 bp-os szekvenciái közül az egyik olyan, amelyet egészséges embereknél a hepatociták nem tartalmaznak.
Northern-hibridizációval bizonyították, hogy a megfelelő mRNS csak a betegek hepatocitáiban fejeződik ki. Így a polinukleotidot Y betegség diagnosztizálására használhatják.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Nem ismert olyan DNS, amely specifikus az Y betegségre, és nem ismert az igényelt szekvenciával homológ másik szekvencia sem.
Érdemi vizsgálat:
A D esettől csak abban tér el, hogy az igényelt polinukleotid nem a megadott szekvenciából áll, hanem tartalmazza azt. Azaz az oltalmi kör kiterjed a megadott szekvenciánál nagyobb szekvenciákra is, amelyek azonban tartalmazzák ezt a fragmentumot. A szabadalmazhatóság vonatkozásában a jelen esetben nincs különbség a két megfogalmazás között. Az előző esetre vonatkozó vélemény itt is alkalmazható.

F eset

Igénypont:
Struktúrgén, amely tartalmazza a 2. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciát.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. A 2. számú szekvencia az egyik azok közül, melyeket automata szekvenátorral meghatároztak. A vizsgált szekvenciák csak egy részét képezik a könyvtár DNS-einek (500 bp).
Az így kapott szekvenciákat DNS-adatbázisokban automata keresőkkel elemezték. A feltételezett peptidszekvenciát szintén elemezték aminosav-adatbázisokban.
A homológiakeresés eredményeképpen feltételezik, hogy a 2. számú szekvencia egy humán X fehérjét kódoló gén része. A szekvencia 95%-os homológiát mutat a patkány X fehérje génjének szekvenciájával, amelyről ismert funkciója, biológiai aktivitása. A megfelelő aminosav-szekvencia szintén 95%-ban homológ a patkány X fehérjével. A patkány-DNS teljes hossza 2400 bp.
A szekvencia próbaként alkalmazható a teljes hosszúságú DNS kinyeréséhez.
Nincs példa a teljes szekvencia kinyerésére.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
A patkány X fehérjét kódoló szekvencia ismert volt.
Érdemi vizsgálat:
Újdonság (Szt. 2. §):
Az igényelt megoldás új.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A kritérium megítélése függ attól, hogy a leírás feltárja-e az igényelt találmányt az előírásoknak megfelelően (lásd a Feltárás pontnál). Ha igen, és a szakterületen szokásos, szakember számára ismert módszereket alkalmaznak csupán, melyek nem várt hatással nem járnak, a B esetben leírt érvelést lehet alkalmazni azzal kiegészítve, hogy egy rövidebb szekvencia ismeretében a teljes hosszúságú struktúrgén kinyerése nyilvánvaló egy szakember számára.
Ha a feltárás megfelelő, és abból nyilvánvaló, hogy a rövidebb szakasz ismeretében a szokásos módszerek nem, vagy csak szakembertől nem elvárható mértékű kísérletezéssel vezethettek el az igényelt struktúrgénhez, akkor a megoldás feltalálói tevékenységen alapul. A jelen esetben azonban a leírás nem tartalmaz kiviteli példát a teljes szekvencia kinyerésére.
Ha a feltárás nem megfelelő, a feltalálói tevékenység elbírálása az igényelt megoldásra nem lehetséges, a megfelelő műszaki információ hiányában. A valójában létrehozott megoldás (a 2. számú szekvenciát tartalmazó polinukleotid) a B esetben igényelttel azonos, így az ott leírt érvelés alkalmazható.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az A esetnél leírt érvelés alapján kétséges.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Amennyiben a leírás nem tartalmaz kitanítást arra nézve, hogy a teljes szekvenciájú gén (a technika állásához tartozó szokásos módszerekkel vagy más, nem szokásos, meglepő módon) hogyan kapható meg, szakember csak tőle nem elvárható, túlzott mértékű kísérletezéssel képes a megfelelő struktúrgén megalkotására. Ekkor az igényelt megoldás nem elégíti ki ezt a követelményt. Ha a leírás tartalmaz ilyen információkat, a feltárás megfelelő. Meg kell azonban jegyezni, hogy még ebben az esetben is szerepeltetni kell egy kiviteli példát a leírásban, mivel ez az alaki előírások része.

G eset

Igénypontok:
1. Polinukleotid, amely az 1. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
2. Polinukleotid, amely a 2. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
3. Polinukleotid, amely a 3. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
4. Polinukleotid, amely a 4. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
5. Polinukleotid, amely az 5. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
6. Polinukleotid, amely a 6. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
7. Polinukleotid, amely a 7. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
8. Polinukleotid, amely a 8. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
9. Polinukleotid, amely a 9. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
10. Polinukleotid, amely a 10. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
11. Polinukleotid, amely a 11. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. Az összes igényelt szekvenciát automata szekvenátorral határozták meg. A vizsgált szekvenciák csak egy részét képezik a könyvtár DNS-einek (500 bp-os szakaszok).
A szekvenciák struktúrgének részei. Próbaként alkalmazhatóak a teljes hosszúságú DNS-ek kinyeréséhez.
Nincs példa, amelyben a teljes DNS-ek egyikét is megkapták volna, és nincs leírva a DNS-ek és a megfelelő fehérjék funkciója, biológiai aktivitása sem.
A szekvenciák egymással csak nagyon kis mértékben homológok.
Érdemi vizsgálat:
Egység (Szt. 59. §):
Az igénypontok nem egyetlen megoldásra vonatkoznak, hanem 11 egymástól független szekvenciára. Ezeket nem kapcsolja össze egyetlen közös találmányi gondolat.
Az egyes igénypontokban igényelt külön szekvenciák érdemi vizsgálatának egyéb szempontjai tekintetében az A esetnél leírtak mérvadók.

H eset

Igénypontok:
1. Polinukleotid, amely az 1. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
2. Polinukleotid, amely a 2. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
3. Polinukleotid, amely a 3. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
4. Polinukleotid, amely a 4. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
5. Polinukleotid, amely az 5. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
6. Polinukleotid, amely a 6. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
7. Polinukleotid, amely a 7. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
8. Polinukleotid, amely a 8. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
9. Polinukleotid, amely a 9. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
10. Polinukleotid, amely a 10. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
11. Polinukleotid, amely a 11. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
cDNS-könyvtárat hoztak létre humán májból oligodT primerekkel. Az összes igényelt szekvenciát automata szekvenátorral határozták meg. A vizsgált szekvenciák csak egy részét képezik a könyvtár DNS-einek (500 bp-os szakaszok).
A szekvenciákból következtetett aminosav-szekvenciák potenciális glikolizációs helyekkel rendelkeznek, így feltételezik, hogy a szekvenciák glikoproteint kódoló gének részei. Próbaként használhatóak a teljes hosszúságú DNS-ek kinyeréséhez. Nincs példa a teljes szekvenciák kinyerésére.
A szekvenciák csak nagyon kis mértékben homológok egymással.
Érdemi vizsgálat:
A vizsgálat eredménye azonos az előző G esetben leírtakkal. A szabadalmazhatóságot nem érinti az az új információ, hogy az igényelt szekvenciák feltételezhetően glikoproteineket kódolnak.

I eset

Igénypontok:
1. Polinukleotid, amely az 1. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
2. Polinukleotid, amely a 2. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
3. Polinukleotid, amely a 3. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
4. Polinukleotid, amely a 4. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
5. Polinukleotid, amely az 5. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
6. Polinukleotid, amely a 6. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
7. Polinukleotid, amely a 7. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
8. Polinukleotid, amely a 8. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
9. Polinukleotid, amely a 9. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
10. Polinukleotid, amely a 10. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
11. Polinukleotid, amely a 11. számú szekvencia szerinti nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
A polinukleotidok egy Y betegségben szenvedő beteg hepatocitáiból izolált cDNS-könyvtár 500 bp-os szekvenciái közül olyanok, amelyeket egészséges embereknél a hepatociták nem tartalmaznak.
Northern-hibridizációval bizonyították, hogy a megfelelő mRNS-ek csak a betegek hepatocitáiban fejeződik ki. Így a polinukleotidokat Y betegség diagnosztizálására használhatják.
A szekvenciák csak nagyon kis mértékben homológok egymással.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Nincs olyan ismert DNS, amely specifikus az Y betegségre.
Érdemi vizsgálat:
Egység (Szt. 59. §):
A fenti megoldások egységesek. A különböző szekvenciák a polinukleotidok olyan egymásnak megfelelő közös műszaki jellemzőinek tekinthetők, melyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak (lásd a D esetben leírtakat), és hozzájárulnak a feladat (Y betegség diagnosztizálásához megfelelő szekvenciák kialakítása) megoldásához.

Befejezés

Egy találmányhoz sokféle úton el lehet jutni. A feltaláló kiindulhat egy technikai problémából, amire aztán kellő leleményességgel megtalálja a megoldást. Az is elképzelhető azonban, hogy valaki rábukkan valami új dologra, és az foglalkoztatja, hogy mire jó ez a valami, hogyan lehetne hasznosítani. Korábban a szabadalmaztatott részszekvenciák létrehozásában az első megközelítés dominált, például előállították egy ismert funkcióval rendelkező fehérje valamilyen előnyös hatással rendelkező fragmensét kódoló DNS-t. A cikkünk tárgyát képező részszekvenciák azonban tipikusan a második megközelítés termékei. Általában olyan projektek részeredményei, melyek végső célja egy élő szervezet genetikai információtartalmának teljes meghatározása. A részszekvenciákat meghatározó szakemberek okkal gondolhatják, hogy olyan molekulákat azonosítottak, amelyek egyike-másika egy nagyon értékes molekula része. Nagy a kísértés, hogy a részeredményre az egész feltételezett hasznossága ismeretében próbáljunk szabadalmi oltalmat szerezni. Ez a bejelentői magatartás váltotta ki a szakemberek ellenérzését, és késztette arra az iparjogvédelmi szakmát, hogy átgondolja, milyen szempontokat kell figyelembe venni az ilyen típusú bejelentések elbírálása során.
Túllépné ennek a gyakorlatiasnak szánt cikknek a kereteit annak megvitatása, hogy a magyar szabadalmi törvény 2003 januárjában hatályossá váló és alapvetően a jogharmonizációt szolgáló módosításának szövegében miként tükröződik ez a probléma. A feltalálói teljesítmény és a szabadalommal keletkező kizárólagos használati jog egyensúlya biztosítható a jelenleg hatályos törvény keretei között is, a szabadalmazhatóság bármely találmánnyal szemben érvényes követelményeinek következetes betartásával.
A bejelentés elkészítésénél érdemes figyelembe venni a következőket.
Egy nukleinsav-szekvenciára vagy részszekvenciára vonatkozó szabadalmi bejelentés, amelyben nincs kinyilvánítva a használhatóság olyan meghatározott területe, amely azt az ipar egy konkrét ágához köti, nem szabadalmazható. Például, ahogy egy félkilós, "öklömnyi" bonyolult berendezés ipari alkalmazhatóságát nem támasztja alá annak kinyilvánítása, hogy levélnehezékként használható, ugyanúgy nem tekinthető az ipari alkalmazhatóság kellő feltárásának egy cDNS-ből származtatott random részszekvenciára, hogy próbaként használható egy nem megnevezett gén azonosítására.
Nem elégíti ki a szabadalmazhatóság követelményeit egy nukleotidszekvencia, melyet ismert eljárással állítottak elő, és amelyik önmagában nem mutat semmilyen meglepő hatást, pusztán azért, mert erős homológiát mutat egy ismert biológiai funkcióval rendelkező fehérjét kódoló nukleinsav-molekulával. Egy kiásott cserépdarab használati értékét nem befolyásolja, hogy a többi darabbal, ha azok is előkerülnek, egy nagyon hasznos korsót alkothat. A szabadalom tárgyának önmagában kell a szabadalmazhatóság összes ismérvével rendelkeznie.
A nagyszámú szekvenciára vonatkozó találmány egységét nem alapozza meg csupán az, hogy a szekvenciák azonos forrásból származnak.
Végezetül, a hipotetikus esetek értékelése jól mutatja, hogy a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság követelménye nem független egymástól. Ha nem egy ismert probléma megoldásának a szándéka áll a találmányhoz vezető út kiindulópontján, a találmányi feladat vagy a hasznosság meghatározása is feltalálói tevékenységet igényelhet.

Keresés űrlap

Szemle - 2002. 10.