NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, formatervezési minta- és védjegyjog területéről
A) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (Court of Appeals for the Federal
Circuit, CAFC) az EZ. Dock, Inc. v. Schafer Sys., Inc. ügyben megváltoztatta
az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben az utóbbi érvénytelennek minősített
egy téglalap alakú szakaszokból kötőelemekkel összeállított úszódokkra vonatkozó
szabadalmat.
A feltalálók egy minnesotai folyómelléki kisváros üzletemberei voltak, akik
az első dokkot a szabadalmi bejelentés napja előtt mintegy 13 hónappal, vagyis
1 hónappal az újdonságrontás szempontjából kritikus időpont előtt adták el.
Egy személy az egyik feltaláló raktárában látott dokkszakaszokat és megkérdezte,
hogy vásárolhatna-e egy dokkot. A CAFC megállapítása szerint (1) a dokkot
nem ajánlották fel eladásra az említett időpontban, mert a vásárló kezdeményezte
az üzletet; (2) a vásárló a piaci értéknél kevesebbet fizetett; (3) mindkét
feltaláló meglátogatta a dokkot, amely a folyónak egy különösen hullámos szakaszán
volt felállítva, hogy lássák a dokk ellenállóképességét; (4) a feltalálók
költségtérítés nélkül végeztek javításokat; és (5) a feltalálók javítottak
a végső kivitelezésen, és a javítást igényelték egy függő igénypontban.
Ilyen tények alapján a CAFC megállapította: "Amikor egy feltaláló a kísérleti
szakaszban olyan változtatásokat végez, amelyek egy később benyújtott szabadalmi
bejelentésben igényelt jellemzőket eredményeznek, ez egyértelműen arra utal,
hogy a feltaláló tevékenysége nem volt a szabadalmazásra kész találmány idő
előtti kereskedelmi hasznosítása.
Ilyen okok miatt a CAFC úgy ítélte meg, hogy az adott esetben nem volt szó
újdonságrontó kereskedelmi hasznosításról, és így indokolatlan volt a szabadalom
érvénytelennek nyilvánítása.
B) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) 2002. március 28-án a Johnson
and Johnston Associates v. R. E. Service Co., Inc. ügyben úgy ítélkezett,
hogy egy szabadalmas nem hivatkozhat az ekvivalencia-elvre annak érdekében,
hogy kinyilvánított, de nem igényelt tárgyra vonatkozó igényt érvényesíthessen.
A CAFC azt is megállapította, hogy amennyiben álláspontja ütközik egy 1998.
évi korábbi ítéletével, utóbbit most érvényteleníti.
A Johnson 5 153 050 sz. szabadalma olyan nyomtatott áramkörű lapok gyártására
vonatkozott, amelyek vezető rézfóliákból álló vékony lapjait "prepeg"-nek
nevezett dielektromos gyantával impregnált anyagból álló lemezekre viszik
fel. A rétegezési eljárás alatt a munkások megfogják a rézfóliát, ami annak
szennyeződését idézi elő, és egyúttal a maratott rézáramkörben diszkontinuitásokhoz
vezet. A találmány a vékony rézfóliához egy alumíniumlemezt csatlakoztat,
aminek következtében elkerülhetővé válik a munkások általi szennyezés. E szabadalommal
kapcsolatban az elsőfokú bíróság (district court) az ekvivalencia-tan alapján
megállapította, hogy az alperesek szándékosan bitorolták annak 1. és 2. igénypontját.
Az alperesek a CAFC-hez benyújtott fellebbezésükben azzal érveltek, hogy Johnson
nem igényelt acél fedőréteget, és így annak alkalmazását a köz számára szabadon
hagyta, mert az oltalmi kör csupán alumínium fedőrétegekre vonatkozik.
Válaszában a Johnson arra hivatkozott, hogy a nem igényelt acél fedőlemezek
nem tekinthetők a köz számára átadottnak.
A CAFC megállapította, hogy a nem igényelt tárgy a köznek van felajánlva,
mert a szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, és így a bíróságoknak
a korábbi joggyakorlattal összhangban nem kell foglalkozniuk azzal a kérdéssel,
hogy egy kizárólagos jog olyasmire is vonatkozik-e, amit a szabadalmi hivatal
nem vizsgált. Így a CAFC megváltoztatta az elsőfokú bíróság bitorlást megállapító
ítéletét, majd leszögezte: "Egy szabadalmas, aki gondatlanságból elmulaszt
egy kinyilvánított tárgyat igényelni, nem hagyható orvoslás nélkül."
Az eredeti szabadalom engedélyezésétől számított két éven belül benyújthat
egy "reissue" (újból engedélyeztetni kívánt szabadalomra vonatkozó)
bejelentést, és így megkísérelheti eredeti oltalmi körének bővítését, vagy
pedig egy külön bejelentést is benyújthat, amelyben igényli a kinyilvánított
nem igényelt tárgyat. A Johnson két folytatólagos bejelenést nyújtott be,
amelyek igénylik a vonatkozó tárgyat.
A bíróság egyik tagja különvéleményt nyilvánított, mert szerinte az ítéletben
hivatkozott esetek nem az ekvivalencia-elv alkalmazására vonatkoznak, hanem
egyszerűen azt állapítják meg, hogy egy szabadalmazott találmány igénypontjai
határozzák meg az oltalmi kört.
Az ítéletből levonható tanulság, hogy a kinyilvánított, de nem igényelt tárgy
kapcsán egy szabadalmas nem támaszkodhat az ekvivalencia-elvre. Ugyanakkor
az a következtetés is levonható, hogy nem csak azt kell gondosan vizsgálni,
hogy a leírás az összes igénypontot alátámasztja-e, hanem azt is, hogy minden
igényelve van-e, ami a leírásban ki van nyilvánítva.
C) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Thrifty, Inc. ügyben
2001. december 13-án hozott ítéletében megerősítette a "kék szín"
gépkocsikölcsönző szolgáltatások kapcsán való lajstromozására vonatkozó kérelem
elutasítását.
Az eredeti bejelentés a kék színt egy épület oldalán mutatta, de később a
bejelentő a kék szín általános használatát igényelte (ideértve autóbuszok
és gépkocsik oldalait is). A CAFC szerint a Szabadalmi Hivatal Fellebbezési
Tanácsának véleménye teljesen helytálló, mert a bejelentés tárgyának szélesítése
lényeges változást jelentett, minthogy annak a tárgynak a változtatása, amelyen
a színt alkalmazzák, befolyásolja a védjegy által keltett benyomást. A CAFC
az esetet a szóvédjegyektől - amelyeknél az a szövegösszefüggés, amelyben
a védjegyet használják, megváltoztatható lényeges változás létrehozása nélkül
- eltérően ítélte meg, és megerősítette a Fellebbezési Tanács általi elutasítást.
D) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Smith & Nephew, Inc.
v. Ethicon, Inc. ügyben 2001. december 12-én hozott ítéletében megváltoztatta
az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapítva, hogy a felperes szabadalmát bitorolták.
A szabadalom eljárásra vonatkozott, sebvarratnak egy csonton való rögzítésére
olyan módon, hogy a varrathoz kapcsolt csapot egy a csont külső, kemény részében
létesített nyílásban helyeznek el.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy az a korlátozás hogy "a csapot a nyílásban
úgy helyezik el, hogy a hozzá csatlakozó varratot benyomják a nyílásba"
megkívánta-e, hogy a csapot a behelyezés után a sebész egyáltalán ne mozgassa.
A CAFC háromtagú tanácsa két tagjának véleménye szerint a korlátozás csupán
annyit jelent, hogy a csapot behelyezése után nem lehet eltávolítani, de az
még mozgatható bitorlás elkerülése nélkül. A többségi vélemény szerint korlátozás
jött ugyan létre, amikor a bejelentő elhatárolta magát egy olyan ismert eljárástól,
amelynél bonyolult mechanikai művelettel rögzítették a csapnak megfelelő lehorgonyzó
elemet, de ez a korlátozás nem terjedt ki arra az esetre, amikor a varrat
egyszerű megrántásával biztosítják, hogy a csap rögzüljön (különösen, mert
ez volt a szabadalmi leírás által tanított "ésszerű" megoldás).
A többségi vélemény szerint ez a "feszítő" lépés csupán egy olyan
külön lépést jelentett, amely nem gátolta az igénypont bitorlását, mert "egy
igénypont nem hiányos, amikor kevesebbet állít, mint mindazok a lépések, amelyek
a gyakorlatban a találmány kapcsán végrehajthatók"; a külön lépés említésének
elmulasztása a gyakorlatban nem eredményezte azt, hogy a lépésről lemondtak.
Emellett egy függő igénypont olyan csapra vonatkozott, amelyet nem lehetett
beépítés után mozgatni.
Az ellenvéleményen levő bíró szerint az igénypontok nem vonatkoztak egy "feszítő"
lépésre, amely a bitorlással vádolt termékben szükségesnek látszott a varrat
rögzítéséhez.
E) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Novartis Corp. v. Ben
Venue Labs., Inc. ügyben 2001. november 7-én helybenhagyta az elsőfokú bíróság
(district court) ítéletét, amely nem állapított meg bitorlást.
A vonatkozó szabadalom csontfelszívódást gátló dinátrium-pamidronát kristályvizet
tartalmazó kristályos alakjára vonatkozott. A vitatott kérdés az volt, hogy
a Ben Venue (BV) vegyülete, amely vízben oldható, gyártás közben egy bizonyos
ponton kristályossá válik-e.
Bár a vegyület koncentrációját a gyártás közben az oldhatósági határ alatt
tartották, a Novartis azzal érvelt, hogy lokálisan átmenetileg képződhetnek
kristályok az oldhatósági határ fölött is. A Novartis állításának alátámasztására
szakértő által készített számítógépes modellt használt.
A CAFC szerint bár az elsőfokú bíróságnak a számítógépes modellre vonatkozó
kritikája nem volt elfogadható, a Novartis bizonyítását sem fogadták el, mert
a szakvélemény tényszerű állításai nem voltak kellően alátámasztva.
Brazíliában 1997-ben lépett hatályba a növényfajták oltalmára vonatkozó törvény, és ugyanebben az évben hozták létre a Nemzeti Növénylajstromozási Hivatalt is. Most arról kaptunk hírt, hogy az 1997. évi törvényt, amely csupán 8 növényfajta oltalmát tette lehetővé, összhangba kívánják hozni a TRIPS-egyezmény előírásaival, és így a növényfajták Brazíliában előreláthatóan korlátozás nélkül lesznek oltalmazhatók.
Dél-Koreában módosították a védjegytörvényt. Az új törvény szerint a bejelentési
kérelemben egy jogi személynek nem kell feltüntetnie a képviselő nevét, amit
a korábbi védjegytörvény megkívánt.
A védjegy megújításakor - ellentétben a korábbi törvénnyel - nincs szükség
az áruknak és szolgáltatásoknak a régi osztályozási rendszerből a nemzetközi
osztályozásnak megfelelő újbóli osztályozására.
Ha egy védjegybejelentés kielégíti a törvényes követelményeket, a Szellemi
Tulajdon Hivatal a kérelemnek a hivatalba való beérkezési napját ismeri el
bejelentési napként. Ha azonban a bejelentés nem felelt meg az előírásoknak,
a korábbi törvény szerint a bejelentést visszaküldték a bejelentőnek anélkül,
hogy lehetőséget adtak volna hiánypótlásra. A módosított törvény ilyen esetben
határidőt ad a hibák kiküszöbölésére.
A korábbi védjegytörvény nem tette lehetővé a közismert földrajzi megjelölések
lajstromozását. Az új törvény szerint az ilyen megjelölések lajstromozhatók,
ha másodlagos jelentést szereztek.
A régi védjegytörvény szerint semmilyen bíróság nem érvényteleníthetett egy
védjegyet még akkor sem, ha az a szociális körülmények változása vagy a lajstromoztató
nemtörődöm magatartása miatt elvesztette megkülönböztető jellegét. Az új törvény
ilyen esetben lehetővé teszi a lajstromozás érvénytelenítését.
Az új törvény szerint a védjegybitorlást sokkal szigorúbban büntetik, mert
a kiszabható bírság eddigi 50 millió won (körülbelül 40 000 USD) legnagyobb
összegét 100 millió wonra, a kiszabható börtönbüntetés felső határát pedig
5 évről 7 évre növelték.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának 100. szabálya
európai szabadalmi bejelentések esetén közös képviselő megbízására vonatkozik.
A Kibővített Fellebbezési Tanács G 3/99 sz. ítélete szerint ha egynél több
felszólaló nyújt be felszólalást, egyetlen felszólalási illetéket kell csak
fizetni. Ha a felszólaló csoport közös képviselőjét az eljárás során más személy
váltja fel, és a fellebbezést egy aláírásra nem jogosult személy írja alá,
ezt a hiányosságot a fellebbezési tanács által előírt határidőn belül pótolni
lehet.
Az Európai Törvényszék (European Court of Justice, ECJ) a C-299/99 sz. Philips
Shaver ügyben 2002. június 18-án alapvetően megerősítette Colomer főügyész
korábbi véleményét, amely szerint egy terméknek kizárólag az alakjára vonatkozó
jel nem lajstromozható, ha ennek az alaknak a lényeges funkcionális jellemzői
csupán a műszaki eredménynek tulajdoníthatók, tekintet nélkül arra, hogy ugyanezt
az eredményt más alakokkal is el lehetne érni.
Az ügy akkor indult, amikor a Philips bitorlási keresetet indított a Remington
ellen olyan védjegyének bitorlása miatt, amely egy háromszögön belül elrendezett,
három forgófejjel rendelkező villanyborotva képéből állt. Az angol Fellebbezési
Bíróság (Court of Appeal) által az ECJ elé terjesztett főbb kérdések a következők
voltak.
a) Ha a védjegy tulajdonosa a piac kizárólagos szállítója, és ha ennek
következtében a vonatkozó közönség az árukat ezzel a szállítóval kapcsolja
össze és nem más vállalattal, egy olyan védjegy széles körű használata, amely
az áruk alakjából áll és nem foglal magában semmiféle "szeszélyes adalékot",
elegendő-e ahhoz, hogy a Védjegy Irányelv 3(3) szakaszának megfelelő célokra
megkülönböztető jelleget kölcsönözzön a védjegynek?
b) A Védjegy Irányelv 3(1)(e)(ii) szakaszának szövegezése által létrehozott
korlátozás, amely tiltja egy olyan védjegy lajstromozását, amely "kizárólag
annak az árunak az alakjából áll, amely szükséges egy műszaki eredmény eléréséhez",
megszüntethető-e azáltal, ha megállapítható, hogy egyéb olyan alakok is léteznek,
amelyekkel ugyanilyen műszaki eredmény érhető el, és igenlő esetben milyen
próbával állapítható meg, hogy az ilyen korlátozás alkalmazható-e?
Az ECJ egyetértett a főügyésszel abban, hogy a megszerzett megkülönböztető
jellegre vonatkozó 3(3) szakasz, amelyre a Philips hivatkozott azon az alapon,
hogy villanyborotvája éveken keresztül az egyetlen volt az adott sajátos alakkal,
nem alkalmazható olyan védjegyekre, amelyek kizárólag egy műszaki eredmény
eléréséhez szükséges alakból állnak. Mindazonáltal az ECJ ítélete rámutat,
hogy a nemzeti bíróság feladata megbízható adatok alapján annak megállapítása,
hogy fennállnak-e azok a körülmények, amelyek mellett az adott szakasz szerinti
követelmény kielégíthető.
Az ECJ szerint az említett (3)(1)(e)(ii) szakaszt úgy kell értelmezni, hogy
egy terméknek kizárólag az alakjából álló jel nem lajstromozható, ha "ennek
az alaknak a lényeges funkcionális vonásai csupán a műszaki eredménynek tulajdoníthatók".
Ez az eléggé homályos szövegezés valószínűleg azt jelenti, hogy az ilyen elutasítási
vagy érvénytelenítési okot meg lehet kerülni olyan megállapítással, hogy más
alakok is léteznek, amelyekkel ugyanilyen eredményt lehet elérni.
A japán Canon Kabushiki Kaisha cég fellebbezést nyújtott be a Delhi-i Legfelsőbb Bíróságnál egy indiai cég CANON védjegyének lajstromozása ellen. A bíróság megállapította, hogy a CANON védjegy használata egy másik cég által széles körű ismertsége miatt megtévesztő lenne; ezért az indiai cég által lajstromozott védjegy törlését rendelte el.
Egy teheráni elsőfokú bíróság ítélete szerint egy lajstromozott védjegyet nem csak akkor lehet töröltetni, ha az a megtévesztésig hasonló egy lajstromozott védjegyhez, hanem akkor is, ha a védjegyet nem tisztességes módon használják.
Az Ír Legfelsőbb Bíróság egy 2002-ben hozott ítéletében arról döntött, hogy
egy ír szabadalom megsemmisítési eljárásának szüneteltetése engedélyezhető-e,
ha az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) előtt az ír szabadalom alapját képező
európai szabadalom ügyében a felszólalási eljárás még folyamatban van.
A GD Searle & Co. és a Monsanto Co. számára 1997. november 9-én 679 157
számmal engedélyeztek európai szabadalmat gyulladáscsökkentő hatású, új 3,4-diaril-tiofén-származékokra.
A megadott európai szabadalmat számos megjelölt országban lajstromoztatták,
többek között Írországban is E 77 480 számmal.
1998. augusztus 10-én a Merck & Co. Inc. felszólalt a 679 157 sz. európai
szabadalom engedélyezése ellen, és a Felszólalási Osztály 2000. március 23-án
kiadott határozatában módosított formában fenntartotta az európai szabadalmat.
E határozat ellen a Merck fellebbezést nyújtott be, és az ügy még függőben
van.
1998. július 30-án a Merck az E 77 480 sz. ír szabadalom megsemmisítése iránti
kérelmet nyújtott be, míg a Monsanto 1999. július 19-én kérte az ír szabadalom
módosítását. 2000. január 8-án a Monsanto kérte a megsemmisítési eljárás szüneteltetését
arra hivatkozva, hogy az ESZH előtt a felszólalási eljárás ügyében még nem
hoztak végleges határozatot. A Merck a felfüggesztési kérelem figyelmen kívül
hagyását kérte arra hivatkozva, hogy a Monsanto Írországban nem használja
a szabadalmát. A Merck Írországban forgalmazta a szabadalmazott terméket,
amivel állítólag bitorlást követett el. Emellett a Mercknek volt egy gyártó
üzeme Írországban, amely a Monsanto szerint az ügy eldöntéséig nem gyárthatott
egy bitorlónak minősített terméket.
A Monsanto felajánlotta, hogy nem érvényesíti szabadalmi jogát a Merck-kel
szemben Írországban a felszólalási eljárás befejezéséig, de jogainak más országokban
való sérelme nélkül.
A Merck rámutatott, hogy a Monsanto már bitorlási eljárást indított ellene
ugyanezen termék vonatkozásában Hollandiában, és így a holland bíróság által
hozott bármilyen ítélet a Brüsszeli Egyezmény alapján Írországban is érvényesíthető
lenne. A Merck azzal is érvelt, hogy közérdekbe ütközne az írországi megsemmisítési
per szüneteltetésének engedélyezése, mert az ír szabadalmat még nem módosították,
és ha engedélyeznék a szüneteltetést, a szabadalom Írországban tágabb oltalmi
körű igénypontokkal maradna érvényben, mint az ESZH által valószínűleg engedélyezendő
szabadalom.
Az ír bíró, Mr. McCracken megjegyezte, hogy a megfelelő angol szabadalom kapcsán
is folyik bitorlási per, és a megsemmisítési eljárás is folyamatban van. A
Monsanto azonban nem kérte az angol bíróságtól az eljárás szüneteltetését
az ESZH előtt függő felszólalási eljárás miatt, és az angol bíróság 2000.
február 4-én megsemmisítette az angol szabadalmat. Jelenleg ez a határozat
is fellebbezés alatt áll. Minthogy az ír szabadalom ügyében a bizonyítási
eljárás függőben van, McCracken bíró véleménye szerint az ügyet a Felső Bíróság
(High Court) 15-18 hónap múlva fogja elbírálni, ha nem engedélyezik a szüneteltetést.
Ha az ügyben fellebbezést nyújtanak be a Legfelsőbb Bírósághoz, ez további
15 hónapot venne igénybe, vagyis az ír bíróságokon a végső döntést mintegy
2,5-3 év múlva lehetne megkapni. Az ESZH előtti ügyben a végleges döntés 3-4
év múlva várható.
Ezután McCracken bíró az angol bíróságok által hozott számos iránymutató ítéletre
hivatkozva megállapította: "Az, hogy mind a nemzeti bíróságok, mind az
ESZH előtt folynak eljárások, elkerülhetetlen, mert mind az ESZE, mind a nemzeti
törvények alapján engedélyezett szabadalmi jogokat a nemzeti bíróságok előtt
lehet megsemmisíteni, de a módosítás bizonyos esetekben nem csak a nemzeti
bíróságoknál, hanem az ESZH előtt is lehetséges. Ez az átlapolás azt eredményezheti,
hogy párhuzamos eljárások folynak ebben az országban és az ESZH előtt, ami
ütközéshez vezethet, de ezt kívánatos elkerülni. Ezért a Szabadalmi Bíróság
(Patents Court) szüneteltetni fogja az angol eljárást, ha ez nem okoz méltánytalanságot
a feleknek és nem ütközik közérdekbe. Sajnos, ez nem mindig lehetséges, mert
a felszólalási eljárás az ESZH előtt körülbelül 4-8 évet vesz igénybe."
McCracken bíró megjegyezte, hogy ezt az ítéletet 1997-ben hozták, amikor az
ESZH előtt lényegesen hosszabb ideig tartott egy felszólalási és az azt követő
fellebbezési eljárás, mint most. Nézete szerint ilyen ügyekben az eljárás
szüneteltetését kell engedélyezni annak elkerülése érdekében, hogy a költségek
megkétszereződése és az ellentétes határozatok elkerülhetők legyenek. A bíróságnak
tehát ebből kell kiindulnia, de meg kell fontolnia, hogy van-e olyan méltányos
ok, amely miatt a szüneteltetési kérelmet el kell utasítani. A bíró úgy látta,
hogy az adott esetben engedélyezni kellett a szüneteltetést, de Mercknek kimondottan
megadta a lehetőséget a szüneteltetés leállításának kérelmezésére, ha a körülményekben
bármilyen lényeges változás következik be.
Ez a döntés megerősíti, hogy az ESZH joggyakorlatának komoly befolyása van
a nemzeti szabadalmi joggyakorlatra is, ami egyúttal a nemzeti bíróságok ütköző
ítéleteinek a gyakoriságát is csökkenti.
A) Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy 2002. szeptember
1-jétől Japánban módosított szabadalmi törvény lépett hatályba. Ennek megfelelően
a PCT 22. szakaszának módosított (1) bekezdése Japánban is hatályossá vált,
és így a nemzetközi bejelentések nemzeti szakaszát a bejelentés vagy az elsőbbség
napjától számított 30 hónapon belül kell megindítani. Ilyen esetben a bejelentés
japán fordításának benyújtási határideje két hónappal később, vagyis 32 hónapon
belül jár le.
A módosított törvénynek megfelelően a kinyilvánítási kötelezettséggel kapcsolatban
szigorúbb követelmények léptek életbe, mert a szeptember 1-jétől kezdve benyújtott
bejelentések esetén kötelező a szabadalmaztatni kívánt találmánnyal kapcsolatos
dokumentumok bibliográfiai adatainak a közlése. Ha a bejelentő nem ismerteti
a leírásban a számára ismert technika állását, és nem tesz eleget a hiánypótlási
felhívásnak, ez elutasítási ok lehet, de nem szolgáltat felszólalási vagy
megsemmisítési jogalapot.
B) Japán miniszterelnöke 2002. június 14-én bejelentette a Szellemi
Tulajdon Stratégiai Tanács megalapítását, amelynek ő maga is tagja több miniszterrel
együtt. További tagokat a tudományos, a jogi és az üzleti élet vezető képviselői
közül hívtak meg.
A tanács feladata, hogy új módszereket és utakat találjon a globális versenyben
való túlélés érdekében, valamint az, hogy Japán nemzeti stratégiájában biztosítsa
a szabadalmi rendszer megfelelő szerepét, és elősegítse annak működését.
C) A japán kormány 1997-ben javaslatot tett a szabadalmi rendszer alkalmazási
körének szélesítésére és a szabadalmi törvény olyan módosítására, hogy erősebb
és szélesebb oltalmi körű szabadalmakat engedélyezzenek a korábbinál rövidebb
idő alatt.
A kormány ilyen törekvéseinek figyelembevételével a japán Legfelsőbb Bíróság
1997-ben a Ball Spline Bearing ügyben alkalmazta először egy szabadalom oltalmi
körének értelmezésekor az ekvivalencia-tant. Egyidejűleg egy korábban figyelmen
kívül hagyott új alapelvet is alkalmazott, amelynek alapján vizsgálják "a
szubsztitúció kigondolásának könnyűségét a bitorlás időpontjában".
A Legfelsőbb Bíróság ezen ítéletének alapján egyre több ügyben alkalmazzák
az ekvivalencia-tant a szabadalmi jogok értelmezésekor.
A) A Legfelsőbb Népbíróság egy újabb döntése szerint a bizonyítás
terhe a környezetvédelmi és gyógyszer tárgyú, valamint a háziállatokkal kapcsolatos
találmányok bitorlásának ügyében az alperesre hárul. A döntés szerint a bitorlással
vádolt fél pervesztes lesz, ha konkrét és érdemi bizonyítékokkal nem tudja
alátámasztani, hogy a felperes állításai megalapozatlanok.
A szakértők szerint a döntés ellentétben áll a korábbi bírói gyakorlattal,
mert lehetővé teszi a bíróság előtt olyan hangszalagok vagy videoklipek használatát
bizonyítási célra, amelyek az alperes beleegyezése nélkül készültek. A Legfelsőbb
Népbíróság egy 1995. évi ítélete ugyanis megtiltja az ilyen bizonyítékok felhasználását.
B) Kínában 2001. november végéig kereken 1 350 000 szabadalmi bejelentést
nyújtottak be, amelyeknek több, mint a felére engedélyeztek szabadalmat. Megjegyezzük,
hogy ez a szám együttesen vonatkozik a találmányi, használati minta és mintaszabadalmakra.
2001-ben 203 586 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, ami az előző évhez
képest 25%-os növekedésnek felel meg. Ez a szám 63 216 találmányi szabadalmi
bejelentésnek, 79 723 használatiminta-bejelentésnek és 60 647 mintaszabadalmi
bejelentésnek felel meg. A 203 586 bejelentésből 37 889 származott külföldiektől,
ami az egyes kategóriákban 22%-os, 16%-os, illetve 21%-os növekedésnek felel
meg.
A legtöbb külföldi bejelentést (13 736) Japánból nyújtották be. Az első tíz
külföldi bejelentő további sorrendje: Amerikai Egyesült Államok (8994), Németország
(3454), Dél-Korea (2498), Franciaország (1521), Hollandia (1397), Svájc (1020),
Svédország (947), Nagy-Britannia (913) és Olaszország (495).
2001-ben Tajvanról 15 078 és Hongkongból 1312 bejelentést nyújtottak be Kínában.
C) Egy kínai kereskedelmi lap szerint Kína nem tart lépést a nemzetközi
versennyel az új technológiákra vonatkozó szabadalmi bejelentések benyújtása
terén. A tájékoztatási minisztérium által kiadott statisztika azt mutatja,
hogy az információtechnológia területén Kínában benyújtott szabadalmi bejelentések
egyharmada származik hazai bejelentőktől, de egyes területeken a szabadalmi
bejelentéseknek csak egytizedét nyújtják be hazai feltalálók. A 2001-ben benyújtott
74 000 találmányi szabadalmi bejelentés többsége néhány fejlett országból,
így Japánból, az Egyesült Államokból és Németországból származik.
A 100 legnagyobb információtechnológiai társaság közül tavaly csupán 44 nyújtott
be szabadalmi bejelentést, ami annyit jelent, hogy a társaságok által kutatásra
és fejlesztésre fordított óriási összegeket nem tükrözi az évente benyújtott
szabadalmi bejelentések száma.
A 2001-től 2005-ig terjedő ötéves terv időszaka alatt Kína 500 milliárd dollárt
fog a távközlési ipar fejlesztésére fordítani; így Kína 2005-ben GDP-jének
a 7%-át fogja ilyen célra fordítani a jelenlegi 4,5% helyett.
D) Az Állami Szellemi Tulajdon Hivatal 4000 RMB-t (mintegy 480 USD-t)
fizetett kártérítésként egy olyan feltalálónak, akinek egy 1998-ban engedélyezett
szabadalmát számítógéphiba következtében 1996-ban megszűntnek tüntették fel.
A hivatalt a kártérítés fizetésére a pekingi 1. számú Népbíróság kötelezte.
Macedónia 2002. május 30-án letétbe helyezte a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezésének nemzetközi elismerésére vonatkozó Budapesti Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Így ez a Szerződés Macedóniára nézve 2002. augusztus 30-án lépett hatályba.
Az 1977. évi angol szabadalmi törvény 2(3) szakasza szerint a technika állása
egy adott időpontban felöleli a korábbi elsőbbségű, de később publikált szabadalmi
bejelentéseket. Az ilyen anterioritások újdonságrontók, de nem vehetők figyelembe
a feltalálói tevékenység megítélésekor. Lehetséges azonban, hogy egy bejelentő
a közzétételi előkészületek lezárása után vonja vissza bejelentését, és így
nem tudja megakadályozni, hogy az a köz számára hozzáférhető legyen, ami viszont
veszélyezteti az ugyanazon tárgyra alapozott későbbi elsőbbségű szabadalmi
bejelentés újdonságát. Bár ez kevéssé valószínű lehetőségnek tűnik, az elmúlt
évben két olyan eset is előfordult, amikor az Angol Szabadalmi Hivatal ilyen
visszavont szabadalmi bejelentést nevezett meg újdonságrontóként.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) európai szabadalmak kapcsán hasonló
rendelkezést tartalmaz az 53. szakasz (3) és (4) bekezdéseiben, a korábbi
bejelentésben megjelölt államokra vonatkozó hatással. Egy olyan bejelentés,
amelyet a közzététel előtt visszavontak, az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH)
Vizsgálati irányelveinek C-IV, 6.1a) pontja szerint - összhangban a Jogi Fellebbezési
Tanács J 5/81 (OJ 4/1982) határozatával - nem esik az 54. szakasz (3) bekezdésének
hatálya alá. Ezzel szemben az Angol Szabadalmi Hivatal kézikönyve a szabadalmi
joggyakorlatról (United Kingdom Patent Office Manual of Patent Practice) nem
tartalmaz iránymutatást ilyen ügyben.
A BL O/260/01 számú ügyben a bejelentő, Mr. Zbinden azt követően, hogy értesítést
kapott a szabadalmi bejelentés közzétételi előkészületeinek befejezéséről,
értesítette a szabadalmi hivatalt arról a szándékáról, hogy bejelentését vissza
kívánja vonni, de nem tudta megakadályozni a közzétételt. Mr. Zbinden találmányának
megvédése érdekében a közzététel napja előtt egy új bejelentést nyújtott be,
de az elővizsgáló határozatában az új bejelentést a korábbi bejelentésre tekintettel
nem minősítette újnak.
A bejelentő képviselője azzal érvelt, hogy egy bejelentésnek közzététele idején
függőnek kell lenni ahhoz, hogy hivatkozni lehessen rá a törvény 2(3) szakasza
alapján, és megjegyezte, hogy az 1977. évi angol szabadalmi törvényt az Egyesült
Királyságban ugyanolyan gyakorlati következményekkel járónak szánták, mint
az ESZE-t. Az elővizsgáló azonban azt állította, hogy az ilyen értelmezés
nem lenne összhangban az 1977. évi angol szabadalmi törvényben a "bejelentés"
kifejezés általános használatával, és a 2(3) szakasz nem jelez eltérő kezelést
olyan esetekben, amikor a bejelentést publikálás előtt visszavonták vagy elutasították.
Az ügyben tárgyalást tartó elővizsgáló azon a véleményen volt, hogy az 1977.
évi angol szabadalmi törvény nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arra nézve,
hogy azokat a bejelentéseket másképp kezeljék, amelyeket visszavontak, de
publikáltak. Ezért fenntartotta azt a nézetét, hogy a szabadalmi bejelentés
a köz számára hozzáférhetővé vált, és a bejelentés publikálás előtti visszavonásának
ténye nem változtatta meg a technika állását.
Bár az elővizsgáló Zbinden bejelentése kapcsán megjegyezte, hogy a "hasonló
önütközés" viszonylag ritka, a Szabadalmi Bíróság (Patents Court) az
(2002) EWHC 535 (Ch) számú ügyben szintén ilyen esettel találkozott. Az események
hasonló láncolatában a bejelentő, Mr. Woolard anyagi okok miatt elhatározta,
hogy visszavonja bejelentését, de nyitva kívánta hagyni a lehetőséget egy
új bejelentés benyújtására ugyanazon találmány alapján egy későbbi időpontban.
Bár időben utasította képviselőjét, hogy akadályozza meg a bejelentés közzétételét,
a szabadalmi hivatal a visszavonási kérelmet a közzétételi előkészületek lezárása
után kapta kézhez.
A bejelentő ugyanezen találmányra egy új bejelentést 1997. június 3-án, visszavont
találmányának a szabadalmi hivatal általi közzététele előtt egy nappal nyújtott
be. A nemzetközi elővizsgáló úgy találta, hogy az új bejelentésre nézve újdonságrontó
a korábbi kinyilvánítás, de a visszavonási dátumra tekintettel ejtette ezt
a kifogását. Amikor azonban a bejelentés a nemzeti szakaszba lépett, az angol
elővizsgáló e korábbi bejelentés alapján újdonságrontásra hivatkozott. A szabadalmi
hivatal előtti meghallgatás alkalmával az elővizsgáló a Zbinden-féle bejelentésben
hozott határozatra hivatkozva megállapította, hogy a bejelentés nem új. A
bejelentő a Szabadalmi Bírósághoz fellebbezett.
Abban a kérdésben, hogy a 2(3) szakasz megkívánja-e, hogy a szabadalmi bejelentés
a publikáció napján élő bejelentés legyen, Laddie bíró azt vizsgálta, hogy
mi a célja az angol szabadalmi törvény 2(3) szakaszának és az ESZH 54(3) szakaszának.
A bejelentő érvelése szerint mindkettőnek az volt a célja, hogy meggátolják
azonos kizárólagos jog engedélyezését egynél több szabadalommal. A szabadalmi
hivatal azonban azzal érvelt, hogy a kettős szabadalmazás elkerülése mellett
a rendelkezés a köz érdekét szolgálja, mert meggátolja szabadalom engedélyezését
olyan találmányra, amelyet már kinyilvánítottak. Ilyen szempontból mellékes,
hogy egy publikált szabadalmi bejelentést végül engedélyeztek-e vagy sem.
Laddie bíró úgy találta, hogy az angol szabadalmi törvény 2(3) szakasza és
az ESZE 54(3) és (4) szakasza szerinti korlátozás korábbi szabadalmi bejelentésekre
nem egyeztethető össze a józan gondolkodással, és utalt arra, hogy másmilyen
módokon is lehetséges egy találmány tárgyát nyilvánosságra hozni valamivel
korábban a köz számára való nyilvánosságra hozatalnál, így például egy szaklap
számára készített cikkben, előadással vagy kiállításon. Ezért a szabadalmi
bejelentések különleges kezelése tisztességtelen megkülönböztetést jelentene
a különböző típusú kinyilvánítások között. Emellett ezeknek a rendelkezéseknek
arra a nemzeti területre való korlátozása, ahol szabadalmat kívánnak kapni,
nem egyeztethető össze azzal a céllal, hogy meggátolják a közszférában nyilvánosságra
jutott tárgyú találmányok szabadalmazását. A Woolard-féle fellebbezésnek helyt
adva Laddie bíró megállapította, hogy a jogi rendelkezések célja elsősorban
a kettős szabadalmazás meggátlása, és rámutatott, hogy kívánatos lenne az
54. szakasz ESZH szerinti értelmezésével azonos joggyakorlatot kialakítani.
A Zbinden-bejelentés ügyében hozott ítélet terén a lényegileg azonos jogi
rendelkezések ellenére eltért az angol és az európai szabadalmi joggyakorlat.
Ez az európai szabadalmak bejelentői számára előnyt adhatott - bár igen ritkán
- a nemzeti bejelentőkkel szemben. A Wollard-ügyben hozott ítélet megszünteti
ezt a rendellenességet, és ismét rámutat annak szükségességére, hogy az angol
és az európai szabadalmi jogot egyformán kell értelmezni.
Oroszországban 2002. július 1-jén új büntetőjogi kódex lépett hatályba, amely
a szellemi tulajdonjogok területén is számos rendelkezést tartalmaz. Az új
kódex védjegyek törvénytelen használata esetén lehetővé teszi a védjegy, szolgáltatási
védjegy vagy eredetmegjelölés törvénytelen másolatát tartalmazó tárgyak elkobzását.
A szellemi tulajdonjogok megsértése esetén alkalmazandó vámhatósági eljárásokat
korábban a szövetségi vámkódex 10. fejezete tárgyalta; folyó év július 1-je
óta az ilyen eljárásokat is az új büntetőjogi kódex tárgyalja.
14. Spanyolország
2002. április 29-én egy, a spanyol szabadalmi törvényt kiegészítő törvény
lépett hatályba, amely összhangba hozta a spanyol szabadalmi törvényt az Európai
Parlament biotechnológiai találmányok oltalmára vonatkozó 98/44/EC sz. irányelvével.
Az új törvény szerint a biotechnológiai találmányok annak ellenére szabadalmazhatók,
hogy élő szervezetekre vonatkoznak. Ezért egy találmányt nem lehet elutasítani
azon az alapon, hogy az biológiai anyagra vonatkozik. A törvény szigorúan
elhatárolja a szabadalmazható biológiai találmányokat az elsősorban etikai
okokból nem szabadalmazható biológiai találmányoktól.
A törvény 1. szakasza szerint a műszaki eljárással előállított vagy elkülönített
biológiai anyag szabadalmazható, ha kielégíti az általános szabadalmazhatósági
követelményeket. Nem szabadalmazhatók az emberi lények klónozására szolgáló
eljárások; az emberi lények csíravonalai genetikai azonosságát módosító eljárások;
a humán embriók felhasználása ipari vagy kereskedelmi célra; az állatok genetikai
azonosságának módosítására szolgáló eljárások, ha az állatoknak szenvedést
okoznak anélkül, hogy jelentős gyógyászati előnyt nyújtanának az emberek vagy
állatok számára; nem szabadalmazhatók az utóbbi eljárásokkal előállított állatok
sem.
A törvény 2. szakasza a biológiai anyag letétbe helyezésére, tárolására és
konzerválására vonatkozik.
A törvény 3. szakasza az oltalom terjedelmét határozza meg.
A törvény 4. szakasza új kényszerengedély-szabályokat állapít meg.
15. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A) A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2002. június 1-től 5-ig
szakértői ülést tartott, melynek az volt a célja, hogy a Szabadalmi Együttműködési
Szerződés (PCT) rendelkezéseiben olyan módosításokat hajtsanak végre, amelyek
a jelenleg 116 tagország számára megkönnyítik a szabadalmi oltalom elnyerését
nemzetközi bejelentés útján.
A PCT Reform Bizottsága több olyan rendszabályt fogadott el, amely a nemzetközi
eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására hivatott. A javasolt módosításokat
a PCT Uniójának szeptemberi közgyűlése elé terjesztik. A javaslat a WIPO szerint
terveket tartalmaz javított nemzetközi kutatási és elővizsgálati rendszerre,
ami fontos lépés a PCT szerinti eljárás gazdaságosabbá tételében, és lehetővé
teszi a nemzetközi és a nemzeti eljárások közelítését.
B) 2001-ben az alábbi 10 vállalat nyújtotta be a legtöbb nemzetközi
bejelentést (zárójelben adjuk meg az országkódot és a bejelentések számát):
1. Koninklijke Philips Electronics N.V. (NL, 1458)
2. Robert Bosch GmbH (DE, 1170)
3. Siemens Aktiengesellschaft (DE, 1139)
4. Telefonaktiebolaget LM Ericsson (SE, 876)
5. Matsushita Electric Industrial Co. Ltd. (JP, 852)
6. The Procter & Gamble Company (US, 723)
7. Shanghai Biowindow Gene
Development Inc. (CN, 665)
8. Infineon Technologies AG (DE, 527)
9. BASF Aktiengesellschaft (DE, 515)
10. Bayer Aktiengesellschaft (DE, 466)
A) A jelenlegi szabadalmi rendszer szerint egy szabadalmi bejelentő
kérheti, hogy bejelentését a párhuzamos angol, ausztrál, amerikai egyesült
államokbeli, európai vagy kanadai bejelentésének kutatási és vizsgálati eredményeire
alapozva bírálják el (az európai és kanadai bejelentés esetében csak akkor,
ha azokat angol nyelven nyújtották be). 2002. augusztus 15-től kezdve a szingapúri
szabadalmi bejelentések vizsgálatát a 2002. augusztus 1-jei vagy későbbi elsőbbségű
japán bejelentések vizsgálati eredményeire támaszkodva is lehet kérni.
B) A szingapúri kormány olyan javaslat elfogadásán dolgozik, amely
kis- és középvállalatok anyagi megsegítését célozza a szabadalmi bejelentésekkel
kapcsolatos költségek csökkentése által. A kormány reméli, hogy a javasolt
pénzügyi megoldás hatálybalépése jelentősen növeli az iparjogvédelmi kultúra
színvonalát.
Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy Szlovákia 2002. július 1-jén
csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. Most arról kaptunk tájékoztatást,
hogy a nemzetközi bejelentések szlovákiai nemzeti szakaszának megindításával
kapcsolatban is változott a törvény. Korábban a nemzeti szakasz megindításának
és a szlovák fordítás benyújtásának határideje az elsőbbség napjától számítva
21 hónap volt, ha a Szlovák Szabadalmi Hivatalt megjelölték, és 31 hónap volt,
ha kiválasztották. Az új törvény értelmében ez a határidő mindkét esetben
31 hónapra módosult.
Ez a törvényváltozás 2002. augusztus 1-jén lépett hatályba.