DR. BÉKÉS GERGELY

A magáncélú másolás néhány kérdése - Szomszédos jogi szemmel

 

Az Index internetes portál 2001. november 8-án a következő hírt tette közzé: "Egy német zenerajongót úgy felháborított az általa vásárolt audio CD másolásvédelme, hogy büntetőfeljelentést tett a kiadója ellen. A férfi a "Just the Best" címet viselő zenei összeállítás megvásárlása után azt tapasztalta, hogy a lemezt a PC-jén az elektronikus védelem miatt nem tudja lejátszani."¹
Ha a szöveget áthelyezzük a magyar szerzői jog környezetébe, a következő tényvázlatot kaphatjuk: egy felhasználó kereskedelmi célból kiadott hangfelvételt vásárolt, melyet azonban számítógépe CD-olvasójának segítségével sem érzékelhetővé tenni, sem pedig többszörözni nem tudott, mivel a hangfelvétel-előállító a forgalomba hozott hangfelvételt másolásvédelemmel látta el. A jelenlegi piaci magatartások alapján nem kizárt, hogy egyre több másolásvédelemmel ellátott hangfelvétel kerül kereskedelmi forgalomba a közeljövőben, ezért érdemes ezek jogi vizsgálatát megkezdeni.

1. A magáncélú másolás

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 35. §-a értelmében magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A magáncélú másolás a szabad felhasználás egyik nevesített esetköre, amely a fenti feltételek teljesülése esetében is csak akkor gyakorolható, ha belül marad az Szjt. 33. § szerinti általános, minden szabad felhasználást keretek közé szorító korlátokon, azaz:
a) nem sérelmes a mű rendes felhasználására,
b) indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit,
c) megfelel a tisztesség követelményének, és
d) nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
Az Szjt. 83. § (2) bekezdése értelmében nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását. Az idézett rendelkezés egyik következménye, hogy a szabad felhasználások, ezen belül a magáncélú másolás szabályait a szomszédos jogi jogosultakra - így többek között az előadóművészekre és a hangfelvétel-előállítókra - is alkalmazni kell.
Az Szjt. technológiai értelemben általában semleges, így felhasználás és felhasználás között pusztán az eltérő technikai megoldás miatt csak kivételes esetben tesz különbséget. Az Szjt. 35. §-a a magáncélú másolások technikai megvalósításának jellegére tekintettel azonban még egy további, a szabad felhasználást ebben a körben kizáró szűkítést is előír, amikor úgy rendelkezik, hogy nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetnek másolatot. A szűkítés indoka nyilvánvalóan az, hogy mivel az eredetivel azonos minőségű műpéldány korlátlan számú többszörözésére alkalmas digitális technika már önmagában is fenyegetést jelenthet a mű rendes felhasználására, ha pedig ehhez a magáncélú másolás megvalósítása érdekében még "teljesítési segédet" is igénybe vesznek, az már kétségtelenül beleütközik az Szjt. 33. §-a szerinti általános korlátokba.
A magáncélú másolások által előidézett, kétségtelenül létező vagyoni hátrány kompenzálására - egyfajta átalányjellegű, tehát az érintett szabad felhasználási kör egészére szétterítetten érvényesített "kárpótlásként" - a szerzői és az azzal szomszédos jogok jogosultjai 1982 óta ún. "üreskazetta-díjra" jogosultak Magyarországon. A 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletet (Vhr.) módosító 15/1982. (XI.20.) MM rendelettel - a világon harmadikként, a volt NSZK-t és Ausztriát követve - életre hívott új típusú díjfizetési kötelezettség kialakulásának indoka az volt, hogy egyre szélesebb körben terjedtek el a jó minőségű másolat készítésére alkalmas, olcsó, mindenki számára hozzáférhető magnókazetták, illetve az ezt a formátumot kezelő rögzítő- és lejátszó eszközök. A kazetták elterjedésével párhuzamosan a szerzők és más jogosultak jogos érdekeit ténylegesen károsító mértékben csökkent a műsoros lemezek (kazetták) kereskedelmi forgalma, így szükségessé vált egy ezt kompenzáló új típusú díj bevezetése. Az 1982-es rendelettel kiegészített Vhr. 14/A szakasza értelmében a rádió vagy a televízió műsorában sugárzott, valamint a kép- vagy hanghordozón nyilvánosságra hozott művek szerzőit, a magáncélú másolásokra tekintettel, külön díjazás is megilleti. A befolyó díjból az előadóművészek és a hangfelvétel előállítói is részesülnek. E szabályt 1994- ben törvényi szinten is megerősítette a jogalkotó, amikor a régi Szjt. (1969. évi III. tv.) 50/J §-ában így fogalmazott: A rádió- és televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadóművészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá hangfelvételek előállítóit műveik, előadóművészi teljesítményeik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel díjazás illeti meg. A hatályos Szjt. 20. §-a ezt a szöveget már változtatás nélkül vette át.
A magáncélú másolásra tekintettel fizetett díjat a gyakorlatban több módon lehetett volna bevezetni. Lehetőség volt arra, hogy a díjat az üres hang- és képhordozókhoz kapcsolják, de - elvileg - annak sem lett volna akadálya, hogy a többszörözést megvalósító eszközökhöz fűzzék a díjat (ahogyan a reprográfiai díjnál az most történik).² A jogalkotó a magáncélú másolásra tekintettel bevezetett díj fizetésére Magyarországon az üres hang- és képhordozók első belföldi forgalomba hozóját kötelezte. A nyilvánvaló piaci logika eredményeként azonban a kép- és hanghordozók forgalomba hozói díjfizetési kötelezettségüket természetesen áthárítják a magáncélú másolás tényleges megvalósítójára, így végső soron valóban átalány jellegű, a teljes felhasználási körre terített kompenzálásról van szó, amelynek címzettje a gyakorlatban az a személy (szervezet), aki (amely) a tényleges felhasználást (többszörözést) végzi.
A megfizetendő díj átalánydíjnak tekintendő azért is, mivel azt a ténylegesen megvalósuló felhasználástól függetlenül kell megfizetni, így tehát például abban az esetben is, ha a többszörözés során szerzői jogilag nem - vagy már nem - védett műveket, illetve teljesítményeket rögzítenek. A díjfizetés ugyanakkor nem sérti a szabad felhasználás ingyenességének elvét,³ mivel a díjfizetés kötelezettje jogilag nem a végső felhasználó, hanem a magáncélú másolás elterjedésére közvetlenül visszavezethetően komoly üzleti haszonra szert tevő első forgalomba hozó, illetve gyártó.⁴
A jogosultak technikai eszközökkel - hatásos műszaki intézkedésekkel - a magáncélú másolást egészen a közelmúltig gyakorlatilag nem akadályozták annak ellenére sem, hogy a másolás mértéke folyamatosan növekedett, a másolatok minősége pedig állandóan javult. Korlátot egyedül a másolásra alkalmas eszközök korlátozott kompatibilitása jelentett, amely behatárolta, hogy egyes hordozókról milyen módon, és milyen minőségben hozhatók létre másolatok. Az elmúlt években azonban a szórakoztató elektronikai gyártók egyre inkább olyan eszközöket hoztak forgalomba, melyek nagyon sokféle hanghordozó típusról nagyon sokféle más hanghordozó típusra tették lehetővé másolatok készítését, illetve az elkészült másolatok formátumának konvertálását. A technikai fejlődést kihasználva tehát a forgalmi ár töredékéért olyan másolatokat lehetett jogkövető módon készíteni engedély és díjfizetés nélkül, melyek nem, vagy alig különböznek minőségükben az eredetitől.

2. Magáncélú másolás az interneten

A magáncélú másolás új dimenzióit nyitotta meg az 1990- es években egyre inkább elterjedt internet és az MP3 formátumú fájlok. Az interneten működtetett egyes tartalomszolgáltatások megnövelték azon hangfelvételek számát, amelyről az internetet használók könnyen, gyorsan, jó minőségben készíthetnek magáncélú másolatot. Ilyen jól ismert - és az amerikai bíróság által szolgáltatásának felfüggesztésére kényszerített - szolgáltatás volt a Napster, de tucatnyi ehhez hasonló rendszer működik ma is a világhálón.⁵ Az MP3 különlegessége pedig "mindösszesen" annyi, hogy nem igényel külön speciális hanghordozót, mivel jól működő adattömörítési elvének köszönhetően gyakorlatilag minden digitális adatrögzítésre alkalmas eszközön tárolható ebben a formátumban hangfelvétel, ideértve az egyszerű floppy lemezeket és más háttértárolókat is. Ez azt jelenti, hogy aki ilyen formátumban kíván hangfelvételt magáncélra másolni, az egyrészt az egyébként is használt számítástechnikai eszközein túl nem feltétlenül vásárol külön hanghordozót, másrészt jelentősen megnehezedik a jogosultak helyzete abból a szempontból, hogy mely digitális hordozókat lehet (kell) jellemzően művek és szomszédos jogi teljesítmények magáncélú másolására használt eszközöknek tekinteni.⁶
A digitális adattömörítő eljárások az egyes védett művek, teljesítmények többszörözésének időigényét töredékére csökkentették. A magnókazetta elterjedésekor a másolatokat kizárólag valós idejű módon lehetett elkészíteni (tehát a másolás azonos volt a tényleges lejátszási idővel), majd a később bevezetett gyorsmásoló eljárásokkal ez a tartam körülbelül felére, harmadára csökkent, bár kétségtelen, hogy az ily módon elkészített másolatok minősége némileg romlott. A ma ismert tömörítési eljárásokat felhasználva egy teljes zenei album összesen 30-40 MB tárhelyet foglal el a számítógép merevlemezén,⁷ melyet egy átlagos számítógép már néhány másodperc alatt képes többszörözni, az elkészített másolatok minősége pedig minden tekintetben megfelel az eredeti műpéldány minőségének. A digitális technika használatával készített másolatok száma egyre gyorsabban éri el azt a kritikus tömeget, mely után az újabb magáncélú másolatok készítése már összeütközésbe kerülhet a szabad felhasználás általános korlátjaival, vagyis ellentétes a mű rendes felhasználásával, és indokolatlanul sérti a szerzők és szomszédos jogi jogosultak érdekeit.
Új technológiák kidolgozása önmagában még nem feltétlenül jelent azonnali veszélyt a szerzői jog által védett jogosultak érdekeire. Attól kezdve azonban, hogy az új technológiát alkalmazó eszközök olcsón, tehát tömegesen hozzáférhetővé válnak, a helyzet robbanásszerű méretekben és sebességgel megváltozhat. Ilyen folyamat volt például az írható CD-k elterjedése a '90-es évek második felében, amikor mind a CD-írók, mind pedig az azokhoz használt üres hordozók ára gyakorlatilag egy-két év alatt a töredékére csökkent, így rohamosan nőtt a felhasználásuk mértéke is.
A magáncélú másolás kritikus tömegének elérésében szinte hetenként új minőséget felmutató technológiák ugyan minden jogosulti csoport érdekeit sértik, ennek hátrányaival azonban legközvetlenebbül a hanglemezkiadók szembesülnek: a magáncélú másolatkészítés közvetlen versengése a műsoros hordozók forgalmazásával talán soha nem volt még ilyen élesen érzékelhető, mint napjainkban. Nem meglepő ezért, hogy jelenleg ez az egyébként nagy tőkeerővel rendelkező jogosulti csoport tesz a legtöbbet azért, hogy - egyebek mellett - másolásvédelmi technológiák kidolgozásával és alkalmazásával is gátat szabjon a szabad felhasználás korlátait feszegető magáncélú másolatkészítési módoknak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közeljövőben a hangfelvétel-előállítókhoz hasonló helyzetbe kerülhetnek a filmelőállítók és a televízió-szervezetek is. A digitális technikát felhasználó és egyre inkább elterjedő műsortárolási eljárások⁸ már ma lehetővé teszik, hogy a televízióban sugárzott filmeket, műsorokat oly módon rögzítsék a felhasználók, hogy azok akár pár perc késleltetéssel, akár pedig a rögzítés egyidejű folytatásával érzékelhetők maradjanak. Az új "digitális videózás" továbbá azt is lehetővé teszi, hogy az ismételt lejátszás során a készülék a filmalkotást, műsort sugárzás közben megszakító reklámokat automatikusan átugorja, "kiszerkessze". A magáncélú másolás során gyakorlatilag annak ellenére az eredeti műsoros hordozóval lényegében azonos tartalmú és vagyoni értékű többszörözés készülhet, hogy annak forrása (nyilvánossághoz közvetítése) a másolatkészítő számára is éppen a közbeiktatott reklámok miatt vált ingyenesen hozzáférhetővé.

3. Másolásvédelmi technológiák

A hangfelvétel-előállítók jelenleg több védelmi eljárás bevezetésével kísérleteznek, melyek más-más technológiát és jogi megoldást alkalmaznak, azonban főként továbbra is másolásvédelem nélküli CD-lemezek és hangfelvételek kerülnek kereskedelmi forgalomba. Az alkalmazott védelmi eljárások célja minden esetben az, hogy megakadályozzák a hangfelvételek változatlan minőségű és nagy mennyiségben történő többszörözését, nem járnak azonban a többszörözés teljes megakadályozásával.

3.1. Technikai védelmi eljárások

A kifejlesztett védelmi eljárások legnagyobb problémája, hogy az alkalmazott technológia kisebb-nagyobb kompatibilitási problémát eredményez a CD-ROM-okkal történő lejátszás során, így jelenleg nem csupán a többszörözést akadályozhatja a másolásvédelem, hanem - egyes esetekben - a hangfelvételek érzékelhetővé tételét is. Jelen rövid ismertetőben a (hatásos) műszaki intézkedés terminus technicus kerülése szándékos, mivel annak eldöntése, hogy a bemutatásra kerülő eljárások az Szjt. 95.§-a értelmében annak minősülnek-e, külön vizsgálatot igényel.

3.1.1. A Macrovision SafeAudio⁹ eljárása

A kaliforniai központú vállalat termékei között megtalálható SafeAudio szoftver több szinten biztosít másolásvédelmet a hangfelvételeket tartalmazó CD-lemezeknek.¹⁰ A legkisebb szintű védelmet biztosító mechanizmus során speciális kódokkal látják el a lemezeket, melyek a gyártó szerint megakadályozzák a hangfelvételek többszörözését, ugyanakkor ezek a CD-lemezek - a Macrovision adatai szerint - minden korábban gyártott CD-ROM-on lejátszhatók maradnak. Az eljárás lényege, hogy a CD-felépítését, szerkezetét oly módon módosítják, mely változtatások nem érintik sem a hangfelvételből készített és a lemezgyártás kiinduló pontjának számító hangfelvételből készített fájlok integritását, sem pedig azok minőségét. A SafeAudio védelemmel ellátott hangfelvétel többszörözése esetében a többszörözött műpéldányon az eredeti hangfelvételek helyett zajok hallhatóak csupán.
A "Timing" védelmi eljárás a többszörözést végrehajtó szoftver működését akadályozza, így a védelmi eljárás a másolóprogram ismétlődő megállását, vagy - amennyiben a többszörözött műpéldány mégis létrejönne - a másolt hangfelvétel "ugrálását" eredményezi. Az emelt védelmi szinttel ellátott CD-lemezek nem tehetők érzékelhetővé minden számítógépen, illetve DVD-lejátszón.
A legmagasabb védelmi szint alkalmazása megakadályozza a hangfelvétel számítógépen történő lejátszását, és így annak számítógépes többszörözését is. Ebben az esetben a CD-lemezt kétszekcióssá teszik a gyártás során, és a második szekcióban a védelmi eljárás jeleit helyezik el.
A Macrovision által kifejlesztett technológia azt használja ki, hogy a CD-lejátszó digitális jelkimenete többségében nem veszi igénybe az analóg jelek esetében használt hibajavító eljárást. Az analóg jelek feldolgozása során a hibajavító program a hibás jel lejátszása helyett az utolsó még hibátlan, és az első már hibátlan jel közötti különbséget interpolálja, és ennek eredménye hangzik el, amely ugyan az esetek egy részében nem egyezik az eredeti jellel, azonban a különbség gyakorlatilag nem érzékelhető.¹¹ A digitális jel felhasználása során ilyen hibajavítás a legtöbb esetben nincsen, mivel a digitális jelkimenet eredeti célja az adatlemezek feldolgozása volt, és adatok esetében gyakorlatilag nincs értelme javított jeleket megjeleníteni (gondoljunk itt például egy táblázat értékeinek javítás útján történő megváltoztatására).

3.1.2. A Midbar Cactus Data Shield eljárása¹²

Az izraeli központú vállalat termékskáláján három termék szolgál a hangfelvételek többszörözésének megakadályozására: a CDS100, a CDS200 és a CDS300. Tekintettel arra, hogy a szoftver működéséről a mai napig nem jelent meg hiteles helyről származó információ, így sok eltérő híradás szól ezen védelmi eljárásokról. A Midbar azonban több másolásvédelmi találmányt szabadalmaztatott az USA- ban,¹³ melyek lényege, hogy az eredeti hangfelvételből készített speciális formátumú jeleket helyeznek el a CD-lemez adatrészén, amely megakadályozza a hangfelvétel számítógépes lejátszását. A híradások rendre arról számoltak be a Cactus Data Shield kapcsán, hogy a védelem alapjául szolgáló eljárással a CD-lemezen olyan mennyiségű hibás jelet helyeznek el, amelyet a számítógép hibajavító mechanizmusa már nem képes kezelni, így az ilyen hangfelvételekről készített másolat minősége nagyon rossz.
A Midbar adatai szerint több mint 10 millió Cactus Data Shield védelemmel ellátott CD került forgalomba 2002 februárjáig az USA-ban és Európában,¹⁴ és még az idén Japánban is forgalomba hozzák az első egymillió Cactus Data Shielddel ellátott lemezt. A sajtó több alkalommal is beszámolt¹⁵ 2001 telén és 2002 elején arról, hogy Natalie Imbruglia White Lilies Island című lemezét a hangfelvétel-előállító (BMG) Cactus Data Shield védelemmel ellátottan hozta forgalomba. Ez az album volt az első Nagy-Britanniában, melyet ilyen védelemmel láttak el, de annak érdekében, hogy ne zárják ki teljesen a hanglemez számítógépes érzékelhetővé tételét, a CD adatrészén elhelyeztek egy szándékosan kis mintavétellel készített, és ezért rossz minőségű változatot is a hangfelvételekről, valamint egy Windows-kompatibilis lejátszót, így mégis lejátszható maradt a lemez a számítógépeken.¹⁶

3.2. Magáncélú másolás szerződéses korlátozása

Az elmúlt időszakban egyre több jel mutatott arra, hogy a legnagyobb hangfelvétel-előállító vállalatok megkísérlik hangfelvételeiket saját tartalomszolgáltatásuk keretén belül hasznosítani az interneten. E döntésüket feltehetően nagymértékben befolyásolta a hangfelvételek tömegessé vált internetes felhasználása, és az egyes fájlcserélő szolgáltatások nagy népszerűsége. A múlt év végén nemzetközi hangfelvétel-előállítók két internetes szolgáltatást indítottak be,¹⁷ mely szolgáltatások közösek abban, hogy a hangfelvételek felhasználójával kötött szerződésben kívánják a szolgáltatás keretén belül lehívott, illetve letöltött hangfelvételek későbbi magáncélú másolását korlátozni. Különböznek viszont a tekintetben, hogy a Pressplayt létrehozó hangfelvétel-előállítók hangfelvételeik felhasználását közvetlenül a felhasználóknak ajánlják fel, míg a MusicNet szolgáltatását franchise rendszerben kínálják a szolgáltatóknak.¹⁸
A szolgáltatások egységesen lehetővé teszik korlátozott számú hangfelvétel lehívását, illetve azokról történő tartós másolat készítését (letöltését), ezen túlmenően pedig a Pressplay lehetővé teszi, hogy a letöltött hangfelvételekről a felhasználó korlátozott számban és módon magáncélú másolatokat készítsen.
A Pressplay felhasználói a felhasználási szerződés értelmében meghatározott havidíj ellenében¹⁹ legfeljebb havi 1000 hangfelvételt hívhatnak le. A lehívott hangfelvételek letöltését, illetve más módon történő rögzítését, vagy másolat készítését a szerződés kifejezetten kizárja. A rendszer lehetővé teszi, hogy legfeljebb havi 100 hangfelvételről a felhasználók tartós magáncélú másolatot készítsenek saját használatú személyi számítógépük merevlemezére, ezen hangfelvételek későbbi többszörözése azonban még magáncélból is kizárólag egy másik számítógépre engedélyezett. A felhasználó havi legfeljebb ²⁰, korábban letöltött hangfelvételt többszörözhet CD-re, ebben az esetben is tilos azonban az ily módon többszörözött hangfelvételek további, akár magáncélú másolása, továbbá azok terjesztése, vagy más felhasználása.
A hangfelvételek CD-re történő többszörözését két módon korlátozzák a jogtulajdonosok. Ilyen többszörözés kizárólag külön meghatározott körű hangfelvételek esetében lehetséges, vagyis nem minden, a Pressplay rendszerén keresztül lehívható felvétel többszörözhető CD-re, másrészt egy előadóművésztől (illetve előadóművészek együttesétől) minden díjfizetési időszakban kizárólag két hangfelvétel másolható CD-re.
A letöltött hangfelvételek kizárólag abban az esetben tehetők érzékelhetővé, amennyiben a felhasználó érvényes előfizetői szerződéssel rendelkezik a szolgáltatónál. Amennyiben az aktuális előfizetői időszak letelt és a felhasználási szerződést nem hosszabbították meg a felek, illetve a szolgáltatás során alkalmazott számítógép felhasználásával a felhasználó nem jelentkezik be a Pressplay honlapján, a korábban letöltött hangfelvételek sem tehetők érzékelhetővé a későbbiek során.
A felhasználási szerződések kifejezetten tiltják, hogy a letöltött hangfelvételekhez való hozzáférést a felhasználó másnak engedélyezze, így a rendszer a fájlcsere lehetőségét kizárja.
A Pressplay szoftvere minden felhasználási cselekményt érzékel, és azokról naplófájlt készít. A szerződés értelmében az ily módon gyűjtött adatokat a szoftver automatikusan a Pressplay központi szervere felé továbbítja, és azokat az érintett szerzői, illetve szomszédos jogi jogosultak jogdíjának kiszámításához veszik igénybe a szolgáltatás üzemeltetői.
A RealNetworks felhasználási szerződése szinte minden tekintetben megegyezik a PressPlay általános szerződési feltételeivel. A szerződés kifejezetten kizárja, (1) hogy a felhasználó másnak engedélyezze a szolgáltatás használatát, vagy a szolgáltatás keretén belül nyújtott hangfelvételek felhasználását, (2) a hangfelvételek akár magáncélú többszörözését, (3) terjesztését, illetve (4) azok bérbe- vagy haszonkölcsönbe adását.
A hangfelvétel-előállítók ismertetett internetes megjelenése tehát kifejezett szerződési rendelkezésekkel kívánja a hangfelvételek magáncélú másolását (is) korlátozni. Tekintettel arra, hogy jelenleg mind a két szolgáltatás kizárólag az Egyesült Államokban, illetve Kanadában használható, így a kialakított rendszereknek egyelőre semmilyen tekintetben nincs hatásuk Magyarországra. A tendencia azonban világosan követhető: a hangfelvétel-előállítók jogi és/vagy technikai eszközökkel korlátozni kívánják az egyes hangfelvételekről előállítható magáncélú másolatok számát.

4. Az "üreskazetta-díjak" és az előadóművészek

Az üreskazetta-díjak bevezetésekor annak jogalkotói felismerése, hogy a magáncélú másolások okozta kár nem áll meg a szerzőknél, korszerű döntést eredményezett. Az 1982-es jogszabály alkotói a világon elsők között ismerték fel, hogy a magáncélú másolás során a művek jellemzően előadóművészek, illetve más szomszédos jogi jogosultak teljesítményének felhasználásával jutnak el a nyilvánosság tagjaihoz, így a magáncélú másolás nem csupán a szerzőknek, hanem az érintett szomszédos jogi jogosultaknak is kárt okoz. E tény felismeréséből következett, hogy a magáncélú másolásra tekintettel megállapított díjból a többi érintett jogosulti csoportot is részesíteni kell.
Az 1982-ben módosított Vhr. 14/A § (5) bekezdése rendelkezett a magáncélú másolásra tekintettel megillető díjazás előadóművészi hányadának kezeléséről. Az említett bekezdés értelmében a díjak előadóművészeknek járó részét a Szerzői Jogvédő Hivatal a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének utalta át. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az így befolyt összeget a jogszabály értelmében az előadóművészek támogatására, jóléti és közösségi céljaira fordította.
A jogalkotó által választott megoldás elvi alapja az volt, hogy a magáncélú másolásra tekintettel megállapított díj egyéni felosztása a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. Egyéni felosztási rendhez olyan adatok szükségesek, melyek alapján megállapítható, hogy az egyes rádió(televízió)műsorokat, illetve korábban kép- vagy hanghordozón rögzített előadásokat milyen arányban többszöröznek magáncélból üres hordozóra. Ilyen információ azonban kizárólag a háztartások ellenőrzésével szerezhető be, mely nem tartozhat egyetlen jogdíj kezelésére jogosult szervezet feladatai közé sem. A pontos arányok ismerete hiányában mindösszesen vélelem állítható fel, mely szerint többségében azon rögzített előadásokat másolják magáncélból, melyeket az érintett időszakban a rádiók és televíziók sugároztak. A jogalkotó ezek ismeretében úgy döntött, hogy a magáncélú másolásra tekintettel az előadóművészeket megillető díjat közösségi célokra, valamint egyéni támogatásokra kell fordítani.
A jogszabály ezen feladat ellátására az előadóművészeket képviselő országos szakmai szervezetet, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségét jelölte ki. A jogszabályváltozásokat követően ma is az MSZSZ önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, a 2000-ben közös jogkezelő szervezetként nyilvántartásba vett Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) foglalkozik az üreskazetta-díjak kezelésével és felosztásával. Az EJI Felosztási Szabályzata²⁰ értelmében az előadóművészeket a magáncélú másolásra tekintettel megillető díjat két módon kell felosztani. Tekintettel a fent említett vélelemre, az üreskazetta-díj egy része az előadóművészeket az Szjt. 77. § (1) bekezdése alapján megillető "sugárzási" jogdíjjal együttesen, azzal egy eljárásban egyéni felosztásra kerül. A díjak másik részét - az 1982-ben meghatározott célokkal azonosan - szociális, szakmai és közösségi célokra kell fordítani. Ezen körben az EJI kizárólag előadóművészekből álló jogdíjbizottságai döntenek az egyes támogatásokról, melyek között visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások egyaránt megtalálhatók. A magáncélú másolásra tekintettel az előadóművészeket megillető díj felosztási rendje megfelelt a díjgyűjtés eredeti céljainak, vagyis megfelelő módon nyújtott kompenzációt az előadóművészeknek azon anyagi kárért, melyet előadásaik üres hanghordozóra történő többszörözése okozott nekik.
A magáncélú másolások kompenzálásának jelenlegi rendszere mind kevésbé alkalmas a digitális technikával okozott, egyre nagyobb ilyen jellegű kár arányos megtérítésére. A kárt a hangfelvétel-előállítók által alkalmazott új típusú eljárások enyhítik ugyan, a piac azonban egyelőre nem fogadta be széles körben sem a másolásvédelmi technológiákkal ellátott hanghordozókat, sem pedig a díj ellenében igénybe vehető internetes tartalomszolgáltatásokat. A fentiek miatt ezért a digitális környezetben elvégzett magáncélú másolásra vonatkozó szabályok gyakorlati alkalmazását érdemes lehet újragondolni, melyhez a hangfelvétel-előállítók által gyűjtött tapasztalatok jó kiindulópontnak látszanak. A húsz éve megfogalmazott célok időtállóak, azonban a cél elérésére kialakított eszközök már nem minden esetben elégségesek a jogosultak "kárpótlására", így a technika fejlődését a felhasznált eljárások tekintetében is érdemes lehet követni.

 

1 Vomit: Büntetőfeljelentés a másolásvédett CD miatt(http://index.hu/tech/hardver/cdved, 2001. november 8.)
2 Meg kell jegyezni, hogy a hatályos jog ismer olyan, a szerzői jogon kívüli általános kulturális díjfizetési kötelezettséget, amelynek alapján a hang- és képrögzítő eszközök után is kell járulékot fizetni. [A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény 1% kulturális járulékkal terheli az egyes hang-, illetve képrögzítő eszközöket, mely járulékot a gyártó (importáló) köteles megfizetni.]
3 Az Alkotmánybíróság az érintett szabály látszólagos ellentmondásával került szembe, amikor egy indítványozó a Vhr. 14/A § alkotmányellenességének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a Vhr-ben megállapított díj ellentétben áll a régi Szjt. 16. §-ával, mely szerint a szabad felhasználás díjtalan. Az Alkotmánybíróság érdemben végül nem foglalkozott a kérelemmel, mert annak benyújtását követően az 1994. évi VII. törvény a Vhr. érintett szakaszait azok törvényi szintre emelésével hatályon kívül helyezte. A jogszabályi változás miatt a beadvány tárgytalanná vált, így az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette (240/B/1993. AB végzés).
4 A bíróságok a régi Szjt. 1994-es módosítását megelőzően többször foglalkoztak olyan üggyel, melyben az üreskazetta-díjak jogi természetét kellett vizsgálnia az ítélkezésnek. A BH 1992. 756. kiemeli, hogy a jogszabály a felhasználás lehetőségére tekintettel állapítja meg az üres kazetták utáni díjfizetési kötelezettséget, a felhasználás lehetősége azonban nem azonos magával a felhasználással. Az egy évvel később született BH 1993. 158. pedig kimondja, hogy az üres kép- és hanghordozók forgalomba hozatala önmagában nem minősül szerzői jogi értelemben felhasználásnak, így pusztán a díjak meg nem fizetése sem minősül szerzői jogi jogsértésnek.
5 Ilyen például az Aimster, a Morpheus, a Gnutella, az OpenNap, a LimeWire.
6 Az ARTISJUS először a 2000. évben hatályos üreskazetta-díjakat megállapító jogdíjközleményében hirdetett ki díjakat az MP3 típusú lejátszók által használt kártyákra.
7 Figyelembe véve a CD-lemezek 650 MB-os kapacitását, egy CD-lemezre közel 15 albumnyi hangfelvétel írható fel.
8 Ilyen rendszer például a Replay TV (www.replaytv.com), a TIVO (www.tivo.com), az Ultimate TV (www.ultimatetv.com) és a Dish (www.dishtv.com)
9 www.macrovision.com
10 Az eljárás alapjául az izraeli TTR Technologies korábbi fejlesztései szolgáltak. (www.newscientist.com/news/print.jsp?d=ns9999998 )
11 A hibajavító mechanizmus a lemez karcolással vagy más mechanikai módon történő megsértésére ad megoldást. Ilyen mechanikai hiba esetében a digitális jelek olvasása kétségessé válhat, ami szélsőséges esetben megakadályozhatja a CD-lemez érzékelhetővé tételét is.
12 www.midbartech.com
13 Szabadalom száma: US 6,208,598 B1 és US 6,276,738 B1
(http://patft.uspto.gov/netacgi/nph-Parser?Sect1=PTO2&Sect2=HITOFF&p=1&u=/netahtml/
search-bool.html&r=2&f=G&l=50&co1=AND&d=ft00&s1=midbar&OS=midbar&RS=midbar)
14 Forrás: Midbar 2002. február 11-i sajtóközleménye (www.midbartech.com "pressreleases" menüpontja)
15 pl. uk.eurorights.org/issues/cd/docd/natimb.shtml, Olvass el.txt (In: PC Format 2002. március, p.11.)
16 http://www.valovilag.hu/nyomtatobarat.htmloldal=tech&path=200111&id=23400      
17 A Bertelsmann Music Group, a Warner Music és az EMI a MusicNetet (http://www.musicnet.com/Frame_about.html), míg a Sony és Vivendi Universal a Pressplayt(http://www.pressplay.com/aboutus.html)
18 Jelenleg kizárólag a szintén alapító tagnak számító RealNetworks INC. nyújtja a MusicNet kínálta szolgáltatásokat a kliensoldali felhasználóknak (www.real.com)
19 A Pressplay havi előfizetői díja 9,95 és 24,94 US dollár között mozog.
20 www.eji.hu Felosztási Szabályzatok menüpontja