A világnapról a Magyar Formatervezési Tanács is megemlékezett, a Medence Csoporttal közösen műhelybeszélgetést szervezett a design és a társadalmat foglalkoztató problémák kapcsolatáról. A MakettLabor galériában tartott rendezvény a design műfaji kérdéseit és az ezzel is összefüggő ökológiai fenntarthatóság témáját helyezte a középpontba. A négy előadó és a diskurzusba egyre inkább bevonódó résztvevők-beszélgetőtársak legkülönbözőbb szempontjai találkoztak. Az előadások és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések a klímavédelem és a formatervezés viszonyát, a katasztrófadesignt, valamint a hajléktalanok életterére megoldást kínáló művészetet tárgyalták.
Dr. Barcza Dániel 2°C klímavédelem és design című előadása rávilágított, hogy éppen a mélyszegénységben élőknek és a fejlődő világnak volna szüksége az ún. klímadesign intézményére, ám a designerek több mint 90 %-a a világ leggazdagabb 10 %-ának tervez. A Földön ma 26 millió klímamenekült van, ami jól alátámasztja, hogy a tervezők kreativitását ebben a témakörben érdemes mozgósítani. Ha a századforduló végére 2°C-nál magasabb átlaghőmérséklet-emelkedést ér el Földünk, fenntarthatatlan állapot következik be (jelenleg 0,7°C -nál tartunk). Az egyetemi programot vezető Barcza Dániel elmondta, hogy kísérleti workshopon születtek olyan egyedi és kivitelezhető megoldások, mint pl. a közösségi széf, amely a vízen lebegve menti egy utca, falu vagy család legféltettebb vagyonát. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem az előadó közreműködésével a klímavédelemre és a fenntarthatóságra fókuszáló képzési programot integrál a művészeti oktatásba, ami a tervek szerint végigkíséri az egyetemi képzés teljes időszakát.
Az Újirány Csoport képviseletében Pozsár Péter a katasztrófadesignról beszélt. Egy olyan pavilont mutatott be, amelyet rövid idő alatt fel lehet építeni, kis és megfelelő méretre összecsukható állapotban tárolható és szállítható. Az ideiglenes hajlékként szolgáló pavilon a tervek szerint az autógyárak szalagsorain könnyen legyártható lenne. Gyártóval és forgalmazóval jelenleg is folynak az egyeztetések. Pozsár hangsúlyozta: A szavak helyett a tettek ideje van itt. A felelősségvállalás nem működhet úgy, hogy először az ember csak a profitorientált tevékenységre figyel, és majd később cselekszik felelősségteljesen. A kettő egyenértékű.
Hajléktalanoknak alternatív szállást kínáló művészeti megoldást ismerhettek meg az érdeklődők a Művészeti design a súlytalanság állapotában? című előadás indításaként. Timár Katalin kommunikációkutató, a Ludwig Múzeum kurátora a New York utcáin bevásárlókocsit tologató hajléktalanok fotójával az akut társadalmi problémára hívta fel a figyelmet. Kérdés, hogy a társadalom láthatatlanná szeretné-e tenni a perifériára szorultakat, illetve a hajléktalanok maguk szeretnének-e láthatatlanok lenni. Az alulról jövő kezdeményezések, a multidiszciplináris megközelítések fontosságát és a társadalmi-etikai kérdések összehangolását hangsúlyozta az előadó.
A program zárásaként a Medence Csoport a vizuális művészetek minden műfajában alkotó művészcsoport elmúlt tíz évének legfontosabb alkotásait ismerte meg a közönség. A barátokból munkatársakká is avanzsált csoport tagjai elmondták: már nem tárgyakat, hanem életciklusokat terveznek. A Medence Csoport előszeretettel használja alapanyagként a bambuszt, de nyitottak a high-tech felé (üveg és programozott LED-lámpák), ülőbútorok formájában kreatívan újrahasznosítják például a kidobásra szánt és veszélyes hulladéknak titulált molinókat is. A színház és performansz, a 'Public art' és a mobil építészet égisze alatt is aktívan tevékenykedik a három tagból álló, de időről időre, egy-egy projekt erejéig külsős szakértőkkel is kibővülő csapat.
A program első rendezvénye a Medence Csoport tíz éves fennállásának alkalmából indított műhelybeszélgetés-sorozat, melynek célja, hogy a vizuális művészetekről és a velük határmezsgyén mozgó művészeti ágakról induljon párbeszéd.
 |
 |
 |
 |
 |
 |