Földrajziárujelző-oltalom

Mi a földrajzi árujelző?

Magyarország gazdaságában a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különleges jelentőséggel bír. Ugyanez elmondható a fenti iparágakhoz szorosan kapcsolódó bortermelésről is, ám az ország az agrárterületen kívül számos egyéb, hagyományosan kiváló minőségű termékkel büszkélkedhet. Az olyan - nemzetközi színtéren is elismert - megjelölések, mint például a szegedi paprika, a gyulai kolbász, a makói hagyma, a tokaji bor vagy az egri bikavér nem csupán a származási országról kialakított kép színezéséhez járulnak hozzá, hanem - a termékek minőségi követelményeinek fenntartásán túl - a kollektív jogosultság formájában megjelenő oltalom révén komoly hozzáadott piaci értéket is jelentenek.

A földrajzi árujelzők [a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 103. § (1) bek.] fogalmát általánosságban mindazoknak a megjelöléseknek a gyűjtőneveként alkalmazzuk, amelyeket a forgalomban a termékek földrajzi eredetének azonosítására használunk. Iparjogvédelmi oltalom alá azonban csak meghatározott feltételek teljesítése esetén, hatósági eljárás eredményeképpen kerülhetnek. A földrajzi árujelzők oltalmának lényege, hogy - a termékek minőségi jellemzői és származási területük között bizonyíthatóan fennálló kapcsolatot elismerve - fellépési lehetőséget biztosít mindazokkal szemben, akik az adott megjelölést jogosulatlanul használják. Ennek legjellemzőbb példája, ha az adott termék nem a megjelölt földrajzi területről származik, de ide tartozik az az eset is, ha nem felel meg a termékleírásban foglalt egyéb követelményeknek.

A nemzeti szabályozás a földrajzi árujelzők két fajtájaként a földrajzi jelzést [Vt. 103.§.(2) bek.] és az eredetmegjelölést [Vt. 103.§.(3) bek] nevesíti. Mindkettő valamely táj, helység vagy kivételes esetben ország neve, de a megjelölt termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője, valamint a földrajzi terület közötti kapcsolat szorossága szempontjából az eredetmegjelölés szűkebb kategóriát képez. Eredetmegjelölések esetében ugyanis az érintett jellemzőnek kizárólag vagy lényegében az adott környezetre jellemző természeti és emberi tényezők következménye kell, hogy legyen, a termék termelése, feldolgozása és előállítása pedig egyaránt az adott területen kell, hogy történjen, míg földrajzi jelzéseknél a kiemelt tulajdonság elég, ha lényegileg a földrajzi származásnak tulajdonítható, a termék előállítási lépései közül pedig elég, ha az egyik az érintett területen zajlik. A nemzetközi és európai uniós szabályozás meghatározásbeli eltéréseket mutathat, lényegi tartalmát tekintve azonban megegyezik a nemzeti definíciókkal.

Milyen oltalmi rendszerek állnak rendelkezésre?

Magyarország tekintetében a földrajzi árujelzők oltalma három, egymás mellett működő és egymást kiegészítő – esetenként kizáró - rendszerből épül fel. Ezek a nemzeti, az európai uniós, valamint a nemzetközi oltalom.

A nemzeti oltalom megszerzésének a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál vezetett lajstromozás a feltétele. Az uniós csatlakozás következtében meghatározott termékek vonatkozásában nem szerezhető nemzeti oltalom, ezen termékek uniós földrajzi árujelzőként kerülhetnek lajstromozásra.

Az uniós földrajzi árujelző az Európai Unió minden tagállamára kiterjedő oltalmat nyújt a jogosultaknak. Az oltalom megszerzése kétlépcsős eljárásban történik, amelynek nemzeti szakaszát a Vt. 116/A. §-a szabályozza, az uniós jog által lefedett aspektusokat pedig a 116/A. § (1)-(2) bekezdésében megnevezett jogszabályok rendezik. A nemzeti szakasz lefolytatására Magyarországon az SZTNH és az agrárpolitikáért felelős miniszter rendelkezik hatáskörrel.

A nemzetközi lajstromozás a Lisszaboni Megállapodást aláíró szerződő államokra kiterjedő oltalmat eredményez, és mindaddig fennáll, amíg a megjelölés oltalma a származási országban fennáll. A bejelentést a származási ország hivatala – Magyarország vonatkozásában az SZTNH – útján lehet megtenni, melyet az továbbítási díj megfizetése ellenében továbbít a WIPO Nemzetközi Irodájához.

*Nemzetközi oltalom részét képezik továbbá az államok között fennálló bilaterális megállapodások. Magyarországon jelenleg 2 ilyen megállapodás van hatályban, melyeket az 1981. évi 27. törvényerejű rendelet, valamint a 49/1986. (XI. 12.) MT rendelet hirdetett ki.

Ki szerezhet oltalmat egy földrajzi árujelzőre?

A földrajzi árujelzőre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel, vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják [Vt. 107.§ (2) bek]. A földrajzi árujelző kollektív jogosultság, így fontos kihangsúlyozni, hogy nem csupán a bejelentők jogosultak az oltalom alatt álló földrajzi árujelző használatára, hanem bárki, aki az érintett földrajzi területen - amennyiben a termékleírás is feltétele az oltalomnak, úgy annak megfelelően - állítja elő a megjelöléssel ellátott terméket.

Magyar nemzeti földrajzi árujelző oltalom (függetlenül attól, hogy a megjelölés hazai vagy külföldi területet jelöl-e) külföldi személyeket csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén illethet meg [Vt. 107. § (4) bek].

Nemzetközi oltalom iránti eljárást csak az kezdeményezhet, aki nemzeti oltalom alatt álló földrajzi árujelző jogosultja.

Mire jogosít fel a földrajzi árujelző?

Az oltalom jogosultja jogosult a földrajzi árujelzőt a termékjegyzékben [a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályairól szóló [16/2004. (IV.27.) IM rendelet 5.§ (1) bek. d) pont] meghatározott termékek vonatkozásában használni, használati engedélyt (licenciát) azonban harmadik félnek nem adhatnak [Vt. 109.§ (1) bek]. A földrajzi árujelző bitorlása (Vt. 110.§) esetén bármely jogosult felléphet a bitorlóval szemben.

Fontos megjegyezni, hogy míg a kereskedelmi forgalomban a termék szokásos elnevezésévé vált jelölés nem részesülhet oltalomban, addig a már lajstromozott földrajzi árujelző sem válhat a termék kereskedelmi forgalomban szokásos elnevezésévé, ezzel elveszítve oltalmi jellegét [Vt. 105. § (2) bek.].

Hogyan szerezhető oltalom?

Nemzeti oltalom a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott bejelentéssel [16/2004. (IV.27.) IM rendelet 4.§] szerezhető.

Uniós oltalom megszerzéséhez a kérelmet az agrárpolitikáért felelős miniszterhez kell benyújtani, melyet a miniszter továbbít az SZTNH-nak. A kérelemnek helyt adó határozat jogerőre emelkedése esetén a miniszter továbbítja azt az Európai Bizottsághoz (Vt. 116/A. §).

Nemzetközi bejelentést az SZTNH által lajstromozott földrajzi árujelző jogosultja nyújthat be a származási ország hivatalánál – Magyarországon az SZTNH-nál -, a Lisszaboni Megállapodásban előírt alaki követelményeknek megfelelően.

Milyen költségek merülnek fel az eljárás során?

A Díjrendelet [19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól ] tartalmazza a bejelentési díjat, valamint az esetleges további felmerülő költségeket.

Milyen formai követelményeknek kell megfelelnie a beadványnak?

A nemzeti bejelentés formai követelményeit a 16/2004. (IV. 27.) IM rendelet a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályairól 4.§ és 5.§-ai tartalmazzák.

Mit tehet a földrajzi árujelző-oltalom jogosultja jogainak megsértése esetén?

Földrajzi árujelző bitorlása (Vt. 110.§) miatt a földrajzi árujelző jogosultja illetve jogos használója pert indíthat a bíróság előtt és a törvényben meghatározott igényekkel léphet fel.

A termékleírást is igénylő földrajzi árujelzők jogosulatlan használata ellen nem csupán a jogosultak léphetnek fel, hanem azok a hatóságok is, amelyek a jogszabály alapján a termékleírásnak való megfelelést ellenőrzik.

Meddig tart a földrajzi árujelző oltalmi ideje?

Az oltalom, amely a lajstromozással keletkezik a bejelentés napjára visszaható hatállyal, korlátlan ideig tart.

Mikor szűnik meg a földrajzi árujelző-oltalom?

A földrajzi árujelzőt törölni kell, ha annak ellenére került lajstromozásra, hogy nem felelt meg (Vt. 105-106. §.) valamely oltalomképességi feltételnek. Ekkor a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala törli [Vt. 111.§. (2) bek.] a lajstromból.

Megszűnhet a szeszes italokkal kapcsolatos földrajzi árujelző akkor is, ha az ellenőrzésre kijelölt szerv a földrajzi árujelző használatában a termékleíráshoz képest a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a szeszesitalok földrajzi árujelzőinek oltalmára irányuló eljárásról és a termékek ellenőrzéséről szóló158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet] súlyos és másként nem orvosolható hiányosságot állapít meg.

A nemzetközi földrajzi árujelző oltalma megszűnik, ha az alapjául szolgáló eredetmegjelölés megszűnt (Vt. 116/H. §).