Szemle - 1997. 06.

A piac "tömegjellegének" eltűnése (demassification)

 15 évvel ezelőtt Alvin Toffler alkotta meg a "demassification" szót a The Third Wave c. könyvében. Milyen tartalmat hordoz ez a kifejezés? Idézzünk Toffler említett művéből: "A tömegpiac széthasadt örökké sokszorozódó, örökké változó mini-piacokra, amelyek a választások, modellek, típusok, méretek, színek, piacosítások folyamatosan növekvő sorozatát igénylik."

 Két évvel később Power Shift c. könyvében a szerző már rámutatott arra, hogy a jelzett folyamat felgyorsulásának lehetünk tanúi, azaz megteremtődik - az ő szóhasználatával élve - a "szuper-szimbolikus gazdaság". "Ez az új rend-szer túljutva a tömegtermelésen, a tömeges igényt kiszolgáló marketingen és elosztáson, valamint a monolitikus társaságokon, óriási léptekkel halad a növekvő piacosítás, a célirányos áruelosztás, és a szervezetek új formái felé."
  És hogy mit jelent mindez a gyakorlatban? Gondoljuk csak meg, hogy az ötvenes és hatvanas években az üdítőitalokat kedvelők számára csak egyfajta kóla létezett. Ma már mindenki kedvére válogathat a különböző méretekben kínált Coke, Cherry Coke, Diet Coke, Caffeine-free Coke stb. között.
 

A márkahűség eltűnése

 Régebben az emberek esküdtek bizonyos "márkákra", napjainkban azonban a "márkahűség" csökkenésének lehetünk tanúi. Igen sok "névtelen" termék terjeszkedik egyszerű csomagolásban, a kereskedelmi cégek, szupermarketek saját védjegyeik alatt forgalmazzák az árukat. Mindennaposak a legkülönfélébb akciók és hírverések, így a fogyasztók állandó kísértésnek vannak kitéve, hogy "ugráljanak" a különböző márkák között.
 

Új utak az értékesítésben

 A távközlési szolgáltatások rohamléptékű fejlődése forradalmasítja az értékesítési formákat, és átalakítja a vásárlási szokásokat. A fogyasztók naponta újabbnál újabb lehetőségekkel találkoznak, amelyek igen jelentős mértékben megkönnyítik a megfelelő termékekhez történő hozzájutást. A telefonon, faxon keresztül születő megrendelések, a hitelkártya-felhasználás, az "otthoni árusítás" (home-shopping) és az online vásárlások egy-egy lépcsőfoknak tekinthetők az értékesítési rendszer teljes átalakulásának területén.
 

Adatbázis-marketing

 A modern idők "szellemének" megfelelően a marketingtevékenységben egyre inkább előtérbe kerül a fogyasztóközpontú szemlélet, valamint az adatbázis-marketing. A szakemberek rendszeresen tanulmányozzák a vásárlási szokásokat, felhasználva az adatbázisokból levonható következtetéseket a fogyasztók földrajzi, demográfiai megoszlására, és kutatják a vételi szándékot befolyásoló történelmi, lélektani stb. tényezőket. Speciális termékeket, szolgáltatásokat és ajánlatokat alakítanak ki az adatbázisok egy-egy kiválasztott szeletéhez, és így személyre szólóan "környékezik" meg a potenciális vásárlókö-zönséget.
 

Az információs társadalom előtérbe kerülése

 A már idézett Toffler szerint: "A fejlett gazdaság harminc másodpercig sem működhet számítógépek nélkül....és óriási léptekkel nő azon információk mennyisége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a rendszer boldoguljon."
  Egyes felmérések szerint az Egyesült Államokban több mint 10 millió számítógépet és több mint l millió faxkészüléket adtak el az otthoni használat céljaira 1994-ben. Ma még nincsenek megbízható információk az Internet-használók számáról, de a pontos adatok talán nem is igazán fontosak. A forgalmazók számára majdnem mindegy, hogy 30 vagy 60 millió fogyasztót kell ellátni, hiszen mindkét szám túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül lehetne hagyni.
 

Zűrzavar a hirdetések területén

 Az elmúlt húsz év során a kábelcsatornák közvetítési árainak növekedése meghaladta az infláció sebességét, miközben a programok nézettsége csökkent. A hirdető cégek számára a a televízió új és minden eddiginél hatásosabb terepet jelent, így nem véletlen a "műsorpercek" iránt részükről megnyilvánuló fokozott érdeklődés. A hálózati csatornák mellett természetesen még számos film-, video- és Internet-program versenyezik a vásárlók idejéért... no és persze pénzért.
  Milyen következtetéseket vonhatunk le a fenti jelenségekből? Egyértelmű elmozdulás figyelhető meg az ipari társadalomtól az információs társadalom felé, amelyben egyre több digitalizált információ születik és cserélődik. Ebben a korszakban minden olyan marketinghipotézis, amely korábban igen jól működött, mára már felülvizsgálatra és átalakításra szorul.

 2.5. Megvalósíthatósági tanulmányok

 A szükséges információk összegyűjtése még nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokat hatékonyan alkalmazni is tudnánk. Az eredményes felhasználáshoz az ismereteket rendszerezni szükséges, azaz:
 - ki kell választani a kulcstrendeket, amelyek alapján általános megállapításokat tehetünk (pl. a fogyasztók jövedelme és szabad ideje növekvő tendenciát mutat),
 - ki kell alakítani egy hipotézist (pl. a fogyasztók több pénzt költenek szabadidős elfoglaltságaikra, hobbijukra),
 - a hipotézist konkrét következtetésekre kell "lefordítani" (tehát a kerti szerszámok piaca várhatóan növekszik)
  A hipotézisek, illetve a következtetések megfogalmazásában a megvalósíthatósági tanulmányok állhatnak a feltalálók rendelkezésére. A találmány révén készített prototípus vagy működő modell elhelyezhető fogyasztói környezetbe, ahol mind az áru előnyös tulajdonságai, illetve hátrányai, mind pedig fogadtatása a fogyasztók részéről megfigyelhető.

 3. A kommunikáció

 A sikeres marketing igen fontos részéhez érkeztünk el. Most már "nyugodtak" vagyunk, hiszen szinte mindent tudunk a fogyasztóról és a termékről; a piacot, valamint az üzleti környezetet is igyekeztünk teljeskörűen feltérképezni. Ennyi tudás birtokában bizonyára könnyű lesz találmányunk számára vevőt, hasznosítót találnunk...vagy mégsem? ... és egyáltalán hogy kezdjünk hozzá? Az e pontnál elbizonytalanodott feltalálók számára "gyógyírként" a "kommunikációs keveréket" (communication mix) javasolhatjuk. Ez bizony ígéretesen hangzik - gondolhatná némi nyugalmat magára erőltetve alkotónk -, de valójában mit is takar e fogalom?
  Az eredményes marketing ritkán ad-hoc jellegű, komoly szervező és koordináló munkát igényel. A "kommunikációs keverék" mindazon eszközöket és módszereket magában foglalja, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók a teljes ismeretlenség állapotából eljussanak az ismertségig, vagy más megközelítésben: a nem-használattól az egyszeri kipróbáláson keresztül az ismételt használatig.
  A "kommunikációs keverék" tehát a csomagolással, a reklám- és propagandamunkával, a hirdetésekkel, a kiállítások és bemutatók szervezésével kapcsolatos tennivalókat tartalmazza. A vásárlási folyamat stádiumainak felidézése segít megértetni velünk, hogy mikor, milyen eszközökre és miért van szükségünk:

Ismeretlenség > ismertség

 Ebben a stádiumban a fogyasztó vagy egyáltalán nem tud a termékről (találmányról), vagy csak igen kevés információval rendelkezik róla, hozzáállása tehát csaknem passzív. A kommunikáció célja ebben a helyzetben:
 - felhívni a vásárló figyelmét az áru létezésére,
 - asszociációkat kelteni az igények és a termék (találmány) között.
 

Ismertség > érdeklődés

 A fogyasztó e fázisban kimozdul a passzivitás helyzetéből, és átlendül a figyelem aktív állapotába, azaz kíváncsi lesz a termék újdonságára, megjelenésére, előnyeire stb. A kommunikáció törekvése e szituációban:
 - olyan "üzenetet" küldeni a vevő felé, ami felkelti a figyelmét, kialakítani érdeklődését (motiváció),
 - követhető, világos információkat adni a termékről.
 

Érdeklődés > értékelés

 A fogyasztó ekkor már fontolgatja a termék hatását személyes motivációira (életstílus, szokás, hagyományok). E stádiumban az áru (találmány) komoly összevetési folyamaton megy keresztül, amely során "számot kell adnia" előnyös tulajdonságairól, miközben "fény derülhet" az esetleges hátrányokra is. A kommunikációnak ilyenkor meg kell próbálnia:
 - olyan helyzetet teremteni, amely a fogyasztót a vásárlásra bátorítja,
 - feltárni a vevők ilyen típusú igényeit,
 - csoportosítani a vásárlókat a felfedett elvárások szerint.
 

Értékelés > próbálkozás

 Ez a szakasz kulcsfontosságú a vásárlási folyamatban, hiszen a fogyasztó eljut az értékelés mentális stádiumától a próbálkozás aktív részvételt igénylő fázisáig. Mi más is lehetne a kommunikáció tárgya ebben a helyzetben, mint:
 - a hangsúlyt a találmány vagy a találmány szerinti termék hasznosítási lehetőségeire helyezni,
 - javasolni az alkalmazást.
 

Próbálkozás > alkalmazás

 Amennyiben a próbálkozás sikeres volt, a vásárló elindul az alkalmazás irányába.
  A kommunikáció tárgya:
 - emlékeztetni a vásárlót olyan kulcsfontosságú elemekre, mint márkák, előnyök,
 - hangsúlyozni a sikert és az elégedettséget,
 - emlékeztetni a vásárlót az alkalmazási lehetőségekre.
 

Alkalmazás > ismételt alkalmazás

 A vásárlási folyamat utolsó stádiumában a fogyasztó választása immár nem egyedi és esetleges, hanem automatikus.
  A kommunikáció feladata az, hogy:
 - fenntartsa az elégedettség légkörét,
 - biztosítsa a megfelelő "image-t",
 - folyamatosan igazolja a termék kiemelkedő minőségét, előnyeit más, hasonló árukkal szemben.
  A vásárlási folyamat egyes szakaszaiban meghatározott kommunikációs feladatok megvalósításához a feltalálónak vagy a találmány piacra juttatásában közreműködőknek megfelelő eszközökkel kell "felvértezniük" magukat. A következőkben tehát ismerjük meg a felhasználható eszközrendszer elemeit!

 3.1. Csomagolás, logo, védjegy, dizájn

 Az áru- és piaci viszonyok kialakulásának időszakában a csomagolás, a védjegy, a dizájn stb. csak kiegészítő feladatokat láttak el a termékek értékesítésében, mára azonban szerepük egyre inkább nélkülönözhetetlenné vált, így alapvető eszköznek számítanak a piaci versenyben.
  A sikeres csomagolás, árumegjelölés vagy dizájn döntő feladata a gyártó megfelelő azonosítása. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a cég elnevezésének - e tekintetben - kiemelt jelentősége van, hiszen egyértelműen hozzájárul az ismertség, a vonzerő és a bizalom kialakulásához, illetve tartós fennmaradásához. A jó cégnév - mint tudjuk - könnyen olvasható, kiejthető, megjegyezhető, és nem árt, ha megfelel a gyártott termék vagy nyújtott szolgáltatás jellegének, jellemzőinek. Az elnevezés megválasztásánál körültekintőnek kell lennünk, gondolva arra, hogy döntésünkkel nem csak "telitalálatot" érhetünk el, hanem akár nevetségessé is válhatunk.
  A fogyasztónak az áruval kapcsolatos első benyomása a csomagolásból ered. Napjainkban egy áruház polcain számtalan hasonló rendeltetésű, minőségű termék található, és ha valamelyik azonnal felhívja a vásárló figyelmét, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezt a csomagolás révén éri el. A megfelelő csomagolás könnyen azonosítható, szállítható, az esetleges károsodásnak ellenálló, használata révén a termék egyszerűen ki- és behelyezhető. A csomagolás legalább olyan fontos terepe az újdonságok felkutatásának, mint az élet egyéb más területe. Jó példa erre a Pringles burgonyaszirom esete, amelynek csomagolására a Procter & Gamble milliókat költött, és amely csomagolásról jóval több hirdetés jelent meg, mint magáról a termékről.
  A sikeres védjeggyel, logoval kapcsolatban csak megismételhetnénk a korábban elmondottakat. Annyit min- denesetre meg kell jegyezzünk, hogy nem szükséges feltétlenül "felülni" a mindenkor érvényes divatáramlatok- nak, mert az utánzás, ismétlés nemcsak jogilag támadható, de könnyen unalmassá is válhat. A friss ötletek, új gondolatok mindig is a siker reményével kecsegtetnek. A gondosan megválasztott, majd befutott védjegyek viszont idővel olyan vonzóvá válhatnak, hogy már nem csak az eredeti termékek, hanem a gyártó cég teljesen eltérő áruinak megjelölésére is szolgálhatnak. (A Marlboro, a Dunhill vagy a Salem védjegyek világméretű ismertségének köszönhetően a dohányreklámokat betiltó országokban a más termékeken - pl. ruhákon, divatcikkeken stb. - történt alkalmazás nem engedte, hogy e " márkanevek" a feledés homályába vesszenek.)
  A csomagolással, a védjeggyel, a dizájnnal mint a gyártó "üzenetét" a fogyasztó felé közvetítő eszközökkel kapcsolatban elmondottak mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a hatásos és hatékony alkalmazás sok esetben igen költségigényes. A csomagolás-, védjegy- és reklámiparba befektető nagy cégekkel szemben a feltalálók eléggé esélytelenek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen törekvéseket, vállalkozásokat eleve fel kell adni. Mint már korábban szó volt róla, az új ötletek sokszor "csodákra" képesek, és ne feledjük, a mai multinacionális cégek alapítói is valamikor apró műhelyekben álmodoztak a világhírnévről.

 3.2. Hirdetés / Publicitás

 Hirdetés és publicitás - azt hihetnénk, hogy e két kifejezés azonos tartalmat takar, de hamarosan látni fogjuk, hogy a vizsgált szempontból megközelítve a kérdést, ez koránt sincs így. A hirdetés általában nem jelent mást, mint szabad helyet vásárolni egy napilapban vagy folyóiratban, a televízióban vagy a rádióban. A publicitás ezzel szemben - bármily hihetetlennek is tűnik, de - ingyenes lehet. Leegyszerűsítve a dolgot azt mondhatjuk, hogy a hirdetés egy termék vagy szolgáltatás eladását segítő lármás hírverés, ezzel szemben a publicitás ugyanezen cél elérése kifinomult eszközökkel. Olyan eszközökről van szó, amelyek segítségével biztosítható, hogy egy árura (a találmányra) vonatkozó információk - különböző médiumokon keresztül - szétterjedjenek, felkeltve a "megcélzott közösség" figyelmét. Akkor hát mi a különbség a kettő között - kérdezhetné valaki - hiszen az elmondottak igencsak hasonló tartalomra utalnak.
  A további magyarázat helyett ismerkedjünk meg - példaként - az Inventors` Digest c. kiadvánnyal, amely az USA vezető feltalálói magazinja 1985 óta. Olvasói átlagemberek, tanárok, orvosok, kereskedők, nyugdíjasok, tanulók, háziasszonyok stb., és közülük sokan első feltalálók. Lehetnek saját szakterületükön kiváló szakemberek, mégis keveset tudnak arról, hogyan érhetik el egy termék sikeres piacra juttatását. Az Inventors` Digest e téren tud szakszerű és megbízható segítséget nyújtani a számukra. A magazin munkatársai bevezetik az érdeklődőket az új termék kifejlesztésének menetébe, megismertetik őket a szabadalom és a szabadalomkutatás, az üzleti terv, a licenciaszerződés, az árképzés és más elsőre még "misztikusnak" tűnő dolgok rejtelmeivel. Az Inventors` Digest tehát nem tesz mást, mint megmutatja, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a nagy ötletből sikeres termék lehessen.
  A szükséges publicitást a magazin azáltal biztosítja az ügyfelei (a feltalálók) számára, hogy ingyenesen közzéteszi az alkotók által elkészített sajtóközleményeket. E kifejezés persze némi magyarázatra szorul, hiszen ez esetben nem szokványos, napilapba való híranyagokról van szó. A szerkesztők sokkal inkább érdekes, színes, figyelemfelkeltő, kellően illusztrált történeteket várnak, amelyek megismertetik az olvasót azzal a bizonyos nagy ötlettel - és a többi már csak némi élelmesség, no meg szerencse kérdése.
  A sajtóközlemények megalkotásának a magazin szerkesztője szerint megvannak a maga szabályai, amelyeket országhatároktól függetlenül érdemes megszívlelni.
 - Az anyag mindig gépelt legyen, és sohasem kézzel írott. Az olvashatatlan vagy nehezen "sillabizálható" írásmű eleve "halálra ítélt".
 - A közlemény minden esetben tartalmazza alkotója nevét, címét, telefonszámát (elérési lehetőségét). Ne gondoljuk, hogy bárki is időt tölt azzal, hogy kiderítse az ismeretlen feltaláló kilétét.
 - A jó sajtóközlemény rövid és tömör formában mond el minden lényeges információt, hiszen senkinek nincs ideje arra, hogy hosszú szövegeket végigolvasson.
 - Egy jól megválasztott fotó a találmányról néha "beszédesebb", mint gondolnánk. Ügyelni kell viszont arra, hogy a fényképet tanulmányozó számára is egyértelmű legyen, hogy mit lát! Egy túlzsúfolt képen esetleg nem állapítható meg, hogy melyik is a találmány.
 - Érdemes végiggondolni, hogy melyek azok a sajtóorgánumok, amelyek még érdeklődést mutathatnak a találmány iránt, vagyis amelyek számára a közlemény a továbbiakban eljuttatható. A kiválasztásnál sem árt a kellő mértékletesség és önkritika, hiszen nincs értelme semelyik újságot, folyóiratot felesleges és számára érdektelen információkkal terhelni.
 - Végezetül... bármennyire jónak találjuk az összeállított anyagot, talán nem felesleges, ha mással is átnézetjük. A külső szemlélő olyan momentumokra képes rámutatni, amire magunktól nem is gondolnánk.

 3.3. Public relations, promóció (reklám, propaganda, hirdetés)

 A "public relations" célja megalkotni vagy fenntartani egy olyan kedvező közhangulatot, amely végső soron termékünk vagy szolgáltatásunk értékesítéséhez, üzleti céljaink eléréséhez vezet. A PR-munka jelentős szerepet játszik a megfelelő image kialakításában, hozzájárul az azonosított "célközösség" kíváncsiságának, figyelmének felkeltéséhez, és ezáltal vásárlásra ösztönöz.
  Talán ez az a terület, amelyen viszonylag kis ráfordítással érhető el az előnyök megsokszorozódása, és amely szerepet játszik:
 - a piaci jelenlét megalkotásában,
 - az áru ismertségének felépítésében,
 - az új termék bevezetésében,
 - új piacok létesítésében és kihasználásában,
 - az információk eljuttatásában a fogyasztóközönséghez,
 - a megfelelő elosztási viszonyok megvalósításában.
  Ha a PR-tevékenységet mint a "kommunikációs keverék" egyik eszközét alkalmazzuk, első feladatunk azon "célközönség" azonosítása, ahol a feltaláló vagy a hasznosító cég kedvező hírnevet kíván elérni. A célcsoport behatárolása után következhet annak megállapítása, hogy
 - ismerik-e egyáltalán termékünket, szolgáltatásunkat, cégünket,
 - ismertség esetén milyen az említett tényezők megítélése.
  Nem kizárt, hogy a fenti kérdésekre csak a piackutatási eszközök segítségével tudunk választ találni. A pontos információk tudatában tervezhetők meg a következő PR- és promóciós feladatok, illetve technikák, figyelembe véve a célokat és a költségkihatások kereteit.
  A megfelelő image megteremtésének egyik kulcskérdése az, hogy milyen kép alakul ki rólunk partnereinkben. Elengedhetetlen emiatt, hogy színvonalas bemutatkozó anyagokkal és megkülönböztető kellékekkel (üzleti név, logo, védjegy, névjegy, céges papír, referenciák stb.) rendelkezzünk, és ezt az érintettekhez eljuttassuk.
  A propaganda fontos részét képezik a médiakapcsolatok, amelyek esetében - a korábbiakhoz hasonlóan - azt hangsúlyozhatjuk, hogy a lényeg a megfelelő tömegkommunikációs csatornák fellelésében rejtőzik. Nagyfokú "látogatottsága" miatt újra megfontolásra ajánlhatjuk az Internet-hálózatot, hiszen segítségével rögtön a nemzetközi piacra léphet ki a felhasználó.
  Mielőtt azonban valaki idejekorán feladná a próbálkozást, mindenkit megnyugtathatunk: a PR-munka sem olyan természetű, amely azonnal meghozza a kívánt eredményt, így a jelenlétet, a "láthatóságot" és az elérhetőséget mindig hosszabb távra és folyamatos jellegűre célszerű tervezni.
  A kellő ismertség megszerzésében segíthet egy "befolyásos" szakmai, társadalmi szervezetben való tagsági viszony is (pl. feltalálók egyesülete, kamara vagy a találmány szerinti területen forgalmazók, alkalmazók szervezete).
  A mai marketingkörnyezetben a promóciós tevékenység elengedhetetlen része a hírverés, amely arra ösztönzi a fogyasztót, hogy

 3.4. Közvetlen postázás

 A hirdetés egyik formájának tekinthető a közvetlen postázás, amelyet gyakori alkalmazásának és speciális szerepének köszönhetően érdemes külön is érinteni. A postai úton megvalósított "hirdetés" a promóciós "üzenet" valamennyi olyan elemét tartalmazza, amellyel a brosúrák, levelek, szóróanyagok csak szolgálni tudnak.
  A kommunikációs keverék ezen eszközének szerepe az adatbázisok elterjedésével arányosan növekszik, leginkább abban az esetben, ha már sikerült a megcélzott fogyasztói réteget azonosítani. Alkalmazása főleg hatékonysága és költségkímélő jellege miatt javasolható, nem beszélve arról, hogy segítségével a vásárlók is visszajelzéseket adhatnak, megismertetve bennünket preferenciáikkal, elképzeléseikkel.

 3.5. Formai bemutatkozás

 A formai bemutatkozás, mint kommunikációs technika szintén sikerrel alkalmazható annak érdekében, hogy termékünket, találmányunkat megismertessük a lehetséges fogyasztói körrel. Ez esetben is választhatjuk az egyénenkénti vagy egy speciális társaságnak szóló megoldást, számítva arra, hogy ezek a módszerek szintén költségkímélők, jól irányíthatók és meghatározott célcsoportra összpontosíthatók.
  A formai bemutatkozás olyan marketingeszköz, amelynek hatása részint azonnali, részint pedig hosszabb távra szóló ismertséghez vezethet a következő előnyök alapján:
 - közvetlen kommunikációt tesz lehetővé a feltaláló és a fogyasztó között,
 - visszajelzést ad a vásárló aggályairól, véleményéről, a felmerült kérdésekről,
 - új vagy módosított termékeket (szolgáltatásokat) eredményezhet.
  Mint láthattuk a kommunkációs eszközök és stratégiák igen széles választéka áll rendelkezésünkre, így a továbbiakban már kinek-kinek a saját ügyességén, jártasságán, kitartásán múlik a siker.

 4. A vagyonértékelés szerepe a találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalában

 4.1. Technológia és gazdasági növekedés

 A huszadik század utolsó évtizede az egész világon végigsöprő gazdasági változásokról tanúskodik. A legjelentősebb átalakuláson a fejlődő országok mentek keresztül, amelyek felhagytak a korábbi, restriktív gazdaságpolitikával, a kereskedelem, az ipar, a külföldi beruházások és a technológiai együttműködés felett gyakorolt ellenőrzéssel, és egymás után liberalizálták gazdasági rendszerüket, illetve léptettek életbe versenyszabályozást.
  Ez az időszak magával hozta a GATT Uruguay-i fordulójában - 1986 és 1994 között - lezajlott tárgyalások sikeres befejezését. Az utolsó határozat aláírására 1994. április 15-én került sor, Marrakeshben - 116 nemzet részvételével. Ez az esemény, amely az emberiség történetének legátfogóbb kereskedelmi megállapodásának tekinthető, elvezetett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megalakulásához.
  Az új körülmények közepette egyre inkább kezd elismertté válni a műszaki fejlődésnek mint a gazdasági növekedés motorjának szerepe. A neoklasszikus közgazdasági elmélet a növekedést a termelési tényezők - azaz a tőke és a munkaerő - fokozottabb alkalmazásától tette függővé. Napjaink tapasztalatai viszont egyértelműen arra utalnak, hogy a nyersanyagok felhasználása és a munkaerő foglalkoztatása háttérbe szorul a versenyelőnyt eredményező termékek esetében, vagyis csökken a termelési tényezők részaránya a ráfordításokon belül (lásd mikroprocesszor-technológia). A legkorszerűbb termékek sikere mögött egyre inkább a technikai szintből adódó értéknövekedés áll, így sok ország gazdasági teljesítményét többé már nem elsődlegesen a természeti erőforrások határozzák meg.
  Nem igényel különösebb bizonyítást az a megállapítás, hogy az innováció és a kreativitás versenyelőnyhöz juttatja az érintetteket. A gazdasági fejlődés az új ötletek és termékek (technológiák) állandó áramlását kívánja meg az élet minőségének javítása érdekében. Amilyen ütemben emelkednek az új árufajták és eljárások kifejlesztésével kapcsolatos költségek és kockázatok, úgy leszünk egyre inkább tanúi a nemzetek világméretű technológiai és kereskedelmi egymásrautaltságának és együttműködésének.
  Folyamatosan szaporodnak az egyes gazdasági társaságok közötti stratégiai szövetségek - úgymint licenciaszerződések, vegyes vállalatok, egyesülések, K+F együttműködési megállapodások -, átszelve a nemzeti határokat és kultúrákat.

 4.2. A szellemi tulajdonjogok növekvő szerepe

 A fentiekben vázolt erőfeszítések nem maradtak hatás nélkül a szellemi tulajdonjogok (Intellectual Property Rights = IPR) területén sem. A szellemi tulajdonjogok alapvető szerepet játszanak a közös vállalatalapítás és a licencmegállapodások területén. Hathatós eszköznek számítanak a piaci versenyben a hagyományos vezetési módszerek, a humán erőforrások fejlesztése, valamint a teljes minőségbiztosítási rendszer mellett. Az új pénzügyi technikák és a fúziók szintén kiemelik a szellemi tulajdon portfóliók jelentőségét, amelyek elzálogosíthatók, a hitelfelvétel biztosítékaként felhasználhatók, és nem mellékesek a cégek valódi vagyonának felmérésekor sem. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy napjaink gazdaságában az innovatív és feltalálói tevékenységen keresztül a szakértelem kerül a középpontba.

 4.3. A szabadalmazott találmányok vagyoni értékének meghatározása

 A szabadalmazott találmányok vagyoni értékének meghatározása központi szerepet játszik az átadni szándékozott technológia költségeinek számszerűsítésében, valamint egy gazdasági társaság szellemi tulajdon portfóliója értékének megállapításában. Az értékelés mindamellett nem könnyű feladat.
  Mondanivalónk legelején kell hangsúlyozni, hogy természetesen nem létezik általánosan elfogadott és alkalmazott formula, "mindenható" megközelítés a technológia értékének meghatározására. A fenti állítás elfogadásához, a probléma lényegének megértéséhez vonatkoztassunk el egy pillanatra a találmányok kérdésétől.
  Gyakorta felmerülő humánpolitikai kérdés, hogy milyen módon állapítható meg egy személy emberi társadalomhoz való hozzájárulásának mértéke. A szakemberek álláspontja szerint a becslés nem okoz nehézséget az egyén felnövekedése során, a személyes közreműködés hasznossági foka ugyanis felmérhető bizonyos életkorokban az oktatásra, illetve a munkába állításra fordított költségek, valamint az ott kifejtett teljesítmények, eredmények alapján. Ugyanezen szakértők számára azonban nem kevés fejtörést okozna egy újszülött jövőbeni hozzájárulása mértékének megjósolása, ehhez ugyanis semmilyen használható adat vagy tapasztalat nem áll rendelkezésre.
  Visszatérve a találmányok világába, elmondhatjuk, hogy egy ilyen szellemi alkotás értékét meghatározni ugyanannyit tesz, mint egy csecsemő - emberi társadalomhoz történő - hozzájárulásának mértékét előrebecsülni. A nehézségeket tovább ecsetelve rámutathatunk arra is, hogy sok találmány nem rendelkezik olyan gazdasági elő-nyökkel, amelyek könnyen és azonnal számszerűsíthetők. A szóban forgó technológia gyakran még "embrionális" állapotban van, azaz további fejlesztést igényel ahhoz, hogy valódi értéke realizálódhasson.
  E tény vezetett sok kiváló szakembert arra a következtetésre, hogy nem létezik tudományos eljárás a találmányok értékének meghatározására, így - hitük szerint - e folyamat sokkal inkább jó megérzéseken, intuíciókon alapul, semmint precíz számításokon. Más szakértők ezzel szemben kísérletet tettek a találmányok értékének megállapítására vonatkozó - döntően matematikai modelleken alapuló - eljárások kifejlesztésére.

 4.4. Az értékmeghatározáshoz vezető út

 A szabadalmazott találmányok értékének számszerűsítésénél legjobb, ha az előbb felvázolt utakat ötvözzük, azaz kombinálnunk kell a tudományos módszereket a piaci követelményekkel. Most pedig lássuk, milyen eljárások jöhetnek szóba.

Piaci megközelítés

 Az értékmeghatározás - valószínűleg - legegyszerűbb útjával kezdhetjük az ismertetést, amely szerint a "tisztességes piaci érték" annak az összegnek felel meg, amelyen a találmány - nyereséges módon - "gazdát cserél" vásárló és eladó között. Ez az "esemény" olyan méltányos (jogos) üzletként fogható fel, amelyben egyik fél sem jut a másikkal szemben különösebb előnyökhöz az értékesítés során.
  A piaci megközelítés módszere a meghatározó ipari átlag elméletére épít, vagyis figyelembe veszi, hogy mások mennyit költöttek hasonló technológiákra. (Ennek megállapítása persze nem egyszerű dolog, hiszen a hasonló technológiákra vonatkozó licenc- és eladási statisztikák általában nem állnak rendelkezésre.) Látni kell azt is, hogy ez az eljárás nem tekinthető széleskörűen alkalmazottnak, mivel számos tényező "fair" piaci értékét kell felmérni és figyelembe venni az összeg meghatározásakor (a technológia jelenlegi és jövőbeli lehetséges piaci értékét, a későbbi cash flow diszkontált értékét, egy biztos jövőbeni jövedelemszintet).
  Nem kevésbé fontos, hogy a technológiatranszfer valamennyi aspektusát a kockázati tényezők mérlegelésével teljes összhangban mérjük fel. Ne felejtkezzünk el az alábbi kérdések megfontolásáról.
 - Van-e a fejlesztés végterméke számára megfelelő felvevő piac?
 - Az új technológia jellemzői (pl. mérete) megfelelnek-e az adott piaci elvárásoknak?
 - Kipróbálták-e a szóban forgó eredményeket a piacon (vagyis a termék/eljárás bizonyított-e már)?
 - Igényel-e további fejlesztést a technológia (akár befejezetlensége, akár elavultsága miatt)?
 - Kielégítően működhet-e az új technológia a (licenc)vevő környezetében (tekintettel például az éghajlati, kulturális, környezeti viszonyokra, hagyományokra stb.)?
 - Megfelelnek-e a fejlesztés eredményei az infrastrukturális elvárásoknak, a mai kor követelményeinek (pl. felhasználható-e az energiaellátás, a hulladékhasznosítás, a telekommunikáció vagy a szállítás céljaira)?
 

Költségmódszer

 A költségmódszer alkalmazása nagyjából a vásárlónak azon kiadásain alapul, amennyiért egyéb variációval helyettesíthetné mostani választását. A (licenc)vevőnek ez esetben azon költségeit kell számbavennie, amelyek akkor merülnének fel, ha nem a szóban forgó megoldás mellett döntene (így pl. egy új találmány megalkotásához vagy alternatív megoldások felleléséhez szükséges ráfordítások stb., nem elfelejtkezve a kockázati tényezők - pl. a siker bizonytalan volta - mérlegeléséről).
  Az ipari tulajdonjogok vagyoni értékének meghatározásakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a hagyományos számviteli módszerek nem minden esetben alkalmazhatók. (A szellemi termékek vagyoni értéke nem csökken az évenként esedékes leírások révén, ugyanakkor a könyv szerinti érték a materiális javak tekintetében az eredeti költségek és az értékcsökkenés különbségeként határozható meg.)
  További nehézséget okoz a fejlesztés tényleges kezdő időpontjának megállapítása, ami azért is fontos, mert az értékelés általában visszamenőleges költségeken alapul, és emiatt igen jelentős mértékben függ a pontos pénzügyi nyilvántartásoktól.
 

Jövedelemszámításon alapuló technika

 A fenti módszer a jelenlegi vagyonértéken végzi az értékelést, és a gazdasági előnyt a bevételek és a költségek különbözeteként határozza meg a találmány azon élettartamán keresztül, amikor a szellemi alkotás jövedelmet termel. A kockázatot a haszon terhére számolja el. (Egy szellemi vagyontárgy értéke a jövőbeni gazdasági előnyök jelenlegi értékeként határozható meg.)
  Megfelelő óvatossággal és gondossággal a jövő előreláthatatlanságából eredő bizonytalanságok is kiküszöbölhetők.
  A jövedelemszámításon alapuló technika ott alkalmazható, ahol a találmányok eredményessége majdnem pontosan számszerűsíthető pénzben kifejezve. Ahol viszont nincs lehetőség a speciális értékelés elvégzésére, ott a fenti módszer nem használható, ez ugyanis a szellemi tulajdon értékének önkényes meghatározásához vezetne.
  Néhány gyakorlati megfontolás.
 - A szellemi alkotások vagyoni értékének meghatározása sokszor azért ütközik nehézségbe, mert nem minden fejlesztés eredményez piaci sikert, gazdasági hasznot realizáló találmányt. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy milyen módon viszonyíthatjuk a "sikertelen" találmányok ráfordításait a "befutott" alkotásokéhoz.
 - A szellemi termékek a kezdeti időszakban általában nem hoznak megfelelő hasznot, e tényt a jövedelmezőséget előtérbe helyező megoldások esetében mindig figyelembe kell venni. Ugyancsak nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a találmányok gyakran a fejlesztés korai stádiumában állnak, vagyis további - sokszor nem is kevés - ráfordítást igényelnek.
 - Az ipari tulajdonjogok értékmeghatározásában az eredeti K+F költségek általában nem szerepelnek. Ez nem azt jelenti, hogy e ráfordítások nem lennének szükségesek a találmányok megalkotásához, csak éppen irrelevánsak az értékbecslés alkalmazása szempontjából. Köztudomású, hogy a cégek sok-sok millió dollárt költenek kutatásra-fejlesztésre, amennyiben viszont tevékenységük végtermékét nem alkalmazzák, úgy az "nem fog értékkel rendelkezni". (A jövedelemszámításon alapuló technika feltételezi, hogy a szellemi alkotás értékesítéséből származó jövedelem "értéket hoz létre".)
  A jövedelem módszerben szokásosan alkalmazott kalkuláció lényege a következő:
 - megbecsülni egy technológia értékesítési lehetőségeit,
 - megjósolni a reálisan elvárható piaci részesedés mértékét,
 - felmérni a royalty nagyságát, és
 - meghatározni a technológia teljes értékét.
  A szellemi termékek vagyoni értékének becslésekor - és általában a licenciaszerződések megkötésekor - nem egyszer központi kérdésnek számít a royalty mértékének meghatározása, amelyhez szintén adható néhány - megfontolást igénylő - szempont.
 - A royalty és a találmányokban megtestesült költségek közötti kapcsolat gyakran nem fejezhető ki egyszerű módon, az viszont tény, hogy a royaltyt mindig egy meghatározott bázishoz viszonyítva célszerű megadni.
 - A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a royalty-fizetések sokszor nem gondosan kimunkált technológiai költségek bázisán meghatározott számításokon alapulnak, hanem azon, hogy a licencadó milyen értéket tud a maximumhoz képest "kicsikarni".
 - A méltányos royalty az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egy döntése értelmében "az az összeg, amelyet egy (magán- vagy jogi) személy - aki előállítani vagy használni kíván egy szabadalmazott találmányt üzleti vállalkozása keretében - hajlandó lenne megfizetni royaltyként úgy, hogy emellett még megfelelő mértékű profitot realizáljon".
 - A royalty mértékét természetesen olyan tényezők is befolyásolják, mint pl. a licenc kizárólagos jellege vagy allicencia nyújtásának lehetősége. Amennyiben viszont a licencvevő rendelkezik olyan jogokkal, amelyek valamilyen szempontból fontosak az eladó számára, akkor keresztlicenc megállapodásokra kerülhet sor, illetve emellett vagy ettől függetlenül csökkenhet a royalty nagysága.
 - A találmányok értékének meghatározását a valutaárfolyamok változásával összefüggésben is célszerű elvégezni, ha az adott helyzet úgy diktálja. Ilyenkor pontosítani kell az árfolyamokat, valamint a - lehetőleg negyedéves intervallumokban biztosított - ellentételezést.
  Úgy tűnik, hogy most már számtalan fontos ismerettel rendelkezünk a vagyoni érték meghatározása területén, mindössze abban vannak kétségeink, hogy milyen módszert is válasszunk szabadalmazott találmányunk értékelésekor, hiszen a szóba jöhető választék igen széles. Nos, amikor csak lehetséges, a pénzügyi megfontolások szolgáljanak az üzleti értékelés elsődleges szempontjául, vagyis a hangsúly a bevételi lehetőségek és a költségek felmérésére kerüljön. Nem kevésbé fontos természetesen a siker valószínűségének becslése sem.
  Végezetül engedtessék meg egy "kaján" megjegyzés: a pénzügyi szakemberek leleményessége határtalan a kedvező megoldások fellelésében, így a szellemi alkotások vagyoni értékének számszerűsítése sem "foghat ki rajtuk". Az viszont igaz, hogy a fentiekben vázolt módszerek alkalmazása némely esetben legalább annyi fantáziát és kreativitást feltételez, mint amennyi azon találmányok megalkotásához kell, amelyek forgalomba hozatalához vagyonértékelés szükségeltetik.

 5. Értékelés és következtetések a szabadalmazott találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalához

 Mint láthattuk, sokrétű ismeretanyag megfontolására és elsajátítására van szükség annak érdekében, hogy a piacon szellemi alkotásunk kedvező "startot" vegyen.
  A kereskedelmi forgalomba hozatalt megelőző döntések mindenesetre feltételezik, hogy teljes körű és megbízható információkkal rendelkezünk szabadalmazott találmányunk értékeit, előnyeit és hátrányait illetően.
  A Stanford Egyetem kutatói olyan értékelő lapot fejlesztettek ki, amelynek célja, hogy általánosan alkalmazható ötleteket adjon a találmányok gazdasági potenciáljának felméréséhez. Az e tesztlapban, valamint a WIPO szakemberei által - hasonló célkitűzésekkel - összeállított kérdőívben szereplő kérdések összeszerkesztett változatának közreadását annak reményében tesszük, hogy megfelelően adaptálva alkalmas lehet a találmányra vonatkozó "átfogó kép megrajzolásához". Hasonló szempontjegyzék következetes alkalmazása javasolható az állami támogatások odaítélésénél (pl. hazánkban a találmányok külföldi szabadalmi bejelentését segítő pályázati rendszerben) is.
 

Hogyan ítélhető meg a szóban forgó technológia (találmány) műszaki fejlettségi szintje?
 

Milyen stádiumban van a fejlesztési folyamat?
 - ötlet,
 - koncepció, elemző munka,
 - kidolgozás, értékelés,
 - prototípus,
 - kísérleti gyártás,
 - tömegtermelés szintjén.
 

Biztosított-e a technológiára (találmányra) vonatkozó jogi oltalom?
 - nincs oltalom,
 - hazai szabadalmi bejelentést nyújtottak be (mikor),
 - szabadalmi bejelentést nyújtottak be külföldön (hol, mikor),
 - hazai szabadalmi oltalommal rendelkezik (mióta),
 - külföldi szabadalmi oltalommal rendelkezik (hol, mióta),
 - a szabadalmi oltalom megszűnt (hol, mikor, miért).
 

Foglalkoztatnak-e képviselőt a találmánnyal kapcsolatos iparjogvédelmi ügyek intézésére?
 - belső szakértőt,
 - külső szakértőt.
 

Milyenek a szabadalmazás esélyei (oltalom hiányában)?
 

Mennyire szilárd védelemmel rendelkezik a találmány belföldön, illetve az érintett külföldi országokban?
 

Milyenek a jogérvényesítés lehetőségei?
 

Kik lehetnek a találmány lehetséges felhasználói?
 - gyártó cégek,
 - a lakosság (általában),
 - specializált végfelhasználók,
 - egyéb.
 

Hasznosításra került-e már a találmány korábban?
 - nem volt korábbi alkalmazás,
 - első használat,
 - egymást követő hasznosítások,
 - több területen többszöri alkalmazás.
 

Milyen források állnak rendelkezésre (pl. kockázati tőke, különösen forrás- és indító tőke)
 - a találmány kifejlesztéséhez,
 - a szabadalmi oltalom megszerzéséhez,
 - a találmány szerinti termék előállításához, marketingjéhez?
 

A kereskedelmi forgalomba hozatal mely útját választja?
 - saját gyártás és marketing,
 - kizárólagos licencia adása egy partner számára,
 - kizárólagos licencia adása több partner számára,
 - a szabadalomhoz fűződő jogok átruházása,
 - az előbbiek kombinációja.
 

Milyen induló mennyiségekkel számolhatunk; milyen költségekkel jár az új termék bevezetése különböző gyártási, forgalmazási mennyiségek mellett; milyen termékmennyiség mellett kell a legkisebb haszonnal számolnunk?
 

Van-e hasonló termék (szolgáltatás) a piacon?
 

Kelendőbb-e a fogyasztók (felhasználók) számára a versenytársak hasonló terméke?
 - minőségénél,
 - árfekvésénél,
 - célszerűségénél fogva.
 

Milyen a fogyasztók elégedettsége az alternatív megoldásokkal kapcsolatban?
 

Milyen gazdasági haszon, illetve egyéb előny várható a szabadalom jövőbeni felhasználásától?
 - a jelenlegi termékekkel (szolgáltatásokkal) összehasonlítva,
 - összehasonlítási lehetőség hiányában.
 

Végső soron kitől várható a technológia (találmány) megítélése, értékelése?
 - fogyasztó, felhasználó,
 - licencvevő.
 

Kik a versenytársak, és milyen piaci pozíciókkal rendelkeznek?
 

Előirányozták-e védjegy használatát?
 

Saját forrásokból kívánja megoldani (finanszírozni) a marketingtevékenységet vagy külső szakemberek (források) igénybevételére számít?
 

A kereskedelmi forgalomba hozatal csak belföldön (helyi piacokon) várható, vagy tervezik a külföldi értékesítést is?
 

Kívánnak-e speciális kiállításokon (bemutatókon, üzleti tárgyalásokon) részt venni? Kik lehetnek a lehetséges partnerek, tárgyaló felek?
 

Megbíznak-e kereskedelmi ügynököket a forgalomba hozatalhoz, és mely előnyökkel járhat ez a megoldás?
 

Vannak-e már kialakított kereskedelmi kapcsolatok, piacok, más értékesítési csatornák?
 

Hogyan illeszkedik a technológia (találmány) a gazdaság egészébe?
 - vezető területet képvisel,
 - másodlagos jelentőségű területet érint.
 

Milyen támogatásra lehet számítani?
 - tudományos, szakmai,
 - financiális, vagy egyéb gazdasági,
 - kiemelt állami,
 - nemzetközi.

  (Természetesen a fenti lista sem tekinthető teljeskörűnek, így a találmány, az értékesítés körülményei stb. függvényében további kérdések mérlegelésére is szükség lehet.)

 A szabadalmazott találmányok kereskedelmi forgalomba juttatása olyan tevékenység, amelynek sikeres megvalósításához sok szakismeretre, időre, munkára és pénzügyi forrásra van szükség. Mivel e tényezők nem mindegyikével rendelkeznek feltétlenül a feltalálók, a világ számos országában állami, magán és társadalmi szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani az alkotók számára e téren, tudva, hogy az innovációs eredmények a jövő "talpköveinek" tekinthetők.
  A következőkben - a teljesség igénye nélkül - ismertetünk néhány külföldi példát, illetve elképzelést az ázsiai térség országaiból, azzal a szándékkal, hogy ezek az ötletek a hazai gyakorlat számára is mintául szolgálhassanak.

 1. Állami, kormányzati szerepvállalás (Malaysia példája)

 Malaysia legutolsó gazdasági terve egyértelműen az ipari szektor erőteljes fejlesztését tűzte ki célul, feltételezve a jövőben az ágazat diverzifikációját, export-orientált jellegének megőrzését és versenyképességének biztosítását. A fenti célok csak egyetlen módon valósulhatnak meg, mégpedig a műszaki fejlesztés eredményeinek szélesebb körű felhasználása révén.
  E követelményeket felismerve a kormányzat évek hosszú sora óta foglalkozik nagyszámú K+F projekt létrehozásával a helyi egyetemek és kutatóintézetek vállalkozási tevékenységének keretében. E kutatások máris számos új, piacképes terméket és eljárást eredményeztek, és a helyi cégek részéről forgalmazhatóvá, felhasználhatóvá váltak.
  Napjainkban Malaysia összesen 33 - állami szektorba tartozó - K+F szervezettel rendelkezik, amelyek az egyetemeket és kutatóintézeteket is magukba foglalják. E szervezetek némelyike a K+F tevékenység teljes skáláját fogja át, míg mások egyes részterületekre koncentrálódnak. Jelenleg még csekély a magánalapítású szervezetek száma, amelyek elsődlegesen az alapító vállalatok, társaságok kutatási-fejlesztési feladatait látják el.
  A kutatási projekteket egészen 1988-ig különféle alapokból finanszírozták, és a felhasználható összegek egyetemi vagy kutatóintézeti juttatások formájában kerültek a szakemberekhez. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen azt mutatták, hogy ez az út nem tekinthető hatékonynak a számos párhuzamos kutatás, valamint a kulcsfontosságú kérdésekre való koncentrálás hiányában. A megoldást az jelentette, hogy centralizálták a műszaki fejlesztésre szánt kiadásokat, és koordinálták ezek felhasználását. E folyamat végül is az ún. IRPA-programban ("Kutatások Intenzifikálása a Kiemelt Területeken") csúcsosodott ki, amelyet a Tudományos Kutatás és Fejlesztés Nemzeti Tanácsa (MPKSN) irányított.
  A támogatásra pályázó kutatási-fejlesztési projektek sorsáról az öt IRPA-bizottság (Mezőgazdasági, Egészségügyi, Ipari, Stratégiai és Társadalomtudományi) valamelyike dönt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az odaítélt juttatások valójában viszonylag kisösszegűek voltak ahhoz a haszonhoz képest, amit a támogatott termékek és eljárások eredményeztek. (Malaysia VI. ötéves tervében összességében 588 millió RM-t költöttek nem sokkal több, mint 2300 pályázatra e program keretében, és ezek közül mindössze 161 kapott 1 millió RM feletti támogatást.)
  A változások kézzelfoghatók voltak: számos új, valamint tökéletesített termék és eljárás került forgalomba, és az eredmények egyértelműen nyomon követhetők a szabadalmi bejelentések számának növekedésében.
  A kormányzat a K+F célú befektetések mellett minden olyan lehetőséget támogat, amely a magánszektorral erőteljesebb szövetség létrehozását eredményezi. E törekvés jegyében olyan "One -Stop" üzleti egységeket hoztak létre valamennyi állami tulajdonú K+F intézetnél, amelyek a magántársaságokkal kialakított kapcsolatokért (támoga-tások, szolgáltatások) felelősek, amellett, hogy saját kutatási eredményeik forgalomba hozatalával is foglalkoznak. Az üz-leti egységek feladatkörének egyik központi területe a tanácsadói és konzultációs tevékenység; a kutatási eredmények piacra juttatásának pedig több formáját is alkalmazzák, így:
 - a technológia készpénzes értékesítését,
 - licencmegállapodásokat,
 - vegyes vállalatok alapítását,
 - "start-up" vállalkozások létrehozatalát.
  A felsorolt módszerek alkalmazása sok tényezőtől függ. A készpénzes értékesítésre, illetve a licencmegállapodásokra akkor kerül sor, ha megteremthető azon cégek érdekeltsége, amelyek a fejlesztés eredményeit nagy mennyiségben használják fel, ellenkező esetben ugyanis nem biztosítható a befektetések megfelelő hozama.
  A jelenlegi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a vegyes vállalatok vagy a start-up vállalkozások alapítása egyre inkább uralkodóvá válik. Igaz ugyan, hogy e társaságok létrehozatala nehézséget jelent a kutatóintézeteknek és egyetemeknek, ugyanakkor számtalan kézzelfogható eredménnyel jár a számukra, hiszen:
 - bepillantást nyerhetnek az ipari szükségletek, elvárások rendszerébe;
 - részesedhetnek a társaságok növekedésével járó haszonból, és nem csupán royalty-bevételekhez juthatnak;
 - nagyobb közvetlen ellenőrzési lehetőséggel rendelkeznek a forgalmazás folyamatában, hiszen ez esetben a kérdéses technológia nem csak egyike a vállalkozásban "megforduló" számtalan projektnek, mint ahogy az a licencszerződéseknél megfigyelhető;
 - és végső soron hozzájárulnak a "high-tech" ágazatok elterjedéséhez az országban.
  A kormányzat 1992-ben állami ipari vállalkozást alapított Malaysiai Technológiai Fejlesztési Társaság (MTDC) néven annak érdekében, hogy az egyetemek és kutatóintézetek fejlesztési eredményeinek piacra juttatását megkönnyítse, illetve elősegítse a kutatásorientált vállalkozások növekedését. Az MTDC kockázatitőke-társaság, amelynek felügyeletét az Ipari és Nemzetközi Kereskedelmi Minisztérium látja el. A fenti feladatok mellett a társaság koordinálja az egyetemek és kutatóintézetek valamennyi üzleti egységének tevékenységét, részt vesz vegyes és "start-up" vállalkozások létrehozásában és kockázati tőke finanszírozásában.
  A vázolt erőfeszítések természetesen még csak kezdeti sikereket mondhatnak magukénak, mindazonáltal ezek az eredmények oly mértékben igéretesek, hogy a továbbfejlesztést feltétlenül indokolják.

 2. A szabadalmi ügyvivők szerepe a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában

 Magyarországon a szabadalmi ügyvivők tevékenységét az 1995. évi XXXII. törvény l. § (l) bekezdése az alábbiak szerint rögzíti: "A szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad." /A (2) bekezdés az iparjogvédelmi ügyek körét rögzíti./
  Mint a fentiekben idézettekből kitűnik, a hazai jogi szabályozás közvetlenül nem határozza meg a szabadalmi ügyvivők feladatai között a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában történő közreműködést. Vizsgáljuk meg - ismét külföldi tapasztalatokra támaszkodva -, milyen szerepe lehet az ügyvivőknek e területen, illetve milyen esetekben javasolható bevonásuk a piacravitel folyamatába.
  A következőkben tehát megkísérlünk választ adni az alábbi kérdésekre:
 - Játszhat-e aktív szerepet szabadalmi ügyvivő a találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalában?
 - Tanácsos-e szolgálatait igénybe venni?
 - Milyen szolgáltatásokat nyújthat a szabadalmi ügyvivő a találmány feltalálójának vagy a szabadalmasnak?
  a) A legtöbb országban jogi szabályozás vagy a szabadalmi ügyvivőket tömörítő szervezetek (kamarák) alapszabályai rögzítik azokat a feladatokat, amelyeket e szakemberek tevékenységük során elláthatnak. E szabályozá- sok többsége nem tiltja, hanem lehetővé teszi az ügyvivők szerepvállalását a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában. Mindebben nincs semmi különös, hiszen akadhatnak olyan szituációk, amikor a feltalálónak olyan szakismeretre van szüksége e folyamatban, amilyennel az iparjogvédelmi képviseletet ellátók rendelkeznek. (Példaként említhetjük meg a licenciaszerződések kidolgozását, ami igen fontos lépés lehet a találmány piacra juttatása során, és amely területen az ügyvivő komoly tapasztalatokkal és szaktudással rendelkezik.)
  A szabadalmazott találmányok forgalomba hozatalának sok esetben kulcskérdése, hogy sikerül-e megfelelő partnert találni. Az ügyvivők általában kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek, így számos olyan ügyféllel - köztük kereskedelmi vagy gyártó céggel - állhatnak kapcsolatban, amelyek érdeklődhetnek egy másik ügyfél (a feltaláló vagy szabadalmas) találmánya iránt. A legtöbb nemzeti vagy regionális szervezet szabályzata nem tiltja az ügyfelek - íly módon történő - összehozását. A kapcsolatfelvételt követően azonban olyan etikai kérdések merükhetnek fel, amelyeket mindenképpen célszerű mérlegelni. A külföldi szervezetek általában csak akkor javasolják az ügyvivő számára, hogy mindkét felet együttesen képviselje, ha a találmány csak egyikük érdekeltségi körét érinti, vagyis ha érdekösszeütközés még csírájában sem merülhet fel. A két ügyfél között meginduló tárgyalásokon ugyanis az ügyvivő akkor láthat el képviseletet, ha teljes mértékben semleges tud maradni, konfliktushelyzet esetén viszont ezt igen nehéz megtenni. (Gondoljunk csak arra, hogy az ártárgyalásokon az eladó az ár növelésére, míg a vevő a csökkentésére törekszik, amely tény menthetetlenül szembenállást eredményez köztük, így a két fél érdekét nem képviselheti egy személyben senki sem.)
  Összegezve tehát: a találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalának folyamatában nem tiltott a szabadalmi ügyvivők szolgáltatásainak igénybevétele, bár a kezdeti stádiumban e segítség általában csak korlátozott lehet. Amennyiben viszont az ügyvivő több, saját üzleti partnerét kapcsolja össze az értékesítési folyamatban, mindenképpen javasolható, hogy csak egyikük képviseletét lássa el a továbbiakban.
  b) A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a forgalomba hozatal mely lépéseinél ajánlott szabadalmi ügyvivő megbízása.
 

Dokumentumok készítése

 A szabadalmazott találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalát segítő marketingfeladatok között - mint már korábban említettük - fontos szerepet játszik a szellemi alkotást jellemző módon bemutató, ismertető anyagok összeállítása.
  Kézenfekvőnek tűnik a szabadalmi bejelentési dokumentumok felhasználása e célra, alkalmazását azonban a szakemberek határozottan nem javasolják, hivatkozva arra, hogy a lajstromozási kérelem nem reklámanyag. A forgalmazás céljaira készülő ismertetőben arra kell rámutatni, hogy milyen hasonló funkciót ellátó termékek vannak a piacon, és azokat mekkora áron értékesítik, illetve ehhez képest saját találmányunk milyen többlet-funkciókat képes ellátni, milyen előnyökkel rendelkezik vagy mennyivel kedvezőbb árkonstrukcióban juthatnak hozzá az érdeklődők.
  E fázisban - a fentiek mellett - gyártási költségeket és profitot kell számszerűsíteni, vagyis számos információt kell összegyűjteni, feldolgozni és értékelni, így nyilvánvaló, hogy ezek nem azok a feladatok, amelyekben a szabadalmi ügyvivő professzionista módon részt tud venni és különösen nem alacsony áron.
  A kezdeti stádiumban először érdeklődővé, a későbbiekben pedig már érdekeltté kell tenni a "kiszemelt" partnereket találmányunkkal kapcsolatban. Figyelembe kell azonban venni, hogy eleinte nem célszerű, sőt kockázatos túl sok információt adni a szabadalmi bejelentés tartalmáról, részleteiről.
  Milyen feladata lehet e folyamatban a szabadalmi ügyvivőnek? Az elmondottak azt sugallják, hogy ez esetben sokkal inkább a kontroll, semmint az "értelmi szerző" szerepét kell játszania, vagyis a feltaláló (szabadalmas) által összeállított anyag korrektségét, érthetőségét, megfelelő színvonalát kell vizsgálnia a külső szemlélő szemével.
 

Lehetséges partnerek felkutatása

 A találmányt bemutató anyagok elkészítését követően sor kerül a lehetséges partnerek felkutatására és a kapcsolatok megteremtésére. A szabadalmi ügyvivők jelentős ügyfélkörükből adódóan segítséget nyújthatnak e területen a hozzájuk forduló feltalálóknak, szabadalmasoknak, ahogy erről már a korábbiakban szó esett. Néhány "intelmet" azonban most is célszerű megszívlelni.
  A találmányok forgalmazásával foglalkozó szakemberek általában azt javasolják a feltalálóknak, hogy tárgyalásaikat ne a nagy cégekkel kezdjék, és ne kössenek szerződést az útjukba kerülő első partnerrel. Amennyiben lehetséges, törekedni kell több fél megismerésére, a kapott ajánlatokat fontossági és előnyösségi alapon lehet osztályozni a későbbi döntés megalapozása céljából. Az első tárgyalások arra is alkalmasak, hogy felszínre hozzák a találmány erősségeit, illetve gyengeségeit, amelyek ismeretében a feltaláló (szabadalmas) a további megbeszéléseknek már felkészültebben kezdhet neki.
  Az üzleti kapcsolatok megteremtése általában a bemutatkozó leveleknek (ajánlatok) lehetséges partnerekhez számára történő eljuttatásával kezdődik. Az első megkeresés mindig közérthető, célratörő legyen, illetve olyan, amely felkelti a célba vett fél érdeklődését. E követelményeknek az ügyvivők által készített levelek általában nem felelnek meg, mégpedig azért nem, mert a képviselők, ügyvédek nem jártasak a kereskedelmi levelezés nyelvezetében. A szakemberek tanácsa tehát az, hogy e tevékenységnél sem indokolt feltétlenül a szabadalmi ügyvivő megbízása.
 

Árkalkulációk

 A forgalomba kerülő találmány árának meghatározása nem könnyű feladat. (Idézzük csak fel magunkban újra az értékbecsléssel kapcsolatban vázolt nehézségeket!) Piaci elveket alkalmazva azt mondhatjuk, hogy az értékesített találmány korrekt ára az, amelyet a vásárló még hajlandó kifizetni, illetve amennyiért az eladó hajlandó megválni tőle. Mindez persze csak elméletben tűnik ilyen egyszerűnek; a valóságban ártárgyalások sorozatán keresztül jut el mindkét fél a kompromisszumnak számító megoldáshoz.
  A feltaláló (szabadalmas) oldaláról megközelítve a kérdést, gondoljuk végig, hogy milyen költségelemeket szeretnénk az árban érvényesíteni, és mindjárt megítélhetjük azt is, hogy e tényezők meghatározásában mennyiben számíthatunk az ügyvivők közreműködésére.
  A költségelemek egy részének nagyságáról a képviselő nem sok információval rendelkezik (így a kutatásba, fejlesztésbe fektetett összegek, a prototípus kiadásai, a gyártási költségek, marketingráfordítások, útiköltségek stb.). Más kiadások mértéke vagy az ügyvivőtől függ (szolgáltatásaiért: kutatás - szabadalmaztatás, szerződéskészítés stb. fizetett díjak), vagy ő adhat róluk megbízható felvilágosítást (a hazai és a külföldi szabadalmazási eljárás költségei).
  A fentiekből következően a szakemberek arra az álláspontra helyezkednek, hogy az ármegállapítás folyamatába, illetve a tárgyalásokba nem elengedhetetlenül szükséges a képviselő bevonása, illetve igénybevételének csak az ügyvivő által ismert kiadások vonatkozásában van értelme.
 

Tárgyalások

 Az üzleti partnerekkel folytatott tárgyalások egyes fázisában szükség lehet olyan kérdések megvitatására, amelyhez nélkülözhetetlen a szabadalmi ügyvivő részvétele. Így pl.:
 - Milyen a találmány szerinti területen a technika állása?
 - Milyenek az arra vonatkozó esélyek, hogy a találmány szabadalmi oltalomban részesül (amennyiben a szellemi alkotás még csak a bejelentés stádiumában van)?
 - Mennyire áll biztos lábakon a szabadalom?
  Amennyiben a fenti kérdések felmerülnek a tárgyalások során, valamint akkor, ha üzleti partnerünk saját képviselőjével vesz részt ezeken a megbeszéléseken, mindenképpen indokolt részünkről is az ügyvivői segítség igénybevétele. Általában nem fér kétség ahhoz, hogy a két szakember - eltérő érdekeket képviselve - más és más álláspontra helyezkedik, e "meccset" viszont nekik kell megvívniuk, hiszen e terepen csak a megfelelő szakismeretekkel rendelkezők "rúghatnak labdába".
  Összegezve az elmondottakat, a szabadalmi ügyvivő bevonása a kereskedelmi tárgyalások és megállapodások folyamatába csak néhány esetben - amely területeken professzionális szaktudással rendelkezik - lehet indokolt, tekintettel arra, hogy végzettségük elsődlegesen jogi, illetve műszaki, és nem gazdasági jellegű.
  c) A szabadalmi képviseletet ellátók alkalmazására vonatkozó elméleti fejtegetéseket követően térjünk át a gyakorlati szempontokra, vagyis annak vizsgálatára, hogy milyen ügyvivői szolgáltatások igénybevétele javasolható a találmány kereskedelmi forgalomba hozatala során.
 

Partnerkapcsolatok feltárása

 Mint már korábban szó esett róla, a legtöbb ügyvivő a találmány hasznosításában érdekelt cégek címeinek bőséges forrásával rendelkezhet. Melyek is ezek a források?
 - Szabadalmi dokumentumok
  A találmány szabadalmaztatása kapcsán készülő kutatási jelentések általában széles választékát adják azon cégeknek, illetve személyeknek, akik a találmány szerinti szakterületen fejtik ki tevékenységüket. Nem biztos, hogy bennük feltétlenül versenytársakra lelhetünk, mégis a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen esetekben is sor kerülhet közös érdekeltségen alapuló üzleti kapcsolatok kialakítására.
 - A szabadalmi hivatalok publikációi
  A legtöbb szabadalmi ügyvivő előfizetője a hazai, illetve a külföldi (nemzetközi) iparjogvédelmi hatóságok hivatalos közlönyeinek, amelyekből a szabadalmi bejelentésekre vonatkozó adatok kiolvashatók. A képviselők e publikációkat felhasználva megbízásra gyorskutatást végezhetnek a találmány szerinti érintett területeken.
  Napjainkban a szabadalmi hivatalok CD-ROM-on jelentetik meg a megadott szabadalmakra, illetve a szabadalmi bejelentésekre vonatkozó adatbázisokat, amelyek sokféle szempontú keresésre teremtenek lehetőséget (cím, NSZO, országok stb.), és amelyekből azonosítható a kiszemelt üzleti partner is. A szabadalmi ügyvivők általában rendelkeznek e kiadványokkal (vagy hozzá tudnak férni), illetve a szükséges kutatás elvégzésére megfelelő szakismerettel rendelkeznek.
  Sokszor előfordul, hogy a feltaláló (szabadalmas) egy érintett cég vagy termék védjegyét ismeri, ilyenkor lehetőség van az iparjogvédelmi hatóságok rendelkezésére álló (és általában szintén CD-ROM-on publikált) adatbázisokban való kutatásra; e tevékenységre ugyancsak megbízás adható az ügyvivők részére.
 

Tárgyalások, szerződéskötések

 A szabadalmi területre kiterjedő tárgyalásokon az ügyvivő részvétele csak akkor lehet hatékony, ha megfelelő információkkal rendelkezik a korábbi (pl. kereskedelmi) megbeszéléseken elhangzottakról, másrészt pedig kellőképpen ismeri a találmánnyal kapcsolatos szabadalomjogi helyzetet: az adott körülményektől függően a szabadalom státusa, az újdonságkutatás, az érdemi vizsgálat eredménye, a közeli citátumok listája stb., valamint nem árt hasonlóképpen tájékozódni a tárgyaló partner esetleges szabadalmairól).
  A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a licencia-szerződéseket sok feltaláló (szabadalmas) olyan terepnek érzi, amelyen otthonosan mozog, emiatt a tárgyaló felek komoly késztetést éreznek arra, hogy "megússzák" az ügyvivői, ügyvédi költségeket. Az egyszerűsítési törekvések mindaddig ésszerűnek tűnnek, amíg valamilyen probléma nem adódik a két fél között, és csak utólag derül ki, hogy a drágább megoldás lett volna az olcsóbb. A fentiekből következően feltétlenül javasolható a szerződéskötés során szakember alkalmazása. A szabadalmi ügyvivőnek a licenciatárgyalások folyamatában az "ördög ügyvédjének" szerepét kell játszania, azaz feltételeznie kell, hogy "ami elromolhat, az egyszer el is romlik". Minél több szerződés megkötésénél bábáskodott a képviselő, annál több tapasztalatot szerzett a jövőbeli kockázatok előrelátásában.
  A szabadalmi ügyvivő - a fentiek mellett - megbízható a licenciaszerződés felügyeletével. Magyarországon e lehetőség még kevésbé elterjedt, külföldön azonban korántsem számít egyedi jelenségnek. Mit is értünk a licenciaszerződés felügyeletén? Valójában egy olyan "gondnok" szerepét, aki figyelemmel kíséri a szerződésben kikötött feltételek teljesülését, biztosítja a szükséges adatok beszerzését (pl. a licenciadíjak kalkulálásához), nyomon követi a megállapodás körülményeinek esetleges változásait, és indokolt esetben javaslatot tesz a feltételek újratárgyalására.
  Az ügyvivőtől, mint gondnoktól elvárt feladatok természetesen egyediek, így nehezen körvonalazhatók, de a feladat ellátásából adódó előnyök mindenképpen segítenek feledtetni a vele járó kiadásokat.

 3. A promóciós társaságok és szervezetek szerepe a szabadalmazott találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában

 A világ számos országában alakultak és működnek sikeresen olyan társaságok és szervezetek, amelyek célja a feltalálói tevékenység előmozdítása - többek között - a találmányok kereskedelmi forgalomba kerülésének támogatása révén. (Magyarországon e feladatok a Magyar Feltalálók Egyesülete nevéhez fűzödnek.)
  Nem könnyű feladat szakszerűen meghatározni a promóciós társaságok, szervezetek fogalmát és feladatkörét, hiszen a nemzeti sajátosságok e téren is érvényesülnek. A fentiekből eredően fogadjuk el a következő - egy külföldi szakembertől származó - definíciókat.
  A találmányi promóciós szervezet alatt egy vagy több (magán- vagy jogi) személyt értünk, akik közvetett módon vesznek részt a találmányok piacra juttatásának elősegítésében. A szervezet - tekintet nélkül annak profit- vagy nonprofit-orientált jellegére - a következő csoportosulások valamelyikéből állhat: vállalkozók, állami intézetek, feltalálói egyesülések, kockázatitőke-társaságok.
  A találmányi promóciós társaságok azok az "első vonalban álló" vállalkozások, amelyek közvetlenül profitálnak (szereznek anyagi hasznot) valaki más találmánya(i) anyagi támogatásának (menedzselésének) sikeréből.
  A feltalálók e megközelítésben független feltalálókat jelentenek, valamint mellettük olyan kisvállalkozásokat, amelyek tőke vagy anyagi eszközök, illetve meglévő ismeretek hiányában nem tudják találmányaikat forgalomba juttatni.
  A találmányi promóciós szervezetek alapvető funkciója a feltalálói tevékenységet serkentő feltételrendszer (infrastruktúra) megteremtése, és ennek keretén belül:
 - a promóciós társaságok fejlődésének elősegítése,
 - a feltalálók aktívabb szerepvállalásának támogatása.
  A szervezet folyamatosan "monitorozza" a gazdasági környezetet, emellett együttműködik a különböző ágazatok képviselőivel, és mindezt annak érdekében teszi, hogy minél több találmány szülessen, illetve ezek minél gyorsabban jussanak el a felhasználóhoz.
  A promóciós társaságok a szabadalmazott találmányok forgalmazásának területén jártas, gyakorlott szakembereket tömörítenek, akiknek legfontosabb feladata, hogy teljesítsék minden feltaláló "igazi álmát", a találmány alkalmazási lehetőségének fellelését.
  Ennek keretében biztosítják
 - a feltaláló és a vásárló (hasznosító) összekötését,
 - a találmányok piacának növelésében történő közreműködést,
 - az értékesítés folyamatának olajozottabbá tételét.
  A találmányi promóciós társaságok tevékenysége azonban nem minden esetben felhőtlen, hiszen: "... számos találmányi promóciós társaság létezik, amelyik nem érdemes a feltalálók bizalmára. Súlyos dolog, hogy néhány országban még a kormányzat vagy a bíróság közbenjárása is szükségessé válik egy-egy kirívó esetben. A legtöbb feltalálót saját gyermeke (találmánya) iránt érzett lelkesedése teszi leginkább sebezhetővé az olyan segítő kezekkel szemben, akik hamis vagy túlzó információkkal látják el őket alkotásaik piaci lehetőségeit illetően." - állítja Farag Moussa, a Feltalálók Nemzetközi Szövetségének elnöke.
  A találmányi promóciós szervezet egyik feladata - éppen a fentiekből adódóan -, hogy megfelelő információkat biztosítson a feltalálók számára a megbízható társaságokról, illetve az "eltévelyedettekről", valamint azokról, akik nem rendelkeznek megfelelő szakismeretekkel. E cél érdekében folyamatosan vizsgálják a szóban forgó társaságok tevékenységét, illetve a feltalálók elégedettségét a nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban.
  Látni kell persze azt is, hogy a találmányok menedzselése nem könnyű feladat. Az e körben végzett felmérések azt mutatják, hogy 100 találmányból mindössze l5 jut el a piackész állapotig, majd a marketing szakaszban számuk tovább csökken, így végezetül csupán egy-két szellemi alkotás realizál profitot. A promóciós társaságok működésének eredményességét éppen emiatt nehéz megítélni, hiszen l-2 találmány sikere nem feledteti 98-99 kudarcát, illetve l feltaláló eredményessége nem jelent kompenzációt mások sikertelenségével szemben.
  Indokolt tehát, hogy a feltalálók maguk is megtegyenek minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy a kudarc kockázatát csökkenteni tudják. Szükséges emiatt, hogy nem csak az alkotás folyamatában, hanem a találmány további sorsát illetően is aktívabb szerepet játszanak.

 "Túl értékes az életünk ahhoz, semhogy csupán pénzszerzésre fordítsuk" - mondta az 1901 és 1972 között élt nálunk talán kevéssé ismert angol utazó, Sir Frances Chichester, akinek hitvallását - vélhetően - a legtöbb feltaláló is magáénak tekinti. Az 1967-ben lovaggá ütött "vakmerő vándor" a fenti gondolat jegyében a föld legtávolabbi zugaiba jutott el, hol kis vitorlás hajójával, hol kétfedeles repülőgépével.
  A különböző korokban élt, illetve a ma is alkotó feltalálók munkássága révén a térképeken nyomon nem követhető módon tárul fel a világ. Nem távoli sivatagokba, fülledt őserdőkbe vagy sziklás hegyvidékekre vezet útjuk, hanem a vegyületek, szerkezetek, folyamatok eddig még nem ismert rejtelmeiben merülnek el naponta tágítva az emberi tudás határait.
  Alkotásaik révén létünk meghosszabbodik, és folyamatosan javul életünk minősége. A társadalom feladata ezért tehát nem csupán az, hogy tisztelettel adózzon a "szellem közkatonái" előtt, hanem, hogy tevékenységüket a lehetőségekhez mérten elismerje, bátorítsa és támogassa, mert csak ilymódon juthat el egy valóban "szép, új világba".

Introduction to Commercialization of Patented Inventions (Different Options: Manufacturing, Licensing Patent Rights, Selling Patent Rights) (Lecture Prepared by the International Bureau of WIPO)
 

Publicity for the Commercialization of Patented Inventions Other Means for the Marketing of Patented Inventions (Teoh Kim Ean, Director, Key Associates (M) Sdn. Bhd.)
 

Preparation of Feasibility Studies and Market Surveys (Dr. Dirk Groenewegen, President, IPD-consulting, Board Member of The Netherlands Association of Inventors)
 

Publicity for Commercialization of Patented Inventions: the Use of Media (printed press, television, radio etc.) (Joanne Hayes-Rines, First Vice-president, United Inventors Association of the United States of America)
 

Valuation of Patented Inventions for the Purpose of Their Commercialization (Subash K. Bijlani, Bsc. Tech, Managing Director, Moi Engineering Ltd.)
 

Commercialization of Inventions and Transfer of Technology in the Asean Countries (Example of Malaysia) (Anuar Md. Nor., Chief Executive Officer, Malaysian Technology Development Corporation)
 

The Role of Patent Agents in the Commercialization of Patented Inventions (Clarence Feldmann, Patent Attorney)
 

The Role of Invention Promotion Companies and Organizations in the commercialization of Patented Inventions (Gan Chiu Liang, Managing Director, Coses Market-ing, Singapore Inventors` Development Association)
 

* A WIPO és az IFIA 1996 augusztusában Kuala Lumpurban megrendezett konferenciájának anyagából.