Dr. Hajdú Tamásné
Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete
I. Rész
NEMZETKÖZI KÖRKÉP
A szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény szerint
A szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága az Egyesült Államokban
A jelenlegi jogi szabályozás okozta korlátok Európában
E kétrészes összeállítás első része némi áttekintést ad a szoftvert is tartalmazó találmányok szabadalmazhatóságának, vizsgálatának nemzetközi gyakorlatáról, második, ez év októberében megjelenő része pedig az ilyen típusú találmányok kutatási nehézségeit, a kutatással kapcsolatban várható intézkedéseket, a szoftvert is tartalmazó találmányokra vonatkozó bejelentések elkészítésének általános szempontjait és az e téren kialakult magyar joggyakorlatot fogja ismertetni.
A számítógépi programok szabadalmazhatóságának kérdése közel harminc éve foglalkoztatja a jogalkotókat és a jogalkalmazókat éppúgy, mint a gazdaság érintettjeit vagy akár a téma "szerelmeseit".
Ellentétben a szerzői joggal, amely egy számítógépi programnak csak a formáját képes védeni, magát a koncepciót, a létrehozását elősegítő gondolatot nem, a szabadalmi jog a műszaki tanítás, a műszaki tartalom, vagyis egy számítógépi program gondolatának és koncepciójának a műszaki megvalósítását hivatott oltalom alá helyezni.
Sokan keresték az elmúlt évtizedekben az alapvető különbséget a kérdés szempontjából a szerzői jog és a szabadalmi jog között. Széles körű egyetértés mutatkozott abban, hogy szabadalmi oltalomban csak a technológia területére eső, műszaki jellegű találmányok részesülhetnek, igen nagy mértékben vitatott volt azonban a "technológia" és a "műszaki jelleg" szavak jelentése. A szabadalmi jog kezdetei óta a "műszaki jelleg" megléte volt az, ami markáns határvonalat jelentett a szabadalmazható találmányok és azon megoldások között, amelyek nem részesülhettek szabadalmi oltalomban. Ami a számítógépi programokat illeti, sokszor elhangzott az érvelések során, hogy ezek "szellemi tevékenységnek" tekinthetők, és mint ilyenek, nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban. Másrészről sokan érveltek azzal, hogy végső soron valamennyi találmány "szellemi tevékenységet" igényel a feltaláló részéről a kész találmány konkrét létrehozását megelőzően. A későbbiek során lábra kapott az a másik végletet képviselő nézet is, miszerint a számítógépi programok minden esetben műszaki természetűek. Ellentétben a szerzői joggal védhető egyéb alkotásokkal, a számítógépi programok nem csupán szemlélésre vagy szórakoztatásra szolgálnak, hanem egy elektronikus adatfeldolgozó rendszer vezérlésére egy specifikus probléma megoldása céljából, ez a nézet akár helyesnek is tűnhet, legalábbis abban az esetben, ha magának a programnak a célja nem tartozik azok közé, a nem szabadalmazható dolgok közé, amelyek igen sok ország szabadalmi jogában fellelhetőek.
Sokáig nem volt érdemleges eredménye a kérdés körül kialakult heves vitáknak, az utolsó néhány esztendőben létrejött nemzetközi együttműködés (Európai Szabadalmi Hivatal, Japán Szabadalmi Hivatal és Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal) azonban olyan fejlődést hozott, ami kihatott a globális jogharmonizációs tárgyalásokra, ennélfogva a kérdés európai, vagyis számunkra talán legérdekesebb, megítélésére is.
A szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága az Európai Szabadalmi Egyezmény szerint
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) 52. cikkelyének (1) bekezdése szerint európai szabadalmat olyan találmányokra adnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók.
Az EPC nem rögzíti a találmány fogalmát, de az 52. cikkely (2) bekezdése felsorolja azokat a tárgyakat és tevékenységeket, amelyek különösen nem tekinthetők találmányoknak az 52. cikkely (1) bekezdése értelmében, így
a felfedezések, a tudományos elméletek és a matematikai módszerek;
az esztétikai alkotások;
a szellemi tevékenységre, játékokra, üzleti tevékenységre vonatkozó tervek, szabályok és eljárások, a számítógépi programok; valamint
az információ megjelenítése.
Az EPC nem említi explicit módon, így nem is definiálja a műszaki jelleg koncepcióját, az EPC 27. és 29. szabályából következik azonban, hogy egy szabadalmazható találmánynak
műszaki területre kell vonatkoznia,
műszaki feladatot kell megoldania és
az igénypontokban műszaki jellemzők megadásával kell meghatározva lennie.
A jelen értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy bármely igényelt tárgyat vagy tevékenységet, mint teljes egészet kell tekinteni, azaz helytelen az oltalmi igény tárgyának egyes jellemzőit a műszaki jelleg szempontjából külön-külön megítélni, vagyis bármely igényelt tárgyat vagy tevékenységet az 52. cikkely (1) bekezdése szerinti találmánynak lehet tekinteni, ha az egy műszaki feladattal összefüggésben valamivel hozzájárul az adott műszaki területen a technika állásához. E hozzájárulás-megközelítés mögött az az érvrendszer húzódik meg, hogy egy alapvetően nem szabadalmazható dolog, mint például egy esztétikai alkotás nem válhat hirtelen szabadalmazhatóvá pusztán azáltal, hogy egy ismert tárggyal került kapcsolatba, mint ahogyan az ismert tárgy sem válhat hirtelen szabadalmazhatóvá egyszerűen azáltal, hogy egy festett minta vagy bizonyos adat kerül a felületére.
Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) korábbi és jelenleg érvényes joggyakorlata (engedélyezési eljárás)
Az EPO módszertani útmutatója az egyes átdolgozások, kiegészítések során először 1985-ben tartalmazott utalásokat a szoftverrel összefüggő találmányokra vonatkozóan. Ezt egy, az EPO elnöke által kijelölt munkacsoport sokéves munkája előzte meg. Ennek a munkacsoportnak a tagjai az EPO képviselőin kívül a nemzeti szabadalmi hivatalok munkatársai, az ipar képviselői, valamint az Európai Szabadalmi Egyezmény egyes tagországainak a területén működő szabadalmi ügyvivők közül kerültek ki.
Az érdekelt felek alapvetően a következő érvrendszert alkalmazták:
egyenlőség; hardver és szoftver csereszabatos,
beruházásvédelem; egyenlő ráfordítás hardverre és szoftverre,
a műszaki haladás támogatása;korlátozott időtartamú oltalom a nyilvánosságra hozatalért cserébe.
Ami a szabadalmazhatóság kérdését illeti, az a nézet vált általánossá, hogy nem lehet jelentősége annak, hogy a feltaláló hardver vagy szoftver megoldást választott egy feladat végrehajtására, mivel ez a választás gyakran csupán gazdasági vagy gyakorlati okok függvénye. Ha a bejelentés tárgya műszaki természetű, a szabadalmi oltalmat nem lehet pusztán amiatt megtagadni, mert egy program került felhasználásra. Az engedélyezett szabadalmak alapján úgy tűnik, hogy az EPO feladta azt a régi álláspontját, miszerint nem beszélhetünk találmányról, ha a megoldás egyetlen új jellemzője maga a program.
Az EPO módszertani útmutatójának /C-IV, 2.3/ tanítása szerint, ha egy számítógépi programra fizikailag rögzített formában, pl. egy hagyományos szalagon vagy lemezen rögzítve, kér valaki oltalmat, a technika állásához való hozzájárulás szempontjából ez még nem több, mint egy számítógépi program, mint olyan. Ez összhangban van azzal az általánosan elfogadott tézissel, miszerint egy zenemű még nem válik azáltal szabadalmazhatóvá, hogy egy ismert mágnesszalagon van rögzítve, illetve megfordítva, egy ismert mágnesszalag sem tekinthető még szabadalmazható találmánynak, ha az egyetlen eltérés a technika állásához képest a rajta rögzített zenemű.
Az EPO módszertani útmutatója szerint az elbírálónak meg kell határoznia - a szabadalmi igénypont kategóriájától függetlenül, hogy az igényelt oltalom tárgya, mint egész, ténylegesen hozzátesz-e valamit a technika állásához.
Ennek a hozzájárulásnak műszaki jellegűnek kell lennie, de az még nem akadálya feltétlenül a szabadalom engedélyezésének, ha pusztán a számítógépi program tekinthető a megoldás új elemének.
Példaképpen említi meg az útmutató azt az esetet, amikor egy program egy ismert adatfeldolgozó berendezés esetében azt eredményezi, hogy az technológiai szempontból új módon működik, amikor is a találmány szabadalmazható, mivel itt a program és az adatfeldolgozó berendezés új, funkcionális kombinációjáról van szó, nem pedig egyszerűen "számítógépi programról, mint olyanról".
Alapítása óta (illetve gyakorlatilag 1984 óta) az EPO több mint 13 000 szoftverrel kapcsolatos találmányra engedélyezett oltalmat az információtechnológia központi területén (az erre jellemző G06 és a G11 osztályokban) és jelentős számban más szakterületen, míg mindössze mintegy 100 ilyen tárgyú bejelentést utasítottak el.
Álljon itt néhány példa annak szemléltetésére, hogy milyen típusú találmányokra adott az EPO szabadalmat e téren:
EP-B-484 362
Ez a találmány szállodai szobák foglalására vagy akár tanárok órarendjének létrehozására használható fel, engedélyezett főigénypontja a következő volt.
Eljárás adatrekordoknak bizonyos időbeni sorrendben időpontokhoz történő rendelésére, ahol is az időket adatsorként tároljuk egy mezőben, egy adatsor elejéről kiolvassuk az egyes időket egészen a kiválasztott időig, és egy memóriacímet rendelünk hozzájuk, ahol is a memóriacím megcímez legalább egy adatrekordot.
EP-B-280-549
Ez a találmány szövegadatok tömörítésére alkalmas. A megoldás azon a feltételezésen alapszik, hogy egy adott tárgyú cikk mindössze 2-3000 szóból álló halmaz elemeiből tevődik össze, a gyakran használt szavak egy korlátozott számú csoportjáról van szó, és ezek a szavak többnyire olyan speciális szavak, amelyek lényegében sohasem fordulnak elő más témájú cikkekben.
Az EPO által engedélyezett főigénypont a következő volt.
Eljárás szövegadatok tömörítésére, amelynél egy bemeneti szót keresünk egy szótárban, egy megfelelő kódszót állítunk elő, ha a bemeneti szót megtaláltuk, kiszámítjuk a bemeneti szó előfordulási gyakoriságát, és egy rövidebb kódszót rendelünk hozzá a bemeneti szóhoz, ha annak előfordulási gyakorisága növekszik, azzal jellemezve, hogy a szótár pszeudoszavakat tartalmaz, és ha a keresés révén nem találunk rendes szót, a bemeneti szót fix hosszúságú pszeudoszavakra osztjuk, keresést végzünk a pszeudoszavakra, egy megfelelő kódszót állítunk elő, ha a pszeudoszót megtaláltuk a szótárban, és a bemeneti szót új szóként tüntetjük fel a szótárban.
EP-B-182 969
Ez a találmány lehetővé teszi, hogy egy képernyőn mozgatható tárgyat precízen pozicionáljunk, pl. fedésbe hozzunk egy másik tárggyal, és egyszersmind kijelezzük, hogy hány centiméternyit vagy hány foknyit kellett ehhez a tárgyat eltolni vagy elforgatni annak érdekében, hogy ezt az egybeesést elérjük. A találmány különösen a robottechnikában alkalmazható hasznosan.
Az engedélyezett főigénypont a következő volt.
Eljárás egy tárgynak egy képernyőn történő precíz elforgatására és eltolására, amelynél kiválasztjuk a tárgyat a képernyőn, elmozdítjuk a tárgyat a képernyő egyik pontjából a képernyő egy másik pontjába, azzal jellemezve, hogy az adott tárgy mozgása során numerikus formában kijelezzük az adott tárgy relatív elmozdulását önmagához képest, miáltal a numerikus kijelző állapota dinamikusan változik az adott elmozdulás függvényében, és együtt mozog a kijelzett tárggyal.
Az engedélyezett szabadalmak nagy számát és tartalmát tekintve úgy tűnik, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalban az EPC 52. cikkelyének szándékával összhangban megengedő, liberális szabadalmazási gyakorlat alakult ki. Bár a számítógépi program, mint olyan, explicit módon ki van zárva a szabadalmi oltalomból, az 52. cikkely jelen értelmezése - amint ez a módszertani útmutatóból és az EPO Fellebbviteli Tanácsainak számos döntéséből (hozzávetőlegesen 40 döntés született az elmúlt évtizedben e téren) kiderül - megengedi az olyan tárgyú találmányok szabadalmazhatóságát, amelyek műszaki szempontból hozzájárulnak a technika állásához, még akkor is, ha ezek számítógépi programot foglalnak magukba.
Az EPO Fellebbviteli Tanácsainak a döntései
A Fellebbviteli Tanácsok feltételezték, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény tagállamainak jogszabályai szerint egy találmánynak mindig műszaki jellegűnek kell lennie, vagy más szóval, műszaki hozzájárulást kell jelentenie a technika állása szempontjából. Ezzel összefüggésben figyelmük az EPC 27. szabályára terelődött, amelyben megjelent a "műszaki terület" és a "műszaki feladat" fogalma, valamint a 29. szabályra, amelyben a "műszaki jellemzők" fogalma került megemlítésre. A műszaki jelleg meglétének a kérdését az igénypont által definiált teljes kitanítás fényében ítélték meg döntéseikben, amelyek közül néhány döntés a kérdés megítélése szempontjából igen nagy jelentőségű volt.
A Fellebbviteli Tanácsok véleménye szerint az a (műszaki) hozzájárulás, adalék a technika állásához, amely egy találmányt szabadalmazhatóvá tesz, a következőket jelentheti:
magát a megoldandó feladatot,
a szóban forgó feladat megoldását célzó eszközöket (műszaki jellemzőket) vagy akár
a probléma megoldása révén elért hatásokat.
Ezeket a megállapításokat támasztják alá azok az érvelések, amelyek az elmúlt években a Fellebbviteli Tanácsok döntéseiben megjelentek.
Ezen döntések közül érdemes kiemelni néhány jellemző gondolatot.
Az ún. VICOM-döntésben /T 208/94/ az ügyben eljáró Tanács véleménye az volt, hogy míg a kétdimenziós adattömbök digitális szűrésére vonatkozó eljárás absztrakt, elvont fogalom marad, éppúgy, mint egy matematikai módszer, egy digitális képfeldolgozó eljárás az adattömbök képként való értelmezését követően műszaki, vagyis következésképpen szabadalmazható eljárásnak tekinthető. Ez a programvezérelt műszaki eljárás a Tanács megítélése szerint már nem volt tekinthető "számítógépi programnak, mint olyannak". A technika állásához való (műszaki) hozzájárulás ebben az esetben a digitális módon feldolgozott képek a műszaki minőségének a javulása vagy helyreállítása volt, tehát a probléma megoldása révén elért hatás.
Az ún. KOCH & STERZEL-ügyben (T26/86) a megtámadott szabadalom tárgya röntgenberendezés volt, amelynél a megoldás újdonsága abban rejlett, hogy az alkalmazott program révén bizonyos értékeket számított ki áramkörök kiválasztásához, egy nagyfeszültségű generátor beállításához. A támadás alapja az az érvelés volt, hogy jelen esetben maga a találmány csupán egy új program az ismert számítógéphez.
Az ügyben eljáró Tanács azt a nézetet képviselte, hogy ha egy számítógépi program úgy vezérli egy ismert, általános célú számítógépnek a működését, hogy ez a számítógép műszaki szempontból eltérő módon működik, akkor a program és az általános célú számítógép kombinációja szabadalmazható találmánynak minősül. Ez azt jelenti, hogy a találmányt, mint "egészt" közelítették meg, és nem zárták ki azt, hogy egy szabadalmazható találmány műszaki és nemműszaki jellemzők keverékéből álljon. A Tanács megítélése szerint egy olyan találmány, amely műszaki és nemműszaki jellemzőket is tartalmaz, szabadalmazható lehet, ha egyáltalán felhasznál műszaki eszközöket egy műszaki probléma megoldása érdekében. Eközben a nemműszaki elemeknek is persze hozzá kell járulniuk a műszaki hatás eléréséhez.
Az IBM cég egyik szoftverrel kapcsolatos találmánya ügyében (T 115/85) a Tanács azt a nézetet vallotta, hogy egy berendezés vagy egy rendszer mindenkori állapotának automatikus, optikai úton történő megjelenítése, például egy "állapot" vagy egy "esemény" hibaüzenetként való kijelzése alapvetően műszaki feladat. A szóban forgó bejelentés ilyen típusú specifikus problémára javasolt megoldást, nevezetesen egy szövegfeldolgozó rendszer bemeneti/kimeneti egységében előforduló események optikai kijelzésére. A megoldás magában foglalta egy számítógépi program alkalmazását, valamint memóriában tárolt olyan táblázatokat, amelyek a kijelzendő kifejezéseket tartalmazták.
A Tanács véleménye szerint egy találmány, amely szabadalmazható lenne a hagyományos szabadalmazási feltételek alapján, nem zárható ki a szabadalmi oltalomból csupán abból a tényből kifolyólag, hogy megvalósításánál modern műszaki eszközöket alkalmazott a bejelentő, jelen esetben számítógépi program formájában. (Természetesen ebből a megállapításból kiindulva a fordított következtetésre sem szabad jutni, miszerint egy számítógépi program mindig műszaki eszköznek lenne tekinthető.)
A Siemens cég karakterek alakjára vonatkozó bejelentésének ügyében (T 158/88) az eljáró Tanács olyan találmánnyal foglalkozott, amely arab karaktereknek vizuális kijelzőegységen történő kijelzésére, megjelenítésére vonatkozó eljárást foglalt magában, amely eljárás során a karakterek elszigetelt, szó eleji, közbülső vagy szó végi alakban való kijelzésére került sor, azoknak egy szóban elfoglalt helyzetétől függően.
A Tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentésben csupán adatfeldolgozásról van szó, nem pedig - mint a "VICOM"-döntésben - képfeldolgozásról. A Tanács úgy vélekedett, hogy az adatok csak információtartalom tekintetében különböznek, nem pedig műszaki szempontból. A feldolgozandó adatok karaktereket képviselnek és a feldolgozást követően ezek az adatok csak arra szolgálnak, hogy a szemlélő számára felfoghatóbbakká váljanak a karakterek anélkül, hogy befolyásolnák ezek megjelenítésének (műszaki) eszközeit. Az igényelt eljárás nem eredményez változást az eljárásnak megfelelően dolgozó berendezés fizikai vagy műszaki működésében. Következésképpen a Tanács a megoldást nem tartotta szabadalmazhatónak.
Az IBM cég egyik, szövegszerkesztéssel kapcsolatos ügyében (T 38/86) a találmány tárgya olyan eljárás volt, amely arra szolgált, hogy automatikusan észlelni és helyettesíteni lehessen azokat a nyelvi kifejezéseket, amelyek meghaladták az előre meghatározott érthetőségi, nevelési szintet.
Az ügyben eljáró Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindaz, ami a megoldásban rejlik, megvalósítható "papír és ceruza" alkalmazásával, miközben a feladatot végző személy olyan szellemi tevékenységet végez, amely az EPC 52. cikkelye szerint ki van zárva a szabadalmi oltalomból.
A Tanács arra hivatkozott továbbá, hogy az Egyezmény megalkotásánál az a szándék nyilvánult meg, hogy csak azokban az esetekben legyen engedélyezhető szabadalom, amelyekben a találmány olyan területen járul hozzá a technika állásához, amely terület nincs kizárva a szabadalmi oltalomból.
Ezt a megfogalmazást a Tanácsok később is - szinte "rutinszerűen" - alkalmazták negatív döntéseik indokolása során, például az alábbi megoldásokkal kapcsolatban:
automatikus helyesírás-ellenőrző és -javító rendszer (/T 121/85),
olyan rendszer, amely automatikusan generálja azon kifejezéseknek a jegyzékét, amelyek szemantikai szempontból egy adott nyelvi kifejezéssel vannak kapcsolatban (T 52/85),
olyan eljárás, amely egy szöveges dokumentumban, a szövegtől függő homofon hibák automatikus detektálására és kijavítására alkalmas (T 65/86),
valamint egy interaktív szövegfeldolgozó rendszerben térbeli kapcsolatban álló adatok kijelzésére és szerkesztésére szolgáló eljárás (T 186/86).
Az AT&T cég programkomponensek generálására vonatkozó bejelentése ügyében (T 204/93) a találmány olyan rendszerre vonatkozott, amely alkalmas volt arra, hogy konkrét számítógépi programokat hozzon létre programelemekből vagy programmodulokból. Ezzel a találmány-nyal lehetőség nyílt arra, hogy olyan programelemeket írjon és teszteljen valaki, amelyek különböző programokhoz használhatók fel oly módon, hogy ezeket később egy adott programban lehessen felhasználni tesztelt programrészekként.
A Tanács annak a véleményének adott hangot, hogy a találmány nem tartalmaz semmiféle műszaki intézkedést, "csak" a programozókat "szólítja meg". A programozási tevékenység azonban - mint szellemi tevékenység - ki van zárva a szabadalmi oltalomból még abban az esetben is, amikor a létrejövő program műszaki eljárás vezérlésére lesz alkalmas. Még a programozási tevékenység automatizálása sem teszi a programozási eljárást műszaki jellegűvé, hacsak nincs a hagyományostól eltérő eszközökre szükség annak megvalósításához. Az adott esetben - a Tanács indokolása szerint - az eredmény mindig "csak" néhány számítógépi program lesz, függetlenül az egyes alkalmazásoktól.
Általánosságban elmondható, hogy a Fellebbviteli Tanácsok jogeseteiből, különösképpen az utóbbi időben született döntésekből arra lehet következtetni, hogy az ügyekben eljáró Tanácsok a meglévő jogi szabályokat igyekeznek olyan nagyvonalúan értelmezni, ahogyan az csak lehetséges, de természetesen nem hanyagolhatják el az Egyezményben megfogalmazott kizárásokat.
A szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága a Német Szabadalmi Hivatal joggyakorlata szerint, a Német Szövetségi Legfelső Bíróság és a Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság döntései
A Német Szabadalmi Hivatal 1986-ban megjelent módszertani útmutatójának legelső fejezetében az olvasható, hogy a találmányok még akkor is szabadalmazhatóak, ha adatfeldolgozó programot, számítási vagy szervezési szabályt, egyéb szoftverjellemzőket vagy egy programszerű eljárást tartalmaznak, ami - ellentétben a Német Szövetségi Legfelső Bíróság abban az időben jellemző jogeseteivel - fontos lépésnek volt tekinthető egy nagyvonalúbb szabadalomengedélyezési gyakorlat irányába, ráadásul - akárcsak az EPO módszertani útmutatójában - a műszaki jelleg meglétének a megítélése a bejelentés egészének a figyelembevételével történt.
A számítógépi programok műszaki természetének több, mint 15 éves tagadását követően a Német Szövetségi Legfelső Bíróság végül elismerte egy program műszaki természetét a "Page Buffer" nevű ügyben hozott határozatában. Ez a döntés áttörés volt Németországban a számítógépi programok szabadalmi oltalma szempontjából. A Bíróság megítélése szerint a találmány szerinti kitanítás nem csupán adatok kiválasztására, szervezésére és elhelyezésére vonatkozott - ami nem lett volna szabadalmazható -, hanem inkább az adatfeldolgozó rendszer működésének a javítására. Az oldal-buffer találmány szerinti alkalmazása révén az adatfeldolgozó rendszer gyorsabban működött, mivel a holtidők elkerülhetők voltak. Ebben az esetben tehát az adatfeldolgozó rendszer működésére gyakorolt közvetlen hatásról volt szó.
A Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság döntéseit vizsgálva úgy tűnik, hogy a hatóság megítélése szerint a szabadalmi oltalom minden olyan esetben lehetséges, amikor a számítógépi program egy berendezés, egy készülék, egy rendszer, egy szabályozó eszköz vezérlésére, beállítására vagy más módon történő befolyásolására használható. Ezekben az esetekben valamilyen műszaki hatás lehet jelen.
A szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államok minden valószínűség szerint a legliberálisabb ország a téma kezelését illetően. A Szövetségi Fellebbviteli Bíróság (CAFC) döntéseit elemezve úgy tűnik, hogy csak a természeti törvények, a természetben előforduló jelenségek és az elvont gondolatok, ötletek azok, amelyek nem tekinthetők szabadalmi oltalomban részesíthető megoldásoknak.
Az Egyesült Államokban született case-law-ból ismert Alappat-ügyben hozott határozat megfogalmazása szerint egy általános célú számítógép annak speciális céllal történő programozása révén szabadalmazható, speciális célú számítógéppé alakul át. Elméletileg egy általános célú számítógép bármire alkalmas, gyakorlatilag azonban csak arra, amire programozva van.
A számítógépi szoftvert tartalmazó találmányok szabadalmazásának helyzete az Egyesült Államokban jelenleg igen pozitív. A szoftverrel kapcsolatos találmányokat tartalmazó bejelentéseket ugyanúgy kezelik az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatalban /USPTO/, mint bármely, más területre eső szabadalmi bejelentést. Az elbírálók nem szűrik ki a számítógépi szoftvert tartalmazó találmányokat, mint olyanokat, amelyek nem tartalmaznak szabadalmazható megoldást, és a technika állására vonatkozó kutatási lehetőségek is jónak mondhatók.
Az a változás, ami a USPTO-ban lezajlott a szoftverrel kapcsolatos találmányok megközelítésével összefüggésben, nyilvánvaló az 1996-ban kiadott "Számítógéppel kapcsolatos találmányok vizsgálati módszertani útmutatója" című kiadványt tanulmányozva. A kiadványban ugyanis ez áll: "Egy számítógéppel kapcsolatos (szoftveres) találmány a technológiai alkotások körébe tartozik. Egy számítógépes találmánynak a gyakorlatban való alkalmazása a szabadalmazhatóságból ki nem zárt tárgynak minősül." Következésképpen, az elbírálónak már nem kell a vizsgálatot annak meghatározásával kezdenie, hogy egy adott igénypont nem egy matematikai algoritmust tartalmaz-e.
Miután az Egyesült Államok-beli joggyakorlat-változások is mintegy 30 éves vívódást tükröznek a számítógépi szoftverek szabadalmazhatóságát illetően, igencsak üdvözölhető a mai útmutatóban fellelhető rendkívül határozott állásfoglalás.
Egy számítógépi szoftvert tartalmazó találmány az USPTO útmutatásai szerint leírható és igénypontba foglalható, mint egy készülék, eljárás vagy termék. E három válfaj alátámasztására a bejelentés általában tartalmazza egy általános célú számítógépnek a rövid leírását és egy program jelfolyamábrájának a részletes ismertetését a végrehajtásra kerülő funkciók illusztrálására.
Az Egyesült Államok-beli liberális megítélésre mi sem jellemzőbb annál, minthogy az EPO Fellebbviteli Tanácsai negatív döntései között szereplő, korábban felsorolt ügyek egytől-egyig US elsőbbségűek voltak, és az USPTO valamennyi esetben szabadalmat adott a bejelentésben foglalt megoldásra.
A jelenlegi jogi szabályozás okozta korlátok Európában
Sok szakértő hivatkozik ma arra, hogy a számítógépi programok szabadalmi oltalmának kezelésére nagy valószínűséggel erős hatással lesz a GATT/TRIPS Egyezmény. Ezen Egyezmény 27. cikkelye explicit módon rámutat arra, hogy valamennyi műszaki területen lehetőséget kell adni szabadalmi oltalom megszerzésére. A téma szakértői közül többekben kialakult az a meggyőződés, hogy mivel a "számítógépi programok, mint olyanok" kifejezés magában foglalja a "műszaki jellegű számítógépi programokat, mint olyanokat" is, ezért legalábbis ez az általános megfogalmazás határozottan ellentétben áll a TRIPS Egyezményben foglaltakkal.
Sok európai ország, így pl. Németország és az EPO esetében, de beszélhetünk akár Magyarországról is, a jelen jogi szabályozás /a német vagy a magyar szabadalmi törvény 1. §-a, az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikkelye/ az e témában érintettek körében jórészt azt az érzetet kelti, hogy a számítógépi programok, valamint a szoftverrel kapcsolatos találmányok nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban. Sokak véleménye szerint az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikkelyéből a "számítógépi programok, mint olyanok" kifejezésnek a törlése lehetőséget adna a "műszaki jelleg" alkalmasabb definiálására a számítógépi programokat illetően, és lehetővé tenné az Európai Szabadalmi Egyezménynek az Egyesült Államok és Japán liberálisabb jogszabályához való alkalmas illesztését, ami nagyon fontos lenne pl. a multinacionális cégek számára.