A TRIPS Egyezmény szerepe a nemzetközi iparjogvédelmi rendszerben
- Előzmények
A WTO szervezete és a TRIPS Tanács
A WTO és TRIPS kapcsolata, a TRIPS szabályozásának alapvonulata
A TRIPS alapján fennálló általános kötelezettségek
Átmeneti rendelkezések
A TRIPS Egyezmény működésének felülvizsgálata
A szellemi tulajdonjogok érvényesítése
A szellemi tulajdonjogok több mint egy évszázada létrejött nemzetközi oltalmi rendszerének szerves jogfejlődését a GATT Uruguay-i Fordulója eredményeképpen létrejött, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó "egyezménycsomag" részét képező Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól szóló Egyezmény (TRIPS), mint "szervetlen jogtest" alapjaiban rengette meg.
Bátran állíthatjuk, hogy napjainkra a TRIPS Egyezmény a szellemi tulajdon oltalmának alapvető és legelfogadottabb sokoldalú nemzetközi egyezményévé vált, habár a szellemi tulajdonnak a GATT keretében, kereskedelmi aspektusból történő újraszabályozása kiélezett viták tárgya volt a sokoldalú kereskedelmi szervezetet (WTO) létrehozó tárgyalássorozaton. (1)
Előzmények A GATT - 1947-től számított működése során - alapvető célkitűzését tekintve a magas vámok enyhítését, illetve a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak megszüntetését tűzte zászlajára. A nem vámjellegű korlátok eltörlése a kereskedelem lehetséges és tényleges akadályainak újabb, harmadik generációjára irányította a figyelmet: a szellemi alkotások megfelelő szintű védelmének hiánya, illetve e védelem eltúlzott mértéke veszélyt jelentett a kereskedelem liberalizálásának első és második szakaszában, "generációjában" elért eredményekre. (2) Másrészt a nemzetközi kereskedelem kiszélesedésével és a rohamos technikai fejlődéssel a magas szintű tudást, innovatív eredményeket magukban hordozó termékek hamisítása, illetve e termékek árujelzőivel és az egyre népsz erűbb szoftverekkel való "kalózkodás" elharapózott. Különösen nagy kárt okoztak a jogosulatlan másolók, hamisítók azon országok iparának és kereskedelmének, ahol a jogintézmények fejlettsége hathatós oltalmat biztosított a bitorlók tevékenységével szemben, de a külföldi jogsértésekkel szemben a meglehetősen heterogén oltalmi és jogérvényesítési lehetőségeket kínáló "szuverén nemzeti jogok" alapján lehetett csak fellépni. Ezek a tendenciák és az egyre intellektuálisabb termékekben megjelenő hatalmas kutatási-fejlesztési költségek megtérüléséhez fűződő fejlett nemzeti-regionális ipari érdekek motiválták azokat a törekvéseket, amelyek nemzetközi összefogást és jogharmonizációt sürgettek. Ennek ismeretében viszont nem teljesen világos, milyen okok vezettek arra, hogy a nemzetközi szellemi tulajdon oltalmának letéteményeseként aposztrofált Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) intézményeiről a szellemi tulajdon oltalmának kérdéseivel nem túl sok kapcsolatot mutató GATT keretében folyó tárgyalásokra helyeződött a hangsúly. Az okok első csoportja intézményi jellegű és arra vezethető vissza, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény és a Berni Uniós Egyezmény felülvizsgálata elmaradt, továbbá a szabadalmi jogharmonizáció tárgyában tartott diplomáciai értekezlet sem hozott sikert. (3) További bizonytalanságot okozott az, hogy az államok közötti szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos viták rendezésére irányuló egyezménytervezet szakértői értekezletei is parttalanul folytak. (4) Ezek a sikertelenségek nem annyira a WIPO késlekedésének, hanem a fejlett és fejlődő országok közötti ellentétekből, illetve az Egyesült Államok kompromisszumképtelenségéből eredő konszenzus hiányának köszönhetők. Az "önkéntesség" és "jóhiszeműség" alapján működő szellemi tulajdoni egyezmények továbbá nem bizonyultak eléggé hatékonynak az univerzális oltalom biztosítása szempontjából. (5) A hagyományos szellemi tulajdoni egyezmények alapján a nem csatlakozó államok természetes és jogi személyei nem részesülnek az egyezmény által biztosított jogokban olyan államokban, amelyek tagjai az adott egyezménynek. A valóság viszont az, hogy sok esetben ez a szankció nem késztette csatlakozásra az államokat, ennek bizonyítéka azon jelentős számú államok köre, amelyek nem érezték szükségét egyetlen fontos szellemi tulajdoni megállapodáshoz történő csatlakozásra sem, a szellemi tulajdon sokoldalú nemzetközi oltalmának száz éves története során. (6) A hagyományos szellemi tulajdoni egyezmények, így a Párizsi Uniós Egyezmény 25. cikke, továbbá a Berni Uniós Egyezmény 33. cikke alapján a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyezmények alkalmazása érdekében szükséges intézkedéseket alkotmányukkal összhangban megteszik. A Párizsi Uniós Egyezmény 28. cikke, illetve a Berni Uniós Egyezmény 36. cikke az egyezmények értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban a tagállamok között felmerült - tárgyalás útján nem rendezhető viták - eldöntését a Nemzetközi Bíróság hatáskörébe utalja. E rendelkezések alkalmazása alól kivételt engednek az idézett egyezmények, mivel bármelyik tagállam kijelentheti, hogy nem alkalmazza azokat. Másrészről a szellemi tulajdonnal kapcsolatos viták soha sem váltak politikai jelentőségűvé, ezért a vitarendezésre irányuló ilyen eljárásokat nem alkalmazták. (7) Kaotikussá tette az uniós egyezmények alkalmazását a felülvizsgált szövegekhez később sem csatlakozó, továbbá a fenntartásokkal élő államok és az összes rendelkezést elfogadó államok viszonya. (8) Egyre világosabbá vált a fejlett ipari országok számára, hogy a hagyományos elveket követve a vázolt folyamatok a meggyőzés és önkéntes jogkövetés talaján álló nemzetközi szellemi tulajdoni rendszer alapján nem lesznek megállíthatók. A "nemzetközi szabályozás" permanens hiánya főleg két területen jelentkezett: ezek egyrészről az oltalmi szintek alapvető minimum követelményrendszerének és ezen követelmények érvényesítésének, másrészről a jogok kikényszerítését célzó szabályok egységes elvek szerint történő kodifikálása. A problémák megoldására tehát nemzetközi jogharmonizációra volt szükség olyan szervezeti keretek között, amelyek ezen túlmenően az államok közötti viták gyors és hatékony rendezését is biztosítani tudják. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a fejlett országok olyan fórumot keresnek maguknak, ahol élvezhetik a kereskedelempolitika és a szellemi alkotásvédelem összekapcsolásából, valamint a viszonosság alkalmazásából adódó előnyöket. Egy ilyen fórum megtalálása a fejlődő országoknak is érdekében állt: a sokoldalú keretek kialakítását követően nyilvánvalóan kevésbé kellett tartaniuk ellenük irányuló egyoldalú intézkedésektől. (9) A GATT felé fordulás főbb okaiként, a felsoroltakon kívül, a "csomagalkuk" megkötésének jobb esélyeit (10) a GATT jól működő vitarendezési (DSU) rendszerét és a kereskedelmi alapú szankciókat (kedvezmények megvonása, illetve felfüggesztése) említhetjük.
A WTO szervezete és a TRIPS Tanács A Kereskedelmi Világszervezetet (továbbiakban: WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény megerősítéséről szóló nyilatkozat letétbe helyezése 1994. december 29-én megtörtént, amely alapján az Egyezmény hazánk vonatkozásában 1995. január 1-jén lépett hatályba. A Marrakesh-i Egyezményt és mellékleteit az 1998. évi IX. törvény hirdette ki. A sokoldalú kereskedelmi egyezmények rendszerében a WTO e megállapodások végrehajtását, igazgatását és működését segíti elő, továbbá közös intézményi keretet biztosít a működésükhöz. A WTO ezenkívül tárgyalási fórumot nyújt tagjai számára és működteti a Vitarendezési szabályokról és eljárásokról szóló Egyetértést ( WTO Dispute Settlement Understanding). A WTO legfőbb szerve a Miniszteri Konferencia, amely legalább kétévente ülésezik. A Miniszteri Konferencia ülései közötti időszakokban annak funkcióit az Általános Tanács gyakorolja. Az Általános Tanács szükség szerint ülésezik, és ellátja a Vitarendezési Egyetértésben hivatkozott Vitarendezési Testület, illetve a Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Mechanizmusban (TPRM) hivatkozott Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Bizottság feladatait. Az Általános Tanács irányítása alatt működik az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a TRIPS Tanács. E Tanácsok ellátják azokat a feladataikat, amelyeket a vonatkozó egyezmények és az Általános Tanács részükre meghatároznak. (11) A Tanácsokban való részvétel minden tag képviselője számára nyitva áll. A Tanácsok szükség szerint alárendelt szerveket létesíthetnek. (12) A WTO Titkársága, amelyet a Vezérigazgató irányít, feladatait a Miniszteri Konferencia előírásai alapján látja el. A Titkárság szervezetében a TRIPS Tanács munkáját a Szellemi Tulajdoni és Befektetési Főosztály munkatársai segítik. A TRIPS Egyezmény 68. cikke szerint a TRIPS Tanács figyelemmel kíséri a TRIPS Egyezmény működését, különösen azt, hogy a tagok eleget tesznek-e az abból származó kötelezettségeiknek, továbbá lehetővé teszi a tagok számára, hogy konzultáljanak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozású kérdéseiről. Ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a tagok ráruháznak, és különösen megad minden segítséget a vitarendezési eljárásokkal kapcsolatban.
A WTO és TRIPS kapcsolata, a TRIPS szabályozásának alapvonulata A szellemi tulajdon oltalmának a Marrakesh-i Egyezményben való megjelenése és a GATT hagyományos szabályozási tárgyai mellé történő beépülése, illetve a WTO intézményi struktúra magas szintjén való megjelenése az iparjogvédelmi és szerzői jogi szakemberek számára kétségtelenül új fejezetet nyitott az iparjogvédelem történetében. A TRIPS Egyezménynek természetesen választ és megoldást kellett adnia azokra a problémákra, amelyek a nemzetközi kereskedelem akadályaiként jelentkeztek, illetve a szellemi tulajdon "univerzális" oltalmának megvalósítását gátolták. A WTO Egyezmény szoros kapcsolatot teremtett a sokoldalú kereskedelmi egyezmények és a szellemi tulajdon oltalma között. A WTO Egyezmény II. cikkének 2. bekezdése alapján az egyezmény csak a mellékletekben foglalt sokoldalú egyezményekkel együttesen fogadható el, ebből az következik, hogy a TRIPS Egyezmény rendelkezéseit is köteles betartani minden olyan állam, amely részesülni akar a sokoldalú kereskedelmi szervezet által biztosított előnyökben. Az "egyezménycsomag"-hoz továbbá újabb államok is csak akkor csatlakozhatnak, ha a TRIPS-ben foglaltakat elfogadják. A TRIPS egyik legfontosabb vívmánya, hogy nemzetközi jogharmonizációt valósított meg azáltal, hogy a szellemi tulajdon körébe tartozó valamennyi oltalmi fajtával kapcsolatban oltalmi minimumot állított fel, másrészt kiterjesztette a tagállamokra a Párizsi Uniós Egyezmény, a Berni Uniós Egyezmény és az Integrált Áramkörökre vonatkozó Szellemi Tulajdon oltalmára létrejött Washingtoni Egyezmény egyes rendelkezéseinek alkalmazását. (13) Ezen túlmenően olyan szabályok is megjelennek a TRIPS-ben, amelyek egyébként nem a szellemi tulajdon oltalmának valamely speciális formájára vonatkoznak, hanem általában a szellemi tulajdonjogok gyakorlása és a versenykorlátozási tilalmak közötti viszonyra. (14) A TRIPS a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével, így a polgári és közigazgatási, valamint a büntető és vámigazgatási eljárásokkal kapcsolatban is tartalmaz kötelező előírásokat, ilyen szabályok korábban a szellemi tulajdon területén a sokoldalú nemzetközi egyezményekben csak elvétve jelentek meg. A TRIPS előírások kötelező alkalmazásával kapcsolatban az 1. Cikk kimondja, hogy a tagok kötelesek az Egyezmény rendelkezéseinek érvényt szerezni. Feltéve, hogy az így biztosított oltalom nem ellentétes a jelen Egyezmény rendelkezéseivel, a tagok nemzeti jogukban a jelen Egyezmény szerintinél szélesebb körű oltalmat is bevezethetnek, de erre nem kötelesek. A tagok szabadon állapíthatják meg a jelen Egyezmény saját jogrendszerükbe és gyakorlatukba történő bevezetésének megfelelő módszerét. A nemzeti jogharmonizáció - az idézett rendelkezés szerint - csak magasabb szintű oltalom biztosítása felé haladhat, de ennek módszertanát tekintve szabad kezet kapnak a tagállamok. A TRIPS 65. cikkében foglalt átmeneti idő kedvezményével élő tagállamok - amelyek az átmeneti idő tartama alatt nem kötelesek a TRIPS szabályainak az alkalmazására (15) - nemzeti törvényeiben, jogszabályaiban és gyakorlatában eszközölt bármely módosítás nem eredményezheti az Egyezmény rendelkezéseivel való összhang csökkenését (lesser degree of consistency).
A TRIPS alapján fennálló általános kötelezettségek a) Nemzeti elbánás A TRIPS 3. cikkének 1. bekezdése szerint mindegyik tag a többi tag állampolgárai számára a saját állampolgárainak nyújtottnál nem kevésbé előnyös elbánást köteles nyújtani a szellemi tulajdon oltalmával (16) kapcsolatban, azoktól a kivételektől függően, amelyekről a Párizsi Uniós Egyezmény, a Berni Uniós Egyezmény, a Római Egyezmény és a Washingtoni Egyezmény rendelkezik. A TRIPS tehát megerősíti a felsorolt egyezményekben foglalt nemzeti elbánás követelményét, továbbá a kivételekkel összefüggésben kimondja, hogy bármely Tagnak, amely élni kíván a Berni Uniós Egyezmény 6. cikke és a Római Egyezmény 16. cikke 1. b) A 3. cikk 2. bekezdése az 1.bekezdésben foglalt kivételek alkalmazását a bírósági és államigazgatási eljárásokban csak annyiban engedi meg, amennyiben azok a TRIPS Egyezménnyel harmonizált jogszabályok értelmében "szükségesek" és amennyiben az ilyen gyakorlatot nem úgy folytatják, hogy az alkalmas legyen a kereskedelem rejtett korlátozására. E rendelkezés aligha értelmezhető másként, mint hogy a TRIPS szerződő felei csak az említett feltételek megléte mellett, az említett korlátozással élhetnek, pl.a Párizsi Uniós Egyezmény 2. cikkének 3. bekezdésében adott lehetőséggel.Vagyis a nemzeti elbánás elve alól a bírósági és az államigazgatási eljárás szabályozása alapján csak akkor tehetnek kivételt, ha ez a szabályozás nem összeegyeztethetetlen a TRIPS rendelkezéseivel. (17) A nemzeti elbánás alkalmazása továbbá kötelező abban az esetben is, ha valamely tagállam a TRIPS oltalmi minimumán túlmenően magasabb szintű oltalmat vezet be jogrendszerében.
b) A legnagyobb kedvezményes elbánás A legnagyobb kedvezményes elbánás a GATT egyik alapelve, amely a GATT I. cikkében került megfogalmazásra. E rendelkezés szerint a tagállamok vám-, adó- és a kereskedelemre vonatkozó más szabályozásukban nem alkalmazhatnak diszkriminációt a GATT szerződő felei tekintetében: azaz bármely előnyt, amelyet a GATT-ban részes valamely állam megad egy másik államnak, biztosítani kell a GATT többi tagállamának is. A legnagyobb kedvezményes elbánás hagyományos GATT szabálya árukra vonatkozott, ezért a TRIPS Egyezményben szabályozott szellemi tulajdonjogok tekintetében ettől eltérő, e jogok "természetéhez igazodó és a termékre orientált szemlélettel szakító elvet kellett megfogalmazni". (18) A legnagyobb kedvezményes elbánás elvének, az ilyen módon személyekre vonatkozó szabályának TRIPS Egyezménybeni megjelenése gyökeres szemléletváltozást jelent a szellemi tulajdon "bilaterális" kapcsolatai tekintetében. A TRIPS 4. cikke kimondja, hogy a szellemi tulajdon oltalmával kapcsolatban a tagok bármelyike által bármely más ország állampolgárának biztosított előnyt, kedvezményt, kiváltságot vagy mentességet azonnal és feltétel nélkül meg kell adni valamennyi többi tag állampolgárainak. A TRIPS a kivételek négy csoportját (a) A 4. cikk (d) A 4. cikk (d) A TRIPS 5. cikke szerint a 3. és 4. cikk szerinti kötelezettségek nem alkalmazhatók a WIPO égisze alatt létrejött, a szellemi tulajdonjogok megszerzésére és fenntartására vonatkozó sokoldalú megállapodások szerinti eljárásokra. Az 5. cikk rendelkezése természetesen csak azok nemzetközi megállapodásokra alkalmazható, amelyek alkalmazását a TRIPS nem teszi kötelezővé. (A Párizsi Uniós Egyezményre nem, de pl. a Szabadalmi Együttműködési Szerződésre igen.) A jogok kimerülésével kapcsolatban a TRIPS 6. cikke kimondja, hogy - az Egyezmény szerinti vitarendezés céljára, a 3. és 4. cikkben foglaltak fenntartásával - az Egyezményben foglaltak a szellemi tulajdonjogok kimerülésének kérdéseit nem érintik. A tagállamok tehát nem indíthatnak vitarendezési eljárást a jogok kimerülésével összefüggésben, ez a rendelkezés szabad kezet ad az államoknak, hogy a nemzeti vagy nemzetközi jogkimerülés mellett döntsenek. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a TRIPS állam bármelyik jogkimerülési elv mellett is dönt, mind a belföldiekkel azonos elbírálás elve (TRIPS 3. cikk), mind a legnagyobb kedvezmény elve (TRIPS 4. cikk) alkalmazása kötelező. (
Átmeneti rendelkezések Az átmeneti rendelkezésekről - noha szerkezetileg a TRIPS Egyezmény végén helyezkednek el - a TRIPS alapvető rendelkezéseivel összefüggésben kell szót ejteni. A TRIPS 65. cikkének 1. bekezdése minden tagállam számára egy általános egy éves türelmi időt állapít meg, így a TRIPS rendelkezéseinek alkalmazása a tagállamok számára 1996. január 1-jétől kötelező. A fejlődő, illetve a központilag tervezett gazdaságról a piacgazdaságra áttérő országok számára a 65. cikk 2. és 3. bekezdése további négy éves türelmi idő alkalmazását teszi lehetővé. A fejlődő tagállamok a TRIPS II. része 5. fejezetének a termékoltalomra vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását a 65. cikk 4. bekezdésében foglalt feltételek megléte esetén további öt évvel elhalaszthatják. Nem vonatkozik az átmeneti idő a TRIPS 3., 4., és 5. cikkeinek kötelező alkalmazására, azokat tehát minden tagállamnak be kell tartani. A WTO tagállamok számát tekintve, amely 1996. január 1-jén 113 volt, a TRIPS Egyezmény összes rendelkezését alkalmazó tagállamok száma harminc körülire tehető. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tagállamok többségén csak a négy éves türelmi idő leteltét követően kérhető számon a nemzeti jogszabályok TRIPS-megfelelése.
A TRIPS Egyezmény működésének felülvizsgálata A TRIPS 63. cikk 1. bekezdése előírja, hogy a jelen megállapodás tárgyában bármely tagállam által hatályba léptetett törvényeket és rendeleteket, jogerős bírósági határozatokat és általánosan alkalmazandó hatósági döntéseket (a szellemi tulajdonjogok elérhetőségéről, hatályáról, megszerzéséről, érvényesítéséről és az azokkal való visz-szaélés megakadályozásáról) nyilvánosságra kell hozni. A TRIPS 63. cikk 2. bekezdése szerint a tagállamoknak az 1. bekezdésben említett törvényekről és rendeletekről értesíteniük kell a TRIPS Tanácsot annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak e Tanácsnak a jelen Egyezmény működésének felülvizsgálatában. Az értesítések alaki és tartalmi kellékeit a Tanács 1995. november 21-én hozott határozatai (IP/C/2., IP/C/4, IP/C/5) tartalmazzák. A Tanács határozatai alapján az értesítések rendszere a következő: a szellemi tulajdon alapvető fontosságú jogszabályait (törvényeket) a main dedicated laws, az ezekhez kapcsolódó jogszabályokat az "other laws and regulations" részbe kell elhelyezni. Az említett nemzeti jogszabályok közül az alapvető fontosságúakat WTO hivatalos nyelvén, a többi jogszabályt rövid angol nyelvű jellemzéssel, az adott ország hivatalos nyelvén kell elhelyezni a WTO Titkárságon. Az ilyen módon benyújtott értesítéseket a Titkárság a TRIPS Tagállamok mindegyikének eljuttatja. A TRIPS Tanács az Egyezményben foglaltak betartásának ellenőrzését a felülvizsgálati eljárások során a tagállamok aktív részvételével végzi el.A felülvizsgálati eljárás a TRIPS szabályozási tárgykörei szerint, a benyújtott értesítések alapján folyik. A felülvizsgálati eljárást megelőzően bármely tagállam kérdést tehet fel jogszabályainak TRIPS-megfelelésével kapcsolatban a felülvizsgálatban érintett tagállamnak. A kérdésekre az ülést megelőzően kell válaszolni, majd a felülvizsgálati eljárás során az adott tagállam képviselőjének a felülvizsgálat tárgyát képező jogterület általános jellemzését követően ismertetnie kell a kérdésekre adott válaszokat. Az ülésen további kérdéseket tehet fel bármelyik tagállam, amelyekre az ülésen vagy legkésőbb azok írásban történő közlését követő nyolc héten belül kell, szintén írásban válaszolni. A felülvizsgálati eljárást soha nem zárja le a Tanács, bármely tagállam a későbbiek folyamán a felülvizsgált jogszabályokkal kapcsolatban újabb kérdést tehet fel. A védjegyek, ipari minták, földrajzi megjelölések jogszabályainak vizsgálatára 1996. november 11. és 15. között került sor a TRIPS Tanácsban. A következő felülvizsgálat, melynek a szabadalmi, topográfiaoltalmi jogszabályok, illetve a versenyt korlátozó licenciaadói gyakorlatra, valamint a bizalmas információk védelmére vonatkozó jogszabályok képezték tárgyát 1997. május 26. és 30. között folyt. A jogérvényesítés nemzeti szabályozását pedig 1997. november 17. és 21. között vizsgálta meg a TRIPS Tanács. A magyar szerzői és szomszédos jogok vizsgálatára 1998. május 12-én került sor. A magyar szellemi tulajdoni szabályozás sikeresen vizsgázott a felülvizsgálatok során, így Magyarország a TRIPS követelmények szempontjából a fejlett tagállamok sorában, az első harminc ország között helyezkedik el. Ez egyrészről a több mint százéves magyar szellemi tulajdoni rendszer szerves fejlődésének, az aktív nemzetközi részvételnek, másrészről az utóbbi évek kiváló magyar jogharmonizációs teljesítményének köszönhető.
A szellemi tulajdonjogok érvényesítése A TRIPS Egyezmény létrehozásának az alapkoncepciója a szellemi tulajdon lehető legerősebb oltalmi rendszerének megteremtése volt. A magas szintű oltalom nem csak az oltalmi minimumok felállítását feltételezi, hanem a hatékony jogérvényesítés eszközrendszerének kodifikálását és annak gyakorlatba való átültetését is. Ezért a TRIPS Egyezmény a tagállamok elé hármas követelményt állít, azaz jogrendszerük feleljen meg:
A TRIPS Egyezmény III. Része a jogérvényesítés szempontjából egységesen kezeli a szellemi tulajdonjogokat, vagyis az Egyezményben meghatározott valamennyi szellemi alkotásra vonatkozó jog megsértése esetén "hatékony" eljárást kell a tagállamoknak lehetővé tenni. Az általános jogelvek mellett, amelyeket a tagállamok jogrendszerei aggályok nélkül teljesítenek, a TRIPS 41. cikkének 5. bekezdése kimondja, hogy a tagállamok nem kötelesek különálló jogrendszer létrehozására, amely az általános jogérvényesítési rendszer mellett működne.
A szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó eljárásokkal kapcsolatban a TRIPS a bírósági út igénybevételének lehetővé tételét hangsúlyozza (42. cikk). A közigazgatási eljárásokkal kapcsolatban a 49. cikk kimondja, hogy amennyiben polgári jogorvoslat rendelhető el az ügy lényegét érintő közigazgatási eljárás eredményeként, az idevonatkozó eljárás lényegében feleljen meg az e fejezetben (2. Fejezet) kifejtett elveknek. A polgári eljárások általános szabályai közül kiemelést érdemel a 43. cikk bizonyítási eljárással kapcsolatos rendelkezése, amely szerint ha az egyik fél általában rendelkezésre álló bizonyítékot mutat be igényének alátámasztására és olyan bizonyítékot nevez meg az igényének alátámasztására, amely az ellenfél birtokában van, a bíróság elrendelhesse az ilyen bizonyítéknak az ellenfél általi bemutatását azzal, hogy a bizalmas információk védelmét megfelelő feltételek mellett biztosítani kell.
Az "Egyéb jogorvoslatok" címet viselő 46. cikkben a bíróságok által alkalmazható szankciók, mint anyagi jogi rendelkezések jelennek meg. A 46. cikk kötelezi a tagállamokat, hogy a bíróságok a jogsértőnek minősített árukról minden kártalanítás nélkül, a kereskedelmi csatornák mellőzésével rendelkezzenek, mégpedig oly módon, hogy ez semmiféle kárt ne okozzon a jogosultnak, vagy ha ez nem ellenkezik az érvényes alkotmányos követelményekkel, rendelhessék el az áruk megsemmisítését. A 46. cikk szerint a bíróságnak úgyszintén álljon jogában a jogsértő áruk előállításában fő szerepet játszó anyagokról kártalanítás nélkül, a kereskedelmi csatornák mellőzésével rendelkezni oly módon, hogy a további jogsértések kockázatát minimálisra csökkentsék. A TRIPS szankciórendszere - ahogyan ezt a 46. cikk is megerősíti - fő szempontnak a jogsértő áruk kereskedelmi forgalomba kerülésének megakadályozását tekinti és a jogsértő áruk megsemmisítésének lehetővé tételét a nemzeti jogalkotásra bízza. A hamisított védjeggyel ellátott áruk esetében az idézett 46. cikk kimondja, hogy "nem elegendő a jogtalanul alkalmazott védjegyet eltávolítani és - kivételes esetektől eltekintve - az ilyen árukat a kereskedelmi forgalomba hozatal céljára felszabadítani". A TRIPS 47. cikke előírja, hogy a bíróság kötelezhesse a jogsértőt, hogy adjon tájékoztatást a jogosultnak a jogsértő termék vagy szolgáltatás előállításában és forgalomba hozatalában részt vevő harmadik személyek kilétéről és forgalomba hozatali csatornáiról - kivéve, ha ez nem állna arányban a jogsértés súlyával.
A TRIPS III. Részének 3. Fejezete az ideiglenes intézkedések elrendelésével összefüggő rendelkezéseket tartalmazza. A szellemi tulajdonjogok megsértésének generálpreventív, illetve a bitorlási perek bizonyítékainak leghatékonyabb megőrzését szolgáló eszköztárát az ideiglenes intézkedések alkotják. A szerzői és iparjogvédelmi jogok megsértése (bitorlása) miatt indult perekben a még viszonylag egyszerű tényállású ügyekben is bonyolult és körülményes bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség, amely lehetőséget kínál a jogsértőnek (alperesnek) az eljárás elhúzására, a bizonyítékok eltüntetésére, illetve az eljárás alatt a jogsértés folytatására. Ezekben az esetekben az ideiglenes intézkedés elrendelése a jogsértést valószínűsítő jogosult érdekeinek védelme céljából elengedhetetlen. Az ideiglenes intézkedés jogintézménye a vázolt generálpreventív hatást csak abban az esetben fejti ki, ha a bíróságok a jogszabályi lehetőségek "kihasználásával" gyakran alkalmazzák és ilyen módon megfelelő bírósági gyakorlat alakul ki ezen a területen. (20) A TRIPS 50. cikke a generálprevenció és a bizonyítékok megőrzése érdekében, mint "azonnali és hatékony" intézkedést írja elő az ideiglenes intézkedés elrendelését.
Az 50. cikk 2. bekezdése az inaudita altera parte eljárást rendeli alkalmazni, ha a késedelem helyrehozhatatlan kárt okozna a jogosultnak, vagy ha bizonyíthatóan fennáll a bizonyíték megsemmisítésének kockázata. Az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez a bíróság az "ésszerűen fellelhető bizonyítékok" bemutatását követelheti meg. A bíróság továbbá biztosítékot vagy ezzel egyenértékű garanciát követelhet a felperestől (50. cikk 3. bekezdés). Amennyiben a bíróság az ideiglenes intézkedést a másik fél meghallgatása nélkül rendelte el, a mellőzött felet haladéktalanul értesíteni kell, és lehetőséget kell részére biztosítani, hogy indítványozza az intézkedés módosítását vagy visszavonását. Lényeges garanciális szabálya a TRIPS Egyezmény 50. cikk 6. bekezdésének az, hogy ha az ügyben történő határozathozatalt eredményező eljárás nem indul meg egy bizonyos ésszerű határidőn belül, az intézkedés 20 munkanapnál vagy 31 naptári napnál nem maradhat tovább hatályban. A TRIPS Egyezmény 50. cikk 7. bekezdése előírja az alperes kártalanítási kötelezettségét abban az esetben, ha az ideiglenes intézkedés visszavonás vagy mulasztás folytán hatályát veszti, illetve a bíróság megállapítja, hogy nem történt jogsértés. A TRIPS Egyezmény 4. Fejezete szabályozza a vámigazgatási eljárásban elrendelhető intézkedéseket. (21)
A TRIPS szabályozását tekintve e fejezet tartalmazza a legtöbb részletes szabályt és csupán egy kivétel alkalmazását teszi lehetővé, nevezetesen a 60. cikk a tagállamok számára a bagatell behozatal (de minimis import) esetén teszi lehetővé a vámintézkedések alkalmazásának jogszabályi kizárását. Az 51. cikk előírja, hogy a jogosult az illetékes szervhez írásos kérelmet nyújthat be, amennyiben alapos indoka van azt feltételezni, hogy hamis védjeggyel ellátott vagy szerzői jogot sértő "kalóz" termék behozatalára kerül sor. (22) Az illetékes szervhez intézett kérelem arra irányul, hogy a vámhatóság függessze fel a termékek szabad forgalomba bocsátásának engedélyezését. A tagállamok lehetővé tehetik az 51. cikk szerinti intézkedés foganatosítását olyan termékek esetén, amelyek más szellemi tulajdonjog megsértését valósítják meg (például: szabadalom, ipari minta, topográfiaoltalom), továbbá az ilyen eljárásokat bevezethetik a jogsértő termékek kivitelének felfüggesztése tárgyában is. A TRIPS Egyezmény 52. cikke szerint az illetékes hatóság számára olyan megfelelő bizonyítékot kell bemutatni, amelyből a hatóság meggyőződhet arról, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése prima facie fennáll. Ennek során a hatóságnak az importáló ország joga alapján kell eljárni, tehát azt kell vizsgálnia, hogy az importáló országban az adott megjelölés vagy az alkotás (23) jogi oltalom alatt áll-e. A jogosult (kérelmező) köteles továbbá az áruról kellően részletes leírást adni, hogy azt a hatóság felismerhesse. Az illetékes hatóságnak a TRIPS Egyezmény 53. cikk 1. bekezdése szerint jogában áll, hogy óvadék vagy biztosíték letételét követelje meg, amelynek célja az illetékes hatóság és az alperes védelme (alperesen azt kell érteni akivel szemben az intézkedést foganatosítják), illetve a visszaélés megakadályozása.
Amennyiben a hatóság intézkedését nem követi az ügy érdemében döntésre hatáskörrel rendelkező bíróság ideiglenes intézkedése, az áru tulajdonosa, importőre vagy címzettje az áru felszabadítását kérheti, feltéve, hogy megfelelő összegű óvadékot tesz le. A TRIPS Egyezmény 55. cikke a behozatal felfüggesztésének időtartamát legfeljebb tíz munkanapban állapítja meg. A határidőt a kérelmezőnek a felfüggesztésről történt értesítésétől kell számítani és az indokolt esetben további tíz nappal meghosszabbítható. Ha a hatóság az előírt határidőn belül nem kap értesítést arról, hogy a bíróság a felfüggesztést meghosszabbította, az árut fel kell szabadítani, feltéve, hogy a többi behozatali vagy kiviteli feltétel teljesült. Az illetékes hatóságnak továbbá hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy az áru jogtalan visszatartása esetén kártalanításra kötelezze a kérelmezőt.
A TRIPS Egyezmény 58. cikke a hatóságok hivatalból történő eljárását szabályozza, az olyan áruk esetében, amelyek tekintetében prima facie bizonyítékuk van a szellemi tulajdonjog megsértésére. A TRIPS Egyezmény jogérvényesítéssel összefüggő rendelkezéseinek jövőbeni alkalmazása, illetve a hatékony jogérvényesítési rendszer megteremtése - habár a fenti rendelkezések a magyar jogalkalmazóknak is ismerősen csengnek - számos, főleg fejlődő tagállamtól rendkívüli erőfeszítéseket követel. Ezek az államok belátható időn belül nem lesznek képesek szellemi tulajdoni rendszerük megfelelő megreformálására, olyan szintre történő fejlesztésére, amelyet jelenleg a fejlett országok képviselnek. (24) A TRIPS jogérvényesítési rendelkezései a fejlett tagállamok jogrendszerére is jelentős hatást gyakoroltak, különösen a határintézkedések rendszerének harmonizálása állította jogalkotási feladatok elé ezeket a tagállamokat. A WTO összehangolt fórumrendszere, a TRIPS Tanács és a Vitarendezési Testület, valamint a kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését (felülvizsgálat) és a viták rendezését célzó eljárások nagy hatékonysággal képesek a kötelezettségeket be nem tartó tagállamokat "jó útra téríteni". Hiba lenne viszont a WTO fórumrendszerét olyan megközelítésbe helyezni, hogy annak fő feladata a fejlődő országok presszionálása, az egyes fejlett országok érdekeit szolgáló gazdasági rendteremtő feladatok átvétele lenne. Kétségtelen azonban, hogy egy régi korszak lezárult: a TRIPS az eljövendő kor nemzetközi szellemi tulajdoni rendszerének rakta le az alapjait. (1) Ficsor Mihály (2) Ficsor (3) Ficsor (4) A szellemi tulajdonnal kapcsolatos államok közti viták rendezése tárgyában a WIPO 1990-ben tartotta az első szakértői értekezletet. Az 1996. július 1-5. között lezajlott szakértői értekezleten az Egyesült Államok és Kanada már arra hivatkoztak, hogy el kell kerülni a "forum shopping"-ot, azaz ne létesüljön a WTO vitarendezési eljárása mellett a WIPO égisze alatt egy másik hasonló tárgyú egyezmény.
(5) Paul Katzenberger - (6) Katzenberger - Kur (7)Ficsor (8) Vö.: Párizsi Uniós Egyezmény 17. cikk, 20. cikk 1. bekezdés b) (9) Ficsor
(10) "Szabadalomért banán" elve: a fejlődő országok egy csoportja a déligyümölcsökre kapott kedvezmények fejében nagyobb hajlandóságot mutatott a szellemi tulajdon magasabb szintű védelmére. Lásd: Ficsor (11) Lásd: Marrakesh-i Egyezmény IV. cikk 5. pont.
(12) A három "nagy" Tanács közül a TRIPS Tanács ezidáig nem létesített alárendelt szerveket.
(13) A TRIPS 2. cikke szerint a jelen Egyezmény II., III., és IV. Részét illetően a tagoknak meg kell felelniük a Párizsi Uniós Egyezmény (1967) 1-12. és 19. cikkeinek. A TRIPS 9. cikke szerint a Tagok betartják a Berni Uniós Egyezmény (1971) 1-21. cikkeiben, valamint a Függelékben foglaltakat. A tagoknak mindazonáltal nincsenek olyan jogaik vagy kötelezettségeik, mint amilyeneket rájuk a Berni Uniós Egyezmény 6bis (14) Ficsor (15) A TRIPS 65. cikke értelmében az átmeneti idővel élő tagállamoknak a 3., 4., és 5. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem érvényesül az átmeneti idő a 70. cikk rendelkezéseivel kapcsolatban.
(16) A TRIPS e rendelkezéshez fűzött lábjegyzete (3. sz.) szerint jelen Egyezmény 3. és 4. cikke vonatkozásában az oltalom magában foglalja a szellemi tulajdonjogok megszerezhetőségét, megszerzését, terjedelmét, fenntartását és kikényszeríthetőségét érintő ügyeket, valamint az olyan ügyeket, amelyek a szellemi tulajdonjogoknak a jelen Egyezménnyel érintett használatát érintik.
(17) Ficsor (18) Ficsor (19) Dr. Pálos (20) Csiky (21) A TRIPS 12. sz. lábjegyzete a vámuniók tagállamait felmenti e rendelkezés alkalmazása alól azon a határon, ahol a vámellenőrzést megszüntették. A TRIPS 13. sz. lábjegyzete szerint a tagok egyetértenek, hogy ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni olyan importtermékekre, amelyeket a jogosult maga vagy az ő engedélyével más egy másik országban hoz forgalomba, illetve a tranzitárukra sem.
(22) A TRIPS 14. sz. lábjegyzete a hamisított védjeggyel ellátott termék, illetve a szerzői jogot bitorló "kalóz" termék fogalommeghatározását tartalmazza.
(23) Az "alkotás" kifejezés alatt természetesen a szerzői és szomszédos jogok oltalmi tárgyait kell érteni.
(24) Thomas Dreier