TECHNIKATÖRTÉNET
Szilvay Kornél - poroltó
A tűzeseteknél, különösen a raktári tüzeknél gyakran előfordult, hogy az oltóvíz okozta kár nagyobb volt, mint a tűz okozta kár. Valószínűleg kevéssé közismert, hogy a tűzkárok mérsékléséhez vezető, és ma is széles körben alkalmazott ún. szárazoltó eljárás - amelynél az oltóanyag víz helyett por vagy hab - és az eljárásnál használt berendezések feltalálója egy magyar tűzoltó tiszt, Szilvay Kornél. Szilvay 1890. július 25-én született Budapesten. Már tanulóként megismerkedett a tűzoltóság munkájával, mivel műszaki tanulmányai alatt, annak részeként tűzvédelmi kiképzést kapott. Technikusi oklevelét Budapesten, a felső-ipariskolában szerezte meg. A tűzoltó munka iránti vonzalmát mutatja, hogy tanulmányai befejezése után a Schlich-gyár tűzoltóegységének aktív tagja lett, majd csatlakozott a fővárosi önkéntes tűzoltók szervezetéhez. 1914-től a fővárosi hivatásos tűzoltóság műszaki tisztje, majd főtisztje.
Gazdag feltalálói munkássága választott hivatásához kötődött. Első szabadalma egy villamos hálózatró1 működtethető gépjármű indítókészülék (1914), amit a fővárosi önkéntes tűzoltóság által rendszerbe állított Magirus gyártmányú gépjárműfecskendőnél alkalmaztak, a négyütemű, kéthengeres Wartburg-motor gyakori indítási problémáit kiküszöbölendő.
Szilvay hamar felismerte a nagy mennyiségű oltóvíz alkalmazásának hátrányát a belső tüzek oltásánál, ami esetenként nagy értékű anyagi javak teljes pusztulásához vezetett. 1923-ban jelentette be a szárazoltó eljárással kapcsolatos első találmányát, egy semleges gázzal oltó gépet. A fővárosi tűzoltóság vonuló járművein 2-2 db poroltót rendszeresített, amelyeket sikeresen alkalmaztak kisebb tüzek oltására. A poroltók használatának előnyeit a vagyonmegóvás tekintetében jól mutatta a Nemzeti Kaszinó gobelintermében 1925-ben támadt tűzeset, amelyet Szilvay kizárólag poroltókkal kűzdetett le, és az értékes perzsaszőnyegek, gobelinek csupán kisebb és javítható károsodást szenvedtek. Ez a tűzeset inspirálta egy nagyteljesítményű szárazoltó gép rendszerbe állítását Budapesten 1928-ban, amit a Mávag Mozdony- és Gépgyár gyártott le. A kapacitást hamarosan négy gépre növelték, amelyeket összesen 95 alkalommal vetettek be eredményesen. A párizsi tűzoltóság nemzetközi kiállításán, 1929-ben a Mávag egy korszerűsített poroltóval vett részt. A berendezés sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a helyiek mellett az amerikai és a kanadai tűzoltóság is érdeklődött utána.
A Szilvay-féle tűzoltó berendezés tűznek oltóporral vagy habbal oltására (szabadalmi bejelentés napja: 1928. 06. 30., lajstromszám: 97922)
a - oltópor-tartály, b - fedél, c - tengely, d - keverőlapát, e - kiadagoló nyílás, f - perforált tölcsér, g - hajtógázpalack, h - hajtógázcső, i - cső, j - oltócső, k, l - csavarkerékhajtás, m - kanalas kerék, n - tok, o - tok kivezetés, p - gázmennyiségszabályozó szelep, q - szárítószekrény, r - fűtő csőkígyó, s - összekötő cső
A lángoltó porok alapvető hatása az égési láncreakció megakadályozásában, az ún. antikatalikus oltó hatásban van. A parázsoltó porok a parázsló tárgy felületén olvadékot képeznek, amely lég- és hőszigetelő rétegként viselkedve megakadályozza a visszagyulladást. A port nagynyomású hajtógázzal (pl. széndioxid, nitrogén) juttatják a tűzre. A ma használatos oltóporok többnyire nátrium- vagy káliumhidrogén-karbonát alapúak, 3-10% adalékanyaggal kiegészítve. Szilvay kőpor adalékanyagot használt az oltópor tömlőbe való beboltozódásának megakadályozásához.
Az oltóhab gőzzel, gázzal töltött buborékokból álló rendszer, amelynél a buborékok folyadékhártyával vannak elválasztva egymástól. A hab oltó hatása a hűtő, takaró (az égési felület elszigetelése) vagy kiszorító (a rendelkezésre álló térfogatot teljesen kitöltő) hatás. Szilvay nátriumkarbonát, oxálsav és szaponin száraz, por alakú keveréket alkalmazott habképző anyagként, amelyet vízből keverve nyert oltóhabot. Ma ezen mechanikus, ún. léghab mellett vegyi habot is alkalmaznak, amelynél a hab reakciótermék.
Poroltók ma
Szilvay az oltóporra, habra alapozott szárazoltási eljárását folyamatosan korszerűsítette és alkalmazási területét bővítette, pl. zárttéri transzformátortüzek oltására, amelynek következményeképpen a transzformátorházakat oltópor-bevezető nyílásokkal látták el.
Szilvay Kornél 39 találmányára kapott szabadalmi oltalmat. Ezek közül 2 gépjármű indítókészülékre, 6 tűzveszélyes folyadék tárolótartályra és kapcsoló készülékekre (pl. gyorselzáró tartálylefejtéshez; biztonsági tartály tűzveszélyes folyadékok tárolására), 3 vízszállító berendezésre, 3 tűzvédelmi biztonsági berendezésre (pl. hőhatásra záró szelep; önműködő tűzjelző távíró), 1 tűzgátló tetőfedő anyagra vonatkozik, a többi pedig a szárazoltó eljárással, anyagaival és berendezéseivel kapcsolatos. Utolsó bejelentését 1955-ben tette meg, szárazoltó eljárásra.
Tűzoltói pályafutása során több ezer oltást vezetett, melyek közül kiemelkedik a budapesti Bazilika kupolatüzének vízkármentes oltása 1947-ben. Szilvay Kornél 1957 szeptember 8-án, 67 éves korában halt meg.
Irodalom:
Tarján Rezső: Szilvay Kornél, in: Magyarok a természettudomány és a technika történetében - Életrajzi Lexikon, OMIKK, Budapest, 1986, p. 451.
Bleszity János-Zelenák Mihály: Tűzvédelmi ismeretek A-tól Z-ig. Szövorg, Budapest, 1990, p. 272.
Nemeskey Károly