KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Az innováció névtelen hátországa. A külföldi működőtőke multiplikátor hatása. Mosoniné Fried Judit. - Budapest, 1997. Oszágos Műszaki Fejlesztési Bizottság. -163 p. - ISBN 963 8244 40 2
Az OMFB által finanszírozott kutatás eredményét összefoglaló tanulmány a magyar gazdaság fejlődését alapvetően befolyásoló kérdésekre keresi a választ: milyen szerepet játszik a működőtőke "cégeink" fennmaradásában? Hozzásegítik-e őket az itt jelenlévő külföldi vállalatok ahhoz, hogy tanuljanak, erős piaci szereplőkké váljanak - néhányan akár nemzetközi színtéren is - vagy ellenkezőleg: korlátozzák lehetőségeiket, elveszik tőlük a képzett munkaerőt, csökkentik a piacaikat, alacsony (bérmunka) szintű beszállítói szerepre korlátozzák? A vizsgálat először a külföldi tőke makrogazdasági és innovációs hatásaival kapcsolatos tapasztalatokat foglalja össze, majd a magyar gazdasági élet szereplői, kis-, közép- és nagyvállalatok műszaki fejlesztési tevékenységét veszi szemügyre.
A kutatás a szervezetek innovációs tevékenységére igyekszik fényt deríteni az alábbi legfontosabbnak ítélt kérdésekre kapott válaszok alapján:
- milyen jellegzetes innovációs szervezetek vannak ma Magyarországon;
- milyen erőtérben dolgoznak ezek a szervezetek;
- milyen céljaik vannak és hogyan próbálják meg elérni ezeket a célokat;
- mit jelent a külföldi, vegyes tulajdonú és multinacionális vállalatok jelenléte a hazai innováció szempontjából: tetten érhető-e a multiplikátor hatás?;
- mit tehet a (technológia) politika a külföldi működőtőke esetleges negatív hatásainak csökkentése és a pozitív hatások erősítése érdekében. A kötet első része a külföldi működőtőke makrogazdasági és innovációs hatását elemzi. A nemzetközi szakirodalom egybevetésével igyekszik a magyarországi folyamatokkal kapcsolatos kérdések megválaszolásához segítséget nyújtó adatokat, módszereket találni.
A nemzetközi szakirodalomból két tanulmányt ismertetnek a szerzők: az egyik Svédországban, a másik Spanyolországban végzett vizsgálat eredményeit ösz-szegzi. A külföldi egységek fejlődéstörténete és a K+F tényező kapcsolata eltérő a két országban, nem lehet általános érvényű - országtól és vállalatoktól független - tendenciákat kimutatni.
Ha egy multinacionális cég és egy leányvállalat kapcsolatát vizsgáljuk, akkor három tényező lehet meghatározó: a cég saját nemzetközi stratégiája; a leányvállalat által felhalmozott tudás; a helyi környezet jellemzői.
Svédországban a legáltalánosabb szempont a helyi termelés segítése volt. Ez szorosan összefügg a helyi piaci igények kielégítésével, a sajátos igényeket célszerű saját K+F bázisra alapozva kielégíteni. "Nemzetközi" termék/technológia esetén pedig az a követelmény, hogy olyan pluszt adjon a helyi K+F részleg, amivel hozzájárulhat a multinacionális vállalat versenyképességének növeléséhez, de legalább profitjának növekedéséhez.
Spanyolországban a vizsgálatban résztvevő anyavállalatok vezetői szerint a leányvállalatoknál kiegészítő K+F tevékenység folyik. Ez többnyire a másutt kifejlesztett technológia adaptációját jelenti; ez igényel leginkább helyi tudást és műszaki infrastruktúrát. Úgy vélik, hogy a legtöbb leányvállalat második vonalbeli, de minőségi fejlesztést végez. K+F tevékenységük szoros összefüggést mutat a leányvállalat méretével: minél nagyobb a vállalat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy érdemleges K+F tevékenységet folytat.
A magyarországi működőtőke fejlődéstörténetének elemzése rámutat arra, hogy a külföldi befektetők a vállalat egészének vagy legalább többségének megszerzésére törekszenek. A kulcspozíciók megszerzésének eszköze a kutatás-fejlesztés centralizációja, a K+F részlegek egy központba történő integrálása is. A gyakorlatban ez rendszerint hosszabb folyamat végeredménye: a teljes integrációt fokozatosan valósítja meg a külföldi tulajdonos.
Az eddigi hazai tapasztalatok nagyon vegyesek. A jó példák mellett számos üzemben bezárták a korábbi K+F részleget, főleg ahol a bérmunka vette át a főszerepet.
Iparágként egyedül a gyógyszeriparban remélhető a K+F tevékenység megerősödése a külföldi befektetéseknek köszönhetően. A szerzők azonban nem borúlátóak: hipotézisük szerint a K+F szektor fejlődésének egyik lehetőségét a külföldi tőkebefektetések növekedése teremtheti meg.
A tanulmánykötet második része az "Innovatív kis-, közép- és nagyvállalatok" címet kapta.
Harminchat vállalatnál, ezen belül hat ipari és egy akadémiai kutatóintézetnél készített interjúsorozatot a kutatócsoport. 103 kiküldött kérdőívból negyvenet kaptak vissza kitöltve. A kérdőívre kapott válaszok, korábbi innovációs vizsgálatok, valamint az e témában publikált hazai és nemzetközi szakirodalom alapján alakult ki a mai helyzetet jellemző összkép.
A vizsgálat során górcső alá kerültek az innovációt ösztönző tényezők. A tapasztalatok alapján a szerzők úgy találták, hogy az innovációs stratégia kialakításakor legfontosabb szempont a vevők mindenkori igényének kielégítése. Az innováció valójában kényszer, mely alól egyetlen mértékadó piaci szereplő sem tud kibújni. Az innováció - mint többek között termék- és technológiafejlesztési tevékenység - egyfelől a létezés természetes formája azokban a kisvállalatokban vagy nagyvállalatok K+F részlegeiben, ahol az erre alkalmas szellemi kapacitás koncentrálódik. Másfelől piaci kényszer. A versenyelőny megszerzésének egyik legfontosabb stratégiai eszköze - egy pontosan aligha meghatározható igényszint felett.
A vizsgált cégeket innovációs szempontból az alábbi jellemző csoportokba sorolták.
- Dinamikusan fejlődő innovatív cégek. Folyamatosan jelentkeznek új termékekkel, techológiákkal.
- Magyarországon működő cégek beszállítói vagy beszállításra alkalmas innovatív cégek. A fejlesztői kapacitások saját termelői-szolgáltató bázisra épülnek.
- Korlátozottan innovatív cégek. Fejlesztői kapacitásukat megőrző, de ma nem ennek hasznosításából élő vállalkozások, amelyek kedvező piaci helyzetben bekapcsolhatók a hazai innovációs láncba.
- Tervező, szolgáltató vállalatok. Nincs sok saját fejlesztőjük, de meghatározó szerepük van abban, hogy milyen fejlesztési tervek készülnek, kik kapnak meghívást bizonyos pályázatok benyújtására. Fontosak lehetnek más K+F helyek kapacitásának hasznosítása szempontjából is.
- Kutatóintézetek. Alapkutatási felkészültségüket és infrastruktúrájukat gyakran ad hoc feladatok teljesítése érdekében hasznosítják. Reorganizációjuk nem jelent garanciát arra, hogy pozíciójukat megőrizzék az innovációs láncban.
1997-ben már nem a puszta fennmaradás, hanem az újabb és újabb megrendelők, piacok meghódítása a cél.
A vizsgálat eredményének végkicsengése: a külföldi tőke gazdasági szerepének megítélése inkább kedvező, mint kedvezőtlen, van alapja az innovációs együttműködés erősítésének. Mindenekelőtt a hazai bázisok innovációs képességét kell erősíteni az oktatástól az eredmények piaci bevezetésén keresztül a beruházásokig.
A kötetetet kiegészítő mellékletek a vizsgálathoz felhasznált irodalom bibliográfiáját és az összehasonlító táblázatokat tartalmazzák.
Bakos Éva