Szemle - 1998. 10.

SUSANA PEREZ(Európai Unió Bizottsága)

Földrajzi jelzések oltalma az Európai Unióban

---

A Rendelet célja
Az oltalom tartalma
Az oltalom megszerzésére irányuló eljárás
Mit jelent a ,,PDO" és a ,,PGI"?
Védjegyek
Következtetés

---

Az előadás az 1992-ben elfogadott, a földrajzi jelzések és az eredetmegjelölések oltalmáról szóló Európai Uniós szabályozás alapvonásairól szólt. A témának az adott különös aktualitást, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK Rendelet alkalmazására vonatkozó türelmi idő 1997 nyarán lejárt. Az előadás utolsó részében néhány gyakorlati tapasztalat és tény hangzott el a rendelkezések alkalmazásának első hónapjai alapján.

A Rendelet célja

Amikor egy élelmiszer neve a származási helyétől távol is ismertté válik, előfordulhat, hogy a termék a piacon ugyanazt a nevet használó hamisított termékekkel kerül versenyhelyzetbe. Valóban, a ,,reputáció" mindig is segített az élelmiszerek eladásában.
A tisztességtelen piaci magatartás nemcsak aláássa a gyártók és a termelők erőfeszítéseit, hogy a termékeik neve számára a legjobb elismerést szerezzék meg, de a fogyasztókat is megtéveszti az áruk másolt vagy eredeti voltát illetően.
Az Európai Unió tagállamai különböző eszközökkel próbálták oltalomban részesíteni az ilyen megjelöléseket:

• védjegyoltalom,
  
• eredetmegjelölés,
  
• a megjelölés rendszeres használatának elismerése,
  
• egyéb speciális jogszabályok.
  

Az 1992. július 14-én elfogadott Rendelet kísérletet tesz arra, hogy harmonizálja és közösségi szinten szabályozza a borokon és égetett szeszes italokon túl - melyek már a korábbi közösségi jogalkotás révén oltalomban részesültek - minden élelmiszertermékre vonatkozóan ezt az oltamat azzal a céllal, hogy tiszta helyzetet teremtsen a piac számára és védje a gyártók és a fogyasztók érdekeit.
A szabályozás célja sokirányú, azonban különös hangsúlyt kap a jó minőségű élelmiszertermékek előállítását célzó fejlesztések előmozdítása, amely jelentősen hozzájárulhat a vidéki technológiai fejlesztésekhez és a mezőgazdasági termelés sokrétűvé válásához. Bizonyos minőséget garantálva oltalmat jelent a fogyasztóknak is, és úgyszintén védi az egyszerű termelőket a gyengébb minőségű másolt termékek azonos név alatt történő forgalomba hozatala ellen.
Kiemelendő, hogy míg a földrajzi jelzésekre és eredetmegjelölésekre vonatkozó közösségi szabályozás lehetővé teszi bizonyos nevek oltalomban részesítését, addig nem szankcionálja hasonló termékek más néven való gyártását és forgalomba hozatalát, amennyiben az nem sérti a védett megjelölést.
A lajstromozás azt jelenti majd, hogy ezek a termékek közösségi szinten oltalomban részesülnek a hamisított és félrevezető termékekkel szemben. Ez az oltalom pontosan olyan, mint amely egyéb iparjogvédelmi jogból ered, ilyen pl. a szabadalom vagy a védjegy. Más szóval, ha egy földrajzi jelzést vagy eredetmegjelölést lajstromoznak, azt kizárólag a megjelölt területen tevékenykedő és az adott termékre megállapított, szigorú gyártási szabályokat betartó termelők használhatják.
A fajtanevek nem részesülnek oltalomban. A fajtanév olyan név, mely egy termék neveként általánosan használatos.

Az oltalom tartalma

A Rendelet 13. cikke megpróbál minden olyan helyzet ellen oltalmat nyújtani, amikor egy védett eredetmegjelölést vagy védett földrajzi jelzést megsérthetnek.
Minden lajstromozott név oltalmat élvez az alábbiakkal szemben:
a) egy lajstromozott név bármilyen közvetlen vagy közvetett felhasználása a kereskedelemben olyan termékekkel kapcsolatban, amelyekre a lajstromozás nem terjed ki, amennyiben a név alatt lajstromozott termékekhez hasonlóak, vagy a név használata kihasználja a védett név jó hírnevét;
b) az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bármilyen módon történő utánzása vagy arra utaló módon való használata, még akkor is, ha a megnevezést fordításban vagy különböző kiegészítésekkel használja;
c) bármilyen - a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival kapcsolatos - egyéb hamis vagy megtévesztő megjelölés használata bárhol (pl. a csomagoláson, hirdetésben, a termékre vonatkozó iratban) legyen is az feltüntetve;
d) bármely más cselekmény, mely félrevezetheti a fogyasztókat a termék valós származási helyét illetően.
Ez az oltalom ex officio megilleti a lajstromozott megjelöléseket, vagyis minden tagállamnak biztosítania kell az oltalmat a saját területén.
Ehhez szükséges volt, hogy a tagállamok létrehozzák a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések használatának ellenőrző rendszerét, mely azt vizsgálja, hogy a termék megfelel-e a termékleírásnak a gyártási folyamattól a terméknek piacon való megjelenéséig. Amikor egy tagállam felhívja a minősítő testületeket az ellenőrzés biztosítására, azoknak eleget kell tenniük annak az EN45011 szabványnak, amely alkalmazza a vonatkozó nemzetközi ISO szabványokat.

Az oltalom megszerzésére irányuló eljárás

A Rendelet önkéntes rendszert hozott létre. Ez azt jelenti, hogy a lajstromozási eljárás kezdeményezésének lehetősége az azonos termékek termelésével foglalkozók csoportját illeti meg.
A lajstromozásra irányuló eljárás szabályait a Rendelet 5., 6. és 7. cikkei állapítják meg. Valójában a termelők vagy cégek egy csoportja készíti el a termékleírást a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően. Ennek tartalmaznia kell különösen a termék nevét, a földrajzi jelzést vagy az eredetmegjelölést, a termék különleges tulajdonságai és a megjelölés közötti kapcsolat igazolását, a vizsgálati rendszer leírását.
A lajstromozásra irányuló kérelmet - a termékleírással együtt - a kérelmezők székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani. Ez az illetékes hatóság továbbítja a kérelmet a Bizottsághoz lajstromozás céljából, amennyiben az eleget tesz a 2. és 4. cikkben meghatározott feltételeknek.
Ha a kérelem ezeknek a kívánalmaknak eleget tesz, a Bizottság közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában a nevet és a termékleírásban szereplő egyéb jellemzőket. Ez az első közzététel lehetőséget biztosít bármely érdekelt természetes és jogi személynek, hogy a lajstromozás ellen tiltakozzon.
Ha a Bizottság előtt nem tiltakoznak, akkor a megjelölés lajstromozást nyer. Tiltakozás esetén az érdekelt tagállamnak keresnie kell a megegyezés lehetőségét. Ha ez nem sikerül, akkor a Bizottság dönt a 15. cikkben foglaltak szerint. Tiltakozás hiányában az eljárás hozzávetőlegesen 12 hónapig tart.

Mit jelent a ,,PDO" és a ,,PGI"?

a) ,,PDO" (Protected Designation of Origin) eredetmegjelölés. Egy régió, meghatározott hely vagy kivételes esetben egy ország neve, amely olyan mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert jelöl:

• amely abból a régióból, különleges helyről vagy országból származik és
  
• amelyet meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított olyan termék megjelölésére használnak, amelynek a minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.
  

b) ,,PGI" (Protected Geographical Indication) földrajzi jelzés. Egy régió, különleges hely, vagy kivételes esetben egy ország neve, amely olyan mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert jelöl:

• amely abból a régióból, meghatározott helyről vagy országból származik, és
  
• amelynek a meghatározott minősége, jó hírneve, vagy más jellemzői az adott földrajzi eredetnek tulajdoníthatóak, továbbá, amelynek gyártása és/vagy termelése és/vagy készítése a meghatározott földrajzi területen folyik.

Védjegyek

Egy földrajzi jelzés vagy eredetmegjelölés lajstromozására nem kerülhet sor akkor, ha egy védjegy reputációja, jó hírneve és a hosszú múltra visszatekintő belföldi használata miatt a lajstromozás félrevezethetné a fogyasztókat a termék eredetét illetően (14. cikk 3. pont).
A 14. cikk 2. pontja értelmében pedig ha egy védjegy használata a 13. cikk bármelyik pontjában meghatározott helyzetet idézhet elő a földrajzi jelzésekkel és az eredetmegjelölésekkel kapcsolatosan, annak használata csak az alábbi feltételek mellett folytatódhat:

• a védjegy lajstromozása már jóhiszeműen megtörtént, amikor a kérelmet a földrajzi jelzés vagy az eredetmegjelölés lajtromozására benyújtották;
  
• nem lehet azt megállapítani, hogy a védjegy használata a közösségi jog alapján nem folytatható;
  
• nem lehet azt megállapítani, hogy a védjegy lajstromozása idején a - tagállamok védjegyjogának közelítése céljából kiadott 89/104/EGK Tanácsi Irányelv alapján - a védjegy törlésének alapja lenne.
  

Ellenkező esetben egy védjegy lajstromozására irányuló kérelmet vissza kell utasítani, ha azt a földrajzi jelzés vagy az eredetmegjelölés publikálását követően nyújtották be (14. cikk 1. pont).
Fontos különbséget tenni a következő helyzetek között:
a) A TRIPS 22. cikke szerinti oltalmat (a fogyasztók megtévesztése ellen) a címkézésekről szóló 79/112/ EGK Irányelvnek a tagállamok általi alkalmazása biztosítja. A WTO tagjainak földrajzi jelzéseikkel kapcsolatos problémái esetén az Európai Unió tagállamai kötelezően biztosítják az érdekeltek számára a bíróságaik előtti jogi eszközök igénybevételének lehetőségét.
b) A 2081/92/ EGK Rendelet szerint ex officio oltalom, amely

• vagy a fent vázolt, a nemzeti elbánás elve szerinti közösségi eljárás;
  
• vagy a 12. cikk előírásai szerint kétoldalú egyezmények alapján valósul meg. Utóbbi esetben a védelem rendszerének meg kell felelnie a közösségi szabályoknak.

Következtetés

Számításba véve, hogy az első földrajzi jelzések és eredetmegjelölések 1996 júniusában kerültek lajstromozásra, túl korai még a Rendelet hatékonyságáról beszélni.
Egyébként, az világosan kitűnik, hogy a rendszert nagy várakozás előzte meg. Például mintegy 1600 lajstromozásra irányuló kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz és már néhány Európai Unión kívüli ország jelezte a Bizottságnak, hogy földrajzi jelzések védelmére vonatkozó kétoldalú megállapodást kíván kötni (pl. Svájc). Úgyszintén számos, a lajstromozott neveket érintő ügy (mint pl. a FETA) az Európai Bíróság előtt van. Mindenki számára érdekes lesz az Európai Bíróság ezen ügyben kialakított jogértelmezése. Úgy hisszük, hogy - bármi történjék is - a 13. cikk tagállamok általi helyes alkalmazása tényleges oltalmat jelent a földrajzi neveket illetően a Közösségben. A Bizottság most azon fáradozik, hogy biztosítsa a helyes jogalkalmazást.
Annak érdekében, hogy a termelők és a fogyasztók számára világos legyen a rendszer értelme és működése, a Bizottság 1996-ban tájékoztatási kampányba kezdett.

Dr. Rábai Zsolt