Szemle - 1998. 10.

HORACIO RANGEL ORTIZ (Gomez Vega and Uhthoff, Mexikó)

A földrajzi megjelölések az újabb nemzetközi egyezmények jogában

---

1. Rendelkezések a TRIPS -ben
2. Rendelkezések a NAFTA keretében
3. Rendelkezések a három latin-amerikaiszabadkereskedelmi egyezményben
4. A földrajzi megjelölések a MERCOSUR Jegyzőkönyvben
5. A földrajzi megjelölések az Andok-közösségben
6. A földrajzi megjelölések a Közép-amerikaiJegyzőkönyvben
7. Végkövetkeztetések

---

Az előadás hét részből állt, amely megvizsgálta a földrajzi árujelzők szabályozását a TRIPS-ben, a NAFTA keretében, a három latin-amerikai szabadkereskedelmi megállapodásban, a MERCOSUR Jegyzőkönyvben, az Andok-közösségben, a Közép-amerikai Jegyzőkönyvben, végül következtetéseket vont le.

1. Rendelkezések a TRIPS -ben

A TRIPS a 22. cikk 1. pontjában adja meg a földrajzi megjelölések fogalmát.
A földrajzi megjelölésnek ez a megfogalmazása magában foglalja egyfelől a származási jelzéseket, másfelől az eredetmegjelöléseket. Az előadó meglepőnek tartotta, hogy ezek a földrajzi megjelölésfajták a TRIPS szövegében nem kerültek említésre. Ezt magyarázhatja részben az, hogy az eredetmegjelölések jogintézménye nemzetközi szinten sohasem vált túl népszerűvé, másrészt valószínűleg el akarták kerülni az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmáról kötött Lisszaboni Megállapodás fogalommeghatározásának megismétlését.
Az előadó az eredetmegjelölés kifejezést a Lisszaboni Megállapodásnak megfelelően használta az előadásban, attól függetlenül, hogy a konkrét nemzetközi egyezmény (pl. a TRIPS) tartalmazza-e ezt a fogalmat.
A TRIPS 22. cikk 2. pontja szerint a földrajzi megjelölések vonatkozásában a tagországok biztosítják a jogi eszközöket az érdekelt felek számára azért, hogy megakadályozzák:
a) a termék megjelenésében vagy külső kialakításában olyan eszközök használatát, amelyek az áru földrajzi eredetével kapcsolatban a közönség megtévesztésére alkalmas módon arra mutatnak vagy azt sugallják, hogy a kérdéses termék nem a valóságos földrajzi területről származik;
b) a Párizsi Uniós Egyezmény 10^bis cikke értelmében tisztességtelen versenycselekményt képező bármely használatot.
Míg az első bekezdés a fogyasztóvédelmi jogszabályokra, a második a tisztességtelen piaci verseny elleni szabályokra utal. A keretjellegű szabályozás a lehető legnagyobb körű oltalmat kívánja szolgálni, e cikk 3. pontjában azonban nem hárít a tagállamokra közvetlen kötelezettséget (,,a tagországok, ha jogszabályaik megengedik").
A TRIPS 23. cikke a földrajzi megjelölések kiegészítő oltalmáról szól, kifejezetten a borok és a szeszes italok vonatkozásában. A 24. cikk a nemzetközi tárgyalásokról és a kivételekről rendelkezik.
Az előadó részletesen ismertette a korábbi védjeggyel való ütközés esetén irányadó szabályokat, tekintettel a TRIPS 65. cikkében foglalt hatályosulási (alkalmazásbavételi) határidőkre. A kivételek között szerepelnek (24. cikk 6. pont) a fajtanevek (,,az adott tagország területén a köznyelvben az áruk és szolgáltatások neveként szokásosan használt kifejezések").
A következő pont - bizonyos megszorításokkal - ötéves határidőt biztosít azon védjegyek elleni törlési kérelmek benyújtására, amelyek földrajzi megjelöléssel ütköznek.

2. Rendelkezések a NAFTA keretében

Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (North American Free Trade Agreement) XVII. fejezete rendelkezik a földrajzi megjelölésekről. A hasonlóság a TRIPS-szel nagyfokú. Bár egyes rendelkezések a NAFTÁ-ból hiányoznak, de olyan rendelkezés a NAFTÁ-ban nincs, amely a TRIPS-ben ne szerepelne.
A NAFTA 313. sz. mellékletében ún. jellegzetes termékekről (distinctive products) szól az USA, Kanada és Mexikó vonatkozásában. A másik két állam tudomásul veszi, hogy csak a harmadik államból származhat a Bourbon Whiskey és a Tennessee Whiskey (USA), a Canadian Whisky (Kanada), a Tequila és a Mezcal (Mexikó) és nem engedi meg ezen megjelölések jogellenes használatát.

3. Rendelkezések a három latin-amerikaiszabadkereskedelmi egyezményben

Mexikó kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött Bolíviával, Costa Ricával, háromoldalú egyezményt pedig Columbiával és Venezuelával.
A Bolíviával kötött kétoldalú egyezmény a TRIPS és a NAFTA rendelkezéseihez hasonló. A földrajzi megjelölések fogalmát olymódon használják, hogy az nem foglalja magában az eredetmegjelöléseket. A Costa Ricával kötött kétoldalú egyezmény tartalmaz olyan fogalommeghatározást, amely a földrajzi megjelölést és a származási jelzést szinonimaként, az eredetmegjelölést pedig a Lisszaboni Megállapodás meghatározásának megfelelően alkalmazza. A Mexikó, Columbia és Venezuela közötti háromoldalú megállapodás nem tartalmaz fogalommeghatározást, és mivel e két utóbbi állam nem részese a Lisszaboni Megállapodásnak, ezért erre az egyezményre sem történik hivatkozás.

4. A földrajzi megjelölések a MERCOSUR Jegyzőkönyvben

A dél-amerikai országok között létrejött ,,közös piaci" egyezmény az 1991. évi MERCOSUR, <N>ennek melléklete a védjegyekkel, származási jelzésekkel és eredetmegjelölésekkel kapcsolatos Jegyzőkönyv. (A Jegyzőkönyv még nem lépett hatályba.) Az aláírók: Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay. A Jegyzőkönyv vonatkozó fejezetcíme: Származási jelzések és eredetmegjelölések. A származási jelzés a meghatározás szerint olyan ország, város, régió vagy helység földrajzi megjelölése, amely a konkrét termék előállítási, termelési helye vagy a szolgáltatás nyújtásának a helye. Az eredetmegjelölés itt a Lisszaboni Megállapodás szerinti értelemben szerepel.
Bár a fenti meghatározás eltér a TRIPS-től, az előadó szerint az ellentmondás valószínűleg csak látszólagos, hiszen a MERCOSUR 2. cikk 2. bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a TRIPS-szel való ellentmondás esetén ez utóbbit kell alkalmazni.

5. A földrajzi megjelölések az Andok-közösségben

Az 1994. január 1-jétől hatályos Cartagenai Megállapodás, amelynek az ún. 344. határozata (129-142. szakasz) rendelkezik az iparjogvédelmi kérdésekről.
A Megállapodás az Andok-közösség (korábbi nevén: Andok-paktum) tagállamait (Bolívia, Ecuador, Peru és Venezuela) fogja össze. A témánk szerinti jogintézmények közül a 344. határozat az eredetmegjelölésekre hivatkozik.
A Lisszaboni Megállapodással szemben az eredetmegjelölések itt nem csupán földrajzi nevek lehetnek, hanem olyanok is, amelyek csupán utalnak egy-egy földrajzi területre. A Cartagenai Megállapodás nincs teljesen összhangban a TRIPS-szel. A megállapodás csak helyi jelentőségűnek fogható fel, mivel csak ajánlást és nem kötelezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy nem csupán másik, Andok-közösséghez tartozó államból, hanem - bizonyos megszorításokkal - harmadik államból származó eredetmegjelölések is oltalmazhatók.
Az előadó rámutatott arra, hogy a Cartagenai Megállapodás részesei a TRIPS-nek is tagállamai, így 1999. december 31-ig összhangba kell hozniuk a Megállapodást a TRIPS-szel.

6. A földrajzi megjelölések a Közép-amerikaiJegyzőkönyvben

Az 1994. november 30-án aláírt Közép-amerikai Iparjogvédelmi Egyezményt módosító Jegyzőkönyv (röviden: Közép-amerikai Jegyzőkönyv) aláírói Costa Rica, Salvador, Guatemala és Nicaragua. Az Egyezmény eredetileg San Joséban (Costa Rica) jött létre 1968. június 1-jén. (A Jegyzőkönyv még nem lépett hatályba.) A Jegyzőkönyv kifejezetten foglalkozik a védjegyek és más üzletjelzők (business identitiers), ezen belül az eredetmegjelölések oltalmával. A földrajzi megjelölések fogalmi meghatározásánál itt nem csupán földrajzi nevek, hanem olyan megjelölések is szerepelnek, amelyek konkrét földrajzi helyet jelölnek meg vagy azt sugallják. Az eredetmegjelölések fogalommeghatározása nem azonos a Lisszaboni Megállapodáséval. A Cartagenai Megállapodással szemben itt követelmény, hogy a termék neve, ha nem azonos egy földrajzi névvel, akkor utaljon egy bizonyos helyre, amelyet használnak az e helyről származó termékek megjelölésére. A Jegyzőkönyv 8. és 9. §-a az eredetmegjelölések és a védjegyek ütközéséről rendelkezik, a tisztességtelen versenycselekményekre való kitekintéssel.

7. Végkövetkeztetések

Az előadó Rangel-Medinára hivatkozott, aki évekkel ezelőtt felhívta a WIPO figyelmét a földrajzi árujelzők terminológiai különbségeiből adódó nemzetközi szintű nehézségekre. Úgy tűnik, hogy a regionális egyezményekben ebben az irányban keveset tettek. Igy például a NAFTA-ban szereplő ,,jellegzetes termék" (distinctive product) fogalma más országokban egyáltalán nem szerepel.
További fejlődés várható a TRIPS keretén belül a nemzetközi szintű harmonizáció és intézményi fejlődés terén. Emellett nagyon érdekes fejlemény Mexikó és az Európai Közösség között 1997. május 27-én megkötött megállapodás, amely a szeszes italok elnevezéseinek kölcsönös elismeréséről és oltalmazásáról szól.

Dr. Millisits Endre