Szemle - 1998. 10.

JACQUES AUDIER(Aix-en-Provence-i Egyetem)

A földrajzi jelzések Franciaországban és a francia földrajzi jelzésekoltalma külföldi országokban

1. A származás és az eredet definíciója
2. A földrajzi árujelzők oltalma Franciaországbanés az Európai Unióban
3. A francia földrajzi jelzések oltalma azEurópai Unión kívüli országokban

Előadásának bevezető részében az előadó rámutatott arra a tényre, hogy Franciaország az Európai Unió tagja és mivel az EU kötelező erejű és közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseket ír elő a tagországok számára a földrajzi árujelzők területén is, ezért a franciaországi szabályozást az EU szabályainak egyidejű figyelembevétele mellett lehet csak vizsgálni.
A címben nevesített témák lényegi tárgyalása előtt először meg kell kísérelni definiálni, hogy mit nevezünk földrajzi jelzésnek, annak milyen fajtái lehetnek, ezeknek mik a jellemzőik, illetve a nemzetközi szerződések és az EU rendelkezései milyen meghatározásokat adnak.

1. A származás és az eredet definíciója

A tradicionális elhatárolást a származási jelzések és az eredetmegjelölések között az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban megkötött Párizsi Uniós Egyezmény alkotta meg. A földrajzi jelzés a 2081/92/ EGK Rendeletben, valamint az 1994-ben létrehozott TRIPS-ben jelenik meg.
A földrajzi jelzések ezen fajtáit vizsgálva mindenekelőtt megállapítható, hogy a kapcsolat a termék és a származási hely között a származási jelzésnél a leggyengébb, a földrajzi jelzésnél erősebb, és az eredetmegjelölésnél a legerősebb.
Származási jelzés esetén a termék nem rendelkezik olyan különleges tulajdonsággal, amely a földrajzi helytől függene. Legáltalánosabban fogalmazva a származási jelzés annak az országnak vagy területnek a neve, ahol a terméket előállították vagy ahol az eljárás végső fázisa lényegileg végbement.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK Rendelet meghatározása szerint eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amely helyről származó mezőgazdasági termék vagy élelmiszer minőségét vagy jellemző tulajdonságát kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet és az arra jellemző természeti és emberi tényezők határozzák meg. Hasonló definíciót ad az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodás is. Franciaországban 1919-től kezdődően több különböző jogszabály szólt az eredetmegjelölésekről. 1992 óta az Európai Unió jogszabályaival összhangban a szabályozásnak két típusa különböztethető meg, egyrészről a borok és égetett szeszes italok, másfelől a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseivel kapcsolatos szabályozás. A borokkal kapcsolatban a 823/87/EGK Rendelet tartalmaz kötelező előírásokat a tagországok számára. Ezek alapján az eredetmegjelölésekhez meg kell határozni például a termőterületet, a művelési módokat, a hektáronkénti hozamot stb. A 2081/92/EGK Rendelet alapján eredetmegjelölésre lehet oltalmat szerezni minden olyan emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termék és a rendelet mellékletében felsorolt élelmiszer vonatkozásában, amelyeket meghatározott területen termelnek vagy dolgoznak fel és meghatározott minőségük alapvetően vagy lényegében az adott földrajzi környezet és az arra jellemző emberi és természeti tényezők következménye.
A földrajzi megjelölések harmadik fajtája a földrajzi jelzés, amely a fenti EGK Rendelet alapján az a földrajzi hely, ahonnan az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer származik, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható vagy előállítása és/vagy feldolgozása és/vagy termelése a meghatározott földrajzi területen történik.
A különbség az eredetmegjelölés és a földrajzi jelzés között - az előadó szerint - nyilvánvalóan az, hogy földrajzi jelzés esetén a termék minősége, jellemzője, hírneve kizárólag a földrajzi származásnak köszönhető, míg eredetmegjelölésnél ez csak az egyik szükséges feltétel.

2. A földrajzi árujelzők oltalma Franciaországbanés az Európai Unióban

Az előadó először az oltalom szó definícióját igyekezett kifejteni, mivel annak többféle értelmezése is létezik. Az oltalom - véleménye szerint - legáltalánosabban úgy határozható meg, mint a használat joga, jogosultság harmadik személy eltiltására a használattól, valamint a jogszerűtlen használat megelőzésének joga.
A földrajzi jelzések védelme több szempontból is fontossággal bír. Egyrészt fontos a fogyasztók számára a megtévesztésekkel szemben, másrészt a földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítójának, forgalmazójának számára, harmadrészt gazdasági szempontok miatt is, hiszen mivel ,,csak a minőség kifizetődő", a földrajzi jelzéssel ellátott termék különleges minőségéhez fűződő jó reputáció pénzben is megmutatkozik.
Franciaországban 1905 óta léteznek különféle jogszabályok a származási jelzések oltalmára, jelenleg a fogyasztóvédelmi törvény tartalmaz rendelkezéseket a hamis származási jelzések használatának és reklámozásának tilalmáról. A 79/112/EGK Irányelv alapján tilos a végső fogyasztót félrevezető reklámozást alkalmazni, tilos a fogyasztó megtévesztésére alkalmas származási jelzést feltüntetni.
Franciaországban 1919-ben került be a fogyasztóvédelmi törvénybe az eredetmegjelölések védelme. Csak olyan termékek vonatkozásában lehet az eredetmegjelöléseket alkalmazni, amelyek minden előírásnak megfelelnek. Az eredetmegjelölések védjegyként azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában nem lajstromozhatók és eltérő áruk vonatkozásában is kizártak az oltalomból, ha lerontanák vagy gyengítenék az eredetmegjelölések jó hírnevét.
Az EU szabályok borok és mezőgazdasági termékek, valamint élelmiszerek vonatkozásában tartalmaznak rendelkezéseket az eredetmegjelölések és fölrajzi jelzések védelméről. Borok esetén az EU szabályozás megtiltja a földrajzi név használatát, ha a termék nem elégíti ki az EU és a nemzeti szabályok által megfogalmazott követelményeket. A termék leírása, megjelenítése vagy bármilyen formában történő reklámozása nem lehet jogszabállyal ellentétes és nem eredményezheti a fogyasztók megtévesztését. Mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tekintetében a 2081/92/EGK Rendelet 13. cikkének 1. bekezdése alapján az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések védelemben részesülnek:
<li>minden olyan közvetett vagy közvetlen kereskedelmi használattal szemben, amely a lajstromozott földrajzi árujelző termékeihez hasonló termékekkel kapcsolatos vagy különböző termékek vonatkozásában történik ugyan, de a lajstromozott földrajzi árujelző jó hírnevének kihasználásához vezet;
<li>mindenfajta utánzással szemben, akkor is, ha a termék valóságos eredetét feltüntetik vagy ha a megjelölést fordításban vagy ,,-fajta", ,,-szerű", ,,típusú", ,,hasonló" vagy ,,utánzat" kifejezésekkel együtt alkalmazzák;
<li>bármilyen, a termék eredetével, természetével vagy lényeges tulajdonságával kapcsolatos egyéb hamis vagy megtévesztő jelzés használatával szemben, bárhol legyen is az feltüntetve (csomagoláson, hirdetésben stb.);
<li>minden olyan egyéb tevékenységgel szemben, amely megtévesztheti a fogyasztókat az áru eredetét illetően.
Az EU-n kívüli országok földrajzi jelzései akkor részesülhetnek oltalomban, ha ezen harmadik országok a közösségi rendeletben előírt termékleírással egyenértékű követelményeket támasztanak, a földrajzi jelzések használatának ellenőrzésére megfelelő rendszert működtetnek, és az EU-ból származó mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket egyenértékű oltalomban részesítik.

3. A francia földrajzi jelzések oltalma azEurópai Unión kívüli országokban

Mindenekelőtt a Párizsi Uniós Egyezmény 10^bis cikkét kell megemlíteni, amely alapján a tagországoknak le kell foglalni az országba történő behozatalkor azt az árut, amelyen a termék származását hamisan jelölték meg. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz a földrajzi jelzések nemzetközi oltalmával kapcsolatban a hamis vagy megtévesztő származási jelzések használatának megakadályozására 1891-ben megkötött Madridi Megállapodás, amely megtiltja a tagországok vagy ezen országokban fekvő helyek hamis vagy megtévesztő módon történő feltüntetését. Az Egyezmény alapján le kell foglalni az ilyen jelzéssel ellátott árukat az országba történő behozatalkor. A TRIPS is tartalmaz rendelkezéseket a földrajzi jelzések védelméről, a fajtanévvé vált megjelölések kivételével. Az Egyezmény alapján a regionális országcsoportokat - mint amilyen az EU is - egy országnak kell tekinteni. A 2. cikk 2. bekezdése megerősíti a Párizsi Uniós Egyezményben előírt követelményeket, a 22. cikk 2. bekezdésének b) pontja pedig kifejezetten előírja a PUE 10^bis cikkének alkalmazását. Szólni kell még az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmára létrejött Lisszaboni Megállapodásról, bár ennek az egyezménynek jelenleg csak 18 tagja van. Fontos szerepet játszanak még a földrajzi jelzések nemzetközi védelmében azok a kétoldalú megállapodások, amelyeket Franciaország és az EU kötött harmadik országokkal. Megemlíthető ezek közül a Franciaország és Svájc közötti megállapodás, valamint az EU Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Ausztráliával kötött egyezménye.
Az előadás végén az előadó annak a gondolatának adott hangot, hogy a már létező szabadalmi, védjegy- és szerzői-jogi ügyvivők mellett a jövőben - legalábbis a szőlők és borok jogának vonatkozásában - megjelenik majd a ,,földrajzi jelzés ügyvivő" is.

Dr. Sorosi Gyula