TANULMÁNYOK
DR. HAJDÚ TAMÁSNÉ
Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete
II. rész
Kutatás - a bejelentések elkészítésének szempontjai - hazai joggyakorlat.
- Szoftverrel kapcsolatos találmányok újdonságkutatási nehézségei, az e téren várható fejlemények
- Szoftverrel kapcsolatos szabadalmi bejelentések kutatásának helyzete az Egyesült Államokban
- Szoftverrel kapcsolatos szabadalmi bejelentések újdonságkutatásának helyzete az Európai Szabadalmi Hivatalban
A szoftvert is tartalmazó találmányokra vonatkozó bejelentések elkészítésének általános szempontjai
- A svájci módszertani útmutató
- Az osztrák álláspont
- Az Európai Szabadalmi Hivatal véleménye
- A német álláspont
- A szoftvert is tartalmazó találmányok engedélyezésének gyakorlata a Magyar Szabadalmi Hivatalban
E kétrészes összeállítás első része* áttekintést adott a szoftvert tartalmazó találmányok szabadalmazhatóságának, vizsgálatának nemzetközi gyakorlatáról, második, itt olvasható része az ilyen típusú találmányok kutatási nehézségeivel, a kutatással kapcsolatban várható intézkedésekkel, a szoftvert is tartalmazó találmányokra vonatkozó bejelentések elkészítésének általános szempontjaival és a kialakulóban lévő magyar joggyakorlattal foglalkozik.
Szoftverrel kapcsolatos találmányok újdonságkutatási nehézségei, az e téren várható fejlemények
Nemzetközileg elismert tény, hogy egy szoftvert is tartalmazó találmányra vonatkozó bejelentés újdonságtartalmának a megítélése igen bonyolult dolog. Természetesen általánosságban is igaz, hogy a technika állása igen sok megoldást ölel fel, egy egyetemi könyvtár leghátsó polcán elhelyezett doktori disszertációt éppúgy, mint egy cég által néhány más cégnek elküldött prospektust. Mindegy, hogy a megoldás nagy példányszámú, nemzetközileg elismert folyóiratban jelent-e meg vagy egy technikailag fejletlen állam barkácslapjában, és esetleg soha nem is volt a szabadalmi bejelentés nyelvén hozzáférhető, ha a találmány bárhol, bármikor, a bejelentés napját megelőzően nyilvánosságra jutott, nem tekinthető újnak, így szabadalmi oltalomban nem részesíthető. Ráadásul ekkor még csak a nyomtatott közzététel útján való megismerhetőségre céloztunk, nem is említettük a megismerhetőség egyre bővülő lehetőségeit. Szinte valamennyi szakterületre eső találmány esetében a világ szabadalmi hivatalainak elbírálói, újdonságkutatói elsősorban a szabadalmi - papíralapú, CD vagy online - adatbázisokban, illetve a tudományos irodalom kereskedelmi adatbázisaiban kutatva próbálják meg eldönteni, hogy új-e a szóban forgó megoldás. Egyszerűnek tűnhet e tekintetben egy mechanikus szerkezet vagy egy gyógyszer esete; ha az adatbázisokban nem lelhető fel, akkor feltehetően szabadalmazható. Ez a megközelítés jónak tűnik konkrét, kézzelfogható dolgok esetében, de mit lehet kezdeni például akkor, ha az ún. szoftverszabadalmak ingoványos területére lépve, például azt próbáljuk eldönteni, hogy az a program, amely az adatbázisokban való kutatásra vonatkozóan definiál bizonyos módszereket, szabadalmazható-e.
Szoftverrel kapcsolatos szabadalmi bejelentések kutatásának helyzete az Egyesült Államokban
Érdemes itt idézni Bruce Lehman, az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatalának (USPTO) elnöke által megfogalmazott, ide vonatkozó gondolatokat: "Kutatást végzünk amerikai és külföldi szabadalmi adatbázisokban, megvizsgálunk minden kereskedelmi adatbázist. Nagyon sok létező megoldás van azonban, amelyeket én folklórnak nevezek. Ezek léteznek, az emberek tudnak róluk, de nem találunk róluk írásos dokumentációt. Az elbírálási folyamat azt igényli, hogy írásos dokumentum legyen a birtokunkban, amelyet meg tudunk mutatni annak, aki egy bizonyos dolgot állít. Túl gyakran fordul elő, hogy nem találunk ilyen dokumentumot. Ilyenkor mondják az emberek az általunk engedélyezett szabadalom leírását olvasva: de hiszen ez jól ismert, évek óta használják az iparban." Ha elgondoljuk, hogy ezt a világ talán legjobb kutatási lehetőségekkel rendelkező szabadalmi hivatalának elnöke mondta, és még csak nem is emelte ki a szoftverrel súlyosbított eseteket, láthatjuk, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben.
Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatalában felmérést végeztek a szoftverrel kapcsolatos találmányok újdonságkutatási megbízhatóságával kapcsolatban. A felmérés szerint az USPTO automatizált szabadalmi rendszere a világ egyik legnagyobb online adatbázisa. Az ezt működtető számítógépek több mint 400 optikai meghajtóval rendelkeznek, s ezek mindegyike 6,4 Gbyte online tárolókapacitással. A tárolási követelmények azért olyan hatalmasak, mert a rendszer tartalmazza az első kinyomtatott amerikai szabadalmi leírástól kezdve minden egyes szabadalmi leírás fényképét, ráadásul az 1970-es évektől minden egyes szabadalmi leírás szövegét is. Ha az automatizált szabadalmi rendszer (APS) nem elegendő a vizsgált megoldás újdonságtartalmának megítélésére,a következő állomás az Elektronikus Információs Központ. Itt tapasztalt kutatók segítik az elbírálók munkáját, amennyiben a központ több mint 900 online adatbázishoz biztosít hozzáférést, mint például a következőkhöz: Dialog, STN International, Mead Data Central, Data-star és Questel. Az Elektronikus Információs Központ tárolótornya 56 CD-ROM meghajtóval rendelkezik.
A felmérés leszögezi, hogy sajnálatos módon a technika állásához tartozó megoldásoknak van olyan halmaza, amelyhez az Elektronikus Információs Központ nem fér hozzá; ezek azok a megoldások, amelyek könyvekben jelennek meg. Kevés kiadó engedi meg ugyanis, hogy könyveik teljes szövege részét képezze az online adatbázisoknak. Még a számítógépes grafikákkal és algoritmusokkal foglalkozó alapvető jelentőségű tankönyvek is hiányoznak. Ez - a felmérést végzők szerint - nem jelent problémát a kémia vagy a biológia területén, ahol a tankönyvekben szinte sohasem jelenik meg olyan információ, amely korábban ne látott volna napvilágot folyóiratcikk formájában. A számítógép-tudomány területén azonban, ahol az akadémikusok rendszerint legjobb munkáikat arra tartogatják, hogy nagy "textbook-project"-ekben jelentessék meg, sokkal valószínűbb, hogy egy szabadalom olyan megoldást helyezzen oltalom alá, amelyet újdonság hiányában nem lett volna szabad.
Magát a felmérést a nagy port felvert Compton-ügy váltotta ki, amelynél az amerikai hivatal - helytelenül - szabadalmat adott egy olyan megoldásra, amelynek 41 tágan megfogalmazott igénypontja magában foglalt minden olyan multimédiás adatbázist, amely a felhasználók számára szövegre, ábrára vagy hangra való egyidejű keresést tett lehetővé, és amelynek az alapvető jellemzői a piacon lévő minden egyes multimédiás termékben lényegében megtalálhatóak voltak. Az ügy példátlan botrányt okozott, amelynek részesei voltak nemcsak a piaci élet szereplői, hanem a szabadalmi hivatal is. A hivatal egyébként új vizsgálat keretén belül később megsemmisítette a szabadalmat, de talán ez az ügy volt az, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a szokványos kutatási lehetőségek nem elegendőek a szoftvert is magukba foglaló találmányok vizsgálatánál. Ez az ügy mintegy demonstrálta a szabadalom jogintézményének a szoftverre való alkalmazásának a "gyenge pont"-ját, vagyis azt, hogy a szabadalmi elbírálók ezen a szakterületen egyszerűen nem férnek hozzá a technika állását reprezentáló megoldásokhoz.
A Software Patent Institute a Michigan állambeli Ann Arborban az elsők között próbált meg megoldást találni erre a "prior-art" problémára. Az Industrial Technology Institute projectjeként a Software Patent Institute felépített egy számítógép-tudományra vonatkozó adatbázist a használatba vett, de nem publikált folklórtechnikákból. Az intézet célkitűzését Roland Cole ügyvezető igazgató úgy fogalmazta meg, hogy természetesen nem gyűjthetik össze az összes technika állását jelentő megoldást, de olyan gyűjteménnyel rendelkeznek, amelyhez legalábbis nehezebben lehet hozzáférni más módon. Az intézet adatbázisa régi számítógépes folyóiratoknak, régi számítógépes kezelési útmutatóknak, szokásos számítógépes tudományos könyveknek és az IBM Technical Disclosure Bulletinje szoftverrel kapcsolatos tételeinek teljes szövegét tartalmazza. A Software Patent Institute azt javasolta a programozóknak, küldjék el programjaikat az intézetbe az adatbázisba való beépítés céljából.
A Software Patent Institute szponzorai az Adobe, az Apple, az IBM, a Microsoft, a Novell, a Software Publishers' Association, a University of Michigan és más számítógépes és jogi cégek. A szoftvertechnológiák adatbázisának online rendelkezésre bocsátásán túlmenően az intézet tanfolyamokat rendez az USPTO és a szponzoráló cégek munkatársai számára, illetve végső soron a nagyközönség számára is.
Az SPI adatbázisa, amely több mint 10 000 szoftvertechnológia leírását tartalmazza, olyan információt biztosít, amely általában nem férhető hozzá online módon. Ez jelenti az egyetlen online hozzáférést például az IBM Technical Disclosure Bulletinjének szoftverrel kapcsolatos cikkeihez, amelyek eddig csak "hard copy" formában voltak hozzáférhetőek.
Az adatbázis hozzáférést biztosít a vezető számítógép-tudományi referenciamunkák egyes fejezeteihez éppúgy, mint az Apple, a Digital Equipment, a Hewlett-Packard, a Microsoft vagy a Xerox cég használati utasításainak, vagy műszaki konferenciáinak sarkalatos pontjaihoz. A közeljövőben az intézet adatbázisának 10-20-szoros bővítését tervezi.
A Software Patent Institute által biztosított keresési lehetőségek szemléltetésére bemutatjuk az intézet internetes keresőoldalát.
Software Patent Institute's Internet Search
A Software Patent Institute nyújtotta lehetőségeken túlmenően ma már az Interneten számos kutatási hely segíti a szoftver iránt érdeklődőket.
Szoftverrel kapcsolatos szabadalmi bejelentések újdonságkutatásának helyzete az Európai Szabadalmi Hivatalban
Az EPO számos erőfeszítést tett e szakterület-specifikus nehézség legyőzésére:
- a szakterületet jól ismerő elbírálói gárda toborzása és állandó képzése, valamint
- a nemszabadalmi irodalom hozzáférhetőségének a javítása saját, teljes szövegű nemszabadalmi adatbázis, új osztályozási és kutatási eszközök és stratégiák kifejlesztése révén.
Software patent resources: Search archives, articles, abstracts and patents
Az EPO hágai kutatási igazgatóságának munkatársai erősen vallják, hogy egy szabadalom csak olyan mértékben lehet jó és kikényszeríthető, mint amennyire jó az engedélyezési eljárás során végzett újdonságkutatás.
A szoftverrel kapcsolatos találmányokra vonatkozó költséghatékony kutatás speciális problémákat vetett fel. Ezen a területen ugyanis a vonatkozó prior-art nagy része (az EPO-nál végzett felmérés szerint több mint 50%-a) a nemszabadalmi irodalomban található meg. Ráadásul, az ilyen témájú szabadalmi bejelentések megfogalmazása (beleértve az igénypontok megszerkesztését is) sokszor bizonytalan és "újszerű", ami megint kutatást nehezítő tényező. Általában a leírás teljes tartalmát alapul véve (az igénypont értelmezése érdekében) végezhető csak el a kutatás.
Külön nehezíti a helyzetet, hogy ezek a bejelentések általában rövid élettartamúak, gyors kutatási eredményt igényelnek. Egy PACE nevű speciális program teszi lehetővé ezekben az ügyekben a kiegészítő díj nélküli, gyorsított kutatást.
Az ezen szakterületre eső kutatásokkal kapcsolatos problémák még hangsúlyosabbakká válnak az ún. úttörő találmányok magas aránya miatt (úgymint az Expert systems-, a Fuzzy Logic-, a Neutral Networks-, az Artifical life-, a Multimedia- vagy például az Internet-bejelentések).
Az EPO hágai részlegének egyik, számítógépes területet felügyelő vezetője (Roland Dheere úr) az "emberi adatbázist" tekinti a legfontosabb erőforrásnak. Több mint 60 vizsgáló dolgozik szoftverrel összefüggő területen, tevékenységükre jellemző a teammunka. Állandóan konzultálnak egymással, és a kutatásra váró aktákat is konszenzusos alapon osztják el egymás között. Rendszeresen vesznek részt konferenciákon tudásuk szinten tartása, frissítése érdekében. Hozzávetőlegesen 20%-uk vesz részt az ún. BEST (Bringing Examination and Search Together) programban. Az egyes csoportok általában négyesével tartoznak egy-egy olyan fürthöz, amelyek egy-egy ipari szektort képviselnek (számítógépek, telekommunikáció stb.).
Az Európai Szabadalmi Hivatal kutatásért felelős részlegében folyamatosan figyelik a nemszabadalmi irodalmat tartalmazó külső adatbázisokat annak érdekében, hogy létrehozzák azon periodikák és konferenciabeszámolók címlistáját, amelyek erre a specifikus területre vonatkoznak. Sok új periodika tartalmát figyelik, a vonatkozó cikkeket osztályozzák, és beépítik a kutatási dokumentációba. Ezeknek az új periodikáknak nagy része nem tartozott az ún. PCT-minimum dokumentációhoz, mégis ezen a speciális területen a kutatási jelentésekben leggyakrabban idézett anterioritások ezekből kerülnek ki. Egy DOCTOOL és egy CLIPON nevű szoftver segíti a dokumentumok osztályozását.
A fentieken túlmenően a kutatást végzők intenzíven használják például az INSPEC és az IBMTDB online adatbázisokat is. A nemszabadalmi irodalom széles tartományához való online hozzáférés megteremtésének egyik jelentős első lépésének tekinthető, hogy mind a 129 Elsevier Journal tartalmát folyamatosan betöltik az EPOQUE-BNS (Bacon Numerical Service) adatbázisba. Minden egyes újságcikk kereshető, full-text formátumban hozzáférhető az XPESP(Elsevier Science Publication (XP az EPOQUE-ban a nemszabadalmi irodalom rekordokhoz rendelt prefix) és a megfelelő facsimile formátumban a BNS adatbázisban. Az adatbázisokat kéthetente frissítik.
A közelmúltban indult el a trilaterális együttműködés az EPO, a Japán Szabadalmi Hivatal és az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatala között, amelynek a célja közös szoftver adatbázis létrehozása.
A fentiekből következően, azt hiszem, nem tűnik túlságosan pesszimistának az a jóslat, hogy a szoftverrel kapcsolatos találmányok, de különösen az ún. szoftverszabadalmak elterjedésével mindenhol meg fog némileg növekedni azoknak az eseteknek a száma, amelyeknél csak a kontradiktórius eljárások révén lesz egy-egy vita megnyugtató módon rendezhető.
A szoftvert is tartalmazó találmányokra vonatkozó bejelentések elkészítésének általános szempontjai
A svájci módszertani útmutató
A svájci szabadalmi törvény kimondja, hogy a számítógépi programok mint olyanok, nem szabadalmazhatóak, ezért a módszertani útmutató a szabadalmazhatósági feltételeket azokra a találmányokra vonatkoztatja, amelyek számítógépi programokat alkalmaznak egy adott feladat megoldására. Az elővizsgálat nélküli esetre megfogalmazva a módszertani útmutató az alábbi szabályok követését írja elő azon szabadalmi igénypontok vizsgálatánál, amelyeknek a jellemzői számítógépi programra vonatkoznak. a) Eljárásra vonatkozó igénypontok
Az eljárási lépések között - a számítógépi program jellemzőin kívül - szükségszerűen kell lenniük más (műszaki jellegű) jellemzőknek is, amelyek összefüggésben vannak az igényelt számítógépi programmal, és közvetlenül kapcsolatban vannak a műszaki feladat megoldásával.
Az útmutató szerint minden további nélkül megengedhető olyan igénypont megfogalmazása, amely "Egy berendezés működtetésére szolgáló eljárás"-ra vonatkozik, és amelynek a jellemzői egy számítógépi programot tartalmaznak, mivel magának a berendezésnek a jelenléte műszaki jelleget kölcsönöz az eljárásnak. Ennek a szabálynak megfelelhet például egy számítógép működtetését célzó ún. rendszerprogram. Az említettek vonatkozhatnak alkalmazási igénypontokra is, mivel - műfajukat tekintve - ezek is eljárási igénypontok.
b) Berendezésre vonatkozó igénypontok
Egy berendezés funkcionális jellemzőkkel is meghatározható, ha ezáltal a berendezés különleges struktúrája közelebbről körülírható. Az is elfogadható, ha az ilyen ismérvek egy, a berendezésbe beépített számítógépi program formájában jelennek meg, de csak abban az esetben, ha a szabadalmi igénypont más, olyan szerkezeti jellemzőt is tartalmaz, amellyel a számítógépi program összefüggésben van a kitűzött műszaki feladat megoldása érdekében.
c) A számítógépi program ábrázolása
Mivel számítógépi program csak akkor szerepeltethető az igénypontokban, ha annak segítségével írható le a találmány további, műszaki (funkcionális vagy szerkezeti) jellemzői közötti kapcsolat, ezt a programot szakember által megérthető formában kell ábrázolni. Az utasításoknak valamely programnyelven való puszta felsorolása nem tesz eleget ennek a követelménynek. Megengedett azonban, hogy a bejelentő a leíráshoz kiegészítésképpen hozzáfűzze a számítógépi program valamely programnyelven írt változatát, a rajzokra vonatkozó alaki előírások betartásával.
Az osztrák álláspont
A számítógépi szoftverrel kapcsolatos találmányok Ausztriában jelenleg a használati mintaoltalmi törvény alapján részesíthetők oltalomban. A leírással szemben támasztott követelmények megfogalmazásánál az osztrák előírások megkövetelik, hogy a leírás elegendő kitanítást adjon a szakterületen jártas szakember számára, aki jelen esetben egy programozó, a megoldás reprodukálására. Mivel az osztrák álláspont szerint az oltalom tárgya a "programozási logika", ezt a logikát kell olyan formában ismertetni, hogy ennek a követelménynek megfeleljen. Egy lehetséges változat erre egy jelfolyamábra rajzként való alkalmazása.
Mivel magát a programot csak a "programozási logika" oltalomban nem részesíthető megvalósítási módjának tekintik, úgy vélik, hogy egy programnak megfelelő forráskód nem lehet használati mintaoltalom tárgya. Ennélfogva feleslegesnek tartják a forráskódnak a használati mintaoltalmi bejelentés leírásához való csatolását.
Az Európai Szabadalmi Hivatal véleménye
Olyan összetett esetekben, mint amilyen a számítógéppel kapcsolatos találmányok esete is - az EPO módszertani útmutatójának tanítása szerint - nem elegendő a leírásban a találmányt annak szerkezeti jellemzőivel ismertetni, feltétlenül szükség van azok funkcióját is közölni. Ezeknél a találmányoknál különösen ügyelni kell a világos és következetes terminológiára. Azokban az esetekben, amikor egy találmány egy ismert hardvert vezérlő számítógépi programot tartalmaz, és ily módon a szabadalmazhatóságnak a kérdése attól függ, hogy egy műszaki hatás révén keletkezik-e műszaki hozzájárulás a technika állásához tartozó megoldások halmazát tekintve, nagyon fontos, hogy a bejelentés leírásából ez a hatás egyértelműen felismerhető legyen. Ez például úgy biztosítható, hogy definiálunk egy műszaki problémát, feladatot, és elmagyarázzuk, hogyan kell az ismert hardvert vezérelni ahhoz, hogy az adott problémát megoldjuk.
A program komplett listázására nincsen szükség, és ennek megadása természetesen nem is lenne elegendő a találmány mibenlétének egyedüli ismertetésére. Ez összhangban van azzal az általános előírással, hogy a találmány feltárásának lehetővé kell tennie a műszaki problémának és annak megoldásának a megértését. Általánosan használt programnyelven írt, rövid szemelvények elfogadhatóak azonban, ha azok a találmány egy megvalósítási módjának a szemléltetésére szolgálnak. Ha az eredetileg benyújtott szabadalmi bejelentés mellékletei között komplett programlistázások szerepelnek, a szabadalmazási eljárás folyamán születik döntés arról, hogy ezek a listázások milyen mértékben képezzék részét a megadott szabadalom leírásának, amennyiben erre egyáltalán szükség van. Ezzel szemben a folyamatábrák vagy a pszeudo-kódleírások kifejezetten hasznosak lehetnek.
Amikor a találmány szabadalmazhatósága egy műszaki hatás meglététől függ, az igénypontokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok tartalmazzák a találmány mindazon jellemzőit, amelyek egy ilyen hatás eléréséhez szükségesek.
A német álláspont
A leírás megfogalmazásánál a német előírások hangsúlyozottan megengedik azoknak az idegennyelvű szakkifejezéseknek a használatát, amelyek a szakterületen (adatfeldolgozás) szokásosak. A szabadalmi igénypontokban megengedett a szokásos szerkezeti jellemzők (kapcsolástechnikai részletek) mellett vagy helyett a működésre vagy az elérni kívánt hatásra vonatkozó ismérvek feltüntetése.
A leírás kiegészíthető olyan ábrákkal, amelyek az adatfeldolgozás menetére vonatkoznak. A leírás tartalmazhat "adatfolyamtervet", amelyben megadható az adatokra és az adathordozókra vonatkozó összetartozó események időbeli sorrendje, mint ahogy tartalmazhat "programlefutási tervet" is, amelyben a programfuttatás során az összes lehetséges szóba jöhető verzió szerepelhet.
Lehetőség van arra, hogy a leírás részét képezze egy rövid, szokásos programozási nyelven íródott programrészlet, amennyiben az a jobb megértést szolgálja.
A fentiek egybevetéséből egyértelműen látható, hogy az egyes nemzeti előírások nagyon hasonlóak. Nem állítanak leküzdhetetlen akadályokat a szoftverrel kapcsolatos találmányokat tartalmazó bejelentéseket megfogalmazó bejelentők, képviselők elé. A követelmények lényegében azonosak (a leírás által biztosítandó kitanítás vagy az igénypontok egyértelműsége szempontjából), mint a műszaki élet más területeire eső találmányok esetében.
A szoftvert is tartalmazó találmányok engedélyezésének gyakorlata a Magyar Szabadalmi Hivatalban
A Magyar Szabadalmi Hivatal már hosszabb ideje figyelemmel kíséri az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által végzett jogalkotó és jogértelmező munkát, miután küszöbön áll Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása. Az új magyar szabadalmi törvény is a lehető legnagyobb összhangban van az EPC-vel, így tartalmazza az EPC 52. § 2. bekezdésével analóg rendelkezéseket is. A jelenleg hatályos 1995. évi XXXIII. tv. 1. § 2. és 3. bekezdése szerint nem minősül találmánynak a számítógépi program, amennyiben a szabadalmat rá kizárólag e minőségében igénylik. A magyar joggyakorlat kialakítására nagy hatással volt az EPO által közzétett jogeset elemzése, az EPO e területért felelős vezetői (elsősorban A. Holzwarth úrnak) iránymutatásainak a megismerése, nehezítette viszont a joggyakorlat kialakítását az a kétségtelen tény, hogy Magyarországon ezen speciális műszaki területre vonatkozóan még igen kevés bejelentést tettek.
Miután az EPO is úgy igyekezett e téren gyakorlatát kialakítani, hogy erősen figyelembe vette más elbírálást végző hatóság (elsősorban az Egyesült Államok) joggyakorlatát, érdemesnek látszott áttekinteni azt is, hogy konkrétan milyen megoldásokra adtak szabadalmat, illetve milyen megoldásokra vonatkozóan tagadták meg a szabadalom engedélyezését.
A magyar elbírálók is szem előtt tartják azokat a sarokkőnek tekinthető megállapításokat, amelyek a többéves jogviták esszenciájaként váltak ismertté, és kerültek be a köztudatba.
- Bármely találmány szabadalmazható lehet, amely egy műszaki problémát úgy old meg, hogy általa a technika állását reprezentáló megoldásokhoz képest műszaki hozzájárulás jön létre.
- Ha egy ismert számítógépen új programot futtatunk, ez a programozott számítógép már a technika állását figyelembe véve újnak tekintendő.
- Egy találmányra vonatkozóan, amely szabadalmazható lenne a hagyományos kritériumok alapján, nem tagadható meg az oltalom engedélyezése pusztán azért, mert megvalósításánál a modern technika eszközeit használják fel számítógépi program formájában.
- Illogikusnak tűnne, ha szabadalmat adnánk egy műszaki eljárásra, amelyet egy megfelelően programozott számítógép vezérel, de megtagadnánk a szabadalmat magára a számítógépre, amely a vezérlés végrehajtására alkalmas módon van kiképezve.
- Bármely találmányt megfogalmazó igénypontot kerek egészként kell szemlélni, nem szabad az egyes jellemzők esetén külön-külön ítélni meg a műszaki jelleg kérdését. Végezetül - mintegy illusztrációképpen - álljon itt néhány olyan igénypont, amelyekkel az elmúlt években a Magyar Szabadalmi Hivatal szoftverrel kapcsolatos találmányokkal foglalkozó osztálya oltalmat engedélyezett e speciális szakterületre eső találmányokra.
Lajstromszám: 205 511
Eljárás információs rendszerekben az adatcsomagok kezelésére, ahol is az adatokat adatcsomag formájában továbbítjuk és a csomag ellenőrzőadatokból és üzenetadatokból áll, azzal jellemezve, hogy az üzenetadatokat egy első memóriában tároljuk, és olyan hierarchikus címzés-protokollt alkalmazunk minden egyes csomag meghatározásánál, amely protokoll csomagszintblokkot tartalmaz, amelynek segítségével minden egyes csomagot úgy címezünk meg, hogy a vett csomagra legalább az üzenetadatokat az első tároló egy kiválasztott tárolórekeszében tároljuk, a jel továbbításakor pedig csak a kiválasztott tárolórekeszben tárolt üzenetadatokat használjuk föl.
Lajstromszám: 207 020
Eljárás kezelési költségek és változtatható bonus-, malustényezők alapján történő azonnali célhíváskiosztásra felvonócsoportoknál, amelynek során emeleteken elrendezett hívásregisztráló berendezések segítségével kívánt célemeletekre irányuló célhívásokat beviszünk, amikor is ezen célhívásokat mikroprocesszorral támogatott, fölérendelt célhívás-kiosztási algoritmus segítségével közvetlenül a hívás bevitele után a felvonócsoport egyes felvonóinak azonnal kiosztjuk és ezen kiosztásokat a hívásregisztráló berendezéseken azonnal kijelezzük, ahol minden egyes felvonó számára és minden egyes célhíváshoz felvonóspecifikus adatokból az utasok várakozási idejének és egyéb veszteségidejének megfelelő, kezelési részköltségek többrészes összegeként képzett kezelési költségeket számítunk ki, majd minden egyes célhívás esetén az összes felvonó kezelési költségeit egymással összehasonlítjuk és a célhívást azonnal a vonatkozó legkisebb kezelési költségekkel jellemezhető felvonónak kiosztjuk, azzal jellemezve, hogy
- a célhíváskiosztás alapját képező, a hívás kezelésével szemben támasztott funkcionális követelményeket hierarchikusan rendezzük, és ennek során legalább két csoportra - elsődleges funkcionális követelményekre és másodlagos funkcionális követelményekre - osztjuk fel,
- a kezelési költségek (KNR) kiszámítására szolgáló költségképletben az elsődleges funkcionális követelményeket a kezelési részköltségekkel (K1...Kn), a másodlagos funkcionális követelményeket pedig egy-egy bonustényezővel (BF1.) vagy malustényezővel (MF1..) fejezzük ki,
- a bonustényezőkkel (BF1...) és a malustényezőkkel (MF1...) multiplikátorként összeadandók többrészes összegét képező kezelési részköltségekre (K1...Kn) hatunk, amikor is ezen összeadandók közül legalább egyet szorzással megváltoztatunk,
- a bonustényezők (BF1..) és a malustényezők (MF1..) numerikus értékei változtathatók, amikor is ezen értékeket felvonócsoportonként a felvonócsoportnak egy üzemi paraméterétől függően és/vagy felvonónként a minden-kori felvonónak egy üzemi paraméterétől függően utólagos módosítási funkció segítségével BFmin << BF <<1, ill. 1 << MF << MFmax tartományokban utólagosan módosítjuk,
- ahol a bonustényezők (BF1.../ 0 << BFmin << 1 tartományba eső minimális értékeit (BFmin ( és a malustényezők (MF1.../ MFmax 1 tartományba eső maximális értékeit (MFmax( szakember ismeretanyagán alapuló és táblázatként tárolt utólagos módosítási funkció segítségével határozzuk meg.
Lajstromszám: 207 170
Eljárás információ átvitelére számítógépes rendszeren egyidejűen futó programok (A, B, C) között, azzal jellemezve, hogy
- regisztrálunk egy vagy több információs kódot (sablon formátum kódot) és hozzá tartozó felhasználói program azonosítót egy diszpécser programmal, és ezzel egy vagy több információs kódot (sablon formátum kódot) és hozzá tartozó felhasználói program azonosítót tartalmazó listát hozunk létre, ahol az egyes információs kódok (sablon formátum kódok) egy bizonyos típusú információt vagy azok csoportját határozzák meg, és a felhasználói program azonosítók egy-egy felhasználói programnak (A, B, C) felelnek meg,
- előállítjuk a kiválasztott információt (egy adat sablon adat mezőiben) és a hozzá tartozó információs kódot (adat sablon kód) egy felhasználói programmal (A, B, C),
- átvisszük a kiválasztott információt (egy adat sablon adat mezőiben) és a hozzátartozó információs kódot (adat sablon kód) a diszpécser programhoz,
- összehasonlítjuk a kiválasztott információ információs kódját (adat sablon kód) a listán tárolt információs kódokkal (adat sablon kódokkal), megkeressük az egyezéseket és az egyező információs kódokhoz tartozó felhasználói program azonosítókkal meghatározzuk azokat a felhasználói programokat (A, B, C), amelyek a listán regisztrált információs kódokkal (adat sablon kódokkal) meghatározott, a kiválasztott információnak megfelelő típusú információt vagy információcsoportot kívánják venni,
- átvisszük legalább a kiválasztott információt (egy adat sablon adat mezőiben) az azonosított felhasználói programok (A, B, C) mindegyikéhez.
Lajstromszám: 214 795
Grafikus feldolgozó berendezés, amely grafikus elemeket kijelző kijelzőegységet, továbbá ablakhatárral rendelkező ablakot metsző, elemhatárral rendelkező grafikus elem felesleges részét levágó levágólogikát tartalmaz, és a grafikus elem elemhatárát követő és ennek során az elemhatárnak az ablakból való kilépésekor az ablakhatár metszésével létrejövő kilépési pontot detektáló egysége, valamint a grafikus elem elemhatárát követő és ennek során az elemhatárnak az ablakba való belépésekor az ablakhatár metszésével létrejövő belépési pontot detektáló egysége van, azzal jellemezve, hogy olyan egysége van, amely megvizsgálja, vajon egy, az ablakhatár egy előre meghatározott pontjától (P) kiinduló és végtelen távolságra nyúló képzeletbeli vonal páros vagy páratlan számban keresztezi-e az elemhatár ablakon kívül fekvő részét a kilépési pont (EX) és a belépési pont (EN) között, és ha a képzeletbeli vonal (az említett részt páratlan számban keresztezi, akkor záróvonalat rajzol az ablakhatár (8) mentén a kilépési pont (EX) és a belépési pont (EN) között, és a záróvonalat az ablakhatár előre meghatározott pontján (P) vezeti át, illetve ha a képzeletbeli vonal az említett részt páros számban metszi, úgy záróvonalat rajzol az ablakhatár mentén a kilépési pont (EX) és a belépési pont (EN) között úgy, hogy a záróvonal nem halad át az előre meghatározott ponton.
Lajstromszám: 213 194
Eljárás folyékony anyagok töltésére súlymérés alkalmazásával tartályokba, amikor a tartályokba időben egymás után a folyadék azonos súlymennyiségét kell kimérni, a betöltött folyadék súlyát a töltés alatt folyamatosan mérjük, és a töltőrendszer egy elzáró szerelvényt tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a nevezett eljárás egy ciklusa a következő lépésekből áll:
a) az elzáró szerelvény nyitására parancsot adunk ki, egyúttal egy kezdeti idő (ti) mérését kezdjük el;
b) a tartályba folyadékot töltünk, amíg a kezdeti idő (ti) el nem ér egy előre megadott értéket, és ezen kezdeti idő (ti) leteltekor mért pillanatnyi beolvasott súly (Wp) értékét tároljuk további számításokhoz kezdeti súly (Wi) néven;
c) a tartályba továbbra is folyadékot töltünk addig, amíg a betöltött folyadék töltés közben mért pillanatnyi beolvasott súlya (Wp) el nem ér egy előzőleg meghatározott súlyt (Wq) , amely egy ofszetsúllyal (Wo) kisebb, mint egy elérni kívánt célsúly (Wc), s ezen töltéssel párhuzamosan a kezdeti idő (ti) leteltétől az előzőleg meghatározott súly (Wq) eléréséig eltelt elérési időt (tq) mérjük, és ezen előzőleg meghatározott súly (Wq) elérésekor vagy meghaladásakor mért pillanatnyi beolvasott súlyt (Wp) eltároljuk további számításokhoz valós súly (Wv) néven;
d) a tartályba továbbra is folyadékot töltünk addig, amíg a betöltött folyadék töltés közben mért pillanatnyi beolvasott súlya (Wp) el nem ér egy első számított súlyt, a határsúlyt (Wh), amely határsúlyt (Wh) úgy számítjuk ki, hogy a töltött anyag elérni kívánt célsúlyából (Wc) kivonunk egy második számított súlyt, a korrekciós súlyt (Wk), amely korrekciós súlyt úgy számítjuk ki, hogy egy harmadik számított súly, a súlynövekmény (Wqv) és a töltés közben mért elérési idő (tq) hányadosát megszorozzuk az előző töltési ciklus jelátalakítási idejének (tn-1) és az elzáró szerelvény jelátalakítására, zárási karakterisztikájára, valamint a töltendő anyag tulajdonságaira jellemző állandónak (k) a szorzatával, s a harmadik számított súlyt, a súlynövekményt (Wqv) úgy számítjuk ki, hogy a valós súlyból (Wv) kivonjuk a kezdeti súlyt (Wi);
e) az első számított súly, a határsúly (Wh) elérése után parancsot adunk az elzáró szerelvény elzárására;
f) az "e" lépésben említett parancskiadástól kezdve az elzáró szerelvény teljes elzárásáig terjedő időt, az aktuális töltési ciklus zárási idejét (tn) mérjük.