NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
1. Amerikai Egyesült Államok
Előző tájékoztatónkban már hírt adtunk arról, hogy a Szövetségi Fellebbezési Bíróság egy 1998. június 23-i döntése alapján szabadalmazhatók a pénzügyi adatok feldolgozására vonatkozó számítógépprogramok. Ez a döntés azonban egyúttal megszüntette azt a régóta fennálló hiedelmet, hogy az üzleti módszerek (methods of doing business) nem szabadalmazhatók.
2. Arab Országok
Az Öbölbeli Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) igazgatója bejelentette, hogy 1998. november 18-án hivatalosan megnyitották a rijádi Központi Hivatalt, amely egyébként már 1998. október 3-án megkezdte szabadalmi bejelentések átvételét az összes öbölbeli országból. A megadott szabadalom a szabadalmast az összes öbölbeli országban védeni fogja bitorlástól.
Védjegybejelentéseket nem fogad a Hivatal.
A) 1995 januárjában Argentína ratifikálta a GATT-TRIPS egyezményt, és 1996 márciusában publikálták az új szabadalmi és használati minta törvény végleges szövegét. E két időpont között a szabadalmi törvény két eltérő változata és azoknak megfelelő végrehajtási utasítások, valamint több ilyen vonatkozású törvény vált nyilvánossá. Az 1864-ből származó régi szabadalmi törvénytől tehát nem vezetett egyszerű út az új törvény hatálybalépéséig. Bár az új törvény a gyógyászati termékek szabadalmazhatóságát, az eljárási szabadalmak bitorlása esetén a bizonyítási teher megfordulását, valamint a szabadalmak gyakorlatbavételével kapcsolatos kérdéseket a Párizsi Uniós Egyezmény és a TRIPS előírásai szerint szabályozza, még mindig vannak kellően nem tisztázott pontok. A megújítási szabadalmi bejelentések kapcsán ugyanis hiányzanak az átmeneti rendelkezések, és a régi törvény alapján engedélyezett szabadalmak 15 év oltalmi idejének 20 évre való meghosszabbítása terén sem tisztázottak végleg a lehetőségek.
Az új törvény nem említi a megújítási szabadalmakat, aminek következtében a Szabadalmi Hivatal több ilyen függő bejelentést elutasított. A Fellebbezési Bíróság azonban az elmúlt hónapokban több olyan határozatot hozott, amelyben utasította a Szabadalmi Hivatalt az ilyen bejelentések további vizsgálatára.
A Szabadalmi Hivatal megadott szabadalmak oltalmi idejének 20 évre való meghosszabbítására vonatkozó számos kérelmet is elutasított. Az ilyen tárgyban benyújtott fellebbezések ügyében hozott elsőfokú határozatok szerint a TRIPS Egyezmény 33. szakasza ("A szabadalom oltalmi ideje nem járhat le a bejelentés napjától számított húszéves időtartam eltelte előtt") az Argentínában fennálló összes ilyen vonatkozású bejelentésre azonnal alkalmazandó, és ezt a szabályt helyi törvények vagy szabályok nem bírálhatják felül. Ezért a régi törvény alapján engedélyezett, még hatályban levő szabadalmak oltalmi idejét 20 évre meg kell hosszabbítani.
B) Az Argentin Szabadalmi Hivatal új követelményt támaszt a szabadalmi és használati minta bejelentések kivonatával szemben: ezentúl nem csak a találmány fő célját, hanem a főbb előnyöket is meg kell adni benne, mert a bejelentés napjától számított 18 hónap utáni közrebocsátás alkalmával ezt a kivonatot fogják publikálni.
Az Afrikai Területi Iparjogvédelmi Szervezet (African Regional Industrial Property Organization, ARIPO) 1998. augusztus 10-én nyilatkozatot nyújtott be a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezésének nemzetközi elismerésére létesült Budapesti Szerződéshez való csatlakozásról. Ennek megfelelően ez az egyezmény erre a szervezetre nézve 1998. november 10-én lépett hatályba.
A) Az Ausztrál Szabadalmi Hivatal korábban visszautasította a svájci típusú, "X vegyület felhasználása Y betegség kezelésére szolgáló gyógyszer előállítására" szövegezésű igénypontokat. Ezt az álláspontját azonban a Hivatal most felülvizsgálta, és így az ilyen igénypontok ma már szabadalmazhatók. Újabban a Hivatal kétségbe vonja az orvosi kezelési módszerre vonatkozó igénypontok szabadalmazhatóságát. Emiatt az új ausztrál bejelentésekbe célszerű mindkét típusú igénypontot beiktatni.
A fellebbezési bíróság a Bristol-Myers v. Faulding ügyben valószínűleg úgy fog dönteni, hogy a kezelési módszerre vonatkozó igénypontok érvénytelenek. Ezért a svájci típusú igénypontokat lehet majd csak igénybe venni.
B) Az Ausztrál Szabadalmi Hivatal előtti felszólalási eljárásokban a felszólalók többnyire arra hivatkoznak, hogy a bejelentés nélkülözi a feltalálói tevékenységet, de gyakran nehéz bizonyítani, hogy a találmány kidolgozása szakember számára kézenfekvő volt. Az American Telephone and Telegraph Company (ATT) bejelentése ellen a Krone Aktiengesellschaft nyújtott be felszólalást. A Szabadalmi Hivatal igazgatója megállapította, hogy ATT bejelentése világos és egyértelmű volt, a leírás a találmányt kielégítő mértékben ismertette, az igénypontok kellően megalapozottak voltak, és a találmány új volt, azonban a találmány tárgyát kézenfekvőnek minősítette, mert egy szakembert ilyen feladat esetén szaktudása arra vezette volna, hogy a feltaláló által alkalmazott megoldást kipróbálja, és így ugyanahhoz az eredményhez jutott volna.
A felszólalási tárgyaláson sem talált a tárgyalásvezető elővizsgáló bizonyítékot arra, hogy az igényelt megoldástól bármi eltanácsolta volna a feltalálót, vagy hogy bármilyen gyakorlati nehézség merült volna fel a megoldás kidolgozása során. Ennek alapján a Hivatal a bejelentést elutasította.
A brazil Legfelsőbb Bíróság 3. tanácsa 1995. április 7-én hozott fontos döntésében azt taglalta, hogy egy generikusnak tekinthető név alapján a Brazil Védjegyhivatal által helytelenül lajstromozott védjegyre alapozott jog a bíróságoknál érvényesíthető-e. A döntés szerint generikus név védjegyként nem lajstromozható, ezért harmadik felek az ugyanilyen név használatától a védjegytulajdonos által nem tilthatók el. Brazíliában a Védjegyhivatal minden egyes lajstromozási kérelmet alapos elővizsgálatnak vet alá. Nemcsak arra van lehetőség, hogy harmadik felek felszólalást nyújtsanak be, hanem a bejelentés hivatalból is elutasítható vagy azon az alapon, hogy generikus névre vonatkozik, vagy pedig mert újdonságrontó anyagot találtak az elővizsgálat során. Az ilyen bonyolult adminisztrációs eljárás eredményeként hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy egy generikus névre helytelenül engedélyezett lajstromozás esetén az alperes a bitorlási pert lefolytató bíróság előtt csupán azzal védekezhet-e, hogy a lajstromozás érvénytelen, vagy pedig ő maga is indíthat pert a Szövetségi Bíróság előtt a lajstromozás megsemmisítése iránt, megszabadulva így a bitorlás veszélyétől.
A brazil iparjogvédelmi törvény csak bűnügyekben teszi lehetővé a lajstromozás semmisségére való hivatkozást, polgári perekben eddig erre nem volt lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság most első ízben döntött úgy, hogy polgári perben is lehet védekezni a lajstromozás érvénytelenségére hivatkozva. A döntést az "élelmiszer-szolgáltatások" áruosztályban 1983-ban lajstromozott DELICATESSEN szóvédjeggyel kapcsolatban hozták. Az alperes PERALTA DELICATESSEN névvel tartott fenn vendéglőt. A bíróság megállapította, hogy a DELICATESSEN kifejezés annyira általános és megszokott, hogy szó sem lehet kizárólagos használatáról.
Brazíliában a korábbi bírósági döntések nem kötik az alsófokú bíróságokat. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság döntéseit rendszerint követik az állami és a szövetségi alsóbíróságok, és az utóbbi években számos állami bíróság hozott ilyen alapon döntést. Ezért az várható, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja Brazíliában általánosan elfogadott lesz. Ha e Bíróság egy másik tanácsa a jövőben ellentétes döntést hozna, a bíróság kibővített tanácsa fogja kimondani a végső szót.
A Koreai Iparjogvédelmi Hivatal 1998. július 27-én elkezdte és augusztus 14-én befejezte a Szöultól mintegy 160 km-re fekvő Taejonba való átköltözést. Annak érdekében, hogy a 80%-os mértéket is meghaladó számú szöuli bejelentőnek okozott kényelmetlenséget a legkisebbre csökkentsék, a hivatal korábbi szöuli épületében egy összekötő hivatalt létesítettek, amely átvesz bejelentési, lajstromozási és bírósági fellebbezési ügyeket és kiállít bizonylatokat.
8. Európai Szabadalmi Egyezmény
A gyógyszer tárgyú találmányok kapcsán a második indikációs igénypontok és a korábban ki nem nyilvánított hatások vonatkozásában két érdekes ügy került a Holland Fellebbezési Bíróság és az Angol Szabadalmi Bíróság elé. Az Európai Szabadalmi Egyezmény országaiban nem szabadalmazhatók az emberi vagy állati testen végzett sebészeti vagy gyógyászati eljárások, de oltalmazhatók az ilyen módszerek során használt termékek, ha a szabadalmazhatóság egyéb követelményeit kielégítik.
Ha a termék valóban új, a szabadalmazás nem ütközik nehézségbe. Ha azonban ismert a termék felhasználása egy gyógyászati indikációban, és a bejelentő egy második indikációra kíván szabadalmat szerezni, az újdonság a módszerben rejlik, és így a termék nem szabadalmazható.
Az Európai Szabadalmi Hivatal kibővített Fellebbezési Tanácsa az ún. EISAI-ügyben úgy döntött, hogy egy ismert anyag második gyógyászati felhasználása szabadalmazható, feltéve, hogy az igénypont egy vegyületnek vagy kompozíciónak egy új és feltalálói tevékenységen alapuló gyógyászati alkalmazására szolgáló gyógyszer gyártására irányul. Bár az ilyen svájci típusú igénypontok általánosan ismertek, a nemzeti bíróságoknál vita volt afölött, hogy a kibővített Fellebbezési Tanács döntése helyes volt-e.
a) A Bristol-Myers Squibb v. Yew Tree Pharmaceuticals ügyben a Holland Fellebbezési Bíróság által 1998. június 25-én tárgyalt igénypont a következő szövegű volt:
"Taxol alkalmazása és kielégítő gyógykezelés súlyos anafilaxiás reakciók meggátlására, egyidejű, különálló vagy egymást követő alkalmazás céljára szolgáló gyógyszer gyártására taxol adagolásához mintegy három órán át vagy rövidebb időszakra rák kezelésének eszközeként és egyidejűleg neutropénia csökkentésére."
Az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy az igénypont emberi test orvosi kezelésére szolgáló eljárásra vonatkozik, ezért a szabadalom érvényességét nehéz összeegyeztetni az Európai Szabadalmi Egyezmény 52(4) szakaszával.
A Holland Fellebbezési Bíróság is azt állapította meg, hogy a szabadalom nem érvényes, de más szempont alapján, mint az elsőfokú bíróság. A taxol korábbi alkalmazása szintén rák kezelésére irányult. A Fellebbezési Bíróság szerint az adott tudományterületen nincs egyetlen orvos vagy szakember sem, aki azt gondolná, hogy itt olyan második gyógyászati indikációról van szó, ahol egy anyagot eltérő gyógyászati célra használnának. Ezért nem tartotta szükségesnek, hogy a svájci típusú igénypont érvényességével foglalkozzék.
Az a kérdés is felmerült, hogy a feltaláló által az elsőbbség időpontja előtt tartott előadás, amelyben kinyilvánították a taxol három órán át tartó alkalmazásának szükségességét, újdonságrontó-e. A bíróság erre igenlő választ adott, és végül az igénypontot érvénytelennek minősítette.
b) Az Angol Szabadalmi Bíróság által 1998. augusztus 20-án tárgyalt hasonló ügyben a bíró szorosan követte a Holland Fellebbezési Bíróság döntését, megállapítva, hogy az igénypont valójában nem második gyógyászati felhasználásra, hanem a taxollal kapcsolatban már leírt célra (rák kezelése) irányult. A bíró a svájci típusú igénypontok érvényességével kapcsolatban már csak azért sem foglalt másképp állást mint az Európai Szabadalmi Hivatal kibővített Fellebbezési Tanácsa, mert ez meghaladta volna a hatáskörét. Végül újdonsághiány miatt az angol bíró is érvénytelennek minősítette az igénypontot.
Szakmai körökben az az általános vélemény, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) nem lehet szoftver tárgyú szabadalmat kapni. A tényleges helyzet azonban az, hogy az EPO mostanáig mintegy 20 000 szoftver tárgyú szabadalmat engedélyezett, és csupán mintegy 100 ilyen tárgyú bejelentést utasított el. A téves hiedelem oka valószinűleg az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. szakaszában keresendő, amelynek második szakasza szerint a számítógépprogramok nem szabadalmazhatók. A következő bekezdés azonban kimondja, hogy ez a kizárás csak a programokra mint olyanokra vonatkozik. Ezért az Egyezmény 52. szakaszának értelmezése kapcsán fennálló kezdeti nehézségek után az EPO alapállása egyre inkább a szoftverszabadalmak engedélyezése irányában változott, feltéve, hogy azok kellő mértékben műszaki jellegűek. Az EPO vizsgálati irányelvei szerint ezt a követelményt kielégítik azok a szoftver tárgyú találmányok, amelyek bármilyen műszaki területen alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy egy program forráskódja nem szabadalmazható, de szabadalmi oltalom szerezhető minden olyan programra, amely sajátos műszaki feladatot old meg. Ennek megfelelően szabadalmazhatók például a berendezések, eszközök, gépezetek és ipari termékek működtetésére vonatkozó szoftverek.
1998. június 16-án módosított szabadalmi törvény lépett hatályba, amelynek néhány fontosabb rendelkezését az alábbiakban foglaljuk össze. Elsőbbséget nemcsak a Párizsi Uniós Egyezmény alapján, hanem a Kereskedelmi Világszervezet bármelyik tagállamában először benyújtott bejelentés alapján is lehet igényelni.
A maghasadáson alapuló anyagok és azok alkalmazása is szabadalmazható.
A szabadalmas kizárólagos jogainak bitorlását jelenti, ha egy szabadalmazott eljárással előállított terméket a szabadalmas engedélye nélkül használnak, forgalmaznak vagy eladásra felkínálnak.
Egy szabadalmazott gyógyhatású anyag kísérleti célokra való felhasználása nem jelent bitorlást.
A Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága által 1997. július 27-én a Smith-Kline & French Laboratories Ltd. (SK) v. Court of Appeals ügyben hozott döntés hasznos irányelvet szolgáltat azzal kapcsolatban, hogy a Fülöp-szigeteken milyen körülmények között lehet vagy érdemes kényszerengedélyt kérni. A gyomorfekély gyógyítására szolgáló cimetidin helyi forgalmazói kényszerengedélyt kértek az SK cég szabadalmának használatára, ami ellen SK fellebbezést nyújtott be azzal a fő érveléssel, hogy a kényszerengedély megadása sértené a TRIPS Egyezménynek azt az előírását, hogy a szabadalmi jogok bármilyen technológiai területen különbségtétel nélkül biztosítandók.
A Legfelsőbb Bíróság arra hivatkozott, hogy a Fülöp-szigetek által 1994. december 16-án ratifikált GATT Egyezmény nem alkalmazható visszamenőleges hatállyal a Szabadalmi és Védjegyhivatal 1994. február 14-én hozott határozatára. A bírósági döntés tehát megerősítette, hogy a GATT Egyezmény a Fülöp-szigeteken az ottani törvények hatályos részét képezi.
A bírósági döntésből levonható további érdekes következtetés, hogy bár a cimetidinre vonatkozó Fülöp-szigeteki szabadalom 1995. november 29-én lejárt, és ezzel pusztán akadémikussá tette a jogi vitát, ez nem akadályozta meg a Legfelsőbb Bíróságot abban, hogy olyan döntést hozzon, amelynek nyilvánvaló célja a GATT Egyezmény törvényes hatályának tisztázása volt.
Itt megjegyezzük, hogy a Fülöp-szigeteki szabadalmi törvény ma is lehetővé teszi kényszerengedély kérelmezését olyan esetekben, "amikor a közérdek, különösen a nemzetbiztonság, élelmezési vagy egészségügyi szempontok vagy a nemzetgazdaság egyéb fontos területe ... ezt megkívánja".
A korábbi törvény szerint kényszerengedélyt csak a szabadalom megadását követő 2 év eltelte után lehetett kérni; most a szabadalom megadása után bármikor kérhető. A szabadalmasok számára azonban vigasztalást jelenthet az a tény, hogy a használati díjnak korábban a nettó eladási ár 5%-ában megszabott legmagasabb értéke most a használati jog megadásának gazdasági értékéhez viszonyított megfelelő ellenszolgáltatásként van megszabva, ami összhangban áll a TRIPS egyezmény 31. szakaszának (h) pontjában foglaltakkal.
A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a kényszerengedély megadása - ami korábban a Fülöp-szigeteki szabadalmasok számára sorscsapást jelenthetett - olyan eszközzé vált, amely többé nem használható fel a szabadalmasok jogainak csorbítására.
A) Az 1997. június 27. előtt publikált angol vagy olyan európai szabadalmi bejelentés alapján, amelyben Nagy-Britanniát megnevezték, de amelyre még nem engedélyeztek szabadalmat, Hongkongban 1998. december 27-ig ún. "bejegyzési kérelmet" kell benyújtani ahhoz, hogy oltalmat lehessen nyerni. Ez a határidő nem hosszabbítható meg. A bejegyzési kérelem lajstromozása és nyilvánosságra hozatala után a szabadalom engedélyezésének időpontjától számított 6 hónapon belül lajstromozási és engedélyezési kérelmet kell a bejelentőnek benyújtania.
B) A Szellemi Tulajdoni Hivatal bejelentette, hogy 1998. augusztus 4-én megszűnt az indexkártyarendszeren alapuló kézi kutatási lehetőség, és a kutatásokat a számítógépes rendszer felhasználásával végzik.
Előző tájékoztatónkban hírül adtuk, hogy India kormánya elhatározta a Párizsi Uniós Egyezményhez és a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozást. Most arról kaptunk hírt, hogy India 1998. szeptember 8-án letétbe helyezte a szükséges csatlakozási okmányokat, aminek következtében 1998. december 7-től kezdve indiai bejelentések esetén igénybe lehet venni az uniós elsőbbséget, és Indiát nemzetközi bejelentésekben is meg lehet jelölni.
A) A japán Parlament 1998 májusában módosított szabadalmi és mintaoltalmi törvényt fogadott el, amely 1999. január 1-jén fog hatályba lépni. Az alábbiakban néhány fontosabb módosítást ismertetünk. A jelenleg hatályos törvény szerint bitorlás esetén a szabadalmas kártérítésként a bitorló által nyert hasznot igényelheti. Ezt azonban nehéz meghatározni, mert a szabadalmas általában nem rendelkezik ilyen tárgyú bizonyítékkal. Az új törvény szerint a kártérítés összege úgy számítható ki, hogy a szabadalmazott tárgy egységnyi mennyiségén a szabadalmas által elvileg elérhető hasznot kell megszorozni a bitorló által eladott vagy birtokolt tárgyak számával.
A jelenlegi törvény szerint a legkorábbi elsőbbség napjától számított 16 hónapon belül kell benyújtani az első bejelentés hiteles másolatát. A módosított törvény szerint erre nem lesz szükség olyan országból származó bejelentések esetén, amelynek Szabadalmi Hivatala elektronikus adatcserét folytat a Japán Szabadalmi Hivatallal.
A jelenleg hatályos törvény szerint a mintabejelentések lajstromozhatóságának egyik követelménye, hogy a minta ne legyen könnyen megalkotható Japánban széles körben ismert adatok alapján. Az új törvény szerint a lajstromozható minta nem lehet nyilvánosan ismert Japánban és külföldön.
A jelenlegi törvény szerint a gyártmány egy részére nem lehet oltalmat kapni, ha az illető rész nem hozható forgalomba különálló termékként. A módosított törvény szerint egy gyártmány kreatív és jellegzetes részére is lehet oltalmat kapni.
B) 1997. április 1-je óta megközelítőleg 1500 bejelentést nyújtottak be háromdimenziós védjegyre. Az első ilyen tárgyú bejelentések között volt a Mercedes cég emblémája.
C) Japán csatlakozni kíván az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésére vonatkozó Hágai Megállapodáshoz, ezért tervezi a mintaoltalmi törvény módosítását. Ennek kapcsán bátorítani kívánják a kreatív mintaalkotások létrehozását, és egyszerűbb eljárással szélesebb oltalmi körű minták lajstromozását kívánják lehetővé tenni.
D) 1998 júniusában az európai, a japán és az amerikai Szabadalmi Hivatal műszaki szakértői Washingtonban egyezményt írtak alá arról, hogy 1999-ben közvetlen elektronikus kapcsolatot fognak létesíteni egymással. Megállapították, hogy a három szabadalmi hivatalnál az egész világon benyújtott összes szabadalmi bejelentés 80%-át kezelik.
A megállapodástól azt várják, hogy a szabadalmi elővizsgálati munka kapcsán létesített együttműködés segítségével csökkenteni tudják az elővizsgálók terhelését, különösen a biotechnológia és az elektronika területén.
A Sanaa-i Kereskedelmi Minisztérium most engedélyezte mintabejelentések benyújtását, de egyelőre az ilyen bejelentéseket nem vizsgálják. A mintaoltalomra vonatkozó kérelemmel együtt a következő iratokat kell benyújtani:
A) 1989. október 1-je előtt Kanadában az újdonságot az első feltalálás alapján határozták meg, ezért ha két vagy több kanadai bejelentés azonos találmányt írt le vagy igényelt, a Kanadai Szabadalmi Hivatal ütközést állapított meg, és az első feltaláló számára engedélyezett szabadalmat. 1989. október 1-jén Kanada áttért a bejelentői elvre. Az ekkor módosított szabadalmi törvény átmeneti rendelkezései szerint, ha a régi törvény hatálya alá eső - vagyis 1989. október 1. előtt benyújtott - és az új törvény hatálya alá eső bejelentés azonos találmányt írt le vagy igényelt, az ütközést a régi törvény rendelkezési szerint kellett feloldani. 1996. október 1-jén tovább módosították az ütközési eljárás szabályait, és ennek megfelelően csak nagyon korlátozott körülmények között nyilvánít ki a Hivatal ilyen ütközést.
A régi és az új bejelentések közötti ütközési szabályok értelmezése kapcsán nehézségek merültek fel. Egy, az új törvény hatálya alá eső bejelentés elővizsgálati eljárásában a Szabadalmi Hivatal olyan kanadai szabadalomra hivatkozott, amelyet a régi törvény szerint vizsgáltak, és amelyre 1995. február 21-én engedélyeztek oltalmat. Ez a szabadalom azonban engedélyezése napja előtt a köz számára nem volt hozzáférhető, és így nem is lett volna újdonságrontónak tekinthető a sokkal korábbi bejelentési napú bejelentésre nézve. A Hivatal a szabadalmi törvénynek az egyidejűleg függő bejelentésekre vonatkozó 28.2(d) szakaszára hivatkozott. Ezzel szemben a későbbi bejelentő arra hivatkozott, hogy ez a kifogás nem volt megalapozott, mert a két ügy csak 1996 októbere előtt volt egyidejűleg függő, a kérdéses időpontban azonban nem. Ennek megfelelően a két ügyet ütköző bejelentésnek kellett volna nyilvánítani, de ezt a Hivatal elmulasztotta.
Egy 1939. évi jogeset szerint, ha a Hivatal elmulaszt egy ütközést kinyilvánítani, és az egyik szabadalomra, amelyet ütközőnek kellett volna nyilvánítania, szabadalmat engedélyez, a második bejelentésre is szabadalmat kell adnia. Ezek az érvek meggyőzték a Hivatalt, amely visszavonta kifogását.
B) A Kanadai Szabadalmi Hivatal nem engedélyez igénypontokat orvosi kezelésre vonatkozó módszerre. Korábban az ilyen módszereket tágan értelmezték, így azok majdnem minden eljárást felöleltek, amelyben in vivo Az egyik ügyben a bejelentés tárgya nőnemű emlősökben a terhesség megakadályozására szolgáló módszer volt, amely abból állt, hogy luteinizáló hormont felszabadító hormont (LHRH) egy nemi szteroiddal kombinálva adtak a kezelendő emlősnek. A Szabadalmi Hivatal igénypontokat engedélyezett egy adagolórendszerre, valamint a kompozíció alkalmazására, de elutasította az orvosi kezelési módszerre vonatkozó igénypontokat. Az elővizsgáló úgy érvelt, hogy a találmányt fel lehet használni a terhességgel összefüggő káros hatások megelőzésére, és így a találmány orvosi kezelésre vonatkozik.
Fellebbezés után az SFT megállapította, hogy az "orvosi kezelési módszereket" szűken kell értelmezni, aminek következtében a találmány fő alkalmazási területe olyan kezelés, amely kóros állapot megszüntetésére vagy gyógyítására irányul. A terhesség azonban elsődlegesen nem kóros állapot, és ennek következtében a terhesség meggátlására szolgáló módszerek szabadalmazhatók.
Egy másik ügyben az SFT úgy döntött, hogy az öregedés káros hatásainak csökkentésére szolgáló módszer szabadalmazható, mert az öregedés az emberi test természetes folyamata, nem pedig betegség vagy rendellenesség. Ez a döntés megerősítette, hogy lehet szabadalmat kapni bizonyos kezelési módszerekre, amelyek nem vezetnek egy betegség vagy rendellenesség meggátlására vagy gyógyítására.
Olyan esetekben, amikor a találmány tárgya egy kóros állapot meggátlása vagy gyógyítása, a bejelentőnek módjában áll a tiltás megkerülése alkalmazási igénypontok segítségével, mert az "X vegyület alkalmazása Y állapot kezelésére" szövegű igénypontok érvényességét a Szövetségi Bíróság egy 1998. március 25-i döntése megerősítette.
E döntés szerint egy gyógyszer alkalmazására vonatkozó igénypont nem egyenértékű egy orvosi kezelési módszerre vonatkozó igényponttal. A döntés alapját képező Apotex Inc. (AI) v. The Wellcome Foundation Limited (WF) ügyben az igénypontok az AZT elnevezésű gyógyszer felhasználására vonatkoztak AIDS kezelése céljából. AI érvelése szerint az alkalmazási igénypontok egyenértékűek voltak az orvosi kezelésre vonatkozó igénypontokkal. A bíróság nézete szerint azonban az eljárás - bár az AIDS AZT-vel való kezelésére vonatkozó alkalmazásban van gyógyászati elem - kereskedelmi elemeket is tartalmaz; ezért az új alkalmazás egy gyógyászati termék eladására és gyártására vonatkozott, nem csupán a mindennapi orvosi gyakorlat hatékonyságának a növelésére. Így a bíróság az AZT-nek AIDS kezelésére vonatkozó alkalmazását érvényes találmánynak minősítette.
A) A kínai Ipari és Kereskedelmi Minisztérium bejelentette, hogy módosítani szándékozzák a védjegytörvényt. Erre a célra különleges munkacsoportot alakítottak, amely széles körből fog véleményeket begyűjteni, és javaslatokat fog kidolgozni a törvény módosításához. Az új törvény által bevezetett változtatások közül az alábbiakat ismertetjük:
A gyár igazgatója beismerte a bitorlást. Az iparügyi hatóság határozata szerint a bitorló cégnek azonnal meg kellett szüntetnie a SPRITE feliratú termékek eladását, a SPRITE védjeggyel ellátott termékeket és csomagolóanyagokat azonnal megsemmisítették, és a bitorlónak 35 000 jüan bírságot kellett fizetnie.
Az eljárás folyamán derült ki, hogy egy másik élelmiszergyár is forgalomba hozott SPRITE feliratú termékeket. Az 1998. július 13-án indított eljárásban a helyi iparügyi hatóság rajtaütött a cégen, és egy hűtőházban 15 000 bitorló terméket talált. Ezért elrendelte, hogy a cég szüntesse meg a bitorló termékek eladását, távolítsa el a legyártott termékekről a bitorlást okozó megjelölést, és fizessen 6000 jüan kártérítést. Ezenkívül megsemmisítették a forgalomba hozatalra szánt 15 000 terméket.
C) Egy külföldi K társaság mintaszabadalmat kapott energiatakarékos lámpára, és ezt a terméket több éven keresztül sikeresen árusította Kínában, majd megállapította, hogy hasonló lámpák vannak forgalomban, amelyek bitorolják mintaszabadalmát. K a lámpák törvénytelen gyártása miatt panaszt nyújtott be a lámpákat forgalmazó J cég ellen a szabadalmi ügyek tartományi adminisztratív hatóságánál. A vizsgálat lefolytatása után ez a hatóság elrendelte, hogy J szüntesse meg törvénytelen tevékenységét, és fizessen kártérítést K cégnek.
A kártérítés nagyságára vonatkozó tárgyalások végén a bitorló J cég beleegyezett, hogy 20 000 jüant fizet kártérítésként, megtéríti K cég 10 000 jüant kitevő hivatalos költségeit, és azonnal megsemmisíti a bitorló termékeket, csomagolásokat és hirdetőanyagokat.
1998 júniusi tájékoztatónkban beszámoltunk a Közösségi Minisztertanács 1997. november 27-én tartott üléséről, amelyen elfogadták az Európai Unió Bizottságának a közösségi szabadalomra vonatkozó Zöld Füzetéről tartott meghallgatás összefoglalóját, és úgy döntöttek, hogy a kérdést az Európai Parlament elé terjesztik. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) hivatalos lapjának 1998. évi 1-2. száma beszámolót tartalmaz az Adminisztratív Tanács 69. üléséről, valamint arról, hogy egy olyan kérdőívre, amely az engedélyezett európai szabadalmak érvényesítéséhez szükséges fordításokra vonatkozó kérdéseket tartalmazott, 3504 európai bejelentőtől kértek válaszokat. A beérkezett válaszokból arra következtettek, hogy a válaszadók 85%-a támogatja az angol nyelv kizárólagos használatát.
A kérdőívekre beérkezett válaszok alapján a Hivatal egyik szakembere, dr. Herbert Suchy cikket írt a Patent World múlt évvégi számában, és abban megismétli azt az állítást, hogy a válaszadók 85%-a az engedélyezett európai szabadalmak fordításának eltörlése mellett foglalt állást. Ugyanennek a folyóiratnak az 1998. évi májusi/júniusi számában két svéd szabadalmi ügyvivő írt cikket a Suchy-féle kiértékelés hibáiról, megállapítva, hogy a kiküldött kérdőivekre csupán 756 válasz érkezett, ami a kérdőív megválaszolására felkért bejelentők 21,6%-ának felel meg. Minthogy a válaszadók 85%-a támogatta a fordítások eltörlését, helyes értékelés szerint a 3504 megkérdezettnek csupán 18,4%-a van azon az állásponton, hogy a fordítási követelményt el lehet törölni.
1993-ban Paul Gibbs kiadott egy könyvet "Doing Business in the European Community" címmel. Ebben található egy táblázat, amely megadja, hogy az Európai Közösség tagállamaiban a felnőtt lakosság hány százaléka beszél angolul, franciául, németül, olaszul, spanyolul és hollandul. A táblázatból az derül ki, hogy az az általános vélemény, amely szerint Európában jól beszélnek idegen nyelveket, megalapozatlan, mert Anglián és Írországon kívül csupán Dániában és Hollandiában beszél a lakosságnak 50%-nál nagyobb része angolul; franciául Franciaországon kívül csak Belgiumban és németül Németországon kívül csak Hollandiában beszél a lakosságnak legalább a fele. Olaszul Olaszországon kívül Franciaországban (8%), spanyolul Spanyolországon kívül Franciaországban (13%) és hollandul Hollandián kívül Németországban (3%) beszélnek legtöbben. A svéd szerzők ezekből az adatokból azt az egyértelmű következtetést vonják le, hogy szabadalmi területen az Európai Közösség mindegyik országában szükség van az anyanyelv használatára, majd megállapítják, hogy a szabadalmi rendszer további központosítása és az angol nyelv kizárólagos használatának erőltetése a legtöbb nemzeti szabadalmi hivatal bezárásához és - Németország és Nagy-Britannia kivételével - a szabadalmi ügyvivői foglalkozás fokozatos megszűnéséhez vezetne.
A közösségi szabadalommal szemben támasztott követelmények közül a szakemberek különösen a jogbiztonságot tartják fontosnak. Ennek érdekében a szabadalmi jogok érvényességét az egész Közösségen belül egyformán kell megítélni elfogadható határidőn belül. A szakértők erre a célra egy specializált európai szabadalmi bíróság felállítását tartják célszerűnek. Minimális követelményként ajánlják, hogy minden egyes országban létesítsenek szakosított szabadalmi bíróságot, amelytől egy szakosított európai szabadalmi bírósághoz lehetne fellebbezni. A bitorlási és érvényességi kérdéseket együtt kellene tárgyalni.
Az európai szabadalomnak a közösségi szabadalommal együtt kell léteznie, de csökkenteni kellene a bejelentési illetékeket, míg a megjelölési illetékek befizetésének kötelezettségét az európai szabadalom engedélyezése utáni időpontra kellene halasztani. A közösségi szabadalmakat is az Európai Szabadalmi Hivatalnak kell majd kezelnie.
Az engedélyezési és felszólalási eljárás költségeit csökkenteni kell, míg a Hivatal munkáját gyorsabbá és hatékonyabbá kell tenni.
Azt a kérdést, hogy lesz-e közösségi szabadalom, alapvetően a fordítási kérdések, valamint a bitorlási és érvényességi ügyek kezelése dönti el. A fordítási költségeket mindenképpen csökkenteni kellene. Az Európai Bizottság állásfoglalása nagyban fogja befolyásolni a közösségi szabadalom jövőjét. Nagyon valószínű, hogy ha a Bizottság gyökeres megoldást, vagyis egyetlen nyelvet és központi elsőfokú bíróságot javasol, a közösségi tagok ezt el fogják vetni.
A Casablancai Fellebbezési Bíróság egy újkeletű döntésében felülbírálta az elsőfokú bíróság határozatát, és megállapította, hogy a felperes rágógumikra lajstromozott FLASH WONDERMINT védjegye és az alperes SMART EXTRAMINT védjegye zavarba ejtően hasonló, és megtévesztheti a rágógumik vásárlóit. A két termék összetéveszthetősége a sárga alapon fehér, piros és zöld színek túlsúlyából, valamint a két védjegy szövegének azonos elrendezéséből származik. A bíróság a védjegyek hasonlóságát a tisztességtelen verseny tilalma alapján kifogásolta, inkább a hasonlósági tényezőket, semmint a különbségeket hangsúlyozva. Határozatában a Fellebbezési Bíróság megtiltotta, hogy az alperes SMART EXTRAMINT védjeggyel forgalmazzon rágógumit, és elrendelte a bitorló termékek összegyűjtését és megsemmisítését, valamint a bitorló védjegy törlésének kérelmezését. Emellett az alperesnek helyi újságban publikálnia kellett a bíróság döntését, és kártérítést kellett fizetnie a felperes számára.
Moldova kormánya 1998. szeptember 28-án letétbe helyezte az új növényfajták oltalmára létrehozott Unióhoz való csatlakozás okmányait. Így ez az egyezmény Moldovára nézve 1998. október 28-án lépett hatályba.
Mozambik kormánya 1998. július 7-én letétbe helyezte a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz, valamint az utóbbihoz kapcsolódó Jegyzőkönyvhöz való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően mind a Megállapodás, mind a Jegyzőkönyv a Mozambiki Köztársaság vonatkozásában 1998. október 7-én lépett hatályba.
A Hoechst Celanese Corporation (HCC) v. BP Chemicals Limited ügyben a Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) megállapította, hogy amikor egy szabadalmi leírásban szereplő kifejezésnek több - egy műszaki és egy nem műszaki - jelentése van, az oltalmi kör meghatározásának helyes megközelítése érdekében az Európai Szabadalmi Egyezmény 69. szakaszának értelmezését előíró Jegyzőkönyv szövegét kell alapul venni. A Felső Bíróság (High Court) korábban megállapította, hogy a felperes HCC szabadalma érvényes volt, és azt bitorolta az alperes BP. Az utóbbi cég e döntés elleni fellebbezésében azzal érvelt, hogy a bíróság helytelenül értelmezte a szabadalmi leírásban szereplő "dimenzió" szót. Ha ezt a szót térfogatként értelmezik, a találmány megvalósítására alkalmas, kereskedelmileg kapható számos termék ki lett volna zárva az igénypont oltalmi köréből, de a bíró szerint ez nem lehetett a szabadalmi leírás szövegezőjének a szándéka, mert a szabadalmas számára csak a "dimenzió" szó hosszúságként való értelmezése nyújthatott megfelelő oltalmat. Az a tény, hogy ez az értelmezés is valódi műszaki jelentést ad a dimenzió szónak, a köz számára kielégítő mértékű biztonságot nyújt, amit az említett Jegyzőkönyv megkíván.
A HCC cég a károkra való hivatkozás helyett BP profitjáról kért beszámolót, és a bírósági döntés alapján BP a következő bírósági tárgyaláson köteles lesz e kérésnek eleget tenni.
A) 1998. november 1-jén módosított német szabadalmi törvény lépett hatályba. A fontosabb módosításokat az alábbiakban foglaljuk össze. A szabadalmi és a használati minta bejelentéseket bármilyen nyelven be lehet nyújtani. A német fordítást a benyújtás napjától számított 3 hónapon belül kell pótolni. Ennek elmulasztása esetén a bejelentést úgy tekintik, mintha be sem nyújtották volna.
A bejelentési iratok fordítását ügyvédnek vagy szabadalmi ügyvivőnek kell hitelesítenie, vagy pedig hiteles fordítónak kell elkészítenie.
Egy korábbi külföldi szabadalmi bejelentés uniós elsőbbségének igénylése esetén a korábbi benyújtás napját, a benyújtási országot és a bejelentési számot az elsőbbségi naptól számított 16 hónapon belül kell megadni. Ugyaneddig az időpontig kell benyújtani a korábbi bejelentés másolatát is. Ezek a rendelkezések a használati minta bejelentésekre is vonatkoznak.
A korábbi külföldi szabadalmi bejelentés elsőbbségét igénylő német bejelentések esetén ezentúl lehetőség van egy elkésve benyújtott bejelentés elsőbbségének elismertetésére (restitutio in integrum A Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz jogsértésre hivatkozva bírósági engedély nélkül is be lehet nyújtani fellebbezést, ha valamelyik fél számára nem adták meg a jogot a bírósági meghallgatásra.
A Szövetségi Szabadalmi Bíróság megsemmisítési ügyben hozott határozata ellen a Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz közvetlenül be lehet nyújtani fellebbezést. A korábbi törvény szerint erre csak akkor volt lehetőség, ha a Szabadalmi Bíróság megsemmisítési tanácsa ehhez hozzájárult. A fellebbezés indokolását 1 hónapon belül lehet benyújtani.
Arról már előző tájékoztatónkban hírt adtunk, hogy a német Szabadalmi Hivatal új hivatalos elnevezése Német Szabadalmi és Védjegyhivatalra változott.
B) 1998. július 1-jén módosított védjegytörvény lépett hatályba, amely előírja, hogy lajstromozás előtt a védjegybejelentéseket publikálni kell. Ez a rendelkezés az 1998. január 1-je után benyújtott védjegybejelentésekre vonatkozik.
Olaszországban 1991. október 11-én vezették be a kiegészítő oltalmi bizonylatot gyógyászati termékekre. E törvény első szakaszának ötödik bekezdése szerint az oltalmi idő meghosszabbítható a szabadalmi bejelentés benyújtása és az első forgalomba hozatali engedély időpontja közötti időtartammal. Ugyenez a szakasz leszögezi, hogy az oltalmi idő legfeljebb 18 évvel hosszabbítható meg a szabadalom törvényes oltalmi idejéhez viszonyítva. Ennek következtében az olasz törvény lehetővé teszi, hogy egy gyógyszer tárgyú szabadalom oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 38 év legyen. Ilyen körülmények között a Milánói Bíróság a Squibb & Sons Inc. v. Testaguzza ügyben 1995. június 12-i határozatában az alábbi megállapítást tette: "A szabadalmas számára nem célszerű előnyt húzni abból a késedelemből, amelyet harmadik személyek szenvednének, ha nem kérhetnének időben gyógyászati felhasználási engedélyt ahhoz, hogy a terméket a szabadalom oltalmi idejének lejárata után forgalomba hozhassák." A bíróságnak ebből a megállapításából következik, hogy a szabadalmazott találmánnyal kapcsolatos kísérletezés mindig meg van engedve, még ha ehhez azoknak az adatoknak egy részére van is szükség, amelyeket a gyógyszerengedélyezési eljáráshoz be kell nyújtani. Olaszországban - talán nagyobb mértékben, mint más országokban - a kutatás előbbrevitelének és az állandó műszaki fejlődésnek az érdekében indokoltnak látták a gyógyászati szabadalom tulajdonosa számára engedélyezett kizárólagos jog részleges korlátozását.
Az Európai Törvényszék (European Court of Justice) egy 1998. június 9-én a Generic BV v. Smith Kline & French Laboratories Ltd. ügyben hozott döntése választ adott az Európai Közösségi Egyezmény értelmezésével kapcsolatban a Holland Legfelsőbb Bíróság által feltett több kérdésre.
Az alábbi egyik kérdés a kísérleti felhasználással volt kapcsolatos: "Egy gyógyszer tárgyú szabadalom tulajdonosának adott jog a szabadalom oltalmi ideje alatt annak meggátlására, hogy harmadik személyek kérelmezhessék a szabadalmazott termék forgalmazásának engedélyeztetését, az import mennyiségi korlátozásának tekinthető-e?".
A Bíróság erre a kérdésre azt válaszolta, hogy az Európai Közösségi Egyezmény 30. szakasza mennyiségi korlátozást jelent azzal kapcsolatban, hogy egy szabadalmas megtilthatja egy harmadik személynek a szabadalmazott termék mintájának felhasználását a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyének megszerzéséhez, azonban az Egyezménynek a 36. szakasza ezt lehetővé teszi.
A fentiek alapján Olaszországban egy szabadalmazott gyógyászati termékkel kapcsolatos kísérletek törvényes határainak meghatározásánál különbséget kell tenni a kizárólag kutatási célból végzett kísérletek és a későbbi kereskedelmi forgalomba hozatal céljából végzett kísérletek között. Az utóbbi fajta kísérletek kétirányúak lehetnek:
A bioegyenértékűség meghatározására szolgáló összehasonlító kísérleteket az európai jog továbbra sem tekinti törvényesnek, szemben az olasz bíróságokkal, amelyek ezt megengedettnek tartják.
Omán kormánya felvételt szeretne nyerni a Világkereskedelmi Szervezetbe. Ezért 1998. október 2-án bejelentette, hogy a közeljövőben új iparjogvédelmi törvényeket fognak hatályba léptetni annak érdekében, hogy jogszabályaikat összhangba hozzák a Világkereskedelmi Szervezet szabályaival. Omán az Öbölbeli Együttműködési Tanács tagjaival közösen dolgozik a csoport egységes szabadalmi rendszerének újjáalakításán is.
1998. augusztus 6-án új védjegytörvény, míg annak végrehajtási utasítása 1998. augusztus 14-én lépett hatályba. Az új törvény által bevezetett fontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze. A védjegyek tágabb meghatározását vezették be, amely magában foglalja a kereskedelmi csomagolást is. A törvény kimondja, hogy a védjegyezhető dolgok felsorolása nem jelent korlátozást. Egy külön szín lajstromozása ki van zárva, de a törvénytelen jelek, valamint a generikus és deszkriptív jelek sem lajstromozhatók. Bevezették a közismert védjegyek oltalmának fogalmát, aminek következtében nem lajstromozható az ilyen védjegyek utánzása, lefordítása vagy betű szerinti átírása.
A vizsgálati eljárás alakiságaiban fontos változás, hogy a lajstromozhatóság vizsgálata most az utolsó lépés a lajstromozás engedélyezése előtt. Ennek következtében, ha egy védjegybejelentést benyújtottak és elvégezték annak alaki vizsgálatát, a Védjegyhivatal elrendeli a publikálást. A lajstromozhatóság vizsgálatát akkor végzik el, amikor lejárt a felszólalási határidő.
A képviseleti jogosultságot igazoló meghatalmazást közjegyzői hitelesítéssel kell ellátni, de nincs szükség konzuli felülhitelesítésre.
Az új törvény szerint a védjegylajstromozás alapján nem gátolható meg a védjeggyel ellátott olyan áruk szabad forgalma, amelyeket a védjegytulajdonos vagy annak meghatalmazottja törvényesen vitt be egy országba, ezzel egyidejűleg a jogok nemzetközi kimerülését okozva.
A lajstromozás időtartama továbbra is 10 év, amely további 10-10 évre korlátozás nélkül meghosszabbítható. Megújítási kérelmet az oltalom lejárata előtti utolsó évben lehet benyújtani.
Lényeges változás a használat hiánya miatti törlés bevezetése. A védjegy törlését kérheti egy harmadik fél, ha a védjegyet a lajstromozást követő 5 éven belül nem használták, vagy ha a használatot egymást követő 5 éven át megszakították.
A Szabadalmi Hivatal szabadalmat engedélyezett egy új mezőgazdasági görgőre, majd felszólalás után a Szabadalmi Fellebbezési Bíróság feltalálói tevékenység hiánya miatt a szabadalmat elutasította. A felsőbb bíróság (Regeringsrätten) hatályon kívül helyezte a Szabadalmi Bíróság döntését, és az alábbi indokolással megerősítette a Szabadalmi Hivatal engedélyező határozatát: "Az a szóban forgó kérdés, hogy a találmány kielégíti-e a feltalálói tevékenység követelményét. Ilyen téren nagy súlyt kell helyezni az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) jogeseteire és a feltalálói tevékenység megállapításának ott kifejlesztett módszereire".
A továbbiakban a Regeringsrätten elfogadta az EPO által alkalmazott úgynevezett feladat - megoldás megközelítést: "A feltalálói tevékenység megállapítása során első lépés, hogy meghatározzuk a legközelebbi technika állását, valamint e technika és a találmány közötti különbséget. Ezután meg kell állapítani azt a műszaki feladatot, amelyet a találmány megold. Végül a vonatkozó technika állása és a meghatározott műszaki feladat alapján el kell dönteni, hogy a találmányt képező megoldás kézenfekvő volt-e egy szakember számára".
Ennek az elvnek az alkalmazásával a felsőbb bíróság a bejelentő javára döntött.
28. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) 26. közgyűlését 1998. szeptember 7-től 15-ig tartották Genfben a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) tagállamai közgyűlésének részeként. Ennek során olyan határozat született, hogy a nemzetközi bejelentések benyújtásakor fizetendő megjelölési díjat csökkentik: 1999. január 1-jétől kezdve a jelenlegi 11 helyett csak 10 állam után kell fizetni. Itt megjegyezzük, hogy az eredeti PCT Egyezmény szerint is 10 ország után kellett csak ilyen illetéket fizetni, és később emelték 11-re az illetékfizetés szempontjából figyelembe veendő országok számát.