DR. CSIKY PÉTER
A TRIPS Tanácsban folyó munka
A TRIPS Tanács feladatai
A TRIPS Egyezmény hatályosulásának vizsgálata
A további felülvizsgálatok
Az uniós elsőbbség alkalmazásának kérdése
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka
a) A sokoldalú regisztrációs rendszer
b) A földrajzi megjelölések nemzeti szabályozásánakfelülvizsgálata
Az elektronikus kereskedelem
A kereskedelem megkönnyítése
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságánakmegkeresése
A növényfajták oltalmával kapcsolatos felülvizsgálat
Vitarendezési eljárások
A "non-violation" rendelkezések használata a szellemi tulajdonjogi viták rendezésére irányuló eljárásokban
A TRIPS Tanács feladatai
A TRIPS Egyezmény hatályosulásának vizsgálata
A további felülvizsgálatok
Az uniós elsőbbség alkalmazásának kérdése
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka
Az elektronikus kereskedelem
A kereskedelem megkönnyítése
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságánakmegkeresése
A növényfajták oltalmával kapcsolatos felülvizsgálat
Vitarendezési eljárások
A "non-violation" rendelkezések használata a szellemi tulajdonjogi viták rendezésére irányuló eljárásokban
A sokoldalú kereskedelmi egyezmények rendszerét, amely felöleli a korábbi GATT szabályozási területein túlmenően a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPS Egyezményt is a Marrakesh-i Egyezmény hozta létre. A Marrakesh-i Egyezmény 1995. január 1-jén lépett hatályba, azt a mellékleteit képező kapcsolódó megállapodásokkal együtt az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
A Marrakesh-i Egyezmény a GATT jogutódjaként továbbá létrehozta a Kereskedelmi Világszervezetet (továbbiakban: WTO), amely a megállapodások végrehajtását, igazgatását és működését segíti elő, továbbá közös intézményi keretet biztosít a működésükhöz.
A Marrakesh-i Egyezmény szoros kapcsolatot teremtett a sokoldalú kereskedelmi egyezmények és a szellemi tulajdon oltalma között.
A Marrakesh-i Egyezmény II. cikkének 2. bekezdése alapján az egyezmény csak a mellékletekben foglalt sokoldalú egyezményekkel együttesen fogadható el, ebből az következik, hogy a TRIPS Egyezmény rendelkezéseit is köteles betartani minden olyan állam, amely részesülni akar a sokoldalú kereskedelmi szervezet által biztosított előnyökben.
A WTO szervezetében előkelő helyet foglal el a TRIPS Tanács. A WTO testületeinek hierarchiáját vizsgálva a WTO legfőbb szerve a Miniszteri Konferencia, amely legalább kétévente ülésezik. A Miniszteri Konferencia ülései közötti időszakokban annak funkcióit az Általános Tanács gyakorolja. Az Általános Tanács irányítása alatt működik a három "nagy" tanács: az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a TRIPS Tanács.
A TRIPS Tanácsnak a TRIPS-ben is rögzített, kiemelkedően fontos feladata az Egyezmény működésének figyelemmel kísérése, amely gyakorlatilag az Egyezmény hatályosulásának, a tagállamok által történő alkalmazásának a vizsgálatát jelenti (TRIPS 68. cikk).
A TRIPS Tanács a tagállamok fóruma: a Tanács lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy konzultáljanak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozású kérdéseiről. A Tanács ülésén az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban bármely kérdés felvethető, megvitatható, továbbá bármely tagállam tehet fel kérdést a szellemi tulajdonjogok alkalmazásával kapcsolatban egy másik tagállamnak, amely köteles válaszolni arra (TRIPS 63. cikk 3. bekezdés). A Tanács ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a Tagok ráruháznak, és különösen megad minden segítséget a vitarendezési eljárásokkal kapcsolatban. Feladatai ellátása során a TRIPS Tanács belátása szerint bárkivel konzultálhat, és bármilyen forrásból információkat szerezhet. A Tanács együttműködik a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (WIPO), az együttműködés kereteit a két világszervezet között létrejött megállapodás szabályozza.
A TRIPS a felsorolt általános feladatokon kívül bizonyos területeken kijelöli a munkavégzés irányát. A 23. cikk 4. bekezdése előírja, hogy a tagok a borokkal kapcsolatos földrajzi megjelölések oltalmának előmozdítására tárgyalásokat kezdenek egy sokoldalú regisztrációs és lajstromozási rendszer létrehozására. A 24. cikk 2. bekezdése kötelezi a Tanácsot, hogy a földrajzi megjelölések oltalmáról rendelkező fejezet alkalmazását kísérje figyelemmel és az Egyezmény hatálybalépésétől számított két éven belül történjen meg az első felülvizsgálat. A 27. cikk 3. bekezdése, amely a szabadalmi oltalomból kizárható tárgyakat sorolja fel, szintén hasonló kötelezettséget tartalmaz. A 3. bekezdés b) pontja előírja, hogy a 3. bekezdés rendelkezéseinek az alkalmazását az Egyezmény hatálybalépésétől számított négy éven belül felül kell vizsgálni.
A TRIPS Tanács az Egyezményben meghatározott feladatain kívül részt vesz a WTO munkaprogramjaiban megjelölt területeken az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács tevékenységi körébe tartozó, a szellemi tulajdon oltalmát érintő kérdések megvitatásában és a közös álláspont kialakításában.
A TRIPS Egyezmény hatályosulásának vizsgálata
A TRIPS 63. cikkének 1. bekezdése előírja, hogy a jelen megállapodás tárgyában bármely tagállam által hatályba léptetett törvényeket és rendeleteket, jogerős bírósági határozatokat és általánosan alkalmazandó hatósági döntéseket (a szellemi tulajdonjogok elérhetőségéről, hatályáról, megszerzéséről, érvényesítéséről és az azokkal való visszaélés megakadályozásáról) nyilvánosságra kell hozni.
A TRIPS 63. cikkének 2. bekezdése szerint a tagállamoknak az 1. bekezdésben említett törvényekről és rendeletekről értesíteniük kell a TRIPS Tanácsot annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a Tanácsnak a jelen Egyezmény működésének felülvizsgálatában.
A Tanács a benyújtott értesítésekben foglalt jogszabályok, illetve ezek fordításai alapján, a tagállamok aktív részvételével végzi el a felülvizsgálatot.
A felülvizsgálati eljárás a TRIPS szabályozási tárgykörei szerint, országonként külön-külön folyik, menete a következő. A felülvizsgálati ülést megelőzően bármely tagállam kérdést tehet fel jogszabályai TRIPS-megfelelésével kapcsolatban a felülvizsgálatban érintett tagállamnak. A felülvizsgálatok könnyebb és átláthatóbb lebonyolítása érdekében a Tanács több ízben kérdőíveket (checklist) bocsátott ki, amelyek minden tagállamnak egyforma megválaszolandó kérdéseket tartalmaztak. A kérdésekre vagy a kérdőívre az ülést megelőzően kell válaszolni, majd a felülvizsgálati eljárás során az adott tagállam képviselőjének a felülvizsgálat tárgyát képező jogterület általános jellemzését követően ismertetnie kell a kérdésekre, illetve a kérdőívre adott válaszait. Az ülésen további kérdéseket tehet fel bármelyik tagállam, amelyre az ülésen vagy legkésőbb azok írásban történő közlését követő nyolc héten belül kell, szintén írásban válaszolni.
A felülvizsgálati eljárást soha nem zárja le a Tanács, a felülvizsgált jogszabályokkal kapcsolatban bármely tagállam a későbbiek folyamán újabb kérdést tehet fel.
A TRIPS szabályozási tárgykörébe tartozó magyar jogszabályok a fejlett tagállamok jogszabályainak felülvizsgálatával egy időben kerültek felülvizsgálatra.
A védjegyek, ipari minták, földrajzi megjelölések jogszabályainak vizsgálatára 1996. november 11. és 15. között került sor a TRIPS Tanácsban.
A következő felülvizsgálat, melynek a szabadalmi, topográfiaoltalmi jogszabályok, illetve a versenyt korlátozó licenciaadói gyakorlatra, valamint a bizalmas információk védelmére vonatkozó jogszabályok képezték tárgyát 1997. május 26. és 30. között folyt.
A jogérvényesítés nemzeti szabályozását 1997. november 17. és 21. között vizsgálta meg a TRIPS Tanács.
A magyar szerzői és szomszédos jogok szabályozásának vizsgálatára 1998. május 12-én került sor.
A magyar szellemi tulajdoni rendszer sikeresen vizsgázott a felülvizsgálatok során, így Magyarország a TRIPS-követelmények szempontjából a fejlett tagállamok sorában, az első harminc ország között helyezkedik el.
A TRIPS 65. cikkének 1. bekezdése szerint minden tagállamot megillet egy általános egyéves türelmi idő. A TRIPS rendelkezéseinek alkalmazása a tagállamok számára 1996. január 1-jétől kötelező.
A fejlődő, illetve a központilag tervezett gazdaságról a piacgazdaságra áttérő országok számára a 65. cikk 2. és 3. bekezdése további négy év türelmi idő igénybevételét teszi lehetővé, az Egyezmény 3., 4. és 5. cikkei kötelező alkalmazásának kivételével.
A WTO-tagállamok száma 1999. március 1-jén 134, a TRIPS Egyezmény összes rendelkezését betartani köteles tagállamok száma harminc körülire tehető, vagyis több mint száz tagállamon csak a négyéves türelmi idő leteltét követően kérhető számon a nemzeti jogszabályok, illetve a jogalkalmazói gyakorlat TRIPS-megfelelése.
A felülvizsgálati eljárások szempontjából ez azt jelenti, hogy 2000. január 1-jétől a tagállamok több mint kétharmadának a jogrendszerét kellene egy év leforgása alatt felülvizsgálni, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A Tanács a felülvizsgálati munkateher egyenletesebb elosztása érdekében ún. előrehozott felülvizsgálatot szeretne 1999-ben tartani, természetesen az érintett tagállamok önkéntes részvételével.
Az előrehozott felülvizsgálati eljárásban Mexikó csatlakozásával nyolc tagállam fog részt venni, de ezeknek a tagállamoknak az Egyezményből eredő jogait nem érinti a felülvizsgálat. India fenntartásait fejezte ki és a tárgyalások során mindvégig elutasította az előrehozott felülvizsgálatokat.
Az előrehozott felülvizsgálatokkal kapcsolatban heves viták tárgya az, hogy a felülvizsgálatokat tematikus rend szerint tartsa-e meg a Tanács, vagy az adott ország egész jogrendszerének vizsgálata egy napon történjék (country by country or subject by subject basis). A fejlett tagállamok (Kanada, Egyesült Államok, Európai Unió, Japán) a tematikus felülvizsgálatot tartják elfogadhatónak, mivel az részletesebb vizsgálatot tesz lehetővé. A felülvizsgálat országok szerinti bontását a fejlődő (a felülvizsgálat alá vont) országok szeretnék elérni, arra való hivatkozással, hogy szakértőiknek így csak egyszer kell Genfbe utazni.
Brazília és Mexikó kifejtették, hogy nem fogadják el a "checklist" típusú felülvizsgálati módszereket, szerintük elegendő a notifikált jogszabályok alapján lefolytatni a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat módszertanával kapcsolatban a viták során az országok szerinti megosztás (country by country) tűnt a tagállamok többsége számára elfogadhatónak, a kérdéskörben további konzultációkra lesz szükség.
Az már bizonyos, hogy az újonnan belépő Lettország és Kirgizisztán nemzeti szabályozásainak vizsgálatára 1999 végén kerül sor. A felülvizsgálat tényleges időpontjától függetlenül azonban az értesítési kötelezettségek 2000. január 1-jétől valamennyi tagállamra vonatkoznak.
Az uniós elsőbbség alkalmazásának kérdése
Dr. Bogsch Árpád, a WIPO főigazgatója 1996. augusztus 1-jén kelt levelében az uniós elsőbbség alkalmazásával kapcsolatban állásfoglalást kért a TRIPS Tanácstól. Dr. Bogsch Árpád Renato Ruggiero WTO főigazgatónak írt levelében kifejtette azt, hogy az uniós elsőbbség alkalmazása szempontjából a fő problémát az jelenti, hogy a TRIPS 65. cikke 2. bekezdésében, illetve 66. cikkében foglalt átmeneti idő kedvezményével élő országok csak a TRIPS 3, 4, illetve 5. cikkeit kötelesek alkalmazni, a TRIPS 2. cikkének 1. bekezdése, amely a WTO-tagállamok számára kötelezővé teszi a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) 112. és 19. cikkeinek az alkalmazását, nem köti ezeket a tagállamokat. Ebből következően a TRIPS átmeneti idejének alkalmazásáról lemondó WTO-tagállamoknak, amelyek tagjai a PUE-nak, csak kötelezettségei keletkeznek az átmeneti idő kedvezményével élő WTO-tagállamokkal szemben, amelyek egyébként nem tagjai a PUE-nak. A kérdést megfordítva, ezek szerint az átmeneti idővel élő WTO-tagállamoknak csak jogaik vannak.
A WIPO főigazgatójának levelével kapcsolatban a TRIPS Tanács elnöke válaszlevelében további információt kért az uniós elsőbbség alkalmazása kapcsán felmerülő tisztázatlan kérdésekről. Dr. Bogsch Árpád 1996. október 14-én kelt válaszában kifejtette: az érintett ügyfelektől és a hivatásos képviselőktől számos megkeresés érkezett a WIPO Nemzetközi Irodájához az uniós elsőbbség alkalmazásával kapcsolatban. A levél továbbá utalt arra, hogy hasonló kérdések merülnek fel a PUE 6ter cikkének alkalmazásával kapcsolatban is.
A Tanácsban hosszas vita után az a döntés született, hogy a tagállamoknak az 1997. május 2630. között tartandó felülvizsgálati eljárás során választ kell adni az uniós elsőbbség alkalmazásának (kiterjesztésének) kérdésével kapcsolatban (general question). A nyilatkozatok birtokában két megoldás bontakozott ki.
Az egyik javasolt megoldás szerint a Tanácsnak fel kell mérnie a tagállamok jelenlegi jogalkalmazói gyakorlatát és ennek fényében később lehet dönteni a megoldásról.
A másik megközelítés szerint a Tanácsnak kell általános érvényű értelmezést adnia a tagállamok ilyen jellegű kötelezettségeiről. Ennek formája elnöki nyilatkozat lehet, amelyet a Tanács tudomásul vesz. A Tanács végül hosszas vita után az utóbbi megoldást fogadta el. A TRIPS Tanács elnöke kibocsátott egy nyilatkozatot, amely tartalmát tekintve megállapítja azt, hogy az informális konzultációk eredményeként az az értelmezés alakult ki, hogy az elsőbbségi jogok elfogadásával összefüggésben feltett kérdésre a válasz megerősítő (affirmative).
Az üléssorozat utolsó napján, 1997. május 30-án a Tanács az elnök módosított nyilatkozatát ad referendum fogadta el, ami azt jelentette, hogy írásban, utólag lehetett észrevételt benyújtani a WTO Titkárságára. Mivel észrevétel nem érkezett, a javaslatot elfogadottnak tekintették.
A magyar válasz megerősítette azt, hogy Magyarország minden iparjogvédelmi ügyben elfogadja bármely WTO-tagállamból érkező bejelentés elsőbbségét, tekintet nélkül arra, hogy az adott tagállam tagja-e a Párizsi Uniós Egyezménynek vagy sem.
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka egymással párhuzamosan, két irányban folyik. Az egyik irány a sokoldalú regisztrációs rendszer létrehozására irányuló tárgyalássorozat, a másik pedig a földrajzi megjelölések oltalmával kapcsolatos nemzeti szabályozások felülvizsgálata.
a) A sokoldalú regisztrációs rendszer
A TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése előírja, hogy a borokra vonatkozó földrajzi megjelölések oltalmának elősegítésére tárgyalásokat kell kezdeni a TRIPS Tanácsban egy multilaterális rendszer létrehozataláról a rendszerben részt vevő tagállamokban oltalmazható, borokra vonatkozó földrajzi megjelölések közlését és lajstromozását illetően.
A földrajzi megjelölések sokoldalú regisztrációs rendszerével kapcsolatban az 1996-os Szingapúri Miniszteri Értekezlet állásfoglalása alapján indult meg a munka a TRIPS Tanácsban. A Tanács 1996. novemberi ülésén döntés született, hogy a munka 1997. elején elkezdődik. A kérdés vizsgálatának első fázisa egy sokrétű információszerző tevékenység volt. A Tanács felhívta a tagállamokat arra, hogy a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka megkönnyítése céljából nyújtsanak be nemzeti lajstromozási rendszerükről tájékoztató anyagot. Az Európai Unió elsőként nyújtott be egy "non-paper"-t, amely négy WTO-tagállam jogrendszerét hasonlítja össze, majd ezt követően számos tagállam (köztük Magyarország) nyújtott be jogrendszerét bemutató részletes anyagot. A TRIPS Tanács felvette a kapcsolatot az OIV-vel (International Vine and Wine Office) és információt kért a működésével kapcsolatban. A Tanács felkérése alapján a Titkárság összefoglaló anyagot készített a hatályban lévő kétoldalú és sokoldalú megállapodásokról, amelynek elkészítéséhez a dokumentum szerint a WIPO és a Magyar Szabadalmi Hivatal által közösen szervezett egri szimpóziumon elhangzott előadások hasznos segítséget jelentettek.
A titkársági anyag a Lisszaboni Egyezmény alapján történő nemzetközi lajstromozás ismertetése mellett a kialakult gyakorlatról, a lajstromozások országonkénti megoszlásáról, a törlésekről és a lajstromozások megtagadásának adatairól is említést tesz. Ezt követően a munka folytatásának módszertanával kapcsolatban a tagállamok között hosszas vita alakult ki. A tagállamok egy csoportja azt javasolta, hogy a Titkárság a beadott anyagok alapján készítsen összefoglalót (synoptic table), ami alapján áttekinthetővé válna a tagállamok lajstromozási rendszere. Ezt a kezdeményezést néhány tagállam többek között az Egyesült Államok elutasítóan fogadta.
Az Európai Unió az 1998. július 16-i ülésen önálló javaslatot nyújtott be a TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése szerinti sokoldalú regisztrációs és notifikációs rendszer létrehozásának és a rendszer működtetésének alapelveire vonatkozóan. A javaslat lényege a következő.
A tagállamok első lépésként lajstromozott földrajzi megjelöléseiket tartalmazó listát nyújtsanak be a WTO Titkárságnak a megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva (a bizonyítékoknak a TRIPS 22. cikkének 1. bekezdése szerinti definíció elemeinek meglétét kell alátámasztaniuk).
A lehető legnagyobb átláthatóság érdekében a két- vagy sokoldalú egyezmények alapján védett földrajzi megjelölések listáját is be kell nyújtani. A WTO Titkárság körözteti a tagállamok notifikációit és a benyújtott bizonyítékokat.
A tagállamoknak egy éven belül lehetőségük van a notifikációk megvizsgálására és adott esetben felszólalás benyújtására. Felszólalásnak csak a TRIPS meghatározott 22.1., 24.9., 24.6., 22.4. rendelkezései alapján van helye.
Homonim megjelölések esetén a feleknek tárgyalásokat kell kezdeniük és lehetőleg megállapodásra kell jutniuk.
Az egy év letelte után a nem kifogásolt földrajzi megjelölés a WTO összes tagállamában időbeli korlát nélkül oltalom alá kerül. Az oltalmazott földrajzi megjelöléseket a WTO publikálja.
A vitarendezésre a WTO vitarendezési eljárásától eltérő rendszert vezetnének be, a két vitarendezési eljárás viszonyáról a javaslat nem tesz említést.
A tagállamoknak később lehetőségük lesz további bejelentések megtételére, a regisztrációs rendszer tehát "nyitott".
A regisztrációt követően a tagállamok csak a TRIPS 24. Az európai javaslatot bár azzal összefüggésben számos kérdés merül fel sok tagállam támogatta, de hangsúlyozták, hogy további időre van szükségük a kérdés elmélyült tanulmányozására. A kérdések elsősorban a javaslat szerinti rendszer terjedelmével (borokra, égetett szeszes italokra vagy akár más termékekre is terjedjen-e ki), a kifogásolás jogalapjaival, a bizonyítási rendszerrel, a kötelezettségek jellegével, az így létrejövő nemzetközi lajstrom és a nemzeti lajstromok kapcsolatával összefüggésben merültek fel.
A regisztrációs és notifikációs rendszer létrehozásával és működtetésével kapcsolatban benyújtott európai javaslat vitája során az Európai Unió képviselője a felvetődött kérdésekre az alábbiak szerint reagált.
A terjedelem kérdésével kapcsolatban kifejtette, hogy a TRIPS nem utal más termékekre, sőt a 23. cikk 4. bekezdése kifejezetten csak borokra utal, az égetett szeszes italok csak a Szingapúri Miniszteri Értekezlet jegyzőkönyvében foglaltak miatt kerültek a javaslatba. Álláspontja szerint a miniszterek ebből a szempontból nem tettek különbséget a borok és az égetett szeszes italok között. Tagadta, hogy a javaslat nyomán a 23. cikk 4. bekezdése alapján újabb kötelezettség terheli majd a tagállamokat, illetve hogy magasabb szintű oltalom keletkezne ilyen módon a borokra és az égetett szeszes italokra. Hangsúlyozta, hogy az egész rendszer csak önkéntes alapon működhet (voluntary character), vagyis a kötelezettségek csak az önkéntesen belépő tagállamokra terjedhetnek ki, de az egész rendszer lényege inkább az, hogy átláthatóságot biztosít, ezért jó lenne, ha minél több tagállam lépne be a rendszerbe.
A felszólalási rendelkezésekkel (opposition) összefüggésben felvetett kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy a jogalapok átgondolására és kibővítésére szükség van, de ez további megfontolást igényel. További kérdés az, hogy a felszólalási eljárás lefolytatását követően ki dönt a regisztrációról és ennek milyen költségkihatásai vannak, valamint ki viselje az eljárás költségeit?
A bizonyítási rendszerrel kapcsolatos kérdésekre azt a választ adta, hogy megengedhetőnek tartják a tagállamok jogrendszerei által előírt bizonyítékok elfogadását, a tagállamok ilyen jogait nem korlátoznák.
A nemzeti és a nemzetközi lajstromok viszonyát firtató kérdésre az EU képviselője azt válaszolta, hogy a nemzetközi lajstrom nem helyettesítené a nemzeti lajstromokat, csupán egyértelmű helyzetet teremtene és így javítaná az átláthatóságot.
Csehország, Törökország és Izland támogatták az európai javaslatot, de Izland szeretné azt más termékekre is kiterjeszteni. Mexikó képviselője is támogatta az európai javaslatot és bejelentette, hogy azzal kapcsolatban módosító javaslatot fog beterjeszteni.
Az Egyesült Államok a kérdés tisztázására kifejtette, hogy a TRIPS az oltalom előmozdítását célzó tárgyalások megkezdéséről beszél, nem fokozott oltalom vagy újabb kötelezettség létrehozására kell irányulnia a tárgyalásoknak. Hangsúlyozták az önkéntességet és bejelentették, hogy új javaslatot fognak előterjeszteni a sokoldalú regisztrációs redszerre vonatkozóan.
Argentína alapvetően támogatta az európai javaslatot, de szerinte csak a borokra kell kiterjeszteni a rendszert. A javaslatot abból a szempontból bírálta, hogy a kifogásolás joghatásai csak a kifogást megtevő tagállamra terjednek ki, így az a jelentőségét elveszti, mivel a kifogásolt földrajzi megjelölést más tagállam elfogadhatja.
Marokkó képviselője kijelentette, hogy a rendszer működését más termékekre is szeretnék kiterjeszteni. Véleményéhez csatlakozott India.
Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Japán, Kanada, Venezuela, Hongkong és Kína, valamint Korea fenntartással fogadták az európai javaslatot, különösen az égetett szeszek oltalmának bevonása miatt. Ausztrália és Kanada további tárgyalásokat tart szükségesnek, Chile, Hongkong és Kína képviselői egybehangzóan mutatattak rá arra, hogy az égetett szeszek oltalmáról lehet ugyan tárgyalni, de az nem annyira sürgős mint a borok oltalmának előmozdítása (preliminary task). Hongkong és Kína képviselője kiemelte: a TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése kifejezetten csak a borokról tesz említést, ezért ezzel összefüggésben jogi kötelezettség áll fenn.
Kompromisszumos javaslatot terjesztett elő a Fülöp-szigetek képviselője, amely arra irányult, hogy a Tanács kezdje el a munkát a borokkal és így az égetett szeszek vagy más termékek bevonásának vitája nem veszi el az időt az érdemi munkától.
A Titkárság a Tanács felkérésére a 23. cikk 4. bekezdésének alkalmazásáról munkaanyagot készített, amiben javaslatot tesznek a kapcsolódó kérdések megvitatásának szerkezetére.
Az 1999. február 17-i ülésen az Egyesült Államok és Japán közös javaslatot terjesztett be a borok és égetett szeszes italok földrajzi megjelölései multilaterális regisztrációs és notifikációs rendszerének létrehozására. Az Egyesült Államok képviselője kifejtette, hogy a korábbi tárgyalások során az EU által benyújtott javaslattal kapcsolatban számos tagállamnak komoly fenntartásai voltak. Ezek, többek között, abból erednek, hogy az európai javaslat szerinti regisztrációs és notifikációs rendszer megváltoztatná a TRIPS Egyezményben foglalt kötelezettségeket, az abban való részvétel nem önkéntes lenne, és a rendszer működtetése a tagállamokra és a Titkárságra nézve jelentős adminisztratív terheket róna. Az amerikai javaslat lényege a következő.
A rendszer célja az abban résztvevő tagállamok földrajzi megjelölései védelmének elősegítése.
A rendszer nem keletkeztet jelentős új kötelezettségeket, és nem növeli a TRIPS II. részének 3. fejezetében foglalt kötelezettségeket.
A rendszerben a részvétel önkéntes (megfelelően a 23.4. cikkben foglaltaknak "in those Members participating in the system").
A rendszernek illeszkednie kell a tagállamok különböző földrajzi megjelölési vagy eredetvédelmi szabályozásaihoz és rendszereihez, amely különbségek a 24. cikk 2. bekezdésének felülvizsgálatára kidolgozott kérdőívre adott válaszokból is kitűnnek.
A rendszer egyszerű és olcsó azoknak a tagállamoknak, amelyek önkéntesen részt vesznek.
A rendszer nem keletkeztet felesleges és indokolatlan adminisztratív terheket és költségeket a Titkárság számára.
A javaslat szerint a részt vevő tagállamok notifikálják a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó nemzeti joguk által védett földrajzi megjelöléseket a Titkárságnak (megjelölve az oltalom lejáratának dátumát). A notifikációban jelezni kell, hogy a bejelentett földrajzi megjelöléseket más, sokoldalú megállapodás alapján is oltalmazzák-e. Az első bejelentést követően csak időszakos (féléves, illetve éves) frissítő notifikációt kell beadni a tárgyidőszakban lajstromozott további földrajzi megjelö- lésekről, illetve a korábbi oltalmak megszűnéséről. Bármely tagállam bármikor beléphet, illetve kiléphet a rendszerből. A Titkárság fogadja a notifikációkat és adatbázist hoz létre a bejelentett földrajzi megjelölésekről, ami a notifikációban közölt adatokat tartalmazza. A 23. cikk 3. bekezdésével összhangban több tagállam is benyújthat azonos vagy hasonló földrajzi megjelöléseket, feltéve, hogy azokat nemzeti szabályozásaikkal összhangban elismerik és oltalmazzák. A Titkárság a frissítő notifikációk alapján napra készen tartja az adatbázist.
A rendszerben részes tagállamok vállalják, hogy a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelöléseik védelmére irányuló bejelentések elbírálásánál, más információk mellett, a WTO adatbázisát is megvizsgálják, és az abból származó információkat nemzeti szabályozásukkal összhangban veszik figyelembe. A földrajzi megjelölések oltalmának biztosításával vagy elutasításával kapcsolatos döntések ellen jogorvoslattal csak az érintett tagállam hatóságaihoz lehet fordulni. A rendszerben részt nem vevő tagállamok a rendelkezésükre álló egyéb információs források mellett figyelembe veszik a WTO adatbázisát is a szükséges döntések meghozatalakor. Az adatbázisban nem szereplő, de egy WTO-tagállamban bejegyzett földrajzi megjelölés egyaránt védelemben részesül a TRIPS Egyezmény II. részének 3. fejezetében foglaltak szerint. A TRIPS Tanács a rendszer létrehozását követő két év elteltével megvizsgálja annak hatékonyságát.
Kanada és Ausztrália lelkesen támogatta a javaslatot. Argentína és Brazília szerint a javaslat jó alap a további tárgyalásokra. Új-Zéland a javaslat elveivel egyetértett, de nem támogatta a termékkör szeszes italokra való kiterjesztését. Chile és Korea rámutattak: az önkéntesség pozitív eleme a javaslatnak, de a rendszernek csak a borokra kellene kiterjednie. Mexikó jelezte, hogy korábbi álláspontjával egyezően ellenzi a rendszer kiterjesztését a borokon kívül más termékekre.
Az Európai Unió megítélése szerint az amerikaijapán javaslat lényegét tekintve ellentétes a 23. cikk 4. bekezdésének céljával, mivel kizárólag átláthatóságot szolgáló regisztrációs elemeket tartalmaz, nincs semmiféle jogi hatása. A TRIPS 23. cikk 4. bekezdésének notifikációs és regisztrációs rendszer létrehozásáról beszél, ezért a tagállamoknak kell dönteni a megfelelő rendszer létrehozásáról.
A sokoldalú regisztrációs rendszer keretében oltalmazandó termékek körét illetően a Tanácsban folytatódik a vita.
b) A földrajzi megjelölések nemzeti szabályozásánakfelülvizsgálata
A TRIPS 24. cikk 2. bekezdése szerint a TRIPS Tanács rendszeresen felülvizsgálja a jelen fejezet rendelkezéseinek alkalmazását; az első ilyen felülvizsgálat a WTO Egyezmény hatálybalépését követő két éven belül történik.
A TRIPS 24. cikk 2. bekezdésével kapcsolatban, amely a földrajzi megjelölésekkel összefüggő rendelkezések (II. rész, 3. szakasz) betartásának folyamatos felülvizsgálatát írja elő, az Egyesült Államok önálló javaslatot nyújtott be.
Az Egyesült Államok szerint a Tanács felhívására benyújtott anyagokban fellelhető információ használatának megkönnyítésére szükségesnek látszik az egymástól tartalmilag és formailag is jelentős eltérést mutató anyagok rendezett, szerkesztett formába helyezése. Ezért egy "checklist" elkészítésére tett javaslatot, amelynek megválaszolása egységesen, előírt határidőre történne. Az amerikai javaslatot a Tanács elfogadta, Mexikó a "checklist" kiegészítéseként újabb négy kérdést nyújtott be, amelyek az egyébként sem rövid kérdéssorba integrálódtak. A "checklist"-re eddig összesen harminc tagállam nyújtott információt az előírt határidőn belül, a válaszokat a Titkárság köröztette a tagok között.
A benyújtott "checklist"-ek alapján továbbra sem alakult ki konszenzus a tagállamok között a felülvizsgálat módszertanával kapcsolatban.
Az Európai Unió javasolta, hogy a Titkárság készítsen a kérdőív anyagából szinopszist.
Az Egyesült Államok lényegében támogatta az európai javaslatot, szerintük is hasznos lenne a rövid összefoglaló elkészítése, de még mielőtt a Titkárság elkezdi a munkát készítsen javaslatot, amit a Tanács megvitat.
Az európai javaslatot a magyar delegáción kívül Svájc, Mexikó, Dél-Afrika, Szingapúr és Marokkó is támogatta. Ausztrália, Argentína, Brazília és Új-Zéland nem támogatta a szinopszis elkészítését. Új-Zéland szerint a földrajzi megjelölésekre vonatkozó rendszerek eltérő nemzeti jellege miatt nem célszerű és talán nem is lehetséges összefoglaló kidolgozása. Kanada jelezte: több időre van szükségük a válaszok elemzéséhez, mivel még nem minden tagállam nyújtotta be válaszát a "checklist"-re. A Tanácsban kialakult konszenzus alapján az elnök felkérte a Titkárságot, hogy készítsen az összefoglaló dokumentum főcímeit tartalmazó vázlatos anyagot (outline of a possible summary paper). A Tanács a vitát az anyag ismeretében folytatja.
Az Általános Tanács döntése szerint az elektronikus kereskedelem munkaprogramjában az összes "nagy" tanácsnak részt kell venni. A TRIPS Tanácsra háruló feladat a szellemi tulajdon oltalmát érintő kérdések vizsgálata. Az Általános Tanács figyelemmel kíséri a munkaprogram megvalósulását, a négy WTO-testület 1999. július 30-ig jelentést készít az Általános Tanácsnak. Az elnök javaslata alapján a tagállamok többsége azt a véleményt alakította ki, hogy a Titkárság készítsen egy tényszerű háttéranyagot az elektronikus kereskedelem és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatáról.
Az elektronikus kereskedelem kérdéseiről a WIPO képviseletében Francis Gurry úr 1998. december 1-jén előadást tartott a Tanács tájékoztatása céljából.
Előadásában általános tájékoztatást adott a WIPO projectekről, a "domain név eljárás" rendszeréről, a WIPO égisze alatt létrejött szerzői és szomszédos jogi egyezményekről, a Védjegyjogi Állandó Bizottság munkájáról, az elektronikus online bejelentési rendszer jövőben történő beindításáról és a digitális aláírásokkal összefüggő WIPO-ban folyó munkáról.
Kifejtette, hogy az elektronikus kereskedelem szinte minden szellemi tulajdoni kategóriát érint. Kiemelte a digitális technika szerepét és vázolta ennek a szellemi tulajdon védelmére gyakorolt hatásait. A globalizáció, a "global medium" elterjedésével sűrűsödő problémák között a legégetőbbnek a globális elektronikus kereskedelemben felmerülő jogsértéseket és az ellenük való fellépést említette. Rámutatott, hogy a kérdés elemzése sokoldalú vizsgálatot igényel, amely már folyik a WIPO szakmai szervezeteiben.
A delegációk az előadást követően felkérték a Titkárságot, hogy a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a WIPO készítsen eddigi munkájáról összefoglalót.
A Titkárság elkészült tanulmánya igen részletesen elemzi az elektronikus kereskedelem és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatának érzékeny kérdéseit, így a szerzői és szomszédos jogok, a védjegyek oltalmát és az ilyen jogok érvényesítésének problémáit, valamint az új technológiák és a technológiákhoz való hozzáférés problematikáját.
A titkársági anyag főbb megállapításai rámutatnak: a szellemi tulajdonjog-védelmi rendszer elvei, ahogyan azokat a jelenlegi nemzetközi egyezmények lefektetik, az internettel összefüggésben is érvényesek. Kiemeli a titkársági anyag azt, hogy a TRIPS Egyezmény megfogalmazása kellően technológiasemleges, így az abban foglalt rendelkezések általában a digitális hálózati környezetben is relevánsak. A Titkárság megvizsgálandónak tart egy sor kérdést, például: a területi elven alapuló szellemi tulajdonjog-védelem és az internet kapcsolatát, és az ezzel összefüggésben felmerülő problémákat. A szerzői jog területén a definíciókkal összefüggő kérdések tisztázása az egyik legfőbb feladat, így a származási ország meghatározása, a publikáció fogalmának tisztázása, míg a védjegyek és a domain nevek használatának interferenciái a védjegyjog területén jelentkeznek komoly problémaként.
A tagállamok a kérdés elmélyült vizsgálatával az elkövetkezendő üléseken foglalkoznak majd.
A kereskedelem megkönnyítésének munkaprogramja az Árukereskedelmi Tanács elnökének megkeresése alapján került a TRIPS Tanács ülésének napirendjére. A kereskedelem megkönnyítésének WTO-beli reformja a következő területeken jelentkezik.
A dokumentációk és információs követelmények harmonizálása és egyszerűsítése a vám- és határátlépési eljárásokban, az eljárások átláthatósága, konzisztenciája, automatizáltsága és az információtechnológia megfelelő felhasználása, továbbá az együttműködés javítása nemzeti és nemzetközi téren. Az Európai Unió munkaanyaga a TRIPS Egyezmény határintézkedési rendjének gyakorlati aspektusaival kapcsolatban a WCO (Vámügyi Világszervezet) CRM programját (Customs Reform and Modernisation) állítja modellként a WTO tagállamoknak. A CRM a modern vámigazgatási technikák közül az érkezés előtti adatfeldolgozást és -továbbítást, a gyors zöldfolyosó-áruforgalom biztosítását az engedéllyel rendelkező kereskedőknek, a vámhatóságok és a kereskedők közötti automatikus adatforgalmi hálózat kiépítését szándékozik bevezetni a WCO tagállamai között.
Az európai beadvány rámutat: a TRIPS határintézkedési rendszere csak egyszerűsített és megreformált vámigazgatási eljárásokon keresztül érvényesülhet hathatósabban. A tagállamok felkérése alapján a Titkárság háttértanulmányt készített.
A Tanács folytatja a megkezdett munkát és kialakítja álláspontját.
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságánakmegkeresése
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságának elnöke 1998. november 10-én levelet intézett a TRIPS Tanácshoz, a PLT (Patent Law Treaty) szövegtervezetének kidolgozása során a TRIPS Egyezményt érintő két kérdésben.
Az első kérdés a szabadalmi hivatalok által alkalmazott díjkedvezményekkel kapcsolatos, és arra irányul, hogy a fejlődő országok állampolgárainak, feltalálóknak és kisvállalkozásoknak (nemzetiségüktől függetlenül), továbbá a kormány kutatóintézeteinek biztosított csökkentett díjak alkalmazása összhangban áll-e a TRIPS 4. cikkének legnagyobb kedvezményes elbánást kötelezővé tevő rendelkezésével. A második kérdés a PLT jogi helyzetével (a TRIPS 5. cikk hatályának alkalmazásával) kapcsolatos. Ennek háttere a TRIPS 5. cikke, mely szerint a 3. és 4. cikk szerinti kötelezettségek (nemzeti elbánás és legnagyobb kedvezményes elbánás elve) nem alkalmazhatók a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében a szellemi tulajdonjogok megszerzésére és fenntartására vonatkozó megkötött multilaterális egyezmények szerinti eljárásokra.
A megkereséssel kapcsolatban Argentína kifejtette, hogy a díjkedvezmények alkalmazása sem a 3. (nemzeti elbánás), sem a 4. cikkel nem ellentétes, kivéve az állami kutatóintézeteknek nyújtott díjkedvezményeket, amelyek sértik a TRIPS fenti rendelkezéseit. Venezuela álláspontja szerint egyik felsorolt kedvezmény sem sérti a 4. cikk rendelkezéseit, mert az ilyen kedvezmények segítik a fejlődő országokat a kutatás-fejlesztés előmozdításában, ami a TRIPS Egyezmény egyik célkitűzése.
Marokkó azt az álláspontot képviselte, hogy a PLT az 5. cikk alkalmazása alá esik, a kedvezményes díjak alkalmazása pedig egyáltalán nem sérti a 4. cikket.
Kanada szerint egy nemzetközi szerződést (a TRIPS Egyezményt) csak úgy lehet értelmezni, hogy ha az összes tagállam aláveti magát az értelmezés során kialakuló álláspontnak. Kanada kifejtette továbbá, hogy az összes tagállamnak véleményt kellene nyilvánítani a megkeresésben szereplő kérdésekről és a konkrét vélemények ismeretében lehetne folytatni a vitát. Az Egyesült Államok támogatta a kanadai javaslatot. A kanadai javaslattal kapcsolatban Marokkó és Venezuela nemtetszésének adott hangot. Az elnök javaslatára a Titkárság szinopszist készít az eddigi álláspontokról, hogy megkönnyítse a Tanács további munkáját. India azt javasolta, hogy a Tanács konszenzusos alapon alakítson ki egységes álláspontot, mivel a WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottsága a feltett kérdésekre a közös értelmezés eredményeként kialakított választ vár. A Tanács a tagállamok benyújtott javaslatai és a titkársági anyag alapján folytatja a kérdések elemzését.
A növényfajták oltalmával kapcsolatos felülvizsgálat
A TRIPS 27. cikke 3. bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az emberek vagy állatok kezelésére szolgáló diagnosztikai, gyógyászati és sebészeti eljárások, továbbá a növények vagy állatok szabadalmi oltalomból történő kizárását, a mikroorganizmusokat kivéve. A tagállamok kizárhatják továbbá a szabadalmi oltalomból a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat, amelyek eltérnek a nem biológiai és a mikrobiológiai eljárásoktól. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell a növényfajták oltalmát szabadalommal vagy hatékony sui generis rendszerrel vagy ezek bármely kombinációjával.
A TRIPS ismertetett alpontja előírja, hogy a rendelkezések alkalmazását a WTO Egyezmény hatálybalépését követő négy év elteltével felül kell vizsgálni.
A felülvizsgálat módszertanát tekintve a tagállamoknak két kérdést kellett eldönteniük:
1. Elfogadják-e azt, hogy a felülvizsgálat információgyűjtő tevékenységgel induljon meg.
2. Amennyiben az első kérdésre pozitív a válasz, szükség van-e valamilyen kérdőívre (checklist), vagy a TRIPS 27. cikke 3. bekezdésének b) pontja elég világos, hogy milyen információt kell adni a tagállamoknak?
Az Egyesült Államok, Argentína, Venezuela, az Európai Unió, Egyiptom, Kolumbia, Mexikó, Kanada, Japán az információgyűjtő tevékenység megkezdését támogatta. Az EU és az USA képviselői rámutattak, hogy nincs szükség semmiféle kérdőívre, minden tagállam a 27. cikke 3. bekezdés b) pont alapján maga adjon tájékoztatást jogrendszeréről.
Pakisztán, Marokkó, Malajzia, Brazília, Fülöp-szigetek, India lényegében egyetértettek az információgyűjtő tevékenység megkezdésével és hangsúlyozták, hogy nincs szükség kérdőívre. Pakisztán azt javasolta, hogy a Titkárság szerezzen be további információt a területtel foglalkozó nemzetközi szervezetektől (UPOV, Secretariat of the Convention on Biological Diversity, OIV).
A tagállamok megállapodása alapján elkezdődött az információgyűjtő tevékenység, első lépésként a tagállamok írásban információt szolgáltattak nemzeti szabályozásukról. A Titkárság felvette a kapcsolatot az UPOV-val és az SCBD-vel és információt kért e szervezetektől a tevékenységükkel kapcsolatban. A Titkárság a válaszadás megkönnyítése céljából egy fakultatív kérdőívet készített.
Az 1999. február 17-i ülésig Bulgária, Kanada, az Európai Unió, Korea, az Egyesült Államok, Magyarország, Japán, Új-Zéland, a Cseh Köztársaság, Románia, Zambia, Lengyelország és Szlovénia nyújtott be anyagot nemzeti szabályozásáról.
Ausztrália, Dél-Afrika, Marokkó és Norvégia jelezte, hogy az ülést követően mihamarabb beadják anyagukat. Az Egyesült Államok, Argentína és az Európai Unió javaslatára a Titkárság összefoglalót készít a beadványokból.
A 27. cikk 3. bekezdése b) pontjának felülvizsgálatára a Tanács a következő ülésen visszatér.
A vitarendezési eljárás a tagállamoknak a WTO Egyezményből eredő jogait és kötelezettségeit érintő viták, konzultációk, majd ezt követően a Vitarendezési Egyetértésben (Dispute Settlement Understanding, DSU) meghatározott szabályok szerint folyó eljárás keretében történő rendezését szabályozza. A TRIPS alapján fennálló kötelezettségekel összefüggő szellemi tulajdonjogi viták a TRIPS 64. cikkének 1. bekezdése szerint a WTO Vitarendezési Testülete elé vihetők. A vitarendezési eljárás lefolytatása a DSU 2. cikke alapján kizárólag a Vitarendezési Testület hatásköre, ezért a vitarendezési eljárásokban egyik tanács sem vesz részt, a Vitarendezési Testület elnöke azonban folyamatosan tájékoztatja az érintett tanácsokat a vitarendezési eljárások helyzetéről.
Noha az utóbbi időkben számos vitarendezési eljárás indult a TRIPS alapján, magyar szemmel nézve az alábbi eljárások precedens értékük miatt méltán tartanak számot komoly érdeklődésre.
1. Az 1998. február 24-i tanácsülésen bejelentették, hogy az Európai Unió konzultációt kezd Kanadával a gyógyszertermékek szabadalmi oltalmával kapcsolatban, mivel Kanada jogrendszere nem biztosít kielégítő oltalmat.
Az európai kifogás lényege az, hogy a kanadai jog a szabadalmi oltalom tartama alatt lehetővé teszi a gyógyszer-engedélyezéshez szükséges kísérleti gyártást, és az így megszerzett engedély alapján a szabadalmi oltalom lejártát megelőző hat hónapon belül a szabadalmazott termék raktáron tartás céljából történő gyártását az oltalom lejártát követő azonnali forgalomba hozatal céljából. Az Európai Unió szerint ezért Kanada jogrendszere nem felel meg a TRIPS 27., 28. és 33. cikkeiben foglaltaknak.
Az Egyesült Államok, Ausztrália és Svájc a gyógyszertermékek értékesítése területén fennálló fontos kereskedelmi érdekeire hivatkozva bejelentette, hogy a 10. szakasz 4. bekezdése alapján beavatkozik az Európai Unió mellett a Kanadával folytatott konzultációba.
Az Európai Unió ezt követően a sikertelen konzultációkra hivatkozva kérte a panel felállítását a Kanada elleni vitarendezési eljárásban a DSU 7. cikkében foglalt rendelkezések alapján. Kanada elutasította a panel (general terms of reference) alapján történő felállítását.
Az Európai Unió által Kanada ellen indított eljárásban 1999. február 1-jén felállt az ügyet vizsgáló panel, az eljárás folytatódik.
2. Kanada 1998. december 2-án konzultációt kért az Európai Uniótól, mivel a gyógyszertermékek kiegészítő oltalmi tanúsítványa véleményük szerint ellentétes a TRIPS 27. cikke 1. bekezdésének rendelkezésével amely ugyanis tiltja a technológiai területek alapján történő megkülönböztetést, így a gyógyszertermékek oltalmi tanúsítványa diszkriminatív, mert az csak az ilyen termékek szabadalmi oltalmának meghosszabbítását teszi lehetővé.
Az Egyesült Államok az 1998. december 21-én kelt levelében beavatkozási szándékát jelezte az európai piacon a gyógyszertermékek területén fennálló kereskedelmi érdekeire hivatkozva.
3. Az Európai Unió 1999. február 4-én konzultációt kért az Egyesült Államoktól az amerikai szerzői jogi törvény azon rendelkezése miatt [US Copyright Act, Section 110 (5)], amely lehetővé teszi különféle szórakozóhelyeken (bárok, boltok, éttermek) rádió- és televízióműsorok jogdíjfizetés nélküli közvetítését. Az Európai Unió szerint ez a rendelkezés ellentétes a Berni Uniós Egyezmény 11bis cikke 1. bekezdésében foglaltakkal, amely az irodalmi és művészeti, ezen belül a zenei művek szerzői számára kizárólagos jogot biztosít e művek közönséghez történő közvetítésével kapcsolatban. E rendelkezés alkalmazása pedig a TRIPS 9. cikk 1. bekezdése folytán a tagállamokra kötelező.
A "non-violation" rendelkezések használata a szellemi tulajdonjogi viták rendezésére irányuló eljárásokban
Az államok közötti szellemi tulajdoni viták mint láttuk a TRIPS alapján fennálló valamely kötelezettség közvetlen megsértése miatt a Vitarendezési Testület elé vihetők. A TRIPS Tanácsban előkészítő munka kezdődött a közvetett jogsértések miatt indítható vitarendezési eljárások alkalmazhatóságával kapcsolatban. Ennek jogi hátterét a TRIPS 64. cikkének rendelkezései jelentik.
A TRIPS 64. cikkének 2. bekezdése szerint a GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjait nem kell alkalmazni a jelen Megállapodás szerinti viták rendezésére a WTO Egyezmény hatálybalépésétől számított öt évig.
A TRIPS 64. cikkének 3. bekezdése alapján a 2. bekezdésben említett időszak alatt a TRIPS Tanács megvizsgálja a jelen Megállapodás vonatkozásában a GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjai szerinti kifogások hatókörét és körülményeit, és benyújtja ajánlásait a Miniszteri Konferenciának jóváhagyás végett. A Miniszteri Konferencia az ilyen ajánlások jóváhagyásával vagy a 2. pontban említett időszak kiterjesztésével kapcsolatban csak konszenzussal hozhat bármely határozatot, és a jóváhagyott ajánlások a többi tag vonatkozásában további formális jóváhagyási folyamat nélkül lépnek hatályba.
A GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjai szerinti kifogások a vitarendezési eljárásban akkor alkalmazhatók, ha egy tagállam olyan intézkedéseket hoz, hogy ezáltal az Egyezmény bármely célkitűzése csorbul, illetve az Egyezményből közvetve vagy közvetlenül eredő, valamely más tagállamot megillető, ésszerűen elvárható előny hatálytalanítását vagy csorbulását eredményezi, abban az esetben is, ha a meghozott intézkedés közvetlenül nem ütközik az Egyezmény rendelkezéseibe.
A TRIPS 64. cikke 3. bekezdésének alkalmazásával összefüggésben mindezidáig nem alakult ki konszenzus a Tanácsban. Korea és India nem tartották szükségesnek a "non-violation" rendelkezés szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazását. Korea komoly fenntartásait fejezte ki ezzel kapcsolatban, mivel nincs a vitarendezési eljárásban ilyen irányú, kellően megalapozott gyakorlat.
A 64. cikk 3. bekezdésének vizsgálata tárgyában a Titkárság részletes elemzést készített. Kanada részletes elemzést nyújtott be, ennek alapján a Tanács ismételten megvitatta a "non-violation" rendelkezések szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazhatóságát.
A kanadai beadvány főbb megállapításai a következők.
Kanada aggályosnak tartja a non-violation alapú viták lehetővé tételét TRIPS környezetben. A gondot részben az jelenti, hogy a non-violation esetek az ésszerűen elvárható előnyök ("nullifying or imparing a benefit") csorbulásához kapcsolódnak. TRIPS környezetben ugyanakkor mindezidáig tisztázatlan, hogy mi az az előny, ami ésszerűen elvárható ("reasonably expected") a szellemi tulajdonjogok gyakorlása eredményeként. A kanadai beadvány szerint a "non-violation" jogorvoslat teljesen más alapokon jött létre mint a szellemi tulajdonjogok szabályozása, ezért az jellegénél fogva nem alkalmas a szellemi tulajdonjogi vitákban történő alkalmazásra. A kanadai delegátus javasolta, hogy az előny fogalmának tisztázására a Tanács a következő ülésén térjen vissza.
Az Egyesült Államok elutasította a kanadai beadványban foglaltakat és hangsúlyozta, hogy semmiféle olyan törekvést nem támogatnak, ami gyengítheti a tagállamoknak az Egyezményből eredő jogait. Kiemelték, hogy ragaszkodnak a non-violation rendelkezéseknek a szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazásához.
India, Malajzia az ASEAN-országok képviseletében, Hongkong, Korea, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek egyetértettek azzal a kanadai érveléssel, hogy a GATT hagyományos szabályozása, amihez kapcsolódóan a non-violation elvet kidolgozták és a TRIPS környezet eltérő jellegű és támogatták a kanadai véleményt.
A kérdés rendezése egyre sürgetőbb, mivel a TRIPS 64. cikk 3. bekezdése szerint a TRIPS Egyezmény kapcsán a viták non-violation alapon való kezdeményezése 2000. január 1-jén lehetségessé válik, ha a WTO-tagok konszenzussal azt el nem utasítják. A Tanács a vitát a következő ülésén folytatja.
A TRIPS Tanács 1995-ös létrejöttétől napjainkig munkamódszereit tekintve óriási fejlődésen ment át. A jelen tanulmány által bemutatott munkaterületeken elért sikerek azt sugallják, hogy belátható időn belül a WTO és a TRIPS Tanács a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (WIPO) együttműködve a szellemi tulajdon nemzetközi rendszerének második pillérévé válik és azonos mértékben járul majd hozzá a szellemi tulajdonjogok oltalmának előmozdításához. A WTO a nemzetközi jogfejlődés irányát a vitarendezési eljárás jogértelmező szerepével fogja befolyásolni: a tagállamok jogalkotásának és jogalkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérése és a vitarendezési döntések "impulzusai" révén fogja kijelölni a követendő irányokat a nemzeti szellemi tulajdoni rendszerek számára.
A sokoldalú kereskedelmi egyezmények rendszerét, amely felöleli a korábbi GATT szabályozási területein túlmenően a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPS Egyezményt is a Marrakesh-i Egyezmény hozta létre. A Marrakesh-i Egyezmény 1995. január 1-jén lépett hatályba, azt a mellékleteit képező kapcsolódó megállapodásokkal együtt az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
A Marrakesh-i Egyezmény a GATT jogutódjaként továbbá létrehozta a Kereskedelmi Világszervezetet (továbbiakban: WTO), amely a megállapodások végrehajtását, igazgatását és működését segíti elő, továbbá közös intézményi keretet biztosít a működésükhöz.
A Marrakesh-i Egyezmény szoros kapcsolatot teremtett a sokoldalú kereskedelmi egyezmények és a szellemi tulajdon oltalma között.
A Marrakesh-i Egyezmény II. cikkének 2. bekezdése alapján az egyezmény csak a mellékletekben foglalt sokoldalú egyezményekkel együttesen fogadható el, ebből az következik, hogy a TRIPS Egyezmény rendelkezéseit is köteles betartani minden olyan állam, amely részesülni akar a sokoldalú kereskedelmi szervezet által biztosított előnyökben.
A WTO szervezetében előkelő helyet foglal el a TRIPS Tanács. A WTO testületeinek hierarchiáját vizsgálva a WTO legfőbb szerve a Miniszteri Konferencia, amely legalább kétévente ülésezik. A Miniszteri Konferencia ülései közötti időszakokban annak funkcióit az Általános Tanács gyakorolja. Az Általános Tanács irányítása alatt működik a három "nagy" tanács: az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a TRIPS Tanács.
A TRIPS Tanácsnak a TRIPS-ben is rögzített, kiemelkedően fontos feladata az Egyezmény működésének figyelemmel kísérése, amely gyakorlatilag az Egyezmény hatályosulásának, a tagállamok által történő alkalmazásának a vizsgálatát jelenti (TRIPS 68. cikk).
A TRIPS Tanács a tagállamok fóruma: a Tanács lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy konzultáljanak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozású kérdéseiről. A Tanács ülésén az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban bármely kérdés felvethető, megvitatható, továbbá bármely tagállam tehet fel kérdést a szellemi tulajdonjogok alkalmazásával kapcsolatban egy másik tagállamnak, amely köteles válaszolni arra (TRIPS 63. cikk 3. bekezdés). A Tanács ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a Tagok ráruháznak, és különösen megad minden segítséget a vitarendezési eljárásokkal kapcsolatban. Feladatai ellátása során a TRIPS Tanács belátása szerint bárkivel konzultálhat, és bármilyen forrásból információkat szerezhet. A Tanács együttműködik a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (WIPO), az együttműködés kereteit a két világszervezet között létrejött megállapodás szabályozza.
A TRIPS a felsorolt általános feladatokon kívül bizonyos területeken kijelöli a munkavégzés irányát. A 23. cikk 4. bekezdése előírja, hogy a tagok a borokkal kapcsolatos földrajzi megjelölések oltalmának előmozdítására tárgyalásokat kezdenek egy sokoldalú regisztrációs és lajstromozási rendszer létrehozására. A 24. cikk 2. bekezdése kötelezi a Tanácsot, hogy a földrajzi megjelölések oltalmáról rendelkező fejezet alkalmazását kísérje figyelemmel és az Egyezmény hatálybalépésétől számított két éven belül történjen meg az első felülvizsgálat. A 27. cikk 3. bekezdése, amely a szabadalmi oltalomból kizárható tárgyakat sorolja fel, szintén hasonló kötelezettséget tartalmaz. A 3. bekezdés b) pontja előírja, hogy a 3. bekezdés rendelkezéseinek az alkalmazását az Egyezmény hatálybalépésétől számított négy éven belül felül kell vizsgálni.
A TRIPS Tanács az Egyezményben meghatározott feladatain kívül részt vesz a WTO munkaprogramjaiban megjelölt területeken az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács tevékenységi körébe tartozó, a szellemi tulajdon oltalmát érintő kérdések megvitatásában és a közös álláspont kialakításában.
A TRIPS Egyezmény hatályosulásának vizsgálata
A TRIPS 63. cikkének 1. bekezdése előírja, hogy a jelen megállapodás tárgyában bármely tagállam által hatályba léptetett törvényeket és rendeleteket, jogerős bírósági határozatokat és általánosan alkalmazandó hatósági döntéseket (a szellemi tulajdonjogok elérhetőségéről, hatályáról, megszerzéséről, érvényesítéséről és az azokkal való visszaélés megakadályozásáról) nyilvánosságra kell hozni.
A TRIPS 63. cikkének 2. bekezdése szerint a tagállamoknak az 1. bekezdésben említett törvényekről és rendeletekről értesíteniük kell a TRIPS Tanácsot annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a Tanácsnak a jelen Egyezmény működésének felülvizsgálatában.
A Tanács a benyújtott értesítésekben foglalt jogszabályok, illetve ezek fordításai alapján, a tagállamok aktív részvételével végzi el a felülvizsgálatot.
A felülvizsgálati eljárás a TRIPS szabályozási tárgykörei szerint, országonként külön-külön folyik, menete a következő. A felülvizsgálati ülést megelőzően bármely tagállam kérdést tehet fel jogszabályai TRIPS-megfelelésével kapcsolatban a felülvizsgálatban érintett tagállamnak. A felülvizsgálatok könnyebb és átláthatóbb lebonyolítása érdekében a Tanács több ízben kérdőíveket (checklist) bocsátott ki, amelyek minden tagállamnak egyforma megválaszolandó kérdéseket tartalmaztak. A kérdésekre vagy a kérdőívre az ülést megelőzően kell válaszolni, majd a felülvizsgálati eljárás során az adott tagállam képviselőjének a felülvizsgálat tárgyát képező jogterület általános jellemzését követően ismertetnie kell a kérdésekre, illetve a kérdőívre adott válaszait. Az ülésen további kérdéseket tehet fel bármelyik tagállam, amelyre az ülésen vagy legkésőbb azok írásban történő közlését követő nyolc héten belül kell, szintén írásban válaszolni.
A felülvizsgálati eljárást soha nem zárja le a Tanács, a felülvizsgált jogszabályokkal kapcsolatban bármely tagállam a későbbiek folyamán újabb kérdést tehet fel.
A TRIPS szabályozási tárgykörébe tartozó magyar jogszabályok a fejlett tagállamok jogszabályainak felülvizsgálatával egy időben kerültek felülvizsgálatra.
A védjegyek, ipari minták, földrajzi megjelölések jogszabályainak vizsgálatára 1996. november 11. és 15. között került sor a TRIPS Tanácsban.
A következő felülvizsgálat, melynek a szabadalmi, topográfiaoltalmi jogszabályok, illetve a versenyt korlátozó licenciaadói gyakorlatra, valamint a bizalmas információk védelmére vonatkozó jogszabályok képezték tárgyát 1997. május 26. és 30. között folyt.
A jogérvényesítés nemzeti szabályozását 1997. november 17. és 21. között vizsgálta meg a TRIPS Tanács.
A magyar szerzői és szomszédos jogok szabályozásának vizsgálatára 1998. május 12-én került sor.
A magyar szellemi tulajdoni rendszer sikeresen vizsgázott a felülvizsgálatok során, így Magyarország a TRIPS-követelmények szempontjából a fejlett tagállamok sorában, az első harminc ország között helyezkedik el.
A TRIPS 65. cikkének 1. bekezdése szerint minden tagállamot megillet egy általános egyéves türelmi idő. A TRIPS rendelkezéseinek alkalmazása a tagállamok számára 1996. január 1-jétől kötelező.
A fejlődő, illetve a központilag tervezett gazdaságról a piacgazdaságra áttérő országok számára a 65. cikk 2. és 3. bekezdése további négy év türelmi idő igénybevételét teszi lehetővé, az Egyezmény 3., 4. és 5. cikkei kötelező alkalmazásának kivételével.
A WTO-tagállamok száma 1999. március 1-jén 134, a TRIPS Egyezmény összes rendelkezését betartani köteles tagállamok száma harminc körülire tehető, vagyis több mint száz tagállamon csak a négyéves türelmi idő leteltét követően kérhető számon a nemzeti jogszabályok, illetve a jogalkalmazói gyakorlat TRIPS-megfelelése.
A felülvizsgálati eljárások szempontjából ez azt jelenti, hogy 2000. január 1-jétől a tagállamok több mint kétharmadának a jogrendszerét kellene egy év leforgása alatt felülvizsgálni, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A Tanács a felülvizsgálati munkateher egyenletesebb elosztása érdekében ún. előrehozott felülvizsgálatot szeretne 1999-ben tartani, természetesen az érintett tagállamok önkéntes részvételével.
Az előrehozott felülvizsgálati eljárásban Mexikó csatlakozásával nyolc tagállam fog részt venni, de ezeknek a tagállamoknak az Egyezményből eredő jogait nem érinti a felülvizsgálat. India fenntartásait fejezte ki és a tárgyalások során mindvégig elutasította az előrehozott felülvizsgálatokat.
Az előrehozott felülvizsgálatokkal kapcsolatban heves viták tárgya az, hogy a felülvizsgálatokat tematikus rend szerint tartsa-e meg a Tanács, vagy az adott ország egész jogrendszerének vizsgálata egy napon történjék (country by country or subject by subject basis). A fejlett tagállamok (Kanada, Egyesült Államok, Európai Unió, Japán) a tematikus felülvizsgálatot tartják elfogadhatónak, mivel az részletesebb vizsgálatot tesz lehetővé. A felülvizsgálat országok szerinti bontását a fejlődő (a felülvizsgálat alá vont) országok szeretnék elérni, arra való hivatkozással, hogy szakértőiknek így csak egyszer kell Genfbe utazni.
Brazília és Mexikó kifejtették, hogy nem fogadják el a "checklist" típusú felülvizsgálati módszereket, szerintük elegendő a notifikált jogszabályok alapján lefolytatni a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat módszertanával kapcsolatban a viták során az országok szerinti megosztás (country by country) tűnt a tagállamok többsége számára elfogadhatónak, a kérdéskörben további konzultációkra lesz szükség.
Az már bizonyos, hogy az újonnan belépő Lettország és Kirgizisztán nemzeti szabályozásainak vizsgálatára 1999 végén kerül sor. A felülvizsgálat tényleges időpontjától függetlenül azonban az értesítési kötelezettségek 2000. január 1-jétől valamennyi tagállamra vonatkoznak.
Az uniós elsőbbség alkalmazásának kérdése
Dr. Bogsch Árpád, a WIPO főigazgatója 1996. augusztus 1-jén kelt levelében az uniós elsőbbség alkalmazásával kapcsolatban állásfoglalást kért a TRIPS Tanácstól. Dr. Bogsch Árpád Renato Ruggiero WTO főigazgatónak írt levelében kifejtette azt, hogy az uniós elsőbbség alkalmazása szempontjából a fő problémát az jelenti, hogy a TRIPS 65. cikke 2. bekezdésében, illetve 66. cikkében foglalt átmeneti idő kedvezményével élő országok csak a TRIPS 3, 4, illetve 5. cikkeit kötelesek alkalmazni, a TRIPS 2. cikkének 1. bekezdése, amely a WTO-tagállamok számára kötelezővé teszi a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) 112. és 19. cikkeinek az alkalmazását, nem köti ezeket a tagállamokat. Ebből következően a TRIPS átmeneti idejének alkalmazásáról lemondó WTO-tagállamoknak, amelyek tagjai a PUE-nak, csak kötelezettségei keletkeznek az átmeneti idő kedvezményével élő WTO-tagállamokkal szemben, amelyek egyébként nem tagjai a PUE-nak. A kérdést megfordítva, ezek szerint az átmeneti idővel élő WTO-tagállamoknak csak jogaik vannak.
A WIPO főigazgatójának levelével kapcsolatban a TRIPS Tanács elnöke válaszlevelében további információt kért az uniós elsőbbség alkalmazása kapcsán felmerülő tisztázatlan kérdésekről. Dr. Bogsch Árpád 1996. október 14-én kelt válaszában kifejtette: az érintett ügyfelektől és a hivatásos képviselőktől számos megkeresés érkezett a WIPO Nemzetközi Irodájához az uniós elsőbbség alkalmazásával kapcsolatban. A levél továbbá utalt arra, hogy hasonló kérdések merülnek fel a PUE 6ter cikkének alkalmazásával kapcsolatban is.
A Tanácsban hosszas vita után az a döntés született, hogy a tagállamoknak az 1997. május 2630. között tartandó felülvizsgálati eljárás során választ kell adni az uniós elsőbbség alkalmazásának (kiterjesztésének) kérdésével kapcsolatban (general question). A nyilatkozatok birtokában két megoldás bontakozott ki.
Az egyik javasolt megoldás szerint a Tanácsnak fel kell mérnie a tagállamok jelenlegi jogalkalmazói gyakorlatát és ennek fényében később lehet dönteni a megoldásról.
A másik megközelítés szerint a Tanácsnak kell általános érvényű értelmezést adnia a tagállamok ilyen jellegű kötelezettségeiről. Ennek formája elnöki nyilatkozat lehet, amelyet a Tanács tudomásul vesz. A Tanács végül hosszas vita után az utóbbi megoldást fogadta el. A TRIPS Tanács elnöke kibocsátott egy nyilatkozatot, amely tartalmát tekintve megállapítja azt, hogy az informális konzultációk eredményeként az az értelmezés alakult ki, hogy az elsőbbségi jogok elfogadásával összefüggésben feltett kérdésre a válasz megerősítő (affirmative).
Az üléssorozat utolsó napján, 1997. május 30-án a Tanács az elnök módosított nyilatkozatát ad referendum fogadta el, ami azt jelentette, hogy írásban, utólag lehetett észrevételt benyújtani a WTO Titkárságára. Mivel észrevétel nem érkezett, a javaslatot elfogadottnak tekintették.
A magyar válasz megerősítette azt, hogy Magyarország minden iparjogvédelmi ügyben elfogadja bármely WTO-tagállamból érkező bejelentés elsőbbségét, tekintet nélkül arra, hogy az adott tagállam tagja-e a Párizsi Uniós Egyezménynek vagy sem.
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka
A földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka egymással párhuzamosan, két irányban folyik. Az egyik irány a sokoldalú regisztrációs rendszer létrehozására irányuló tárgyalássorozat, a másik pedig a földrajzi megjelölések oltalmával kapcsolatos nemzeti szabályozások felülvizsgálata.
a) A sokoldalú regisztrációs rendszer
A TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése előírja, hogy a borokra vonatkozó földrajzi megjelölések oltalmának elősegítésére tárgyalásokat kell kezdeni a TRIPS Tanácsban egy multilaterális rendszer létrehozataláról a rendszerben részt vevő tagállamokban oltalmazható, borokra vonatkozó földrajzi megjelölések közlését és lajstromozását illetően.
A földrajzi megjelölések sokoldalú regisztrációs rendszerével kapcsolatban az 1996-os Szingapúri Miniszteri Értekezlet állásfoglalása alapján indult meg a munka a TRIPS Tanácsban. A Tanács 1996. novemberi ülésén döntés született, hogy a munka 1997. elején elkezdődik. A kérdés vizsgálatának első fázisa egy sokrétű információszerző tevékenység volt. A Tanács felhívta a tagállamokat arra, hogy a földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos munka megkönnyítése céljából nyújtsanak be nemzeti lajstromozási rendszerükről tájékoztató anyagot. Az Európai Unió elsőként nyújtott be egy "non-paper"-t, amely négy WTO-tagállam jogrendszerét hasonlítja össze, majd ezt követően számos tagállam (köztük Magyarország) nyújtott be jogrendszerét bemutató részletes anyagot. A TRIPS Tanács felvette a kapcsolatot az OIV-vel (International Vine and Wine Office) és információt kért a működésével kapcsolatban. A Tanács felkérése alapján a Titkárság összefoglaló anyagot készített a hatályban lévő kétoldalú és sokoldalú megállapodásokról, amelynek elkészítéséhez a dokumentum szerint a WIPO és a Magyar Szabadalmi Hivatal által közösen szervezett egri szimpóziumon elhangzott előadások hasznos segítséget jelentettek.
A titkársági anyag a Lisszaboni Egyezmény alapján történő nemzetközi lajstromozás ismertetése mellett a kialakult gyakorlatról, a lajstromozások országonkénti megoszlásáról, a törlésekről és a lajstromozások megtagadásának adatairól is említést tesz. Ezt követően a munka folytatásának módszertanával kapcsolatban a tagállamok között hosszas vita alakult ki. A tagállamok egy csoportja azt javasolta, hogy a Titkárság a beadott anyagok alapján készítsen összefoglalót (synoptic table), ami alapján áttekinthetővé válna a tagállamok lajstromozási rendszere. Ezt a kezdeményezést néhány tagállam többek között az Egyesült Államok elutasítóan fogadta.
Az Európai Unió az 1998. július 16-i ülésen önálló javaslatot nyújtott be a TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése szerinti sokoldalú regisztrációs és notifikációs rendszer létrehozásának és a rendszer működtetésének alapelveire vonatkozóan. A javaslat lényege a következő.
A tagállamok első lépésként lajstromozott földrajzi megjelöléseiket tartalmazó listát nyújtsanak be a WTO Titkárságnak a megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva (a bizonyítékoknak a TRIPS 22. cikkének 1. bekezdése szerinti definíció elemeinek meglétét kell alátámasztaniuk).
A lehető legnagyobb átláthatóság érdekében a két- vagy sokoldalú egyezmények alapján védett földrajzi megjelölések listáját is be kell nyújtani. A WTO Titkárság körözteti a tagállamok notifikációit és a benyújtott bizonyítékokat.
A tagállamoknak egy éven belül lehetőségük van a notifikációk megvizsgálására és adott esetben felszólalás benyújtására. Felszólalásnak csak a TRIPS meghatározott 22.1., 24.9., 24.6., 22.4. rendelkezései alapján van helye.
Homonim megjelölések esetén a feleknek tárgyalásokat kell kezdeniük és lehetőleg megállapodásra kell jutniuk.
Az egy év letelte után a nem kifogásolt földrajzi megjelölés a WTO összes tagállamában időbeli korlát nélkül oltalom alá kerül. Az oltalmazott földrajzi megjelöléseket a WTO publikálja.
A vitarendezésre a WTO vitarendezési eljárásától eltérő rendszert vezetnének be, a két vitarendezési eljárás viszonyáról a javaslat nem tesz említést.
A tagállamoknak később lehetőségük lesz további bejelentések megtételére, a regisztrációs rendszer tehát "nyitott".
A regisztrációt követően a tagállamok csak a TRIPS 24. Az európai javaslatot bár azzal összefüggésben számos kérdés merül fel sok tagállam támogatta, de hangsúlyozták, hogy további időre van szükségük a kérdés elmélyült tanulmányozására. A kérdések elsősorban a javaslat szerinti rendszer terjedelmével (borokra, égetett szeszes italokra vagy akár más termékekre is terjedjen-e ki), a kifogásolás jogalapjaival, a bizonyítási rendszerrel, a kötelezettségek jellegével, az így létrejövő nemzetközi lajstrom és a nemzeti lajstromok kapcsolatával összefüggésben merültek fel.
A regisztrációs és notifikációs rendszer létrehozásával és működtetésével kapcsolatban benyújtott európai javaslat vitája során az Európai Unió képviselője a felvetődött kérdésekre az alábbiak szerint reagált.
A terjedelem kérdésével kapcsolatban kifejtette, hogy a TRIPS nem utal más termékekre, sőt a 23. cikk 4. bekezdése kifejezetten csak borokra utal, az égetett szeszes italok csak a Szingapúri Miniszteri Értekezlet jegyzőkönyvében foglaltak miatt kerültek a javaslatba. Álláspontja szerint a miniszterek ebből a szempontból nem tettek különbséget a borok és az égetett szeszes italok között. Tagadta, hogy a javaslat nyomán a 23. cikk 4. bekezdése alapján újabb kötelezettség terheli majd a tagállamokat, illetve hogy magasabb szintű oltalom keletkezne ilyen módon a borokra és az égetett szeszes italokra. Hangsúlyozta, hogy az egész rendszer csak önkéntes alapon működhet (voluntary character), vagyis a kötelezettségek csak az önkéntesen belépő tagállamokra terjedhetnek ki, de az egész rendszer lényege inkább az, hogy átláthatóságot biztosít, ezért jó lenne, ha minél több tagállam lépne be a rendszerbe.
A felszólalási rendelkezésekkel (opposition) összefüggésben felvetett kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy a jogalapok átgondolására és kibővítésére szükség van, de ez további megfontolást igényel. További kérdés az, hogy a felszólalási eljárás lefolytatását követően ki dönt a regisztrációról és ennek milyen költségkihatásai vannak, valamint ki viselje az eljárás költségeit?
A bizonyítási rendszerrel kapcsolatos kérdésekre azt a választ adta, hogy megengedhetőnek tartják a tagállamok jogrendszerei által előírt bizonyítékok elfogadását, a tagállamok ilyen jogait nem korlátoznák.
A nemzeti és a nemzetközi lajstromok viszonyát firtató kérdésre az EU képviselője azt válaszolta, hogy a nemzetközi lajstrom nem helyettesítené a nemzeti lajstromokat, csupán egyértelmű helyzetet teremtene és így javítaná az átláthatóságot.
Csehország, Törökország és Izland támogatták az európai javaslatot, de Izland szeretné azt más termékekre is kiterjeszteni. Mexikó képviselője is támogatta az európai javaslatot és bejelentette, hogy azzal kapcsolatban módosító javaslatot fog beterjeszteni.
Az Egyesült Államok a kérdés tisztázására kifejtette, hogy a TRIPS az oltalom előmozdítását célzó tárgyalások megkezdéséről beszél, nem fokozott oltalom vagy újabb kötelezettség létrehozására kell irányulnia a tárgyalásoknak. Hangsúlyozták az önkéntességet és bejelentették, hogy új javaslatot fognak előterjeszteni a sokoldalú regisztrációs redszerre vonatkozóan.
Argentína alapvetően támogatta az európai javaslatot, de szerinte csak a borokra kell kiterjeszteni a rendszert. A javaslatot abból a szempontból bírálta, hogy a kifogásolás joghatásai csak a kifogást megtevő tagállamra terjednek ki, így az a jelentőségét elveszti, mivel a kifogásolt földrajzi megjelölést más tagállam elfogadhatja.
Marokkó képviselője kijelentette, hogy a rendszer működését más termékekre is szeretnék kiterjeszteni. Véleményéhez csatlakozott India.
Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Japán, Kanada, Venezuela, Hongkong és Kína, valamint Korea fenntartással fogadták az európai javaslatot, különösen az égetett szeszek oltalmának bevonása miatt. Ausztrália és Kanada további tárgyalásokat tart szükségesnek, Chile, Hongkong és Kína képviselői egybehangzóan mutatattak rá arra, hogy az égetett szeszek oltalmáról lehet ugyan tárgyalni, de az nem annyira sürgős mint a borok oltalmának előmozdítása (preliminary task). Hongkong és Kína képviselője kiemelte: a TRIPS 23. cikkének 4. bekezdése kifejezetten csak a borokról tesz említést, ezért ezzel összefüggésben jogi kötelezettség áll fenn.
Kompromisszumos javaslatot terjesztett elő a Fülöp-szigetek képviselője, amely arra irányult, hogy a Tanács kezdje el a munkát a borokkal és így az égetett szeszek vagy más termékek bevonásának vitája nem veszi el az időt az érdemi munkától.
A Titkárság a Tanács felkérésére a 23. cikk 4. bekezdésének alkalmazásáról munkaanyagot készített, amiben javaslatot tesznek a kapcsolódó kérdések megvitatásának szerkezetére.
Az 1999. február 17-i ülésen az Egyesült Államok és Japán közös javaslatot terjesztett be a borok és égetett szeszes italok földrajzi megjelölései multilaterális regisztrációs és notifikációs rendszerének létrehozására. Az Egyesült Államok képviselője kifejtette, hogy a korábbi tárgyalások során az EU által benyújtott javaslattal kapcsolatban számos tagállamnak komoly fenntartásai voltak. Ezek, többek között, abból erednek, hogy az európai javaslat szerinti regisztrációs és notifikációs rendszer megváltoztatná a TRIPS Egyezményben foglalt kötelezettségeket, az abban való részvétel nem önkéntes lenne, és a rendszer működtetése a tagállamokra és a Titkárságra nézve jelentős adminisztratív terheket róna. Az amerikai javaslat lényege a következő.
A rendszer célja az abban résztvevő tagállamok földrajzi megjelölései védelmének elősegítése.
A rendszer nem keletkeztet jelentős új kötelezettségeket, és nem növeli a TRIPS II. részének 3. fejezetében foglalt kötelezettségeket.
A rendszerben a részvétel önkéntes (megfelelően a 23.4. cikkben foglaltaknak "in those Members participating in the system").
A rendszernek illeszkednie kell a tagállamok különböző földrajzi megjelölési vagy eredetvédelmi szabályozásaihoz és rendszereihez, amely különbségek a 24. cikk 2. bekezdésének felülvizsgálatára kidolgozott kérdőívre adott válaszokból is kitűnnek.
A rendszer egyszerű és olcsó azoknak a tagállamoknak, amelyek önkéntesen részt vesznek.
A rendszer nem keletkeztet felesleges és indokolatlan adminisztratív terheket és költségeket a Titkárság számára.
A javaslat szerint a részt vevő tagállamok notifikálják a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó nemzeti joguk által védett földrajzi megjelöléseket a Titkárságnak (megjelölve az oltalom lejáratának dátumát). A notifikációban jelezni kell, hogy a bejelentett földrajzi megjelöléseket más, sokoldalú megállapodás alapján is oltalmazzák-e. Az első bejelentést követően csak időszakos (féléves, illetve éves) frissítő notifikációt kell beadni a tárgyidőszakban lajstromozott további földrajzi megjelö- lésekről, illetve a korábbi oltalmak megszűnéséről. Bármely tagállam bármikor beléphet, illetve kiléphet a rendszerből. A Titkárság fogadja a notifikációkat és adatbázist hoz létre a bejelentett földrajzi megjelölésekről, ami a notifikációban közölt adatokat tartalmazza. A 23. cikk 3. bekezdésével összhangban több tagállam is benyújthat azonos vagy hasonló földrajzi megjelöléseket, feltéve, hogy azokat nemzeti szabályozásaikkal összhangban elismerik és oltalmazzák. A Titkárság a frissítő notifikációk alapján napra készen tartja az adatbázist.
A rendszerben részes tagállamok vállalják, hogy a borokra és égetett szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelöléseik védelmére irányuló bejelentések elbírálásánál, más információk mellett, a WTO adatbázisát is megvizsgálják, és az abból származó információkat nemzeti szabályozásukkal összhangban veszik figyelembe. A földrajzi megjelölések oltalmának biztosításával vagy elutasításával kapcsolatos döntések ellen jogorvoslattal csak az érintett tagállam hatóságaihoz lehet fordulni. A rendszerben részt nem vevő tagállamok a rendelkezésükre álló egyéb információs források mellett figyelembe veszik a WTO adatbázisát is a szükséges döntések meghozatalakor. Az adatbázisban nem szereplő, de egy WTO-tagállamban bejegyzett földrajzi megjelölés egyaránt védelemben részesül a TRIPS Egyezmény II. részének 3. fejezetében foglaltak szerint. A TRIPS Tanács a rendszer létrehozását követő két év elteltével megvizsgálja annak hatékonyságát.
Kanada és Ausztrália lelkesen támogatta a javaslatot. Argentína és Brazília szerint a javaslat jó alap a további tárgyalásokra. Új-Zéland a javaslat elveivel egyetértett, de nem támogatta a termékkör szeszes italokra való kiterjesztését. Chile és Korea rámutattak: az önkéntesség pozitív eleme a javaslatnak, de a rendszernek csak a borokra kellene kiterjednie. Mexikó jelezte, hogy korábbi álláspontjával egyezően ellenzi a rendszer kiterjesztését a borokon kívül más termékekre.
Az Európai Unió megítélése szerint az amerikaijapán javaslat lényegét tekintve ellentétes a 23. cikk 4. bekezdésének céljával, mivel kizárólag átláthatóságot szolgáló regisztrációs elemeket tartalmaz, nincs semmiféle jogi hatása. A TRIPS 23. cikk 4. bekezdésének notifikációs és regisztrációs rendszer létrehozásáról beszél, ezért a tagállamoknak kell dönteni a megfelelő rendszer létrehozásáról.
A sokoldalú regisztrációs rendszer keretében oltalmazandó termékek körét illetően a Tanácsban folytatódik a vita.
b) A földrajzi megjelölések nemzeti szabályozásánakfelülvizsgálata
A TRIPS 24. cikk 2. bekezdése szerint a TRIPS Tanács rendszeresen felülvizsgálja a jelen fejezet rendelkezéseinek alkalmazását; az első ilyen felülvizsgálat a WTO Egyezmény hatálybalépését követő két éven belül történik.
A TRIPS 24. cikk 2. bekezdésével kapcsolatban, amely a földrajzi megjelölésekkel összefüggő rendelkezések (II. rész, 3. szakasz) betartásának folyamatos felülvizsgálatát írja elő, az Egyesült Államok önálló javaslatot nyújtott be.
Az Egyesült Államok szerint a Tanács felhívására benyújtott anyagokban fellelhető információ használatának megkönnyítésére szükségesnek látszik az egymástól tartalmilag és formailag is jelentős eltérést mutató anyagok rendezett, szerkesztett formába helyezése. Ezért egy "checklist" elkészítésére tett javaslatot, amelynek megválaszolása egységesen, előírt határidőre történne. Az amerikai javaslatot a Tanács elfogadta, Mexikó a "checklist" kiegészítéseként újabb négy kérdést nyújtott be, amelyek az egyébként sem rövid kérdéssorba integrálódtak. A "checklist"-re eddig összesen harminc tagállam nyújtott információt az előírt határidőn belül, a válaszokat a Titkárság köröztette a tagok között.
A benyújtott "checklist"-ek alapján továbbra sem alakult ki konszenzus a tagállamok között a felülvizsgálat módszertanával kapcsolatban.
Az Európai Unió javasolta, hogy a Titkárság készítsen a kérdőív anyagából szinopszist.
Az Egyesült Államok lényegében támogatta az európai javaslatot, szerintük is hasznos lenne a rövid összefoglaló elkészítése, de még mielőtt a Titkárság elkezdi a munkát készítsen javaslatot, amit a Tanács megvitat.
Az európai javaslatot a magyar delegáción kívül Svájc, Mexikó, Dél-Afrika, Szingapúr és Marokkó is támogatta. Ausztrália, Argentína, Brazília és Új-Zéland nem támogatta a szinopszis elkészítését. Új-Zéland szerint a földrajzi megjelölésekre vonatkozó rendszerek eltérő nemzeti jellege miatt nem célszerű és talán nem is lehetséges összefoglaló kidolgozása. Kanada jelezte: több időre van szükségük a válaszok elemzéséhez, mivel még nem minden tagállam nyújtotta be válaszát a "checklist"-re. A Tanácsban kialakult konszenzus alapján az elnök felkérte a Titkárságot, hogy készítsen az összefoglaló dokumentum főcímeit tartalmazó vázlatos anyagot (outline of a possible summary paper). A Tanács a vitát az anyag ismeretében folytatja.
Az Általános Tanács döntése szerint az elektronikus kereskedelem munkaprogramjában az összes "nagy" tanácsnak részt kell venni. A TRIPS Tanácsra háruló feladat a szellemi tulajdon oltalmát érintő kérdések vizsgálata. Az Általános Tanács figyelemmel kíséri a munkaprogram megvalósulását, a négy WTO-testület 1999. július 30-ig jelentést készít az Általános Tanácsnak. Az elnök javaslata alapján a tagállamok többsége azt a véleményt alakította ki, hogy a Titkárság készítsen egy tényszerű háttéranyagot az elektronikus kereskedelem és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatáról.
Az elektronikus kereskedelem kérdéseiről a WIPO képviseletében Francis Gurry úr 1998. december 1-jén előadást tartott a Tanács tájékoztatása céljából.
Előadásában általános tájékoztatást adott a WIPO projectekről, a "domain név eljárás" rendszeréről, a WIPO égisze alatt létrejött szerzői és szomszédos jogi egyezményekről, a Védjegyjogi Állandó Bizottság munkájáról, az elektronikus online bejelentési rendszer jövőben történő beindításáról és a digitális aláírásokkal összefüggő WIPO-ban folyó munkáról.
Kifejtette, hogy az elektronikus kereskedelem szinte minden szellemi tulajdoni kategóriát érint. Kiemelte a digitális technika szerepét és vázolta ennek a szellemi tulajdon védelmére gyakorolt hatásait. A globalizáció, a "global medium" elterjedésével sűrűsödő problémák között a legégetőbbnek a globális elektronikus kereskedelemben felmerülő jogsértéseket és az ellenük való fellépést említette. Rámutatott, hogy a kérdés elemzése sokoldalú vizsgálatot igényel, amely már folyik a WIPO szakmai szervezeteiben.
A delegációk az előadást követően felkérték a Titkárságot, hogy a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a WIPO készítsen eddigi munkájáról összefoglalót.
A Titkárság elkészült tanulmánya igen részletesen elemzi az elektronikus kereskedelem és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatának érzékeny kérdéseit, így a szerzői és szomszédos jogok, a védjegyek oltalmát és az ilyen jogok érvényesítésének problémáit, valamint az új technológiák és a technológiákhoz való hozzáférés problematikáját.
A titkársági anyag főbb megállapításai rámutatnak: a szellemi tulajdonjog-védelmi rendszer elvei, ahogyan azokat a jelenlegi nemzetközi egyezmények lefektetik, az internettel összefüggésben is érvényesek. Kiemeli a titkársági anyag azt, hogy a TRIPS Egyezmény megfogalmazása kellően technológiasemleges, így az abban foglalt rendelkezések általában a digitális hálózati környezetben is relevánsak. A Titkárság megvizsgálandónak tart egy sor kérdést, például: a területi elven alapuló szellemi tulajdonjog-védelem és az internet kapcsolatát, és az ezzel összefüggésben felmerülő problémákat. A szerzői jog területén a definíciókkal összefüggő kérdések tisztázása az egyik legfőbb feladat, így a származási ország meghatározása, a publikáció fogalmának tisztázása, míg a védjegyek és a domain nevek használatának interferenciái a védjegyjog területén jelentkeznek komoly problémaként.
A tagállamok a kérdés elmélyült vizsgálatával az elkövetkezendő üléseken foglalkoznak majd.
A kereskedelem megkönnyítésének munkaprogramja az Árukereskedelmi Tanács elnökének megkeresése alapján került a TRIPS Tanács ülésének napirendjére. A kereskedelem megkönnyítésének WTO-beli reformja a következő területeken jelentkezik.
A dokumentációk és információs követelmények harmonizálása és egyszerűsítése a vám- és határátlépési eljárásokban, az eljárások átláthatósága, konzisztenciája, automatizáltsága és az információtechnológia megfelelő felhasználása, továbbá az együttműködés javítása nemzeti és nemzetközi téren. Az Európai Unió munkaanyaga a TRIPS Egyezmény határintézkedési rendjének gyakorlati aspektusaival kapcsolatban a WCO (Vámügyi Világszervezet) CRM programját (Customs Reform and Modernisation) állítja modellként a WTO tagállamoknak. A CRM a modern vámigazgatási technikák közül az érkezés előtti adatfeldolgozást és -továbbítást, a gyors zöldfolyosó-áruforgalom biztosítását az engedéllyel rendelkező kereskedőknek, a vámhatóságok és a kereskedők közötti automatikus adatforgalmi hálózat kiépítését szándékozik bevezetni a WCO tagállamai között.
Az európai beadvány rámutat: a TRIPS határintézkedési rendszere csak egyszerűsített és megreformált vámigazgatási eljárásokon keresztül érvényesülhet hathatósabban. A tagállamok felkérése alapján a Titkárság háttértanulmányt készített.
A Tanács folytatja a megkezdett munkát és kialakítja álláspontját.
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságánakmegkeresése
A WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottságának elnöke 1998. november 10-én levelet intézett a TRIPS Tanácshoz, a PLT (Patent Law Treaty) szövegtervezetének kidolgozása során a TRIPS Egyezményt érintő két kérdésben.
Az első kérdés a szabadalmi hivatalok által alkalmazott díjkedvezményekkel kapcsolatos, és arra irányul, hogy a fejlődő országok állampolgárainak, feltalálóknak és kisvállalkozásoknak (nemzetiségüktől függetlenül), továbbá a kormány kutatóintézeteinek biztosított csökkentett díjak alkalmazása összhangban áll-e a TRIPS 4. cikkének legnagyobb kedvezményes elbánást kötelezővé tevő rendelkezésével. A második kérdés a PLT jogi helyzetével (a TRIPS 5. cikk hatályának alkalmazásával) kapcsolatos. Ennek háttere a TRIPS 5. cikke, mely szerint a 3. és 4. cikk szerinti kötelezettségek (nemzeti elbánás és legnagyobb kedvezményes elbánás elve) nem alkalmazhatók a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében a szellemi tulajdonjogok megszerzésére és fenntartására vonatkozó megkötött multilaterális egyezmények szerinti eljárásokra.
A megkereséssel kapcsolatban Argentína kifejtette, hogy a díjkedvezmények alkalmazása sem a 3. (nemzeti elbánás), sem a 4. cikkel nem ellentétes, kivéve az állami kutatóintézeteknek nyújtott díjkedvezményeket, amelyek sértik a TRIPS fenti rendelkezéseit. Venezuela álláspontja szerint egyik felsorolt kedvezmény sem sérti a 4. cikk rendelkezéseit, mert az ilyen kedvezmények segítik a fejlődő országokat a kutatás-fejlesztés előmozdításában, ami a TRIPS Egyezmény egyik célkitűzése.
Marokkó azt az álláspontot képviselte, hogy a PLT az 5. cikk alkalmazása alá esik, a kedvezményes díjak alkalmazása pedig egyáltalán nem sérti a 4. cikket.
Kanada szerint egy nemzetközi szerződést (a TRIPS Egyezményt) csak úgy lehet értelmezni, hogy ha az összes tagállam aláveti magát az értelmezés során kialakuló álláspontnak. Kanada kifejtette továbbá, hogy az összes tagállamnak véleményt kellene nyilvánítani a megkeresésben szereplő kérdésekről és a konkrét vélemények ismeretében lehetne folytatni a vitát. Az Egyesült Államok támogatta a kanadai javaslatot. A kanadai javaslattal kapcsolatban Marokkó és Venezuela nemtetszésének adott hangot. Az elnök javaslatára a Titkárság szinopszist készít az eddigi álláspontokról, hogy megkönnyítse a Tanács további munkáját. India azt javasolta, hogy a Tanács konszenzusos alapon alakítson ki egységes álláspontot, mivel a WIPO Szabadalomjogi Állandó Bizottsága a feltett kérdésekre a közös értelmezés eredményeként kialakított választ vár. A Tanács a tagállamok benyújtott javaslatai és a titkársági anyag alapján folytatja a kérdések elemzését.
A növényfajták oltalmával kapcsolatos felülvizsgálat
A TRIPS 27. cikke 3. bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az emberek vagy állatok kezelésére szolgáló diagnosztikai, gyógyászati és sebészeti eljárások, továbbá a növények vagy állatok szabadalmi oltalomból történő kizárását, a mikroorganizmusokat kivéve. A tagállamok kizárhatják továbbá a szabadalmi oltalomból a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat, amelyek eltérnek a nem biológiai és a mikrobiológiai eljárásoktól. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell a növényfajták oltalmát szabadalommal vagy hatékony sui generis rendszerrel vagy ezek bármely kombinációjával.
A TRIPS ismertetett alpontja előírja, hogy a rendelkezések alkalmazását a WTO Egyezmény hatálybalépését követő négy év elteltével felül kell vizsgálni.
A felülvizsgálat módszertanát tekintve a tagállamoknak két kérdést kellett eldönteniük:
1. Elfogadják-e azt, hogy a felülvizsgálat információgyűjtő tevékenységgel induljon meg.
2. Amennyiben az első kérdésre pozitív a válasz, szükség van-e valamilyen kérdőívre (checklist), vagy a TRIPS 27. cikke 3. bekezdésének b) pontja elég világos, hogy milyen információt kell adni a tagállamoknak?
Az Egyesült Államok, Argentína, Venezuela, az Európai Unió, Egyiptom, Kolumbia, Mexikó, Kanada, Japán az információgyűjtő tevékenység megkezdését támogatta. Az EU és az USA képviselői rámutattak, hogy nincs szükség semmiféle kérdőívre, minden tagállam a 27. cikke 3. bekezdés b) pont alapján maga adjon tájékoztatást jogrendszeréről.
Pakisztán, Marokkó, Malajzia, Brazília, Fülöp-szigetek, India lényegében egyetértettek az információgyűjtő tevékenység megkezdésével és hangsúlyozták, hogy nincs szükség kérdőívre. Pakisztán azt javasolta, hogy a Titkárság szerezzen be további információt a területtel foglalkozó nemzetközi szervezetektől (UPOV, Secretariat of the Convention on Biological Diversity, OIV).
A tagállamok megállapodása alapján elkezdődött az információgyűjtő tevékenység, első lépésként a tagállamok írásban információt szolgáltattak nemzeti szabályozásukról. A Titkárság felvette a kapcsolatot az UPOV-val és az SCBD-vel és információt kért e szervezetektől a tevékenységükkel kapcsolatban. A Titkárság a válaszadás megkönnyítése céljából egy fakultatív kérdőívet készített.
Az 1999. február 17-i ülésig Bulgária, Kanada, az Európai Unió, Korea, az Egyesült Államok, Magyarország, Japán, Új-Zéland, a Cseh Köztársaság, Románia, Zambia, Lengyelország és Szlovénia nyújtott be anyagot nemzeti szabályozásáról.
Ausztrália, Dél-Afrika, Marokkó és Norvégia jelezte, hogy az ülést követően mihamarabb beadják anyagukat. Az Egyesült Államok, Argentína és az Európai Unió javaslatára a Titkárság összefoglalót készít a beadványokból.
A 27. cikk 3. bekezdése b) pontjának felülvizsgálatára a Tanács a következő ülésen visszatér.
A vitarendezési eljárás a tagállamoknak a WTO Egyezményből eredő jogait és kötelezettségeit érintő viták, konzultációk, majd ezt követően a Vitarendezési Egyetértésben (Dispute Settlement Understanding, DSU) meghatározott szabályok szerint folyó eljárás keretében történő rendezését szabályozza. A TRIPS alapján fennálló kötelezettségekel összefüggő szellemi tulajdonjogi viták a TRIPS 64. cikkének 1. bekezdése szerint a WTO Vitarendezési Testülete elé vihetők. A vitarendezési eljárás lefolytatása a DSU 2. cikke alapján kizárólag a Vitarendezési Testület hatásköre, ezért a vitarendezési eljárásokban egyik tanács sem vesz részt, a Vitarendezési Testület elnöke azonban folyamatosan tájékoztatja az érintett tanácsokat a vitarendezési eljárások helyzetéről.
Noha az utóbbi időkben számos vitarendezési eljárás indult a TRIPS alapján, magyar szemmel nézve az alábbi eljárások precedens értékük miatt méltán tartanak számot komoly érdeklődésre.
1. Az 1998. február 24-i tanácsülésen bejelentették, hogy az Európai Unió konzultációt kezd Kanadával a gyógyszertermékek szabadalmi oltalmával kapcsolatban, mivel Kanada jogrendszere nem biztosít kielégítő oltalmat.
Az európai kifogás lényege az, hogy a kanadai jog a szabadalmi oltalom tartama alatt lehetővé teszi a gyógyszer-engedélyezéshez szükséges kísérleti gyártást, és az így megszerzett engedély alapján a szabadalmi oltalom lejártát megelőző hat hónapon belül a szabadalmazott termék raktáron tartás céljából történő gyártását az oltalom lejártát követő azonnali forgalomba hozatal céljából. Az Európai Unió szerint ezért Kanada jogrendszere nem felel meg a TRIPS 27., 28. és 33. cikkeiben foglaltaknak.
Az Egyesült Államok, Ausztrália és Svájc a gyógyszertermékek értékesítése területén fennálló fontos kereskedelmi érdekeire hivatkozva bejelentette, hogy a 10. szakasz 4. bekezdése alapján beavatkozik az Európai Unió mellett a Kanadával folytatott konzultációba.
Az Európai Unió ezt követően a sikertelen konzultációkra hivatkozva kérte a panel felállítását a Kanada elleni vitarendezési eljárásban a DSU 7. cikkében foglalt rendelkezések alapján. Kanada elutasította a panel (general terms of reference) alapján történő felállítását.
Az Európai Unió által Kanada ellen indított eljárásban 1999. február 1-jén felállt az ügyet vizsgáló panel, az eljárás folytatódik.
2. Kanada 1998. december 2-án konzultációt kért az Európai Uniótól, mivel a gyógyszertermékek kiegészítő oltalmi tanúsítványa véleményük szerint ellentétes a TRIPS 27. cikke 1. bekezdésének rendelkezésével amely ugyanis tiltja a technológiai területek alapján történő megkülönböztetést, így a gyógyszertermékek oltalmi tanúsítványa diszkriminatív, mert az csak az ilyen termékek szabadalmi oltalmának meghosszabbítását teszi lehetővé.
Az Egyesült Államok az 1998. december 21-én kelt levelében beavatkozási szándékát jelezte az európai piacon a gyógyszertermékek területén fennálló kereskedelmi érdekeire hivatkozva.
3. Az Európai Unió 1999. február 4-én konzultációt kért az Egyesült Államoktól az amerikai szerzői jogi törvény azon rendelkezése miatt [US Copyright Act, Section 110 (5)], amely lehetővé teszi különféle szórakozóhelyeken (bárok, boltok, éttermek) rádió- és televízióműsorok jogdíjfizetés nélküli közvetítését. Az Európai Unió szerint ez a rendelkezés ellentétes a Berni Uniós Egyezmény 11bis cikke 1. bekezdésében foglaltakkal, amely az irodalmi és művészeti, ezen belül a zenei művek szerzői számára kizárólagos jogot biztosít e művek közönséghez történő közvetítésével kapcsolatban. E rendelkezés alkalmazása pedig a TRIPS 9. cikk 1. bekezdése folytán a tagállamokra kötelező.
A "non-violation" rendelkezések használata a szellemi tulajdonjogi viták rendezésére irányuló eljárásokban
Az államok közötti szellemi tulajdoni viták mint láttuk a TRIPS alapján fennálló valamely kötelezettség közvetlen megsértése miatt a Vitarendezési Testület elé vihetők. A TRIPS Tanácsban előkészítő munka kezdődött a közvetett jogsértések miatt indítható vitarendezési eljárások alkalmazhatóságával kapcsolatban. Ennek jogi hátterét a TRIPS 64. cikkének rendelkezései jelentik.
A TRIPS 64. cikkének 2. bekezdése szerint a GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjait nem kell alkalmazni a jelen Megállapodás szerinti viták rendezésére a WTO Egyezmény hatálybalépésétől számított öt évig.
A TRIPS 64. cikkének 3. bekezdése alapján a 2. bekezdésben említett időszak alatt a TRIPS Tanács megvizsgálja a jelen Megállapodás vonatkozásában a GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjai szerinti kifogások hatókörét és körülményeit, és benyújtja ajánlásait a Miniszteri Konferenciának jóváhagyás végett. A Miniszteri Konferencia az ilyen ajánlások jóváhagyásával vagy a 2. pontban említett időszak kiterjesztésével kapcsolatban csak konszenzussal hozhat bármely határozatot, és a jóváhagyott ajánlások a többi tag vonatkozásában további formális jóváhagyási folyamat nélkül lépnek hatályba.
A GATT 1994. XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjai szerinti kifogások a vitarendezési eljárásban akkor alkalmazhatók, ha egy tagállam olyan intézkedéseket hoz, hogy ezáltal az Egyezmény bármely célkitűzése csorbul, illetve az Egyezményből közvetve vagy közvetlenül eredő, valamely más tagállamot megillető, ésszerűen elvárható előny hatálytalanítását vagy csorbulását eredményezi, abban az esetben is, ha a meghozott intézkedés közvetlenül nem ütközik az Egyezmény rendelkezéseibe.
A TRIPS 64. cikke 3. bekezdésének alkalmazásával összefüggésben mindezidáig nem alakult ki konszenzus a Tanácsban. Korea és India nem tartották szükségesnek a "non-violation" rendelkezés szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazását. Korea komoly fenntartásait fejezte ki ezzel kapcsolatban, mivel nincs a vitarendezési eljárásban ilyen irányú, kellően megalapozott gyakorlat.
A 64. cikk 3. bekezdésének vizsgálata tárgyában a Titkárság részletes elemzést készített. Kanada részletes elemzést nyújtott be, ennek alapján a Tanács ismételten megvitatta a "non-violation" rendelkezések szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazhatóságát.
A kanadai beadvány főbb megállapításai a következők.
Kanada aggályosnak tartja a non-violation alapú viták lehetővé tételét TRIPS környezetben. A gondot részben az jelenti, hogy a non-violation esetek az ésszerűen elvárható előnyök ("nullifying or imparing a benefit") csorbulásához kapcsolódnak. TRIPS környezetben ugyanakkor mindezidáig tisztázatlan, hogy mi az az előny, ami ésszerűen elvárható ("reasonably expected") a szellemi tulajdonjogok gyakorlása eredményeként. A kanadai beadvány szerint a "non-violation" jogorvoslat teljesen más alapokon jött létre mint a szellemi tulajdonjogok szabályozása, ezért az jellegénél fogva nem alkalmas a szellemi tulajdonjogi vitákban történő alkalmazásra. A kanadai delegátus javasolta, hogy az előny fogalmának tisztázására a Tanács a következő ülésén térjen vissza.
Az Egyesült Államok elutasította a kanadai beadványban foglaltakat és hangsúlyozta, hogy semmiféle olyan törekvést nem támogatnak, ami gyengítheti a tagállamoknak az Egyezményből eredő jogait. Kiemelték, hogy ragaszkodnak a non-violation rendelkezéseknek a szellemi tulajdoni vitákban történő alkalmazásához.
India, Malajzia az ASEAN-országok képviseletében, Hongkong, Korea, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek egyetértettek azzal a kanadai érveléssel, hogy a GATT hagyományos szabályozása, amihez kapcsolódóan a non-violation elvet kidolgozták és a TRIPS környezet eltérő jellegű és támogatták a kanadai véleményt.
A kérdés rendezése egyre sürgetőbb, mivel a TRIPS 64. cikk 3. bekezdése szerint a TRIPS Egyezmény kapcsán a viták non-violation alapon való kezdeményezése 2000. január 1-jén lehetségessé válik, ha a WTO-tagok konszenzussal azt el nem utasítják. A Tanács a vitát a következő ülésén folytatja.
A TRIPS Tanács 1995-ös létrejöttétől napjainkig munkamódszereit tekintve óriási fejlődésen ment át. A jelen tanulmány által bemutatott munkaterületeken elért sikerek azt sugallják, hogy belátható időn belül a WTO és a TRIPS Tanács a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (WIPO) együttműködve a szellemi tulajdon nemzetközi rendszerének második pillérévé válik és azonos mértékben járul majd hozzá a szellemi tulajdonjogok oltalmának előmozdításához. A WTO a nemzetközi jogfejlődés irányát a vitarendezési eljárás jogértelmező szerepével fogja befolyásolni: a tagállamok jogalkotásának és jogalkalmazásának folyamatos figyelemmel kísérése és a vitarendezési döntések "impulzusai" révén fogja kijelölni a követendő irányokat a nemzeti szellemi tulajdoni rendszerek számára.