Dr. MILLISITS ENDRE
A Nizzai osztályozás elve és gyakorlata
A Nizzai Osztályozás rövid története
A Nizzai Osztályozás felülvizsgálata
A Nizzai Osztályozás jogi hatálya és értelmezése
Árujegyzék-értelmezési kérdések
A Nizzai Megállapodás jövője
A Nizzai Osztályozás rövid története
Már a múlt század második felében több nemzeti védjegyhatóság felismerte annak szükségességét, hogy osztályozni kellene a bejelentett védjegyeket aszerint, hogy milyen árukra vonatkoznak, annak érdekében, hogy egyrészt megkönnyítsék a védjegyállomány áttekinthetőségét, másrészről csökkentsék a védjegylajstromok túlzsúfoltságát.
Az így kialakított nemzeti szintű áruosztályozások természetszerűleg igen különbözőek voltak. Nem csupán az osztályozás szempontjai voltak eltérők, de az osztályok száma is különbözött. (Például Spanyolország 100 osztályt alkalmazott 10 csoportra bontva, míg Németország 41 osztályt, az Egyesült Királyság 54 osztályt stb.)
A Párizsi Uniós Egyezmény megkötése után nem sokkal már megfogalmazódott az igény a harmonizációra, az egységesítésre, ez a munka azonban még évtizedeket vett igénybe.
Az első, kifejezetten a témának szentelt nemzetközi tanácskozást 1904-ben tartották. Az első diplomáciai szintű konferenciára csak 1929-ben került sor Bernben. Ekkor 34 áruosztályt javasoltak, mintegy 20 ezer konkrét árumegnevezéssel.
Az első, valóban nemzetközi szintű osztályozást a Szellemi Tulajdon Oltalmának Egyesült Nemzetközi Irodája (BIRPI) a WIPO jogelődje tette közzé 1935-ben. Ez a publikáció is 34 áruosztályt tartalmazott.
Az ismert történelmi körülmények is bizonyára közrejátszottak abban, hogy a nemzetközi egyezmény megkötésére 1957-ben került sor. Az áruk és szolgáltatások védjegylajstromozás céljából történő nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodást az 1957. júniusi nizzai diplomáciai konferencián hozták létre. A Nizzai Megállapodás 34 áruosztályt tartalmazott, és 1961. április 8-án lépett hatályba.
A szolgáltatási védjegyek később alakultak ki, mint az áru-, illetve kereskedelmi védjegyek. Az egyes államok fokozatosan ismerték el a szolgáltatási védjegyek lajstromozhatóságát. A fontosabb államok közül az NSZK 1979-ben, Anglia 1984-ben, Svájc csak 1992-ben szabályozta a szolgáltatási védjegyek oltalmát. Az USA 1949-ben vezette be szolgáltatási osztályozását. Ekkor az 52 áruosztályhoz csatolták a 100107. osztályokat:
100. osztály: Vegyes
101. osztály: Reklámozás és ügyletek
102. osztály: Biztosítás, pénzügyek
103. osztály: Építés és javítás
104. osztály: Távközlés
105. osztály: Szállítás és raktározás
106. osztály: Anyagmegmunkálás
107. osztály: Nevelés és szórakoztatás
A Nizzai Osztályozás gyakorlatilag az USA-beli osztályozást vette át, még sorrendiségében is, kivéve, hogy az egyéb szolgáltatásokat 42. osztályként a sor végén szerepelteti. A szakértői bizottság a további nyolc szolgáltatási osztályt 1962-ben fogadta el.
A Nizzai Megállapodást 1967-ben Stockholmban és 1977-ben Genfben felülvizsgálták.
A Megállapodás lényege az, hogy tagországai az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény keretén belül külön uniót hoztak létre az ún. Nizzai Osztályozásnak védjegyek lajstromozásához való alkalmazásáról.
A Nizzai Megállapodás valamennyi tagországa védjegyek lajstromozásánál a Nizzai Osztályozást köteles alkalmazni, vagy alapvető osztályozási rendszerként vagy kiegészítő osztályozásként. Köteles továbbá azon áru-, illetve szolgáltatási osztályok sorszámát védjegylajstromozásra vonatkozó hivatalos dokumentumaiban és közleményeiben feltüntetni, amelyek az adott védjegyre vonatkoznak.
A Nizzai Megállapodás tagországainak védjegylajstromain kívül a Nizzai Osztályozást kötelezően alkalmazzák a WIPO Nemzetközi Irodájában, a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodás, valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján, továbbá a Szellemi Tulajdon Oltalmának Afrikai Szervezete (OAPI) és a Benelux Védjegyhivatal, vé A Nizzai Osztályozást további 87, a Madridi Megállapodáshoz nem csatlakozott országban, illetve szervezetnél is alkalmazzák.
Magyarországon 1970-ben hirdették ki a Nizzai Megállapodást, amelynek hazánk a genfi szöveg alapján részese. Az Országos Találmányi Hivatal 1991-ben adta ki a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás betűrendes jegyzékének magyar nyelvű fordítását.
Az 1997. január 1-jétől hatályos 7. kiadás alapján két kötetben jelentette meg 1998-ban a Magyar Szabadalmi Hivatal a Szellemi Tulajdon Világszervezetének hozzájárulásával a magyar fordítást is tartalmazó háromnyelvű kiadványt. Az I. rész az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzéke, a II. rész az áruk és szolgáltatások osztályok szerinti jegyzéke, mindkettő magyarangolfrancia nyelven.
A Nizzai Osztályozás felülvizsgálata
A Nizzai Megállapodás gondoskodik egy szakértői bizottság felállításáról, amelyben a Megállapodás valamennyi országa képviselteti magát [3. cikk (1) bekezdés].
A szakértői bizottság
A szakértői bizottság határozatait általaban egyszerű szótöbbséggel hozza ("a Külön Unió képviselt és szavazó országainak egyszerű szavazati többsége szükséges"). Az osztályozás módosításának elfogadására vonatkozó határozatokhoz 4/5-ös többség kell. Módosításon a termék vagy szolgáltatás egyik osztályból a másik osztályba való áthelyezését vagy új osztály létesítését kell érteni.
A Nizzai Megállapodás 1961. április 8-i hatálybalépése óta a szakértői bizottság 19 alkalommal ült össze. Magyarország az utolsó három ülésen megfigyelőként vett részt, teljes jogu részvételi szándékunkról a közelmúltban értesítette a Magyar Szabadalmi Hivatal a WIPO-t.
Az üléseket a WIPO szervezi. Ezek során a tagállamok minden egyes javaslatát megvitatják. Az osztályozás módosításának szerkesztési munkálatait is a WIPO végzi.
Az ülések során strukturális reformok is születtek.
Az 1970-es évek végétől megtörtént az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzékének felülvizsgálata.
1982-ben történt meg az általános megjegyzéseknek, az osztályok fejezetcímeinek és a magyarázó megjegyzéseknek a lényegi átalakítása.
1983-ban lépett hatályba a 4. kiadás.
1990-ben bevezették az alapszámot (basic number). Ez a szám, amely az osztály kétjegyű sorszámából és az ezt követő négyjegyű számból áll, megkönnyíti a felhasználó számára az azonos tételek megtalálását az osztályozás bármely másik nyelvű kiadásából.
Természetesen az egyes nyelveken is vannak sorszámok, amelyek a tétel kezdőbetűjéből és a hozzáfűzött négyjegyű számból állnak (pl. lefolyócsövek fémből
L 0073, míg az alapszám 060114).
1992-ben lépett hatályba a 6. kiadás.
1996-ban az osztályok számát 42-ről 45-re növelték, mivel a túl tág és nyitott (egyéb, más osztályokba nem sorolható szolgáltatásokra alkalmazható) 42. osztályt négy osztályra bontották szét. Megszüntették a nyitott szolgáltatás-meghatározást. Tételesen is elfogadták a jelenlegi 42. osztályba sorolandó meghatározások felosztását.
Az 1997. évi bizottsági ülésre benyújtott javaslatok száma, javaslattevő országok szerint: Algéria 11, Amerikai Egyesült Államok 344, Ausztrália 567, Benelux 11, Egyesült Királyság 6, Franciaország 2, Japán 28, Kína 45, Németország 9, Oroszország 6, Portugália 13, Románia 20, Svájc 12, Szlovákia 25, Szlovénia 2.
1997-ben ezek közül a bizottság 251 javaslatról döntött: 68-at elfogadott, 140-et elutasított, míg 43 javaslatot a javaslattevő visszavont. 1998-ban a bizottság további 302 javaslatról döntött: 81 javaslatot elfogadott, 182-t elutasított, míg 39 javaslatot a javaslattevő visszavont.
A "bolti kiskereskedelem" (services de vente au détail/ retail trade services) tételről folytatott vita után a kiskereskedelmi védjegyekről a munkabizottság név szerint szavazott, sőt, kikérték a megfigyelők véleményét is. A szavazatok a következők voltak:
a) elfogadja: Svájc, Svédország, Oroszoroszág, Korea, Horvátország, Magyarország, Portugália;
b) azon terület megjelölését kéri, amivel a kiskereskedő foglalkozik: USA és Lengyelország;
c) a többi jelenlevő állam nem fogadja el. Anglia közölte például, hogy minden nemzetközi védjegybejelentést kifogásol és kifogásolni fog, amelynek árujegyzékében ez vagy hasonló szöveg szerepel.
A Nemzetközi Iroda jelenlegi gyakorlata az alábbiakkal jellemzhető.
1. Elfogadja a Nizzai Osztályozás 7. kiadásának magyarázó megjegyzései között a 35. osztályban szereplő alábbi szövegnek az árujegyzékben való alkalmazását: "mások javára, különböző áruféleségek összeállítása (kivéve ezek szállítását), amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy megfelelően megtekinthessék és megvásárolhassák ezeket az árukat". (Az Iroda felfogása szerint ezek a szolgáltatások nem sorolhatók a 42. osztályba.)
2. Elfogadja 1997. eleje óta a "kiskereskedelmi eladás" (vente en/au détail, retail trade) kifejezéseket a 35. osztályban akkor is, ha további szöveggel nincsenek korlátozva.
3. Elfogadja a csomagküldő kiskereskedelmet, de nem a 35. osztályba, hanem a 39. osztályba sorolja. (Erre utal a 35. osztállyal kapcsolatban imént idézett szövegben a "kivéve ezek szállítását" megfogalmazás.)
4. Nem fogadja el továbbra sem a "nagykereskedelem" (wholesale trade) kifejezést a szolgáltatások között. A konkrét nagykereskedelmi tevékenység által érintett termékeket továbbra is a megfelelő áruosztályokba kell sorolni.
1999 januárjában a szakértői bizottság áttekintette az internettel kapcsolatos áruk és szolgáltatások osztályozásának kérdéseit, beleértve mind az internetre vonatkozó fennálló áru- és szolgáltatási meghatározásokat, mind az új javaslatokat.
A fennmaradó javaslatokról így a kiskereskedelem osztályozásának kérdéséről a munkabizottság részletes vitát folytat majd a következő, 1999 októberében várható ülésén.
A Nizzai Osztályozás jogi hatálya és értelmezése
A Nizzai Megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése szerint a nemzetközi osztályozás jogi hatályát a jelen Megállapodás által előírt követelményektől függően a Külön Unió országai határozzák meg. Közelebbről: "a nemzetközi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében".
Teljesen összhangban van ezzel mind a Madridi Megállapodás, mind a Jegyzőkönyv. A Madridi Megállapodás 4. cikk 2. mondata szerint: "A 3. cikkben említett termék- vagy szolgáltatási osztályozás a védjegyoltalom körének megállapítása tekintetében a szerződő országokat nem kötelezi." A Madridi Jegyzőkönyv 4. cikk (1)(b) pontja szerint: "Az áruk és szolgáltatások 3. cikkben említett osztályozása a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása tekintetében a Szerződő Feleket nem kötelezi."
Lényegében a védjegy oltalmi köre (a védjegyoltalom terjedelme) magából a megjelölésből és az árujegyzékéből tevődik össze. Az idézett szabályok tehát a tagállamokra bízzák az áruhasonlóság kérdésében való döntést, amelynek mind a védjegy-bejelentési, mind a törlési, mind a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárásokban szerepe lehet.
A Nizzai Osztályozás felépítése a következő:
1. Útmutató a felhasználónak,
2. Általános megjegyzések,
3. Az áru- és szolgáltatási osztályok fejezetcímei (angolul: heading) és az ezekhez fűzött magyarázó megjegyzések,
4. Az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzéke.
Az általános megjegyzések tartalmazzák az Osztályozás felhasználásának modelljét egy-egy konkrét áru vagy szolgáltatás besorolása tekintetében.
Ezek szerint:
a) megnézzük, szerepel-e valamely osztály fejezetcímében, ha nem,
b) megnézzük, hogy a betűrendes jegyzékben szerepel-e, ha nem,
c) megnézzük, hogy az osztályokhoz fűzött magyarázó megjegyzésekben említik-e.
Ha a termék/szolgáltatás neve nem szerepel, megnézzük
Ha az osztályozás ezek alapján sem sikeres, megnézzük az általános megjegyzéseket.
Áruknál
a) Egy készterméket alapvetően szerepe vagy célja alapján kell besorolni. Ha egy késztermék szerepe vagy célja nincs megemlítve egyetlen fejezetcímben sem, úgy azt a hozzá hasonló a betűrendes jegyzékben megtalálható késztermékek analógiája alapján kell osztályozni. Ha ilyen lehetőség nincs, akkor egyéb segédfeltételeket pl. a termék alapanyaga vagy működési formája kell figyelembe venni.
b) Egy többcélú, összetett késztermék (pl. rádiós óra) minden olyan osztályba besorolható, amelybe valamely funkciója alapján beletartozik. Ha ezen funkciók nem találhatók meg egyik fejezetcímben sem, akkor lásd az a) pontot.
c) Nyersanyagokat, nem megmunkált vagy félkész termékeket alapvetően alapanyaguk alapján kell besorolni.
d) Egy nagyobb termék részegységéül szolgáló alkatrészt alapvetően ugyanabba az osztályba kell besorolni, ahová magát a terméket, kivéve, ha az alkatrészt más célokra is lehet alkalmazni. Ilyenkor lásd az a) pontot.
e) Ha egy félkész vagy készterméket az anyaga szerint osztályoznak, és az több különböző anyagból áll, úgy a legfontosabb anyagot kell figyelembe venni.
f) Egy-egy termékhez hozzátartozó burkolatot vagy tokot alapvetően a termékkel megegyező osztályba kell sorolni.
A szolgáltatásokhoz fűzött általános megjegyzések a következők.
a) A szolgáltatásokat alapvetően a szolgáltatási csoport fejezetcímeiben felsorolt tevékenységi ágazatokhoz igazítva kell besorolni, figyelembe véve a magyarázó megjegyzéseket is. Amennyiben ilyent nem találunk, hasonló jellegű szolgáltatást választva a betűrendes jegyzékből, annak analógiáját követve osztályozzunk.
b) A kölcsönzés (bérbeadás) jellegű szolgáltatásokat alapvetően ugyanazon osztályokba kell sorolni, mint a kölcsönzés tárgyát képező termékkel végzett szolgáltatást (pl. irodagép-kölcsönzés: 35. osztály, építőipari gépek kölcsönzése: 37. osztály, telefonkölcsönzés: 38. osztály, számítógép-kölcsönzés: c) Mindazon szolgáltatások, amelyek nem osztályozhatók az a) pont szerint, a 7. kiadás szerint a 42. osztályba sorolandók. A szakértői bizottság ezt a megjegyzést 1999. januári ülésén törölte a 8. kiadásra nézve, mivel a 45 osztály alkalmazásánál megszűnik a 42. szolgáltatási osztályban az "egyéb" szolgáltatások besorolásának lehetősége, az osztályozás "zárttá" válik.
d) Az említett ülésen az USA javaslatára a szakértői bizottság új c) pontot fogadott el a 8. kiadásra nézve, amely szerint: a tanácsadásból, információadásból vagy konzultációból álló szolgáltatásokat általában ugyanazon szolgáltatási osztályba kell sorolni, mint amire a tanácsadás, információ vagy konzultáció stb. tárgya vonatkozik. Pl. szállítási konzultáció (39. osztály) , üzletviteli konzultáció (35. osztály), pénzügyi konzultáció (36. osztály), szépségápolási konzultáció (44. osztály). Annak, hogy a tanácsadás, információadás, konzultáció elektronikus eszköz útján (pl. telefon, számítógép) történik, az osztályozásra nincs hatása.
Árujegyzék-értelmezési kérdések
Példa egy nehezen osztályozható szolgáltatásra:franchise nem önálló szolgáltatás, mivel nem közvetlenül a fogyasztót szolgálja. Lényege az, hogy a franchise átadója és átvevője között szerződés jön létre, amelynek keretében az átadó többféle, a Nizzai Osztályozás szerinti különböző osztályokba sorolt szolgáltatást nyújthat:
A túl tág árujegyzék elvileg megnöveli a lehetséges konfliktusok mértékét és előfordulási gyakoriságát.
A túl tág árujegyzék értelmezésének lehetséges elvei:
a) Egy kifejezést csak abban az osztályban veszünk figyelembe, amely az árujegyzékben meg van jelölve. Az értelmezés lényege az, hogy az árujegyzékhez "hozzáértjük" (még akkor is, ha ez nincs kiírva) a következő szöveget: "amelyek ebbe az áruosztályba tartoznak" vagy "amelyek nem tartoznak más áruosztályba".
b) Ha egy árumeghatározás több osztályba tartozna, de csak valamelyik osztályban szerepel az árujegyzékben, akkor csak a megjelölt osztályban értelmezhető. A franchise példát véve: 35. osztály Franchise szolgáltatások túl tág, hiszen a franchise a 36., 39., 41. és 42. osztályba is tartozik. Ha az érdekelt az árujegyzéket felhívásra sem pontosítja, a 35. osztályra vonatkozó védjegy árujegyzékébe nem értendők a más osztályokba sorolandó szolgáltatások, pl. finanszírozás franchise keretében.
c) A túl tág árujegyzékrészt valamennyi osztályban figyelembe vesszük, ahová be van sorolva.
Érdekes ebből a szempontból a Nemzetközi Iroda gyakorlata, amelyet olyan nemzetközi védjegyek megújításánál követett, amelyek bejelentése még a Nizzai Megállapodás hatálybalépése előtt történt. Ezeknél a védjegyjogosultat felhívták, pontosítsa a túl tág árujegyzéket. Ennek megfelelően vagy akár ennek hiányában is, a túl tág szöveget valamennyi számításba jöhető osztályba besorolták.
Ez a megoldás nyilvánvalóan figyelembe veszi a Madridi Megállapodás már idézett rendelkezését, amelynek következtében a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása nem a Nemzetközi Iroda feladata.
Említettük, hogy az idézett szabályok a tagállamokra bízzák az áruhasonlóság kérdésében való döntést, amelynek mind a védjegy-bejelentési, mind a törlési, mind a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárásokban szerepe lehet.
Az áruhasonlóság néhány értelmezési szabálya a magyar védjegygyakorlat alapján is megfogalmazható.
Főszabály 1.
Elvileg a heading (teljes szövege) és az adott osztályba tartozó bármelyik konkrét áru hasonló. Elvileg a heading (teljes szövege) kiterjed az adott osztályba tartozó valamennyi konkrét árura. Pl. a 9. osztály fejezetcíme és a tűzoltó készülékek.
Kivétel 1.
A heading (nem teljes szövege) nem feltétlenül hasonló az adott konkrét áruval. Azonos osztályba sorolás még önmagában nem jelenti az áruk/szolgáltatások hasonlóságát. Pl. a 9. osztályba tartozó geodéziai felszerelések és a tűzoltó készülékek nem hasonlók.
Főszabály 2.
Különböző osztályba sorolt áruk általában nem hasonlók. Pl. harisnya 25. osztály, harisnya égőkhöz 11. osztály.
Kivétel 2.
A különböző osztályokba sorolás fogalmilag nem zárja ki az áruk/szolgáltatások hasonlóságának megállapítását. Pl. ipari ragasztó 1. osztály irodai ragasztó 16. osztály.
Különböző osztályba sorolt áruk mégis általában hasonlók, ha a piacon együttesen, kombinációban is megjelennek. Pl. a rádió (9. osztály) és az óra (14. osztály) hasonlóságának vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy van órás rádió.
Főszabály 3.
Különböző osztályba sorolt áruk és a szolgáltatások általában nem hasonlók.
Kivétel 3.
Mégis hasonlók, pl. a szolgáltatás és a tárgya szerint jellemző áru(k). Pl. gépkocsi (12. osztály) gépkocsijavítás (37. osztály) gépkocsikölcsönzés (39. osztály), vagy írógép (16. osztály) írógép javítása (37. osztály) irodagépek és készülékek kölcsönzése, ezen belül írógép kölcsönzése (35. osztály).
A fentiekből is láthatóan a Nizzai Osztályozás jól bevált a gyakorlatban és rugalmassága következtében képes lépést tartani mind a társadalmi változásokkal, mind a műszaki-gazadasági fejlődéssel. Ehhez szükséges az a folyamatos tevékenység, amelyet a Nemzetközi Iroda koordinál, szervez. Szükséges egyben a Külön Unió tagállamainak aktivitása is, mind a javaslattételben, mind az osztályozás során szerzett tapasztalatok megosztásában, mind az új javaslatok elfogadásában és alkalmazásában.
A 45. osztályt tartalmazó új osztálystruktúrát és a 7. kiadás óta elfogadott módosításokat és új tételeket a Nizzai Megállapodás készülő 8. kiadása vezeti majd be, amelynek tervezett hatálybalépési időpontja 2002. január 1.