SZILÁGYI JÓZSEF
Találmány vagy nem találmány?
Számítógép vonatkozású találmány: a VICOM döntés
Az elutasított megoldások jellemzői
A Vizsgálati Osztály döntése és ennek indokai
Az átdolgozott igénypontok
A Tanács döntésének indoklása
Információ-megjelenítés mint olyan
A Fellebbezési Tanács döntésének indokai
Jegyzetek
A szabadalmi rendszerek harmonizációja közepette célszerű ismételten tanulmányozni mérvadó országok, hivatalok szabadalmi joggyakorlatát. Az európai integráció jelenlegi folyamatában különös tekintettel kell lennünk az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által kialakított joggyakolatra. 1998 őszén a RIPP szemináriumok keretében (79/HU számmal) az EPO munkatársai kétnapos előadás-sorozatot tartottak az európai felebbezési eljárásról és esetjogról. Az előadások számomra legérdekesebb részét az EPO Technikai Fellebbezési Tanácsának (Technical Board of Appeal) azon konkrét döntései képezték, amelyek szabadalmazásból kizárt találmányokra, elsősorban számítógépi programokra vagy ezekkel összefüggő találmányokra vonatkoztak.(1) Különösen érdekes ez azért, mert újabb szabadalmi törvényünk hatálybalépése előtt ilyen kizárások nem szerepeltek gyakorlatunkban, hanem a műszaki jelleg hiányát, illetve meglétét vitattuk.
A kérdéses kritériumot a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg, melynek értelmében "nem minősül találmánynak különösen
a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer,
b) az esztétikai alkotás,
c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint számítógépi program,
d) az információk megjelenítése".
Az 1. § (3) bekezdése szerint a "felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik".
Különös figyelmet érdemel itt a kiemelt "kizárólag e minőségükben" kitétel, amelynek szokásos megfogalmazása még a "mint olyan", például "számítógépi program mint olyan". A bemutatott esetek többségében ugyanis a kérdés azon fordul meg, hogy a vizsgált találmány pusztán számítógépi program-e mint olyan, információmegjelenítés-e mint olyan stb. vagy pedig szoftverjellemzőket, információ-megjelenítésre vonatkozó stb. jellemzőket is tartalmazó műszaki alkotás. Sőt, a kérdés általában ennél is összetettebb, hiszen ha a találmány jellemzői között található például egy ismert számítógép (műszaki összetevő), valamint újdonságot hordozó szoftverjellemzők, akkor a találmány összessége első ránézésre nem csak számítógépi programra mint olyanra vonatkozik.
Mivel a szabadalmi törvény idézett passzusa teljes mértékben megfelel az Európai Szabadalmi Egyezmény(2) (EPC) szerintinek, az EPO joggyakorlata mértékadó lehet számunkra is hasonló tárgykörű bejelentések megszövegezése, illetve elbírálása kapcsán.
Számítógép vonatkozású találmány: a VICOM döntés
A Technikai Fellebbezési Tanács 1986. július 15-i T 208/84 sz. határozatát(3) a VICOM Systems Inc. bejelentése ügyében hozta. A Tanács határozatában érvényesített főbb irányelvek a következők voltak.
1. Még ha úgy tekinthető is, hogy a találmány alapját képező gondolat matematikai módszerben rejlik, azon műszaki eljárásra irányuló igénypont, amelyben a módszert alkalmazzák, nem a matematikai módszerre mint olyanra igényel oltalmat.
2. Egy ismert elrendezésű, de új program szerint működtetett számítógép nem tekinthető a technika állásához tartozónak.
3. Egy műszaki eljárásra irányuló igénypont, ahol az eljárást egy program ellenőrzésével hajtják végre (hardver- vagy szoftvereszközökkel) nem tekinthető úgy, mintha számítógépprogramra mint olyanra vonatkozna.
4. Egy igénypont, amely egy meghatározott programmal (hardver- vagy szoftvereszközökkel) összhangban működő, műszaki eljárást végrehajtó vagy ellenőrző számítógép elrendezésre irányul, nem tekinthető úgy, mint amely számítógépprogramra mint olyanra vonatkozik.
Az elutasított megoldások jellemzői
Eljárás adatsor digitális szűrésére, amelynek során egy megadott kritérium alapján kiválasztott nyomtatott áramkörrel (vagy kétdimenziós szűrővel) szkennelik és/vagy súlyozzák az adatsort, azzal jellemezve, hogy az említett adatsort a szkennelés/súlyozás kimenetével, mint új adatsorral helyettesítik, az új adatsort újraszkennelik/súlyozzák egy másik, a megadott kritérium szerint kiválasztott nyomtatott áramkörrel (kétdimenziós szűrővel), s ezt adott számban ismétlik.
Az eljárás másik formájában az adatok szkennelése spektrálisan történik.
Az eljárást megvalósító berendezés adatbemeneti egységet és az adatokat szkennelő nyomtatott áramkörök sorát tartalmazza, amelyek az adatsorok és nyomtatott áramkör sorok egymásba csomagolását is biztosítják, s amelynek jellemzője szerint visszacsatoló eleme van a kimeneti csomagok bemenetté alakítására. Memóriával, időzítő és súlyozó elemmel is el lehet látva.(4)
A Vizsgálati Osztály döntése és ennek indokai
Az EP 0 005 954 számon közzétett bejelentést a Vizsgálati Osztály (többek között) az alábbi indokokkal elutasította: a főigénypontok szerinti eljárások nem szabadalmazható matematikai eljárásokra vonatkoztak, amelyekhez az aligénypontok nem adtak hozzá műszaki jellemzőket. Véleményük szerint az igényelt eljárások normál foganatosításai amikor ismert számítógépen futtatják őket nem tekinthetők találmánynak. A berendezésre vonatkozóan az újdonság kritériumot nem látták teljesülni.(5)
Álláspontjuk szerint a (tárolt képeket reprezentáló) kétdimenziós adatsorok digitális szűrésére vonatkozó eljárás matematikai módszer, mivel a jellemző rész, bár új matematikai tényezőkre vonatkozik, nem határoz meg műszaki kifejezésekkel megfogalmazott műszakai megoldást. Úgy találták továbbá, hogy az igénypontok csak egy közvetlen módon vagy hagyományos egymásbacsomagolásban alkalmazott kétdimenziós FIR (finite impulse response) szűrő átviteli funkciójának matematikai jellegű approximációjára vonatkoznak. Végül, a Vizsgálati Osztály véleménye szerint, a digitális képfeldolgozás mint olyan csak számítási eljárás, amelyet (egy kép pontjait reprezentáló) kétdimenziós számsoron hajtanak végre, amikor is bizonyos algoritmusokat használnak az egyes adatsorban lévő szomszédos adatelemek közötti kontraszt csökkentésére vagy kiélezésére. Ezért a digitális szűrést matematikai műveletnek kell tekinteni.(6)
Fellebbezésében a bejelentő amellett érvelt, hogy az igényelt megoldásai találmányok. A Tanács felhívása szerint szabadalom engedélyezhető, ha az eljárási igénypontokat úgy alakítják át, hogy azok kétdimenziós adatsor formájában megjelenő képek digitális feldolgozására vonatkozzanak. Válaszul a bejelentő az alábbi igénypontokat nyújtotta be.
Eljárás kétdimenziós adatsor formájában megjelenő képek digitális feldolgozására, amely képeknek sorokban és oszlopokban elrendezett elemei vannak, s amelyekben az adatsor méreténél alapjában kisebb méretű operátormátrix van az adatsorral egybecsomagolva, s az eljárás során az operátormátrix-szal szekvenciálisan szkennelik az adatsor elemeit. Jellemzője az, hogy ismételt ciklusokban szkennelik szekvenciálisan az egész adatsort egy kisebb generáló kernelmátrix-szal(7), amellyel egy egybecsomagolt sort képeznek és új adatsorként kicserélik vele az előző adatsort, továbbá a kisebb generáló kernelmátrix, bár az egész adatsor egy-egy szkennelése folyamán ugyanaz marad és legalább egy elemsokaságot tartalmaz, soha nem alapvetően kisebb méretű, mint ami egy hagyományos operátormátrixtól megkövetelt, amelyben az operátormátrix csak egyszer van egybecsomagolva az adatsorral, valamint a ciklust minden előző adatsornál megismétlik ismert hibaminimalizáló technikákat alkalmazva a kis generáló kernelmátrix és a ciklusszám kiválasztásával addig, amíg az utoljára generált adatsor alapjában megegyezik az eredeti adatsor és a hagyományos operátormátrix kívánt egymásbacsomagolásával.
Berendezés az eljárás végrehajtására, amelynek adatbemeneti elemei vannak az említett adatsor fogadására, operátormátrixot generáló adatsora van a nevezett adatsor szkennelésére azért, hogy az operátormátrix és az adatsor kívánt egymásbacsomagolását generálja. Jellemzője szerint visszacsatoló elemei vannak a nyomtatott áramkör elemek kimenetétől az adatbemeneti elemekre való adattovábbításhoz, és vezérlő elemei vannak, amelyek a nyomtatott áramkör elemek kimenetének szkennelését, valamint az adatbemeneti elemekre való adattovábbítást előre meghatározott számban ismétlik.
Az átdolgozott eljárási igénypontok képeket digitálisan feldolgozó eljárásokra irányulnak. A Tanács szerint a számukra eldöntendő (egyik) alapvető kérdés tehát az, hogy vajon egy ilyen eljárás kizárt-e a szabadalmazásból azon az alapon, hogy az matematikai módszer mint olyan.
A tanács véleménye szerint aligha kétséges, hogy bármely, elektromos jelekkel dolgozó eljárás leírható matematikai terminusokkal. Például egy szűrő karakterisztikája kifejezhető matematikai formulák nyelvén. A matematikai módszer és a műszaki eljárás közötti alapvető különbség azonban abban a tényben látszik, hogy a matematikai módszert vagy matematikai algoritmust számokon végzik el (a számjegyek jelentésétől függetlenül), és az eredményt szintén számjegy alakban adják meg; továbbá a matematikai módszer vagy algoritmus csak absztrakt megfogalmazás, amely előírja hogyan dolgozzanak a számjegyekkel. A módszer mint olyan nem eredményez közvetlen műszaki hatást. Mindezekkel ellentétben, ha egy matematikai módszert műszaki eljárás során alkalmaznak, az eljárást fizikai entitáson (amely lehet anyagi tárgy, de ugyanúgy lehet egy elektromos jelként tárolt kép is) hajtják végre a módszert alkalmazó műszaki eszközzel, amely eredményül bizonyos változásokat hoz ebben az entitásban. A műszaki eszköz tartalmazhat egy megfelelő hardverrel ellátott számítógépet vagy egy megfelelően programozott általános célú számítógépet.
A tanács tehát azon a véleményen volt, hogy még ha úgy tekinthető is, hogy egy találmány alapjául szolgáló gondolat egy matematikai módszerben rejlik, az olyan műszaki eljárásra irányuló igénypont, amelyben a módszert alkalmazzák, nem a matematikai módszerre mint olyanra igényel oltalmat.
Ezzel szemben, egy "módszer adatok digitális szűrésére" matematikai módszertől megkülönböztethetetlen absztrakt elgondolás marad mindaddig, amíg nincs meghatározva, hogy mi az a fizikai entitás, amelyet az adatok reprezentálnak és amely a műszaki eljárás tárgyát képezi, azaz olyan eljárásét, amely iparilag alkalmazható.
Az alaki előírások(8) megkövetelik, hogy az igénypontokat a "találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni". A Tanács szerint ez a feltétel teljesül, ha az igénypontokban említett jellemzőket szakember úgy érti, hogy azon műszaki eszközökről van szó, amelyek ezen jellemzők által meghatározott funkciók kivitelezésére szolgálnak. Ezek szerint ha kényelmesebb megengedhető a matematikai kifejezések (összeadás, szorzás, megformulázás, logikai kapcsolók stb.) használata, a figyelmen kivül nem hagyható szabály mindig az, hogy egyrészt az igénypontnak világosnak és tömörnek kell lennie, másrészt, hogy a leírásból és/vagy az adott műszaki területre vonatkozó általános tudásából a szakembernek meg kell értenie, melyek a szükséges műszaki eszközök.
Mindezen okokból a Tanács arra a megállapításra jutott, hogy az eljárási igénypontok tárgya nem kizárt az oltalom alól.
A Tanács szerint a Vizsgálati Osztály azon indokolása, hogy az igényelt képfeldolgozási eljárásnak egy számítógépen futtatott program általi foganatosítása nem tekinthető találmánynak, azzal egyenértékűnek tűnik, mintha egy ilyen tárgyra irányuló igénypont számítógépprogramra mint olyanra igényelne oltalmat.
Közbevetőleg megemlítendő a fellebbezők által hangsúlyozott vélemény, mely szerint a bejelentés az igényelt eljárást megvalósító új hardvert tár fel. Továbbá, bár elismerték, hogy legalábbis elméletben lehetséges a bejelentés szerinti eljárást és berendezést egy megfelelően programozott hagyományos számítógéppel foganatosítani, azonban egy ilyen számítógépet nem lehet optimalizálni a képfeldolgozó eljárás kivitelezésére.
A Tanács véleménye szerint, egy műszaki eljárásra irányuló igénypont, amikor az eljárást egy program irányítása szerint végzik (legyen a program hardverben vagy szoftverben foganatosítva), nem tekinthető számítógépi programra mint olyanra vonatkozó eljárásnak, mivel a programot csak az igényelt (műszaki) eljárás egymást követő lépéseinek meghatározására használják. Következésképpen, egy ilyen igénypont engedélyezhető.
A fenti berendezést a Vizsgálati Osztály azért nem fogadta el, mivel véleményük szerint nincs tisztán feltárt új berendezés, s úgy tűnik, hogy az igénypont a leírás és az ábrák fényében értelmezve csak egy hagyományos számítógép használatára utal, amely nem nyújt elegendő alapot egy elfogadható termékigényponthoz. A Tanács értelmezése szerint a Vizsgálati Osztály véleménye azon alapult, hogy egy hagyományos számítógép, amelyet úgy programoztak, hogy elvégezzen egy vagy több eljárási igénypontnak megfelelő eljárást, nem új. A Tanácsnak azonban az az álláspontja, hogy az 54. cikkely9 nem enged teret ilyen értelmezésnek. Egy új program szerint működő, ismert elrendezésű számítógép nem tekinthető úgy, hogy a technika állásának részét képezi. Ez különösen nyilvánvaló a jelen esetben, amikor a berendezésre vonatkozó igénypont világosan felöleli egy speciális hardver használatát is, és olyan vegyes megoldásokat, amelyek speciális hardvert kombinálnak egy alkalmas programmal.
A Tanács tehát úgy gondolja, hogy a berendezési igénypont nem kifogásolható azon az alapon, hogy tárgya, nem találmány. Általában egy meghatározott programmal (akár hardver-, akár szoftvereszközök révén) összhangban működő számítógép-elrendezésre irányulónak tekinthető igénypontok, amelyek egy műszaki eljárás irányítására vagy végrehajtására szolgálnak, nem tekinthetők úgy, mintha számítógépes programra, mint olyanra vonatkoznának.
A Tanács még azt is hozzáfűzi mindezekhez, hogy nem helyénvaló ugyanazon találmány kiviteli alakjai között aszerint tenni különbséget, hogy hardverben vagy szoftverben valósultak-e meg, mivel nyugodtan tekinthetjük ezen két lehetőség közötti választást lényegtelennek, amely műszaki és gazdasági megfontolásokon nyugszik, és nincs kapcsolatban a találmányi gondolattal mint olyannal. Általánosságban szólva, egy találmány, amely a hagyományos szabadalmazási kritériumok vonatkozásában szabadalmazható, nem tekinthető kizártnak a szabadalmazásból pusztán azon az alapon, hogy foganatosításakor számítógépi formában megjelenő modern műszaki eszközöket alkalmaztak. Ilyenkor az a döntő, hogy az igénypont szerinti találmány, mint egész, miben járul hozzá a technika álláshoz.
Végül, a Tanács véleménye szerint nem tűnik logikusnak oltalmat engedélyezni olyan műszaki eljárásra, amelyet megfelelően programozott számítógép vezérel, de nem engedélyezni magát a számítógépet, amelyet a vezérlés végrehajtására alakítottak ki.
Felvetődhetne a kérdés, legalábbis elméletileg, hogy bizonyos funkciókat végrehajtó berendezésre irányuló igénypont korlátozandó-e a berendezés azon állapotára, amikor tényleg csak ezen funkciókat hajtja végre. Például jelen esetben: a program utasításai alapján a számítógép különböző konfigurációk egymásutánján megy keresztül, melynek eredményeként a képet reprezentáló elektromos jeleken műveleteket hajtanak végre. A Tanács elveti ezt a nézőpontot, mivel méltánytalan korlátozást jelentene a szabadalomtulajdonos számára jogai érvényesítésében. Megemlíthető, hogy itt (bizonyos leírásbeli hivatkozások alapján) a számítógép pusztán arra szolgál, hogy a kisebb generáló kernel és a súlyozási értékek elemi értékeit szolgáltassa. Nem képezi részét az igényelt képfeldolgozó módszereknek és a berendezési igénypontba sincs belefoglalva. Valójában egy ilyen program a Tanács korábbi megfontolásai alapján sem lenne szabadalmazható.
A Tanács az ügyet új eljárásra utalta vissza a Vizsgálati Osztályhoz.
Információ-megjelenítés mint olyan
A Technikai Fellebbezési Tanács 1990. július 3-i T 603/89 sz. határozatában(9) 1. Ha egy igénypont tárgya együttesen tartalmaz műszaki elemeket (jelen esetben egy jelzőeszközt) és nem műszaki elemeket (jelen esetben egy billentyűzet billentyűinek hangmagasságára vonatkozó információt), az egészében vett tárgykör kizárt a szabadalmazásból, ha az együttes tartalom nem alkalmaz műszaki eszközöket műszaki probléma megoldására.
2. Egy oktatási módszerre vonatkozó továbbfejlesztés nem műszaki jellegű probléma, hanem szellemi tevékenység folytatására szolgáló módszer továbbfejlesztése.
A találmány lényeges igényponti jellemzői a következők.
Jelzőeszköz vékony anyagból készült testtel, amely test kialakítása szerint egy billentyűzet fekete billentyűi mögött, a fehér billentyűkre helyezve függőlegesen helyezkedik el és fülekkel van ellátva, amelyek vízszintesen előrenyúlnak a test alsó éléről, és illeszkednek a hét fehér billentyűre;
a füleken a következő betűk vannak megjelenítve: C, D, E, F, G, A, B, amelyek heptatonikusan reprezentálják a skála egy-egy fehér billentyű által megszólaltatott hangmagassági fokát;
a testen a fekete és fehér billentyűkkel egybeeső számok vannak függőlegesen megjelenítve, amelyek dodekatonikusan reprezentálják a fekete vagy fehér billentyűkön megszólaló kromatikus félhangokat;
a számok és a betűk egymás mellett és könnyen érszrevehetően helyezkednek el.
Az igénypont további szövegezése főleg a heptatonikus és dodekatonikus szavak meghatározásával foglalkozik.
A bejelentést a Vizsgálati Osztály elutasította. Az elutasítás indokai voltak, hogy tárgya, a D1: US-A-1 725 844 sz. iratot figyelembe véve nem új, valamint tárgya nem szabadalmazható. Véleményük szerint a bejelentő által kialakított és igényelt kombinált diatonikus és kromatikus jelölési rendszer ki van zárva a szabadalmazásból, mivel a zenetanulás per se, szellemi tevékenység, és a jelölési rendszer, per se, információ-megjelenítés.
A bejelentő a döntés ellen fellebbezett, azonban a Tanács a fellebbezést elutasította.
A Fellebbezési Tanács döntésének indokai
Az igénypont (a) része az igénypont fizikai jellemzőit tartalmazza, amelyek az igénypont műszaki elemeit képezik, és ezekről a bejelentő sem vitatta, hogy ismertek D1-ből. A (b) rész, amely szintén ismert D1-ből, valamint a (c) és (d) részek a megjelenített információra vonatkoznak, és az igénypont nem műszaki elemeit képezik.
A bejelentő érvei szerint a találmány műszaki és nem műszaki elemek együttesére vonatkozik, így tehát nincs kizárva a szabadalmazásból még akkor sem, ha az igénypont tárgyának újdonsága a nem műszaki összetevőkben rejlik. Ha a szabadalmazhatósághoz szükséges, hogy az együttes műszaki hatással járjon, jelen találmány műszaki hatása kielégíti ezt a feltételt azzal, hogy továbbfejlesztett oktatási eszközt képez és továbbfejlesztett oktatási módszert tesz lehetővé.
Jelen esetben a dodekatonikus számjegyek megjelenítése (c), egymásmellettiségük heptatonikus betűkkel (b) és könnyű láthatóságuk (d) nincs hatással a testtel és fülekkel (a) ellátott háromdimenziós jelzőszerkezet fizikai tulajdonságaira, sem annak mechanikai funkciójára. Az ismert jelzőszerkezet csak hordozóját képezi a fent említett információnak és nincs hatással az információra (b-c). Így tehát, a vegyes igényponton belüli együttműködés hiánya okán műszaki eszközök nem kerülnek felhasználásra.
A fellebbező érvelése szerint az igénypont ilyen értelmezése nem korrekt, s a vegyes tárgykör műszaki hatása az új oktatási eszközben és módszerben szemmel látható.
A Tanács szerint egy oktatási eszköz kétségkívül műszaki tárgyú, de a jelen esetben a célzott találmány hozzájárulása az eszköz megvalósulásához csak a megjelenített információtartalomban nyugszik és nem magában az eszközben, amely a technika álláshoz tartozik. Más szóval, a célzott találmánnyal megoldott probléma egy oktatási módszerre vonatkozó továbbfejlesztés. A fellebbezők véleményével ellentétben a Tanács szerint a szándékolt továbbfejlesztés szellemi tevékenység megvalósítására vonatkozó módszer továbbfejlesztése. Így tehát a vegyes tárgykör átalakított formája sem old meg műszaki problémát.
A fenti érvelés alapján a Tanács véleménye szerint az igénypont nem engedélyezhető.
A Tanács egyetértett a bejelentővel abban, hogy egy vegyes igénypont tárgya nincs kizárva a szabadalmazásból akkor, de csak akkor, ha a nem műszaki elemek együttműködnek az ismert műszaki elemekkel a műszaki hatás elérésében. Ezért a Tanács véleménye szerint, amikor a műszaki és nem műszaki elemek között együttműködés van és együttesen oldanak meg műszaki feladatot, akkor nincs kizárás a szabadalmazhatóságból. Viszont ilyen együttműködés hiányában amikor a műszaki elemek pusztán hordozzák a nem műszaki elemeket, de semmilyen más módon nem működnek velük együtt a találmány nem alkalmaz műszaki eszközöket és ezért nem szabadalmazható. Más szóval, ha az igénypont tárgya együttesen tartalmaz műszaki elemeket (jelen esetben egy jelzőeszközt) és nem műszaki elemeket (jelen esetben billentyűzet billentyűinek hangmagasságára vonatkozó információt), az egészében vett tárgykör kizárt a szabadalmazásból, ha az együttes tartalom nem alkalmaz műszaki eszközöket egy műszaki probléma megoldására.