KÖNYVISMERTETÉS
100 Jahre Österreichisches Patentamt 1899-1999
Dr. Lontai Endre: Szellemi alkotások joga
Dr. Boytha Györgyné: Versenyjogi ismeretek
Kalózkodás és hamisítás
100 Jahre Österreichisches Patentamt 1899-1999 Wien, 1999, 232 p.
Az Osztrák Szabadalmi Hivatal idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A centenárium alkalmából kiadott évkönyv fejezeteinek szerzői az osztrák iparjogvédelem fejlődésének jelentős szakaszaira tekintenek vissza. A kötet azonban nemcsak a múltnak, hanem a jövőnek is nagy teret szentel, a tanulmányok túlnyomó része a harmadik évezred fejlődési tendenciáit és az ezzel járó új feladatokat vázolja fel.
Az évkönyv tartalmazza számos jelentős államférfinak és tisztségviselőnek a 100. évforduló alkalmából az Osztrák Szabadalmi Hivatalhoz címzett üdvözletét. Olyan névsor ez, melyben megtalálható Thomas Klestil osztrák kancellártól kezdődően számos osztrák miniszter, Dr. Kamil Idris, a WIPO főigazgatója és Ingo Kober, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke, de nem hiányzik az osztrák szabadalmi ügyvivői szervezet, az iparkamarák és gyáriparosok képviselője sem. A centenáriumra küldött üdvözletek oly számosak, hogy felsorolásukra még a kötet tartalomjegyzéke sem vállalkozott.
Az ünnepi üdvözletek, előszavak és tanulmányok jelentősége túlmutat az ünnepi megemlékezések szokásos fordulatain. Nem annyira a múlt tanulmányozására fektetik a hangsúlyt, mint inkább a jövő lehetséges változásaira az ezekből adódó feladatokra koncentrálnak. Az évkönyv tanulmányozása során az iparjogvédelem, illetve a szellemi tulajdon védelmének harmadik évezredbeli új trendjei bontakoznak ki a figyelmes olvasó számára.
Ingo Kober, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke üdvözletében kiemeli annak jelentőségét, hogy "...bár a szabadalmi rendszer állandó változásban van, az alapos vizsgálatnak alávetett szabadalmak ma is ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt, az innováció motorjai és nélkülözhetetlenek az ország nemzetgazdaságának továbbfejlődése szempontjából, melynek sikeréhez az Osztrák Szabadalmi Hivatal jelentős mértékben hozzájárult".
Az Osztrák Szabadalmi Hivatal jelentős szerepet játszott kezdetektől fogva a nemzetközi szabadalmi együttműködési rendszerekben. A történeti visszatekintés mellett az EPO elnöke a lehetséges jövő vázolását ugyancsak fontosnak tartja. Mint írja: "Nem tudhatjuk, milyen lesz a szabadalmi rendszer száz év múlva, de lényeges, hogy a nemzeti határokon túlra is tekintsünk. A bejelentők és ügyvivők egyre nagyobb technikai tudást bocsátanak elektronikus formában rendelkezésünkre, és a modern hálózati technológiák 24 órás hozáféréssel, határoktól nem korlátozva juttatják el bárkihez pillanatok alatt az információt. A törvényalkotásnak követnie kell a rohamléptekkel haladó technológiai fejlődést. A gyors, méltányos díj ellenében szolgáltatott és ügyfélbarát szabadalmi ügyintézés, a minőségi iparjogvédelem biztosítása feladatunk a jövőre nézve is."
Dr. Otmar Rafeiner, az Osztrák Szabadalmi Hivatal elnöke előszavában összegzi mindazokat a találmányokat, felfedezéseket, gazdasági folyamatokat, melyek meghatározták az elmúlt száz év, sőt az utolsó évezred történéseit, kiemelve ezek közül a könyvnyomtatás hatását a lezáruló korszakra. A könyv volt évezredünk túlnyomó részében az információ hordozóeszköze. Századunk utolsó évtizedében a szoftverek jelentősége az információközvetítésben egyre növekszik, védelmükre megfelelő oltalmi rendszert kell kidolgozni. Ez az oltalmi forma még nem jelent meg az iparjogvédelem oltalmi formái között. A harmadik évezred folyamán a találmányok köre az eszköztől az információ felé mozdul el. Az elektronikus médiára támaszkodó információs társadalomnak erre a sürgető kérdésre megoldást kell találnia.
A második fejezet: Az iparjogvédelem fejlődése Közép-Európában - az iparjogvédelem közös gyökereit kutatja a hajdani Monarchia országaiban, illetve Lengyelországban. Elsőként a magyar, majd a szlovák, cseh, horvát, lengyel és szlovén hivatalok elnökeinek tanulmányai járulnak hozzá a közép-európai iparjogvédelem rendszeréről, történetéről alkotott kép árnyalatokban gazdag kialakításához.
2.1. A Monarchia találmányvédelmi rendszerének hatása a magyar iparjogvédelemre
2.2. A szlovák és osztrák iparjogvédelem közös gyökerei
2.3. Az osztrák szabadalmi törvény (1898. január 11. Nr 30 RGBI) és hatása a cseh találmányvédelemre
2.4. Közös történelmi örökség - az osztrák és horvát szellemi tulajdon-ipari tulajdon hivatalok együttműködésének új alapokra helyezett kezdete és eredményei
2.5 A lengyel iparjogvédelem jogalkotásának fejlődése
2.6 Az Osztrák Szabadalmi Hivatal 100 éve szlovén perspektívából
(Bővebben lásd az Osztrák Szabadalmi Hivatal centenáriumi ünnepségéről írottaknál a Hírek, események rovatban.)
A harmadik fejezet címe: A 100 éves Osztrák Szabadalmi Hivatal az ügyfelek szolgálatában, melynek alfejezetei:
3.1. A szabadalmak kereskedelmi hasznosítása
3.2. Globalizáció és védjegyjog
3.3. A szabadalmak jelentősége a kutatás és fejlesztés területén
3.4. Innováció és szabadalmi oltalom mint vállalatpolitikai prioritás
3.5. Oltalmi rendszer a védjegyek területén - előnyei és hátrányai üzemgazdasági és közgazdasági szempontból
3.6. Védjegy - vevő - marketing
3.7. A találmányok jogi oltalmának jelentősége az osztrák vállalatoknál.
A fejezet tanulmányait gyakorló ipari szakemberek, elméleti kutatók, jogászok és szabadalmi ügyvivők írták, az iparjogvédelem, illetve a szellemi tulajdon oltalma gyakorlati hasznosításának szerteágazó aspektusaiból megközelítve cégük szabadalmi stratégiáját, a védjegyek nemzetközi adatbázisainak továbbfejlesztési lehetőségeit stb. Mind-mind olyan terület bemutatására vállalkoznak, amely közvetlen kapcsolatban áll a gazdaság egy szeletével, egészével, vagy a világgazdasággal. A bemutatott cégek napi tevékenységébe egy vagy több oltalmi forma beleszövődik.
A negyedik fejezet: Az Osztrák Szabadalmi Hivatal a harmadik évezred küszöbén.
Alfejezeteit az Osztrák Szabadalmi Hivatal munkatársai írták.
4.1. A globalizáció és hatásai az oltalmi rendszerre - hipotézis
4.2. Biotechnológiai irányelvek
4.2.1. Bevezetés
4.2.2.Találmány, felfedezés és ipari alkalmazhatóság
4.2.3.Az irányelvek vonatkozó meghatározásai
4.2.4. Etikai problémák
4.3. A védjegy funkcióváltása és az Európai Uniós jogok hatása
4.4. Védjegyoltalom Ausztriában - a védjegyjog megújítása 1999-ben
4.5. Találmányvédelem Ausztriában
4.5.1. Előzetes megjegyzések
4.5.2. Használati minta kontra szabadalom
4.5.3. Félvezető oltalom
4.5.4. Kiegészítő tanúsítvány - új ipari oltalmi forma
4.5.5. Kitekintés
4.6. Az osztrák mintaoltalmak jelene és jövője
4.7. Az Osztrák Szabadalmi Hivatal épületei 1899-1999
4.8. Az Osztrák Szabadalmi Hivatal jogászainak és műszaki szakembergárdájának feladatai egy kvázi-bírósági eljárási rendszer keretében
4.9. Gazdaságtörténeti fejlődés
Az Osztrák Szabadalmi Hivatal munkatársai olyan témákat választottak tanulmányaik tárgyául, melyek a a hivatal tevékenységével kapcsolatban leginkább közérdeklődésre tarthatnak számot. Különösen ilyen a biotechnológiai tárgyú szabadalmak kérdése, ahol élesen vetődik fel a különbségtétel pontos meghatározásának igénye felfedezés és találmány között, valamint az, hogy a biotechnológia etikai kérdései hogyan érintik a szabadalmak területét.
A védjegyek egyre növekvő jelentőségével és a nemzetközi egyezmények e területen jelentkező hatásaival is foglalkoznak tanulmányaikban a hivatal munkatársai.
A záró tanulmányokban a figyelmes olvasó megismerkedhet a hivatal szervezeti struktúrájával, a különböző épületekkel, melyekben a hivatal fennállása óta működött, valamint a gazdasági környezettel, amely alapvetően meghatározta az osztrák iparjogvédelmi jogalkotás fejlődését 1899, a hivatal alapítása óta.
Az iparjogvédelem illetve a szellemi tulajdon védelmének szerteágazó vetületeivel ismerkedhet meg az évkönyvet forgató érdeklődő. Az egyes fejezetek tartalmi összefoglalóját angolul vagy németül is ( ha a tanulmány angolul íródott) megtalálhatjuk a fejezetek elején. A fejezetek többségéhez gazdag bibliográfia kapcsolódik.
A kötetet az Osztrák Szabadalmi Hivatal épületéről 1899-ben és 1999-ben készült színes nyomatok díszítik.
Bakos Éva
Dr. Lontai Endre: Szellemi alkotások joga 2. kiadás, Budapest, 1998. Eötvös Kiadó, 268 oldal
A mű első kiadása 1986-ban jelent meg egyetemi jegyzet formájában. Az időközben bekövetekezett radikális politikai és gazdasági változások, valamint új törvények hatálybalépése következtében a mű alapos átdolgozására már régen szükség lett volna.
Tekintettel azonban arra, hogy a szabadalmi jogot az 1995. évi törvény, a védjegyjogot az 1997. évi törvény szabályozta újra, meg lehet érteni a szerzőt, hogy a második kiadással megvárta, amíg az őj törvények hatályba lépnek.
Szerkezeti felépítését tekintve a mű alig változott. Felépítése a szellemi alkotások jogának általános kérdései (I. rész), a szerzői jog (II. rész), az iparjogvédelem (III. rész), még az egyes részek paragrafusainak címei is szinte szó szerint egyeznek az első kiadással. Örvendetes fejlődést jelent ezzel szemben, hogy a tartalomjegyzék tagolása összehasonlíthatatlanul részletesebb mint az első kiadásnál, miáltal nemcsak a mű tartalmáról tájékozódhat az olvasó könnyebben, de az egyetemi oktatásra szánt anyag elsajátítása is lényegesen könyebbé válik, márcsak a jobb áttekinthetőség okán is.
Fokozza az áttekinthetőséget és a felhasználhatóságot, hogy a műszaki szerkesztő gyakran alkalmaz apróbetűs szedést; a joggyakorlatot, a külföldi jogot, valamint a kritikai megjegyzéseket legtöbbször apróbetűs szedéssel hozza, feltételezem, hogy elsősorban didaktikai célokból járt el így.
A mű tartalmára térve megállapítható, hogy a szellemi alkotások általános kérdéseiről szóló I. rész színvonalas elméleti alapvetést ad, igyekezve szintetizálni az egyébként egymástól meglehetősen eltérő szerzői jogi oltalom és a műszaki alkotások jogvédelmének történeti áttekintését, valamint a szellemi alkotások jogi védelmének alapjairól és jellegéről szóló és az előző kiadásban kifejtetteket. Figyelemre méltó, hogy a szerző továbbra is elismeréssel emlékezik meg Világhy Miklósnak e vonatkozásban kifejtett úttörő munkásságáról, amely mai szemmel nézve is jogelméleti értékű.
A műnek ezek a megállapításai egyben arra is rávilágítanak, hogy a magyar jogtudomány, e vonatkozásban is, kevéssé követte a szovjet jogelméletet, és így Világhy megállapításai négy évtized múltával, a megváltozott politikai és gazdasági viszonyok ellenére, ma is javarészt megállják helyüket.
A szerzői jogról szóló rész számos újdonsággal szolgál. Ez persze nemcsak a szerző érdeme, de a gazdasági és a technikai fejlődéssel lépést tartó jogszabályalkotásé is. Különösen figyelemreméltóak ebben a vonatkozásban az elektronikus adatbankoknak mint új műtípusnak jogvédelméről szóló rendelkezések ismertetése, továbbá a szerzői és azzal szomszédos jogok közös jogkezeléséről szóló új fejezet, ami megfelelően tükrözi a magánszféra erősödösét és az állam szerepének lényeges csökkenését ez utóbbi vonatkozásban is.
A műszaki alkotások jogi védelméről szóló (III.) rész a szabadalmi, a védjegyjogot, valamint a földrajzi megjelölések jogát teljesen átdolgozott formában mutatja be, ami annak következménye, hogy az 1995. évi szabadalmi törvény, valamint a védjegyekről és földrajzi megjelölésekről szóló 1997. évi törvény az európai jog recepcióját jelenti, s azok a fejlett ipari országok több bevált jogintézményének honosítása következtében is igen korszerűnek mondhatók, s a mű is ezt tükrözi.
Viszonylag nem sok változás olvasható az iparjogvédelmi szerződésekről, a kutatási, valamint licenciaszerződésekről szóló részben. Ennek magyarázata feltehetőleg az lehet, hogy a privatizáció eredménye döntően magánkézben levő vállalatok által között ilyen szerződésekhez ma jóval nehezebb hozzáférni, mint amikor az állami vállalatok az egyetem, vagy a Tudományos Akadémia kérésére az ilyen szerződéseket tudományok kutatás céljára rendelkezésre bocsátották.
Külön elismerés illeti a könyv két lektorát is, Gyertyánffy Pétert, aki nemzetközileg is ismert szerzői jogász, valamint Vékás Gusztávot, aki a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyetteseként vezető szerepet vitt a szabadalmi és védjegyjog kodifikálása vonatkozásában; egyes helyeken munkájuk kéznyoma határozottan felismerhető.
Végül elismerést érdemel a kiadó, aki az előző, nehezen áttekinthető ofszeteljárással készül kiadáshoz viszonyítottan, ízléses fotoprinteljárással készült könyvet bocsátott az olvasók rendelkezésére, és ezzel még régi hiányt is pótolt.
Dr. Vida Sándor
Dr. Boytha Györgyné: Versenyjogi ismeretek, Budapest, Szt. István Társulat kiadása, 1998, 231 oldal
Az 1996. évi versenytörvényt ismertnek tételezve fel, megengedhetőneklátszik, hogy a jelen ismertetés kizárólag a könyvre korlátozódjék.
Minthogy a mű a Budapest Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának kiadványsorozatában jelent meg, kézenfekvő, hogy a mű elsődleges oktatási anyagként készült, s így módszere is egyetemi tankönyv jellegű. Döntően ez különbözteti meg az egy évvel korábban megjelent Kaszai-Mezei és Miskolczi-Bodnár-féle kommentártól (Kézikönyv a versenyjogról, Budapest, 1997, 421 oldal), amely utóbbi elsősorban gyakorlati igények kielégítését célozta.
Az itt ismertetett mű öt fejezetre tagozódik, amelyet gazdag Függelék egészít ki. A mű felépítése: Versenypolitika - Versenyszabályozás - Versenyjog (A); Az Európai Közösség versenyjoga és az Európai Megállapodás versenyjogi vonatkozásai (B); Az egyes versenyjogi intézmények áttekintése általános jelleggel és a magyar versenytörvény alapján (C); Szervezeti és intézményi rendszer (D); A versenyfelügyeleti eljárás szabályai (E).
Az egyes fejezetek jól tagoltak, ami az áttekintést, a joganyag megismerését, illetve az elsajátítást megkönnyíti. Gyakori a külföldi jog ismertetése - különösen az A), B) és D) fejezetekben -, amit a magam részéről a mű érdemének tartok. Hiszen mire a versenyjogot most tanuló hallgatók egyetemi tanulmányaikat befejezik, vagy néhány évvel azt követően Magyarország feltehetőleg tagja lesz az Európai Közösségnek, és így ismerniük kell az Európai Unió, valamint a fejlett ipari országok versenyjogi szabályozását, illetve gyakorlatát, amely országokkal hazánk ma is intenzív kereskedelmet folytat.
Tekintettel arra, hogy a szerző a Gazdasági Versenyhivatalnak megalakulása óta elnökhelyettese, érthető, ha a könyv súlypontja a fogyasztó megtévesztésének tilalma, a kartelltilalom, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, valamint a fúzió-ellenőrzés kérdésére összpontosul és a hagyományos tisztességtelen verseny jogáról viszonylag röviden emlékezik meg, illetve ilyen joggyakorlatot nem közöl. Ez érthető, ugyanakkor azonban nézetem szerint sajnálatos.
Ezzel szemben különös figyelmet érdemel a szervezeti-intézményi rendszer bemutatása [D) fejezet], amelyben 7 ország és az Európai Közösség szabályozásának ismertetését követően beszámol a magyar szabályozásról, ahol is említést tesz arról, hogy a Gazdasági Versenyhivatal független intézmény, amely szervezetileg nincs alárendelve a kormánynak, s az állami költségvetésben önálló fejezet. (Erről a körülményről a külföldi irodalom is rendszeresen megemlékezik, annak megjegyzésével, hogy a volt szocialista országok közül egyedül Magyarország törvénye rendelkezik így.) Ezt a függetlenséget biztosítja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, valamint két elnökhelyettesét a miniszterelnök jaaslatára, a Köztársaság elnöke nevezi ki hat évi időtartamra, s a miniszterelnök javaslatának megtétele előtt az Országgyűlés illetékes Bizottsága meghallgatja a jelölteket.
A bírósági jelleggel működő Versenytanács tagjait (akiknek döntő többsége korábban mint bíró tevékenykedett) a Gazdasági Versenyhivatal elnökének javaslatára ugyancsak a Köztársaság elnöke nevezi ki.
Ezek a rendelkezések persze a törvényből is megismerhetőek, az olvasónál azonban, akit a jogbiztonság érdekel, ezek a szervezeti rendelkezések feltehetőleg érdeklődésre tarthatnak számot.
Végül szólni kell arról is, hogy a mű Függelékben közli a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi törvényt, annak 1997. évi módosításával, egységes szerkezetben, s némely szakaszhoz kapcsolódva példaként a Gazdasági Versenyhivatal egyes határozatait is. Ezenfelül pedig a Gazdasági Versenyhivatalon belül teljes önállósággal működő (quasi bírói hatáskörű függetlenségű) Versenytanács tíz határozatát teljes terjedelmében. Ezek közül nyolc fúzió-ellenőrzés köréből, egy-egy pedig erőfölényes, illetve kartelltilalomba ütköző ügyben. A határozatok terjedelmes indokolása jól szemlélteti, hogy a döntéseket elsősorban gazdaságpolitikai és csak kisebb részben jogi szempontok motiválják.
Ez a színvonalas könyv jelentős hozzájárulást képez a magyar versenyjogi kultúra terjesztéséhez és fejlesztéséhez, amely vonatkozásában a szerző a könyv megírását megelőzően is kiemelkedő szerepet játszott, és így a könyv egy életmű fontos állomásnak is tekinthető.
Dr. Vida Sándor
Kalózkodás és hamisítás
Bankole Sodipo: Piracy and Countesfeiting, GATT, TRIPS and Developint Countries, Kluwer, 1997. (Ismerteti Michael Blakeney, School of Law Murdoch University, Perth, E.I.P.R., Vol. 5, 1998, 197-198.)
"A szellemi tulajdonjogok oltalma és érvényesítése járuljon hozzá a műszaki innovációhoz és a technológia átadásához, elterjedéséhez a műszaki ismeretek előállítóinak és felhasználóinak kölcsönös előnyére és a szociális és gazdasági jólétet eredményező módon, a jogok és kötelezettségek egyensúlya mellett" így fogalmazza meg a TRIPS Egyezmény 7. cikke az alapvető célt.
Az itt ismertetett könyv kritikusan értékeli a szellemi alkotásoknak a gazdaság fejlődésére gyakorolt hatását. A fejlődő országok jelentős beruházásokat foganatosítottak a szakmai háttér felállítására és a szellemi tulajdonjogok nyilvántartása és érvényesítése terén is hatékony lépéseket tettek.
A 19. század közepe óta nehéz és kényelmetlen kérdések merültek fel a szabadalmi oltalom jogszerűségével kapcsolatban. A szabadalmi oltalmat elhagyták Hollandiában és ugyanabban az időben Angliában, Oroszországban és Svájcban erős eltörlés iránti kezdeményezések jelentek meg. Időről időre, még napjainkban is, Ausztráliában, Angliában és Kanadában megkérdőjelezik gazdasági szempontok alapján a szabadalmi oltalom létjogosultságát. A védjegyoltalommal kapcsolatban is hasonló kérdések fogalmazódtak meg. Az 1960-as években az UNTAD tanulmányokat jelentetett meg a védjegyoltalmi rendszer fejlődő országokra gyakorolt hatásáról. A nemzetközi szellemi tulajdonjogi rendszer - amely a Párizsi és a Berni Uniós Egyezményen alapul - akkor épült ki, amikor az ipari társadalmak kialakultak. Ezek a fejlett országok a szellemi alkotások joga rigorózus szabályainak tompításával próbálták a fejlődő országokat a nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásra rávenni. E kezdeményezések nem jártak sok sikerrel. A TRIPS Egyezmény volt az utolsó és nem sok sikerrel járó próbálkozás e jobbító szándékú "mozgalomban".
A TRIPS Egyezmény - amely a GATT keretében kialakított, a WTO-t létrehozó Marrakesh-i Egyezmény egyik melléklete - kevésbé erőszakos ráhatást jelent arra, hogy a szellemi alkotások jogát felülvizsgálják az államok. Ez - az itt ismertetett összehasonlító vizsgálatokon alapuló - a könyv talán legfontosabb mondanivalója. A fejlődő országok perspektívájából a szellemi alkotások jogának létjogosultságát vizsgálta meg a szerző ezen országok anyagi és eljárási jogát összevetve. Ghana és Nigéria hatályos joga volt a kiindulópontja ennek az analitikai vizsgálatnak. Dr. Sodipo a fejlődő országok szellemi alkotások jogának nemcsak a kritikáját adta meg, hanem azok lehetséges fejlesztésének módozatait is felállította.
A szerző a könyv első fejezetében a szellemi alkotások jogának történetét vázolta fel. Dr. Sodipo a Brit Nemzetközösséggel szembeni, a fejlődő országokban meglévő ellenségesség gyökereit is felkutatta, amely a szellemi tulajdonjogok nyilvántartásának fejletlenségével is összefüggésbe hozható. De azt is megjegyezte, hogy a nehezen megfogható szellemi alkotások jogának védelme nem volt teljesen ismeretlen a fejlődő országokban. A jelenlegi mozgalmat - amely a bennszülöttek által e jogok felismerését jelenti az ő saját folklórikus alkotásaikban - javasolja a segítő, pozitív válaszok alapjául a szellemi alkotások jogának megteremtésében, illetve fejlesztésében a vizsgált országokban.
Dr. Sodipo megkérdőjelezte a TRIPS Egyezmény alapvető premisszáját, amely szerint a szellemi alkotások jogának védelme a technológiai haladás egyik szignifikáns eleme. Megjegyezte, az a probléma ezzel a premisszával, hogy a bizonyíték félreérthető, nem meggyőző vagy nem általánosítható az egyik ország alapján a többire. A szerző alapos tanulmányt készített a fejlődő országok szellemi alkotások jogának hiányosságairól azzal a céllal, hogy azt azok hasznosítani tudják a jövőben. Egy ilyen tanulmánnyal viszont az a probléma, hogy a szellemi alkotások jogának hatása elszigeteli azt az olyan tényezőktől, mint a munkaerő-kapacitás, a nem megfelelő infrastruktúra, a politikai és gazdasági instabilitás és a kereskedelmi akadályok.
A TRIPS Egyezmény a kalózkodással és a hamisítással szemben, amelyek a világkereskedelmet jelentősen eltérítik, a jogosultakat próbálja megvédeni. Dr. Sodipo - miközben kereste ennek a tiltott kereskedelemnek a motivációját - úgy találta, hogy ezekkel az illegális termékekkel a kereskedelemben fellelhető réseket töltötték ki, különösen ott, ahol a legális áruk nem elégítik ki a szükségleteket. A szerző kritikával illette azt a jelenséget is, hogy a tulajdonosok nem támasztanak igényeket az illegális kereskedelem megszűnése érdekében. Azok az ítéletek, amelyek szigorúan rendelkeztek a jogsértésekkel szemben, lehetőséget biztosítottak a jogosultak számára, hogy érvényesítsék a jogaikat a magánjog alapján. Angliában a jogosultak választhatnak a köz- és a magánjogi jogérvényesítés között. A közjogi jogérvényesítés egy agyondolgoztatott és rosszul felszerelt rendőrség hatékonyságától függ. Alternatívaként a Trading Standards Office (TSO) léphet még fel a jogsértőkkel szemben. Olyan ügyekben intézkedik a TSO, ahol hatáskörébe tartozó jogsértések történtek. A világ néhány részén az alulfizetett hivatalnokok korrumpálhatóak. Ahol a magánjogi jogérvényesítés választható, ott a költség lényeges tényező, amit számításba kell vennie a jogosultnak. Egy egyszerű "Anton Piller-végzés" (1976-ban az angol Fellebbviteli Bíróság által hozott ítéletben az alperest arra kötelezték, hogy a felperes által kért dokumentumokba betekintést biztosítson és másolatot adjon. Innen ered az eljárás neve.) eljárási költsége is 20000 angol font, ami meg is haladhatja adott esetben az adott áru értékét. Ezt az eljárást a világon ott alkalmazzák, ahol a leghatékonyabb a jogérvényesítés. Ahogy dr. Sodipo megjegyezte, a magánjogi jogérvényesítés fog a jövőben fejlődni, főleg ott, ahol a TRIPS Egyezménynek a kalózkodás és a hamisítás elleni rendelkezéseit átvették.
Dr. Sodipo könyve hasznos útmutató a TRIPS Egyezmény létrejötte előtti időszak megértésében, amikor is a világkereskedelmet fenyegető kalózkodásokat és hamisításokat egyszerűen csak bűncselekményeknek tekintették. A szerző szerint a szellemi alkotások hasznosságát hangsúlyozni kell, különösen a fejlődő országokban, ahol a legtöbb hamis terméket előállítják. Dr. Sodipo arra is figyelmeztetett, hogy túl magas az elvárás a jogérvényesítés hatásosságával szemben azokban az országokban, ahol a polgári peres eljárásjogi jogérvényesítésnek már hagyo- mányai vannak.
Dr. Sili Dóra