PFENNINBERGER DÓRA
Az újdonság és a feltalálói tevékenység értelmezése a kémiai tárgyú bejelentéseknél
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam befejeztével 1998-ban készült szakdolgozat alapján.
1. A szabadalmazhatóság feltételei
1. 1. Az újdonság fogalma
1. 2. A feltalálói tevékenység fogalma
2. Az újdonság fogalma az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsának döntései alapján
2. 1. Általános képlettel jellemzett vegyületek újdonsága
2. 2. Királis vegyületek újdonsága
2. 3. Értéktartomány újdonsága, paraméterek (változók)
3. Következtetések
Irodalomjegyzék
Az 1995. évi XXXIII. törvény az Európai Szabadalmi Egyezményben foglaltakkal szinte megegyezően határozza meg a szabadalmazhatósági feltételeket, ezért az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatát a hazai gyakorlatban is alkalmazni lehet.
Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatát többek között a Fellebbviteli Tanácsi döntések alapján lehet megismerni, amelyek hozzáférhetők az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában és CD-hordozón is.
Az elbírálói feladat egyik leglényegesebb lépése az újdonság és a feltalálói tevékenység kérdésének eldöntése, ezért ezen kritériumok vizsgálatát kívánom közelebbről elvégezni.
Először a szabadalmazhatósági feltételeket foglalom össze a kémia területén jelentős szempontokat figyelembe véve, az Iparjogvédelmi Szemlében megjelent korábbi tanulmányok alapján. Majd az újdonság kérdését részletesebben tárgyalom az Európai Szabadalmi Hivatal szakemberei által írt két cikk alapján.
1. A szabadalmazhatóság feltételei
A jelenleg hatályos törvény az 1995 áprilisában elfogadott 1995. évi XXXIII. törvény, a szabadalmazhatóság feltételeit az Európai Szabadalmi Egyezményben foglaltakhoz hasonlóan határozza meg: szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmány.(1), (2)
A törvény a találmány újdonságát világviszonylatban követeli meg, nincs jelentősége annak, hogy a nyilvánosságra jutás írásban, szóban, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon történik.
Az újdonság és az alkotói színvonal kritériumait a törvény különválasztja. A találmány szabadalmazhatóságához szükséges újdonságot így kizárólag objektív ismérvek szerint határozza meg, bevezetve a "technika állása" fogalmát. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt bárki számára hozzáférhetővé vált. A nyilvánosságra jutás a megoldás bárki számára való hozzáférhetővé válásával következik be.
A törvény szerint csak meghatározott alkotói teljesítményt képviselő megoldások részesülhetnek szabadalmi oltalomban. A feltalálói tevékenység akkor állapítható meg, ha a megoldás a technika állásához képest nem nyilvánvaló az adott műszaki területen jártas szakember tudása szempontjából. Ha a technika állásához tartozó ismeretek szakember számára elegendő útmutatást adtak a megoldás megvalósításához, akkor az nem részesülhet szabadalmi oltalomban.
Az ipari alkalmazhatóság követelménye a találmány reprodukálhatóságát, az ipari, illetve mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságát teszi a szabadalmazhatóság feltételévé.
A törvény által összefoglalt feltételek a szabadalmazhatóság szükséges és elégséges feltételei. Bármelyikük hiánya esetén a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban; együttes meglétük esetén viszont a találmányra szabadalmat kell adni.
A szabadalmi oltalomból kizárt találmányok körébe a törvény csupán azokat sorolja, amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe, vagy a közerkölcsbe ütközne.
Az új szabadalmi törvény a szabadalmazható találmányok definícióját az Európai Szabadalmi Egyezménnyel összhangba hozta, az újdonság és feltalálói tevékenység kritériumát határozottan szétválasztotta.(3) A korábbi törvény csupán az újdonság követelményét említette meg, és ez a definíció (új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta) a feltalálói tevékenységet is magában foglalta. A korábbi jog szerint az újdonság és a feltalálói lépés egybemosódott, a kettőt egyben vizsgálta a Magyar Szabadalmi Hivatal. Amikor a Hivatal egy bejelentés újdonságát kétségbe vonta, az újdonság hiánya értelemszerűen a kézenfekvőséget is magában foglalhatta.
A két kritérium szétválasztása az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatát figyelembe véve szemléletváltozást igényel.
Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált.
A szabadalmi bejelentések újdonságvizsgálatának gyakorlati lebonyolítása több lépésből álló szellemi munkát igényel.(4) Először az igényelt találmányt össze kell hasonlítani a technika állásával. Ehhez meg kell állapítani a szabadalmi bejelentés tárgyát és időpontját. Az utóbbi időpont figyelembevételével kell meghatározni a technika állásához tartozó anterioritásokat. Minden egyes anterioritást külön kell összevetni az igényelt találmánnyal és mindegyikkel kapcsolatban meg kell állapítani a találmány újdonságát. Az újdonsággal kapcsolatos megfontolásokat a feltalálói tevékenységre vonatkozó megfontolásokkal összefüggésben kell végezni.
Kombinációs találmány esetén a teljes kombinációra nézve kell újdonságot vizsgálni, egy kombináció egyes elemeinek ismert volta nem újdonságrontó a teljes kombinációra. Egy találmányi gondolatot nem lehet azért ismertnek tekinteni, mert az több anterioritásból mozaikszerűen összeállítható.
Újdonságvizsgálatkor az igényelt találmány tárgyát az anterioritás teljes tartalmával kell összehasonlítani. Nem megengedett egy anterioritás részeit összefüggésükből kiragadni és azokból olyan műszaki adatokat levezetni, amelyek eltérnek az anterioritásban foglalt teljes tanítástól. Egy korábban nyilvánosságra hozott műszaki tanítás attól függetlenül újdonságrontó, hogy lényeges felismerésként van ismertetve, vagy pedig csak mellékesen említették. Az újdonságvizsgálatnak nem feladata azt vizsgálni, hogy a bejelentés tárgya a technika állásának ismeretében kézenfekvő-e vagy sem, ezt a vizsgálatot a feltalálói tevékenység vizsgálatakor kell elvégezni.
Egy találmány újdonságának megítélésekor a szakember fiktív tudása a mérce. Egy műszaki tanítás tartalmát a szakembernek az elsőbbség időpontjában meglévő általános tudásszintje alapján kell figyelembe venni.
Az újdonságvizsgálatkor nincs megengedve az új találmánytól való visszatekintő értelmezés, egy korábbi dokumentumot nem lehet úgy vizsgálni, hogy a találmány szerinti felismerés alapján abba beleértelmezünk egy hiányzó gondolatot. Egy anterioritás tartalmának megítélésekor egy szakembernek csak azt kell figyelembe vennie, ami általános szaktudása alapján minden külön fáradság nélkül megérthető, vagyis közvetlenül nyilvánvaló a számára.
Kémiai tárgyú találmányok területén lehetőség van egy ismert általános képlet alá eső vegyület oltalmára, ha a vegyület nincs konkrétan azonosítva. Egy vegyület újdonságrontó voltához arra van szükség, hogy erre a vegyületre nézve sajátos anyag- vagy eljárási paraméter ismert legyen. Ha egy igényelt anyag ismertetve van szerkezetével és előállítási módjával, nem tekinthető újnak még akkor sem, ha képletét nem adták meg.
A természetben előforduló vegyi anyagok újnak minősülnek és szabadalmazhatók, ha szintetikus úton előállított anyagokként először teszik őket a köz számára hozzáférhetővé. Az anyagnak a természetben való előfordulása tehát nem jelenti az anyag szabadalomjogi újdonságának hiányát, ha nem volt leírva vagy egyéb módon ismert az anyag kinyerése. A műszaki tanítás újdonsága ilyen esetben az elkülönített anyag első hozzáférhetővé tételén alapszik.
Az Európai Szabadalmi Hivatal az újdonságrontást szűken határozza meg:(3)
- újdonságrontásnál több irodalmi hely mozaikszerűen nem vonható össze,
- a találmány csak abban az esetben nem új, ha a technika állásához tartozó egyetlen forrásban ismertetésre került,
- az adott irodalmi helyen a találmányt ténylegesen konkrétan leírták.
A kémia vonatkozású találmányok esetében ez azt jelentheti, hogy csupán a kiviteli példákban ismertetésre került vegyületek nem újak, míg a tág általános képlet alá eső, azonban konkrétan le nem írt vegyületek újnak minősülnek. Ez azért fontos, mivel egy igen tág általános képlet a szubsztituensek variációja és kombinációja révén akár több millió vegyületet magába foglalhat. Amennyiben tehát az újdonság fogalmát a vizsgáló tágan értelmezi, úgy a szabadalmi bejelentés újdonság hiányában oly módon kerül elutasításra, hogy a találmány érdemeit, a feltalálói tevékenységet alátámasztó érvek (magasabb kitermelés, nagyobb tisztaság, kedvezőbb biológiai hatás) nem használhatók a találmány szabadalmazhatóságának alátámasztására.
1. 2. A feltalálói tevékenység fogalma
Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló.
A feltalálói tevékenység vizsgálatakor a technika állását összességében, mozaikszerűen kell figyelembe venni, ami annyit jelent, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető minden anterioritást együttesen kell szemlélni.(4) Azt kell vizsgálni, hogy az igénypont tárgyi körében meghatározott területhez melyik technika állása szerinti dokumentum áll a legközelebb, majd ezt össze kell vetni az igénypont jellemző részéhez legközelebb álló anterioritásssal és meg kell állapítani, hogy szakember a találmány szerinti tanítást a két dokumentum által meghatározott technika állásából le tudta-e vezetni feltalálói tevékenység nélkül.
A feltalálás módja nem befolyásolja a találmányi szintet, mert a találmány alapulhat tudatos gondolatmeneten, szerencsés intuíción, rendszeres munkatervezésen vagy munkán, vagy akár véletlen felismerésen is. A találmányi szintet csak alkotó szellemi teljesítménnyel lehet elérni, amely leküzdi a fejlődéssel szemben álló akadályokat. A magasabb szellemi tevékenység olyan fejlesztési munkát igényel, amelyre egy, a technika állását ismerő szakember sem tudása, sem a tőle elvárható megfontolások alapján nem képes. Alkotó jellegűnek minősül és feltalálói tevékenységen alapszik minden, ami a szokásos gondolatmenettel nem ismerhető fel, de e fogalmat nem szabad valami rendkívüli lángelme tudásszintjére vonatkoztatni. Mellékes körülmény, hogy a feltalálónak mennyi időre volt szüksége a találmány kidolgozásához. Az egyszerű megoldások nem mindig kézenfekvőek, vagyis a találmányi gondolat egyszerűsége nem zárja ki a feltalálói tevékenységet.
A feltalálói tevékenység megítélésekor ügyelni kell arra, hogy sem a bejelentés időpontját követően bekövetkezett műszaki fejlődés, sem a találmány révén kapott ismeretek ne befolyásolják ítéletünket. Arra vonatkozó döntést, hogy egy műszaki tanítás feltalálói tevékenységen alapszik-e, csak az eset összes körülményeinek megítélése alapján szabad hozni.
Feltalálói tevékenység bizonyítéka lehet:
- kereskedelmi siker,
- a termék előre nem várt, meglepő tulajdonságai,
- az új műszaki tanítás a technika állását ismerő szakember számára meglepő,
- jelentős műszaki haladás,
- ha a szükségletek kielégítésére hosszabb időn át nem találtak előnyös megoldást,
- az új felismerés egy kevéssé vizsgált területen végzett kutatómunkán alapszik,
- műszaki tévhit vagy előítélet leküzdése,
- a technika állásához tartozó számos megoldási elem közül egy megfelelő és eredményes módszer kiemelése,
- begyökeresedett megoldásoktól való eltérés.
Egy termék előre nem várt, meglepő tulajdonságai mindig alátámasztják a feltalálói tevékenységet. Ez az eset az új vegyületekhez vezető kémiai analóg eljárások esetében, ahol az önmagában ismert és kézenfekvő eljárás új terméke olyan tulajdonságokat vagy hatásokat mutat, amelyek a tudomány állása szerint a hasonló szerkezetű termékek esetében nem voltak várhatók, vagyis a termék tulajdonságai meglepőnek tekinthetők.
Egyértelműen bizonyítja a feltalálói tevékenységet, ha az új műszaki tanítás a technika állását jól ismerő szakember számára meglepő. Mértékadó, hogy az előre nem várható előnyök a legközelebb álló megoldáshoz, így például új vegyület esetén a szerkezetileg legközelebb álló vegyületekhez képest legyenek adva, vagyis lényegtelen, hogy az új vegyület egy szerkezetileg távolabb álló vegyülethez képest biztosít-e kedvezőbb hatást.
Az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsa határozataiban ismertették az úgynevezett "probléma-megoldás módszer"-t a feltalálói tevékenység elbírálásához, amely az alábbi lépésekből áll: (5)
- először meg kell határozni a legközelebbi technika állását,
- ezután megállapítandó a különbség az igényelt találmány és a technika állása között,
- definiálni kell az objektív feladatot, amelyet a találmány valóban meg is old,
- végül eldöntendő, hogy a technika állásából kiindulva kézenfekvő volt-e a különbség alkalmazása a feladat megoldásához.
Az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi joggyakorlatában a feltalálói tevékenység helyett nem kézenfekvőséget vizsgálnak:
- a leírás és az igénypontok alapján veszik szemügyre a találmányt, és annak központi gondolatát,
- meghatározzák a találmánynak megfelelő központi gondolatot,
- megvizsgálják a technika állását, majd a találmány területén az átlagos műszaki szintet,
- a szakember dönt a kézenfekvőség vagy nem kézenfekvőség kérdésében, ehhez meg kell határoznia azt, hogy milyen a technika állása és az igényelt találmány közötti különbség és ennek alapján dönti el, hogy a találmány tárgyát, mint egészet tekintve a különbség a találmány kidolgozásának időpontjában kézenfekvő volt-e az adott szakterület átlagos szakembere számára.
Egy harmadik lehetséges módszer szerint: (4)
- meg kell határozni a technika állását az adott szakterületen,
- a találmány alapját képező felismerést kell meghatározni,
- azt kell meghatározni, hogy a találmányi felismerés a technika állásának ismeretében a szabadalmi bejelentés elsőbbségének időpontjában kézenfekvő volt-e az adott szakterület átlagos szakembere számára.
A probléma-megoldás módszer a vegyipari/gyógyszeripari találmányok egy részénél nem alkalmazható. Egy új termék, például új molekula mindenféle felhasználási korlátozás nélkül levédhető (azonban a leírásban meg kell jelölni az alkalmazási területet) azáltal, hogy annak főbb jellemzőit (pl. olvadáspontot) és gyártási eljárását ismertetik, hiszen ez önmagában olyan jelentős műszaki lépést jelent, ami eleve megalapozza a feltalálói tevékenységet. Ezek tehát olyan eredeti megoldások, amelyeket egyáltalán nem valamiféle probléma megoldására találtak föl, vagyis ténylegesen megoldandó probléma nem is létezett.
A korábbi törvény hatálya alá tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság elé kerülő ügyek azt a következtetést engedik, hogy az újdonság hiánya miatt a szabadalmi bejelentések döntő súllyal azért kerülnek elutasításra, mert a bejelentések tárgya ismert elemekből létrehozott olyan megoldás, amely műszaki többlethatást nem eredményezett, illetőleg egy már ismert megoldás kellő útmutatásul szolgált a bejelentés szerinti megoldás kidolgozására.(6)
A Legfelsőbb Bíróság az újdonság fogalmával kapcsolatos jogértelmezése során azt vallja, hogy nem szabadalomképes az a műszaki megoldás, amelyet ismert elemek felhasználásával, alkotói felismerést nélkülöző módon, az érintett szakemberek köteles tudásának körébe tartozó intézkedések megtételével hoztak létre. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása érdekében a Legfelsőbb Bíróság rendszerint a szakértő feladatává teszi annak megválaszolását, hogy
- a bejelentés tárgya milyen műszaki szükségletek kielégítését szolgálja, és azok elérésére milyen intézkedéseket javasol,
- az újdonságrontónak jelölt megoldás milyen műszaki szükségletek elérésére, milyen intézkedéseket javasol,
- a két megoldás és az általuk kiváltott műszaki hatás különbözősége, és azonossága miben áll,
- ezek alapján elemzi, hogy van-e alkotói felismerés a bejelentés szerinti megoldás létrehozásában.
Ez a módszer a korábbi 1969. évi II. törvény hatálya alá eső ügyek újdonságának megállapításakor volt alkalmazható, de az új törvény szerinti ügyekben a feltalálói lépés elbírálásakor hasonló módszert követhetünk.
Az újdonság és a feltalálói tevékenységnek az új törvény szerinti felfogása - az eredményt illetően - lényegében nem tér el a korábbi törvény újdonság fogalmától, amelyben az új törvény szerinti értelemben vett újdonság és a szakember (amely megfelel az új törvény szerinti feltalálói tevékenységnek) együttesen van jelen.(7)
A feltárt újdonságrontó anyagok értékelése során az újnak mondott vegyületekhez nagyon közeli ismert vegyületek esetében a feltalálói tevékenység megállapításához nem elég a formális újdonság megállapítása, hanem szükség van arra is, hogy a vegyületek valamilyen nem várt hatását vagy jobb hatását a leírásban a bejelentő egyértelműen kinyilvánítsa.
Azon bejelentések esetében, ahol a találmány tárgyát új szerkezeti típusú vegyületek képezik, ahol tehát a vegyület aktív centruma új, két eset fordulhat elő:
- egy új struktúra rendelkezik valamilyen új hatással, ebben az esetben az új aktív centrum megtalálása a feltalálói tevékenység, elegendő a pluszhatást igazolni, nem szükséges összehasonlító hatástani példa a többlethatás igazolására, nagyobb általánosítások is megengedettek (kvalitatív effektus),
- az új vegyület aktív centruma hatásáról ismert, csak a szubsztituensekben van eltérés, ebben az esetben a feltalálói tevékenység igazolására összehasonlító hatástani példa benyújtása szükséges, amelyben a technika állása szerinti legközelebb álló vegyületekhez képest igazolt a többlethatás (kvantitatív effektus).
Új vegyületek előállítási eljárásánál a bejelentőnek elegendő egyetlen példát közölnie a vegyületek előállítására és a bejelentő oltalmat kaphat az ún. analóg eljárásokra is. Az igényelt analóg eljárások azonban csak akkor szabadalmazhatók, ha a leírásból kitűnik, hogy honnan ismerhetők meg.
2. Az újdonság fogalma az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsának döntései alapján
Weaver és munkatársai(8) valamint Spangenberg(9) az újdonság fogalmának alakulását az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsának (a továbbiakban Tanács) döntései alapján mutatta be, különös tekintettel a kémia területén található, úgynevezett átfedési és kiválasztási találmányokra. Az újdonság fogalmának értelmezése változó folyamat. A Tanács döntései néhány esetben világosan felvázolják az aktuális irányzatokat és emellett jelzik az újdonság kérdésében a jövőbeli fejlődés irányát. A két cikk hasonló példákat hoz fel a kémia területére eső találmányok újdonságvizsgálatához alkalmazandó elvek alátámasztásához. Többféle csoportosítási lehetőség vázolható fel. A szerzők megállapításai a következőkben foglalhatók össze.
Az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsa megállapította, hogy az újdonság szempontjából közömbös, hogy egy találmány, amelyre szabadalmat igényelnek egy ismert területről lett kiválasztva vagy sem. A Tanács feladata csupán annak kiderítése, hogy az igényelt tárgykör teljesen vagy részben megismerhető-e a köz számára.
Jogi szempontból a kiválasztási találmányok nem igényelnek eltérő elbánást más találmányokhoz képest. A kiválasztás fogalma azt is jelenti, hogy az újdonság vizsgálatához a vonatkozó technika állása szerinti dokumentumok szokásos műszaki fogalmakat és kifejezéseket használnak, amelyek különböző műszaki tárgyköröket fedhetnek. A kritikus pont az újdonság kérdésének megállapításánál az, hogy mire terjed ki az adott tárgykörbe eső ismert, szokásosan használt fogalom. Szabadalmi leírásokban gyakran találkozhatunk ilyen fogalmak értelmezésével.
Egy szokásos műszaki fogalom, egy technika állásában jártas szakembertől elvárható szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy a leírást nem lehet a technika általános állását tartalmazó dokumentumoktól elválasztva tekinteni. A leírás tartalma nem értékelhető anélkül, hogy a helyzet körülményeit megállapítanánk, figyelembe véve az általános ismereteket és a szakember által az információkból kézhez kapott előzetes vázlatot. Ezért fontos minden különálló esetnél az egyéni tényeket figyelembe venni a leírás értelmezésekor, bár bizonyos általános megfontolások is alkalmazhatók.
Az újdonság fogalma három csoportba osztható:
- szigorú vagy abszolút újdonság, ahol az igényelt tárgykör egyértelműen megkülönböztethető a nyilvános technika állásától,
- az újdonságot az igényelt tárgykörrel összekapcsolható műszaki hatás határozza meg,
- az igényelt tárgykör a technika állásának egy területéből kiválasztott vagy átfedi a technika állásának egy részét, jelen lehet egy olyan műszaki hatás, amely összekapcsolható a kiválasztott vagy lefedett területtel, de ez a műszaki hatás nem befolyásolja az újdonságot.
Az első csoportba az úttörő találmányok tartoznak, a második csoportra példa az úgynevezett második gyógyszerészeti alkalmazás, a harmadikba tartoznak a kiválasztási találmányok.
Szokásos fogalmak és kifejezések különösen gyakran találhatók a kémia területére eső irodalomban. A szokásos fogalmak értelmezésével kapcsolatos jogeseteket két fő csoportba oszthatjuk:
- kémiai vegyületek vagy vegyületcsoportok újdonságának megállapítása olyan általános képlettel jellemzett vegyületekkel összevetve, amelyekkel az adott vegyületek vagy vegyületcsoportok is jellemezhetők,
- változókkal jellemzett tárgykör vagy eljárás újdonságának megállapítása, ismert tárgykörrel vagy eljárással összevetve, amely egy szélesebb vagy lefedett területre eső változókkal definiált.
Hasonló kritérium alkalmazható mindkét esetre, de eltérő szempontokat kell hangsúlyozni. Amikor kémiai vegyületeket általános képletekkel írunk le akkor megkülönböztethető, egyedi dolgokról beszélünk. A változókat gyakran használjuk keverékek jellemzésére, amelyek összetétele bizonyos határok között változhat.
2. 1. Általános képlettel jellemzett vegyületek újdonsága
Fénymásoló papírra vonatkozó ügyben (T 1/80) a Tanács kimondta azt a kiválasztási találmányokra vonatkoztatható elvet, hogy egy szűkebben definiált általános képletű vegyület új, ha a technika állásában tágabban definiált általános képletű vegyület nem utal a tágabb körből kiválasztott szűkebben definiált vegyületekre.
Aminosavszármazékokra vonatkozó ügyben (T 81/85) az igényelt általános képlettel jellemzett vegyület részben megegyezik egy korábban tárgyalt általános képletű vegyülettel. A technika állását meghatározó dokumentum konkrét, a lefedett területre eső példákat tartalmaz. A Fellebbviteli Tanács felülbírálta az elővizsgálatot, azt találva, hogy csak azok a termékek újdonságrontók, amelyeket kifejezetten leírtak vagy a releváns dokumentumban kielégítő módon tárgyalt eljárásból következnek. Az újdonság elismerhető, ha elhatárolják az anterioritásban szereplő kiviteli példákat.
Az újdonság megállapításánál az anterioritásokban található technika állását meghatározó részt - ennek információjellegét és terjedelmét - is figyelembe kell venni. Stabilizálószerre vonatkozó döntésnél (T 640/88) azt állapították meg, hogy az idézett anterioritásban szereplő kitanítástól el kell határolni a bejelentést azért, hogy a kiválasztott vegyületek tartományát újnak lehessen tekinteni.
A leírás értelmezésének főbb elveit megismerhetjük egy xantinszármazékokra vonatkozó döntés (T 7/86) kapcsán. Ebben az esetben a Tanács nem úgy tekintette az általános képletet, mint egyéni vegyületek sorának képlettel rövidített formája, hanem mint osztályozási lehetőség, amely csakis arra szolgál, hogy valamely szerkezeti tulajdonság alapján egyedi vegyületeket vegyületcsoportokba sorolja, és amely sem explicit, sem implicit módon nem írja le a csoport egyes tagjait. A legalább két változó kémiai csoportból felépülő általános képlet információtartalma nem értelmezhető másként, mint különböző kiindulási vegyületek sora egy kémiai előállítási eljárásban. Ebben az ügyben alkalmazták azt az elvet, hogy két változó paraméter közüli választás újnak tekinthető. Egy szubsztituens kiválasztásával - egy általánosan meghatározott vegyületcsoportból - elismerhető az így kapott kompozíció újdonsága.
Diasztereomerekre vonatkozó ügyben (T 12/81) a Tanács nem ismerte el egy olyan termék újdonságát, amely egy vegyület és egy húsz tagból álló vegyületcsoport bármelyikének reakciójával keletkezett, és az eljárásnak öt lehetséges módszerét sorolták fel. A leírásban szerepelt a módszerek kitanítása, és a kérdéses termék az adott vegyületek és módszer alkalmazásának szükségszerű eredményének bizonyult. A Tanács megállapította, hogy bár a technika állását szigorúan kell értelmezni, ezt nem lehet csak a kifejezett kitanításra korlátozni. A Tanács azt találta, hogy ha kémiai vegyületek csoportját írják el, amelyeket megadott kiindulási vegyületek segítségével megkaphatunk, és útmutatást is találunk arra nézve, hogy ezeket hogyan kombinálhatjuk, akkor sem tekinthető mindenki számára ismertnek minden egyes termék, amelyet a felsorolásból véletlenszerűen kiválasztott kiindulási vegyületpárok segítségével kaphatunk meg. A kitanítást - arra vonatkozóan, hogy egy szakember a találmány megvalósíthassa - csak akkor kell figyelembe venni, ha feltüntetik, hogy a felsorolt vegyületek közül melyik adott vegyületeket kombinálják. Ha ez az információ nem következtethető a technika állásából, akkor a termék újnak tekinthető.
Néhány általános képletben csak egy változó kémiai csoportnak van jelentősége. Egy Tanács által hozott spirovegyületekre vonatkozó döntés (T 181/82) szerint a technika állása szerinti dokumentumban tárgyalt általános fogalom: "1-4 szénatomos alkilcsoport" magában foglalja a metilcsoportot (egy szénatomos) de a propil- vagy butilcsoportot nem. Habár ez utóbbi csoportok összefoglalhatók 1-4 szénatomos alkilcsoport néven (ahol a vegyületeknek összesen nyolc lehetséges variációja létezik), de erre a fogalomra a dokumentum csak a metilcsoportot említette. A kiválasztás szabadalmazható, ha a kiválasztott vegyület csak tisztán elméleti módon definiált - ekkor az újdonság elismerhető.
Ahhoz, hogy megértsük a döntés logikáját szükséges, hogy egy vegyész átlagos tudásával szemléljük a dolgokat. Eszerint minden kémiai vegyületnek megvan a saját jellemzője, kémiai és fizikai tulajdonságokkal és lehetséges technikai alkalmazással kifejezve. A kémiai vegyületek osztályozásának alapja egy-egy jellemző tulajdonság, amellyel a csoport minden tagja rendelkezik. Ezt az elvet alkalmazzák kémiai vegyületeket igénylő szabadalmaknál is. A vegyületcsoportokra vonatkozó szabadalmi oltalom egy műszaki probléma megoldásának függvénye, más szavakkal legalább egy műszaki vonatkozású tulajdonság közös a csoportra nézve. Ennek a tulajdonságnak a függvényében egy kémiai vegyület több különböző csoportba sorolható anélkül, hogy ezeket a csoportokat a leírásban tárgyalnák, azaz anélkül, hogy mindezek a közös tulajdon- ságok mindenki számára ismertté válnának.
Az új vegyületek előállítása már néhány évtized óta, ritkán tartalmaz a technika állása szerinti ismeretekhez képest valóban új összefüggéseket. Ennek ellenére most is felmerülhet olyan eset, amikor egy feltaláló először előállít egy vegyületet, akkor speciális, műszakilag értékes és ez idáig teljesen vagy majdnem egészen ismeretlen tulajdonságát fedezi fel. Ezért hibás szemlélet lenne, ha egy feltaláló szabadalmi oltalmi igényét elutasítanák azért, mert a vegyület olyan vegyületcsoport tagja, amely csoportot valamely eltérő tulajdonság alapján korábbi időpontban definiáltak.
Egy másik fontos szempont egy olyan esetben (T 572/88) merült fel, ahol festékanyagok újdonsága volt kérdéses, amely vegyületek vinil-szulfonil-csoportot tartalmaztak. A technika állása tartalmaz egy olyan dokumentumot, amely többek között vízoldható azovegyületeket ír le, amely vegyületeket vinil-szulfonil-származékként jellemeztek. Az alapvető szerkezet megegyezik az igényelt vegyületekkel, de vinil-szulfonil- helyett b-szulfato-etil-szulfon-csoportot tartalmaz. A Fellebbviteli Tanács megjegyezte, hogy a szakember átlagos tudásához tartozik az, hogy az ismert festékvegyületek között vannak vinil-szulfonil típusúak is. Ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy az igényelt vinil-szulfonil festéket a dokumentum implicit módon feltárta. A Tanács megjegyezte, hogy a félreérthető "implicit feltárás" fogalom annak a kockázatát hordozza, hogy az újdonság vizsgálata összekeveredik a feltalálói tevékenység kérdésével. Fontos annak felismerése, hogy egy találmány szabadalmazhatóságának korrekt értékeléséhez ezt a két szempontot mindig szigorúan meg kell különböztetni. Annak a puszta ismerete, hogy mind a vinil-szulfonil- és a szulfato-etil-szulfon festékvegyületek a vinil-szulfonil típusúak közé esnek, még nem jelenti azt, hogy a vinil-szulfonil festékek mindenki számára ismertek lennének, mivel a technika állása szerinti dokumentum leírása csak a b-szulfato-etil-szulfon-csoportra korlátozódik, egy általános képlettel kijelölve. Az információ, hogy az ismert vegyületek vinil-szulfonil típusúak nem ad semmi többletet, azon kívül, hogy alaki, osztályozó célt szolgál, meghatározva ezeknek a festékvegyületeknek a helyét a szélesebb tartományú hasonló festékek között. A vinil-szulfonil-vegyületeket, az ellenérdekű fél szerint, implicit módon ismertették a releváns dokumentumban, de ezek ismertségére csak úgy következtethetünk, ha az információt kivonjuk a vizsgált szaba- dalomból és visszavetítjük a korábbi dokumentumra.
Azért, hogy minimálisra csökkentsük egy korábbi szabadalom tartalmával kapcsolatos megengedhetetlen, visszamenő hatályú következtetést, a Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsa az implicit feltárás fogalmát csak olyan dolgokkal kapcsolatban alkalmazza, amelyek közvetlenül és egyértelműen származnak a technika állása szerinti dokumentumból.
Egy többrétegű fényképészeti anyag témájú bejelentés (T 763/89) újdonságát megerősítették a következő megfontolások miatt. A film három rétegének mindegyike - mindegyik eltérő fokú fényérzékenységgel - három-három alrétegből volt összeállítva, azonos színérzékenységgel, de eltérő fényérzékenységgel. A legközelebbi technika állása szerinti dokumentum egy legalább két alrétegből álló filmet írt le. Az ellenérdekű fél azzal érvelt, hogy az említett többrétegű anyagok közé tartozik az igényelt három rétegű anyag is, ezért ez újdonságrontónak számít. A Fellebbviteli Tanács más szemszögből nézte az esetet. A kifejezés "legalább kettő" szinonim a "többrétegű" kifejezéssel, mivel egy többrétegű anyag legalább két rétegből áll, azonban a leírásban csak egy tág kategóriát alkalmaztak, amely bármely többrétegű anyagra ráilleszthető és elmulasztották meghatározni a rétegek számának felső határát. Az anterioritás nem utalt semmilyen háromrétegű anyagra. Bár a háromrétegű anyag logikusan beleértendő a korábbi iratban említett többrétegű anyag kategóriájába, ez a tény önmagában nem tartalmaz megfelelő mértékű kitanítást a találmányra nézve, amely új, amellett, hogy egy csoportból választották ki.
Az ellenérdekű fél azzal érvelt, hogy a pontosan három rétegből álló anyag implicit módon a technika állásában megtalálható, mivel egy szakember számára a további alrétegek hozzáadásával járó többlet erőfeszítés magától értetődő, és ismert, hogy ennek az erőfeszítésnek a arányában a képminőség növekedése elhanyagolható. Ezért úgy is értelmezhető az anterioritás releváns része, mint két vagy három réteg, annak ellenére, hogy a pontos kifejezés nem definiálja a felső határt. Ezt az érvelést aláássa - a szakember feltételezett nézőpontját illetően - egy további dokumentum tartalma, amelyik hasonló témában kimondottan öt réteget kitevő anyagot említ.
Azonban ez a döntés nem enged meg semmiféle általános következtetést levonni hasonló esetekben az újdonság megállapításával kapcsolatban. A kémiai anyagokkal kapcsolatos kritériumok fejlődésével összhangban, az újdonság vizsgálata ezen a területen különösen függ az egyedi eset körülményeitől.
A fent leírt esetekben a központi probléma egy sajátos tárgy vagy tárgyak csoportja, amelyek olyan speciális jellemző tulajdonsággal rendelkeznek, amely tulajdonság megkülönbözteti ezeket az ismert tárgyaktól. Az egyedi körülmények elvesztik a jelentőségüket olyan esetekben, amelyekben olyan kémiai vegyületek egy csoportjának újdonsága a kérdéses, amelyek csak egyéni változók általános meghatározásával különböztethetők meg a technika állásától (azaz olyan változókkal, amelyek mindegyikének több lehetséges jelentése lehet).
Aminosavszármazékokra vonatkozó bejelentés (T 12/90) oltalmi körét egy általános képlettel jellemzett vegyületcsoport határozza meg, amely beletartozik egy - a technika állását meghatározó dokumentum által tárgyalt - szélesebb tartományt lefedő általánosabb képlet alá. Az idézett dokumentum két konkrét vegyületet tárgyal, amelyek ebbe a lefedett tartományba esnek, ezért a bejelentés igénypontjaiban disclaimerrel zárták ki ezt a két esetet. Azt találták, hogy nem elegendő a két példát elhatárolni, ezért a nagyobb vegyületcsoport egész területét el kellett határolni, annak ellenére, hogy mindezeket sem az idézett dokumentum, sem a bejelentés nem tárgyalta. Egy általános képlettel jellemzett vegyületcsoport akkor tekinthető újnak, ha a technika állásához képest új elemet tartalmaz.
A Tanács úgy találta, hogy az általános képlet, amelyet a szakember felismer a technika állását meghatározó dokumentum tartalmának ismeretében, magában foglalja a technika állása szerinti képlet releváns részeit. A Tanács megállapította, hogy az általános képlettel lefedett alternatívák puszta mellőzése nem tekinthető úgy, mint ami hozzáad valamit a képlethez - ami ebben az esetben már ismert volt - és ezért nem ismerhető el az igényelt vegyületcsoportnak magának az újdonsága. Azt a szempontot követve, hogy pusztán csak a konkrét kiviteli példák alapján nem kielégítő az újdonságvizsgálat, a Tanács szükségesnek tartotta, hogy összehasonlítsa az anterioritás teljes technikai kitanítását a vizsgált bejelentés technikai kitanításával.
A Tanács határozottan rámutatott, hogy a fenti esetben nem lehet - leegyszerűsített formában - úgy értelmezni az egyéni kiviteli példák kombinációját, hogy ez automatikusan a vegyületcsoport összes tagjának kitanításához vezet, beleértve a kérdéses vegyületeket. Egy nagyon tág körű általános képlet korlátozása - a példákból nyerhető információ alapján - egy specifikus vegyületté nem megengedhető azon az alapon, hogy a bejelentésben elmulasztották a szakember szempontjából feltárni a pusztán önkényes általánosítás alapját.
2. 2. Királis vegyületek újdonsága
Az újdonság megállapítása a királis vegyületekkel kapcsolatban szintén problémát okozhat. A legegyszerűbb példa a királis vegyületekre az olyan vegyületek, amelyek két különböző konfigurációval rendelkeznek, ezeket D- és L-formának nevezik. Ezek kapcsolata egymással hasonló a bal és jobb fogalmához, így nem illeszthetők egymásba térbeli elforgatással, ezért a D- és L-formát különálló kémiai vegyületnek kell tekinteni. A kémiai és fizikai tulajdonságaik között lévő eltérések csak más királis vegyületekkel való reakciókban nyilvánulnak meg, hasonlóan, ahogy egy jobbkezes kesztyű jobban illik a jobb kézre, mint a balra. Az ilyen vegyületeket enantiomereknek nevezzük. Amikor szokásos kémiai eljárásokkal állítjuk elő, a királis vegyületek általában keverékben, racém formában vannak jelen, a két enantiomert egyenlő mennyiségben tartalmazva, de természetes előfordulási állapotukban általában csak az egyik enantiomer van jelen.
Enantiomerekre vonatkozó ügyben (T 296/87) a Tanácsnak döntenie kellett egy enantiomer újdonságáról, egy korábban ismert racémkeverékkel kapcsolatosan. Megjegyezték, hogy egy szakember speciális tudása alapján és közelebbi vizsgálattal, képes az adott képlet alapján a különböző konfigurációkra következtetni. Azt találták, hogy a technika állása nem tartalmaz információt a két, korábban leírt 50 Ebben az ügyben alkalmazható az az elv, hogy egy egyéni enantiomerre nézve nem újdonságrontó az, ha a technika állása szerinti dokumentumban tárgyalják a racemátot, ha a két konfiguráció egyénileg nem, hanem csak általánosan ismertetett. Egy kémiai vegyület új, ha valamely megbízható paraméter tekintetében, az ismert vegyületektől különbözik. A konfiguráció ilyen paraméternek tekinthető. Ha a korábbi dokumentum meghatározott racemátokat ír le részletesen, utalva a szerkezeti képletükre, ez egyedül nem jelent teljes kitanítást a specifikus konfigurációra nézve. Az enantiomer újnak bizonyult, mivel nem következett szükségszerűen a technika állásából.
Hogy megértsük a szabály részleteit, hasznos megvizsgálni néhány példát, amelyek nagyjából hasonlóak, mindamellett néhány jellemző dologban különböznek a fenti példától. Egy enantiomerekre vonatkozó üggyel (T 658/91) kapcsolatosan, egy idézett szabadalmi dokumentumból határozottan kitűnik, hogy a leírt vegyületek racémkeveréket alkotnak, amelyekből szokásos eljárásokkal lehetséges megkapni az igényelt, találmány szerinti enantiomereket. A bejelentő a vegyület D-származékát igényelte. Az idézett, a technika állását meghatározó dokumentum a kérdéses racémkeveréket tárgyalta, valamint egyéni formában tárgyalta az egyes térkonfigurációkat, amely a konkrét kiviteli formákat szükségtelenné tette. Ezért az igényelt termék újdonságát elutasították.
Penemszármazékokra vonatkozó ügyben (T 1048/92) a Tanács ellenkező következtetést vont le, bár úgy tűnt, hogy a technika állását meghatározó szabadalmi leírás hasonló információt tartalmazott a konfigurációról, mint a vizsgált bejelentés oltalmi körébe eső általános képlettel meghatározott vegyület. A Tanács azt találta, hogy a dokumentum nem újdonságrontó, tekintettel a bejelentő által igényelt speciális tárgykörre, mivel ez egyértelmű műszaki kitanítást tartalmazott az igényelt konfigurációjú enantiomerek elválasztására vonatkozóan. A dokumentum olyan vegyületcsoportot írt le, amely tagjainak nem csak két, hanem több különböző konfigurációja fordul elő. Mitöbb, ezt a vegyületcsoportot egy olyan általános képlet határozta meg, amely magában foglalt a vegyületekben közös szerkezeti elemeket és más, változó szerkezeti elemeket. A lehetséges konfigurációk közül néhány csak akkor fordult elő, amikor a változó szerkezeti elemeknek volt jelentősége. A technika állását meghatározó dokumentum szerinti egyik aligénypont olyan racémkeverékekre hivatkozott, amelyeket egy - további konfigurációkat meghatározó szerkezeti elemeket felölelő - szűkebb körű általános képlet határoz meg. A dokumentumot figyelembe véve egy szakember, a lehetséges konfigurációjú vegyületek elválasztásával kapcsolatban az információt csak azokra a konfigurációkra vonatkoztatja, amelyek a technika állása szerinti mindegyik vegyületben előfordulnak. Az olvasó csak akkor kapcsolja ezt az általános információt a további konfigurációkhoz - amelyek létezése függ olyan további szerkezeti elemektől, amelyek nincsenek jelen az ismert vegyületcsoport összes tagjában -, ha az igényelt vegyület ismert számára.
2. 3. Értéktartomány újdonsága, paraméterek (változók)
Tio-klór-formátra vonatkozó döntés (T 198/84) kimondja, hogy egy adott tartomány nem feltétlenül zárja ki az összes értéket, amely ezen a tartományon belül fekszik, ha a kiválasztott tartomány szűk és messze esik attól, amelyet konkrét példákkal illusztráltak. A legfontosabb fogalom a döntés alapján a "célzott kiválasztás", azaz a kiválasztott tartományhoz fűződő hatás megerősíti, hogy a kiválasztás nem önkényesen történt.
Vinil-acetátra vonatkozó példa (T 188/83) szerint a technika állását meghatározó dokumentum elegendő - az igényelt tartományon belül eső - példát közölt, így az adott értéktartomány nem tekinthető újnak. A példák a kitanítás részének tekinthetők.
Egy kopolimerre vonatkozó ügy (T 124/87) példa arra, hogy a tartomány határait hogyan kell értelmezni. A tartomány "körülbelül 0.1 és körülbelül 100 között" módon volt megadva. Ebbe a tartományba beleérthető a 110 érték is, ezért ez újdonságrontó volt a bejelentésben igényelt 104 értékre nézve.
A tartomány határainak problémája szintén jelentkezik egy töltőanyagra vonatkozó döntésben (T 17/85). Egy anterioritás egy lefedett tartományt és - a bejelentésben igényelt tartományon belül és kívül - specifikus értékeket is tárgyalt. Ezek a specifikus értékek olyan közel estek az igényelt tartomány határaihoz, hogy ez szakember részére iránymutatást ad az igényelt tartományhoz. Ha egy anterioritás számszerű előnyös tartománya része annak a tartománynak, amelyet a bejelentésben igényeltek, akkor az igényelt tartomány nem tekinthető újnak azokban az esetekben, ahol a dokumentumban szereplő példák szerinti értékek épp hogy kívül esnek az igényelt tartományon, és kitanítást közölnek a szakember számára arról, hogy az egész tartományt lehetséges alkalmazni.
Mágneses rétegekre vonatkozó ügyben (T 26/85) megállapították, hogy ha a kifejezetten előnyös tartomány meg van adva a technika állása szerinti dokumentumban, akkor ez a tartomány nem tekinthető újnak. Viszont, ha a dokumentumban egy tartomány kifejezetten előnytelenként van jellemezve - alátámasztva a megállapítást és lebeszélve a szakembert arról, hogy a műszaki kitanítást alkalmazza -, akkor ez a tartomány újnak tekinthető.
Mosószerkészítményre vonatkozó döntésben (T 666/89) egy speciális komponens koncentrációja által meghatározott keverék újdonsága volt kérdéses. A technika állását meghatározó dokumentum szerinti kitanítás értékelése során a Tanács az alább felsorolt elvekre hivatkozott. Egy számszerű értékekkel megadott szélesebb tartományból kiválasztott altartomány újnak tekinthető, ha megfelel az alábbi kritériumoknak:
Az ügyben a Tanács azt a nézőpontot képviselte, hogy nincs alapvető különbség az úgynevezett átlapoló vagy kiválasztási találmányok és más találmányok újdonságának eldöntésében. Segítséget jelenthet annak vizsgálata, hogy kapcsolható-e egyéni technikai hatás egy szűk tartományhoz, mert így az újdonságvizsgálathoz kapcsolódó előzetes feltevést ellenőrizhetjük. A Tanács nyomatékosította, hogy egy egyéni hatás magában nem jelent újdonságot. Egy szélesebb tartományból kiválasztott altartomány, egy ezen belül újonnan felfedezett hatásnál fogva nem új, de új lehet önmagában.
Ha egy szűk számszerű tartománnyal jellemzett egyéni hatás egy igénypont funkcionális tulajdonságának számít, akkor ez szélesebb értelemben műszaki jellemzőnek - például további paraméternek - tekinthető. Többrétegű bevonóanyagra vonatkozó ügyben (T 500/89) az igényelt tárgy egy fényképészeti film előállítására vonatkozó eljárás, különböző viszkózus réteg egy hordozórétegre való egyidejű alkalmazásával. Az eljárásra bizonyos paraméterek jellemzőek, ezek a rétegek vastagsága, a réteg viszkozitása és a rétegek alkalmazásának sebessége. Az is kikötött, hogy a rétegek keveredése nem fordulhat elő. A találmány alátámasztására szolgáló példák megmutatták, hogy valóban nem történik meg a rétegek keveredése, ha bizonyos paramétereket adott módon kombinálják. A technika állását meghatározó dokumentum hivatkozik egy bevonó módszerre, amely az adott paramétereken belül kerül alkalmazásra, de amely a rétegek keveredésével jár. Az igényelt szabadalomban a találmány szerinti eljárást nem csak a paraméterek határozták meg, hanem az az információ is, hogy az eljárás alkalmazásával nem történik jellemző mértékű keveredés. Ez az információ funkcionális tulajdonságként vehető figyelembe, mivel a paraméterek bizonyos kombinációja kizárt: név szerint azok, amelyek megengedik a rétegek keveredését. Mivel a rétegek keveredése bizonyos fokig előfordul a releváns leírásban, ezért a igényelt eljárás újnak tekinthető.
A kémiai vegyületekkel kapcsolatos Európai Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Tanácsi döntések, mint mindegyik döntés egyéni ügyekre vonatkoznak, ezért nehéz általános következtetéseket levonni. Az utóbbi időben megjelentetett Fellebbviteli Tanácsi esetek további példákat tartalmaznak arra, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal hogyan kezeli ezeket a kérdéseket, amelyek következetesek maradnak a fenti általános elvekhez, amelyek vázlatosan az alábbiakban foglalhatók össze:
Az újdonság vizsgálatának - különösen olyan esetekben, ahol az újdonság kérdése kiválasztáshoz kapcsolódik - mindig óvatos megállapításokon kell alapulnia, tekintettel az egyéni eset tényeire és a releváns technika állását meghatározó dokumentumban található tanítás terjedelmére, amelyhez hozzátartozik a releváns szokásos kifejezések technikai jelentőségének tisztázása is. A kritikus pont ennek megértéséhez a szakember, akit nem lehet szó szerint definiálni, de aki sohasem csak azt veszi figyelembe, ami a dokumentumból közvetlenül és félreérthetetlenül műszaki tanításként kiderül. Nem vehető számításba az olyan információ, amely csupán visszamenőleg osztható be egy, a dokumentumban tárgyalt általános fogalom alá, azaz olyan információ, amely az adott általános fogalom alá esik, de egy szakember szempontjából nem tekinthető a dokumentum tartalmának. Egyrészt el kell utasítani az olyan szabadalmakat, amelyek csak a technika állása szerinti tanítást tartalmaznak, míg a másik oldalon az újdonság vizsgálatát szigorúan el kell választani a feltalálói tevékenység vizsgálatától.