A SZAKÉRTŐ SZEREPE A SZABADALOMMAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOKBAN
(AZ UNION MAGYAR CSOPORTJÁNAK KONFERENCIÁJA)
1999. február 17-i budapesti konferencián elhangzott megnyitó és két további előadás szerkesztett változata.
-
A BÍRÓSÁGI SZAKÉRTŐ SZEREPE
AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ SZEREPE A PERES ELJÁRÁSBAN
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!
Az Európai Iparjogvédelmi Képviselők Uniója - angolul: UNION of European Practicioners in Industrial Property - Magyar Csoportjának vezetősége nevében tisztelettel köszöntöm Önöket bemutatkozó konferenciánkon. Köszönöm, hogy meghívásunkat ilyen sokan elfogadták.
Először is köszönetet mondok a Magyar Szabadalmi Hivatal vezetőségének, különösen dr. Bendzsel Miklós elnök és dr. Vékás Gusztáv elnökhelyettes uraknak azért, hogy ezt az új, reprezentatív hivatali tanácstermet rendelkezésünkre bocsátották, és ezzel komoly mértékben segítették rendezvényünket.
Tekintve, hogy ez a Magyar Csoport első önálló rendezésű konferenciája, engedjék meg, hogy röviden bemutassam Egyesületünket:
Anyaszervezetünk (UNION) 1961-ben jött létre azzal a céllal, hogy előmozdítsa az európai hivatásszerű jogi képviseleti tevékenység színvonalának növelését, a nemzeti jogrendszerek harmonizálását és a szellemi alkotásokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodások létrejöttét. Egyesületünk specialitása, hogy tagjai csak európai természetes személyek lehetnek, nevezetesen szabadfoglalkozású vagy alkalmazott szabadalmi ügyvivők, ügyvédek és jogtanácsosok, tehát mindazok, akik a nemzeti hatóságok előtt félképviseleti jogosultsággal rendelkeznek. Jelenleg Egyesületünknek mintegy 700 tagja van.
Egyesületünk képviselői meghívottként rendszeresen részt vesznek az európai és más nemzetközi egyezmények, ajánlások és megállapodások szakmai előkészítésében, valamint állandó kapcsolatot tartanak az Európai Unió testületeivel és a főbb nemzetközi szakmai szervezetekkel (WIPO, EPO, FICPI, LES, AIPPI, EPI stb.). A szakmai munka 10 állandó munkabizottságban folyik, az ezekről kapott tájékoztatások, valamint a rendszeres publikációk komoly segítséget nyújtanak tagjainknak a legfrissebb tendenciák, változások megismeréséhez. A Magyar Csoport 1993-ban alakult, jelenleg 24 taggal aktívan működik. Ennyit dióhéjban az UNION-ról.
Rátérve választott témánkra, a szakértő szerepére a szellemi alkotásokkal kapcsolatos eljárásokban, utalok arra a tapasztalatra, hogy főleg a külföldi jogkeresőktől gyakran kapjuk azt az aggodalmaskodó kérdést: milyen a jogérvényesítés lehetősége Magyarországon? Erre persze igyekszünk megnyugtató választ adni. A jogérvényesítési eljárásokban pedig - mint tudjuk - gyakran fontos szerepe van a "szakértő"-nek, aki arra hivatott, hogy jelentős kérdés elbírálása esetén a bíróság hiányzó különleges szakértelmét pótolja, és szakvéleményével mint bizonyítási adattal alapos döntés meghozatalához segítse a bíróságot.
A jogi képviselők egy részének azonban ebben a kérdésben az a tapasztalata, hogy jelenleg a hazai joggyakorlatban a kirendelt szakértők közreműködése esetenként érdemben nem képes segíteni a bíróság munkáját. Mi lehet ennek az oka?
Hát lehet például az, hogy egyes kirendelt szakértők a különleges műszaki szakismeretük mellett nem ismerik mélyrehatóbban az iparjogvédelemben használt fogalmak tartalmát, így a feltett kérdésre adott válaszuk is tévútra vihet, ezzel pedig nemhogy nem könnyítik az eljáró bíró helyzetét, hanem esetleg még inkább összekuszálják a szálakat az iparjogvédelmi ügyek amúgy is bonyolult szövevényében.
Másrészt, az iparjogvédelmi ügyek specialitása, hogy azok sajátosan ötvözik a jogi és műszaki elemeket, éppen ezért néha még a gyakorlott iparjogvédelmi szakembernek sem olyan egyszerű világos határvonalat vonni a kérdés műszaki és jogi jellege között. Ebben a vonatkozásban utalok például a feltalálói tevékenységgel, vagy a helyettesítő igényponti jellemzőkkel, azaz az ekvivalenciával kapcsolatos kérdésekre.
Harmadrészt, a tudományok fejlődésével további jelentős specializálódásnak vagyunk tanúi; például az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kapnak a szoftverrel és a biotechnológiával kapcsolatos szellemi alkotások, amelyek jogi védelme új feladatokat ró a törvényhozásra és a jogalkalmazókra egyaránt. De ezzel egyúttal új igény jelentkezik a szakértőkkel kapcsolatosan is, hiszen alig rendelkezhetnek ezeken az új szakterületeken is kielégítő különleges szakismeretekkel például a jelenlegi igazságügyi szakértők.
További kérdésként vethető fel általánosabb értelemben, hogy vajon a szakértő "a bíróság segédjé"-nek tekintendő-e, aki személyi bizonyítási eszközként segítséget nyújt a tényállás megállapításához ugyan, de ez nem köti a bíróságot? Ez a felfogás felel meg - tudomásom szerint - a modern hazai eljárásjognak. Vagy lehet, illetve lehetne a "bíróság instruktora"-ként ennél jóval komolyabb szerepe is a szakértőnek a tényállás megállapításában, például ő határozhatná meg éppen különleges szakértelme miatt a felek által megvitatandó kérdéseket vagy a további bizonyítás szükségességét? Ez utóbbi felfogás felel meg a múlt századi hazai eljárásjognak, valamint néhány európai ország jelenlegi gyakorlatának.
Az európai szakmai körökben is élénk viták folynak a szakértő szerepéről, a feltehető kérdések műszaki és/vagy jogi jellegéről, a szakvélemény instrukciókénti vagy bizonyítékkénti kezeléséről, valamint a szakértő személyéről, de erről rövidesen külön előadást fognak hallani. A belátható időn belüli csatlakozásunk az Európai Unióhoz, valamint európai jogharmonizációs törekvéseink és kötelezettségeink viszont még inkább ráirányítják a figyelmet a hazai jogérvényesítés kérdéseire, és ezen belül a szakértő szerepére is.
Éppen ezért választottuk most közös végiggondolásra témául a szakértőt, hogy megkíséreljük nemzetközi összehasonlításban elemezni ebben a vonatkozásban a hazai joggyakorlatot, és esetleg ebből levonni valamiféle következtetést arra vonatkozóan, hogy miként segíthetné a szakértő a jelenleginél jobban a hatósági munkát.
Ezekkel a gondolatokkal a konferenciát megnyitom. Kívánok Önöknek színvonalas előadásokat, a kérdések és hozzászólások idején pedig majd kérem aktív közreműködésüket.
Köszönöm a figyelmüket.
Dr. Markó József
szabadalmi ügyvivő (Danubia),
a Magyar Csoport elnöke
A BÍRÓSÁGI SZAKÉRTŐ SZEREPE Mindenek előtt megkísérelném definiálni a "szakértő" fogalmát az itt tárgyalt kontextusban.
Szakértő alatt olyan személyt értek, akinek a feladata iparjogvédelmi hatóságok és bíróságok számára tények, illetve tényállások feltárása, például a technika állásának meghatározása egy adott szakterületen egy adott időpontban, a technika állásához képest egy szabadalmaztatni kívánt megoldás új, eltérő jellemzőinek feltárása, egy eljárás vitatott reprodukálhatóságának vizsgálata, a felsorolást ilyen értelemben folytathatnám. A szakértői feladatok sok esetben nem korlátozódnak "papírmunká"-ra, például egy kémiai eljárás vitatott reprodukálhatóságának megállapítására elkerülhetetlen a laboratóriumi kísérleti munka "bevetése".
Szakértőt igénybe vehet egy jogkereső nem peres fél, "ex parte" eljárásban is, például bíróság előtt szabadalom megadása érdekében benyújtott, az első fokú iparjogvédelmi hatóság határozatának megváltoztatására irányuló kérelem tárgyalása során, gyakoribb azonban szakértő igénybevétele a felek által az elsőfokú iparjogvédelmi hatóság és a bíróságok előtt folyó "inter partes" eljárásokban. Az ilyen eljárásokban résztvevő szakértő lehet "pártos", azaz a felek valamelyike által megbízott szakértő vagy lehet "pártatlan", a felek egyetértése alapján vagy az első fokú iparjogvédelmi hatóság, vagy bíróság megbízása alapján tevékenykedő szakértő.
Inkább a szakértő státuszát érinti az a tény, hogy például Magyarországon az iparjogvédelmi eljárásokban sor kerülhet "laikus" szakértő, azaz bírósági szakértői listába be nem jegyzett szakértő igénybevételére, például "pártos" szakértőként, illetve - legtöbbször a bíróság által kijelölve - ilyen szakértői listába felvett szakértő igénybevételére.
Az AIPPI 1998-ban Rio de Janeiroban megtartott konferenciájának egyik vitatott kérdése a 136. kérdés volt, amelynek tárgya a szakértő szerepe és feladata szabadalmi vitákban volt. A következőkben az egyes nemzeti csoportok által adott jelentések alapján szeretném tárgyalni az előadásom címében említett témát, különös hangsúlyt fektetve arra a - nyugodtan állíthatom, hogy izgalmas - kérdésre, hogy a szakértő feladata kizárólag tények (a 136. kérdés terminológiája szerint "evidence" vagy "Beweismittel") feltárása, vagy útmutatás (a 136. kérdés terminológiája szerint "instruction" vagy "Wegleitung") nyújtása az iparjogvédelmi hatóság vagy bíróság számára. Tárgyalni fogom továbbá röviden, hogy az általam vizsgált egyes európai országokban van-e lehetőség a szakértő által jogi szakvélemény (a 136. kérdés terminológiája szerint "expert opinion on law" vagy "juristische Gutachten") adására, és ha igen, ez vonatkozhat-e külföldi jogra.
E kérdések tárgyalásakor bevezetésképpen szeretnék idézni a felvetett problémákkal kapcsolatban egy tengerentúli, tipikusan angolszász megközelítést Ausztráliából, az Ausztrál Nemzeti Csoport jelentéséből.
"Experts are used by the parties, both before the Patent Office and Courts, to inform them about matters of fact." (Szakértőket a felek alkalmaznak - mind a Szabadalmi Hivatal, mind a bíróságok előtt - abból a célból, hogy azok tájékoztassák a hatóságokat tényállásokról.)
Ez az állítás azt jelenti tehát, hogy a szakértő feladata kizárólag tények megállapítása. Igen ám, de a jelentés következő mondata az alábbi.
"Experts will sometimes also provide assistance about how to understand a claim with a disputed interpretation." (A szakértők egyes esetekben abban is segítséget nyújtanak, hogy hogyan kell érteni egy, vitatott értelmezésű igénypontot.)
Itt viszont már megjelenik az útmutatás feladata, azaz a szakértőnek egyes esetekben segítenie kell az első fokú iparjogvédelmi hatóság elbírálóját vagy a bírót, például az igénypontok értelmezésében.
Ami a jogi szakvélemény kérdését illeti, az Ausztrál Csoport szerint:
"Questions of Australian law are seen to be the province of the Judge or Hearing Officer. When experts give evidence on these matters it can, and often is, disregarded." (Az ausztrál jog kérdései a bíró vagy az elővizsgáló hatáskörébe tartoznak. Ha szakértők ilyen tárgyban szolgáltatnak bizonyítékot, ez gyakran nem kerül figyelembevételre.)
Világos tehát, hogy Ausztráliában a hazai jog értelmezése nem a szakértő feladata. Ami a külföldi jogot illeti, az Ausztrál Csoport utal arra, hogy a szakértőnek lehet véleménye, ami figyelembe vehető.
I. Áttérve az európai országokra, a "tényfeltárás" versus "útmutatás" kérdésben szeretném először a Cseh Csoport jelentéséből a következőket idézni:
"In the Czech law there does not exist the "instruction" institute in relation to the court processing or judgement as the principle "iura novit curia" (the court knows law) is effective, and only proofs submitted by court experts are taken into consideration." (A cseh jogban nem ismeretes az "útmutatás" intézménye bírósági eljárásban vagy döntésnél, tekintettel arra, hogy a "iura novit curia" (a bíróság ismeri a törvényt) jogelv uralkodik, és csak a bírósági szakértők által előterjesztett bizonyítékokat veszik figyelembe.)
Az idézet alapján egyértelműnek tűnne, hogy a Cseh Köztársaságban a szakértő szerepe tények feltárására korlátozódna. A hazai és külföldi joggal kapcsolatos szakvélemény adásának lehetőségével kapcsolatban azonban - miután utalás történik arra, hogy csak a hazai jogra térhet ki a szakvélemény - a következő mondat olvasható a cseh jelentésben:
"The specialist (ez lenne a szakértő), in majority of cases, executes in general in his expertise also a legal side of the whole matter since court is often at a loss to pass legal judgement on matters concerning industrial property rights."
(A szakértő a legtöbb esetben általában szakvéleményében az egész probléma jogi részével is foglalkozik, minthogy a bíróságnak gyakran nehézséget jelent az iparjogvédelemmel kapcsolatos döntéshozatal.)
Ilyenkor mondják egyes országokban a kormányszóvivők, hogy "no comment".
II. Dániában az egyik vagy mindkét fél kérése alapján a bíróságok rendelnek ki egy, vagy több műszaki szakértőt, vagyis "pártos" szakértő igénybevétele fölösleges, de ha mégis sor kerül rá, csak a bíróság engedélyével nyújtható be szakvéleménye. A magam részéről rendkívül érdekesnek tartom, hogy ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos ügyekben a gyors döntés érdekében a bíróság nem jelöl ki műszaki szakértőt, ilyenkor mindkét félnek lehetősége van "pártos" szakértő munkájának igénybevételére. A szakértő feladata a legtöbb esetben kizárólag a tények feltárása, hazai joggal kapcsolatos szakvélemény nem fogadható el bizonyítékként, csak külföldi joggal kapcsolatos, de csak abban az esetben, ha a bíróság előzetesen egyetért benyújtásával, és ha az ellenérdekű fél pontos tájékoztatást kap a szakértő személyéről és a feltett kérdésekről.
III. Finn barátaink szerint Finnországban ismeretes a "tényfeltárás" és "útmutatás" különbsége a szakértői munkában, a felek által felkért szakértők szakvéleménye tekintendő tényfeltárásnak, míg a hatóság által felkért szakértőké iránymutatásnak. A felek szakértői által készített szakvélemények rendszerint nem foglalkoznak a hazai joggal, de egyes esetekben utalhatnak külföldi jogra, különösen más északi-európai országok jogára vagy az Európai Szabadalmi Egyezményre. A finn jelentés szerint a finn Szabadalmi Hivatal vagy a bíróságok által kijelölt szakértő jogi szakvéleményt nem adhat. Ezek után azt a következtetést lehet levonni, hogy a hatóság által felkért szakértő által adott iránymutatás szűken értelmezhető, vagyis műszaki és nem jogi értelemben vehető figyelembe.
IV. A francia jelentés esetében értelmezési problémáim vannak, az az érzésem, hogy nem teljesen az AIPPI által feltett kérdés szellemében adott választ a Francia Csoport, illetve másképpen értelmezte a "tényfeltárás" és "útmutatás" fogalmakat. A jelentés utal arra, hogy a francia jog megkülönbözteti a "preuve" (bizonyíték) és "instruction" (útmutatás) fogalmát, és ha a felek által hivatkozott tények bizonyítására elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, már nincs helye az útmutatásnak. Ugyanakkor a jelentés utal arra, hogy az útmutatás csupán kiegészíti a bizonyítékot, a bíró rendeli el kidolgozását és az ő számára kell, hogy megvilágítsa a fél által hivatkozott tényt. Bár a törvény szerint a bíróság által kirendelt szakértő nem foglalkozhat jogi kérdésekkel, a gyakorlatban - különösen a kevesebb iparjogvédelmi ügyet tárgyaló vidéki vagy kereskedelmi bíróságokon - előfordul, hogy a bíróság a hazai vagy külföldi joggal kapcsolatban tényfeltáró jelleggel kérdéseket tesz fel, de a bíróság nem köteles figyelembe venni a szakértő válaszát.
V. A német jelentés szerint a hatóság (és nem a felek!) által felkért szakértő által szóban vagy írásban adott szakvélemény "bizonyíték"-nak és nem "útmutatás"-nak tekintendő. A német jog ismeri a jogi szakvélemény fogalmát, szabadalmi perekben azonban kizárólag külföldi jog lehet a tárgya ilyen szakvéleménynek.
VI. Nem tagadom, hogy az angolszász jogi megfogalmazások engem gyakran elbűvölnek. Az Angol Csoport jelentése szerint az "instruction" fogalom alatt a csoport a következőt érti:
"We understand "instruction" in the context of this question to mean assisting the court to reach its decision on obviousness based on opinion evidence provided, as opposed to assisting the court to understand technical issues upon which such a decision is based, i.e. on evidence of fact."
(Ennek a kérdésnek a vonatkozásában az "útmutatás" kifejezés alatt azt értjük, hogy a bíróság segítséget kap a kézenfekvőséggel kapcsolatos döntéshozatalhoz a szakvélemény által, ellentétben azzal, amikor a bíróság segítséget kap megérteni technikai kérdéseket, vagyis tényállásokat, amelyeken a döntés alapul.)
Az Angol Csoport jelzi, hogy a két fogalmat megkülönböztetik az angol jogban, és hangsúlyozza, hogy az angol jog szerint a szakértő feladata tények feltárása és nem következtetések levonása vagy útmutatás a bíró számára a döntéshozatal folyamatában.
Jogi szakvéleménynek a hazai vagy külföldi jog vonatkozásában általában nincs helye az angol jogban, de a feleket képviselő ügyvédek hivatkozhatnak hazai vagy külföldi jogesetekre, és kizárólag a bíró hatáskörébe tartozik ezek alapján a döntéshozatal.
VII. A Magyar Csoport jelentése szerint a magyar jogban az AIPPI által használt nómenklatúra szerinti különbség "tényfeltárás" és "útmutatás" között nincs nevesítve, de a PP. 177. § (1) bekezdése szerinti megfogalmazás ("Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához, vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.") megkülönböztetni látszik a "megállapítás" és "megítélés" fogalmakat, amelyek hasonló értelműnek tekinthetők, mind rendre a "tényfeltárás", illetve "útmutatás". Ugyanakkor a magyar jogi felfogást ebben a tekintetben világosan tükrözi a Legfelsőbb Bíróságnak a jelentésben idézett egyik döntéséből a következő mondat: "A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatait, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét."
A PP. idézett törvényi szabályozása nem zárja ki a hazai vagy külföldi jogra vonatkozó szakvélemény felhasználását kérelmező, vagy jogvitában álló felek által szabadalmakkal kapcsolatos eljárásokban, de döntő korlátozást jelent ilyen vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróságnak a jelentésben idézett egy másik döntéséből a következő mondat: "Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság akkor, ha jogi kérdés megítélését bízza rá a szakértőre. Nem a szakértő feladata az ügy elbírálása és a felmerülő jogi kérdésekben való állásfoglalás."
VIII. Az Ír Csoport rövid jelentése szerint az ír jogban nem ismerik a "tényfeltárás" és "útmutatás" közötti különbséget, jogi szakvélemény külföldi jog vonatkozásában elfogadható.
IX. Az olasz jelentésből kitűnik, hogy az olasz jogrendszer szerint a műszaki szakértő a bíróságot kizárólag technikai szempontból segítheti a végső döntést megalapozó bizonyítékok feltárásában; ez azt jelenti, hogy a bíróságok által kinevezhető szakértőnek nincs joga útmutatást adni. Az olasz jogrendszer nem ismeri szakértő által adott jogi szakvélemény fogalmát.
X. Csupán az érdekesség kedvéért, csaknem az összes többi általam górcső alá vett jelentés tényanyagától eltérő tényként említem, hogy a Lett Csoport jelentése szerint a lett bíróság a szakértői véleményt inkább útmutatásnak, semmint tényfeltárásnak tekinti. A lett jog nem ismeri a szakértő által adott jogi szakvélemény fogalmát.
XI. A holland jog nem különbözteti meg a "tényfeltárás" és az "útmutatás" fogalmakat, szakértőt azonban mind a perben álló felek, mind a bíróság igénybe vehet, a szakvélemény értékelése viszont kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozik. Bár nincs olyan jogszabály, amely meghatározná a jogi szakvélemény jogintézményét, 1990-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a bíróságok igénybe vehetik külső szakértő véleményét tisztán jogi kérdésekben is. Bár ez a döntés egy holland törvényben használt kifejezéssel volt kapcsolatos, a Holland Csoport szerint ennek alapján nem zárható ki az sem, hogy egy bíróság külföldi joggal kapcsolatosan vegyen igénybe szakértőt. Külön érdekesség, hogy az eljárásjogi kódex 150. és 151. cikkelyei értelmében az Európai Unió tagállamainak hatóságait a bíróság megkeresheti külföldi joggal kapcsolatos információszerzés céljából.
XII. Portugáliában az első fokú iparjogvédelmi hatóság előtt a szakértő kizárólag tényfeltárást, éspedig dokumentumok alapján végzett tényfeltárást végezhet. A bírósági gyakorlatban azonban a Polgári Perrendtartás értelmében megkülönböztetik a tényfeltárást és az útmutatást. A portugál jogrendszerben van lehetőség szakértői vélemény benyújtására mind a hazai, mind a külföldi jogot illetően.
XIII. Spanyolországban nincs elvi megkülönböztetés tényfeltárás és útmutatás között. Ugyanakkor a Spanyol Csoport jelentése igen részletesen foglalkozik a különböző típusú szakértőkkel, illetve szakvéleményekkel, és tanulságos lehet csupán ezek felsorolása is:
(i) az első fokú iparjogvédelmi hatóság és a bíróságok által adott megbízás alapján készült szakvélemények;
(ii) a peres felek által adott megbízás alapján készült szakvélemények;
(iii) az első fokú iparjogvédelmi hatóság által a bíróságok számára készített szakvélemények; és
(iv) a peres felek valamelyikének kérelme alapján a bíróság által akadémiai testülettel készíttetett szakvélemény.
A spanyol jogrendszerben nincs lehetőség hazai vagy külföldi joggal kapcsolatos szakvélemény benyújtására.
XIV. A Svéd Csoport jelentése szerint a svéd jogban csekély a jelentősége a tényfeltárás és az útmutatás közötti megkülönböztetésnek, a technikai jellegű szakvéleményt - készüljön az akár a peres felek, akár a bíróság felkérése alapján - tényfeltárásnak, míg a sokkal ritkábban benyújtásra kerülő jogi szakvéleményt útmutatásnak tekintik.
XV. A svájci jogban nem ismerik az útmutató jellegű szakvélemény fogalmát, a tényfeltárást illetően pedig megkülönböztetik a bíróság által kirendelt szakértő által készített szakvéleményt, illetve a peres felek által benyújtott szakvéleményt. Bizonyos típusú jogi problémákkal, például egy adott iparágban elterjedt licencdíjakkal kapcsolatosan - tehát erőteljesen korlátozott területeken - előterjeszthető jogi szakvélemény mind a hazai, mind a külföldi helyzetet illetően.
Anélkül, hogy az összehasonlító jogelemzéshez a legkisebb mértékben is értenék, úgy gondolom, hogy a fenti rövid áttekintés alapján nyugodtan megállapítható: még a jogharmonizáció terén leginkább előrehaladott Európai Unióban is az egyes tagállamokban kialakult jogfelfogás, illetve joggyakorlat igen tarka, változatos képet mutat mindkét vizsgált kérdésben. Nem hiszem, hogy célszerű lenne bármilyen következtetés levonása abban a tekintetben, hogy melyik állam joggyakorlata lenne az ideális. Az AIPPI Rio de Janeiroban megtartott kongresszusán a 136. kérdésben elfogadott határozat sem megy tovább, mint rögzíti a fennálló különbségeket, majd először annak a kívánalomnak ad hangot, hogy a szabadalmi jogvitákban a szakértő szerepe és funkciója az első fokú iparjogvédelmi hatóság, és a bíróságok eljáró tanácsai számára független segítségnyújtás legyen objektív, elfogulatlan vélemény adása útján, majd azt a véleményt rögzíti, hogy az eljáró tanács döntéshozó hatalmát semmiképpen sem engedheti át a szakértőnek vagy bárminemű más szakértői testületnek.
Molnár Imre
AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ SZEREPE A PERES ELJÁRÁSBAN
(A SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY)
A szakértő alapvető szerepe, hogy ott, ahol erre szükség van, különleges szakértelmével, az erre alapított szakértői véleménnyel segítse a bíróság munkáját a megalapozott ítélet megszületése érdekében.
A címbeli szóhasználatra utalva a szakértő szerepe, kissé kibővítve: szereplése, három fázisban jelenik meg.
Az első fázisban a szakértő kutató, vizsgálódó, elemző stb. tevékenysége során megismeri, felismeri azokat a műszaki-gazdasági összefüggéseket, amelyek relevánsak a per alapkérdéséhez. A rendszerezett információk, összefüggések szintézisével, a szakértői következtetések levonásával és az alkotó gondolat célzatos fejlesztésével megszületik a szakértői vélemény elvi tartalma és kialakul a szakértői állásfoglalás.
A második fázisban a szakértői feladat a megszületett, az elmében meglévő szakértői gondolatok megjelenítése, olyan - általában írásos formában előadott - szakvéleményben, amely tartalmi és formai jegyeiben alkalmas arra, hogy a perbeli laikus szereplők megismerhessék és hasznosíthassák a szakértő által feltárt műszaki-gazdasági összefüggéseket.
A harmadik fázis a szakértő személyes megjelenése és megnyilvánulása a tárgyaláson, ahol lehetőség és mód van a megállapítások kiterjesztett megvilágosítására, esetleges módosításokra, kiegészítő kérdések megválaszolására és a szakértői vélemények ütköztetésére.
Az első fázisba tartozó gondolatok elemzésével a konferencia több előadása foglalkozott bel- és külföldi tapasztalatokra is hivatkozva, egy ide vonatkozó szintézis a jelen előadásnak nem tárgya; abból indulok ki, hogy a szakértői vélemény szellemi tartalma már megszületett, a szakértői álláspont ez ügyben kialakult.
A harmadik fázis formai követelményein túl a szakértőnek lényegében az első fázis gondolatvilágából kiragadott részleteket kell előadnia, megmagyaráznia, de a szereplése során is mindig szem előtt kell tartania azt a követelményrendszert, amellyel tulajdonképpen a jelen előadás foglalkozni kíván.
Most tehát a második fázisban vázolt szakértői szerep kerül terítékre, megkísérelem annak a követelményrendszernek áttekintő megfogalmazását, mely leírja, milyen is legyen az alcímben megjelölt szakértői vélemény.
A 35 éves intézményesített szakértés általános, és a hálózatban dolgozó állandó igazságügyi szakértők több évtizedes személyes tapasztalatai, gyakorlata alapján kialakult az a tartalmi és formai követelményrendszer, amely biztosítani látszik, hogy az ennek megfelelő szakértői vélemény mind a szakemberek, mind a perben szereplő laikusok számára érthető, meggyőző, hasznosítható legyen. A kifejtett szempontok természetesen nem szabályok, inkább javaslatok, melyek közül számos ismerősnek, sőt természetesnek, magától értetődőnek fog tűnni a szakmai hallgatóság számára, mégis a negatív tapasztalatok alapján úgy tűnik, indokolt és reményeim szerint hasznos lehet a témakör elemző rendszerezése és összefoglalása.
Az ismertetésre kerülő követelményrendszer részeiben vagy egészében általánosan érvényes a bírósági eljárásokra, különösen hasznosulhat a műszaki-gazdasági tárgyú polgári ügyeken, ezen belül is kiemelkedő fontosságúnak vélem a szabadalmi pereket. Remélem, hogy ez utóbbi véleményemet a hallgatóság az előadás alapján igazoltnak fogja látni.
A tárgyra térve tehát a "jó" szakvéleménynek az alábbi tartalmi és formai követelményeknek kell megfelelnie.
a) Tartalmi követelmények:
b) Formai követelmények:
Következzék néhány rövid gondolat, magyarázat az egyes követelménypontokhoz.
Az adott relációban nem a szakértői megállapítás szellemi tartalmáról, annak helyes vagy releváns voltáról, hanem a szakvélemény tartalmáról van szó, pontosabban arról, hogy egy szakvéleményben a megállapítások és válaszok mellett minek kell feltétlenül benne lennie, és hogy ezek a tartalmi elemek milyen tulajdonságokkal felelhetnek meg az elérendő célnak.
Általában is előfordulhat, de a szabadalmi perekre tipikusan jellemző, hogy akár jogi, akár műszaki vonalon olyan megfogalmazások, olyan mondatszerkezetek, szakkifejezések jelennek meg a perbeli előadásokban, vagy a csatolt dokumentumokban, amelyekből a laikus résztvevő számára azok lényege, valódi mondanivalója többszöri elolvasás után sem világlik ki. A szakértő - szabadalmi perekben természetesen a műszaki-gazdasági szakértő - feladata az érintett berendezés vagy eljárás ismertetése, az igénypontok "lefordítása" és a kérdések megválaszolása olyan közérthető nyelvezettel, amely a laikus olvasó számára is érthető és áttekinthető képet ad az ügyről. Kerülendők, vagy megmagyarázandók a szakkifejezések, idegen nyelvű betétek, megengedettek a köznapi életből, az általános emberi ismeretekből vett hasonlatok, megfogalmazások. A feladat igen kényes, mert a közérthetőség mellett folyamatosan kell ügyelni arra, hogy az előadás végig ragaszkodjon az eredeti gondolathoz, a témát ne bagatelizálja, és egyértelmű lezárást kapjon.
E követelménynek az egész szakvéleményben, a megbízástól kezdve a módszereken keresztül a szakértői megállapításokig terjedve, érvényesülnie kell. Ez azt jelenti, hogy minden hivatkozásnál pontosan meg kell jelölni a perbeli dokumentumokat, a szakirodalmi forrást, a rendelet azonosító adatait, valamint a szemlék és vizsgálatok esetén a helyszínt, időpontot, résztvevőket és cselekményeket.
A megállapításoknál be kell mutatni az alkalmazott számításokat, logikai levezetéseket. Ha a források, számítások, adathalmazok a terjedelmük miatt nem csatolhatók a szakvéleményhez, pontosan rögzíteni kell, hogy azok hol lelhetők fel, hol olvashatók el. Olyan hivatkozás, amelynek eredete kétes, vagy nem hozzáférhető, nem maradhat a szakvéleményben. Mindemellett természetesen megjelennek a szakértő saját következtetései, saját szellemi megnyilvánulásai - ez a szakértés egyik lényege -, ezekhez meg kell jelölni azokat a forrásokat, összefüggéseket, melyekre a szellemi produktum épült.
Látszólag hasonlatos az előző szemponthoz, de egyrészt szűkebb területre vonatkozik, másrészt másik aspektusból közelít. A területet kizárólag a szakértő által, vagy a szakértő jelenlétében, a szakértő útmutatásai alapján végzett kísérletek, próbaüzemelések, próbagyártások, mérések stb. jelentik, amelyeken később a szakértői megállapítások, következtetések alapulnak. Itt nem az esemény hitelességének bizonyítása a szempont, sőt inkább az a cél, hogy más időpontban, esetleg más helyen, más résztvevőkkel igazolni vagy cáfolni lehessen a kimutatott eredményeket. Ehhez pontosan kell rögzíteni az alkalmazott műszert, az igénybe vett berendezést, a technológiát, a használt anyagot, a környezeti tényezőket stb., azzal az igényességgel, hogy az eljárás rekonstruálható, vagyis megismételhető legyen.
Ez is, mint az előzőek, egy javaslat a szakvélemény felépítésére, amely ésszerűségi alapon nyilvánvalóan ismert a gyakorló szakértők előtt. Arra szeretnék rámutatni, hogy az egyes címszavak alatt mit és milyen határok között célszerű szerepeltetni ahhoz, hogy a szakvélemény az olvasó számára áttekinthető és szerkezetében is célravezető legyen.
Itt kizárólag a megbízó pontos megnevezését, a megbízó okmány azonosító jelét és dátumát célszerű szerepeltetni.
Leghelyesebb, ha itt a megbízó okirat vonatkozó részének szó szerinti idézését rögzítjük, még akkor is, ha a feladatkijelölés szakmai szempontból kifogásolható. Az esetlegesen szükséges, indokolt korrekciókra a megállapításoknál vagy a válaszoknál lehet kitérni kellő magyarázat és indoklás mellett.
E fejezetben a jogi előzmények rögzítésének van helye, vagyis azokat a mozzanatokat kell rögzíteni, amelyek a perhez, a peren belül a szakértői kijelöléséhez vezettek. A per műszaki tartalmának történetére, pl. a szabadalom megszületésének körülményeire, a megállapítások bevezetésében célszerű kitérni, ahol ez része lehet a téma ismertetésének.
A szakértői vizsgálat módszerei
Ide kerülnek az adatok, a dátumok, a résztvevők neve, a szemlék, a vizsgálatok, valamint az irodalmi források és események történeti rögzítése, amely a szakértői tevékenységet mutatja be, és részben az ellenőrizhetőség, részben pedig a rekonstruálhatóság feltételeit biztosítja.
Itt konkrét iránymutatásnak nincs helye, tulajdonképpen itt jelenik meg a szakértő szellemi produktuma; tartalmát, folyamatait az adott ügy eredeti jellemzői, a feladatkijelölés rendszere, a szakértő egyéni stílusa és a per egyéb szempontjai határozzák meg. Mindamellett két felépítési stílusirányzat különbözethető meg. Az egyiknél a szakértő a megállapításait a műszaki kiindulási állapottól, a történeti áttekintéstől kezdve a vizsgálatok és eredmények ismertetésein át egészen a megállapításokig, következtetésekig egy egységes, logikus felépítésű szövegben fogalmazza meg, és külön fejezetben rögzíti - a fentiekre való hivatkozással - a feladatkijelölésben megfogalmazott kérdésekre a tömörített válaszokat. A másik az, amikor a feltett kérdések tartalmukban határozottan elkülönülnek egymástól; ekkor célszerű a megállapításokat egy-egy kérdés kapcsán megtenni és egyúttal rögtön itt megadni a kérdésekre a szakértői válaszokat. Mint érzékelhető, a célszerű felépítés kiválasztását döntően a feladatkijelölés tartalma és szerkezete határozza meg.
Válasz a bíróság (felek) kérdéseire
Mint említettem, erre a fejezetre akkor kerül sor, ha az egybefüggő ismertetés és megállapítás módszerét választjuk, mert elengedhetetlen követelmény, hogy a bíró a feltett kérdésre rövid, érthető, egyértelmű és határozott választ kapjon. Persze ez a korlátozott válasz az is lehet, hogy a kérdésre nem lehet határozott választ adni. Ha a szakértő a kérdésenkénti feldolgozás metodikáját választotta, akkor a válaszok - hasonló igényességgel - ott jelennek meg (ez esetben ez a fejezet elmarad).
Szükségességét, indokoltságát az ügy természete és a kitűzött feladat határozza meg. Általában ott célszerű összefoglalást adni, ahol a kijelölt feladatok célirányosan egy fő kérdés megválaszolására irányulnak. Fontos intelem, hogy az összefoglalás a szakértő gondolatainak és megállapításainak, és nem a tevékenységének az összefoglalása.
Igen ritkán előforduló szakértői ténykérdés, akkor kerül rá sor, ha az eljáró szakértő vizsgálódásai során olyan tényre, következtetésre bukkan, amelynek felemlítése a szakértő hivatása, esetleg állampolgári kötelezettsége alapján etikailag indokolt. Az ügy természete dönti el, hogy ez a szakvélemény részeként, vagy külön dokumentumban, kizárólag a bírónak címezve jelenik-e meg.
Az előadásom zárásaként engedtessék meg az a megjegyzés, hogy esetleg az ismertetett javaslatok felhasználásával is elkészített érthető, hasznosítható, a követelményeknek megfelelő szakvélemény mögött is ott van az a szakértői esküben is megfogalmazott kötelesség, hogy a szakértő szakvéleményét mindig pártatlanul, elfogulatlanul, a tudomány és személyes tudásának legmagasabb szintjén adja meg.
Szollás László
igazságügyi műszaki szakértő