TANULMÁNYOK
DR BORUZS HEDVIG
Generikus gyógyszerek törzskönyvezése Magyarországon az iparjogvédelem szemszögéből
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam befejeztével 1998-ban elkészült szakdolgozat alpján
A generikus gyógyszer fogalma
Mi a generikumok törzskönyvezésének jogi alapja?
Törzskönyvezési eljárások az európai unióban
Generikus készítmények regisztrálása egyszerűsített eljárással
Generikumok rövidített törzskönyvezési eljárása Magyarországon
A generikumok szabadalomjogi vonatkozásai
A szabadalombitorlás kérdése a generikumok bevezetése, gyártása kapcsán
A generikus gyógyszerek védjegyjogi vonatkozásai
Miért érdeklődik nemcsak a szakma, de az egész társadalom, a sajtó, a közvélemény a generikumok iránt?
Felhasznált irodalom
A generikus gyógyszer fogalma
Egyes szerzők szerint a "generikus" megjelölés a latin genus (származás, nem) szóból ered, arra utalva, hogy ezen gyógyszer kereskedelemben használatos neve hatóanyagának ún. nemzetközi nevéből származik, azaz származtatott név, amelyet bárki használhat. Ezzel szemben a védjegyoltalom alatt álló név ("brand name", "trade name") mint ipari/kereskedelmi tulajdon különleges oltalmat élvez.
Más felfogás szerint a "generikus" kifejezés (latin eredete ellenére) az amerikai angolból került át a szaknyelvbe. Az angol "generic" szó jelentése: általános, nem specifikus. Ilyen értelemben mindenki számára hozzáférhető.
Generikus gyógyszereknek nevezzük ebben a megközelítésben azokat, amelyeknek szabadalmi védettsége lejárt, ezért azokat bárki előállíthatja, forgalmazhatja.
Valójában azonban nem az eredeti gyógyszerkészítmény, az ún. originalitás élvezett szabadalmi (termék és/vagy eljárás) oltalmat, csak hatóanyaga. Az ún. eredeti szabadalmi bejelentés időpontjában ugyanis még nem a gyógyszer, csak a találmány tárgyát képező szubsztancia, illetve az előállítására szolgáló eljárás létezik. A gyógyszer kifejlesztői előtt még rögös út áll: állatokon végzendő preklinikai (farmakológiai, toxikológiai, farmakokinetikai) vizsgálatok a nagyüzemi gyártási technológia és a végleges gyógyszerforma kialakitásával párhuzamosan, majd a gyógyszerengedélyező hatóság értékelését követően az ún. klinikai vizsgálatok három fázisa. (Egészséges önkénteseken végzett tolerabilitási, dóziskereső, farmakokinetikai ún. I. fázisvizsgálatok, majd a II. fázisban kisebb beteglétszámon célzott terápiás vizsgálatok, végül a III. fázis kiterjedt, kontrollált, általában multicentrikus klinikai vizsgálatai.) Statisztikai adatok alapján 10 ezer szubsztanciából az említett szűrőkön 9999 fennakad, és 10-12 év elteltével csak egy válik igazán hatásos gyógyszerré, miután az egybegyűlt kisebb könyvtárnyi (20-30 kötet) dokumentációt értékelő hatóság a készítményt a törzskönyvbe bejegyzi és forgalomba hozatali engedélyét kiadja.
A szabadalmi oltalom megszerzése tehát nem a vég, csak a kezdet kezdete. A termékoltalmat általában egy adott hatóanyagot és a "szokásos segédanyagokat" tartalmazó gyógyszerre igénylik még abban az esetben is, ha a gyógyszerforma időközben már kifejlesztésre került. Ez érthető, hiszen a szabadalom lejárta után annak teljes tartalma közkinccsé válik. Az eredeti előállítónak nem érdeke, hogy a gyógyszerkészítmény teljes minőségi és mennyiségi összetétele a generikus előállítók ölébe hulljon. Az utóbbi évek Európai Közösségi irányelvei amúgy is megnehezítették az eredeti előállítók dolgát: a korábbi gyakorlattal ellentétben kötelezővé tették az újonnan törzskönyvezett készítmények esetében valamennyi alkotórész, segédanyag feltüntetését, nemcsak az orvosoknak, gyógyszerészeknek szóló szakmai tájékoztatókban(1) hanem a betegeknek szánt ún. betegtájékoztatókban is, tekintettel a potenciálisan szinte minden komponens iránt kialakuló túlérzékenységi, allergiás reakciókra. A segédanyagoknak ez a tételes felsorolása jelentősen meg fogja könnyíteni a generikus előállítók dolgát. Az egyes alkotórészek aránya, a pontos mennyiségi összetétel a "know how"-val együtt azonban továbbra is az eredeti előállítók és a törzskönyvező hatóságok titka marad. Ezért van az, hogy egy generikum esetében az "esssential similarity", nem azt jelenti, hogy lényegében azonos, inkább "alapvetően hasonlónak" kellene fordítani.
Míg az eddigi meghatározások sok fontos szempontot figyelmen kívül hagytak, legtalálóbb volna generikum helyett a "hasonmás gyógyszer" megjelölés.
A nemzetközi szakirodalom a generikumok szinonimájaként "interchangable multi-source drugs"-ról beszél, ami szó szerint "egymással helyettesíthető, több forrásból beszerezhető gyógyszerek"-et jelent. Pontosabban a referens gyógyszer, ideális esetben az originalitás helyettesíthető a több előállítótól származó generikumokkal.
A hivatalosnak tekinthető definíciót a Európai Közösségek Tanácsa és Bizottsága 1986-ban dolgozta ki az "alapvető hasonlóság" (angolul: essential similarity) meghatározására, ez a következőképpen hagzik: "hatóanyagaikra nézve azonos minőségi és mennyiségi összetételű, azonos gyógyszerformájú készítmények, amelyekkel, amennyiben szükséges, megfelelő biohasznosulási vizsgálatokat(2) végeznek. Az alapvető hasonlóság elvét később az egymáshoz közelálló, azonnali hatóanyagleadású orális(3) gyógyszerformákra is kiterjesztették. "
A definícióhoz hozzá kell tenni az Európai Unió egységes gyógyszer-szabályozásának megfelelően, hogy "az alapvetően hasonló (generikus) gyógyszerkészítmények több forrásból beszerezhetőek, és kölcsönösen helyettesíthetőek (egyenértékűek) egy, a közösségben (legalább) 6-10 éve forgalomba került, és az érintett tagországban ténylegesen forgalmazott gyógyszerrel."
Mi a generikumok törzskönyvezésének jogi alapja?
Az USA-ban egy 1983-as törvény, az ún. "Orphan Drug Act" (ami egyébként az "árva", ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerekkel kapcsolatos intézkedéseiről is nevezetes) helyezte hatályon kívül azt az 1962-es törvényt, amely azonos törzskönyvi dokumentációt követelt meg bármely előállítótól, függetlenül attól, hogy a hatóanyag szabadalmi oltalma megszűnt-e vagy sem. Jóllehet ez védte a kutatásorientált cégek érdekeit, de sértette a közérdeket. Az ismételten elvégzett hosszadalmas, költséges állatkísérletes és humán vizsgálatok árát a betegbiztosítóknak, végső soron a betegnek kellett megfizetnie. Ezért nem állnak egyedül a generikus cégek az eredeti előállítókkal szembeni állandó, egyre éleződő küzdelemben. Az állam mindenütt csökkenteni igyekszik az egészségügyi kiadásokat, támogatja a generikus gyógyszeripar fellendülését, ugyanakkor hosszabb távra tekintve próbál egyensúlyt teremteni a gyógyszergyártás két szektora között. Az USA-ban 1984-ben kiadott "Waxmann-Hatch"-törvény (Drug Competition and Patent Restoration Act) lehetővé tette, hogy a generikus gyártóknak nem kell megismételniük mindazokat a vizsgálatokat, amelyeket az eredeti készítménnyel elvégeztek. A generikumok törzskönyvezésekor - amennyiben az egyenértékűség bizonyított - nem szükséges a generikum további klinikai vizsgálatát előírni, azaz egyenértékűség alapján törzskönyvezhető. Ugyancsak a generikus előállítóknak kedvez az ún. "Bolar(4)-mentesítés", lehetővé téve, hogy a generikus előállítók az oltalmi idő lejárta előtt végezhessenek a szabadalom tárgyát képező hatóanyaggal gyógyszertörzskönyvezést célzó vizsgálatokat, elsősorban in vitro és in vivo bio-egyenértékűségi vizsgálatokat. Ezáltal lehetővé válik számukra, hogy akár már egy nappal az oltalmi idő lejárta után piacra dobhassák a hasonmás készítményt.
Amerikai megfogalmazás szerint: Aki másodiknak fut be, azé a nyereség, csak gyorsan célba érjen!
Törzskönyvezési eljárások az európai unióban
1995-től az Európai Unió 15 tagállamában egységes gyógyszer-törzskönyvezési eljárásokat vezettek be, amelynek három típusa van:
1. Centralizált eljárás, (1995-től) amelyet az EU közös törzskönyvező hatósága, az európai gyógyszerértékelő hatósága, az EMEA(5) irányít, szervez, és a keretében működő szakértői bizottság, a CPMP(6) bevonásával értékeli a benyújtott kérelmeket. Az eljárás maximális időtartama 18 hónap. Ezt követően a gyógyszer az egész EU-ra érvényes forgalombahozatali engedélyt kap. A meghirdetés előtt az egyes nemzeti gyógyszerhatóságok fellebbezéssel élhetnek.
Ez az eljárás a biotechnológiai úton, az emberi vérből, illetve a csúcstechnológiával előállított, valmint az új hatóanyagot tartalmazó gyógyszerekre kötelező.
Magyarország elismeri a honosítás alapjául a centralizált törzskönyvezést, erre vonatkozóan 1997-ben az Országos Gyógyszerészeti Intézet (a továbbiakban: OGYI) irányelvet adott ki.
2. A másik típus a decentralizált eljárás, amely az értékelés kölcsönös elismerésén alapul (Mutual Recognition Procedure, MRP) és 1998 januárjától kötelező. A bejegyzési kérelmet egy (illetve két), a piac szempontjából meghatározó tagország (Reference Member State, RMS) nemzeti hatóságának kell benyújtani, amely az értékelés és a szakinformáció (SmPC) elfogadását követően hatósági értékelő jelentést ad ki. Ennek birtokában a többi hatóságtól (Concered Member States, CMS) egyszerűsített eljárás kérhető. Eltérő nemzeti döntések esetén az EMEA-hoz lehet fellebbezni, amelynek döntése a tagországokra nézve kötelező. Az RMS értékelése legfeljebb 18 hónapig, az ezt követő CMS értékelések 12 hónapig tarthatnak.
A generikumok törzskönyvezése a tervek szerint MRP-vel történik, de gondot jelent a harmonizált SmPC kialakítása és a megfelelő, a tagországokban forgalmazott referens készítméy kiválasztása. Magyarország egyelőre nem vesz részt a decentralizált eljárásban, illetve nem ismeri el a honosítás alapjául azt, bár folynak ilyen irányú tárgyalások az EU-val (a kölcsönös GMP, Good Manufacturing Practice elismerését is feltételül szabva).
3. A nemzeti törzskönyvezés alárendelt szerepet játszik az EU-ban. Csak a kisebb jelentőségű, egyetlen országot érintő készítmények regisztrálhatók ilyen módon 1998-tól.
Generikus készítmények regisztrálása egyszerűsített eljárással
A forgalombahozatali engedély megszerzéséhez az EU-ban általában teljesítendő feltételeket a 65/65/EEC határozat 4. Cikkelye tartalmazza. Ez többek között fizikokémiai, biológiai/mikrobiológiai, farmakológiai, toxikológiai és klinikai vizsgálatok eredményeinek közlését írja elő.
A következő esetekben azonban lehetséges rövidített eljárást kérelmezni, azaz a 887/21/EEC határozat értelmében nem szükséges a vonatkozó farmakológiai, toxikológiai és klinikai dokumentáció benyújtása, ugyanis közérdek fűződik ahhoz, hogy kényszerítő indokok híján ne végezzenek ismételt humán- vagy állatkísérletet.
a) Ha a forgalomba hozni kívánt termékkel alapvetően hasonló gyógyszerkészítményre vonatkozóan már kiadtak forgalomba hozatali engedélyt, és annak kedvezményezettje ("ún. beleegyező nyilatkozattal") hozzájárult terméke dokumentációjának felhasználásához (licenckészítmény);
b) ún. "generikus" gyógyszerkészítmények esetében.(7)
Abban az esetben azonban, ha a forgalomba hozni kívánt készítmény terápiás javallata(i) eltér(nek) a már forgalomban lévőtől, vagy más módon, illetve más dózisban tervezik alkalmazni a készítményt, a vonatkozó farmakológiai, toxikológiai és/vagy klinikai vizsgálatok eredményeit is be kell nyújtani.
Az Európai Közösség országaiban tehát azokat a több gyártó által előállított, alapvetően hasonló gyógyszerkészítményeket (inter-changable multisource drugs) tekintik generikumoknak, amelyek egyenértékűek, helyettesíthetőek egy, a Közösségben legalább 6-10 éve regisztrált, és az érintett tagországban ténylegesen forgalmazott gyógyszerrel.(8)
A 6-10 éve engedélyezett termékkel alapvetően hasonló gyógyszerkészítmény forgalomba hozatalának engedélyezését kérelmező benyújtónak bizonyítania kell
- készítménye, illetve a referenciatermék bioekvivalenciáját;
- a termék hatékonyságának és biztonságosságának szakszerű megítélése érdekében pontosan meg kell jelölni, hogy milyen bomlástermékek keletkeznek a tárolása során;
- a gyártónak indokolnia kell a készítményben található segédanyagok alkalmazásának szükségességét;
- a segédanyagoknak jól ismerteknek, ártalmatlanoknak kell lenniük;
- továbbá összhangban kell állniuk a készítmény gyógyszerformájával, illetve annak biztonságosságával és hatékonyságával.
Beszélnünk kell a korábban több ízben megemlített 6-10 éves periódusról, az ún. "Data Exclusivity" fogalmáról. Ez a látszattal ellentétben nem iparjogvédelmi kategória, ugyanis ott is védelmet nyújt, ahol semmiféle szabadalom nem létezett. Semmi köze a szabadalmi védettséghez, de még a Kiegészítő Oltalmi tanúsítványhoz, az SPC (SuPC)-hez sem.
Bár egyértelműen a szellemi tulajdon védelmét szolgálja, de az Európai Unió gyógyszer-törzskönyvezést, gyógyszerforgalmazást szabályozó direktívái közé tartozó 87/21/EEC határozattal módosított 65/65/EEC határozata definiálja:
A Közösségek bármely tagállamában a teljes dokumentáció vizsgálata alapján kiadott forgalomba hozatali engedély által biztosított "kizárólagos jogosultság" időtartama:
- a 2309/93 (EEC) rendeletben foglalt központosított eljárással ("centralised procedure") engedélyezett gyógyszerkészítmények esetében 10 év;
- a centralizált eljárás elődjének tekinthető "ex-concertation procedure" esetén a CPMP 87/22/EEC határozat 4. cikkelye értelmében tett javaslata alapján engedélyezett gyógyszerkészítmények esetében 10 év;
- egyéb készítmények esetében 6 vagy 10 év, az illető tagállam saját, általános érvényű döntésétől függően: 6 év Ausztriában, Dániában, Finnországban, Írországban és Luxemburgban, 10 év Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban és Nagy-Britanniában.
- Kivételt képez Görögország, Spanyolország és Portugália, ahol 6 év; a "kizárólagos jogosultság" időtartama, azonban nem terjedhet túl az eredeti terméket védő szabadalmi védettség lejártának dátumán.
(Ez utóbbi vonatkozásban mégis van némi kapcsolat a szabadalmi védettség és a Data Exclusivity szabályozás között.)
A forgalomba hozatali engedély iránti kérelemben a benyújtónak bizonyítania kell a 6/10 évnél régebbi engedélyezés időpontját, valamint azt, hogy a referenciatermék ténylegesen forgalomban van az érintett tagállamokban. Megjegyzendő, hogy az említett időhatárok nem korlátozzák az eredeti termék gyártójának szabadalmi jogait.
Az említett időszaknál rövidebb ideje forgalmazott készítményekhez alapvetően "hasonló termékek" (generikumok) esetében nincs lehetőség az egyszerűsített regisztrációs eljárásra. Forgalomba hozataluk engedélyezetéséhez teljes törzskönyvi dokumentációt kell benyújtani, és a hatóság új (stand alone) készítményként értékeli a beadványt.
Újabb problémát jelent, ha a ("kizárólagos jogosultság" védelmét élvező) eredeti terméknek újabb terápiás javallattal bővül az alkalmazási területe. Ilyenkor bizonyos esetekben gondoskodni kell az új javallatot megalapozó farmakológiai, toxikológiai vagy klinikai vizsgálatok eredményeinek, dokumentációjának jogvédelméről. A Bizottság és a Gyógyszerészeti Testület közösen kialakított álláspontja alapján(9) az alábbiak szerint kell eljárni a 4.8 (a) (III) cikkely egyetemes célját szem előtt tartva. Méltányos védelmet kell biztosítani az újító tevékenység, illetve a konkrét újítás számára, ugyanakkor a köz egészségének védelmét előíró kötelezettséget, valamint a klinikai vizsgálatok kivitelezésére vonatkozó etikai elveket is szem előtt kell tartani.(10)
- Az adott körülmények között a vizsgálati eredmények csak kivételes esetekben részesíthetők a törvényben garantáltnál (vagyis 6 vagy 10 évnél) hosszabb ideig tartó jogvédelemben.
- Kivételes esetnek azok a nagy horderejű újítások tekinthetők, amelyek újabb, teljes körű farmakológiai és/vagy toxikológiai és/vagy klinikai vizsgálatok eredményei alapján az eredeti alkalmazási területhez képest gyökeresen új terápiás javallat felállításához vezettek. Ezeket az eredményeket jogszerűen megilleti az új, eredeti készítménynek kijáró védelem. (Azaz felmerül a szabadalmi oltalmazhatóság kérdése: "Patentability of the Second Therapeutic Indication".)
Az egyes országok illetékes hatóságai, valamint az Európai Gyógyszer-értékelő Hivatal, az EMEA(11) - saját hatáskörükben - esetenként mérlegelhetik:
- "jelentős" innovációnak(12) minősítik-e a nagy horderejű terápiás újítást;
- vagy az európai szabadalmakra vonatkozó Müncheni Egyezmény (1973) 52(4) cikkelyében foglaltak, illetve az egyes országok vonatkozó törvényei alapján szabadalmi jogvédelem alá helyezték-e.
Ezt követően az új javallat felállítását megalapozó adatok jogvédelmének időtartamát attól az időponttól kell számítani, amikor az új javallat alapján első ízben engedélyezték a termék forgalomba hozatalát a Közösségen belül.
Az OGYI a fenti EU-előírásokat előreláthatólag attól kezdve fogja figyelembe venni, amikor a Közösség tagjává válik, illetve ha ezt megelőzően aktívan részt vállalhat a decentralizált (Mutual Recognation) típusú európai törzskönyvezési eljárásokban.
Generikumok rövidített törzskönyvezési eljárása Magyarországon
Az OGYI-P-09/93 sz. irányelve, amely 1993. március 1-jétől jelenleg is érvényben van, meghatározza "A generikus gyógyszerek törzskönyvi bejegyzéséhez szükséges dokumentáció"-t.
Ha egy generikus gyógyszerkészítmény valóban egyenértékű egy másik, már regisztrált (és forgalomban lévő), azonos hatóanyagot tartalmazó, azonos (vagy alapjában véve hasonló) gyógyszerformájú specialitással, akkor törzskönyvezési eljárása során - a benyújtó kérésére - az értékelésnél figyelembe lehet venni mindazokat az adatokat, ismereteket, amelyeket a korábbi benyújtó a hatóság rendelkezésére bocsájtott, de az Európai Unió országaiban csak abban az esetben, ha eleget tesz a fenti "Data Exclusivity"-nak nevezett 6/10 év periodusnak.(13) Magyarországon jelenleg a törzskönyvezéshez erről nem kell nyilatkoznia a benyújtónak.
Ez az egyszerűsített törzskönyvezési eljárás (angolul: abridged registration) külön törzskönyvezési kategóriát jelent. Érdemes megjegyezni, hogy nem kizárólag generikumok regisztrálhatók ilyen módon. Ide tartozik például az ismert hatóanyag új gyógyszerformájának törzskönyvezése is, (pl. ha a gyulladáscsökkentő hatású piroxicam kapszulát - pl. Hotemin vagy Feldene - már korábban regisztrálták, a kúp vagy a kenőcs törzskönyvi bejegyzéséhez értelemszerűen nem kell benyújtani a teljes állatkísérletes, preklinikai dokumentációt, csak a gyógyszerformára vonatkozó speciális vizsgálatokat, pl. lokális toleranciavizsgálatot.)
Az egyszerűsített generikus törzskönyvezési eljárás lényege, hogy a törzskönyvi bejegyzést megelőző értékelő munka során a törzskönyvezés három alapfeltétele
- minőség
- hatásosság
- relatív ártalmatlanság
közül csak a minőséggel foglakozik részletekbe menően. Az orvosbiológiai értékelés az egyenértékűség megállapítása esetén a továbbiakban csak a hivatalos gyógyszerinformáció ellenőrzésére szorítkozik. Az ún. kísérőiratok, (Magyarországon az orvosok, gyógyszerészek tájékoztatását szolgáló Alkalmazási előírás, valamint a közvetlen felhasználóknak szóló Betegtájékoztatók) szövege természetesen nem térhet el lényegesen a referenskészítményétől.
A generikum, mint hasonmás gyógyszer értékelésének sarkalatos pontja az egyenértékűség megítélése. Legfontosabb ebből a szempontból, hogy a készítmény terápiásan egyenértékű, felcserélhető legyen a referenskészítménynyel, lehetőleg az originalitással, azaz a referenssel megkezdett terápiát a generikummal bármikor problémamentesen folytatni lehessen anélkül, hogy a beteg újabb beállítása szükséges volna.
A különböző, elsősorban in vivo, valamint in vitro(14) egyenérékűségi vizsgálatok csak eszközt jelentenek a terápiás egyenértékűség megállapítására. A megfelelő minőségű (stabilitás, szennyezettségi profil stb.) generikum esetén a hatóanyag-felszabadulás egyenértékűségét kell bizonyítani, in vivo módszerrel, hiszen ez az alapja az azonos farmakológiai hatás kiváltásának.
- A legtöbb esetben farmakokinetikai, azaz bioegyenértékűségi vizsgálatot kell végezni. Ezesetben legfontosabb a maximális plazmakoncentráció (cmax
), az ennek eléréséhez szükséges időtartam (tmax ), és az ún. (vérszint) görbe alatti terület (AUC) meghatározása. - Ritkábban farmakodinámiás vizsgálat végezhető, ha a hatóanyag jól mérhető farmakológia hatást vált ki (pl. vérnyomásváltozások).
- Összehasonlító terápiás vizsgálatnak akkor van jelentősége, ha a két korábbi típus nem kivitelezhető.
Az OGYI 1993-ban kiadott irányelve lényegében összhangban van a WHO újabb keletű, 1994-es szabályozásával, hiszen ennek kidolgozásában Intézetünk is részt vett.(15) Magyarországon a generikumok törzskönyvezése megfelel a jelenleg elfogadott nemzetközi előírásoknak, azonban várható a generikumok iránt támasztott követelmények szigorítása. Az USA-ban például új típusú bioegyenértékűségi vizsgálatokat ("Popular and individual bioequvalecy studies") terveznek bevezetni. Ezekre az jellemző, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb a vizsgálatba bevont egészséges önkéntesek száma és nem elegendő egyetlen, keresztezett vizsgálat, hanem több kezelési periódus szükséges, megfelelő "wash out" (kiürülési) fázisok közbeiktatásával. A bonyolultabb matematikai kiértékelő apparátus is a vizsgálatok nagyobb megbízhatóságát szolgálja. Mindez lényegesen megnehezíti, sőt akár lehetetlenné is teheti egyes generikumok törzskönyvezését. Európában azonban egyelőre nem tervezik ezen előírások átvételét.
Úgy tűnik, minden, a generikumokat érintő lényeges fejlemény az Egyesült Államokból indul ki.
Az USA-ban a Waxmann-Hatch törvény nemcsak az egyszerűsített, "rövidített törzskönyvezési eljárás" fogalmát határozta meg (Abbreviated New Drug Application, azaz ANDA, szemben az új gyógyszerek teljes törzskönyvi eljárását magába foglaló NDA-val), hanem 6 hónapban limitálta az ANDA elbírálására a hatóság, az FDA (Food and Drug Administration) számára rendelkezésre álló időt is. Ezt a rövid időtartamot az indokolja, hogy az állam, a betegbiztosítók, a társadalom érdekelt az olcsóbb generikus termékek minél korábbi piacra jutásában.
Ez a fél év azonban még az USA-ban is kevésnek bizonyult. A törzskönyvezés ideje egy néhány éve végzett felmérés szerint, valójában egy és öt év között váltakozott, a benyújtott kérelmek nagy száma és a dokumentáció hiányosságai miatt, amit az előállítók csak késve pótoltak.
Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít a magyar törzskönyvező hatóságnál, az OGYI-ban fennálló viszonyokhoz. A generikumok - és persze az egyéb gyógyszerek - elhúzódó törzskönyvezésének oka egyrészt a benyújtott törzskönyvi kérelmek kásahegyként tornyosuló mennyisége. (Az évi regisztráció nagyjából fedezi, illetve kismértékben csökkenti az új beadások számát. Így a lemaradás (a "backlog") 1997-ben 1800-ra, 1998-ban 1500-ra tehető). Másrészt a törzskönyvezést lassító tényező sok esetben nálunk is a beadott dokumentáció nem kielégítő színvonala. Sőt gyakran még az Országos Egészségbiztosítási Péntzár (a továbbiakban OEP) kérésére prioritást élvező generikumok előállítói sem nyújtják be ismételt felszólításra sem a hiányzó adatokat, a dokumentáció kiegészítését.
- Ha az európai törzskönyvező eljárásokban (centralizált, illetve kölcsönös elismerési eljárás - l. később) szokásos gyakorlatot vesszük figyelembe, a határidők megállapításakor levonódik az az idő, amíg a benyújtó válaszol a hatóság által feltett kérdésekre. Azaz megáll az óra ("clock stop") és a benyújtónál ketyeg mindaddig, amíg a dokumentáció hiányosságait nem pótolja. Ilyen számításmód mellett az OGYI tartani tudja majd az új Gyógyszertörvényben (1998. évi XXV. törvény) megszabott 2 éves gyógyszertörzskönyvezési határidőt, ami a jövő év elején lép életbe.
Az egyszerűsített generikus törzskönyvezési eljárás korábban több gondot okozott. Gyakran előfordult, hogy az eredeti készítmény nem volt nálunk törzskönyvezve, csak egy kerülő szabadalommal ellátott "reprodukciós" termék.
A törzskönyvezési kérelmet benyújtó generikus cégnek papírforma szerint ezzel a készítménnyel kellett volna bioegyenértékűségi vizsgálatot elvégeznie, hiszen csak az erre vonatkozó dokumentációk álltak az OGYI rendelkezésére, illetve ami még fontosabb, terápiás egyenértékűség szempontjából is a generikumnak a már forgalomban lévő készítménnyel való összehasonlítása, helyettesíthetősége lett volna lényeges. A megoldást az jelentette, hogy időközben az eredeti cég is megjelent, hogy az originális terméket regisztráltassa Magyarországon. Az ilyen kérelmeket az OGYI soron kívül bírálta (és bírálja) el, felfüggesztve a generikum értékelését az originalitás törzskönyvi bejegyzéséig.
A regisztrációt követően az OGYI különböző kiadványokban (pl. évente legalább egy alkalommal az ún. OGYI Közleményekben) hivatalosan nyilatkozik arról, hogy az eredeti termék és a kérdéses generikum egyenértékű, ezért terápiásan helyettesíthetőek egymással, míg a reprodukciós készítmény egyenértékűségére nézve "nincs adat". Ez utóbbi megjegyzés súlyos anyagi következményekkel járhat az előállítók számára, mert az OEP csak az OGYI által egyenértékűnek nyilvánított gyógyszereket vonja be a az ún. fix összegű ártámogatási rendszerbe. Ennek a gyógyszerfinanszírozási formának a lényege, hogy az összehasonlítható, de különböző árú gyógyszerekért az OEP összegszerűen ugyanazt a támogatást adja. Ez általában kedvezőbb, mint az adott hatástani csoportra egyébként megállapított százalékos (0, 50, 70%-os) támogatás. Ez az oka, hogy reprodukciós termék esetében is kifizetődő lehet egy utólagos bioegyenértékűségi vizsgálat az originalitással való egyenértékűség, terápiás helyettesíthetőség igazolására.
A generikumok szabadalomjogi vonatkozásai
A gyógyszerek vonatkozásában alapvetően kétféle típusú szabadalomról beszélhetünk. A közelmúltig (1994) hazánk csak az ún. eljárás-szabadalmat ismerte el. Ez a fajta szabadalom csak a gyógyszer előállítására szolgáló eljárást, általában a hatóanyag előállítási módját, szintézisét védi. Ritkábban egyes különleges gyógyszerformák (pl. transzdermális tapaszok, kontrollált hatóanyagleadású pelleteket tartalmazó retard kapszulák stb.) készítésének művelete az oltalom tárgya. Az eljárás-szabadalmi rendszer lehetővé tette egy gyógyszer előállítását és forgalmazását abban az esetben, ha az eredetitől eltérő szintézist, "kerülő-szabadalmat" sikerült kidolgozni adott hatóanyagra. Így jöttek létre - nemcsak Magyarországon, de Kelet-, Közép- és Dél-Európa számos országában - az ún. reprodukciós gyógyszerek. Nyugat-európai felfogás szerint ezek az eredeti szabadalom bitorlását jelentik, mégsem tehettek ellene semmit. A szabadalmi oltalom ugyanis territoriális jellegű, csak egy adott ország, állam területén illetve nemzetközi szerződések esetén csak a szerződő országok területén érvényes. A legalapvetőbb nemzetközi szabadalmi szerződés, a Párizsi Uniós Egyezmény is - amelynek Magyarország tagja - leszögezi a "nemzeti elbánás" elvét, amelynek egyik eleme, hogy minden országban a külföldieket a hazaiakkal egyenlő jogok illetik meg, azonban mindenkor az adott országban hatályos jog szerint kell eljárni (az ún. "lex loci protecionis" kollíziós jogi kapcsoló szabály értelmében.) Hiába állt fenn termékoltalom egy adott hatóanyagra Nyugat-Európa valamely országában vagy akár egységes közösségi szabadalom esetén az egész Európai Unióban, Magyarország csak az eljárásoltalmat ismerte el, és zavartalanul folytatta a hatóanyagot tartalmazó reprodukciós termékek előállítását.
Ezt az eredeti előállítók úgy próbálták kivédeni, hogy szerződtek a magyar gyógyszergyárakkal. Készítményiek előállítására licencet (azaz hasznosítási szerződést) adtak nekik, és nemegyszer az eredetinél jobbnak bizonyuló magyar kerülő eljárást is megvették. Sőt sok esetben azt is lehetővé tették, hogy a magyar partner saját nevére is törzskönyveztesse a készítményt, egyidejűleg kizárólagos jogot adva a hazai forgalmazásra. Ezek a "licencgyógyszerek" azonban nem tekinthetők jogi szempontból generikumnak, jóllehet nemegyszer itt is megkérdőjelezhető az egyenértékűség, a helyettesíthetőség. Saját gyártás esetén ugyanis előfordulhatott, hogy a magyar, Tsz. számon regisztrált készítmény összetétele a sorozatos gyártásközi módosítások révén, pl. segédanyagok, fizikai jellemzők stb. tekintetében jelentősen eltérhetett a korábban K számon törzskönyvezett, de ténylegesen nem forgalmazott azonos védjegyű külföldi eredetitől. Ezzel a problémával akkor szembesültünk igazán, amikor a közelmúltban a magyar gyógyszergyárak tulajdonváltása kapcsán a licencadók jónak látták saját eredeti termékeiket is behozni. Erre volt lehetőségük, mert a legtöbb szerződés csak a kizárólagos forgalmazást kötötte ki a magyar gyár számára, nem számolva azzal, hogy ez speciális kikötés hiányában a licencadó számára is lehetővé teszi a forgalmazást (16) Az OGYI az eredeti és a licenctermék egyidejű forgalmazását azonos néven, bár eltérő törzskönyvi számon (Tsz. illetve K számon)(17) nem engedélyezi. Két különböző gyártóhely, azaz alternatív gyártás ugyanis az OGYI álláspontja szerint nem fogadható el egy adott termékre (legfeljebb ideiglenesen, külön engedéllyel), szemben a megkérdőjelezhető nyugat-európai gyakorlattal. Megkülönböztetésül ezért az egyik készítmény nevében a védjegyoltalom alatt álló név mellett fel kell tüntetni az előállító nevét is. Ez a két cég megállapodása alapján a külföldi cég is lehet, mint pl. a Contramal Grünenthal kapszula vagy a Tilcotil "Roche" injekció esetében.
Speciális eset, amikor az eredeti előállító saját készítményét törzskönyvezteti "generikumként", többnyire egy második védjegyoltalom alatt álló néven, ún. "second brand"-ként. Könnyen belátható, hogy eltérő gyártóhely esetén a gyógyszer minőségét illetően az előbbiekhez hasonló helyzet alakulhat ki, hiszen a gyártóhely gyakran eltérő gépsort, eltérő technológiát és ennek megfelelően eltérő mennyiségű és/vagy minőségű segédanyagokat jelenthet. Ezt mostanában nem kis meglepetéssel nyugtázták a nyugat-európai hatóságok is, akik a generikumok kölcsönös elismeréssel ("Mutual Recognation") történő törzskönyvezéséhez (lásd később részletesen) olyan referenskészítményeket kerestek, amelyek a különböző tagországokban egyaránt forgalomban vannak. Ekkor derült ki, hogy az azonos védjegy nem teljesen azonos készítményt takar, annak függvényében, hogy a multinacionális cég számos telephelye közül melyikből származik.
De térjünk vissza ahhoz a fordulóponthoz, amikor a magyar gyógyszer-gyártóknak egy nagyot kellett nyelniük: a termékszabadalom magyarországi bevezetéséhez.
Előljáróban el kell mondani, hogy a termékszabadalom Nyugat-Európában is csak 20 éves múltra tekint vissza. Bár 1978-ban az Európai Szabadalmi Egyezmény megkötésekor a szerződő tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy nemzeti jogszabályaikat harmonizálva bevezetik ezt az oltalmi formát, módjuk volt két alkalommal 7-7 év halasztást kérni. Így ténylegesen az Európai Unió tagországaiban is csak 1992-től általános a termékszabadalom intézménye (pl. Spanyolországban, Görögországban). Általában megállapítható, hogy a termékszabadalom egyértelműen a tőkeerős, fejlett kutatásorientált gyógyszeriparral rendelkező országok számára kedvező, ahol az eredeti termékek előállítása dominál. A többi országban a bevezetését csak a saját gyógyszeripar fejletlensége és/vagy nemzetközi szerződésekhez, egyezményekhez való csatlakozás, valamint az utóbbit kísérő rendkívül erős külföldi nyomás indokolhatja.
Hazánkban a gyógyszeripar nemzetközi viszonylatban is magas színvonalú volt a termékszabadalom bevezetése előtt, bár kétségtelenül nem az alapkutatás, hanem a reprodukciós termékek fejlesztése dominált. A magyar gyárak élvezték azt az előnyt, hogy már az eredeti molekula termékszabadalmának oltalmi ideje alatt bevezethették itthon a készítményt (mint reprodukciós terméket), de felkészülhettek a külföldre történő gyártásra, forgalmazásra és elvileg abban a pillanatban piacra kerülhettek, ahogy az eredeti készítmény generikussá vált. Ez a helyzet kedvezően befolyásolta a hazai gyógyszerek árszínvonalát és jelentős gazdasági szerepet biztosított a gyógyszeriparnak. Nem volt azonban más választásunk, 1993 végén az USA-val szerződést írtunk alá, miszerint csak azon "kerülőszabadalmas" gyógyszerek hozhatók Magyarországon forgalomba, amelyek kifejlesztése igazoltan 1987 előtt megkezdődött. Ezt követte az 1994-es "szellemi tulajdonokra" vonatkozó törvény, amely lehetővé tette termékoltalom szerzését gyógyszerekre, és "átmeneti (pipeline) oltalmat" biztosít hazánkban a bárhol külföldön szabadalmi oltalmat szerzett gyógyszerekre az eredeti szabadalom lejártáig.
Végül az Országgyűlés - összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel - megalkotta a találmányok szabadalmi oltalmáról az 1995. évi XXXIII. törvényt.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény Első részének I. fejezetében a szabadalmi oltalom tárgyának és a szabadalmazható találmánynak a definícióját adja:
1. § (1) Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány.
2. § (1) Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához.(18)
A gyógyszerek szabadalmazhatósága szempontjából a törvény Első részében az I. fejezet 2. § (4) pontja meghatározó jelentőségű:
(4) Az (1)(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem zárják ki a technika állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárásban történő alkalmazásra, ha az ilyen eljárásban való alkalmazás nem tartozik a technika állásához.
Ez a gyógyszer termékszabadalom szabatos meghatározása.
A jobb áttekinthetőség céljából kiegészítésül lássuk a gyógyszer fogalmának meghatározását is a jövő év elején életbelépő 1998. évi XXV. törvényből, az új Gyógyszertörvényből.
4. § (a) Gyógyszer: olyan anyag vagy azok keveréke, illetve olyan készítmény, amelyet betegég megelőzése, felismerése, kezelése vagy élettani funkció fenntartása, helyreállítása, javítása vagy módosítása céljából emberi szervezetben vagy emberi szervezeten alkalmaznak.
(Értelemszerűen hasonló az állatgyógyászati szerek definíciója is.)
Így már egyértelmű, hogy a szabadalmi törvény tényleg a gyógyszer mint termék szabadalmaztathatóságáról beszél. Első pillanatra érthetetlen, hogy már ebbe a definícióba bekerült az újdonság rendhagyó értelmezése. Könnyen belátható azonban, hogy a gyógyszeriparban kísérleti céllal előállított számtalan vegyületre, vegyületcsoportra már szintézisének kidolgozáskor termék- és/vagy eljárás-szabadalmi bejelentést tesznek, ezáltal a későbbi "screenelés", a farmakológiai szűrővizsgálatok során hatékonynak talált gyógyszerjelölt molekula már korábban ismertté, a technikai állásához tartozóvá vált.
A törvény további része kimondja, hogy a gyógyszer, diagnosztikum iparilag alkalmazhatónak tekintendő. Nem védhetők szabadalommal azonban az ezeket felhasználó gyógyászati eljárások.
5. § (1) Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható.
(2) Nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak különösen az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárások. E rendelkezés az ilyen eljárásokban alkalmazott termékre így különösen anyagra (vegyületre) és keverékre azonban nem vonatkozik.(19)
Szabadalmi törvényünk valóban korszerű. De valóban minden vonatkozásban eurokonform?
A szabadalom oltalmi ideje Európában is, nálunk is 20 év.
Az Európai Közösségekben 1992-ben lépett életbe a kizárólag hatósági engedéllyel, törzskönyvezéssel forgalomba hozható szerek közül a gyógyszerekre és a növényvédő szerekre az ún. Kiegészítő Oltalmi Tanúsítvány, a Supplementary Protection Certificate (SPC vagy SuPC).
Az SPC a gyógyszerekre vonatkozó szabadalmak esetén az oltalom idejét megtoldja a hosszadalmas hatósági engedélyeztetés miatt a hasznosításból kieső évekkel. A gyógyszerek tényleges szabadalmi ideje ugyanis arra az az időtartamra korlátozódik, ami a forgalomba hozatali engedély megszerzésétől (sőt Magyarországon a Népjóléti Közlönyben való megjelenéstől!) a szabadalom (pontosabban az oltalom megszűnés miatt történő) lejártáig tart: ez átlagosan 10 évre tehető Az SPC célja, hogy a tényleges szabadalmi idő kiterjesztésével az innovátorok a további kutatás-fejlesztéshez elegendő extraprofitra tehessenek szert. (A 10 világelső kutatás orientált cég teljes bevételének 15-20 %-át fordítja új gyógyszerek kutatására és fejlesztésére. Ez az arány reprodukciós gyártás esetén 5-6 %-ra, generikumok előállításánál ennél is kevesebbre tehető.)
Az SPC a szabadalmi oltalmi időt a gyógyszer
- első európai (EU) forgalombahozatali engedélyének megszerzésétől számított 15 évre terjeszti ki,
- illetve ha ez kedvezőbb, az alapszabadalom oltalmi idejét 25 évre növeli,
- de a meghosszabbítás időtartama legfejebb 5 év lehet.
Az SPC a fogalombahozatali engedély megszerzését követő hat hónapon belül kérvényezhető annak az országnak az iparjogvédelmi hatóságánál, amelynek területére a Kiegészítő Oltalmi Tanúsítványt bevezetését kérik.
Az USA-ban és Japánban, hasonló szabályozás évekkel ezelőtt megvalósult: ez a jelentős különbség a gyógyszerek szabadalmazhatóságában hátrányosan befolyásolta az európai kutatásközpontú gyógyszeripar versenyképességét.
Az SPC a generikus gyártók számára azt jelenti, hogy termékeikkel - legalábbis az EU tagállamokban - csak jóval később kerülhetnek piacra. Mivel azonban új generikus termékek is csak új vegyületek, termékek fejlesztése és közkinccsé válása útján keletkezhetnek, hosszú távon a generikus iparnak is érdeke, hogy a kutatásorientált ipar ne sorvadjon el. Ezért az EU illetékesei úgy látják, hogy az SPC végsősoron mindkét szektor érdekeit szolgálja.
Magyarországnak nem áll szándékában, hogy az EU-csatlakozás előtt elismerje a Kiegészítő Oltalmi Tanúsítvány intézményét, megnehezítve ezzel az olcsóbb generikus helyettesítő gyógyszerek forgalomba kerülését.
Szabadalmi törvényünk sem tartalmaz utalást az SPC bevezetésére.
A szabadalombitorlás kérdése a generikumok bevezetése, gyártása kapcsán
Szabadalmi törvényünk meghatározásában "szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. " (V. Fejezet 5. § (1))
A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának, a szabadalmasnak - kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. (20) (II. Fejezet 19. § (1))
A magyar szabadalmi jog hagyományosan úgy értelmezi, hogy a szabadalom bizonyos cselekmények elvégzésére kizárólagosan feljogosítja a szabadalmast, azaz a feltalálót vagy jogutódját. A nemzetközi felfogás szerint a szabadalom valójában tiltó jog, mivel jogosultja másokat eltilthat szabadalmazott találmánya hasznosításától. (Ez azért pontosabb meghatározás, mert kivételesen, ún. függő szabadalmak esetén előfordulhat, hogy a szabadalmas nem hasznosíthatja saját találmányát, csak ha a gátló szabadalomra kényszerengedélyt kap vagy annak jogosultjával megegyezik.)
A generikus gyógyszerek törzskönyvezésével, forgalomba kerülésével kapcsolatban az előállítók szempontjából döntő fontosságú kérdés, hogy mire nem terjed ki a kizárólagos hasznosítási jog? (II. Fejezet 19. § (6))
a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre;
b) a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, ideértve a gyógyszer forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat;
c) orvos által rendelt gyógyszernek gyógyszertárban vény alapján történő alkalmi elkészítésére és az így elkészített gyógyszerrel kapcsolatos további cselekményekre.
A mi szempontunkból az a) és c) pont elhanyagolható. Ami igazán izgalmas, az a b) pont tartalma. A legtöbb európai állam szabadalmi törvényében találunk hasonló kitételt. Angol kifejezéssel élve ez az "Experimentation as an Exemption to Patent Infringment ", ami azt jelenti, hogy a tudományos célú vizsgálatok kivételt képeznek a szabadalombitorlás alól, azaz egy szabadalmmal védett termékkel is végezhetők legálisan olyan kísérletek, amelyek a találmány továbbfejesztését, a tudományos fejlődést szolgálják.
A magyar törvény azonban továbbmegy: egyértelműen ide sorolja a gyógyszerek törzskönyvezését célzó vizsgálatokat is. Ezzel szemben az Európai Unió tagállamaiban ez a megjegyzés hiányzik. Bizonyára nem véletlenül, hanem a kutatásorientált cégek sugallatára. Ezért vetődik fel nyugat-európai gyógyszergyártók részéről a kérdés, hogy eurokonform-e a magyar szabadalmi törvény.
Elmondhatjuk, hogy ebben a vonatkozásban inkább "USA-konform". Ezt megengedhetjük magunknak, hiszen az Európai Megállapodás szövege szerint jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésekor az opcionális jogharmonizáció körében az "európai menüből amerikai ízlés szerint" válogathatunk. Ebben az esetben nincs számunkra kötelező európai megoldás, hiszen éppen az egységes álláspont hiánya miatt Nyugat-Európában egymást érik a különböző kimenetellel záruló, nagy vihart kavaró szabadalombitorlási perek. Az USA-ban hatályban lévő Waxmann-Hatch törvény ezzel szemben egyértelmű mentesítést (l. Bolar-provízió) ad a szabadalombitorlás alól a törzskönyvezést célzó kísérletekre, elsősorban bioegyenértékűségi és stabilitási vizsgálatokra.
A szabadalombitorlással kapcsolatos másik témakör a gyógyszerek hatóanyagának szintézisére vonatkozó eljárás-szabadalmak bitorlása. Ilyen jellegű ügyekben több ízben megkeresték szakértőként az OGY-t, mivel a szubsztancia szennyezettségprofilja alapján egyértelműen lehet következtetni az alkalmazott eljárásra. Ezzel alá lehet támasztani az alperes állítását, akinek bizonyítania kell(21) (a bizonyítási teher megfordulása miatt), hogy termékét nem a szabadalmazott eljárással gyártja.
Bár generikumok esetében eljárási szabadalom bitorlására nálunk még nem volt példa, elvileg ez sem kizárt.
"A generikus gyógyszerek törzskönyvi bejegyzéséhez szükséges dokumentáció"-nak(22) részét képezi a készítmény szabadalmi helyzetére vonatkozó nyilatkozat is, amely az alábbi információkat kell hogy tartalmazza:
a) a szóban forgó generikus gyógyszerkészítmény "eredetijének" első forgalomba hozatali ideje,
b) a szabadalmi helyzet értékelése az Európai Közösség országaiban (különös tekintettel az EK Miniszteri Tanácsa által 1992. június 18-ai kelettel elfogadott "EC Regulation 1768-92 Supplementary Protection Certificate"-re
c) a szabadalmi helyzet értékelése a Magyarországgal szomszédos országokban, valamint a Cseh- és Lengyelországban való forgalomba hozatal szempontjából,
d) a magyarországi szabadalmi helyzet értékelése.
A OGYI a törzskönyvezést igazoló Forgalombahozatali engedélyben azonban egyértelműen arról nyilatkozik, hogy - más törzskönyvező hatóságokhoz hasonlóan hivatalból nem foglalkozik iparjogvédelmi kérdések értékelésével :
"Intézetünk iparjogvédelmi (szabadalmi vagy védjegyjogi) kérdésekkel nem foglalkozik, és ezeket a törzskönyvezés során nem is veszi figyelembe. "
A generikus gyógyszerek védjegyjogi vonatkozásai
Mint arra korábban utaltam, a generikus készítmények megjelölésére sok országban elfogadott kereskedelmi névként a nemzetközi név, az ún. INN név (International Non-proprietary Name), amelyet adott hatóanyagra a WHO állapít meg a bonyolult, csak vegyészek számára áttekinthető kémiai név világszerte elfogadott és használatos "rövidítéseként". (Például a simaizom görcsoldó hatású No-Spa tabletta hatóanyagának kémiai neve tetraetoxi-1-benzal-tetrahidro-izokinolin. Ehelyett a jobb csengésű drotaverinum (angol változatban drotaverine) INN nevet használja a nemzetközi szakirodalom, és a saját generikus változat neve is Drotaverin-Chinoin!)
A Magyarországon elfogadott gyakorlat szerint a nemzetközi név kereskedelmi névként, azaz a törzskönyvben és a forgalombahozatali engedélyen csak akkor használható, ha egyértelműen definiálja az adott készítményt. Ennek legelterjedtebb módja az, hogy az előállító teljes vagy rövidített nevét (illetve erre való utalást) illeszti az INN név elé vagy mögé. Pl. : Huma-Ranitidin tabletta, Apo-Alprazolam tabletta (a rövidített előtag a magyar Humanpharmára illetve az Apotex kanadai gyárra utal), Metoprolol-Teva kapszula, Omeprazol B tabletta (Biogal készítmény), Diclofenac Pharmavit injekció, Silymarin LFM (ez egy milánói "gyógyszerészeti laboratórium", azaz gyógyszergyár terméke).
Az is előfordul, hogy magát a nemzetközi nevet is rövidítik, : propranololt tartalmaz a Propra Ratiopharm drazsé, atenololt az Atenobene tabletta. Ez utóbbi kettő akár már védjegyoltalom alatt álló név is lehetne.
(Megjegyzendő, hogy a gyógyszer teljes nevébe a gyógyszerformát is beleértjük, hiszen gyakran egy "gyógyszercsalád" azonos hatóanyagot tartalmaz pl. injekció, tabletta, kúp stb. formájában. Ilyenkor természetesen a "családi nevük" megegyezik. A reumás betegségek kezelésére alkalmazott nem-szteroid gyulladás-csökkentőknél például ez gyakran előfordul. Sőt gyakran a hatóanyag-tartalmat, az ún. hatáserősséget is (Diclofenac 10 mg Stada illetve Diclofenac 20 mg Stada filmtabletta) fel kell tüntetni a névben, az egyes gyógyszerformákon belül.)
Vannak országok, ahol anyagi megfontolásokból kötelező a drágább originalitás terápiásan egyenértékű generikummal való helyettesítése. (Az USA-ban pl. minden évben az évente megjelenő USP DI (az Amerikai Gyógyszerkönyv Gyógyszerinformációs kisdványa) III. kötetében közlik az egymással helyettesíthető, az orvosi kezelés szempontjából egymással felcserélhető, terápiásan egyenértékű készítmények aktualizált listáját.) Máshol, pl. Angliában negatív listát alkalmaznak. A MIMS folyóiratban (Monthly Index of Medical Specialities), az angol gyógyszeripar havonta megjelenő szakmai katalógusában a gyógyszerek neve és ára mellett feltűnően, G betűvel jelzik, hogy az adott hatóanyagot tartalmazó készítmény "feketelistás" (black listed), azaz a társadalombiztosítás terhére csak generikus néven írható fel.
Németországban viszont a generikumok is csak védjegyoltalom alatt álló néven kerülhetnek forgalomba. A gyógyszerész felajánlhatja az olcsóbb generikus készítmény kiadását. A beteg az ún. fix áras támogatás révén ez esetben kevesebbet fizet, mint ha az originális, jól ismert készítmény mellett dönt.
Magyarországon a generikumok mind nemzetközi néven, mind védjegyoltalom alatt álló néven forgalomba hozhatók. Az előállítók gyakran élnek az utóbbi lehetőséggel, hiszen ez a fajta megjelölés, a fantázianév jobban megjegyezhető, jobban megragadja az orvos és a beteg képzeletét, "fantáziáját". Hazánkban a vényköteles gyógyszerek esetében a kezelőorvos felelőssége, hogy átállítja-e betegét adott hatóanyag-tartalmú készítmények esetén az általában 15%-kal olcsóbb generikus változatra (vagy azok valamelyikére). Az áttérés csak akkor javasolható, ha a beteg állapota ezt megengedi.
A szakirodalomban OTC-ként emlegetett, - azaz "Over the Counter", magyarul a gyógyszertári tárán (pulton) át - vény nélkül kiadható gyógyszerek esetében a gyógyszerész felelőssége, hogy ne csak a gyógyszer hatásaira, mellékhatásaira, az esetleges gyógyszer-kölcsönhatásokra hívja fel a beteg figyelmét, de arra is, hogy milyen generikus, terápiásan egyenértékű, de olcsóbb készítmények állnak rendelkezésére az ún. öngyógyításban. A ma már nálunk is hirdethető recept nélküli gyógyszerek esetében még fontosabb a jól hangzó, könnyen megjegyezhető név, ezért célszerű a védjegyoltalom alatt álló név használata. Külön gondot jelent, hogy egy-egy gyógyszercsalád tagjai nem mindig egységesen válnak OTC-vé. Például a külsőleges alkalmazásra szánt reumaellenes szerek néhány éve világszerte mentesültek a vényfelírási kötelezettség alól, a szervezetben általános hatást kiváltó, ún. szisztémás gyógyszerformák (injekció, tabletta, kapszula stb.) viszont továbbra is csak orvosi előírásra alkalmazhatók. A vénynélküli készítmény reklámozásakor óhatatlanul felhívják a figyelmet a vényköteles "családtagokra" is.
Egyes országokban (pl. NSZK) ezért ilyen esetben nem engedélyezik azonos védjegy (ún. "umbrella brand name") használatát, mert nem tartják etikusnak, hogy egy kalap - jobban mondva esernyő - alatt a vényköteles szert is hirdessék. (Nálunk is folytak erről a kérdésről viták, különösen a közgyógyellátási listára felkerült gyógyszerekkel kapcsolatban, de megoldás még nem született.)
Miért érdeklődik nemcsak a szakma, de az egész társadalom, a sajtó, a közvélemény a generikumok iránt?
Leszögezhetjük, hogy az egyre növekvő gyógyszerárak mellett senki számára sem lehet közömbös, hogy a generikus gyógyszer jóval olcsóbb az új, védjegyoltalom alatt állónél. A szakirodalom szerint a "hasonmás szer" gyakran felébe - egynegyedébe kerül az eredetinek. Nálunk, Magyarországon is legalább 15% a kettő közti árkülönbség. A külföldön tapasztalható nagyobb differencia azzal magyarázható, hogy a magyar gyógyszerárak originalitások esetében is mélyen alatta vannak az európai átlagnak. Az elmúlt néhány évben ugyanis az OEP csak "spanyol, portugál vagy görög áron" engedte forgalomba jönni az újdonságnak számító nyugati készítményeket is. Ezekben a mediterrán országokban Magyarországhoz és kelet-európai államokhoz hasonlóan a közelmúltig nem volt termékszabadolom, ezért az ún. "kerülőeljárásokkal" előállított, viszonylag olcsó gyógyszerek határozták meg a piacot. Ha pénztárcánk és Pénztárunk üres nem volna, elmondhatnánk, hogy mára szerencsés helyzetbe kerültünk: gyógyszerpalettánk korszerűsége vetekedik a fejlett nyugati országokéval. (Bár a nálunk forgalomban lévő gyógyszerek száma Európában még mindig a legalacsonyabbak közé tatozik, annak ellenére, hogy a tíz év alatt megtízszereződött az évi bejegyzések száma, és a sok új gyógyszernév, akár generikus, akár védjegyoltalom alatt álló, sok fejfájást okoz orvosnak, gyógyszerésznek, betegnek egyaránt.)
Az OGYI törzskönyvezési stratégiája prioritást biztosít (Szakmai Kollégiumok szakvéleménye alapján) az új, az adott betegség terápiájában hiánypótló, eredeti gyógyszereknek. Ugyanakkor elsőbbséget élveznek a törzskönyvezés során azok a generikus készítmények is, amelyek előállítói alacsonyabb áron hajlandók forgalomba hozni gyógyszereiket a már piacon lévő azonos gyógyszerformában, azonos hatóanyagot tartalmazóknál, és ezt deklarálják az OEP-nek.
A két tendencia eredőjeként a magyar gyógyszerkincs az elmúlt évtizedben csaknem kicserélődött. Ma 20%-ra tehető a 10 évnél régebben törzskönyvezett gyógyszerek aránya, ami jelentős fejlődés a több mint 4200 törzskönyvezett készítményt (1998. májusi adat) figyelembe véve. Évente 500-600 gyógyszer törzskönyvezésére kerül sor, amelyeknek csaknem felét a generikumok teszik ki. Ugyanakkor évente legalább 150 készítményt töröltetnek a törzskönyvből az előállítók, mert gyártásuk már nem kifizetődő. Újabban azonban néhány csalódott generikus gyártó is visszaretten a magyarországi forgalmazástól a (számukra) alacsony árszint láttán.
A magyarországi helyzetet tovább színezi egyrészt, hogy a reprodukciós termékek hatóanyagának eredeti szabadalma lejárt, és így a megfelelő generikumok is forgalomba kerültek. Másrészt a reprodukciós termékek egy része "elöregedett", vagyis azonos hatástani csoporton belül új, hatásosabb molekulák jelentek meg (mint pl. a cimetidin esetében). Ezeket a kedvezőtlen hatásokat a magyar gyárak újabb licencek vásárlásával, valamint saját generikus termékeik piacra dobásával ellensúlyozzák. Megjelentek tehát a "hasonmások", amelyek az olcsó reprodukciós termékek helyett olcsó, de jogtiszta gyógyszerválasztékot biztosítanak, sőt még exportra is bőven jut a jó minőségű magyar generikumokból. A hagyományos generikus gyártók (Humanpharma, Pharmavit) mellé felzárkóztak a "nagyok" is (a Bioga-Teva, a Chinoin, az Egis, az ICN Hungary, azaz a korábbi Alkaloida és a Richter). Egyetlen bőkkenő, hogy gyakran mindegyik azonos hatóanyagú generikumot regisztráltat. Jut bőven mindenkinek alprazolam, fluoxetin, metoprolol. Magyar is, de külföldi is...
Felhasznált irodalom
A gyógyszerészeti tudomány aktuális kérdései, 11. kötet (1994)
WHO Notice to Applicants (1997)
Vízi E. Szilveszter: Medicina Humán farmakológia (1997)
A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisai
Magyar Közlöny utolsó 5 évének anyaga
Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő (1994-98)
Regulatory Affairs Journal utolsó 5 évének anyaga
A Scrip folyóirat utolsó 5 évének anyaga
2 - azaz alapvető hasonlóságát egyenértékűségi vizsgálatokkal igazolják.
4 - A Bolar v. Roche ügyben a Bolar céget szabadalombitorlás vádjában elmarasztalták, mivel a szabadalmi idő lejárta előtt a Roche hatóanyagával törzskönyvezést célzó vizsgálatokat végzett. Ez adta a generikus szektornak az utolsó lökést a mentesítés kikényszerítéséhez.
5 - European Medicines Evaluation Agency, londoni székhellyel.
6 - Council of Proprietary Medicines Products
7 - Ha a forgalomba hozni kívánt termékkel alapvetően hasonló (ún. "generikus") gyógyszerkészítmények forgalmazását legalább hat éve engedélyezték a Közösségben (ezt az időkorlátot az egyes tagállamok egyedi döntéssel, az összes, területükön forgalmazott termékre vonatkozóan tíz évre emelhetik fel), és ezt ténylegesen forgalmazzák is a szóban forgó tagállamban; illetve ha a 2309/93/EEC határozat rendelkezései alapján tíz éve engedélyezték forgalmazását a Közösségben.
8 - "Essential similar, multi-source medicinal products interchangable with a product which has been authorized in the Community for 6/10 years, and is marketed in the Member State concered. "
9 - Az Európai Bírósághoz döntésre továbbított kérdés.
10 - A 65/65/EEC határozat 4. 8 (a) (III) cikkelyének rendelkezései arra az esetre vonatkoznak, amikor egy már engedélyezett termékhez alapvetően hasonló készítmény forgalomba hozatalának engedélyezéséhez (a 887/21/EEC határozat második cikkelyének megfelelően) nem szükséges benyújtani a vonatkozó farmakológiai, toxikológiai vagy klinikai vizsgálatok eredményeit, ugyanis (az említett határozat negyedik cikkelye alapján) közérdek fűződik ahhoz, hogy kényszerítő indokok híján ne végezzenek ismételt humán- vagy állatkísérletet.
11 - European Agency for the Evaluation of Medicinal Products
12 - a 2309/93 (EEC) rendelet függeléke "B" részének harmadik bekezdése alapján
14 - In vitro egyenértékűségi vizsgálat csak kivételesen fogadható el önmagában. Bizonyos gyógyszerformák esetén a hatóanyag-felszabadulás egyenértékűségére minden vizsgálat nélkül következtetni lehet (pl. segédanyagot nem tartalmazó vizes oldatok, iv. injekció vagy orális beadás céljára).
15 - Magyarországot az OGYI főigazgatója, Dr. Paál Tamás képviselte.
16 - Lásd az 1995. évi XXXIII. Szabadalmi törvény hasznosítási szerződésről szóló III. Fejezetét, amelynek 28. §- a felek jogaival és kötelezettségeivel foglalkozik: "(4) A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. kizárólagos hasznosítási engedély esetén a jogszerző hasznosítón kívül a szabadalmas is hasznosíthatja a találmányt, kivéve, ha azt a szerződésben kifejezetten kizárták."
17 - 1994-ig az Országos Gyógyszerészeti Intézet a külföldi eredetre utaló K számon törzskönyvezte a külföldi előállítók és Tsz, azaz "Törzskönyvi" számon a magyar gyárak gyógyszereit. 1994-től a gyógyszerek egységesen OGYI-T számot kapnak.
18 - Mi tartozik a technika állásához? (2) A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja elôtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. (3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű - belföldi vagy azzal azonos hatályú - szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően közzétettek, illetve meghirdettek. A nemzetközi szerződés alapján közzétett ilyen bejelentés tartalmát csak akkor kell a technika állásához tartozónak tekinteni, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához.
19 - A törvény fent idézett paragrafusai összhangban állnak az Európai Szabadalmi Egyezmény Második részének I. Fejezetében leírtakkal (52. cikkely 20 - Mire terjed ki ez a kizárólagos hasznosítási jog? (II. Fejezet 19. § (2)) (2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül a) elôállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képezô terméket, vagy e terméket ilyen célból az országba behozza; b) használja a találmány tárgyát képezô eljárást, vagy ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül másnak az eljárást használatra ajánlja; c) elôállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból az országba behozza a találmány tárgyát képezô eljárással közvetlenül elôállított terméket. . (3) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas felléphet továbbá azzal szemben is, aki engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot (eszközt, berendezést) ad át vagy ajánlj fel átadásra a találmány megvalósítása céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapán nyilvánvaló, hogy a dolog a találmány megvalósítására alkalmas, illetve arra szolgál. (4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban kapható szokásos áru, kivéve, ha az ilyen áru átadója, illetve felajánlója szándékosan a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények végzésére indítja az átvevôt. (5) A (3) bekezdés alkalmazásában nem minôsül a találmány hasznosítására jogosultnak, aki a (6) bekezdés alapján a kizárólagos hasznosítási jog hatálya alá nem tartozó cselekményeket végez.
21 - (7) A terméket az ellenkező bizonyításáig a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagymértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagymértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás.
22 - Az OGYI-P-09/93 sz. irányelve alapján, amely 1993. március 1-jétől van életben.